10
Eper és koporsó
A
z öregekre bízott kislány szépen növekedett, okosodott. Már felérte a hombár tetejét is és olyan erős volt, hogy a fedelét is fel tudta emelni. A nagymama a hombárban tartotta az egyik rekeszben a lisztet, a másik rekeszében a baromfiak magját, a tavaszi árpát. Kérte kis unokáját, vegyen ki magot a hombárból és etesse meg a csirkéket. A gyerek szívesen végezte a rábízott feladatot. Örült, amikor a csirkék csipogva tülekedtek a lába körül és hallotta csőrük szapora koppanását, ahogy sietve szedegették a magokat. – Nagymama, az itatójukba is öntök mindig tiszta vizet. Ugye, azt is kell? A borítót nem felejtem el visszarakni a kiscsibékre. Vigyázok rájuk, hogy együtt maradjanak! – Ez a gyerek már a segítségemre van. Kedves kis jószágom! – büszkélkedett magában a nagymama. 11
Közeledett az aratás ideje. Most már nem kell annyira aggódnia, hogy a gyereket egyedül kell otthon hagynia. Tud magára vigyázni. Meg tudja itatni, etetni a csirkéket is. És itt van Vakarcs, a kutya. Ketten vigyáznak egymásra és a házra is. Már az aratás vége felé jártak. Zavartalanul folyt az élet a mezőn és a ház körül is. De történt, hogy az egyik este, otthon, a kis unokájukat a földön összekuporodva találták. – Mi történt ezzel a gyerekkel!? – ijedten szaladtak, hogy felemeljék a földről. – Ez a gyerek evett valamit! – Nézd Papa, mi van itt körülötte a földön! Mindent kihányt! Eper is van benne! De honnan, nálunk nem terem eper! Akkor látják, hogy a tornácon egy nyitott csomag hever. Abban van egy doboz eper is. Pár szem hiányzik belőle. – Ebből evett a gyerek! Biztosan! A csomagot ma hozta a postás és a gyerek átvette. Nézik a csomagoló papírt, látják, még azt is ráírták: Romlandó! A kézbe12
sítési szabályzat szerint a romlandót egy napon belül a címzetthez kell szállítani. A feladó a lányuk. Kedveskedni akart a kislányának csak arra nem gondolt, hogy ilyen kánikulában az eper nem bírja ki a becsomagolást. Erjedni, romlani kezd. A gyerek tudta, hogy a csomagot az édesanyja neki és a nagyszüleinek küldte. Nem szép dolog, de kíváncsi volt, meg unatkozott is. Kinyitotta a csomagot és a gyönyörű piros eperszemeknek nem tudott ellenállni, evett belőle. – Biztosan meg sem mosta! – gondolták. Rosszul is lett tőle, mert az eper akkor már romlani kezdett. – Adjál gyorsan a gyereknek teát, hidegen, sokat! Az kell most neki! – mondta a nagyapa. Felkapta kis unokáját és vitte be a hűvös szobába. – Tudom én is, hogy mit kell csinálnom! – válaszolta a nagymama. Már készítette is a teát. Lehűteni leengedte a kútba, ott elég hideg a víz, az majd hamar lehűti a teát. Vitte is a hűvös teát, ölbe vette unokáját és próbálta megitatni. Nem járt sok sikerrel, mert a gyerek nem 13
tudott nyelni és a tea félrement. Köhögési rohamot kapott, szegénykém, és a teával együtt még ami a gyomrában volt, az is kijött belőle, minden a nagyanyja ölébe. A gyerek a szemét sem nyitotta ki és tűzpiros volt az arca. – Magas láza van! Orvost kell hívnunk! Papa, kérdd meg a szomszéd gyereket, menjen el a körorvosért. Kerékpárral gyorsabban odaér a harmadik faluba, mint te lovasszekérrel. Az orvos hamarosan meg is érkezett, ő is kerékpárral. Nézi a gyereket, a homlokát, a gyomrát, a hasát. Végül megállapította. – A gyereknek gyomorfertőzése van. Jó, hogy hányt. Jöjjön csak ki belőle minden rossz, ami a bajt okozza. Hasmenése nincs? Akkor kapjon egy kiskanál ricinust. A beleit is ki kell tisztítani. Írok receptet. Kapjon sok langyos, citromos limonádét. Tegyenek bele egy kis sót is. Cukrot ne tegyenek bele, csak szaharint. – Drága Doktor úr! Citromunk nincs! – Akkor hát keressenek. Valakinek csak lesz. Addig is sok hűvös teát itassanak vele és tegyenek állott vizes boroga14
tást a gyomrára és a hasára. Tartsák a kis beteget ágyban. Holnap meg benézek magukhoz. Enni csak pirított kenyeret, reszelt almát vagy almakompótot kaphat. A legfontosabb, hogy igyon sok, hűvös teát. Holnap majd meglátjuk, még mit tehetünk. Isten velük! – köszönt el az orvos. A nagyszülők hálálkodva kísérték az utcaajtóhoz az orvost. A nagymama sietett vissza az unokájához, próbálta megitatni, sikertelenül. A betegség híre már Róza ángyihoz is eljutott, aki jött is már egy galambbal, hogy abból főzzenek levest a gyereknek. Még egy citromot is hozott. – Véletlenül volt otthon egy! De én a galamblevesben inkább bízom, mint a citromos teában. – mondta Róza ángyi. A nagyszülők betartották az orvos utasításait, de a gyerek csak nem akart jobban lenni. A teából egy-két kanállal azért sikerült megitatni – nagy nehezen. Az orvos minden nap benézett hozzájuk. – Drága Doktor úr! Magában van
15
minden reményünk! A gyerek, ugye meggyógyul?! – Ami tőlem telik, mindent megteszek. Most már minden a gyerek szervezetén múlik – válaszolta az orvos. A gyerek egyre gyengébb, sápadtabb lett. Javulást nem, inkább romlást láttak. Legutóbb az orvos is azt mondta: – Nem lesz ennek jó vége! A nagyapa úgy értelmezte az orvos megjegyzését, hogy a halál már itt áll a ház küszöbén, elviszi az egyetlen unokáját. A halál ellen nem tud tenni semmit, de az unokájának legyen a legszebb koporsója. Ezt még megteheti az unoka kedvéért. El is ment az asztaloshoz, megrendelni a koporsót. Az asztalos jött, és méretet vett az unokájáról. – Hogyan lehet ezt kibírni?! – gondolta a nagyapa. Még írt a lányának is. – Ha életben akarod látni a lányod, siess haza! A koporsót már megrendeltem! Harag munkált benne. A lánya tehet
16
az unokája betegségéről. Hiába mondta a felesége: – Nem tehet a lányod erről a betegségről, erről a bajról. Jószándékból küldte a csomagot. Még azt is ráírta: „Romlandó!” – Azt mondod, Asszony, hogy jószándék! Nem! Ez esztelenség. A jószándék útjának a vége nem a temetőbe vezet. Ne is kérdezd, Asszony, hogy hová megyek, mert most elmegyek. Nem akarok találkozni a lányommal, ha megérkezik! Az édesanya két nap múlva meg is érkezett csomagokkal megpakolva. A gyereknek hozott Pick téliszalámit meg cserkészkolbászt. Ezek a gyerek kedvencei. A szülőknek kávét, teát, kakaót. Az édesapjának meg bagót. A legdrágábbat. SKOAL volt a dobozra nyomtatva. Tudta, hogy az apja haragszik rá. Bagózni meg nagyon szeret. Ezzel talán sikerül egy kicsit kiengesztelni. A gyereket rossz állapotban találta. Igaz, hogy az orvos szigorú diétát írt elő, amit a nagyszülők be is tartottak, de az anya úgy gondolta, valamit tennie kell a 17
gyerekéért. Megkísérli, ad a gyerek szájába egy kis téliszalámit, hátha a szalámi finom, sós, zamatos íze meghozza a gyerek étvágyát. A kicsi elkezdte szopogatni a szalámit. – Csoda történt! – gondolta a nagymama. – Hiába, az anyai ösztön! Mit szól majd a Papa! A szalámi után a gyerek még ivott pár korty teát is. Ez is csodaszámba ment. – Lányom, most már elég! Ne adj többet a gyereknek, hagyd aludni! – intette le a lányát a nagymama. Az édesanya a gyerek mellett maradt. Leste minden rezdülését. A téliszalámi és a sok tea megtette a hatását. Egyszer csak megszólalt a gyerek: – Éhes vagyok! Szomjas vagyok! Csoda, csoda után. Még az orvos is megjegyezte: – Javulást látok! A diétát kiegészíthetik húslevessel és ízletesebb ételekkel, amit a gyerek szeret, de ne legyen zsíros! Pár nap múlva a nagyapa is előkerült. Megrendült öröm árasztotta el a lelkét. Megmarad az unokája, a legfontosabb 18
kis lény, aki számít az életében. Meglepte önmagát is a féktelen szeretet érzése. – Nem állhatok itt, valamit tennem kell. – gondolta. Mindjárt intézkedett is. – Asszony, a gyereket ki kell vinni a levegőre, mi meg megyünk és végezzük a dolgunkat a mezőn. De várj csak, először elmegyek az asztaloshoz és lemondom a koporsót. Nem kell az nekünk, hála Istennek! Az asztalos vissza akarta adni az előleget, amit a koporsó készítéséért kapott, de a nagypapa nem fogadta el. – Maradjon csak magának! Az a jó, hogy nincs szükségünk rá. A lányától azért csak elbúcsúzott, a maga módján: – Aztán ne küldjél nekünk több csomagot! Fel akarom nevelni az unokámat, ha már rám bíztad!
19
