1. Az ónos esô fagyos függönyén át már látszott az Oromház sziluettje, mert a déli sziklán lévô jelzôfény idônként végigsöpört rajta. A Whiskey Beach fölé magasodó épület úgy nézett szembe a hideg, viharos Atlanti-óceánnal, mintha dacolni akarna vele. „Én is addig leszek, ameddig te!” A sziklákon álló háromszintes ház most mintha a szilaj hullámokat nézte volna a sötét ablakaival. Már több mint három évszázada figyeli az óceánt. A szerény kezdetekrôl már csak a szerszámok tárolására használt kis kôház beszélt, mert ott laktak az úttörôk, akik átszelték a vad és szeszélyes Atlanti-óceánt, hogy új életet kezdjenek egy új világ köves földjén. Az elsô épület hamar eltörpült az egyre magasabbra törô homokkô falak, íves ormok és hatalmas teraszok mellett, amelyek a késôbbi hôskorszakról regéltek. Az épület túlélte a viharokat, a szûkölködés és a bôség korszakait, a gondatlanságot és a cicomázást, a virágkorokat, a csôdöket, a botrányos és tisztességes idôket. A falain belül generációk óta a Landon család tagjai éltek és haltak, ünnepeltek és gyászoltak, ármánykodtak, gyarapodtak, gyôzedelmeskedtek és hanyatlottak.
9
Nora Roberts Egyszer ragyogott, mint a világítótorony fénye, ami Massachusetts sziklás északi partján pásztázta a vizet, máskor megbújt a sötétben, mintha rejtôzködne. Olyan régen állt már a helyén, hogy a helyiek egyszerûen csak Oromháznak hívták. És a ház méltóságteljesen uralkodott a tenger, a homokos part és Whiskey Beach faluja fölött. Eli Landon számára ez volt az egyetlen hely, ahová mehetett. Nem egy menedék, inkább egy olyan hely, ahol elbújhatott az utóbbi borzalmas tizenegy hónap emlékei elôl. Alig ismert magára. Kimerítette a két és fél órás út Bostonból idáig. De be kellett ismernie, hogy a fáradtság mostanában gyakran rátört, mint egy lesben álló vadállat. Ezért a ház elé érve egy darabig csak üldögélt a kocsijában, miközben az ónos esô kopogott a szélvédôn meg a tetôn, és azon morfondírozott, hogy öszszeszedje minden maradék erejét, és menjen be a házba, vagy maradjon a helyén, és a kocsiban aludjon. Ostobaság, gondolta. Nem fog ott ülni, és a kocsiban aludni, amikor alig néhány méterre tôle ott a ház, ahol több kényelmes ágy közül is választhat. De arra már nem tudta rávenni magát, hogy a bôröndjeit kivegye a csomagtartóból. Csak felkapta az anyósülésrôl a két kisebb táskát, amelyben a laptopja és néhány fontosabb holmija volt. A jeges esô az arcába vágott, amikor kiszállt a kocsiból, de a hideg tengeri szél legalább áthatolt a fásultságán, és egy pillanatra felpezsdítette. A hullámok a szikláknak csapódtak, vadul nyaldosták a homokos partot, és a tenger sisteregve robajlott a sötétben. Eli elôvette a kulcscsomót a kabátja zsebébôl, és belépett a széles tornác oltalmába, a masszív kétszárnyas be-
10
Az Oromház rejtélye járati ajtó elé, amelyet Burmából importált tölgyfából faragtak, több mint egy évszázaddal korábban. Két éve nem járt már itt, sôt inkább három. Túlságosan lefoglalta az élete, a munkája, és a tönkrement házassága. Nem volt ideje idejönni egy hétvégére, egy rövid pihenésre, vagy egy hosszabb nyaralásra, hogy meglátogassa a nagyanyját. Persze így is elég idôt töltött a rendíthetetlen Hester Hawken Landonnal, valahányszor Bostonba jött. Ezen kívül rendszeresen felhívta, e-maileket váltott vele, írt neki Facebookon és Skype-on is beszélgettek. Hester nyolcvan felé járt, de mindig fiatalos kíváncsisággal és lelkesedéssel sajátította el a legújabb technológiát és a modern világ találmányait. Elvitte Hestert vacsorázni, meghívta egy italra, virágot, képeslapot és ajándékokat vett neki, összejött vele meg a családjával karácsonykor és fontos születésnapok alkalmával. De tudta, hogy ez csak idôspórolás, mert nem tudott vagy nem akart idôt szakítani arra, hogy eljöjjön Whiskey Beachbe, arra a helyre, amit Hester annyira szeretett, és itt tényleg idôt és figyelmet fordítson rá. Eli megtalálta a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Belépett, és felkapcsolta a villanyt. Észrevette, hogy a nagyanyja megváltoztatott néhány dolgot, de Hester nem ragaszkodott görcsösen a hagyományokhoz, és hajlandó volt a változtatásokra, ha azok illettek hozzá. A barna falakon néhány új festmény lógott. Tengeri tájak és virágos kertek. Eli az ajtó mögé dobta a táskáit, és körülnézett a tágas hallban. Szemügyre vette a méltóságteljes lépcsôt, amelynek korlátpillérjeire egy különc Landon vigyorgó vízköpôket faragott. Az emeleten a lépcsô kecsesen két irányba hajlott, az épület északi és déli szárnya felé. 11
Nora Roberts Rengeteg hálószoba van itt, gondolta Eli. Csak fel kell mennie a lépcsôn, és kiválasztani egyet. De még nem oda igyekezett. Elôször a nagy szalonnak nevezett helyiségbe lépett, amelynek magas, ívelt ablakai az elsô kertre néztek. Bár csak akkor lesz belôle megint igazi kert, ha enyhül a tél szorítása. A nagyanyja már vagy két hónapja nem volt itthon, de a házban egyetlen porszemet sem látott. A kék kôburkolattal kirakott kandallóban fahasábok sorakoztak, készen arra, hogy tüzet gyújtsanak benne. Friss virágokkal teli váza pompázott a kecses, tizenhetedik századi asztalkán, amelyet a nagyanyja kincsként ôrzött. A hatalmas U alakú heverôn lágy párnák csábították a pihenni vágyókat, és a széles diófa parketta ragyogott, mint tükör. Valaki biztosan jár hozzá takarítani, gondolta, és megdörzsölte a homlokát, mert egy fenyegetô fejfájás lüktetését érezte a fejében. Mintha említette volna, hogy valaki vigyáz a házra. Egy szomszéd, aki a nagyobb takarításokat is elvégzi helyette. Nem felejtette el, csak egy pillanatra elködösítette az agyát a tompaság, ami mostanában gyakran rátört. Mostantól az ô feladata, hogy gondozza az Oromházat. Egy kis életet leheljen bele, ahogy a nagyanyja fogalmazott. Majd hozzátette, hogy közben talán ô is új életet kap a háztól. A férfi felemelte a táskáját, és a lépcsôre nézett. Aztán csak állt. Ott találták meg Hestert, a lépcsô alján. Egy szomszéd. Talán ugyanaz a szomszéd, aki takarít neki? Hála istennek, valaki bejött, hogy ránézzen, és ott találta, eszméletlenül, vérezve, törött könyökkel, törött csípôvel, repedt bordákkal, agyrázkódással.
12
Az Oromház rejtélye Meghalhatott volna, gondolta a férfi. Az orvosok nem gyôztek csodálkozni, milyen konokul ragaszkodik az élethez. A családban senki sem szokta naponta ellenôrizni Hestert, senkinek sem jutott eszébe felhívni, és nem aggódtak volna, ha több napig nem hallanak felôle. Eli sem. Hester Landon független, legyôzhetetlen és elpusztíthatatlan volt. De meghalhatott volna egy borzalmas zuhanás után, ha nem néz be hozzá az egyik szomszédja, és nem olyan erôs az akarata. Most Eli szüleinél lakott, és a tágas házuk egyik lakosztályában lábadozott. Addig idôzik ott, amíg az orvosok azt mondják, hogy megerôsödött, és visszamehet az Oromházba. Vagy a szülei akarata gyôz, és ott marad velük. Eli elképzelte ôt itt, a házban, amit annyira szeret. Ahogy a teraszon üldögél az esti martinival a kezében, az óceánt nézve. Vagy a kertben szöszmötöl, esetleg az egyik festôállványa elôtt alkot. Erôsnek és elevennek akarta ôt látni, és nem szánalomra méltónak, ahogy összetörve hever a padlón. Tehát megteszi, ami tôle telik, amíg a nagyanyja hazajön. Életet lehel a házba, mintha az övé lenne. Eli felkapta a táskáit, és elindult felfelé. Azt a szobát fogja választani, ahol mindig aludt, amikor meglátogatta Hestert. Mielôtt a látogatásai egyre ritkábbak és rövidebbek lettek. Lindsay gyûlölte Whiskey Beachet és az Oromházat. Minden látogatása egy hidegháborúnak számított, amelyben a nagyanyja merev udvariassággal kezelte a nôt, aki szándékosan undok volt vele. Harcban álló felekként álltak egymással szemben, ô pedig kettejük között ôrlôdött.
13
Nora Roberts Jól tudta, hogy a könnyebbik megoldást választotta, és már bánta, hogy egyre ritkábban látogatta meg Hestert, és mindig elôállt valami kifogással. Csak akkor volt együtt a nagyanyjával, ha ô jött el hozzá Bostonba. De hiába, már nem tudja visszafordítani az idôt. Eli belépett a hálószobába. Itt is virágok vannak, állapította meg. A halványzöld falakon ott lógott a nagyanyja két vízfestménye, amelyeket különösen szeretett. A két táskát letette a franciaágy lábánál álló padra, és kibújt a kabátjából. A helyiségben minden változatlan maradt. A kis asztal az ablak alatt, a teraszra nyíló kétszárnyú ajtó, a fotel, és a kis lábtartó, amit a nagyanyja akkor használt, amikor még hímzett. Eli-nak eszébe jutott, hogy hosszú idô óta otthon érzi magát. Majdnem. Kinyitotta a táskát, elôvette a toalett felszerelését. A citromillatú fürdôszobában talált tiszta törülközôket meg egy csigamintás szappant a mosdón. Levetkôzött, de nem nézett bele a tükörbe. Sokat fogyott az elmúlt évben, és semmi szükség erre emlékeztetnie magát. Kinyitotta a zuhanyt, és aláállt. Remélte, hogy a forró víz kiégeti a fáradtságot az izmaiból. Tapasztalatból tudta, hogy ha kimerülten és feszülten fekszik le, akkor görcsösen alszik, és fáradtan ébred, mintha másnapos lenne. Amikor kilépett a zuhany alól, lekapta az egyik törölközôt a tartóról, és ahogy a haját törölte, az orrát megint megütötte a finom citromillat. Nedves fürtjei a nyakába lógtak, és sötétszôke haja most hosszabb volt, mint a húszas évei elején. Már egy éve nem látogatta meg a borbélyát, Enriquét. Nem volt már szüksége a százötven dolláros hajvágásra, az olasz öltönyeire és cipôire, amelyeket most egy raktárban ôrzött. 14
Az Oromház rejtélye Nem volt már elegáns büntetôperes ügyvéd, akinek nagy sarokirodája van, és gyorsan halad a teljes jogú partnerség felé. Az az ember meghalt, Lindsey-vel együtt. Csak akkor még nem tudta. Eli felhajtotta a paplant, ami ugyanolyan puha és fehér volt, mint a törölközô, aztán gyorsan bebújt az ágyba, és leoltotta a lámpát. A sötétben jobban hallotta a tenger morajlását, és a jeges esô kopogását az ablakokon. Lehunyta a szemét, és azt kívánta, amit minden este: néhány óra feledést. Nem sok idôt kapott.
Nagyon ki volt kelve magából. Az egész világon senki sem tudta annyira kiverni nála a biztosítékot, mint Lindsay. Ezen füstölgött, miközben a fagyos esôben vezetett hazafelé. A ribanc! Az észjárása és az erkölcsei nem úgy mûködtek, mint a többi ismerôsé. Lindsay-nek sikerült meggyôznie magát, az összes barátját, az anyját, a húgát, és a jó ég tudja, még kit, hogy Eli hibájából ment tönkre a házasságuk. Miatta lett a házassági tanácsadásból különélés, amit a válást megelôzô jogi procedúra követett. Még az is az ô hibája, hogy Lindsay több mint nyolc hónapon át csalta ôt. Ez öt hónappal több volt, mint a különélés idôszaka, amihez az asszony annyira ragaszkodott. Lindsay azért is ôt hibáztatta, hogy rájött a hûtlenségére, mielôtt aláírta volna a válási papírokat, és így nem tud majd egy hatalmas összeggel odébbállni.
15
Nora Roberts Ezért mindketten dühösek voltak. Ô azért, mert rájött, hogy egy idióta volt, az asszonyt pedig kiborította, mert idô elôtt kiderült. Semmi kétség, hogy az ô hibája volt a kíméletlen és hangos vitájuk a galériában, ahol Lindsay részidôben dolgozott. Nem ott kellett volna felelôsségre vonnia a házasságtörése miatt. Eli beismerte, hogy rossz volt az idôzítés, sôt a stílus is. De most már nem törôdött vele. Az asszony azért is ôt akarta hibáztatni, hogy óvatlan lett. Annyira óvatlan, hogy Eli nôvére meglátta ôt egy másik férfival csókolózni egy cambridge-i szálloda elôcsarnokában, majd együtt beszállni vele a liftbe. Tricia talán várt néhány napot, mielôtt elmondta neki, de Eli nem hibáztatta ezért. Mert a közlés elég sokkoló volt, és neki is több napba telt, mire felfogta. Csak ezután lendült akcióba, és bérelt fel egy magánnyomozót. Nyolc hónap, gondolta megint. A felesége nyolc hónapon át másvalakivel feküdt le, szállodai szobákban, motelokban, és ki tudja, még hol. Bár annyi esze azért volt, hogy a házat nem használta. Mit gondolnának a szomszédok? Talán nem kellett volna elmennie a galériába, kezében a nyomozó jelentésével, és haragosan rátámadni a feleségére. Talán ostobaság volt akkora csetepatét rendezni, amit még a járókelôk is hallanak az utcán. Most el kell viselniük a botrányt. Eli egyvalamiben biztos volt: a válási megállapodás már nem lesz olyan elônyös a felesége számára. Mindent a méltányosság szabályai szerint, igazságosan megosztani, és nem ragaszkodni a házassági szerzôdés betûjéhez? Hát megtörtént. Erre Lindsay rá fog jönni, ha hazaér a jótékonysági árverésrôl, és észreveszi, hogy a férje elvitte a Firenzében vásárolt fest16
Az Oromház rejtélye ményt, a dédnagyanyjától örökölt régi gyémántgyûrût, meg az ezüst kávéskészletet, amit Eli nem tartott olyan fontosnak, de a családi örökség része volt, és nem akarta, hogy bekerüljön a házassági vagyonközösségbe. Az asszony nemsokára észreveszi, hogy egy új játék veszi kezdetét. Talán kicsinyes és ostoba cselekedet volt, talán igaz és helyes. Eli nem tudott átlátni a haragon és az árulás miatt érzett felháborodáson, ezért inkább nem firtatta. Még akkor is forrt benne az indulat, amikor megállt a bostoni házuk elôtt. Azt hitte, ez a ház majd szilárd alapot ad a házasságának, ami már kezdett repedezni. Azt remélte, hogy egy napon gyerekek fogják benépesíteni. Egy idôre valóban sikerült betapasztaniuk a réseket, amikor Lindsay-vel együtt berendezték, kiválasztották a bútorokat, közben minden részleten sokat vitáztak és veszekedtek, de akkor ezt normálisnak tartotta. Most el kell adniuk, és valószínûleg mindketten buknak rajta. Eli mégis úgy döntött, hogy nem bérel lakást, hanem vesz egyet. Ezúttal saját magának, gondolta, miközben a kocsiból kiszállt az esôbe. Viták és veszekedések nélkül. Ettôl a gondolattól megkönnyebbült, és szaladni kezdett az esôben. Nincs több várakozás és színlelés, nem kell többé úgy tennie, mintha a házasságát meg lehetne menteni. Talán Lindsay a maga hazugságaival és hûtlenségével tulajdonképpen szívességet tett neki. Most bûntudat és megbánás nélkül elmehet. De az biztos, hogy magával viszi, ami az övé. Kinyitotta az ajtót, belépett a tágas, méltóságteljes elôtérbe. Beütötte a riasztó kódját. Ha az asszony megváltoztatta, akkor a rendszerben igazolni tudja magát, mert ott van a neve meg 17
Nora Roberts a címe. Már tudja, hogyan kell kezelni rendôrségi és biztonsági kérdéseket. Egyszerûen azt mondja majd, hogy a felesége megváltoztatta a kódot, és ô megfeledkezett róla. Az elsô fele igaz is. De nem így történt. Ettôl megkönnyebbült, de egyben meg is sértôdött. Az asszony azt hiszi, hogy eléggé ismeri, és biztos abban, hogy az engedélye nélkül nem lépne be a házba, ami az övé is. Eli beleegyezett, hogy kiköltözik, és mindkettejüknek több teret ad, ezért Lindsay szerint sosem lenne képes tolakodni vagy erôszakoskodni. A neje azt feltételezi róla, hogy átkozottul civilizált lesz? Hamarosan rá fog jönni, hogy egyáltalán nem ismerte. Eli egy pillanatra megállt, és magába szívta a ház nyugalmát. A sok semleges színárnyalat kellemes hátteret adott a színek kavalkádjának, és a régit az újjal vegyítô rafinált megoldásoknak. Be kellett ismernie, hogy Lindsay nagyon értett ehhez. Tudta, hogyan kell tálalnia magát, az otthonát, és ismerte a sikeres partik szervezésének minden csínját-bínját. Azért nem volt itt mindig rossz. Voltak boldog, elégedett, békés idôszakok is, na meg néha egy kis jó szex, néhány lusta vasárnap reggel. Hogyan romlott el minden? – A pokolba – morogta maga elé. Gyorsan be, és gyorsan ki, parancsolt magára. Ha sokáig idôz, hamar rátör a lehangoltság. Felment az emeletre, ott pedig egyenesen a nagy hálószobához tartozó nappaliba, közben észrevette, hogy az egyik polcra a neje kikészített magának egy táskát, ami félig be volt pakolva. Mehet, ahová akar, gondolta. A szerelmével vagy nélküle. Eli arra összpontosított, amiért jött. A gardróbszobában beütötte a széf kombinációját. Nem törôdött a készpénzzel, az 18
Az Oromház rejtélye iratokkal, az ékszerdobozokkal, amelyekben azok a csecsebecsék voltak, amelyeket az évek során ô ajándékozott neki, vagy Lindsay vett magának. Csak a gyûrût, a Landon-gyûrût akarta. Felnyitotta a dobozát, és egy pillanatig gyönyörködött benne, nézte, ahogy a gyémánt sziporkázik a fényben, aztán a kabátja zsebébe dugta. A széfet újra bezárta, és elindult vissza a földszintre. Eszébe jutott, hogy a festményhez kellett volna hoznia buborékos csomagolóanyagot, vagy valami egyéb védelmet. Végül elhatározta, hogy felkap néhány törülközôt, és azzal védi meg a képet az esôtôl. Kivett néhány fürdôlepedôt a szekrénybôl, és ment tovább. Be és ki, mondta magában. Nem is gondolta volna, hogy ennyire menekülni akar majd a házból, a jó és rossz emlékek elôl. A nappaliban leakasztotta a festményt a falról. A nászútjukon vette, mert Lindsay-nek megtetszett az olívabokrok elôtt pompázó napraforgómezô bája és egyszerûsége. Azóta vettek több mûalkotást is, gondolta, miközben a kép köré tekerte a törülközôket. Festményeket, kisplasztikákat, kerámiákat, mind nagy értékben. Azok mehetnek a közös vagyonba, hogy jogi úton tárgyaljanak róluk. De ez nem. A bebugyolált festményt a heverôre tette, és átsétált a nappalin. A viharos szél és az esô vadul verte az ablakokat. Vajon Lindsay vezet ebben az idôben? Hazafelé tart, hogy befejezze a csomagolást, és még az éjjel útra keljen a szerelmével? – Élvezd, amíg tart – motyogta maga elé. Mert másnap elsô dolga az lesz, hogy felhívja a válóperes ügyvédjét, és szabad kezet ad neki. Mostantól kezdve vérre megy a játék.
19
Nora Roberts Befordult a helyiségbe, amit könyvtárnak rendeztek be, és amikor a kapcsoló felé nyúlt, meglátta a feleségét egy villám fényében. Az agya ledermedt, és szinte nem is hallotta a villámot követô mennydörgést. – Lindsay? Gyorsan felkapcsolta a villanyt, és odaugrott hozzá. A látványt nem tudta sem feldolgozni, sem elfogadni. A neje az oldalán hevert, a kandalló elôtt. Csupa vér volt a fehér márványborítás és a padló. Sötétbarna szeme, ami annak idején annyira rabul ejtette, üvegesen meredt a semmibe. – Lindsay... Eli térdre rogyott mellette, és megfogta az asszony kezét, amit kinyújtott a padlón, mintha el akarna érni valamit. Hideg volt.
Az Oromházban Eli felriadt, kiszakítva magát a véres és sokkoló visszatérô álomból. Egy pillanatig csak ült az ágyban, és kábán, értetlenül nézett körül a szobában. Lassan eszébe jutott, hol van, és zakatoló szíve is megnyugodott. Ez az Oromház. Idejött, hogy a nagyanyja távollétében gondoskodjon a helyrôl. Lindsay már majdnem egy éve halott. A bostoni házat egy ügynökség árulja, a rémálomnak vége. Akkor is, ha még mindig érzi a zsigereiben. Eli beletúrt a hajába. Jó lenne, ha visszaaludhatna, de tudta, hogy ha lehunyja a szemét, megint a kis könyvtárszobában találja magát, a meggyilkolt felesége holtteste mellett. 20
Az Oromház rejtélye Mégsem talált okot arra, hogy kikeljen az ágyból. Az elmúlt néhány hónapban, a szülei házában megszokta a zajokat, a hangokat, a zenét és a tévé örökös ricsaját, de itt miért nincs csend? Csak a tenger morajlását vagy a szél zúgását kéne hallania. Mi ez a zene? Este bekapcsolta a tévét vagy a rádiót, csak megfeledkezett róla? Nem ez lenne az elsô ilyen alkalom az utóbbi idôk kábaságában. Legalább most van oka arra, hogy felkeljen. Eszébe jutott, hogy a többi holmiját még nem hozta be. Felrántotta a farmert, amit elôzô nap viselt, és felkapta az ingét, aztán kilépett a hálószobából. Ez nem úgy hangzik, mint egy rádió, állapította meg a lépcsô felé menet. Illetve nem csak rádió. Azonnal felismerte Adele hangját, miközben végigment a ház földszintjén, de tisztán hallott még egy másik nôi hangot is, amely hangosan és szenvedélyesen duettezett a híres énekesnôvel. Követte a hangot, és a konyhában kötött ki. Adele duettpartnere benyúlt a konyhapulton lévô három bevásárlószatyor egyikébe, kivett egy kis fürt banánt, és a bambusztálba tette, az almák meg a körték mellé. A férfi nem tudta feldolgozni a jelenetet. A fiatal nô hangosan énekelt, ráadásul elég jól. Nem olyan varázslatosan, mint Adele, de jól. És úgy nézett ki, mint egy nyúlánk tündér. Hosszú gesztenyebarna fürtjei a kék pulóverére omlottak, és a háta közepéig értek. Az arca pedig... szokatlan, ez a legjobb kifejezés rá. Hosszú, mandulavágású szemek, határozott orr, telt ajak, a bal sarkában egy kis anyajeggyel. Az egész valahogy... nem e világról valónak tûnt.
21
Nora Roberts Talán csak a ködös agya miatt képzeli ezt, mert még mindig nem tért magához? A lány ujjain gyûrûk csillogtak, és a fülében egy hosszú fülbevaló himbálózott. A nyakában lévô láncon egy félhold csüngött, a bal csuklóján pedig akkora fehér óra volt, mint egy baseball-labda. Még mindig énekelve kivett a szatyorból egy doboz tejet, egy darab vajat, és a hûtôszekrény felé fordult. Ekkor meglátta Eli-t. Nem sikoltott, de egy gyors lépést tett hátrafelé, és majdnem leejtette a tejet. – Eli? – A lány letette a doboz, és felékszerezett kezét a szívére szorította. – Te jó ég! Megijesztettél. – Mély, kicsit ziháló nevetéssel hátradobta göndör fürtjeit. – Csak délutánra vártalak. Nem láttam a kocsidat. Igaz, a hátsó bejáraton jöttem be – folytatta, és a teraszra nyíló ajtó felé intett. – Gondolom, te a bejárati ajtót használtad. Miért is ne? Tegnap este jöttél fel? Gondolom, olyankor kisebb a forgalom, de az ónos esôben pocsék az út. A lány egy pillanatig elhallgatott, majd elmosolyodott. – Nos, az a lényeg, hogy itt vagy. Kérsz egy kávét? Pont úgy néz ki, mint egy hosszú lábú tündér, gondolta Eli. A nevetése pedig, mint egy tengeri istennôé. És banánt hozott. A férfi csak bámult rá. – Ki vagy te? – Jaj, elnézést. Azt hittem, Hester szólt neked. Abra vagyok. Abra Walsh. Hester megkért, hogy készítsem neked elô a házat. Most töltöm fel a konyhát. Hogy van Hester? Néhány napja nem beszéltem vele, csak e-maileket és SMS-eket váltottunk. 22
Az Oromház rejtélye – Abra Walsh – ismételte meg a férfi. – Te találtad meg. – Igen. – A lány az egyik szatyorból elôkotort egy zacskó kávét, és bekészítette a kávéfôzôt, ami hasonlított ahhoz, amit Eli naponta használt az ügyvédi irodában. – Szörnyû nap volt. Hester nem jött el jógára, pedig sosem szokott hiányozni. Felhívtam, de nem vette fel a telefont, ezért átjöttem megnézni. Van kulcsom, mert én takarítok neki. A gép zúgni kezdett, Abra egy hatalmas bögrét tett a kifolyó alá, aztán folytatta az élelmiszerek elpakolását. – A szokásomhoz híven hátul jöttem be, és kiáltottam neki, de... Aztán aggódni kezdtem, hogy talán nincs jól, ezért bejöttem, hogy felmenjek az emeletre. És ott feküdt. Elôször azt hittem, hogy... De volt pulzusa, és egy percre magához is tért, amikor szólongatni kezdtem. Hívtam a mentôket, és ráterítettem egy takarót a heverôrôl, mert féltem megmozdítani. Gyorsan jöttek, de nekem óráknak tûnt, mire megérkeztek. A lány elôvett egy karton kávétejszínt a hûtôbôl, és egy adagot a bögrébe öntött. – Pult vagy reggelizôsarok? – Tessék? – Pult – bólintott a lány, és a konyhaszigetre tette a bögrét. – Így le tudsz ülni, és közben beszélgethetsz velem. – Amikor a férfi csak bámulta a kávét, a lány elmosolyodott. – Így kéred, nem? Hester azt mondta, hogy egy adag tejszínnel, cukor nélkül. – Igen. Köszönöm. – Eli úgy sétált oda a szigethez, mint egy alvajáró, és leült az egyik magas székre. – Hester olyan erôs, olyan okos. Annyira... egyéniség. A nagymamád az én hôsöm. Amikor néhány évvel ezelôtt ideköltöztem, ô volt az elsô személy, akivel igazán jó kapcsolatba kerültem. 23
Nora Roberts A lány folytatta a csacsogást. Nem számít, hogy a férfi hallgatja-e, gondolta. Néha valakinek a hangja is vigasztaló lehet, és Eli-on látszott, hogy nagy szüksége van vigasztalásra. Eszébe jutottak a néhány évvel korábban készült fényképek, amelyeket Hester mutatott róla. Arcán könnyed mosoly ült, a Landon család tagjaira jellemzô áttetszôen kék szeme élénken csillogott. De a férfi most fáradtnak, szomorúnak tûnt, és nagyon sovány volt. Nem baj, ô majd megtesz minden tôle telhetôt, hogy segítsen ezen. Tojást, sajtot és sonkát vett elô a hûtôbôl. – Hester nagyon hálás, hogy hajlandó voltál ideköltözni. Tudom, mennyire felzaklatta a gondolat, hogy a ház üresen áll. Azt mondta, te regényt írsz. – Én... Hát... – Olvastam néhány novelládat. Tetszettek. – A lány egy serpenyôt tett a tûzhelyre. Amíg az olaj forrósodott, kitöltött egy pohár narancslét, a csap alatt megmosott néhány szem bogyós gyümölcsöt, és kenyeret tett a pirítóba. – Kamasz koromban rémes romantikus verseket írtam. Még rosszabbak lettek, amikor megpróbáltam megzenésíteni ôket. Szeretek olvasni. Csodálom azokat, akik össze tudják tenni a szavakat, és elmesélnek egy történetet. Hester nagyon büszke rád. A férfi most felnézett, és találkozott a pillantásuk. Zöld a szeme, gondolta Eli. Mint a ködös óceán. Ez is olyan földöntúli... Talán nincs is itt a konyhában. Aztán a lány egy pillanatra megfogta a kezét, és az érintése meleg és igazi volt. – Kihûl a kávéd.
24
Az Oromház rejtélye – Rendben. – Eli felemelte a bögrét, és inni kezdett. És határozottan jobban érezte magát. – Jó ideje nem jártál itt – folytatta a lány, és a serpenyôbe öntötte az összekevert tojást. – Van egy szép kis étterem odalent a faluban, meg egy pizzázó is. Szerintem most jól el vagy látva kajával, de ott találod a piacot is. Ha szükséged van valamire, és nem akarsz bemenni a faluba, csak szólj nekem. A Nevetô Sirályban lakom, ha arrafelé jársz, és kedved támad benézni. Ismered? – Én... Igen. Te... a nagymamámnak dolgozol? – Hetente egyszer vagy kétszer takarítok nála, ahogy szüksége van rá. Másoknak is takarítok, ha kérik. Hetente ötször jógaórákat tartok a templom alagsorában, és hetente egyszer a házamban. Miután sikerült Hestert rábeszélnem a jógára, nagyon megszerette. Masszírozok is. – A lány a válla fölött Eli-ra mosolygott. – Gyógymasszázs. Bizonyítványom is van róla. Sok mindent csinálok, mert sok minden érdekel. A lány egy tányérra tette az omlettet, a gyümölcsök és a pirítós mellé. A tányért Eli elé tolta, és adott mellé piros vászonszalvétát meg evôeszközt. – Most mennem kell, kicsit késésben vagyok. A bevásárlószatyrokat egy hatalmas piros kupacba gyûrte, és belebújt a sötétbordó kabátjába, a nyaka köré tekert egy csíkos sálat, és a fejébe húzott egy bordó gyapjúsapkát. – Akkor holnapután találkozunk, kilenc körül. – Holnapután? – Jövök takarítani. Ha addig szükséged van valamire, az otthoni és a mobil számom ott van a táblán. Ha sétálni indulsz, és otthon vagyok, nézz be hozzám. Nos... isten hozott itthon, Eli.
25
Nora Roberts A lány a teraszajtóhoz sétált, ott még megfordult, és elmosolyodott. – Edd meg a reggelidet – parancsolt a férfira, majd eltûnt. Eli egy darabig az ajtót bámulva ült a helyén, aztán a tányérjára nézett. Mivel semmi más nem jutott az eszébe, felemelte a villát, és falatozni kezdett.
26
