AZ ORVOS-HÉROSZTÓL AZ ÉLETMÓDI ORVOSLÁSIG G R O Á K LAJOS
/. A „homéroszi"
medicina
L e g r é g i b b ismereteink az antik g ö r ö g orvoslásról az ///ászból valók. Homérosz hősi eposza m i t o l ó g i a , hiszen a trójai háború t ö r t é n e t i l e g csak bizonytalanul rekonstruálható, jóllehet egy n é m e t kereskedő és H o m é r o s z - r a j o n g ó , Heinrich Schliemann az 1870-es években kiásta Trója maradványait, bebizonyítva létezését, amit addig sokan k é t s é g b e vontak. M i t o l ó g i a ennek ellenére, mert az itt vívott h á b o r ú és H o m é r o s z kora között csaknem fél évez red telt el, mialatt a történet szájhagyományként szállott nemzedékről n e m z e d é k r e , s közben mitikus elemek tapadtak hozzá: az e s e m é n y e k e t a háttérből az Olümposzi istenek be folyásolták, olykor c i v ó d v a , egymás s z á n d é k á t keresztezve, sőt a harcokba n é h a személy esen is belekeveredve. Aphrodité, a szerelem istennője kezét sebesíti meg Diomédész; ez azonban csekélység ahhoz képest, hogy a harcias Paliasz Athéné Árész hadisten ágyékába döfi a lándzsáját, mire „felhődült a vas „Árész", majd visszatérve az Olümpuszra, Zeusznak panaszkodik: világra hoztad e bőszült / és eszebomlott lányt, aki rosszat tervez örökké" ( V . 859, 875). A költő, mint másutt is, ironizál az istenekkel - talán kételyei vannak létezésüket illetően. Egészében azonban tragikus a m ű , mélyen emberi. H o m é r o s z alapgondolatát Zeusszal mondatja k i : „ Tán hogy részt vegyetek nyomorában Mert hisz az embernél
az emberi
fajnak?
a világon nincs nyomorultabb"
( X I I 446-7)
A z orvostörténész az Iliászban arra keres választ, milyen lehetett az archaikus görög világ orvosi-sebészi ismeretanyaga, és hogy m i t értsünk „orvos-hérosz" alatt. A z eposzban olykor hullahegyekről olvasunk; a harci szekér átgázol a v é r e s testeken, kerekeiről csurog a vér. A tömérdek s e b e s ü l t ellátása csak úgy lehetséges, ha a harcosok maguk is értenek a sebellátáshoz, és vállalják is. Erre számos példa olvasható. Akhilleusz, a trójai h á b o r ú l e g r a g y o g ó b b hőse nem tartja méltóságán alulinak, hogy sebeket kötözzön: egy ismert vázafestményen bajtársa, Patroklosz kar-sérülését pólyázza rutinos mozdulattal. 0 tehát orvos-hérosz. A z ilyen jelenet mindennapos lehetett, nincs benne semmi mitikus. Annál mitikusabb, hogy Apollón, aki mint m e g s e b z ő és gyógyító kanonizálódott, Trójában is megjelenik s j ó orvoshoz illően a súlyos sérült Glaukosz „kínját megszüntette azonnal, az éjszínű vért is / szárította a vad seben, s le/kébe erőt vert „ ( X V I 528-8 ) N e m meglepő, hogy az ő fia volt Aszklépiosz, aki kiváló g y ó g y í t ó eredményeinek köszönhetően felkerült az
Olümposzi istenek közé. Maga nincs ott Trójában, de fia, Makhaón, orvos, sebesülteket látott el, és harcolt is, ha kellett: orvos volt és hérosz, akárcsak Akhilleusz, Diomédész, Patroklosz és a többi harcos, akiket H o m é r o s z megörökített. Rajtuk kívül azonban hivatásos orvosok is tevékenykedtek. Agamemnón így biztatja a sebesült Menelaoszt: "orvos fogja sebedet gondozni, ad írt is a sebre"; amikor pedig Patroklosz sírva fakad a sok halott és sebesült láttán - „körülöttük a sokfüvű orvosok ott igyekeznek" ( X V I 28). Megbecsült szereplője volt a h á b o r ú n a k az orvos: „Mert aki orvos az ér ám annyit, mint sokan együtt / kell s hinteni gyógyszert" ( X I 514-5) hogyha kimetszeni nyílvesszőt A z eposzban sok s e b e s ü l é s leírása olvasható s ezek t ö b b - k e v e s e b b anatómiai ismeretre engednek következtetni: jobb oldalt a farán sújtotta: s a dárdahegy áttört / hólyagján s a farcsontja alatt kiszaladt a szabadba" ( V . 66) „ ... a nyakcsigolyáján át belelökte az érc hegyit dárdát: / és szemben foga közt nyelvét szétszelte az érchegy" (V 73). V a n fantázia szülte, a hallgatóra b i z o n y á r a kellő hatást gyakorló sérülés is: a homlokra mért ütéstől „két véres szeme lába elé hullott le a porba" ( X I I I 617 és X V I 740). A z „eset" kétszeri szere peltetése talán k ö z ö n s é g s i k e r é n e k köszönhető. Nagyon figyelemre méltó azonban a követ k e z ő : „vállán, ahol a kulcscsont elválaszt nyakat és mellet, hol a seb veszedelmes / ott megdobta éles kővel a harcraigyekvőt: / és elzsibbasztotta kezét, idegét szakította. / térdrerogyott tüstént s a kezéből íve kihullott. " ( V I I I 325). A traumas plexus brachialis sérülés pontos leírását olvashatjuk itt. De hogy kerülhetett az eposzba? Feltehetőleg or vosoktól érdeklődött H o m é r o s z a k ü l ö n b ö z ő sérülések felől; így is bámulatos, hogy a Kr. e. 8. században ilyen pontos megfigyelés születhetett. Egységes szabályok szerint jártak el a sebellátásban: a nyílhegy, e g y é b idegentest eltávolítása, a seb k i m o s á s a és enyhítő, vérzéscsillapító n ö v é n y i szerrel való meghintése. A k ö t ö z é s r e bizonyíték az említett vázafestmény. Sigerist hívja fel a figyelmet, hogy varratok ról, sebészi e s z k ö z ö k r ő l a mindenről b e s z á m o l ó H o m é r o s z nem tesz említést, valószínűleg nem ismerték ezeket. G y ó g y s z e r e k e t azonban használtak. A z eposz farmakonkéxú említi, ez azonban tágabb a mai gyógyszer-fogalomnál. Mágikus e r ő v e l felruházott anyag a farinakon, többnyire gyógyszer, de halálos m é r e g is lehetett. A m i t a sebekre hintettek, analgetikus, vérzéscsillapító lehetett. A nyílhegyet azonban olyan farmakonnal kenték be, hogy a kisebb sérüléseket okozó lövés is halálos legyen lehetőleg. A nyíl és az íj neve egyaránt to toxon, a nyílméreg toxikon farmakon. Egy 19. századi német farmakológus szerint Flelleborus /hunyor/ lehetett a m é r e g , ami kardiotoxikus glikozidot tartalmaz. A mítoszoknak általában van igazságtartalmuk, de kiszínezik a szürke valóságot, és fantá zia szülte elemekkel keverik. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy az eposzban megénekelt korban a harcosok bekötözték, ellátták bajtársaik sebeit. Azonban egy V . sz.-i dokumentum, az edalioni bronzlap, megörökít egy szerződést, amely a polisz királya és polgárai, valamint egy orvos család között köttetett arról, hogy a soron lévő csata sebesültjeit gyógykezelni fogják. Hornyánszky számol be erről, egyben ismerteti a poliszok egészségügyi ellátottságát is. A z orvostörténelem számára az Iliász és az Odüsszeia azért becses, mert orvosi infor mációkat őriz egy olyan korból, amikor az írásbeliség é p p e n születőben volt. A két nagy homéroszi mű orális költészet: a hallgatóság jelenlétében született. Ezért volt a dalnok oly megbecsült tagja a korai görög világnak. Az első orvosi szövegek megírásáig m é g évszázadok telnek el, de a gyógyítás természetesen ez alatt is folyt. A z orvosok megbe csültségére H o m é r o s z egyértelműen utal az O d ü s s z e i á b a n . Odüsszeusz háznépéből Eumaiosz mondja:
„ .... Mert idegent vendégül hívna-e bárki a házhoz, hogy olyat nem lelhet föl, ki a közre hoz áldást; mert a jövendőt mondja, a kórt gyógyíía, vagy épít, vagypedig isteni dalnok, a dalt gyönyörünkre ki zengi? " (Od. X V I I . 382-85) A z orvos tehát demiurgosz, a k ö z ö s s é g s z á m á r a hasznos, értékes ember a mindennapi életben is. Bizonyos mértékig kiváltságos helyzetüket jelzi, hogy a gyógyító m e s t e r s é g e t olyan családok tagjai végezték, akik eredetüket Aszklépioszra, az orvos-istenre v e z e t t é k vissza. Sigerist é p p e n abban látja az orvosi feljegyzések hiányának okát a H o m é r o s z utáni néhány században, hogy az ismeretek apáról fiúra, orálisan adódtak át.
//. A filozófiai
alapok
Ez a korszak m é g s e m volt m e d d ő a t u d o m á n y szempontjából. Milétosz városában, a j ó n o k lakta kisázsiai partvidéken kivirágzott az első e u r ó p a i filozófiai iskola, a milétoszi ter mészetfilozófia, melynek eszméi k é s ő b b j e l e n t ő s e n befolyásolták az orvosi g o n d o l k o z á s t . Első képviselője Thalész (624-546) volt, aki a világ keletkezésén t ö p r e n g v e arra jutott, hogy az egy ősanyagból (arkhéböl) j ö t t létre: a vízből. T h a l é s z kereskedő volt, egyiptomi útja során ismerkedett meg az ősi, egyiptomi-babilóniai teremtésmítosszal, amely szerint a világon a víz uralkodott. Marduk, a babilóniai istenség parancsára a v í z visszahúzódott, így létrejött a szárazföld. Ez megfelelt annak, hogy az ott lakók a mocsarak lecsapolásával j u tottak termőföldhöz. Thalész, aki k i v á l ó matematikus és csillagász volt, annyit tett c s u p á n , hogy kihagyta Mardukot a történetből. Tanítványa, Anaximandrosz bonyolultabbnak látta a világ keletkezésének, m ű k ö d é s é n e k okát. Ez szerinte az aperion /határtalan, végtelen, megmérhetetlen/. Erről, és minden e g y é b ről vallott nézetei csak más szerzők töredékes idézeteiben maradtak fenn: „a létező dolgok princípiuma az aperion, mert belőle kezdődik minden, és benne enyészik el. Azért végtelen, hogy a keletkezés ne szűnjék meg. " A z aperionból váltak ki a hideg-meleg és a száraz-nedves ellentétpárok. A z aperion minden későbbi történés hordozója, mint ahogy egy-két tucat kémiai elem m a g á b a n hordta, hordja az evolúció minden későbbi eredményét. V a l ó b a n , voltak gondolatai az evolúcióról is: „kezdetben az ember, mikor megszületett, más állathoz, mégpedig a halhoz hason lított.... " Egy m á s i k töredék szerint a m á s fajból való eredetét az bizonyítja, hogy születése után, szemben a t ö b b i állattal, h o s s z ú ideig dajkálásra szorul. „Éppen ezért, ha kezdettől fogva ilyen lett volna, nem lett volna képes fennmaradni." Anaximandrosz tehát sokoldalúan vizsgálta a világ anyagi természetét és ebből k i t ű n ő intuícióval vont le következtetéseket. A z ellentétpárok nemcsak a g ö r ö g orvosi teóriának váltak integráns részévé, hanem befolyásolták az orvosi gondolkozást egészen a 18. századig. A harmadik milétoszi, Anaximenész (585-525) ismét konkrét arkhét tételezett fel, a leve gőt. Ennek sűrűsödésével, ritkulásával magyarázza az ellentétek - hideg-meleg - létrejöttét. ( É r d e m e s megjegyezni, hogy a kor görögjeinek a levegőről más képzeteik lehettek, mint nekünk. Elég csupán arra utalni, hogy két, sőt három levegő-fogalmuk volt: az aér levegőt,
ködöt, párát jelent, m í g a pneuma a testen belüli levegőt, leheletet, olykor az életet, szelle met is jelentette. Végül az aithér /éter a felsőbb, tiszta idealizált „ l é g " lehetett.) Kortársa volt A n a x i m e n é s z n e k a Számosz szigetéről politikai emigránsként a dél-itáliai (580-500). Szemben a j ó n filozófu Krotón g ö r ö g g y a r m a t v á r o s b a telepedett Püthagorász sok materializmusával, ő és tanítványai a szám anyag feletti szupremáciáját vallották. A h a g y o m á n y szerint ők fedezték fel, hogy a m e g p e n d í t e t t húr h a n g m a g a s s á g a szigorúan ará nyos a húr hosszúságával, s e b b ő l , továbbá m á s számszerűsíthető viszonyokból arra k ö v e t keztettek, hogy a szám isteni eredetű és szervező, rendező szereppel bír a világban. Ez a „ s z á m - m i s z t i k a " az egészség-betegség problematikájára is alkalmazható. Schumacher szerint a logosszal, azaz az értelemmel, bölcsességgel bíró szám kapcsolatba kerül a ren dezetlen, p a s s z í v anyaggal (a testtel), s ezáltal mintegy életet lehel belé: az anyag formát, kap. Ez az összekapcsolódás a harmónia (a g ö r ö g szó eresztéket, funkciót ö s s z e k a p c s o l ó d á s t jelent). Ez a normális életfunkciók, az egészség feltétele. ( M á s meg közelítésben a formatív szám és a passzív anyag egyike az ellentétpároknak, e g y e s ü l é s e a harmónia, az egészség. A z ellentét kiegyenlítődése az ekvilibrium.) A mértéktelenség ételben, italban, életvitelben csökkenti a szám formáló erejét: ez a be tegség közvetlen oka. M á s szóval a betegség m o r á l i s okokra vezethető vissza. A p ü t h a g o r e u s o k ezt a h a r m ó n i á t kívánták elérni életrendjük aszketikus keretek k ö z é szorításával. Ez olyan tartást adott nekik, amiről Platón jóval k é s ő b b így írt: „Püthagorász életideált hagyott maga után, ami követőit életmódjukban mai is megkülönbözteti másoktól. Misztikus szelleme ellenére a Mester azt tartotta, hogy nem az istenek okozói a betegségnek, hanem a helytelen életmód; ebből következik, hogy az ember maga felel egészségéért". Egy három ókori szerzőnél is szereplő PUthagorász-töredék szerint minden, ami szenvedélyt kelt s a h a r m ó n i á t rombolja, megsérti az isteni t ö r v é n y . A legátfogóbban Porphüriosz ragadja meg a diéta lényegét: „Püthagorász legfőbb gondja az volt, hogy a test, mintegy zsinór mértékkel mérve, mindig változatlan állapotban maradjon" ( m á s szóval, hogy az életmód őrködjék a homeostasis felett, amint az a „ h i p p o k r a t é s z i " életmód esetében is k i m u t a t h a t ó ) . A húsevést elsősorban a lélekvándorlásba vetett hitük miatt tiltották. A z ajánlott étrend ár pakása, kenyér, zöldségek és hal volt. Tilos volt a Mediterráneumban tápláléknak tekintett bor is, „szenvedélyeketfelkorbácsoló hatása" miatt. Idővel ellenérzések t á m a d t a k a krotóni lakosság körében a püthagoreus k ö z ö s s é g iránt. A feszültség fokozódása miatt a Mester elhagyta a várost, majd nemsokára meghalt. A z V . század k ö z e p é n a közösség v é g l e g felbomlott, m é g élő tagjai szétszóródtak. A fejlődésnek abba az egyenes vonalába, ami a három milétoszi filozófust Alkmaionwà\ és Empedoklésszel, a természetfilozófiai eszme betetőzőivel összeköti, P ü t h a g o r á s z nem teljesen i l l i k . Elsősorban azért, mert ő az é l e t m ó d i gyógyításhoz morális m e g f o n t o l á s o k útján jutott el, nem pedig az ellentétekkel v a l ó gyógyítás megfelelő adaptációjával. Ettől függetlenül m a r a d a n d ó befolyást gyakorolt a g ö r ö g orvosokra. Jó példa erre, hogy a Hip pokratészi esküt 2000 évig mindenki a nagy koszi mesternek tulajdonította és a koszi orvosi szellem etalonját látta benne. A 20. század derekán azonban Ludwig Edelstein gondos analízissel kimutatta az Eskü püthagoreus eredetét. A z ugyancsak krotóni Alkmaion v i r á g k o r a Püthagorász halálával esett egybe. Ez a filozófus-orvos állatokat boncolt, s ennek során felfedezte, hogy a szemgolyót az agyvelővel járatok, r é s e k kötik össze. E b b ő l , és a többi érzékszervről tett megfigyelései alapján arra következtetett, hogy az „agyban van a vezető szellem". Jelentős lépéssel vitte e l ő r e a ter-
mészetfilozófiai gondolkozást azáltal, hogy az erők - d ü n a m i s z e k - egyensúlyával, illetve annak hiányával m a g y a r á z t a az e g é s z s é g - b e t e g s é g jelenségét: „Alkmaión azt mondja, hogy az egészséget az erőknek, a nedvességnek, a szárazságnak, a hidegnek, a melegnek, a kese rűségnek, az édességnek s hasonlóknak az egyenletessége tartja fenn: de ezek közül egynek az uralma betegséget okoz". Az e g y e n l e t e s s é g a görög s z ö v e g b e n isonomia, azaz egyen j o g ú s á g , egyenértékűség, az „egynek uralma" pedig a monarkhia^ Másik fontos töredéke: „Alkmaión azt mondja, hogy némelyik betegség az élőket a meleg vagy a szárazság szer fölötti mértéke folytán lepi meg, némelyik a táplálkozás bősége vagy hiánya folytán, másik a test bizonyos részeiben rejtezik, mint például a vérben, agyban, velőben. Máskor meg külső okokból származnak, a víztől, vidéktől, fáradtságtól, ínségtől vagy más effélétől". N e m kevesebbet mond ez a töredék, mint hogy a betegségnek van oka: az isonomia m e g b o m l á s a ; kiváltó tényezője: a helytelen táplálkozás környezeti tényezők, é s végül van lokalizációja, ami a szervpatológia irányába mutat, holott a nedvelmélet és - p a t o l ó g i a még kis se bontakozott. Ezzel a szintézissel A l k m a i ó n nagy lépéssel vitte közelebb a természet filozófiát az orvosi g o n d o l k o z á s h o z . A l k m a i ó n kortársa volt a szicíliai Agrigentumban született Empedoklész, a kísérletező t e r m é s z e t t u d ó s o k távoli előfutára. Ő v é g e z t e el ugyanis a tudománytörténet első fizikai kísérletét, amellyel a levegő anyagi t e r m é s z e t é t úgy kívánta bizonyítani, hogy egy lopó for májú v í z ó r a - klepszüdra - felső nyílását befogva vízbe mártotta, s azt tapasztalta, hogy az edény csak részben telik meg vízzel a bennrekedt levegő miatt. Feltehető, hogy ez a tapasz talat szülte meg a légzésről kialakított elméletét is: a vér az erekben a s z í v m ű k ö d é s hatására fel-alá mozog; miközben lefelé, a zsigerek fel halad, a kiürült erekbe beáramlik a levegő, majd a visszatérő vér kiszorítja. Ez egyezni látszott a be- és kilégzéssel. A fény ter mészetével valóban látnoki megsejtése volt: a fény parányi részecskék formájában, véges sebességgel érkezik a fényforrásból a s z e m ü n k b e . Míg Thalész a vizet, A n a x i m e n é s z a levegőt, a kortárs Hérakleitosz pedig a tüzet nevezte meg öselemként, Empedoklész visszanyúlva a püthagoreus tanhoz, a n é g y elemet tűz, víz, föld, levegő - tette meg a Kozmosz s benne az élőlények építőanyagává. Emellett A l k m a i ó n t követve nagy szerepet tulajdonított az erőknek, dünamiszeknek, melyeket mind inkább kvalitásoknak hívtak, az öselemek pedig fokozatosan ezek hordozóivá d e g r a d á l ó d tak. A kvalitások - egyben ellentétpárok: hideg-meleg, száraz-nedves, no meg a „ b i o l ó g i a i " kvalitások: a keserű-édes, savanyú-sós ellentétpárok megfelelő (harmonikus) k e v e r e d é s e (krázisza) alapfeltétele nemcsak az e g é s z s é g n e k , hanem minden létezőnek. Fontos hogy a k e v e r e d é s a Szeretet, m í g a szétválás a V i s z á l y következtében j ö t t létre. A z e l ő b b i szim b ó l u m - p á r ekvivalens a születéssel, m í g az utóbbi a pusztulással; a szeretet természetes közege a víz, a viszályé a tűz. E m p e d o k l é s z a mindaddig absztrakt kvalitásoknak élettani illetve patológiai szerepet tulajdonít. Pl. az éles látáshoz szükséges hogy a szemben tűz és víz, azaz a száraz meleg és a nedves hideg megfelelő arányban keveredjék. Ha ez nem har monikus a pórusok e l t ö m ő d n e k . A gyógyítás pedig az ellentétessel kell, hogy történjék. In nen indul tehát ennek a terápiás elvnek talán m á i g sem befejezett pályafutása. P ü t h a g o r e u s harmónia, alkamióni izonómi és empedoklészi harmonikus keverék: mind három egyensúlyi állapotot fejez k i , melynek megóvása elsősorban a t e r m é s z e t e s gyógyerőtől várható. Ha ez nem elég, m i n d i n k á b b az életmód szabályozása segíthet. A tennészetfilozófusok sorát lezárja két gyógyító, aki nem volt orvos, sem filozófus. „ Talán nem tévedés bennük a Püthagorász által megalapozott diaita és a gimnasztika
képviselőit látni" írja Schumacher. Mindkettőjük működése az V . század első felére esett, ez is alátámasztja a feltevést. Ikkosz a pütharoreus mértéktartás szerint élt és ezt tanácsolta a betege inek is. Hérociikosz günmasztész, azaz edző, torna-oktató volt, s amikor beteg lett, gimnasz tikával kezdte magát gyógyítani, majd ezt tette a hozzá forduló betegekkel is. A z Arisztotelész tanítvány Menőn szerint Hérodikosz s z á m á r a az orvoslás feladata a tennészet szerinti (kata füszin) életmódra való rávezetés, melynek fő eszköze, hogy „fáradalmakkal kell az étkezést egybekötni, mert ettől lesz jó az emésztés". Mivel feltehetőleg sok ilyen tevékeny tornamester élt az ókori Hellaszban, Hornyánszky lehetségesnek tartja, hogy az „orvos-tudósokká avan zsált tornamesterek'' munkássága szerepet játszhatott abba, hogy a gimnasztika végül része lett az V . század vége felé polgárjogot nyert életmódi gyógyításnak. A Menőn által említett elv pedig szakszerűbb fogalmazásban tartópillére lett annak a diétás irányzatnak, amit a Corpus Hippocraticum t ö b b szerzője képviselt és részletesen kidolgozott. H o r n y á n s z k y n a k a gümnaszták s z e r e p é r e vonatkozó megjegyzéséhez a következőt fűz hetjük: elképzelhető, hogy a h a g y o m á n y o s görög testkultusz, (amely eredetileg talán a h a r c k é s z s é g fokozása érdekében alakult k i ) , s aminek megnyilvánulási formái a poliszokban elmaradhatatlan e d z ő t e r m e k , a hivatásukat lelkiismeretesen üző gümnasztákkal, a helyi versenyek - atlétika, birkózás, kocsihajtás - , s végül a négyévenkénti pánhellén esemény, az Olimpia, ami olyan s z e n t s é g volt, hogy időtartalmára m é g a poliszok közötti viszálykodás is tilos volt - ez az emelkedett szellemű testkultusz egy ponton világossá tette, hogy az így elért „fitness" j ó t tesz az egészségnek, a betegség m e g e l ő z é s é n e k s talán gyógyhatása is van. De arra is rájöttek, hogy a testi erő fejlesztése mellett ügyelni kell a testen belüli harmónia fenntartására is, aminek kulcsmozzanata a táplálékfelvétel és az izommunka egyensúlyban tartása és a káros k ö r n y e z e t i hatások ellensúlyozása. ///. Életmódi
gyógyítás
a Corpus
Hippocraticumban
A K r . E. V . és I I I . század között keletkezett orvosi tárgyú írásokat az alexandriai könyvtár t u d ó s a i gyűjtötték ö s s z e , és nevezték el a mindaddig élt leghíresebb orvosról. A gyűjtemény mintegy ö t v e n - e g y n é h á n y müvet ölel fel, melyek tartalmilag, szemléletileg sokfélék, s k ö z ü lük a modem filológia csak 3-4-et feltételez Hippokratésztól származónak. A Corpus egyik legeredetibb írása a Régi orvostan, melynek ismeretlen szerzője egy ismert orvostörténész szerint „régimódi empirikus és kézműves" lehetett. Azért titulálja így, mert a s z e r z ő fölényesen elutasítja a kvalitások tanát, mint ami leegyszerűsíti az „emberek betegségének és halálának eredeti okait" - amiben igaza is volt, csak azt nem vette észre, mert túl k ö z e l lévén, nem volt „ r á l á t á s a " , hogy a kvalitás-tan csupán r é s z e annak a teoretikus építménynek, amit az egész diaita nyugodott. Ismeretlen s z e r z ő n k a maga történetiségében m e s é l i el az o r v o s t u d o m á n y „felfedezését": „Ami az eredetét illeti, sohasem fedezték fel a gyógyítás tudományát, és senki sem kutatott volna utána, ha ugyanaz az étrend és ugyanaz a táplálék lett volna megfelelő a betegeknek, mint az egészségeseknek. /.../. Sőt, hogy még messzebb menjek vissza, úgy gondolom, nem fedezték volna fel még az egészségesek ma szokásos élet- és táplálkozási módját sem, ha jó lett volna az embernek evésre és ivásra az, ami alkalmas a marhának, a lónak és az ember kivételével valamennyi élőlénynek;/.../ Én magam egyébként azt állapítom meg, hogy kez detben maga az ember is efféle élelmet vett magához. Véleményem szerint a mai élet módunkat csak hosszú idő elteltével fedeztük fel és alakítottuk ki. Az emberek ugyanis sokat
szenvedtek a nehéz, vadállatoknak feldolgozatlan és durva tulajdonságú
való táplálkozástól, amikor kénytelenek anyagokai elfogyasztani... "
voltak
nyers,
Ez az első orvostörténész tehát a helyes étrend kikísérletezését azonosítja a tekhnévçl. Ez s o m m á s álláspont, de rávilágít a helyes táplálkozás fontosságára. Átfogó tanácsa: „Nagyobb biztonsága érdekében az embernek mindig a soványabb táplálékhoz kell folyamodnia.'" K e m é n y e n bírálja a természetfilozófusok kvalitásait. Hivatkozik „a mesterség felfedezőire, akik től távol állt az a felfogás hogy, a szárazság, a nedvesség, a meleg vagy a hideg árt az em bernek, vagy szükség van rá." Ok ú g y gondolták, hogy a túl erős, durva, előkészítetlen táplálék ártalmas, „ami meghaladja az emberi természetet." Majd átmenet nélkül áttér az újabb, csupán Alkmaiónnál szereplő „fiziológiai" kvalitásokra - édes-keserü, savanyú-sós - és megállapítja, hogy ezek egymással elkeveredve „ nem okoznak fájdalmat, ám ha valamelyik kiválik közülük és egymagában fordul elő, akkor érzékelhetővé lesz, és bajt okoz." Bár a nedvekitt még nem j ö n n e k szóba, később kiderül, hogy az édes-keserü stb. kvalitások a nedvek kvalitásai: „Az érés abból áll, hogy a nedvek keverednek és összeolvadnak egymással: egészen egybefőnek." A nedvtan alapfogalmai tehát készen állnak A régi orvostan ban, hogy kétségeink se legyenek, hogy a nedvtan felfedezőjét tisztelhetjük a szerzőben: „Egyébként minden más, az embert kínzó baj a (nedvek) tulajdonságainak összességéből ered. " z
Arra, hogy egyes szofista filozófusok kétségbe vonták az orvosi szakma létjogosultságát, a 4. fejezetben így reagál: ,,... senkiről sem lehet azt állítani, hogy ő a valódi szakember. A fel fedezésnek azonban itt is nagy értéke van, sok kutatást és tudást igényel. Mert a testedző he lyek és a sportgyakorlatok felügyelői némiképp még ma is ugyanezzel a módszerrel igyekeznek új fölfedezéseket tenni, felderítve, mit kell egy embernek ennie és innia, hogy szervezete leg jobban feldolgozhassa, és minél erősebbé váljék tőle. " Mindez alátámasztja azt a feltevést, hogy a tornamesterek tevékenyen hozzájárultak az életmódi gyógyítás kialakításához. A kezdetben k o n z e r v a t í v n a k t ű n ő s z e r z ő egyre modernebb n é z e t e k e t v a l l . Megtudjuk, hogy a humorális s z e m l é l e t és a „ s z e r v p a t o l ó g i a " nem k é t e l l e n t m o n d ó , a fejlődésben e g y m á s t követő k a t e g ó r i a , hanem k i e g é s z í t i k egymást. M ű v e 22. fejezetében kifejti, hogy a b e t e g s é g e k egy r é s z é t a „testnedvek erejének rendkívüli fokozódása" okozza, m á s o k a t viszont a „szerkezel", nevezetesen az, hogy az emberben egyaránt t a l á l h a t ó k „üreges és tölcsérszerűen öblös, kerek, tömör és laza" stb. szervek. Ezek alakjától függ, hogyan k é p e s e k fő funkciójukat, a nedvek felszívódását teljesíteni. Az e l k é p z e l é s „eo ipso" p r i m i t í v , mégis e l ő r e l é p é s . A n e d v e h n é l e t h e z egyenes út vezet a természetfilozófiától, a s z e r v f u n k c i ó új gondolat, habár k o r a s z ü l ö t t oly m é r t é k b e n , hogy a nedvtan tovább élt l e g a l á b b a 18. s z á z a d i g . Morgagni, a modern k ó r b o n c t a n m e g a l a p o z ó j a sem tudott megszabadulni tőle. Valószínűleg Polübosz, H i p p o k r a t é s z veje és a szerzője Az emberi természet című írás nak. Ez határozottan elveti az ö s e l e m e k e t , mint az emberi test összetevőit, ezzel szemben elkötelezi magát a n é g y nedv doktrínája mellett. Innen s z á r m a z i k az a megállapítás is, hogy minden évszaknak egy adott nedv d o m i n a n c i á j a felel meg. Ebből csak annyi látszik valós nak, hogy a nyák a téllel korrelál az é v s z a k b a n gyakori hurutos betegségek miatt. A sárga e p é n e k a tavaszhoz, illetve a feketének az őszhöz való v o n z ó d á s á t tapasztalatilag nem lehet alátámasztani. M i egyáltalán a fekete epe, melynek létezését m á r az ó k o r b a n is kétségbe v o n t á k ? Sigerist szerint a véres (fekete) hányadékot és székletet hívták így, ami e jelek rossz p r o g n ó z i s a miatt ésszerű magyarázat, viszont W. Muri szerint csupán kitalálták, hogy az elemekhez, kvalitásokhoz, évszakokhoz hasonlóan a n e d v e k b ő l is négy legyen. A fekete
epét mindazáltal többféle betegséggel hozták összefüggésbe, elsősorban a búskomorságért tették felelőssé (fekete epe=melaina kholé = melankólia). Határozottan szembeszáll a nedvtani monizmussal, ami szerint csak egy nedv van az emberben. É r d e k e s az érv, amit szembeállít vele: „... ha az ember egyetlen dolgokból tevődnek ki, akkor sohasem érezne fájdalmat, mert semmi ok sem létezne, amitől ez az egyedülvalóság létezhetne. " Érdekesen bizonyítja ez a mondat, hogy a szerző szemében mekkora j e l e n t ő s é g e van a keveredésnek, és az általa elért egyensúlynak az é l e t m ű k ö d é s és az egészség fenntartásában. Ebből pedig egyenesen következik a terápiás alapelv: az egyen súlyra törekvés az ellentétekkel való gyógyítás útján: „ ... a túltáplálás okozta betegséget hashajtással gyógyítják, azokat pedig, melyeket hasmenés idézett elő, jóltáplálással. A ki merültségből fakadó bajok orvossága a pihenés; a túlzott tétlenségből eredőké a test mozgás. Hogy mindezeket a megjegyzéseket tudatosítsam: az orvosnak szembe kell néznie mind a betegségek, mind a testi felépítés, mind az évszakok, mind az életkor jellegével: lazítani kell azon, ami feszes, és feszíteni azon, ami laza. így hozható leginkább enyhülés a megbetegedett részekre; szerintem ebben áll a gyógyítás. " A z orvosi mesterség - a t e k h n é - fdozófiai alapvetése ezzel v é g e t is ért. A továbbiakban az orvosok mindennapi gyakorlati munkáját segítő, ám fdozófiai állásfoglalásoktól sem mentes diétás szakirodalomból mutatunk be példákat. Az 1. diétás könyv ismeretlen szerzője nem törődve azzal, hogy az őselemeken a filozófia m á r túllépett, s h e l y ü k b e a kvalitásokat, majd a nedveket tette, határozottan k i jelenti, hogy az ember tűzből és vízből áll. E két elem k ü l ö n b ö z ő minőségeinek ( p l . nedve sebb tűz, szárazabb víz) k e v e r e d é s i aránya határozza meg az alkati típust, de a lelki tula j d o n s á g o k a t és intelligenciát is. Mert a lélek is tűz és víz k e v e r é k e , a testbe lélegzés után kerül. B e t e g s é g akkor keletkezik, ha a keverék egyensúlya e r ő s e b b e n kibillen. A keveredést befolyásolja a kor, a nem, a földrajzi helyzet és a klíma. A m i v e l az orvos korrigálhatja az elromlott keveréket: az étrend, fürdők, masszázs, hánytatás, az alvás és ébrenlét szabályozása és nem utolsó sorban a testgyakorlás. A s z e r z ő felfedezése - melynek közlésére m á r a b e v e z e t ő b e n felhívja a figyelmet - az, hogy a táplálékfelvételnek és a fizi kai tevékenységnek egyensúlyban kell lennie; a szerző szavaival: „a táplálkozás és a test gyakorlás egymással ellentétes hatású, versenyeznek. A testgyakorlás felemészti a rendelkezésre állót, a táplálék kiegyenlíti a veszteséget". A betegség megelőzhető lenne, - állítja - , ha pontosan ismernénk a test felépítését, a kör nyezeti hatások kórokozó szerepét, meg azt az életmód-szabályozást, ami az adott helyzetben megőrzi a test egyensúlyát, az egészséget. Csakhogy mindeme tényezők egyidejű, pontos is merete lehetetlen, így a betegség kialakulhat. Ez nem következik be azonnal, az egyensúly eltolódása fokozatosan n ő , és a kór csak egy kritikus érték elérésekor manifesztálódik. A szer ző további felfedezése, hogy az egyensúly megingását m á r korán meg tudja állapítani, tehát élhet a megelőzés lehetőségeivel, de ennek módját nem árulja el, részben azért, mert a szöveg laikus hallgatóságának készült, vagy talán az orvosok közötti kenyérharc miatt. A továbbiakban főleg a tűz-víz kettősségére épült fiziológiáját, patofiziológiáját mutatja be. Például a legfinomabb v í z és a leglazább tüz egészséget eredményez. A z ilyen ember sok éves koráig, olykor a késői öregségig egészséges marad. Ha nagyon sűrű a víz és nagyon finom a tüz, hideg, nedves, azaz flegmatikus t e r m é s z e t j ö n létre. A z ilyen test inkább télen lesz beteg, mint nyáron, illetve tavasszal i n k á b b , mint ősszel. Ezt szűri le a hurutos, r e u m á s b e t e g s é g e k őszi-téli prevelanciájából.
A t ű z é s víz finomabb differenciái alapján hat alkati típust különböztet meg. Ezek hor dozóira j e l l e m z ő , hogy k ü l ö n b ö z ő életkorban m á s - m á s évszakban lesznek betegek. E dok trína szerint m é g az alkati típustól determinált betegségek is befolyásolhatók m e g f e l e l ő életmóddal. A z életmód legyen ellentétes az é v s z a k k a l . Röviden: nyáron hütsön é s nedvesít sen t ú l n y o m ó a n növényi ételekkel, télen m e l e g í t s e n és szárítson hígítatlan borral, száraz húsokkal, a zöldségek mellőzésével. A k ü l ö n b ö z ő életkoroknak, sőt a nemeknek is megvan a specifikus keveredési mintája. A gyermek nedves és meleg, a fiatalember s z á r a z és meleg, a férfikor teljében s z á r a z és hideg; az idős ember hideg és nedves. A férfiak a nőknél mindig melegebbek és s z á r a z a b bak. A z élet kezdetén egyformák, de később a férfiak m e g e r ő l t e t ö b b életmódnak vannak kitéve, ezért felmelegednek és kiszáradnak. A n ő k kényelmesebb életmódjuk folytán nedve sebbek s a meleget havonta kiürítik a testükből, így hidegebbek. ( A z ókori görög t á r s a d a l o m és kultúra, minden csodálatraméltósága ellenére a nőket nyíltan alacsonyabb r e n d ű n e k tar totta. N y i l v á n ez is befolyásolta ezt a klasszifikációt, hiszen a meleg és a száraz v o l t az értékesebb kvalitás.) A lélek is tüz és víz k e v e r é k e . A legmagasabb értelmet és m e m ó r i á t a legnedvesebb t ü z és legszárazabb víz e r e d m é n y e z i . Ha a tüz kissé elmarad a vízhez képest, az intelligencia is mérséklődik, de pótolja az állhatatosság. Helyes életmóddal a h i á n y kor rigálható. M i l y e n legyez ez? Ne töltse túl m a g á t étellel-itallal. E r ő s futás m e g s z a b a d í t a nedvességtől. J ó a séta, hánytatás. Ha a tüz ereje csekélyebb a vízénél, együgyű lesz az em ber. M i v e l a lélek mozgása lassú, a gyorsan t o v a t ű n ő érzékszervi észlelések csak kis r é s z e érkezik a lélekbe, és a m o z g á s lassúsága miatt csak rövid hosszon keveredik vele (mint ahogyan egy lassan futó filmen egy rövid e s e m é n y kevés kockán fog látszani). M e r t a lélek észlelései, melyek a látás és hallás útján érkeznek, gyorsak, a tapintás útján j ö v ő k l a s s ú b b a k , ezért k ö n n y e b b e n észlelhetők. A lassú lélek t e h á t sűrűn folyó, viszkózus volta miatt nem érzékeli a r ö v i d e n ható benyomásokat. A helyes é l e t m ó d ezen is segít. A víz m é g nagyobb mérvű elhatalmasodása m á r elmebajt e r e d m é n y e z . Az őrültség lassú típusú: s e m m i s é g e k é r t sírnak, félnek attól, amitől nincs miért, ok nélkül szomorúak, é s sem mire sem r e a g á l n a k értelmes ember módjára. Ez nyilván depresszió, azaz melankólia, amit aztán a medicina történelmi időkön át a fekete e p é n e k tulajdonított. Ugyanezen m ű második k ö n y v e gyakorlati tudnivalókat közöl. A növényi és állati ere detű élelmiszereket a tápérték, továbbá a szárító-nedvesítő, ill. hütő-forrósító hatása szerint veszi számba, de figyelmet fordít a laxáns vagy adstringes hatásra is. A z árpával kezdi, ami kásaként fontos szerepet kap a beteg-étrendben. K ö n n y ű eledel, szárító és hűtő hatású, így bármely g y u l l a d á s b a n jól szolgál. A búzakenyér b ő s é g e s dicséretben részesül, k ü l ö n ö s e n a kelt b ú z a k e n y é r tápláló volta miatt. A fiatal állatok húsa k ö n n y e b b a vénekénél; a vadhús szárít; a madarak s z á r a z a b b a k , mint a n é g y l á b ú a k , mert nincs húgyhólyagjuk. A z örvös-galamb a legszárazabb, de m é g annál is s z á r a z a b b a hal. A színhús borban eltartva szárít és tápláló. A száraz étel t ö b b e r ő t ad, mint a nedves, mert azonos térfogatban „ s ú l y o s a b b és táplálóbb". A tojás erős, mert az állat belőle ered. A zöldségfélék nedvesítő és h ű t ő hatásúak, ezért télen nem ajánlottak. A gyümölcsök laxáns hatását emeli k i . A z e g é s z s é g e s életmód része az időnkénti h á n y t a t á s ; az alvás é h g y o m o r r a soványít és hűt, étkezés után ártalmas, mert az étel nem tud feloldódni. A tunyaság, henyeség n e d v e s í t és gyengít, mert a lélek nyugalomban nem használja fel a test nedvességét. A testgyakor láshoz sorolja az érzékszervi és kognitív funkciókat is, mivel a lélek melegedését o k o z z á k ,
szárítanak és fogyasztanak. Ezeket természetes, m í g a testmozgásokat heves gyakorlatoknak nevezi. Az ebéd utáni séta m e g a k a d á l y o z z a a p o c a k o s o d á s t , meg is m a g y a r á z z a , ahogyan: a m o z g á s felmelegíti a testet és a táplálékot; így a h ú s elszívja a nedvet, s az nem halmozódik fel a hasban. í g y a test megtelik, m í g a has vékony marad. A z atléták t é l e n többet edzenek, nyáron kevesebbet. A k i k h a s m e n é s t kapnak, s s z é k letükben e m é s z t e t l e n m a r a d v á n y o k a t találnak, c s ö k k e n t s é k a táplálékot és az edzést. Világos ugyanis, hogy beleik nem képesek elég h ő t termelni az emésztéshez. Akiknek a gyakorlatok hasfájást okoznak, pihenjenek és igyanak olyat, amiből kevés is bő vize letürítést vált k i , azért, hogy a hasi erek a teltségtől ne feszüljenek, mert az daganatot, lázat okozhat. Befejezésül a hippokratizmus szellemének megfelelően a fokozatosság és a k í m é let fontosságára hívja fel a figyelmet. A harmadik diétás könyv a bevezetésben a helyes életmód megválasztásának n e h é z ségeiről értekezik. Különbözik az emberek konstitúciója, pl. m é g a száraz alkatúak is különböző m é r t é k b e n szárazak. A helyi klíma é s a táplálkozási szokásokban rejlő különbségek is lehetetlenné teszik a merev sémák alkalmazását. Megismétli a már k ö z ö l t felfedezését, miszerint a betegséget m á r a lappangás stádiumában k i tudja mutatni. A z em berek t ö b b s é g é n é l segít a táplálék és a testi igénybevétel egyensúlyra törekvő szabályozása, valamint a „tengeren telt utazások, amelyeken feltöltődhet mindazzal, ami az élet foly tatásához szükséges". Gondoljuk el, hogy ebben az időben az A l p o k o n túl élő b a r b á r törzseket s á m á n o k gyógyították ráolvasásokkal, m á g i á v a l . Persze előfordult ez a g ö r ö g világban is itt-ott. Majd az évszakoknak m e g f e l e l ő részletes útmutatás k ö v e t k e z i k . Szándékában racionális ez, mert nyáron a test k i s z á r a d á s a , túlhevülése ellen, télen viszont a hőtermelés f o k o z á s á r a irányul. A z aprólékos, napra kimért előírások pontossága azonban mint a szerző maga mondja - csak akkor lehetséges, ha „valaki kedvező helyzetben van, és meggyőződött, hogy a gazdagság és minden egyéb értéktelen, ha nincs egészség" s aki k é pes „mindent mellőzve az egészsége megóvására összpontosítana'. A heveny betegségben szenvedők életmódja c í m ű írásban egybegyűjtve kapjuk e betegek gyógyításának teljes eszköztárát, és tapasztalhatjuk, milyen csekély szerepet kapnak a gyógyszerek a terápiában. A bevezetőben a s z e r z ő a knidosziak szerinte hibás m ó d s z e r e i t vitatja, v a l ó s z í n ű tehát, hogy ő maga a knószi i s k o l á h o z tartozott. Racionális s z e m l é l e t é t elárulja m e g á l l a p í t á s a : „az a jó orvos, aki a sok halálesetet követelő akut betegségek eseté ben a leginkább helytáll. /Ezek a pneumonia, pleuritis, kauszosz és frenitisz; az utóbbi nem azonosította, az előbbi a „forró láz"/. Ezek g y ó g y í t á s á n a k alapja az étrend: az alaposan megfőtt á r p a k á s a , melynek á l l a g a sima, lágy-szomj-oltó, könnyen ü r ü l ő . Ezt fogyasztva nem kell a betegnek koplalnia, amint azt más orvosok engedik. Helytelen adagolás mellett m i n dazonáltal zavarok léphetnek fel, s itt leírja a pneumonia főbb tüneteit: Orthopnoe, azaz nyugalmi fulladás, szörtyzörejek /!/. Úgy látszik tehát, hogy hallgatóztak a mellkas felett. A hát- és oldalfájás forró v í z g ő z inhalálásával m é r s é k e l h e t ő . Táplálék-kiegészítő ital a vízzel hígított, illetve ecettel kevert m é z /hüdromel, o x ü m e l / . G y ó g y s z e r t csupán h a s h a j t ó k é n t ajánl, fekete hunyort és m á s o k a t . A fürdő j ó t é k o n y hatású, mint fájdalomcsillapító, de nem sok házban van kellő felszerelés és személyzet az elkészítéséhez. A h i p p o k r a t é s z i írásokban o l y gyakran s z e r e p l ő változásokat melyek általában k á r o s a k , de olykor g y ó g y í t ó hatásúak szerzőnk is m e g e m l í t i : változást előidézni nem csekély ered mény, de k á r t okoz, ha nem helyesen történik. „ Ugyanis a betegségek fő okai a leghevesebb változások".
A z utolsó diétás írás, Az egészségesek életmód]a_viszonylag nem sok újat mond már. Leírja, hogyan módosuljon az étrend az évszakok váltásakor, hangsúlyozva a sima á t m e n e tet. M e g i s m e r ü n k egy eléggé radikális fogyókúrát: a fogyni a k a r ó k éhgyomorra t o r n á z zanak, rögtön u t á n a „még lihegve, felhevültén" egyenek. Kezdjék hígítatlan borral, majd húst egyenek b ő v e n fűszerezve szezámmal és édes fűszerekkel, mert így kevéstől j ó l l a k n a k . Télen j ó t é k o n y hatású a fejben és mellkasban felgyülemlett flegmát hánytatással eltávolítani, forró nyáron beöntést adni, mert a test ilyenkor biliózus és hűtésre is szorul. A hízásra hajlamosak beöntése legyen „sovány", c s u p á n sós víz, soványaknál zsíros: tejben főtt pávahús. E z u t á n forró fürdőt kell vennie a p á c i e n s n e k , majd enni, tíz stadiont sétálni, majd háromféle bor keverékéből inni, s ekkor m á r e r ő s a gyanú, hogy a gazdag hipochonderek zsebére megy a játék. Befejezésül egy elgondolkoztató tanács: kisgyerekek csak hígított bort kapjanak, mert akkor kevésbé fog puffadni a hasuk, jobb lesz a színük és nagyobbra nőnek. A z alkohol potenciálisan á r t a l m a s voltára talán az egyetlen utalás a Corpusban. Végigkísérve azt a durván másfél évszázadot, mialatt az életmódi gyógyítás az anaximandroszi ellentétpár-hipotézisből a diétás k ö n y v e k aprólékosan kidolgozott doktrínájává érett, az ember elcsodálkozik, hogy egy mindenestől fiktív rendszer, melyben a sohasem létezett őseiéinek, kvalitások és testnedvek viszik a prímet, hogyan lehetett m ű k ö d ő k é p e s , hogy fejleszthették t o v á b b filozófusok, majd orvosok generációi, ahelyett, hogy elvetették volna. „A working hypothesis although wrong, is better than no hypothesis at all" - gon dolhatták a Hippokratész-fordító és - k o m m e n t á l ó Jones professzorral. A hipotézis mellett volt azonban a rendszernek egy abszolút reális, tapasztalatokra épült axiómája, az, hogy a tápláléknak és a testi aktivitásnak - a felvett és leadott energiának - egyensúlyban kell len nie. Ezt világosan az első diétás k ö n y v fogalmazta meg, de gondolati gyökerei v i s s z a n y ú l nak a p ü t h a g o r e u s o k „mérték szerinti élet "-re, irányuló követelményéig. Minden bizonnyal az atlétákon figyelték meg gümnasztészeik, hogy c s ö k k e n a teljesítmény, ha az atléta gyen g é b b e n táplálkozik, de akkor is, ha tartósan túltáplálkozik. Mivel a poliszokban kialakult hellén társadalmak mindegyikében fontos volt a t e s t e d z é s , elképzelhető hogy a H é r o d i k o s z szerű kísérletező k e d v ű tornamesterek hozzájárultak az életmódi gyógyítás v é g s ő for m á j á n a k a kialakításához, amint erre utalás található A régi orvostan című írásban. Egy másik tényező, ami az életmódi m e g e l ő z é s és gyógyítás iránti igényt felkelthette, a g ö r ö g s é g labilis egészségi állapota lehetett. A Corpitsbaxx s z á m o s helyen találkozunk a változások, főleg a hirtelen v á l t o z á s o k káros hatására utalással, amit egy korábbi közleményben az adaptációs készség csökkenésével magyaráztam és okaira is rámutattam. Az ellentétek elvére alapozott gyógyítás, amely é p p e n olyan szerves r é s z e volt a rendszernek, mint a n é g y alapkvalitás, pedig alkalmas lehetett az ilyen jellegű á r t a l m a k ellensúlyozására.
LAJOS G R O Á K M D physician Iparkamara út 2 H-4024 Debrecen HUNGARY
SUMMARY Author sketches the development o f medicine in the Greek world from the mythic begin nings up to the Corpus Hippocraticum. He emphasizes the importance o f the presocratic natural philosophy regarding its making. The article derives main theories o f the so called humoral pathology and those o f the ancient dietetics also from this heritage.
IRODALOM 1. A l k m a i ó n : töredék. Görög gondolkodók
I . köt. Bp., Kossuth k i a d ó 1992. 49.
2. A n a x i m a n d r o s z : töredék, uo. 16, 17. 3. G r o á k L . A hippokratészi életmód: a homeostasis őre. Orvosi Hetilap 126 (1985), 38, 2360-61. 4. H i p p o k r a t é s z : A régi orvostan. Ford. Havas L . I n : Válogatások a hippokratészi Gyűj teményből. Budapest, Gondolat Kiadó 1991, 49-68. 5. H i p p o k r a t é s z : 6. H i p p o k r a t é s z : 293. 7. H i p p o k r a t é s z : 8. H i p p o k r a t é s z : 9. 10 11. 12.
Az emberi természet. Ford. Havas L . U.o.: 32-48. Életmód I i n : W H S . Jones ed. Hippocrates I-IV. London, 1923. I V 223Életmód II. U.o.:299-365. Életmód I I I Uo.: 367-419.
H i p p o k r a t é s z : Heveny betegek életmódja. I I . U.o.: 62-125. H i p p o k r a t é s z : Egészségesek életmódja I V . U.o.: 43-59. H o m é r o s z : Iliász. Ford. Devecseri G. Bp., E u r ó p a Kiadó, 1957. H o r n y á n s z k y Gy.: A görög felvilágosodás tudománya. Hippokratész 134,383.
Bp., M T A , 1910.
13. Schumacher, J.: Antike Medizin. Naturphilosophie. Grundlagen der Medizin Griechischen Antike. Berlin, 1963. 50-51, 53-55. 14. Sigerist, HL: A History of Medicine II. N e w Y o r k , Oxford. Univ. Press, 1960.
in der
