Az összes kormányszerv teszi a dolgát, a miniszterelnök pedig reggel fog reagálni a történtekre

Cirkusz és/vagy kenyér? . . . . . . . . . . . . . . 2 Gyurcsány majd reagál. . . . . . . . . . . . . . . 2 Pénztelenül a nincstelenek országában . . 3 Taglózzuk le a politika szent teheneit! . . 9 Négypárti egypártrendszer fenyeget. . . . 10 Cser az agyagba döngöli a kormányt . . . 13 Egy sohasem volt demokrácia halála . . . 14

A TARTALOMBÓL: Figyelmeztetés a Fönnvalótól! . . . . . . . . 14 Engedélyezett vérbosszú. . . . . . . . . . . . . 15 Mi a hungarikum? . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Ilyet ritkán lehet látni . . . . . . . . . . . . . . 17 Katasztrófakormányzás. . . . . . . . . . . . . . 21 A nyitány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Ne tanuljunk nyelveket . . . . . . . . . . . . . 24

Nyílt levél Gréczy Zsoltnak . . . . . . . . . . 26 Rendkívüli helyzet . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Mint férgek a sajtban . . . . . . . . . . . . . . . 27 Magyarország legyen a magyaroké . . . . . 28 Izrael másik háborúja . . . . . . . . . . . . . . . 31 Az újsztálinista Gyurcsány és a terror . . 34 Ultimátum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Mottó: „Az nem lehet, hogy ész, erõ, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.” (Vörösmarty Mihály: Szózat) Cirkuszok vannak. Itt is ott is gyönyörködhetünk mindenféle kulturális mûsorokban, tûzijátékokban és ingyen banzájokban. Mintha örökké tartana a választási kampány. Demszky Gábor ünnepélyesen átadja a Combinókat, és ettõl a gesztustól persze nagyon sokat vár. Végül is csaknem katasztrófa lesz a nagy sietségbõl, de nem baj, mert rá lehet hárítani a felelõsséget akárkire, aki kéznél van. Gyurcsány Ferenc ünnepélyesen átadja a Nádor aluljárót Gyõrben, és ebbõl a gyõri MSZP bagázs feltehetõleg profitál az önkormányzati választások idején. Jól idõzített ingyen cirkuszok követik egymást országszerte. Félõ, hogy a szeptember 23-ára meghirdetett Fidesz nagygyûlés is átmegy majd kulturális mûsorba, valamint néhány okos ember elmondja, majd, hogy mennyire rosszul végzi a dolgát a jelenlegi kormány, és

hogy a csomagot nem kell elfogadni... No de ki fogadja el az efféle csomagokat? A nagycsaládos szülõk, az orvosok, a mentõsök, a tanárok, a kisvállalkozók biztosan nem. Akkor ki? Nem a politikusoknak kellene most már valamit tenni, azoknak a politikusoknak, akik állítólag bennünket, jobboldali szavazókat képviselnek? Sokan vannak ma kormányváltó hangulatban, s ez nem csak múló rosszullét, és nem valami hõzöngõ magyarkodás és fitogtatás. Csak a jobboldali politikusok jelentik ki a rádióban, hogy nem akarnak kormányt dönteni, csak a „csomag“ ellen lépnek fel. A legutóbbi, kormány által rendezett ingyen cirkusz alkalmával négy ember meghalt és nagyon sokan megsebesültek a rájuk zúduló elõre megjósolt természeti katasztrófa következtében. Már az emberélet sem számít, ha propagandáról van szó? Augusztus huszadikán a mentõsök, akiket a minap létszámleépítéssel sújtottak ismét nagy bevetésre voltak felszólítva, kellett a szakértelmük, a lélekjelenlétük, a kötelességtudatuk. Az orvosok, akiket mindenféle intézkedésekkel gyötörnek és nevetségessé tesznek- s itt nem a sikeres nõgyógyászokról és a sztár fogorvosokról van szóaz ünnep éjszakáján zokszó nélkül szaladtak be a kórházba, és bizonyára nem az ügyeleti díj, hanem a szerencsétlen embereken való segítés lebegett a szemeik elõtt. S a tanárok, akik e hónapban megkezdik életük egyik legnehezebb tanévét szintén lelkiismereti kötelességüknek fogják tartani azt, hogy ezentúl is beszéljenek a gyerekekkel tanítási idõn kívül a felmerülõ problémáiról és fogadják a szüleiket akár este vagy kora reggel, amikor a kedves szülõnek megfelel, hi-

szen meg kell becsülni azt a szülõt, aki manapság aggódik a gyerekéért és elmegy az iskoláig, hogy érdeklõdjön. A tanár ezentúl is elviszi kirándulni, múzeumba vagy színházba a gyerekcsoportokat, kijavítja éjszakánként a dolgozatokat, és utána még összeállít néhány feladatsort gyakorlásként, mert felelõsséget érez a jövõ nemzedékért. No de ne legyünk túlságosan érzelgõsek. Vannak természetesen olyan mentõsök is, akiket nem vezet semmiféle szamaritánus hajlam, csak „le akarják tudni a beteget“, és kész. Vannak orvosok, akik belefásultak a sok adminisztrációba, és számítógépükre meredve, a betegnek hátat fordítva „gyógyítanak“. Vannak tanárok, akik úgy határoztak, hogy a legutolsó helyre teszik a nevelést, és csak annyi energiát tesznek a munkába, amennyi anyagilag megéri nekik. Az ilyenek lelkileg elzüllenek, és nem szeretik a munkájukat. Egyre több ember kényszerül arra, hogy ne szeresse azt, amit hivatásul vagy talán csak foglalkozásul ûz. Egyre szomorúbbak leszünk, és ettõl se az ingyen cirkuszok, se a bevásárlóközpontok zsúfolt polcai, se a rózsaszín ködbe bújtatott tévémûsorok nem mentenek meg. Talán csak egy igazi, lelki és szellemi rendszerváltás segítene. Dolgozzatok, és imádkozzatok, ahogy a bencés regula elõírja, hiszen a szentistváni örökség ebben rejlik, és nem a mindenkit elkápráztató tûzijátékokban és külsõségekben. És bízzatok, mert Istennek semmi nem lehetetlen. A fõváros két természeti katasztrófát vészelt át ezen a nyáron. Lehet, hogy ez már két figyelmeztetés volt? Mi jöhet még? Csizmadia Gertrúd

Az összes kormányszerv teszi a dolgát, a miniszterelnök pedig reggel fog reagálni a történtekre A kormányszóvivõ azt mondta, hivatalosan nem értesítette õket senki a várható viharról ezért nem is tudtak semmit sem tenni. Danks Emese hozzátette: az összes kormányszerv teszi a dolgát, a miniszterelnök pedig reggel fog reagálni a történtekre. (hirtv.hu)

Kommentár: Micsoda felelõtlen kormány! 3 halott Szent István napján. Több tucat sebesült. Sólyom László köztársasági elnök még aznap éjjel ellátogatott a katasztrófa súlyotta helyszínekre, többek között a Sándor Palotához. Láttak a tisztelt olvasók egyetlen kormány tagot, akik a pánikban, vagy azután a helyszínen a médiában megjelentek volna, s jelenlétükkel az 2

embereket nyugatták volna? Látták Önök Lamperth Mónika rendért felügyelõ belügyminisztert valahol? Õ csak egy átadáson vett részt, s miután a babérokat learatta eltakarodott, késõbb eseményekre már hiába hívták , nem ment. Láttuk hát õt valahol a katasztrófa után a helyszínen? Láttuk Demszky Gábort, a FÕPOLGÁRMESTERT a fõvárosban? Õ is csak a villa-bunkerjében tartózkodott. És a miniszterelnök? A bátor hazafi? Hol volt? Netán a földalatti feszített víztükrü medencéjében? Nem mert elõbújni? Micsoda egy szarrágó társaság. Wesselényi forog a sírjában. Skodacsek András, Nemzeti Hírháló

jó ha figyelünk

„Ma pénzuralmi rendszerben élünk és ma pénzuralmi rendszerekkel uralkodnak felettünk.” Ezt Drábik János mondta Verõcén tartott igen érdekfeszítõ elõadásában. Magam ugyan nem lehettem jelen személyesen, de a Nemzeti Hírhálón megjelent írás – MIért nem lesz forradalom? – foglalkozott a többkötetes szerzõ igen tanulságos elõadásával, megjelölve az internetes elérhetõséget is (http://www.utolag.tk/). Több ismert közgazdász – közös vonásuk, hogy nem a neoliberális (az ámerikaiak által reájuk ragasztott mûvésznevükön, a tankönyvközgazdászok) sorait gyarapítják –, szóval több jeles, a gazdasághoz értõ személyiség is elõállt mostanság azzal, hogy hát nem egészen stimmelnek itten a dolgok, kérem szépen. Az eddigiekbõl azt a megállapítást bátran leszûrhetjük magunknak, hogy a jelenleg regnáló kormányzati erõk nemcsak a választási kampányt illetõen hazudtak egy vaskosat, de ami az újonnan elõállt helyzet értékelését, és hivatalos kommunikációját illeti, ott is át vagyunk verve, kérem tisztelettel, de itt érezhetjük ám csak igazán megvezetettnek magunkat. Mirõl is van szó? Talán az lesz a legjobb, ha errõl Drábik János néhány gondolatát idézzük: „Újból megsarcolták a magyar társadalmat... Erre szükség van, mert a magyarok túl sopkat fogyasztottak és túlságosan rövid idõ alatt túlságosan megemelkedtek a reálbérek és a reáljövedelmek és emiatt megbomlott az ország egyensúlya, elsõsorban a költségvetési egyensúly és másodsorban a külkereskedelmi mérleg egyensúlya. Miután pedig így az ország nem mûködhet, mert fizetésképtelenné válhat, ezért nincs más mód, mint megszorításokat alkalmazni és a társadalomtól elvonni, mintegy 1 000 milliárd forint jövedelmet minden évben és ezért a jövedelemért cserébe kisebb szolgáltatásokat adni és így lehet majd az egyensúlyt helyreállítani. Azt az egyensúlyt, melynek megbomlásáért egyáltalán nem azok felelõsek, akiket most felszólítanak, hogy fizessenek. Ráadásul nem is mondják meg, hogy mi között lévõ egyensúly bomlott meg és mi az, amit helyre kell állítani. Mert, hogyha feltesszük a kérdést, hogy mi történt? Hova ment el ez a sok pénz? Igaz, az utóbbi négy épvben volt egy bérkorrekció. Ez igaz. És az is igaz, hogy bizonyos életszínvonal-növekedés is volt. Dehát ahhoz nem kell szakembernek lenni, hogy valaki megmondja, ez az óriási adósság attól nem lehetett, hogy én olyan sokat fogyasztottam, hogy a minimálbért felemelték és így tovább... Ha mindehhez azt is számításba vesszük, hogy ezzel a bérkorrekcióval Magyarország munkát végzõ lakossága elérte az 1978-as színvonalat, tehát most kap annyi bért, most érte el megint, ami 1978-ban volt. És ráadásul úgy kapja az 1978-as béreket, hogy egyrészt ezért már ugyanennek a munkaerõnek ugyanezért a munkabérért háromszor annyi terméket és szolgáltatást kell elõállytania és ez a munkabér jövedelem már nagyon szélsõséges szóródásban oszlik el, mert egyesek igen sokat tesznek el, mások meg sokkal kevesebbet. Azt lehet mondani, hogy sokak számára még az 1978-as bérszínvonal sem érkezett el. Ha pedig ez így áll, akkor hogy lehet azt mondani, hogy azért van szükség minden évben 1 000 milliárdot kiszedni a magyarok zsebébõl, mert hát , hogy túl sokat fogyasztottak, és túlságosan megugrottak a bérek? De nem elég érezni, hogy ez nem igaz. Jobb ezt tudni. „Amikor a miniszterelnök kiállt megindokolni a parlament elõtt a megszorításokat, akkor beszélt hatalmas összegekrõl, hogy állítólag az elmúlt öt-hat év folyamán bejött 12 000 millirárd forint és ennek a mintegy 80%-át azt bizony a lakosság fogyasztásra költötte, vagyis ez a pénz a lakossághoz ment fogyasztásemelkedés és béremelkedés formájában.” Ide kívánkozik az a már klasszikusok kategóriájába tartozó mondás, mely a pórnépnek általában legelõször, szinte azonnal eszébe jut, ha valaki a kommunistákról kérdezi õket, hogy aszongya: „Hazudtak éjjel-hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon!” Ennek folyományaként használható az a másik, szintén a klasszikusok kategóriájába tartozó opusz, miszerint „a kommunista akkor is hazudik, ha kérdez”. De milyen igaz. És ez a mentalitás úgy tûnik öröklõdik, viszi tovább a KISZ vérvonal. jó ha figyelünk

A NAGYOBB ÖSSZEFÜGGÉSEK Az újabban Franciaország és Magyarország között ingázó hajdani szadeszes kötõdésû, egykori chartás szociológus Hegedûs Zsuzsa is megmondta, a demokrácia egyik nélkülözhetelen alaptényezõje az elszámoltatás. Amíg ez nincs meg, addig nem lehet tiszta lappal indulni. Márpedig Franciscóék errõl az apró momentumról mintha elfeledkeztek volna. Ráadásul tudatosan félrevezették és félrevezetik most is a Horn Gyula-díjas Horn Gyula kedvenc szavajárásával élve, a lakosságot. Idézzük ismét Drábik doktort, nézzük, mit mond a pénz diktatúrájának kitûnõ ismerõje a tágabb összefüggésekrõl: „A nagyobb összefüggések azok, hogy az ország fizetési mérlegének és a másik mutató – amire állandóan hivatkoznak – a költségvetési hiányának az okozói elsõsorban a pénzügyi szektorhoz tartozó különbözõ szervezetek, intézmények. Tehát nem önök, és nem az önök túlfogyasztása és az önök túlbérezése az egyensúly megbomlásának az oka. Ez azért lényeges, hogy megmondjuk, hogy nem az a diagnózis, amit hivatalosan önöknek mondanak, mert hogyha nem az a diagnózis, nem az a betegség oka – mert az ország beteg – csak nem az a betegség oka, amit önöknek hivatalosan mondanak, gofy „önök túl sokat fogyasztottak!”, természetesen akkor nem is az a gyógymód rá, amit õk mondanak, hogy akkor tessék ezt a fogyasztást most megfogni, visszaszorítani, csökkenteni, csökkenteni az életszínvonalat, növelni az adókat. Most újból kotorászni az önök zsebében és megsarcolni. Mi tehát a helyes diagnózis? A helyes diagnózis tehát az, hogy Magyarországnak a vagyona, a magyar társadalom által létrehozott közös nemzeti vagyon, túlzottan át lett engedve – gyakran játékpénzért – a nemzetközi pénzés korporációs oligarchia különbözõ intézményeinek, képviselõinek. Ennek következtében az ország munkájának eredménye, évente öt és hat milliárd euró kimegy az országból. Mert külföldieké lett mindaz a vagyon, ami tulajdonképpen a magyar nép közös munkája eredményeként létrejött nemzeti vagyon legértékesebb rélsze volt. Ez ma külföldi kezekben van. És mert külföldi kezekben van, a külföldi tulajdonos a maga profitját, vagy pénzügyi vállalkozások esetében a kamatot kiviszi az országból. Tehát nem marad itt az önök munkájának az eredménye, de nemcsak úgy nem marad itt, hogy elmegy pénz formájában, hanem úgy sem marad itt, hogy nem az ország gyarapodik vele. Mert amikor a multinacionális cégeknél dolgoznak, nem az országnak dolgoznak. Olyan terméket állítanak elõ, amit kivisznek az országból és valahol valakinek eladnak. És önök pedig kapnak érte egy olyan munkabért, ami az európai uniós munkabér legfeljebb egynegyede, egyharmada, de lényegesen alacsonyabb, mint amennyit ugyanezért a munkáért az Európai Unió szerencsésebb országaiban a munkavállaló kereshet. Tehát az egyik ok, ami miatt megbomlott az egyensúly: minden, ami ér valamit, az a külföldieké, és azok ezt az évente öt-hat milliárd eurót kiviszik az országból. ” AZ ORSZÁG HELYZETE A baloldalinak nevezett, ám valójában találóbb lenne az ölebmédia terminus technikus használata, szóval a kormánypárti sajtó prominens betûproletárjai, élükön a hazudós Gréczy Zsolttal és a mindig gyönyörû Ferenczy Krisztinával aszongyák most már így hónapokkal a választások után, és természetesen mindig legyintenek is hozzá egyet lesajnálóan, hogy „ugyan kérem, hiszen mindenki tisztában volt az ország helyzetével, mindenki tudta, hogy gáz van! És különben is a FIDESZ is össze-vissza hazudozott.” Ja és akkor ne felejtsük ki „A FIDESZ se tudna mást csinálni!” elmaradhatatlan, szinte már szlogen számba menõ mondatot. Túl azon, hogy a kampányban hallottunk a szegfûmintás utódpárt elképzeléseivel homlokegyenest szembemenõ programpontokat a Fidesztõl és annak elsõ emberétõl, tehát ebbõl is látszik, hogy valószínûleg tudnának mást csinálni, ha akarnának, de nem akarnak, jó nekik a mûanyagellenzék korlátozott, grafomániás szerepköre is, kimondhatjuk azt, hogy az ölebmédia megint, már megint hazudik és a kényelmes, megkérdõjelezhetetlennek tûnõ, ráadásul mindenki látja, hogy ha3

zug állaáspontra helyezkedik. Ezt a legkönnyebb, legkényelmesebb mondani, a másik se tudna mást csinálni. Mi a baj ezzel a kijelentéssel? Hát csak az, hogy amikor választani kell, a másikat rossz színben tüntetik fel, megtévesztve ezzel a polgárt, aki választás elõtt áll, majd amikor az õ emberük futott be, és kiderül, hogy nem mondott igazat, sõt, õ minden baj okozója, akkor gyorsan és hatékonyan besározzák a másikat, a vesztes felet is, akinek aztán végképp semmi köze sem volt az eddig történtekhez, de ha már én besározódtam, hát sározódj be te is komám, hadd lássák, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. Ilyen egyszerû lenne az egész? Erre a késõbbiekben még visszatérünk. A választási kavarodás után mára már tulajdonképpen tisztázódott, hogy hazánk helyzete nem túl rózsás. Mára már a kormány feje, a mûminiszterelnökbõl pártfelvásárló és maga alá gyûrõ szoci áldemokrata fõ hallja kenddé avanzsált Francisco gyerek is bevallotta, na jó kimondani még nem mondta ki, hogy hát bizony hazudott nekünk, csak annyira futotta, hogy „nem bontotta ki az igazság minden részletét”, szóval õ is beismerte, hogy nagy a baj. Magyarra lefordítva ez annyit tesz, hogy gáz van. De nézzük, mit mond errõl a pénz- és korporációs oligarchia nagy szakértõje, Drábik doktor a számok nyelvén: „De nézzük meg, hogyan is néz ki az ország helyzete! Van itt az országban mintegy hatvan milliárd eurónyi mûködõ tõke. Mûködõ tõke alatt azt kell érteni, hogy ez olyan üzemkben van, ami valamilyen értéket hordozó árut állít elõ. Et hatvan milliárd euró. De ehhez még hozzá kell venni negyvenhárom milliárd eurót, olyan cégek névleges, papíros vagyonát, amely – ez 768 cég – amely azért jött ide Magyarországra, hogy ezt ún. adóparadicsomnak off-shore menedékhelynek használja. Ez a negyvenhárom milliárd euró ez nem termel itt semmit, ezeknek a cégeknek valójában csak a névleges központjuk van, itt vannak bejelentve és az adózásuk az olyan, hogy minden egyes cég, mind a 768, külön megállapodást kötött a Pénzügyminisztériummal és eddig oylan 2,5–3%-ot adót fizettek. Csak gondolják meg, hogy a kis- és közepes vállalatok, az igazi magyar vállalatok mennyi adót fizettek! Az Európai Unió már ragaszkodik ahhoz, hogy ezeknek – tehát ennek a negyvenhárom milliárdos 768 off-shore cégnek – a hivatalos nevük az, hogy különleges célú vállalatok – ezeknek az adatai is szerepeljenek az ország mérlegében, rakják be a statisztikákba. Ez most már kezd meg is történni. Ennek eredményeként újabb megállapodásokat kötött a Pénzügyminisztérium – ezek még folyamatban vannak – és most úgy néz ki, hogy 3% helyett most már 8%-ot fognak adózni... Az országban és az országhatárokon kívül óriási mozgásokat végez ez a negyvenhárom milliárd euró. És ennek eredményeként Magyarországnak a számait teljesen lerontották... Rettenetes a külkereskedelmi mérleg hiánya, vagyis hogy Magyarországra sokkal több import jön, meg behozatal, mint amennyit mi exportálunk, miközben a multik meg valójában exportra termelnek. És a multiknál van a magyar iparnak a színe-java, mert azt beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösségi globális részvényvagyonába. Tehát Magyarországon van, de a magyar népnek semmi köze nincs hozzá. Csak annyi, hogy a magyar infrastruktúrát ingyen használják, és mert a magyar adózás alól kivonják magukat, mármint az arányos közteherviselés alól, ezért sokkal kevesebb adót fizetnek, mint a ténylegesen magyar vállalatok, a kis- és közepes vállalatok. 2006 elsõ negyedévében – január, február, március – idejött, megnõtt az ország külkereskedelmi hiányának, vagyis az adósságának a mértéke öt és fél milliárd euróval. Ebbõl a az öt és fél milliárd euróból áruforgalom – vagyis, ami érintheti a fogyasztást – összesen 408 millió euró. Most ebbõl láthatják, hogy kik azok, akik növelik az ország eladósodottságát. A pénzügyi vállalatok, az off-shore cégek. Akik idejönnek adóparadicsomnak, hogy kivonják magukat az adózás alól ott, ahol ténylegesen mûködnek, idejönnek, hogy aligfizessenek adót, de ugyanakkor lerontják az ország számait, mert azt mondják, hogy „ó, hát ilyen ütemben adósodik ez az ország!”, akkor mindenféle hitelminõsítõk leminõsítik az országot. Mit jelent ez? Az, hogy sokkal nagyobb kamatra hajlandóak hiteleket adni. Vagyis megnõ az ország adósságfizetési terhe. 4

Aztán, ha leminõsítgetnek, akkor megonog az ország valutája, akkor leértékelik a forintot. Egyedül azon, hogy a forint tíz százalékkal leértékelõdött, elveszett az a pénz, napok alatt, amit például a Ferihegyi Repülõtér eladásából az ország kapott. A teljes pénze elveszett.” A KÖLTSÉGVETÉSI HIÁNY Mostanság egyre többször halljuk az ikerdeficit kifejezést. A közgazdasághoz vajmi keveset konyítók számára – ilyen lennék magam is, a botcsinálta érdeklõdõ, az egyszerû rabszolga státuszában leledzõ adófietõ magyar állampolgár – lefordítanám, hogy ez mit is jelent. Qrva nagy gáz van, de most már minden szinten. De vajon mennyi az annyi? Megint csak Drábik János siet segítségünkre: „Igen jelentõs hitel összegeket, közel hatezer milliárd forintnyit vett fel a költségvetés. Csak azt nem mondta hozzá a miniszterelnök, hogy ennek a felvett pénznek a 82%-a kamatokra ment, mert az ország teljesen el van adósítva. Mindenféle számokat mondott, de az mind hamis szám volt. És a szomorú az, hogy a parlamenti képviselõk kezében ott voltak a helyes számok, mert az Állami Számvevõszék végzett egy precíz, helyes vizsgálatot, pontosan erre az idõszakra vonatkozóan és a jelentését idén május 22-én minden egyes képviselõnek egy kétoldalas kísérõlevéllel megküldte. És bárki felállhatott volna és megkérdezhette volna, hogy „Miniszterelnök úr, mirõl beszél? Milyen számokat mond? Honnan veszi ezeket a számokat? Hát itt vannak a helyes számok, amiket az Állami Számvevõszék kemény munkával feltárt. Nem állt föl senki... Meg kell precízen mondani, hogy mirõl van szó!...” A ROSSZ SZÁMOK A média különbözõ csatornáin nap, mint nap látjuk a két nagy párt csatározásait. Az egyik ilyen adatokra hivatkozik, a másik meg amolyan adatokra hivatkozik. De hát akkor most melyik adat az igaz? Vagy többféle adat is létezik? Ismét egy idézet Drábik doktortól: „Mesterségesen hozták ki a rossz számokat. Hogyan hozták ki a rossz számokat? Utalok a Nemzetközi Valutaalap, amely a nemzetközi pénzés korporációs oligarchia saját nagy fontosságú, globális hatáskörû pénzügyi intézménye, vagy az OECD (Organisation Economic Cooperation Development) a Gazdasági Együttmûködés Szervezete, mind a kettõ foglalkozott Magyarországgal és mind a kettõ például megállapította azt, hogy az ezt megelõzõ, ehhez hasonló megszorítás, amit úgy hívunk, hogy Bokros-csomag, az semmi egyéb nem volt, mint a munkabér-jövedelem átcsoportosítása a pénztõke zsebébe. És ezt a Nemzetközi Valutaalap és az OECD mondja. És most sem másról van szó, minthogy elõállítottak hamis számokat azért – mert mi az adósság? számok, a számokat úgy manipulálják, ahogy akarják – elõállítottak hamis számokat azért, mert a Bokros-csomag után regenerálódó magyar táradalom körülbelül meg tudott termelni magának olyan majdnem ezer milliárd forintot, ami már az övé lehetett volna. Erre azt mondja a pénzoligarchia: Nem, az az enyém, elveszem tõled! És ennek az a technikája, hogy rossz számokat kreálok, a rossz számokra hivatkozással pánik hangulatot keltek, azonnal mindenféle megszorítás, mert omlik össze az ország! És képzeljék el, hogy ez mind hazugság. Ebbõl semmi nem igaz! Ebbõl annyi igaz, hogy hazug, rossz számokkal csináltak egy rossz költségvetési mérleget, és csináltak egy rossz külkereskedelmi mérleget. És ezek a számok tetszés szerint manipulálhatók. Bárki megnézheti a Nemzeti Bank honlapjá, hogy az országra vonatkozóan két statisztika van. Egy külföldre az IMF-nek, Brüsszelnek, az Európai Unió központjának és egy a parlamentnek és önöknek. Két különbözõ statisztika van. Melyik az igaz?” AZ ELADÓSODÁS EGYIK LEGFÕBB OKA: AZ EURÓPAI UNIÓ Nem azért mondom, mert én egyike voltam annak a mintegy hatszázezer honfitársamnak, aki annak idején az Európai unió ellen szavaztam, de Drábik János elõadását hallgatva bizony néha meghúlt az ereimben a vér, amikor az Európai Unióval kapcsolatos pénzügyi számokról beszélt. Pedig azért szavaztam a régi uniót felváltó új unió ellen, mert már akkor is ismertem azt a régi mondást, jó ha figyelünk

hogy közös lónak turós a háta. De ezek az adatok bizony még engem is megdöbbentettek: „Az Európai Unió, ez a teljesen felesleges intézmény körülbelül 1 000 milliárd forintba kerül minden évben nekünk, nettó. És ez hiányzik, mert nemcsak annyit nyel le az Európai Unió, azt a 217 milliárdot, amit át kell mindig automatikusan utalni, át kell engedni a vámjövedelmet, át kell engedni az ÁFA-t és így tovább. Az Európai Unió az egyik legbûnösebb az eladósodási folyamatban. És akkor még jön az a nevetséges dolog, „jaj, hogy ha az Az Európai Unió ilyen-olyan feltételeit nem teljesítjük, konvergencia és egyebek, akkor majd visszatartja a pénzt!”, azt a pénzt tartja vissza, amit tõlünk beszed, és amibõl egy részét megengedi, hogy visszakönyörögjük ilyen-olyan pályázatokkal. Az Európai Unió a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia birodalmi struktúrája, abszolút fölösleges és természetellenes. Onnan lehet tudni, hogy fölösleges, mert ugyanúgy funkcionál, mint a Szovjetunió. Nagy baj van arra, hogy nincs Szovjetunió? Nincs, mert egy fölösleges struktúra volt. Mely közösségek nem fölöslegesek? Például a család, mert anélkül nincs reprodukció. Vagy a nagyobb család, a nemzet, mert anélkül meg nincs közösségi reprodukció. Kultúra, nyelv és így tovább. Közös történelem, Ezek természetes közösségek. Az Európai Közösség! Európai Unió az abszolút fölösleges. Ráadásul a demokrácia alapvetõ szabályainak megszegésével mûködik... Nincs meg az államhatalmi ágak megosztása, van ugyan parlament, de csak díszítõ ornamens, mert csak ajánlásokat tehet, hatásköre nincs. Ahol pedig a végrehajtó hatalom van, ugyanott hozzák az érdemi szabályokat, érdemi döntéseket, és még a bíróság is nemcsak jogalkalmazó, hanem jogalkotó is. És ugye már Montesquie óta tudjuk, hogy a demokrácia azzal kezdõdik, hogy osszuk meg az államhatalmi ágakat. A teljesen felesleges Az Európai Unióra a pénz- és korporációs olgarchiának van szüksége, hogy homogenizálja Európát és könnyebben kézben tudja tartani. Mert ennek a rendszernek az a lényege, hogy lecserélték a rendszereket nemcsak Keleten, tehát itt az egykori szovjet birodalomban , hanem lecserélték Nyugaton is. Mert lecserélték Keleten tudjuk az állammonopolista rendszert erre a magánmonopolista rendszerre, Nyugaton meg a szociális piacgazdaság jóléti államát lecserélték a pénzuralmi rendszerre, ahol hitelpénzzel, eladósítással mûködtetik a társadalmat. Ennek az összes hátrányával, mert ugye mihelyt pénzuralmi rendszer rendezkedik be, azonnal megjelenik az a munkanélküliség, amitõl nem lehet megszabadulni. Mert a pénzuralmi rendszerben csak annak van munkája, akihez a pénz- és korporációs oligarchia elõ tudja állítnai magának a nagy kamatot, az eladósított állam számára a nagy adót, mert ennek a fele adósságszolgálatra megy el, ugyancsak az õ zsebébe, és amely ráadásul globálisan versenyképes önköltséggel és profittal dolgozik. Akinek bármilyen értékes a munkája, de ezt nem tudja rajta lekaszálni, az marginalizálódik. Ahol pedig olyan tevékenység folyik, ahol nem termelik neki se a kamatot, se a profitot és így tovább, ráadásul életben tart, mondjuk olyan idõs embereket, nyugdíjasokat, akik már életkoruknál fogva nem tudnak ennek a pénz- és korporációs oligarchiának a hasznára lenni, akkor azt a tevékenységet valósággal gyûlöli és szétveri. Ez az egészségügy. Mert az egészségügy egy profitra törõ beruházó bankár számára, ha az nem az övé, az az egészségügy, ahol kaszálni tudja a profitot, akkor az egy kártékony intézmény, mert életben tart olyan százezreket, akiktõl õ már szabadulni akar. Mert hiszen minden ilyen százezrek életben tartása csak viszi a pénzt, hiszen ezt õ zsebre tudná tenni, mint profitot, így viszont nem tudja zsebre tenni. Mibe kerül nekünk az Európai Unió? „Amit önöknek nem mondanak meg, a hivatalos magyar állami dokumentumokból, szakértõkkel kiszámoltuk, hogy 2003-ig az elveszített vámokkal, úthasználati díjjal és egyéb más dologgal, tehát évrõl-évre összeadva az Európai Unió leszívott Magyarországtól 8866 milliárd forintot 2003-ig. És minden évben mintegy 1400 milliárd forintba kerül nekünk az Európai Unió. Most. Ez úgy jön össze, hogy van az egyösszegû befizetés, ez most 217 milliárd, utána át kell adni a vámjövedelmeket, az ÁFA-t stb. 1400 milliárd forint. Ebbõl a magyarok ha meg is kapják ezt a nyolcezret – csak a saját pénzükbõl kapnak vissza valamit – de ha ebbõl levonjuk azt, hogy mibe kerül nekünk minden évbe az Európai Unió, tehát összesítjük a számokat, akkor kiderül, hogy valójában sokkal kevesebb összeget kapunk – és az is bizonytalan – még a sokszorosát befizetjük. A magyarok az EU-tól kapnak 432 milliárdot, de 1380 milliárd jó ha figyelünk

terhet vállalnak. Most arról beszélek, arról a nyolc évrõl, amikor kapjuk ezt a pénzt. Tehát a veszteség minden évben 949 milliárd forint. Akkor, amikor kapjuk. És mi van akkor, amikor nem fogjuk kapni?” MI A TEENDÕ? Mindenki kritizál, mindenki beleszól. Tudják, mint annak idején a foci, ebben az országban mindenki ért hozzá. Meg is nézhetjük, hová jutott a magyar foci. A Fradi a másod osztályban. Gratulálok! No, de ha ilyen nagy a baj, van-e kiút, van-e megoldás? Természetesen van, nem is egy, csak ezekrõl a megoldási javaslatokról a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchiát gátlástalanul kiszolgáló jelenlegi politikai elit nem hajlandó tudomást venni. Azonban mi, akik minimum érdeklõdõ típusú honfik és honleányok vagyunk, akik szentül meg vannak gyõzõdve arról, hogy nemcsak megszorításokból, ó pardon, reformokból áll a világ, talán szívesen megismerkednénk néhány egyszerû, ám annál nagyszerûbb javaslattal, mely képes lenne kihúzni az ország kátyuba ragadt szekerét, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a csodás képzavarral. Nézzük, mikett, s fõként kiket javasol abba a bizonyos sokat emlegetett szakértõi kormányba Drábik doktor: „Azok a számok, amelyek alapján kimutatják, hogy költségvetés el van adósodva, mesterségesen elõállított számok. Olyan állítják elõ, akik minden emeltyût a kezükben tartanak. És ugyancsak azok a számok is mesterségesen elõállított számok, amelyek az ország külkapcsolataira vonatkoznak, vagyis a külkereskedelmi mérlegre vonatkozó adatok. Ha ez így van, mi az amit tenni lehet ellene? Az államháztartásra nehezedõ adósság meghaladja a 14 000 milliárd forintot. 108 milliárd dollár adósság nehezedik a teljes gazdaságra. Impozáns lista a szakértõi kormányról (pártoktól függetlenek, a szakmaiság alapján állnak): Varga István, Csath Magdolna, Bogár László, Boros Imre, Lóránt Károly, Milton Freedmann. Az USA adóssága: 8500 milliárd USD. Az utóbbi idõszakban a dollár értékének mintegy harmadát veszítette el. Milton Friedmann Nobel-díjas neoliberális közgazdász, a Stanford Egyetem tanárának javaslata: Az állam bocsásson ki valódi pénzt, vásárolja vissza az adósleveleit (államkötvényeket) évente 500 milliárd dollár kamatot fizet rá az amerikai állam. Hogy ne legyen infláció, a FED-et (az amerikai központi bank – magánbank, mely kvázi a nemzeti bank szerepét tölti be) rá kell szorítani törvényileg, jogszabályilag, hogy az ún. banki tartalék rátát a jelenlegi 10%-os mértékrõl 100%-ra emelje fel. (Ez az érték hazánkban 5%!) Banki tartalékráta: Ha a központi bank kibocsát pénzt, mert mondjuk az államnak pénzre van szüksége, az állam kiállít egy államkötvényt (ha tetszik adóslevelet), és azt felajánlja megvételre a központi banknak, amely megveszi azt egy fedezetlen csekkel. Én adok egy 1 milliárdos kötvényt, te adsz egy 1 milliárdos csekket. Ez a csekk aztán elkezd funkcionálni, mondjuk lemegy tíz bankba 100-100 millióval. Ez tartalék, azaz ez azt jelenti, hogy ennek a kilencszeresét a bank még kibocsájthatja. Vagyis nem létezõ pénzt kibocsájthat, ezután kamatot szedhet, sõt, ha valaki a nem létezõ pénzt – mondjuk vett egy ingatlant, és nem tudja fizetni a hitelt – a nem létezõ pénzért nemcsak kamatot szed, hanem elveszi az adós tényleges értékét hordozó ingatlanját a bank. A bank tartalék ráta 100%-ra történõ felemelése tehát azt jelenti, hogy a magánbankoknak nem kell a központi bankhoz fordulni pénzért, viszont nem lesz lehetõségük továbbra pénzt kibocsátani. Ezentúl már csak az állam bocsáthat ki pénzt, ami egyébként megfelel az amerikai alkotmány rendelkezéseinek. Milton Freedmann módszerével a magyar eladósodottság is megszüntethetõ lenne. A 14 000 milliárd forintos adósság állomány évente mintegy 900 milliárd forinttal terheli meg évente a költségvetést. Mintegy három év alatt meg lehetne szabadulnmi ettõl az adósság állománytól.” „A magyar állam, amelyik 1991-ben, tehát az Antall-kormány idején, amikor elfogadták a Nemzeti Bankról szóló törvényt, amit most úgy ünnepelnek, lényegében a magyar állam átengedte a pénzkibocsátási jogát a Nemzeti Banknak és megtiltotta magának, hogy pénzt bocsásson ki. Holott az alkotmány az államnak biztosítja ezt a jogot, és a Nemzeti 5

Bank az államnak a 100%-os tulajdona még ma is. Az egy más dolog, hogy azt mondta, hogy én mint tulajdonos, megtiltom magamnak, hogy a saját tulajdonomnak bármilyen dolgába beleszóljak. Még a miniszterelnök, aki tulajdonos, elmegy a Nemzeti Bankba és pitizik, holott õ a tulajdonos! Na ja, de a pénzoligarchia azt mondta, hogy te olyan tulajdonos vagy, a Nemzeti Bank dolgaiba, se pénzügyeibe neked beleszólásod érdemben nem lehet. Azt kell tenned, amit én mondok. De a jogszabály az egy feles törvény, tehát bármikor, bármilyen parlamenti többséggel, ahogy az állam megtiltotta magának, hogy pénzt kibocsásson, ugyanúgy most feles törvénnyel megengedi magának. És ha kibocsájtja õ a pénzt, nem a Nemzeti Bank, ha õ kibocsájtja ezt a 14 000 milliárd forintot és visszavásárolja a bankoknál és a befektetõ alapoknál lévõ államkötvényeket, akkor megszabadulna az ország ettõl az adósságtól. Erre azt szokták mondani, ha 14 000 milliárd forint rázúdul a gazdaságra, akkor elképesztõ infláció lesz. Ahhoz, hogy ne zúduljon rá a gazdaságra, ahhoz azt kell elrendelni, hogy a banki tartalék rátát, amirõl az elõbb már beszéltem, ami Magyarországon nem 10%, mint Amerikában, hanem csak 5, mégpedig 2002. augusztus 1-je óta, hogy ezt a bizonyos 5% banki tartalék rátát 5%-ról fel kell emelni 100%-ra. Ez is feles törvénnyel simán elintézhetõ. Mert ezt ráadásul a Nemzeti Bank elnöke rendelte el, és a Nemzeti Banknak végsõ soron a kormány és a parlament, mint tulajdonos, parancsolhat. Az alkotmány és a jogszabályok szerint! Hogy ténylegesen nem így van, azt tudjuk. De nincs jogi akadálya! Tehát ha az állam felemeli 100%-ra a banki tartalék rátát, ez azt jelenti, hogy a visszavásárolt kötvények ellenértéke a bankoknál marad, nem kerül be a gazdasági életbe. Nem okoz inflációt, hanem ott lesz náluk. Csak most már a bankoktól nem kell elvenni pénzt, csak a bankok most már azzal a pénzzel gazdálkodhatnak, azt kölcsönözhetik ki, azzal üzletelhetnek, amivel ténylegesen rendelkeznek. Amit a betéteseiktõl összeszedtek, és amit ezekért az államkötvényekért kaptak. És ezzel gazdálkodhatnak. Náluk lesz a pénz és nem lesz infláció. A közgazdasági egyetemen errõl nem hallanak semmit. Tehát még egyszer hangsúlyozom, ez közgazdaságilag szilárd alapokon áll, és jogilag is meg lehetne ezt csinálni. Azért nem lehet ezt megcsinálni, mert nincs hozzá politikai akarat. Nincs hozzá olyan politikai erõ, amelyik ennek a képviseletét fel merné vállalni. Mindenki fél és retteg a pénzoligarchiától.” LAUTENBACH JAVASLATA Az Európa Kiadó gondozásában megjelentetett könyvsorozat egyik darabja Todd G. Buchholz: „Új ötletek halott közgazdászoktól” címû munkája. Ahogy mondani szokták, jó az öreg a háznál! És valóban. Azért mert valaki korban elõttünk élt, még nem jelenti azt feltétlenül, hogy okosabbak és bölcsebbek is vagyunk nála. Nehogy azt higgyük már, hogy mi találtuk fel a csõ végén a lyukat. Bizony ám! Vannak elõttünk sikeres megoldások, olyan példák, amelyek mûködtek akkor és mûködnének most is, ha lenne szándék és akarat a végrehajtásukra. Ilyen megoldás például a Drábik doktor által idézett Dr. Willhelm Lautenbach javaslata is: „Egy másik javaslat, ami ugyancsak óriási módon segítené ennek a „világ vége“ állapotnak megszüntetéséhez, Dr. Willhelm Lautenbach nevéhez fûzõdik, aki nem él már. Õ volt a weimari Németországnak az a kiváló pénzügyi szakértõje – fõosztályvezetõ volt a berlini Pénzügyminisztériumban –, aki, amikor embargó alá vették Németországot, és volt nyolc millió munkanélküli, azt mondta, sebaj, tessék saját kibocsátású pénzzel, amit konkrét termelõ programhoz kötnek, tehát nem lehet elfogyasztani, elkölteni, hanem csak arra a termelõ programra vagy infrastruktúrára, építõ programra lehet fordítani, akkor az így kibocsátott pénz nem okoz inflációt, mert a termelõ program, vagy infrastruktúra program végén elõálló kapacitás növekedés, terméknövekedés, többlettermék és többletszolgáltatás az lefedezi azt a pénzt, sõt még többet, hiszen a multiplikációs hatás révén még többletet is hoz, mert munkanélküliek százezrei Németországban milliói – lesznek adófizetõ polgárok. És az állam nagyon nagy jövedelemhez jut. Tehát egyáltalán nem okoz inflációt. Ezt a tervet sikerrel alkalmazták Németországban, például az autobahnok így épültek. Sikerrel alkalmazta a New 6

Deal idején Franklin Delano Roosevelt. Sikeresen alkalmazta DeGaul. Tehát ez egy bizonyítottan jó módszer.” A FORINT MÁR MEGSZÜNT Ez a kijelentés elsõ nekifutásra talán megdöbbentõnek tûnik, azonban ha kellõ gondossággal figyelünk Drábik szavaira, lassacskán kibontakozik elõttünk egy ördögi kép, amelybõl azt olvashatjuk ki, hogy a forint gyakorlatilag már csak papíron létezik, ahogyan az elõadó nagyon találóan fogalmaz, „hitelpénz, forintruhába öltöztetve, aminek minden egyes darabjáért kamatot kell fizetnünk”: „A magyar állam, nemcsak hogy nem bocsát ki pénzt, hanem még ahhoz is hozzájárul, hogy megszüntessék a forintot... A forint már megszünt. Amikor adták el a magyar nemzeti vagyont, és azért körülbelül 7 milliárd dollár – a mintegy 100 milliárd dollár helyett!!! – bejött a Nemzeti Bankhoz, akkor a Nmezeti Bank ezt a pénzt megtartotta magánál. Ez a pénz benne van a mai 17 milliárd euró ún. devizatartalékban. Amiért persze kamatot kell fizetni. Hogyan történt a forint lecserélése? Ezt a privatizációért bejött devizát a Nemzeti Bank megtartotta, és vett papírt, festéket és házilag elõállított forintot. De, hogy ne legyen túl sok pénz, mert így is bõven inflálták, de hogy ne legyen még nagyobb infláció, az igazi forintot, amit a magyar állam bovsátott ki, tehát nem vett fel kölcsönként, hanem õ maga bocsátotta ki ingyen, azt a pénzt ugyanolyan mennyiségben kivonták, tehát kivonták a valódi magyar forintot, amit a magyar állambocsátott ki, és lecserélték azzal a forinttal, ami már a beérkezett devizának volt az ellenértéke. Ez egy folyamat volt. Ez körülbelül hét évig tartott. Tehát az a forint, ami ma forgalomban van, az felvett külföldi kölcsön, felvett, ideérkezett külföldi deviza, amit forintruhába öltöztetve cirkuláltatnak a magyar gazdaságban. Persze meglehetõsen szûk mennyiségben, mert jelentõs része ennek a pénznek ül a különbözõ befektetési alapokban. És a befektetési alapok nem szeretik cirkuláltatni a pénzt a gazdaságban, mert azzal baj van. Ott termelni kell, ott utána járni kell, ott piacot kell keresni, ott kockázat van. Sokkal jobban szeretik: el kell adósítani az államot, bocsásson ki adóslevelet, mi azt megvesszük, kaszáljuk érte a nagy kamatot, és semmi bajunk nincs vele. Csak gombokat kell nyomogatni és zsebre tenni a pénzt. És mindehhez csak az kell, hogy megfelelõ hálózatokkal és kapcsolatrendszerrel mindig gondoskodjunk arról, hogy olyan emberek legyenek kormányzati pozícióban, akik minket kiszolgálnak. Világos?! Az igazi forint, az már meghalt.! Külföldi hitelpénz van itt, amiért kamatot kell fizetni, forintruhába öltöztetve. Minden egyes forintra most már kamatot kell fizetni.” VARGA ISTVÁN JAVASLATAI És akkor nézzük a konkrétumokat! Kritizáltunk eleget, és hogy ne érhessen minket az a vád, hogy játsszuk itt az okostojást, álljunk elõ a farbával, lássuk, mibõl élünk, hogyan lehetne kilábalni ebbõl a katyvaszból megszorítások nélkül! „A pénzügyi befektetés után mindenki adózzon, ne csak a magánszemélyek, hanem a pénzügyi vállalatok és intézmények is! Most ugyanis szó van arról, hogy a kamat és a tõzsdei árfolyamnyereség is meg lesz adóztatva, csak azt nem mondják hozzá, hogy ez alól kik kapnak kivételt. A kamat, az árfolyamnyereség, a hozam és az osztalék egyetemesen 20%-kal adózzon, függetlenül attól, hogy a tulajdonos természetes személy – vagyis önök – vagy jogi személy, belföldi vagy külföldi illetõségû, egyénileg vagy befektetési alapon keresztül szerzi a jövedelmét. Nem nagyon ismeri a magyar lakosság azt, hogy a Gyurcsány-csomag a kamatadót és a tõzsdei árfolyamnyereség adót csak a magánszemélyekre, tovább a rövid távú megtakarításokra terhelné rá. A nagyvolumenû papírok, ahol az ezermilliárdok vannak, a jogi személyek, a pénzügyi társaságok, a befektetési alapok továbbra is adómentesek maradnának. Tehát a pénz- és korporációs oligarchia nem fog adózni. Jogszabályilag, törvénnyel meg kell tiltani a költségvetési hiányt meghaladó kötvénykibocsátást. Mirõl van szó? Arról van szó, hogy az állam nem annyi kötvényt bocsát ki, mint amennyire az éppen folyó fizetési szükségletei miatt elkerülhetetlen, hanem sokkal többet. Azért, hogy a spekulációs pénzek szabadon tudjanak mozogni, illetve azért, hogy a pénzoligarchia jó ha figyelünk

mondja meg, hogy én mennyi kötvényt akarok tõled, mennyi fölösleges pénzem van, amit most be akarok fektetni valahol államkötvényekbe. És akkor annyit az Állami Adósságkezelõ Központ kibocsát. Igen ám, de ez viszont oltári sok többletköltséget jelent. Mindig 5-600 milliárddal több van kibocsátva, mint amennyi szükséges, és ugye fizetik utána a nem is kis kamatot. A kötvények hozama egy komoly összeg. Meg kell szüntetni a magánnyugdíj-pénztárak állami támogatását és felül kell vizsgálni mûködésüket. Mirõl van szó? Miért felesleges a magánnyugdíj-pénztár? A magánnyugdíj-pénztár ugye átvenné az állami nyugdíj-pénztár helyett a nyugdíj befizetéseket. Na és mit csinál vele? Mit csinál ezzel a pénzzel? Ül rajta? Nem! Befekteti! Melyik a legjobb befektetés? Ha az államtól vásárol államkötvényt. Vagyis ki fizeti? Az állam fizeti, csak sokkal többet fizet! Mert még fizetni kell az államkötvény után azt a tíz valahány százalékot. És közbe jön egy olyan magántársaság – teljesen feleslegesen – amelyik ebbõl zsírosan él. Nagymértékû spekulációt eredményezhet az eltitkolt jövedelmek bírságmentes ötévi részletekben fizetett adóval történõ legalizálása, valamint a külföldrõl visszahozott vagyonok 10%-os adója. MIrõl van itt szó? Az volt a Gyurcsány-csomagban, hogy lehessen a Svájcba kimenekített pénzeket visszahozni, fizessenek egyszer 10%-os adót és azzal legyen legalizálva. Eszerint a javaslat szerint ezt nem szabad megcsinálni, mert ez elõsegítené a pénzmosást. Ezen pénzek visszahozására valamilyen más módszert kellene találni.” A különleges célú, vagyis a magyarországi off-shore cégek – van belõlük 768 – azoknak az adóját fel kellene emelni a többi cégnek az adószintjére, fizessenek ugyanannyit, mint a többi magyar cég. Milyen alapon állapodik meg a Pénzügyminisztréium külön velük és sokkal alacsonyabb adót fizetnek. Ezek az off-shore cégek annyira lerontják a számainkat, hogy utána kamatemelésjön, forintleértékelés jön és ezzel száz és számilliárdos nagyságrendben sokszorosát okozzák kárban annak, mint amennyit esetleges kis adójukkal hozzájárulnak a magyar költségvetéshez. A magyar államkincstár ne csak számfejtse azokat a pénzeket, amiket kifizet az állam, hanem kezelje is. Ugyanis most az állam csak számfejti és utána átutalja nagy jutalékért, itt ezer és ezer milliárdokról van szó évente, és ezekért a nagy jutalékot, semmi munkáért, meg a különbözõ banki számlák kezeléséért elteszik a bankok. Ezt meg lehetne tartani a költségvetésben. Hát mibõl állna az, hogy az Államkincstár közvetlenül utalja ki pénzeket? Rengeteg milliárd megmaradna. Nem kellene kotorászni a szerencsétlen magyaroknak a zsebébe. Az Európai unióból fogunk kapni körülbelül 8 000 milliárd forintot. De csak ha a felével számolunk, az is 4 000 milliárd forint nyolc év alatt. Ha ezt a pénzt fedezetként használnák, tehát mindaz, aki pályázik rá, tehát az állam, az állam különbözõ szervei, regionális szervek, önkormányzatok stb., akkor ugyanennyi ún. elektronikus pénzt lehetne kibocsátani, és ezzel az elektronikus pénzzel ezt az EU-s pénzt különösebb nehézségek nélkül akár meg lehetne ötszörözni, ezzel rengeteg ember munkához jutna. Helyi pénz: Teljesen legális, Magyarországon is engedélyezett. Úgy lehet kibocsátani, ha van rá normál pénz fedezet. A kibocsátás helyén mindenféle árut, szolgáltatást ezzel a helyi pénzzel lehet igénybe venni. A normál pénzt csak akkor kell felhasználni, ha olyan áruról, termékrõl, vagy szolgáltatásról van szó, amit helyben nem lehet igénybe venni, mondjuk külföldrõl kell behozni. Ha fedezetként pályáznák meg ezt a 4 000 milliárd forintot, illetve ennek megfelelõ euróról van szó, akkor ez azt jelenti, hogy minden – és ezt országos szinten, kormányzati szinten is meg lehet tenni, mert az Európai unió szempontjából Magyarország is csak egy régió – hogy minden olyan tevékenységre ki lehet bocsátani egy pénzt, amely pénz csak a Magyarországon megoldható feladatok cseréjére fordítható. Tehát én kifizetek egy magyar kõmûvest egy magyar állattartótól beszerzett hússal, tejjel és így tovább. És csak akkor kell a másik pénzhez hozzányúlni, ha valamilyen különleges termék van, ami nem állítható elõ Magyarországon. Ezt hívják E-pénznek elektronikus pénznek. Mert ma már megvan az a technika rá, hogy mobiltelefonokkal, bankkártyákkal közvetlenül lehet ezeket a gazdasági élet közvetítõ közeg szerepét ellátó jeleket csereberélni. Mert a pénz az csak egy jel. Minden pénz, kivétel nélkül minden pénz csak jel. jó ha figyelünk

Helyi pénzekkel meg lehetne építeni az utakat, a belvízelvezetõ csatornákat, a gátakat, a településeken a szennyvízelvezetõ-csatornákat. Finanszírozni lehetne a mezõgazdasági üzeneket és így tovább. Parkosítani lehetne, lakóházakat építeni, ezt mind meg tudnák csinálni a magyarok. Nem kell külföldre menni. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez teljesen legális és meg van a jogszabályi háttere az Európai unióban is, vagyis meg vannak erre a jogszabályok, amelyek ezt legalizálják, és Magyarországon is meg van a jogszabályi háttere. Tehát ez teljesen legális. Nem beszélnek róla, mert a bankok gyûlölik. Mert akkor nem tudják nagy kamatra kikölcsönözni a pénzeket és nem tudják az eladósított lakosságtól fillérekért megszerezni az ingatlanjaikat, a termõföldjeiket és így tovább. Mennyit veszít a költségvetés az energia dolgával? A pénzoligarchia követelésére világpiaci szintre akarják emelni az energia árát. Ez érvényes a gázra is. A gáz világpiaci árára hivatkozva akarják megemelni az árakat. de ezek a hivatkozások azonban tévesek. Ugyanis a 2006. évi költségvetésben, ami most van érvényben, 50 milliárd forint az elõírt támogatás. Magyarország évente mintegy 1 millió tonna kõolajat és 3 milliárd m3 földgázt termel. Ezt mi termeljük. Mai áron számolva 234 milliárd forint értékben. Az államhoz befolyó bányajáradék azonban csak 12%, mivel a külföldiek teszik el a többit. Ez semmivel sem indokolható extraprofithoz juttatja a kitermelõt. Ha az állam ezt normálisan, tisztességesen megadóztatná, akkor sokkal több jövedelemhez jutna és lyukakat tömhetne be vele a költségvetésen. Ha a Paksi Atomerõmû közvetlenül – tehát a közvetítõket kiiktatva – juttatná el az energiát a lakossághoz, sokkal olcsóbb lenne az. Most eladják az energiát nagyon olcsón a közvetítõknek, azok óriási haszonnal továbbadják, és így kapjuk meg. Sõt, még az orosz földgázt is úgy kapjuk meg, hogy eladják Nyugatra és mi a Nyugattól vesszük meg jóval drágábban. A villamos mûveket a tényleges értékük 15%-áért adták el. Amelyeket ha nem adnak el, továbbra is rendkívül olcsón juthatnánk az áramhoz. De eladták és most világpiaci áron akarják adni nekünk az elektromos áramot. A közlekedésrõl: Ha a magyar autóbuszok mennek például külföldre, akkor nekünk ezért nekünk megfelelõ fuvarozási szolgáltatás utáni ÁFA-t kell külföldön befizetnünk. Az osztrákok, akik idejönnek, azok viszont nem fizetnek a magyar költségvetésnek ÁFA-t. Ez is 6 milliárd forint veszteség minden évben. Ez is egy egyszerû rendelkezéssel megoldható lenne, semmi mást nem kellene csinálni, mint leutánozni, hogy mit csinálnak az osztrák sógorok. További, mintegy 100 milliárd forint veszteség van minden évben abból, hogy nincs megfelelõ ellenõrzés és mindenféle áru jön Kínából, Távol-Keletrõl illegálisan. Ez egyrészt tönkretette számos magyar munkavállaló munkahelyét, és mivel illegálisan megy, nem adózik stb. Ha ezen a területen megszigorítanák az állami tevékenységet, az 100 milliárd forintot hozna a konyhára. A magyarországon mûködõ bankoknak mintegy 90%-a külföldi kézben van. Egyszerûen nem hajlandóak finanszírozni a magyar kis- és középvállalkozásokat, beleértve a mezõgazdasági vállalkozásokat. A külföldi multinacionális vállalatok nem szorulnak támogatásra, hiszen óriási pénzügyi fedezettel rendelkeznek és megvan a saját bankjuk. Ezért a kis- és közepes, tehát a valódi magyar gazdaság fuldoklik a pénzhiányban. Nincs pénz, nincs forgótõke. Minden volna. Van munka, van munkaerõ, van akarat, minden van, csak pénztõke nincs, nem tudják közvetíteni, tehát a gazdasági életnek a közvetítõ közege hiányzik. Ez olyan, mint amikor nincs elég vér az emberi szervezetben. És ez azért van, mert a külföldi bankoknak nem érdeke, hogy helyzetbe hozzák a magyar kisés közép vállalkozókat. Tehát ezért meg kellene szervezni magyar pénzügyi támogatást magyar bankok létrehozásával – például Kanadában a bankoknak csak 14%-a lehet külföldi! Szó volt arról is, hogy rettenetesen megugrottak a magyar munkabérek és ezért kell most megszorításokat alkalmazni. UBS (Union Bank of Switzerland) legutóbbi felmérése szerint a jelenlegi magyar minimálbér – amirõl ún. szakértõk nem szégyellik azt állítani, hogy „nagyon megugrott és túlfogyasztást eredményezett, és állítólag emiatt bomlott meg a külkereskedelmi egyensúly” –, nos ez a túl magas minimálbér 2,4 svájci frank/óra Bu7

dapesten. A világ hetven városának átlaga azonban majdnem 10 svájci frank/óra (9,5) és Zurichben az átlag órabér 32 svájci frank/óra és ugyanakkor a megélhetési költségek, a budapesti megélhetési költségek a zurichinek a 67%-a, de a mi munkabérünk a zurichi 32 svájci frank helyett csak 2,4 svájci frank. És nem sül le a bõr a képükrõl azt mondani, hogy Magyarországon azért nincs egyensúly, mert túl magasak a bérek. Vagy azt mondják, hogy „jaj mi lesz itt, kimegy a külföldi tõke és összeomlik a gazdaság?!” Elõször is lehet magyar pénzt is kibocsátani. Emlékezzünk az ázsiai pénzügyi válságra! Thaiföld, Dél-Korea, Homg Kong, Tajvan stb. Malajziában nem volt. És Szingapúrban sem volt. Mert Malajziában volt egy Dr. Mohamed Mahatir és Szingapúrban meg volt egy Dr. Lee Quan You. A Mahatir azt mondta mikor ott is ki akarták robbantani a válságot – mert ugye megszívta magát a külföldi tõke, ki akart vonulni és omlott volna az ország – azt mondta Mahatir, hogy nem mentek ki. Miért? Csak, mert nem engedlek ki benneteket! Kész. És mi lett? Semmi. A Soros prüszkölt, meg a társai prüszköltek, hogy nincs demokrácia. Na bumm. Miféle demokrácia? Legfeljebb demokratúra. És Malajzia ragyogóan... ott kérem szépen nem volt válság, Malajzia így megy föl, mint a rakéta. Lényegében ehhez hasonló javaslata van Csath Magdolnának és Boross Imrének és Lóránt Károlynak is. Egyik kiválóbb ember, mint a másik.” BOGÁR LÁSZLÓ JAVASLATA A polgári-kormány volt államtitkára, aki immáron heti rendszerességgel tûnik fel a Hír Televízió képernyõjén. Szemléletesen adja tudtára nem kis számú nézõközönségének, hogyan is áll ma az ország, hogyan jutott idáig, és mik a várható következények. Drábik János is oly fontosnak találta, hogy elõadásában erre külön is kitért: „Az a bizonyos alku, amit a magyar társadalom kötött ezzel a birodalommal, mármint a szovjet birodalmat felváltó pénzügyi impériummal, ezzel egy új alkut kell kötni. Meg kell nekik mondani, hogy ez így nem megy tovább. Mert ez teljesen elpusztítja a magyar társadalmat. Ez az egész trükközés, hogy el van adósodva az ország, ezt hamis számokkal állították elõ. Ennek az a célja, hogy rákényszerítsék a társadalomra a megszorításokat, vagyis az állam porszívózza össze az önök zsebébõl ezt az ezer milliárdot, és az állam eladósítási technikáival – õk eladósítják az államot – adósságszolgálat formájában adja át nekik. Ha ezt megteszik, és ez beindult, azt mondja Bogár László, hogy ez már azt jelenti, hogy a magyar munkaerõnek a reprodukciója válik lehetetlenné. Mert az egészségügyet piaci árakon akarják egy olyan lakosságra ráterhelni, amelyinek nem a piaci árakon van a munkabére és tõkejövedelme meg nincs, mert nincs vagyona, mert a magyar vagyont nem a magyarok kapták, hanem külföldiek. Tehát ha az egészségügybõl kimegy a pénzoligarchia nyomására az állam, akkor tovább romlik a magyar társadalom amúgy is rossz egészségügyi állapota, nem tud reprodukálódni. De a munkaerõ szakértelmileg sem tud reprodukálódni, mert hogyha üzletet csinálnak az iskolaügybõl, vagy hogyha szétverik, nem lesz szakképzett munkaerõ. Ha ezek a nagy humán

reprodukciós rendszerek szétroncsolódnak, akkor a magyar társadalom nem tud reprodukálódni. És ha nem tud reprodukálódni, akkor tulajdonképpen nekik sem tud profitot termelni. Tehát õnekik is az lenne az érdekük, hogy most egyszer ne legyenek már ilyen pofátlanok, hanem kössenek egy új alkut.” ÉRLELÕDIK EGY FORRADALMI HELYZET Mindenki érzi, hogy készül valami. Csak sajnos ahogy az ember körülnéz szûkebb és tágabb pátriájában azt veszi észre, hogy a patópálosra sikeredett, az államszocializmus idején a fridzsider- és gulyáskommunizmus jótékony posványában szocializálódott, s mára gyökértelen kozmopolita konzumidióta fehérjehalmazokká változott egyszerû fogyasztókról nem az egykori történelmi hõseink jutnak eszünkbe, hanem inkább Arkagyij Rajkin, aki szerint „Válámi ván, de nem áz igázi!” De miért is nem lesz itt forradalom? Erre a kérdésre is választ kapunk az elõadás végén: „A magyar társadalom annyira meg van szorítva, hogy érlelõdik egy forradalmi helyzet... Azért nem lesz forradalom, mert a lakosság nem érti, hogy mi történik vele. Ötvenhattól eltérõen, ma nem világosak a frontvonalak. Arctalan pénzviszonyokba elrejtõzött uzsorásokat meg se lehet találni. És ráadásul a lakosság nem érti, elhiszi, hogy azért kell megint megsarcolni, mert túl sokat fogyasztott és túl magas a bére... Ne felejtsék el, kezükben tartják a tömegtájékoztatást! Sajnos a magyar társadalom egy része már ebben a birka állapotba van szorítva mélyen a szintje alá van szorítva és már arra se képes – süket és vak – és már arra se képes, hogy felismerje, mi az õ érdeke és miért kellene kiállni. Tehát érlelõdik egy forradalmi helyzet, de ebbõl forradalom csak akkor lesz, hogyha megértik az emberek, hogyan mûködik a pénzrendszer, s mi mindent lehet pénzügyi eszközökkel elérni, hogy ezzel keményebb uralmat lehet gyakorolni, mint a szuronyokkal, és álnokabbat és alattomosabbat, mert azt se lehet tudni, ki az, akinek ingyen dolgozunk. És amíg nem érti a lakosság, addig nem tud felállni és nem tudja azt mondani, hogy kérem szépen, állítsuk vissza a közpénzrendszert, mert ha visszaállítanánk a közpénzrendszert – aminek a részletei a Pénz diktatúrája címû könyvben részletesen megismerhetõ –, akkor tulajdonképpen – nem egyik napról a másikra, mert ez egy folyamat – de akkor át lehetne állítani a váltókat, és valóban növekedési pályára lehetne állítani a termelõ gazdaságot minden megszorítások nélkül és úgy lehetne emelni a béreket, hogy a bérekben is legyen konvergencia, ne csak a terhekben. A bérekben is közeledjünk Európa fejlettebb országaihoz, szerencsésebb népeihez. ” Itt tartunk most. A szocialista nagyváros öntudatos polgára pedig, aki maga is a másfél milliós tömegben próbált menedéket keresni a természet felbõszült erõi elõl, egyre csak azon tûnõdik, hogy vajon egy következmények nélküli országban, ahol egy árva miniszter nem sok, de annyi nem jelent meg a katasztrófát követõen, mennyi kell ahhoz, hogy ne csak a petárdák, de az indulatok is felrobbanjanak. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára.

Dr. Drábik János, a Szabad Európa Rádió nyugdíjas vezetõ programszerkesztõje: 1938. június 9-én született Budapesten. Csellistának készült. Zenei tanulmányait a budapesti Erkel Ferenc Zenemûvészeti Szakiskolában és Zenei Gimnáziumban végezte. Ugyanitt érettségizett 1956-ban. Kéztörés miatt azonban pályaváltoztatásra kényszerült. 1960-ban fejezte be tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 1968-ban pedig az ELTE Bölcsész Karán, ahol esti tagozaton filozófiát tanult. 1971-ben ügyvédi-jogtanácsosi vizsgát tett, elõzõleg pedig a MUOSZ Újságíró Iskoláját is elvégezte. 1979 novemberéig különbözõ jogi, szerkesztõi és államigazgatási munkakörökben dolgozott. Amerikába történõ távozását megelõzõen az ERBE jogi osztályát vezette. A New York University-n folytatta tanulmányait és 1981-ben bejegyzett jogtanácsos lett New York Államban. 1983-ban Münchenbe került a Szabad Európa Rádióhoz, ahol Kézdi Pál néven számos mûsort írt és szerkesztett. Sorozatot írt többek között a sztálinizmusról, az amerikai alkotmányról, a neokonzervativizmusról, a Szovjetunió történetérõl. Öt éven keresztül szerkesztette a világgazdasági magazint, és a demokratikus intézmények mûködését elemzõ „Nyugati Úton” c. programot. 1989. februárjában a Szabad Európa és a Szabadság Rádió elnöke a „Superior Performance Award” kitüntetésben részesítette az 1988-ban nyújtott teljesítményéért, elsõsorban az amerikai alkotmányról készült 32 részes sorozatáért. 1983-tól aktívan részt vett a müncheni Széchenyi Kör tevékenységében, ahol több elõadást is tartott. 1993-1998-ig a Széchenyi Kör titkára volt. Rendszeresen ír a Münchenben megjelenõ Nemzetõr c. lapban, és más magyarországi napi- és hetilapokban. Tanulmányait több folyóirat is közölte. Az 1999-ben megindult Leleplezõ c. könyvújság fõmunkatársa, majd nemzetközi fõszerkesztõ-helyettese. Rendszeresen tart elõadásokat az emberközpontú társadalom, a demokrácia és a pénzrendszer összefüggéseirõl. Alapító tagja a 2000. áprilisában megalakult „Összefogás a fennmaradásért” mozgalomnak, amelynek célja a magyar föld megõrzése, és Kert-Magyarország feltételeinek megteremtése, Magyarország gazdasági szuverenitásának a visszaállítása, a résztvevõ demokrácia megvalósítása, a népszavazás hatáskörének kiterjesztése, valamint a pénznek a nemzet alapvetõ fontosságú közintézményeként való kezelése. Jelenleg a nemzetközi pénzrendszer és a demokrácia összefüggéseivel foglalkozó szakmunkán dolgozik. 1997-tõl 2000. márciusáig a Németországban mûködõ magyar egyesületek, a BUOD elnökségének a tagja, 1996-tól az MVSZ választmányába is beválasztották, ahol Dél-Németországot képviselte. Az 1998-as parlamenti választásokon a KDNP képviselõjelöltje volt Budapest 1. számú választási körzetében. Nõs, felesége vegyész, a müncheni egyetemen volt tudományos kutató.

8

jó ha figyelünk

Most mindössze ennyi kérdésünk lenne az elõremenekülõ Kókához. Kuncze pártelnök, aki örömmel leminõsíti a magyarokat, és kiskorúnak nézi a becsapott állampolgárokat, a legutóbbi napokban kiadta pártja új jelszavát: RAJTAD MÚLIK! vagyis, az öngondoskodó államban mindenki oldja meg maga a saját problémáját! Úgy tûnik Gyurcsány és Kóka már hetedíziglen megoldotta a liberális öngondoskodást. Most kizárólag rajtunk múlik, hogy hülye gyerekként hagyjuk-e mindezt a késõpártállami önaltatást, etetést. A „MÁV-reform” aktuális lépéseirõl adott exkluzív interjút Kóka János gazdasági miniszter a Menedzsment Fórum e heti internetes hasábjain. A szélsõliberális politikussal készített beszámolóban Kóka többek között kijelentette, hogy mindenképpen felszámolja az államvasutak korszerûtlen, „pénznyelõ automatáját”, amely gazdaságtalanul és számolatlanul nyeli el a kincstári közvagyont. Szerinte kizárólag a pályavasút maradhat állami kezelésben, a többi ágazatot azonban el kell privatizálni, had vigyék azonnal az élelmes szlovák vagy osztrák befektetõk. Megállapítása szerint jelentõs létszámú elbocsátásokra van szükség, mert eközben – a kóros versenyhiány miatt –, romlik a szolgáltatás színvonala és folyamatosan növekszik a kosz és piszok a vasúti szerelvényeken. Személyes elhatározottsága a privatizáció végig vitelében töretlen. Ellenszegülve a pártpolitika diktálta racionalitásnak és a fennálló belsõ érdekeknek, õ akár forradalmat is csinálna, ebben az évtizedek óta megoldatlan kérdésben. „Inkább belebukok, semmint meghátráljak!” – jelentette ki az interjúban a Szadesz kíméletlen, internacionalista politikusa. Kóka merész kijelentéseit követõen – az eltüntetett vasútfejlesztési pénzek okán –, nyomozást folytattunk az elillant államadóság és közvagyon ügyében. Vizsgálódásaink során érdekes megállapításokra és adatokra bukkantunk. Több mint egy éve (2005. júliusában), a Gyurcsány és Kóka vezette díszes kormányzati társaság (25 üzletember kíséretében) a Távol-Keleten túrázott. Akkoriban itthon már javában, kampányígéretként harsogott a hazai vasút- és közlekedésfejlesztés fellendítése, ám mindazt elfelejtették megemlíteni, hogy mindezen óriási beruházásokat idõközben Dél-Szumátrába helyezi át a hazug és képmutató szocialista kormányzat. A magyar sajtó ugyan nem közölte, de a The Jakarta Post 2005. július 2.-i, majd késõbb július 26-i száma részleteket közölt az igen jelentõs magyar nagyberuházásról, amely többek között kimozdítani igyekszik holtpontjáról a befektetõi közönytõl szenvedõ dél-szumátrai vasúti közlekedést. A cikk szerint az itt befektetett 4 milliárd amerikai dollár (ez tavaly 1000 /ezer/ milliárd magyar forintnak felelt meg, miközben most kb. mínusz 20 százalékos árfolyamzuhanásnál tartunk!), jelentõsen befolyásolja majd az érintett ország gazdaságát. Gyurcsány és Kóka aláírásukkal hitelesítették a gazdasági keret megállapodást, amely elsõsorban helyi fejlesztésre és a közlekedési infrastruktúra kiépítésére irányult. A megállapodás elsõsorban az energiaszektor, ezen belül is a szénbányászat fejlesztésére fókuszált, valamint a terület kikötõ- és vasútfejlesztési projektjeit finanszírozta. (Az újsághír szerint Gyurcsány tárgyalópartnereinek még nagyszabású fegyverüzletet is ajánlott!) Kóka

jó ha figyelünk

az aláírást követõen, a jakartai State Palace-ban nyilatkozva igen hasznosnak ítélte a létrejött megállapodást. Nem csoda, hiszen a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok Indonézia és Magyarország között óriási fejlõdést mutatnak. „Ez a kapcsolat Indonéziával 2004-ben 18o millió amerikai dollárra emelkedett, a 2002-es 39.1 millióval szemben. Ez több mint 400 százalékos növekedés!” – mondta Hrabovszki András, a Magyar Nagykövetség kereskedelmi attaséja. Busztin György Magyarország nagykövete szerint a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok egy harmadik országon keresztül bonyolódnak. /?/ (Érdekes módon, azóta a szószátyár nagykövetet visszahívták állomáshelyérõl!) Egy év távlatából, a harcias Kóka nyilatkozatot követõen, az eset több kérdést is felvet számunkra: 1. Honnan, mikor és mibõl került elõ 4 milliárd dollár erre a távoli tranzakcióra? Ki hagyta ezt jóvá? 2. Kikbõl állt az a 25 tagú üzleti küldöttség, ki volt név szerint a tagja az akkori utazásnak? Utaztatásukat ki fizette? 3. Miért hívták vissza az akkori nagykövetet? Hová helyezték? 4. Melyik az a bizonyos harmadik ország, amelyen keresztül átfolyik az Indonéz kereskedelmi kapcsolat? Mi ennek a közvetítésnek az ára? 5. Miért nem Magyarországon, a magyar államvasút fejlesztésére fordították ezt az irdatlan nagyságú pénzösszeget? 6. Gyurcsány és Kóka magáncégei érdekeltek-e ebben az Indonéz keret megállapodásban? 7. Ha igen, fizettek-e a busás haszon után adót? Hol történik mindez? 8. Miért nem számolt be a hazai sajtó errõl a jelentõs külhoni megállapodásról? Ki felelõs a tájékoztatás elmaradásáért? 9. A kormányzat részérõl az Országgyûlésnek miért nem számolt be senki a vállalkozások és befektetések további sorsáról? Miért nem tudunk a nemzeti vagyon kihelyezésérõl semmit sem? 10. Van-e a magyar államnak tényleges haszna ebbõl a befektetésbõl? Ha nincs, miért nincs? Most mindössze ennyi kérdésünk lenne az elõremenekülõ Kókához. Kuncze pártelnök, aki örömmel leminõsíti a magyarokat, és kiskorúnak nézi a becsapott állampolgárokat, a legutóbbi napokban kiadta pártja új jelszavát: RAJTAD MÚLIK! vagyis, az öngondoskodó államban mindenki oldja meg maga a saját problémáját! Úgy tûnik Gyurcsány és Kóka már hetedíziglen megoldotta a liberális öngondoskodást. Most kizárólag rajtunk múlik, hogy hülyegyerekként hagyjuk-e mindezt a késõpártállami önaltatást, etetést. Ha nem, akkor taglózzuk már le végre ezeket a politikai szent teheneket, de azonnal! (UI: Kedves magyar újságírók! Tárjátok már fel a tényeket! Nagyon kíváncsiak vagyunk!) Molnár Tamás

9

A demokratikus parlamenti választási ciklus szerkezete viszonylag egyszerû. Általában pártokká szervezett politikai erõk küzdenek a választók támogatásáért s az így szerezhetõ kormányzati hatalomért. Pártok állnak szemben pártokkal, programok programokkal, ígéretek ígéretekkel és a lejáró mandátumú pártok kormányzati teljesítményének tényeivel. A programokban tett ígéretek valódiságáról, a kormányzati teljesítmény értékérõl a választók saját tapasztalataik, az Országgyûlés nyilvánossága, a közvetlen pártmegnyilatkozások (gyûlések, elõadások, kiadványok), az írott és az elektronikus sajtó útján értesülnek és alkotnak ítéletet. A választói tapasztalatszerzés elvben folyamatos, hiszen a kormányzati hatalom megszerzése, megtartása

és gyakorlása körül folyó politikai birkózás is folyamatos, választástól választásig tart. Lényeges eleme ennek a küzdelemnek az egyik oldalon a kormányzó erõk tevékenysége feletti ellenzéki ellenõrzés és kritika, a másik oldalon az ellenzék által kínált alternatívák kormányoldalról jövõ bírálata. A demokrácia mûködésének parlamenti ciklusoktól függõ feltételeit a ciklustól független feltételek egészítik ki, egyebek közt a társadalom befolyásolására alkalmas eszközök: a tulajdon, a médiumok kiegyensúlyozott megoszlása és a részben ezekhez kapcsolódó társadalomszerkezet és érdekszerkezet. Az – politikai erõk természetes törekvése a kormányzati hatalom megszerzése mellett annak tartós birtoklása és gyakorlása, s ennek megalapozására a minél jobb kormányzati teljesítmény nyújtása. FELRÚGOTT JÁTÉKSZABÁLYOK A probléma ott kezdõdik, amikor a politikai küzdelem az imént bemutatott egyszerû keretek közötti, minél jobb teljesítményen alapuló küzdelem mellett – vagy helyett – maguknak a kereteknek, a játékszabályoknak az egyik vagy a másik fél számára kedvezõ megváltoztatására is kiterjed. A keretek, a játékszabályok megváltoztatásának természetesen megvannak az alkotmányon, a törvényhozáson alapuló jogszerû, elfogadható formái. De nemcsak ilyenek vannak. A hatalom kísértése pedig igen nagy. Bár annak idején például az 1945-ös politikai újrakezdés az imént leírt szabályos demokratikus mûködést ígérte, a folyamatosan berendezkedõ szocializmusban megtapasztalhattuk, hogy a demokratikus parlamenti ciklusokat hogyan lehet végsõ soron egyetlen diktatórikus politikai erõ, a kommunista párt saját hatalom-újratermelési folyamatává átalakítani. 1945 és 1949 között a fegyveres erõk (rendõrség, titkosszolgálatok) birtokában vaskos választási csalással leszorították, majd hamis vádakkal szétverték a rivális pártokat, s így az erõk közötti tényleges választást s vele az ellenzéknek a kormányzat feletti ellenõrzését felszámolták. Az egyetlen párt programjai nem tartalmaztak nyilvános, választható alternatívákat, az alternatívaképzést a párt felsõ vezetõi sajátították ki, így – pártok és alternatívák nélkül – a választások egyszerû szavazássá degra10

dálódtak. A gazdaság, a társadalom helyzetére vonatkozó információkat visszatartották, a nyomtatott és az elektronikus sajtón keresztüli tájékoztatást monopolizálták és az egypárt érdekében eltorzították, a mindenkori kormányzati teljesítmény képét – szükség esetén – hazugságokból és elhallgatásokból építették fel. A politikához, politizáláshoz szükséges tudást a nyilvánosság elõl elzárták, a hatalomgyakorlás csatornáiba gondos válogatás után is csak kiváltságosokat engedtek bejutni. Mindezt a demokratikus ciklusokon kívüli eszközökkel: a nagytulajdon feletti monopóliummal, az egész társadalom egzisztenciális függésbe hozásával, az államigazgatásra és a területi igazgatásra kiterjedõ szoros pártirányítással egészítették ki. Témánk szempontjából különösen figyelemreméltó, hogy ez a hatalom monopóliumát biztosító eszköztár – számos, itt nem tárgyalt részletével együtt – a demokratikus intézmények látszatai között mûködött: volt alkotmány, voltak választások, volt országgyûlés, volt a parlamentnek felelõs kormány, volt tájékoztatást nyújtó sajtó stb. Minden volt, csak éppen tényleges demokrácia nem volt. Diktatúra volt. A rendszerváltás folyamatában egyezségre jutott politikai erõk 1989-tõl néhány év alatt helyreállították a demokratikus intézményeket, és az imént az elsõ mondatokban leírt parlamenti ciklus ismét eredeti rendeltetésének megfelelõen kezdett mûködni. Kétségtelen azonban, hogy a parlamenti ciklus és demokrácia rendeltetésszerû mûködésével szemben kezdettõl – 1989-90-tõl – fogva olyan formális és informális érdekek, erõk, mûködések és szerkezetek jelentek meg és léptek fel, melyek a demokrácia lényegét érintik és fenyegetik. A legérdekesebb és leghasznosabb volna ezek széles körû történeti jellegû bemutatása, a rendelkezésre álló terjedelem azonban a jelenségek közötti válogatás és a valamiféle „logikai“ rendben való bemutatás mellett szól. A RENDSZERVÁLTÁS RENDSZERE A parlamenti demokrácia keretei között már 1994-re kialakult az az összefüggésrendszer, erõjáték, melyet korábban (Magyar Nemzet, 1994. május 26. és június 2.; Heti Válasz, 2004. december 31.) „a rendszerváltás rendszerének“ neveztem, és amelynek a lényege a következõ. Az erõforrások szûkössége és az ezért is kialakult alacsony életszínvonal miatt a társadalom szinte valamennyi csoportja – a demokráciában megerõsödött érdekvédelmi szervezeteik támogatásával – folyamatosan támadja és követelésekkel bombázza a mindenkori kormányt. Az ellenzék pedig – nemritkán a tényleges helyzettõl és a kö- vetelések jogosságától függetlenül – kormánybuktatási és hatalomszerzési céllal maga is a követelõzõ csoportok mögé áll, s a kormány ellen hangolja, illetve választási ígéretekkel a maga oldalára vonja õket. Az így létrejövõ túlerõvel szemben a kormány, illetve a kormánypártok a következõ választásokon megbuknak, ellenzékbe kerülnek, a korábbi ellenzékbõl új kormánykoalíció és kormány áll fel. Mivel az ország anyagi lehetõségei közben nemigen változnak, az elégedetlen társadalmi csoportok hamarosan az új kormány ellen fordulnak, az új ellenzék pedig hatalomszerzési céllal támogatja õket. A szerkezet: a rendszerváltás rendszerének belül forgó hatalomváltó mókuskereke állandó, az általa kínált politikai szerepek állandóak, csak a szerepek betöltõi cserélnek helyet ciklusonként. A választók pedig – a be nem teljesített ígéretekre emlékezve – egyre kiábrándultabbak. A választásokat elhanyagolják. Úgy érzik: elitjeik cserbenhagyják õket. Mindezzel a demokrácia alapviszonya sérül. Amióta a magyar belpolitika alakulásának meghatározásában külsõ erõk és érdekek is egyre nagyobb teret nyernek (USA, Izrael, EU), a hatalomra törõ elitek a belsõ támaszaik meggyengülésével – önként vagy kényszerûségbõl – kifelé is támasztékot, legitimációt keresnek, s anyagi konzekvenciájú ígéretekkel igyekeznek erõs pártfogókat szerezni (NATO-vállalások, taszári repülõtér és kiképzõtábor, békefenntartók a Balkánra és Afganisztánba, iraki katonai jelenlét, drága fegyverjó ha figyelünk

vásárlások és olcsó fegyvereladások, nemzetközi politikaegyeztetések, együttszavazások, felkapaszkodás a legmegbízhatóbb szövetséges pozíciójába stb.). Ez a mûködés azonfelül, hogy a belül és kívül keletkezõ nyomások hatására lehetetlenné teszi a nemzeti teljesítmény racioná-

lis felhasználását és a mindenkori kormányprogramok megvalósítását, és bent is, kint is jelentõs mennyiségû nemzeti jövedelem elfecsérléséhez vezet, elvonja a kormányok figyelmét és erõforrásait a legsúlyosabb hosszú távú problémák megoldásától. Mint amilyenek: a társadalom zsugorodásának és bomlásának megállítása, biológiai-morális- szellemi-jellemi minõségének javítása, a nemzet kohéziójának, az új nemzedékek magyarságtudatának kialakítása és megerõsítése, a lecsúszott társadalmi csoportok anyagi és szellemi felemelése, erõs polgári-kispolgári középrétegek kialakulásának segítése, a termõföldkérdés és az agrárkérdés magyar érdekû megoldása, a területi egyenlõtlenségek mérséklése, a magyar társadalom öröklött konfliktusainak tudatosítása és enyhítése, az adósságszolgálat formájában a nemzeti teljesítmény hatalmas részét kiszívó külsõ adósság felszámolása, a magyar tulajdonú vállalatok méretének, tõkeerejének és versenyképességének növelése, a globalizáció hátrányos gazdasági és kulturális nyomásának kivédése, Európa sorskérdéseinek mint magyar sorskérdéseknek a megértése és feldolgozása stb. Vagyis: a rendszerváltás rendszerében megindult mûködés szembefordul a demokrácia céljával, a legjobb kormányzati alternatíva kiválasztásával és végrehajtásával, a politika feltétlenül magyar érdekû mûködésével. Meg kell jegyeznünk: az ígérgetés bajnokai mindeddig a szociálliberális kormányok (a Kovács-féle „jóléti rendszerváltozás“, részvétel Afganisztán megszállásában és az iraki háborúban Medgyessy és Gyurcsány ígéretei alapján stb.). A GYURCSÁNYI VERTIKUM A rendszerváltás rendszere a politikai szereplõk spontán érdekkövetése nyomán mintegy senki által sem szándékolt „vak, romboló mûködésként“ épült be a demokrácia mechanizmusaiba. Más mûködések kialakulásában azonban a vak erõk mellett nemritkán a tudatosság is jelen van. A kormányzati információk felhasználása (például) a hatalmon lévõk kezében gyakran a kormány pozíciójának és a kormányzati teljesítménynek felértékelésére is szolgál. A kötelezõ tájékoztatás és adatszolgáltatás és a kormánytól független, tisztességes sajtó azonban a lakosság véleményének manipulálását, a demokrácia megbillenését korrigálja. Már amikor korrigálja. A 2006-os választás körüli kormánypropaganda és lakosságfélrevezetés azonban a demokrácia alapértékeivel ellentétes, a szocializmus diktatórikus politikai mûködésére emlékeztetõ precedens. A kormány az egyik oldalon tudatosan és vaskosan megtéveszti a választókat a gazdaság, a pénzügyek, a társadalom általános helyzetével kapcsolatban, s hogy a számára kedvezõ képet megerõsítse, még súlyos eladósodásra vezetõ osztogatásba is kezd, a másik oldalon pedig a tényleges államháztartási és mérlegadatok nyilvánosságra hozatalát megtagadja, mondván, hogy az adatok, a helyzet ismerete „befolyásolná a választókat“. Gyurcsány hatalomszerzésének és hatalomgyakorlásának lényege: hitelbe felvett jó ha figyelünk

pénzen és üres ígéretekkel megvásárolja a szavazatokat és vele a kormányzati hatalmat, aztán a megszerzett hatalom segítségével az egész társadalomtól többszörösen visszaveszi a szavazatokért adott obulusokat, hogy a kormányzati balfogásaival okozott károkat enyhítse. Azt is ki kell mondani: Gyurcsány ezt a politikai játékot egyebek közt azért tudta eljátszani, mert a rendszerváltó kormányok alatt a független egzisztenciájú polgári-kispolgári középrétegeknek nem sikerült túlsúlyra jutniuk a szocializmusban létrejött nagy tömegû, gyakran elégtelen képzettségû munkásokkal és nyugdíjasokkal szemben. Ez utóbbi rétegeknek az egzisztenciája függ ugyanis a legerõsebben a központi jövedelem-újraelosztástól, és ezért ezek a legfogékonyabbak a „baloldali“ kormányzati ígéretekre (nyugdíjkorrekció, munkahelyteremtés, panelprogram stb.). A társadalom ilyen szerkezetének konzerválódása – különösen a baloldali kormányok tevékenysége következtében – nem tekinthetõ véletlennek. Ahogyan a szocializmusban a kommunista párt a polgárság letaposásával és a szocialista nagyberuházásokkal maga hozta létre a nagyipari munkásságot mint saját ideológiai- társadalmi bázisát, most a „baloldali“ kormányok a Kádár-rendszer félpolgárságának munkáslétbe szorításával és valódi polgárosodásának akadályozásával teszik ugyanezt, s konzerválják saját klientúrájukat (életszínvonal-leszorítás a kispolgári felhalmozás lehetetlenné tételével, erõltetett készpénzes privatizáció a 90-es években, a termõföld idõ elõtti piacosítása stb.). Ezzel a politika és a társadalom baloldalán sajátos, szorosan szervezett – a szocializmusra emlékeztetõ – társadalmi-gazdasági- politikai vertikum alakul ki. Ez a vertikum a mondott társadalomszerkezeti okokból önmagában is valamelyes veszedelem a demokráciára. De ha a vertikum vezetõi a kommunista diktatúrát idézõ manipulációval rohamcsapatként szerzik és örökítik meg hatalmukat, a vertikum alkatrészeit képezõ társadalmi csoportok (apparátusbeliek, tulajdonosok, értelmiségiek, munkások – mint választók) pedig ezt eltûrik, sõt érdekeik szolgálatában támogatják: az már nagyon is az. MÉDIAMONOPÓLIUM Az esetleg politikai rohamcsapatként is mûködtethetõ baloldali vertikum mellett egy másik sajátos szerkezet is megjelent a magyar társadalomban. Miután a lakosság a politikával kapcsolatos ismereteinek, tudásának legnagyobb részét a sajtóból s azon belül is fõképp a televízióból szerzi (az átlagos televíziónézõ naponta több mint négy órát tölt a készülék elõtt), a politikai pártok természetes törekvése, hogy a médiumokból a valóságnak sajátmaguk számára kedvezõ s esetleg az ellenfelek számára kedvezõtlen képe bontakozzék ki. Ezért a médiumokat igyekeznek minél erõsebben a befolyásuk alá vonni. Ez az érdek és törekvés nemcsak a közszolgálati televíziókra vonatkozik, hanem a kereskedelmiekre is. A kereskedelmi televízióknak is van közük a pártokhoz, de alapvetõen más érdekek alapján. Mivel a kereskedelmi televíziók – némi leegyszerûsítéssel – pénzbõl még több pénzt kíván-

nak elõállítani, s bevételeik elsõsorban a hirdetésekbõl származnak, mindent elkövetnek, hogy a nézettségüket s ezáltal a hirdetési díjaikat emelhessék. A nézettség növelésének legfõbb eszköze az ösztönéleti mozgatókat érintõ, erõteljes ingerjellegû hatások közvetítése, mint amilyen a harc, az akció, a száguldás, a zuhanás, a katasztrófa, az erõszak, a brutalitás, a hatalomérzet, a szexualitás, a misztikum s mindenfajta morális és illendõségi gátlás áthágása: a transzagresszió. Nos, 11

a két nagy kereskedelmi televízió – az RTL Klub és a TV2 – oly sikeresen mûveli ezeket a mûfajokat, hogy az összes televíziós nézettség mintegy hatvan százalékát, az összes reklámköltés mintegy nyolcvan százalékát õk ketten birtokolják. A kereskedelmi televíziók úgyszólván egybeforrtak a „foglyul ejtett“ nézõk sokmilliós táborával. S bár tulajdonviszonyaik szerint két külön szervezetrõl van szó, mivel ugyanabban a közegben versengenek egymással, s ötleteiket, filmkínálatukat is egymástól veszik vagy ugyanazokból a forrásokból merítik (Big Brother, Való Világ, nagyrészt amerikai gyártmányú akciófilmek stb.), az általuk közvetített tartalmi sugallat úgy mûködik, mint egyetlen óriási, egységes hatásáradat. Ez a hatásáradat – s különösen az ingerszerû, transzagressziós mûsorfolyam – inflációs természetû: amely inger az egyik nap még borzongást, feszültséget okoz s odavonz a készülékhez, az a következõ nap már esetleg az ingerküszöb alatt marad, s a nézõvonzás érdekében fokozni kell a hatást. Általam ismert újságírói és szakértõi vélemények szerint a magyar társadalom egyes széles csoportjainak rossz morális és mentális állapotához a kereskedelmi televíziók mûsorai nagymértékben hozzájárulnak. Nem tekinthetõ véletlennek ezek után, hogy a kereskedelmi televíziók azokat a pártokat – az MSZP-t és az SZDSZ-t – tekintik természetes szövetségesüknek, amelyek „emberjogi“ alapon és a „szólásszabadságra“ hivatkozva eltûrik vagy egyenesen kívánatosnak tartják a kereskedelmi televíziókból áradó médiahatást, s híradásaikban, tájékoztatásaikban õket preferálják, egyéb mûsoraikban az õ világnézeti felfogásukat sugározzák. S a másik oldalon nehéz volna ezen érdekkapcsolattól független véletlennek tekinteni az Országos Rádió és Televíziótestület szocialista és szabad demokrata tagjainak azt a tavalyi döntését, mellyel a két nagy kereskedelmi televízió mûsorszolgáltatási szerzõdését változatlan feltételekkel újabb öt évre meghosszabbították. Ma a szociálliberális pártkoalícióból, a kereskedelmi televíziókból, a mögöttük álló – fõképp „liberális“ – médiaértelmiségbõl és a foglyul ejtett több millió nézõbõl álló szociológiai együttes (mely a korábban bemutatott baloldali vertikummal nagyrészt egybeesik) a demokrácia egyik kevés figyelmet kapó, lappangó veszedelme. Igazi baloldali vagy liberális tájékoztatási monopólium, melynek kialakulásától egyébként az alkotmány is tart, s felszámolását elõírja (61.§ (4) bekezdés). KETTÕBÕL EGY A demokratikus keretek között kialakult demokráciaellenes alakzatok közül legkülönösebbnek – s a legveszélyesebbnek – az átfogó politikai szerkezet bizonyos újabb alakulását tarthatjuk. A baloldalon az 1990-es évek elején bekövetkezett változás: az MSZP és az SZDSZ ciklusról ciklusra megismétlõdõ együttmûködése már fel sem tûnik. Az SZDSZ-nek – saját tömegbázisa nem lévén – a hatalomra kerüléshez szüksége volt az MSZP tömegerejére. Az MSZP-ben pedig egyes fontos emberek (Bokros, Békesi, Surányi) már korábban is, de 1994-tõl mindenképpen elfogadták az SZDSZ politikusai által képviselt neoliberális, „washingtoni konszenzusos“ gazdaságpolitikai és internacionalista-globalista társadalompolitikai doktrínát. Az SZDSZ nyíltan be nem vallott önképe szerint a párt politikai feladata, sõt: küldetése az MSZP-nek, mint világos ideológia és politikai törekvés nélküli pragmatikus (értsd: buta) tömegerõnek a nyakába ülni, ellenõrizni és a saját céljai szerint irányítani. Az „ellenõrzés“ fõképp az MSZP nemkívánatos népi vonalának és szociáldemokrata vonulatának háttérbe szorítását jelentette. Ezt a törekvést olyannyira siker koronázta, hogy az MSZP-ben a 2004-es Gyurcsány-puccs révén a szocializmusból örökölt apparátusbeliekkel szemben már maguk a korábbi háttér-

erõk: a neoliberális doktrínában érdekelt nagytulajdonosok kerültek hatalomra, Gyurcsány pedig a nagytulajdonosok másik neoliberális képviselõjét – a biztonság kedvéért – beültette az SZDSZ-be. Ezzel a két párt szellemi és hatalmi egyesülése – a formális különállás tényétõl függetlenül – be is következett, csak éppen nem az SZDSZ, hanem az MSZP gazdasági hatalommal is rendelkezõ neoliberálisainak a vezetése alatt. Az egész politikai formációban azonban hasonló irányú változások indultak meg a jobboldalon is. Az MDF zavarosnak látszó mozgásaiban határozott tendenciát vélek felfedezni: felbukkan a konzervatívnak maszkírozott államtalanító neoliberális doktrína (Dávid Ibolya: Konzervatív kiáltvány; Népszabadság, 2004. június 9.); akárcsak az MSZP-ben: kiszorítják a népi-nemzeti vonalat; s a leplezésben tapasztalatlan Antall Péter kikotyogja a legfõbb politikai célt: a megbízhatatlan, „revánsvágyó“ Fidesz (értsd: Orbán Viktor) ellenõrzését valahogy úgy, ahogyan eredetileg az SZDSZ tette az MSZP-vel (Népszabadság; 2004. július 14.). Az is kétségtelen, hogy ahogyan az 1994-es MSZP-ben voltak liberális alkatú személyek és csoportok, akik és amelyek belülrõl segítették az SZDSZ-t koalíciós kontrolláló és irányító szerepének betöltésében, a mai Fideszben is vannak, akik elfogadnák – sõt: kívánatosnak tartanák – egy népi-nemzeti vonalától megfosztott, liberális Fidesznek a liberális MDF-fel alkotandó koalícióját. Ezzel kirajzolódnak a négy liberális párt két koalíciója által alkotott négypárti kétpártrendszer, vagy inkább: négypárti egypártrendszer körvonalai, ahol az egyetlen liberális- neoliberális politika minél jobb megvalósításában két rivális elit verseng egymással. Magát az egypárti politikát azonban a háttérben álló külsõ-belsõ nagybefektetõk csoportja, a szimbolikus Befektetõ határozza meg, mondjuk valahogy úgy, ahogyan az Egyesült Államokban a demokraták és a republikánusok mögött álló „uralkodó elit“ (C. Wright Mills). A demokratikus játékteret végletesen beszûkítõ négypárti egypártrendszer kialakulásának mindeddig legfõbb akadálya Orbán Viktor személye és politikája. S a liberális értelmiségi lélek legfõbb törekvésének – hogy tudniillik Magyarországon a baloldaltól a jobboldalig minden politikai pozíciót õk töltsenek be – Orbán miatti frusztrációja látszik indokolni az ellene folyó, hosszú évek óta nem lankadó politikai agressziót, az Orbán- szakos szennyújságírás kialakulását. Gyurcsány Ferenc az egész társadalom félrevezetése révén egy pillanatra megállította a rendszerváltás rendszerének mókuskerekét. Ami felé most az új helyzetben az ország sodródik, abban nincsen s hosszabb távon sem lesz köszönet. A rendszerváltás rendszerének kialakulása lehetetlenné teszi a korábban felsorolt, hosszabb távú nemzeti célok megvalósítását. Gyurcsány új, demokráciaellenes társadalmi-politikai struktúrákkal alátámasztott neoliberális politikája ezeket már ki sem tûzi. Forrás: Tellér Gyula – Heti Válasz

Ez a program a törvényhozás és a nemzet legteljesebb megvetésérõl ad félreérthetetlen tanúbizonyságot, alkotói a törvényhozást szavazógépnek, a nemzetet pedig nyájnak tekintik. Ezt a programot és ezt a magatartásmódot el kell utasítani, és elõterjesztõit meg kell fosztani tisztségüktõl. Ugyanakkor egyes részleteket eleve nem elutasítva meg kell indítani a munkát egy új program kidolgozására, amely elfogadható a többség számára. Szakolczai György – Magyar Nemzet, 2006. augusztus 31.

12

jó ha figyelünk

Cser Ágnes, az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke a Népszabadságnak adott interjújában értelmezi elhíresült mondatát, miszerint: „pitiáner, középszerû rablók ragadták meg a hatalmat”. Az érdekvédõ úgy véli, õ csak komolyan vette Gyurcsány Ferenc kampányban hangoztatott kijelentését: a politika nem csak a politikusoké, és több bátorság, igazságosság, szolidaritás, demokrácia kell. Ezért közszereplõként bátran elmondja, amit gondol. És amit gondol, azt nem teszi zsebre könnyen a kormány és annak feje. Cser szerint az állam „ma tudatosan nem tartja tiszteletben az önkormányzati tulajdont, holott ez az alkotmányban elõírt kötelezettsége. Ez történt a Fejér megyei Szent György Kórház esetében is, amely több mint 400 ezer ember tulajdona, ehhez képest 21 ember 50 fokos kánikulában eldöntötte, hogy magánkézben kell mûködtetni, mert nincs rá elég pénz. Jellegzetes, thatcheri politika ez: tedd tönkre a közszolgáltatásokat, vond ki a pénzt, hogy utána jöhessen majd a „felmentõ sereg“, a magántõke. Nincs ennél biztosabb üzlet: közpénzbõl, kockázat és kontroll nélkül profitot termelni úgy, hogy egyetlenegy fillért sem kell beletenni. Ez nem kormányzás, hanem a közjavak széthordása, amire semmiféle társadalmi felhatalmazás nincs." A szakszervezeti vezetõ

szerint egyáltalán nem forráshiányos az egészségügy. „Egyszerûen megfogták és elvitték a pénzt” – véli Cser, aki a Zöld Könyvet csak penészes könyvnek hívja. Ebben szerinte olyan megállapítások vannak, mintha egy harmadik személy lenne felelõs azért, ami a magyar egészségügy-

A törvénytelenül, nem bejegyzett módon rádió-elnökösködõ Such György ámokfutása és Orbán Viktor cinkos némasága ellen adott ki felháborodott közleményt a három legjelentõsebb amerikai magyar polgári kör. A kiábrándulás – úgy néz ki – már kontinensekkel arrébb is erõsen megkezdõdött. A Kuruc.info ellenben nem határolódik el Gyurcsány Ferenc ünneplõtársától, Orbántól. Sose volt hozzá közünk. A Chicago és a New York Polgári Körök megdöbbenésüket fejezik ki, hogy a Magyar Rádió közalapítvány kuratóriumi elnökségének fideszes tagjai a kormánypárti kurátorokkal együtt megszavazták a közismerten ultraliberális Such Györgyöt a közszolgálati rádió elnökének – áll Neményi A. Péter és Szilágyi Ákos közleményében. Ezzel a Magyar Rádiót – amely az Országos Rádió és Televíziós Testület felmérése szerint a legtárgyilagosabb elektronikus médium Magyarországon – visszavonhatatlanul átengedték az amúgy is médiahegemóniát élvezõ balliberális politika kezébe – állapítják meg a civil szervezetek vezetõi. Such György elsõ intézkedései között megregulázta a magyar határokon belül és kívül egymilliónál nagyobb hallgatottságú Vasárnapi Újságot. Tette ezt azzal, hogy a rádió történetében példátlan módon betiltotta a jegyzetet, mint mûfajt és személy szerint az országot irányító, MSZP-vezette koalíciónak legkényelmetlenebb újságírót, Lovas Istvánt kitiltotta a Magyar Rádióból. Fordított helyzetben egy ilyen lépésnek nem csak országos, de széles körû nemzetközi visszhangja lett volna, politikai pártvezetõk, jogvédõk, szakmai szervezetek és a média folyamatos tiltakozása mellett. E helyett most a Fidesz és annak vezetõje, Orbán Viktor hallgat. Orbán Viktor hosszú ideje tartó, egyre megmagyarázhatatlanabb hallgatása számunkra – akik felhívására jöttünk létre – elfogadhatatjó ha figyelünk

ben a járulékfizetés és az ellenõrzés terén kialakult az elmúlt 16 évben. „Ez több mint nevetséges, ez szánalmas. Horn-kormány, Medgyessy-kormány, elsõ és második Gyurcsány-kormány – négy szociálliberális kormány a rendszerváltozás óta. Felmerül a kérdés: kik nem számolták fel a feketegazdaságot? Miért nincsenek meg azok a nyilvántartási rendszerek az egészség- és nyugdíjbiztosításban, amelyekre világbanki hitelt is felvettünk? Tudatosan nem szabályoznak területeket, vagy tudatosan rosszul szabályozzák õket, és pénzt vonnak ki." Arra a riporteri megjegyzésre, hogy elvitatja-e a kormány részérõl a jóhiszemûséget, úgy válaszolt, hogy el nem vitatja, csak nem tapasztalja. Véleménye szerint a szociálliberális kormányok (a Medgyessy- és a Gyurcsánykormányok) szándékosan elmulasztják „a köz- és magántõke együttmûködésének szabályozását, miközben a számvevõszék is többször leírta, hogy erre szükség van. Hiszen már csaknem 670 milliárd forint van jelen szabályozatlanul. Mindenki vonja le maga a konzekvenciát; vajon a kormánynak milyen érdeke fûzõdik ahhoz, hogy ne szülessen szabályozás arról, hogy egy profitorientált cég milyen feltételekkel vehet részt a közszolgáltatások nyújtásában?" (Népszabadság)

lan. Úgy érezzük, hogy ha mi, a jobboldallal rokonszenvezõ, Amerikában élõ magyarok szintén hallgatunk, cinkosai lennénk a volt kommunistákból és hû kormányzati partnerükbõl álló koalíció újabb, a szabadságjogokat és a demokrácia játékszabályait súlyosan sértõ lépésének. Éppen ezért nyomatékosan felkérjük a Fidesz elnökét, hogy hallassa tiltakozó hangját az ellen, ami a Magyar Rádióban történt és történik egy olyan elnök részérõl, akinek bejegyzését a magyar cégbíróság megtagadta, vagyis aki törvénytelenül hozta meg a jobboldali szavazók körében igen rossz visszhangot keltett döntéseit – zárja közleményét Neményi Péter és Szilágyi Ákos. A legerõsebb tiltakozásunknak adunk hangot a San Franciscó-i Magyar Polgári Kör nevében Lovas István rádiójegyzeteinek megszüntetése miatt – áll a harmadik szervezet nyilatkozatában. Varga Béla vezetõ így folytatja: Az újonnan kinevezett illegális rádióelnök nem csupán az alkotmányosságot, mint társadalmi definíciót és szerzõdést rúgta fel ezzel a döntésével, de egyben kicsinyes irigységét is közhírré tette Lovas István, a szinte egyedüli világszerte ismert és briliáns magyar publicista elnémítása érdekében. A kommunista cenzúra újabb megnyilvánulásának és a diktatúra újjáéledésének értékeljük a magyar posztkommunista kormány és holdudvara nyomulását, amelyben az SZDSZ viszi a prímet. Lehetõségeink szerint tudatni fogjuk a világ közvéleményével, mi történik ma Magyarországon. Felhívjuk a Fideszt és annak vezetõit, hogy haladéktalanul hallassak a hangjukat ezen égbekiáltó maffiamódszer ellen. Ha nem teszik, körünk Orbán Viktort teszi személyesen felelõssé komplicitásáért (latinos szó=bûnrészesség – a szerk.) – zárul a felháborodott közlemény. Nemenyi.net – Kuruc.info 13

Gyurcsány Ferenc második kormányának megalakulásával véget ért a magyar politológia szótárában rendszerváltozásként emlegetett idõszak. Na, nem azért, mert sikerrel befejezõdött, hanem éppen fordítva, végképp elsikkadt. Visszahozhatatlanul. Károkat még lehet majd enyhíteni, válságokat lehet majd menedzselni, de az 1990 utáni évek történelmi lehetõsége, a magyar társadalom újjászervezõdése hosszú évekre álom marad. Kellene valami újabb sorsforduló, egy újabb tabula rasa, egy nemzetközi helyzet, és akkor egy következetes nemzeti erõ. Talán. Addig marad a felkészülés, a sorok rendezése, az önszervezés. A szocialista diktatúra megszûntével Magyarországon nem jött létre valódi társadalmi elitcsere. Ennek több oka is volt. Egyrészt a nyugati országok örültek annak a kevésnek is, ami történt, ezért támogató és elnézõ hozzáállásukkal legitimálták a hatalom átmentését. Másrészt a gyõztes jobboldali erõkben nem volt kellõ bátorság ahhoz, hogy éles választóvonalat húzzanak múlt és jövõ közé. Harmadrészt – néhány üdítõ kivételtõl eltekintve – nem is igen létezett felkészült, nemzeti elit. Negyedrészt a feltartóztathatatlan privatizáció révén az ország gazdasági potenciálja azok magántulajdonába került, akik korábban azt köztulajdon címén birtokolták. Igazságtalan lennék, ha pusztán sötét festékkel ábrázolnám az eltelt 16 évet. A rendszerváltozás céljai részben teljesültek. E cikk megírásának a lehetõsége már maga egy vitathatatlan elõrelépés. Elvileg szabad a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, szervezetek, sajtóorgánumok alapítása, a gazdaságban pedig piaci verseny érvényesül. Elvileg. Mindent áthat azonban az ún. médiadiktatúra. Számtalanszor elmondtuk már, mégsem lehet elégszer, ma a legerõsebb hatalmi ágazat a média. Az államtól, a társadalomtól függetlenül, kizárólag kenyéradó gazdáik iránymutatásának enge-

delmeskedve végzik tevékenységüket, nem egyszer a köz ellenében. Mi, magyarok az amerikaiak mellett a világ legtöbbet tévézõ emberei vagyunk. Ez az adat egyértelmûen korrelál más adatokkal is. A leggyengébb uniós csatlakozási feltételek, a legodaadóbb földtörvény, a legnemzetközibb kormány, a legliberálisabb kultúrpolitika, a legharmatosabb nemzetpolitika. Felmerülhet az olvasóban a kérdés, mi köze van ezeknek a! tévé nézéshez? Elég sok. Ugyanis a TV (és kisebb mértékben a rádió) az az eszköz, amelyen keresztül mindezek lenyomhatóak a nép torkán. Eszköz, amelyen keresztül a balliberális hazugsággyár, a tudatmódosítás, a magyar mátrix fennmaradhat. 2006-ban azonban ennél is több történt. Az áprilisi választásokon egy olyan kormányfõ lépett az ország élére, aki – az eddigi kampányok szokásjogával ellentétben – nem csupán lódított, füllentett, hanem tudatosan és szemérmetlenül hazudott az embereknek. Az ígérgetés a korábbi szavazási idõszakok során is fontos szerepet töltött be, de választási program és kormányprogram között ekkora szakadék még sehol a világon nem volt. A

1. Vagy 50 éve valaki rájött, hogyha a felhõkbe fellövünk valami porszerû anyagot, akkor a túltelített felhõbõl ez apró szemcsékre ráül a pára, s vízcseppek képzõdnek, ami ott, helyben, azonnal leesik... 2. Amíg Budapestnek megvoltak az eltervezett – széliránynak megfelelõ – légfolyosói, addig megoldott volt a város levegõcseréje. Az elmult idõkben ezeket beépítették, ezzel lehetetlenné téve, hogy a rossz, szennyezett levegó természettes úton kikerüljön a városból. 3. Budapesten az utak döntõ része fekete aszfalt. Ennek a hõfoka egy forró napon igen magasra fölmegy. A meleg/forró levegõ felszáll, s helyére nagy sebességgel betódul a hûvös(ebb) levegõ... A levegõ – ahogy felér – hülni kezd, páratartalma kicsapódik, s szakadni kezd az esõ.... Aznap/másnap a fõváros másik része melegedik föl, s megismétlõdik a folyamat. (Ezért van – többekközt – az, hogy pld. a Déli PU.-nál kerékagyig ér a víz, annyi szakadt le, s Budafokon mégcsak nem is csepergett... Másnak meg Budafok úszott, a Délinél képünkbe röhögött a napocska... 14

helyzet tragikumát tovább élezi, hogy annak a kabinetnek a nevéhez köthetõ ez a politikai Guinness-rekord, amely az elõzõ ciklusban is az ország élén volt, azaz intézkedéseit nem foghatja az elõzõ kormány által elhallgatott, súlyos gazdasági helyzetre. Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy három almát ígértek, aztán csak egy lett belõle, de ahhoz, hogy öt almát ígértek, és két botütés lett az eredménye, még nem. Az arcátlan hazugsággal egy sohasem volt magyar demokrácia halt meg. A jobboldal immáron a második választáson maradt alul, és egyszer sem önhibáján kívüli okokból. Újra kell gondolni a nemzeti oldalt, és ebben a Jobbik Magyarországért Mozgalomra is komoly felelõsség hárul. A radikális politika hitele elveszett, amelynek visszaszerzése ránk vár. Politikánkat szakmai alapokon kell megerõsíteni, be kell „verekednünk“ magunkat a médiába, képesnek kell lennünk a tradíciót a modernséggel ötvözni. El kell felejteni az örök ellenzékiség szentimentalizmusát. Fel kell készülnünk a kormányzásba való bekapcsolódásra. Új radikalizmus kell. Ez azonban egyenlõ lesz a késhegyen táncolással. Ha eddig a balliberális politika célkeresztjében voltunk, akkor most tûz alatt leszünk. Ha eddig ferdítettek rólunk, akkor most hazudni fognak. Ha eddig a megvetés volt a részünk, most gyûlölet lesz. Gyurcsány Ferenc egyetlen ígéretét ugyanis teljesítette. Új Magyarországról beszélt, és valóban. Villanjatok, vakuk, szét, ti függönyök! Itt van. Eljött az SZDSZ országa. Persze nem hagyjuk szó nélkül. Értékelünk és cselekvési tervet dolgozunk ki, amihez új lapunkban hónapról-hónapra felállítjuk a mércét. Nem a jól ismert kettõset, hanem következetesen, tisztán a magyar érdekek alapján. Vona Gábor, a Jobbik alelnöke

(A cikk megjelent a Magyar Mérce havilap augusztusi számában)

Mi történt augusztus 20-án? Egyrészt napközben Budapesten a fölforrósodott levegõ magasba szállt, 21 órakor érkezett meg a viharfelhõ is, oda, ahol a legkisebb ellenállásba ütközött... A szél sebessége ilyenkor kiszámíthatatlanná válik, helyenként összeadódik, helyenként veszít az erejébõl. Ekkor elkezdték a tûzijátékot. Pillanatok alatt megtelt a felhõk fölötti rész apró szemcsékkel, ez lefelé jövet belekerült a felhõkbe, s hatalmas, özönvízszerû esõ esett arra a területre, ahová ezek a szemcsék eljutottak! Miután a felhõk rövid idõ alatt kiürültek, az oldalról nagy sebességgel betörõ hideg levegõ tovább fokozta az amúgy is nagy viharban a szél sebességét. Ez azután orkán erejûvé fokozódott... Az emberiség meggondolatlan dolgok sokaságát követte el, amikor belenyúlt a természet rendjébe... Ennek következményeként a Földön hamarosan és egyre erõsebben fogjuk érezni. Ez az út az emberiség kihalásához fog vezetni. Sajnos e folyamat már meg nem fordítható, és meg nem állítható, jó esetben ha észbekap az emberiség – lassítható. jó ha figyelünk

A Vízöntõ korának kilencedik évében kirobbant apokaliptikus háború elsõ szakaszát a legalizált vérbosszú, tudatos népirtás jellemzi. A háború kirobbantói, természetesen ez esetben is eljátszották, hogy õket érte támadás, és õk csak visszavágnak, méghozzá jogosan, bûnözõket, terroristákat semmisítenek meg. Valóságban azonban nem errõl volt szó, hanem engedélyezett, tízszeres, százszoros vérbosszúról, amelynek áldozatai ártatlan civilek voltak. Semmi köze sem volt a megtorló akcióknak a végrehajtó államok biztonsági érdekeihez. Éppen ellenkezõleg, a civil áldozatok nagy száma, a hozzátartozókat arra ösztönözte, hogy álljanak a terroristák mellé és közé. A nyugati világnak szüksége volt a fenyegetettség érzésére, ez tartotta életben a katonai-hadiipari gépezetet, de erre hivatkozva lehetett fellépni a globalizáció ellenes erõkkel. Az alkalmazott modell, nagyon egyszerû volt. Végrehajtattak a terrorszervezetekkel egy akciót, amire hivatkozva – válaszcsapásként indítják meg a támadást. A támadást elõre eltervezik, még a terrorakció elõtt elõkészítik. Természetesen válaszul a népirtásra – spontán, nem felülrõl irányított, akciók is bekövetkeznek, ezek akár súlyosabbak is lehetnek, mint az elõre tervezett vérbosszúk, de természetesen ezeket nem követi spontán arányos válasz. jó ha figyelünk

– tudatos népirtás – Ennek a hatalmi játszmának eszközei, kellékei a terroristák is. Különben meg a népirtó háborúk korában az ellenõrzés egyre totálisabbá válik. Az elsõdleges eszköz, a bankrendszer, a pénzmozgások felügyelete. Természetesen e felügyelet ellenére is az igazán nagy gazemberek szabadon garázdálkodhatnak. A biztonsági kamerák, mûholdas megfigyelések révén, min! dent és mindenkit nyomon tudnak követni, a DNS vizsgálat pedig olyan lehetõségeket ad a hatalom kezébe, amely segítségével mindenkit azonosíthat. A lehallgatás kiterjedt rendszere, levélfigyelés mellett is, igazán nagy károkat azért nem szenved el a nyugati világ, mert ellenõrzi és irányítja a terrorizmust. Saját szükségletei szerint kelt hisztériát. Az alapelv a Pearl Harbour taktika, melyet sikeresen alkalmaztak, tökélyre fejlesztettek. A kort megelõzõen az USA a világ egyedüli urává vált. Az a látszat, mely szerint a Szovjetunió vele egyenrangú fél, összeomlott. Hogy fennmaradhasson az USA világhatalma, szükség van a népirtó háborúkra. Természetesen az USA világhatalma sem az amerikai nép érdekét szolgálja, tulajdonképpen a világot uraló hatalom úgy viselkedik, mintha egy kis ország

gyarmata lenne. A népirtó háborúk kezdetben csekély számú áldozattal járnak, késõbb, ahogy egyre több helyen egyre többen halnak meg, úgy lesz a világ mind érzéketlenebb, az áldozatok száma nagyságrendekkel nõ, és a bevetett fegyverek egyre durvábbak, egyre tömegpusztítóbbak lesznek. A szálak teljes egészében a pénzvilág centrumában, a valódi Illuminati társaság kezében futnak össze. Az apokaliptikus háborúnak a kezdeti szakaszában az olaj és földgáz ára mesterségesen felvert, több ország költségvetése nagyrészt az jövedéki adójára épül. Az apokaliptikus háború második szakaszában, már olyan túlzott igény lesz az olajra, amelyet a termelés nem tud kielégíteni. Ekkor a népirtás célterületei már nem a fejlõdõ világ országai lesznek, hanem a konkurens olajfogyasztók. A bevetett fegyver pedig genetikailag célzott – egy-egy populációra, népre ráállított vírusfegyver. Ekkorra a terrorizmus már, mint komoly katasztrófaokozó – népirtó erõ jelenik meg. Az áldozatok nagyságrendje milliárdos szintet fog elérni. A biológiai fegyverek anyaga, az Aids, Ebola, Madárinfluenza felturbózott változatai lesznek, egy olyan világban, amelybõl az erkölcs teljesen kiveszett. Ennyit a libanoni tûzszünetrõl.... Juhász László – [email protected] – Szent László

15

„Senki sem vevõ a hungarikumra“ – adta hírül minap az egyik internetes portál. Nem fizetik meg a makói hagymát, egyre kevesebb hazai fûszerpaprikára van szüksége a piacnak és nincs pénz a marketingre. Mielõtt kardjukba dõlnének a termelõk, vegyünk egy mély levegõt és nézzük meg, hogy mi az a hungaricum. Mi a hungaricum? Egyáltalán létezik? Ezúttal erre keresem a választ. A hungaricum gyakorlatilag egy üres fogalom, amely önmagában nem is létezik. Mert ugyan vannak tipikusan földrajzi helyhez kötött magyar termékek, kizárólag a magyar földben, hazánk éghajtati viszonyai között termesztett növények, itthon tenyésztett állatok, de önmaguktól ezek a „jószágok“ nem válnak hungarikummá. Csak azért mert valami magyar, attól nem lesz belõle hungarikum. Még akkor sem, ha egyszerre magyar és világszínvonalú. De vajon mi az a hungarikum? Hungarikumnak definiálom azokat az árukat, amelyek a nemzetközi és hazai piacon többet érnek, mint a hasonló külföldi termékek, termények, vagy haszonállatok, mert maga az a tény, hogy az áru hungarikum, tehát garantáltan magyar, olyan többletértéket hordoz és adományoz az árunak, amelyet a piac hajlandó megfizetni. A többletértéket nem elsõsorban a termék minõsége (bár az sem árt ha van), hanem a „hunkarikum“ szó által a vásárlókban kiváltott bizalom, a szó lélektani jelentése, hatása, és a szó által a vásárló fejében keletkezõ birtoklási vágy („nekem az kell, mert magyar!“) adja hozzá az áru tényleges használati értékéhez. Fel kell tennem a kérdést, hogy az elõbbiekbõl kiindulva valójában létezik-e hungarikum? Létezik-e olyan magyar áru, melyért a hazai és nemzetközi piac hajlandó többet fizetni, mint távol-keleti, vagy dél-amerikai hasonlóért, csak azért, mert magyar?

16

Nem, ilyen áru szerintem jelenleg nem létezik, mert amióta ezt a fogalmat valakik kitalálták, egy dologról megfeledkeztek a szakemberek: kialakítani a hazai és külföldi (európai) fogyasztói tudatban a hungarikum szónak a magyar árukhoz kapcsolt érzetét. Azt a tevékenységet, amely során a hungarikum, mint szó bevésõdik a fogyasztói tudatba, amely hallatán a „hungarikum“ érzet kiváltódik, úgy nevezhetjük, hogy marketing és azt a folyamatot, amely során a „hungarikum“ érzet kialakul, úgy nevezhetnénk, hogy marketing kommunikáció. „A marketing drága“ állapítja meg az írás szerzõje és fogadjuk el tõle ezt a sommás megállapítást. Ha a marketing drága, akkor a csõd bizonyára nem lehet az, mert ma Magyarországon nagyon sok cég, vállalkozás jut csõdbe, vagy csõdközeli állapotba, de marketinget csak nagyon kevesen végeznek tudatosan. Mert a marketing szóra ma még nagyon keveseknek jut eszébe Magyarországon az, hogy: üzletmenetünk elõmozdítása, vállalkozásunk profitnövelése érdekében végzett tudatos tevékenységek sorozata. A hangsúly az „érdeken“ és a „tudatoson“ van! Az egyesült államokban, a marketing hazájában, a cégek mindössze tíz százaléka folytat marketinget. (A reklám szoros értelemben nem marketing, nem helyettesíti azt, csupán része (lehet) annak!)

Magyarországon a helyzet az, hogy csak 1 és 5 százalék közé tehetõ a marketinget tudatosan és tegyük hozzá hatékonyan végzõ cégek, vállalkozások aránya. A kérdést tehát, hogy létezik-e hungarikum, elsõ sorban úgy kellene megközelíteni, hogy mit tettünk annak érdekében, hogy legyen? Ha kiderül hogy semmit, akkor éppen itt az ideje, hogy tegyünk, tegyenek érte valamit azok, akiknek ez érdeke! Ha kell, akkor a marketing „drága“, de a csõdnél mindenképpen olcsóbb eszközeinek használatával. Tóth Tamás – DéliLap

jó ha figyelünk

„Galloway széttrancsírozza a Sky News riporterét az izraeli/libanoni konfliktus kérdésében Riporter: Vendégem az a személy, aki nem rejti véka ala véleményét és hittel ellenzi Libanon izraeli lerohanását, illetve úgy érzi Hezbollah jogosan támadja Izraelt. Köszöntöm a londoni központi stúdiónkban George Galloway-t, jó reggelt, vagy inkább jó estét. Hogyan igazolja Hezbollah es vezetõje Nasrallah tamogatasat? Galloway: Micsoda szemtelen módszer, úgy bemutatni egy interjút és micsoda szemérmetlen elsõ kérdés. 24 évvel ezelõtt, amikor a lányom megszületett és azóta amint ünnepli a 24. születésnapját, a szülészetre rohantam. Ekkor tömegtüntetés folyt Londonban Izrael illegális libanoni megszállása ellen. Izrael megszállva tartja Libanon-t a lányom 24 éve óta. A Hezbollah a libanoni nemzeti ellenállás része, akik megpróbálták Izraelt kiszorítani az országból és megprobálták kiszabadítani a libanoniak ezreit akik izraeli börtönökben sínylõdnek, akiket Izrael elrabolt Libabon illegális megszállása alatt. Izrael rohanta le Libanont, Izrael támadja Libanont, nem Libanon támadja Izraelt. Olyan riportot vezetsz le, amely szerint nekünk kéne siratni 10 izraeli katonát a határon éppen Libanon megtámadására készülõdve amint megfogták õket, mint valamiféle háborús bûn. Izrael megtámadta Libanont es 30-szor több embert ölt meg mint ahányan Izraelben meghaltak. Önnek kéne megmagyarázni az evidens elfogultságot, amely az arca minden ráncán látszik, a hangja minden rezdülésén, és minden kérdésében kódolva van. Riporter: Igen. Hangsúlyozta ugye, hogy a Hezbollah-t a 1980-as években hozták létre, hogy minden izraeli katonát eltávolítson libanoni területrõl és ahogy Ön mondta ez megtörtént 2000-ben... Galloway: Nem mondtam, Riporter: Ez egy visszafejlõdés... Galloway: Nem mondtam. A lényeg, amit elkendõz a nézõi elõtt az, hogy Izraelt távozásra kényszerítették Libanon legtöbb részérõl 2000-ben, de még mindig megszállva tartja Libanon egy részét 2000 ota... Riporter: Az ENSZ határozatok... Galloway: Több ezer libanoni foglyot tart, akiket elraboltak, Hezbollah és a libanoni kormány sürgeti a szabadon bocsátásukat... Riporter: Pár perccel ezelõtt az izraeli külügyminisztérium szóvivõje azt nyilatkozta, hogy a három libanoni elfogott, lehet hogy Ön ezt a szót használná szívesebben, törvényesen lett elfogva... Galloway: Legyen olyan kedves, legyen már hosszabb memóriája, mint 4 hét. A több ezer fogolyról beszélek, akiket a 18 éves izraeli illegális megszállás alatt zártak börtönbe. Ezeket a foglyokat probálják kiszabadítani az elfogott izraeli katonákkal jó ha figyelünk

való csere révén. Ez az újabb krízis kiindulópontja. Riporter: Megkérdezhetem arról a mai Sunday Telegraph-i hirrõl, hogy Irán szállított hosszú-távú rakétákat a Hezbollahnak, amellyekkel Izrael bármely része elérhetõ. A hír szerint Irán segítette a Hezbollah létrejöttét és felruházta rendszerekkel, amellyel Tel Aviv-ot is elérhetik. Hibáztathatja-e Izraelt, hogy meg akarja semmisíteni ezeket a rakétákat? Galloway: Ez egy vicc, Amerika felruházta Izraelt rakétákkal, amelyekkel nemcsak minden várost elérhetnek a Közel-Keleten és Libanonban, de minden várost a muzulmán világban beleértve Iránt. Miért lehet Amerikának hosszú hatótávolságú rakétákat szállítani Izraelnek, beleértve több száz nukleáris töltetû rakétat, míg Iránnak nem szabad... Riporter: De Hezbollah egy terrorista szervezet.... Galloway: De nem terrorista szervezet, csak olyanok agyában mint Rupert Murdoch, a Sky, a Times, a Sun, Hezbollah nem terrorista szervezet. Riporter: De a legtöbb ember szemében egy terrorista szervezet, a szabadsag elleni.... Galloway: Nem azok! Riporter: Lehetõségük lenne, mint az IRA-nak lettenie a fegyvert... Galloway: Figyelj Anna, igazad van, az egyik ember terroristája, a másik ember szabadságharcosa. Teljességgel nincs igazad viszont amikor azt állítod, hogy a legtöbb ember szemében, Hezbollah egy terrorista szervezet. A legtöbb ember szemében Izrael egy terrorista állam, a gond az, hogy képtelen vagy a fejedben ezt felfogni. Ez magyarázza az elfogultságot, amely az összes zsurnalisztikai beszamolódat átszövi, minden kérdést, amit feltettél nekem ezen az interjún. Riporter: Megkérdezhetnek egy kérdést, az IRA és Sinn Fein-re gondoltam, akik lemondtak a fegyveres ellenállásról, a Hezbollah-nak megvolt a lehetõsége, már két kabinetminiszterük is van, miért kell elrabolni izraeli katonakat... Galloway: Õk már régen a politikában vannak. Azért, mert Izreal megszállva tartja a hazájukat és több ezer nemzettársukat tart börtönben, akiket illegálisan elraboltak es túszkent tartanak fogva izraeli köpõcsészékben. Ez nagyon egyszerû, kivéve ha a memoriád csak négy hétre visszamenõleges. Ha tudod, és elég idõs vagy ahhoz, hogy tudd, a konfliktus eredete nem negy hetes, négy éves vagy tizennegy éves, hanem évtizedes. Azt akarod bemagyarazani emberek-

nek, hogy a krízis akkor kezdõdött, amikor az óra nyolcat ütött a Sky News-nál. Hidd el, a libanoniak átlátnak ezen. Riporter: Hadd kérdezzek egy utolsó kérdést. Gondoja-e, hogy a négy hét, amit Ön is említett, visszavetette a Hezbollah ambicióit? Nemcsak a határon lévõ villongások, hadd fejezzem be, kérem engedje befejezni, merthogy nemcsak hogy izraeli katonák tömegei vannak a határon belül, de a demokratikus kormányzást Szíria általi megakadályozása egy független állam kialakulása vonatkozásában, ami igen fontos aspektus. Galloway: Micsoda buta,buta kerdes, micsoda buta egyén vagy! A Hezbollah megnyeri a háborút, a másik képernyõn lehet látni. A Hezbollah sokkal népszerûbb ma Libanonban a keresztények, szunnitak, sííták, az arabok, az összes muzulmán körében mint valaha. Izrael az, aki elveszítette ezt a háborút, Bush es Blair, akik politikailag szerveztek ezt a háborút és politikailag vesztettek, mindenki látja ezt, csa te nem. Riporter: Hadd valasszam szét a kérdést akkor. Visszalépés-e a Hezbollah létrehozatala Izrael libanoni megszállása ellen az hogy ma több izraeli katona van Libanonban mint 26 nappal korabban? Galloway: Úgy tûnik elég jól tudnak rejtõzködni, ahogy nézem a képernyõ másik felét, lehet hogy te nem látod. Én látom, ahogy bújnak ebben a háborúban. Szóval ha ez siker, nem tudom hogy néz ki a kudarc. A valóság az, hogy ez a konfliktus folytatodni fog. Az ENSZ határozat semmit nem fog megoldani, Libanon nem kap semmit, az Izrael által fogságban tartott libanoniaknak nem ad semmit, es mint ahogy egy híres kollégám beszámolt róla, Izrael még több személyt rabolt el. Palesztin politikusokat, kabinet minisztereket, kepviselõket, ezer meg ezer polgárt. Ez a háború folytatódni fog amig olyan egyezmény születik, amely kötelezi Izraelt az összes megszállt területrõl való kivonulásra a 1967-es háború óta. Az összes politikai fogoly szabadonbocsátására, palesztin állam megteremtésére amelynek Kelet Jeruzsálem a fõvárosa. Ha nincs igazság, nincs béke. Te nem fogsz Kelet Jeruzsálemben riporterként ténykedni az elkövetkezendõ idõben, hidd el. Riporter: Mint máskor is, óriási e-mail forgalom van most ezzel kapcsolatban mind Ön mellett és ellen Mr. Galloway és valószínû sok csalad felháborítónak fogja tartani az elmondottakat, akik elvesztettek szeretteiket. Galloway: Menj valahová ezzel a szöveggel, mit törõdsz te egy palesztin családdal? Azt sem tudod, hogy léteznek! Idézd a nevét 17

annak a héttagú család barmelyikének, akiket lemészárolt a gázai tengerparton egy izraeli hadihajó. Fogalmad nincs a nevükrõl! De

minden izraeli katonának tudod a nevét, akiket fogságba ejtettek ebben a konfliktusban. Mert azt gondolod, lehet hogy öntudatlanul,

Kedves Magyar Testvéreim! A honfoglalás 1110. évfordulóját ünnepeljük itt, a tíz éve felállított díszkút elõtt. Egyúttal felköszöntjük a kútavatáskor örökbe fogadott s ma tízesztendõs kislányunkat, Hóti Ágnest, aki majd közös alapítványi szándékunk szerint 2046-ban felbontja és a város múzeumába helyezi az alapító okmányt. Állapítsuk meg mindjárt, hogy rendkívül súlyos feltételeket támasztottunk tíz évvel ezelõtt. Mert ahhoz, hogy ez a kedves, okos, gyönyörû magyar kislány, a mi Ágikánk ezt negyven év múlva megtehesse, több nehéz feltételnek kell teljesülnie. Sümegnek magyar városnak kell maradnia és Áginknak nemcsak a szülõi házban, hanem iskoláiban és kint az életben is úgy kell nevelkednie és léteznie a következõ években, hogy ezt a magyar feladatot becsülettel elláthassa. Sem ünnepeltünknek, sem pedig Sümeg városának és népének nincs olyan jó esélye az életre, mint a honfoglaláskor volt minden bevonuló magyar embernek. Aki a magyar középkorban. valamelyik honfoglaló törzs valamelyik nemzetségében született volna, semmi akadály nem állna elõtte, és semmilyen bizonytalanság nem venné körül egy ilyen több évtizedre szóló magyar feladat teljesítésében. Az a haza, amelyet akkor eleink erõvel, vitézséggel és hatalmas államvezetési tudással elfoglaltak és megszerveztek, örök magyar hazának le! tt szánva. Egy magabiztos nép teremtett birodalmat magának a Kárpát-medencében. Ez a magyar birodalom ma már nem létezik. Aki ezt nem veszi tudomásul, egyszerûen ostoba. Az már azonban, hogy a középkori magyar birodalom fennállásának ténye a mai magyarság öntudatából ki van iktatva, hogy rá emlékezni sem szabad, és nemcsak Ágnes nemzedékének, hanem sok-sok magyar nemzedéknek a tudatából számûzve van, az már bizony példátlan történelemhamisítás és még inkább nemzetellenes, nemzetfojtó eljárás. Tûrhetetlen állapot, az idegenség rémuralma. Ma a magyar nép határokon kívüli és határokon belüli milliói keserû szájízzel veszik tudomásul, hogy nincs hazájuk. Az anyaország vezetõ rétege idegen zsoldban áll. A jelenlegi kormánynak minden tette az idegenek kiszolgálására irányul. A társadalom felett uralkodó gyarmati burzsoázia minden fillérje, minden milliárdja bér, zsold és júdáspénz, minden hatalma a leplezett azonosságú, ide benyomuló idegenségtõl származik. A magyarság ma ketté van szakadva. Nem jobb- és baloldalra, ahogy ábrázolni szokták, hanem egy néhány százezres létszámú gyarmati burzsoáziára és a többire, a nép egyre szegényedõ millióira, a létükért küzdõ, avagy a pusztulásukba már beletörõdött magyarok rétegeire. Megállapíthatjuk: Magyarországnak, beleértve a legsötétebb idõket is, ennyire rossz, nép- és nemzetellenes kormánya még nem volt. Ehhez azonban sajnos hozzá kell tennünk, hogy megújulás, teljes megtisztulás nélkül a kormánnyal ellenzékkent ma az Országgyûlésben szembenálló erõk sem alkalmasak az ország vezetésére. Hiába mondják magukat konzervatívnak, kereszténynek, nemzetinek, polgárinak, meg vannak fertõzve azzal a liberalizmussal, amely mára már nem egyéb, a megszállás és a ?nemzetfelszámolás álcája, egy világméretû betegesség és a bolsevizmus maradványával szövetkezõ uralkodási forma. A liberalizmus emberellenessé vált, háborúzik, öl, pusztít, és katasztrófa felé sodorja az emberiséget. Már semmi köze ni! ncs az eredeti, felszabadító liberalizmushoz. Nemzeti, keresztény erõ nem lehet egy globális, emberellenes bûntett cinkosa, segédcsapata. Magyarországot a jövõben csak egy; a magyar néppel feltétel nélkül és teljes mértekben azonosuló, csak és kizárólag a magyar érdeket szolgáló vezetõ réteg vezetheti. Ezt most azért kell hangsúlyoznunk, mert a magyarság most újra egy fordulat kanyarjához érkezett. Akármilyen furán hangzik is, 18

hogy az izraeli vér értékesebb mint a libanoni vagy a palesztin. Ez az igazsag! Es a nézõid zöme már tudja!

újra fennáll a rendszerváltás lehetõsége. Most, amikor annyira mélyen vagyunk, amennyire mélyen még talán soha sem voltunk, most, amikor sem a konstruktív ellenállásnak, sem a lázadásnak a legcsekélyebb jelei sem mutatkoznak -nem vágyálom ez? Valamely rendszer gyökeres megváltoztatásához két feltételnek kell teljesülnie, mégpedig egyidejûleg. Nagyfokú, széleskörû népelégedetlenségnek kell kifejlõdnie, és az uralmon lévõk kapkodásának, elbizonytalanodásának kétségtelen jeleit kell meglássa a nép. A népi elégedetlenség tényezõje ma még alig van jelen, morajlását csak az veszi észre, aki nagyon odafigyel. Ez az elöregedett korfájú nép azonban ma még vár, de már keresi, mit fog megragadni a következõ pillanatban. A vezetés elbizonytalanodásának jelei sokkal kézzelfoghatóbbak. Ez a kormány és mögötte az elit belebonyolódott a hazugságaiba, és Gyurcsány a maga hatpercesével a közszolgálati televízió megszakított adásában elmondta a maga ?56-os Gerõ-beszédét, ország-világ elõtt kinyilvánította, hogy alkalmatlan a miniszterelnökségre. Teljes analógiát ne várjon senki, de tény, hogy mind több jele mutatkozik a vezetés bizonytalanságának, annál bátrabb és hangosabb lesz a nép. Elérkeztünk utunknak arra a pontjára, amikor a nép egyre számosabb csoportjai veszik számba sérelmeiket. A közönyt felváltja az utálat és az utálat tárgya most már a kormány, a gyarmati burzsoázia, a kizsákmányolók rétege. Az a nép, az a falu, az a volt munkás, aki és amely féltette a hetvenes-nyolcvanas években szerzett kis szerzeményét, létbiztonságát, a telket, a Trabantot, a kiskaput, ma nem tud kimenni a telekre, és mindem egybevetve rosszabbul él, mint akkor élt. A felismerés folyamata megállíthatatlan. Az átmentett rendszer, a volt nomenklatúra és az idegeneket kiszolgáló hazug rendszere alá van aknázva. De van ennek a helyzetnek egy különös veszélye is. Megint, mi-kent már annyiszor, nincs készen a változás vezérkara, a rendszerváltó értelmiség. Nincs program és nincs is kitûzve. A Fidesz mintegy ráül a képtelen helyzetre,! de nem alkot rendszerváltó programot, ha-nem csak rendszeren belüli reformokra törekszik. Ez tönkre is teheti a nemzet elõtt álló lehetõségeket. Most mindenkinek meg kell éreznie az idõ parancsszavát. Korunknak egyetlen magyar imperatívusza van: mindenestül elsöpörni ezt a rendszerváltás utáni hazug rendszert. Ehhez viszont kell egy olyan jelentékeny társadalmi erõ, amelynek vannak hatalmi jogosítványai, amely lényegében benne van a hatalomban - miként ötvenhatban Nagy Imre - és önmagán felülemelkedve a változást követelõ nép élére tud állni. Bármilyen rendszer megdöntéséhez feltétlenül szükség van egy belsõ, a hatalmat és az anyagi eszközöket legalább részben birtokoló erõre, amely átáll a változás, a forradalom oldalfára. Ez így volt 1956-ban is, és így indult 1987-ben is. Lakiteleken. Ezt vertek szét elsõnek nemzetközi segédlettel az idegenség megbízottai, a liberálisok. A mai magyar helyzet különös szerencsétlensége a belsõ gyengeség és a túlerõ külsõ szorítása. A Fidesz a jelenlegi állapotában még nem alkalmas a programalkotásra és forradalmi változás levezénylésére, és még át sem állt. Az egész folyamat kezdeményezõje, a MIÉP ki van szorítva, és nincsenek anyagi eszközei. Igazságtalan tehát a végletekig tûrõ és hiszékeny népet okolni: a változásnak még nincs vezérkara, értelmisége. Ez a valóság. A harapófogó másik foga a világhelyzet. Vereségeik, vesztett háborúik, a Távol-Kelet és Kína megerõsödése folytán a megszálló, gyarmatosító erõknek sürgõsebb általában Európa, és különösen Magyarország megtörése, a szálláscsinálás befejezte után a megszállás és a betelepítés elkezdése. Az idõ az USA-t és Izraelt szorítja. Sajnos a képességük - különösen a magyarsággal szemben - megvan a gyors bekebelezésre. Most minden egy világválság közegéjó ha figyelünk

ben történik. Háború dúl, amely egy sajátos, ravasz, rejtett és nyílt, bombás és bomba nélküli, de minde! n eddiginél kegyetlenebb világháborúvá fog terebélyesedni. S ebben a helyzetben van Magyarországnak egy minden eddiginél mihasznább kormánya, amely bármilyen háborús érdek oltárán hajlandó feláldozni a népet és a nemzetet, s ugyanekkor ebben a helyzetben nincs készen az az erõ - habozik és menekül a feladat elõl-az az értelmiség, amelyik ebben a helyzetben csak a nemzet megmentésével kellene hogy törõdjék. Most egy olyan vezérkar kell, amelyik érzi az idõ parancsát, amelyik megteremti a nemzetmentes új rendszerét, akár forradalom árán is. És a hazaárulókat elzavarja. A magyar társadalom a stabilitás paradicsoma - mondják. Pedig a magyarság a megsemmisülés szélén tántorog, csakhogy a magyar nép elbódított tömegei errõl a tényrõl, a megsemmisülésrõl nem is tudnak. Ha pedig eljut egyes részeikhez a hír, nem törõdnek vele, közönyösek iránta. Minél inkább terjed a háború tüze, a gyarmati burzsoáziánkat megbízó, etetõ idegen erõk annál inkább és annál gyorsabban akarják hazánkat bekebelezni. Ami most folyik az országban, amit közönségesen Gyurcsány-csomagnak neveznek, az ennek a felgyorsított bekebelezésnek az elsõ offenzívája. A gazdasági és pénzügyi térdre kényszerítés. Szó sincs itt reformról, államháztartási hiányról, a hatékonyság növelésérõl, ez, ami most történik, a megszállás cunamijának elsõ hulláma, amelyben a nélkülözõ magyarnak kedvet kell kapnia, és szükségét kell éreznie, hogy elõbb egy tál lencséért, majd egy fél tál lencseért, s végül egy üres csajkáért odaadja maradék országát az idegeneknek. Ehhez kell a Gyurcsány-kormány és a csomagja, ehhez kell a komprádor burzsoázia, de ehhez kell a csak parlamenti vitákkal harcoló ellenzék, a csak a csomag ellen küzdõ, és nem a személyeket is elkergetni akaró ellenzék. A két ma kormányzó párt választás elõtti hazudozásai, a választási csalások rendszerré! váló következetessége, majd a választás után bejelentett megszorítások mind-mind csak keretét adják a végsõ kiárusításnak. Elvenni és idegen kézre adni a földet, megszüntetni a maradék iskolát, felszámolni a történelmi önkormányzati rendszereket, tönkretenni az egészségügyi rendszert, a közlekedés korlátozásával és az áfa emelésével helyhez kötni a jobbágyot, együttesen végsõ kilátástalanságba és megmerevedésbe taszítani a magyarságot. Minden politikai meggondoláson is túlcsapó gengszterizmussal a tûrés emberi legelképzelhetetlenebb fokába belehajszolni az egykor szabad magyar népet, 1956 népét. Mert kell az ország. Ezt a célt a Palesztinában száz éve begyakorolt technikával egy gátlástalan, maffiózókból álló, minden felelõsségérzetet nélkülözõ kormánnyal, a végletekig engedelmessé tett néppel és pótcselekvésbe menekülõ értelmiséggel és ellenzékkel, vagyis a teljesen lefejezett közösséggel lehet elérni. Amikor rájöttek, hogy Medgyessy nem eléggé maffiózó, kerestek egy igazit. Amikor megrendült a bizalmuk Orbánban, elvették tõle a folytatás lehetõségét, s amikor az ellenzékben töltött négy év alatt sem tudta visszaszerezni, ismét a kispadra ültették. A Fidesz ugyan a saját súlyos hibái miatt vesztette el a választást, de ezeket a hibákat csak azután követte el, miután Orbánnal közölték, hogy ismét nem kap nemzetközi bizalmat. Az ország végsõ kiárusításához nem õ kellett. Hiába szedte el a MIÉP szavazóinak a felét, hiába bizonygatta, hogy neki a Likud szövetségese, nem bíztak meg benne. Valószínû, hogy az ország végsõ, gyors kiárusításának a programját nem is vállalta. A nemzetközi ma! ffiának, Brüsszelnek, New Yorknak, Tel-Avivnak az Apró-klán hétpróbása kellett. Itt tartunk ma. Van kormány, de valójában nincs, mert kormányzásra alkalmatlan. A kormánynak van csomagja, de valójában nincs, mert amit meg akar oldani, azt így még ideiglenesen sem lehet megoldani. Az adósságválságból csak az adósságok nagy részének elengedésével vagy átütemezésével lehet kikecmeregni. A magyar gazdaságnak, pénzügynek, államháztartásnak az a baja, hogy külföldre áramlik ki belõle a pénz, mégpedig az ide adókedvezményekkel és más törvénytelen, korrupciós juttatásokkal becsalogatott, s még mindig állandóan ünnepelt, elbódított tömegei jó ha figyelünk

még nem tudják, hogy csomagáldozatuk hiábavaló. A lázadás akkor fog kitörni, amikor a tömegek megtudják, hogy áldozatuk, a rájuk rótt megszorítás nemcsak kegyetlen - azt még elviselnék -, hanem értelmetlen is. Ezt már nem. Ilyen a természetük, magyarok. Most ahhoz az állapothoz közeledünk, amikor a tömeg rájön, hogy a megszorítás számára csak újabb megszorítást eredményez. Nem a felemelt, kifizethetetlen gáz- vagy fûtésszám! la fogja felháborítani az embereket, hanem az, hogy értelmetlenül sarcolták meg õket, és valakik a bajukból, nélkülözésükbõl még hasznot is húznak. Felvilágosodás nélkül nincs forradalom. A felvilágosodás, ha lassan is, elkezdõdött. A kormány, a megbízottként, ügynökként dolgozó gyarmati burzsoázia ezt a felvilágosodást nem tudja megakadályozni. Mert a parancs szerint neki a térdre kényszerítést kell minél elõbb végrehajtani. A kormányt az itt dolgozó Moszad-tisztek sürgetik. Kell a magyar föld, mert hiába bombáznak, hiába pusztítanak, gyilkolnak anyákat és gyermekeket, pontosan tudják, hogy elõbb-utóbb üt az órájuk, és új élettér kell nekik és a folytonos háborúban egyszer csak összeroppanó társadalmuknak. Most Libanon fele már romokban van, és rengeteg a halott. Irak ég, és önmagát is gyilkolja. Sehol ahol megígérték, a demokrácia csirái sem bújtak ki. Csak a halál arat mindenütt, ahová betették a lábukat. Izrael és az USA erkölcsi megítélése a világban igen mélyre süllyedt. Ennek történelemalakító hatását semmilyen katonai túlerõvel és semmilyen erõszakkal nem lehet kivédeni. A magyar nép sem ezt a tényt, sem ped! ig azt, hogy az õ földe van kijelölve ennek a hibás háborús politikának és erõszaknak következtében menekülni kényszerülõ tömegek új életteréül, még nem tudja. A jelenlegi hatalom minden erõfeszítése arra irányul, hogy ezt a körülményt a nép elõl elrejtse. A nép még csak szenved. A hazavesztés még nincs a tudatában. Ebben is van egyelõre egy súlyos ellentmondás. Mert minden forradalmi változás, minden rendszerváltozás csak nemzeti lehet. De az eszméket, a nemzeti eszméket a népnek fentrõl, az értelmiségtõl kell kapnia. S egyelõre nem kapja. A MIÉP -et pedig azért szigetelik el következetesen, hogy ebbõl az egyetlen forrásból se kaphassa. Mégis egy kikerülhetetlen változás elõtt állunk. A történelem által rárótt feladata elõl senki sem menekülhet. A felvilágosodás be fog következni. A kormány tehetetlen, mert ott áll a háta mögött az UZI géppisztolyos, és sürgeti. Nem léphet vissza, mert lelövik, mint Sztalin géppisztolyai a német arcvonal elõtt megtántorodó szerencsétlen muzsikot. Ebbõl az következik, hogy vagy menetrendszerûen, elkerülhetetlenül fogunk megérkezni egy dél-amerikai típusú, értelmetlen gettó lázadásba, a feltört és kirabolt üzletek törmelékhalmazába, az értelmetlen halálba és a program nélküli lázadásba, vagy idejében észbe kap értelmiségünk, és megalkotjuk a rendszerváltás új programját, kommunisták és posztkommunisták nélküli politikai életet, a felelõsök megbüntetését, kedvezményeik azonnali elvonását. A nem liberális és posztkommunista pártokban és a pártokon kívül, avagy a pártok között, szunnyadva és elnyomva, lábhoz tett fegyverrel és szúrós szemekkel már ott áll egy fiatal és középnemzedéki értelmiség, kisvállalkozói réteg, egy hadparancsot váró sereg, amely ha meg sokáig nem kap hadparancsot, maga ír magának. A felvilágosodás vezérkara, akár akarja a Fidesz vezetõsége, akár nem, megteremtõdik. Ha a tábornokok nem, a tisztikar és a legénység megérzi, hogy ütött a támadás órája. Ez itt most élet-halál kérdés. Ha a magyar értelmiség Fidesz-kötõdésû része és maga a Fidesz nem hagyja abba a pótcselekvésesdit, ha továbbra is csak választási szemrehányásokba menekül, ahelyett, hogy a felvilágosodást szervezné és - igen - az ellenállást, akinek úgy jobban tetszik, a forradalmat, akkor ez az értelmiség és ez a párt felelõse és okozója lesz az értelmetlenség lázadásának - és eredménytelenségének. A harcnak eszme kell, a hazát most csak céllal szabad szeretni. Sajnos azonban a Fidesz és Orbán most megint egy halogató, pótcselekvésnek minõsíthetõ tervvel állt elõ. Megint aláírásgyûjtésbe fognak, és ezzel akarják Gvurcsányéktól kikövetelni, hogy vonják vissza a megszavazott Gyurcsány-csomagot. Orbán Viktor július 30-án reggel 19

a Kossuth rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában hangsúlyozta, hogy nem a kormány megdöntése a cél, hanem csak a csomag visszavonatása. Ha a kormány visszavonja a csomagját, maradhat még három évig, sõt, ha addig összeszedi magát, még újabb négy évig. Ez a mondat a behódolás mondata volt. Orbán, ha ezután is tartja magát ehhez, néhány hónap múlva szembetalálkozhat a népharaggal, azokkal a volt híveivel, akik nemcsak Gyurcsány eltávolítását, hanem esetleg az életét fogják követelni. Bizonyosan lesznek majd köztük provokátorok is, akik Orbán életét is a kiiktatandók közé ordítják. Orbán most az önkormányzati választásokon elérhetõ legjobb Fidesz-eredményért, a számszaki gyõzelemért küzd, és ezt el is érheti. Megnyer egy csatát, és végleg elveszti a magyar háborút. Ezt a mondatot semmiképpen nem lett volna szabad kimondania. Tudnia kell, hogy a magyarság megmaradásához Gyurcsány és egész maffiatársulata, az egész SZDSZ-MSZP bagázs végleges eltávolítására van szükség, ami szükségképpen nem kell, hogy a baloldaliság, a baloldali gondolkodás kiküszöbölését jelentse. Kinek tett újra ajánlatot, engedményt Orbán Viktor? A kijelentés a mindennapi, gyakorlati politika szempontjából is hibás volt. Gyurcsány ugyanis gátlástalan, és mivel minden mindegy számára, a csomagja egy részét éppen az önkormányzati választás elõtt fogja visszavonni, vagy valamelyik bizottsága javaslatára enyhíteni. A sajtója pedig ezt nagy visszavonásnak, enyhülésnek, peresztrojkának és glasznosztynak fogja mondani. Gyurcsány mindent a pénzért tesz. Az országba 2013-ig sok milliárd eurónak kell az ígéretek szerint beérkeznie. A most a kormány fölibe állított bizottságok éppen arra szolgálnak, hogy ezeket a pénzeket a kebelbeli társaságokba csatornázzák, és a magyar népnek ebbõl semmi se jusson. Inkább le fognak mondani a pénzek egy jelentõs részérõl Brüsszel javára, hogy az szemet hunyjon a magyar felhasználás maffiás volta fölött. A Brüsszel és Izrael által meghatározott mennyiségû pályázatot inkább elvesztik, de ami bejön, az hozzájuk dõljön. Megkapják a támogatás! t a csomag enyhítésére, mert Európában már minden lehetséges. Ezt is megajánlja nekik Orbán furcsa gavallériával? Nem éppen ellentétesen kellene gondolkoznia annak, aki elõnytelen, rossz belépésünknek egyik fõ felelõse? Egy fillért se Bajnainak, Surányinak, Gyurcsánynak, Leisztingernek, mindent az oly hõn szeretett kis- és középvállalkozóknak, a magyar társadalomnak. Az önkormányzati választás fontos, mi is, a Magyar Út és a Harmadik Út is, a MIÉP is jó eredményt akarunk elérni, és sok tisztességes képviselõt szeretnénk bejuttatni. Jók az esélyeink, és mindent megteszünk, ami tõlünk telik, közös esélyeink megragadásáért is. A tisztességes kéznyújtásra tisztességgel válaszolunk. És az önkormányzatokban való megerõsödést csak egy lépésnek tekintjük a rendszerváltáshoz. Gyurcsány Ferenc és bandája tovább kormányon nem maradhat. Ennek most már nem politikai oka van, hanem egyszerûen az alkalmatlanság. Gyurcsány bebizonyította, hogy egy apró bábaasszonyi ügyetlenség következménye. Csak négyszer lett fejre ejtve, holott ötször kellett volna. És ugyanilyen az egész kormánya is, amely semmit nem képes megoldani. Vezetésképtelen. Gyurcsányt nem politikai okból, nem KISZ-titkári múltja miatt fütyülik ki mindenütt, ahol megjelenik, hanem alkalmatlansága miatt. Gyurcsány az elmúlt hét közepén kiharapott magának hat perc fõmûsor idõt a magyar közszolgálati televízióból. Mindenki azt hitte, hogy van valami igen fontos mondanivalója. Bejelent valamit. Hív vagy küld valakiket valahová. Feloldja vagy elrendeli a taxis20

blokádot. Amnesztiát hirdet. De nem ez történt. Gyurcsány nem mondott az égvilágon semmit. Nos, ez megengedhetetlen. Egy miniszterelnök ezt éppen ebben a kiélezett válsághelyzetben és ebben a feszült, áremelésekkel terhes belpolitikai helyzetben egyszerûen nem engedheti meg magának. Ez maga az alkalmatlanság. Aki ezt meg meri tenni, annak szemernyi önkritikája nincs. Aki ezt meg meri tenni, az oly mértékben zavarodott, hogy azt gyógykezelni kell. De mélyebb jelentése is van ennek a zavarodottságnak: Gyurcsány az általa képviselt hatalom, a kormány zavarodottságát, teljes bizonytalanságát, kapkodását fejezte ki. Bekövetkezett a változás, a forradalom egyik elõfeltétele, a hatalmon lévõk megzavarodása. Mert Gyurcsányt senki nem akadályozta meg a nevetségessé válásban. De ennél tovább kell mennünk. Mert erre rá hangzott el Orbán szájából, hogy ha visszavonja a csomagot, maradhat. Ez a nevetséges bábatévedés? Nem! Gyurcsánynak és bandájának, ha visszavonja a csomagot, ha nem, mennie kell. A magyarság nem tûrhet tovább. A változás programját meg kell alkotni. A nép elégedetlenségébõl nemzeti forradalmat kell fellángoltatni. Az önkormányzati választást természetesen, de csak mellesleg meg kell nyerni, és ahonnan csak lehet, ki kell füstölni a liberálisokat és a liberálbolsikat. Csurka István Magyar Fórum 2006. augusztus 3. Elhangzott Sümegen, Hóti Ágnes születésnapján

jó ha figyelünk

Isten iszonyú katasztrófával figyelmezte az országot és a várost. Elkerülhetõ lett volna a tragédia, ha lefújják a tûzijátékot, mert pontosan elõre lehetett tudni a vihar idejét és erejét. Nem fújták le, mert az ellentétes lenne az ország és a fõváros voluntarista vezetésével. A hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, levitézlett vezetés, az uniós pénzek törvénytelen elosztásával próbálja meg zsarolni a választókat. Ez, a demokrácia sárba tiprása, ugyanúgy, mint a szándékos hazugság a választások elõtt. Igazság szerint nem is érdemel jobbat a magyar nép. Sem jobb kormányt, sem jobb ellenzéket. Nem érdemel felelõs vezetést sem az ország, sem a város. A kormány felelõssége és a városvezetés felelõssége a halálos tûzijáték miatt egyértelmû. Minden normális országban, minden normális városban, önmagában elegendõ lenne ez a kormány és a fõpolgármester lemondásához. Nálunk ez egyiknek sem jut az eszébe, sõt amilyenek a Budapestiek, még az is lehet, hogy ismét Demszkyt, ezt a korrupt, beképzelt stricit választják újra. Katasztrófa helyzet máshol is elõállhat, de felelõs vezetés mellett lefújják a tûzijátékot, nem fûszerezik halálos áldozatokkal.

Az alkalmatlan vezetésnek ára van, amit meg kell fizetni. Mi hagytuk, hogy ezek kormányozzanak. Most nem orosz tankok kényszeríttették az országra a szoclib uralmat, hanem a magyar nép ostobasága, erkölcsi érzékének teljes hiánya. Most ennek megfizetjük az árát, sokszorosan. Az elvett augusztusi családi pótlékkal, vizitdíjjal, ágydíjjal, tandíjjal, dobozdíjjal, no meg emberéletekkel, akiknek nem kellett volna meghalnia, ha olyan vezetésünk van, amely felelõs, teszi a dolgát. Milyen szép gondolat, ünnepeljünk együtt, jobboldal és baloldal. Had sújtson együtt ránk a vihar. A helyzet olyan tragikus, hogy nem lehet cinizmus nélkül írni róla. Tragikus, tragikomikus, szó szoros értelmében szürreális. Igen, ez a legjobb szó, álomszerû, rémálomszerû. Hálát adhatunk az Isten kegyelmének, hogy csak ennyi áldozata volt ennek a katasztrófának, de ne gondoljuk, hogy ez az utolsó. Olyanok vagyunk, mind a nyáj, ki követi a szakadékba a vezérökör kolompját. Egyértelmû hogy a szoclib politika vitte válságba az országot, és ugyan azzal akarják a válságot kezelni, amivel okozták. Mégsem érdemlünk mást, mert birka módra tûrjük, hogy ezt tegyék velünk. Tûrjük, hogy választási csalást csinálja-

Égi jelként. Buliország bulifõvárosára lesújtott Szent István mérges pallosa. Már a vihar elõtti csendben érezni lehetett, hogy nagy baj lesz, számonkérés. Felhõk között a háborgó égen megjelent a történelmi Magyarország fénylõ sziluettje. Aztán fejetlenség, pánik, káosz és emberáldozat. A nyárvégi égiháború elkezdte kitakarítani a bemocskolódott Kárpát-medencét. Akinek nem rövid az emlékezete, az pontosan tudja, hogy augusztus 20-án este évszázadok óta menetrendszerûen megérkezik hozzánk az erõs szélvihar, amely véget vet az áporodott nyárnak. Vége a porlepte, befülledt, tikkasztó kánikulának. Másnap reggelre aztán elcsendesül minden, sárgán fakuló fényekkel, hosszúra nõtt árnyékokkal hirtelen beköszönt az õszi elmúlás. Augusztus végi viharos estéken új évszak kezdõdik. Új korszak, új kihívás, új reménykedés. Azért bántó volt ez a némaság. A lassú politikai agóniával elhaló kollaboráns „elit” nem szólalt meg ezen a mostani mostoha ünnepen. Sólyomnak, Gyurcsánynak és Orbánnak nem volt idõszerû mondanivalója a keresztény államalapítás évfordulójáról. (Hillert, a mellébeszélõ Bánk Bán paródiát meg kifütyülték Szegeden!) Az Ujhelyivel jó nexusban lévõ Dávid Ibolya széplelkû, üres fecsegést, szegény leharcolódott Áder meg ásatag Fletó-anyázásokat tudott csak kinyögni. A szétterülõ szellemi sivatagban, a nagy fejetlenségben azért volt, aki hideg számítással nem veszítette el teljesen a fejét. Volt, aki a vihar elõtt még kimenekítette a számára oly drága magántõkét. Surányi csendben megszabadult egyik terhes pénzes pozíciójától, míg váltótársa Csányi túladott négymilliárdnyit érõ OTP-s részvényén. Aztán beteljesedett az átok, eljött a végzet. Eljött hozzánk egy csipetnyi bepánikolt Amerika, egy csöppnyi fosztogató csõcselék, egy picinyke, jó ha figyelünk

nak, hogy hazudjanak a szemünkbe pléhpofával, és nem zavarjuk el ezt a bandát. A FIDESZ, majd eljátssza megint a jó fiút, mondván nem akar politikai tõkét kovácsolni a tragédiából. Mi kell ahhoz, hogy ez az elbutított magyar nép végre egy emberként az utcára vonuljon, és elzavarja a csaló és hazug, alkalmatlan kormányt? Minek kell ahhoz történnie, hogy Viktor beváltsa az ígéretét? Meddig fokozódhat ennek a világnak a szürrealitása? Normális viszonyok között, kormányfõnket zárt osztályon kezelnék, de sajnos illik is a bolondok országához. A vihar szép kis ízelítõt is nyújtott abból, milyen lesz az új Magyarország, amit Gyurcsány hirdet. Semmi szándékom sincs, Hitlert szidni, Gyurcsányhoz hasonlítani, de annak idején õ is azt mondta, nem lehet majd Németországra ráismerni. Hát igaza lett, mert porig rombolták a szövetségesek. Most Gyurcsány ígér új Magyarországot, és belõle az lesz, amit most Budapest utcáin látunk. Romok, masírozó rendõrök, szörnyû vízió. Persze nem volt ideje a rendõrségnek felkészülni ilyen esetre, lefoglalta õket a készülõdés az õszi tüntetésekre. Talán mégsem csak idióták alkotják a magyar népet? Juhász László – Szent László Népi Rádió

túláradó New Orleans-i mocsok. Elöntött mindent a kavargó, színes, vizes sáradás. Demszky leszakadt arca után, üzent nekünk a leszakadt ég is. Megüzente ráadás: – Elég volt! Bekövetkezett a tragédia. A kenyér nélküli liberális cirkusz véres valósággá változott. A cinikus felelõtlenség végignézte a tömeges szenvedést. A dáridó VIP-es rendezõi némák maradtak a behangosított helyszínen. A bulvárban fetrengõ média nem figyelmeztetett a közelgõ veszélyre. A „bunkofon” maroktársaságok nem küldtek riasztó SMS-t. A BKV nem irányított a helyszínre több, menedéket adó szerelvényt. A biztonsági erõemberek nem nyitották meg a középületeket. Az iszonyatos zûrzavarban összeomlott a katasztrófavédelem és a szolidaritás, miközben folytatódott a bûnös kormányzati némaság. Mindenki megkukult. Késõbb a felelõsök keresgetése közben, ismét kecskére bízták a káposztát. Akárcsak a tûzoltó tragédia kapcsán, jöhetett a hárítás, a kézmosás. Vagyis jöhetett volna, ha Szent István nem vette volna le a kezét az államellenes Gyurcsányról. De levette! A védekezésre kényszerülõ médiapojáca miniszterelnököt és felzsidózott polgármesterét elvitte a haragos õszi szél, a figyelmeztetõ vad vihar. Rendhagyó „ünnep” lett ez ebben a kiüresedett világban. Értelmes emberi üzenet híján, maga a természet kegyetlen ereje lett az üzenet. Mondanivaló hiányában a tomboló vihar üzent. Felülrõl érzékeltette azt, ami majd alulról fog bekövetkezni. Ami fönt van, az lesz lent is! Isteni beavatkozással elkezdõdött a rendrakás, a takarítás, a közelgõ kormánybuktatás. Hamarosan ledõlnek a régi bálványok. Budapesten felharsant az õszi nyitány. Forrás: Molnár Tamás

21

Magyar Rádió, Vasárnapi újság • Elhangzott 2006. augusztus 13-án Az Európai Parlament mélyen elítél minden rasszista és gyûlöletbõl fakadó támadást, sürgeti a nemzeti hatóságokat, hogy minden tõlük telhetõt tegyenek meg a felelõsök megbüntetése érdekében, és vessenek véget a büntetlenség légkörének, amely fennáll e támadásokkal kapcsolatban, továbbá kifejezi együttérzését a támadások valamennyi áldozatával és családjukkal – olvasható a strasbourgi testület ez évi június 15-i határozatában, amelynek címe: A rasszista, és homofób erõszak fokozódása Európában. Természetesen mi, magyarok is elítéljük a rasszizmus minden fajtáját. Különösen azért, mert egyik fajtája a magyarellenesség fájdalmasan érint bennünket. Aggasztó példát kínál erre a magyar zászló égetése Szlovákiában, amelyrõl Kiss Gy. Csabával, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen docense és Barcs Endre, a Hírtévé brüsszeli tudósítója mondja el gondolatait. - Ha belegondolunk, hogy az EU-t annak idején két, korábban évszázadokon át háborúzó európai nemzet, a francia és a német alapozta meg, most különlegesnek vagy a hétköznapokba beleillõnek gondolhatjuk azt, hogy néhány szlovák fiatalember, a magyarok ellen uszít? Kiss Gy. Csaba: – A magyar-szlovák együttélés egy harmonikus, közös országot jelentett, uralkodókat, harcokat. Csupán a XIX. század közepén, és az elsõ Csehszlovák Köztársaság megalakítása után kezdett feszültséggel megtöltõdni a magyar-szlovák viszony. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a szlovák identitás, amikor a modern nemzeti identitás létrejött, nagyon erõs, magyarellenes hangsúlyokat is kapott, hiszen õk el akartak szakadni, részint a csehektõl, nyelvi tekintetben, részint a magyaroktól, önálló államként. Azért, sajnálatos ez a mostani zászlóégetés, mert az elmúlt években megindult valamilyen pozitív folyamat. Tehát, a szlovák tömegtájékoztatásban, a meciári korszakhoz képest egy sokkal pozitívabb hangnem is érzékelhetõ volt. - Ez az extrém jelenség, amely két új tagállam szembenállását mutatja, de elképzelhetõ-e, mondjuk egy flamand-vallon vagy dán-svéd ellentét az unióban. Barcs Endre külpolitikai újságíró úgy látja, hogy A flamand-vallon ellentét a mai napig megvan, sokkal kulturáltabb körülmények között, természetesen. Ezek az ellentétek immár EU-n belüli ellentétek. – Éppen ezért szeretném eloszlatni azt a téveszmét, amit Kovács László, akkori külügyminiszter aki a csatlakozásunk elõtt, a magyar külpolitikát vezette, folyamatosan hangoztatott, hogy a kisebbségi kérdéseket majd megoldja az EU. 22

Nem, nem oldja meg, ez egy óriási téveszme, sõt, nagyon sokan vannak, akik a fedaralizmus ellen lépnek fel, és ezek a nemzeti föllángolások, folyamatosan fel fognak erõsödni. Az EU ezeket nem tudja kezelni, nem tudja eltüntetni, akkor sem, ha majd elfogadják az alkotmányt. Akkor sem, hogyha le lesz írva, hogy mit jelent az, hogy az unió polgárának lenni, és akkor sem, hogyha megpróbálják, a nemzetnek megadni, azt, ami a nemzetet megilleti. Ezek az ellentétek fent fognak maradni az unión belül is. Kiss Gy. Csaba szerint az Eu-ban, a nyugat-európai politikai elitben nincs érzékenység, például a kisebbségi kérdés iránt. Különösen a kisebbségi kérdés közép-európai dimenziója iránt. Ez Barcs Endre is megerõsíti. Úgy látja, nem értik, mit jelent Közép Európában a kisebbség, hiszen a kisebbségi kérdése egész más például Franciaországban, Spanyolországban, vagy ahol a bevándorlók jelentik a kisebbséget, és nem õslakosok. Nem is tudják kezelni. Nincs erre semmiféle módszer az Európai Unióban. Kiss Gy. Csaba szerint ugyanaz a dilettantizmus van Nyugat Európában, a közép- és kelet-európai kérdéseket illetõen, mint ami a trianoni tragédiát elõidézte. Barcs Endre ugyanakkor hozzáteszi, hogy azért két nagy különbség van. Magyarországnak ma nem Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia a szomszédai, hanem hét szomszédunk van. Azaz elhelyezkedésünk a geopolitikai térben valamivel kedvezõbb lett, mint 1920 után. Kiss Gy. Csaba úgy látja, hogy ezt a változást a magyar külpolitika nem érzékeli, nem tudja kihasználni. A magyar külpolitika, a jó szomszédság ürügyén nem törõdik a határon túli nemzettel. Barcs Endre felhívta a figyelmet arra, hogy óriási különbségek vannak: Szlovénia és Horvátország kitûnõ szomszédaink,

és nem ártana Horvátországgal sokkal jobban ápolni a pozitív kapcsolatokat. - Az olvasom az 1992-es maastrichti egyezményben, hogy az unió tiszteltben tartja a demokratikus alapelvek mentén álló tagállamok, nemzeti identitását. Ezek szerint, a nemzeti hovatartozás modern európai fogalom. Kiss Gy. Csaba: – Az EU állandóan küszködik avval, hogy a föderalizmus irányában menjen-e el vagy szuverén nemzeteknek csoportosulása legyen. A föderalisták azt szeretnék, hogyha megszületne az Európai Egyesült Államok, vagyis minden közös lenne: azok is, akik azt mondják, hogy Brüsszel csak egyfajta koordináló szereplõ, és a nemzetállamok igenis tartsák meg nemzeti jellegüket, mert ha ezt felmondják, akkor Európa elbukik. Barcs Endre: – Ma sem tudjuk pontosan, hogy mi az a nemzet. Hiszen az Európai Uniós alkotmánytervben a nemzet fogalomnak angolszász és francia értelmezése olvasható, miszerint, a nemzet egyenlõ az állampolgárok összességével. Tehát azt a közép-európai tradíciót, amelyik azt mondja, hogy mindenki ugyanannak a nemzetnek a tagja, aki ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanahhoz a kultúrához tartozik, teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Brüsszel erõltetése ellenére egyre erõsebb lesz a nemzettudat. Ha nekünk nincs egy kiegyensúlyozott, de határozott, világos, egyértelmû magyar nemzettudatunk, a pozícióink sokkal rosszabbak lesznek. - Itt, Budapesten azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi hónapokban egy bizonyos turulszobor ellen is indulatok keltõdnek. Ha belegondolunk, hogy az EU-tagok közül például a lengyel címerben, az osztrák címerben, a német címerben madár szerepel, a franciák büszkék a gall kakasukra, és az angol címerben, ha nem is több madár, de több oroszlán látható, akkor mire gondolhatunk, hogy miért nem tetszik sokaknak itt, Budapesten ez a turulmadár. Én azt hiszem, hogy egy nagymértékben tévesztett vitáról van szó. A nemzeti önbecsülés, és a nemzeti identitás egyensúlyának a hiányáról van szó. Tovább él a valamikor létezõ szocializmusból az a bûntudat, hogy mi bûnös nemzet vagyunk, mert mi a németek oldalán harcoltunk a második világháborúban, ne is akarjunk mi magyarok lenni. Ennek a tovább élését látom én itt, hogy minden olyan megnyilatkozás, ami arra utal, hogy a magyarság öntudatát, az önazonosságát szeretné valamilyen módon, megfogni, akkor ezek tovább élõ eszmék ezt fojtják meg. Molnár Pál interjúja nyomán

jó ha figyelünk

BÁTORSÁGPRÓBA A TOLLNOKOKNAK Miénk a jövõ. Ne adjuk fel. Helytállásunk talán elõbb meghozza gyümölcsét, mint gondolnánk. A mai vasárnapon a katolikus liturgiában Jézus egy rövid pihenésre szólítja fel tanítványait. Amikor azonban megpillantja a tömeget, megesik rajta a szíve, mert tagjai olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért ismét tanítani kezdi õket. Végigtekintek a magyarság nagy tömegén, a különféle széthúzó csoportosulásokon, és szeretném Jézus örökségét képviselni, de tudom, hogy még saját, látszólag vallásos testvéreim körében is mennyi ellenállásba ütközik a magamfajta pásztor. Ezért ma szelíden szeretnék szólni, senkit sem vádolni, inkább egy keserû köszönettel fordulni azokhoz a testvéreimhez, akiknek elsõsorban köszönhetõ, hogy nem csak pásztor, de lassan legelõ nélküli nyájjá is válik az anyaországi magyarság. Igen, kedves testvéreim, rólatok van szó, akik keresztényeknek valljátok magatokat, de az olcsó médiapropaganda elegendõ volt számotokra, hogy a kereszténység ellenfeleit segítsétek az ország sorsát meghatározó helyzetbe. Sok-sok megtévesztett fele! barátunk nem kapott igazi támpontot. A vallásos emberek azonban láthatták a felekezeti iskolák megfojtása ellen az utcán tüntetõ püspököket, hallhatták a figyelmeztetést, hogy az egykori elnyomók erkölcsi örököseitõl nem származhat megújulás, de a nyáj jó néhány tagja bölcsebbnek tartotta magát a pásztorainál. Most érezzük az eredményét, ne odázzuk tehát el a felelõsséget. Köszönjük nektek átszavazó testvéreink a megszorításokat, és azok következményeit, a tömeges munkanélküliséget, a pénzromlást, a magyar családok sokaságának kilátástalanságba taszítását. Köszönjük nektek az egyház tevékenységére vonatkozó lelkiismereti szabadságjogokat semmibe vevõ új adózási tervezetet, és a tömegtájékoztatásban ezt megalapozó erõteljes, keresztényellenes hangulatkeltést. Köszönjük nektek a magyar ifjúság életének INTERFINANCIÁLÉ Fel, fel ti rabjai a pénznek! Fel, fel ha éhes vagy komám! A csõd napjai hogyha jõnek, Anyaföldünk elkelt már. Kamatlábbal sárbatiport ország, Marad a puszta életünk. A pénz fogságából kitörnénk, Éhenhalunk, fogy mindenünk! (Ez a sarc nem lesz végsõ, emberek hát bátorság! Mert põre lesz itt mind a nép, Fiú és a leány!) Lengyel Károly Bp., 1988 (azóta is érvényes!).

jó ha figyelünk

erkölcsi aláásását, és a rohamos nemzetfogyást elõsegítendõ – tinédzserek mûvi meddõvé tételének nagy és tudatos liberális vívmányát. Köszönjük a teljes magyar egészségügy kétségbeesett tanácstalanságát, a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, egy élet munkájában megrokkant, és a társadalombiztosítást fél évszázadon át becsületesen fizetõ idõs emberek nevében. Köszönjük nektek, hogy Nyugaton ismét szégyellnünk kell a magyarságunkat. Na nem a múltunk, szellemi tõkénk, hõseink, szentjeink, világhírre szert tett tudósaink vagy mûvészeink miatt, hanem egyetlen kérdés kapcsán, amely a következõképpen hangzik: hogy lehet az, hogy ti magyarok képtelenek vagytok megszabadulni sötét, négy évtizedes múltatok árnyékaitól, amikor elsõk voltatok, akiknek ez az esély megadatott. Tényleg, hogyan is lehet? Hallgatnak talán a legjelesebb íróink: Jókai Anna, Döbrentei Kornél, Nemeskürty István? A mûvészeink: Eperjes Károly, Pitti Katalin, Szervácziusz Tibor vagy Makovecz Imre? Vagy talán hallgatnak a lelkipásztoraink? E két püspök és két pap ugyan mit tesz ezen a csatornán minden áldott vasárnap reggel? Mit hallotok a templomainkban a püspökkari körlevelekben? A beletörõdést, a sötétséggel való cimborálást? Aligha. Nos, kedves átszavazó keresztény testvéreim, nem ítélkezem, mert az ítélet Isten dolga. Ám fogadjátok e keserû köszönetet önfejûségetekért, befolyásolhatóságotokért. Mert ha az önmagukat kereszténynek vallók valóban lelkiismeretük szerint döntöttek volna, akkor ma keresztény elkötelezettségû vezetés alatt nem élnénk át ezt a reménytelen, jövõ és öröm nélküli rémálmot. Ám hadd adózzak õszinte hálával azoknak a hittestvéreimnek, akikben a krisztusi erkölcs uralkodik a választások óta is minden lehetséges alkalommal. Miénk a jövõ. Ne adjuk fel. Helytállásunk talán elõbb meghozza gyümölcsét, mint gondolnánk.

Lehet, hogy Kóka János nagystílû milliomos, de szeretnénk tudni valamit az odáig vezetõ útról. A Sulinet-Elender-bizniszeket költségvetési milliárdokkal párnázták ki, így mindenkibõl lehet milliomos, de akkor oda a mítosz: az energikus yuppie megmenti Magyarországot. Dávid Ibolya a választások elõtt törzsgárdista lett a médiában. Nem volt olyan nap, amikor ne tartottak volna igényt a bölcs „államaszszony“ szereplésére. Egy kérdésre nem telt a sok okos riportertõl, nevezetesen: mi a magyarázata annak, hogy a Magyar Demokrata Fórum színeiben ifjú szépkorúak ücsörögnek a parlamentben, akik többször látták élõben Leisztinger Tamást, mint elevenen akár egyetlen demokrata fórumos tagot is. Most, hogy Surányi György újra feltûnik a horizonton, tisztázni kéne ennyi év távlatából, hová lett az MNB bécsi bankjából, a CWAG-bõl 160 milliárd forint. És mekkora többlettel terhelte meg az adófizetõket az a 2000 milliárd forintnyi MNB-adósság, amit a Horn-kormány alatt Surányiék a magyar költségvetésre, azaz a mi nyakunkba varrtak? Egy tollvonással. Lenne itt kérdés Göncz Kinga férje és fia uniós pénzeitõl Havas Henrik milliárdos tandíj bizniszéig számtalan. Nagy levegõt, hölgyeim és uraim, aztán rajta.

Seszták Ágnes

Pajor András

23

– avagy Az újkori népvándorlás-kór és káros következményei – Figyelmeztetnünk kellene a világot, ne vegye könnyedén az új „népvándorlást“! Aki nagylelkûen jóváhagyja a gazdasági okokból történõ világméretû munkaerõ vándorlást, az nem tudja, mit cselekszik. Minél több nyelvet ismer valaki, annál nehezebben értem meg... Mellbevágó nyelvi élmények érlelték meg bennem azt a sokak által felháborítónak tartott álláspontomat, hogy ne tanuljunk idegen nyelveket!" 1990 õszétõl egyre több magyar diák érkezett Magyarországról a... ...A NÉMETORSZÁGI MAGYAR GIMNÁZIUMBA, KASTLBA! – MAGYART TANULNI? Az emigrálást – így illetik világszerte azt, hogy egyének, családok elhagyják hazájukat, – (közbevetõleg, mi is az, hogy „haza“?) – csak a legsúlyosabb kényszerhelyzet indokolhatja. Csak ez mentheti fel õket a haza iránti állapotbeli kötelezettségeinek egy része alól. Mi mondjuk ezt, irigyelt emigráns magyarok. Mi, akiknek átlagos életszínvonala meghaladja az otthoniakét. Szó sincs tehát panaszról, hanem az általános, egyetemes kárról, amit az emigráns okoz. A befogadó ország szemszögébõl: a bevándorlás, ez a modern világméretû népvándorlás, szétveri a legértékesebb emberi közösségeket. Nem úgy, mint a régi, az európai népvándorlás, amiben gótok, vandálok, azaz germánok, hunok, szláv népek majd magyar törzsek, késõbb mongol népek vettek részt. Ezek a népvándorlások csak felfokozták a közösségi élményeket, a népek öntudatát, a nemzetiségek összeforrását. Ez a mai viszont pusztítja, megbontja a természetes emberi közösségeket. Ez a mai népvándorlás nem közös vállalkozás többé, mint volt a régi, hanem egyszerûen magánvállalkozás. A legjobb esetben családi elhatározás. De ezt a helyzetet a családok megsínylik. Gyakran fel is bomlanak. A legsúlyosabb az, hogy megszakadnak a kapcsolatok a nagycsaláddal, a baráti körrel, az otthoni légkörrel, szervezetekkel, a világnézeti, vallási közösségekkel. Nincs kapcsolatunk többé hagyományainkkal, a kultúránkkal, a mi esetünkben pedig az egész világon rokontalan magyar nyelvvel. Hosszasan beszélgettem errõl volt tanítványommal. S nagy egyetértésben. Õ Németországban született, Szülei otthon, Magyarországon. Mi az õ anyanyelve? Csak Kastlban tanult meg írni, olvasni magyarul, tehát e tekintetben német, mert német elemiben tanult meg írni, olvasni. Beszélgetni viszont magyar nyelven szeret, magyar rádiót hallgat legszívesebben. Barátai is inkább magyarok körébõl adódnak. Nyugodtan állíthatom, hogy anyanyelve magyar. A vele való beszélgetés már csak azért is tárgyilagos volt, mert õt az ilyesfajta választási lehetõségbõl kizárta a sors, s a szüleit is, hiszen, ha nem menekülnek, apját Kádárék kivégzik, s így õ meg sem születik. Õ tehát történelmi szükségszerûségbõl emigráns. A nyelv valóban nagyon nagy szerepet játszik annak latolgatásában, vajon érdemes-e- a politikának, ezt a kalandozó világjárást elõsegítenie. Láttam pedagógus-munkám során, hogyan kínlódnak gyermekek, hogyan küszködnek fiatal fiúk, lányok nemcsak az idegen nyelvekkel, hanem anyanyelvükkel is. Hibátlan, perfekt nyelvtudás nélkül nem lehet mélyen, õszintén gondolkodni. Talán lehet, de azt már nem tudja közölni mással. A 80-as évek közepén érkezett Erdélybõl egy fiú. Fiatalembernek mondanám, mert magas termete révén 14 éves korára már felnõttnek látszott. Minden magyar dolgozatát felolvastam, nemcsak az osztály okulására. hanem azért is, mert olvasásakor élveztem nyelvezetének frissességét, világos, értelmes gondolatmenetét. Igyekvõ, s jó tanuló volt más tárgyakban is. – Emlékszem a nyári szünet után élvezettel vettem elõ elsõ iskolai dolgozatát, hogy ja24

vítsam, illetve, hogy átnézzem. Üdülésnek szántam társainak elrettentõ írásai után. Aztán letettem. Nem értettem. Nem valamit benne, hanem az egészet. A dolgozatnak nem volt értelme! Ilyen frappáns nyelvromlással még nem találkoztam. Németbõl már félévben jelese lett. – Mit adjak neki magyarból? Kastlban jöttem arra rá, hogy minél több nyelvet ismer valaki, annál nehezebben értem meg, hogy mit akar. Talán ez a nem tipikus középiskola, ahová különbözõ országokból, nyelvterületekrõl érkeznek a tanulók. Itt, az ebben az iskolában ért mellbevágó nyelvi élmények érlelték meg bennem azt a sokak által felháborítónak tartott álláspontomat, hogy „ne tanuljunk idegen nyelveket“! Tudom, tudom. Idegen nyelv tanulása révén tudatosabb lesz a nyelvtudás, az anyanyelv is. Nyelvtudás ma világszerte szükségszerû. Egyet tehát lehet, de ne hármat, négyet. S ami a legfontosabb: semmi esetre sem a kamaszkorban. Akkor, amikor hirtelen kitágul számunkra a világ. Amikor kiléptünk a gyermekkorból, amikor beleszédülünk a menekülõ horizontba, amikor új igazságok, élmények, érzések, gondolatok töltenek el bennünket. Amikor ennek a sok újnak megragadására és közlésére szolgáló szavakat kell megtalálnunk és megtanulnunk, S azt csak egy nyelven lehet. Anyanyelvünkön. Elkalandoztam. De, akit ez igazán érdekel, s örömöt is akar magának szerezni, olvassa el Petõfi Sándor Tündérálom címû költeményét. A világ ma gazdasági problémákkal küszködik. Bevándorlás, elvándorlás megoldásnak kínálkozik. Tárgyilagosan, higgadtan számba kell vennünk, a kivándorlás, az emigráció okozta károkat is. 1. A szülõföld elhagyásával identitási problémák születnek az emberben, nyelvi, közlési készségei csökkennek. 2. A befogadó környezet az érkezõt idegennek tekinti, hiszen az is, s ezzel a befogadó ország etnikai feszültsége nõ. 3. Az otthon maradt családot, rokonságot, baráti kört fájdalmasan éri a veszteség, s maguk is távozásra gondolnak. 4. Az ország elvesztette életerõs, vállalkozó kedvû tagját, jóllehet ennek az országnak nagyobb szüksége van rá, mint a csábítónak. ÖSSZEGEZVE MEGÁLLAPÍTHATJUK: MINDENKI ROSSZUL JÁR! Ezért felelõtlen a fejlett európai államoknak az a politikája, hogy demográfiai problémák megoldására, gazdasági érdekbõl támogatják e modern népvándorlást. Tehát elõször tönkreteszik a fejlõdõ országokat, aztán meg gyûjtést szerveznek, hogy a gazdag és szegény országok között növekvõ szakadékot élelmiszerküldeményekkel jótékonysági akciókkal, kölcsönökkel betemessék. A politikai menekültek elõzékeny befogadása helyett, pedig arra kellene az Egyesült Nemzetek Szervezetének törekednie, hogy az emberi jogok alapján igenis avatkozzanak be azoknak az országoknak „belügyeibe“, ahonnan emberek menekülnek, mert élnek emberi jogaikkal. >> jó ha figyelünk

Idézetek Gyurcsány Ferenctõl (Egy kiadványból) 1. ELÕTTE: „Magyarországnak nincs szüksége megszorító költségvetésre és a közfinanszírozás nem indokolja ezt.“ (MTI, 2005. október 11.) UTÁNA: „A kiigazítást meg kell csinálni, mert nagy a baj.“ (Mszp Választmányi ülés, 2006. május 28.) 2. ELÕTTE: „Nem lesz gázáremelés.“ (Székesfehérvári lakossági fórum, 2004. szeptember 10.) „Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek; egy fillérrel sem fognak nõni.“ (Mszp Választmányi ülés, 2005. október 1. „Nincs gázáemelési terv.“ (mondja tagoltan) (Index.hu, 2006. április 19.) UTÁNA: „...most, augusztus 1.-jétõl a gáz árát átlagosan 30 százalékkal növeljük.“ (Országos Érdekegyeztetõ Tanács ülése, 2006. június 10.) 3. ELÕTTE: „A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya. Legõszíntébb becsületszavamra mondom.“ (Kossuth Krónika, 2005. július 5.) UTÁNA: „...az egészségügyi biztosítási járulékot szeptember 1-étõl 4-rõl 6 százalékra növeljük. A munkavállalói járulék 1-rõl 1,5 százalékra emelkedik. Összesen tehát 2,5 százalékos járuléknövelés lesz szeptember 1-étõl. Januártól az egyéni egészségbiztosítási járulék 6-ról 7 százalékra fog növekedni.“ Országos Érdekegyeztetõ Tanács ülése, 2006. június 10.) 4. ELÕTTE: „...olyan alacsony az infláció, amilyen nem volt 20 évvel ezelõtt“ (Kossuth Rádió, 2005. február 24.) „2006-ra három százalék alatti inflációt tervez a kormány“ (Külképviseleti értekezlet, 2005 július 14.) UTÁNA „...azt tudom mondani, látva az idei és a következõ évi várható inflációs folyamatokat, hogy ez a 4-5%-os sávban lesz itt most 5-6 éven keresztül az infláció átmeneti növekedéssel...“ (Corvinus Egyetem, 2006. június 21.) 5. ELÕTTE:"Riporter: Miért kevés a bátorság ahhoz, hogy kimondja, hogy akár megszorító intézkedések is lehetnek szeptembertõl, nyártól?" Gyurcsány Ferenc: Nem a bátorság hiányzik, nincs ilyen szükség." (MTV, 2006 február 20) UTÁNA: „A kiigazítást meg kell csinálni, mert nagy a baj.“ (Mszp Választmányi ülés, 2006. május 28.)

Francisco, a diktátor 6. ELÕTTE: „...ha azt mondtuk, hogy jövõre 2,9 százalékos lesz a hiány, akkor annyi lesz.“ (Külképviseleti értekezlet, 2005 július 14.) „Mit akarunk lefaragni? Az államháztartási hiány, köszöni szépen, jól van. (...) Március közepén azt tudom mondani, az államháztartási hiány a költségvetési törvényben meghatározottak szerint alakul.“ (Világgazdaság, 2006 március 17) UTÁNA: „Az idén annyival rosszabb a helyzet, mondhatom önöknek, hogy még 8-nál is több lenne, ha a kormány mindjárt hivatalba lépését követõen nem hozna olyan lépéseket, amelyek megtétele után nagyjából 8 százalék körül lesz a költségvetés, az államháztartás idei (...) hiánya." (Országgyûlés, 2006 június 8.) Itt jegyzem meg a Magyar Rádió mai Déli Krónikájában az hangzott el, hogy a konvergencia program keretében a kormányzat már 10,5%-os idei hiánnyal számol. Ebbõl is kiderül, hogy Gyurcsány Ferencnek és kormányzatának egy szavát sem lehet elhinni, hiszen szinte naponta változtatják azt. Íme a szakértõi kormány", íme Gyurcsány Ferenc a „zseniális üzeletember“. Ebbõl is a napnál világosabban kiderül, hogy nem elég ha valaki ragyogó tolvaj, mint Gyurcsány és haveri köre, és a saját zsebét képes megtömködni a ma-

A „szakemberek“ erre azt mondják, hogy ez így utópia, ez megoldhatatlan. Én azt válaszolnám, hogy az emberek többsége, kultúra, vallási különbözõség nélkül úgy gondolkodik, hogy ez a követelés valóban helyes és igazságos. A szakemberek meg arra valók, hogy a választók törekvését megvalósítsák. Békés úton! Ezért választjuk meg õket. Ha ezt eleve elutasítják, a történelem lép majd helyettük, de ezért majd õket terheli a felelõsség. De mivel az rajtunk nem segít, hát követeljünk! jó ha figyelünk

gyar választópolgárok, a magyar nép megkárososítása által, de attól még nem lesz alkalmas egy ország irányítására, vezetésére. Sõt pontosan az ilyen erkölcsi hulladékok és beképzelt cezaromániás senkik vihetik az országot csõdbe. De folytassuk a sort: 7. ELÕTTE: „Nagyobb igazságosság, csökkenõ adóterhek, valóságos közteherviselés. (...) úgy, hogy a vállakozások adóterhei, az emberek adóterhei mindeközben ne növekedjenek, hanem csökkenjenek.“ (Central European Business Center (CBBC) üzleti reggelije, 2006 február 10.) Vizsgálni kell a TB terheinek csökkentét is. (...) hogy kevesebb adó fizetésével ösztönözzünk többeket, hogy ne titkolják el a jövedelmüket, (...) próbáljuk meg élénkíteni a gazdaságot, hogy több munkahely legyen." (Kossuth Rádió, 2005 január 18.) UTÁNA: „A válalkozások számára a legnagyobb teher, hogy az, amirõl azt hitték, hogy csökkeni fog az nem fog csökkeni (...) az, amire számítottak, hogy csökkeni fog a tb-járulék terhe a következõ másfél-két évben, az nem fog beövetkezni.“ (Országos Érdekegyeztetõ Tanács ülése, 2006 június 10.) „A hazafiság annyit ér, hogy négy százalék adóemelés már kioltja?“ (Gyurcsány Ferenc elektronikus naplója, 2006 június 16.) 8. ELÕTTE: „Nem tudnak mondani olyan adófajtát, ahol ne csökkentek volna az adók. Megígértük, megtettük. Szavazzon Ön is az 5 éves adócsökkentési programra.“ (Gyurcsány Ferenc televíziós reklámjából) UTÁNA: „...az egyéni társadalombiztosítási járulékokat most felemeljük 2 százalékponttal“ (Kossuth Rádió, 2006 június 10.) Röviden ennyit Gyurcsány Ferencrõl, az õ szavahihetõségérõl, mentalitásáról, morális és emberi értékeirõl. A fentiek egy hiteltelen, hazug cégéres gazemberrõl rántják le a leplet, aki lenézi az embereket, mert azt hiszi velük bármit megtehet. Sajnos vannak olyanok, akik még ezután is vakon hisznek ennek a hazug tolvajnak. Azonban, akik valóban hisznek neki, inkább egy nagyon zárt intézményben volna a helyük. (A fenti példák legfeljebb csak kis izelítõül szolgálhatnak Gyurcsány Ferenc hazugságáradatából.)

Ha kétségek merülnének fel ezzel a témával kapcsolatban, világnépszavazást kellene tartani. Globális szavazást ebben a globalizált világban. Az ENSZ rendezhetné. Van rá pénze. S egyúttal azt is megkérdezhetné, elfogadja-e az emberiség az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. E jogok az egyének jogai, tehát nekünk kell jóváhagynunk. S ezzel a jóváhagyással egyszersmind minden államra nézve kötelezõ érvényûvé is lesznek. Popovits János – delilap.hu

25

Tudom, hogy a magyar Büntetõ Törvénykönyv (Btk.) nem rendeli büntetni a hazugságot. Ettõl függetlenül egy újságírónak illene a széles nyilvánosság elõtt igaz híreket és információkat közölni. Úgy látszik Gréczy Zsolt, magát újságírónak nevezõ személy, a Népszabadság munkatársa ezt nem tudja. Õ hazudik rezzenéstelen arccal, elõre megfontolt szándékkal, politikai okból kitervelt, konok és elszánt módon, nagy nyilvánosság elõtt. Az alábbi levelet írtam Önnek: Ön nem mondott igazat. Gréczy Zsolt, Ön 06. 26-án, a Hír Tv Napzárta mûsorában azt találta mondani (nem szó szerint), hogy az 56-osoknak nyugdíj kiegészítést az Orbán kormány egy fillért sem adott, amit õk (mármint az 56-osok) kaptak azt a Medgyessy kormánytól kapták. Ebbõl természetesen egy szó sem igaz. Mint érdekelt, – 1957-ben a Népbíróság Nbf. III. 5179/1957/17. számú jogerõs ítéletével életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtott személy vagyok, – a leghatározottabban tiltakoznom kell ez ellen, hogy Ön félrevezeti TV a nézõközönségét. Mint hiteles 56-os, – mert nem csak Mécs Imre a hiteles 56-os, vagyunk rajta kívül még néhányan, – kétszer kaptam nyugdíj kiegészítést. Még az Antall kormány alatt, a félresikeredett kárpótlási törvény

kapcsán, valamint a 267/2000 (XII. 26.) Korm. rendelet alapján. Ez szerintem, nem lehet vita tárgya, ez ténykérdés. Elõ kell venni az akkori Magyar Közlönyt, (267/2000) és megnézni a tartalmát, a dátumát, valamint azt, ki volt akkor a miniszterelnök. (2000. dec. 26.) Ebbõl egyenesen következik, hogy három eset lehetséges: – létezik egy, a Medgyessy kormány által hozott intézkedés, amirõl én nem tudok. Természetesen az a kitétel, hogy az Orbán kormány egy fillért sem adott, akkor sem igaz. – Ön tévedett, vagy – szándékosan félre akarta vezetni a közönséget. Az elsõ esetben Ön ezt, mindenkétséget kizáróan bizonyítani köteles, (rendeletszám, tartalom, dátum), de a helyreigazító kijelentését akkor is meg kell tennie. Az elsõ két esetben kérem, sõt követelem, hogy ugyanazon mûsorban ismerje be, hogy tévedett, és kérjen a tévedéséért elnézést.

Amennyibe Ön ezt nem teszi meg, akkor nyilvánvalóan a harmadik esettel állunk szemben. Vagyis, ha semmit nem tesz a tévedésének helyesbítése érdekében, vállalnia kell ennek a következményeit a nyilvánosság elõtt. Erre négy hetet adok Önnek. Ha július 26-i adásig semmit nem tesz, kénytelen leszek keményebb fellépést választani. Pataki László 1112. Bp. Oltvány u 27. T: 246 4102 Gréczy Zsolt mind a mai napig a levélben kérteknek nem tett eleget, amibõl arra következtetek, hogy a hazugságait szándékosan, a nézõk félretájékoztatása céljából tette. Azt hiszem a türelemben és a méltányosságban a legvégsõ határáig elmentem. Több mint egy hónapot vártam, hogy a levelemre válaszoljon. Gréczy ezt nem tette meg, õ méltó módon hazug a miniszterelnökéhez, pénzügyminiszteréhez, annak államtitkárához és a gazdasági miniszteréhez, Gyurcsány Ferenchez, Veres Jánoshoz, Katona Tamáshoz és Kóka Jánoshoz. Ebben az országban a nyilvánosság elõtt mindenki következmények nélkül hazudozhat? Ebben az országban minden hazugságokra épül? Pataki László

A Kormány, ma a Nemzetbiztonsági kabinet ajánlására, operatív rendkívüli helyzetet vezetett be Magyarországon! A titkosszolgálatok, szakszolgálatok, egyes rendészeti operatív szervek és karhatalmi erõk az alábbi fõbb utasításokat kapták!: Mától bírói engedély nélkül minden telefon lehallgatható Magyarországon, bárki operatív megfigyelés alá vonható, lakása, irodája operatív módszerekkel átkutatható, bárki levelei operatív úton kiemelhetõk és másolhatók, hasonlóképp az e-mail-ek,SMS-ek eltéríthetõek, duplikálhatóak. A BRFK vezetõje Gergényi Péter szabad kezet kapott bármilyen tömegmegmozdulás azonnali és erõszakos felszámolására. A REBISZ, a volt Készenléti, még korábban Forradalmi Rendõri Ezred tartalék erõt biztosít a fõvárosban, és az országban. A rendõri vezetés felhatalmazást kapott – akár fegyveres erõszak útján is – bármely kormányellenes megmozdulás azonnali elfojtására! A titkosszolgálati ügynököket mozgosították a piacok, vásárcsarnokok, plázák, más tömeges találkozásokra alkalmas helyeken a hangulat figyelésére, kormány ellen mozgolódó baráti körök tevékenységének jelentésére! A katonai szerveket fokozott ellenõrzés alá vonták, a közterületeket civilruhás nyomozók, nemzetbiztonsági tisztek ellenõrzik, hogy idõben értesüljenek minden kormány elleni „erõszakos polgári“ megmozdulásról! 26

A kormányépületek õrzését megerõsítették, s felkészültek a polgárõrség felfegyverzésére, polgárháború kirobbantásával elfojtandó egy esetleges társadalmi engedetlenségi mozgalmat, lázadást! Döntés született konkrét személyek, szervezetek megfigyelésérõl, ellenük õrizetbevételi terveket dolgoztak ki, ha az általuk a kormány ellen aktivált lakosság fellázadna. >> jó ha figyelünk

Úgy nyüzsögnek az Izrael javára kémkedõ hírszerzõk, az uniós szervezetekben. Kiborult a bili az unióban! Amirõl évek óta tudnak az unió vezetõi,arról már elérkezettnek látták az idõt, hogy az megosszák a közvéleménnyel is. Példátlan az Európai Unió történelmében, hogy annak soros elnöke olyan nyilatkozatot tesz, amely nyiltan kritizálja Izrael állam agressziv hírszerzõ politikáját. A Finn Köztársaság miniszterelnöke, aki jelenleg az uniót képviseli, nyilatkozatában bírálta az izraeli titkosszolgálat uniós tevékenységét. Jelezte, hogy az Európai Unió hátrányos helyzetbe került, mert úgy pénzügy, vagy biztonságpolitikai kérdésekben, ha döntést hoznak, azt egy órán belül Izraelben már tudják! Az még nem ismert, hogy hány uniós ország vezetõ diplomatáját szervezte be az izraeli titkosszolgálat, de katasztrofális következményei mára már beláthatatlan következményekkel járnak. Bizalmatlanság alakult ki az uniós tagállamok között, amiatt, hogy az unió alapvetõ érdekei sérülnek. A helyzet tragikomikumát az is jelzi, hogy ma az izraeli titkosszolgálatot a KGB

utódszervezete irányítja. Az 1970-es években megindult orosz ügynök kitelepítés Izraelbe, ma jól képzett, több ezer KGB-sel mûködtetett önálló rendszert dolgoztat Izraelben és közvetlen az unión belül is. Nagy bátorságra vall a finn miniszterelnöktõl, hogy ilyan súlyos problémát vet föl, vállalva az antiszemitizmus vádját is. Mert, mint jelzi, a MOSZAD azonnal eladja információit bárkinek a világban, aki fizet érte, illetve Izrael érdekében hasznosításra kerül. Ez a nyilatkozat teljes egészében összhangban áll azon amerikai tábornokok vé-

A döntés indoklása a Kormány ülésen kivonatosan így hangzott el!: Számos társadalmi réteg súlyosan sérült a Kormány jelen és ezt megelõzõ intézkedései miatt, így különösen a közszolgálatban dolgozók, az orvosok, az ápolók, a pedagógusok, és a korábban pilóta és más maffia jellegû módszerekkel vagyonuktól megfosztott tömegek, pl. Baumag, Pilis-Inveszt, Duna profit, Globex holding, Mizó, Hajdú Bét, konzerv és bútorgyárak tulajdonosai, dolgozói, beszállítói, vizi szárnyas és baromfitenyésztõk, a lakásmaffia áldozatai, és ezt a hatást növelik egyes speciális újságokban, internetes portálokon megjelenõ valóságfeltárások! Honfitársaink! Kicsöngettek! Az a hatalom, amely népe problémái megoldása helyett csupán saját vagyonának mentésével, gyarapításával foglalkozik akkor is, amikor a nép már lázadni készül, s a titkos szolgálatok és rendõri erõk bevetésével kívánja polgárait megfékezni, megérett a pusztulásra! A jelenlegi parlamenti pártok pénzügyi választási csalással, hamis adatok közlésével, a nép félrevezetésével, megvásárolt és egymás között forgatott szavazócédulákkal kerültek hatalomra. A bûnözõ maffiák szövetsége azonban megrettent az egész országban érzékelhetõ lázongó hangulattól és attól a ténytõl, hogy reális alternatíva is van a jövõt illetõen! A hatalmat most vagy rövidesen a nép azon képviselõi kezébe kell adni – valamennyi párt, beleértve a milyenket is – végleges betiltásával, akiket a nép helyben, közvetlen, többségi akarattal, valóban demokratikus úton választ meg, s a döntések jogának és a pénzeknek, a megyékben és a létrejövõ régiókban kell maradniuk, és az országot a régiók szövetségének kell vezetnie, méghozzá visszahívható módon! Szíves figyelmüket felhívjuk, hogy e helyütt nemsokkal korábban már hírt adtunk arról, hogy a biztonsági és kormányzati szervek elõl rejtve, megalakult a valódi rendszerváltást levezénylõ Alkotmányozó Nemzetgyûlés! jó ha figyelünk

leményével, akik hasonló vádakkal illették az izraeli titkosszolgálatot. Az amerikai vezérkar legsúlyosabb problémája ugyanis az, hogy minden szupertitkos katonai fejlesztési terve rövid idõn belül az oroszok, valamint Kína kezébe kerül. Mint jelezték, az iráni urándúsítás tulajdonképp a Moszad által pénzért kiszolgáltatott titkokra épül. Miután az amerikai politikusok Izraelt barátként kezelik, megbüntetni csak azzal tudják, hogy évente többszáz Moszad és Sim-bét ügynököt utasítanak ki az Egyesült Államokból! Alig több mint egy éve, hogy Kozenkay Jenõ nyilatkozata a Demokratában megjelent és felrázta, felnyitotta a magyar értelmiség szemét, akik hitetlenkedve csóválták fejüket: az nem lehet, hogy Magyarországról ennyi zsidó ügynök hordja szét az információkat, mint kisegér a sajtot!? Azt jelezhetjük, hogy az unión belüli feszültség mindaddig fog növekedni, míg a zsidó ügynököket életfogytiglan börtönre nem fogják ítélni, vagy hasonló módszerekkel, mint Izrael teszi, ki nem végzik. Forrás: Kõrösi Imre – lakatospal.hu

A hozzánk eljutott információk szerint az Alkotmányozó Nemzetgyûlés az alábbiakban foglalt állást a Gyurcsány kormány operatív rendkívüli helyzet elrendelésével kapcsolatban: 1. Az Alkotmányozó Nemzetgyûlés határozott arról, hogy hatalomváltás során rendkívüli állapot kerül bevezetésre, és mindazon rendõri, karhatalmi, rendészeti és biztonsági erõk tagjai, akik tüntetõ fegyvertelen polgárokat fegyverhasználattal „fékeznek meg“ rögtönítélõ bíróság elé kerülnek, és a parancsot közvetlen kiadó vezetõkkel együtt azonnal végrehajtandó golyó általi halálbüntetést szenvednek el! 2. Az Alkotmányozó Nemzetgyûlés felszólítja a biztonsági szervek ügynökeit, kivéve a katonai és hírszerzõ szervek titkos munkatársait, hogy tagadják meg az együttmûködést felsõ kapcsolatukkal, mivel jelenleg csalással hatalmat szerzett olyan állami vezetõket szolgálnak,s nem hazájukat, akik saját népük vesztére törnek! Mindazok, akik folytatják az együttmûködést, a rendszerváltást követõen rendõri besúgónak tekintendõk, s mint ilyenek nevük, történetük azonnal nyilvánosságra kerül, annak minden hátrányával együtt! 3. Az Alkotmányozó Nemzetgyûlés felszólítja Magyarország polgárait, hogy sem most, sem a jövõben a tüntetések és a rendszerváltás során lõfegyvert, robbanóanyagot ne használjanak, a rendõröket, ha nem lövik õket ne bántsák, mert az összes tolvaj, bûnözõ politikust is õk fogják letartóztatni! Honfitársaim! Mint érzékelik, ma olyan országban élünk, ahol a titkoknak nincsenek gazdáik, de jelen esetben kötelességen felüli bátorságnak minõsítjük, hogy hazájuk és polgártársaik érdekében egyes fontos beosztású emberek államtitkokat sértettek annak érdekében, hogy ne gyilkolhassanak bennünket halomra. Cum Deo pro Patria et Libertate! Istennel a Hazáért és a Szabadságért! Dr. Kõrösi Imre, Kozenkay Jenõ

27

Elnök Úr! Az elmúlt idõszakban, a választások és az azt megelõzõ kampány idején sokszor vágták az olvasók a szemembe, hogy az Önök ilyen-olyan szekerét tolom írásaimmal. Én akkor is és most is azt vallom, hogy Önök ma az egyetlen párt, Ön az egyetlen személyiség, aki ebben az országban normális politikai és gazdasági életet tudna teremteni, hiszen ezt bizonyítja az Önök programja, és az Önöktõl, az Önök szimpatizánsaitól, mintegy hárommillió embertõl való látható félelem a mai kormányban. Ez a tény, azonban nem jogosítja fel Önöket és Önt arra, hogy az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján a „megbékélés és a közös ünneplés“ jegyében ragaszkodjanak ahhoz, miszerint az 56-osok együtt ünnepeljenek a kommunista gyilkosok jogutódaival, a rendszerváltás utáni kommunista rendszerben. Nem várhatja el a Fidesz vezetése, hogy akár a tagság, akár a szimpatizánsok a pártfegyelem kedvéért erkölcsi mélységbe zuhanjanak. Önnek tudnia kell, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége undorral viseltetik Gyurcsányék és Kunczéék koalíciója, a magyarellenesség és az erkölcstelenség koalíciója iránt. Önnek Elnök Úr tudnia kellene, hogy mi folyik az országban, s, hogy ami történik, az nem más, mint a hazugság, a magyarellenesség, a keresztényellenesség a Rákosi rendszer és a hitleri fasizmus keveréke. Ha tetszik a megfogalmazás, ha nem, Ön azokkal akar együtt ünnepelni, akik külföldrõl helyeselték 56 leverését, akik itthon kommunista múltjukból és rabló magatartásuk okán ma gazdasági hatalommá lettek és mint ilyenek vezetik az országot, de akik ellenforradalomnak nevezték a nemzet harcát. Ön azokkal akar a szabadságharcra emlékezni, Mindszentyt fogva tartották, akik Ordass lajost bebörtönözték, akik Ravasz Lászlót kínozták. zsarolták. Ön azokkal akar koszorúzni, akik ezreket öltek meg és küldtek szovjet lágerekbe a forradalom után, s akik 56-tól 89-ig aktívan támogatták a gyilkos diktatúra fennmaradását. Elnök Úr! Nem hiszem, hogy van magyarázat erre a toleranciára – áltoleranciára – azok után, hogy a mai kormány, választási csalással, rémhírterjesztéssel és hazudozással került hatalomba. Nem hiszem, hogy van alapja a közös ünneplésnek, amikor ez a kormány a nemzet szabadságát, hitét, vallásgyakorlását, mûvelõdését és megélhetését teszi tönkre az Önök szeme láttára. Attól még nem lehet béke és megbocsátás, ha gyilkos és áldozat – ki-ki a maga szemlélete szerint – együtt ünnepel. Az az áldozat, vagy annak az áldozatnak a képviseletében fellépõ pártvezetõ vagy hülye, vagy megvetendõen erkölcstelen, aki a 28

nemzet kínzóival, az egyén hozzátartozóinak gyilkosaival akár csak szóba is áll. Ha Ön valóban békét és egy magyar országot kíván szolgálni, akkor visszavonja a párt eme szándékát, s külön magyar megemlékezést tart október 23-án. Az sem volna az Ön számára elõnytelen, ha megvizsgáltatná független történészekkel, hogy Kosáry és akkoriban fiatal társai milyen módon játszották át az MTA-t a kommunista hatalom kezébe. Kosáry joggal ünnepelhet Gyurcsányékkal! Elnök Úr! Mint azt Ön is tudja, sohasem voltam egyetlen párt tagja sem, s mindig reálisan szemlélve a politikát írtam meg véleményemet. Most azonban tiltakozom az országrablókkal, a kommunista jogutódokkal és a Ságvári szellemét õrizni kívánó Hiller pártjával való közös megemlékezés terve ellen. Ha Ön és pártja mégis úgy dönt, hogy együtt ünnepel, emlékezik akkor Ön és pártja éppen úgy hitelét veszíti, sok ezer hozzám hasonló szimpatizánsa elõtt, épp úgy mint Sólyom László, aki a választási csalásba és más bûncselekmények gyanújába keveredett embert nevezett ki miniszterelnöknek, felrúgva ezzel a rendet, az erkölcsöt, a tisztességet. és mindazt, amit egy köztársasági elnöknek képviselnie kellett volna a kritikus pillanatokban. Ön most arról dönt, hogy saját és pártja hitelességét megõrizve külön emlékezik meg 1956 eseményeirõl, vagy elvesztve hitelességét, vélt reálpolitikai követelményként közösen ünnepel egy ócska, gyilkos, lelketlen és embertelen rabló söpredék jogutódaival. akik maguk sem állnak távol a fenti jelzõk rájuk illesztésétõl. Kérem tehát ÖNT, hogy október 23-án a nemzettel ünnepeljen a Fidesz, ne pedig a nemzet máig ellenségeivel. Ugyanis ez utóbbi esetben a Fidesz azonosulna az MSZP és az SZDSZ hazudozásaival, magyarellenességével és történelemhamisításával. Ez pedig Magyarország a határon túli magyarság, és történelmünk nagyjainak súlyos és végleges elárulása volna. ami remélem, nem következik be! 1956 ötvenedik évfordulója nem politika. Nemzeti ügy, amelyben a nemzet érzéseit és erkölcsét nem megaláznia kell egy nemzeti párt elnökének és vezetõinek, hanem felemelnie és együtt lélegezni vele! Erkölcstelenséggel, azaz a gyilkosok jogelõdeivel való közös ünnepléssel nem lehet erkölcsi magaslatokba emelkedni. mert a gyilkos eszme õreivel közösen emlékezni csak a gyilkos eszmére lehet! Üdvözlettel: Besnyõ, 2006. augusztus 12. Stoffán György fõszerkesztõ

A szocialisták és az SZDSZ félmûvelt csapatának megjelenése a magyar közéletben 2002-tõl nem csupán a radikális, de a mérsékelten gondolkodó magyar állampolgárok nagy részét is kivetkõztette a béketûrésbõl, s eltávolította az embereket a józan kiegyensúlyozott és reális gondolkodásmódtól e folyamatnak még nincs vége. Hiszen minden új, a kormány saját bûnét a néppel helyrehozatni, kifizettetni akaró lépését, intézkedését újabb és újabb felháborodás követi. Az okok azonban sokkal mélyebben rejtõznek. Azok a politikusok felelõsek a nemzeti széthúzásért, amelyek tizenhat esztendeje folyamatosan gyakorolják a hatalmat, hol ellenzékként, hol kormánypártként. Olykor pedig – mint Gyurcsány mondta – ha van idejük bérmálkoznak egy kicsit, és a zsinagógában tartanak kiselõadást Jézus szeretetérõl... Lényegében viszont ez az elmúlt tizenhat év semmi másra nem volt jó, csak arra, hogy a hivatalos parlamenti pártok képviselõi fenntartsanak egyfajta hol erõsebb, hol gyengébb társadalmi feszültséget és ezáltal a félrevezetett polgárok ne vegyék észre azt a mérhetetlen gazdagodást és bûncselekmény sorozatot, amelyet hatalmi pozíciójukból és ennek köjó ha figyelünk

vetkeztében büntethetetlenségükbõl fakadóan saját hasznukra elkövettek. A nép pedig semmi mást nem vont le ebbõl a tizenhat évbõl, mint a meglehetõsen primitív „szemét Orbán“ és „szemét MSZP“ konzekvenciát. A nép nem lát bele abba a boszorkánykonyhába, amelyben a színfalak mögött „ízesítik“ a politika népnek adott aljas mákonyát. De mikor is kezdõdött ez a mára drámaivá vált helyzet? Ha egyszerûen ítéljük meg a dolgot, akkor azt is mondhatnók, hogy a Bush-Gorbacsov találkozón, Máltán. Hiszen ekkor döntöttek a nagyhatalmak sorsunk felõl. Hazánkban a politikai változások idején, 1989-ben indult be a hatalmi- és pozícióharc. A Kerekasztal mindkét felén azonos szellemiségû emberek ültek és a nekik kiadott forgatókönyvet alkalmazták a hazai viszonyokra. A pártok megalakulása a Jurta Színházban folyt, s mint annak idején minden, ez is szervezett és hivatalosan elrendelt helyszín volt. Az itt elhangzottakat azonnal hallgatta az illetékes hatóság, majd egy-egy hatalmas vita, rendezvény hanganyagát az illetékes megbízott szállította a BM-be másnap reggel, vagy még a rendezvény estéjén. A megjelent személyek adatait rögzítették és egy-egy felszólalásból megítélték, hogy ki elfogadható az új rendszer számára és ki nem. Ezek a skatulyák máig élnek. Ám a legtragikusabb két felvetés mostanáig is kihat mindennapjainkra. Ez a két felvetés a „ki a magyar“ és „a minden keresztény antiszemita“. Olyan aljas és megfontolt kérdés és állítás e két idézet, amelynél aljasabbat talán ki sem lehetett volna találni egy megkínzott, egységet és békét óhajtó országban. A nemzeti ol-

jó ha figyelünk

dal az eltelt csaknem ötven esztendõnek köszönhetõen ebben az idõszakban a negyvenes évek végi szellemiséget akarta, a másik oldal pedig ugyanitt ragadt le, s viharos dühvel és gyûlölettel harcolt az elõbbiek ellen. És nem volt politikai párt, értelmiségi, politikus vagy egyház, amely tett volna – e tragikus és nemzetrontó, megosztó ellenségeskedést megkadályozandó – bármit is. Vagy nem volt rá képes, vagy nem is akart tenni senki ez ellen, pedig látható volt már akkor is, hogy ez a magatartás sehová sem vezet. A keresztény egyházak kivártak, sõt inkább akartak a liberális kérdésfeltevõknek megfelelni, mint egyházuk és a nemzet érdekeit képviselni. A Paskai vezette Katolikus Egyház néhány püspöke, persze szót emelt, de ez kevés volt a társadalmi béke megteremtéséhez. Maga Paskai történelmi bûnt követett el, amikor a volt kommunista rendszer vezetõivel tárgyalt annak ellenére, hogy a jobboldal is meghívta. Ezt utóbbi meghívást azonban nem fogadta el és az egyházat eláruló békepapi mozgalom fennmaradását is támogatta. A káosztól nem vette észre senki a káoszt. A szemfényvesztés óriási sikereket ért el az úgynevezett rendszerváltás idején. A vallástól mesze lévõ zsidó vezetõk számára minden csepp víz térdig ért, s Gadó Györgytõl, az Acél György által hivatalába helyezett kommunista Zoltai Gusztávig teli torokból üvöltötték az antiszemitizmus veszélyét, noha ennek semmilyen jele nem volt ezekben az idõkben. A kormány ostoba antalli reagálása nem az volt, hogy leállítsa ezeket a minõsíthetetlen és romboló hangokat, hanem megijedt és megfelelési kényszer-

bõl még inkább elhitette a néppel, a hazai zsidósággal, hogy mindaz a gyalázat, amelyet a magyar kereszténységre fognak a politikai zsidók, valóság. Persze a reakció sem maradt el. Sikerült a társadalmat egy olyan mellékvágányra terelni, amely hosszú idõre megmérgezte az együttélést. A nemzeti oldal elhitte, hogy minden rosszért a zsidók felelõsek, a zsidók elhitték, hogy Magyarországon antiszemitizmus van. És máig ebben a hitben él minden érintett. A politikusok a büntetõjogi kategóriákat kimerítõ szereplése a fenti ügyben elvitathatatlan. Hiszen ma is minden büntetés nélkül lefasisztázhatja a kormánykoalíció a nemzeti oldalt, s vakon rohannak egymásnak e torz színpadi szereplõk, akiknek megvan a saját táboruk. A nép még mindig nem jött rá, hogy bûnözõk áldozata lett. Családok szakadtak szét, gyûlölet és összeférhetetlenség jellemzi ma is a társadalmat ezek miatt a törvényekre felesküdött törvényszegõk miatt, akik hatalmas vagyonokra tettek szert mindannak eredményeképpen, ami az elmúlt majd két évtizedben zajlott Magyarországon. A mai politikai paletta sem jobb az 1989-es palettánál, noha az már kissé megváltozott. Ma rosszabb, mint volt a hõskorban. Hiszen a törvények a hatalmon lévõket szolgálják, s ezt az állítást az olajszõkítés botránya, a bankbotrányok, a „hivatalos“ választási csalások, a Kulcsár-botrány, a gyurcsányi cégügyek, és Isten tudja, hány bûnügy eltusolása igazolja. Ha volna független nyomozóhatóság, ügyészség és bíróság, akkor ma a 89-ben hatalomra jutott személyekbõl csupán néhányan lehetnének szabadlábon. Ám ez a dolgoknak csak az egyik oldala. A másik oldala a politizálás helytelen mivolta. Folytatódik ugyanis minden úgy, ahogyan 1989-ben elkezdõdött. Egyetlen változás mutatkozik csak, de ez is negatív. Megjelentek azok a szervezetek, pártok és mozgalmak, amelyek radikálisnak és nemzetinek vallva magukat lejáratják a nemzeti oldalt. Durva, ordenáré megfogalmazású, és nyíltan vállalt ellenségeskedõ írásokkal árasztják el az internetes oldalakat, ostoba és értelmetlen utcára vonulásokkal próbálnak nyomást gyakorolni a hatalomra és más országok kormányaira, a húszas évek terminológiáját használva szerkesztenek kiadványokat, és otromba, ártó szellemiségüket rákényszerítik a határon túl élõ nemzetrész tapasztalatlan, fiatal szerkesztõire, újságíróira, szervezeteire. Nem valós problémák megoldását igyekeznek elmés gondolatokkal segíteni, képzelt és sarkított bajokkal bíbelõdnek, jól megfontoltan fenntartva a gyûlölködés szellemét. Amikor a jelenlegi kormányt (joggal) bírálják, írásaikat és meg-

29

nyilvánulásaikat értékt! elenné téve nem marad el a zsidózás sem. Noha nem a származás, hanem az emberi tartás határozza meg az egyes polgárt. Pedig különbséget kell tenni a magyar nemzeti jelképeket és hõseinket ócsárló politikai zsidókat és a mindennapokban hozzánk hasonló módon a megélhetésért küzdõ zsidókat illetõen. Különbséget kell tenni a szabadkõmûvesek és cionisták, valamint a vallásukat gyakorló hithû magyar állampolgárok között. Különbséget kell tenni a magát aljas módon zsidónak nevezõ, keresztényeket kiirtani akaró részeg mûsorvezetõ és a gyermekeinket világra segítõ, Magyarországot hazájának tekintõ orvos között. Az ellenség ugyanis nem a vallásban, származásban rejtõzik, hanem bennünk, akik nem látják meg az igazi ellenséget. Amíg magyarokat ért egy-egy ügy miatti sértõdöttségükben tótot oláht és zsidót tudnának karóba húzni, addig saját ostoba és ezektõl nem különbözõ magatartásukat nem tudják vagy nem is akarják kontrollálni. Ez persze alapvetõen kulturális probléma, hiszen ezeknek a szervezeteknek a legtöbb résztvevõje, tagja fiatal, akiknek sejtésü k sincsen a történelmi összefüggésekrõl, elõzményekrõl, ideológiákról és törekvésekrõl. A felszínes mûveltségû heccelõk viszont jó hatásfokkal hatnak ezekre a félmûvelt vagy mûveletlen fiatalokra, akiknek ha Szálasit dicsérik az elfogadható, ha Orbánt ócsárolják, akkor ehhez csatlakoznak. Ezeknek a szervezeteknek és pártoknak reális programjuk nincsen, csupán a hangulatkeltés és az önmutogatás az, ami felszínen tartja õket. Némelyik szervezetnek nevezett társulat mindössze három-öt nyugdíjasból áll, de legtöbb efféle csoportosulás vezetõjénél kimutatható a korábbi kommunista vagy liberális pártmúlt. Szívesen olvasott lapjaik szerkesztõinek múltját is megkérdõjelezhetjük, hiszen párttitkártól, szocialista üzemi lapszerkesztõig mindenféle „hozzáértõt“ megtalálunk. A jobboldali ellenzékiség és a nemzetben gondolkodás azonban teljesen más, mint az említett szervezetek szellemisége. Az világos, hogy egyetlen zsidó, de egyetlen normálisan gondolkodó magyar állampolgár sem ünnepelne együtt Szálasi újdonsült követõivel. Tehát, ki kell szûrnünk azokat a pártokat és szervezeteket, amelyek elõdei, jogelõdei a nemzet ellen tevékenykedtek, öltek, Gulágra küldtek, kínoztak és lehetetlenné tettek magyarokat, azaz magyar állampolgárokat. Következetesen tenni kell azok ellen, akik nemzetünk emlékeit, hõseit ócsárolják, akik a nemzet céljai és léte ellen tesznek. Magyarán: új alapokra kell helyezni végre a nemzeti kérdések megoldásának lehetõségeit, problémáink feltárását, s hatalmas feladatunk az, hogy minden magyar állampolgár érezze ennek az országnak a jelentõségét saját számára úgy lelkileg, mint a gyakorlatban. Az 1989-es ostoba állítások, és kérdések sokaságát hatástalanítani kell, és fel kell is30

mertetni a nemzettel, a magyar állampolgárokkal, hogy amely pártok – és ezek politikusai – ma a parlamentben kormánykoalíciót alkotnak, jogi és erkölcsi felelõsséggel tartoznak mindazon ellenségeskedésért, amelyet ma a társadalomban tapasztalunk. Ugyanis õk voltak az elindítói a társadalom szakadásának 1989-ben. Máig rágalmaznak, gyûlölködnek és vádaskodnak, valamint hazudozásaikkal és hûtlen vagyonkezelésükkel, rossz kormányzati módszereikkel olyan mélybe taszították a társadalmat, az erkölcsöt és a gazdaságot, amely mélységbõl hosszú évtizedek alatt fogunk tudni kiverõdni attól a perctõl kezdve, amikor ez a két párt eltûnik a történelem süllyesztõjében. Addig erre nincs lehetõség, hiszen a maffiához hasonló kapcsolatrendszerük biztosítja számukra a további értékrombolást. Hatalmas feladata van ma az egyházaknak is, amelyek a keresztényellenesség ma megnyilvánuló terhe alatt megedzõdve kezdnek talpra állni, és harcolni nemcsak saját, de a társdalom alapvetõ jogaiért is. A megújult vezetésû egyházak tehát felismerték kötelességüket, hivatásukat és eszerint tevékenykednek. Igaz, ez a feladat kettõs, hiszen nem csupán a társadalmi, de a lelki megújulást is szolgálniuk kell. A nemzeti gondolkodású polgárok is sok tekintetben elvesztették bizalmukat az egyházakkal szemben, s hitüket, vallásukat sem gyakorolják. Vissza kell tehát nyerni az Istenben hívõ és bízó, erkölcseiben megerõsítésre váró társadalmat, hogy együttes erõvel, hittel és hazaszeretettel (amely fogalmak értelmét is újra kell tanítani, éreztetni a polgárokkal) elfogadtassuk a magyarság, a magyar állampolgárság jelentõségét, a haza iránti elkötelezettség fontosságát minden magyar, és velünk élõ polgárral. Éreznie kell minden itt élõ embernek, hogy ez a haza közös, hogy a történelmi sérelmeket egymásnak megbocsátva valóban új hazát és erõs nemzetet teremthessünk mindnyájunk számára itt és a Kárpátok gyûrûjében úgy, hogy nem mások ellen, hanem mindnyájunk céljainak megvalósítását tartjuk szem elõtt. Az ilyen társadalom, ország és nemzet megteremtése nem utópia, nem lehetetlen akkor, ha a bûnösök eltávoznak habzsolt és magukhoz hazugsággal ragadott hatalmukból, s ha nekünk is sikerül legyõznünk sérelmeink miatt érzett ellenszenvünket, s hatástalanítanunk a „ki a magyar“ és a „minden keresztény antiszemita“ állítást és kérdést, amely lett alapja minden ma is tapasztal társadalmi bajunknak. Hiszen az egészséges társadalomban a magyarságtudat, az ország mindenkié, vallástól, nemtõl és származástól függetlenül. Azonos kötelességekkel és jogokkal, mindenkire azonos módon érvényes törvényekkel. És így lesz igaz és értelmes a ma még rosszul hangzó „Magyarország a magyaroké“ jelszó. Stoffán György

LASSÍTÓPÁLYA AZ ÁLLAMCSÕD FELÉ Ezért a gazdaságdiplomácia minden eszközét be kellene vetni az adósságszolgálat terheinek mérséklésére, mert különben tényleg csak az államcso"d marad. Ráadásul ha a magyar gazdaság egyensúlya végképp felborul, akkor magával ránthat más országokat is, mint például a jóval nagyobb méretu" lengyel gazdaságot, és ez már akkora hullámokat verhet, hogy megrengetheti az egész Európai Uniót. Ez a kilátás már Brüsszelben is akkora riadalmat okozhat, ami esélyt adhat a magyar félnek, hogy a gazdasági tárgyalásokon könnyítéseket harcoljon ki, és ha ezt jól kihasználja az ország, akkor néhány kegyetlenül nehéz év után leheto"ség nyílna a kibontakozásra, a felzárkózás megindulására. De ehhez tényleg igazi bátorság, elszántság kellene, le kellene térni a sodródás, a halogatás politikájáról, mert minél késo"bb következik be a cso"d – ami jelenleg elkerülhetetlennek látszik, ha nem változnak meg a feltételek –, annál keservesebbek lesznek a következmények is. Rockenbauer Antal – Magyar Nemzet, 2006. augusztus 31.

Az SZDSZ Nyilatkozata Az SZDSZ Ügyvivõi Testülete jogosnak tartja a hosszú idõn át halogatott, majd elõkészítés nélkül bevezetett áremelés elleni országos tiltakozást. Öt hónapos fennállása alatt a kormány bebizonyította, hogy nem tud mit kezdeni gazdaságunk mélyülõ válságával. A mai napon bebizonyította, hogy nem tud mit kezdenei a romló életkörülmények miatti társadalmi tiltakozással.Az erõszakkal való fenyegetõzés megengedhetetlen, csak a tárgyalásos megoldás lehetséges. Most már nem csupán a benzin áráról van szó. Az országnak haladéktalanul felkészült, a lakosság bizalmát megszerezni képes kormányra van szüksége. Addig is biztosítani kell az élet normális menetét.Felhívjuk a tiltakozó mozgalom résztvevõit, hogy semmiféle provokációnak ne üljenek fel, védjék a rendet és a nyugalmat.Felhívjuk a közellátás, a szállítás és az egészségügy dolgozóit, hogy – mint eddig is – biztosítsák a lakosság ellátását. Felhívunk minden szabad demokrata szervezetet, hogy támogassa a békés tiltakozó mozgalmat, valamint a közellátás és a közrend fenntartását. Budapest, 1990. október 26., 13 óra 30 perckor

jó ha figyelünk

Richard Walker írása, melyet az alábbiakban ismertetek, olyan friss, ropogós, hogy nyomtatásban talán még meg sem jelent (keltezése: aug. 21.) Míg a média a Libanonban zajló háborúra irányította figyelmét, az izraeli haderõ „suttyomban“ elpusztította Gaza infrastruktúráját. Gyerekeket gyilkoltak meg, épületeket lõttek romhalmazzá. Néhány hét leforgása alatt az Izraeli Védelmi Erõ (IDF) fölperzselte a gázai mezõgazdasági területeket: a földdel tette egyenlõvé a citrus és olajfa-ligeteket, üvegházakat és öntözõrendszereket. A palesztin gazdaságra mért csapás katasztrofális és része az izraeli stratégiának, melynek célja a gazdasági tevékenység korlátozása a palesztin övezeten belül és kívül. Izrael megsértette a nemzetközi jogszabályokat és alapító dokumentumainak (köztük az 1917-es Balfour Egyezménynek) elõírásait, amikor erõmûveket, ivóvízszolgáltató telepeket és más közszolgáltatásokat tett tönkre a polgári lakosság büntetése céljából. A libanoni háború során is tapasztalható volt a közel-keleti válságnak az a határozottan megmutatkozó eleme, ami a palesztinaiakkal szembeni izraeli agresszió során is megmutatkozott: a gyermekek tömeges legyilkolása. Íme az amerikai újságíró által közreadott statisztika: 2000 óta 763 palesztin gyereket öltek meg, a sebesültek száma több mint 20 000, s közülük legalább kétezret egész életükre nyomorékká tettek. A meggyilkoltak mintegy egyharmadával izraeli éleslövészek végeztek, ötven százalékuk fejlövéstõl vagy mellkasi lövéstõl halt meg. Az „Orvosok az Emberi Jogokért“ elnevezésû szervezet vizsgálatot folytatott az ügyben és jelentést készített a halálesetekrõl. Megállapították, hogy az orvlövészek szándékosan céloztak fejre. Az idei esztendõben, 59 palesztin gyerek lelte erõszakos halálát és ennél jóval többen sebesültek meg. Ugyanakkor, 342 palesztin fiatalkorút raboltak el, akiket Izrael-szerte börtönökben tartanak fogva. Közülük néhányat az izraeli hírszerzés „vett kezelésbe“, hogy megfelelõ agymosás majd szabadon bocsátásuk után kémnek használhassák õket. A megszállt területeken elhalálozott gyermekekkorúak magas arányszáma ellenére, mostanáig egyetlen egy orvlövészt sem találtak bûnösnek és nem ítéltek el. Ez különösen sokkoló, hát még, ha hozzávesszük, hogy sok gyereket iskolába menet, vagy játék közben lõttek le. Még 2000-bõl ismert az eset, amikor egy hatéves kicsit egy ablakból ellépõben, a hátán találtak el. Abban az esztendõben, egy izraeli orvlövész interjút adott Amira Hass izraeli riporternek; a fegyveres büszkélkedett az IDF mesterlövõinek felkéjó ha figyelünk

szültségével, akik 200 yardról (~182 méter) is képesek egy fejlövés kivitelezésére. Elárulta továbbá, hogy engedélyt kaptak minden 12 éven feletti célbavételére. Az American Free Press munkatársa elrettentõ incidenseket sorol fel. Ramallahban 2006 januárjában egy 13 éves fiút hátba lõttek, három nappal késõbb a Gáza határsávban egy 9 éves fiúra többször rálõttek, belehalt sérüléseibe. Február 15-én egy szellemi fogyatékos 15 évest találtak el mellkason, nála egy játékpuska volt.

A gyermekek szintén jelentõs százaléka „közvetetten“ vagy „véletlenül“ vált áldozattá, amikor izraeli rakéták és tankok autókat, forgalmas csomópontokat, lakóépületeket lõttek. Elõfordult, hogy a tengerparton játszadozó gyerekek közé csapódott gránát pusztított.

Az izraeliek 121 gyermek elvesztésérõl számolnak be 2000 óta. Ez is borzalmas statisztika. Ám az izraeliek haláláról jóval többet írt az amerikai sajtó (köztük a The New York Times háromszor annyit), mint a palesztin gyerekek sorsáról, jegyzi meg Walker. A Times ezt avval magyarázza, hogy munkatársai Izraelben állomásoznak, és nem merészkednek Gáza és a West Bank területére. A Bush-kormány eddig nem emelt szót a túlzott izraeli katonai erõ jelenlétével szemben. Ugyanakkor, Bush elnök felszólította a libanoni kormányt, hogy tartsa be az ENSZ 1559. számú határozatát és fegyverezze le a Hezbollah-ot. Ezzel egyidejûleg nem figyelmeztette Izraelt, amiért sorozatosan megsérti az ENSZ 1952-ben hozott 65. számú határozatát, a Genfi Egyezményt és más, nemzetközi emberi jogi elõírásokat. Vajon hányan tudnak arról a nagyvilágban, hogy 2001 és 2003 között Izrael hatvan zsidó települést létesített palesztinoktól elvett területeken és folyamatosan csatolja a magánbirtokokat a kommunista berlini stílusú falához. A Bush-adminisztráció azért sem gyakorolt nyomást Izraelre, hogy jelenleg tízezer palesztint tart fogva koncentrációs táboraiban. Mi több, az elmúlt négy évtized alatt, a palesztin lakosság 20 %-át, azaz, 650 000 embert ejtettek foglyul és vetettek börtönbe. Az IDF bûnlajstromán szerepel mentõszolgálatok elleni támadás is (három év alatt 253 mentõautót találtak el), így akadályozták a sérültek orvosi ellátását, és mentõorvosokat, ápolókat sebesítettek meg. Washington nem helyeselte a Hamas idei megválasztását, nem ismerte el az új palesztin kormány legitimitását, ami kapóra jött Izraelnek a felforrósodott megszállt területeken. A nemzetközi jogra fittyet hányva, a palesztin nép választott képviselõit elfogták, és bírósági eljárás lefolytatása nélkül tartják börtönben. Amennyiben Izrael két háborúja Szíriára és Iránra is kiterjedne, félõ, hogy az Egyesült Államok a neokon lobby közremûködésével katonai segítséget nyújtana Izraelnek. Akkor a 150 000 fõs amerikai katonaság Irakban, több millió dühös és Iránnal rokonszenvezõ siíta között, igen szorult helyzetbe kerülne. Nem kétséges, hogy a közölt tények, adatok a magyarországi sajtóban sem mindenütt jelenhetnek meg. Pearl Gem News

31

I: Gyurcsány Ferenc javasolta a fiataloknak (és a vállalkozóknak), hogy boldoguljanak külföldön, határaink nyitva állnak a távozók elõtt. Megnyugtató perspektívát és biztonságos kiutazási lehetõséget ajánlott a magyar miniszterelnök (!) . Gyurcsány talán arra gondolt, hogy KISZ KB vezérsége idõszakában, úgy lõtték a „vasfüggönyt“ vagy a határsávot megközelítõ „vállalkozókat“, mint hajtásban a vadakat! II: Horn Gábor – Gyurcsány stílusát utánozva -, bejelentette, hogy nem kötelezõ Budapesten lakni és élni, el lehet innen költözni... Nemrégiben,- egy Horn Gáborhoz nagyon hasonló, pofaszakállas majmot mutattak be az Animal Planet tv csatornán, aki – kicsi feldühödvén valamin vagy valamiért-, köpködni kezdte a ketrecéhez közeledõ turistákat. A minap láthattuk a tv-ben Horn Gábort (ketrecen kívül), amint mikrofon segítségével „köpte szembe“ Budapest polgárainak egy részét... III: Boross Péter emlékeztette a tv nézõit arra a minõsíthetetlen és elítélendõ magatartásra, hogy egyes ‘56-os személyek a mai napig „nem képesek megbocsátani“, sõt még az együtt-ünneplés gondolatát is elutasítják. Boross Péter soha nem fogja megérteni ezt a magatartást, mert neki nem volt miért és kinek megbocsátani. A megkínzott, elítélt, és a perifériára kiszorított forradalmárok érzelmi világába sem képes beleélni magát az a „vendéglátós fõguru“, aki a börtönbõl kiszabadult, és a cégéhez került ‘56-os szakmunkásokat kiebrudaltatta a munkahelyükrõl. Meglehet, hogy ennek a tevékenységének a katalizátora volt az a mostanság üstökösként újra (mindennemû szégyenkezés nélkül) fel-feltünedezõ Szabó László, egykori „kékfényes“ sztárriporter, aki vitriolba mártott cikkeivel figyelmeztette a közvéleményt arra a szocializmus építését fenyegetõ mérhetetlen veszélyre, hogy a volt „ellenforradalmárok“ és/vagy hozzátartozóik a vendéglátó vállalatoknál „bújnak meg“! Ennek eredményeként dobták ki az utcára a kivégzett Pálinkás õrnagy özvegyét, aki nem átallott közgazdasági érettségivel mosogatónõként dolgozni (megbújni), hogy hatéves kislányát felnevelhesse. IV: Kosáry Domokos szintén megbékélést és közös ünneplést kér az ORSZÁGTÓL! Funkcionálása során viszont semmit (!) sem tett a rendszerváltás és a megbékélés érdekében. „Fantom“ jellegû érdemeit sokan és sok helyen hangoztatják, de eddig egyetlenegy konkrétumról sem hallottunk... A negatívumok felsorolásától most eltekintek, mert (minden ellenkezõ híresztelés ellenére) nem akarom megbántani az öregurat, de ha már valaki nagyfokú amnéziában szenved (amirõl nem tehet), az fogja vissza a krónikussá vált szereplési hajlamát, és maradjon csendben! Tisztáznia kellene: egy dolog a kreált népszerûség, a megalkuvás vagy a „langyoskodás“, és más dolog az IGAZSÁGÉRZET! V: Demszky Gábor ismét hazudozik és fogadkozik! Demszky zászlaját ismét lobogtatják hívei és patrónusai. Demszkyt nem kezdték ki a kátyúk, a közlekedési dugók, a kutyapiszkok, a szabálytalan kéjutazásai és anyagi ügyei, az „illegális“ plakáthalmazok, a lepusztult házak, hidak, játszóterek és aluljárók, 32

a közel másfélszáz milliárdos adóssághalmaz, a fel nem épült (de ezerszer hangoztatott) négyes metró, a zöldterület csökkenése, a városkép tönkretétele, sõt még a COMBINO villamosok sem. Budapesti választópolgárok! Ha van értékítéletetek és nyitott szemmel jártok lepusztult fõvárosunkban, akkor Demszkyre nem szavazhattok! Ne tévesszen meg senkit, a folytonosan önmagát mutogató, hazug, felelõtlen és vezetésre teljesen alkalmatlan, a hatalomért mindenre képes illuzionista. Demszky nélkül csak jobban járhat Budapest! VI: Most kaptam a hírt (szombaton délben), hogy Sólyom László köztársasági elnök, az ‘56-os szervezetekhez fordul a közös ünneplés nyélbeütése végett. Nehéz kimondani, de Sólyom László fából szeretne vaskarikát fabrikálni. A hazugsággal hatalomra került Gyurcsány nem hívta meg az ‘56-os szervezeteket az ‘56-os forradalom 50. évfordulójának tiszteletére emelendõ emlékmû pályázatok elbírálásához, sõt a (Margit hídról hiányzó) vasoszlopos förmedvény tervének elfogadásakor, majd kivitelezésének beindításakor sem tartották szükségesnek, hogy a lehetõ LEG-ILLETÉKESEBBEK véleményét figyelembe vegyék. Az ünnepi program összeállításánál sem „rúghattak labdába“ az ‘56-os szervezetek. Miért pont az ünnepségen hiányoznának a szervezõknek? Ezzel a „szemforgató“ óhajukkal, illetve az esetleges megvalósulással csupán a hatalmukat szeretnék megerõsíteni és/vagy (közvetett módon) hitelesíteni! Ezen az alapon meghívhatták volna képzetes díszvendégként (posztumusz) Kádárt, Aprót, Marosánt, Münnichet, Vidát, Tutseket, Titot, Maot, Hrucsovot, Zsukovot, Konyevet és a többi „érintett“ személyeket is, a megbocsátás és a kibékülés maradéktalan beteljesülésének bizonyítására. Az igazi ‘56-os szervezetek nem lesznek partnerek ebben a visszataszító közjátékban! Kár, hogy Sólyom László exponálta magát ebben a kérdésben. Prof. Dr. Bokor Imre

jó ha figyelünk

De nem tetszettek és helyette Önök „forradalmat“ csinálnak. Nagygyûléseket szerveznek, szobrokat, házakat avatnak, amely események bizonyára fontosak és felemelõk, de nem helyettesítik a hõn áhított médiumot. Sokan mozgalmakba tömörülnek, múltba merengenek és a Fidesznek is sikerült belesavanyodnia az „Antalli Örökségbe“. Pedig már média birodalmat lehetett volna építeni a sok rendezvény árából. Olyat, ami nem csupán ideológiák és politikai üzenetek közvetítésére hivatott, hanem a médiafogyasztókat, mint gondolkodó embereket szolgálja ki és nem szavazógépeknek tekinti õket. Hogyan lehet szert tenni egy a másik oldal által is elismert tömegmédiumra? Erre a kérdésre keresünk választ. A hazai „jobboldali“ (mert hiszen most azokról van szó) médiumok többsége viszont nem fogyasztói érdekek, hanem politikai érvek mentén épül fel, kizárva azokat a „másik oldal“ iránt elkötelezett médiafogyasztókat a célcsoportból, akik egyébként hajlandóak volnának a „jobboldal“ médiájából is fogyasztani. „Jobboldal“: az idézõjellel azt kívánom érzékeltetni, hogy az emberek tévézés, újságolvasás közben valójában és elsõsorban politikai nézetektõl függetlenül nem politizálni, hanem szórakozni tájékozódni akarnak, de a „legrosszabb“ esetben is hasznosítható információt keresnek az újságok hasábjain, televíziók, rádiók mûsoraiban, az internet oldalain. Még akkor is, ha a valódi igényeik ellenére az információkat – jobb híján – politikai üzenetekbe csomagolva szerzik be. A jobboldali médiumok azonban a „mûsoraikat“ ott folytatják, ahol a nagygyûlések abbamaradnak. Viszik tovább a fonalat, így fokoznák a tovább már nem fokozható „izgalmat“. Ezzel leszûkítik a fogyasztói célcsoportot, figyelmen kívül hagyva egy jelentõs tömeg igényeit. Nem unják még? Egy profi muzsikál csupán a térfélen, de az a nevével ellentétben mûfajilag nem hírcsatorna, hanem tömény „véleménymédium“ és „megmondó-adó“. Ami ebbõl adódik – arculata és stílusa- az azonos oldalon álló fogyasztók egy részének bizonyára tetszik, mûsorainak nézettsége magasnak tûnik, tevékenységére komoly társadalmi igény van, de egy fecske nem csinál nyarat.

Nem is szólva az illetõ médium elõbb említett mûfaji anomáliájáról, amely az objektivitását a saját fogyasztói szemében is megkérdõjelezi, sok szponzort, hirdetõt elriasztva a háztól. Ha már szponzorról esett szó, rátérek a következõ „nagy“ kérdésre: miért nem hirdetnek a hirdetõk a jobboldali médiumokon? Visszakérdezek. Ön kedves olvasó a cégének nevét szívesen szerepeltetné-e közösen egy olyan lufin, aminek az egyik oldalán az MSZP felirat díszeleg? És ha a Fidesz? Akkor igen? Jó, de ebben az esetben mondjon le MSZP-s ügyfeleirõl, mert azok meglátván a lufit, az Ön cégébe vetett bizalmuk jelentõs részét egy csapásra elveszítenék, mint ahogy fordított esetben Önnel is így történne. Lovas István nemrég egy mûsorban elmondta (nem elõször és jogosan), hogy egy médium ha baloldali, akkor tele van szponzorokkal, hirdetésekkel, ha viszont jobboldali, akkor lehet akár milyen olvasott, vagy nézett, senki sem fog rajta hirdetni, mert a hirdetõket valamilyen okból „zavarja“ az ideológiai elkötelezettség. Van benne valami, de árnyaltabb a probléma. Szerintem ugyanis nem az ideológiai, hanem egy adott párt irányába való elkötelezettség az ami zavaró lehet. Kettõn áll a vásár: hirdetõn és médiumon. Nézzük! Egyrészt -az elõzõekbõl kiindulva – nem az a kérdés marketing szempontból, hogy egy médium milyen oldalon áll, hanem az, hogy felülete alkalmas-e reklámüzenetek közvetítésére, átadására? Másrészt, ha alkalmas, akkor milyen marketing eszközökkel tudja meggyõzni potenciális ügyfeleit arról, hogy érdemes azon hirdetni? 3.Harmadrészt (ami az elõzõvel összefügg) az ügyfél vajon tisztában van-e azzal, hogy a konkurencia hirdetéseitõl mentes (reklám szempontból majdnem üres) jobboldali médiumok oldalain hirdetése szuperhatékony lenne! Az elsõ kérdésre azt tudom mondani, hogy az olyan médium, amely csupán politikai érdekek mentén strukturálódik, nem alkalmas reklám-marketing üzenetek közvetítésére. A jobboldali médiumok többsége ilyen. Elnézést kérek a markáns (és kissé torz) példáért, de tény: egy egyházi és egy politikai mûsor közé nem lehet beszúrni mondjuk egy óvszer reklámot.

A második kérdésre az a válaszom, hogy jól látszik: a jobboldali médiumok többsége semmilyen marketingeszközzel nem operál a szponzorok meggyõzése érdekében. Ha valaki tud mondani egy igazán hatékonyat és elküldi E-mailben, ( [email protected]) akkor háromból egy hónapot ingyen hirdethet a Déli Lapon! (Az ajánlat komoly!) A harmadik kérdésre ismét csak egy saját tapasztalatból hozott példát említenék válaszként. Egy közismert cég szponzorál ugyan jobboldali médiumokat, de szigorúan megtiltotta nekik, hogy nevét a támogatók között feltüntessék. Miért? Azért, mert attól tart, hogy a szerinte „baloldali kézben lévõ“ (adó)hatóság megtorolná a szponzorációt. Ha ez így is volna (tegyük fel), akkor mindjárt kérdeznék valamit: a „megtorlás céljából“ kiszabott bírságot vajon nem kompenzálná-e többszörösen az az üzleti haszon melyet hirdetése és cégnevének jó helyen történõ szerepeltetése hozna? Nem tudom, ki kell számolni, de van itt még egy „apróság“. Szerintem az a cég, amelyik nem vállalja névvel a támogatást, az megfeledkezik egy fontos marketing szabályról és a sajtó szponzoráció így soha nem éri el a célját. Sem az általa támogatott sajtó nem fog erõsödni, sem a támogató cégnek nem lesz haszna ebbõl a kapcsolatból.. Egy médium ugyanis ha mindig és feltételek nélkül hozzájut az apanázshoz, egy idõ múlva semmilyen érdeke nem fog fûzõdni ahhoz, hogy felületét marketing szempontok alapján alkalmassá tegye a hirdetõk megnyerésére. (Gondolom nem ez a céljuk a partnereknek...) Hogy lehet úgy valamit sikeresen támogatni, hogy közben nem használjuk ki a kapcsolat lehetõségeit. Beszélni ezüst, hallgatni arany? De nem a reklámozás és a marketing területén. Egy példa a múltból. Ha Tõkés László püspök annak idején nem törte volna át a „hallgatás falát“, lehet, hogy Romániában még mindig kommunizmus lenne. Nincs igazam? Mellesleg Tõkés László sem ment volna sokra média támogatás nélkül. Tessék, a dolog oda-vissza hat. Bátor magyar „jobboldali“ cégek! Lehetne Tõkés püspöktõl tanulni – marketinget! Tóth Tamás – delilap.hu

SZÓVIVÕK ÉS SZÓSZÓLÓK Pálffy ügyében most védõk és vádolók egyaránt a MÚOSZ-hoz és az ombudsmanhoz szaladnak: lehet-e közszolgának politikai véleményt nyilvánítani; s ha nem, akkor politikai véleménynyilvánításnak számít-e, ha megfogalmazza az igazságot az országról, amiben él? Történik mindez a közszolgálati rádió gyarmatosítási kísérlete idején, melynek keretében Such György bizonytalan legitimitású rádióelnök kiebrudalta az intézménybõl a BBC-ben is honos rádiójegyzet mûfaját. (Azóta árnyalódott a kép: csupán Lovas István és Gyurkovics Tibor véleménye korszerûtlen – Esterházy Péter és Kertész Imre véleménye ellenben kultúra.) Pálffy nemcsak a köztévé híradósaként, hanem rádióelnöki aspiráns minõségében olvasta fel rádiójegyzetét. Nemcsak a normalitást képviselve az abnormalitással szemben, de a szakmaiságot is a politikai ítélet-végrehajtással szemben. Such inkompetenciája olyan szembeszökõ, hogy engem inkább már volt Hír TV-s vitapartnerem, a hírigazgatóvá avanzsált Sztankóczy András véleménye érdekelne igazán az ügyben. Az volt a szabály, hogy hazudni nem illik. De vajon érvényesek-e a szabályok egy potenciális komisszárra? Csontos János – Magyar Nemzet, 2006. augusztus 31. jó ha figyelünk

33

Gyurcsány egy újfajta sztálinizmust jelképez, amely vállalatként irányít egy országot, fittyet hányva a nem pénzügyi szempontokra. A szociális, politikai és gazdasági síkon pedig a terror légköre érezhetõ. A valódi sztálinizmushoz képest a legfõbb különbség az, hogy a kivégzõosztag helyett az emberek feje fölött a munkahelyvesztés réme lebeg. A nagy olvasottságú koreai, angol nyelvû hírportálon a Gyurcsány-kormány idõszakának a világsajtóban minden bizonnyal a legkeményebb és legrészletesebb bírálat jelent meg. Az elemzés a kormány eddigi intézkedéseit egyszerûen kozmetikainak nevezi és azok, „akár minden ebben a kis közép-kelet-európai országban, nem összefüggõnek, elsietettnek és esetlegesnek tûnnek“. A mutatókat tekintve a magyar gazdaság összeomolhat, miközben a korábban Magyarországot megelõzõ térségbeli országok korábban csatlakozhatnak az euróövezethez, mint Magyarország. „A legtöbb külföldi megfigyelõ nem bízik már a magyar kormányban“ A Gyurcsány-kormány adót emel, a másik oldalon pedig úgy „spórol“, hogy az utcára küldi az embereket. Ugyanakkor a kormány saját magával nem takarékoskodik. A földrajzilag viszonylag sík Magyarországon drágábban építenek autópályákat, mint a hegyes Svájc1. Követeljük azonnali hatállyal, mint a legõsibb jogintézményét az emberiségnek, a közfelkiáltásnak, mint a közhatalom egységes megnyilvánulásának ismételt joghatályba helyezését, joghatályossá nyilvánítását, és az adott helyzethez igazodó eljárásokban való folyamatos részvételét. 2. Követeljük minden magyar férfiember számára a korlátozás nélküli szabad fegyverviselési jogot, annak a visszaállítását, amely 600 ezer év óta minden magyar embert megillet. Természetesen ez a jog semmiféle államhatalmi köntössel nem vonható el, nem szüntethetõ meg, nem függeszthetõ fel még idõlegesen sem, és ez a jog értelemszerûen kiterjed a magyar társadalom hölgytagjaira is, korlátozás nélkül. Indokolás: az elmúlt 60 esztendõ kommunista rémuralma meggyõzött valamennyiünket arról, hogy a kommunista rendõrállam túlhatalma már szinte a végtelenségig kiterjedt, amelynek semmiféle jogi korlát nem képes ellenállni, így az állam az elmúlt 60 év alatt a mai napig is folyamatosan kezet emel a polgáraira a közhatalmat kisajátítók bármilyen nemzetellenes utasítására. Ezt a jogot nemcsak a Magyar Királyság többezer éves történelme, hanem szentkirályainknak, így különösen az Aranybullának a törvényei által kötelezettek vagyunk, esetenként a fegyveres 34

ban. A Combino-vásárlások esete is jellemzi mindazt, ami Magyarországon történik: a rögtönzést és a szervezetlenséget. A multinacionális vállalatoknak lehetõvé teszik, hogy Európa más országainál silányabb minõségû árukat és szolgáltatásokat nyújtsanak, de profitjuk Európában szinte a legmagasabb. A beteg ötlet alcímet kapott részben a szerzõ a kormány szemére veti, hogy az egészségügyet – akár az oktatást és más szektorokat – csak pénzügyi szemüveggel nézi, de a rossz mûködés alap okait nem vizsgálják. A magyar társadalom maga is beteg: az egészségügyi mutatók mind errõl tanúskodnak. Az életmód

ellenállásra a közhatalmat ! kisajátítókkal szemben, ezt a kötelezettségünket nem tudjuk teljesíteni ab ovo, a fegyverviselési kommunista tilalom egyenesági következményeként. Értelemszerûen a fegyverviselési engedély az nem azonos valamennyi személyre nézve, hiszen az elmeháborodott, az elmeápolt, a különbözõ pszichés és idegrendszeri betegségben szenvedõk számára továbbra is tilalmas. Azért írunk fegyverviselési jogot, amely a kommunista szóhasználatban fegyvertartásra redukálódott, ami azt jelenti, hogy az önvédelmi fegyvereket otthon elzárva egy páncélszekrényben kell tartani és így a lõszereket tõlük távol elzárva. Ezt az ostobaságot a kommunista despotizmus fogalmazta meg és hozta létre a fegyverviselõ szabad magyar ember megcsúfolására, hiszen az ember az otthon vasszekrényben õrzött önvédelmi fegyverét önmaga védelmére képtelen használni értelemszerûen. Arról nem is beszélve, hogy a szentkirályaink által az 1222-évi Aranybullában II. András által meghatározott kötelezõ fegyveres ellenállás joga! , amely minden magyar embert megillet, a jelenlegi torzult jogviszonyok között nem használható. Az a félelem és a rettegés, ami a kommunistákat a rendszerváltozásnak gúnyolt

mellett az iskolákba szabadon áramlik az értéktelen ennivaló, ami már a gyerekeknél okoz elhízást. Magyarországon megelõzésrõl szó sincs. A neoliberális oktatás lenézi a lexikális tudást, és hasonlóan megveti a testedzést is, hiszen így a gyógyszergyáraknak nagyobb a nyeresége: egy magyar átlagban naponta öt fajta gyógyszert szed. A privatizálás a fõ cél, és a multik sorban állnak a koncért. A reform valódi akadálya a „demokratikus deficit“, a diktatórikus tendenciák, amelyek a költségvetési hiánnyal egyenes arányban erõsödnek. A kormány a hatalmat minél kevesebb kézben összpontosítja. A neoliberális üzletemberré vált volt KISZ-es miniszterelnöknek nincs türelme az ellenzékhez. Sõt, olyannyira cinikus, hogy simán hazudik, amit még el is ismer. Munkamódszere is sajátos: noha a konvergenciaprogramnak augusztus végére készen kell lennie, szabadságra ment. Gyurcsány egy újfajta sztálinizmust jelképez, amely vállalatként irányít egy országot, fittyet hányva a nem pénzügyi szempontokra. A szociális, politikai és gazdasági síkon pedig a terror légköre érezhetõ. A valódi sztálinizmushoz képest a legfõbb különbség az, hogy a kivégzõosztag helyett az emberek feje fölött a munkahelyvesztés réme lebeg. OHMYNEWS – english.ohmynews Lovas István – Magyar Nemzet

1990-es esztendõ óta folyamatosan fogva tartja, azt a rémületet keltve bennük, hogy az önvédelmi fegyverrel felszerelt magyar nép fegyveresen számon kéri rajtuk a nemzet ellen elkövetett bûneiket és nemzetárulásukat. Tudniuk kell azt, hogy a népharag az mindig fegyveres úton szerez magának elégtételt, és ez semmiféle megelõzõ intézkedéssel, azaz a fegyverek begyûjtésével és elvételével a polgárságtól, nem lehet megakadályozni. Példa rá a világ valamennyi fegyveres forradalma és felkelése, teljesen mindegy hogy ezt zendülésnek, lázadásnak, kommunista szóhasználattal élve bárminek nevezzük, a magyar polgárnak emberi méltóságát sérti ezen szabadságjoga, azaz a fegyverviselési jog megtagadása tõle. 3. Követeljük az eszementnek és kormányának az európai jogrendtõl és a Magyar Királyság államvezetési szokásjogától eltérõ üzemelésének és mûködésének az azonnali megszüntetését. A megszüntetésével egy idõben zárolni kell valamennyi állami vagyont, vagyontárgyat, jogot, jogengedményt, szerzõdést, szerzõdésmódosítást, kiegészítést, az államnak a polgáraival szemben indított és lefolytatott bírósági eljárásoknak az azonnali felfüggesztését, az eddig meghozott döntések ügydöntõ hatályú joghatározatához a felülvizsgálatot, valamint az európai jogrendben az eredeti Magyar Alkotjó ha figyelünk

mánnyal párhuzamban levõ jogszabályainak azonnali joghatályba emelését. Arra a rövid idõre, amíg a törvényhatósági választások le nem bonyolódnak, egy ideiglenes ügyvivõ kormányt kell felállítani, amelyben nem szerepelhetnek még áttételesen sem (tanácsadó, megbízott, kinevezetett, stb.) a bukott kormány egyetlen köztisztviselõje sem, sorsukról az Európai Unió joghatályos nemzetközi bírósága kell hogy int! ézkedjen, természetesen erre az idõre a bukott eszement miniszterelnököt és társait õrizetbe kell venni. 4. Követeljük a jelenleg ellenõrizetlen egykamarás magyar Parlament azonnali feloszlatását, felszámolását és hazánk többszáz esztendõs parlamentáris múltjának az ide vonatkozó joghatályba emelését, így a kétkamarás parlamenti rendszer visszaállítását, az ide kapcsolódó, a Magyar Királyi Kúriai Bíróság újbóli felállítását és joghatályos mûködésének a megkezdését, valamint a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság azonnali felállítását és joghatályba helyezését, hogy a kommunista törvényhozás emberellenes és magyarellenes döntéseit azonnal felül lehessen vizsgálni és a közhatalmat kisajátítókkal szemben, megfelelõ jogi fórumot, azaz bíróságot felállítani. 5. Követeljük a Magyar Államiság nevében az elmúlt 60 év kommunista diktatúrájának, jogi torzszüleményeinek azonnali joghatályon kívül helyezését, a megfelelõen európai normák szerint mûködõ betelepülési és letelepedési kvóták arányos érvényesülését, a mindenkori polgárság háta mögött megkötött, az állam nevében eljárók külön szerzõdéseinek a nyilvánosságra hozatalát és a felelõsök nyilvánosságra hozatala mellett azok megbüntetését. 6. Követeljük a mindenkori közvagyon és közbirtoktest alanyi jogának a visszaállítását, így nem lehet a Fõvárosi Vízmûvek Rt-ot elkótyavetyélni külföldinek csak azért, hogy a közvetítõi jutalékot a franciák ne az államkasszába, hanem néhány fõkommunista zsebébe csúsztassák, így követeljük valamennyi nemzeti érdeket szolgáló közszolgáltató részvénytársaság eredeti köztulajdonba történõ joghatályos visszaállítását, így a Demszky-falvi BKV-t azonnal állítsák vissza a BSZKRT, azaz a Budapest Székesfõváros Közlekedési Részvénytársaság nevére visszaírni, valamint az eredeti jogállapot teljeskörû visszaállítását az idõközben a polgároktól ellopott részvények hozadékának méltányos kifizetését és visszafizetését a tulajdonosoknak, ugyanígy valamennyi eredeti tulajdonosi körbõl kiragadott, ellopott tulajdontárgy (bérházak, színházak, mozik, vasútállomások, utak, hidak, stb.) visszaadását a tulajdonosoknak, és a megfelelõ kártérítési igény biztosítására a közigazgatási bíróság jogh! atályba helyezését. 7. Követeljük a Magyar Államalakulat elsõ számú védelmi feladatokért felelõs hadseregének a visszaállítását, amire nemcsak a NATO szerzõdéseink köteleznek, hanem az jó ha figyelünk

Európára gyakorolt különbözõ igények létezésének a feltételei is. Az önálló magyar hadsereg, mint évszázadokon át toborzott, azaz önkéntes hadsereg, nem zsoldos hadsereg. A Habsburgok vezették be a kötelezõ katonaállítást, amely természetesen jogtalan volt, de az Osztrák-Magyar Monarchia jogi keretei biztosították a katonafogdosást a dualizmus törvényei alapján. Követeljük az önálló magyar hadiipar ismételt felállítását és újraszervezését, valamint az elcsatolt területeken lévõ nemzeti tulajdont képezõ utánpótlási helyek és útvonalak biztosítását. Követeljük azonnali hatállyal a magyar és az európai hagyományoknak megfelelõ csendõrség, mint fegyveres testület visszaállítását, mert tovább már nem megengedhetõ az a kommunista joggyakorlat, hogy a független magyar rendõrséget a kommunista párttitkárok irányítják! a mai napig. A Magyarországon mûködõ száznál több titkosszolgálat, mint idegen fegyveres testület szükséges adatainak a nyilvánosságra hozatalát, ezzel egyidõben és párhuzamosan a magyar titkosszolgálatok független irányíthatóságára azonnali hatállyal fel kell állítani a Koronatanácsot, és a pénzügyi fedezetek biztosítására az eredeti ellátó szervezeteket ismételten repatriálni kell, valamint a szükséges pénzeszközök begyûjtésérõl a világban szétzavart külhoni magyaroktól, állami garanciák mellett meg kell kezdeni az anyagi támogatások megszervezését. 8. Követeljük az 1920. június 5-i keltezésû Trianoni Békediktátum államközi perben történõ perbehívását, az utódállamoknak valamint az elcsatolt részek joghatályos érdemi felülvizsgálatát, amelyre Magyarországot az eredeti szerzõdés felszólította és kötelezte. Ez a felülvizsgálat a kommunisták érdekei miatt a mai napig elmaradt, így az ezekbõl a mulasztásokból származó, a Magyar Államot ért károkat a kommunista pártvagyonra rá kell terhelni, és azonnali joghatállyal a teljes vagyonát az eredeti kommunista pártvagyonnal együtt a belõle fiadzott utódpártocskákkal egyetemben teljeskörû vagyoni zárlat alá kell venni a Magyar Állam mindenkori javára. Azonnal kinyilvánítani az Uniót Erdéllyel, amelyet már az 1848. évi törvény a Magyar Állam számára biztosított és semmi köze a trianoni döntés ilyen típusú tilalmához. 9. Követeljük az évszázadok óta hagyományosan is rendkívül jó minõségû iskolai képzési rendszerünknek teljeskörû visszaállítását és joghatályba helyezését, adják vissza az iskolák vagyonát a kommunisták, nem tartunk igényt az általuk irányított és szervezett minisztériumok könyöradományaira és kontraszelekciójára sem. 10. Követeljük a teljeskörû és joghatályos európai munkás és alkalmazotti bérrendszer azonnali bevezetését teljes joghatályban Magyarországon, és az ilyen ügyben csak érintõlegesen is elmarasztalható, vélt monopolhelyzetben tetszelgõ multinacionalistának álcázott

túlhatalmának azonnali bíróság elõtti kiértékelését, és a nemzetközi bíróságoknál lefolytatandó, kártérítési összegek, így az Európai Nyugdíjalap, Az Európai Egészségbiztosítási Járulék teljeskörû, azaz megváltoztathatalan azonnali átvételét az Európai Uniótól, a Magyarországon elterjedt közkórházak, és nem magánszanatóriumok jogalapokkal történõ elkülönítését, szétválasztását, valamint a közkórházak elsõbbségi jogú közjogokkal is megerõsített, a létezését is biztosítani tudó elidegeníthetetlen pénzügyi alapokkal történõ (letét, betét, részvények, jogok, jogengedmények, stb.) megerõsítést és mûködésüknek a folyamatos biztosítását. 11. Követeljük a jelenkori, közel 82 éves elszakított területeink lakosságának minden feltételt teljesíteni tudó joghatályos, a magyar nemzethez tartozni kívánók teljeskörû jogi, erkölcsi, szellemi, anyagi és szakrális kártalanítását, jóvátételét, valamint a szükséges retorziók mérlegelését. Nemzetközi bíróságnál kezdeményezni kell a magyarokat különösen sújtó vagyonvesztés, emberi méltóság elvesztése, nemzeti hovatartozás megbecstelenítése, stb. ügyek amerikai szokásjog szerinti pénzbeli kárpótlását és kártalanítását. Meg kell tanulnia mindenkinek, ha valaki egy magyar embert megüt, azt párhuzamosan a zsidó népet megilletõ Tóra Berakoth 58. a. lap, Abodazara 13. b. lap, Sanhendrin 57. a., 58. b., 59. a., Jom-tob 21. a. szerinti eljárásjog illeti meg. 12. Követeljük a magyar parasztság, mint a nemzet életerejét adó legelemibb nemzetalkotó közösség életterének a megvédését, kibõvítését, kultúrájának szabad életterét, és életminõségének teljeskörû joghatályos visszaállítását, így minden magyar falunak vissza kell kapnia mindazokat a jogokat, amelyek a mûködéséhez szükségesek, így legyen minden faluban pék, hentesüzlet, mezõgazdasági felszerelést árusító bolt, önálló postahivatal és önálló vasútállomás valamint benzinkút, legalább egy panzió, önálló iskola, önálló plébánia, azaz templom, önálló kulturális intézmény, faluháza könyvtárral, elektronikus elérhetõséggel (Internet), polgármesteri hivatal, tûzoltóság, önálló vízmû, csatorna és víztisztító vállalkozás, magtárak, raktárak, istállók, valamennyi gazdaság európai szintû gépi felszereléssel, biogáztelepek, szélerõmû, szélmalom vagy malom, fatelep, építõanyag kereskedés és útépítõ vállalkozás, iparcikkbolt, ruházati bolt, lakásfelszerelés, újság és könyvesbolt. Minden! házban vezetékes jó minõségû ivóvíz és csatornaszolgáltatás. Ez a kötelezõ minimum, amire a helyi közösség kötelezettséget vállal, nemcsak a felépítés, a megvalósíthatóság, hanem a folyamatos mûködés szempontjából is. Minden meghozott döntés elõtt falugyûlést kell tartani, ahol svájci mintára a tulajdonosok, a gazdák népszavazással megerõsített határozatot hoznak a falugyûlésen. 35

13. Követeljük a Magyar Államkincstár jogainak újbóli visszaállítását a Magyar Királyság hagyományainak megfelelõen, a kommunisták által kreált Számvevõ Szék, nevében megtévesztõ, határozatainak végrehajtásához semmilyen erõvel nem rendelkezõ látszatintézmény, ugyanolyan, mint a kommunisták által szovjet hagyományokra felépített és évtizedeken át mesterségesen fenntartott Népi Ellenõrzési Bizottság, akiknek egyetlen feladatuk volt, a kommunista pártvagyont kezelõ személyek érinthetetlenségének a teljeskörû biztosítása. Záradék Az a kényszerhelyzet, amely Magyarországra kényszerítette az 1944. december 22-e után megvalósított kommunista rémuralmat, amelynek a csúcsjelensége volt az 1989-es un. Rózsadombi Paktum, amelyben 20 pontban foglalva a késõbb magukat rendszerváltóknak nevezett félrevezetettek gyakorlatilag garantálni igyekeztek a kommunista rémuralom magyarországi töretlen folytatását, mára megszûnt létezni, már részben az aláírók sem élnek, és a Magyar Államalakulat a több mint ezer esztendõs fennállás alatt soha nem fogadott el külhatalmak képviselõitõl (nagykövetek, tábornokok, stb.) joghatályos, azaz törvényerejû jogi helyzetet, így a szentesítéshez hiányzó, a demokratikus államelvek alapját képezõ néphatalom aláírása is hiányzik a Rózsadombi Paktumból, magyarul még látszatnépszavazást sem kapott, nemhogy nyilvánosságot. Természetesen egy törpe kisebbség által megkötött paktum egy országra vonatkozó államügyi döntést nem testesít meg, így joghatály nélküli fogalmazvány, legjobb esetb! en tervezett egy késõbbi állapot bekövetkeztekor. Mindezek alapján semmiféle alapító hatályú jognyilatkozat nincs a kommunista államrezonnal szemben, mert a közhatalmat bitorló személyek mind kizárólag a nemzetgyilkos kommunista párt vezetõ tisztviselõi voltak. Ebbõl az a jogi nonszensz helyzet állt elõ, hogy Magyarországnak a titkosan kezelt, Kerekasztalnak nevezett szerzõdésecskén kívül semmi bizonyítéka nincs a kommunizmus tényleges megszüntetésének, azaz a rendszerváltásnak. Ez természetes is, hiszen itt állomásozik a Vörös Hadsereg, amelyik majd másfél év múlva vonul ki az országból, amikor a Gorbacsov éra kezd Moszkvában megingani, és összeomlani látszik a Szovjetunió, így az elvtársak az elhülyített és elbutított nép szeme láttára nyugodtan visszaültek a helyükre, de elõtte sebtében kineveztek egy orvos-történészt miniszterelnöknek, akinek fogalma sem volt arról az aljas szövõdményrendszerrõl, amit a titkosszolgálatok a rendõrséggel közösen a nép nyakába kerítettek. ! Tulajdonképpen a jelenkor történései, legvégül az eszement kormányra k erülése is ennek a titkosszolgálati manõversornak egyenesági következménye, 36

el lehet képzelni, hogy mit összeröhöghetnek az elvtársak, hogy a világ tudósa, a vas népe, a magyarság egy féleszû miniszterelnök irányításával tovább pusztítja életerejét, herdálja vagyonát és emészti fel önmagát. Azok a számok, amelyekkel különbözõ kormánytisztviselõk évek óta dobálóznak, örökösen csak a kiadást, az adósságszolgálatot, a kamatterheket emlegetve, soha még érintõlegesen sem esik szó azokról az õrült bevételekrõl, amit a 20%-os ÁFÁ-k és a hasonszõrû, adóköntösbe burkolt zsarolások rejtegetnek. Egy bizonyos, jó lenne, ha a titkosszolgálatok ügynökei is tudnának errõl, hogy már az 1960-as években az amerikai kémholdak a 200 literes benzinhordó feliratát pontosan el tudták olvasni 40 km távolságból is. Ez csupán egy adat arra nézve, hogy a jelenkori világban semmi nem titkolható el, és hiába álcázzák külföldinek az elvtársak, mindenki tudja, hogy az országból kisíbolt népvagyon átnevezé! se, átnevesítése történt meg a kommunista párttitkárok diktatúrájának a következményeként. Mindebbõl az is következik, hogy a rendõrállam túlhatalma a folyamatosan propagált erõfitogtatás ellenére megrokkant és megroppant. Hogy az ügyek még áttekinthetetlenebbek legyenek, a féleszû és kormánya a rendõrséget átsorolta önként és dalolva az Igazságügy Minisztérium kebelébe, jól tudván azt, hogy a rendõrállam túlkapásait a kommunisták mindvégig töretlenül jogi köntösbe csomagolták. Az Apró-klán részeként hirtelen elõrántott féleszû vele született ostobaságánál fogva is pökhendin, jogi baki-nak nevezte azt a csalássorozatot, amiért egy magyar ember legalább 12 év börtönbüntetést kapna, mondjuk dr. Diós Erzsébet elvtársi bírónõ megfellebbezhetetlen ítéletével. Végeredményben, a rendõrség átszervezésének nevezett ügyelsikálás semmilyen eredményt nem fog hozni, hiszen az állmapparátus 97%-a nem magyar származású emberekbõl áll, így legalább 125 országba mennek ki az államtitoknak n! evezett információk ellenõrizetlenül, számolatlanul. Mindebbõl az is k övetkezik, hogy az a két fegyveres testület, amelyikben egyszer fegyvertársak vagyunk, ez a NATO, a másik amelyik több mint 500 millió lakosával, a világ legnagyobb fegyveres testülete, ha tetszik ez, ha nem, egyúttal nemcsak számonkérõ módon, hanem megfelelõ jogirányítással is beleunt abba a színjátékba, amelyhez a legtöbb tagállama nem volt hozzászokva soha, hiszen nem volt náluk kommunista rémuralom, így titokban, mint a legkézenfekvõbb gondolat, azon tanakodnak, hogyan lehetne itt Európa közepén, ami csak és kizárólag a Kárpát-medence, visszaállítani azt a központi hatalmat, amely fékentartaná a Benes- féle utódállamocskáktól kezdve az európai civilizációtól, már-már elszakadni készülõ Balkánt is. A Kárpát-medence, az nemcsak a Balkán kulcsa, hanem egyúttal az európai szabadál-

lamok létezésének a garanciája is. Ezt minden felelõs államférfi tudja Európában. Ez az oka annak, hogy a Rózsadombi Paktum aláírása után több mint másfél év telt el, míg végre a Vörös Hadsereg kivo! nult Európa geometriai középpontjából. Terveik szerint erre soha nem kerülhetett volna sor, de a bizánci módra megszervezett despotizmus, azaz a Szovjetunió öntörvényeinek engedelmeskedve látványosan összeomlott, maga alá temetve azt a megveszekedett kommunista párt hierarchiát, amelynek a fõ torzszülöttje az Apró-klán magyarországi nyílt hatalomba kerülése és hatalombitorlása. A féleszû országlása nyilvánosan választ adott arra, hogy az itt élõ magyarságot, mint állampolgárt, kb. a hulladék szintjén tudják csak elképzelni, ezért egyre szemtelenebbek, nyíltabban agresszívek és egyre gonoszabbak a megnyilvánulásai. Innentõl kezdve az elvtársak számára nincs további lehetõség a kommunista rémuralom továbbvitelére. A kommunista veteránok teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy a kommunista rémuralom semmilyen módon és úton tovább nem folytatható, de a féleszû hatalomra kerülésének és hatalomban való megtartásának az utóvéd harcai lekötötték az erõiket úgy, hogy szétforgá! csolódva mára nem képesek egységes fegyveres fellépésre a magyar lakos ság ellen. Ez tény. Már régen elmúlt az az idõ, amikor a Budaháziékat össze lehetett verni az Erzsébet hídon és pisztolyt lehetett fogni az elvtársaknak a Himnuszt éneklõ és a nemzeti lobogót lengetõ tüntetõkre. Ezt a kérdést a mi Gyulánk még egyszerûbben oldotta meg 1956-ban, végig géppuskázta a Nyugati Pályaudvar tetejérõl a Himnuszt éneklõ és a nemzeti lobogó tüntetõket. Mára ez a recept nem mûködik. A veterán kommunista hóhérok még emlékeznek arra is, amikor II. Haynau, alias Kádár János, született Csermanek Jano, azt hagyta örökül nekik, hogy elvtársak mindent szabad, csak 56 ne ismétlõdjék meg. Ezt a tételt az eszement sose hallotta még, és az öreg elvtársak mélyen hallgatnak errõl, de ennek a pálfordulója már elindult, a közepében vagyunk. Végeredményben, a hatalom jelenkori bitorlói-kisajátítói eljátszották még annak a lehetõségét is, hogy békében, beérve az eddig marcangolt zsákmánnyal visszavonuljanak. Dél-Spanyolország, fõleg Dél-Amerika vonzó célpontok a számukra, Kuba is szerepelt a célterületek között, de a Fidelféle állapotváltozás ezt mára bizonytalanná teszi. Ezennel felszólítjuk a jelenkori legnagyobb közjogi méltóságot, hogy azonnali hatállyal oszlassa fel az egykamarás, Magyarországon soha nem létezõ Parlamentet, az ultimátumunk pontjainak azonnali kihirdetéséhez a katonai irodája tegye meg a szükséges lépéseket. Nincs tovább elvtársak!!! Rendszerellenzék jó ha figyelünk