AZ ŐSLAKOS NÉPEK FÖLDHÖZ VALÓ JOGA ÉS EGYES KÖRNYEZETJOGI KÉRDÉSEK MARINKÁS GYÖRGY

Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXXIII (2015), pp. 269–285.

AZ ŐSLAKOS NÉPEK FÖLDHÖZ VALÓ JOGA ÉS EGYES KÖRNYEZETJOGI KÉRDÉSEK MARINKÁS GYÖRGY  Az őslakos népeket megillető jogok napjainkban egyre szélesebb körben válnak elismerté, azonban az emberemlékezet óta birtokolt földjeik feletti rendelkezéshez való jogaik a mai napig meglehetősen korlátozottak. Ebből kifolyólag földjeik gyakran esnek földrablás áldozatává, amelyet többek között az egyre növekvő termőföldigény indukál. A szerző jelen cikkében arra keresi a választ, hogy az őslakos népek ismeretei miként alkalmazhatók a környezetvédelemben és a fenntartható fejlődés megvalósításában annak érdekében, hogy ily módon az előzetes tájékoztatáson alapuló szabad döntés elvét érvényre juttatva védelemben részesüljenek a földhöz való jogaik. Kulcsszavak: őslakos, földrablás, környezetkárosítás, monokultúra, bioüzemanyag, környezetvédelem Nowadays the rights of the indigenous peoples are recognised in an ever increasing extent; however their right to dispose over their lands – used from time immemorial – is rather limited. As a result their lands are often being taken away from them. This phenomenon – the land grabbing – is induced by the ever increasing demand for arable lands. In the current article, the author seeks for the answer how the knowledge of the indigenous peoples can be applied in order to protect the environment and to realize the sustainable development. This can be the key to protect their land related rights via the principle of free and informed consent. Keywords: indigenous, land grabbing, environment degradation, monoculture, biofuel, environment protection

1. Előszó helyett: az őslakos népek és a környezet védelme 1.1. Történeti áttekintés Az őslakos népek a XX. század végéig elenyésző befolyással bírtak a környezettel való gazdálkodás terén. Egy-egy terület védetté nyilvánítása során a helyi őslakosokat a legtöbbször kitelepítették, ugyanis úgy vélték, hogy a környezeti értékek akkor óvhatók meg a leghatékonyabban, ha a területet mentesítik minden emberi befolyás alól. A XIX. század végén, a XX. század elején Észak-Amerikában megindult nemzeti park alapítási hullám során számtalan indián törzset telepítettek ki az emberemlékezet óta használt földjeikről. Annak ellenére, hogy e szemléletmód napjainkban kezd megváltozni – az őslakos népekre egyre inkább úgy tekintenek, 

Dr. MARINKÁS GYÖRGY egyetemi tanársegéd, ME-ÁJK, Európai és Nemzetközi Jogi Intézet [email protected]

270

Marinkás György

mint akik ismereteik révén hozzájárulhatnak a természeti környezet megóvásához –, e gyakorlatra napjainkban is találni példát. 1 A kenyai Endorois törzset – egy, a földjeiken létesített vadrezervátum létrehozását követően – megfosztották a tradicionálisan használt földjeikhez való hozzáféréstől, megsértve ezáltal a kulturális integritáshoz való jogukat.2 A thaiföldi Kaeng Kachan Nemzeti Parkot a kormány világörökségi rangra jelölte az ENSZ illetékes szerveinél; a döntést, amelynek súlyos következményei lehetnek a helyi őslakosokra, a megkérdezésük nélkül hozták meg. A thaiföldi U-Rak-La-Woy – vagy más néven a chao ley3 – nép szintén azért vívja küzdelmét, hogy hozzáférhessen tradicionálisan használt földjeihez. A 12 ezer főt számláló népcsoport hagyományosan halászatból tartja fenn magát, híresek arról, hogy képesek mélyre merülni, és a halakat akár puszta kézzel is elkapni. Megélhetésük ennek megfelelően nagyban függ az általuk emberemlékezet óta használt, számukra megfelelő mélységű tengerrészekhez való hozzáféréstől. Fennmaradásukat jelenleg az veszélyezteti, hogy az említett tengerpartokon tengeri nemzeti parkot létesítettek, ahonnan kitiltották őket. Akik átlépik a nemzeti park területét, azoknak letartóztatással és hatósági eljárással kell szembenézniük.4 A fent említett megoldások akkor sem igazolhatók, ha egyébként helyes cél elérésére irányulnak: ennek egyik legszemléletesebb példája a Sierra Club 1991-es washingtoni találkozója, ahol egy Ecuadorban tervezett olajkitermelő létesítmény építését azzal akadályozták meg, hogy az adott területet – a helyi őslakos népesség megkérdezése nélkül – nemzeti parkká nyilvánították. E lépés révén az olajkitermeléssel járó környezetkárosodást sikeresen akadályozták meg, ahogyan a helyi lakosságnak a területhez való hozzáférését is.5 Hasonló esetekre napjainkban is találunk példát. 1.2. A probléma gyökerei Az őslakos népek szempontjainak mellőzése a társadalmi élet más vetületeiben is megnyilvánul, nem kizárólag a környezeti kérdésekben való döntésben. Egyik legszembetűnőbb példája a szokásjogi normáik alulértékelése, amely Mattias Ahrén szerint alapvetően az őslakos népek kultúrájának alsóbbrendűként való kezeléséből fakad. A kolonizáció intézményrendszerét és a természeti kincsek hódítók általi korlátlan kiaknázását igazolni hivatott ún. kulturális hierarchia elmélet a XIX. században jelent meg, amelynek értelmében az őslakos népek társadalma és kultú1

POIRIER, Robert–OSTERGREN, David: Evicting People from Nature: Indigenous Land Rights and National Parks in Australia, Russia, and the United States, Natural Resources Journal 2002 (Vol. 42), No. 2, 331‒351. 2 ENJABiz, Centre for Minority Rights Developement (Kenya) and Minority Rights Group International on behalf of Endorois Welfare Council vs. Kenya, 2009. november 25. (ügyszám: 276/2003) 3 A tenger népe 4 MIKKELSEN, Cćcilie (ed.): The Indigenous World, IWGIA 2013 (a továbbiakban: The Indigenous World 2013), 266‒270. 5 WIGGINS, Armstrong: Indian Rights and the Environment, Yale Journal of International Law 1993 (Vol. 18) Issue 1, 345‒354.; 349.

Az őslakos népek földhöz való joga és egyes környezetjogi kérdések

271

rája a hódító – jellemzően – európai civilizációhoz képest fejletlenebb; a hódítás célja – ennek megfelelően –, a fejletlenebb civilizációk helyes útra térítése. A XX. század második felében ez a megközelítés – a gyarmatosítás kezdetén gyakran hivatkozott terra nullius elvhez hasonlóan6 – diszkreditálódott a nemzetközi jogban, a témával foglalkozó szakemberek ugyanis belátták, hogy az elmélet mind tudományosan, mind morálisan tarthatatlan, mivel gyakorlatilag rasszista alapokon nyugszik.7 Az utóbbi negyedszázadban az őslakos népek kultúrája és jogrendszere – valamint maga az őslakos népek fennmaradásának fontossága – egyre inkább megerősítést nyert mind nemzeti,8 mind nemzetközi szinten,9 továbbá – kevés kivételtől eltekintve10 – a nemzetközi közösség ráeszmélt, hogy tradicionális ismereteik okán kiemelkedő szerepet játszhatnak a fenntartható fejlődés megvalósításában, ahogyan azt a környezetről és a fejlődésről szóló 1992-es Riói Nyilatkozat 22. hangsúlyozza.11 A szintén 1992-es a biológiai sokféleségről szóló egyezmény 12 (a továbbiakban: CBD) által létrehozott Felek Konferenciájának Titkársága úgyszintén hangsúlyozza a tradicionális ismeretek fontosságát.13 Nemzetközi Bíróság, Nyugat-tárgyában adott tanácsadó vélemény (1975. október 16.) AHRÉN, Mattias: Indigenous PeopleʼsCulture, Customs, and Traditions and Customary Law – The Saami Peopleʼs Perspective, Arizona Journal of International and Comparative Law 2004 (Vol. 21), Issue 1, 63‒112 (a továbbiakban: Ahrén), 64. 8 Kanada, Új-Zéland, Norvégia – és a többi skandináv állam – komoly törvényi garanciák révén biztosítja, hogy az őslakos népek jogai érvényre jussanak, többek között szokásjoguk elismerése, valamint politikai képviseletük biztosítása révén. E téren kiemelést érdemel Kanada, amely a Nunavut territórium nevű közigazgatási egység létrehozása által az őslakos Inuit nép számára területi autonómiát biztosít . – A témáról bővebben lásd: XANTHAKI, Alexandra: Indigenous Rights and United Nations Standards. Self-Determination, Culture and Land. Cambridge University Press, New York, 2007. (a továbbiakban: XANTHAKI 2007). 9 Az ENSZ és a regionális emberi jogvédelmi mechanizmusok joggyakorlata kiemelt figyelmet szentel a kérdésnek. – A témáról lásd: MARINKÁS György: Az őslakosok jogainak védelme az Amerikaközi Bíróság joggyakorlatában, avagy elég hatékony-e a tulajdonhoz és a bírói védelemhez való jogra alapozott védelem?, in: (szerk.: P. SZABÓ Béla‒SZEMESI Sándor) Profectus in Litteris V. Előadások a 10. debreceni állam- és jogtudományi doktorandusz-konferencián, 2013. június 7. 219‒227. 10 Egyes – jellemzően ázsiai – országok arra hivatkozva tagadják meg tőlük a környezet gazdálkodásba való beleszólás lehetőségét, hogy az őslakos népek által alkalmazott földművelési technológiák amellett, hogy kontraproduktívak, a környezetet is károsítják. – Alexandra XANTHAKI, Land Rights of Indigenous Peoples in South-East Asia. Melbourne Journal of International Law 2003 (Vol. 4), Issue 2, 467‒496 (a továbbiakban: XANTHAKI 2003). 11 1992-es Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről (A/CONF.151/26), 22. alapelv. 12 Az ENSZ 1992-es a környezetről és fejlődésről szóló konferenciáján elfogadott, a Biológiai sokféleségről szóló egyezmény (aláírás: 1992. június 5., hatálybalépés: 1993.december 29.). 13 Az egyezmény A CBD 24. cikke által létrehozott Felek Konferenciájának Titkársága a következőképpen határozta meg a tradicionális ismereteket: „Az őslakos és helyi közös6 7

272

Marinkás György

2. A földhöz való jog 2.1. A földhöz való jog természete Az őslakos népek részvétele a környezetvédelmet érintő kérdésekben nemcsak a biodiverzitás megőrzése és a fenntartható fejlődés megvalósítása miatt bír kiemelkedő jelentőséggel, hanem azért is, mert az őslakos népek elválaszthatatlanul kötődnek ősi földjeikhez: kultúrájuk, társadalmuk, önazonosságuk, a puszta fennmaradásuk függ attól, hogy az őseik által rájuk hagyományozott földeket milyen állapotban tudják utódaikra hagyni. Amennyiben megfosztják őket e földterületektől, gyakorlatilag gyökértelenné válnak, fennmaradásuk pedig veszélybe kerül.14 Ennek megfelelően, a földhöz való jogaik elismerése életbevágóan fontos számukra, a helyzetet nehezíti ugyanakkor, hogy maga a földhöz való jog tartalma – a nemzetközi jog jelenlegi állása szerint – nem tisztázott teljes mértékben. Az élelemhez való jog kérdéskörének kivizsgálásával megbízott ENSZ különleges rapporteur, Olivier De Shutter jelentésében elemezte a földhöz való jogot, amely véleménye szerint kettős természetű: egyrészről szemlélhető úgy, mint egy önálló jog, amely alapvetően a tulajdonhoz való jogból eredeztethető, és annak elismerésén alapul, hogy az őslakos népek szorosan kötődnek ősi földjeikhez. Más nézőpontból vizsgálva a földhöz való jog tekinthető úgy is, mint amely alapvetően instrumentális jellegű az élelemhez való joghoz viszonyítva: a föld a napi betevő megtermelésének legalapvetőbb feltétele, ilyen szempontból kiemelt védelmet érdemel.15 – Meg kell említeni, hogy maga az élelemhez való jog természete is több oldalról közelíthető meg.16 2.2. A legfontosabb nemzetközi dokumentumok Az őslakosok jogait védeni hivatott dokumentumok közül több is foglalkozik a föld kérdésével. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (a továbbiakban: ILO) 169-es

ségek ismeretei, újításai, gyakorlatai világszerte évszázados tapasztalatból fejlődtek ki, a helyi kultúra és környezet részei, a generációk között szájról-szájra öröklődnek. Általában a [közösség] kollektív tulajdonát képezi és regék, énekek, folklór, közmondások, kulturális értékek, hiedelmek, rituálék és közösségi jog, helyi nyelv, mezőgazdasági praktikák – példának okáért növény és állat nemesítési – formájában létezik. A tradicionális ismeretek a legtöbb esetben gyakorlatias jellegűek, különösképpen a mezőgazdaság, a halászat, a gyógyászat, a kertművelés, az erdészet és a környezet gazdálkodás esetén.” – Forrás: http://www.cbd.int/tk/material.shtml (2014. január 18.) 14 XANTHAKI, 2007, 237‒280 15 SCHUTTER, Oliver DE: The Emerging Human Right to Land. International Community Law Review 2010 (Vol. 12), Issue 3, 303‒334. (a továbbiakban: DE SHUTTER 2010). 16 Az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottsága (a továbbiakban: ENSZ GSZKB) az élelmezéshez való joggal egy tematikus elemzés keretében foglalkozott, megállapítva annak kiemelt fontosságát, többek között azáltal, hogy több más emberi jog megvalósításának előfeltételeként határozta meg. Az ENSZ GSZKB 12. számú, a megfelelő élelmezésről szóló tematikus elemzése (U.N. Doc. HRI/GEN/1/Rev.6 at 62), para. 4.


273

számú, a független országok bennszülött és törzsi népeiről szóló egyezménye17 (a továbbiakban: 169-es számú egyezmény), amely a 107-es számú – a bennszülött és más törzsi és féltörzsi népek védelméről és integrációjáról a független országokban szóló – egyezményt18 (a továbbiakban 107-es számú egyezmény) váltotta, minden más emberi jogi dokumentumnál erősebben garantálja a földhöz való jogot. A 107-es számú egyezmény egyik legnagyobb hiányossága – az asszimilációs törekvések mellett – a földhöz való jog nem megfelelő rendezése volt. A 169-es számú egyezményben ezzel szemben a földek kérdésének összesen 7 cikket szenteltek, ezek közül a legelső a 13. cikk, amely kiemeli az őslakos népek és a földjeik között fennálló kapcsolatok szorosságát, a 14. cikk pedig megköveteli az őslakos népek tulajdon- és birtokjogának elismerését a tradicionálisan birtokolt földek vonatkozásában.19 Ez utóbbi kifejezés vitatott, e kérdésben az ILO ad iránymutatást a 169-es számú egyezménnyel kapcsolatban: a kitétel nem követeli meg, hogy az adott nép jelenleg is birtokolja az adott területet, azt azonban igen, hogy valamiféle kapcsolat fennálljon közöttük.20 – Adott esetben 50 év eltelte már túl hosszú időnek bizonyulhat e kapcsolat eredményes bizonyításához. 21 – A fenti iránymutatásból következik, hogy a 169-es számú egyezményre nem lehet történelmi igazságtalanságra építő követeléseket alapítani, ezáltal számos őslakos népet zár ki az igényérvényesítés lehetőségéből. A földekkel kapcsolatos másik kardinális kérdés az volt, hogy az Az ILO 169. számú egyezménye a bennszülött és törzsi népekről a független országokban (aláírás: 1989. június 27., hatály: 1991. szeptember 5.). 18 Az ILO 107. számú egyezménye a bennszülött és más törzsi és féltörzsi népek védelméről és integrációjáról a független országokban (aláírás: 1957. június 26., hatály: 1959. június 2.). 19 Az ILO 169. számú egyezménye a bennszülött és törzsi népekről a független országokban (aláírás: 1989. június 27., hatály: 1991. szeptember 5.), 13., 14. cikk. 20 Indigenous and Tribal Peoples Rights in Practice. A Guide to ILO Convention No. 169. International Labour Standards Department, 2009, 94.; THORNBERRY, Patrick, ʽIndigenous Peoples and Human Rights.’ Manchester University Press, Manchester, 2002 (a továbbiakban: THORNBERRY 2002) 353. 21 Az ILO Kormányzó Tanácsa 2000-ben bírálta el a Dániában honos Uummannaq közösség kérelmét, melyben ősi földjeik visszaszolgáltatását kérvényezték. A Tanács a kérelmet elutasító döntésében több indokot is felhozott, az egyik ezek közül az volt, hogy a területet időközben más őslakos csoportok is birtokba vették, ahhoz, hogy a közösség kérését teljesítsék, őket ki kellene telepíteni az adott területről, amely a viszonylag újonnan érkezett népességnek hasonló traumát okozna, mint ötven évvel korábban az Uummannaq közösségnek. – Report of the Committee set up to examine the representation alleging non-observance by Denmark of the indigenous and Tribal Peoples Convention, 1989 (No. 169.), made under Article 24 of the ILO Constitution by the National Confederation of Trade Unions of Greenland (Sulinermik Inuussutissarsiuteqartut-SIK) (SIK), submitted 2000, Document No. (ILO): 162000DNK169, para. 36. Lásd továbbá: A Hingitaq 53 és mások kontra Dánia ügy, avagy az őslakos népek át- és kitelepítésének kérdései az európai emberi jogvédelmi mechanizmus vonatkozásában. in: Doktoranduszok Fóruma Miskolc, 2014. November 20., Az Állam- és Jogtudományi Kar szekció kiadványa, 2014. (megjelenés alatt). 17

274

Marinkás György

őslakosokat a tulajdonhoz való jog illeti-e meg vagy csak a birtoklás joga. A 107-es számú egyezmény szándékosan csak a tulajdonhoz való jogot említi, a szerződés előkészítése során ugyanis komoly aggályok merültek fel azt illetően, hogy a birtoklás jogának belefoglalása gyengítené-e a rendelkezést azáltal, hogy lehetővé tenné a kormányok számára, hogy válasszanak a két jog között, és kizárólag a birtokjogot ismerjék el. A 169-es számú egyezmény ezzel szemben mind a két jogot elismeri és garantálja. Egyes szakértők szerint a birtokláshoz való jog rögzítésének oka az volt, hogy egyes államok továbbra is abban a hitben szerették volna tartani az őslakos népességüket, hogy a föld felett nem rendelkezhetnek tulajdonjoggal, csak átörökíthetik azt, generációról generációra. Ennek lehetősége – ismerve a politikai realitásokat – Alexandra Xanthaki szerint is reálisnak mondható.22 Külön kiemelést érdemel az egyezmény 17. cikke, melynek értelmében az államnak el kell ismernie az őslakos népek tradicionális földátruházási eljárásait, egyben kötelessége megakadályozni, hogy a nem őslakos származású személyek, az őslakos népek hagyományait vagy jogban való járatlanságát kihasználva, földterülethez jussanak. 23 Kiemelést érdemel továbbá a 2007-ben, az ENSZ égisze alatt elfogadásra került, az Őslakos Népek Jogairól Szóló Deklaráció24 (a továbbiakban: Deklaráció), amelynek 10. cikke tiltja az őslakos népek erőszakos elmozdítását földjeikről vagy területeikről; jóllehet a Deklaráció rendelkezései a földek kérdését egy másik – a De Shutter-féle felosztáshoz képest harmadik – irányból, a kulturális jogok felől közelítik meg. E megközelítés egyebekben megfelel az ENSZ szervek – a Deklarációt jóval megelőző – joggyakorlatának.25 2.3. Az univerzális és a regionális emberi jogvédelmi mechanizmusok gyakorlata Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának (a továbbiakban: ENSZ EJB) joggyakorlata értelmében az őslakos népek akadályoztatása a hagyományos tevékenységeikben egyet jelent a kulturális jogaik megsértésével.26 Jóllehet a gazdasági tevékenységek szabályozása alapvetően az államok hatáskörébe tartozik, amennyiben az adott tevékenyég egy kisebbségi csoport kulturális életének lényegi elemét érinti, úgy az állam tevékenysége vagy mulasztása adott esetben ellentétes lehet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának27 (a továbbiakban: PPJNE) 27.

22

XANTHAKI, 2007, 83. Az ILO 169. számú egyezménye a bennszülött és törzsi népekről a független országokban (aláírás: 1989. június 27., hatály: 1991. szeptember 5.), 17. cikk. 24 Az ENSZ Közgyűlés 2007. szeptember 13-i határozata (A/RES/61/295) 25 XANTHAKI, 2007, 196‒237.; MARINKÁS György: Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának mérföldkő jelentőségű ügyei ‒ Avagy a kulturális jogok védelmére alapított védelem hatékonysága. in: Decem anni in Europaea Unione II. Európajogi és nemzetközi jogi tanulmányok (szerk.: Angyal Zoltán ), 100‒117. 26 ENSZ EJB, Lubicon Lake Band kontra Kanada, 1990. március 26. (CCPR/C/38/D/167/1984). 27 Az ENSZ Közgyűlés 1966. december 16-i határozata (United Nations, Treaty Series, Vol. 999, 171.). 23


275

cikkével.28 A kulturális jogok azért is bírnak különös jelentőséggel, mert az ENSZ EJB mindezidáig megkerülte a természeti kincsek – köztük a föld – feletti rendelkezés jogát érintő kérdések megválaszolását, helyette minden esetben a kulturális jogaik megsértésére alapozta elmarasztaló véleményét. A Lubicon ügyben a Bizottság megállapította, hogy a kanadai kormány által garantált bányászati konces-szió ellentétes a PPJNE 27. cikke által garantált kulturális jogokkal, a döntés ugyanis lehetetlenné teszi a törzs hagyományos életvitelének folytatását. 29 Jóllehet a Länsman ügyben a Bizottság nem állapított meg jogsértést, felhívta az állam figyelmét, hogy bármilyen további koncesszió odaítélése megsértené az adott számi népcsoport kulturális jogait.30 Az ENSZ szervek joggyakorlata mellett érdemes megvizsgálni a regionális jogvédelmi mechanizmusok álláspontját is e kérdésben. Az Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága (a továbbiakban: EJAB vagy Amerikaközi Bíróság) a Mayagna (Sumo) Awas Tingni kontra Nicaragua ügyben az őslakos népek védelmét a tulajdonhoz – illetve a bírói védelemhez – való jogra alapította, külön hangsúlyozva, hogy az őslakosok számára a kollektív földtulajdon előnyösebb, mint az individuális, e tényre a földtulajdonról való döntés során különös tekintettel kell lenni.31 Az ítélet óta az amerikaközi rendszerben a tulajdonhoz és a bírói védelemhez való jog képezi az őslakosokat megillető jogok védelmének alapját. 32 A Mayagna ügyet követő ítéletek sorából kiemelést érdemel a Saramaka emberek kontra Suriname ügy,33 amely az első olyan – nemzetközi törvényszék által hozott – ítélet, mely kimondja, hogy egy törzsi közösségben élő, földjéhez szorosan kötődő – a területen nem őslakos – népet az őslakos népekkel egyenlő védelem illet meg.34 Az Ember és Népek Jogainak Afrikai Bizottsága (a továbbiakban: ENJABiz vagy Afrikai Bizottság) az Ogoni ügyben amellett, hogy megállapította az Ember és a Népek Jogainak Afrikai Chartája (a továbbiakban: Afrikai Charta) 14. – a tulajdonhoz való ENSZ EJB, Ivan Kitok kontra Svédország, 1988. július 27. (CCPR/C/33/D/197/1985) ENSZ EJB, Lubicon Lake Band kontra Kanada, 1990. március 26. (CCPR/C/38/D/167/1984) 30 ENSZ EJB, Ilmari Länsman és társai kontra Finnország, 1994. október 26. (CCPP/C/52/D/511/1992) 31 Mayagna (Sumo) Awas Tingni kontra Nicaragua ügy, 2001. augusztus 31. (merits) C sorozat No. 79, paras. 149,150,151, 173. 32 MARINKÁS György: Az őslakosok jogainak megjelenése az Amerikaközi Rendszerben: az őslakosok joga ősi földjeikre, különös tekintettel a Mayagna (Sumo) Awas Tingni kontra Nicaragua ügyre. in: RAISZ Anikó (szerk.): A nemzetközi környezetjog aktuális kihívásai, Miskolci Egyetem, Miskolc, 2012, 108–117. 33 EJAB, Saramaka emberek kontra Suriname, 2007. november 28. C Sorozat No. 172. para. 90.; MARINKÁS György: A Saramaka emberek kontra Suriname-ügy, avagy az Amerikaközi Bíróság mint az őslakos népek jogainak élharcosa, Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXXI. (2013), 221–238. 34 Lisl BRUNNER, The Rise of Peopleʼs Rights in the Americas: The Saramaka People Decision of the Inter-American Court of Human Rights, Chinese Journal of International Law Vol. 7, Issue 3 (November 2008), 699–712, 704. 28 29

276

Marinkás György

jogot garantáló – cikkének35 megsértését, hosszasan elemezte a lakhatáshoz és az élelemhez való jogot. Külön kiemelendő, hogy expressis verbis egyik sem szerepel az Afrikai Chartában, a Bizottság e jogokat evolutív értelmezést alkalmazva kérte számon, egyben megállapította e jogok minimumtartalmát. A lakhatáshoz való jog tekintetében az államnak három alapvető kötelezettséget kell betartania: (i) ne rombolja le a civilek házait; (ii) védje meg azokat; végezetül (iii) védje meg a lakosságot az erőszakos kitelepítésektől. Az élelemhez való jog kapcsán az állam kötelezettsége, hogy (i) ne semmisítse meg az élelem készleteket; (ii) védje meg azokat harmadik személyek támadásaitól; (iii) ne akadályozza az embereket abban, hogy ellássák magukat élelemmel.36 A fentiek alapján – a szerző megítélése szerint – az Afrikai Bizottság joggyakorlata a De Shutter-féle felosztásban az első, míg az Amerikaközi Bíróság joggyakorlata a másodikhoz áll közel. 3. A földek elvétele és De Shutter javaslatai 3.1. A De Shutter által azonosított legfőbb problémák Az őslakos népek tradicionálisan birtokolt területeit fenyegető jelenségnek több oka is van: (i) a termőföldek elaprózódása a népesség gyors növekedése következtében; (ii) a földek túlhasználata és az egyre elterjedtebb monokultúrás növénytermesztés miatt fellépő súlyos talajerózió és kimerülés miatt évről évre több földet kell bevonni a művelésbe. – E folyamatot nevezi De Shutter földrablásnak, tekintettel a módszerekre, ahogyan e földek tulajdoni vagy használati jogainak átszállásáról döntenek.37 – Az okok között említhető még az (iii) ipari létesítmények egyre növekvő száma, ideértve az energiatermelést szolgáló műtárgyakat, példának okáért a gátakat, amelyek következtében egész völgyeket áraszt el a víz. Szót kell ejteni további két tényezőről, amelyek bár a környezet védelmét hivatottak szolgálni, azonban – ironikus módon – mellékhatásaik révén komolyan veszélyeztetik az őslakos népek életvitelét. A (iv) bioüzemanyagok iránti növekvő kereslet egyrészről újabb és újabb erdők kiirtását vonja maga után, másrészről sok helyütt – a gyors pénzszerzés reményében – az emberi fogyasztásra alkalmas növények termesztésének rovására megy az üzemanyag készítésére alkalmas növények termesztése, súlyosan veszélyeztetve az adott ország élelmezésbiztonságát. Végül, de nem utolsósorban maguk a (v) környezetvédelmet szolgáló szabályok és korlátozások is képesek negatívan hatni az őslakos népek életvitelére azáltal, hogy elvágják őket a hagyományosan használt természeti erőforrásaiktól. 38 – Ahogyan azt a fentebb említett példák is alátámasztják.

Az Ember és a Népek Jogainak Afrikai Chartája (aláírás: 1981. június 27., hatálybalépés: 1986. október 21.). 36 ENJABiz, The Social and Economic Rights Action Center and the Center for Economic and Social Rights vs. Nigeria, 2001. október 27. (ügyszám: 155/96), paras. 60‒66. 37 SHUTTER, Olivier DE: The Green Rush: The Global Race for Farmland and the Rights of Land Users. Harvard International Law Journal 2011 (Vol. 52), Issue 2, 503‒560. 38 DE SHUTTER 2010, 306‒309. 35


277

A termőföldek elaprózódása Ázsiában és Afrikában a legszembeötlőbb: A Világbank egy 2008-as jelentése arra hívja fel a figyelmet, hogy Indiában 1960 és 2000 között az átlagos földbirtok mérete 2,6 hektárról 1,4 hektárra csökkent. Bangladesben, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken39 és Kambodzsában is hasonló jelenség figyelhető meg.40 A Nemzetközi Agrárfejlesztési Alap jelentése szerint Keletés Dél-Afrikában egy generáció alatt felére csökkent az egy főre jutó földmennyiség.41 Szintén jelentős problémát okoz a talajerózió: becslések szerint évente 5‒10 millió hektárnyi termőföld válik az erózió áldozatává, vagy merül ki teljesen, 42 amelynek egyik legfőbb előidézője a rövid időn belül nagy haszonnal kecsegtető – a környezetet ugyanakkor több szempontból is károsító – monokultúrás növénytermesztés elterjedése.43 – E kérdést a szerző a bioüzemanyagok kapcsán tárgyalja részletesen. Az ipari létesítmények építése szintén jelentős probléma mind a környezetvédelem, mind az őslakos népek részéről. E fenyegetés akkor is létezik, ha egyes építmények nem járnak olyan látványos környezeti hatásokkal, mint a duzzasztógátak, mégis képesek arra, hogy az őslakos népek hagyományos életmódját fenyegessék. Példának okáért a Norvég Legfelsőbb Bíróság az ún. Ailegas ügyben úgy ítélte meg, hogy a számik által hagyományosan rénszarvastenyésztésre használt terület egy százalékát érintő projekt esetén a beruházás hatása nem tekinthető jelentősnek.44 Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet Ahrén – az adott terület elenyészően kis részének elvesztése is súlyos következményekkel járhat, amennyiben az adott létesítmény akadályozza a téli és a nyári legelőhelyek közötti vándorlást, tekintettel arra, hogy a rénszarvasok vándorútja csak korlátozott mértékben irányítható emberi tevékenység által.45 A duzzasztógátak építése ezzel szemben meglehetősen látványos és egyértelmű következményekkel jár; e helyütt érdemes szót ejteni a transznacionális vállalatok tevékenysége által okozott károkról és az ellenük való fellépés nehézségeiről. Agriculture for Developement, A Világbank 2008-as, a fejlődésről szóló jelentése, 118‒119. – Forrás: http://siteresources.worldbank.org/INTWDRS/Resources/477365-1327599046334/WDR_ 00_book.pdf (2014. május 9.) 40 Cambodia, Halving Poverty by 2015? Poverty Assesment 2006, Prepared by the World Bank for the Consultative Group Meeting, Phom Penh (A Világbank számára, Kambodzsáról készített felmérés) 85. – Forrás: http://www-wds.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/WDSP/IB/2006/02/2 2/000012009_20060222102151/Rendered/PDF/352130REV0pdf.pdf (2014. május 9.) 41 International Fund for Agricultural Developement, IFAD Policy on Improving Acces to Land and Tenure Security, Doc. EB 2008/94/R.2, Rome August 2008, para. 17. – Forrás: http://www.ifad.org/pub/policy/land/e.pdf (2014. május 9.) 42 Uo. 43 Miguel A. ALTIERI, Modern Agriculture: Ecological Impacts and the Possibilities for Truly Sustainable Farming. – Forrás: http://nature.berkeley.edu/~miguel-alt/modern_agriculture.html (2014. május 14.) 44 Norvég Legfelsőbb Bíróság, Rt. 1986., para. 234. 45 AHRÉN: 69‒70,103. 39

278

Marinkás György

A chilei Biobió folyón épített gátak ügye jól példázza, hogy e vállalatok sok esetben az állami szervek ellenére is érvényre tudják juttatni az akaratukat, illetve adott esetben a nemzetközi szervezetek felől érkező kritikákat is sikerül elkerülniük. Az ENDESA, az 1988-ban privatizált chilei áramszolgáltató két esetben is meghiúsította, hogy kritikus hangvételű jelentésben ítéljék el, amiért teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a társadalmi és a környezetvédelmi aggályokat. Amikor a Világbank egyik tagszervezete, a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (a továbbiakban: NPT) jogi lépésekkel fenyegette meg a vállalatot a hitelszerződésben foglalt feltételek megszegése miatt, az ENDESA hitelt vett fel egy magánbanktól, amellyel kiegyenlítette az NPT felé fennálló tartozását, így az onnantól tehetetlennek bizonyult a céggel szemben.46 Hasonló esetekre számtalan példát találni, közös bennük, hogy a koncessziók odaítélése minden esetben az őslakos népek előzetes és informált beleegyezése nélkül történik. Indonéziában 2012-ben Humbang Hasuduntan kormányzóság vezetése koncessziós jogot adott a PT Toba Pulp Lestarinak egy papírgyár építésére az észak-szumátrai batak nép földjein. A cég a licenc kézhezvételét követően nekilátott az őshonos benzoin fák kivágásához és fenyőcserjék ültetéséhez, amely a papírgyártás alapanyaga. A batak nép felvette a kesztyűt, és 2012. szeptember 19-én szembeszállt a cég biztonsági embereivel, amelyre válaszul a rendőrség eljárást indított a törzs tagjaival szemben. A dél-celebeszi, dongi régió őslakos népeinek küzdelme 1967 óta tart a PT INCO vállalattal szemben, amelynek a kormány az őslakosokkal történő egyeztetés nélkül biztosított koncessziós jogokat, és amely azóta sem részesítette semmilyen részesedésben a helyi őslakos népet.47 A laoszi kormány az ősi földek jelentős részét elkezdte koncesszióban kiosztani, amely nagyban veszélyezteti a helyi őslakos közösség életmódját: el kell hagyniuk földjeiket és más, kijelölt helyekre vagy a városba költözniük. Egyes koncessziókat 70 évre osztottak ki, ennek következtében felnő majd egy olyan generáció, amelynek semmilyen kapcsolata nem lesz ősi földjeivel. – Ennek negatív hatásait nem lehet elégszer hangsúlyozni. – 2012-ben – ezen felül – 13 vízierőmű áll építés alatt, ezek megvalósításáról az őslakosokkal való konzultáció nélkül döntöttek, ráadásul a várható profitból sem fognak elégséges mértékben részesülni.48 A brazíliai Munduruku törzs jelen sorok írásakor is harcot vív földjei megvédése érdekében, a brazil állam ugyanis annak ellenére sem hajlandó velük tárgyalni a Tapajós folyón építendő – a földjeiket elárasztásával járó – gát és vízierőmű terveinek módosításáról, hogy az egyik szövetségi bíróság korábban a beruházások felfüggesztését rendelte el. A bíróság – többek között – arra alapozta a döntését, hogy a beruházás meg-

46

NESTI, Lorenzo: The Mapuche-Pehuenche and the Ralco Dam on the Biobio River: The Challenge of Protecting Indigenous Land Rights, International Journal on Minority and Group Rights 2002 (Vol. 9), Issue 1 1‒40. (a továbbiakban: NESTI 2002). 47 The Indigenous World 2013, 253‒256. 48 The Indigenous World 2013, 281‒283.; XANTHAKI, 491.


279

kezdését megelőzően a kormányzati szervek elmulasztották az őslakos népekkel történő konzultációt.49 A transznacionális vállalatok tevékenységére és az okozott károkra az ENSZ szervei is felfigyeltek: ENSZ Őslakos Népekkel Foglalkozó Munkacsoport 50 (a továbbiakban: ENSZ Munkacsoport) – amely többek között a Deklaráció tervezetének kidolgozásáért volt felelős – 1994-ben benyújtott egy jelentést az ENSZ Transznacionális Vállalati Centruma részére, amelyben ajánlásokat fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy miként lehetne az ilyen vállalatok tevékenységéből adódó negatívumokat csökkenteni. A munkacsoport e téren két lényeges pontot emelt ki: először is azon projektek, amelyekben az őslakos népeket bevonták a döntéshozatalba, egyértelműen kisebb fenyegetést jelentenek az őslakos népességre nézve; másodszor, ahol az őslakos népesség tulajdonviszonyai egyértelműbbek, ott a transznacionális vállalatok nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy az őslakos népességet bevonják a döntéshozatalba. 51 Három évvel a jelentést követően a munkacsoport elfogadta az őslakos népek és a transznacionális vállalatok kapcsolatáról szóló irányelveket, amely rögzítette az őslakos népek jogát arra, hogy a tájékoztatáson alapuló szabad beleegyezésük nélkül ne lehessen döntést hozni az őket érintő kérdésekben.52 Ezen fejlemények ellenére e jogok érvényesítése, illetve a transznacionális vállalatok felelősségre vonása továbbra is problematikus.53 A De Shutter jelentés arra is felhívta a figyelmet, hogy a bioüzemanyagokra mutatkozó egyre nagyobb kereslet számtalan negatív hatással jár mind az élelmiszer-biztonságra, a környezetre, mind az őslakos népekre nézve. Az élelmiszer-biztonság azért kerül veszélybe, mert az országok egy része élelmiszertermelés helyett a – rövid távon – jövedelmezőbb bioüzemanyag termelésre tér át, vagy pedig az élelmezésre és bioetanol előállítására egyaránt alkalmas növényeket az utóbbi célra kezdik el felhasználni. Az Egyesült Államok példának okáért, a kukoricatermés körülbelül egyötöd részét fordítja e célra, ez pedig kihatással van a kukorica világpiaci árára, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb kukoricatermesztője: a világpiacon értékesített kukorica körülbelül 70%-a származik az országból. Egyes előrejelzések szerint tovább fog növekedni az etanol előállítására felhasznált kukorica aránya: 2016-ra a termés egyharmada üzemanyagként kerül majd felhasználásra. E trendnek súlyos következményei lehetnek: Lester Brown – az Earth Policy Institute vezetője – szerint az fejlett országok azon igye49

ARANHA, Ana–MOTA, Jessica: Dams or indigenous land: the battle over the Munduruku frontier (2015. február 20.) Online elérhető: http://news.mongabay.com/2015/0220-sri-publica-munduruku-dam-battle.html (2015. június 8.) 50 Az ENSZ Munkacsoportot az ENSZ GSZT 1982. május 7-i határozata (1982/34) hozta létre. 51 Az ENSZ Munkacsoport 1994. június 15-i jelentése az ENSZ Transznacionális Vállalati Centruma részére (UN Doc. E/CN.4/Sub.2/1994/40), paras. 21‒22. 52 Az ENSZ Munkacsoport iránymutatásai az őslakos népek és a transznacionális vállalatok kapcsolatáról, 1997 (UN Doc. E/CN.4/Sub.2/1997/14). 53 NESTI 2002, 33.

280

Marinkás György

kezete, hogy csökkentsék a fosszilis üzemanyagoktól való függőségüket, globális élelmiszer-biztonsági krízist teremthet. Haitin például 2008-ban zavargások törtek ki azt követően, hogy a bioüzemanyagok termelésére való áttérés hatására az élelmiszerárak pár év alatt több mint 80%-kal nőttek. – A Világbank becslései szerint további harminchárom országban várhatóak hasonló zavargások. Az árak világszerte nőttek, jóllehet nem ennyire drasztikusan: az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (a továbbiakban: ENSZ FAO) szerint 2007-ben az előző évhez képest 40%-kal nőttek az élelmiszerárak. E növekedést ugyan nem a bioüzemanyag-előállításra történő áttérés okozta – amint azt az ENSZ Világélelmezési Programjának jelentése is alátámasztja –, ugyanakkor az egyébként is élelmiszerhiánnyal küszködő térségekben drasztikus hatásai lehetnek. A legsúlyosabban Egyenlítői Afrikát érinti a probléma, ott ugyanis egy átlagos háztartás büdzséjének körülbelül 70‒80%-át emészti fel az élelmezés, ebből kifolyólag minimális áremelkedés is súlyos hatással lehet az élelmiszer-biztonságra. 54 A bioüzemanyag előállítása emellett a környezetet is komolyan terheli: a bioüzemanyagok alapanyagaként szolgáló növények ugyanis monokultúrás eljárást igényelnek, amely a talajt teljesen kimerítve, hosszú időre lehetetlenné teszi bármilyen mezőgazdasági tevékenység végzését a területen. Az ipari jellegű mezőgazdaságra sokáig olyan megoldásként tekintettek, amely – amellett, hogy jelentős profitot termel – képes megoldani az élelmiszer-ellátási problémákat; a környezeti terheléssel és a hosszú távú következményekkel nem foglalkoztak. A vegyszereket indokolatlan mennyiségben alkalmazták, a vízkészleteket gyorsabb ütemben használták fel, mint ahogy azok képesek lettek volna megújulni.55 A nyugati világ csak az utóbbi időben – a saját bőrén megtapasztalt következmények56 révén – kezd ráébredni,57 hogy ez a 54

TENENBAUM, David J.: Foodvs.Fuel. Diversion of Crops Could Cause More Hunger. Environmental Health Perspectives 2008 (Vol. 116) Issue 8. Online elérhető: http://www.indiaenvironmentportal.org.in/files/Food%20Vs%20Fuel.pdf (2015.június 6.) 55 Union of Concerned Scientists, Hidden Costs of Industrial Agriculture. Online elérhető: http://www.ucsusa.org/food_and_agriculture/our-failing-food-system/industrial-agricultur e/hidden-costs-of-industrial.html#.VXMcuM_tmBY (2015. június 6.) 56 BRESLIN, Sean–MARTINEZ, Edecio: Drought Photos That Prove California Is In Deep Trouble. (2015. május 12.) Online elérhető: http://www.weather.com/climate-weather/drought/news/california-drought-photos-april (2015. június 6.) 57 Egyes kaliforniai konzervatív véleményformálók és politikusok még a nyilvánvaló tények ellenére is a környezetvédőkre fogják a szárazságot, megítélésük szerint ugyanis a Sacramento és San Joaquin folyók deltája elegendő tartalékot rejt a szárazság hatásainak ellensúlyozására. Rövid távon bizonyosan, hosszá távon azonban ugyanúgy szembe kell nézni az alapvető problémákkal, arról nem is beszélve, hogy a delta vizének megcsapolása helyrehozhatatlan környezeti károkat okozna. – LEBER, Rebecca: Conservatives Blame Californiaʼs Drought on Environmentalists And want the government to spend billions to solve it. (2015. április 23.) Online elérhető: http://www.newrepublic.com/article/121605/conservatives-make-environmentalists-cause -california-drought (2015. június 6.)


281

rendszer hosszú távon fenntarthatatlan. Tekintettel azonban az üzletág magas profitabilitására, a befektetők számára még úgyis megéri a monokultúrás termesztés folytatása, hogy rendszeres időközönként új földekre kell áttelepülniük.58 Az, hogy a bioüzemanyagok egy részét a növénytermesztésbe újonnan bevont területeken végzik, azzal jár, hogy újabb és újabb erdőket égetnek fel, amely egyrészt növeli a szén-dioxid-kibocsátást – és azon keresztül az üvegházhatást –, másrészt egész törzseket és népeket tesz „hontalanná.” Egy 2007-es tanulmány szerint, amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak – és a tervezett beruházások megvalósulnak –, a közeljövőben körülbelül 60 millió őslakos származású személyt fognak érinteni a bioüzemanyag termesztéshez köthető ki- és áttelepítések. 59 E létszámba azok is beletartoznak, akik a monokultúrás, iparosított mezőgazdaság alacsony munkaerőigénye miatt elvesztik a munkájukat, és a városokban próbálnak szerencsét. A kevésbé fejlett országokban azonban a városok sem képesek megélhetést biztosítani a betelepülőknek, így azok helyzete teljesen kilátástalan: a legtöbben nyomortelepeken kötnek ki, állami és nemzetközi segélyeken tengődve. 60 E jelenség javarészt kiküszöbölhető lenne olyan munkaerőigényes mezőgazdasági technológiák és művelési módszerek használata révén, amely a befektetők számára is kedvező men-nyiségű profitot termel: az említett technológiák ugyanis a közhiedelemmel ellentétben meglehetősen kifizetődően tudnak működni.61 A környezetvédelmet szolgáló intézkedések – mint az fentebb ismertetésre került – szintén negatívan befolyásolhatják az őslakos népek életminőségét. Kiváló példa az ENSZ REDD – teljes nevén Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation, azaz az Erdő Irtásból és Degradálásból Eredő Szennyezést Csökkentő – Programja (a továbbiakban: ENSZ REDD).62 A programot 2008-ban hívták életre annak érdekében, hogy segítse a fejlődő országokat a túlzott mértékű erdőirtás63 58

COTULA, Lorenzo–VERMEULEN, Sonja–LEONARD, Rebeca–KEELEY, James: Landgrab or development opportunity? Agricultural investment and international land deals in Africa. FAO, IIED and IFAD, 2009. Online elérhető: http://www.fao.org/3/a-ak241e.pdf (2015. június 6.) 59 TAULI-CORPUZ, Victoria–TAMANG, Parshuram: Oil Palm and Other Commercial Tree Plantations, Monocropping: Impact’s on Indigenous Peoples’ Land Tenure and Resource Management Systems and Livelihoods. Permanent Forum on Inigenous Issues, sixth session, New York, 14‒25 May 2007, Doc. E/C.19/2007/CRP.6, paras. 6‒12, 30. 60 Az ENSZ Különleges Rapporteurének jelentése az élelemhez való jogról, 2014. január 24. (A/HRC/25/57/), paras. 10‒12. 61 BRAUN, Joachim VON–TEKLU Tesfaye–WEBB, Patrick: Labour-Intensive Public Works for Food Security in Africa: Past Experience and Future Potential, International Labour Review 1992 (Vol. 131) Issue 19. 62 Az ENSZ REDD Program Strategic Framework 2011‒2015, 1. – Forrás: http://www.unep.org/forests/Portals/142/docs/UN-REDD%20Programme%20Strategy.pd f (2013. augusztus 5.) 63 A trópusi erdők ijesztő mértékben szorulnak vissza: az 1990 és 2005 között évente átlagban 13 millió hektárnyi esőerdőt vágtak ki – ez naponta átlagosan 200 km2-t jelent –, amely többszörösen meghaladja az erdők természetes megújuló képességét, valamint az erdőte-

282

Marinkás György

visszaszorításában. A REDD Program három másik ENSZ szervezet együttműködésével valósul meg. A három említett szervezet az ENSZ Élelmezésügyi Szervezete, az ENSZ Fejlesztési Programja, valamint az ENSZ Környezetvédelmi Programja.64 A REDD Program három régióban működik, jelesül: Afrikában, Latin-Amerikában, valamint Ázsiában és hozzá kapcsolódóan a Csendes-óceán térségében. Minden régiót egy teljes, valamint két póttag képvisel a REDD Program legfőbb szerve előtt, státuszuk meghatározott időközönként rotálódik. A legfelsőbb szerv döntéseit a teljes jogú és a póttagok egyhangú szavazatával hozza. Az őslakos népek érdekeinek érvényesítését az ENSZ Őslakos Ügyekkel Foglalkozó Állandó Fórumának elnöke mint teljes jogú tag, valamint a három régióból érkező, egy-egy megfigyelői státuszban lévő képviselő biztosítja.65 A programot több kritika is érte: jóllehet a cél helyes, azonban az államok anyagi érdekeltsége az erdők megvédésében oda vezet, hogy a területet tradicionálisan használó, az erdők természeti kincseit a saját létfenntartásuk által megkövetelt mértékben használó őslakos közösséget is kitiltják a területről. 66 – E gyakorlat egyébként a XIX. század óta meghatározó a nemzeti parkok létesítése során, az utóbbi években azonban változás figyelhető meg e gyakorlatban: a nemzeti parkok létesítése során az őslakos népekre nem mint kitelepítendő, a természeti környezetre veszélyt jelentő tényezőre tekintenek. Éppen ellenkezőleg: olyan csoportként, amely helyismeretéből kifolyólag hozzájárulhat az adott terület természeti kincseinek megóvásához.67 – Az őslakos népesség szempontjából hasonlóképpen problematikusak a Kiotói jegyzőkönyv 12. cikkében az államok számára biztosított tiszta fejlesztési mechanizmus68 által lehetővé tett bizonyos opciók. Az említett rendelkezés értelmében a fejlett ipari országok növelhetik a renlepítési programok kapacitását. Az erdőirtás és a fakitermelés az üvegházhatású gázok kibocsátásának 17%-áért felelős, a fejlődő országokban ugyanis a legtöbb esetben egyszerűen felégetik az erdőket annak érdekében, hogy művelhető földterülethez jussanak. – UN Collaborative Programme on Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation in Developing Countries (UN-REDD). FAO, UNDP, UNEP Framework Document, 2008. június 20., 1. – Forrás: https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CC8QFj AA&url=http%3A%2F%2Fwww.unredd.net%2Findex.php%3Foption%3Dcom_docman %26task%3Ddoc_download%26gid%3D4%26Itemid%3D53&ei=KYAfUu3-AojItQaH0I DoBw&usg=AFQjCNEHqrYUmNyU9h1eRCKvjhDAHdLUzw&bvm=bv.51495398,d.Y ms (2013. augusztus 5.) 64 Az ENSZ REDD Strategic Framework 2011-2015. 65 Az ENSZ REDD Program eljárási szabályzata, valamint működési segédlete (elfogadva 2009 március), 3‒4. Forrás: http://www.un-redd.org/Portals/15/documents/UN-REDD_rules_of_procedure_English.p df (2013. augusztus 5.) 66 DE SHUTTER 2010, 308‒309. 67 POIRIER, Robert–OSTERGREN, David: Evicting People from Nature: Indigenous Land Rights and National Parks in Australia, Russia, and the United States, Natural Resources Journal. 2002 (Vol. 42), No. 2, 331‒351. 68 Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményéhez fűzött kiegészítő jegyzőkönyv (aláírás: 1997. december 11., hatály: 2005. február 16.), 12. cikk.


283

delkezésükre álló kibocsátási kvótát, amennyiben a kibocsátás-csökkentő projekteket – példának okáért erdőtelepítéseket – valósítanak meg a fejlődő országokban. Az egyik ilyen program keretében egy holland alapítvány segítségével 25 ezer hektárnyi erdőt telepítettek Ugandában, amelynek következményeként a területen őshonos benet népet kitelepítették emberemlékezet óta használt földjeiről.69 Tény, hogy az erdőtelepítések a klímaváltozás elleni küzdelem fontos – jóllehet nem a legfontosabb70 – eszköze az erdőirtások megállítása, illetve a már kiirtott erdők újra telepítése, a benet nép esetében azonban – a korábbi kitelepítéseket71 is figyelembe véve – a történteknek megsemmisítő hatása lehet a kultúrájukra és az identitásukra. 3.2. De Shutter javaslatai A fenti problémák kiküszöbölése végett De Shutter – az ENSZ különleges rapporteureként – 2009-es jelentésének72 mellékletében 11 alapelvet fogalmazott meg. E javaslatok egy része73 ismert az emberi jogi dokumentumok, valamint az azok betartását ellenőrizni hivatott emberi jogvédelmi mechanizmusok gyakorlatából, több javaslat azonban a különleges rapporteur egyedi megközelítésének az eredménye. Tekintve, hogy De Shutter mandátuma az élelemhez és ehhez kapcsolódóan a földhöz való jog viszonyának vizsgálatára – és ehhez kapcsolódó javaslatok megtételére – szól,74 ezen a szemüvegen keresztül szemléli az őslakos népek helyzetét, akiket számtalan esetben sújt földjeik, és ezzel együtt az egyetlen megélhetési lehetőségük elvesztése. Ez az új szemlélet jelentősen hozzájárulhat az őslakos népek védelmének hatékonyabbá tételéhez. Shutter úttörő jellegű javaslatai között szerepel többek között a nagy munkaigényű földművelési technikák alkalmazása, amelyek – 69

Uganda: Carbon Trading Scheme Psuhing People off Their Land, Inter Press Service August 31, 2009. Forrás: http://www.globalissues.org/news/2009/08/31/2657 (2014. május 10.) 70 Jóllehet az erdők jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg, az egyre növekvő szén-dioxid-kibocsátást nem lehet pusztán erdőtelepítéssel semlegesíteni. A fenntartható fejlődés elérése érdekében arra lenne szükség, hogy a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátók – példának okáért az Egyesült Államok és Kína – jelentős mértékben visszafogják a kibocsátásukat. – SHAW, Jonathan: The Great Global Experiment. As climate change accelerates, how will we adapt to a changed earth? (2002). Online elérhető: http://harvardmagazine.com/2002/11/the-great-global-experim.html (2015. június 7.) 71 NSUBUGA, Lillian: The Benet people of Elgon National Park were given land for settlement. (2013. június 21.) Online elérhető: http://www.monitor.co.ug/OpEd/Commentary/The-Benet-people-of-Elgon-National-Park -were-given-land-/-/689364/1890006/-/11yjofqz/-/index.html (2015. június 7.) 72 Az ENSZ Különleges Rapporteurének jelentése a nagyléptékű földszerzésekről és lízingekről, 2009. december 28. (A/HRC/13/33/Add.2), Annex (a továbbiakban: 2009-es De Shutter jelentés) 73 Példának okáért az őslakos népek előzetes, tájékoztatáson alapuló, szabad beleegyezésének megkövetelése, a helyi lakosság haszonból való részeltetése, előzetes hatástanulmány készítésének követelménye, valamint a földjeikről történő elmozdításuk kivételes jellegének rögzítése. – A szerző megjegyzése 74 Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának 2000/10-es határozata, 2000. április 17.

284

Marinkás György

ellentétben a széleskörűen elterjedt vélekedéssel75 – hatékonyságban képesek felvenni a versenyt a gépesített termeléssel, mindamellett pedig megélhetést biztosítanak a helyi népesség számára, amely az élelemhez való jog egyik legfontosabb feltétele.76 A különleges rapporteur másik javaslata értelmében azokban az országokban, ahol az időjárási viszonyok szélsőségessége és a technológia fejletlensége kiszámíthatatlanná teszi az élelemellátást, ott garantálni kell, hogy a megtermelt élelem egy előre meghatározott részét – amely a nemzetközi piaci helyzet alakulásától függően növekedhet is – a hazai piacokon értékesítsék a termelők, amelybe beleértendők a külföldi befektetők is.77 Ez az alapelv egyben a túl hosszúra nyúlt élelmiszer láncok hátrányainak – például a rendkívül magas üzemanyagigény – kiküszöböléséhez is hozzájárul.78 E két alapelv rögzítése azért is fontos, mert ahogyan egy későbbi jelentésében felhívta rá a figyelmet, a harmadik világbeli országokban tapasztalható éhezés egyik legfőbb oka az, hogy a gépesített monokultúrás növénytermesztés elterjedésével tömegek vesztették el a megélhetésüket, és költöztek a nagyvárosokba a megélhetés reményében. Ez azonban csak tovább fokozta a problémákat, ugyanis a nyomortelepeken a munka nélkül tengődő tömegek nem képesek ellátni saját magukat, ezen országok kormányai pedig egyre inkább segélyekre és élelemimportra szorulnak, jóllehet az agrárpolitika átalakításával képesek lennének megélhetést biztosítani a lakosságuk számára. Ennek azonban több feltétele van, az egyik legfontosabb az, hogy az adott országok vezetése támogassa ezeket az elképzeléseket, legalábbis ne akadályozza megvalósításukat. A megvalósításhoz a gazdaság egyes szektorainak összehangolását célzó politikák és intézkedések is elengedhetetlenül fontosak, példának okáért a kis gazdaságok támogatása mellett szükség van a megtermelt élelem helyben történő feldolgozását és csomagolását ellátni képes infrastruktúra fejlesztésére. E nemzeti stratégiák létrehozása mellett azonban a különleges rapporteur – a gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan elv mentén haladva – hangsúlyozza a nemzetközi közösség felelősségét a kérdésben. Jóllehet a kérdés jelenleg is napirenden van több nemzetközi fórum előtt, és a fejlődés céljainak újradefiniálása terén meglehetős egyetértés mutatkozik az egyes államok között, elérkezett az idő, hogy a szándéknyilatkozatokat a cselekvés váltsa fel.79 Konklúziók Az őslakos népek és jogaik védelmének fontossága immáron vitathatatlan a nemzetközi jogban, ugyanakkor bizonyos részterületei, példának okáért a földek védelme, továbbra is kérdéseket vet fel. Az őslakos népek számára a tradicionálisan használt földterületek mind gazdasági, mind kulturális szempontból kiemelkedő A 2009-es De Shutter jelentés, para. 18. A 2009-es De Shutter jelentés melléklete, 5. elv. 77 A 2009-es De Shutter jelentés melléklete, 8. elv. 78 DE SHUTTER 2010, 307. 79 Az ENSZ Különleges Rapporteurének jelentése az élelemhez való jogról, 2014. január 24. (A/HRC/25/57/), paras. 10‒12, 40‒49. 75 76


285

jelentőséggel bírnak: amennyiben megfosztják őket tőle, gyökértelenné válnak, elvesztik önazonosságukat. Az ENSZ szervek – az anyagi jogi normák elégtelensége mellett – nem véletlenül alapozták a földek védelmét a kulturális jogok védelmére. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy létezik-e hatékonyabb módja e védelem garantálásának, jelesül a földhöz való jog elismerése sui generis vagy valamilyen más jog részeként. Az amerikaközi rendszer a földhöz való jogot a tulajdonhoz való jog védelme révén garantálja, amelynek megvannak a maga előnyei – és egyben a hátrányai –; Olivier De Shutter ezzel szemben amellett foglal állást, hogy amennyiben a földhöz való jog nem sui generis jog, úgy az élelemhez való jog részeként kell tekinteni rá. Több jelentésében és cikkében is kifejti e lehetséges megközelítést, valamint erre alapozva javaslatokat tesz a növekvő termőföldigény miatt fellépő földrablás lehetséges kiküszöbölési módjaira. Ez az újszerű megközelítés a szerző megítélése szerint mindenképpen üdvözlendő, ugyanis nem pusztán tüneti kezelést nyújt egy létező és súlyos problémára, hanem megpróbál annak gyökeréig ásni, és megszüntetni annak okait. Hosszú távon az egyedi – esetről esetre – elbírált tulajdonjogi viták nem képesek effektív védelmet nyújtani: ameddig a befektetőknek nem kell számolniuk az általuk okozott kár költségeinek megtérítésével – amelyet jelenleg a társadalom fizet meg egyrészről a munkahelyek elvesztése, másrészről az eget rengetően magas rekultivációs költségek formájában –, addig nem lesznek érdekeltek alternatív megoldások keresésében. Kiváló példával szolgálnak erre a bioüzemanyagok kapcsán felmerülő problémák: ameddig az első világbeli országok döntéshozóinak és befektetőinek nem kell számolniuk a bioüzemanyagok előállításának származékos költségeivel, addig nem várható változás. A szerző szerint ugyanakkor előbb-utóbb rá kell eszmélniük, hogy bioüzemanyagokra mutatkozó egyre nagyobb kereslet hosszú távon komoly problémákat idéz elő: az élelmiszerárak növekedése globális szinten növelheti a társadalmi feszültségeket, amelyek adott esetben fegyveres konfliktusokba torkolhatnak. A mai globalizált világban – ahol az egyes folyamatok nem függetleníthetők egymástól – mindez további áremelkedést idézhet elő. Ennek figyelembevételével a bioüzemanyag nem annyira „bio” és nem annyira olcsó, mint ahogy az elsőre tűnik. Jóllehet a teljesen önellátó gazdálkodásra való visszatérés nem lehet a cél, azonban a mezőgazdaságnak vannak olyan ágai, amelyek a magas munkaerőigényük ellenére is képesek jelentős profitot termelni amellett, hogy munkahelyeket teremtve, az államot is komoly közkiadások alól mentesítik. Az önfenntartó gazdálkodási módok meghonosításához az őslakos népek is komolyan hozzájárulhatnak: a nemzeti parkok létesítéséhez kapcsolódóan az utóbbi években kialakult gyakorlat itt is követendőnek bizonyulhat. Ez utóbbi – a szerző véleménye szerint – azért lenne üdvözlendő fejlemény, mert ily módon a környezetvédelemmel és a fenntartható gazdálkodással kapcsolatos kérdésekbe való beleszólás révén legalább az előzetes tájékoztatáson alapuló szabad döntés elve érvényre jutna a földek vonatkozásában. Tekintettel arra, hogy az őslakos népeket megillető jogok az elmúlt évtizedekben lépésről lépésre nyertek egyre szélesebb körű elismerést, e lépés bizakodásra adna okot azt illetően, hogy a későbbiekben a földjeik feletti rendelkezés jogát teljes mértékben – korlátozásoktól mentesen – visszanyerik.

AZ ŐSLAKOS NÉPEK FÖLDHÖZ VALÓ JOGA ÉS EGYES KÖRNYEZETJOGI KÉRDÉSEK MARINKÁS GYÖRGY

Recommend Documents