Az olcsó szemüveg mítosza Azt hiszem, nincs még egy olyan hivatás, amelyre ennyi értelmetlen legenda, hiedelem és áltudomány ragadt volna, mint a látszerészet. Az ember, ha eltöltött néhány évtizedet az optika és a szemorvoslás világában, elképesztő dolgokkal találja szembe magát. Talán a felfokozott fogyasztói társadalomszerű, általános zaklatottság is jelentősen közre játszott abban, hogy az emberek józan többsége is fogékonnyá vált az okkult baromságokra, és bedőlt a szakmára rátelepült üzletemberek olcsó csalásainak. A látszerész valamikor egy apáról fiúra szálló zárt szakma volt. Voltak szakmai fogások és apró titkok, melyek tökéletessé tették az elkészült szemüvegeket. Minden nyílt iskolai képzés ellenére az igazi elit szaktudás ma is csak otthon szerezhető. Azt se hallgassuk el, hogy ez a szűk szakmai csoport, az internet és a média világában, egyfajta tragédiát készített elő magának azzal, hogy evidens dolgokat sem publikált a látáskultúráról. A szinte minimális példányban megjelenő optikai szakmai lapokból, melyet csak egy zárt kör olvas, kiviláglik, hogy a magyar optikai ipar története és a világszínvonala csodálatra méltó. A napokban még a német ipartestület hivatalos magazinja is komoly cikket közölt a magyar optika elmúlt dicső 100 évéről. A mai valóság azonban kiábrándító. Még az 1990-es évek derekán megroppant a szakma. Sok külföldi szerencselovag, és hazai, öltönyös, nagy autós hasonmásuk, szemet vetett az optikai iparban sejtett titokzatos haszonra. Az egykori állami cégeket bagóért felvásárolták, majd továbbadták jelentős haszonnal. Így „végezte” az Ofotért, és a MOM. (Magyar Optikai Művek). Az előbbi cég nevét azóta sem változtatta meg senki, holott ez már nem azonos a kiállamosított Libál és März üzletekkel, melyeknek tulajdonosait azóta sem kártalanította az állam, a régi-új kapitalista piacon. A MOM Csörsz utcai gyárának helyén ma külföldi bevásárló központ működik, MOM park néven. A 100 éves világelső, Süss Nándor féle optikai gyártmányfejlesztési osztályt 1992 őszén fémhulladéknak adták el. Kellett a telek. Több, mint Süss Nándor a MOM kilencezer szakember került utcára. Ezek megpróbáltak megalapítója szalmaszál vállalkozósdit játszani kapualjakban, garázsokban, ócska, nyugati, csencselt gépekkel. Legtöbbjük az 1996-os kormánydöntés hatására csődbe ment. A magyar független látszerészetet elkezdték egyfelől külföldi érdekeltségekbe átjátszani, másfelől mindent megtenni azért, hogy beépüljenek a hazai kézműves szakma független szervezeteibe. Néhány év alatt bekebeleztek szakmai érdekképviseleteket, felvásároltak szakmai Ami a kiállamosítás után megmaradt, egy mellékutcában…
rendezvényeket, szervezési jogokat. Megszüntettek szakiskolákat, áthágtak törvényeket, és ha kellett, osztogattak egymásnak bizonyítványokat tudás nélkül, azért, hogy birtokába kerüljenek a látástechnikai segédeszköz biznisz minden jogosítványának. A szakmában egyszer csak lett egy „gyorstalpaló nemzedék”. Tömegével kezdtek el szabályozás híján, megélhetési optikák nyílni. Szakmai gyökerek nélkül, megjelent egy olyan idegen pénz az ágazatban, melynek nem volt keresni valója az optikai iparban. Egyszerűen nem volt rájuk szükség - keresleti oldalról. Itt már minimális minőségi és hallgatólagos szakmai szabályokat sem tartott be senki. Megjelentek a „piaci” szempontok. Ezzel párhuzamosan a tragikus gazdasági körülmények utolérték a még józan középosztályt is. Minden mindegy volt, csak „occsó” legyen. Egyetlen referencia volt a szakmai eligazodásban, a kétes szóbeszéd, és a „hozzáértő” ismerős. Ekkor megjelent a „virtuális vevő”, aki már nem a szemüveget kereste, hanem a másik optikát. Mivel pénze már nem volt, mindenhol csak az ingyenes csalogató szolgáltatásra volt fogékony. A piacon a hiteles emberek is kénytelenek voltak erodálódni. Akciózásra, üzleti trükkökre kárhoztatták a tradicionális családi cégeket is. A maradék értelmes látszerész külföldre menekült, vagy ellehetetlenült. Többen összetartás helyett egymást okolták a piaci Az egykori Papp Optika morálért, nem …és a kétezres évek elején. ismerve a Debrecenben, a Batthyány utcában szakmán kívüliek sunyi agyafúrtságát. Élénken emlékszem a parázsló ipartestületi vitákra. A független diagnózist kiállító, állami intézményben dolgozó szemorvos generáció letűnt. Utódaik jelentős része nem kapott szerepet és külföldre menekült, vagy elhagyta a szakmát. Megkezdődött azon orvosok furcsa agóniája is, akik pénzt fogadtak el üzletemberektől, hogy az ő szemüvegboltjukba küldjék a beteget, mert közfizetésük nevetségessé vált, mikor a paraszolvencia lecsökkent. Legtöbbjük aztán oda is ment másodállásba vizsgálni. Ennek nyíl egyenes következményeként megjelentek az optikákat vállalkozásszerűen üzemeltető orvosok, akikkel irreális hiteleket vetettek fel, és a bank nem kérdezte őket etikai szempontokról. Ezek már egymással sem konzultáltak a beteg érdekében, csak öblösen kritizálták a másik diagnózisát és eljárásait. Így fordulhatott elő, hogy akár hány orvos vizsgál meg, lassan annyi féle eredmény jön ki. Persze mindig olyan a lencse, ami épp raktáron van. Az orvos lobby egyes tagjai odáig is eljutottak, hogy a fehér köpeny hitelessége mögé rejtőzve, saját látszerészetüknek abban az állami egészségügyi intézményben
protekcióztak ki üzlethelységet, ahol rendeltek. Az ilyen boltban mindenképp rokon „műhelyezik”. A „becsiszoltatás” alantos mellékfeladattá silányodott, multi cég szolgájaként, jutányosan lehet nagy csiszoló géphez jutni, ez aztán az igazi! A TB pár éve egy szürke novemberi őszi napon úgy döntött, hogy nem támogatja a szemüveg felírást, és a luxusdokikat, mert ellenőrizhetetlenné vált, hogy hogyan vizsgál meg egy orvos heti 1600 beteget, aki rögtön be is váltotta nála a vényt. Egyben viszont teljes az egyetértés: az optometrista és a látszerész csak kókler lehet. A rossz szemüveg oka mindig a látszerész. Ez valahogy „recept független” maradt. Volt ugyan egy év, amikor egy multi hálózatnak sürgősen szemvizsgáló „droidokra” volt szüksége, és ekkor egy év alatt meg lehetett szerezni ilyen papírokat. A Magyar Ipartestület ma is küzd ezen bizonyítványok visszavonásáért. Ez volt a melegágya annak, hogy az ellenségképet bizony egyes szemorvosok menedzselték szakmai presztízsből és üzleti érdekből, tökélyre, na nem a médiában, hanem a rendelő diszkrét homályában, a nép hiszékeny fiai között. Itt jegyezném meg, hogy ma egy optometrista, miután két évet töltött látszerész üzletben, további két évet tanult látszerészként, majd négy évet tölt az orvostudományi egyetemen, anatómiával, szemészettel, szembetegségekkel, műtéti eljárásokkal, miközben klinikákon rezidenskedik. Fejlett országokban még a jogosítványokat is diplomás optometrista ellenőrzi. Korrekciós diagnózis szempontjából hihetetlen megbízható, hiszen egy orvos csupán másfél órát tölt optikai ismeretekkel vizsgával együtt, ha épp nem akkor ment ki kávézni. Egy látszerésznek viszont két év szemészetei ismeret véres tanulása után még a szembetegségekből és az összes latin orvosi leírásból is le kell vizsgázni, egy orvos előtt. Korrekt,nem?!
Az olcsó, még olcsóbb, és a legolcsóbb
Innen nyílegyenes az út a szemüveg turkálóhoz… vagy a bontóhoz…
A másik egy „fantasztikus csapat”, az üzletember, aki „tőkét invesztál” látszerész boltba, optikai „biznicbe”. Ezek egyéb üzletelgetéseik során, legtöbbször nagykereskedőként kerültek a szakma közelébe. Silány árukat szereztek be külföldön fillérekért, ami évek óta rohadt valami konténerben egy kikötőben, vagy gyárudvaron. Miután ezt átcsomagolva megpróbálták a magyar látszerészeknek viszonteladni, nulla sikerrel, ők kezdtek el üzleteket nyitni a nyakukon maradt készlettel. Ez legalább olyan, mint az átcímkézett lejárt élelmiszer. Legtöbbjük nem veti meg a kétes eredetű, nyugat európai üzletek feltöréséből származó kollekciókat sem, tisztes rendőrségi lajstrommal büszkélkedve. Miután ügyelnek arra, hogy rájuk törvények ne vonatkozzanak, vezető politikusaink gyakran látogatják őket, ingyenes optikai Hou Ya Hin: Szemüvegbazár. Az alapanyagok: hulladék szolgáltatásért, és előszeretettel műanyagflakon, konzervdoboz és sörös doboz olvaszték. csapódnak olyan közösségekhez, melyek a feddhetetlenséget Fél marék dollárért táskákkal vihető… garantálják. Hősünk, sértettségében, szinte évente nyit üzletet az adóelkerülésből és a kiskapuk résein át. Ugyan szemüveget nem készített soha, de jó nagy autót fog venni az egészből, úgy hogy ő lesz a legolcsóbb a piacon. Azért megy le az óccsításban’, mert azt gondolja, hogy egy nap minden az övé lesz. A szakmai színvonal nem elérhető számára, ezért csak azt tudja, hogy mindenáron a legolcsóbbnak kell lenni. Önelégülten hiszi, hogy az összes látszerész neki fog dolgozni, és az összes orvos az ő pacienseit fogja Amikor a nagy múltú német Carl Zeiss cég nemzetközi vevővé tenni. Van köztük, aki nyíltan szemüveglencse prospektusából jogi kiskapun át, gagyi reklámarc lett egy akciós ki is jelenti, hogy ez nem is egy reklámújságban… szakma, hanem csak üzlet, a szemüveget úgy is gép csinálja, oda meg elég a hat elemi is. Miután elsőnek a hasznát kivette, a maradékból majd igyekszik szemüveget is csináltatni valami minimál béren kínzott látszerész tanulóval, zsebbe fizetett műhelyessel. Ha az orvos nem azt csinálja, mint amit mond, megfenyegeti, ha kell. Ami ebből kijön, az maga a lózung és átverés tökéletes kombinációja. Háromszorosára felárazott termékek árának kilencven százalékos akciója, meg levonva az anyós életkora. Pár forintért adott keret, vékonynak titulált lencsékkel, extra haszonért. Ingyen szemvizsgálat, útiköltség térítéssel, megvesztegetett cégek, szervezetek, kizárólagos szemüveg beszállítási jogokkal.
Alkalmazottait nem szakmai, hanem marketingképzésben részesíti, míg azok azonosulnak a morállal, na meg a jutalékkal. Mindennek hatására kialakult az optikai szubkultúra, és látszerész ellenes hangulat, mely ellen sürgősen védekezni kell. Ez úgy lehet, hogy ismered az átveréseket és azt az érzelmi zsarolást, amely hatására ésszerűtlen ajánlatokra is fogékony leszel. A magyar optikai piacon egy átlagos követelményt kielégítő, egy fókuszú, korrektül elkészített, anyagában elfogadható szemüveg közzé tett minimális költsége 22430 forint, azaz: huszonkétezernégyszázharminc. (2009.) Minden, ami ez alatt van, büntetendő beszerzési ár alatti értékesítés, piac kivásárlás, marketing kiskapu, és egyszerűen átverés. A látás beidegződött érzelmi döntések sorozata. Inkább hit kérdése, mint kristálytiszta józan felfogás. Az emberek jelentős része annak az áldozata, hogy fogalma sincs arról, hogy élete 70%-át nem látja. Ez nem túlzás! Van valami féle látásuk, térérzékelésük. Elvannak azzal a képpel, amiről azt gondolják, ez a látható világ. Fejfájás csillapítókat nyelnek, közelebb ülnek a táblához, távolabb tartják az olvasni valót, könnyeznek a számítógép előtt, és ha sötétben meghúznak egy autót, betudják a stressznek és a fáradságnak. Azt gondolják, a szemüveg az rossz. Az öregség jele, meg különben is! Van, aki azt hiszi, „gyerekkorban kinőtte a szemüveget” és az már nem kell, mert megjavult. Ha mégis felírják, alkalmassági Látás normál szemüvegben, és Zeiss i.Scription precíziós lencsével szűrésen, a benzinkúti fröccsöntött csörgőzacskós olvasónál megállnak, spárgával a nyakukba lógatva. Igen tehetős vezető média személyiségek, vezető politikusok is láthatók így. Több tízezer forintos öltöny, menő ékszerek és órák mellé, bezöldült orrpapucsos gagyi okuláré dukál. Olvassák is fel benne buzgón az európai uniós mondanivalót. A kontaktlencse hordási idejére és egyéb veszélyes szövődményeire fittyet hányva hetekig hordanak lejárt szavatosságú lencséket, amelyeket lehetőleg neten rendeltek, már ha sikerült kicsikarni egykoron az adatokat. Legtöbben azt sem tudják, milyen kontaktlencsét úsztatnak a szemükben, és azt sem, hogy az valójában milyen típusú. Orvosi kontroll, ugyan, az minek?! Lényeg, hogy ne tudja senki, hogy rossz a látás. A nagy katarzis csúcsa a” megműttetés”. Jön a mindent megoldó lézer. Egyesek már azt is elhiszik, hogy a szemvizsgálatot is lézerrel csinálják. A rémisztő valóság azonban az, hogy ha valakinek szabályozatlan lézerfény jut a szemébe, garantált az azonnali és maradandó látáskárosulás. Megnézve józanul, a szem anatómiai modelljén, mi is történik valójában, és ennek melyek is a hosszú távú következményei, azt láthatjuk, hogy amíg nem találja ki valaki, hogyan lehetne az ideghártyát (retina) a szemlencséhez közelebb vagy attól távolabb operálni, megnyugtató képi leképezés nem keletkezik. Itt hörögnek majd az orvosok, akik lézerrel égetik az egészséges szaruhártyát optikai méretre. Az orvostudomány által alkalmazott lézeres „látásjavító”
eljárásról, utólagos kockázatairól nem sok szó esik. Lényeg, hogy írd alá a papírt, hogy a saját felelősségedre szabadulsz meg örökre a „csúnya rossz” szemüvegtől. Különben is azok a kókler látszerészek találták ki, pénzféltésből, hogy ez nem jó ész nélkül mindenkinek. Itt jegyzendő meg, hogy az operált szemre később nagyságrendekkel többe kerül a szemüveg, az alkalmazkodó (accomodatio) képesség megszűnésével. Az is érdekes, hogy a legtöbb szemorvos szemüveget hord, valamint, egy látszerészt sem láttam, aki alá tudott volna íratni egy nyilatkozatot, szemüvegrendelésnél, arról, hogy felelősséget, garanciát nem vállal az elkészült szemüvegért. Na de vannak egyéb segédeszközök és látás tréningek. Legjobb, ha az orvos, aki azt állítja, egy kis edzéstől majd jobban látsz, minimum svéd, vagy amerikai. Még jobb, ha mindjárt találkozhat a Az egykori, ultramodern természet titokzatos erőivel. gyémántkéses bemetszés drámai A véleménynyilvánítás szabadsága valahogy utóélete. egyenlő lett valamiféle, hit által kinyilatkoztatott, Emeléskor szétrepedt megdönthetetlen, orvosinak látszó dogmákkal. Az első szaruhártyával, leszakadt magyar látszerész 1828-ban már röpiratban írisszel tájékoztatta az embereket a képzetlen kalmárok és utcai árusok által árult szemüvegek és látásjavító ketyerék súlyos veszélyeiről. Ha ma élne szegény, megdöbbenne, hogy ezekből csak egyre több lett. A megtévesztéseket a fegyelmi és etikai bizottságban egyébként két csoportra osztjuk. Az egyik, ami ugyan nem káros, de soha nem is használt, a másik, ami kifejezetten veszélyes és maradandó elváltozást okoz. Ez utóbbit büntetném, sok-sok évvel. Itt ugyanis nem csak a pénzedtől szabadítanak meg. Félve jut eszembe az a család, aki éhen halt egy lakótelepi lakásban, mert hetekig fényt evett. Az ál segédeszközök listavezetője aztán többe kerül, mint egy szemüveg. Lehet nézni tésztaszűrőn, vektorszivacson, látásaura szemcsén keresztül, csak „diplomás külföldi fizikus” találja fel. Végül marad a népi gyógyászat, a mézes szemcseppentés, és az uv-ra kötő szemfeltöltés. Azt nem tudom, őszülés elleni hajtorna miért nincs?! Ott lehet, hogy túl hamar kiderül, hogy az egész egy marhaság. Irigylem a fogászokat, a rossz tömés legalább fáj. Az emberi szem remekül alkalmazkodik az olyan pocsékságokhoz, amelyek tizedébe kerülnek az eredeti termékeknek. Akár évekig fájdalommentes, mellékhatás nélkül, hordhat bármit, és a vége nagyon szomorú lesz. Amit az egészen spórolt, elköltheti a rehabilitációra. A szem és az idegrendszer sajnos addig képes tolerálni gazdája gyógymódszereit, amíg aztán már tényleg nem lehet mit csinálni a halálra gázolt biciklissel. De mitől is rossz egy szemüveg?! Európa boldogabbik felén a szemüveg divatcikk. Komoly tervezés és komoly Hát, személyi edzőt is vegyél hozzá… márkanevek fémjelzik. Azok is hordanak,
ruhához, sminkhez, akiknek tényleg nem is indokolt. Arra nem térnék ki, hogy több szemüvege is van az embereknek. Ez nem csak divat, hanem biztonság is.
A „csörgőzacskós” okuláré, a lottókitöltéshez… Netes gagyi, hamisítványok. Szégyen és ciki.
Több értelmiségi ember is ezeket érti szemüveg viselési kultúra alatt.
Az „örökölt” pápaszem, ami mindig is volt…
Nálunk sikerült még az egykori szocialista testvér országok viseleteit is alulmúlni. Egyeseknek nagy üzlet a távol keleti söpredék árut forgalomba hozni. Több négyzetméteren sétálhatsz ilyen kollekciós boltokban. Ebben valóban öregnek és ódivatúnak látszik mindenki, de ’ocssó! Na, van márkás is, de ha gyanúsan olcsón, az nyolc-tíz éve kint állt valami konténerben, amit fillérekért vettek meg a nagykerezők. Aki „retrót” keres, az itt kiélheti magát. Még ha márkás is a keret, a gond csupán az, hogy évekkel ezelőtt szedték vissza külföldi látszerészektől, mikor kiment a divatból. Jó az még falura?
Európai szemüvegek, bőrtokkal, nemzetközi garancia kártyával.
Az aktuális kollekció kicsit több pénzbe kerül. Rangja van és nem ciki. Persze azok, akik levitézlett, nyugaton csencselt, török hamisítványokat vettek, élcelődni fognak rajtunk, hogy
az eredetivel milyen rosszul jártunk, ők bezzeg tudták a tutit. A néhány hónap alatt lekopott festék és az UV védelem nélküli hamis, lopott napszemüvegek világa is itt kezdődik. Diszkó előtt pörgetni a kocsi kulcsot ebben is lehet. Sötétben nem látszik. A legtöbb ember azonban nem is a szemüvegkereten fukarkodik. Egyszerűen azt gondolja, minden, ami átlátszó és nagyit, az már szemüveglencse. Ez úgy marhaság, ahogy van. Itt fogják a legjobban átverni. Valami magyaros legenda szerint, egyetlen szempont van: a vastagság. „Véknyítás” a kulcsszó. Csak szódásüveg ne legyen! Az, hogy valójában miből van, kit érdekel?! Szánalmas a filléres kínai lencsét még „pénz visszafizetési” garanciával is árulni, csak azért, mert valakinek nincsen jobbra pénze. Legtöbben egyébként jó lencsét számolnak fel, majd, de Ukrajnából csencselt lencsét építenek be. Szép vékony lesz. Ugyan sose volt vékonyított, de majd annak látszik. Nekem az tetszik a legjobban, mikor azt Egy a sok száz kínai lencse közül, mely járja Európát és állítólag „Magyar” magyarázzák, hogy 30%-al vékonyabb, mint a hagyományos. Azt viszont senki sem tudja milyen vékony is a hagyományos. Legtöbb embernek halvány dunsztja sincs a lencsék alapanyagának fénytörés mutatójáról. Ez valami olyan, mint az a szilvalekvár, amelyre az van írva: „most még több szilvával”, na de a dunsztosüveg ugyanakkora! Vagy régen nem raktak bele eleget, vagy nem is volt szilva benne… Nos, ha nem tudod megszokni vékonyka lencsédet, akkor kicserélik kínaira. Ha azt sem, van még szingapúri, indiai, Fülöp-szigeteki. Kedvedre válogathatsz.
Transitions lencse a Fülöp-szigetekről A francia Essilor cég indiai lencséje
A szigorúan világszínvonalat képviselő lencsék
A Japán Hoya szingapúri lencséje
Mielőtt végighallgatnád azt a mesét, hogy úgyis minden Kínában készül, vésd jól az agyadba, hogy nagyon sok nagy cég ugyan kitelepült távol-keletre, de azok a lencsék hihetetlen precíz minőségellenőrzésen mennek át. Nemzetközi garanciakártya jár hozzájuk.
(Ami fennmarad a rostán, vajon hova lesz?) A legtöbb lencsét azonban még mindig Európában gyártják. Nem sokkal kerül többe, mint a mutyi. Lézeres márka-gravír jel és hologram van bennük az átcsomagolás és a hamísítás ellen, mely nálunk nagyban „dívik”.
A professzionális lencsékben lézergravírozás található
A német Carl Zeiss csúcsmodelljei: Individulal és a világújdonság: i.Scription Van, aki tasakot és garanciakártyát is gyártat hozzá feketén. A jó, márkás, egyedi lencsék nagyságrendekkel jobb látáskomfortot biztosítanak! A vezető világcégek nemzetközi katalógusban teszik közzé áraikat. Ebből nem lehet irreális engedményeket adni. Ha valaki horror százalékokat enged, az úgy lehet, hogy a cég egy olcsóbb kategóriájú lencséjét építi be, miközben drágábbat számolt. Még mindig jobb, ugyan, mint az ukrán seft.
Piacvezető cégek katalógusai. Több ezer lencséből választhat. Szakember nélkül nagyon nehéz lesz…
A belga Buchmann cég lencséje.
Precíziós HOYA optikai lencse, magyar gyártmány
A MOM megvásárlása után hazánkban gyártották, majd az egész gyárat eladták a japán HOYA-nak.
…először MOM, aztán Buchmann MOM, aztán már csak Buchmann, és végül HOYA. Bele se merek gondolni, ki mit keresett ezen.
MOM lencsék. Magyar ipartörténelem
Az európai üveglencse ipar központja ma is Magyarországon van, a német Carl Zeiss cég égisze alatt innen látjuk el egész Nyugat-Európát. A japán Hoya cég is itt készíti az egész világ számára az üveglencséinek jelentős részét. Ennek ellenére van olyan üzleti fogás, amely kínai lencsékkel azt a látszatot akarja kelteni, mintha az magyar szemüveg volna, számítva egy nemzeti érzelmű vevőkörre. Már semmi sem szent. Mi is marad? Az üzletek közötti bolyongás és a pletyka. Mindegyik cég váltig állítja, ő a legjobb. Mutogat csoda szemvizsgáló gépeket, pillanatok alatti szemüvegkészítést vállal, és közben repkednek az idegen kifejezések. Emberi beszéd helyett a kommunikáció. Ész helyett a marketing akciók és trükkök. Végül a legolcsóbb? Úgy is minden mindegy? Soha semmi nem volt tökéletes úgy sem? A legfájdalmasabb a piacon megjelenő ultramodern technológiák tragikusan „magyar sorsszerű” letagadása. Muzeális ipartörténeti érték, eredeti jénai Zeiss szemüveglencse (Ebbe őrült bele Széchenyi István is az
összes reformjával.) A sok megkérdőjelezhető szemészeti és okkult eljárás elfedi a változást, melyet egységesen tagad le mindenki, aki nem ért hozzá, vagy aki a Nyugat-Európából behurcolt levitézlett technikákra üzleti érdekből beruházott. Emlékszem az első digitális fényképezőgépre. Mindenki hörgött, aki el akarta adni még az akciós filmjeit. Később ezek az emberek kezdtek tele szájjal azzal büszkélkedni, hogy nekik volt először.
…és ön pedig ezt, akkor minden a legjobb úton halad
Minden más esetben időutazáson vesz részt a múltban Ha az önt vizsgáló ezt látja…
Néha a szakma neves személyiségei sem napra készek. Legtöbbjük beidegződött egy egykor letűnt technikai szinten. Több az annál, hogy utánanézne szakmai újításoknak, eljárásoknak, olvasna tanulmányokat, inkább zsigerből kántál minden változás ellen látatlanul. Legtöbbször, ha ez az ember környezetének véleményformálója, magával rántja a múltba azokat is, akik ehhez a közösséghez tartoznak. Itt pengetik azon legendák hamis húrjait, miszerint nem lehet ilyen, vagy olyan szemüveget készíteni. A kockafejű előadás és birkózás oda vezetett, hogy az ilyen figurák vérre menő vitákat folytatnak azért, hogy hidd el, aki sok pilóta kekszet eszik, az tud repülőt vezetni.
Az Essilor cég osztrák zárjegye a tasakon
Egyedi azonosítók a hamisítások és az átcsomagolás ellen
Az olasz Sola cég egyedi vonalkód azonosítója (kérésre a lencsébe gravírozzák a monogramot is)
Van egy bizonytalan veszélyeztetett csoport. A megváltozott munkahelyi rizikók és életkörülmények miatt elveszett a természetes látásinger. Rengeteg a számítógép, műfény, erőltetett tanulás, hosszabbra nyúlt fent lét. Olyan embereknek is szükségük lett szemüvegre, akik családjában senki sem viselt soha. Tradíció nélkül könnyű az első szemüveget félrevásárolni. Szempontrendszer sincs, hogy mi alapján válasszunk az elképesztő dezinformatív kínálatból. Itt jegyzendő meg: az internet jelentős része szubjektív, és emiatt szinte használhatatlan. A Magyar Ipartestület etikailag szigorúan kizárta az internetes mutyikat, „szemdiagnosztizálásokat”. A használt szemüvegek értékesítése veszélyes és egészségtelen. A másik óriási rizikó a tartalék szemüveg nélküli gyermek. Tudom, hogy anyagi kérdés is, de gondoljunk bele, ha a kicsi hetekig szemüveg nélkül marad, javítás miatt… A harmadik súlyos rizikóval élő ember, az, aki kontaktlencsét hord, de szemüvege még tartalékban sincs. Ha akár egy sima légkondicionált helység okozta gyulladás miatt ki kell venni a lencsét, autóval már haza sem tud menni. A legkeményebb dió az a középkorú, ötvenes évei elején járó ember, aki még nincs tudatában annak, hogy szemüveg nem csak olvasni kell. Lelkileg képtelen felfogni, hogy a „macho” évek és a „kiscsajos” kinézet lassan véget értek. Autót vezet, bár este már bizonytalan, tesz-vesz és ingerlékeny. Meg kell hozni azt a döntést, hogy hogyan tovább szemüvegben. Nyugi, van olyan gyönyörű, fényre sötétedő szemüveg, mely menő, és jót is dob a kinézeten, és mintha mindig is ilyet akart volna, nappal meg mint egy napszemüveg. Nem kéne ilyenkor a „mérvadó” barátnőkre és nagyokos kollégákra hallgatni.
A Zeiss garancia kártya Egy Zeiss garancia kártya az adatokkal
Egy Hoya garancia kártya az adatokkal
A kártyák többnyire műanyag, vagy komoly nyomtatott papír alapúak. Olcsóbb lencséknél azonban meg kell elégednünk a gyári lencsetasakkal és az adott szóval…
A fényre sötétedő, alapszín minimalizált, csúcs minőségű lencse garancia kártyája
Néhány arany tanács: Mielőtt szemorvoshoz, optometristához indul, ellenőriztesse egyéb betegségeit. Vérnyomás, vércukor, stb. Addig ne készíttessen drága szemüveget. Soha ne essen be vizsgálatra este, egy zaklatott nap után. Egy szükséges alapos diagnózis legalább fél órát eltart. Gyerekét 14 éves kor alatt gyermek szemészhez vigye, ne komputeres vizsgálatra!
Ne a legolcsóbb helyen próbáljon meg vásárolni, hanem ahol jól érzi magát. Hallgasson a belső megérzéseire az akciós szédítés helyett. Pár forintért nem lehet háromfogásos ebédet enni a Hiltonban. Ha nehéz is, maradjon józan. A szemüveg pénzbe kerül, mióta világ a világ. Inkább várjon még egy kicsit a vásárlással, és vegyen drágább, igényesebb szemüveget.
Egyedi „koncepció” szemüveg, szélén gravírozott mintával.
A szár áthalad a lencsén
Kérhet kristályt is szeme színéhez
Hard Rock motoros szemüveg, 4 lencsés optikai leképzéssel
Ma már bármi elkészíthető, csupán a fantázia szab határt.
Pókháló alakú egyedi szemüveg
Ne féljen megkérdezni, mikor volt az önt kiszolgáló illető szakmai továbbképzésen. Ne dőljön be a falon fityegő diplomáknak. Ismerje fel, ha rettegnek öntől, ha szakmai dolgot kérdez, és minduntalan az árról akarnak beszélni önnel. Azonnal menjen el az olyan helyről, ahol a többi üzletet kritizálják, és nyakló nélkül szidják. Ne vegyen használt szemüveget, mert fertőző is lehet. Ne használja még ideiglenesen sem más szemüvegét.
Ne vásároljon ott, ahol nem látja, ki készíti el az ön szemüvegét. Nem lát több együtt dolgozó generációt az üzletben, vagy azt látja, hogy a dolgozók félnek egymástól és nem is beszélnek egymással. Kérdezzen rá a garanciákra, az írásos vállalási feltételekre, az ön adatainak kezelésére. Kérje a komoly szemüvegekhez a gyári lencsetasakot, az eredeti demonstrációs lencsét, ami felpróbáláskor a keretben volt, és ha van, a gyári szemüvegtokot. Keresse a gyári jelölést a több ezer forintra rúgó márkás szemüveglencséjében. Ne hallgasson csak a saját szempontjaira, kérje ki szakember véleményét. Kotnyeles barátnőjét, sietős társát, nagyokos szomszédját ne vigye magával, ha egyedül is tud dönteni. Nem az ő fejükön lesz évekig a szemüveg. Próbáljon meg viszonyítani a ruhatárához, színben, értékben is. Ne csináltasson csak azért távoli meg olvasó szemüveget, mert azt állította valaki, hogy nem lehet megszokni a multifokális (progresszív) lencsét. Azt se gondolja, hogy amiért ön nem tudta megszokni, a világon senkinek sem jó. Valószínű, hogy a precíz elkészítés hiánya okozta a gondot önnél is. Ne vegyen be egyéb műszaki mendemondákat sem! Próbálja meg megkülönböztetni az optikát a látszerészettől. Legtöbb országban ez nem ugyanaz a szakma. A látszerészetben csak szemüveg, kontaktlencse, szemvizsgálat és néhány egyéb kiegészítő található. Egy nagy optika a nagyítástechnológia minden szegmensével foglalkozik. Ha lát mikroszkópot, nagyítót, távcsöveket, teleszkópot egy üzletben, biztos talál olyan optikai mérnököt is, akivel szakmailag is meg tudja vitatni szemüveges léte aggályait. Mindig mondja el, hogy mire használja a szemüveget, mit dogozik, milyen körülmények között használja. Ha meg sem kérdezik, az már nem túl jó jel. Ma már mindenféle szemüveg elkészíthető! Nem függ a keret típusától, csak árban és minőségben az egyéni vizsgálati eredményektől és dioptriáktól. A 2000-es éveket írjuk! Bármi elkészíthető! Legfeljebb nem javasolt. Ha mégis tetszik, inkább az legyen, mert akkor szívesen viseli. A szemüveget szeretni is kell! Megszokás maximum 22 nap! Ha pár nap után nem jó a szemüveg, ne vigye másik látszerészhez. Oda menjen vissza, ahol vette. Ha más hozzányúl, elveszti a garanciát. Annak is meg van az oka, miért ez írták fel. Ne próbáljon meg több helyről összevásárolt anyagokból valahol szemüveget készíttetni. Ne kezdjen el dioptria értékeken alkudozni. Gyengébb szemüveg hordása később csak szövődményekhez vezet. Nem lesz vékonyabb és egyáltalán nem edzi a szemizmot! (Ezt a baromságot nem tudom ki terjeszti.) Válasszon hosszú távra látszerész üzletet. Ha törzsvásárló lesz, a jobb helyeken megkapja a valódi engedményeket, silány akciók helyett. Ne készíttessen kifutó modelleket, és ne vegyen részt elavult szemvizsgálatokon, még ha ahhoz modern körítést is adnak. Keresse a topográfos szemvizsgálat páratlan lehetőségeit. Kérjen tájékoztatót, és prospektust a lencsékről. Ne készíttessen drága lencsét olcsó, használt keretbe. Drága divatos szemüvegbe mindenképp vegyen értékes lencsét is! (Mercédesz Trabant kerékkel) Az érték arány legyen 1:1. Ideális! Inkább kérdezzen bátran! Ha nincs tisztában a fogalmakkal, ne szégyellje. Normális helyen egy szakképzett ember tudja, hogy ez a miatt van, mert alapfogalmakat sem tanítanak az iskolákban. Viszont ne kezdjen el magyarázni hiedelmeket, beidegződéseket, ha korrekt szakmai választ kapott rá. Segítse a szemüveg kultúra fejlődését azzal, hogy nem hagyja magát megvezetni legendákkal. Ha balul ütött ki egy szemüvegvásárlás, és zaklatott, ne kezdjen egyből hivatalokkal fenyegetőzni. Szakmailag korrekt helyen többre megy az őszinte szóval. Van olyan optika, ahol szeretik a vevőket! (Hihetetlen, nem?) Olyan dolgokat is betudnak majd garanciába, amit amúgy sehol nem, ha nem kezd el „vevői jogokkal” és erőfölénnyel próbálkozni. A komoly üzletek hosszú távon gondolkodnak, nem érdekük odébb állni, mikor gond van. Azért, mert egyszer átvert egy taxis, még nem mind szemétláda, aki taxizik!
Cégfelirattal
Cégfelirat nélkül
Egy nagy múltú optikai cég feliratának bürokratikus eltávolítása. Ma egy Magyar látszerészt számlálhatatlan hatóság ellenőrizhet, miközben az tűrni kényszerül a piaci anarchiát
Végezetül tudom, hogy ezért az írásért is meg fognak kövezni. Azért titkon remélem, hogy néhányan rájönnek valamire. A látás egyetemes közösségi érték. Azzal, hogy nem vezetsz felelőtlenül, nem piszmogsz a munkádban vaksiskodva, nem kínzod idegesen kimerülve a családod, hozzájárulsz a közjóhoz is. Nem véletlenül mondták: „úgy vigyázott rá, mint a szeme világára”. A világról alkotott közvetlen és közvetett információ 91% -át szemünktől kapjuk. Rengeteget költ cégem is akciós reklámok helyett, a józan optika kultúra elterjesztésére. Ezt a morált nem testálhatjuk egy következő generációra, melyben: „a látszerész csak csaló lehet, mely pénzt csinál abból, hogy romlik a szem”. Tisztában vagyok azzal, hogy az a kevés orvos és üzletember barátom, aki tisztában van a jelenlegi drámai helyzettel, titkon ott legbelül mélységesen osztja véleményem. Ebben a szakmában mindenki az egzisztenciájával játszik, ha kinyitja a száját a viselt dolgokról. Vannak itt elegen, akik nagyon vigyáznak, hogy ne láss tisztán, és akár több éves szemüveg vásárlási tapasztalattal se tudd, mit veszel meg, és annak mi lesz a hosszú távú szövődménye. Vagdalkozásokat, üzletpolitikai kis stílű vitákat eddig is hallottunk, ehhez mindegyikőjük nagyon ért, de szakmai érvek nagyon kevésszer hangzanak el. A látszerészet, mindig is kézműves szakma marad. Lehet itt komputer, automata csiszológép, meg nagy tajvani készáru. Tehetséget és hivatástudatot, optikai ráérzést nem lehet pénzért venni. Ki vagy égve, és rovod a boltokat, a legolcsóbbat keresve, a sok külföldi névtől és divatos márkától zsong a fejed. Megelégszel azzal, hogy pont annyival vernek át, mint amire telik. Az áron és a „jól járáson” kívül nem érdekel semmi. Meg sem hallgatod, ha esetleg az a szerencse ért, hogy ezen a vad kapitalista piacon egy értelmes hang szól feléd.
Az optikai iparban azonban évtizedek óta NINCS PIACI VERSENY! Ugyanazt nem kapsz olcsóbban máshol! Hol máshol? A magyar független látszerészet néhány százalékos piaci részesedésre zsugorodott. Kénytelen profit nélkül, világszínvonalon üzletet üzemeltetni, versenyezni. Vár a csodára, a kormányra, meg a jó Isten tudja mire. Nem enged személyes hitelességéből, miközben reménykedik abban, hogy nagy elődei öröksége kitart, míg az értelmesebbjének végre leesik a tantusz.
Az egyik, talán legutolsó, világszínvonalú látszerész üzlet, amely még egy magyar látszerész család kezében maradt.
(Részletek: A. Bátonyi György: „Majd még megnézem máshol” c. könyvéből.)
