Az Si570 használatának előkészítése

Az Si570 használatának előkészítése.. A chip működtetésének megértéséhez szükség van a Silicon Lab adatlapjára, melyen a bekötés és a felprogramozandó regiszterek megtalálhatók. Mivel az áramkör felületszerelt, szükség van olyan adatper elkészítésére, mely amatőr célokra jobban megfelel. Biztosítja 8 lábú IC foglalatba dugaszolhatóságát, mert így lehetővá válik kísérleti áramkörökben, esetleg több különféle berendezésben történő felhasználhatóságát, anélkül, hogy sorozatos ki-be forrasztásokra lenne szükség. Az adapter egyszerően megoldható: egy 8 lábú IC foglalatba levágott ellenálláslábakat kell tűzni, majd forrasztással rögzíteni a tüskéket. Ezután kivezetésekkel felfelé rá kell fektetni a csipet a foglalatra. Az 1-es és 8-as csatlakozópontba dugott huzalvégeket meg kell hajlítani, hogy a csip 7-es és 8-as kivezetései fölé kerüljön a végük. Elöbb a 7-es lábat kell a foglalat 1-es lábába dugott huzalhoz forrasztani. Ez már megtartja az IC-t. Ellenőrizni kell, hogy a többi kivezetés ne érintkezzék sehol idegen ponttal. Szükség esetén egy forrasztással pontosítani lehet a pozíciót. Ezután az Si 8-as kivezetésére lehet forrasztani az IC foglalat 5-ös pontjába dugott huzalvéget. Igy az Si elmozdíthatatlanná válik, és a többi huzal kivezetést is a helyükre lehet forrasztani. Ezután a szerkezetnek lehet tápfeszültséget adni, és a kimeneten megjelenik a gyártó által beprogramozott, és a csip reset állapotához is tartozó 10 MHz frekvenciájú jel. Ahhoz, hogy ettől eltérő frekvenciák keletkezzenek az IC programozása szükséges. Az IC I2C buszon programozható. Ez a busz 2 vezetékes, és mindkettőn három állapot lehetséges. Alacsony logikai szint, vagy magas, -amikor az adott vezetékre valamelyik vég kimenete kapcsolódik, és lehet lebegtetett szint, amikor a vezetékre bemenet kapcsolódik. A busz működése a neten fellelhető leírásokból megismerhető. Az adott esetben csak egy két IC fog kommunikálni egymással, az Si570 és valamilyen vezérlő, például egy PIK. Az I2C protokol leírásában található busz felhúzó ellenállások elhagyhatók, de a busz vezetékbe célszerű beiktatni sorosan egy kb 100 Ohmos ellenállást. Ha valamilyen fatális programhiba miatt egy vezetékre egyszerre kapcsolódna a vezérlő és az Si kimenete, akkor az Si működésképtelenné válna, míg a beiktatott 100 Ohmok megvédik. A működést viszont nem befolyásolják. Az I2C busz használata. Az adatlap közli a szükséges üzenetek formátumát. Ez általános ismertetés. A 9 sávos TCVR esetében 16f648, 18f252, 18f4020 és végül 18f46K20 processzorokkal történtek fejlesztések és kísérletek. A végleges döntés a megvalósítandó TCVR szolgáltatásainak biztosítása alapján dőlt el. A 16f648 alapú kísérlet 4 sávos SDR rádió megvalósítására irányult. Ennek során 30 kHz lépésenként fix helyi oszcillátor frekvenciákat lehetett előállítani a 3.5, 7, 10, és

14 MHz-es amatőrsávokon, melyek léptetése UP/DOWN gombbal történt, miközben a beállított frekvencia egysoros LCD kijelzőn leolvasható volt. A kísérlet lehetővé tette az Si programozási lehetőségeinek megismerését, valamint az I2C busz kezelését olyan processzoron, amely nem rendelkezik saját I2C busz kiszolgáló áramkörökkel. A kifejlesztett program, tehát hordozható, és olyan processzorok esetén is használható, melyekben beépített I2C busz kezelés nincs. A TCVR jelenlegi verziója is ezeket a programokat használja a beépített lehetőségek mellőzésével. Az Si 570 első felprogramozása során előbb össze kell állítani a kiküldendő üzenetet a vezérlőben. A használat közben nincs szükség az Si570 regisztereinek olvasására, így a feladat egyszerűsithető, és a programnak csak a regiszterek írását kell megoldani. Az üzenet az Si csip címével kezdődik, mely tartalmazza az írás parancshoz tartozó bitet is. Ha a bájt kiküldése megtörtént, ki kell küldeni annak az Si regiszternek a címét, ahová a következő bájt kerülni fog. Ezután történik a regiszterbe való adatbájt kiküldése. Az I2C busz kezeléséhez makrók készültek, melyek a két vezeték állapotait a protokolnak megfelelően vezérlik. A két vezeték neve SCL és SDA. Az első vezetéken a processzor órajelet küld az átvitel során az SI-nek. Ez vezérli az egyes bitek regiszterbe íródását. Eközben az SDA vezetéken az órajelek alatt megjelennek a kiküldendő bájt egyes bitjei. A két eszköz a buszok állapotából tudja, hogy mi lesz a feladat. Az órajel vezeték SCLH és SCLL állapotban lehet. Az adatvezeték SDAH, SDAL és SDAHZ állapotban lehet, mely utóbbi a lebegtetett állapotot jelzi, vagyis a PIK ekkor vételen van, mert választ vár. A buszon az elöbbiek kombinálásával start, stop és nyugtázás feltételeket lehet beállítani. A start feltételt az I2C buszon az alábbi példák szemléltetik: I2C_Start ;I2C busz Start állapotának beállítása SCL_H ;órajel vezeték magas szint SDA_HZ ;adat vezeték magas impedanciájú ( vétel ) Wait ;az állapot fenntartási ideje SDA_L ;adat vezeték alacsony Nop ;állapot fenntartása SCL_L ;órajel vezeték alacsony Nop ;állapot fenntartása retlw 0 ;visszatérés a start állapotból I2C_Stop wait SCL_H nop SDA_HZ nop retlw 0 A nyugtázási állapot kezelése elhagyható ebben az alkalmazásban. A start állapotot követően a buszra kapcsolódó eszközök felkészülten várják egymás üzeneteit. Az Si570 frekvenciájának beállításakor az Si-vel közölni kell, hogy álljon le. Ez a FREEZE bit írásával történik. A szekvenciát a következő példa szemlélteti: call I2C_Start movlw 0xaa ;Si570 címe + write bit call I2C_Tx ;bájt kiküldés

movlw .137 ;annak a regiszternek a címe, melyben a freeze bit található call I2C_Tx ;bájt kiküldése movlw b'00010000' ;a 137-es regiszter tartalma, freeze bit beállítása, 0x00= unfreeze. call I2C_Tx ; bájt kiküldése call I2C_Stop ;busz stop állapot beállítása retlw 0 ;visszatérés a hívó rutinba Az első kiküldött bájt, a start állapotot követően a 0xaa. Ez tartalmazza az Si570 címét és az írás parancsot. Minden egyes bájt kiküldése a buszra az I2C_TX nevű szubrutinnal történik. A szubrutin egy lehetséges formája: I2C_Tx ; adat a W regiszterben movwfI2C_Buffer ;I2C bufferbe kerül az adat movlw 8 movwfI2C_Bit_Count ;8 bitet kell kiküldeni, visszaszámlálással cikl1 SDA_L ;adatvonal alacsony rlf I2C_Buffer,1 ;jobbra shifteljük a bájtot btfsc STATUS,C ;kilépő bit vizsgálata goto one SCL_H ;órajel wait SCL_L decfszI2C_Bit_Count,1 ;kiment egy bit goto cikl1 ; call D15msec retlw 0 one SDA_HZ ;a bit egyes ( felhúzó ellenállás van az Si-ben) wait SCL_H ;órajel wait SCL_L decfszI2C_Bit_Count,1 ;következő bit goto cikl1 retlw 0 ;kiment a nyolcadik bit A rutin 8 bitet küld ki sorban, órajeleket generál, az órajel vezetékre és a bit állapotának megfelelően változtatja az adatvonal állapotát. Ha leállt az Si570, akkor lehet kiküldeni a frekvencia beállítására szolgáló bájtokat. Minden bájtot másik regiszterbe kell tölteni. A regiszterek a hivatkozások egyszerűsítése céljából neveket kaphatnak: A 7-című regiszter neve HSDIV, 8=HSN, 9=RFH, 10=RFM, 11=RFL, 12=RFR Ha például a beállítandó frekvencia 14000.000 kHz, akkor a regisztereket az alábbi adatokkal kell kitölteni kiküldés elött: movlw 0x0c movwfHSDIV movlw 0xc2 movwfHSN

movlw 0x99 movwfRFH movlw 0xb7 movwfRFM movlw 0x5f movwfRFL movlw 0x0e movwfRFR Ezután a bájtok egymás után kiküldhetők a cím és írásparancs után az I2_TX rutinnal. Az Si570-el még közölni kell, hogy folytassa a működést , és mindezt az új frekvencián: call Unfreeze call Newf ahol a Newf rutin egy lehetséges megvalósítása: Newf

;NewFreq bit:6 of Reg 137 call I2C_Start movlw 0xaa call I2C_Tx movlw b'01000000' call I2C_Tx call I2C_Stop retlw 0 Ezt követően a 14 MHz-es frekvencia beáll a kimeneten. Ha a frekvenciát folyamatosan kell hangolni, akkor nem szabad freeze bitet küldeni, csak írni kell az RFH,RFM,RFL és RFR nevü regisztereket. Ha az elhangolás meghaladja a +/- 3500 ppm-et, vagyis a frekvencia milliomodrésze százalékának 3500 szorosát, akkor szükséges egy Newf bájt kiküldése a továbbhangolás elött. A vezérlőszó kiszámítása. Az Si570 adatlapján található blokkvázlaton látható, hogy a csip rendelkezik egy belső kvarcoszcillátorral . Az oszcillátor frekvenciájának pontossága +/- 2500 ppm a gyártó szerint. Ez azt jelenti, hogy a frekvencia példányonként eltérő lehet. A névleges értéke 114. 306951265 MHz. A legelső feladat, miután lehetővé vált az áramkör programozása, a belső kvarc pontos frekvenciájának meghatározása. Ehhez további eszközök szükségesek. Kalkulátor, amely képes 12 számjegyű számokkal számolni kerekítés nélkjül. Például a windows beépített kalkulátora alkalmas rá. Hex kalkulátor, mely az interneten elérhető. (http://www.squarebox.co.uk/hcalc.html), és Excel segédlet a konverziók könnyebb megvalósítására. (Si57x_HS-DIV_&_Finder_Calculator_v006.xls és si570.xls) , melyek letölthetők az internetről. A belső kvarc frekvencia meghatározható, ha a névleges 114 MHz-el kiszámolt vezérlőszó betöltésével. A vezérlő szót 100 MHz-re állítva a kimeneti frekvencia nem lesz pontos. A leolvasott frekvenciából azonban visszaszámolható, hogy milyen belső kvarc esetén lenne igaz a leolvasott érték, mivel már ismert a vezérlőszó és a hozzá tartozó pontos frekvencia is. A következő összefüggés használható; Fdco= Fout x HSDIV x N1, Ahol Fdco a belső 4.8-5.6 GHz-es hangolható oszcillátor frekvernciája, Fout a kimeneti frekvencia, HSDIV és N1 a vezérlőszó megfelelő bítjeiből képzett számok.

Ha Fout=100 MHz, HSDIV=6, N1=8, akkor Fdco=100 x 6 x 8 =4800 MHz. HSDIV és N1 meghatározása után mindig ellenőrizni kell, hogy a várható DCO frekvencia 4800-5600 MHz közé essen. Ha ez nem teljesül, akkor a csip resetelődik, és 10 MHz frekvenciára áll be. HSDIV értéke 3 biten állítható be, a következők szerint: 000=4 001=5 010=6 011=7 101=9 111=11 Más bitkombinációk és decimális HSDIV értékek érvénytelenek. N1 7 biten állítható be, az alábbiak szerint: 0000000=1 0000001=2 0000010=4 0000011=4 0000100=6 0000101=6 0000110=8 0000111=8 …………. És így tovább, de mindig páros szám. Ha tehát HSDIV=6 és N1=8, akkor a vezérlőszók bitjei rendre 01000001 10xxxxxx. Az x-el jelölt bitek már az RF regiszterek legmagasabb helyiértékű bitjei. A 7 című regiszterbe 0x41-et kell tölteni, de a 8 című regiszter tartalma még nem meghatározható. Ehhez elöbb az RF regiszterek értékének meghatározása szükséges. Az RF regiszterek tartalma kiszámolható: RFREQ = Fdco / Fxtal, ahol Fxtal a belső kvarc egyenlőre közelítőleg ismert frekvenciája. RFEQ = 4800 / 114.306951265 = 41.992169860. Ez decimális szám, melyet át kell számolni hexába, amely lebegőpontos lesz. Az öt bájtból 23 bit a tört érték. Mivel a 2 23-ik hatványával történő szorzás és osztás kényelmetlen, az excel tábla használata előnyösebb. A 41.99216986-at beírva a tábla kiszámolja az öt bájtos eredményt. A legmagasabb helyiértékű bájt két legmagasabb helyiértékű bitje az N1 –hez tartozik igy a bájtnak csak az alsó 6 bitje számít. A hat alsó bitet és az N1 regiszter alacsonyabb helyiértékű két bitjét össze kell adni, és így képződik a 8-as című regiszter tartalma. A fenti adatokból az excel tábla 02 9F E0 09 D0 értéket számol ki, de a 02 tartalmú bájt két magas helyiértékű bitje az N1-ből 11, így a teljes vezérlőszó 41 C2 9F E0 09 D0. Ha a kiküldő program változói eszerint vannak feltöltve, akkor a 100 MHz körüli érték megjelenik a kimeneten. A kimeneten mérhető frekvenciáról tudható, milyen vezérlőszó hozta létre, tehát visszakereshető a pontos Fxtal, mely ezt a frekvenciát állította be. Ekkor a mért frekvenciát kell a DCO frekvenciát meghatározó képletbe írni, és így más DCO frekvencia adódik. Mivel a vezérlőszó ismert, és az új DCO frekvencia meghatározása is megtörtént, Fxtal = Fdco / RFREQ. Természetesen a decimális vezérlőszót kell használni. Mivel már ismeretes a saját belső kvarc frekvenciája, a továbbiakban meghatározott vezérlőszók pontos frekvenciákat fognak beállítani.

Az Si570 bekapcsolás után bemelegszik. Kb 10 perc után éri el a termikus stabilitás állapotát. Ezalatt a frekvencia amatőrsávtól függően de maximum 100 Hz-et változott lefelé a kísérletek során. A csip áramfelvétele döntően a DCO frekvenciától függ. Alacsonyabb frekvencián kisebb az áramfelvétel. Ez azt is jelenti, hogy hangolás közben változnak a termikus viszonyok. Termosztát alkalmazása esetén ezt is figyelembe kell venni, a stabil frekvenciát az egyes BFO-k is befolyásolják, ezért a TCVR-ben nincs termosztát. A továbbiakban létrehozható az egyes sávokhoz tartozó program táblák tartalma. Az első tábla a kilenc sávnak megfelelően 9 sort tartalmaz. Egy lehetséges változat: DATA 0x4270,0x8db2,0x72c6,0x2a00,0x0166,0xfca7,0x8f10,0x00d8,0x0801,0x0001,0x000 0 ;01.81 DATA 0x4250,0x9fad,0x2576,0x2400,0x0158,0x706b,0x320e,0x0060,0x0503,0x0000,0x00 00 ;03.5 DATA 0xc2e6,0x39ac,0x8864,0x1c00,0x0144,0xa81a,0x0a0b,0x0090,0x0007,0x0000,0x00 00 ;07 DATA 0xc22c,0x76b2,0x9394,0x1700,0x00dc,0x98ee,0x5109,0x01f0,0x0100,0x0000,0x00 00 ;10.1 DATA 0xc22a,0x64c0,0x5f37,0x1400,0x0031,0xeac9,0xe307,0x0124,0x0004,0x0000,0x00 00 ;14 DATA 0x420b,0xecb5,0x4d23,0x1000,0x00e3,0xdea8,0x9806,0x01ac,0x0008,0x0706,0x00 00 ;18.67 DATA 0x420a,0x95be,0x33ae,0x0f00,0x006b,0x2e9a,0x0506,0x02cc,0x0001,0x0000,0x00 00 ;21 DATA 0x4209,0x79ce,0x3c5c,0x0d00,0x00f3,0x7e8b,0x7205,0x02ec,0x0804,0x0009,0x00 00 ;24.89 DATA 0xc264,0xb9d2,0x83b1,0x0c00,1x00d9,0x7a80,0x0405,0x02c4,0x0008,0x0000,0x00 00 ;28 DATA 0x0404 ;bandreg start value A sorok tartalma rendre: N1, HSDIV, RFM, RFH, RFR, RFL, H100, L10, M10. H10, L100, M100, M1k., H1k, num6, L1k, num4, num5, num2, num3, num0, num1

Az N1-RFL bájtok az Si570 vezérlőszavát tartalmazzák, az adott sáv elejére. A további, L,M és H betüvel kezdődő változók a 10, 100 és 1000 Hz lépésközhöz tartozó adatokat tartalmazzák . A num6-num0 bájtok az LCD kijelzőn megjelenő frekvencia digitjei, a legmagasabb helyiérték a num6, és num0 tartozik a skála x10Hz-es digitjeihez. A x1 Hz mindig nulla, ezért a táblában nem szerepel. A következő feladat a tábla elemeinek meghatározása. A táblázat első sorának, az 1.81 MHz-es sávhoz tartozó értékek kiszámítása az alábbiak szerint történhet: Mivel a VFO frekvencia az 1.81 MHz frekvencián ennek, és a KF frekvenciának az összege, a sáv elejéhez 10.677 MHz tartozik. HSDIV értékét 7-re, N1 értékét 66-ra választva a DCO frekvencia : Fdco = HSDIV x N1 x F = 7 x 66 x 10.677 = 4932.774 MHz. Ez az Si570 előírt DCO frekvencia határai közé esik. A DCO frekvencia és a belső kvarc frekvenciájának hányadosa adja az RFH-RFR bájtok tartalmát, decimálisan. RFREQ = Fdco / Fxtal = 43.173765611583, amit az excel tábla segítségével hexa számmá lehet alakítani.. Az eredmény 02 CE 8C 6E A7, de elé kell írni a HSDIV és N1 biteket is. Az eredmény 70 42 B2 C7 BE 73 . Ha ez a vezérlőszó betöltödik az Si regisztereibe, akkor előáll a sáv elején kívánatos 10.677 MHz a kimeneten. A VFO-t optikai enkóderrel lehet hangolni. Egy léptetés az enkóderrel 10, 100, vagy 1000 Hz változást okoz. Meg kell határozni azt a hexa számot, mely a sáveleji vezérlőszóhoz adva 10 Hz-el növeli a frekvenciát. A 10 Hz-el megnövelt VFO frekvencia 10.677 010 lesz. Az ehhez tartozó DCO frekvencia, és a vezérlőszó decimális értéke az előbbiek szerint kiszámolható, és az új vezérlő szó értéke 70 42 B2 C7 E8 D9 lesz. A 10 Hz növekedéshez az eredeti vezérlőszóhoz 2A 66 –ot kell hozzáadni. ( hex kalkulátor) Ennek A szorosa a 100 Hzhez tartozó lépés , majd ez utóbbit ismét A-val szorozva megkapható az 1000 Hz lépéshez tartozó hexa növekmény, és beírhatók az adatok a táblába. Már csak a tábla num6-num0 változóit kell beírni, így: 0x0801,0x0001,0x0000, ami a kijelzőn fog megjelenni. A hangolás tehát a vezérlőszóhoz történő hexa összeadással, illetve a kijelző digitek 10, 100 vagy 1kHz-es digitjeinek inkrementálásával, vagy dekrementálásával történik. A tábla további sorainak kiszámolása a fentiekkel azonos módon történik. Sávváltáskor a tábla megfelelő sora kicímződik, és az adatok a változókba kerülnek. A tábla csak az első bekapcsoláskor szükséges. Ekkor tartalma a vezérlő PIK EEPROM-jába töltődik. Ha a hangolás után a SAVE gomb aktív lesz, akkor az aktuális vezérlőszó fog az EEPROM-ba íródni. Így a VFO minden sávon „ emlékszik” a korábbi frekvenciára, ha mentés történt. A VFO működéséhez további táblák is szükségesek. Meg kell határozni sávonként azokat a vezérlőszó értékeket, melyek elérésekor a frekvencia már nem növelhető vagy csökkenthető a sávhatárok elérése miatt. A hangolást végző rutin letitltja az adott irányba végrehajtható további növelést, vagy csökkentést. Amikor a TCVR üzemmódot vált, meg kell változtatni a VFO frekvenciáját. A változás mértéke az alkalmazott szűrőktől függ, valamint attól, hogy korábban melyik üzemmód volt beállítva. A váltás során az alábbi esetek lehetségesek: USB->LSB USB->CW

LSB->USB LSB->CW CW->USB CW->LSB A szükséges shifteket a fentiekhez hasonlóan kell kiszámítani. Például ha USB->LSB váltás van, és a szűrő2.4 kHz-es, akkor célszerű 3 kHz-es shiftet választani. ( Az 1000 Hz lépéshez tertozó hexa növekményt 3-al kell szorozni, és a VFO frekvenciát ezzel kell módosítani. Ekkor az LCD kijelzés update-je nem szükséges. A létraszűrők sávszélességének változtatása során mindig állandó lesz az áteresztési tartományhoz tartozó alsó határ, és a felső vándorol a csatolás mértékétől függően. A TCVR-ben a vételi BFO frekvencia a távírószűrő felső határfrekvenciája fölé van megválasztva, adáskor a BFO 800 Hz-el alacsonyabb frekvencián dolgozik. Az LCD skála vétel alatt is az adási frekvenciát, a füttymélyponthoz tartozó frekvenciát mutatja, miközben minden sávon a szokásos felső oldalfrekvencia áll elő. Az LCD kijelző Az Si570-et vezérlő PIK 3.3V feszültségről működik. Ez azért indokolt, mivel az Si csip is 3.3V-os, és a két eszköznek kommunikálni kell az I2C buszon. A 2 soros LCD kijelző sajnos nem működik 3.3V tápfeszültségről, de a bemenetein elfogadja az ennek a logikai szintnek megfelelő feszültségeket, miközben a tápfeszültsége 5 V. Az LCD gyors írásához szükséges a státus bájt beolvasása, minden kiküldött adatbájt után. Ennek során az LCD kimenetei 5V-os logikai jeleket állítanak elő a D4-7 biteken. Ha az adatvezetékekbe 100 Ohmos soros ellenállások vannak beiktatva, akkor a PIK bemeneteken található védődiódák elvégzik a jelek korlátozását, és nem kerül 5V az egyébként 3.3 V-ról működő áramkörök bemenetére. Az RS, RW és E vezetékekhez nem szükséges védelem, mivel ezek mindig bemenetként funkcionálnak. Az LCD első sorában megjelenik a frekvencia kHz-ben. A második sorba íródik az üzemmód, a RIT felirat amikor a vételi elhangolás aktív, a frekvencia mentésekor rövid idöre a RIT felirat helyén a SAVED felirat, végül az aktuális hangolási lépés. Egyszerű VFO YU1LM SDR adó és vevő paneljéhez. Az adó és vevő panel üzemeltetéséhez a vételi frekvencia négyszeresén járó kvarcoszcillátor szükséges. Ha a számítógép az általánosan használt hangkártyákkal működik, akkor A Rocky program a kvarc frekvencia negyedéhez képest –20 és +20 kHz tartományban képes adni távírójeleket, és venni SSB valamint távírójelekjet. Ha az amatőrsáv nagyobb tartományára kell biztosítani a vételt, akkor olyan kvarcoszcillátorok szükségesek, melyek átkapcsolhatók. Az Si570 áramkörrel ilyen oszcillátor könnyen megvalósítható. Ha egy négy sávon működő SDR adóvevőt kell készíteni, akkor az alábbi frekvenciák négyszeresére kell programozni az Si570-et: 3520, 3550, 3580, 3610, 3640, 3670 kHz, 7020, 7050,7080 kHz, 10100, 10130 kHz, 14020, 14050, 14080, 14110, 14140, 14170 kHz. Sávon belül a tartományok 10 kHz-el átlapolódnak, és így a PC képernyőjén megjelenő 10 és 20 kHz közötti tartomány két különböző VFO frekvencia mellett is megjeleníthető.

A frekvenciák váltása UP és DOWN nyomógombokkal valósítható meg, és az aktuális center frekvenciát LCD kijelző mutatja. A mutatott értékhez kell beállítani a Rocky program centerfrekvenciáját, és a valóságos frekvenciát fejszámolással kell meghatározni, a VFO és a képernyőn leolvasott érték algebrai összegzésével. A VFO áramköri elrendezése az 1.ábrán látható.

1.ábra. Az SDRVFO kapcsolási rajza A 12V tápfeszültségből egy 7805 állítja elő az LCD működéséhez szükséges 5V tápfeszültséget, amit egy TS1117 csökkent le 3.3 V-ra. Ez utóbbi feszültség táplálja a PIC16f648 kontrollert, az Si570-et és a szintemelésre szolgáló FIN1002 chipet. A program egyszerű: az egyes üzemi frekvenciák beállításának négyszereséhez tartozó vezérlőszavakat kell meghatározni (17 vezérlőszó ), és a nyomógombos léptetéssel meghatározott vezérlőszót ki kell küldeni az I2C buszon az SI570 felé.

2.ábra. Az SDRVFO kísérleti panelje. Folyamatos hangolású SI570 VFO 9 sávos adóvevőhöz. Nagyobb teljesítményű processzorral folyamatos hangolású VFO is készíthető. Ilyen VFO egyszer transzponált, például létraszűrős adóvevőhöz alkalmas, az 1.8-28 MHz-es amatőrsávokon belüli folyamatos hangolás mellett. A hangolás optikai enkóderrel történhet. A VFO nyomógombokkal vezérelhető: UP -sávváltás felfelé DOWN -sávváltás lefelé RIT -vételi elhangolás ki/be USB -felső oldalsáv bekapcsolás LSB -alsó oldalsáv bekapcsolás CW -távíró üzemmód STEP -léptetés hangoláskor, 10-100-1000 Hz SAVE -üzemi frekvencia tárolása EEPROM-ba, sávonként Az adás-vétel átkapcsolására a VFO rendelkezik PTT bemenettel. Az adási és vételi sávszűrők váltásának vezérlőjeleit is előállítja, egy 4-ről 10-re multiplexelő 4028 áramkör segítségével. A VFO kapcsolási elrendezése a 3. ábrán látható.

3.ábra Folyamatos hangolású VFO 9 sávos TCVR-hez. A korábbi megoldásokhoz hasonlóan itt is 5V tápról üzemel az LCD kijelző, és a 4028 multiplexer. A PIC18f252 processzor, az Si570 és a FIN1002 erősítő 3.3V-os tápfeszültséget kap. D1-D6 diódák elhagyhatók, mivel a processzor saját beépített diódákkal rendelkezik. Noha a soros port csatlakozóra ki van vezetve, a szoftver nem tartalmazza az esetlegesen beépíthető, a CAT interfészt kezelő rutinokat. A fejlesztés során kiderült, hogy a processzor IO portjainak száma nem elegendő egy kimerítőbb funkcionalitást biztosító VFO számára . A kilenc sávon eltárolható frekvenciák számát is korlátozza a választott processzor EEPROM kapacitása. A processzor környezetét így is ki kellett egészíteni a gombok kezelésére szolgáló diódás logikai hálózattal, továbbá a sávváltást támogató multiplexerrel. A VFO emiatt nem lett beépítve adóvevőbe, tesztelése csak mérésekkel történt. A további fejlesztések a PIC18F4520, majd a PIC18F46K20 tipusú processzorok használatára épültek. Ezek eredményeképpen jött létre a 9 sávos RH adóvevő, melyet önálló dokumentum ismertet.

4.ábra. 9 sávos, folyamatos hangolású VFO PIC18f252-vel.