Az orvostudomány korlátairól.
„Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem.” (részlet a magyar orvosi esküből) Boldogkői Zsolt tanszékvezető biológus professzor komplementer gyógyászatot támadó publicisztikái szükségtelen, és sajnálatos feszültséget keltenek egy olyan területen, mely boszorkányüldözés helyett régóta érdemelne inkább kreatív együttműködést. A hazai orvosképzés egyik fellegvárának elméleti intézetéből érkező kemény ítéletben szikrányi könyörület sincs a komplementer gyógymódokkal szemben. A szerző publicisztikája (1,2) karakteresen tükrözi az akadémikus nézőpont sajátos percepciós torzulását, ezért könnyű prédát kínál a tudományos világkép korlátainak szemléltetésére. De először is nézzük az „ellenséget”. A komplementer és alternatív gyógyászat kuszaságába tartozik minden gyógymód, amit nem épített magába az alloterápiás jellegű intézményes medicína – mert tudományosan nem (vagy nem eléggé) bizonyított a hatása. Feltétlenül el kell azonban különítenünk ezen belül két típust. A népi-, és természetgyógyászat jellegű eljárások, étrendi ajánlások, és hasonló gyógymódok nem lépik át a tudományos világkép kereteit, ezek hatékonysága „evidence based” technikákkal vizsgálható. Sok szempontból az orvostudomány gyermekkorát képviselik e természetes eredetű anyagok és eljárások, melyek hatékony elemei sok mai gyógyszer és terápia alapját is jelentik. A gyermeket azonban nem szokás ütni-verni azért, mert még nem nőtt fel, így méltányosabb lenne az össztűztől elhatárolni ezeket a diszciplínákat. Az inkvizítori ambíció valódi célpontja a komplementer gyógymódok második típusa, mely empirikusan nem igazolt – vagy aligha igazolható. A transzperszonális pszichoterápia, ajurvedikus gyógyászat, akupunktúra, reiki, homeopátia, kineziológia, manuálterápia, és az energiagyógyászat ki tudja hány változata vélhetően azért vált ki heves sarlatán-vadászatot, mert elfogadása a racionális világkép elengedését igényelné. Boldogkői professzor úr olvasatában a gyógyítás szigorúan tudományos aktus, melyet az intézményes keretek között felkent orvos kizárólagos joggal művel. „A betegség és az egészség biológiai alapokon nyugszanak.” – állítja a biológus szerző, hogy igazolja legitimitását a gyógyítás teljes spektrumának megítélésére. Nos kétségtelenül: az egészség biológiai alapokon is nyugszik. Ama apró is szócska azonban megérdemel némi visszafogottságot. A WHO egészség-meghatározása például tartalmaz olyan fogalmakat, mint lelki, mentális, érzelmi, és szociális egészség, vagy belső béke. Komolyan tartok tőle, hogy belső békém alapját egyetlen biológus sem fogja megtalálni, ha pusztán kromoszómáim nukleotid-szekvenciájában keresi…
A gyógyulást illető személyes megélésem rezonálni látszik a népesség komoly hányadának megtapasztalásával. Közös élményünk, hogy a gyógyulás misztériuma nem nélkülöz bizonyos irracionális, mi több: spirituális (apage satanas!) elemeket, melyek nem hozzáférhetők az empirikus vizsgálat számára. Az orvos kúrálhat, de a gyógyulás mögött valami megfoghatatlan kvantum-ugrás (kognitív séma-törés?) rejtőzik, mellyel a beteg úgymond kiugrik az orvoslás által átfogható racionális regiszterből. Excesszív formájában a racionalizmus dogmatizmushoz, az empirizmus pedig szkepticizmushoz vezethet, vagy miként Kant megfogalmazta: az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek. A szerző nyíltan felvállalja szkepticizmusát, bár gondolataiban nem ritkán a dogmatikus elem is megvillan. „…cikkeket
közölnek
és
állásfoglalásokat
tesznek
közzé,
mégpedig
hierarchiáik
legmagasabb szintjeiről.” (A dogma: a magasabb szinten posztoló véleménye fontosabb.) „Az akupunktúráról szóló cikkem megjelenését követően a TV2 is elővette a témát, de nem orvos „szakértőt” hívtak, ezért az itt elhangzottakra nem reflektálok.”
(A dogma: a
szakértelem alapfeltétele az orvosi diploma.) „…megkülönböztethetetlen a placebóhatástól (értsd: zéró hatás).” (A
tudományos doktrina negálja azon betegeket /bizonyos tanulmányokban a bevont esetek 30-40 %-a!/, kik meggyógyulnak pusztán annak hiedelmétől, hogy meg fognak gyógyulni! Jó okkal feledkezik meg róluk, hiszen éppen ők rejtik az alternatív medicina varázslatát.) „Nincs gyakorlatom a fémek arannyá való átalakításában sem, mégis ki merem jelenteni, hogy ez közönséges laboratóriumi körülmények között nem lehetséges. Ez az állítás azért hiteles, mert ismerem a tudomány idevonatkozó tételeit.”
(Nem igényel
kommentárt. Ez a dogmatizmus kvintesszenciája.) A dogmatizmus (még ha nem is túl szerencsés,) bocsánatos bűn egy biológus professzortól, aki orvosokat képez az orvosi doktrínára – hiszen ne menjen orvosegyetemre az, aki nem kíváncsi az orvostudomány hiedelemvilágára. Sokkal jobban elszomorít a szerző másik típusú kognitív disztorziója – a nyíltan erőszakolt tudományos szkepticizmus, mely minden immanens értéket, szépséget és művészi aspektust kipusztít a gyógyítás varázslatából. „A tudomány legfontosabb jellemzője a kísérletes bizonyítás” - hangsúlyozza ismételten Boldogkői professzor, s ezzel a pozitivista tudomány racionalitásával támadja a komplementer gyógyászatot. Ha fontosnak ítélném a téma tudomány-filozófiai vonatkozását, akkor citálnám Thomas Kuhn hagyatékát, és megvilágítanám, hogy az empirikus tudomány fogalmi kerete távol áll az abszolút igazságtól, erősen függ a kulturális kontextustól, így például a posztmodern paradigma referenciakeretből szemlélve a pozitivista orvoslás már a gyógyulás fogalmát sem képes megnyugtatóan definiálni. Ha még radikálisabb lennék, akkor talán Paul Fayerabend gondolatmenetét idézve hangsúlyoznám, hogy a tudományos racionalitás dogmája a kifinomult játékszabályainak ellenére sem több, mint egy újabb keletű vallás.
Ennél fontosabbnak találom azt kifejteni, hogyan született a tudományos szkepticizmus vallása, mert ez rámutat arra, hogy az akadémikus orvoslásnak nem a komplementer medicina az igazi ellensége, hanem ha enged saját regresszív késztetésének, és megfeledkezik a korlátairól. A tudományos orvosi (racionális) világkép nem Jenner védőoltásához, vagy valamelyik sarkalatos felfedezéshez kötődik, hanem az emberi kognitív fejlődéstörténet késői, de messzi nem a legutolsó állomásához: a racionális gondolkodás térnyeréséhez. Egyéni kognitív fejlődésünk ma 10-11 éves korban jut a formális műveleti szintre, mely képes absztrakt koncepciók kezelésére, és a deduktív logika készségszintű használatára. Kollektív kultúrtörténetünkben a felvilágosodás korára tehető ezen kvantum-ugrás, mely során a dominálóan induktív logikát használó, konkrét műveleti tudatszintből a közösség (kulturális szempontból) meghatározó része felemelkedett a formális kognitív szintre. Ők hozták-hozzák létre azt a rendkívül hasznos konstrukciót, melyet ma evidencia alapú orvostudományként ismerünk, használunk és tisztelünk. A világkép alkalmas volt egy bámulatosan részlet-gazdag biomechanikus emberkép kidolgozására, ami a technológiai-informatikai robbanással társulva soha nem ismert magasságba repítette a tudományos medicinát. A racionális orvoslás művelője azonban nem hagyhat figyelmen kívül egy tényezőt. Nevezetesen: a betegeinek nagyobbik fele ma sem formális műveleti szinten gondolkodik, hanem etnocentrikus, konzervatív, tradicionális hiedelemrendszerek mentén. Piaget konkrét műveleti szintként jelölte ezt a kongnitív keretet, melyben kőbe vésett formális szabályrendszerek, jobb oldali jellegű konformista, autoriter közösségek alakulnak. A csoportkohézió alapja a közös mítosz köré formálódó szilárd hiedelemrendszer, mely kollektív valóságcsatornában, vallások formájában ölt testet. Az elkülönült hiedelmek köré falak épülnek, melyeken keresztül nincs átjárás. E gondolkodásmód egyik erénye az a megtörhetetlen, erőteljes hit, mely évezredekre konzervált bizonyos társadalmi konvenciókat. A racionális keretbe szorult orvos számára komoly fejtörést okoz, hogy e hit még ma is él tovább, és nem feltétlenül a tudományos orvoslásra irányul. Ez a beteg erős bizalommal fordulhat a komplementer gyógyászat tetszőleges formájához, és hiedelmét semmiféle absztrakt, empirikus evidencia nem fogja megtörni. A komplementer gyógyászat számos technikája olyan legitim belső megélést, gyógyulás-élményt kínál a betegnek, melyet figyelmen kívül hagyni balgaság. A komplementer és alternatív gyógyászat színejava nem tudományos evidenciát, nem reprodukálható adatokat, még csak nem is alternatívát kínál az orvosi technológiának. Kiegészíti azt valamivel, amit az orvostudomány önmagában nem képes nyújtani. Tudjuk, hogy sajnálatos túlkapásokban az alulszabályozott CAM éppúgy nem szenved hiányt, mint a túlszabályozott, defenzív, deperszonalizált, szekularizált, és bürokratikus intézményes medicina. Ez azonban nem lehet elegendő alap arra, hogy félre söpörjük a beteg igényét, hiedelemvilágát, és teljes egészében partvonalon kívülre tegyük a komplementer gyógymódokat. Az orvostudomány sajátos arroganciája különösen érthetetlen akkor, mikor krónikus (értsd: gyógyíthatatlan) betegségek, és
funkcionális (értsd: strukturálisan ép, de mégis panaszos) betegek járványában fuldoklik az orvoslás. Érthetetlen, ha „primer, idiopátiás, esszenciális” betegségek tömegére gondolunk, melyek okáról halovány sejtése sincs az orvostudománynak. Érthetetlen, ha felidézzük a „szindrómák” sűrű erdejét, ahol a gondos tudományos megfigyelés évszázadok alatt sem jutott tovább, minthogy felsorolja a baj tüneteit. Érthetetlen, és megbocsáthatatlan minden gyakorló orvosnak, aki a haldokló beteggel szemben tanúsított hipokrita tudományoskodás ürességét valaha is átélte. ………………………………… Boldogkői professzor sajnos keresztes hadjáratot hirdetett nem csak a túlkapások, de a komplemeter medicina teljes legitimitása ellen. Publicisztikája, valamint védelmezőinek (3) fogalmazása világosan tükrözi a tudományos dogmatizmus percepciós tévedését. Az empirikus tudományt lehet evidenciára alapozni, mely lehet igaz vagy hamis, az orvosi beavatkozás pedig lehet hatásos, vagy hatástalan. A hiteles komplementer gyógyászat azonban nem empirikus tudomány, és nem is szeretne az lenni! Tudományos alapját a hiteles, reprodukálható gyógyulás-élmény adja – és nem a negatív irányban elfogult, külső megfigyelő véleménye. A gyógyulás a beteg belső megélésében, interpretációjában virágzik, így a tudomány igaz/hamis, hatásos/hatástalan fogalmai itt nem értelmezhetők. A komplementer gyógymód a beteg élményeiben kel életre, és lehet hiteles vagy hiteltelen. A hiteles komplementer gyógyászat meg sem próbál a „kemény” tudomány köntösében tetszelegni – de ettől még éppen olyan legitim lehetőséget kínál a betegnek, mint az intézményes medicina. Az orvos által gyógyíthatatlan betegségben még ennél is többet kínál: valódi alternatívát. A rheumás beteg fájdalmát (belső megélését) csillapító akupunktúra nem a közös TB-forrásainkat csapoló sarlatánság, hanem egy tudományosan gyógyíthatatlan beteg szenvedését enyhítő alternatíva – addig is, amíg várjuk az orvostudomány által beígért varázsgyógyszert. Gyógyítóként teljes mértékben hidegen hagy, hogy az anatómus nem látja a nádi-kat és chi áramlását mikroszkópja alatt – amíg betegem jobban van az akupunktúrától.
A tudományos orvoslás a racionális világkép sikertörténete. Széles látókörű művelője megérti és elfogadja a mitikus-vallásos (vagy más) hiedelemrendszerbe kötött betegének valóságát, és annak respektálásával alkalmazza a tudományát. Formális műveleti gondolkodása megengedi, hogy perspektívát váltson, és megértse: nem természeti törvényeket kell legyűrnie, hanem szenvedő embereket kell szolgálnia – akár annak mitikus hiedelmeivel együtt. A valóban racionális gondolkodást liberális, demokratikus attitűd kíséri, ami nem ellenséget lát a beteg igényeit kiszolgáló alternatív próbálkozásokban, hanem a tudományos orvoslás támogatóját és kiegészítését. Sajnos a tudományos medicina gyakorlója (oktatója) rendszerint hierachikus-protokolláris egészségügyi (oktatási) intézmény-struktúrában dolgozik, hatalmi pozíciót gyakorol a beteg (tanuló) fölött, ami nagyon könnyen regresszióba sodorhatja. (A hatalmi pozíció regresszív erejére kitűnő aktuális példa a hazai politikai közélet morális vákuuma.) A formális racionális gondolkodás sokszoros perspektívájának beszűkülését jelenti az a világkép, mely csak egyetlen aspektust tűr meg: az empirikus tudományét. A konkrét műveleti szintre ereszkedett kognitív működést jelzi e monokromatikus nézőpont, mely egy sajátos mítosz köré építi hiedelemvilágát, és az egyetlen igaz
gyógymód vallását kezdi gyakorolni. A tudományos redukcionizmus vallása ez, melyből kiszorul a belső megéléseink teljes spektruma. Terence McKenna szerint a modern tudomány alaptétele így szól: „Adj pusztán egyetlen csodát - a többit már megmagyarázom.” A tudományos redukcionizmus látóköre aligha szélesebb, mint bármely vallásos hiedelemrendszeré. Kánonja szerint cirka 14 milliárd éve történt egy nagy Csoda, mely során a Semmiből megszületett a Minden, benne az összes örök érvényű természettörvény, valamint az Univerzum, melynek működése kitartó vizsgálódással és logikus gondolkodással megfejthető. Tekintsünk el ama kezdeti csodától, és higgyük, hogy tudományos empíriával minden megismerhető – ez a tudományos szkepszis fűti a keresztes hadjáratot, mely aktuálisan a komplementer gyógymód ellen indult. Az empirikus tudomány fanatikusa szerint csak az legitim valóság, ami megfigyelhető – minden egyéb csak puszta hit kérdése. Az elkötelezett szkepticista nem veszi észre, hogy maga is egy vallást gyakorol. Monoteizmusának istene a logosz, és fanatizmusa feledteti vele, hogy logikus világát egy Csodára építette fel. (Rendben. Hajlandó vagyok elhinni, hogy egy borsónyi bigyóból lett a Minden. Végül is ez csak egy vers, egyetlen verzió a sok közül. Uni-versum. De azért tényleg elárulhatná valaki, hogy mi volt a Nagy Bumm előtt egy perccel? És ki adta a szikrát a gyújtózsinórhoz?)
A tudományos redukcionizmus fanatizmusával egyenértékű hibát vét, aki tudományos köntösbe kíván bújtatni egy (második típusú) komplementer gyógymódot, hiszen az pontosan azért kiegészítő, mert nem (vagy csak korlátozottan) igazolható tudományos eszközökkel. A megélhetési varázslók hajlamosak tudományosként árulni a portékájukat, és ez rendkívül irritálja a dolgos kutatót, aki nem talál objektív evidenciát. Az alternatív medicina a szubjektív és interszubjektív térben működik, tehát csak személyre szabottan, vagy a gyógyító-beteg relációjában validálható. (Ha objektív evidencia képezhető belőle, az már ortodox medicina, akkor is, ha még nem vált a kánon részévé.) Éppen ezért a hiteles gyógyító nem tudományos adatokkal legitimálja tevékenységét, hanem betegeinek gyógyulás-élménye által. (Miért ne kaphatna az amputált betegem valami coccin-bogyót, ha a homeopata beavatkozásától jobban érzi magát, visszatér az életkedve, kerekesszékben is megtalálja az értelmet életében, és boldogabban gurul tovább? Ha saját megélése szerint ettől jobban van, gyógyul, akkor ezt respektálnia kell az orvosnak akkor is, ha semmiféle tudományos megfigyelés szerint nem nőtt vissza a lába.)
A hadviselőknek ideje lenne felismernie, hogy rossz helyen ásták be magukat, hiszen a csata nem tudomány és áltudomány között zajlik, hanem betegség és egészség kétféle aspektusa között. A tudományos orvoslás evidenciákkal alátámasztható, igaz és hatékony technikákkal segíti a beteget, de önmagában semmivel nem növeli a megmentett élet értékét. A tiszta tudományos empíria nem hordoz immanens értéket, ezért végletesen torzult formájában a tudós intelligens szörnyeteggé válhat. A hiteles komplementer gyógyászat ezzel szemben a beteg belső élményeire épül, ezért értéket, szépséget és morált vihet a gyógyításba. Természetesen torzult, excesszív formájában a komplementer gyógyászat életképtelen moralizálásba, áltudományos hókuszpókuszba fullad, és a beteget megfoszthatja az orvostudomány áldásaitól. Ezen a ponton teljes mértékben egyetértek a szerző álláspontjával, és visszautasítok minden kuruzslást, áltudományos parasztvakítást, és nyerészkedést. Zúduljon bátran az a fürdővíz! Csak tisztelettel kérem: a gyerek maradjon. ………………………………….
A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága – mondta Mahatma Gandhi. Kognitív-gazdasági-politikai erőfölényére tekintettel az orvostudomány kezében van a kreatív együttműködés kulcsa. Saját korlátainak felismerésével kell legitimálja a komplementer gyógyászat hiteles művelőit, és meg kell tanulnia elfogadni a gyógyulás nem orvosi aspektusait. A tudományos vizsgálat eszköztára (bizonyos korlátokkal) a szubjektív, interszubjektív szférában is jól használható (pl. pszichometria, etnometodológia). Az akadémikus tudomány metodikai támogatása nélkül azonban aligha várható jelentő számú, tudományos igényeket kielégítő kutatás, mely legitimálhatná az alternatív gyógyászat értékes részeit. Az orvostudománynak ezért segítenie kell a legitim alternatívák kiszűrését. Az evidencia alapú kutatás paradigmájában a 30-40% placebo-gyógyulás „szükséges rossz”, ezért az evidenciák megalapozása ott kezdődik, hogy ezt lesöprik az asztalról. Az alternatív orvoslás hatékonyságát nem placeboval szemben kell vizsgálni, hanem ellenkezőleg: abban a „véletlen” 30-40 %-ban érdemes lázasan keresni a magyarázatát. A racionális orvosi paradigma rendkívül erős tudományt épített, de hajlamos elfelejteni, hogy csak egyetlen modellje a megismerésnek. Gödel tételei óta tudja minden matematikus, hogy formális logikából nem lehet a teljes világot felépíteni. Ha a racionális orvoslás nem respektálja ezt a korlátot, akkor valójában az egész-ség illúzióját veszi el gyógyulótól. S „aki lerombolja az illúziókat önmagában, és másokban, azt a legszigorúbb zsarnok, a természet bünteti majd meg” - figyelmeztet Nietzsche. ……………………………. Advent harmadik vasárnapja van. Közeleg a karácsony, és ez remek alkalmat kínál arra, hogy a két perspektívából harcolók felfüggesszék a zárótüzet, és egy percig elgondolkozzanak: mi ellen, és kiért küzdenek. Saját (romantikus? naiv? korlátozó?) hiedelmem szerint a háború okafogyottá válik, amint rádöbbennek, hogy egy célért csatáznak: a szenvedő beteg enyhüléséért.
Békéscsaba, 2014. december 14. Szűcs Zoltán dr. sebész, gasztroenterológus emberorvos (késes gyomorvos) Békéscsaba, Réthy Pál Kórház Sebészeti Osztály Referenciák: (1) Homeopátia – a nagy átverés: http://index.hu/tudomany/2013/02/06/homeopatia_a_nagy_atveres/ (2) Válasz az ébredő ellenállásnak: http://gepnarancs.hu/2014/12/valasz-az-ebredoellenallasnak-az-alternativ-orvoslas-felvette-a-kesztyut/ (3) Nyílt levél a Johns Hopkins Egyetem professzorától. http://gepnarancs.hu/2014/12/nyiltlevel-a-johns-hopkins-egyetem-professzoratol/ (4) Trackback: http://vastagbel.hu/blog-latest/item/278
