Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Sasvár Baráti Egyesület

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Írta: Molnár Gyula Szerkesztette: Szemán Erzsébet

Készült a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával 2005. május

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Elöljáróban.......................................................................................................................................... 4 Civil élet ............................................................................................................................................... 5 Ki a civil?.................................................................................................................................................................... 5 Hogyan jöhet létre civil szervezıdés?......................................................................................................................... 6 Civil tevékenység, nonprofit tevékenység, közhasznú tevékenység, civil és civil támogató....................................... 7 Mőködési feltételek..................................................................................................................................................... 8 A civil élet hozama ..................................................................................................................................................... 9

A közlekedés az emberek kapcsolatteremtését szolgálja .................................................................. 12 A szállítmányozás és közlekedés történelme ............................................................................................12 Az elsı nagy civilizációk megjelenése a vizek mellett ............................................................................................. 12 Középkor idejétıl felemelkedı hatalmak és tengerhajózás....................................................................................... 14 Itália.......................................................................................................................................................................... 14 Spanyolország és Portugália ..................................................................................................................................... 14 Hollandia és Anglia .................................................................................................................................................. 15 Az Egyesült Államok tengermelléke és az öt tó vidéke ............................................................................................ 16

A költség-megtakarítás...............................................................................................................................17 Szárazföldi szállítmányozás vasúton és a szárazföldek integrálódása....................................................................... 18 Baross Gábor vasútja és az ország felemelkedése, gazdaságra gyakorolt hatása...................................................... 18 Közúthálózat és autópálya építési program............................................................................................................... 21 A közúti közlekedés áteresztıképessége................................................................................................................... 22

A közlekedés tagoltsága..............................................................................................................................24 A közlekedés földrajzi-területi tagoltsága................................................................................................................. 24 A közlekedés közigazgatási-területi tagoltsága......................................................................................................... 24 Településszerkezetek igazodása a szállítmányozási vonalakhoz .............................................................................. 26 Optimális mérető úthálózat meghatározása............................................................................................................... 28 Területekre vonatkozó számítási algoritmusok felállítása......................................................................................... 29

Számítások elvégzése néhány területre.....................................................................................................30 Teoretikus felvetések az úthálózat bıvítésére számításokkal.................................................................................... 30 Határ mellett élık hátrányai...................................................................................................................................... 30 A határ mellett élı magyarországi és szlovákiai települések .................................................................................... 31 A helyi vállalkozások korlátossága a medence peremén élık számára..................................................................... 32 A szétcsatolt területeken élık hátrányai.................................................................................................................... 33 Fejlesztésbıl adódó elınyök lecsapódásának sorrendje ........................................................................................... 36

Összefoglaló a közlekedésrıl......................................................................................................................37 A világ nagyvárosai hajózható vizeikkel................................................................................................................... 41 A közlekedési szerkezet változásának szükségessége............................................................................................... 44 A közlekedési munkamegosztás............................................................................................................................... 44 A közlekedési munkamegosztás............................................................................................................................... 45 A vasút fejlettsége az 1875-ös állapotok szerint ............................................................................................... 46

A munkanélküliségrıl....................................................................................................................... 47 Munkanélküli életstratégiája munkanélküli faluban..............................................................................47 Mit nevezünk munkanélküli falunak? ....................................................................................................................... 47 Miért reménytelenebb munkanélküli faluban lakni? ................................................................................................. 48 Választási lehetıségek a munkanélkülinek átlagos településen ................................................................................ 49 Választási lehetıségek a munkanélküli faluban ........................................................................................................ 50 A bőn fogalmának átértékelıdése ............................................................................................................................. 52 A reménytelenség eszkalálódik és tovább szőkíti a lehetıségeket ............................................................................ 53 A munkanélküli mindennapjai .................................................................................................................................. 54 Költség megtakarítási módszerek, eszközpaletta ...................................................................................................... 56

2

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Közösségi élet kezdeményezése munkanélküliek között .......................................................................................... 57

Közösségi érdekek felismerésének fontossága és társadalmi szerepe....................................................58 Mi teremthet közösségi érdeket?............................................................................................................................... 58 A létfenntartási forrásokért vívott küzdelemben nincs közösségi érdek ................................................................... 59 A közösségi értékrend elsıbbsége a közigazgatásihoz képest .................................................................................. 60 A közösségi érdekek kiszolgálója a közigazgatási rendszer ..................................................................................... 61 A közösségi élet kínálta elınyök............................................................................................................................... 62 Egyszeri munkák kapcsolódó költségekkel............................................................................................................... 63 Ismétlıdı alkalmi munkák kapcsolódó költségekkel................................................................................................ 64 Idıszaki munkák rendszeressé váló költségekkel ..................................................................................................... 65

A munkanélküli életvitelének változásából adódó terhek a munkanélküli számára ...........................66 Állandósult munkanélküliségbıl való kilépés életvitel-változásai ............................................................................ 66 Rendszeres munkaviszonnyal jelentkezı költségek .................................................................................................. 67 A munkahelyteremtéssel járó költségek teherviselıi ................................................................................................ 68 A sikertelen munkahelyteremtések extrái.................................................................................................................. 69

Összefoglaló a munkanélküliségrıl...........................................................................................................69 A VOLÁN-társaságok havibérleteinek ára ............................................................................................................... 73 Kistérségek szociális és munkakörülményeinek változása........................................................................................ 73

A foglalkoztatásról ............................................................................................................................ 77 Tevékenységi körök determináltsága........................................................................................................77 Tradicionális tevékenységek ..................................................................................................................................... 77 Munkaprofilok használatba vételének költségei ....................................................................................................... 80 Befektetıi szempontok a tevékenységek elhelyezésekor .......................................................................................... 81 Befektetıi körök, kormányzatok terelése, hatékonyságnövelési módszerek............................................................. 84 Befektetési szempontok prioritásai a tıke szempontjából ........................................................................................ 86 Önkormányzati szempontok a beruházások befogadásakor ...................................................................................... 91 Területi korlátosság a mi térségünkben..................................................................................................................... 93

Más tevékenységi körökre való átállás költségei .....................................................................................95 Profilteremtés múltja................................................................................................................................................. 95 Az átképzés költségei................................................................................................................................................ 96 Az informatika nem cél, hanem eszköz..................................................................................................................... 97 Idegenforgalmi hagyományok................................................................................................................................... 99 Valóságos nemzeti adottságok, kizárólagos adottságok.......................................................................................... 101

Összefoglaló a foglalkoztatásról ..............................................................................................................105

A közigazgatásról ............................................................................................................................ 108 Közigazgatás pillanatnyi szerkezete, hivatalnokok képzettsége...........................................................108 Hivatalok szerkezetének igazodása a közigazgatási tagoltsághoz........................................................................... 109 Hivatalokban dolgozók képzettsége, alkalmassága, hivatali egzisztencia............................................................... 111 Hivatali létszám és az elektronikus adatkezelés...................................................................................................... 114 Hatalomgyakorlás vagy szolgálattétel? ................................................................................................................... 115 Érdekeltség megteremtésének lehetıségei .............................................................................................................. 117

Hőbéri viszonyok ......................................................................................................................................118 Tulajdonszerkezetek az ország vezetı politikusainál.............................................................................................. 118 A falvak igazgatásának, vezetıinek érdeke............................................................................................................. 120 Konzerválódó állapotok.......................................................................................................................................... 121 Lehetséges beavatkozások ...................................................................................................................................... 123 Intézmények, kutatóhelyek szerepe a kiugrásban.................................................................................................... 124 A konstruktivitás támogatásának elınyei hosszútávon érvényesülnek.................................................................... 126

Összefoglaló a közigazgatásról ................................................................................................................127 Büntetı feljelentéssel érintett tényállások alakulása 2003-ban az APEH-nél ......................................................... 130 Átlagos dolgozói létszám megoszlása 2003. decemberben az APEH-nél............................................................... 130

3

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Elöljáróban A tények pontos feltárása és ismertetése elengedhetetlenül fontos a civil szervezetek szervezıdésének eredményessége szempontjából. Itt eredményesség alatt nem a szervezeti összefonódás kompaktságát és komplexitását értjük. A civil szervezıdést, mint önszervezıdı tevékenységet akkor tekintjük eredményesnek, ha az a társadalomban fellelhetı jelenségeket valóságosan tükrözi. Annak megvilágítására, hogy ez milyen jelentıséggel bír, álljon itt a következı példa. A rendszerváltás után hazánkban gyorsuló ütemben terjedni kezdett a különbözı fajta drogok fogyasztása. Sorra jelentek meg azok a szervezetek, amelyek megpróbáltak a jelenséggel szemben fellépni. A szervezıdések programjai rendre találkoztak azokkal a kormányzati, hivatali érdekekkel, amelyek a jelenség visszaszorítását célozták. Ugyanakkor a média úgy ítélte meg, hogy a jelenség oly mértékben riasztó a társadalom számára, aminek a publikus megjelenése marketing értékő. Így sorra jelentek meg azok a tanulmányok, amelyek állították, hogy a társadalomnak már tíz százaléka érintett a drogok fogyasztásában és az azzal történı kereskedésben, terjesztésben. E tanulmányok állították, hogy a fiatalok körében olyan mértékben elterjedt a drogok használata, hogy nyolcvan százalékuk már kipróbálta, és húsz százalékuk rendszeresen él vele. A publikálások szándékoltan sokkolni akarták a nyilvánosságot, hogy az emberek felháborodását meglovagolva össztársadalmi összefogást kikényszerítve eredményre vezessék a drog elleni küzdelmet. Törvény született, amely a zéró tolerancia elve jegyében kívánt fellépni a jelenséggel szemben. E szándékokat nyilván a jó szándék vezette, mégis úgy tőnik ellentétes hatást váltott ki: a drogfogyasztás folyamatosan növekszik és a társadalom sem lép már fel egyöntetően ellene. Mi történt? A jelenség megértéséhez egy család életstratégiáját kell vizsgálni és megérteni. 1. Ha rendszeresen az az információ ér el - mint szülıt -, hogy az iskolákat veszélyezteti a drogok megjelenése - de még nem érte el ıket -, akkor az elsı alkalommal, amikor a jelenség bekövetkeztérıl értesülök, azonnal felkeresem az iskolát és együttmőködök a jelenség megszüntetése érdekében. Kezdeményezem a szülıi értekezleten a téma megvitatását, a jelenséggel szembeni közösségi fellépést szorgalmazom. Felhívom az iskolaszék figyelmét az egyedi jelenségekre is, hogy a folyamatot csírájában lehessen elfojtani. 2. Ha arról értesülök a médiából, hogy a jelenség elterjedt, arra próbálok berendezkedni, hogy legalább a saját gyermekeimet megmentsem. Tudva - a médiából - a szülık nyolcvan százalékának érintettségérıl nem kezdeményezek radikális fellépést, hiszen az saját magam és gyermekeim kiközösítéséhez vezethet. Megpróbálom gyermekeimet a szabadidıs közösségi programoktól távol tartani, esetleg számításba veszem azt a lehetıséget, hogy teljes egészében kivonom ıket a közösségbıl, vagy úgy, hogy levelezı tagozaton végezzék tanulmányaikat, vagy úgy, hogy nem folytatják tovább tanulmányaikat. Esetleg beletörıdök abba, hogy most már ık is beletartoznak a nyolcvan százalékba, ami ugye nem egy elszigetelt kisebbség. De még ha bele is törıdök a saját gyermekem drogozásába, akkor sem fogom feltárni az iskola elıtt, hiszen a törvény könyörtelenségét figyelembe véve arra számíthatok, hogy esetleg épp vele fognak példát statuálni. A gyakorlat azt igazolja vissza, hogy a második stratégia van terjedıben, amely hosszabb távon a propaganda állításainak beigazolásához vezet, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a drogterjesztıket mennyi munkától és kellemetlenségtıl kímélte meg. Azoknak, akiknek kétségeik vannak az életstratégiák ilyetén gyakorlásáról, mint amilyen fentebb leírásra került, legyen intı példa a dohányzással szembeni fellépések világa. Kisiskolások esetén még magától értetıdı a konspiratív fellépés a szülık részérıl, amely a felsı tagozatos tanulók esetén már némileg gyengül, majd a középiskolákban védekezı stratégiává alakul.

4

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Civil élet Civilben Te is civil vagy.

Ki a civil? Civilnek születni kell. Ezt mindenki meg is teszi. Ennek rögzítése a késıbbiekben jelentıséggel bír. Iskolásként, vagy késıbb felnıttként mindenki valamilyen fıállású tevékenységet végez. Foglalatossága során nem feltétlenül teljesít saját örömére. De az iskolában adott követelményeket kell teljesíteni, dolgozóként pedig adott feladatokat kell elvégeznie. Ha az ember tevékenysége csak ennyire korlátozódna, az élet szépségeibıl nem sok maradna. Egésznapos munka után a jövedelem költséghatékony elköltése, lakásépítés, gépkocsi, ruházat és élelmiszer, tartós fogyasztási cikkek megszerzése. Ha ennyirıl szólna az emberi lét, egyrészt egysíkú maradna, másrészt ezt a tevékenységet a világ bármelyik pontján hasonlóan lehetne gyakorolni. Az ember egyszerő robottá válhatna, akinek az individuális képességei jelentéktelen és bosszantó kis különbségeket jelentenének. Szerencsére a létezés ennél sokkal színesebb - ha nem akadályoznak benne. A civil élet sokszínősége a létezı legkülönfélébb területeken ad lehetıséget az önkifejezésre, érvényesülésre, érdekérvényesítésre, környezetformálásra. Éppen ez a létezési forma adja a munka értelmét. Természetesen lesz, aki a munkahelyén érvényesül, elıléptetik, továbbtanul, magasabb jövedelmi szintre tesz szert. Lesz, aki a munkáját egyben megszállott hobbiként fogja folytatni. Lesz, aki a szakmai, szakirányú kiválóságával fog önbecsülést szerezni. Ha anyagilag nem is lesz kellıképpen megbecsülve, de szakértelmének elismerése olyan tekintéllyé teszi, amely személyiségét kielégíti. És persze rengetegen lesznek, akik az élet más területein szeretnének örömet szerezni maguknak, a közösség megbecsülését másképp fogják kivívni. Lesznek olyanok, akik amatır csillagászként, vagy rádióamatır tevékenységükkel elégítik ki magukat. Kóristaként, természetvédıként, amatır focicsapat tagjaként, ejtıernyısként, búvárként, önkéntes tőzoltóként, polgárırként, modellezıként, megszállott kerékpárosként, túrázóként, bélyeggyőjtıként szereznek önbecsülést, sikert, megnyugvást, kikapcsolódást. Mi ebben a közös? Elsısorban az önként, térítés nélkül vállalt elfoglaltság, amely kereskedelmi, piaci értéket nem teremt. Teremt helyette közösségeket, közösségi érdekeket, összetartást, segítıkészséget, szociális érzékenységet a környezetében hasonló tevékenységet végzık iránt. Teremt alkalmat ismeretségek szerzésére, lehetıséget párkapcsolarok kialakulására. De alkalmat teremt barátságok, erıs emberi kötıdések, mester-tanítvány viszonyok kialakulására is. A civil tevékenység tehát rendkívül fontos a társadalom életében, különösen akkor, amikor az ismerkedésre, találkozásra alkalmas közegek száma folyamatosan csökken. Színházba, moziba beülve, az utakon közlekedve, vagy a munkahelyeken viszonylag szők az a találkozási forma, ahol emberek egymással tartós kapcsolatokat építhetnek. Nem csak a párkapcsolatok létrejöttének találkozási pontjai korlátosak, hanem azok a lehetıségek is, ahol igazi barátságok születhetnek. Ismeretségek, amelyek informális, vagy gesztus értékő segítségnyújtások formájában támogatásokat adnak. Különleges jelentıségre éppen azért tesz szert a civil lét tudatos felvállalása, mert az elmúlt évtizedek után, tizenöt évvel a rendszerváltás után még mindig természetes igényként fogalmazódik meg sok emberben, hogy mások, fentrıl teremtsenek számára szórakozási, kikapcsolódási formákat. A civil tevékenységek gyakorlását pedig olyan dolognak tekintik, ami mindenkinek a magánügye, amit ki-ki maga folytathat a saját költségén, hiszen ezeknek a hóbortoknak nincs helye a normális életben.

5

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Hogyan jöhet létre civil szervezıdés? A civil szervezıdések nem melléktermékei a társadalmi létnek, hanem magauk a társadalom építésének alapkövei. Amikor kisebb települések létrejöttek-létrejönnek, elıször a közös érdekeltségek azok, amelyek az embereket összefogásra ösztönzik. Ennek folyamatát az elmúlt két évszázadban az amerikai kontinensen tömegesen tapasztalhattuk. A közösségi érdekek hozzák létre az önkormányzás gondolatát, ahol a közös sors közös problémái alakítanak ki konszenzusos alapon önkormányzatiságot. Ebbıl az is következik, hogy az önkormányzatiságnak addig van értelme, amíg közösségi érdekeket képvisel. Ez Magyarországon is igaz. Természetes, hogy az önkormányzatok elkeseredetten igyekszenek azokat a közösségi létformákat megtartani, amelyek létezésüket igazolják. Fontos, hogy legyen iskola, óvoda, közösségi ház, vagy kultúrház. Ha ezek nincsenek nincs értelme az önkormányzatiságnak - gondolják. Ugyanakkor létezésük vége mégsem a közös érdekek végével szőnik meg, hanem a bürokratikus rendszer értelmetlenségének nyilvánvalóvá válásával. De ez csak a valóság eltorzulása, ne tévesszen meg bennünket. Az önkormányzatiság azonban a hivatal fenntartásával nem merül ki. Éppen ellenkezıleg. A hivatalos közintézmények üzemeltetése - elvileg - magasabb szintekrıl is történhetne. Egy iskola üzemeltetése hely-független. Az óvoda mőködésének biztosítása akár megyei szintrıl is biztosítható lehetne. Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyek valóban csak a helyiekre tartoznak. A környezet tudatos kialakítása, a kisebb közösségi érdekek gondozása, a kisközösségek tevékenységének biztosítása. Az önkormányzatiság attól a ponttól kap legitimációt, hogy a településen megjelenı kezdeményezéseket felkarolja. Nyugdíjasok akarnak összejárni, és ehhez közösségi helyet akarnak létrehozni. Gyerekek szeretnének modellezni, és szükség van egy helyre, ahol összejöhetnek. Hagyományırzık, néptáncosok szeretnének összejárni. Mások a közbiztonság megerısítését tarják fontosnak, és polgárırséget alakítanak, összejöveteleikhez azonban hely szükséges. Ezek azok a tevékenységek, amelyek a helyben történı ügyek intézésére szükségessé teszik egy önkormányzat üzemeltetését. Az önkormányzat feladata az ilyen kisközösségek mőködési alapjainak megteremtése. Az az önkormányzat, amelyik az ilyen kezdeményezéseket nem támogatja saját létalapjainak felszámolására törekszik. A közösségi ház üzemeltetése, a sportpálya fenntartása, közösségi tevékenységhez szükséges alapvetı eszközök fenntartása. Ez önkormányzati feladat. Fontos azonban rögzíteni, hogy ezek a civil kezdeményezések szigorúan politikamentesek. Természetes, hogy a politikai szervezetek megpróbálják a civileket felhasználni saját céljaik megvalósításához. A civil szervezıdések feladata, hogy ezektıl minden esetben elhatárolják magukat. Nos ezért fontos a civil tevékenységek és tevékenységi körök pontos deklarálása. Nem arról van szó, hogy csak pontosan rögzített tevékenységeket végezhessenek a civilek, éppen ellenkezıleg! Éppen azt kell rögzíteni, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeket nem vállalnak, nem vállalhatnak fel. A tevékenységek elhatárolása elsısorban a civil szervezetek érdeke. Azért érdeke, mert a rendelkezésre álló források felhasználása során olyan szervezetek is bekerülnek a nagy kalapba, amelyek egészen más orientáltságú tevékenységeket végeznek. Ezek a szervezetek tevékenységük fontosságának igazolásával, mőködıképességük fenntartásának fontosságával sokszor elsıbbségre tehetnek szert. Az igazgatási rendszerek pedig széttárják a karjukat: vannak sajnos fontosabb dolgok, amelyek megoldása elırébb való. Külön kérdés a civil szervezetek magasabb szintő szervezkedése. Az államigazgatás természetesen azt látná szívesen, ha kistérségi, majd megyei, regionális, és végül országos szervezetek jönnének létre. Ez a hivatal számára könnyebb kezelhetıséget biztosítana. Ekkor

6

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez elegendı lenne az országos vezetés megszólítása, hiszen ık mindenkit képviselnének. Ilyen piramidális struktúra létrehozása azonban nem kívánatos. Azért nem kívánatos, mert újabb hatalmi ág jönne létre, amelyet természetesen a politika sem hagyna figyelmen kívül. Minden párt megpróbálná befolyását erısíteni, és ez a civil szféra végét jelentené. Ilyen piramidális struktúra felépítése azért is szerencsétlen, mert axiómaként fogadtatja el a civilek röghöz kötöttségét: csak és kizárólag a területileg illetékes szervezet tagja lehetsz, a helyi szervezet törekvéseinek bejárási útvonala az adott felettes szervezeteken keresztül lehetséges. Mellesleg: A közigazgatási határok évtizedek óta finoman fogalmazva is képlékenyek. A Trianon után létrejött megye-rendszerrel kezdıdött, és a kistérségek létrehozásán keresztül a régióhatárok kialakításáig változgatott. Ráadásul ezek a határok a mai napig inkább politikai és gazdasági érdekeket követnek. Ezért civil szervezeteknek ehhez alkalmazkodni ostobaság lenne. A szervezetek magasabb szintő formációi egyébként is inkább közös érdekek mentén halad, a magasabb szinten létrejött szervezıdés semmilyen körülmények között sem lehet felügyeleti szerve, hatósága a bekapcsolódó szervezeteknek. Ezért magától értetıdınek kell tekinteni a civil szervezetek hálós kapcsolódásait, amelyek saját érdekeik mentén, sokszor idıszakosan jönnek létre. Nyilván lesznek olyanok, amelyek országos szintő hálózatot alkotnak, lesznek regionális, vagy kistérségi orientációjúak. Természetesnek kell tekinteni, hogy egyes szervezetek több csoportosuláshoz is tartoznak, hiszen például egy hagyományırzı egyesület szövetségre léphet egyidejőleg a helyi érdekeket tömörítı szervezetekkel és más területek néptáncosaival, vagy mőemlékgondozóival. Ez a szervezkedési forma éppen a garanciája annak, hogy a rájuk gyakorolt külsı nyomás a lehetı legkisebb lehet. Természetes, hogy egységes megszólításuk, véleményük kikérése lényegesen nehézkesebb, de ez legyen a hivatalok problémája. Egyébként pedig az ilyen problémák megoldási lehetısége lehet az Internet, amely mellesleg hasonló strukturális formát mutat. Csak meg kell tanulni élni vele.

Civil tevékenység, nonprofit tevékenység, közhasznú tevékenység, civil és civil támogató Az igazgatási rendszerek elıszeretettel törekszenek arra, hogy olyan tevékenységeket is a civilek számlájára írjanak, amelyek közhasznú, vagy nonprofit tevékenységek. Ezeknek a tevékenységeknek közös ismertetıjegye, hogy a tevékenységeket fıállásban végzik. Ilyen a nyugdíjas otthonok üzemeltetése, alapítványok, amelyek különbözı célokra győjtenek pénzeket, éhezı, rákos, szegény, hátrányos helyzető gyerekeknek, kórházaknak eszközök beszerzésére, társadalmi jelenségek kutatására létrejött nonprofit szervezetek. Fıállású civil azonban nem létezik, pontosabban a fıállású civilt egészen másképp hívjuk köznapi nyelven: ı a háztartásbeli. Civil tevékenység alatt csak olyan tevékenységet szabad érteni, amelyet a tevékenység öröméért, az együttlét öröméért, önzetlenül, díjazás, és ellenszolgáltatási érdekeltség nélkül végez valaki. Lehetnek olyanok, akik a civil szférához sorolhatók és tevékenységüket fıállásban végzik. Ezek a civil támogatók, mentorok, szerepük rendkívül fontos, tevékenységük támogatása elengedhetetlen. Ilyen személy az, aki a közösségi ház tevékenységét menedzseli, ilyen az, aki a civil rendezvények, találkozók, fesztiválok szervezıje, ilyenek lehetnek mővelıdésszervezık. Azonban ezek a személyek hangsúlyozottan nem civilek, hanem civil támogatók. Az ı tevékenységük teszi lehetıvé a civil tevékenységhez kapcsolódó eszközök, intézmények rendelkezésre állását térben, idıben, koordináltan, összehangolva a különbözı szervezetek programjait. Adott esetekben ezek a személyek alkalmazottai is lehetnek civil szervezeteknek, de tevékenységük nem helyettesíti a civil tevékenységet.

7

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez A nonprofit szervezetek tevékenységébe tartozik például olyan közérdekő tevékenység, amely nyereségorientáltan nem végezhetı. Ennek oka lehet az, hogy közösségi tulajdon üzemeltetésérıl van szó, de lehet az is, hogy etikai okok miatt nem tolerálható. Nem mőködtethetı nyereségorientáltan a hit gyakorlásának eszköz- és intézményrendszere, de nem mőködtethetı így a közösségi ház sem. És persze rengeteg ilyen tevékenység és eszköz van, amely ebbe a körbe tartozik. Ezeknek a tevékenységeknek is vitán felül áll a társadalmi fontossága. Hasonlóan fontos például a politikai pártokhoz közel álló szervezetek tevékenysége. Mégis a különbözı - értsd nonprofit és civil - szervezetek tevékenységének összemosása csak azok számára lehet érdek, akik a zavarosban szeretnének halászni. Társadalmi érdek ezeknek a törekvéseknek a kizárása. Annak megértéséhez, hogy miért fontos a civil tevékenységek támogatása egy kis történelmi visszatekintést teszünk. Miért volt elviselhetı a szocializmus idıszaka? Az emberek egy egész élet munkájával tudtak csak egy lakásra valót összehozni. Ezt is úgy szerezhették meg, hogy hosszas sorban állások után került rájuk a sor, és ehhez képest egy alacsony színvonalú panellakáshoz jutottak, amit aztán egy életen keresztül kellett törleszteni. Szabvány szekrénysorokat gyártottak, a fogyasztási cikkek alacsony színvonaluk mellett ráadásul sokszor nehezen beszerezhetık voltak. A munkahelyek légkörét megmételyezte a pártkongresszusok iránymutatása, a kulturális élet mozgásterét determinálta a politika félelme a vélt és valós veszélyektıl. A munkahelyek innovatív egyéneit jelentısen korlátozta az eszközrendszerek korlátossága. És mégis. Munka után, iskola után ott voltak a szakkörök, az úttörıházak, az MHSZ szervezetek és létesítmények, a sportlétesítmények, a TIT. Ezek voltak azok a helyek, amelyeket az ideológiai korlátok és agymosások mellett is szívesen látogattak az emberek, s amelyek valódi közösségi élet gyakorlására voltak alkalmasak. Példa erre a Duna Televízió által indított Mindentudás Egyeteme, amely elindítása még a szervezıket is meglepte, mert hatalmas siker követte. Pedig ennek volt elızménye, mégpedig a TIT tanfolyamok formájában. A társadalomban élı személy tudatának szigorú beszőkítése az anyagi javakra való összpontosítással, súlyos válsághoz vezet. Az emberek ugyanis érvényesülésük és boldogulásuk szempontjából sokkal érzékenyebbek lesznek apróbb vélt, vagy valódi igazságtalanságokra is. Felerısödik az intolerancia, amelynek ilyen körülmények között muszáj teret nyitni, hiszen az indulatokat valahol le kell vezetni. Más körülmények között a civil élet kitermeli a maga alternatív értékrendjét. Elviselhetıvé válik a szegényes életvitel, ha ezt komplementálja a közösség megbecsülésének megszerzése, ha nem csak a menı autó státuszszimbólum, hanem a megérdemelt tisztelet. Vajon mennyi pénz kárpótolja a kirándulás szerelmeseit, a csillagászokat, a vitorlázó repülıket, vagy a horgászokat, ha kedvelt tevékenységüket nem folytathatják?

Mőködési feltételek A civil szervezetek létrehozása ma gyermekcipıben jár. A legnagyobb probléma létezésük hiánya. Ezért a civil támogatók, a közösségi élet szervezésében járatos személyek, szervezetek feladatai hatalmasak, tevékenységük támogatása kiemelkedıen fontos. Sok esetben fellelhetık olyanok, akik összejárnak, és valamilyen tevékenységet folytatnak, de szervezet alapításában nem gondolkodnak, mert abban csak a hivatalok által történı felügyelésük lehetıségét látják. Az alapító okirat elkészítését olyan kihívásnak tekintik, amelyre maguktól, jogi tanácsadó, ügyvéd segítsége nélkül képtelenek. A megalapítást követıen nem látják, hogy tevékenységük gyakorlásához honnan és mire kaphatnak támogatásokat? Szervezetük megalapításával viszont kötelezettségükké válik a vezetıség megválasztása, felügyelı bizottság kijelölése, bankszámla nyitása, az éves beszámolók elkészítése, jelentések, statisztikai lapok kitöltése. Pedig nem ezért jönnek össze. Viszont egyetlen közpénzeket kezelı alap sem fog átláthatatlan csoportokat támogatni. Ha pénzt dobsz a kútba, elvárod, hogy koppanjon, vagy csobbanjon. 8

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez A következı kihívás ilyen csoportok esetében, hogy szakszerően megírjanak pályázatokat, amelyet várhatóan támogatásnak kellene követnie, ám ha ez elmarad, abban erısíti ıket, hogy szervezett létezésük indokolatlan, csak azért volt rájuk szükség, hogy legitimálják mások pénzhez jutását. " X pályázat érkezett, amelyek közül Y támogatásáról döntöttünk, és összesen Z forint támogatást osztottunk szét közöttük. " Errıl ugyan kevés szó esik, de aki nem nyer, az veszít. Veszíti a beinvesztált energiát, a felhasznált munkaórákat, elhasznált eszközöket, de veszít például lelkesedést is. Szükség van vesztesekre? Nem! Éppen az a cél, hogy legalább ezen a területen mindenki mozgástérhez jusson. A feladat tehát az, hogy civil támogatók segítségével és szakértelmével minél több szervezet alakuljon, és ezek a szervezetek minél gyakrabban teremtsenek alkalmat az összejövetelekre. Ezek a közösségek többségében minimális támogatásokat igényelnek. Vajon mekkora a forrásigénye egy kórusnak, egy kerámiaszakkörnek, egy csillagászszakkörnek, egy polgárır szervezetnek. Ezek üzemeltetése elhanyagolható mértékő egy létesítmény üzemeltetéséhez viszonyítva. A pályázatok megítélése esetén viszont a természetes bizalmatlanság, az átláthatóság megköveteli a közösség mőködésének ellenırizhetıségét. Talán volt már rá példa, hogy forrásokat lényegesen nagyobb volumenben igényeltek egy tevékenységhez, mint amit a valóság szükségessé tett volna. Az átláthatósághoz a legfontosabb, annak eldöntése, hogy mit tartunk értéknek, milyen prioritásokat akarunk felállítani? Ha azt tekintjük fontosnak - tegyük fel -, hogy minél több ember, minél gyakrabban összejöjjön, akkor hallatlanul egyszerően megtehetjük. Egy jelenléti ív folyamatos kitöltésével nyilvántartható az összejövetelek látogatottsága, átlátható a jelenlétek intervalluma. A jelenléti íveken összeadva az egyének által a szóban forgó közösségben eltöltött órák számát, megkapjuk azt az ember-órát, amelyet a közösség elér egy alkalommal. A jelenléti ívek hosszabb idıszakon keresztül történı összesítésével a közösség valódi társas-kapcsolati értéke megmérhetı. Nyilván szükséges lesz az összejövetelek létezésének ellenırzése is alkalmanként, de ez már inkább okirathamisítási kérdés, a jelenlegi gondolatkörnek nem része. Az önkormányzatok támogatási rendszerének felülvizsgálata is szükségessé válhat. Annak vizsgálata, hogy egy önkormányzat milyen mértékben segíti elı a területén lévı civil szervezeteket, mindenképpen értékmérıje tevékenységének. Itt azonban markánsan külön kell választani az önálló kezdeményezéseket, amelyek aktív közremőködést jelentenek egy közösségben, attól, amikor a nép szórakoztatására rendezvényeket szerveznek. A meghívott elıadómővész fellépése nem tekintendı civil szervezeti életnek, ahogy a majális megrendezése, vagy a farsangi rendezvény sem az, míg pl. egy színházlátogatás, vagy filmnézés utáni beszélgetés meg igen. A hangsúly a közösségi tevékenységen, és nem a szórakozáson van.

A civil élet hozama A civil közösségek élete össztársadalmi érdek. A politikának annyiban válhat szövetségesévé, amennyiben érdekeik egyeznek abban, hogy az állampolgárok életvitelének javításán munkálkodnak. Vajon javítja az önkormányzat, vagy a mindenkori kormány megítélését a civil élet sikeressége? Igen! Amennyiben ez nem jár együtt azzal, hogy a politika folyamatosan, leereszkedı stílusban hangsúlyozza, hogy méltóztatott adni ezekre a célokra, akkor számíthat arra, hogy az emberek elégedettsége növekszik, a politikai elit presztízse növekszik. Az a politika, amelyik mozgásteret biztosít olyan emberek számára, akiket a politika - meglehet - nem is érdekel, az elnyerheti megbecsülésüket. A közösségi élet felpezsdülése egyúttal azt is jelenti, hogy a környezetükben lévı emberek is szembesülnek a lehetıségek megélhetésével. Azt érezhetik, hogy történnek a dolgok, azok jó irányba fordulnak, s ha ıket személy szerint nem is indította be a folyamat, azok külsı szemlélıjének is jó lenni. Jó tudni, hogy adott esetben van hova eljutni, hogy 9

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez lassacskán meg is fogalmazódik az igény, hiszen az ismerısök, barátok, rokonok, szomszédok már mind összejárnak. Én miért üljek otthon? A civilek tevékenységének eredményei azonban egészen más területeken is érzékelhetı. Elég a múltból hozni példákat arra, hogy hogyan kerültek ezek felszínre. Közismert példa a nagyvilágból a személyi számítógépek születésének körülménye, a zöld mozgalmak világszerte történt környezetformáló cselekedetei, vagy a magyar példákból merítve a vitorlázó repülık pilótautánpótlásában betöltött szerepe, a sport területén a grundfoci kapcsolata a profi labdarúgással. A tömegsport egyébként az egészségügyi állapotok javítását is elısegíti. Ezeknek az eseteknek az értékteremtı hatásait nehéz lenne elvitatni. Pénzben történı kifejezésük azonban értelmezhetetlen. Természetesen nem lehetetlen. Azonban veszélyes, mert arra sarkallhat, hogy egyes közösségi tevékenységeknek prioritásokat kell adni, ami helytelen. Miért? Mert például a vitorlázórepülés egészen addig nem hozott mérhetı eredményeket, amíg a kereskedelmi célú repülés el nem indult. A rádióamatırök lelkesedése gazdaságilag értéktelen volt, amíg az elektronikai ipar igényt nem mutatott szaktudásukra. A zöldek tevékenységérıl nem is beszélve. Ugyanakkor a civil szervezetek rengeteg olyan látens ismertetet, szaktudást halmoznak fel, amely munkakultúrák kialakulásához vezethet. Ilyesmire a múltban is rengeteg példa volt, és remélhetı, hogy ez a jövıben sem lesz másként. Legyen példa a lovas-turizmus. Ennek a tevékenységnek a gazdasági felvirágoztatása nehezen képzelhetı el azok nélkül, akik a lovaglás szerelmesei, és szabadidejük nagy részét a lovak közelében töltik. A sok esetben lelkes magángyőjtık munkájával létrehozott győjtemények is fontosak a múzeumok létrehozása, bıvítése szempontjából, tájházak kialakításakor. Itt ismét fontos kitérni arra a kérdésre, hogy mikor válik valami professzionális tevékenységgé. Vegyük példának a focit. Addig nyilvánvalóan civil tevékenység ez a sport, amíg gyerekek rúgják a bırt. Ugyanez igaz akkor is, amikor dolgozók teszik szabadidejükben. Profivá akkor válik, amikor ezért a tevékenységért valaki pénzt kap. Hiszen éppen ez a különbség! Hasonlóan igaz ez a környezetvédı szervezetek tevékenységére, amikor szemetet győjtenek, vagy a keramikusokra, amikor korongoznak. Ettıl tevékenységüket még segíthetik profik, pénzért, tiszteletdíjért, ám a közösségi élet mérıje a lelkes amatırök szerepvállalásának térítésnélküli(!) tevékenysége. Azok a szervezetek tehát, melyek csak profi, fizetett közremőködıkkel rendelkeznek nem civil szervezetek. Hiszen nem végeznek civil közösségi tevékenységet. Ezek tevékenységükhöz, ha támogatásokat igényelnek szerencsés, ha ezt nem a civil források rovására teszik. Ilyen szervezetek támogatása azonos alapból azért is szerencsétlen, mert a profizmus irányába tereli a pályázati rendszert. Nem kétséges, hogy ezek a szervezetek minden esetben versenyképesebbek lesznek, mint az amatırök. A versenyképesség fogalma pedig eleve képtelenség ebben a kérdéskörben. Az amatırök számára viszont azt sugallja, hogy minden eldılt, elıre lejátszott folyamatok vannak, bizalmuk joggal gyengül a civil szervezkedéssel kapcsolatban. A civil közösségek által teremtett értékek rendkívül sokrétőek. A gyerekek mozgásigényének kielégítésétıl, érdeklıdésük felkeltésén keresztül a tájékoztatásokon, drog-prevenciós programokon való részvételig. A nyugdíjas emberek tenni vágyását, közösségigényét kielégítı programok hasonlóan fontosak, mint a társadalmi érdekeket megjelenítı összefogások. A közbiztonságért, közerkölcsökért, aggódók tevékenysége, vagy a környezetvédelmet erısítık tevékenysége az egész társadalom közös érdeke. Mindezek a tevékenységek hozzásegítik az embereket a jobb szocializációhoz, a másság megismeréséhez, és elfogadásához. A társadalmi közösség erısítése felkészültebb, tájékozottabb polgárokat jelentenek, akiknek magasabb lesz a tolerancia küszöbe, sportolás esetén az egészségi közállapotok javulnak, amelyek kihatásait talán szükségtelen részletezni. 10

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez A megfelelı szocializáció hozzásegít az empátia gyakorlásához, a másik gondjainak, bajainak megismeréséhez, hozzásegít annak a folyamatnak az elsajátításához, amelyben felismerhetıvé válik, hogy egyszerő lépések, gesztusok megtétele a másik életének akár sorsfordítója is lehet. A természetes segítıkészség, a térítésnélküli közremőködés hozzásegíthet annak felismeréséhez, hogy a pénz nem minden. Az anyagi javak helyett/mellett lehetıvé teszi annak felismerését, hogy másképp, más értékrendek mentén is fel lehet építeni egy emberéletet. Segít emberek önbecsülésének megszerzéséhez, a pénz tekintélye helyett olyan tulajdonságok elismerését, mint a fedhetetlenség, becsület, tisztesség, tudás, bölcsesség, szakismeret. A civil szervezetek közösségeiben olyan tapasztalatok, ismeretek halmozódhatnak fel, amelyek a késıbbiekben a gazdaságban kiválóan alkalmazhatók. A hasznosítható ismeretek között kell számon tartani az összehangolt munkavégzést, az új munkakultúrák meghonosodását, speciális szakmai ismeretek, fogások meghonosodását, magas szintő szakmai tudás létrejöttét. Az közösségi munkavégzés tapasztalatait kiválóan alkalmazzák például Németországban, ahol a munkaerı kiválasztásakor szempont, hogy az illetı milyen közösségekben, milyen közösségi tevékenységet végez, a szóban forgó szervezetek ajánlásai elınyt jelentenek a válogatásnál. Nyilván szerencsésebb olyan személyt kiválasztani egy már kiforrott csapatba, aki rendszeresen közösségbe jár, ott elfogadtatta magát, sıt azok ajánlják is, mint olyan valakit, akit a kutya sem ismer, és egy-két interjú alapján kell eldönteni, hogy várhatóan hogyan fog közremőködni a csapatban. Az új munkakultúrák meghonosításában betöltött szerepre igazán csak nagy klasszikusokat lehet felsorolni: a pilótaképzést, a jármőgyártást, a profi labdarúgást. Speciális szakmai ismeretek meghonosítása teszi lehetıvé a magyar vitorlások építését, az adatmentést informatikai cégeknél, de talán a személyi számítógépek használatának egész kultúráját ide lehet sorolni, ha azokra a szakkörökre emlékezünk vissza, amelyekben a C64-es, Spektrum-ismeretek elkezdtek közismertté válni. Egykor kis közösségek hóbortjának számított az autó- és motorépítés, a mezıgazdaságban a fajtanemesítés, a rádiózás, televíziózás. Ma már hivatásos szakemberképzés formájában történik ezeknek a területeknek a szakember-utánpótlása. Ma már mindenki tudja, hogy ezeken a területeken hatalmas pénz van. Hogy mi lesz a holnap, holnapután nagy üzlete? Nagyképő az, aki azt állítja, hogy tudja. Sokan úgy gondolják, hogy ez a biotechnológia lesz. De vajon a génmanipuláció tevékenységét támadók megtorpedózzák ezt az iparágat? És ha igen, akkor mégis mi helyettesíti ezt az iparágat? A tippelések helyett a múlt azt bizonyítja, hogy sok, alternatív tevékenység mőködésének ösztönzése szerencsésebb, mint néhány kijelölése a sikerre.

11

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A közlekedés az emberek kapcsolatteremtését szolgálja A szállítmányozás és közlekedés történelme Létezésed titka: ahová nem mész, ott nem vagy

Az elsı nagy civilizációk megjelenése a vizek mellett Az elsı ókori civilizációk megjelenése automatikusan együtt járt a kereskedelmi, közlekedési utak, úthálózatok megjelenésével. Ezeknek az utaknak a léte közel sem tekinthetı a civilizációk sajátos kiterjesztésének. Éppen ellenkezıleg: a közlekedési útvonalak találkozásai azok, amelyek a civilizációs csomópontok létrejöttét indukálták. Pusztán a népesség gyarapodása nem eredményezi a települések növekedését, hiszen a környezet népességeltartó képessége a lélekszám növekedésével nem javul. A lélekszám növekedése azt eredményezi, hogy a népesség egy része pl. rokoni alapon elválik a közösség többi részétıl és új helyen új település létrehozásával próbálkozik. Nagyobb közösségek, városok tehát csak ott alakulnak ki, ahol a növénytermesztés és állattenyésztés mellett alternatív népességeltartó kapacitások jelentkeznek. Ilyen kapacitást a távolabb élı közösségekkel való árucserén alapuló kapcsolattartás eredményezhet. E kapcsolatok 'kiépítése' kereskedelmi útvonalak kialakításával lehetséges. Mivel a kor embere nem támaszkodhatott a modern közgazdasági elméletekre, kénytelen volt gondolkodni, s a gondolkodó ember számára magától értetıdı volt, hogy kis erıfeszítéssel csak úgy szállíthat sok terméket, nyersanyagot, ha azt vízen teszi. A vízen történı szállítás nagyságrendekkel hatékonyabb, mint a szárazföldi szállítás, így a nagy folyamok mellett létrejött települések lényegesen gyorsabb növekedést eredményeztek lélekszámban. Természetesen ezek a folyamok nem csak egy vonalat képeztek a közlekedésben, hiszen a mellékfolyók hálózata hatalmas területekkel történı kapcsolatépítésre adott alkalmat. Az áruszállítással összekötött területek eltérı mezıgazdasági kultúrákat és eltérı igényő népcsoportokat kapcsoltak össze. Ilyen összekapcsolás jött létre a mai Szudán északi területe és a Nílus deltája között, a Tigris és az Eufrátesz felsı és alsó szakaszai között, de ilyen példa a Sárga folyó vidéke. A kapcsolatfelvételek sikeressége eredményezte a szárazföldi úthálózatok fokozatos kiépítését és teremtette meg az alapjait birodalmak kialakulásának. Az idık múlásával természetesen kialakult a tenger menti hajózás gyakorlata is. Ennek kialakulásához azonban elengedhetetlenül szükséges volt, hogy a szállítmányozással összekötött területek eltérı civilizációkat és termékpalettákat adjanak, hiszen a tengermelléki hajózás magasabb kockázati tényezıi - pl. viharok, rossz széljárások - miatt, valamint a folyami hajózáshoz képest egy-parti kapcsolatteremtési lehetıségeihez képest kisebb eredményességet nyújtottak. A megerısödött birodalmak azonban gyorsan megkezdték építeni szárazföldi úthálózataikat, melyeket pihenıállomásokkal láttak el, karbantartásukról és szakszerő építésükrıl pedig központilag gondoskodtak. Ilyen úthálózatáról híres volt a Római Birodalom, a Perzsa Birodalom, Kína, de késıbb - ugyan más fejlıdési utat bejárva - még az Inka Birodalom is. Az ókor végéhez közeledve elmondható, hogy azok a társadalmak, amelyek nem rendelkeztek hathatós szárazföldi és / vagy vízi út hálózattal, nem tudtak létrehozni magas kultúrát sem. Ugyanakkor a közlekedés elsorvadása minden esetben a birodalmak meggyengüléséhez, végsı soron pedig elpusztulásukhoz vezettek. A közhiedelemmel ellentétben a birodalmak összeütközéséhez sohasem az olthatatlan gazdagodás iránti vágy vezetett, hanem a kereskedelmi útvonalak biztosítása, biztonságossága, a

12

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez 'hazai' kereskedelem támogatása iránti elkötelezettség. Ki ne ismerné a görögök háborúját Trójával a Boszporusz és Dardanellák ellenırzési jogáért, Felsı és Alsó Egyiptom egymással vívott háborúit, a görögök és perzsák háborúit az Égei-tenger felügyeletéért, Karthágó és Róma háborúit a Földközitengeren folyó kereskedelem jogának kiharcolásáért. Felsı Egyiptom éghajlata az utolsó jégkorszak végétıl folyamatosan szárazabbá vált. Ugyanakkor az elérhetı tengerparti szakaszok, amelyek a kereskedelem fejlesztését elımozdították volna, Alsó Egyiptomon keresztül voltak csak elérhetık. A szárazság fokozódása folyamatosan rontotta a megélhetési lehetıségeket, az élelmiszertermelés hatékonysága folyamatosan romlott, a szükséglet kielégítését csak kereskedelmi úton lehetett volna kiegészíteni. Ezzel szemben a Nílus alsó szakaszán semmi nem kényszerített a helyzet megváltoztatására. Itt a megélhetés feltételeit csak javította az átmenı kereskedelem megsarcolása. Ezért szükségszerővé vált a két hatalom összecsapása, sıt az is sejthetı, hogy ennek a konfliktusnak a kiváltója a szorultabb helyzetben lévı hatalom volt a kezdeményezıje. A kor geopolitikai helyzetét vizsgálva az is látható, ha egy ilyen összecsapást Alsó Egyiptom nyert volna meg – ami átmenetileg elı is fordulhatott – a déli területek egyszeri megsarcolásán túlmenıen csak nyőg maradt volna a gyıztesek nyakán. Felsı Egyiptom gyızelme viszont egyértelmően a terület annektálását eredményezte. Ez a történelembıl ismertek alapján nem jelentette a terület lakosainak előzését, vagy kiirtását, hanem a közigazgatási rendszerbe való bevonását hozta, megszüntette az aszimmetrikus kereskedelempolitikát és felvirágoztatta az egységes Egyiptomot. Trója legendája nem szól másról, mint arról, hogy a görögök – akik kereskedelembıl éltek – nem tudtak szabadon hajózni a Fekete-tenger partjai felé. Ez a terület élı állatokat, húsárut, prémeket, főszereket és sokféle nyersanyagot adott. Felvevıje volt a kézmőipari termékeknek ékszereknek és mindannak amit a déli tengerek kínáltak. A kereskedelem korlátozott volta nem csak annyi hátránnyal járt, hogy kisebb kereskedelmi forgalmat biztosított. A termékpaletta beszőkítése az, ami súlyos gazdasági gondokat okozhatott. A görög szigetvilág gazdaságilag hasznosítható területeit az utolsó jégkorszak után emelkedı tengerszint folyamatosan csökkentette. A csökkenı mezıgazdasági terület létkérdéssé tette a kereskedelem erısítését. Ez fokozottan fontossá tette a Fekete-tenger partvidékével való kapcsolattartást. A szőkebb területen nem csak kisebb forgalmat lehetett elérni, hanem kisebb nyereségtartalommal is bírtak a termékek. Mivel a két tényezı szorzata adta az elérhetı hozamot, ezért a kereskedelmi határok kiterjesztése több volt mint egyszerő mohóság. Hogy mi volt a konkrét történet? Az esetünkben lényegtelen. Perzsia számára is fontosak voltak az Égei-tengeren történı szállítások és annak felügyelete. Kis-Ázsia körülhajózása fontos kellett, hogy legyen az ott élık számára, mint ahogy fontos volt a hajózás Karthágó, vagy Róma számára – ahol élni nem kell, hajózni kell. Ráadásul ezek a hatalmi csatározások rendre a hadmőveletek hadtáputánpótlásán múltak legyen szó Nagy Sándorról, vagy Hannibálról, Xerxészrıl, vagy Dareioszról. Mi történik ugyanebben a korban a pásztortársadalmak világában? Semmi. Pontosabban az egymás ellen vívott harcok legelıterületek birtoklásáért folynak, amelyek megszerzése többnyire csak annyit jelent, hogy a másik nép kissé arrébb költözik. Egyik sem semmisül meg, sok esetben inkább beolvad, vagy engedi maga közé települni a másikat. Az ilyen harcok többnyire csupán életteret kívánnak teremteni. A harcot mindig az a fél kezdi, amelyiknek létfenntartása veszélybe kerül, a jó legelık megszerzése adja a harcok sikerét, az alkalmilag összeállt érdekcsoportok ezen a ponton befejezik együttmőködésüket és mindenki hazamegy, mint aki jól végezte dolgát.

13

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez A Római Birodalom szétesése automatikusan jelenti a Földközi-tenger medencéjében a kereskedelmi rendszer összeomlását is, a kalózkodás felerısödését. Az európai közösségek bezárkóznak, általánossá válik az analfabétizmus, a kulturális életnek csak szigetei maradnak. Ezek a szigetek az apátságok, királyi udvarok. Az egyetlen erıs kulturális és hatalmi csomópont Bizánc marad évszázadokon keresztül az Égei- és Fekete-tenger találkozásánál a Márvány-tenger mellett az egykori Trójától nem messze. Az európai népek felhagynak az érdemi kereskedelemmel, a római utakat benövi a gaz és eltemeti a sár. Az udvartartások sokáig csak úgy tudják adóikat behajtani, hogy a helyszínre mennek és 'feleszik'. A gazdaságok talpra állása évszázadokig tart, s még ekkor sem jelenti erıs úthálózatok kiépítését. A középkor története éppen arról szól, hogy kis igazgatási területek jönnek létre. Ezek a területek a lehetı legmesszebb menıen önellátók. Kialakulnak a céhek, amelyek a bezárkózást konzerválják. A hőbéri rendszer fenntartása ismét arra ösztönöz, hogy a hőbérbirtok területén belül legyen elıállítva minden fogyasztási cikk. A hőbérúr rendszerint él annak lehetıségével, hogy vámot szedjen az áthaladó kereskedıktıl. Többnyire még azzal a jogával is él, hogy a kereskedıket kötelezi a portékák kiállítására és értékesítésére. A kereskedık útjainak közbiztonságát ráadásul éppen ezek a hőbérurak adják, ami nem jelent életbiztosítást - sem.

Középkor idejétıl felemelkedı hatalmak és tengerhajózás Itália Az elsı igazi felemelkedést Itália hozza, s rögtön megjelenik az emberközpontú kultúra: a reneszánsz. Itália természetesen kereskedik, szállítmányoz és kapcsolatokat épít. Felkarolja a mővészeteket és - amennyire lehet - a tudományokat. Városállamainak kulturális hagyatékáért legalább annyian keresik fel ma Olaszországot, mint a Római Birodalom hagyatékaiért. Tengerpart menti hajózásával kapcsolatokat épít a Közel Kelettel, azon keresztül pedig a távoli Indiával és Kínával, fekete Afrikával. A megteremtett gazdagság az, ami hozzásegíti a kultúra finanszírozásához: középületek és paloták építéséhez, egyetemek felállításához. Fejlıdésének mozgató rugója nem az esztelen terjeszkedés, hanem kapcsolatok minél szélesebb körő kiépítése. Érdeke, hogy gazdasági kapcsolatai megerısödjenek Európán belül is - természetesen azzal a feltétellel, hogy ı a kereskedelem központja. Éppen ez az érdek vezeti akkor, amikor végignézi Konstantinápoly agóniáját. Erıs központi hatalom híján azonban esélye sincs, hogy szárazföldi úthálózat biztosításával megerısítse pozícióit, így tehetetlenül kell végignéznie a súlypont folyamatos eltolódását az Atlanti-óceán felé, miután a Földközi-tenger keleti medencéje a Török Birodalom fennhatósága alá kerül. A Török Birodalom megjelenése a Balkánon egyet jelent azzal, hogy a Márvány-tenger feletti felügyelet megszerzésével az Égei-tenger és a Fekete-tenger kereskedelmét is a szultánság felügyeli. Míg a Török Birodalom elıre törése a kereskedelemben korlátlan monopóliumot biztosít KisÁzsia körül, addig Velence az általa birtokolt hajózási rendszernek hirtelen a peremére sodródott. Kelet felé történı kereskedése folyamatosan elsorvad, míg nyugat felé csak akkor tud közvetíteni, ha az olasz csizmát megkerüli. Ez folyamatos idıveszteséget, gazdasági lépés-hátrányt jelent. Az Atlanti-óceán felé kijutását Gibraltár felügyeletének hiánya megnehezíti.

Spanyolország és Portugália Az Atlanti-óceán medencéjének keleti partvidékén a kereskedelem ugyan már évezredek óta folyik, ám ez sokáig nem hoz akkora eredményességet, hogy az érezhetı elınnyé váljék. Az átütı

14

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez sikert az alapozza meg, hogy felfedezésre kerül Amerika, amely elképesztı bıséget hoz a félsziget számára. Ez a bıség elsısorban nem a színesfémek hatalmas mennyiségének köszönhetı, hanem annak a termékpalettának, amely alapjaiban rendezi át Európa gazdaságát. Olyan mezıgazdasági termények jelennek meg, mint a burgonya, a kukorica. Az óceáni hajózás már nem teszi lehetıvé a part menti közlekedést, ezért korszerősíteni kell a hajózás technikáját. Háttérbe kerülnek idılegesen - olyan kockázati tényezık, mint a kalózok veszélye, hiszen a végtelen tengereken nincsenek kalózok. Viszont a tengeri viharok okozta viszontagságok rendkívüli kihívásokat jelentenek. Elszaporodnak a hajóépítı mőhelyek, vitorla-vászon és kötélgyártó üzemek. Az erıs központosítás azonban nem teszi lehetıvé a liberális gazdaságpolitika megerısödését és ez hosszabb távon súlyos hátrányokat okoz. Rövid idın belül a potenciális kereskedelmi partnerekbıl ellenségeket kovácsol az az arrogáns politika, amely ebben az idıben jellemzi a félsziget vezetését. Az eltérı kultúrákkal szembeni intolerancia megnehezíti a kapcsolatfelvételek sikerességét, a kirekesztı magatartás hosszabb távon oda vezet, hogy Spanyolország és Portugália válik kirekesztetté a kereskedelem vérkeringésébıl. Ugyanakkor nem jön létre az országokon belüli jó minıségő úthálózat, így ezek az országok maguk sem tudnak érdemben profitálni az ölükbe hullott lehetıségekbıl. Gazdasági dominanciájuk fenntartását úgy próbálják megtartani, hogy erıs hadiflottát hívnak életre, és az erı pozíciójából próbálnak kereskedni. Történetük több tanulsággal is jár. Egyrészt - ami talán a legfontosabb - az a tény, hogy adott lehetıségek, még nem járnak feltétlenül az értelem kiteljesedésével. A lehetıségekkel élni is tudni kell. Másrészt a kereskedelmi monopólium-rendszerek kialakítása kényes egyensúlyt jelent. Egyensúlyt egyrészt a rendszer biztonságának megteremtése és fenntartása valamint a jó kereskedelmi kapcsolatok kiépítése között. Az erı alkalmazása csak irányított formában vezet elfogadható eredményekhez. Az erıforrások birtoklása mindenek elıtt mértéktartást és jó gazdát igényelnek.

Hollandia és Anglia Az óceáni útvonalak megnyílása éppen azoknak az országoknak adott igazi lökést a fejlıdésben, amelyek szőkös saját forrásaik, rossz természeti adottságaik mellett bírták a mértéktartás kulcsát: olyan erkölcsi értékrendet, amely önmegtartóztatást követel és a hivalkodást gyarló emberi tulajdonságnak tekinti. Az erkölcs helyes gyakorlása azonban szükséges, de nem elégséges birodalom / nagyhatalom építéséhez. A természeti adottságok ebben az idıben kedvezıen alakultak. Lassan végére ért a kis jégkorszak, az éghajlat változása kedvezett az Északi-tenger térségének. Ilyen idıszak mellesleg már korábban is elıfordult a középkor kezdetén, és lám akkor is erıs hatalmi központ kezdett kialakulni a normannok regnálásával. További természeti adottsága a térségnek, hogy a partvonalak tagoltak, kikötésre alkalmas helyek sokaságával. Ráadásul Hollandia területe csatornákkal tagolt, így az áruk terítése, raktározása lényegesen egyszerőbb. Elkezdıdik az ipari forradalom, amely csak azzal a feltétellel jöhetett létre, hogy a vállalkozó szellem megfelelı szabadságfokot kapott. Sokak számára talán magától értetıdı, hogy a vállalkozó szellem támogatást kap, vagy legalább is megtőrt, ez azonban az adott korszakban - sem - volt ilyen egyértelmő. A vállalkozó szellem szabadjára engedése többnyire csak akkor fordult elı, ha a központi hatalom meggyengült, vagy még nem alakult ki. Ilyen egyszerő oka volt Amerika felfedezésének, vagy korábban a normann hódításoknak. Ez a vállalkozó szellem volt az, ami lendületbe hozta Hollandiát és Angliát, de ennek hiánya, pontosabban lefékezése, ami korlátozta pl. Franciaország megfelelı ütemő felfejlıdését.

15

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Általánosan igaz a történelmi tapasztalatok alapján, hogy addig lehet egy társadalom fejlıdésével számolni, amíg abban megmarad a vállalkozó szellem szabadsága és azt nem kezdi korlátozni a központi hatalom. Ugyanakkor a gazdasági bıség megalapozása mint egyfajta természetes fék felerısíti a társadalomban a szociális érzékenységet, amely a központi hatalom beavatkozását indukálja, ami viszont a vállalkozó szellem felügyelet alá vonását eredményezi, ez pedig a rendelkezésre álló tér természetes beszőkülésével jár. Nagy Britannia fejlıdésének dinamikája éppen akkor volt a csúcsán, amikor a társadalom a legnagyobb egzisztenciális feszültségeket mutatta. Ugyanakkor a birodalom kiteljesedésének csúcsa késıbbi idıpontra esik, arra az idıszakra, amikor ezen fejlesztıerı birtokában a központi hatalom kiteljesedett. Ez az idıszak a XIX. század második fele, a XX. század eleje. A korábbi alapok megteremtése az ipar felvirágoztatásának korszaka volt. Ebben az idıszakban alakultak ki a gyárak, a tömegtermelés alapjai, amelynek a megteremtése mai szemmel elképesztı körülmények között történt. Ebben az idıszakban történt annak a vasútnak a megteremtése, amely a gazdaság és kereskedelem folyamatába integrálta a szárazföld belsejét. Létrejött a kor hajózásának alapeleme: a gızhajtású vas hajó. Ezeken az alapokon sikerült világbirodalmat építeni, világbirodalmi hadiflottát építeni, majd a flottára alapozva a hajózás és kereskedelem biztonságát megteremteni. Ugyanakkor a közigazgatás fokozatos megerısödése az innovációs hajlam és igyekezet folyamatos visszavetéséhez vezetett. A kutatások és fejlesztések központjai az I. világháború idején már nem a magánvállalkozások, hanem állami hivatalok. A birodalom kiépítésének idıközben elveszett egy eleme: a birtokba vett területek beintegrálása. A területek megszerzése, a nyersanyagok-források kiaknázása hiába valóság, ha ezek a területek gazdaságilag idegenek maradnak az anyaország gazdasági szerkezetétıl. Így a területek megszerzésének keserves folyamatát a könnyed elvesztése követheti - és követte is.

Az Egyesült Államok tengermelléke és az öt tó vidéke Másképp alakult az Egyesült Államok fejlıdése. Ennek folyamata - annak ellenére, hogy szinte korlátlan természeti forrásokkal bírt - elsısorban a rideg racionalitás folyamata. Gazdaságának erejét az elsı pillanattól folyamatosan erısíti a szállítmányozás és közlekedés fejlesztése. Itt is a keleti partok mentén történı áruszállítás a csendes kezdet. A folyamat azonban felgyorsul, amikor a Missisipi és Missouri rendszeres hajózásával a könnyen elérhetı területek kibıvülnek. Még inkább szélesedik a hatalmas ország átjárhatósága az öt tó vidékének rendszeres bejárásával és - láss csodát! - a tavak partvidékén az ipar megtelepedésével. A XIX. századi területszerzéseket folyamatosan követte a közlekedési hálózat bıvítése. A Panama-csatorna megépítése könnyen elérhetıvé tette a nyugati partokat is. Vállalkozó csoportok beteljesített álmai váltak valóra, amikor megépült a transzkontinentális vasút, mint ahogy késıbb hasonló álmok váltak valóra a kontinens keresztül autózásával. Az elsı közlekedési vonalakat továbbiak követték, amelyek viszonylag gyorsan behálózták az egész országot. Mi volt a megoldása a 29-es gazdasági válságnak? Új munkahelyek teremtése. Hát persze, hogy megint a közlekedési hálózat bıvítésével! Autópálya építési programmal. A közúti hálózat építése pedig hol követte hol elısegítette a jármőgyártást. A II. világháború után pedig ırült ütemben kezdett kiépülni a légi közlekedés hálózata. Az a hálózat, amely nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az ország. Ha szemügyre vesszük az ország térképét azt látjuk, hogy településeinek dominanciáját az óceánok partján elterülı nagyvárosok, az öt tó partvidékének városai, a nagy folyamok mentén álló városok adják. Mégis az ország integráns és egységes egészet alkot. Kontrasztként nem az európai kontinenst érdemes állítani, nem is a Távol Keletet, hanem pl. Latin Amerikát. Ha figyelembe vesszük Mexikó, vagy Brazília, Argentína település-szerkezetét és

16

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez összevetjük közlekedési hálózatával, azt látjuk, hogy olyanok, mintha még nem merték volna birtokba venni a területet. Hasonló a helyzet Ausztrália esetén, ahol lassan fogalmazódnak meg azok a gondolatok, hogy transzkontinentális közlekedést kellene építeni. Oroszország hatalmas természeti forrásai egyszerő, szinte elszigetelt városokat alkotnak. Gazdasági fejlıdésének jövıbeni sorsát az fogja meghatározni, hogy sikerül-e olyan közlekedési hálózatot építeni, ami egységbe fogja ezt a hatalmas országot.

A költség-megtakarítás Sokan gondolkodtak vasútépítésben, mégis: Baross Gábornak lett elıször hálózata. Ja, és Magyarországnak. Természetesen bármilyen közlekedés jobb a semmilyennél. A közlekedési hálózat fejlettsége mégis úgy tőnik alapvetıen meghatározza egy-egy ország fejlettségét. Igaz ez akkor is, ha szinte egyetlen országról sem mondható el manapság, hogy gazdaságának gerincét a közlekedés adja. Persze vannak kivételek. Ilyen pl. Panama, amely azonban mégsem nevezhetı magasan fejlett országnak. Mi az akkor mégis, ami népek sorsát határozza meg? A kulcsszó a költség-megtakarítás. A nagy tömegő árut olcsóbb közúton szállítani, mint lóháton, szekéren. A nagy tömegő árut olcsóbb vasúton szállítani, mint közúton, és természetesen legolcsóbb a vízi szállítás. Ezek a prioritások valószínőleg nem fognak változni a következı évszázad folyamán sem. Tehát akkor tekinthetünk egy térséget fejlettnek, ha költség-megtakarításai a leghatékonyabbak a szállítmányozás területén. Ilyen értelemben természetesen valamelyest elınyös helyzetben vannak azok az országok, amelyek tengerpart/ok által határoltak. Azonban mint Latin Amerika esete mutatja - ez még kevés a boldogsághoz. Az ország egész területét közlekedési szempontból - is - szervezett egységes egésszé kell alakítani. Az ókorban és a középkorban ez azt jelentette, hogy egyetlen hajóval néhány fı személyzettel akkora áru-mennyiséget lehetett szállítani, ami egy hatalmas karavánnal volt csak helyettesíthetı. A költségek összehasonlítása elképesztı különbségeket eredményezett. Ennek érzékeltetésére pl. a gabona 30 km-re való elszállítása 10%-kal emelte annak árát, ha a szállítást szekéren bonyolították. Így érthetı, ha azt tapasztaljuk, hogy ebben a korban elsısorban csak nagy értékő árut szállítottak szárazföldön: főszereket, sót, selymet, ékszereket, stb. Természetesen a hús szállítása is történhetett szárazföldön, ezt azonban a jószágok a saját lábukon tették meg. Megváltozott a szállítás hatékonyságáról alkotott kép, amikor megjelentek a gépjármővekkel történı szállítási módok. A vasúti szállítás hatékonysága azonban a mai napig akkora hatékonysági elınyt mutat a közúti közlekedéshez képest, amit nem lehet nem észre venni. Ha konténerekben próbáljuk összevetni a szállítható mennyiségeket, akkor azt láthatjuk, hogy egyetlen szerelvény egy végeláthatatlan kamion-oszlopot helyettesíthet. Pl. 50-100 konténer szállítása mindössze egyetlen szerelvényt jelent egyetlen mozdonnyal, egyetlen mozdonyvezetıvel, de ugyanígy jelent 50-100 kamiont is közúti közlekedés esetén. 50-100 kamion rengeteg pénz, de 50-100 sofır élımunkája is, temérdek gumiabroncs elhasználásával, szörnyő mérető üzemanyag-felhasználással. Az úton ekkora kamion-oszlop követési távolsággal 5-10 km. Érdekes. Korunkban különleges szemlélet alakult ki a vasúthálózatokkal szemben. A szemlélet lényege, hogy egyrészt a vasutat elavult, 1900-környéki szállítási módnak tekinti a köztudat, amelyet leginkább nosztalgikus szemmel kell tekinteni, másrészt fejlesztésérıl gondolkodva többnyire repülıgépek sebességét utánzó szupervonatokban kell a jövıt látni. Ezek ráadásul meg is épülnek, amelyekre esetenként talán szükség is van. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a vasutat elsıdlegesen áruszállításra alkották, az áru pedig nem ragaszkodik a csúcssebességekhez.

17

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Ugyanakkor szinte érthetetlen, hogy a vasúthoz kötıdı árurakodás az elmúlt egy évszázadban semmit sem fejlıdött. Például Németország autópályái lassan bedugulnak, miközben az Európai Unió menetrendszerő bıvítése folyamatosan növeli a terheltségét - központi fekvése miatt. Franciaország autópályáin is rendszeresek a dugók - különösen a szabadságolások idején.

Szárazföldi szállítmányozás vasúton és a szárazföldek integrálódása Európa kivételesen szerencsés helyzetben van földrajzi fekvését tekintve. Legnagyobb része könnyen körülhajózható, nagy folyókkal ellátott, melyek szintén hajózhatók. Szárazföldi közlekedésének áruszállítása nem a vasútra, hanem a lényegesen magasabb költségő közútra támaszkodik. Tekintettel arra, hogy az EU gazdasági fejlesztési koncepcióját kidolgozó szakemberei kiválóan vannak tájékoztatva, szakmailag a lehetı legmagasabban képzettek, bölcsebb döntéseket náluk senki sem hozhat, indirekt módon azt a következtetést fogalmazhatjuk meg, hogy Európa dúskál az olcsó kıolaj-származékokban. Ha ez nem így lenne nyilván komoly erıfeszítéseket tenne azért, hogy szállítmányozásának szerkezete jelentısen változzon. Vagy mégsem? Belsı piacait - szőklátókörően - tekintve a közúti közlekedésre való támaszkodás még elınyökkel is jár, hiszen a jármő-ipar dinamikus fejlıdését eredményezi, az olajtársaságok / benzinkút-hálózatok dinamikus bıvülésével, gépjármő-kereskedések sikerességével és eltartóképességével, komoly szerviz-hálózatok kialakulásával jár. Ugyanakkor makro-gazdasági részarányával, energikus növekedésével azt az érzést adja, hogy fejlıdik a szolgáltató-ipar ezen szektora, és ez visszaerısíti a makro-gazdaságot, GDP-t. Elıbb vagy utóbb azonban az EU vezetésének is fel kell ismernie, hogy ez az állapot az egész EU-régió versenyképességének gátjává válik. A gazdaság fejlıdése egyre koncentráltabban nehezedik az EU központi régiójára, amit a svájciak már most is úgy honorálnak, hogy mereven elzárkóznak az EU-tagság gondolatától, félve a megnövekvı tranzit-forgalomtól. Várható, hogy a német területeken történı tranzit-forgalom erısödése is hasonló ellenérzéseket fog kiváltani. Ugyanakkor az integrálódási folyamatok, amelyek elsısorban az új tagországok részérıl fognak nagyobb tömegő áruszállítást igényelni, egyre kényesebbé teszik a kérdést. Erre a kihívásra csak úgy lehet választ adni, ha idıben megkezdıdik egy átfogó közlekedési reform, amely elsısorban a problémát nem adminisztratív, hanem logisztikai feladatnak tekinti. Természetesen lehet adminisztratív lépéseket tenni, ez azonban kevés lesz az átálláshoz. A teherforgalom korlátozása, megadóztatása, autópálya-díjjal verése silány eszközrendszer egészen addig, amíg nincs alternatíva. Ezek az eszközök csak akkor lehetnek érdemileg eredményesek, ha valóságos lehetıségek közötti választást tesznek lehetıvé. Minden vállalat rendelkezik azzal a készséggel, hogy helyesen dönt, ha két, vagy több választási lehetıség közül kell megválasztania a számára leghatékonyabb szállítmányozási módszert. De egyetlen vállalattal szemben sem lehet támasztható követelmény önálló vasút- / hálózat megépítése, hogy a helyes útra térhessen.

Baross Gábor vasútja és az ország felemelkedése, gazdaságra gyakorolt hatása A közlekedés logisztikai szemlélető megoldását kínálta annak idején a Kárpát medence vasúthálózatának kiépítése. A Kárpát medencét behálózó vasúti rendszer óriási gazdasági fejlıdést indukált. Pusztán építési folyamatával felvirágoztatta a honi gépgyártást, elképesztı mennyiségő munkahely teremtését jelentette, miközben az - akkori - ország teljes körő integrálódási folyamatához vezetett. Baross Gábor volt az, aki politikai éleslátásával felismerte az állam szerepét

18

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez az infrastrukturális szolgáltatásokon keresztül történı gazdaságvezérlésben. Állami kezelésbe vette a vasúttársaságokat, majd egységes tarifarendszer kialakításával és a távolsági szállítmányozást támogató rendszer létrehozásával. "Baross Gábor miniszterségének kezdetén Magyarország vasútjainak személyfuvarozási tarifái Európában Törökország kivételével a legmagasabbak voltak. A vasúti személyforgalomban a tizedik helyet foglaltuk el az európai államok között, de a magas tarifák miatt az utasforgalom visszafejlıdıben volt. A vonalhálózat bıvülése ellenére 1883-ban kevesebb utas jutott egy kilométerre, mint 1874-ben. Baross szándéka arra irányult, hogy a személyvonati viteldíj a legtávolabbi viszonylatra se haladja meg azt az árszínvonalat, amelyet még a legszegényebb utazóközönség is képes megfizetni. Baross Gábor zónadíjszabása hátterében az az elképzelés állott, hogy az olcsóbb viteldíj lehetıvé teszi az ország peremvidékeinek a fıvároshoz, a szellemi és anyagi központhoz való közelítését. Baross ugyanakkor a központba irányuló vasúti közlekedés segítségével ide kívánta koncentrálni a gazdasági élet fejlesztéséhez szükséges erıforrásokat. Ezek az elképzelések a Szabadelvő Párt alapvetı centralisztikus eszmei elképzeléseiben gyökereztek, amelyet Baross Gábor is érvényesíteni kívánt közlekedéspolitikájában. Baross Gábor zónadíjszabása szakított a kilométerek szerint megállapított tarifafokozatok rendszerével. A vasúti forgalom zöme a 25…225 km közötti távolságokon bonyolódott. Baross a legjelentékenyebb kedvezményeket az egymáshoz közel fekvı, szomszédos települések, illetve a 225 km-en felüli távolságok viszonylatában alkalmazta a zónatarifa keretében. A szomszédos zónákban az elsı, illetve a második állomásig 70 krajcárról 90 krajcárra növekvı viteldíj 10, illetve 15 krajcárra mérséklıdött. A közepes utazási távolságokon 35…50% között váltakozott a csökkentés mértéke, míg teljes erejével a nagy távolságok viszonylatában érvényesült. Budapesttıl Fiuméig az új tarifarendszer bevezetéséig a személyvonati jegyért 27 frt 80 krajcárt kellett fizetni, ezt követıen csak 5 frt 80 fillért. Budapesttıl Brassóig a gyorsvonat III. osztályán 32 frt 70 krajcár volt a viteldíj, amely az új tarifarendszerben 7 forintra mérséklıdött. Gazdaságpolitikai hiba származott volna azonban a végtelen zóna helytelen alkalmazásából, ha Kassáról vagy Erdélybıl ugyanazon összegért lehetett volna eljutni Bécsbe is, mint Budapestre. Ennek megakadályozása érdekében alkalmazták a metszıpont fogalmát, vagyis Budapesten való átutazáskor a távolság számítása megszakadt és Budapesttıl újra kezdıdött. Tehát Kolozsvártól Bécsig kétszer annyi volt a jegy ára, mint Budapestig." Részlet a " Vasúti lexikon A-tól Z-ig" 2. kötet, 57. oldaláról. (1994) Fıszerkesztı: Csárádi János A rendszer mőködésének hatékonyságát mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy Európa akkori hatalmai egymás után fejezték ki nemtetszésüket. " A feszültség akkor oldódott, amikor Reuss bécsi német nagykövet 1891. febr. 12-én gróf Kálnoky Gusztáv, a Monarchia külügyminiszterének említette meg a magyar vasutak díjkedvezményeinek ügyét. Kálnoky erre Bécsbe kérette Baross minisztert, és biztosítékot kért tıle a szóban forgó kedvezményeknek az osztrák-magyar-német kormányszerzıdéssel való összhangba hozására. Ezt követıen Baross arra kényszerült, hogy a teljes paritás alapján kössön megállapodást az osztrák kereskedelemügyi miniszterrel. A történteket az ellenzék Baross meghátrálásaként könyvelte el, kudarcról adtak hírt a lapok, de a gyakorlati eredmények egyáltalán nem tükrözték a miniszter tarifapolitikájának sikertelenségét." Részlet a " Vasúti lexikon A-tól Z-ig" 2. kötet, 49. oldaláról. (1994) Fıszerkesztı: Csárádi János A vasúti hálózat kiépülése után rendkívüli eredményeket hozott. Lehetıséget teremtett olyan bányamővelésre, amely korábban a szállítmányozás költségei miatt nem volt rentábilis. Lehetıséget adott ipartelepítésre, hiszen a nyersanyagok nagy távolságokról történı beszerzése már nem jelentett akkora költségtényezıt. A mezıgazdasági termények és az élıállat szállítás közelebb hozta a 19

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez lehetséges piacokhoz a tenyésztés és termesztés helyszíneit. E termékek szállítása megteremtette az alapokat a hatékony és versenyképes árakon történı élelmiszeripari termékek elıállítására, amely viszont a nagyvárosok növekedését segítette elı azáltal, hogy nagyobb mennyiségő, olcsóbb élelmiszer fogadását tette lehetıvé. Az ipari termékek piacra juttatását hasonló hatékonysággal segítette elı a hálózat, ahogyan jelentıs katalizátorává vált az idegenforgalomnak és a legkülönbözıbb szolgáltatási rendszerek kiépítésének. Baross Gábor szemléletének jellemzıje, hogy a vasút mellett hasonló jelentıséget tulajdonított a hajózásnak. Így kiemelkedı szerepe volt abban, hogy Fiume Magyarország tengeri kikötıjévé váljon, de támogatta a folyami hajózás fejlesztését is. Éppen azért, mert Magyarország tengerhajózási érdekeltségővé vált, vált szükségessé ezen érdekek biztosítása tengeri flotta által is. Ez a flotta olyan kiemelkedı történelmi személyiségek kinevelését tette lehetıvé, mint Horthy Miklós, aki késıbb – mit sem tudva a közlekedés hatékonyságának fontosságáról – állítólag fehér lovon érkezett Budapestre… Ez a folyamat az I. világháború elıestéjén a korábban sok évszázadon keresztül a perifériális birtokok sorsát élvezı országot egyszeriben európai nagyhatalommá tette. Az ország, amely félelmetes sebességgel haladt az integrálódás felé néhány évtized leforgása alatt vált valódi vetélytársává a tradicionális európai hatalmaknak. Ipara mellett a tudományos és kulturális élet is a valódi nagyhatalmak sorába emelte. Tette ezt annak ellenére, hogy etnikailag-kulturálisan erısen tagolt volt, ám ezt a tagoltságot sokkal inkább tudta saját javára fordítani elısegítve a peremvidékek bekapcsolását a központi vérkeringésbe. Mi az ami ezt a felemelkedési folyamatot olyan félreérthetetlenül segítette egy irányba hatni a Felvidéktıl Erdélyig, Horvátországtól a Kárpátaljáig? A természetes határ. Nem a magyarság nagysága, birodalom-építı hajlama, nem az egységes közigazgatási nyelv, nem egy uralkodó történelmi éleslátása, hanem az a természetes határ, amelyet egyszerően Kárpát medencének nevezünk. Ha figyelembe vesszük az akkori európai szomszédok társadalmi-kulturális berendezkedését a határok megváltoztatása - bármely irányba, akár területcsökkentéssel, akár a területek növelésével - kezelhetetlen állapotokat hozott volna az integrálódás folyamata számára. E terület lélekszámával, területével olyan gazdasági potenciált jelenthetett, amely önálló gazdasági konglomeráció képét rajzolta. Belsı természeti forrásaival, lakosságának szerteágazó képzettségével, termékpalettájának sokszínőségével, ugyanakkor a gazdaság szabadságával addig elképzelhetetlen távlatokat nyitott. A belsı piacok méretei a vasúthálózat kiépülésével olyan méreteket teremtettek, amely bármilyen termékcsalád számára elfogadható mérető célterületet biztosított. A tudományos élet felemelkedését olyan háttér biztosította, amely a különbözı etnikumú csoportokból tucat-számra emelte ki és tette alkalmassá ıket a világ színpadán a tudományok elıre vitelére. A közösségi élet pezsgésének elindulását jelezte pl. az önkéntes tőzoltó egyletek elszaporodása, a különbözı önsegélyezı körök kialakulása, az irodalmi élet felpezsdülése, a sport megjelenése és világszínvonalra emelkedése. Ám a folyamat megszakadt. Amit csak úgy emlegetünk: Trianon. A szétszabdalt Kárpát medence darabkái azonban nem tudták folytatni, amit közösen sikerült elkezdeni. A két világháború között már megszőnt a gazdaság dinamikus fejlıdése, megszőnt a tudományos élet szárnyalása. Utólag visszatekintve úgy tőnik az európai nagyhatalmak számára nem a magyarság volt veszélyes, hanem a Kárpát medence. Ezt a megállapítást nem csorbítja az a tény sem, hogy a két világháború között mindenütt felerısödtek a nacionalista mozgalmak, és a természetes határok megszőntetése immár az ideológia szintjére emelkedett - vagy sokkal inkább süllyedt. A manapság felerısödı határon túli magyarságért aggódó hangok csak szomorú gúnyrajzai az egykori Kárpát medencének, amit történetesen éppen Magyarországnak hívtak. A Magyarország körül kialakult új államok ugyanúgy nem voltak képesek jelentıs fejlıdést felmutatni, mint Magyarország. Fokozta ezt az anomáliát, hogy míg kívül szakképzett bürokratából hiány mutatkozott, addig belül óriás volt a túlkínálat – közigazgatni való nélkül. 20

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Csupán utalás-szerően tekintsük át azokat a területeket, amelyek kihívásokat jelentettek a megalakuló-félben lévı új államok számára! A parlamentáris demokrácia legalapvetıbb feltételeit kellett megteremteni: alkotmányt, parlamenti képviseleti rendszert, minisztériumokat, államigazgatási hierarchiát, területi alapú közigazgatási rendszert, egészségügyi és oktatási rendszert, polgári és büntetı törvénykönyvet. A felépítendı struktúrák kialakítása során figyelembe kellett venniük a következıket: Elıször is a kialakításra kerülı struktúrák jellegének tükröznie kellett a nemzeti identitást. Kerülni kellett azokat a sztereotip megoldásokat, amely a nemzetállam származására utaltak. Természetesen a struktúráknak korszerőeknek is kellett lenniük és ugyanakkor a nemzeti hagyományokat is vissza kellett tükrözni, amelyeknek egyébként - mint tudjuk - gyakorlati alkalmazására soha nem volt lehetıségük korábban. Mindezen kivitelezési munkák során új igazgatási nyelvet kellett létrehozni, amelynek ki kellett terjednie a létezı összes nyomtatványra. Ennek az állam- és közigazgatási rendszernek olyan gazdaságot és társadalmat kellett mőködtetnie, amelynek fundamentumait éppen átépítették. Az átépítés során ügyelni kellett arra, hogy a megalakuló államok igazolják: ık képesek az egykori 'elnyomó' nélkül is boldogulni. Nyersanyag és félkész-termék igényüket igyekeztek függetleníteni az 'elnyomó' által kínált forrásoktól, nyersanyagaiknak és termékeiknek igyekeztek új piacokat találni, hogy csökkentsék kiszolgáltatottságukat. A közlekedési hálózattal is hasonló helyzet alakult ki. Pozsonyból Kassára utazni Magyarországon keresztül: hát ez nem az erıs konzisztencia iskolapéldája. Törekedi kellett tehát olyan közlekedési és szállítmányozási rendszer kialakítására, amely megadta az új nemzetállam összetartó erejét. Ezeknek az államoknak a 'tervezése' önmagában képtelen helyzetet teremtett, hiszen a nemzeti identitást több esetben úgy próbálta megvalósítani, hogy különbözı nemzeti identitásokat gyúrt egy államba, mondván: az ’ elnyomóval ’ szemben tanúsított ellenérzés majd összetartja ıket. Így kerültek egy országba csehek és szlovákok, vagy a délszláv népek Jugoszláviában. Az idı múlásával nem várt esemény történt ezekben az országokban: a nemzeti identitás gondolata megfogant. Erre emlékezünk ma úgy, hogy délszláv háború. Belátható, hogy Trianon legkárosabb hatása az lett, hogy évezredek óta egymás mellett élı népeket fordított egymás ellen. A közlekedési hálózat további fejlesztése, mint jövıkép egyszerően megszőnt. Szegényes toldozgatás-foltozgatás jellemzi a mai napig, ami a Kárpát medencében létrejött 'nemzetállamok' erıfeszítéseit tükrözik önigazolásuk elnyerésére, szegényes kis politikai karrierek alátámasztására itthon ugyanúgy, mint a szomszédos országokban. Baross Gábor vasútját kivégezték. A szárnyvonalak leépítése folyamattá vált mindenütt. Itthon legnagyobb fejlesztésként éppen egy múzeum létrehozásával dicsekedhetünk a Tatai úton, míg fejlesztési elképzelésekbıl egy kiállító teremnyire sem futja.

Közúthálózat és autópálya építési program Baross Gábor jelentıségét igazolja a közúti hálózat fejlesztésének folyamata is. A vasúti hálózat tarifarendszere azzal a sajátossággal bírt, hogy erıteljesen Budapest-központú volt – amely egyébként az akkori kor kívánalmainak tökéletesen meg is felelt. A hálózat olyan karizmatikusra sikerült, hogy a közúti hálózat sugaras – Budapest-központú – szerkezete szinte tökéletesen lemásolta a vasút hálózatát. Késıbb a II. világháború után a politika felismerte, hogy a gazdaság túlzottan fıváros-központú és meg is született a gazdaság decentralizálást célzó fejlesztési program. Ez a program azonban az erıs központi irányítás, valamint a hosszú és elkeseredett küzdelmek ellenére is csak részlegesen sikerült a szocializmus évtizedeiben. Miért? Mert nem ismerte fel azt,

21

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez amit Baross Gábor olyan jól tudott: az állam infrastrukturális szolgáltató szerepével orientálni tudja a gazdaság szereplıit, és az egyik legfontosabb állami infrastruktúra a közlekedés. Jól mutatja ezt a Budapesten kívül épített hidak elhelyezkedése a Dunán. Az 1988-as rendszerváltás eredménye éppen az lett, amit a közlekedési hálózat és az ország gazdasági szerkezete diktált. A vidéki ipar jelentıs része összeomlott és újjáépülésében erısen lemaradt a fıvároshoz képest. Éppen ezt a tanácstalanságot tükrözi a közúti úthálózat fejlesztési terve is. Komoly viták folynak arról, hogy egy autópálya nyomvonala merre haladjon. Merre menjen a 3-as? Nyíregyháza, Debrecen? Esetleg mindkettı felé? De akkor végig autópálya legyen? Legyen déli autópálya? Észak-déli autópálya épüljön? Érdekes módon soha nem kerül szóba, hogy az országhatárokat elérı autópályák hova futnak? Mintha az számunkra lényegtelen, periférikus kérdés lenne. A dolgok mélyére nézve kiderül, hogy a szomszédos országok autópálya-programjait hasonló tanácstalanság tükrözi. Az áthallatszó vitákból kiderül mennyire kétséges egy észak-erdélyi autópálya nyomvonala, vagy hogy Szlovákiában merre fusson a kelet-nyugati autópálya. Az EU által támogatandó északdéli autópályának minden országban kérdéses a nyomvonala. Ezek a viták azonban a látszattal ellentétben nem a helyi érdekeket sértik legsúlyosabban, hanem sokkal nagyobb régiókat. Feltételezve, hogy Kelet Európa elıbb-utóbb hasonló fejlettséget ér majd el, mint pl. Németország mai állapota, kirajzolódik a súlyosan terhelt autópályák jövıképe. Ezen a térszerkezeten azonban már nem lehet majd változtatni. Senki nem fogja azt mondani: bocsánat tévedtem, ezt itt szedjük fel. A rosszul megválasztott és megfelelı jövıkép nélkül épített gyorsforgalmi úthálózat nagy területek nehezen elérhetıségét eredményezheti, ami a fejletlenség konzerválódásához vezethet. Ezzel párhuzamosan a mellékutak terheltségének növekedése romló életkörülményeket hozhat a települések egy része számára. S talán ami a legszomorúbb, hogy ezek az utak megmaradnak, ezek létezéséhez kell majd igazítani a késıbbi fejlesztések koncepcióit, ipartelepítést, és szolgáltató központokat, raktárbázisokat. Ahogy Baross Gábor generációk számára determinálta a fejlesztések irányát, úgy fogják meghatározni a jelenlegi elképzelések a következı generációk sorsát is. Kevés azonban ezt a kérdéskört elintézni azzal, hogy a gyorsforgalmi úthálózat kérdését taglaljuk. Biológiai hasonlattal élve olyan ez, mint az emberi szervezet érhálózata. Természetesen fontos, hogy legyenek nagy áteresztı képességő ütıerek, de a hajszálerek hiánya a szervezet pusztulásához vezet. Az alsóbbrendő utak építése az érdekelt területeket elıször stagnálásra kényszeríti, majd a folyamat következı lépéseként a lakosság folyamatos elvándorlásához vezet. Az elvándorlás természetesen a fiatalok körében lesz a legnagyobb, hiszen ık mobilisabbak. A térségek elöregedése eleve kizárja annak lehetıségét, hogy a késıbbiekben ipar települjön. Az ott rekedı munkaerı elsısorban alacsonyabb képzettségő és / vagy versenyképtelenebb.

A közúti közlekedés áteresztıképessége Bárhogy is alakul, az biztos, hogy a legjobban megépített úthálózat is csak adott áteresztı kapacitással fog rendelkezni. A magyarországi autópályák terheltsége az elmúlt tíz évben rendkívüli növekedést hozott, amely a gazdasági fejlıdéssel csak fokozódik, az életszínvonal folyamatos emelkedése ugyanakkor a motorizáció további növekedését eredményezi. Ez a folyamat pedig visszavezet az eredeti problémakörhöz: amit nem bír el a közút, azt mivel lehet szállítani? Sejthetı, hogy tengeren nem és a folyókon is csak keveset, ezért kizárásos alapon marad a vasúti szállítás. Ismételten fel fog vetıdni az a probléma, amelyet furcsa módon nem lehet megkerülni: A vasutat pedig fejleszteni kell. Ez pedig nem az a feladat, amelyet egy csapásra meg lehet oldani. Hosszú távú tervezés szükséges, a fejlesztések idıben történı elindításával. Ezeket a fejlesztéseket pedig a földrajzi adottságok ismeretében nehéz elképzelni a környezı országokkal való együttmőködés nélkül.

22

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez A XXI. század fejlett gazdaságai várhatóan a korábbi fejlıdési irányoktól eltérıen már nem a nehéziparra koncentrálnak. Megszőnni látszik a Ruhr-vidék típusú gazdasági övezetek dominanciája, nincs 'vörös Csepel' és nincs nagytömegő áruszállítási igény sem. A statikusan fennálló szállítmányozási igények mellett a megjelenı újfajta szállítmány mérete inkább a néhány mázsától néhány tíz tonnáig terjedı tartományba sorolható. A megszőnı nagyvállalatok helyett kisés középvállalatok jelennek meg, amelyek saját méreteiknél fogva sem állíthatnak elı hatalmas tömegő árumennyiséget. Szállítás-igényük jellemzıen ritkán haladja meg az egy-két konténernyit. Telephely-választásukat sok esetben más szempontok határozzák meg, pl. a szakképzett munkaerı fellelhetısége, a helyi adók mértéke, a megrendelı közelsége, stb. E vállalkozások sok esetben költöznek, átszervezıdnek, megszőnnek, vagy újjá alakulnak. Szállítmányozási igényeiket egyelıre közúton bonyolítják. Mivel ezek a vállalkozások mobilisabbak, költség-érzékenyebbek, természetes, hogy a szállítmányozás területén fellépı változásokat is elsısorban ık fogják a leggyorsabban lereagálni. Felvetıdik azonban az a probléma is, hogy milyen jellegő fejlesztések segíthetik elı a vasúti szállításra való átállást? Azon túlmenıen, hogy a vasúti hálózatot is - mint a közutakat folyamatosan korszerősíteni kell, az innovatív fejlesztéseknek elsıdlegesen szó szerint az átállásra kell majd koncentrálniuk. Mi az, ami a vasút rugalmasságának korlátjait képezi ma? Egyrészt a ki- és berakodás, valamint a helyhez kötöttsége. A ki-, berakodás problémáját jól megvilágítja az, amikor kamionokat rakományokkal együtt helyeznek vonatra. Ekkor vagy a vasúti kocsikat kapcsolják utólag láncba, vagy a kamionoknak kell a szerelvényen végigautózni. A hagyományos szerelvényépítési technológiákkal ez mindenképpen egy lassú és nehézkes folyamat, amely használhatóságát jelentısen korlátozza. További problémát jelent a szerelvény rugalmatlansága, ami azt jelenti, hogy a szerelvényeket úgy kell összeállítani, hogy arról az állomásokon már csak le kelljen választani a rendeltetésszerően oda tartozó kocsikat. A másik probléma, hogy a vasút hálózata a tervek jóváhagyásakor determinálttá válik, így újabb megállók, kitérık, iparvágányok építése csak jelentıs utólagos beruházásokkal történhet, engedélyeztetésekkel, okvetetlenkedésekkel. Ennek a módszertannak a megváltoztatása csak jelentıs szemléletváltással lehetséges. Természetesen a fentebb említett vállalkozásokat is lehet adminisztratívan irányítani és felügyelni. Ez viszont azt jelenti, hogy a vállalkozások mozgásszabadságát jelentıs korlátozásokkal kordában tartva lehet arra 'ösztönözni', hogy pl. a megfelelı helyen telepedjenek le. Persze ebben az esetben újra visszajutunk ahhoz a kérdéshez, hogy vajon mennyire lesz innovatív és költség-hatékony egy ilyen vállalkozás a világpiacon? Minden jel arra utal tehát, hogy a vasúti rendszer rugalmasságának korlátjait a vasúti rendszerben kell feloldani. Ilyen megoldás lehet mobil rakodóállomások kialakítása. Valahogy úgy, mint a közúti közlekedésben a KCR-es teherautók esetén...

23

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A közlekedés tagoltsága Mikor magadra zárod a szabadság szentélyének ajtaját, az vajon a siker vége, vagy a kudarc kezdete?

A közlekedés földrajzi-területi tagoltsága A közlekedést alapvetıen két szempont determinálja, a földrajzi adottságok és a közigazgatás. A földrajzi adottságokat csak jelentıs költségek felvállalásával lehet semlegesíteni. Ilyen költségek – beruházások – vállalása csak akkor rentábilis, ha azok jelentıs gazdasági elınyöket ígérnek. Példa erre az Alpokat átszelı autópályák példája alagútjaival, vagy a Franciaországot Nagy Britanniával összekötı Csalagút, a Panama csatorna, a Szuezi csatorna. Ezek az építkezések minden ország életében akkor következnek el, ha a gazdasági fejlettség a szükségen túl megteremti annak anyagi alapjait is. Megvalósításuk magas technológiai színvonalat feltételez és hosszú megtérüléssel számol. Fejletlenebb gazdaságok amíg lehet az ilyen építkezéseket elkerülik. Félreértések elkerülése végett fontos leszögezni, hogy az EU-hoz frissen csatlakozott tagországok ebbe a kategóriába tartoznak. Ezek a gazdaságok komoly kihívásként élnek meg egy autópálya-, vagy egy hídépítést is. Ezért szükségszerő arra koncentrálniuk, hogy természeti adottságaiknak leginkább megfelelı közlekedési hálózatot építsenek ki. A természetes határok hagyományosan nem csak hátrányokat, hanem elınyöket is adnak. Elınynek tekinthetı a Kárpát-medence esetében a zárt rendszerő vízgazdálkodási rendszer. Ez alól csak a Duna képez kivételt. Ezen kívül a folyók szabályozása, az öntözési és víztározási szisztémák kidolgozása egységesen kezelhetı. A határoló hegygerincek lánca bizonyos fokú védelmet jelent az éghajlati változások dinamikájával szemben. Ennek akkor van rendkívüli jelentısége, ha összevetjük a Kelet-európai síkság éghajlatváltozásaival, vagy az Észak-amerikai kontinens középsı részének kiszolgáltatottságával. A hegyláncok egységes és zárt ökoszisztémát is övez, amelynek kezelése, védelme könnyebb feladat, mint a nyitott rendszereké. A korábbi évszázadok során ez a vonal fontos szerepet játszott hadászati szempontból is. Ennek jelentısége akkor látszik igazán, amikor a történelmet tanulmányozva kiderül, hogy a XX. századig a tatárjárás óta nem volt érdemleges szükség e védelmi vonalra. Fontos azonban itt megemlíteni, hogy a környezı országok nem is támasztottak területi követeléseket, igaz ez Lengyelországra, a Litván fejedelemségre, az ukránokra, vagy Moldvára, Csehországra. A rendszer nyitott csupán az Osztrák császárság felé, és a délen elterülı államok, Szerbia, vagy a Török császárság felé volt. A közlekedési rendszer szempontjából rendkívüli jelentıséggel bírt a horvát korona birtoklása, amely Horvátországon keresztül kijárást biztosított a tenger felé, és amely kapcsolat nem arról hírsült el, hogy a etnikai hatalomgyakorlási villongások árnyékolták be.

A közlekedés közigazgatási-területi tagoltsága A közigazgatási határok kialakítása sokkal inkább az emberi közremőködı készségen múlik. Két szomszédos terület közös érdekeit figyelembe vevı közlekedési rendszer kialakítása csak abban az esetben maradhat megvalósítatlan, ha azt valamilyen alantasabb érdek gátolja meg. Ahelyett, hogy hosszasan taglalnánk az ilyen akadályozó tényezık kórrajzát, fontosabb talán értékelni, hogy milyen károkat szenved a gazdaság és a lakosság. A kérdés konkrét kiértékeléséhez konkrét területet vettünk alapul. Olyan területet, amely e tanulmány tényleges tárgyát képezi. Ez a

24

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez terület az Északi-középhegység és a Gömör-Szepesi-érchegység által közrezárt medence. E területet természeti adottságain túl jelentısebb mértékben határozzák meg a közigazgatási szempontok. A XIX. század folyamán ez a medence Magyarország iparosításának meghatározó központja volt. Az északi oldalon történt elsısorban az érckitermelés, míg annak feldolgozása a medence mélyebben fekvı, déli részen folyt. Az állami tulajdonban lévı vasúti pályák hossza ebben a térségben az ország többi területéhez képest kiemelkedı gyorsasággal növekedett. A térség ipari fejlesztésének lendületét legjobban mégis a munkásság szervezettsége jelzi. Az elkeseredett munkások körében mind a szakszervezeti mozgalom, mind a kommunista ideológia futótőzként terjedt. A Tanácsköztársaság idején e terület már tömegbázist jelent. Ereje akkora, hogy az internacionalizmus jegyében pillanatokon belül sikerül a Szlovák Tanácsköztársaságot is kikiáltani. A trianoni békeszerzıdés eredményeként létrejött közigazgatási tagolás úgy vágja el a medence északi és déli területeit egymástól, hogy az a lehetı legnagyobb gazdasági károkat okozza mindkét oldalon. Az északi oldalra került érckitermelı kapacitás elsısorban a megalakult Csehszlovákia nyugati, cseh ipar ellátását volt hivatott ellátni. A déli oldalon maradt kohászati kapacitás értelmetlenné vált, nyersanyaggal történı ellátása többletköltségeket indukált. Pontosan úgy, ahogy az északi oldalon kitermelt nyersanyag távolabbi vidékre való szállítása is. Ezzel a megoldással ugyan senki nem járt jól, viszont az addig ipari innovációs központnak számító térség folyamatos lassulást mutat. A II. világháború évei után az ország kommunista vezetése újra erre a területre igyekszik támaszkodni. A Szovjetuniótól ajándékba kapott minta alapján éppen a vas és acél országává kellett válni, amikor Magyarországon a vas- és acéltermeléssel foglalkozó régió éppen a szervezett munkásság epicentrumát adta. A kommunista ideológia azonban bizarr módon nem irtotta ki – még a politikai vezetıkben sem! – a nacionalizmust. A rezsimek gondosan elzárkóztak egymás elıl, s ezzel a korábban évszázadokig gazdaságilag-társadalmilag összetartozó területek egyre jobban eltávolodtak egymástól. Ezek a furcsa nemzeti, szocialista országok pedig folyamatosan egyre mélyebbre süllyedtek. A rendszerváltás eljövetelére már olyan megnyomorodott népesség tekintett, akik a munkájukat gyorsan és végérvényesen elvesztették, ugyanakkor a határ túloldala továbbra is tılük elzárt, ismeretlen térségek maradtak. Az Európai Unió ugyan a határok megszüntetését ígérte számukra, ám arról a mai napig csak a sajtóból értesülnek, hogy nekik milyen jó. A világ az itt élık számára nem nyílt ki, nem jöttek létre új határátkelık, nem látott egyetlen befektetı sem fantáziát az itt élı munkástömegben. Magyarország északkeleti része folyamatosan eltartottá válik. Az itt élı fiatalok folyamatosan vándorolnak el, a medence fele túl kicsi ahhoz, hogy nagy ipari létesítmény telepedjen le, a politikai hangulatokra való építés túl kockázatos lehet egy befektetı számára. Mire pedig összenyílik az, ami összetartozik, addigra a térség elnéptelenedik, és létezése értelmét veszti. Felvethetı persze a kérdés: vajon mi értelme volt a medence közigazgatási kettévágásának? A válasz keresése során azonban nem találunk logikus érveket. Bármely idıszak érvrendszerét vizsgáljuk csak ideológiai magyarázatokat találunk. Az ilyen érvelések azt sejtetik, hogy az elszenvedett hátrányokért cserébe magasabb rendő hozamokban részesül a szétdarabolást támogató, vagy éppen elszenvedı. Vizsgáljuk meg észérvek segítségével, milyen a közlekedési hálózat hatása a települések sorsára, jövıjére?

25

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Településszerkezetek igazodása a szállítmányozási vonalakhoz Az a település, amelyik földrajzi, vagy közigazgatási okokból valamely égtáj/ak felé elzárt, hátrányosabb helyzető, mint az, amelyik minden irányból könnyen megközelíthetı. Természetesen feltételezzük, hogy az összehasonlítás alapjául szolgáló települések minden más adottságukban megegyeznek. Az a település, amelyik több közlekedési útvonallal kapcsolódik a környezetében lévı többi településhez, az elınyösebb helyzetben van, mint az a település, amelyik kevesebb szomszédos településsel összekötött. Természetesen itt is feltételezzük, hogy az összehasonlítás alapjául szolgáló települések minden más tulajdonságukban megegyeznek. A fenti állításokat kiterjesztjük nagyobb térségekre is, miszerint egy térség minél több közlekedési vonallal kötıdik környezetéhez, annál elınyösebb helyzetben van. A legegyszerőbb példa a zsákfalu esete. Az ilyen település egyetlen úton közelíthetı meg. Az ezen az úton történı megközelítése a települést valamilyen okból bejárót arra kárhoztatja, hogy ugyanazon az úton távozzon, amelyiken érkezett. Ha bejárásának az az oka, hogy valamilyen terméket kell teríteni /pl. kenyér, tej, élelmiszer, biztosítás, mőszaki cikkek / a település a szomszédjától pontosan kétszer akkora távolságba kerül, mint a valódi távolsága. A bejárása során ugyanis nincs lehetıség további – harmadik – település felé utazni, ami az odavezetı út megismétlését jelenti - visszafelé. A visszavezetı út azonban nem visz új helyszínre, hiszen a zsákfaluba vezetı útnak ezen a végén már jártunk. Idegenforgalmi szempontból is hasonlóan hátrányos helyzetbe kerül, hiszen meglátogatása célirányos elhatározást feltételez, az átutazók száma annyi, mint a veréb lépései. A természet okozta kihívásoknak is nehezebben felel meg: egyetlen útját ha hó borítja a település a világtól elzárt területté válik. Termények, bedolgozók munkájának begyőjtése is többlet költséggel jár. A posta, vagy a tömegközlekedés csak extraköltségekkel fenntartható, amit a szolgáltató fizet - amíg tolerálja ezt az állapotot. Átmenı út megléte ezt a helyzetet jelentısen javítja. Itt megjelenhetnek termelı, szolgáltató és kereskedelmi egységek. A település szerkezete gyakran ostorfalu, amely a település út menti elnyúlását jelenti. Ilyen esetben az átmenı forgalomra építık a település teljes hosszában elterülnek. Belátható azonban, hogy az – egyetlen – átmenı út is kisebb mozgáslehetıséget biztosító, mint az elágazással is rendelkezı település. Utóbbi esetben gyakran kiskereskedések, szolgáltatók a keresztezıdések környékére települnek, hiszen forgalmuk maximumát itt remélhetik realizálni. Szállást adó helyek is várhatóan itt fognak megjelenni, hiszen az átmenı forgalom elıfordulási valószínősége itt a legnagyobb. További közlekedési útvonalak megjelenése azt jelenti, hogy vagy több keresztezıdés alakul ki a településen, vagy nagyobb csomópontban koncentrálódik. Így elfogadhatjuk, hogy ugyanannak a településnek új bekötıúttal történı ellátása a település jövıjére nézve jobb kilátásokat biztosít: nagyobb az esélye munkahelyek létrejöttének, javítja az idegenforgalomból, vendéglátásból élık esélyeit, a településre való költözés kockázati tényezıje csökken, ezáltal reálisabb a lehetıség a falu népességszámának megırzésére, ami viszont az oktatási, egészségügyi létesítmények jobb kihasználtságát, költséghatékonyabb mőködtetését teszik lehetıvé. Térjünk vissza annak vizsgálatára, hogy milyen mértékben határozza meg egy település sorsát a bekötıutak száma. Annak bizonygatása, hogy a közösségi élet elsorvad, vagy hogy halálra ítélt egy vállalkozás a zsákfaluban, szinte értelmezhetetlen feladat. Kizárólag azt lehet bizonyítani, hogy a

26

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez zsákfalu fejlesztése nehezen elképzelhetı újabb bekötı utak nélkül. Történelmileg zsákfalvak eleve úgy tudtak kialakulni, hogy valamilyen speciális helyi adottság lehetıvé tette folyamatos mőködésüket. Ez a természeti adottság lehetett egy bánya, a fakitermelés, termálvíz jelenléte, vagy akár egy kolostor, szerzetesrendi ház jelenléte. Ezekben az esetekben felesleges és értelmetlen annak bizonygatása, hogy elnéptelenedik a falu, hiszen nem igaz. De ugyanennek a falunak a jövıje egészen más megvilágításba kerül, ha az válik kérdéssé, hogy hogyan lehet új munkahelyeket teremteni, milyen kulturális programokkal lehet bıvíteni a meglévı palettát, milyen ösztönzıket lehet felmutatni a fiatalok számára a letelepüléshez? Természetesen lehet letelepíteni olyan kisvállalkozásokat, amelyik a helyi munkaerı-felesleget felszívja, sıt még arra is lehet számítani, hogy az egyetlen szomszédos faluból is idejárnak dolgozni. Feltételek persze vannak az ilyen jellegő vállalkozás-építés esetén. Egyrészt feltétel, hogy pontosan olyan képzettséggel és annyi ember legyen, mint amit a munka megkíván. Feltétel továbbá, hogy a vállalkozás jövedelmezısége folyamatosan biztosított legyen pl. megrendelések tekintetében és ne jelentkezzen a tevékenység bıvítése iránti igény, mert arra már nem lesz kapacitás. Mivel a feltételek és az életkörülmények jelentısen determinálják a lehetıségeket, ezért szükségszerő, hogy az ilyen településeken a munkanélküliség lényegesen magasabb, mint a másutt szokásos. Az itt élı fiatalnak, vagy aktív korúnak folyamatos és jelentıs ingázást kell felvállalnia annak érdekében, hogy honfitársaihoz hasonló lehetıségekhez jusson. Ilyen esetekben hosszabb távon mindig az a kérdés, hogy megéri-e? Ha nem, a család költözik – ha tud. Az idıs korúakat ennek megfelelıen éppen ez fogja húzni: a fiatalok és a munkaképesek folyamatosan elvándorolnak, a kapcsolatok építésének, ápolásának egyre kisebb mozgástere marad, a legapróbb segítségek, szívességek kérése is egyre távolabbi pontokra mutatnak. Az ingatlanok leértékelıdése, a munkahelyek hiánya üdülıfaluvá teszi az egyszer életerıs települést. Az önkormányzat ereje is egyre gyengül, hiszen a bevételei folyamatosan csökkennek, míg az erkölcsi kötelezettségek száma folyamatosan nı. A létszámfogyás és a település pénzügyi keretének csökkenése elhozza a civil élet költségeinek – és ezen keresztül tevékenységének is – a leépítését. Ahol nincs pénz közösségi házra, ott már nincs miért összejárni. Tekintsük át azt a lehetıséget, hogy mit jelent egy új bekötıút megépülése. Praktikusan abból a helyzetbıl érdemes kiindulni, hogy a település azon a leépültségi szinten van, amely fentebb felvázolásra került. Az új út elsı elınyei azzal jelentkeznek, hogy mint üdülıfalut immár két irányból lehet megközelíteni, és ez fokozatosan elkezdi felemelni a település ingatlanárait. A kereslet megerısödése egyúttal a házak újbóli benépesedését is eredményezik, még akkor is, ha ez alkalmi látogatásokat jelent – üdülık lévén. A faluba látogatók számának növekedése elhozza a településre a boltokat: fodrászt és vasboltot, vagy éppen mőszaki kereskedést, vendéglátó egységeket. Új bekötıút többnyire azt is jelenti, hogy más települések is közelebb kerülnek egymáshoz a falun való átjárással, amely átmenı forgalmával a boltok számára vevıket is hoz. Másik település elérése azt is jelenti a helyiek számára, hogy olyan dolgokért, amiért idáig esetleg hosszabb útra kellett indulni, most már csak a szomszédba kell menni. Ez egyben az üzletek, kisvállalkozások eredményességét, eltartó-képességét is javítja. Az eredményesebb mőködés potenciálisan több munkalehetıséget jelent, amely nem is feltétlenül a településen realizálódik: lehet, hogy a szomszédos település lép át ezzel olyan eredményességi küszöböt, amely munkahelyteremtésre inspirál. A nagyobb vitalitással rendelkezı település ígéretesebb a fiatalok számára is, vagy az éppen nyugdíjba lépıknek, a mőködésében önállóbb térség pedig kevesebb állami segély leosztását teszi szükségessé. A település vitalitása, megtartó-képessége erısíti a polgárok önbecsülését, alkotóképességükbe vetett hitet. Még belegondolni is rossz, hova vezet ez! : civil társadalomhoz, civil szervezkedéshez. Régen a faluközpontokat sokszor azok az útkeresztezıdések adták, amelyekben összetalálkoztak a szomszédos falvakból befutó utacskák. Sokszor ezek a helyek szolgáltak egyben buszpályaudvarul, a környezı házakban meghúzódó boltocskák adták a bevásárlóközpontot. 27

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Kézenfekvı volt, hogy itt legyen a gazdabolt, vegyszerbolt, szolgáltatóházak, cipıbolt. Gyakori eset, hogy az ilyen településeken jönnek létre olyan kereskedelmi és szolgáltató egységek, amelyek fenntartása egy-egy kisebb településen még nem volna kifizetıdı. A bekötıutak találkozási pontjain elterülı települések nagyobb valószínőséggel adnak alkalmat piacok megrendezésére. A különbözı irányokból összefutó portéka nagyobb választékot biztosít, ugyanakkor a máshonnan érkezı népek nagyobb valószínőséggel tartanak igényt az éppen kínált árura. Ilyen település esélyesebben üzemeltet közösségi találkozásokra alkalmas házakat. Jelen esetben a közösségi házon olyan létesítményt értünk, amely alkalmas nagyobb lélegzető közösségi rendezvények lebonyolítására, alkalmas több egyidejőleg mőködı civil kisközösség hellyel való ellátására. Szinte természetes, hogy a kisvárosok már rendelkeznek ilyen mővelıdési központtal, ám még ha decentralizáltan is, de mőködıképes kistérségek összességében rendelkezhetnek ugyanezen szolgáltatásokkal. Természetesen az országutak találkozási pontjai nem garantálják, hogy ott adott méretet meghaladó település jön létre, de az ilyen tulajdonsággal nem rendelkezı településekhez képest esélyeik nagyságrenddel nagyobbak.

Optimális mérető úthálózat meghatározása Amikor laikus szemmel rátekint valaki a Magyarország közlekedési térképére, természetesnek tőnı állapotokat lát. A Dunántúl közlekedési hálózata nyilván sőrőbb, mint az átlagos, hiszen itt fejlettebb a gazdaság is. Az Alföld ritkább településeivel nyilván szerényebb úthálózatot kíván. Ráadásul ez a terület nem is annyira iparosított, tehát az igények is szerényebbek. A középhegységek földrajzi adottságaik miatt nyilván újabb értékelési szempontokat adnak, ezért a szerteágazó szempontrendszert szinte lehetetlen egységesen értékelni. Nyilván az az elegáns megoldás, ha mindenhova út kerül, ahol igény mutatkozik arra. A jólétnek erre a szintjére azonban sajnos még soha egyetlen gazdaság sem jutott, és nem is fog. Minden körülmények között a lehetséges gazdasági korlátokon belül kell maradni ahhoz, hogy értelmezhetı legyen bármilyen felvetés. Ugyanakkor az is látható, hogy az ilyen fejlesztésekre fordítható források összege folyamatosan változik. Ezért olyan stratégia követése tőnik jó módszernek, amelyik a gazdasági körülmények folyamatos változásai közepette alkalmilag igazítható a lehetıségek nagyságához. Az tőnik célravezetı megoldásnak, ha elemzéseket végzünk a különbözı lehetıségek összehasonlítására, és azt keressük, melyik bekötıút megépítése adja a legnagyobb gazdasági hozamot. E módszerrel az lesz a probléma, hogy minden esetben a gazdaságilag erısebb térséget részesíti elınyben. Lehet persze szociális érzékenységgel közelíteni a kérdéshez: azt a megoldást választani, amelyik a leghátrányosabb térséget próbálja segíteni. Ezzel meg az a gond, hogy minden ésszerőséget és célszerőséget nélkülöz, olyan megoldásokat fog kínálni, ami leginkább értelmetlen pénzherdálásnak fog tőnni. A gazdasági és szociális szempontok, vagy a földrajzi-területi eloszlás vizsgálata tehát nem ad korrekt megoldást. Olyan megoldást keresünk, amely a legtöbb embert érinti, ugyanakkor azt is elvárjuk, hogy a javaslatok minden esetben a szóban forgó rendszer számára a legnagyobb javulást hozzák. Rendszer alatt jelen esetben egy térséget, országot érthetünk. A rendszerhatárok meghúzásának jelentıségére a késıbbiekben még visszatérünk. Egyenlıre csupán az elméleti modell keresésével próbálkozunk. Elınyben részesítjük tehát a több embert érintı, a lehetı legrövidebb utak építését. Nyilván ezek szerint a lélekszámmal egyenes, míg a távolsággal fordított arányban kell számolni. Egy térképre tekintve azonban az is látszik, hogy a távolság növekedésével az elért területek és települések száma nem lineárisan, hanem négyzetesen nı. További probléma feltárását hozza, amikor kiderül, hogy a szóba jöhetı bekötıút a legtöbb esetben nem is a két végén lévı települések 28

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez lélekszámát tekintve fontos, hanem a mögöttük lévı további települések láncát segítik. Ilyenkor keletkezik a gyakorlatban olyan helyzet, amikor az építésben érintett település zsarolni kezd és további feltételeket támaszt hozzájárulásának megadásához. Persze most ezzel a problémakörrel sem foglalkozunk. Mindenesetre fontosnak mutatkozik a szekunder hatások figyelembe vétele. Továbbgondolva a mögöttes települések problémáját az is látszik, hogy tovább terjeszthetı a további települések sorára. Természetesen a fentebbi elgondolások figyelembevételével minden település lélekszámával egyenes, távolságának négyzetével pedig fordítottan arányosan kerül számításba. A rendszer eredményességének javulását ezzel a módszerrel úgy mérhetjük, ha az eredeti településenkénti értékeket összevetjük a tervezett bekötıút meglétét feltételezı újraszámítások eredményeivel. Tehát nem arra koncentrálunk, hogy a település, vagy saját kistérsége mekkora haszonnal bír, hanem a teljes rendszer eredményesség-növekedését tekintjük célnak.

Területekre vonatkozó számítási algoritmusok felállítása A következı gondolatmenetben megpróbálunk felállítani egy modellt, amelynek az a rendeltetése, hogy pontozza a településeket logisztikai szempontból. A modell felállítása során figyelembe vesszük a települések lélekszámát és azok egymástól mért távolságát. Természetesen a modell rendkívül felszínes, hiszen nem veszi figyelembe a települések sajátosságait, az utak állapotát és áteresztı képességét. Figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy bizonyos települések között gyorsforgalmi utak vannak. Nem vesszük figyelembe, hogy a településeknek milyen az elterülése, mekkora a saját mérete. A modell azzal a feltevéssel él az eddig leírtak alapján, hogy a település minél nagyobb lélekszámmal bír, annál életerısebb. Az a település, amelyik kétszer akkora lakossággal bír feltehetıleg gazdasági és társadalmi szervezıerejét tekintve erısebb. Ugyanígy azt is feltesszük, hogy a szomszédos – vagy bármely más – településsel való kapcsolattartás is annál értékesebb, minél nagyobb lélekszámmal bír. Pl. Hatvan városának életét erısebben határozza meg Budapest, mint Gyöngyös, vagy Salgótarján. A szomszédos település fontosabb, ha közelebb van. Tehát a távolság növekedésével csökken az egyes települések fontossága. Modellünk esetén azt is állítjuk, hogy a távolság növekedésével négyzetes arányban csökken egyes települések fontossága. Ennek a megítélésnek az alapja az, hogy két önálló település, amely azonos távolságban fekszik a referencia-településtıl, értékesebb kapcsolódási felület, mint egyetlen, kétszer akkora település kétszer akkora távolságra. Ha nem így lenne, saját gondolatmenetünkkel kerülnénk ellentmondásba. Ha a távolsággal csak lineárisan fordított arányban lenne minden település értéke, akkor a települések folyamatosan koncentrálódnának, ezzel is erısítve saját értéküket. Számítási módszerünk tehát az, minden település pontérték gyanánt megkapja lakosainak számát, majd ehhez hozzáadjuk az összes település számított pontértékét, melyet úgy számítunk ki egyenként, hogy a település lélekszámát osztjuk kilométerben mért távolságuk négyzetével. A távolság kilométerben történt meghatározása, illetve az, hogy a távolságot kereken a második hatványon vesszük számításban erısen önkényes. Egy pontosabb modell felállításánál - mint sok mást is – tovább kell pontosítani. Csupán azt állítjuk, hogy a semmihez képest pontosabb tájékoztató értéket ad. E tanulmány a rendelkezésre álló adathalmazok és a rendelkezésre álló anyagi és idıbeni források birtokában itt tekinti a jelenlegi munkát lezárhatónak.

29

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Számítások elvégzése néhány területre Teoretikus felvetések az úthálózat bıvítésére számításokkal Mi értelme van a fent felállított modellnek? Önmagában nem sok. Akkor válik érezhetıvé a jelentısége, ha további települések közötti összekötı utakat adunk a meglévıkhöz és növekedni kezd a rendszer összesített pontszáma. Összesített pontszámon azt értjük, hogy az összes település összes számított pontértékét összeadjuk. Természetesen bármely két település közé húzott új bekötıút emeli az összesített pontértéket. Sok bekötıút sokkal növelheti a pontszámot. Érdemleges eredményt ezzel a megközelítéssel nem érhetünk el, hiszen a lehetséges bıvítésekhez korlátozott anyagi forrásokkal bír a társadalom. Érdemi elırelépést csak az ad, ha olyan bekötıutakat jelölünk lehetséges beruházásokra, amelyek a beruházás mértékéhez képest fajlagosan a legnagyobb összesített pontérték növekedést adják. Ennek megítélése a jelenlegi adatbázis segítségével még nem lehetséges. Nem csak azért, mert minden bekötıút megépítése a helyi sajátosságoktól függı beruházási költséggel bír, hanem azért is – és ezt fontos ismételten hangsúlyozni! -, mert a modell számítási algoritmusa önkényes predesztinációkat tartalmaz. Ráadásul az információforrások korlátossága miatt a periférikus területek, nevezetesen amelyek a vizsgált térség kerülete mentén helyezkednek el, még e modell szerint sem tartalmaznak hiteles információkat. A próbák elvégzése sokkal inkább gondolat ébresztıül szolgálhat. A modellbe behelyezett újabb bekötıutak segítenek rávilágítani bizonyos beruházások kivitelezésének fontosságára. Megmutathatják ugyanakkor azt is, hogy egy-egy települési, kistérségi követelés talán nem annyira bír fontossággal, mint azt a helyiek megélik. Ez persze semmiképpen sem jelenti azt, hogy az adott út szükségtelen, ám amikor a források hatékonyabb felhasználása az elsıdleges cél, a sorrendiségben ad egyfajta mutatót. A prioritások elemzése során sokszor kerül az elemzés ellentmondásba saját magával is. Kiderülhet, hogy éppen olyan települések összekötése lenne fontos, amelyet az adott települések a várhatóan megnövekvı forgalom miatti aggodalmuk okán elutasítanak. Pedig a rendszer egésze szempontjából indokolt lenne a megépítés. Szóval a kérdések ellentmondást nem tőrı megválaszolása egészen biztosan nem lehetséges ezután sem.

Határ mellett élık hátrányai Az országhatárok mellett lévı települések helyzete kettıs. Egyrészrıl bizonyos elınyökkel bírnak, hiszen a határ közelsége az ott élık számára alternatívákat kínál a fogyasztási javak beszerzése tekintetében, másrészrıl mivel a határ csak bizonyos pontokon átjárható, ezért mozgásszabadságuk alanyi jogon korlátozott. ( he-he) Az elınyök kihasználhatósága közismert, hiszen sokan élnek is vele. Így pl. a keleti határok mellett bevett szokás a határ túloldalán történı tankolás, vagy a cukor zsákszámra történı áthozatala. Hasonlóképpen a nyugati határ mentén a bérkülönbségek okán a sógorok járnak át hozzánk fogorvoshoz, fodrászhoz, vagy karosszérialakatoshoz. Ezt a fajta túrizmust egyik oldalon elnézi, másik oldalon viszont a vámhatóságok segítségével gátolja az államigazgatás. Ezek jelentısége azonban az EU-ban fokozatosan csökken, bár teljesen felszámolni adminisztratív eszközökkel nem lehet. Ugyanez az Uniós határ nem szőnik meg azonban az átjárhatóság tekintetében. Miért? Mert a határátkelık száma a tagállammá válással nem növekszik automatikusan, azok számának növelése csak a szomszédos országok együttes akaratával bıvíthetı. Mivel az országok számára a belsı konzisztencia fokozása a cél, ezért ilyen irányú kezdeményezéssel minden esetben csak az a fél fog

30

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez élni, amelyik új határátkelı létesítésétıl elınyt remél. Egyetértés pedig csak akkor alakulhat ki, ha a szomszédos országok gazdasága ekvivalenssé válik, vagy legalábbis kiegyenlített lesz. Így Magyarország jelenleg nem érdekelt újabb átkelık nyitásában Szlovákia felé, hiszen adóbevételektıl eshet el, esetleg az ott élı olcsó munkaerı versenytársává válhat az itteninek. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a helyi érdekek erıs nyomására létrejövı kishatár átkelık is csak a közvetlen szomszédok átjárását teszik lehetıvé, fenntartva a szélesebb körő kereskedelmi mozgások mesterséges akadályozását. Az ilyen helyzet kialakulása azt hivatott bizonyítani, hogy az államigazgatás meghallotta az emberek problémáját és segített rajtuk, ugyanakkor elırevetíti azt a helyzetet, amely szerint legyen elég ennyi, további igények kielégítése teljességgel indokolatlan. A kishatár átkelı bıvítése, tevékenységének kiterjesztése teljes hatókörővé olyan követelés a környéken élıktıl, amely – különös tekintettel az államigazgatás korábbi „szívességtételére” - már teljesen indokolatlan, az adófizetık pénzének elherdálását eredményezi, ugyanakkor forgalmi adatokkal nem indokolható. A fejlesztés felvetése tehát könnyen elhárítható követelés, a kezdeményezés viszonylag könnyen lejáratható, a kezdeményezıkkel egyetemben, akik egyébként vélhetıen nem határ menti lakosok. Ez abból feltételezhetı, hogy a helyi lakosok a bıvítéssel már nem juthatnak további elınyökhöz, csakis gonosz, közösség ellenes spekuláció kívánhat ilyesmit. A helyi érdekeket mindazonáltal jól tükrözik olyan esetek, amikor magyarországi gyárak munkaerı utánpótlásukat buszok segítségével Szlovákiából biztosítják, vagy amikor a szomszédos egészségügyi intézmények kötnek együttmőködési megállapodásokat. Ezek az összefonódások az idı múlásával várhatóan erısödnek fokozatosan elértéktelenítve a politikai és történelmi nézetkülönbségeket. Addig is, amíg ez teljessé nem válik a mesterséges közlekedési gátak fenntartása a határok mellett élık társadalmi és gazdasági fejlesztési lehetıségeit erısen korlátozzák, visszaigazolva azt, hogy a államigazgatási szempontú kézbentartás fontosabb, mint a felemelkedés szabadsága.

A határ mellett élı magyarországi és szlovákiai települések Mint az már a korábbiakból kiderült az államhatárt két határátkelı között úgy kell tekinteni, mint egy áthatolhatatlan falat. A környezetében elterülı települések kapcsolati rendszerét ez a határ mesterségesen kettévágja, mesterségesen akadályozva a társadalom homogén szövetének kialakulását. Azt jelenti ez, hogy ha egy határ mellett lévı település természeti akadályoktól nincs korlátozva minden égtáj felé törekszik közlekedési hálózatának fenntartására. Viszont ha államhatár zárja el, akkor hálózati rendszere átlagosan felére csökken. Az Ózd-Pétervására-Salgótarján térségébe tartozó települések akadályoztatása azonban kettıs. Egyrészrıl Magyarországon észak felé államhatár zárja le, míg délen az Északi-középhegység vonulatai. Ez a hegység természeti akadályai mellett hatalmas tájvédelmi körzeteket is magába foglal, amely eleve kizár bizonyos térségfejlesztési törekvéseket. Semmivel nincsenek jobb helyzetben a szlovák oldalon. Itt délrıl zár az államhatár, míg északon a Gömör-Szepesiérchegység. Ez a medence méreteiben viszonylag kicsinek mondható a XX. – XXI. században kialakult gazdasági konglomerációkhoz képest. Ennek speciális következményei vannak. Ilyen mérető térségek összekapcsolása a környezetükkel eleve komoly gazdasági és társadalmi kihívás. Ha ez a térség még mesterségesen is feldarabolt, akkor ez tovább mélyíti a problémákat. A kisebb térség eleve kizárja nagy mérető vállalatok letelepedését. Értelemszerően amikor kis mérető térségrıl van szó, az elsısorban a térség alacsony lélekszámával együtt veendı figyelembe. A térség gazdasági értékét geopolitikai szempontból a méret és a lélekszám mellett a bejárhatóság határozza meg. Amikor tehát a medence közigazgatási szempontból kettéválasztásra került, akkor

31

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez mind a három szempontból elszenvedte a csonkításból adódó hátrányokat. A csonkítás nem azt jelenti, hogy az egységes térségrıl egyoldalúan leválasztottak egy részt, hiszen a kettévágás két, egyenrangúan nyomorúságos terület kialakítását eredményezte. Ezt a helyzetet a magyar oldalon ügyesen palástolta a szocializmus évtizedeiben a nehézipari tevékenység erıltetett fejlesztése Salgótarjánban, Recsken és Ózdon. Az ország egésze szempontjából azonban ez a mesterségesen fenntartott gazdaság hatalmas költségekkel járt. A rendszerváltás eredményeként kiderült a csalás és mára a fejlesztés hatalmas kudarccá vált. Nem történt meg viszont a térség rehabilitációja. Ez a rehabilitáció egyrészt más, a környezetnek megfelelı tevékenységek meghonosítását teszi szükségessé, másrészt ezzel összefüggésben az új tevékenységeknek megfelelı munkákra való átképzést, szocializálást követel. A megfelelı tevékenységek megtalálását, a szakmai befektetık csalogatását megkönnyítheti az államhatár által okozott tagolódás felszámolása, vagy legalább hatásainak minimálisra csökkentése. A nagyobb térség elınyei nem merülnek ki a nagyobb vállalkozások letelepedésébıl adódó elınyökben. Egy-egy sok munkahelyet kínáló üzem megjelenése magával hozza a kereskedelem fellendülését, a szolgáltató kisvállalkozások munkához jutását, amelyek újabb munkahelyek létrehozását eredményezi. A nagyobb foglalkoztatási szint fizetıképes keresletet eredményez, ami a nagyáruházak megjelenését is indukálhatja. Az áruházak megjelenésének a várható árbevétel adja az ösztönzı erıt. A várható árbevétel nagyságát viszont ismét a bevásárlók lélekszáma határozza meg a jövedelemszintek mellett.

A helyi vállalkozások korlátossága a medence peremén élık számára A helyi vállalkozások terjeszkedésének problémakörében elsısorban azokat az eseteket tesszük vizsgálat tárgyává, amelyek nem egyetlen kis közösség piaci közönségére támaszkodnak, hanem vagy ennél nagyobb méretet kell elérniük hatékonyságuk versenyképessé tétele céljából, vagy hálózatot kell építeniük a hatékony mőködés biztosítása érdekében. A megfelelı mérető vállalat építésére példa lehet egy pékség, kenyérgyár, építıanyagkereskedés, vagy egy autószalon, használtautó-kereskedés. Hálózatépítésre példa lehet egy takarékszövetkezet fiókhálózata, mélyhőtött áruk terítését végzı depó, vagy bármilyen italnagykereskedés, amely maga végzi az áru terítését. Környezeti feltételként számolni kell azzal, hogy a határtól távolabb esı térségekben ugyanezek a formációk fellelhetıek, magyarul nem egyedül vagyunk a piacon. Tehát a helytelen gazdasági méret megválasztása visszaüt, a vállalkozás tönkremegy. Tegyük fel, hogy pl. kenyérgyártó üzem indul a határ mentén olyan területen, ahol nincs a közelben határátkelı. Ebben az esetben biztosan tudható, hogy csak a határvonallal ellentétes irányban keresheti piacának bıvítési lehetıségeit. Mivel a távolsággal egyenes arányban növekszenek a szállításból eredı költségek, növekedése költségérzékeny, bizonyos területeken túl nem növelhetı. A vállalkozás ugyanakkor egy bizonyos méret alatt nem versenyképes a piacon. Az üzem méretét alulról korlátozza a szükséges elıírások teljesítése, pl. HACCP, a munkaerı hatékony foglalkoztatása is feltételeket szab. Tört számú üzemvezetıt, kemencét nem lehet betervezni. A tevékenységhez szükséges eszközök, berendezések kapacitásait eleve úgy méretezik azok gyártói, hogy meghatározott kapacitás realizálására törekszenek. Ezzel az ilyen eszköz és berendezés gyártó cégek is saját piacuk maximalizálására törekszenek. De visszatérve kenyérgyári példánkra, vállalkozónkat nem fogja vigasztalni, hogy a határ túlsó oldalán egy – mondjuk – más nemzetiségő sorstársa ugyanezzel a problémával küzd. İ elsısorban saját piacán próbál helyt állni, igazi versenytársai a határtól távolabb, az ország belsıbb területein lévı konkurensek lesznek. Mivel a versenytársak körkörösen a lehetı leghatékonyabb terjeszkedési stratégiát tudják megvalósítani, esélyesebbek a

32

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez talpon maradásra, mint a határmentén küzdı vállalkozónk. Való igaz, hogy ettıl a többi vállalkozás is versenytársa egymásnak, és adott esetben egyik-másik vállalkozásnak ez a végét is jelentheti. Mozgásterük, piaci stratégiájuk azonban jóval nagyobb, rugalmasságuk lényegesen több választási lehetıséget kínál. Határ mentén élı vállalkozónk azonban e versenytársak közül a legerısebbekkel, legéletképesebbekkel kell, hogy a piacon maradásért megküzdjön. Határ menti vállalkozónk azzal a vállalkozással néz farkasszemet, aki a határtól az ország belseje felé indulva a szomszédja, miközben a beljebb elhelyezkedı vállalkozás minden égtáj felé tekinthet, és a legkisebb ellenállás irányába léphet. Talán mondani sem kell, hogy a határ mellett élı vállalkozás választékban sem nyújtózkodhat saját technológiájából adódó takarója alatt. A felvevı piac, amely ezer sebbıl vérzik, nem vevı csak az alapszolgáltatásokra. Ha ennek ellenére vállalkozónk próbálkozik idırıl idıre pl. lekváros bukta elıállításával, és terjesztésével, azt csak egy minimális mennyiséggel teheti. Ha ezt a minimális mennyiséget nem tudja értékesíteni, akkor kénytelen lenyelni az ebbıl adódó veszteséget is, vagy egy idı múlva végérvényesen lemondhat a bukta gyártásáról, mert az „bukta”. Fontos hangsúlyozni, hogy a lekváros buktából elıállítható minimális mennyiség semmiképp sem azonos az optimális mennyiséggel. Tehát elıfordulhat – és elı is fordul – az a helyzet, hogy a minimális mennyiség rendszeres elıállítása még mindig veszteséges, de vállalkozónk hosszabb távon gondolkodva abban reménykedik, hogy a mennyiség növekedésével fáradozásai megtérülnek. Az egyetlen biztos stratégia vállalkozónk részérıl, ha van annyi esze, hogy nem a határ melletti térségbe építi vállalkozását. Ez a lépés részérıl logikus, csak a térség szempontjából hátrányos, de hát éppen ez az alapprobléma. Talán szükségtelen minden hasonló piaci stratégiára épülı vállalkozás esetén bizonygatni, hogy az eredmény a fentihez hasonló. Vizsgáljuk meg annak a vállalkozásnak a helyzetét, amelyik valamilyen termék terítéséhez keres regionális központot. Józan ésszel arra fog törekedni, hogy a célterület közepe táján keressen telephelyet. Egyrészt azért, mert a térség egész területe nagyjából hasonló költséggel és hasonló idık alatt megközelíthetı. Van azonban egy másik szempont is, amely lappangva van jelen, és igazi hatását csak hosszabb távon fejti ki. Ez pedig a közlekedési hálózat – hát igen, már megint. Azon a helyen telepíteni raktárt, ahol a terítéshez való elindulás csak korlátos számú úton keresztül történhet, ott nagyobb valószínőséggel tesszük ki a vállalkozást pl. az idıjárás viszontagságainak, könnyebben fordul elı, hogy az út baleset miatt, hófúvás idején, úthibák miatt, árvízkor idıszakosan lezárásra kerül. A beszállításhoz könnyen elképzelhetı, hogy kamionokat, nyerges-vontatókat vesz igénybe a gyártó a nagy mennyiségek miatt. Annak ellenére, hogy a vállalkozó esetleg furgonnal teríti az árút, gondolnia kell a nagyobb teherbírású utak létére, esetleg iparvágány, vasútállomás közelségére. A kistelepülések útjai, vasúti ellátottsága, azok mőszaki állapota különösen a végeken nem segíti ilyen központok kialakulását. A terítéssel és a helyi piacra történı termeléssel van még egy probléma. Nevezetesen ahhoz, hogy egy vállalkozás eredményes legyen minden esetben szükséges egy adott nagyságú célterület. Hiába igyekszik a vállalkozás az adott térség közepén elhelyezkedni, ha a térség már eleve nem éri el a piaci szempontból szükséges minimális méretet. Ilyen eset gyakrabban elıfordul, ha a meglévı természetes földrajzi alakulatokat közigazgatási határok tovább szabdalják. Ilyen eset figyelhetı meg az északi középhegységtıl északra, és Szlovákia szemben fekvı területein. Nem lehet kétség afelıl, hogy a határ túloldalán – és bármely határ mindkét oldalán – ugyanez a helyzet. Nem mindegy azonban az itt élık számára, hogy meddig sanyargatja ıket a nagypolitika.

A szétcsatolt területeken élık hátrányai Az I. világháború elıtti Magyarország feldarabolása hátrányosan érintette az új Magyarországon maradtakat. De vajon mivel járt ez az elcsatolt területekre kerültekkel? Ismételten

33

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez fontos kiemelni és hangsúlyozni, hogy elemzésünkben szigorúan figyelmen kívül hagyjuk a különbözı etnikai kérdéseket. Sajnálatos módon ezt állandóan ismételgetni kell, mintha a Kárpátmedencében élı emberek tudatát mint valami genetikai aberráció, megmételyezte volna. A valóság ezzel szemben az, hogy a nemzetállam eszméjének megjelenése elıtt nem volt jelen ez a kór az itt élı nemzetek egyikében sem. A nemzetállam eszméje, amely sajnálatosan megjelent szinte minden itt élı nemzetiség körében – amely értelmiséggel rendelkezett -, véget vetett ennek az idilli állapotnak, és elhozta a romlás virágát. Ez pedig nem tőnik el addig, amíg az itt élık nem ismerik fel, hogy ez az eszme mindannyiuk nyomorúságát okozza. A Kárpát-medence széleinek elcsatolásából eredı hátrányok arányai úgy válnak láthatóvá, ha a közlekedési hálózat szétszaggatásával elıálló viszonyokat vetjük össze a különbözı területek között. A Magyarországon maradt hálózat továbbra is megırizte Budapest-központúságát, amelynek kialakulását már korábban tárgyaltuk. Ez a rendszer a Baross Gábor által kialakított közlekedéspolitika eredménye, amelynek hibáit már az I. világháború elıtt orvosolni kellett volna decentralizációs közlekedéspolitikával. Ennek ellenére, vagy talán éppen ennek köszönhetıen Magyarország csak az új határok mentén szenvedett hátrányokat, amelyek ugyan nem voltak elhanyagolhatóak, ám kisebb infrastrukturális beruházásokkal is kompenzálhatóak maradtak. Ez alól kivételt képeznek azok a területek, amelyek egyébként is árnyékban voltak a fıvárosból sugár irányban terjeszkedı közlekedési hálózathoz képest. Az egyik ilyen terület az Északiközéphegységtıl északra elterülı térség, míg a másik a Dunántúl délnyugati része. Ezeknek a területeknek az 1990-tıl kezdıdı idıszak sem hozott pozitív változást, helyzetük inkább romlott. E két területen kívül az ország többi része továbbra is koherens egészet alkot. Ezzel a helyzettel összehasonlítva az elcsatolt területeket az látható, hogy az ott élık lényegesen hátrányosabb helyzetbe kerültek. Ez alól éppen az a Horvátország és talán Erdély a kivétel, amelyek a korábbi évszázadokban is önálló életet éltek. Ausztria délkeleti térsége a legújabb idıkig közismerten a leghátrányosabb térsége volt az országnak, amely területen meg is jelent a szélsıjobb eszmerendszere, s amely csak Szlovénia lendületes partnerségének, valamint a Dunántúl nyugati részének felvirágzásával tud fejlıdési pályára állni. Ez a helyzet tökéletesen igazolja azt, hogy a határ menti területek gazdasági átjárhatósága milyen elképesztı jelentıséggel bír. Ennek a helyzetnek éppen az ellenkezıje jelentkezik Kárpátalján, vagy ahogy kifejezıen hívják Ukrajnában, a Kárpáton túli területeken. Az itt élık esélyei a boldogulásra azért rosszabbak, mert a határ az EU követelményszintjének megfelelı elzártságot ad, míg Ukrajna többi részétıl elzárja ıket a Kárpátok vonulata. Ukrajna fejlıdése, amely egyébként is ezer sebbıl vérzik, nem teszi lehetıvé, hogy az ország anyagi forrásaiból jelentıs összegeket fordítson egy számára – egyenlıre – kevésbé fontos térség beintegrálására. Geopolitikai szempontból ezt a területet egyébként is ésszerőbb számukra egyfajta ütközızónának tekinteni. Vélhetıen még sok idıbe telik, amíg megszületik a felismerés, hogy éppen ez a terület az, amely Ukrajna nyugati részének felvirágoztatásában az egyik meghatározó kapocs tud lenni. A jelenlegi viszonyokat tekintve azonban azt lehet csak megállapítani, hogy gazdasági kilátásaik az ezen a területen élıknek lényegesen rosszabbak, mint a Magyarországi határmentén élıknek. Csehszlovákia felbomlott. Ennek egyik - ha nem a legfıbb oka – éppen az volt, hogy a csehek nem akarták magukra vállalni a szlovák területek nyőgjeit. Ezek a terhek évtizedeken át éppen abból adódóan jelentkeztek, hogy a terület földrajzi tagoltsága óriási közlekedési beruházási igényeket támasztott. Az országon kelet-nyugati irányban végighúzódó magashegyek láncai karizmatikusan elválasztott térségeket hoztak létre, amelyek szélén helyezkednek el nagyvárosai: Kassa és Pozsony. A hegyláncok mellett kialakult térségek közül az egyik leghátrányosabb éppen a Gömör-Szepesiérchegységtıl délre fekvı terület. Az ezen területen élık kilátásai hosszabb távon sem fognak javulni, ha a gazdaságfejlesztési elképzeléseket lokálisan próbálják megoldani. Ugyanakkor fontos 34

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez hangsúlyozni, hogy még sikeres gazdaságfejlesztési program megvalósítása esetén is a problémák házon belül történı megoldása csak extra erıfeszítésekkel megoldható, amelyhez a forrásokat rendre az adófizetıknek kell összedobni. Ez egyébként ugyanígy igaz az Ózd-PétervásáraSalgótarján térségre is. Románia gazdaságpolitikáját is elsısorban a pénzügyi források szőkössége határozza meg. Havasalföld és Moldva gazdasága a múltban kisebb ütıerıvel bírt, mint Erdélyé. Ez azonban a tenger és a Duna közelsége miatt várhatóan jelentısen változik. Az Erdélyben történı infrastrukturális beruházások viszont éppen e miatt nem élvezhetnek elsıbbséget, nem is beszélve a belpolitikai feszültségekrıl, amelyeket csak elmélyíthet, ha az egyébként jobb gazdasági helyzetben lévı erdélyi területeken kezdene a politika pl. autópálya-építési programba. Ezért érthetı, hogy a legújabb kormányzati politika azon döntése, hogy a Kárpátoktól délre építi meg a Magyarországgal összeköttetést teremtı autópályát. A helyzet ellentmondásosságát csak fokozza, hogy Erdély Magyarországnyi terület, amely természeti adottságaival a történelemben mindig különleges helyzetben volt - leginkább ennek hátrányait élvezve. Az azonban jól látható, hogy az ország erıs földrajzi tagoltsága, amely a korábbi évszázadok gazdasági és társadalmi tagoltságával párosul, hosszú idıre meg fogja határozni az ott élık gondolkodását és sorsát. Ebben érdemi változásra csak egy erıteljes gazdasági felemelkedést követıen lehet számítani. A határ menti gazdaságfejlesztés jövıjét tekintve fontos kiemelni, hogy itt a román oldalon vannak meghatározó települések, mint Arad, Nagyvárad, és Szatmárnémeti. Ám az itteni helyzet épp a fordítottja annak a helyzetnek, amellyel az Ózd-Pétervására-Salgótarján térségében Magyarországon találkoztunk. A román határ mentén a túloldali települések vannak elzárva saját vonzáskörzetük egy részétıl, nevezetesen a Magyarország felé esı területektıl. Ebben az esetben azonban ismét csak a határon túli területek szenvednek folyamatosan nagyobb hátrányokat, hiszen a magyar oldalon az olyan települések mint Debrecen, vagy Nyíregyháza, teljes vonzáskörzettel rendelkeznek. A probléma teljes körő feltárására és az elszalasztott lehetıségek pontos megismerésére vizsgáljuk meg mit jelent egy nagyváros vonzáskörzettel? Debrecen. A város a rendszerváltás során komoly traumákon esett keresztül. A szabadpiac kiépülését adottságai mellett jelentısen segítette a konstruktív városvezetés. A település az egyike azon kevés magyar városnak, amely népességét tekintve nem lélekszámveszteségekkel, hanem kiegyenlített folyamatos népességnövekedéssel bír. Körülötte kisebb városok foglalnak helyet. Ezek egy húsz kilométeres sugarú körben teljes körgyőrőt képeznek: Hajdúhadház (12 óránál), Nyíradony (2 óránál), Vámospércs (3 óránál), Létavértes (4 óránál), Derecske (6 óránál), Hajdúszoboszló (8 óránál), Balmazújváros (10 óránál) és Hajdúböszörmény (11 óránál). E településszerkezethez erısen hasonló Nyíregyháza környezete: Ibrány-Nagyhalász-Demecser-Baktalórántháza-NagykállóÚjfehértó-Hajdúdorog-Hajdúnánás-Tiszavasvári-Tiszalök-Rakamaz. Hasonló struktúrák kialakulása figyelhetı meg Jászberény, Székesfehérvár, Kecskemét körül. Debrecenre visszatérve jól látható, hogy a város fontos fıútvonalak csomópontjában fekszik: 4, 471, 48, 47, majd ismét a 4, 33 és 35ös utak. Hasonlóképpen a vasúthálózat fontos csomópontját képezi, ezek egyébként a fıútvonalak nyomvonalát kísérik, egészen pontosan – tisztelettel adózva Baross Gábornak – a fıútvonalak követik a vasút nyomvonalát. Bármely térképen megtekinthetı, hogy ugyanezek a struktúrák erısen hiányosak a határok mentén elterülı nagyvárosok körül. S ahogy ezek a struktúrák nem alakultak ki a nagyobb városok körül, e települések fejlıdése is törékeny helyzeteket teremt, amely lappangva sejteti, hogy egyszer eljöhet az idı, amikor a város nem kínál elıvárosi környezetet, a megtelepedett vállalkozás nem ad terjeszkedési felületet, az ipar kihelyezése a város elıterébe lehetetlen, és a város egyensúlya felborul. Iskolapéldája ennek Miskolc, vagy Pécs esete. Remélhetıen senki nem gondolja, hogy a sikeres városok gazdasági elızményei voltak elıször a rendszerváltás után, majd ennek hatására épültek ki a közlekedési struktúrák. Szeged, Pécs, vagy Miskolc sorsa többet mesél, mint szerencsétlen véletlenek sorát. 35

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Az Ózd-Pétervására-Salgótarján térség településszerkezete természetesen eltér Debrecen, Nyíregyháza, és a feltörekvı települések adottságaitól. A települési struktúra XIX. századi alakításában itt is óriási szerephez jutott a vasúthálózat kiépülése. Az 1875-ös vasúti térképeken már szerepel a környék nyomvonala, ráadásul mint a MÁV elsı jól kiépített hálózati eleme. A HatvanVámosgyörk-Füzesabony-Miskolc-Bánréve-Feled-Fülek körgyőrő a maga kitérıivel már egy tervezett gazdasági térség képét mutatja. Annak ellenére, hogy a következı évtizedek során további pályaépítések is történtek a térségben, már érdemben nem befolyásolták az alapstruktúra formálását. Ez az alapstruktúra nem a szokásos csillag elrendezést mutatja, hanem körgyőrőt képez, amelynek tagjai egymást támogatva tudnak erısödni. Az I. világháború utáni Magyarország térképére pillantva kiderül, hogy ez a győrő kettészakadt. Északi szakasza (Cseh-) Szlovákiához került, ami viszont a térség települési struktúráját kezdte deformálni. Az új struktúra a vasút szempontjából zsákutcákat eredményezett és ez a szerkezet a maga csendes sok évtizedes folyamatával meghozta az eredményét. A zsákutcák északi végei lassú sorvadásnak indultak, amelyek hatását ugyan a szocializmus diszkriminatív gazdasági intézkedései sokáig ellensúlyozták, ám a 1990-es gazdasági szerkezetváltás felszínre hozta a gondokat. Az, hogy a vasúti hálózat már 1875-re kialakult, jól mutatja, hogy a térség a szervezett munkásság létrejöttének melegágya volt. Ennek történelmi folytatásaként a Tanácsköztársaság tömegbázisainak egyik gócpontja lett, így aztán a következı idıszak megtorló intézkedéseinek is ez lett az egyik centruma. A szocializmus évtizedei sem hagyhatták szó nélkül a történteket, így mindent megtett a központi vezetés, hogy az itt élı munkásságot kárpótolja. Erısítette a térség nehézipari beruházásainak dominanciáját, majd gondosan támogatta úgy, hogy fel sem vetıdött a szerkezetátalakítás, a nehézipar fokozatos leépítése. A hatások olyan messzire mutattak, hogy a rendszerváltás utáni katasztrofális helyzetben is a térség a szélsıbal szavazóbázisa maradt. Ez viszont a maga módján befolyásolja a térségi tıkebefektetések vonzását.

Fejlesztésbıl adódó elınyök lecsapódásának sorrendje Az a fent elmondottakból talán kiderülhetett már, hogy minden város egyben centrum is. A környezete társadalmi és gazdasági központja. Természetesen a kisebb város, vagy község is létrehoz maga körül egyfajta gravitációs teret, de ez a vonzáskörzet egyrészt gyengébb, másrészt a hatósugara is kisebb, mint a nagytestvéreké. Adott méretet elérı település már olyan vonzáskörzet kialakítására képes, ami adott távolságban újabb települési csomópont, város kialakulásához vezethet. A távolságnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a környezı kisvárosok ki tudják alakítani saját vonzáskörzetüket. A kialakuló nagyváros és a körülötte lévı kisvárosok közötti területek általában funkcionálisan elkezdenek átalakulni. Ez a terület lassan ipari övezetté alakul, itt jönnek létre ipari parkok és inkubátorházak. Természetesen ilyen szabályos pályára történı átállás lehetséges akkor is, ha a korábbi területet határvonal vágta ketté. Ilyen esetben az utólagos korrekció elvégzése megkülönböztetett figyelmet követel, ami elsısorban azt jelenti, hogy a folyamatok helyes irányba történı terelése tudatos tevékenység eredménye kell, hogy legyen. A tudatos megvezetés éppen azért szükséges, mert félı, hogy az öntörvényően fejlıdı / deformálódó településszerkezet pl. gettók kialakulásához, hajléktalanfalvak, favellák kialakulásához vezethet. Mivel a városok saját vonzáskörzetük központját jelentik, ezért a térség fejlesztése minden esetben elıször a városok fellendülését hozza. Ez azonban természetes folyamat, amelynek következı lépéseként a vonzáskörzet is fejlıdésnek indul. Vizsgáljuk ezt a fentebb már vizsgált két határvidék környezetére. A szlovák-magyar határ teljes megnyitása várhatóan elıször a nagyobb települések fejlıdésének megindulását okozná: Ózd, Salgótarján, kissé távolabb Miskolc. Ilyen

36

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez változások elsı lépéseként beruházások, befektetések, gyárak, üzemek, áruházak, és bevásárlóközpontok építésének megkezdése az elsıdleges reakció. A következı lépés az a szekunder hatás, amelynek során a térség munkaerıforrásának felszívása megtörténik részben az ingázások intézményesítésével, részben az alvállalkozó cégeknél történı elhelyezkedéssel. Az ingázások késıbb városi albérletté válnak, majd teljes értékő városiasodássá. Ez ismét visszahat a városok bıvülésére, amely újabb fejlesztések és beruházások elindítását eredményezhetik. A városok fejlıdése azt is eredményezi, hogy megjelennek bizonyos társadalmi és kulturális igények, amelyek már túl vannak azon a kritikus tömegen, ami a kielégíthetıség alsó küszöbe. Ilyen létesítmény pl. a jó mozi, színházterem, mővelıdési központ, vagy uszoda, amiket nem épít az ember csak úgy, úton-útfélen.

Összefoglaló a közlekedésrıl A történelem során a sikeres társadalmak felemelkedése a legtöbb esetben szorosan összekapcsolódott a közlekedési adottságok hatékony kihasználásával. A közlekedési adottságok hasznosítása szinte kivétel nélkül azon a kényszeren alapult, amely a korábbi természeti adottságok megváltozásának hatására jött létre. Ebben a folyamatban fellelhetıek a sivatagot átszelı sószállító tevekaravánok ugyanúgy, mint a kínai és indiai kereskedıkaravánok. A legsikeresebbek mégis azok a népek lettek, akik a szállítmányozáson a lehetı legtöbbet tudták megtakarítani. Ez a megtakarítás jelentett egyrészrıl utazási költségmegtakarítást, de jelentett idımegtakarítást ugyanúgy, mint humán erıforrás-megtakarítást is. Amikor a tevekaraván néhány kereskedıvel halad akár több száz állatot kísérve, ugyanúgy megtakarítás, mint amikor a hajó sok ezer tonna rakományát néhány matróz kíséri, vagy amikor a vasútvonalat kiszolgáló néhány vasutas közremőködik több száz vagon továbbításában. A cél minden esetben ugyanaz: megtakarítani. Ebben a versenyben azok a népek, országok, vagy régiók, amelyek hatékonyságukban elmaradnak másoktól, azok biztosan saját sorsuk rontói hosszú távon. Bármilyen javak szállításában évezredek óta a fajlagosan legolcsóbb a vízi szállítás. Ennek a szállítási módnak a hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hajózható vizek mentén alakult ki a jelenlegi világ legtöbb nagyvárosa. Figyelemre méltó példa lehet azonban az innovációra a konténeres szállítás általánossá válása, amely az emberi erıforrásokkal való takarékoskodás mellett a szállítóeszközök és kikötık hatékonyabb kihasználását is biztosítja. A módszer jól bizonyítja, hogy a legújabb korokban is hatalmas hatékonyság-növelı eljárásokat lehet meghonosítani. A világ azon térségeinek, amelyeknek nincsenek területeit összekötı vízi utjai, a XIX. század óta adott a vasúti szállítás lehetısége. Ez ugyan költségesebb, mint a vízi szállítás, ám a technológiai fejlıdés folyamatosan abba az irányba hat, hogy ezt a különbséget ledolgozza. Magyarország, a Kárpát-medence - hála a kor kiemelkedı politikai és mőszaki géniuszainak rendkívüli adottságokkal rendelkezik a mai napig ezen a területen. Mivel azonban ez a technika innováció-igényes, a folyamatos megújítása elengedhetetlenül fontos. Nem engedhetı meg, hogy a száz évvel ezelıtti kiszolgálói felületével próbáljon megfelelni a XXI. század kihívásainak. A kiútkeresésben azonban sokkal inkább kell a teherszállítás problémáinak feloldására koncentrálni, mint a hangsebességre kacsintgató személyszállításra. Általánosan igaz azonban, hogy a vasúti szállítás sebességének és hatékonyságának korlátait ma már nem annyira a pályasebesség növelésében kell keresni, hanem a ki- és berakodásban, a ki- és beszállásban, a megközelíthetıségben. A járulékos idıveszteségek, járulékos anyagmozgatási költségtényezık arányaikat tekintve egyre inkább meghatározó szerephez jutnak. A közúti közlekedés elterjedtsége ellenére csak a fentiek után következik hatékonyságát tekintve. Ez a hatékonysági hátrány nem csak azért áll fenn, mert üzemeltetése, infrastruktúrája 37

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez költségesebb, mint pl. a vasúté, hanem azért is, mert az egy kiszolgáló személyzetre vetített szállított mennyiségek értéke is lényegesen alacsonyabb. Ezt ellensúlyozandó pl. Ausztráliában elterjedt a két-három utánfutó szerelvénybe kötése, ez azonban csak ritkán lakott, kis forgalmú területeken használható. Fontos látni, hogy a kiszolgáló személyzethez nem csak a jármővek vezetıi tartoznak, hanem az a hatalmas háttéripar, amely a karbantartásokat biztosítja, vagy a különbözı rendő és rangú utak mőszaki szinten tartását végzı munkások serege. Ezek ellenére a közúti közlekedés terjedése rugalmassága okán biztosnak mondható. Üzemek udvarára, városok centrumába csak közúti közlekedéssel lehet rugalmasan pályát építeni alacsony költségek mellett. A légi közlekedés annak ellenére, hogy rendkívül költséges egyre inkább teret hódít. Ez a térhódítás az áruszállítás terén várhatóan még gyorsabb lesz a következı évtizedekben. Elsısorban éppen az Internet elterjedése az, ami a légi áruszállítást ösztönözni fogja. A gyorspostai szolgáltatások és az Internet együttesen új ipari stratégiát teremthetnek a piac sok szegmensében. Ennek hatására egyre inkább fogja megérni az interneten egyeztetni és rendelni egyedi mőszaki megoldásokat, amelyek aztán a világ túlsó szegmensébıl, egy specialista cégtıl egyetlen nap alatt kerülhet hozzánk. Éppen az egyedi és kisszériás gyártások esetén a magasabb szállítási költségek mellett is érdemesebb egy megbíztató, gyorsan dolgozó beszállítóra támaszkodni, mint nagy értékő berendezések sorsát kockára tenni, esetleg egy üzem esetén hosszú állásidıket elszenvedni. A szárazföldi közlekedési vonalak kialakítása hosszú idıszakokra meghatározza egy-egy térség sorsát. Ezt manapság leginkább a gyorsforgalmi úthálózat fejletlensége kapcsán érzékeli a magyar társadalom. A gyorsforgalmi úthálózat fejletlensége mellett azonban az összekötı utak, bekötıutak hiányai hasonló hátrányokat okozhatnak. Míg a gyorsforgalmi utak hiányát ma már mindenki látja, addig a kisebb mellékutak hiánya csak a térségben lakóknak tőnik fel, esetleg két félreesı település közötti útkeresés kapcsán okoz meglepetést, mekkora kerülıt is kell tennünk. Például viszonylag kevesen utaznak Salgótarjánból Egerbe. Az alsóbbrendő utak építési igényei azonban nehezen igazolható igényeket jelentenek. Gazdaságra, társadalomra gyakorolt hatásuk sok esetben csak a megépítést követıen évekkel késıbb válik mérhetıvé. Ilyen körülmények között a szőkös források megfelelı helyre történı helyezése mindenki számára kényes kérdés. Amikor a döntés lekerül a kormányzati szintrıl a régiók, majd a kistérségek szintjére, leginkább csak a döntéssel járó felelısség átruházása a cél, és cseppet sem a szakmai kompetencia értéken kezelése. Az általunk felvázolt módszertan annak elemzésére tett kísérletet, hogy hogyan lehet elızetes hatásvizsgálatot végezni, ha az emberi lét attribútumait leredukáljuk a települések távolságára, és az ott lakók lélekszámára. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy értelmet csak abban az esetben szabad tulajdonítani az eredménynek, ha annak vonatkoztatási rendszere a társadalom egésze. Nem az az érdekes, hogy a kisebb térségre milyen hatással van újabb utak építése, hanem az, hogy a társadalom egésze szempontjából hogyan hasznosul. A módszer hatékonyságát éppen egyszerőségében látjuk, hiszen amikor egy kormányzat a különbözı térségek lakóinak sorsát akarja segíteni, el kell vonatkoztatnia attól, hogy az elızményeket tekintve milyen kialakult helyzetek vannak. Kísérleteink során találkozhatunk olyan esetekkel is amikor egy fejletlen, elmaradott térségben történı összekötıút építése fontosabbnak mutatkozott, mint egy hasonló megépítése egy sokkal fejlettebb régióban. Ám éppen a lakosság lélekszám-arányos érintettsége okán a számítás biztosan igazat mond, még ha érzelmi, elkötelezettségi alapon másképp is gondolná az ember. A közlekedési hálózat területi bıvítésének a racionális szempontokon túl vannak más korlátozó tényezıi is. A korlátozó tényezık egyike a természet által szabott határ. E korlátok áthágása ma már nem lehetetlen, hidakkal sikerül leküzdeni a szorosok, folyók, völgyek támasztotta akadályokat. Alagutakkal sikerül összekötni tengerszorosokat, vagy hegyek két oldalát. Egyre nagyra törıbb terveket sikerül megvalósítani világszerte, ezek az alkotások azonban hatalmas 38

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez költségekkel járnak, amelyek sokszor csak évtizedek alatt, esetleg soha nem térülnek meg. Megvalósításuk csak részben eredménye gazdasági szükségleteknek, többségében inkább politikai presztízsharc szüleményei, nemzeti büszkeséget, esetleg valamiféle összetartozást szimbolizálnak. A másik korlátozó tényezı, amely területek tagolását eredményezi, az a politikai, közigazgatási határok alkotta akadályhalmaz. Ezek leküzdése lényegesen nehezebb, hiszen fenntartásukban éppen azok érdekeltek, akikre a társadalom bízza leküzdésüket. ( Ha minden problémát megoldasz, nincs rád szükség. ) Amikor a közigazgatási határok nem esnek egybe a természetes határokkal, a határok mentén élık komoly károkat szenvednek. A településszerkezetek súlyosan deformálódnak, a közlekedési hálózatok féloldalassá válnak. A termékek, termények, szolgáltatások szabad áramlásának hiánya súlyos gondokat okoz a határok mindkét oldalán. Az ilyen korlátok a történelem során talán a legtöbb háború okozói, a legtöbb emberi szenvedést elıidézı létesítmények. Ilyen korlátok fenntartásáért, vagy leépítéséért küzdöttek egyiptomiak, trójaiak, görögök, rómaiak, spanyolok, angolok, perzsák, kínaiak, amerikaiak, na és az Európai Unió. A közigazgatási határok okozta korlátok felszámolása közös érdek. Azok, akik a határok megnyitásának elhalasztását szorgalmazzák azok saját népük ellenségei. Egyrészt azért, mert a határok fenntartása folyamatos hátrányok elszenvedését okozza, másrészt azért, mert a mesterséges korlátok a szomszédos ország, nép elkeseredésének fokozódásához vezet, amely késıbb nacionalizmust, végül háborút vált ki. Ezek a jelenségek sajnos ma is élı folyamatok a világnak azon a területein, amelyeket mesterségesen, vonalzók mentén húzott határvonalakkal választottak részekre: Afrikában, Közép-Ázsiában. Az ilyen helyzetek okozta veszélyforrások leépítése az egyik legfontosabb társadalmi feladat. A Kárpát-medence feldarabolása gyakorlatilag magában hordozta a térség fokozatos elszegényedésének biztosítékát. A mesterségesen kialakított határok mindkét oldalán súlyos leszakadási folyamat figyelhetı meg a XX. század egész eseménysorozatában. A széttagolás egyrészt sikerrel ébresztette fel és tette általánossá a nacionalizmust, másrészt az antidemokratikus intézményrendszerek kialakulása, a diktatúrák folyamatos jelenléte természetes jelenlétté vált. A tagolás legsúlyosabb hatásait a természetes határok mentén okozta, elsısorban azért, mert a medence középsı részén maradt terület - Magyarország - területét tekintve még mindig nagyobb koherenciát és nagyobb területméretet mutatott. Felvetıdhet a kérdés, hogy vajon miért kell egyáltalán különbséget tenni természeti és közigazgatási határok között. Másképp fogalmazva: tekintsük egyszerően természeti jelenségnek a közigazgatási határokat, és a probléma mindjárt mesterkéltté válik. Ez olyan területeken, ahol a lakosság letelepülése a közigazgatási határok kijelölése után történt, valóban igaz. Kiváló példák találhatók erre az amerikai, ausztráliai kontinensen, sıt a Szaharában is. Viszont olyan területeken már nem állja meg a helyét az állítás, ahol a lakosság letelepedése, településszervezı munkája a határok kijelölését megelızıen történt. Ilyen esetekben a népesség lélekszámát, úthálózatát, tevékenységi körét, specializálódását, termékekre, terményekre való rászorultságát már jóval korábban kialakította. Ezért a határvonal átrajzolását követıen nagyobb idıintervallumot vizsgálva deformációkat figyelhetünk meg, amely folyamatok követése már szinte a lehetetlennel határos. Egyidejőleg jelentkeznek ilyenkor az elvándorlás, ingázás, profilváltás folyamatai, a kriminalisztikai szerkezetváltás, seftelés, alternatíva keresés folyamataival. Korábban jól mőködı elosztási központok szőnnek meg, elkerülı utak alakulnak ki, határvonalon korábban átlépı utak szakadnak meg. Az Ózd-Pétervására-Salgótarján térség olyan medence, amelynek több évszázados nehézipari múltja van. Ez a múlt a középkortól kezdıdıen specializálódáshoz vezetett. A XIX. század elejétıl fokozatosan alakult ki az az ipari munkásság, amely e térség felvirágoztatásán keresztül az egész ország fejlıdésének motorjává vált. A trianoni határszabdalás ezt a térséget még azelıtt tette 39

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez életképtelenné, hogy a nehézipari szerkezetváltás európai programjai megfogalmazódtak volna. Ezért ma a határnyitások és szerkezetátalakítások feladatai egyszerre várnak megoldásra. A Gömör-Szepesi-érchegységtıl délre lévı területek elszigeteltsége mind a magyarországi, mind más szlovákiai területektıl hasonlóan súlyos problémákat okoz. Ezért a két terület közötti minél sőrőbb összeköttetés kialakítása hasonlóan fontos feladatnak mutatkozik Szlovákia szempontjából is. Ne feledjük: azok a területek, amelyek csak nehezen élhetık, területkorlátozók a társadalom mozgástere szempontjából, miközben létezésük fenntartása csak komoly társadalmigazdasági erık lekötése árán lehetséges.

40

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A világ nagyvárosai hajózható vizeikkel Város

Ország

Lakosság (ezer fı)

Hajózható víz

Tokió

Japán

31 240,1

Tokiói-öböl

New York-Philadelphia

USA

30 441,9

Atlanti-óceán

Mexikóváros

Mexikó

21 503,7

-

Szöul

Koreai Közt.

20 156,8

Han folyó / Kjonggi öböl

Sao Paulo

Brazília

19 194,1

Atlanti-óceán

Dzsakarta

Indonézia

18 206,7

Jáva-tenger

Osaka-Kobe-Kyoto

Japán

17 648,0

Osakai-öböl

Delhi

India

17 367,3

-

Bombay

India

17 340,9

Arab tenger

Los Angeles

USA

16 895,9

Csendes-óceán

Kairó

Egyiptom

16 244,7

Nílus folyó

Kalkutta

India

14 362,5

Hugli folyó

Manila

Fülöp -szigetek

14 083,3

Manilai -öböl, Dél -kínai -tenger

Buenos Aires

Argentína

13 238,6

Punta Indio csatorna

Moszkva

Oroszország

12 622,4

Moszkva folyó

Sanghaj

Kína

12 190,0

Hangpu Jiang folyó, Kelet -kínai -tenger

Rio de Janeiro

Brazília

11 629,6

Guanabara -öböl, Atlanti-óceán

Teherán

Irán

11 475,1

-

Párizs

Franciaország

11 367,2

Szajna folyó

Ruhr-vidék

Németország

11 291,1

-

London

Egyesült Királyság

11 229,2

Temze folyó

Chicago

USA

11 098,6

Michigan tó

Karacsi

Pakisztán

10 807,8

Arab tenger

Dakka

Banglades

10 546,9

Dhaleswari folyó

Isztambul

Törökország

10 301,4

Márvány -tenger, Fekete -tenger

Lagos

Nigéria

9 953,5

Atlanti-óceán

Peking

Kína

9 493,1

-

Bangok

Thaiföld

8 970,2

Sapphasamit folyó

Kinshasa-Brazzaville

Kongói Demokratikus Közt.-Kongói közt.

8 915,8

Kongó folyó

Nagoya

Japán

8 624,7

Csendes-óceán

Lima

Peru

8 380,3

Csendes-óceán

Hongkong

Kína

8 291,2

Csendes-óceán

Tajpej

Tajvan

7 935,9

Észak -kínai -tenger

Washington

USA

7 753,4

Atlanti-óceán

Santafé de Bogotá

Kolumbia

7 516,9

-

San Francisco

USA

7 241,9

Csendes-óceán

Boston

USA

7 156,8

Massachusetts-öböl

Csungking

Kína

7 121,6

Jialing Jiang folyó,Yangzi folyó

Bagdad

Irak

7 057,9

Tigris folyó

Tiencsin

Kína

6 888,9

-

Madrász

India

6 806,5

Bengáli -öböl

Randstad (Amszterdam -Hága - Rotterdam -Utrecht)

Hollandia

6 576,7

Markeni -tó

Senjang

Kína

6 555,6

-

Detroit- Windsor

USA - Kanada

6 070,8

Erie tó

Ho Si Minh-város

Vietnam

6 063,4

Dél -kínai -tenger

Bengaluru

India

6 024,8

-

Toronto

Kanada

5 914,9

Ontario -tó

Lahor

Pakisztán

5 903,9

Ravi folyó

Kartúm

Szudán

5 893,8

Nílus folyó

Szentpétervár

Oroszország

5 881,0

Finn -öböl

Haiderábád

India

5 862,5

-

Gíza

Egyiptom

5 712,1

Nílus folyó

Santiago

Chile

5 408,9

-

Kuangcsou

Kína

5 341,2

Dong Jiang

Johannesburg

Dél-afrikai közt.

5 270,7

-

Madrid

Spanyolország

5 179,9

-

Dallas

USA

5 172,6

-

Miami

USA

5 015,6

Atlanti-óceán

Ahmedábád

India

4 970,2

Hindustan folyó

Houston

USA

4 734,5

Missisippi folyó

Szingapúr -Johor Bahru

Szingapúr - Malajzia

4 637,5

Malaka - szoros

41

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Belo Horizonte

Brazília

4 627,3

-

Harbin

Kína

4 550,0

Songhua Jiang

Vuhan

Kína

4 548,9

Yangzi

Alexandria

Egyiptom

4 541,1

Mediterrán tenger

Rangun

Mianmar

4 454,5

Martabani -öböl

Puszan

Koreai Közt.

4 317,4

Raktong folyó / Koreai-szoros

Sydney

Ausztrália

4 305,5

Csendes-óceán

San Diego -Tijuana

USA -Mexikó

4 281,9

Csendes-óceán

Abidjan

Elefántcsontpart

4 259,5

Atlanti-óceán

Fukuoka - Kitakyüshü

Japán

4 200,6

Csendes-óceán

Atlanta

USA

4 063,8

-

Milánó

Olaszország

4 047,1

-

Algír

Algéria

4 020,4

Mediterrán tenger

Bandung

Indonézia

4 013,4

-

Púna

India

3 978,7

-

Guadalajara

Mexikó

3 945,0

-

Berlin

Németország

3 930,2

-

Barcelona

Spanyolország

3 905,3

Mediterrán tenger

Surabaya

Indonézia

3 855,2

Madura - szoros

Ibadan

Nigéria

3 841,8

-

Rijád

Szaúd-Arábia

3 822,6

-

Porto Alegre

Brazília

3 789,2

Dos Patos öböl, Atlanti óceán

Kuala Lumpur

Malajzia

3 785,6

-

Casablanca

Marokkó

3 741,2

Atlanti-óceán

Kano

Nigéria

3 717,3

-

Ankara

Törökország

3 672,0

-

Melbourne

Ausztrália

3 659,7

Hobsons -öböl

Seattle

USA

3 651,5

Elliott-öböl

Napoli

Olaszország

3 609,0

Mediterrán tenger

Montréal

Kanada

3 608,5

St. Lawrence folyó

Manchester - Liverpool

Egyesült Királyság

3 601,6

Ír tenger

Monterrrey

Mexikó

3 589,2

-

Taskent

Üzbegisztán

3 587,5

-

Recife

Brazília

3 565,7

Atlanti-óceán

Caracas

Venezuela

3 556,6

-

Róma

Olaszország

3 553,9

Mediterrán tenger

Nairobi

Kenya

3 398,7

-

Csengtu

Kína

3 395,6

-

Salvador

Brazília

3 335,4

Salvador

Phenjan

Koreai Népi Demokratikus Közt.

3 272,7

Tedong folyó

Athínai

Görögország

3 271,1

Égei -tenger

Hamburg

Németország

3 269,6

Elba folyó

Kijev

Ukrajna

3 269,0

Dnepr folyó

Talian

Kína

3 262,0

Sárga tenger

Fokváros

Dél-afrikai közt.

3 244,6

Atlanti-óceán

Medellín

Kolumbia

3 210,3

-

Birmingham

Egyesült Királyság

3 189,8

-

Phoenix

Usa

3 175,2

-

Medan

Indonézia

3 116,0

Malaka - szoros

Fortalezia

Brazília

3 114,1

Atlanti-óceán

Nancsing

Kína

3 098,6

Yangzi folyó

Hangcsou

Kína

3 073,6

Hangcsoui -öböl

Cleveland

USA

3 066,6

Erie tó

Hszian

Kína

3 026,3

Wey He folyó

Minneapolis -Saint Paul

USA

3 026,0

Mississippi

Tel Aviv -Jaffa

Izrael

3 025,5

Mediterrán tenger

Tegu

Koreai Közt.

3 016,1

Raktong folyó

Szúrat

India

2 978,6

Cambay -öböl

Curitiba

Brazília

2 977,8

Atlanti-óceán

Cepo

Kína

2 948,6

-

Accra

Ghána

2 897,0

Atlanti-óceán

Santo Domingo

Dominikai Közt.

2 860,7

Atlanti-óceán

Kánpur

India

2 850,4

Gangesz folyó

Dzsidda

Szaúd-Arábia

2 817,7

Vörös -tenger

Denver

USA

2 797,0

-

Luanda

Angola

2 783,0

Atlanti-óceán

Ammán

Jordánia

2 772,7

-

Addisz-Abeba

Etiópia

2 763,5

-

Csangcsun

Kína

2 750,4

-

42

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Rhein-Main

Németország

2 720,2

Iszfahán

Irán

2 712,5

Main folyó -

Havanna

Kuba

2 709,5

Mexikói -öböl

Saint Louis

USA

2 706,7

Mississippi

Ravalpindi

Pakisztán

2 681,7

-

Csattagam

Banglades

2 639,1

Bengáli öböl

Guayaquil

Ecuador

2 636,3

Guayas folyó

Puebla

Mexikó

2 632,9

-

Katowice

Lengyelország

2 628,6

-

Lisszabon

Portugália

2 623,6

Atlanti-óceán

Dakar

Szenegál

2 613,7

Atlanti-óceán

Budapest

Magyarország

2 590,6

Duna

Aleppó

Szíria

2 589,1

-

Hanoi

Vietnam

2 584,8

Vörös folyó

Kaohsziung

Tajvan

2 582,3

Csendes-óceán

Csingtao

Kína

2 567,0

Sárga tenger

Izmir

Törökország

2 541,8

Izmiri -öböl, Égei -tenger

Dar es Salaam

Tanzánia

2 538,1

Indiai -óceán

Durban

Dél-afrikai közt.

2 531,3

Indiai -óceán

Guatemala

Guatemala

2 508,4

-

Csinan

Kína

2 494,9

Huang He

Colombo

Sri Lanka

2 490,3

Arab tenger

Damaszkusz

Szíria

2 469,7

-

Dzsaipur

India

2 462,5

-

Pitsburgh

USA

2 456,3

Ohio folyó

Ansan

Kína

2 453,9

-

Tripoli

Líbia

2 446,7

Mediterrán tenger

Lakhnau

India

2 401,7

-

Harare

Zimbabwe

2 400,3

-

Tampa

USA

2 400,2

Mexikói-öböl, Tampai-öböl

Nágpur

India

2 394,3

-

München

Németország

2 354,7

-

Koppenhága -Malmö

Dánia/Svédország

2 347,1

Balti tenger

Stuttgart

Németország

2 343,2

Negkar folyó

Cali

Kolumbia

2 333,0

-

Faiszálábád

Pakisztán

2 305,4

-

Portland

USA

2 297,9

Multnomah csatorna, Columbia folyó, Willamette folyó

Kabul

Afganisztán

2 272,0

-

Sapporo

Japán

2 256,2

-

Brazíliaváros

Brazília

2 233,0

-

Csengcsou

Kína

2 207,6

-

Varsó

Lengyelország

2 199,9

Vistula folyó

Bukarest

Románia

2 199,5

-

Vancouver

Kanada

2 161,4

Georgia -szoros

Meshed

Irán

2 155,7

-

Tajcsung

Tajvan

2 150,6

-

Baki

Azerbajdzsán

2 139,0

Kaszpi -tenger

Cincinatti

USA

2 066,1

Ohio folyó

Bécs

Ausztria

2 044,3

Duna

Juárez-El Paso

Mexikó/USA

2 030,0

-

San Juan

Puerto Rico

2 028,7

Atlanti-óceán

Belém

Brazília

2 022,9

Baía de Marajó, Atlanti óceán

Nyizsnyij Novgorod

Oroszország

2 001,6

Volga folyó,Oka folyó

43

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A közlekedési szerkezet változásának szükségessége

44

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A közlekedési munkamegosztás

45

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A vasút fejlettsége az 1875-ös46állapotok szerint

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A munkanélküliségrıl Munkanélküli életstratégiája munkanélküli faluban Nehéz a bányászok élete, de még nehezebb a munkanélkülieké, hisz egyetlen bányász sem akar munkanélküli lenni.

Mit nevezünk munkanélküli falunak? A munkanélküliség jelensége a szabadpiac természetes velejárója. A munkaerı ugyanolyan fogyasztási cikk, mint bármilyen más elıállított termék, vagy szolgáltatás. Ebbıl következıen folyamatos túlkínálattal kell rendelkezni a piacon, hiszen ha munkaerıhiány keletkezne, a munkaerı, mint fogyasztási cikk ára megemelkedne. Ezért elmondható, hogy a teljes körő foglalkoztatás eszméje a kapitalizmus keretei között nem csak lehetetlen, de természetellenes is. Ráadásul azt a szürreális képet igyekszik valóságként láttatni, amely szerint minden idıben, minden feladatra, éppen a szükséges ideig áll rendelkezésre az éppen megfelelı képzettségő ember. A fejlıdı gyermek – e szerint – szabadon választhat pályát érdeklıdésének és képességeinek megfelelıen, a gazdaság majd éppen akkor, éppen annyi ideig tart igényt a munkájára, amennyire tıle telik. Természetesen éppen annyit akarnak érte fizetni, amennyit ı éppen kérni akart. Na hagyjuk ezt… A munkanélküliség jelensége természetes jelenség. Normális körülmények között jelenléte önmagában ösztönzı erı a széleskörő, naprakész szakmai ismeretek megszerzéséhez. A munkanélküliség rendkívül erıs szocializáló erı: kényszerít az alkalmazkodásra, mind a munkáltatóval szemben, mind a munkatársakkal szemben. Ugyanakkor korlátot szab az álmodozásoknak. Hiába álmodozok arról, hogy világsztár leszek, vagy hogy vagyonokat keresek, az állástalanság – és ezen keresztül a pénztelenség – elıbb vagy utóbb a realitások talajára rángatnak, helyre tesznek. A jobban fizetı ígéretesebb munkahelyek versenyre ösztönöznek, a minél jobb megfelelés érdekében, amely elınyeit végsı soron az egész társadalom élvezheti. Munkánk során talán természetesnek tekintjük, hogy nap mint nap a maximumot hozzuk ki magunkból, és ugyanezt teszik munkatársaink, velünk kapcsolatba kerülı más vállalatok dolgozói. Ez azonban komoly szocializációs folyamat eredménye, amely nem feltétlenül sikerült mindenkinek tökéletesen. Azok, akik idıközben antiszociálisak lettek / maradtak, vagy azok akik kevesebbel is beérték, vagy éppen kevesebbre voltak képesek, végül nem kerültek abba az állásba, mint mi. Aki ezzel nem ért egyet, a saját alkalmasságát, rátermettségét vonja kétségbe. Ha a munkaerı nem áll megfelelı létszámban és képzettségben rendelkezésre, vagy helytelen a munkásfelvétel során a kiválasztás, kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, milyen a munka egy alkalmatlan munkatárssal. Hasonló helyzetekkel szembesülni kényszerülünk mindennapjaink során boltban, szolgáltató cégek irodáiban, taxiba szállva és még sok helyen. Ezért elfogadjuk, hogy a munkanélküliség, mint valamilyen fenyítıeszköz kéznél legyen. Elıfordul azonban, hogy szembetaláljuk magunkat a munkanélküliség rémével, elveszítjük állásunkat, és sokszor hosszú idıbe telik, amíg újra megfelelı helyet találunk. Ezek a helyzetek arra ösztönöznek, hogy legközelebb – ha rajtunk múlik – jobb munkát végezzünk, esetleg toleranciaküszöbünket magasabbra állítsuk az áldatlan állapotok elkerülése érdekében. Tudjuk jól, hogy ezek ellenére is sokszor, sokan önhibájukon kívül veszítik el állásukat. Súlyosabb esetben egész vállalatot zárnak be, vagy költöztetnek el, ami hasonló szakképzettségő, hasonló gyakorlatú

47

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez csoportok megjelenését jelenti a piacon. Nem olyan nagy probléma ez, ha a település méretéhez képest elhanyagolhatóan kicsi a vállalat. Ám egy néhány tucat embert foglalkoztató cég megszőnése is drámát okozhat olyan településen, amelynek esetlen a lakossága is csak néhány száz fı. Ilyen esetekben nem választhatják a kárvallottak, hogy hasonló képzettséget, hasonló gyakorlatot és hasonló jövedelemszintet nyújtó másik állást keresnek. Sok esetben önbecsülésükkel is farkasszemet nézve kénytelenek az élet által kínált lehetıségek közül választani. Még nehezebb a helyzet, ha a térség munkalehetıségei sorra tőnnek el, a munkaerıpiac lassan megszőnik, hisz fokozatosan csak a kínálat marad jelen, kereslet nélkül. A munkavállalási lehetıségek beszőkülése fokozatosan csökkenti a reálbéreket, sıt a felmerülı munkahelyekre egyre inkább túlképzett emberek kerülhetnek: kínálat van bıven. Falun könnyen elıfordul az ilyesmi, és ha a térség többi települése sem kínál munkalehetıségeket, elıbb-utóbb a kör bezárul. Ha a tömegközlekedés adottságaival korlátozza a munkába járást más településekre is, akkor a kilátások még rosszabbak. Ha a bekötıutak „megvezetik” a település forgalmát, a kitörési lehetıségek iránya is korlátos. A munkalehetıségek távolra kerülésével a falu munkanélküli faluvá válik. Az ilyen falu korábban elveszítette már öneltartó képességét, hisz a munkaerı egy részét folyamatosan arra szocializálták, hogy a helyi, térségi üzemben, gyárban mindig lesz munkahely, erre lehet építeni, tanulni, szakképesítést szerezni az igényeknek megfelelıen. Nyugodtan lehet családi házat építeni, gyermekeket vállalni, a jövı biztosított. A korábbi évek hosszú sorában rendszeresen visszaigazolódott, hogy tanulással, igyekezettel a helyi ipari létesítményben könnyebben lehet boldogulni, mint az istállóban. Mire egy ilyen változás elviszi az ipari létesítmény nyújtotta lehetıségeket a szocializálódott munkástömeg már alkalmatlan a mezıgazdaságba való visszatérésre. A munkalehetıségek számának drasztikus csökkenésével a falu jövedelemforrásai is súlyos hátrányt szenvednek. Nem csak a dolgozók bére hiányzik odahaza, hanem az általuk és cégük által fizetett adók is hiányoznak a falu költségvetésébıl. A szőkös önkormányzati források nem teszik lehetıvé a segélyezés fokozását, nem teszi lehetıvé újabb munkahelyek alapjait biztosító infrastrukturális beruházások elindítását sem, de még hitelek felvételére sem alkalmasak, hiszen a hiányzó bevételi oldal gyengíti a hitelezhetıséget, miközben erısen kétséges, hogy a beruházások meghozzák-e a hozzájuk főzött reményeket. A jövedelmek elapadása csökkenı fogyasztással jár a helyi boltokban, a fodrásznál, az autószerelınél, a virágárusnál. Megállnak a családi házak építkezései, újakat pedig már senki sem akar elkezdeni, mivel a jövıt egyre nagyobb homály fedi.

Miért reménytelenebb munkanélküli faluban lakni? A munkanélküli faluban jelentıs a település egészét determináló tulajdonságok meghatározó szerepe. Amikor szembesül egy család a munkavállalás lehetıségének szőnésével, számot kell vetnie lehetıségeivel. Alapesetben két lehetıség közül kell választania. Megpróbálhatja eladni házát, és más, ígéretesebb térségbe költözni. A másik lehetıségük, hogy a településen maradva a környék falvaiban, városaiban próbálnak munkát találni. Vegyük számba elıször azt a lehetıséget, hogy hogyan tud valaki elköltözni egy munkanélküli faluból. A helyzet megértéséhez fontos ismerni az ilyen falvak korábbi adottságait is. Egyrészt tudni kell, hogy üzemet, gyárat - eltekintve a kivételes természeti adottságoktól - rendre azért telepítettek falvakba, mert az ott megtalálható munkaerı-felesleg alacsonyabb bérszínvonalon volt megszerezhetı, ráadásul tudható volt, hogy az itt betanított munkás nem áll tovább holnap. Ezért aztán a nagyvárosi jövedelemszinthez képest szerényebb megélhetést biztosított az itteni bérszínvonal. Az alacsonyabb bérszínvonal szinte eleve elrendelte, hogy aki ebbıl építkezni

48

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez szeretne, az csak hosszú lejáratú építési kölcsön felvételével tegye. A munkahelyek megszőnése otthagyta a törlesztési kötelezettséget, amely nem hagyott gondolkodási idıt a sorsukat elszenvedıknek. Az ingatlanok árai, mind a telkek, mind a felépítmények tekintetében hirtelen csökkeni kezdtek, ami az eladási árakat folyamatosan lejjebb nyomta. A vevık messzire elkerülték az ilyen falvakat, tudva, hogy aki ideköltözik, az munkát biztosan nem talál. Aki mégis megjelent vásárlóként, az vagy nyaralónak szánta az egykor jobb sorsra tervezett házat, vagy nyugdíjas éveit szerette volna csendes nyugalomban eltölteni. A hitellel terhelt ingatlan még azt a lehetıséget is kizárta, hogy a tulajdonosai áron alul adják el házukat, beletörıdve, hogy esetleg még így is marad némi adósság. A hitel folyósítója minden esetben ragaszkodni fog a teljes hitelösszeghez, a terhelt ingatlan eladásához csak akkor fog hozzájárulni, ha megkapja pénzét, vagy a fennálló hitelrészre másik, terheletlen ingatlant mutat be a tulajdonos. Természetesen az átterhelés költségét is a menekülı nyomorultnak kell fizetnie. Természetesen a tulajdonos mondhatja azt is, hogy a felszínre került nagy horderejő változások elmosták az ı ingatlanpiacát, ezért aztán vigye Isten hírével a házat a bank, az ı baja, ha nem tud rajta érdemi pénzért túladni. A hitel elszenvedıje azonban priuszos marad, és ezzel további sorsa nem sokkal lenne jobb, mint egy büntetett elıéletőé. A másik lehetıség munkanélküli családunk számára, ha beletörıdik az elkerülhetetlenbe. Keres valamilyen munkát távol az otthonától és napi néhány könnyő órányi utazgatással letudja terheit. A vidéki utazgatás költségei azonban nem hasonlíthatóak a BKV bérleteinek álomáraihoz. Itt hamar szembesülhet az ember azzal, hogy jövedelmének negyedét-harmadát csak arra költi, hogy eljárhasson dolgozni. Ez az ár azonban még mindig alacsonyabb szintő, mint egy másik lakás bérlése. S az új munkahely környékén lévı lakás bérlése nem mentesít az eredeti lakóház rezsijének megfizetése alól. Ez a lehetıség egyébként csak akkor nem járható, ha a munka lehetısége olyan távolságba került, ami már a bejárást is lehetetlenné teszi. Ilyen az Ózd-Pétervására-Salgótarján tengely térsége.

Választási lehetıségek a munkanélkülinek átlagos településen Elıfordul, hogy az ember elveszíti az állását. Beszólt a fınöknek, kevés volt a megrendelés, nem volt megfelelı a képzettsége az új, felkínált munkakörbe, átszervezés miatti létszámleépítés volt, esetleg új, korszerőbb gép kiváltotta eddigi munkakörét. Nem nagy ügy, bárkivel megesik: asztalossal, ügyvéddel, betanított munkással, szakáccsal, biztonsági ırrel, sofırrel és mérnökkel egyaránt. A probléma megoldása nem ismeretlen. Elsı esetekben megpróbálunk hasonló tevékenységet végzı vállalkozás hasonló munkakörébe elhelyezkedni. De ez nem sikerül. Nem baj. Keresünk olyan állást, amelyik ugyan kicsit más, esetleg kicsit távolabb van, esetleg indulásnál nem fizetnek annyit, vagy számítanunk kell arra, hogy az új helyen rosszabbak lesznek a munkakörülmények. Esetleg ezek kombinációi. Esetleg elmegyünk táppénzre. Ez ebben az országban kialakult gyakorlat. Mindenki tudja, hogy törvénytelen, de kormányzati köröktıl lefelé mindenki elnézi. Ez is a közpénz lopása, de nem úgy. Más lehetıség meg nem kínálkozik, az ember meg nem akar éhen dögleni. Persze elfogyhat a táppénzre szolgáló idı, meg kell „gyógyulni”. Marad a munkanélküli segély. Menet közben kiderülhet, hogy ugyan van munka, de nem a képzettségünknek megfelelı, esetleg lenne jó állás is, de olyan papírokat kérnek, ami még nincs. Választás elé kerülünk. Elvállalunk egy rosszabb munkát, vagy blöffölünk. Megpróbálhatjuk átképeztetni magunkat, esetleg diplomát szerezni. Mi ebben a blöffölés? Hát vagy lesz utána megfelelı munka, vagy nem. Persze ha az államigazgatás munkaerı-gazdálkodással foglalkozó stratégái elvégeznék munkájukat, lehetne tudni, hogy én leszek az egy milliomodik kommunikációszakos ’ specialista ’,

49

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez vagy a milliomodik sportdiplomás, miközben a célközönségben futni se tudnak ennyien - bár ez jó lenne. De honnan tudnák, hogy a mőszaki végzettségő embereknek lesz jó piaca, amikor azt se tudják, hogy a termelı vállalatokat hogyan kéne idecsalni. Természetesen az általános mőveltségi normáknak megfelelıen a humán ismeretek kezelése könnyebben megy, mint a matek, ezért nem hülyültünk meg izzadni, mikor vannak kevesebb szenvedéssel megszerezhetı diplomák is. A diploma, vagy a tanfolyami végzettség megszerzése nem két perc. Ezalatt valamibıl meg kell élni. Átképzési támogatásra pályázunk, és keresünk a jövedelempótló támogatás mellett valamilyen kiegészítı keresetet. Megfelel bármilyen alkalmi munka, takarítás bármi. Fontos, hogy ne legyen bejelentés-köteles a munka és elfogadható pénzhez juttasson a munkanélküli segély, vagy a jövedelempótló támogatás kiegészítéséhez. Lehet, hogy a család is segít, és a végén esélyünk van rá, hogy immár papírral a kezünkben megkapjuk a munkát. Ha szerencsések vagyunk, akkor sok éven keresztül nyugtunk lesz, megoldódnak állásproblémáink, eljöhet az idı, hogy jobb ajánlatot kapunk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk…

Választási lehetıségek a munkanélküli faluban Sajátos szerkezet ez a falu. Egyik sajátossága a városi élettel szemben, hogy itt az ember szinte mindenkit ismer. Sıt, az is elıfordul, hogy családtagok, rokonok is élnek ugyanabban a faluban. Talán nem véletlenül. Ez sok esetben nagy segítség. Ha az ember bajba kerül, van kihez fordulni. Az emberek nem fordítanak hátat. Ma Te, holnap én. Nem tudhatjuk, hogy mikor szorulunk segítségre, ezért helyes, ha ápoljuk a szomszédság szentségét. De egyszer elkövetkezik az elképzelhetetlen. Megszőnik a környék egyetlen nagy munkaadója. A vállalat gyors, ’ váratlan ’ és hirtelen megszőnése fájdalmas, de a falvak közösségét összefogásra és összetartásra ösztönzi. Ilyen esetben a csoportos tiltakozás, a csoportos fellépés oda vezethet, hogy kellemetlen idıket hoz munkaadóra, hivatalra egyaránt. A dolgozók végkielégítése ráadásul olyan terheket ró egy végéhez közeledı vállalatra, ami miatt eleve kénytelen lesz elhallgatni a közelgı véget. A kollektív szerzıdés és a szakszervezet intézménye az, amely garantálja a nyomorúság eljövetelét. A munkahelynek egészen addig fent kell maradnia, amíg csak tud létezni. Ennek érdekében mindenki elkövet mindent. A vállalat vezetése, az önkormányzatok, a minisztériumok, a pályázati rendszer kidolgozott módszerekkel rendelkezik a válság tartóssá tételére. Tehát folyik az élet. A vállalkozás kapja a támogatásokat, folyik a közpénz, a folyamat körül asszisztálók pedig körbehitegetik egymást, aminek az az eredménye, hogy a végén még azt is elhiszik magukról, hogy fontos emberek, akik megoldják az egyszerő emberek problémáját. Fizetésemelés persze nincs a vállalatnál, sıt prémium se, megszőnik a jutalom is, legfeljebb a teljesítménybérezés, meg a MEOzás marad, mert a látszatot fenntartani a legfontosabb. A sikertelen mőködés persze egyszer elhozza a maga gyümölcsét és a köztartozások inkasszói térdre kényszerítik a fékevesztett bikához hasonlatos vállalatot, amelyik talán az idık végtelenségéig végeztetné a munkát, ha valaki meg nem fékezi. Persze az adóhivatal, vagy a társadalombiztosítás sem fogja felvállalni a hóhér szerepét, tehát folytatódik a bikafuttatás. A hivatal tartozás-átütemezést eszközöl, a vállalat dolgozik, a közpénz folyik. Lassan elérkezik az az idıszak, amikor a vállalat már a szükséges alapanyagok beszerzésére sem rendelkezik forrásokkal. Nem baj, hiszen a beszállító kiszolgáltatott, neki fontos, hogy menjen a bolt, legfeljebb már nem ad kedvezményeket, csak ígéret kell nekik, hogy a 180 napnál régebbi tartozásokat rövid határidıvel kiegyenlítjük. A vállalat eszközei között kell valami, ami mobilis és könnyen értékesíthetı, és a probléma meg van oldva, a vállalat termel, a közpénz folyik. Aztán amikor már a villanyszámla kifizetésére sem futja, akkor bekövetkezik az elkerülhetetlen, mert a gonosz az áramszolgáltató, vagy éppen a gázszolgáltató személyében megtestesedik: lám ment volna ez, hiszen már nagyapáink is ezt csinálták, de ezek, ezek széthordták

50

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez és tönkretették. Az a rohadt szolgáltató pedig, az könyörtelen, kicsit sem emberi, tıle aztán meg is dögölhetünk, hát persze, hiszen nem is magyar tulajdon – még szerencse. Közben lassacskán próbálja a vállalat vezetése leépíteni a munkásokat, ösztönözni ıket, hogy menjenek már valahova, de azok nem bolondultak meg, hogy ott hagyjanak egy régóta fennálló munkaviszonyt, mondjon fel a gyár, fizessen végkielégítést! Naná, hogy a vállalat a legrövidebb munkaviszonyúaktól próbál megszabadulni, hiszen ezzel a technikával lehet a legjobban elodázni az elkerülhetetlent, közben a kiöregedıket ösztönzi, hogy menjenek má’ nyugdíjba. Végül megtörik a vállalat vezetése, munkásgyőlést hív össze, elmondja, hogy nagy baj van, kéri a munkások segítségét, a fizetés késedelmesen kerül ugyan kifizetésre, de legalább a vállalat tud tovább dolgozni, és a dolgozók bólintanak, a vállalat termel, a közpénz folyik. A munkások elıveszik korábbról megmaradt tartalékaikat, kölcsönkérnek, nem baj, nehéz az élet, túl éltük már Horthyt, a Háborút, Rákosit, hát most ez a próbatétel, ezt is „megcsináljuk”. Ám ennek nincs vége. A vállalat összecsuklik, felszámolás alá kerül, az emberek pedig járnak dolgozni, most már nem érdekli ıket: ami jár az jár, ha közben elmennének, akkor jogtalanná válnának, és mi lesz a ki nem fizetett fizetéssel? A felszámoló pedig állami forrásokért folyamodik, hogy a dolgozók elmaradt járandóságát kifizethesse, a termelést pedig újra indítja, hiszen a hitelezıket valamibıl ki kell fizetni, és a vállalat termel, a közpénz pedig folyik. A dolgozók pedig egyre kevesebben egyre kevesebbet dolgoznak, jövedelmeik egyre távolabbi jövıbe vésznek, s amikor végül a felszámolás végén ócskavas se marad, minden eltőnik az üzemterület sajátos torzóján kívül, ott állnak a dolgozók munka nélkül, pénz nélkül, egzisztencia nélkül a környezı településeken és azt kérdezik: hogyan történhetett ez velük? S talán egész életüket úgy élik le, hogy nem ismerik fel: a sorsuk ott volt a saját kezükben, ám ık szívesebben hallgattak másra, a megmondó emberekre, a védelmükre hivatott szervezetek tevékenységükkel pedig gondosan terelgették ıket, mint az állatokat végzetük felé. Melyik vállalatról is beszélünk? Hirtelen hatalmas munkástömeg áll rendelkezésre, de kiére? Minden megjelenı új munkalehetıségre tízen állnak rendelkezésre. Ez – mondjuk úgy – némiképp meghatározza a bérszínvonalat. Persze az egykori munkások már csak roncsai önmaguknak. Megalázva, becsapva, megszégyenítve és cserbenhagyva érzik magukat. Egykori munkahelyük felszámolása során nem csak a vállalat fogyott el, hanem saját tartalékaik is, az elhúzódó leépülés rányomta bélyegét állapotukra: házaik, kertjeik elhanyagoltak, ruhájuk már csak kínai, mőszaki eszközök beszerzésében jócskán elmaradtak a társadalom többi részétıl. Eladósodottságuk miatt mozgási lehetıségük jelentısen lecsökken. Nincs lehetıségük már arra sem, hogy hosszasan utazgassanak a környéken, hátha akad valami munka. A munka persze nem jön házhoz. Azért menni kéne. Viszont az utánajárás egyben kockázatvállalás is, aminek a terheit is viselni kell. Az utazgatás – ha van egyáltalán olyan, aki vállalja – lassan alábbhagy, amikor kiderül, hogy a szomszéd települések sincsenek jobb helyzetben, sıt az azokon túliak sem, és egyre messzebb kellene utazgatni, egyre több pénzt elherdálva, egyre reménytelenebb célokért. A nehéz idıszak átvészelésére mozgósítható források viszonylag kicsinyek, hiszen azok már a korábbi idıszakban erodálódtak. Ezzel elvész annak a lehetısége is, hogy más, saját sorsot egyengetı vállalkozás elindítását felvállalhassák. Természetesen hitelképtelenek, hiszen nincs állásuk, így ígéretet sem tudnak tenni a pénz visszafizetésére. Természetesen ilyen helyzetekben mégis csak az a lehetıség az egyetlen kivezetı út, ha az ember megpróbál kiugrani valahogy ebbıl a térségbıl. Ilyenkor már nem az a kérdés, hogy veszítünk-e a váltáson, hanem az, hogy hogyan lehet ezeket a veszteségeket minimalizálni. Az természetes, hogy az életrıl, egzisztenciáról alkotott elképzelés teljesen összeszakad, az életünk romokban hever, mégis az szükséges, hogy ebben a helyzetben is a lehetı leghatékonyabb

51

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez döntéseket hozzuk, hiszen innentıl bármely további hibás lépés elkövetése a környezetbıl ellenszenvet vált ki: ugye, hogy tehet róla? Itt már nincs lehetıség átképzésre, nincs továbbtanulás: ezekhez tartalék kell, olyan, ami lehetıvé teszi az oktatási központba való beutazást, olyan, ami eltart, hiszen arra nem lehet számítani, hogy valamilyen kiegészítı tevékenységgel kipótoljuk a segélyt. Itt arra sem lehet számítani, hogy a faluban élı családtagok besegítenek, hiszen mindenki mindent elvesztett.

A bőn fogalmának átértékelıdése A törvény, az törvény. Mondhatja akárki. Pontosabban akárki nem, csak az aki biztonságos megélhetését tekintve a körön belül van. Aki kívül rekedt, legyen akár cigány, tartós munkanélküli, vagy hajléktalan, alkoholista, vagy narkós, másképp látja a világot. Persze ez nem olyasmi, amit az ember eldönt: mától tisztességtelen, törvénytelen leszek, mától törvénysértı leszek. A történet éppen arról szól, hogy az emberek sokáig hiszik, hogy van értelme a dolgoknak. Dolgoznak hosszú évtizedeken keresztül, fizetik az adókat, a járulékokat. Sokszor morognak, hogy odafenn csak tömik a zsebüket, de hát ık nem tehetnek ellene. Aztán egy nap a körön kívülre kerülnek. Elıször csak „véletlenül” lépnek ki: most kicsit nehezebb, de majd csak lesz valahogy. Aztán szembesülnek vele, hogy a körön kívül állnak már mind a két lábbal. Semmi baj. Hiszen van védıháló, olyan szociális. Keresik a kapaszkodókat, elmennek a hivatalokba. Papírokat kérnek tılük, jövedelemigazolást, igazolást a munkaviszonyról, igazolást a családtagokról, igazolást a házastársról, az eltartottakról, fénymásolatot a közüzemi szolgáltatóktól, hogy rendesen fizet, és hogy mennyit. A forintok keservesen csordogálnak, a költségek könyörtelenül emelkednek. A hivatalnok élve az adófizetıktıl kapott hatalmával alaposan felülvizsgálja az igényt, hiszen a közpénzeket nem szabad elherdálni! A múltkori adófizetı pedig ott áll vele szemben és tehetetlenül nézi végig, ahogy a hivatalnok herdálja az adófizetık pénzét. Minél kiszolgáltatottabb lesz az egykori adófizetı, annál nagyobb lesz a hatalma a hivatalnoknak, minél nagyobb a hivatalnok hatalma, annál erısebben tudja azt érvényesíteni az egykori adófizetıvel szemben, amiért annak még nagyobb lesz a kiszolgáltatottsága. ’ A 22-es csapdája ’ nem igazán kifejezıje a helyzet leírásának, hiszen ott megideologizálhatta magának az ember, hogy esetleg van valami felsıbbrendő szempont, amely szerint pl. a hazáért meghalni több a semminél. Itt az emberi méltóság pusztítása maga a folyamat és annak célja is. Ezáltal kap értelmet a néhány ezer forintos segély jogosultságvizsgálatának szakmai-, humánerıforrás-igény felhasználása, amely nagyobb, mint a kormány költségvetési deficitjével kapcsolatos tévedésének korrigálására fordított. Kezdetekben a szociális védıháló olyan szerkezet, amely felett bátran vállalnak szaltókat, látványosakat, akár dupla, vagy tripla szaltót is. Kudarc esetén ugyan padlóra kerül az ember, de elıbb lefékezi egy háló, amely megvédi a visszamaradó sérülésektıl, törésektıl, aztán persze ki kell szállni belıle, talpra állni és újra felfelé mászni a siker felé. Lassan kiderül, hogy a szociális védıháló egy pókháló, benne a hivatalnokkal, aki középen ül és várja a háló rezdüléseit, az undorító rovar berepülését, aki azzal csak az elsı lépést teszi, hogy beleragad a hálóba, a pók feladata, hogy igyekezetével mihamarabb lendítse tovább a folyamatot, nehogy kilábaljon belıle az undorító rovar, még megszabadul, talpra áll. A pók segítségre siet, a rászoruló pedig ahelyett, hogy talpra állna, a védıhálóba egyre jobban belegabalyodik, minden lépésével, megmozdulásával tekeredik rá a pók fonala: a törvény egyértelmően fogalmaz, ezt önnek kellett volna elintéznie, ezt önnek tudnia kellett volna! S lassan a pók újabb, teljes értékő áldozatra tesz szert, ami saját létjogosultságát igazolja, már maga is elhiszi, hogy ı fontos tagja a társadalomnak, hisz nélküle sokan éhen halnának, megfagynának. Bosszantja, hogy ı, aki mindent megtesz emberek sorsának jobbra fordításáért, aki szociálisan érzékeny, aki

52

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez aztán tényleg nem rasszista, nem kap megfelelı társadalmi megbecsülést. Régebben a kávéautomata pl. ott állt a hivatalban, a dolgozók önköltségi áron ihattak egy feketét, de most már a kávéfızıt sem adja a hivatal, a költségtakarékosság miatt egyre kevesebb a pénz, pedig hát ha ı nem segít, az egész társadalom rosszul jár. A rászoruló pedig fegyelmezett, erıltetetten rezzenéstelen arccal végignézi, ahogy meghurcolják, az elején még kikéri magának, még felháborodik, de lassan megtanulja, hogy hallgass a neve. Nem tehet ellene, a támogatás adható, nem jár. Ki kell vívnia a hivatal jóindulatát, hogy megkapja a támogatást, a járandóságot. Szájába rágják: ez nem segély, ez járandóság. Látja, ahogy a hivatal kicsattan az életerıtıl, megint új gépeik érkeztek, szidják is mert nem úgy mőködik, ahogy elvárnák tıle: elnézést kicsit várakozni kell a gépek miatt, a rendszergazda már dolgozik a hiba elhárításán; semmi gond csókolom, idıbıl milliomos vagyok. Közben fizetni kell a villanyszámlát, a gázt, az útiköltséget, a törlesztı részletet, a mobilszámlát, a gyereknek leesett a lábáról a cipı, a költségek nem halogathatók. A nyomás egyre nagyobb, közeledik a tél is és még nem lehet tudni, hogy mi lesz a főtéssel. Persze, hogy az emberben fel megy a pumpa: tehetetlen, látja, hogy hülyeségek garmadára telik, a szolgáltató meg felszólít, úgy kezel mint egy notórius nem-fizetıt, kikapcsol, a járandóság lassan jön, és amikor megérkezik az ember nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen. Fellélegezni biztosan nem tud. De az élet megy tovább, bár az már látszik, hogy nincs igazság. Az ember egyre elkeseredettebb, politikusok polemizálnak a gyerekek túlterheltségérıl, kevés mozgásukról, kövérségükrıl: egészségesebben kellene táplálkozni! Hol élnek ezek? Ez a legnagyobb problémájuk? A menzát sincs mibıl befizetni! Attól a bizonyos körtıl egyre távolabb már egészen más az értékrend. Olyan társadalmi problémamegoldások, amelyek korábban szimpatikusak voltak, most test-idegenek, életszerőtlenek. Mások támogatásokat kapnak erdıtelepítésre, szılıtelepítésre, környezetvédelemre, parképítésre. A nagybefektetınek garantálják a hozamot, tengernyi pénzt vághat zsebre, közben meg kikapcsolja a villanyt. Hol itt az igazság? Munkát nem tudnak adni, de fizetni kell. Élni pedig kell valahogy. Az önkormányzat lecseréli az utcatáblákat, de nem tud segélyt, vagy munkát adni. Parkosít. Azt mondják az más alapból megy, az pályázati pénz, meg EU-s. Lassan vezeti ez a folyamat korábban törvénytisztelı embereket valamilyen sajátos értékrend kialakításához. Ha fát hozok az erdırıl, az nem lopás: az erdı állami, tehát részben én magam is, mint állampolgár tulajdonosa vagyok. A mérıórát átkötni, megfordítani nem bőn: a multi úgyis garantált megtérüléshez jut, azt meg az adófizetık pénzébıl fizetik, tehát az enyémbıl. Ugyan kinek ártok vele? A szomszédot, aki szintén egyszerő ember soha meg nem károsítanám, de a másikat, vagy a harmadikat sem. Az állam meg, ha azt akarja, hogy a többi hülye törvényét is betartsam, akkor tegye lehetıvé, hogy dolgozzak, és így legyen mibıl fizetni. Én nem bántottam senkit, de ha ezért ülni kell, hát azt se bánom, tiszta a lelkiismeretem. Már egy ideje nem okoz gondot a mőszaki cikkek adás-vétele feketén. Tudjuk jól, hogy honnan származik: leesett a teherautóról, a haver biztonsági ır egy nagyáruházban. Látom mi megy, nem játszom a szentéletőt, egy életem van. Az azonban mindig fontos lesz, hogy a tisztességemen ne essen csorba. Egyszerő, becsületes munkásember vagyok, aki soha a légynek se ártot.

A reménytelenség eszkalálódik és tovább szőkíti a lehetıségeket Eljön az idı, hogy az ember keresztül megy az elsı rendırségi eljárásokon. Na nem azért, mert a tisztessége, becsülete megrendült, csak így hozza az élet. Lekapcsolnak lopásért, de a családot valahogy el kell tartani. Annyi esze meg senkinek se volt, hogy munkát kínáljon. Hát most ez van. Szabadon védekezhetek. Míg a tárgyalásra pontosan bejárok minden rendben van.

53

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Alkalmi munkát viszont csak olyat választhatok, ami nem üti a tárgyalásos napokat. Tartós munkát nem is keresek, mert ahogy kiderül, hogy ügyem van, úgyis kirúgnak. Ügyvédet vagy kirendelnek, vagy én fizetek. Eddig se volt pénzem. Most mibıl fizetném az ügyvédi díjakat? Az elsı körben persze az is lehet, hogy felmentenek, vagy egyszerően csak felfüggesztettet kapok. Teszek rá. Valamibıl akkor is élni kell. Elıfordul, hogy kikapcsolják a telefonom, amit persze ha újra indíttatok nekem kell fizetni. Elıfordul, hogy kikapcsolják az áramot, vagy elzárják a vizet, amit ha újra akarok indíttatni, akkor nekem kell fizetni érte. Ez munkadíj, nem büntetés. Persze közben a tartozás is kamatozik, mi több még az ügyintézés díját is kiszámlázzák. A bank a részletfizetés pontatlan fizetése miatt újabb és újabb ürügyeket talál ki, hogy ugyan miért fizessél még neki. De lassan már teljesen mindegy, attól a biztonságos foglalkoztatott körtıl olyan messze kerülsz, hogy a horizonton se látod. Talán a kör nem is létezik, mindenki csak hazudozik. Teljesen mindegy. Ha egyszer valamilyen csoda folytán munkahely kerül a látótérbe, megpróbálsz mindent visszafizetni. Egy részét úgyis vonják, ha nem akarod akkor is. A töménytelen felhalmozott tartozás miatt a visszafizetések végtelen sort alkotnak. Mégis, valahogy szerencsétlen módon úgy tőnik senki más nem veszít ezen az egészen csak te. A bank, a szolgáltató, az önkormányzat, mind megtérítteti veled a kárát, mind sikeres, nyereséges, valahogy mindenki jól csinálja, csak te vagy ilyen balfék. Lassan magad is elhiszed, hogy alkalmatlan vagy ilyen bonyolult tevékenység gyakorlására, mint a mindennapi élet. Lassan beletörıdsz, hogy azoknak akik sikeresek az iskolázottságon túl megfelelı kapcsolatrendszere, rokonsága van a megfelelı helyeken, tudnak valamit, amit csak a bennfentesek tudhatnak. Ez olyan tudás, amivel a társadalom egyik fele bír a másik fele meg nem. Mintha az emberek fele színlátó, a másik fele színvak lenne. Hinni kezdesz benne, hogy van valamilyen magasabb rendő játékszabály, amely szerint egyesek szerencsések, mások meg a fejük tetejére is állhatnak. Talán meg is van ez írva vagy a csillagok állásában, vagy valami másban. Hallgatod a jóst, játszod a szerencsejátékokat, lottózol, hátha elérkezett már a te idıd, hátha lesz végre valami jó jel, valami, ami elindíthat egy mesés úton. Már nem keresed a lehetıséget, hogy jobbra, dolgosabbra fordul az életed. Megszőnnek az egyszerő mindennapos vágyak. Nem gondolsz a hétvégi piknikre, a horgászatra, a meccsre, nem gondolsz balatoni nyaralásra, vagy egy jó mozifilm megnézésére. A nagy fogásra gondolsz. Lottó ötös, vagy a nagy üzlet, egy jó kapcsolat létrejötte, egy szerencsés felfedezés, nagy örökség. Olyasmi, ami egy csapásra tudja megváltoztatni az életed. Nincsenek kis részletek, az olyan lenne, mintha a mögötted lévıt újra el kéne játszani, csak visszafelé. Ezt nem akarod. Megváltást akarsz, azonnal, bármi áron!

A munkanélküli mindennapjai A munkanélküli - még ha át is vészelte a kezdeti traumát – egy munkanélküli faluban sajátos életvitelre rendezkedik be. Nem azért, mert ilyen a hóbortja. Nem létezik más, kvázi-törvényes magatartásforma. A több, különbözı nevő segély az életben maradáshoz kevés, az éhen dögléshez viszont sok. Életvitelét igyekszik úgy alakítani, hogy a lehetı legkisebb költségek elviselése mellett a lehetı legelviselhetıbb életet tudja élni. Mindennapjai során kénytelen lemondani a nyaralások, kirándulások élményeirıl. Fokozatosan lemond a világ technológiai élvonalába tartozó cikkek vásárlásáról. Autója - ha volt - eladásra kerül, ha mégsem, akkor az csak azért van, mert nem bír kereskedelmi értékkel. Viszont a költségcsökkentés jegyében az adók fizetése alól, a kötelezı biztosítás megfizetése alól kikerül. Mőszaki állapota folyamatosan romlik, közlekedésbiztonsági szempontból már nem szempont, hogy megfeleljen az általános követelményeknek.

54

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Kockázatvállalási hajlandósága azonban erısödik, hiszen a rendelkezésére álló erıforrásokból gazdálkodik, ezért aztán, ha menni kell, hát megy. Igyekszik elkerülni a konfliktusokkal fenyegetı fıbb útvonalakat, helyette azokat a félreesı mellékutakat, erdészeti, vagy mezıgazdasági földutakat fogja választani, ahol vélhetıen nem találkozik közúti ellenırzésekkel. Távolabbi helyeket úgysem keres már fel, legfeljebb a szomszédos faluba kell valahogy átjutni. A mőszaki berendezések állapota folyamatosan romlik. A televízió, fagyasztó, mosógép meghibásodását soha nem követi azok cseréje. Mindig olyan megoldást kell keresni, ami nem igényel beruházást, kölcsönfelvételt. Ezért vagy megpróbálja maga javítani, vagy a rokonságban, sorstársak között igyekszik segítséget találni. Végsı soron elfogadható az a megoldás is, ha sikerül egy másik hasonló állapotú, kiselejtezet eszközt találni, ami idıszakosan helyettesíti az eddigit, aztán majd csak lesz valahogy. A munkanélküli tudatát folyamatosan árasztja el a pénzszerzés mindent félresöprı gondolatvilága. Fokozatosan jut el a felismerésre: bármit is próbál kezdeni, ahhoz bizony mindig pénz kell. Ezért ébredéstıl elalvásig egyetlen dolog foglalkoztatja csak: hogyan lehetne pénzt szerezni? Föl-alá járkál, miközben ezer apró dologba beleakadva szembesül a pénz szükségességére. Erre emlékeztetik a régen festett falak, a rosszul záródó ajtó, a rossz minıségő kép a tévén, a fürdıszobában levált csempe. Az éjszakai alvás is csak felszínes hánykolódássá silányul, fel-felriadva és azon töprengve, hogy honnan lesz pénz? Idırıl idıre fel kell keresni a hivatalokat, amelyek éppen arra hivatottak, hogy az ilyen helyzetekben segítsenek. Rendszeresen meg kell jelenni, mintha az ember a nevelıtisztjét keresné fel, ám itt a hivatalnok ugyanolyan jól tudja, hogy nincs megoldás, de a törvény az törvény. Természetesen tesz egy erıtlen próbát, igazolandó, hogy nincs hiába. A megye túlsó végén van egy idıszakos munkalehetıség, talán állandóvá is válhat. Ne haragudjon, ugye ezt nem mondja komolyan? Utazzak mindennap a világ végére, hogy dolgozhassak, a fizetésemet meg hagyjam a közlekedési vállalatra? Jó, hát én nem ismerhetem a maga körülményeit, akár rokonai is lakhatnának arrafelé. A hivatalok rendszeres látogatása persze nincs ingyen, meglátogatásuk idırıl idıre pénzbe kerül, de hát ingyen nem adnak semmit. Természetesen ez idıben is egyfajta elfoglaltság, ám a munkanélkülinek idıbıl úgyis sok van, akkor meg minek vele spórolni? Persze a dolgok megváltoztatása érdekében tenni is kell valamit. Mivel faluhelyen mindenki mindenkit ismer, ezért felesleges munkahely után érdeklıdni. Ugyan miért történne bármi is a múlt hét óta? Az egyetlen lehetıség az alkalmi munkák felkutatása. Ilyesmi elıfordulhat ha valaki nyaralónak való házat vásárol a faluban, és fel kell újítani. Ha valaki távolabbról jön és munkaerıt toboroz valamilyen alkalmi munka elvégzésére. Ha fakitermelés kezdıdik, és szükség van néhány emberre. Ha erdıt kell telepíteni, ha betakarítás idején több kéz kell, ha szól a cimbora, hogy egy hétre fel kellene ugrani Pestre egy munkára, ha kapálni kell. Ahhoz, hogy az ember képben legyen, tudja, hol és mikor milyen munka van és mennyiért, ott kell lenni. Ott, ahol ezek a dolgok faluhelyen eldılnek. Hiszen ha bárkinek szüksége van néhány emberre, hova máshova megy, mint a kocsmába. Ezért rendszeresen be kell nézni a kocsmába, legalább annyira, hogy az ember ápolja a kapcsolatokat. Ha nem is ül ott egész nap, legalább emlékezzenek az arcára, és szóljanak be neki, ha munka van. Persze semmi sincs ingyen. A kocsmában illik egyet inni. Elbeszélgetni azokkal, akik esetleg ismerik a lehetıségeket, vagy akikrıl azt gondolnók, hogy ismerik. Fontos dolog idırıl idıre emlékeztetni mindenkit arra, hogy még nincs munka, hogy minden megoldás érdekes. Ez persze megint csak az idı múlatásával és a pénz költésével jár. De muszáj. Kezdeményezni kell! Ha csak ott ül az ember, mint a kuka, azzal nem jut semmire. Meg kell hívni egy italra ezt, azt.

55

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Csak így derülhet ki, hogy ki az, aki tud egy-egy alkalmi lehetıséget. Hallottad, hogy…? Ismered XY-t? Hiába azonban minden igyekezet! A munkanélküli munkanélküli faluban csak egyre kevesebb lehetıséggel találkozik. Egyre inkább fogalmazódik meg a meggyızıdés, hogy emberünk, a munkanélküli alkoholista, iszákos, napjának nagy részét a kocsmában tölti. Pedig otthon a család várja. Várja a fizetést, a gondoskodást.

Költség megtakarítási módszerek, eszközpaletta Költségeket lehet csökkenteni. Nem is gondolnánk mennyire. Mert amikor azt hinnénk, nincs tovább, itt már a megtakarításokat nem lehet fokozni, akkor is tovább kell élni. Ezt pedig csak úgy lehet, ha még ezután is csökkennek a költségek. Elıször le kell mondania a munkanélkülinek a luxust jelentı költséghordozókról. Ilyen az autó, az újság-elıfizetés, a képes folyóiratok. Ezek hiánya leginkább azért érezhetı, mert nyomasztó ürességet hagynak maguk után. A gondtalan idıtöltések helyét átveszik a bágyadt tekintető tévébe bámulások, a nyomasztó unatkozások. Aztán következnek a telefonok, vezetékesek és mobilok. Felszólítás a számlák késedelmes fizetései miatt. Ki volt az aki ennyit telefonált a családban? Szerintem a szolgáltató teljesen hülyének néz! Egész hónapban fel se emeltem a kagylót! Én meg csak a munka után érdeklıdtem, meg a hivataltól kérdeztem meg, hogy… Aztán megszületik a döntés. Csak kártyás telefon maradhat. Aztán lesz telefonálás, amikor van a kártyán. Persze sosincs a kártyán. A hívásokat lehet még fogadni, de aztán annyi. Csökkennek a költségek a ruházatra, cipıkre fordított költségek lefaragásával. Nincsenek új ruhák, a gyerekek csak a nagyobbakról maradtat hordanak. Beszerzésben elıször kínai, aztán már csak kilós ruha marad. Ha szükséges. A háztartás meghibásodott darabjai is csak toldozott-foltozott megoldásokra jutnak. A szekrény leszakadt zsanérja helyére is csak a régi javítása kerülhet vissza. Aztán már csak odatámasztják a szekrény ajtaját. Késıbb a feleség egy spárgával kis függönyt tesz az ajtó helyére, késıbb már az se kell. A főtési szezon közeledtével nyilvánvalóvá válik, hogy a gázzal való főtés megfizethetetlen. Sok esetben már korábban kiderül, hogy nincs mibıl fizetni a gázdíjat. Marad a fa. Fáért elég a közeli kiserdıt meglátogatni. Igaz, az erdı is valakié, de emberünk csak a gallyakat szedi. Aztán a gallyak egyre vastagodnak. Na és? Az a néhány szál fa senkinek sem fog hiányozni, ettıl még senki nem kerül nyomorba. S lassan természetessé válik a beszerzésnek ez a módja. Lassan szokásjoggá válik, amely ellen senki sem emelheti fel a szavát, hiszen ez egy bevett gyakorlat, olyan hagyomány, amelynek eredete a múltba vész. Természetessé válik az erdıben fellelhetı apróbb élelmiszerforrások kiaknázása is. Jó idıben könnyen fellelhetıek a jófajta gombák, vagy a bogyók. Lehetıségekhez juttat a közeli tóban való horgászás, a nádas. Néha még egy kis pénzhez is juttathat a hóvirág, ibolya győjtése, a gomba, csipkebogyó. Aztán kikapcsolják a villanyt, a vizet. Persze a vizet kútról kell hozni, ahhoz meg edények kellenek. Elkezdıdik az áram lopása. Csak egy ügyes lecsatlakozás kérdése. Az áramszolgáltató úgyis tehetetlen, hiszen nem tud behajtani. Még pereskedni se nagyon kell. Az ember megkapja a végzést és megvonja a vállát. Végtére is nem történt semmi. Az egyetlen vigasz, hogy idıközönként megérkezik a segély. Persze mindig olyan késın, hogy azt kivárni maga az ırület. Addig is kell valami megoldás. Szerencsére vannak jobb érzéső emberek, akik nem okvetetlenkednek annyit, mint egy bank. Segítenek, persze nem ingyen, a

56

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez kölcsönt kamatra adják, nem is kevésre. Mire megjön a segély a nagyobbik részének megvan a helye. Így megint kevés marad, ami nem lesz elég egy hónapig. Nincs kiút. Amikor már annyival tartozik a nincstelen, hogy a bukás elkerülhetetlen, menekülni kell. A ház, a kert maradványait hátrahagyva, hajléktalanná válva. Eljön az idı, amikor egykor jobb világot látott munkás családjával odajut, hogy ingyen felajánlaná szolgálatait egy gazdag embernek. Fedélért, ételért, ruháztatásért. De a gazdag ember nem jön, meg a törvény is tiltaná: Minden ember szabadnak születik…

Közösségi élet kezdeményezése munkanélküliek között A környezeten, az állapotokon sokat tud segíteni az emberek összefogása. A szemét összeszedése, némi parkosítás. Még az is meglehet, hogy az eszközöket valaki felajánlja, vagy éppen az önkormányzat bocsátja rendelkezésre. Egészen más megvilágításba kerül viszont ugyanez a kérdés, ha az egész település munka nélkül van. A rendszeres munka hiánya mellett az emberek tartása úgy mállik szét, mint a homokvár esıs napokon. Lassan az idı csak nappalok és éjszakák monoton váltakozását jelenti, megszakítva egyegy ünnepnapnak számítóval, amikor pénz érkezik valahonnan. Nincs különbség hétköznapok és hétvégék között, nem jönnek vendégek, és nem mennek vendégségbe. Mindegy, mikor kezdıdik a nap, a végét úgyis a sötétedés jelzi. Ilyen körülmények között értelmét veszíti minden kezdeményezés, közösségi összefogás, vagy éppen elfoglaltság keresés. Mi értelmet tud felmutatni egy közösségi elfoglaltság, mikor a legalapvetıbb létfenntartási funkciók biztosításának képességével sem rendelkezik az ember családjával szemben? Az amúgy is gondterhelt, elkeseredett és ingerlékeny emberek összejövetelei nem hozhatnak búfelejtı pillanatokat, csak újabb konfliktusforrásokat. Helyzeteket, ahol türelemmel meg kell hallgatni mások gondolatait is, alkalmazkodni kell más emberek másfajta kezdeményezéseihez, vagy legalábbis viszonyulni kell, méghozzá civilizált ember módjára. És mi a hozadéka? Semmi olyan, amire szükség van! Beszélnek mindenféle élményrıl, szórakozásról, meg kikapcsolódásról. Ám nincs egy munka, amely mellett értelmet kapna a kikapcsolódás, nincs Élet, amely mellett élményt jelentene valamiféle alternatív elfoglaltság. Össze lehetne ugyan fogni a környezet rendbetételére, de az ilyen igyekezet is visszájára fordul. Tételezzük fel, hogy a környezet annyira lepusztult, hogy azt már nézni is rossz. Elszánt összefogással rendbe lehetne hozni legalább egy részét, kismértékben javítva ezzel az életkörülményeket. A munka megszervezése és kivitelezése erıfeszítésekkel teli, terhes munka. A környezet, terep rendezetlenül hagyása azonban fenntartja a lehetıséget, hogy esetleg egyszer ugyanezt a munkát közmunkaként, fizetségért lehet elvégezni. Az ilyenfajta igyekezet tehát egyfajta önsors rontás, amely oly nyilvánvaló minden józan esző ember számára, hogy azt, aki ilyen közösségi kezdeményezéssel él, azt igyekezni fognak elkerülni. Elkerülni úgy, mint azokat, akik önés közveszélyesek. A környezet rendberakása, ápolása egyébként is azt a látszatot kelti a környékre látogatók számára, hogy az ott élık urai saját sorsuk alakításának, külsı segítségre nemigen szorulnak. Legalábbis nem annyira, mint más helyek, ahol már a lakókörnyezetek állapota is katasztrofálisan leromlott. Ha már az ember egyszer úgyis nyomorult, és reményvesztett, legalább ne tegyen maga ellen, nem igaz?

57

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Közösségi érdekek felismerésének fontossága és társadalmi szerepe Amikor valakit mesterségesen sikerül életben tartani, az nem azonos az életképességének megteremtésével.

Mi teremthet közösségi érdeket? Közösségi érdek keletkezhet mindenütt, ahol több ember élete, tevékenysége során hasonló érdekek érvényesítését szorgalmazzák. Ez csak üres szó, amíg tartalommal fel nem töltıdik. Közösségi érdekek létrejöttének ugyanis vannak olyan egyéb feltételei is, amelyek nélkül a folyamat el sem tud indulni. Az embereknek tudniuk kell arról, hogy gondjaikkal, érdekeikkel, felvetéseikkel, kezdeményezéseikkel nincsenek egyedül. Ez a probléma némiképp önmagának ellentmondónak látszik. Amíg nincs közösség, addig senki sem ismerheti a többiek gondolatait adott kérdéskörökrıl. Ha pedig megvan a közösség, már felesleges a közösség megszervezésén fáradozni, hisz azon már túl vagyunk. Munkanélküliek elmélyülı problémáinak kezelésében fokozottan nehéz a közösségi érdekek felismerése. Az emberi természet olyan, hogy elleplezi saját kudarcait, gondjait. Senki sem beszél szívesen saját nyomoráról, sikertelenségérıl. Természetesen minden fórumon, baráti körben, szomszédságban, a nagyobb családi körben, alkalmi beszélgetı partnerekkel való csevegés során elmondja, milyen nehéz az élete, milyen nehézségeken ment keresztül, az élet mekkora terhet rakott az ı nyakába. A történetnek azonban mindig ott kell végzıdnie, hogy a problémákat megoldotta, a nehézségekkel felvette a harcot, s ha nem is sikerült teljes körően megoldani a problémákat, az már nem rajta múlott, ı megtette, amit meg lehetett tenni. Arról beszélni, hogy az ember sikertelen, vesztes, alkalmatlan, külsı segítséget vár, olyan, mintha az ember beismerné éretlenségét, fogyatékosságát, alsóbbrendőségét. Ahhoz, hogy a munkanélküli felismerje, hogy egész települése a munkanélküliséggel küzd, elıször meg kell bizonyosodnia arról, hogy mások is szerencsétlenek. Nem akarja kiadni saját ügyetlenségét, sikertelenségét, míg nem látja mások kudarcait. Amikor átjön a szomszéd kölcsönkérni, amikor a kocsmai beszélgetésben az ismerıs kicsit ıszintébb és elmondja, hogy nem lát kiutat, akkor megnyílik, beismeri, hogy ı is ebben a cipıben jár. Ha harmadik személy is keveredik a beszélgetésbe a társaság témát vált, és a nyomorúság csak akkor kerül megint terítékre a beszélgetésben, ha kiderül, a téma már kitárgyalásra került más párosításban is. Tegyük fel, hogy az egész közösség eljutott már odáig, hogy mindenki ismeri a többiek azonos típusú problémáit. Létre jöhetne egy közösségi érdek, amelynek érvényesítésében közösen felléphetnének. Elıször azonban tudni kellene, hogy melyek a közös érdekbıl következı eredı teendık, lépések. Fel kell ismerni, hogy sok szerencsétlen sorsú ember összejövetele nem feltétlenül válik egy nagy rakás szerencsétlenséggé. Ilyen szervezıdésnek elıször is szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy közössége éppen azért jön össze és szervezkedik, hogy önmagát, önmaga jellegét felszámolja. Ez eleve kicsit lehetetlen helyzet, olyan, mintha az öngyilkosok hoznának létre érdekvédelmi szervezetet tevékenységük nyugodt, zavarmentes gyakorlásához. Ezen túl is viszonylag látványtalan feladatokkal kell megküzdenie egy ilyen közösségnek. Számba kell vennie a környezetében fellelhetı kallódó embereket. Akkor is számításba kell vennie ezeket az embereket, ha éppen alkalmi munkákból tengetni tudják életüket, idényjellegő munkával, vagy ingázással tudják csak megoldani megélhetésüket. A számbavétel nehéz, keserves folyamat. Kicsit ahhoz hasonlítható ez, mint amikor az alkoholistának el kell jutnia odáig, hogy

58

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez bemutatkozásánál automatikusan mondania kell, hogy alkoholista. Ráadásul ez munkanélküli térségben kétirányú megpróbáltatással jár: nem csak a felmérést végzınek kell saját önazonosságát felvállalni, hanem a felkeresettnek is be kell ismernie saját helyzetét. Ez utóbbi azért is keserves, mert meglehet, hogy a felkeresett maga sem szembesült még saját helyzetével. A felmérés elvégzésével valószínően ellenséges magatartást tanúsít a mindenkori hatalmon lévı önkormányzati és kormányzati politika. Nekik a rövidtávú és rövidlátó politikájukhoz az szükséges, hogy nap, mint nap bizonyítsák: a dolgok a lehetı legjobb irányba mennek, azokat jobban csinálni nem lehet, aki pedig mégis szervezkedik, az hangulatot kelt, izgat. Pedig a hátrányos helyzet feltárásából hatalmas elınyöket lehet kovácsolni. Az elınyökbıl adódó napfényben sütkérezhetnek az egykori munkanélküliek, a közremőködı önkormányzatok, regionális hivatalok, munkaközvetítık, a munkanélküliséget kezelı hivatalok, a kormányzat. Mit kell csinálni? A felgyülemlett adatokat, és az ıket létrehozó társadalmi szervezetet partnerként kell kezelni. Senki sem tudhatja jobban, milyen típusú befektetés, milyen önkormányzati partnerség az, ami elfogadható az ott élıknek, az önkormányzat távlati elképzeléseinek. Ha a társadalom választott tisztségviselıi, a kiszolgáló hivatalok fizetett alkalmazottai kicsit is komolyan akarják magukat venni, akkor mindent meg kellene tenniük azért, hogy ilyen információs bázis birtokában a lehetı legjobb eredményre juttassanak egy egész térséget. Meglehet, hogy stabil szavazóbázist is nyújtanak. Fontos ehhez az is, hogy ezek a „partnerek” valódi, felnıtt, egyenrangú partnereket lássanak az emberekben és ne szorongatható, terelhetı tenyészállatokat. Errıl késıbb még lesz szó.

A létfenntartási forrásokért vívott küzdelemben nincs közösségi érdek Hát ez fantasztikus! Csupán ennyit kell összedobni, és rendbe hozható rengeteg elmaradott térség! Akkor miért nem sikerül? A válasz ott rejlik a fenti folyamatban. Egy legyengült, reményét vesztett, kilátástalan sorsú ember életébe nem hiányzik egy újabb kudarcsorozat. Megalázó párbeszédek sorozatát kell végigcsinálni úgy, hogy eközben a hivatalok ellenszenvével kell szembesülni, akik saját legitimációjuk megkérdıjelezését látják a folyamatban. Eleve kérdéses, ki jogosítja fel magát egy ilyen szervezet létrehozására, és a szervezıdés élére állására? Amikor megszőnik egy termelı üzem, akkor annak vezetıi, magasabb végzettségő, képzettebb dolgozói azok, akik a leghamarabb találnak munkát máshol. Ráadásul éppen ık azok, akik valamivel nagyobb tartalékokkal rendelkeznek a nehéz idıszak átvészelésére. Legrosszabb esetben betanított munkások és segédmunkások tengernyi serege áll rendelkezésre. Nem kell ezt különösebben magyarázni abban a térségben, ahol kohászat volt, bányászat, üveggyártás, meg kıfejtés. Az emberi megpróbáltatáson túl további nehézségeket jelent, hogy a feladat elvégzése idıt, energiát vesz el a saját boldogulás lehetıségétıl. Még a hivatalok támogató magatartása mellett is nehéz hazamenni és azt mondani a családnak: apátok, anyátok holnaptól nem dolgozni megy, nem is munkát keresni, hanem megnézi, hogy a környéken hányan vannak hasonlóan rossz helyzetben. Mondjuk úgy, hogy ez nem életszerő. Inkább arra kell törekedni ilyen esetekben, hogy a felvetıdı munkalehetıségekre lecsapni, azt elvállalni, még akkor is, ha az rosszabb, mint ami minimálisan elfogadható lenne. Amíg tehát az egyenlı esélytelenséggel indulók közül az egyik munkanélküli igyekszik elvállalni az elsı alkalmi munkát is, addig a másik a közösség összesített érdekeit szem elıtt tartva saját hátrányára dolgozik. A probléma nem új kelető. Egy bizonyos John Nash nevő matematikus, aki korántsem volt épp esző, foglalkozott már a probléma vizsgálatával, s bár nem munkanélküliekkel volt kapcsolatos a vizsgálata, elmélete kidolgozásáért Nobel-díjat kapott. Mellesleg az elmélet alkalmazása a pénz világában már a gyakorlatban is bizonyított. Ennyi.

59

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A közösségi értékrend elsıbbsége a közigazgatásihoz képest Tételezzük fel, hogy a hivatalos szervek jóindulattal közelítenek a problémák megoldásához. A kormány és az önkormányzatok az erre a célra létrehozott szervekkel egyetemben mindent igyekeznek megtenni, hogy az állapotok változzanak. Nincs bennük elıítélet, nincs bennük kétség: az eredmény meghozza számukra a várt népszerőséget, az emberek hálájuk jeléül támogatásukról fogják biztosítani a hivatalnokokat, és a következı választásokon szavazataikkal is kifejezésre juttatják csodálatukat a hivatásos politikusok iránt. Nyilvánvaló a tennivalók sorrendje. Meg kell nézni a hivatalos statisztikákat. Hol hány munkanélkülit tartanak nyilván, milyen az iskolai végzettségük? Ezután ki kell szemelni a megfelelı helyeket, ahol az ipari környezet, vagy ipari park fajlagosan a legalacsonyabb költséggel létrehozható. A folyamat természetesen csak a költségvetési elıirányzatok szem elıtt tartásával folytatható. A következı évekre betervezik az infrastrukturális beruházáshoz szükséges források rendelkezésre állását. Mivel a közpénzzel, az adófizetık pénzével takarékoskodni kell, a meglévı pályázati rendszerbe építik be a fejlesztési lehetıségeket, tehát csak akkor lehet megvalósításról beszélni, ha a térség valamilyen más forrásból is tud valamennyi forrást bevonni. Nyilván minél többet, annál nagyobb az esély a realizálásra, amit persze ellensúlyozni igyekeznek a leghátrányosabb térségek magasabb arányú támogatásával. Az ezzel kapcsolatos kétségeket késıbb vizsgáljuk, most fogadjuk el, hogy minden gördülékenyen megy. Az infrastruktúra kiépül és elkezdıdik a beruházók utáni hajsza. A vállalkozások pedig elmaradnak. Vajon miért? A projekteket hibátlanul kivitelezték, a környezet sok esetben jobb, mint az országnak azok a térségei, amelyek sikeresek. Elkezdıdik az elemzés. A logika: ha a térség környezeti adottságaiban, adózási szempontból olyan, vagy még jobb, mint az ország fejlettebb régiói, akkor csak a szóba jöhetı munkaerı képzettségében, vagy a nem megfelelı marketingben lehet a hiba. Semmi baj, nem adják fel. A munkaerı továbbképzésére komoly programokat indítanak, ha kell az iskolák kihelyezését is elfogadható költségnek tekintik. Képeznek biztonsági ıröket, humánerıforrás gazdálkodót, informatikust, közgazdákat és könyvelıket, PR kommunikátort. A marketing fejlesztése is fontos. Ezért nemzetközi fórumokat keresnek a népszerősítésre, itt aztán beszámolnak arról, hogy a térségben a környezeti feltételeken túl a munkaerı fejlesztésébe is komoly pénzeket invesztáltak, és az iskolázottság szintje fokozatosan emelkedik. Az eredmények pedig elmaradnak, vagy csak csordogálnak. Vajon miért? A válasz rendkívül egyszerő. Az egyébként tökéletes kivitelezés folyamán egyedül a kiindulási helyzet értékelése volt hibás. Több okból is. Elıször is a munkaerı-felesleg felmérése során nem veszi figyelembe azokat, akik a munkanélküli nyilvántartásban valamilyen ok miatt nem szerepelnek. Ennek oka lehet például a teljes leszakadás, vagy az, hogy az alkalmi munkák miatt az illetı nem szerepelhet a nyilvántartásban. Hiányozni fognak azok is akik GYES-en, GYED-en, vagy valamilyen más kegyelemkenyéren élnek. Hiányozni fognak azok is, akik eleve magas szakmai képzettséggel rendelkeznek, de munka híján ideiglenesen, vagy látszólag véglegesen elköltöztek. Végül hiányozni fognak azok is, akik szívesen vállalnának munkát annak ellenére, hogy jelenleg háztartásbeliek, azonban mivel a korábbiakban sem találtak megfelelı (pl. részmunkaidıs) munkát, ezért soha nem kerültek be a nyilvántartási rendszerbe. A munkaerı-nyilvántartás a korábbi munkakörök és az iskolai végzettség alapján tud regisztrálni, ami még a regisztráltakat sem tudja megfelelıen leírni. Vannak olyan technikai, szakmai ismeretek, amelyek leírását hagyományos szakmai kódrendszerrel nemigen lehet. Senki nem gondolhatja, hogy a betegszállító és a kukás csukott szemmel helyet cserélhet, jóllehet mindkét munkakör segédmunka. Errıl késıbb még lesz szó.

60

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Az adott térség dezorganizált állapota azt sem teszi lehetıvé, hogy korrekt becsléseket tegyenek a jövıre nézve. Egy betelepülı közép- vagy nagyvállalat jelentısen átalakítja a lakosság összetételét. Ez jelentheti a lakosság lélekszámának növekedését, mert esetleg van elég kiadó és eladó ingatlan. Az idıközben véghezvitt átképzési program jelentısen csökkentheti ugyanakkor az innovatív munkavállalók arányát. A fenti helyzetek elkerülésének egyetlen módja, ha azokat sikerül a jövıkép alakításába bevonni, akik a leginkább várják és kezdeményezik ezeket a változásokat. Ebben a kommunikációs folyamatban még azok a fıállású szakemberek sem tudnak segíteni, akik egyébként a beruházások és térségfejlesztések mestereinek érzik magukat. Apró helyi szempontokat, a statisztikák mögött meghúzódó potenciális lehetıségeket gyakran csak az ott élık ismerhetik. Éppen ezek feltárása az, ami a beruházókat meggyızheti vállalkozásuk sikeres telephely-választásáról. Ezért a munkát keresık összefogása, a belsı értékek feltárása fontos elıfeltétele egy sikeres projekt alapjainak lerakásához. Így a késıbbiekben a lehetséges beruházó pontos információkat nyerhet a térségrıl még az elıtt, hogy vállalná a magas költségő saját hatástanulmány elkészíttetését.

A közösségi érdekek kiszolgálója a közigazgatási rendszer A fent bemutatott modell megvalósításához szükséges a segítség. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Viszont ezeket a terheket valakinek át kell tudni vállalni a siker érdekében. Az önkormányzatok azt se tudják hogyan darabolják a segélyeket, hogy mindenkin segítsenek egy kicsit. Az sem megoldás viszont, ha a minimális források eléréséhez emberfeletti pályázati akadályversenyen kell részt venni. Pl. Unióson. A dolgok helyiértéken történı értékeléséhez fontos tudni, mirıl is beszélünk, mennyi az annyi? Mire kell egyáltalán közpénz? A mini-projekt két fı elembıl tevıdik össze. Az egyik annak, vagy azoknak a munkájából áll, akik kezdeményezik a felmérés elvégzését, és automatikusan felvállalják az ezzel járó terheket. Az ilyen jellegő költségek elszámoltatása nem történhet könyvelıket, bérszámfejtıket és TB szakembereket megszégyenítı szakmai felkészültség megkövetelésével. A másik költségtényezı azoknak a rezsiknek a fedezése, ami feltétlenül szükséges az összeíráshoz. Itt sem kell hatalmas összegekre gondolni. A képzettségbıl fakadó hátrányok ledolgozására például felesleges informatikai adatbázis felállításában gondolkodni. Ugyanakkor az információk helyes felvételéhez – különös tekintettel az adatvédelmi szempontokra! – szerencsés olyan formanyomtatvány rendelkezésre bocsátása, amely a siker lehetıségét legalább kilátásba helyezi. Az adatok felvételéhez szükséges egy segédlet, amely elmondja az adatgyőjtés mikéntjét, melyek azok a kérdéscsoportok, amelyekre keresni kell a választ, és rámutatni néhány olyan különleges tulajdonságra, amely az ott élık számára talán magától értetıdı, ám jelentısége a messzirıl jött ember számára rendkívüli jelentıséggel bírhat. Pl.: kıfejtés és kıfaragás. Hogyan írható le, ha valaki bazaltot tud „faragni”? Pedig ez egészen más tevékenység, mint a homokkı, vagy mészkı faragása. A rezsiköltségek takarhatnak még elemi irodaszereket, utazási költséget, ha a szomszédos településekre is kiterjed. Szükség lehet még telefonköltségek megtérítésére. Ám ezek elszámolása sem lehet tradicionális. Nem kérhetı a kezdeményezıtıl, hogy vegyen egy készüléket a szervezet számára, hiszen ezzel azt is mondjuk neki: állapota tartós, egyhamar ne számítson változásokra. Lehetıséget kell biztosítani telefonkártyák költségeinek az elszámolására. Mindvégig azzal a látomással kell a lehetıséget megtervezni, hogy középkorú ózdi cigányember megkeseredve a térdére csap: ebbıl elegem van, nem akarom ebben a rohadt gettóban leélni azt a keveset, ami még hátra van, megyek megpróbálok valamit intézni.

61

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Ne feledjük: a mini-projekt igazán csak akkor lehet eredményes, ha pl. az önkormányzat partnernek mutatkozik egy ilyen elemzés elvégzésében, és pökhendiségével, felsıbbrendőségével nem kezeli le azt. Ezért fontos az önkormányzat szerepvállalása, amely akkor hiteles, ha (a) bizonyos hányad magára vállalásával elhiteti támogatásának komolyságát, (b) nem felügyeleti szerve, hanem társult tagja a mini-projektnek, amelyrıl ı maga is elszámoltatható. Mi az ideális állapot? Hát az, ha az önkormányzat, kistérség felismeri ennek fontosságát, és kerül amibe kerül, elıteremti a mini-projekthez szükséges összes forrást. Pl.: közmunka keretbıl finanszírozza a munkadíjat, önkormányzati posta- és telefonköltségbıl fedezi a járulékos költségeket.

A közösségi élet kínálta elınyök Mindenekelıtt fontos hangsúlyozni a fenti döntést elıkészítı folyamatok idealizált jellegét. Mégis jól bemutatja a lehetıségek kifutását. Kétségtelenül nehéz ilyen folyamatok elindítása, hiszen minden a folyamatban érintett a saját önbecsülésének a megkurtításától tarthat, míg a hivatali ügyintézık saját kompetenciájuk megkérdıjelezését vélhetik felismerni. És mégis. Ha sikerül a település, térség munkaerı-állományának pontos feltárása, olyan eredményeket sikerül elkönyvelni, amely minden várakozást felülmúl. Sikerül visszaadni az embereknek azt a hitét, hogy saját sorsuk alakításának legfontosabb résztvevıi. Felismerhetik az elkeserítı helyzetek között a folyamatok kilátástalanságának megváltoztathatóságát. Az az ember, aki rájön, hogy az ıt körülvevı folyamat szerves alakítója, az legközelebb más helyzetekben is tudatosan akarja majd formálni környezetét. Felismerheti szerepét a település tisztántartásában, parkosításában, a polgárırök tevékenységének fontosságát, vagy éppen a testvérfaluval való kapcsolattartás fontosságát. Újra elhiszi az önkormányzati és parlamenti választások fontosságát. Hajlandó részt venni a közösségi élet legkülönbözıbb programjaiban, hiszen már tudja, hogy a közösségi élet nem a ’ fentrıl ’ szervezett szórakoztatás, hanem a hasonszırő emberek közösen végzett tevékenysége maga. Megtalálják a receptet sorsuk formálásának mikéntjére. Tehát ha valaha az életben elıfordul még egyszer az a helyzet, amelyet már elszenvedtek, akkor könnyebben kezelik a kialakult konfliktusokat, elkerülik az apatikus idıszakokat. Az így szerzett tapasztalatokat kiterjesztik olyan problémakörök megoldására, amelyeket korábban esetleg évekig görgettek maguk elıtt. A kapcsolatok erısödnek a hivatalok és a polgárok között. Miért fontos ez? Magyarországon nehéz errıl beszélni. Erıs indulatokkal terhes ez a kapcsolati rendszer. A polgárok megszokták a hivatalok erıszakos voltát. Az I. világháború óta a hivatalok csak a hatalom gyakorlásának eszközei voltak, s a rendszerváltás óta sem változott érdemben sok helyütt ez az állapot. Igaz, nincs tanács, helyette van polgármesteri hivatal. Csak a név változott? Azok az emberek, akik a saját véleményüket próbálják kialakítani, elsısorban a hivatallal való találkozás élménye alapján döntik el, hogy hogyan tekintsenek arra. Ezért nem a tudatformálás az elsıdleges feladat, hanem gyakorlat megváltoztatása, amelynek következményeként a véleményalkotás megváltozik. A hivatalok tekintélye is növekszik. A polgárokkal való együttmőködés sikeressége bizonyíthatja leginkább a hivatalok életrevalóságát, fontosságát. Az a hivatali ügyintézı, aki a kötelességein túlmenıen emberiességrıl tesz tanúbizonyságot, különösen válsághelyzetben, számíthat a polgárok szimpátiájára és lojalitására. Az a polgár, aki a hivatalnokok figyelmességét élvezi, fordított helyzetben – pl. helyi adók befizetésekor – erısebb erkölcsi kényszert érez a határidıre történı teljesítésre. Ez a folyamat segít megszüntetni azt a kuruc magatartási formát, amely a minden hivatalos intézményrendszerrel való ellenséges magatartáson alapul. A gazdasági és társadalmi rendszer felemelkedése nem folytatódhat eredményesen, ha a polgárok és a hivatalnokok

62

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez nem ismerik fel az együttmőködés fontosságát, valamint azt, hogy minden hivatal végsı soron a polgárok szolgálatában áll. A lakosság felismeri a közösségi élet, a civil szervezıdés fontosságát. A folyamat során természetes gyakorlattá emelkedhet az emberek egymásra találásának gyakorlata. Felismerik milyen jelentısséggel bír, ha kezdeményezéseikhez társakat, támogatókat szereznek. Javul a polgárok lojalitása egymással szemben. A közös problémamegoldás összekovácsolja az embereket. Megismerik egymás sajátos képességeit, eszmét cserélnek az élet legkülönbözıbb kérdéseirıl. Ez azonban más jellegő együttlét, mint a munka, vagy az egyszerő szomszédság mindennapjainak találkozásai. Rendkívüli élethelyzetekben igyekeznek közös megoldásokat találni, amilyenekben egyikük sem járt még. Jobban megismerik és átérzik egymás problémáit. A közösség összetartó ereje és szociális érzékenysége erısödik.

Egyszeri munkák kapcsolódó költségekkel Munkanélküli számára mindig jól jön egy alkalmi munka. Ellenértéke szinte talált pénz. Nem kíván semmiféle befektetést. Az elérhetıség helyszíne általában adva van: a delikvens megtalálható a kocsmában, esetleg valaki tudja hol lakik, és hogy éppen ráér. A munka általában valami rakodás, pakolás, esetleg földmunka. Mind olyan, amihez nem kell beöltözni. Nem kell öltöny, nyakkendı, nem kell fodrászhoz menni, még borotválkozni sem. A munka elvégzése nem igényel semmiféle betanítást, olyasmi, amit bárki, bárhol, bármikor el tud végezni. Építkezéseken anyagrakodás, épületbontás, romeltakarítás, sitt szállítás, bútorszállítás, árokásás, nagytakarítás, ablakpucolás. Olyan feladatok, amelyek váratlanul kopogtatva sem érintenek felkészületlenül senkit. A feladatok elvégzéséhez olyan ruházat szükséges, amellyel a munkanélküli éppen rendelkezik: bármilyen. Micsoda szerencse! Olyan pont van! Senki nem fogja szóvá tenni a borotválatlanságot, a fésületlenséget, vagy a fogazat ápolatlanságát. A munka eredményességét az ilyesmi nem befolyásolja. A megépült házon, a kiásott árkon, a felrakodott bútoron nem látszik, hogy miféle ember munkája. A munkák többsége ráadásul olyan, hogy nem lehet elrontani. A kiásott árok fala, ha beomlik, legfeljebb újra kell ásni, legfeljebb nem fizetik ki a munkát, ha nem megfelelı. A lapátolt sódert nem lehet megrongálni. A bozót irtása során nem lehet kárt tenni. A munka elvégzése ugyanakkor fontos üggyé válik a munkanélküli számára is, hiszen a rossz munkát, az eredménytelenséget a fizetség kiadásának megvonásával jutalmazzák. Aki nem dolgozik teljes odaadással, azt másnap már nem hívják és legközelebb is kimaradhat a lehetıségekbıl. Ezt a fajta munkát látszólag ugyan jól fizetik, ám az eredményesség tükrében mégis a legtöbbet követelik végzıjétıl. Nincsenek munkakörülményeket javító szolgáltatások, nincs étkezde, vagy pihenıhely: ide dolgozni jönnek az emberek. A fizetséget rendre a nap végén osztják ki, ez alól csak akkor van kivétel, ha a megrendelı a következı napon is elvárja a megjelenést és az erıfeszítések megismétlését. Ez azonnali sikert és örömet jelent a munkanélkülinek, a pénz a család azonnal felhasználhatja, egy része esetleg rögtön azok megvendégelésére szolgálhat a kocsmában, akik beajánlották az embert. Mindössze annyi befektetést kíván a munkanélkülitıl a munka, hogy egy napi élelmet vigyen magával. Ilyenkor a fokozott fizikai igénybevétel persze kalóriadúsabb táplálékot igényel, a megtérülés azonban olyan rövidtávú, hogy ennek biztosítása nem okozhat komoly kihívást. Az egyéb alkalmi jövedelem és élelmiszerszerzési lehetıségeket sem veszélyezteti a munka, hiszen a gombát, a tőzifát más napokon is be lehet győjteni. Az egyszeri megkeresések soha nem hoznak alkalmi pincérkedést, vagy biztonsági ıri munkát. Így nem hívják az embert alkalmi sofırnek, vagy titkárnıi munkára. Ideálisan éppen az

63

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez ilyen feladatok nyitnának alkalmi lehetıséget a képességek, készségek bemutatására. Viszont az ilyen feladatok elvégeztetése során éppen az a fontos, hogy kivitelezıje megfelelı vitalitással rendelkezzen, a felmerülı problémák elıl ne meneküljön, találja fel magát, és könnyedén oldja meg. Munka közben emberi kommunikációja során sugározza az optimizmust, senki nem akar lelassult, megfáradt arcú pincérrel, vagy titkárnıvel találkozni. Ezért azok, akik mégis szeretnének a legegyszerőbb segédmunka helyett eggyel magasabb szintő munkát is végezni, már valamilyen tanfolyamon, iskolában kell, hogy a megoldást keressék. Sokszor az ilyen feladatok elvégzésére alkalmas emberek kiválogatódása spontán módon történik, iskoláktól függetlenül. Könnyen lehetséges, hogy munkanélkülink hasonlóan kiválasztódott volna az élet egy korábbi szakaszában. Ám a mentális, morális állapota, ápoltsága ezt már nem teszi lehetıvé számára. S még ha a személyiség alkalmas is lenne rá, a potenciális foglalkoztatók tartózkodni fognak alkalmazásuktól, kerülni fogják a kockázatok felvállalását.

Ismétlıdı alkalmi munkák kapcsolódó költségekkel Szerencsés esetben az egyszeri alkalmi munkát felválthatja a gyakoribb megkeresés. Ilyenkor a jövedelemszerzésre fordított napok száma ugyan nı, de az életvitelt érintetlenül hagyják. A munkanélküli némiképp alkalmazkodik az elhívásokhoz, ezzel inkább az unalmas, semmittevı napokról mond le. A munka jellege nem változik az egynapos alkalmi munkához képest. Marad a nehéz fizikai munka, viszont mindennap ugyanolyan igyekezettel helyt kell állni. Továbbra sincs esély a körbıl való kiszakadásra. Éppen ellenkezıleg ez a fajta tevékenység az, ami besorolja az embert adott szociális környezetbe. Akkor is, ha éppen iskolázottabb, vagy más jellegő munkát végzett korábban. Hiába rendelkezett esetleg valamilyen speciális szakmával: itt ez már senkit sem érdekel. A múlt úgy válik el a személyiségtıl, hogy azt bárki utólag, ha fel is akarja deríteni, csak hihetetlen meséket hallhat. A munka során a ruházat lassan lemállik a dolgozóról, nem baj, ilyen van másik. Ugyanez a helyzet a cipıvel. Ha mégis valamit vásárolni kell, az kínai lesz: ez veszi majd át az utcai ruházat szerepét, ha egyáltalán el tud még különülni a kettı egymástól. A kettı közötti különbségtétel egyébként nem jár semmiféle elınnyel. Tulajdonképpen csak értelmetlen átöltözések sorát jelentené. Valamiféle tartalommal ez csak akkor bírna, ha a megjelenés valahol számítana: utcán, munkahelyen(?), kocsmában, vagy éppen otthon. A munka rendszeres, igényes elvégzése tulajdonképpen valamiféle bennfentességet teremt. Ez egyrészt reményt jelent arra, hogy a következı bontási, építési munkán is részt vehet az ember, másrészt valamiféle különös emberi méltóságot teremt. Már nem azért kell a kocsma füstjét rendszeresen felkeresni, hogy munka után kajtasson, hanem érzékeltetni a megváltozóban lévıt. Már nincs a legalacsonyabb kasztban. Már tartozik valahová. Sıt: ı a bennfentes, ı akár azt is el tudja intézni, hogy valakit hívjanak. Ez egy különös érzést ad, olyat, amilyet évek óta nem érzett már. Megjelenik valamiféle köztisztelet. Az ember rendszeresen dolgozik, megérdemli az a néhány üveg sört, egy kis beszélgetést a cimborákkal, otthon pedig a meleg vacsorát, és a tiszteletet. Ha egyszer mégis vége szakad a munkának, a depresszió egy darabig még nem tér vissza. Hiszen megvan a felemelkedés receptje. A kocsma rendszeres látogatása, a kapcsolatok ápolása meghozta legutóbb is a maga eredményét. Így a módszertıl eltérni dıreség lenne. Csak amikor legközelebb kevesebb munkáskezet hívnak, és emberünk kimarad a leosztásból, kezdıdik a depressziós idıszak. Lám mégsincs a körön belül, legközelebb nagyobb igyekezettel kell a kapcsolatokat ápolni, hogy ne maradhasson ki a jóból.

64

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Ha újra bekerül a meghívottak közé, már minden pillanatban ügyel a ’ harapási sor ’ betartására. Szocializációja új fordulatot vesz. Sérelmeinek feldolgozását leginkább a hierarchiában alatta állókon vezeti le, legyen szó akár munkatársairól, akár családtagjairól. Családi kapcsolatai eldurvulnak, felszínessé válnak, feltétel nélküli prioritással rendelkezik a munka, amely ha nincs, magával hozza a lehetı legrosszabbat. Ezért mindenki hallgat, és tőr. A munka megszerzése során már felértékelıdik az elérhetıség. Fontos, hogy szükség esetén bármelyik pillanatban csak telefonálni kelljen. Ezért a telefon beszerzése, feltöltı kártya vásárlása fontos, akár a család elımenetelét is meghatározhatja. Fontos lehet egy-egy szerszám birtoklása is. Az, aki lapátot is tud magával vinni hitelesebb munkakeresı, mint aki csak tátja a száját. A fizetség kiadása sem történik feltétlenül mindennap, rá kell készülni, bizonyos tartalékokat kell képezni, hogy a fizetésig ki lehessen húzni. Ilyenkor megengedhetı akár a szomszédoktól való kölcsönkérés is – ha van kitıl. A munka folytatása és a fizetés közeledte biztosítékot jelent az adósság kiegyenlítésére.

Idıszaki munkák rendszeressé váló költségekkel Idıszaki munkák alatt olyan tevékenységek értendık, amelyek folytatása már rendszeres munkába járást jelent, de a tevékenység folytatása mégsem válhat tartós munkaviszonnyá. Ilyen a közmunka, mely hónapokon keresztül tart, vagy egy árvízvédelmi védmő építése. Hasonló jellege van elemzésünk szempontjából annak, amikor a munkanélküli átképzésen vesz részt, sokórás tanfolyamon, papírt és végzettséget adó iskolát végez, esetleg próbaidısként felveszik valahová, ahol sejthetı, hogy a munka tartósan nem fog rendelkezésre állni. A rendszeres munkába járás elıfeltétele, hogy megfelelı megjelenéssel, elkötelezettséggel kell rendelkezni. A megfelelı ruházat és ápolt cipı, a napi rendszerességhez tartozó busz- vagy vonatbérlet mind-mind költségekkel jár. Az otthontól való rendszeres távollét megköveteli, hogy az ember másképp kezdjen gondolkodni saját élelmezésérıl. Be kell fizetni valamilyen menzára, csomagoltatni kell otthon, nehogy az éhség, a vegetatív mőködés hiányossága a nap folyamán gondokat okozzon. A rendszeres munkába járás eleve kizárja bizonyos tevékenységek folytatását. Nincs lehetıség az erdıben gombagyőjtésre, tőzifahordásra, alkalmi munkák bevállalására, és még sok minden más tevékenységre, amelyek egyébként a munkanélküli családok költségmegtakarításait segítik. Azzal a feltételezéssel elindulni, hogy a munkába járás folyamatos cselekedet lesz, egyben jelentıs kockázatvállalással is jár. A szocializáció egy olyan szintjére kell lépni, ami rendszeres költségvállalásokkal jár. Akkor, amikor ez tanfolyamra, átképzésre járást jelent, azt is jelenti, hogy az ingyenes tanfolyam mellett is fel kell valamilyen forrásból vállalni a keletkezı többletköltségeket. Ez eleve elriasztó lehet még azok számára is, akik elszántak életmódjuk megváltoztatására. Amikor a munkanélküli idıszakos munkát talál, sajátos helyzetbe kerülhet. Korábbi életébıl felhalmozott tartozásai, akár a közüzemi díjak, akár magántartozások, akár a jármő súlyadójáról, akár banki hiteltörlesztésbıl származó tartozásról legyen szó, odavezethet, hogy jövedelmének jelentıs hányadától kerül megfosztásra. Ami egyébként jogszerő, csak erısen megkérdıjelezhetı, hogy miféle motiváció indítana ilyen körülmények között valakit arra, hogy olyan pályára igyekezzen állni, ami egyébként az egész társadalom számára fontos? Különösen kétséges egy ilyen program sikeressége, ha sejteni lehet, hogy a munka nem tart majd örökké. Az eredmény akkor, amikor csak néhány hónapig, egy évig tart a munka, akkor ez azt jelenti, hogy az amúgy is nyomorúságos helyzetben lévı emberünk még ebben a helyzetben is törlesztésre van kárhoztatva. Csökkentett jövedelme természetesen a legnagyobb igyekezete mellett is hátráltatja

65

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez visszailleszkedését a társadalomba, Ugyanakkor ez a helyzet azt igazolja számára, hogy nincs esélye, örökre kirekesztetté vált, amelyet már semmilyen módon nem tud jóvátenni. Ezért igyekezete egyfajta rögeszme, amelyet, ha helyesen gondolkodna életérıl, nem követne. Amikor végül befejezıdik átképzése, és végzettségének megfelelı munkát sem talál a térségben, vagy amikor munkahelye ismét megszőnik, gyorsabban csúszik le, mint azelıtt, mielıtt próbálkozását megkezdte volna a felzárkózáshoz. A próbálkozással ’ elfecsérelt ’ ideje alatt kikerült abból a körbıl, ahol alkalmi munkákat lehetett felhajtani. Elvesztette kapcsolatrendszerét, amellyel kötıdése korábban létfontosságúnak bizonyult. Esetleg elesett téli tüzelıjének beszerzési lehetıségétıl, és környezete úgy tekint rá, mint aki külön utakat jár. Mivel tartalékokat semmibıl nem sikerült képeznie ezalatt az idıszak alatt, ezért lerongyolódása lényegesen gyorsabb lesz, ellenállása is lényegesen gyengébbnek fog mutatkozni a folyamatokkal szemben. Sorsába gyorsabban fog beletörıdni. S ami még talán ennél is szomorúbb, hogy ráébred arra – ha eddig nem tudta volna -, hogy felemelkedése szinte lehetetlen. Mire azonban erre rájön hátrébb van, mintha nem próbálkozott volna a kijutással. Ez az a folyamat, amelyre talán a legnehezebb rávenni az embereket – talán nem véletlenül. Ugyanakkor azok, akik azt gondolják, hogy ’ legalább idıszakosan ’ jót tesznek ezekkel az emberekkel, látniuk kell, hogy igyekezetük éppen az ellentétes hatást fogja elérni.

A munkanélküli életvitelének változásából adódó terhek a munkanélküli számára Ha lesz jövedelmed, biztosan sikerül majd elkölteni is. Ez mindenkinek sikerül.

Állandósult munkanélküliségbıl való kilépés életvitel-változásai A munkanélküliség egyetlen orvossága új munkahelyek , tartós munkahelyek(!) teremtése. A feladat megoldása során sok szakember döbbenettel szembesül a végkifejlettel. A tartósan munka nélkül tengıdı emberek ahelyett, hogy tülekednének az állásokért, inkább elkerülik azt. Ilyenkor könnyen és gyorsan fogalmazódik meg az értékítélet: ezek az emberek nem ok nélkül jutottak oda, ahol vannak. A valódi okok feltárása azonban sokszor erısen árnyalja ezt a képet. Olyan emberek, akik hosszú ideje nem találkoztak megfelelı munkalehetıségekkel erıs hitetlenséggel fogják fogadni a keletkezett lehetıséget. A hit folyamatos leépítését eredményezı lépések sorozatában ugyanúgy meg lehet találni a korábbi politikai ígéretek garmadát, mint a munkába való visszalépésre tett próbálkozások kudarcait. Bárhogy is alakultak a korábbi történetek, egy tagja ezeknek minden esetben közös: a munkanélküli, aki a kísérletezésnek élı tárgya. Amikor olyan térségben keletkeznek munkahelyek, ahol tartósan hiányzott, és ez a lakosság igen nagy hányadát érintette, akkor annak megjelenése óriási várakozások közepette történik. Természetesen a várakozások megszülik a maguk meséit, és a maguk bennfenteseit. A mesék sokszor magas jövedelmeket regélnek, nagy lehetıségeket, a bennfentesek pedig részleteket mesélnek arról, amit konkrétan még senki sem tud. A valóság többnyire kijózanító. A jövedelmek a munkaerı hatalmas túlkínálata mellett a minimálbér környékét szokta célozni. A felvételi követelmények szürreálisak, elképesztı iskolai felkészültséget követelnek, és persze huszonéveseket negyvenéves gyakorlattal. Természetesen nyelvtudást is követelnek – a hatalmas túlkínálatban úgy lehet dúskálni, ahogy jólesik. Szabad, mint egy állatvásár. A munkakörbe bekerülve ismertetik a feladatokat. Türelemnek, toleranciának nyoma sem kell, hogy legyen, hiszen a tartalék ott toporog a kapuknál. Az elvárások már az egeket ostromolják,

66

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez amikor a minimálbér nagyságú fizetés elérkezte még elérhetetlen távolságban van. A munkával, munkakörrel való megbarátkozási folyamat temérdek frusztrációt okoz. Olyan próbatétel ez, amelyet mindenki megkóstolt már, aki új munkahelyre került. Ez a próbatétel azonban azok számára, akik egyébként is teljesen megtörtek már emberi tartásukat tekintve, sokkal elviselhetetlenebb. A feltételek, követelmények olyan falat képezhetnek a munka nélkül állók számára, amely inkább az igyekezetekrıl való lemondást támogatja. Ilyen körülmények között eleve meg kell gondolni, hogy miért érdemes munkát vállalni. Figyelembe kell venni azt is, hogy azok, akik kilépnek a munkanélküliek táborából az ott maradottak számára szélesítik a lehetıségeket. Ez akkor is igaz, ha ez a társadalom magasabb osztályaiban hihetetlennek tőnik. A megfelelı lelıhelyek birtoklása, kiaknázása kevesebb ember között oszlik meg, így elviselhetıbb életet kínál. Kevesebb színesfém is elég az éldegéléshez, nagyobb az esély egy-egy alkalmi munkára.

Rendszeres munkaviszonnyal jelentkezı költségek Hosszú idı után újra munkába állni: ez egy költséges foglalatosság. Az elhelyezkedés feltételezi, hogy a dolgozó - megadva munkatársainak és feletteseinek a tiszteletet - igyekszik elfogadható külsıvel megjelenni. Megfelelı ruházatra van tehát szükség, férfiak esetén rendszeresen frissen borotvált arcra, nık esetén valamelyest ápolt frizurára, olyanra, amelyrıl elképzelhetı, hogy fodrász költeménye. Szükségesek továbbá dezodorok, szépészeti kiegészítık, több váltás elfogadhatóan kinézı ruházat, amely a közben eltelt évek miatt már nem lehetnek a régiek. Na nem azért, mert a divat olyan sokat változott, hanem azért, mert a régi elkopott, elhasználódott, a test közben megereszkedett, egyszóval szükséges olyan ruházat, amelyben újra emberek közé lehet menni. Szükséges persze az elérhetıség biztosítása is: kell egy telefon, hiszen aki nincs otthon, azt nem érhetik el az ismerısei, családtagjai, akit nem lehet berendelni, az nem elég rugalmas munkaerı, esetleg még az állását is elveszítheti. Akinek állandó munkahelye van, attól a felhalmozódó adósságait is el lehet kezdeni levonni. Legyen szó az áramszolgáltatóról, gázszolgáltatóról, telefontársaságról, gyerektartásról, áruvásárlási hitelrıl, súlyadóról, csatornadíjról, SZJA és más adóhátralékról. A tartozás, az tartozás, annak megfizetése elsıbbséget kell, hogy élvezzen. Aki eladósodott, az vélhetıen magántartozásokkal is rendelkezik. Ezek teljesítése pedig - ha lehet - talán még nagyobb fontossággal bírnak, mint a szolgáltatók, pénzintézetek, önkormányzati és állami adórendszerek. A munkás-becsület az elsı, minden más csak ez után következhet. Ilyen körülmények között belátható, hogy a tartós jövedelem megjelenése és a gazdasági helyzetben bekövetkezı változás közötti idıeltolódás elég nagyra sikeredik. Ember legyen a talpán, aki emelt fıvel, tartással végigcsinálja, mikor a bármelyik pillanatban történı feladás és a kitartó szorgalom távolba veszı sikere közt ilyen kicsire zsugorodik a különbség. És ezzel még nincs vége. Az a haver, aki a bajban jó volt, aki kölcsön adott, aki alkalmi munkákhoz jutatott, annak te is tartozol annyival, hogy amikor állandó állásod van, viszontsegítesz. Mivel? A legkülönbözıbb dolgokkal. Elıször is pénzzel, kisebb kölcsönökkel. Úgy illik, hogy a kocsmában is te fizess, neked van rendszeres fizetésed. Úgy illik, hogy ne kerüld el a kocsmát és a haverokat, hisz bármikor fordulhat a kocka, és újra munka nélkül találhatod magad, akkor pedig kezdıdhet az egész elölrıl. Akkor mész be megint, hogy nem tudtok valami melót?

67

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Akinek fizetése van, az az eddigi szívességtételekért fizethet is, legyen szó eszközök, gépek kölcsönkérésérıl, alkalmi szállításról, vagy bármi másról. Akinek fizetése van, az fizetni tud a boltban, ha kenyeret vesz, ruhát, vagy cigit, akkor miért ne fizetne, ha a munka nélkül élı ismerıseitıl kapna segítségeket? Olyan térségben, ahol a munkanélküliség általános, nem segít egy-két munkahely létrejötte. Na nem arról van szó, hogy káros, csak nem gátolja meg annak az eróziónak a folyamatát, amely sokakat, hosszú idın át leépített. Azoknak, akik a kínálkozó lehetıségekbe kapaszkodnak, szembesülniük kell azzal, hogy csak a többiekkel együtt van esélyük a felemelkedésre. Hiába válnak alkalmassá a közüzemi díjak fizetésére, ha a környezetükben élık hátránya miatt a szolgáltató szüneteltet. Hiába próbálják lakókörnyezetüket elfogadhatóbbá tenni, ha a környezetükben élık ehhez még erıtlenek.

A munkahelyteremtéssel járó költségek teherviselıi A tartós munkanélküli munkába való visszavezetése nem hasonlítható egy lezsírozott gép raktárból való elıhozásához és üzembe állításához. A gép, ha gondosan leápolták mielıtt raktárba helyezték, akár hosszú éveken keresztül is használható marad. De az ember nem gép. A tétlenség, a létfenntartásért folytatott küzdelem súlyos deformációkat okoz, amely identitássá válik. Olyan identitássá, amely vállalható önazonosság-tudat, amelyrıl ugyanúgy nehéz lemondani, mint bármilyen más öntudatról. Azonban nem ez az elsı identitásváltás, amelyet a falvak munkásságának meg kell élnie. Az elsı ilyen váltás akkor következett be, amikor állami vezetık - évtizedekkel ezelıtt - ipart telepítettek a falvakba, kisvárosokba. Ugyanakkor a vidék lakosságát erıvel kezdték kényszeríteni a piac-orientált társadalmi létre, az önállóság feladására. Ennek keresztülvitele a társadalom szempontjából elfogadható áldozat volt, hiszen szükség volt a szorgos kezekre. Azonban a megszelídített rókáért szelídítıje felelısséggel tartozik. Nem hagyhatja magára, nem hivatkozhat arra, hogy az rég volt, vagy hogy nem ı tette, hanem az ısei. Pontosan ezért felelıs a társadalom és annak mindenkori vezetése a munkanélkülivé vált falvak sorsáért is. A falvak nem önként kezdeményezték egykor iparosításukat, ahogy a termelıüzemek bezárását sem a lakosság indítványozta. A keletkezett őr csak látszólagos azonban, hiszen a lakosságnak akkor is élnie kell valamibıl, amikor megszőnik a szervezett munka. Sok vezetı nyugodtan dıl hátra: Majd megoldódnak ezek a problémák is, mint annyi más, persze hogy keressük a megoldásokat, de nem olyan egyszerő. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mondvacsinált intézményeken keresztül, " felzárkóztató programok " -ba csomagolva az adófizetık pénzébıl folyamatosan csepegtetnek ezeknek a településeknek. Így történhet, hogy míg a társadalom egyik fele napi tíz-tizenkét órai munkával, világszínvonalú termékek és szolgáltatások elıállításával sem tud érezhetı életszínvonal-növekedést kicsikarni, addig az ország más szegleteiben tartós semmit tevéssel, pénz nélkül, gúzsba kötve egész települések éldegélnek. Az önkormányzatok mozgástere sajátosan alakul. Erejük teljében vannak, amíg megfelelı foglalkoztatást tud biztosítani a település, ám a foglalkoztatás leépülésével az iparőzési adó, az SZJA hiánya gyorsan számolja fel azokat az alapokat, amelyekre támaszkodva lehetne új jövıkép keresésébe kezdeni. Az ilyen önkormányzatok tevékenysége leginkább abban merül ki, hogy igyekszik a meglévı létesítmények üzemeltetéséhez szükséges források összeimádkozásában. Aztán a források megszerzésének eredményességében beálló fennakadások miatt azok leépülése is végbemegy, de még az is úgy történik, hogy ne lehessen más, fontos feladatokra koncentrálni.

68

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Amikor a leépült településen mégis megjelennek a beruházók, a hirtelen megnövekedett feladat mennyiségét képtelen menedzselni a hivatal. Azok a módszerek, amelyek a beruházások támogatását utólagos finanszírozással segítik, leginkább önmaguk karikatúrái. A befektetések lemenedzselése során új feladatcsoportok keletkeznek, amelyek sok esetben jelentıs forrásigénnyel rendelkeznek mind pénzügyi, mind ügyintézési szempontból. A beruházó elvárhatja, hogy építésügyi, munkavédelmi, vagy éppen környezetvédelmi szempontból korrekt tájékoztatást kapjon lehetıségeit tekintve. Ehhez szakmai háttérre van szükség, utánajárásra, szükség lehet hatástanulmányokra, független szakértıkre, vagy éppen a környezı településekkel való párbeszédre. Súlyosan forráshiányos településtıl elvárni, hogy saját erıbıl végrehajtsa a szükséges lépéseket, majd bevárja a források visszapótlását, több mint komolytalan elgondolás. Jól látható, hogy ilyen erıfeszítések kivitelezése csak úgy lehetséges, ha biztos külsı forrásra, háttérre lehet számítani. Olyanra, amelyet bármikor meg lehet szólítani, amelyet segítségül lehet hívni már a tárgyalások kezdeti szakaiban is. Amelyet el lehet érni rövid idın belül, mindenféle pályázgatások és egyéb, ostoba, idıfecsérlı cselekedetek nélkül. Abszurd az a megközelítés, hogy hivatalnokok vigyázó szemeinek pásztázása közepette igyekeznek a közpénzek hatékony felhasználására, míg a felügyelet költségei, vagy az elvesztegetett lehetıségek, mint értéktelen jelenségek szerepelnek a mérlegelések során. A lehetıség, amelyik kiaknázatlanul marad, azt is jelenti, hogy a munka nélkül maradt település továbbra is eltartásra szorul. Ez akkor is igaz, ha éppen egy másik számlavezetés egyenlegét húzza a kifizetés. Igaz ugyan, hogy ilyen esetben a rászorultság tényének megállapítása lényegesen egyszerőbb, mint annak megítélése, hogy egy adott lehetıség áldozatvállalása kifizetıdı-e?

A sikertelen munkahelyteremtések extrái Lehetıségek jönnek, lehetıségek mennek. Mégis, amikor egy reálisnak ígérkezı lehetıség elúszik, a tekintetek már nem azokat a lehetıségeket látják a jövıbe nézve, mint korábban. Az elszenvedett kudarc azt is jelenti, befektetések maradnak eredmény nélkül. A rosszul sikerült befektetésnek híre megy. Olyan hír ez, amely - akár a sajtó utján is - viszonylag kevesek emlékezetében marad meg, mégis akik emlékeznek az esetre, éppen azok lesznek, akik a szóba jöhetı további beruházók lennének. A kudarcnak utólag szinte mindegy, hogy mi volt az oka. Azok elkerülésére, a felelısök keresésére utólag felesleges energiát fordítani, hisz az eredményt nem fogja befolyásolni. A tapasztalatok begyőjtése és feldolgozása mégis rendkívüli fontossággal bír. A kudarc olyan információkat tartalmaz, amelyek birtokában - elvileg - a jövıben már felvértezve, felkészülten lehet elébe menni, akár ugyanazon a településen, akár más hasonló sorsú településeken. Ilyen tapasztalatok győjteménye, ha helyesen sikerül értékelni az eseményeket, szinte kikövezi az utat a helyes stratégiák megtalálásához. Nem olyan titkokról van persze szó, amelyek akár ipari, esetleg gazdasági titkok tárgyát képezi. Olyan információk összegyőjtése fontos, amelyek nagy része akár újsághírekbıl is összeollózható. A késıbbiekben részletesebb vizsgálatot végzünk néhány, a sajtó által is emlegetett eset kórtörténetébıl.

Összefoglaló a munkanélküliségrıl A munkanélküliség semmiképpen nem tekinthetı rendkívüli, esetleg természetellenes jelenségnek. Olyan jelenség, amely kitüntetett fontossággal bír a társadalomban az egyének

69

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez szocializálása szempontjából. Ráadásul a piacgazdaságok mőködésének egészséges egyensúlyi állapotának kialakításában is fundamentális szereppel bír. Ugyanakkor a társadalom életébe való erıszakos beavatkozások eredményeként létrejött ipartelepítések sorsa más megvilágítás alá kell, hogy kerüljön. Azért kell másként kezelni az ilyen területeket, mert az ilyen területeken élı munkások védtelenek, és fıleg tehetetlenek a gazdasági környezet drasztikus átalakulásaival szemben. Különösen igaz ez olyan esetekben, amikor a gazdasági szerkezetváltás egész térségeket érint, ahogy történik ez az Ózd-Pétervására-Salgótarján térségben a rendszerváltás óta. Ilyen esetekben a hirtelen és tömeges állásvesztés hatásai gyakorlatilag az élet minden területén éreztetik hatásukat. A telepített ipar felszámolása a térség gazdaságának teljes összeomlásához vezet. Ez nem csak a fizetıképes kereslet csökkenését jelenti, hanem a vendéglátóhelyek, ruhaboltok, iparcikk üzletek, kerékpárboltok, autókereskedések, könyvesboltok, fodrászatok, kozmetikai szalonok, cipıboltok bezárását eredményezi. A fizetıképes kereslet drasztikus csökkenése ellehetetleníti az önkormányzatokat, de a kétségbeesett családok elmenekülésre való törekvése az ingatlanpiac összeomlását is magával hozza, ami gyakorlatilag néhány hónap leforgása alatt szembesíti az embereket gazdasági mozgásterük teljes bezárulásáról. Az anyagi összeomlás magával hozza a településekre a hangulati összeomlást is. A reményüket vesztett emberek nem látják erıfeszítéseik értelmét, nem hisznek a dolgok megfordíthatóságában. A depressziós hangulatot nehéz felszámolni, nehezebb, mint néhány tucat, vagy néhány száz új munkahelyet teremteni. A távolabbi területeken történı sikertelen munkakeresés a garancia arra, hogy végérvényesen elmenjen a munkások kedve a reménykedéstıl. A remény elvesztése az erkölcsi rendszer csendes erózióját is magával hozza. Ez a folyamat alig észrevehetı lépcsıfokokon megy keresztül. Valahol a fedezet nélküli kölcsönkéréssel kezdıdik, és - talán - gyermekek állami gondozásba adásával, vagy abortusszal végzıdhet. Az erkölcsi rendszer eközben többször átalakul, amely során sajátos értékrendek formájában manifesztálódik. Az ilyen értékrendek megértése csak úgy sikerülhet egy kívülálló számára, ha a mindennapok nyomorúságába belekóstol. Látni kell az alultáplált gyerekeket, az életerıs tehetetlen férfiakat, nıi méltóságukat vesztett nıket. A károk elszenvedése azonban nem korlátozódik a munkanélküli térségre. A társadalom egésze többszörösen megfizeti a kárt. Egyrészt a térség fenntartásában anyagilag teljes vállszélességgel részt kell vállalni, hisz a szociális érzékenység jegyében eltartásukról gondoskodni kell. Másrészt elvándorlásuk esetén beillesztésükrıl is gondoskodni kell, persze beleértve minden olyan próbálkozást is, amikor végül nem jön el a siker. Ha végül rászánja magát a társadalom, hogy tevılegesen közremőködjön a kialakult helyzet felszámolásában, akkor is neki kell viselni a terheket. Természetesen minél késıbb következik be a reorganizálásra való hajlandóság, annál nagyobb árat kell fizetni. Végül eljöhet a falurombolás hazai változata is, amikor a település végül teljesen összeomlik, és maradék lakói, ha földönfutókként is, de mind máshol próbálnak szerencsét. Ez a teljes társadalom egy fontos helyi alkotóelemét dobja a szemétdombra, egy egész falut, amelyet pótolni nehezen felbecsülhetı érték. Ilyen esetek követhetık végig például a Bodrogközben, ahol a fent leírt folyamat nem csak elkezdıdött, hanem teljes egészében le is játszódott. Menekülési útvonalat csak a más területekre történı ingázás támogatása jelenthet munkanélküli falvak esetében. Ilyen esetben - a dolgozón kívül - valakinek állnia kell az ingázás költségeit. Meglehet, hogy az ingázó más településeken megjelenésével túlkínálatot hoz létre, ugyanakkor társadalmi funkcióit életben tudja tartani, amelyek pótlása sokkal költségesebb. Ilyen társadalmi funkció saját, otthon maradt családjának eltartása és ellátása. Ilyen funkció adófizetı és adótermelı képessége, amellyel például saját önkormányzatának fennmaradásához is

70

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez hozzájárul. Ilyen társadalmi funkció a településen fennmaradó mentális és erkölcsi tartás, amely hosszabb távon alapot adhat egy ipartelepítési alkalomnak. Az ingázó ugyanakkor több új tulajdonságot is felvesz - akaratán kívül is. Egyrészt képessé teszi magát a nagyobb mobilitásra, amelyre így az élet kényszeríti. Ez más munkahelyek megjelenésével a térségben még elıny is lehet, mivel már ilyen természető gyakorlattal, "referenciával" rendelkezik. Ugyanakkor a mobilabb munkaerı nagyobb munkaerı-koncentráció létrehozásának lehetıségét is magával hozza. Ez magyarul azt jelenti, hogy kisebb falvak csoportjain nem kell feltétlenül több, kisebb munkahelyet kialakítani, hanem nagyobb vonzáskörzettel nagyobb üzem, gyár telepítésében is lehet gondolkodni. A kapcsolódó mellékletben jól látható, hogyan alakul a távolság növekedésével az ingázás költsége, ha a dolgozó távolsági busszal közlekedik. Nem lesz jobb a helyzet, ha a távolság leküzdését rendszeresen saját jármővel kell megoldani. Az ingázás, mint a melléklet is mutatja lehetetlen, ha a ráfordított összeg azokat a dolgozókat terheli, akik hátrányos helyzető térségben eleve csak minimálbér környéki jövedelemmel rendelkezhetnek. Ez nem csak azért képtelen helyzet, mert az amúgy is alacsony jövedelmet terheli további jövedelemvesztés - ellentétben a sikerövezetek átlagon felüli jövedelemszintjéhez kapcsolódó azonos ingázási költségeivel - hanem azért is, mert a foglalkoztatottak lényegesen kisebb konglomerációban gondolkodhatnak. Hasonló a helyzet a foglalkoztatók szempontjából. Nem várható el a munkaadótól sem, hogy saját költségén vállalja az ingázás költségeit, mikor egyébként sincs hajlandósága a munkahelyek létrehozására. Ha ez nem így lenne, ugyebár nem töprengenénk a probléma megoldásán. A helyzet feloldására tehát csak a központi költségvetés segítségével lehet számítani. Persze nem arról van szó, hogy az adófizetık pénzébıl folyamatos finanszírozás formájában kellene segíteni a véglegesen leminısített térségeket. Arról viszont igen, hogy a válságba került térségek kisegítése e helyzetbıl, össztársadalmi érdek. Egy lecsúszott térség reorganizálásába invesztálni kell, hogy a talpra állása után egyenrangú térsége legyen az országnak. A térség gazdasági fejlıdésének elindulása után várható, hogy a munkaerı folyamatosan felszívásra kerül, amit viszont a bérek folyamatos emelkedése fog követni. A bérszínvonal emelkedése pedig az ingázás támogatási rendszerének felszámolásához vezethet. A kezdı lépéseket viszont meg kell valakinek tennie, és ha ez nem a mindenkori kormányzat, akkor komolyan el kell azon gondolkodni, hogy kinek lehet még a feladata. Nem kizárt a probléma másfajta megoldása sem. Így például, ha lehet tudni, hogy az önkormányzat jó egészségnek örvend, és ha a birtokában van egy kisbusz, és ha tudja vállalni a kisbusz üzemköltségeit, és ha a munkavállalók csoportosan ugyanabban az irányban találnak egyszerre munkát, és ha kellıen rugalmasan tudja kezelni a település lakosságának igényeit, akkor így is meglehet oldani a problémát. Feltéve, ha nem túl sok a ha. A kistérségek életminıségét bemutató melléklet alátámasztja azt az állítást, hogy a munkanélküliséggel küszködı térségek a tartós terhelések hatására meghozzák a maguk megoldásait. Így például kitőnik, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, amelynek területe nem tartalmaz urán- és egyéb bányákat, nem tartalmaz környezetet súlyosan károsító nagyüzemeket, nehézipari szörnyeket, nos ez a megye országosan is kiemelkedı rokkantnyugdíjas állománnyal bír. Az öregségi nyugdíjban részesülık aránya az egyötödöt sem éri el Mátészalka térségében! Egyébként érdekes módon ez a megye egészségügyi kezelésekben és táppénzes napok arányában is elsı a közpénzköltésben. Hevesben egyértelmően az elvándorlás oldotta meg – eddig – a munkanélküliek problémáit, amit az bizonyít, hogy a lakosságnak itt kiemelkedıen magas hányada hatvanéves, vagy annál idısebb ember. Ha figyelembe vesszük, hogy ebbe beszámításra kerültek természetesen a városok, és az iparilag fejlett térségek, mint Gyöngyös, Hatvan, Füzesabony, akkor még súlyosabb helyzet. A falvak ennél sokkal súlyosabb helyzetet mutatnak.

71

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Borsod-Abaúj-Zemplénben a vagyon elleni bőncselekmény a problémák orvoslásának módja. A lakosság fiatalos, életerıs, és megszerzi azt, amire szüksége van. Nógrád megyében viszont látszólag nincsenek komoly problémák, ami azért közel nem igaz. A problémák egy másfajta szociológiai viselkedést fejlesztettek ki. E szerint gyakoriak a bőnelkövetések, amelyek nagy számban személy ellen irányulnak, a vagyon elleni bőncselekményekkel okozott kár viszont általában kis összegő. Az értelmiség és az iskolázottabb réteg is megtalálta a maga életformáját. Egyrészt itt viszonylag soka az iskolázottabb munkanélküliek aránya, másrészt, mint késıbb látni fogjuk, Nagy számban találtak állást hivatalokban. Baranya azon lendületét vesztett térségek iskolapéldája, ahol a komoly gazdasági nehézségek csak ez után jelentkeznek. Már a 2003-as adatokból jól látható, hogy a regisztrált munkanélküliek arányában „felzárkóztak” az éllovas Északmagyarországi régióhoz. Az értelmiség, az iskolázott szakemberek elhagyták a térséget. A java viszont még hátra van.

72

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A VOLÁN-társaságok havibérleteinek ára Havi bérletjegy ára Km 0- 5 5,1- 10 10,1- 15 15,1- 20 20,1- 25 25,1- 30 30,1- 35 35,1- 40 40,1- 45 45,1- 50 50,1- 55 55,1- 60 60,1- 65 65,1- 70 70,1- 75 75,1- 80 80,1- 85 85,1- 90 90,1- 95 95,1- 100 100,1- 110 110,1- 120 120,1- 130 130,1- 140 140,1- 150

Munkába járást szolgáló 3 970 5 660 7 930 10 570 13 220 15 860 18 500 21 150 23 790 26 430 29 080 31 720 34 360 37 010 39 650 42 290 44 940 47 580 50 220 52 870 58 150 62 810 67 350 71 790 76 130

Tanulók iskolába járására 559 803 1 120 1 500 1 860 2 190 2 530 2 840 3 120 3 410 3 650 3 880 4 100 4 390 4 700 5 020 5 320 5 630 5 950 6 260 6 890 7 460 8 040 8 590 9 140

Forrás: www.volan.hu

73

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Baranya Borsod-Abaúj-Zemplén

Komlói Mohácsi Sásdi Sellyei Siklósi Szigetvári Pécsi Pécsváradi Szentlırinci Miskolci Edelényi Encsi Kazincbarcikai Mezıkövesdi Ózdi Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szerencsi Szikszói Tiszaújvárosi Abaúj–Hegyközi Bodrogközi Mezıcsáti Tokaji

száma 8875 11562 3316 2828 7561 5071 38913 2931 2746 54709 7268 4421 12484 10680 15992 5544 4652 8749 3660 5379 3365 3995 2971 3163 73

aránya 21,25% 22,38% 21,75% 19,45% 19,69% 18,32% 21,12% 22,54% 17,44% 19,76% 19,88% 18,20% 19,29% 23,75% 21,25% 20,26% 18,59% 19,29% 18,64% 15,91% 21,46% 21,48% 19,55% 21,43%

No.

Regisztrált munkanélküliek száma Létszám aránya No.

103 27646 2348 8,49% 129 34040 2737 8,04% 117 9797 1288 13,15% 52 9592 2015 21,01% 61 25100 2663 10,61% 26 18144 2655 14,63% 99 117165 4397 3,75% 138 8476 527 6,22% 14 10403 1038 9,98% 64 179698 14749 8,21% 68 22514 4186 18,59% 24 14862 2874 19,34% 45 42829 4960 11,58% 156 27670 1870 6,76% 102 47612 5710 11,99% 82 17460 2274 13,02% 30 16303 1772 10,87% 46 28403 4518 15,91% 31 12010 2176 18,12% 3 23084 1571 6,81% 113 9363 2095 22,38% 114 11529 2037 17,67% 55 9656 1568 16,24% 111 9031 1370 15,17%

117 108 153 167 133 156 32 80 126 111 165 166 137 91 144 151 134 160 164 92 168 163 161 158

Érettségi nélküli munkanélkülie k aránya 80,71% 80,12% 91,23% 91,51% 85,99% 87,95% 67,36% 83,11% 86,71% 72,40% 89,80% 90,43% 80,73% 75,94% 85,76% 82,41% 77,03% 84,13% 87,96% 81,35% 90,50% 91,65% 90,24% 80,00%

No. 102 99 166 167 143 156 28 118 149 46 161 164 103 70 140 115 76 130 157 109 165 168 163 97

Nyugdíjban, nyugdíjszerő ellátásban részesültek száma 15853 16881 5283 4522 11922 9143 59361 4629 4982 85637 11494 6987 20138 16483 26165 8301 7510 13556 5737 8478 4808 5926 4782 4785

Öregségi nyugdíjasok száma

41762 51655 15248 14541 38404 27685 184213 13004 15748 276927 36565 24294 64723 44968 75253 27370 25030 45346 19633 33802 15677 18603 15194 14758

Kistérség

60 éves és idısebb állandó népesség

Munkavállalási korú állandó népesség

3201 3202 3203 3204 3205 3206 3207 3208 3209 3501 3502 3503 3504 3505 3506 3507 3508 3509 3510 3511 3512 3513 3514 3515

Megye kódja neve

Lakónépesség az év végén

Kistérségek szociális és munkakörülményeinek változása

5907 9251 2371 1972 5239 3530 31236 2113 2035 44964 4756 3012 9171 8375 10629 4007 3883 6484 2503 4344 2259 2608 2082 2239

Öregségi nyugdíjasok és a nyugdíjban, nyugdíjszerő ellátásban részesültek aránya 37,26% 54,80% 44,88% 43,61% 43,94% 38,61% 52,62% 45,65% 40,85% 52,51% 41,38% 43,11% 45,54% 50,81% 40,62% 48,27% 51,70% 47,83% 43,63% 51,24% 46,98% 44,01% 43,54% 46,79%

No. 155 50 122 133 129 151 67 116 145 68 143 137 118 81 146 90 72 97 132 76 105 128 134 106

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Nógrád

Heves

4001 4002 4003 4004 4005 4006 4007 4201 4202 4203 4204 4205 4206 4501 4502 4503 4504 4505 4506 4507 4508 4509 4510

Egri Hevesi Füzesabonyi Gyöngyösi Hatvani Pétervásárai Bélapátfalvai Balassagyarmati Bátonyterenyei Pásztói Rétsági Salgótarjáni Szécsényi Baktalórántházai Csengeri Fehérgyarmati Kisvárdai Mátészalkai Nagykállói Nyírbátori Nyíregyházai Tiszavasvári Vásárosnaményi Ibrány– 4511 Nagyhalászi

száma 79534 36630 38105 77939 54251 23511 13799 42782 26568 34042 25834 68641 20261 35644 14343 39924 75583 67614 46160 45318 142510 38050 32166 46252

15765 8023 8563 17606 12151 6389 3456 9074 6197 7293 5287 15368 4425 5767 2885 7578 11973 11442 7981 7479 23625 7361 6176

aránya

No.

Regisztrált munkanélküliek száma szám a aránya No.

19,82% 21,90% 22,47% 22,59% 22,40% 27,17% 25,05% 21,21% 23,33% 21,42% 20,47% 22,39% 21,84% 16,18% 20,11% 18,98% 15,84% 16,92% 17,29% 16,50% 16,58% 19,35% 19,20%

67 119 136 139 131 167 164 100 153 110 86 130 118 5 74 38 2 10 12 6 7 48 44

52162 22689 23340 48936 34970 14381 8367 27398 16438 21241 16387 43657 12587 22509 9151 25331 49847 44735 29611 28980 96460 23632 20540

2169 2701 1798 2569 1704 1422 700 1777 2119 1662 940 5363 1461 3004 1495 4018 4885 5249 2350 3795 4207 2410 3056

4,16% 11,90% 7,70% 5,25% 4,87% 9,89% 8,37% 6,49% 12,89% 7,82% 5,74% 12,28% 11,61% 13,35% 16,34% 15,86% 9,80% 11,73% 7,94% 13,10% 4,36% 10,20% 14,88%

8175 17,67%

17

29429

2606

8,86%

74

42 141 103 62 55 124 113 85 150 104 71 146 138 155 162 159 123 139 107 152 45 128 157

Érettségi nélküli munkanélkülie k aránya

No.

Nyugdíjban, nyugdíjszerő ellátásban részesültek száma

Öregségi nyugdíjasok száma

kódja neve

60 éves és idısebb állandó népesség

Munkavállalási korú állandó népesség

Kistérség

Lakónépesség az év végén

Megye

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Öregségi nyugdíjasok és a nyugdíjban, nyugdíjszerő ellátásban részesültek aránya

No.

64,08% 88,23% 83,20% 71,93% 74,00% 83,19% 81,71% 76,20% 82,26% 79,84% 81,06% 77,98% 84,26% 87,52% 83,68% 85,84% 83,25% 84,44% 84,04% 87,17% 62,04% 84,32% 81,61%

18 158 122 42 54 120 111 71 114 95 107 81 131 153 126 141 123 133 129 150 12 132 110

24235 11686 12818 25282 17434 9785 5135 13571 8996 10671 7750 21696 6590 11161 5245 13427 23118 22642 14724 14221 42401 12140 10818

13004 5696 6112 13460 9648 4111 2296 7159 4104 5738 4270 11788 3146 3126 1265 3402 6536 4307 4330 4149 16364 4792 3213

53,66% 48,74% 47,68% 53,24% 55,34% 42,01% 44,71% 52,75% 45,62% 53,77% 55,10% 54,33% 47,74% 28,01% 24,12% 25,34% 28,27% 19,02% 29,41% 29,18% 38,59% 39,47% 29,70%

60 85 100 63 46 141 123 66 117 57 48 54 99 165 167 166 164 168 162 163 152 149 161

119 83,77%

127

15012

4733

31,53%

160

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Megye

Személy elleni bőncselekmények

Kistérség

Borsod-Abaúj-Zemplén

Baranya

kódja neve 3201 3202 3203 3204 3205 3206 3207 3208 3209 3501 3502 3503 3504 3505 3506 3507 3508 3509 3510 3511 3512 3513 3514 3515

Komlói Mohácsi Sásdi Sellyei Siklósi Szigetvári Pécsi Pécsváradi Szentlırinci Miskolci Edelényi Encsi Kazincbarcikai Mezıkövesdi Ózdi Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szerencsi Szikszói Tiszaújvárosi Abaúj–Hegyközi Bodrogközi Mezıcsáti Tokaji

1000 aktív korúra vetített

Személygépkocsik száma 9568 13125 3411 2714 9379 6494 54401 3524 3630 61830 5407 4171 11666 9294 12961 5742 5411 8617 3036 7987 2578 2697 2489 3073

aránya 22,91% 25,41% 22,37% 18,66% 24,42% 23,46% 29,53% 27,10% 23,05% 22,33% 14,79% 17,17% 18,02% 20,67% 17,22% 20,98% 21,62% 19,00% 15,46% 23,63% 16,44% 14,50% 16,38% 20,82%

75

No. 104 72 111 144 80 96 28 49 101 112 167 158 152 131 157 125 118 141 166 90 163 168 164 129

Az összes bőncselekménybıl erıszakos és garázda jellegő

száma 91 36 24 42 73 60 490 13 25 392 88 38 114 74 112 42 41 76 46 40 54 25 35 37

aránya 3,29 1,06 2,45 4,38 2,91 3,31 4,18 1,53 2,40 2,18 3,91 2,56 2,66 2,67 2,35 2,41 2,51 2,68 3,83 1,73 5,77 2,17 3,62 4,10

No. 123 3 81 154 106 124 150 15 74 60 144 91 93 94 70 75 87 95 143 29 165 59 136 147

1000 aktív korúra vetített száma 192 74 45 68 110 109 880 24 55 819 170 97 233 134 272 100 86 146 112 90 110 56 56 66

aránya 6,94 2,17 4,59 7,09 4,38 6,01 7,51 2,83 5,29 4,56 7,55 6,53 5,44 4,84 5,71 5,73 5,28 5,14 9,33 3,90 11,75 4,86 5,80 7,31

No. 150 10 93 151 82 135 157 19 112 90 158 143 116 101 124 125 110 106 165 66 168 102 127 155

Vagyon elleni bőncselekményekkel okozott kár Egy aktív korúra vetített 1000 Ft

Ft

119713 4330 127514 3746 26838 2739 35228 3673 95277 3796 63627 3507 1279867 10924 77844 9184 34232 3291 2140695 11913 40251 1788 61074 4109 140486 3280 124950 4516 318182 6683 73698 4221 87947 5395 55217 1944 19544 1627 494902 21439 17555 1875 14793 1283 35276 3653 56311 6235

No. 99 115 143 118 114 122 34 47 129 30 161 104 130 96 69 102 82 155 163 8 158 166 119 73

Bőnelkövetık közül vagyon elleni bőncselekményt követett el 1000 aktív korúra vetített száma 187 137 97 54 172 115 1022 32 65 1450 225 80 366 239 591 151 203 302 112 117 87 118 79 61

aránya 6,76 4,02 9,90 5,63 6,85 6,34 8,72 3,78 6,25 8,07 9,99 5,38 8,55 8,64 12,41 8,65 12,45 10,63 9,33 5,07 9,29 10,24 8,18 6,75

No. 88 9 153 49 90 71 138 7 69 124 154 43 134 135 165 136 166 159 143 30 142 156 127 87

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Megye

Személy elleni bőncselekmények

Kistérség

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Nógrád

Heves

kódja neve 4001 4002 4003 4004 4005 4006 4007 4201 4202 4203 4204 4205 4206 4501 4502 4503 4504 4505 4506 4507 4508 4509 4510

Egri Hevesi Füzesabonyi Gyöngyösi Hatvani Pétervásárai Bélapátfalvai Balassagyarmati Bátonyterenyei Pásztói Rétsági Salgótarjáni Szécsényi Baktalórántházai Csengeri Fehérgyarmati Kisvárdai Mátészalkai Nagykállói Nyírbátori Nyíregyházai Tiszavasvári Vásárosnaményi Ibrány– 4511 Nagyhalászi

1000 aktív korúra vetített

Személygépkocsik száma

aránya

No.

Az összes bőncselekménybıl erıszakos és garázda jellegő

száma

aránya

No.

1000 aktív korúra vetített száma

aránya

No.

Vagyon elleni bőncselekményekkel okozott kár Egy aktív korúra vetített 1000 Ft

Ft

No.

Bőnelkövetık közül vagyon elleni bőncselekményt követett el 1000 aktív korúra vetített száma

aránya

No.

29,44% 19,10% 19,53% 28,93% 26,31% 21,84% 18,01% 23,47% 21,54% 23,58% 26,06% 23,17% 20,92% 18,56% 18,66% 20,90% 20,18% 21,82% 20,81% 21,58% 29,99% 18,44% 21,60%

30 140 139 34 60 114 153 95 121 92 64 99 126 147 145 127 133 115 130 120 25 148 119

206 153 97 149 89 43 26 55 76 47 34 153 63 79 34 105 177 139 101 124 203 122 99

3,95 6,74 4,16 3,04 2,55 2,99 3,11 2,01 4,62 2,21 2,07 3,50 5,01 3,51 3,72 4,15 3,55 3,11 3,41 4,28 2,10 5,16 4,82

145 166 149 112 90 109 115 47 157 63 53 131 160 132 139 148 134 114 127 152 56 161 159

289 182 189 324 195 83 43 125 119 79 54 236 125 119 57 219 315 237 147 210 392 174 180

5,54 8,02 8,10 6,62 5,58 5,77 5,14 4,56 7,24 3,72 3,30 5,41 9,93 5,29 6,23 8,65 6,32 5,30 4,96 7,25 4,06 7,36 8,76

119 159 160 145 122 126 105 91 153 57 38 115 167 111 137 162 138 113 103 154 69 156 163

687856 13187 94347 4158 214487 9190 462159 9444 140502 4018 29567 2056 12041 1439 84581 3087 62448 3799 64976 3059 51733 3157 161722 3704 26177 2080 190760 8475 10552 1153 186664 7369 176288 3537 82290 1839 273946 9251 130120 4490 919366 9531 79872 3380 23717 1155

25 103 46 42 106 152 165 138 113 139 135 117 151 51 168 62 121 159 45 97 40 124 167

384 246 260 316 373 141 55 114 193 115 77 359 83 138 61 244 322 338 217 225 636 259 179

7,36 10,84 11,14 6,46 10,67 9,80 6,57 4,16 11,74 5,41 4,70 8,22 6,59 6,13 6,67 9,63 6,46 7,56 7,33 7,76 6,59 10,96 8,71

105 161 163 74 160 151 79 11 164 45 26 131 82 61 85 146 75 109 103 117 81 162 137

8157 17,64%

156

91

3,09

113

140

4,76

100

100106

123

181

6,15

62

23417 6998 7441 22551 14275 5134 2485 10041 5722 8028 6733 15907 4239 6615 2677 8345 15253 14756 9608 9781 42739 7017 6948

Forrás: KSH 76

3402

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A foglalkoztatásról Tevékenységi körök determináltsága Tanulni, tanulni, tanulni! Különben soha nem szabadulhatunk a szocializmus népbutító eszmerendszerétıl.

Tradicionális tevékenységek A modern társadalom legfontosabb sajátossága, hogy az élethez szükséges tevékenységeket az emberek nem elszigetelten, hanem különbözı szempontrendszerek szerint optimalizált szervezetekben végzik. E tevékenységeknek az évszázadok során kialakult specializációja jött létre, amelynek bizonyos esetekben volt racionális oka, máskor nem. Akkor amikor például a legkorszerőbb ipari technológiához hatalmas tömegő betanított munkaerıt keres egy multi, sokan állítják, hogy ezt bárhol megtalálhatják. Ráadásul ezt alátámasztandó a politikusaink rendszeresen lobbyznak a beruházás megszerzéséért. Függetlenül attól, hogy milyen tevékenységrıl van szó: ha jól megfizetnek, mi minden munkát el tudunk végezni. Ez nem igaz. Annak igazolására, hogy a fenti állítás hamis elegendı indirekt bizonyítási módszert választanunk. Ha egy nagyvállalat bárhol leteheti új termelıegységét, akkor e szerint a munkákat – néhány kivételtıl eltekintve – akár majmok is végezhetnék. A specialista szakembereket pedig akár a világ más sarkaiból is érdemes lenne a helyszínre szállítani, hiszen egyéb tulajdonságaikat tekintve ık is csak darabáruk. Ilyen gondolatmenet mellett az összeszerelı üzemeket gondolkodás nélkül kellene a világ legolcsóbb térségeibe telepíteni, ahol az emberek majd egy tál rizsért is hajlandóak lesznek egész nap dolgozni. E szerint Magyarországon az üzemeknek tódulniuk kellene a hátrányos helyzető térségekbe – ha már egyszer ebbe az országba tévedtek. A politikus is csak egy betanított majom, aki ha jól végzi betanított munkáját, akkor megszerzi a beruházást. A valóság azonban egészen mást mutat. Az USA-ba lényegesen több befektetés történik, mint a szomszédos Mexikóba, az EU-ból sem akar elmenekülni a vállalkozások nagyobbik része. Magyarországon pedig az elmaradott gazdaságú térségekbe nem tódulnak a vállalkozások és a mőködı tıke, miközben egyes térségekben súlyos munkaerıhiánnyal küszködnek, és nagyobb távolságokról is elhoznák buszokkal a munkavállalókat. Különösen fontos kiemelni, hogy a sikeres térségekben nem minimálbéren dolgoznak az emberek. Éppen ellenkezıleg, az ilyen nagyvállalatok a jól fizetı munkahelyek közé tartoznak. Ha figyelembe vesszük a költségmegtakarítás lehetséges mértékét alacsonyabb bérszínvonalú térségbe való költözéssel, akkor sok esetben csak azzal magyarázhatjuk a különbséget, hogy az adott térség munkaereje számára nem idegen az adott tevékenység. A tevékenységi körök történelmi kialakulásának folyamatát nem érdemes kritizálni, sokkal inkább alkalmazkodni érdemes, ami a jövıbeni siker kulcsa lehet. Ugyanakkor voltak és vannak olyan tevékenységek, amelyeket a világpiac szerkezeti változásai miatt érdemes abbahagyni. A rendszerváltás gazdasági hatásainak igen látványos gyárbezárások voltak a mérföldkövei. Emlékezetes a Magyar Hajó- és Darugyár bezárása. A bezárás körül kialakult vitában az egyik oldalon a gazdaságossági számítások álltak, a másik oldalon a munkahelyüket és munkakultúrájukat védı munkások. Hajóépítı munkások sorra mondták el, hogy ha velük abbahagyatják a munkát, akkor az egész szakmának annyi. Sokan azt gondolhatták, hogy ez csak egyfajta érzelmi zsarolás, a

77

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez munkások egyszerően nem akarják elveszíteni az állásukat. Természetesen nekik is igazuk volt, ám a hajóépítık is valami fontosat mondtak el. Hasonló dráma történt, amikor a nagyhírő Magyar Acélárugyárat az ÖMV vásárolta meg, mert a Váci úton lévı gyár területe értékesebb volt, mint a rajta álló gyár. A vevı pedig egy vállalkozót bízott meg, hogy a szó legszorosabb értelmében eltakarítsa a gyár területén lévı kacatokat, mielıtt jönnek a dózerek és valami kárt tesznek magukban a bontás során. Ha eddig nem derült volna ki, a helyen ma egy benzinkút áll. Tizenöt évvel a rendszerváltás után Budapest vonzáskörzetébe egészen biztosan nem tud letelepülni egy nagyobb mérető forgácsoló-cég, mert nincs ember, aki forgácsolni tudna. Semmi baj, legfeljebb – ha szükséges lesz – képzünk elegendı szakembert. És különben is. Hiszen pont errıl beszélünk, az iskolai képzettség magasabb szintre történı emelése. Sajnos nem így mőködik! A következı évtizedek a kiöregedés révén eltakarítják az utolsó nyomait is ezeknek a szakmáknak, és ember sem lesz, aki megtaníthatná azokat a fogásokat, amelyek nincsenek leírva a tankönyvekbe, mégis minden szakmabeli ismerte egykor. Azoknak, akik azt hiszik egy-két apróságról van szó és nem kell ennek akkora feneket keríteni, emlékeztetıül: Egykor olyan magától értetıdı volt a kıfaragás, hogy senki le nem írta a hogyanját, sem azt, hogyan kell hatalmas kıtömböket élı erıvel mozgatni, szállítani, egymásra pakolni, összecsiszolni. Olyan természetes volt, hogy meg sem említik sem Egyiptomban, sem Perzsiában, sem Athénban, sem Rómában, sem a maják, vagy az aztékok. Nahát, akkor most nem tudunk piramisokat építeni? Nem errıl van szó. Pusztán körülbelül akkora létszámmal és annyi idı alatt tudnánk a mai mőszaki felkészültséggel teljesíteni, mint egykor. Vajon a lakosság hány százaléka lenne képes életben maradni egy száz évvel ezelıtti, jól felszerelt tanyán? Tehén fejés, csirkevágás, kenyérsütés, villany nincs, vezetékes ivóvíz sincs, döngölt padló, cipı nincs, se wc-papír. Pedig nincs szakkönyv, amelyikbıl elsajátíthatók ezek az ismeretek. Akkor most mindenkinek meg kell tanulni minden szóba jöhetı tevékenységet? Vagy minden tevékenységet egy kicsit kell gyakorolni társadalmi szinten? A válasz ennél sokkal egyszerőbb. Tudatosan kell dönteni arról, melyek lesznek azok a tevékenységek, amelyek a társadalom arculatát meghatározzák. Tudatos gazdaságépítési stratégiával kell kiválasztani az olyan tevékenységi köröket, amelyek folytatása nem lesz kiemelt fontosságú a jövıben. A preferált tevékenységi körök meghatározását nem az alapján kell meghatározni, hogy mit szeretnénk, nem a vágyaink kivetítésére szolgál. Sokkal inkább a gazdasági környezet – nevezetesen a világpiac! – felmérése a feladat, azon belül pedig a szőkebb környezetekben lévı gazdaság felmérése a cél. Ismerni kell a környezı országok, az EU-tagok tevékenységi palettáját. Felesleges olyan tevékenységek preferálása, amelyeket valahol Európában magas szinten őznek. Ugyanakkor számításba kell venni a szükségleteket, ami viszonylag egyszerően felderíthetı. Azok a termékek, szolgáltatások, amelyek Európa-szerte importból származnak, jó eséllyel indulhatnak a kiválasztott tevékenységek körébe. A legfontosabb szempontot a legkevésbé szabad figyelmen kívül hagyni. Ismerni kell az adott térség hagyományos tevékenységét. Az Ózd-Pétervására-Salgótarján térség hagyományosan a nehéziparra épül. A bányászat, kohászat és az üvegipar tevékenységei már a középkortól jelen vannak. A XIX. századi gazdaságfejlesztés nagy mértékben épített ezekre az alapokra. A legnyilvánvalóbb megjelenése ennek a vasút célirányos fejlesztése a térségben. A munkásság megerısödése késıbb a XX. század elején éppen ezért tudott a szocialista-kommunista eszmerendszer melegágya lenni. Trianon után jelentısen megváltozott a térség szerkezete elsısorban azért, mert a szétcsatolt területek északi oldalán maradt az ércbányászat meghatározó

78

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez része, míg a déli oldalon a feldolgozó kapacitás és a hatalmas munkástömeg. A térség nehézipari tevékenységének fénykora a II. világháború utáni idıszak, amikor Magyarország a vas és acél országává vált. Az ezt követı idıszak sem nevezhetı a profilváltás idıszakának, sokkal inkább a csendes, államilag dotált vegetálás korszaka következett egészen az 1990-es rendszerváltásig, amikor a térség gyakorlatilag a saját súlya alatt összeszakadt. A kívülállók pedig, akik addig akár erıvel is életben tartották a folyamatot, hirtelen eltőntek, vagy viszolyogva tekintettek az itt élıkre, akik nyilván maguk tehetnek a kialakult helyzetrıl. Azt meg ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ezek után a társadalom extra erıfeszítéseket tesz olyan térség felemeléséért, amely pl. a recski munkatáborról híresült el, amely térség állandóan dotációban részesült az elızı évtizedekben. Ez azonban buta stratégia, hiszen a térség növekedési pályára való állítás nélkül folyamatos támogatást igényel, míg az állam közös költségeihez nem tud hozzájárulni. Ezért minden erıvel arra kellene törekedni, hogy a térségnek kialakuljon a saját profilja. Ez a profil egyrészt lehet a hagyományos nehézipar jellegő tevékenység, vagy egy erıteljes váltást végrehajtva valamilyen más tevékenységcsoport meghonosítása. Vizsgáljuk meg az elsı esetet! Természetesen ebben az esetben nem arról van szó, hogy a kohászathoz, vagy az ércbányászathoz kell visszatérni. Bajunk így is van elég. Az apró változtatások megértéséhez elegendı azokat a térségeket megvizsgálni, amelyek az elmúlt idıszakban sikeressé váltak. Székesfehérvár. A rendszerváltás elıtt elhíresült híradástechnikai gyáráról, hadiipari hírközlési berendezés gyártásáról, valamint busz-gyártásáról. A rendszerváltás után a televíziógyártás megszőnik, ahogy más elavult tevékenységek folytatása is, ám a helyes gazdaságpolitikai stratégiának köszönhetıen a térségben megjelennek olyan multik, akik – láss csodát – elektronikai összeszerelı üzemek letelepítésével újraindítják a termelést. Fontos kiemelni az itteni munkaerı lojális hozzáállását a problémamegoldáshoz. Elhitték a vállalat vezetésének a termelés újraindításába vetett hitét. Az országos átlagot meghaladó jövedelemszintjük annak honorálása, hogy partnereknek mutatkoztak a profil átalakításában. Még akkor is, amikor az pillanatnyi érdekeik ellen való volt. Idıközben persze a nagypolitika előzött néhány gyengélkedı vállalatot avárosból, mint pl. az IBM merevlemez-gyárát, ám helyét sorra veszik át újabb üzemek, amelyek rendre hasonló profilú tevékenységek betelepítésében gondolkodnak. Esztergom. Amivel már a rendszerváltás elıtt is rendelkezett a város: egy hatalmas konténergyár – amely éppen a mai autógyár mellett állt -, vasúti iparvágányok – amelyre nagy szüksége volt a konténergyárnak -, és folyami hajózás. A rendszerváltás után létrejött autógyártási kapacitás és a beruházó akkori elképzelései jól mutatják, hogy nem akart eredetileg mást, mint a meglévı profilra való telepedést, majd annak kiterjesztését a lehetıségeknek megfelelıen. A beruházó úgy gondolkodott, hogy a részegységeket beszállítja, a gyárban és környezetében pedig az összeszerelést, valamint a karosszériaelemek gyártását végzi kezdetben. Ez tökéletesen illeszkedett a konténergyártás profiljához, ahol „karosszériát” gyártottak és ezeket szerelték össze. Miután a nyersanyagként szolgáló lemezárut nem tudták beszállítani hazai relációból, arcizmuk sem rezzent, hozatták Németországból. Ez nem okozott problémát a vasút és a folyami hajózás rendelkezésre állása miatt. Mielıtt bárki azt gondolná, hogy az alkatrészek, részegységek beszállítása, valamint a kész jármővek elszállítása megoldható lenne közúton, azok figyelmébe ajánlandó a következı hevenyészett számítás: Már jelenleg is meghaladja a gyártás volumene az évi 100 000 darabot, és a jelenlegi célkitőzés a 200 000 darab elérése. Ez azt jelenti, hogy a hétvégék és ünnepnapok figyelmen kívül hagyásával – amikor egyébként sem közlekedhetnek az utakon nehézgépjármővek – hozzávetılegesen 200 munkanappal kell számolni. Egy napra jelenleg 500, a tervek szerint pedig 1000 jármő alkatrészeinek beszállítását, majd ugyanennyi kész jármő elszállítását kellene megoldani. Hát, nem tudom…

79

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Tatabánya. A rendszerváltás elıtt a város bányászatáról és bányagépgyártásáról volt ismert. A rendszerváltás után hosszú idın keresztül szenvedett a munkanélküliségtıl és a kilátástalanságtól. A megváltást egy felni-gyártó üzem letelepítése hozta meg. Fontos látni a profilváltás jellegét, amely a korábbi tevékenységekhez képest alig tért el, ám a korábbi veszteséges tevékenység helyett világszínvonalú termelıüzem létrehozásához vezetett. Gyöngyös. A rendszerváltás elıtt tranzisztorgyáráról híres település. A termékpaletta azonban már fénykorában is elavult volt, csak kullogott a világ élvonala után. A rendszerváltás után megjelent a világ legnagyobb elektronikai alkatrészgyártó multija, a Vishay, amely elektromechanikus alkatrészgyártásának egy részét ide telepítette. E mellett gyártanak itt ferritmagokat, amely szintén nem nevezhetı a planár-ciklusok Mekkájának. Idıközben megjelent egy fényszórógyár, amely ugyan már nem elektronikai alkatrészgyártás, ám enyhe elhajlással beleillik a profilváltás logikájába. Eger. A rendszerváltás elıtt a hıs várvédıkön, a minıségi borokon és a dohánygyáron kívül a lengéscsillapítók gyártásáról volt ismert a város. A rendszerváltás után sokáig megmaradt a cég, a Berva, ám mellette megjelent több cég is, olyan amelyik ugyanilyen tevékenység mellett kötelezte el magát. Megjelent a ZF Hungária kft., amely – vajon miért? – éppen lengéscsillapítók gyártását helyezte ide, majd a Berva romjain megjelent a Bosch leányvállalata, amely szintén ebben a tevékenységi körben utazik. Sokáig lehetne sorolni a példákat még Jászberény hőtıgépgyártásától Mátészalka optikai gyáráig. A fenti példák egyben biztosan hasonlítanak egymásra. A letelepülı vállalkozások minden esetben a meglévı munkaerı tapasztalati tudására, szocializációjára támaszkodtak. Fontos megérteni az emberek munkához való alkalmazkodásának tradícióit. Egy bányászt, vagy kohászt az ırületbe lehet kergetni azzal, ha asztal mellé ültetve, nagyító alatt, mütyőröket babrálva kell munkaidejét tölteni. Hasonló meghurcoltatásnak van kitéve az órás pontosságához szokott ember, ha nehézfizikai munkát kell végeznie az idıjárás viszontagságait elszenvedve. Persze mindig lesznek, akik azt gondolják, hogy az egyik munka nemesebb, a másik alantasabb, hogy paraszti munkát csak az elmaradottabb térségekben élık végeznek.

Munkaprofilok használatba vételének költségei Bizonyos esetekben bele kell törıdi az elkerülhetetlenbe, a teljes profilváltásba. Ilyen folyamat zajlott le Európa-szerte a XX. század elsı felében, amikor a mezıgazdaságban dolgozók jelentıs hányada állt át ipari tevékenységekre, majd a XX. század második felében, amikor a nehézipart, bányászatot kellett felszámolni. Ezek fájdalmas idıszakok, amelyeknek súlyos költségei is vannak. A kérdés az, hogy ki fizesse meg ezt a költséget? Viszonylag egyszerő azt válaszolni, hogy mindenki gondolkodjon a saját sorsáról, ám ez a stratégia hamis eredményre vezet. Miért? Mert a segítség nélkül maradt ember hamar segélyre szorul. Tehát nem elég, hogy munkájával immár nem tud a közös teherviseléshez hozzájárulni, hanem ezen felül még támogatást is igényel. Persze azt is mondhatjuk neki, hogy nem adunk segélyt. Mi lesz azonban gyermekeivel? Mi történik a közbiztonság romlása esetén? Ha senkin sem segítünk mi a biztosíték arra, hogy mi magunk ne jussunk idıvel hasonlóan keserves sorsra? A beavatkozás elkerülhetetlen. Ennek költségeit pedig a társadalomnak kell viselni. Ahhoz azonban, hogy az átképzés a lehetı leghatékonyabb legyen alapos elıkészületekre van szükség. Elvileg senkinek nem érdeke az adófizetık pénzének elherdálása és az állapotok fenntartása. Elvileg az egész társadalom abban érdekelt, hogy a lehetı legkisebb szenvedések árán megtörténjen az átalakulás és a randa békából királyfi váljon, még akkor is, ha ehhez meg kell csókolni. Aki pedig nem tud békát csókolni, szorongathatja egész életében.

80

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Elıkészületek. Felvetıdik a kérdés. Mire változtassuk a profilt? Természetesen minden esetben az a cél, hogy a lehetı legkisebb változtatásokkal érjünk célba. Elvileg lehet persze utcai virágárusokból nagyságos asszonyokat varázsolni, bányászokból informatikust, kohászokból jogászt. A plagizálás azonban nem csak alantas, de költséges is, ráadásul az adófizetık pénzébıl. Ezért törekedni kell annak a profilnak a megtalálására, amely a legkisebb átalakítás után a legeredményesebb az adott térségben. Nem az a kérdés, hogy az új területen milyen eredményességi mutatókkal rendelkezünk majd, hanem az, hogy az új területeken elért eredményekbıl levonva a változtatás költségeit a lehetı legmagasabb maradvány felett rendelkezhessünk. Tehát Tatabányán felni-gyár és nem sziliciumvölgy, Gyöngyösön elektromechanikus alkatrészgyár és nem autógyártás. Annak meghatározása, hogy milyen profilt kell választani az elsısorban az igények jellegétıl függ. A meglévı képzettségek és a lehetséges profilok közötti kapcsolatok felismerése némi fantáziát és leleményességet feltételez. Ilyen tevékenység elvégzését ezért nem szabad politikusra bízni. Akkor kire? Egyrészt lehet arra a vállalkozóra, aki a beruházást akarja végezni. Ez bizonyos esetekben sikerre vezet. Ilyen példa Esztergom esete, ahol a Suzuki kelet-európai elkötelezettsége ismert volt még megjelenése elıtt, csupán az volt kérdéses, hogy hova települjenek ezen belül. Ezen az elven minden térség megtalálja a maga befektetıjét, csupán idı kérdése. Ennek az idınek a költségeit azonban az egész társadalom fizeti. Ráadásul csak abban az esetben lesz sikeres ez a stratégia, ha a befektetık érdekeltté válnak az ország átvizsgálásában, hátha találnak megfelelı térséget a saját profiljukban. Mivel ez a vizsgálat önmagában bizonyos elemzési költségekkel jár, ezért csak abban az esetben kezdenek majd ilyen vizsgálatba, ha elfogadhatóan magas megtérülést ígér. Tehát magas adókedvezményekkel, vagy egyéb kecsegtetı tulajdonságokkal kell a csalogatást elvégezni. Ennek az árát azonban mégis csak a társadalom egésze fizeti meg hosszabb távon. A másik modell Székesfehérvár esete. A Videoton magánkézbe került. Az új tulajdonos abban volt érdekelt, hogy minél hamarabb minél magasabb eredményességi szintre emelje az általa kezelt vállalatot. Így nem csak a lehetséges befektetık keresték a magyarországi célterületeket, hanem a magyar vállalkozó is minden erejével azon volt, hogy megtalálja az addigi profiljához leginkább illeszkedı befektetıi köröket. Vajon lett volna befektetı akkor is, ha nem önös érdekek mozgatják a vállalat reorganizációját, csupán az állami és önkormányzati jóakarat? Idıvel bizonyosan. Talán nem pont ezek a befektetık, talán nem pont ilyen közeli tevékenységi körökben, de elıbb-utóbb sikerült volna. A kérdés az, hogy közösen nyomorgunk, vagy lemondunk – esetleg uralkodunk – saját irigységünkrıl, és beletörıdve az elkerülhetetlenbe, a profitot termelı vállalkozó gazdagodásába, sorstársak leszünk egy sikeres régióban. Amíg e mentális változáson nem sikerül keresztül esni, addig a térség mások által eltartott kegyelemkenyéren él, pontosabban élısködik. Közös érdek, hogy ez ne így legyen. El kell érni olyan konstrukciók kidolgozását, ahol eredményorientált vállalkozások is be tudnak kapcsolódni egy-egy térség „értékesítésébe”.

Befektetıi szempontok a tevékenységek elhelyezésekor Fontos érteni a befektetı szempontjait vállalkozása letelepítésekor. Mint az már a fentiekbıl kiderült korántsem vakon, meggondolatlanul választanak helyet egy beruházás megvalósításához. Melyek a prioritások? A legfontosabb a megfelelı környezet megléte. Ennek a környezetnek a léte elsısorban emberi tulajdonságok sorából áll. Tehát nem fejezhetı ki autópályák kilométereivel, vagy Internet-elérhetıség mikéntjében. Pontosabban mégis, ám ez a vetület egészen más, mint ahogy gondolnánk.

81

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Az érthetıség kedvéért nézzünk egy másik banánköztársaságot, mondjuk Nigériát. Lássuk be, az emberi szolidaritás jegyében joggal várhatjuk el nemzetközi nagyvállalatoktól, hogy termelı kapacitásukat ne Ózdra, hanem mondjuk Lagosba helyezzék. Itt lényegesen több az éhes száj, alacsonyabb a bérszínvonal, nem kell főteni az üzemcsarnokokat, tengerjáró hajókkal megközelíthetı, repülıtérrel is rendelkezik. Adózás szempontjából lényegesen jobb pozíciók érhetık el, a környezetszennyezési szempontokat „rugalmasan” kezelik, a szakszervezetek nem zavarnak be, a munkáltatói jogok rugalmasabban gyakorolhatók. Biztonság. Az európai országok olyan biztonságot sugároznak, amely jelenti egyrészt a politikai rendszer és berendezkedés biztonságát. Nem telepít senki tıkét olyan országba, ahol bármikor kialakulhat mondjuk egy Szomáliához hasonló polgárháborús helyzet. Egy befektetés biztonsága a legfontosabb szempontok közé tartozik. Olyan mértékig fontos, hogy térségünkben elegendı – mivel kis mérető országokról van szó -, ha a szomszédos ország helyzete destabilizálódik, máris menekülésnek indul a befektetések mobilizálhatóbb része. Példa erre az orosz gazdaság 98-as összeomlása, amely elsöpörte a pesti tızsdét. Tévedés tehát azt gondolni, hogy bennünket nem érint Ukrajna politikai stabilitása, hiszen EU-tagok, NATO-tagok vagyunk. A szlovák, vagy a román belpolitika igenis hatással van Magyarország megítélését illetıen. Amikor a lengyel, vagy a cseh belpolitika kormányválságot idéz elı (2005 eleje), az a pesti börzén súlyos milliárdokkal mérhetı. Tévedés azt gondolni, hogy a demokratikusan megválasztott vezetést legfeljebb idı elıtt lecseréljük, ha nem hozza a megfelelı eredményeket gazdaságpolitikája. A 2004-es kormányváltás és az azt megelızı hibás gazdasági lépések valódi dollár-milliárdok elherdálásával járt. Így derül ki a 2002-es választások felelıssége. Természetesen soha nem tudjuk már meg mivel járt volna, ha másképp szavaz az ország: az is lehet, hogy sokkal többet fizettünk volna rá. Hasonlóan rengeteg pénzébe kerül az országnak minden pénzügyminiszter-váltás. Ebben a tengerben tényleg csepp a régi végkielégítése. A közbiztonság fontossága sem elhanyagolható. Magától értetıdı az olyan helyek elkerülése, ahol a teherautókról „leesik” az áru. Nehezen tervezhetı a termelés, ha az alapanyagok beszállításuk közben elvesznek. Hasonló a helyzet a készáru szállításával kapcsolatban. A lopásokon túl fontos a dolgozók biztonsága is. Ahol a telepített szakemberek testi épsége veszélyben van, ott egyrészt nem tudja összeszedetten elvégezni munkáját, másrészt személyének hiánya súlyos termeléskiesést jelent, amely eleve kizárhatja az eredményes termelést. A telepített szakemberek általában valamilyen szakterület specialistái, akiket a helyszínen pótolni nem lehet. Komoly problémát jelent a korrupció is, amely nevetséges helyzeteket hozhat. Nem kapja meg a cég az importhoz, exporthoz szükséges engedélyeket, emiatt nem tudják idıre szállítani a cég termékeit. Mellesleg pontosan ilyen helyzetek értékelik le gazdaságilag azokat az egyébként stabil térségeket, ahol alkalmi létszámleépítések miatt a szakszervezetek sztrájkokkal akadályozzák a termelést. Minden sztrájk arról gyızködi a befektetıt, hogy más területre helyezze teljes termelési tevékenységét. A Görögország által rendezett olimpia olyan esemény volt a maga sztrájkjaival, amely hosszú évekre megpecsételte az országba történı beruházások sorsát. A munka fogalmának európai típusú ismerete. Közismert egyes népek rugalmassága, ha arról van szó, hogy adott idıben kezdjenek valamilyen tevékenységbe. A munkahelyen pontos idıben való megjelenés, a munkaidınek tiszteletben tartása komplex gyártórendszerek üzemeltetésekor rendkívüli jelentıségő. A rendszerváltás után Magyarországon is szokatlan volt az, hogy a munkaidı kezdı percében már a munkavégzés helyszínén, a gép mellett kellett állni a megfelelı munkaruhába beöltözve. Hasonlóan az ebédidı „rugalmas” kezelése is demoralizál, ahogy a munkaidı végének betartása is lényeges. Ugyanígy nem megengedhetı a munkaidı elıtt és alatt történı alkoholfogyasztás. Meg kell említeni, hogy Észak-magyarországon többek között pontosan az ilyen helyzetek kezelése okozott sok esetben problémát.

82

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Az alkalmazotti fegyelem ezeken túl is fontos. A munkaidı alatt folyamatosan végzett tevékenység, a fusizás kerülése, az eszközök, értékek tiszteletben tartása sok esetben súlyponti kérdés a befektetı számára. A bérköltségeket sokszorosan meghaladó értékő berendezések üzemeltetése megköveteli a dolgozótól a figyelmet, óvatosságot. Érdemes megfigyelni a sikeresebb térségek családi házainak környékét. Na nem csak Ausztriára, vagy Németországra érdemes figyelni, érdemes megnézni a jászság portáit, Esztergomot, vagy a Dunántúl nyugati részének állapotát. Persze, mondják sokan, ha az elmaradott térségekbe kerülnének beruházások, itt is lesz igényesség. Éppen ezért nem is az osztrák határvidéket érdemes nézegetni, hanem a jászság azon részeit, ahol még nem jöttek létre nagyobb beruházások. A kertek, elıkertek gondozása, a faültetések leginkább idıbe és nem pénzbe kerülnek. Vajon több millió dollár elhelyezése esetén hol látnánk nagyobb biztonságban egy beruházást: ahol az emberek saját házuk környékének rendben tartását sem tartják fontosnak, vagy ahol az emberek szemét bántja a rendetlenség, a felfordulás, a gaz, az alkalmi szemétdombok, a kertek építési lerakatai? Igényesség. Ahogy az igényesség kiül házunk elejére, úgy határozza meg a munka során a munkadarabhoz való viszonyt is. A munkafolyamat során felmerülı problémák felismerése sokkal fontosabb a termelés folyamatosan magas színvonalon történı folytatása szempontjából, mint a leleményes problémamegoldások alkalmazása. A beragadt szerszám, a nehezen futó szánszerkezet, a csikorgó futószalag jelzése a felettesek felé sokszor hatalmas karbantartási költségeket takarít meg. Ez persze egyben az állásidı minimalizálásához is hozzájárul, ami viszont a bérek magasabb szinten való realizálását eredményezi. Nagy kérdés, hogy ezt a dolgozó belátja-e? Lojalitás. Vajon mi történik, ha valamilyen speciális helyzet miatt, pl. áramkimaradás, üzemzavar miatt az üzem nem tud határidıre teljesíteni? A munkáltató szempontjából csak egy rendkívüli mőszak beiktatása a megoldás, de vajon mit szólnak ehhez a dolgozók? Hajlandóak együttmőködni a cég sikeressége érdekében, vagy mereven elzárkóznak ettıl? Természetesen a példa szempontjából arról az esetrıl beszélünk, amikor ezért a munkáltató is hajlandó extra gázsit fizetni, nem arról, amikor a végletekig kizsigereli a dolgozókat. Természetesen normális befektetı méltányolja, ha a térség nagyra értékeli jelenlétét, és szívesen bıvíti a termelést, ha erre alkalmat tud teremteni. Emlékezetes példa a MALÉV esete a 2004-es évben, amikor a pilóták – akik éppen sztrájkot terveztek – a cég vezetésével való megbeszélés eredményeként vállalták bizonyos utak térítésmentes teljesítését a cég fennmaradása érdekében. Egzisztenciális igények. Svédország északi részén állítólag alig vannak hajléktalanok. Na ja! A jóléti állam mindenkirıl gondoskodik. Vajon mi lenne, ha nem tenné? Valószínőleg akkor sem lennének. Oké, tényleg morbid volt a példa, ám jól kifejezi, miért igyekvıek bizonyos népek? Szó nincs arról, hogy megszállottan szeretnek dolgozni. Igaz, ezek a népek erkölcseiket tekintve is igyekszenek a feladatok lelkiismeretes végzésére ösztönözni a polgárokat – fıként a családon belüli értékrend hangsúlyozásával. Ezzel együtt azonban a jóléti állapotok elérése után sem gondolnak sokan a hanyatt dılésre. Egyrészt az elızı évszázadok alatt megtanulták, hogy a sikeres, bıséget hozó idıszakokat utol szokta érni egy nélkülözésekkel terhes idıszak. Másrészt viszont sokan a munkahelyeket már nem csak jövedelemszerzı helynek tekintik, hanem az önbecsülésük erısítését szolgáló helynek is. Ez jótékonyan hathat a cég eredményességére, ami viszont az innovatív munkatársakat igénylı tevékenységek telepítését olyan helyekre irányítja, ahol vevık az ilyen kihívásokra. Sokan azt gondolják, ez mindenütt teljesülı feltétel. Hát nem tudom. Vajon lottó ötös mérető fizetések mellett mennyi ideig dolgozna? Elvégre egyszer élünk! Kulturális és szakmai háttér. Ezzel kellett volna kezdeni, ha a fontossági sorrendet követtük volna. Nyissunk bányát! Óriási szerencsénk van! A térségben minden lakosnak van diplomája, ráadásul bányamérnöki, és alig várják, hogy dolgozhassanak. Ki fog bányászni? Ki fogja a gépeket kezelni, javítani, az elektromos hálózatot szerelni, a zsaluzatot építeni? Pedig mindenki nagyon

83

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez okos. A példa talán abszurd, ám rávilágít arra, hogy milyen összetett feladat a termelés szereplıinek megtalálása. Építsünk porcelángyárat! A térségben mindenki bányász volt, de hajlandóak átállni más munkára, csak legyen munka. Vajon mennyi idı kell, amíg az emberek megszokják az eltérı munkakört? Mennyi kár keletkezik a más munkakörbe való betanulásból? És fıleg: ki fizeti ezt a költséget? Nyilván hajlandó bizonyos területeken a beruházó is terheket felvállalni, ha azok még az alternatív befektetési célterületekhez képest elfogadható költségőek. Ugyanakkor a befektetı olyan területet fog keresni a letelepedésre, ahol a tervezett tevékenységnek leginkább megfelelı környezetet talál. Csiszoljunk gyémántot! Salgótarjánban például már foglalkoztak ilyesmivel. Na nem gyémántcsiszolással, de üvegcsiszolással. Mind a kettı áttetszı, kemény, csiszolás, ülve kell végezni, és kézi munka. Bizonyára lehetne még sorolni a hasonlóságokat, de hiába. Ugyan Magyarországon kevés hasonlóan jó helyet lehetne találni a tevékenység gyakorlásához, ugyanakkor van néhány kiemelt hely a világon, ahol ezt magas színvonalon, hatalmas, több évszázados (!) tapasztalattal felvértezve végzik. A magyar gazdaság valószínőleg az életben nem lesz olyan erıs, hogy ezt a sajátosságot megvásárolja. Kivéve, ha: három millió New York-i betántorog Magyarországra.

Befektetıi körök, kormányzatok terelése, hatékonyságnövelési módszerek Szívesen beszélnek politikusok arról, hogy majd ık kapcsolatrendszerükkel, diplomáciai érzékükkel finoman nyomást gyakorolnak a megfelelı gazdasági szakemberekre, hogy a befektetések éppen oda igyekezzenek, ahova munkahelyeket kellene telepíteni. De szép is lenne! Talán a tıke egyáltalán nem befolyásolható a kormányok, vagy önkormányzatok által? Ez sem igaz. A valóságban a befektetıket azzal lehet a legjobban befolyásolni, ha a környezeti feltételeket ideálissá teszik a számukra. Mint a fentiekbıl már kiderült, ez nem az adókedvezmények maximalizálásával, vagy a bérköltségek minimalizálásával érhetı el. A tıke orientálásának módszeréhez hozzátartozik a megfelelı profil megválasztása. Ha a térségben a munkakultúra megvan az adott tevékenység végzéséhez, csupán annyi a feladat, hogy megfelelı környezetet is teremtsünk üzemterület kialakításával, befektetési támogatásokkal, a megfelelı tömegközlekedési rend kialakításával, beszállítói háttér támogatásával, szállítmányozási rendszer adaptálásával. Amíg idáig eljut a folyamat rengeteg idı telik el. A legfontosabb a megfelelı tevékenységi kör megfogalmazása. Ennek feltárásához nyújthat hatalmas segítséget a munkanélküliséggel foglalkozó fejezetben leírt feltárási módszer. Fontos hangsúlyozni, hogy a tıke nem tekinthetı valamiféle nagyvadhoz, amelyet semmiféle tulajdonság nem jellemez, és egyszerően le kell teríteni: minél nagyobb trófea, annál jobb. Az ész nélküli „vadászat” több okból is veszélyes. Veszélyes azért, mert a közpénzek elherdálásával jár, hiszen a befektetı tudja mit akar, legfeljebb a befektetést megszerezni kívánó lebegtetheti magát – vagy a választókat? – abban az érzésben, hogy sikerülhet. Veszélyes azért, mert a megszerzésre való törekvés során sok esetben felesleges lépéseket tesz a befektetésre pályázó. Képes óriási infrastrukturális beruházások megvalósítására, speciális kedvezményezési rendszer kialakítására, esetleg energetikai fejlesztésekre. A legveszélyesebb viszont azért, mert elıfordulhat, hogy sikerül megnyerni a befektetıt, és elindul a meghurcoltatás. Nem megfelelı beruházás megszerzése a szükségesnél több átalakítást kíván a foglalkoztatási és infrastrukturális szerkezetben. Természetesen ilyenkor feltételezzük a jobb beruházási lehetıség létét is, hiszen mindig számít a mihez képest? A nem megfelelı beruházás vagy a munkaerı

84

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez képzettségét, vagy a környezeti feltételeket, a természeti adottságokat, energetikai hátteret, közlekedési hálózatot tekintve rossz választás. Éppen ezért tekintjük nem megfelelınek! A helytelen választás több esetben is fájdalmas folytatással jár. A munkaerı-tényezı figyelmen kívül hagyása azzal jár, hogy folyamatosan emberhiánnyal küszködik a környék. Érdekes velejárója a folyamatnak, hogy eközben állandósul a munkanélküliség. A szükséges munkaerıt vagy ki kell képezni, vagy távolabbi területekrıl kell átcsábítani, amely plusz költségekkel jár. Az átképzés költsége, vagy a munkaerı elcsábítása csak az elsı költség a folyamatban. Mindkét tevékenységnek van idı-tényezıje is, amely további költségeket indukál. Ahogy az idıvel folyamatosan lemorzsolódó munkaerı utánpótlása is, vagy az elcsábított munkaerı szálláslehetıségeinek biztosítása is komoly költségeket takar. Ezen az állapoton nem segít, hanem ront amikor a hivatali apparátus kegyetlenkedni kezd a helyi lakossággal: tessék az átképzési programban részt venni bármi áron, tessék megfelelı szálláshelyek kialakításával elısegíteni az ipartelepítés folyamatát. Ennek a folyamatnak a legmeghatóbb velejárója, hogy éppen azokkal szemben végzi ilyen irányú tevékenységét az igazgatási apparátus, akiknek fejéül a vezetıt demokratikusan a jobb sorsban reménykedı helyi lakosság választotta meg. Rossz környezeti adottságokat jelenthet akár a beszerzési forrásoktól, vagy a megcélzott fogyasztói körtıl való nagy távolság. A távolságot virtuálisan növeli az e célra alkalmatlan közlekedési hálózat, akár azért, mert túl nagy költséggel üzemeltethetı, akár azért, mert áteresztıképességét tekintve nem kielégítı, akár azért, mert csak lassan juttatható el rajta a szükséges árumennyiség. E kérdéskörben látszik legkarizmatikusabban az ország vezetésének törekvése – legalábbis szóban. Ha az elmúlt évtizedek során ígért gyorsforgalmi úthálózat mind készen lenne, valószínőleg világelsık lennénk e tekintetben. Csak az utolsó választások során a két nagy tábor 600, illetve 800 kilométer utat ígért. Tehát akkor ezzel semmi gond, csak meg kéne építeni? Ez az ország nem a vége a világnak, nem is a közepe, egyszerően a része. Olyan közlekedési hálózat, amely nem kapcsolódik szervesen a környezı országok közlekedési hálózatához, a közpénzek hőtlen kezelésével egyenértékő. Persze lehet arra hivatkozni, hogy a szomszédos ország nem partner az úthálózat közös kialakításában, csak az a kérdés, ki fizeti mindezt? Az alsóbbrendő úthálózat állapotának megırzése, új bekötıutak építése is fontos. Itt legalább olyan súlyos az erózió hatása, igaz ez nem olyan látványos jelenség. Két kis település között a kátyúk miatt gyakorlatilag nem, vagy csak alig járhatóvá válik a negyedrendő út. Kit érdekel? A helyiek elszenvedik, a folyamatnak élı tanúiként. Lecsúszásuk a térséggel együtt lassú, észrevétlen folyamat, melynek végeredményeként döbbenten kérdezhetik: hogyan jutottunk idáig? Hasonlóan fontos lehet egy térség energiával és pl. vízzel való ellátása. Természetesen ez nem kérdés olyan esetekben, amikor a fajlagos energia-, vagy vízfogyasztás jelentéktelen összetevıje a termelési folyamatnak. Más esetekben kiderülhet, hogy a térségben kijelölt iparterület mondjuk a tájvédelmi körzetek elhelyezkedése miatt nehezen megközelíthetı. A nem megfelelı beruházó megválasztása mindenképpen ráfizetés. A fentieken túl rosszul jár a központi költségvetés, és az önkormányzat is, hiszen késıbb kezd gyümölcsözni az együttmőködés. Feltételezve a megvalósulás végsı sikerét. Rossz a térség hírneve szempontjából is, hisz a sikertörténet közreadása helyett a gondokról és azok megoldásáról szól a sajtó. Ez sokat mond azoknak is, akik esetleg éppen az ideális beruházók lennének. Rosszul járnak a térség munkát váró tagjai is, életük pereg, nekik csak ez az egy van. Jövedelmeik késıbb realizálódnak, vagy egyáltalán nem. Önbecsülésük állapotának romlása a közösségi, társadalmi élet egészére kihatással van. Lelkesedésük kioltása komoly károkat okoz az egész társadalom életminısége szempontjából.

85

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez A helyes profil kiválasztása ugyanakkor segít koncentrálni az erıket, ami közös érdek minden szinten. A beruházóval való kapcsolatfelvétel a tárgyalások bizonyos szintjén nyilvánossá válik, gondolata már nem képezi a titkok titkát. Ezen a ponton fontos bevonni a lehetséges munkaerıt, hogy jelezze felkészültségének hiányosságait, önképzéssel, iskolázással, tanfolyamok végzésével minél inkább alkalmassá tegye magát a feladatok végzésére. Egy induló üzem sikeressége gyorsabb felfutást jelent a termelés volumenében. Ez a foglalkoztatott létszám felfutásának gyorsabb folyamatát vonhatja maga után. Ez a beruházás gyorsabb megtérüléséhez vezet, na meg a befolyó adók dinamikusabb növekedéséhez. A siker az adott tevékenységi körbe tartozó cégek jelentkezését vonja maga után. Hát persze, hogy mindenki ilyen helyre akar jönni! A megjelenı újabb beruházók pedig felverik a munkabéreket, ami ismét az adóbevételek növekedését eredményezi. Megszőnnek a segélyezések, építkezések indulnak, de nem csak ipari létesítmények, hanem lakóházak is épülnek, fiatalok költöznek a környékre, és persze kisvállalkozások, meg autókereskedések, áruházak, ruházati boltok, és persze mindenki adót fizet! Hát nem csodálatos? Ha tudja az ember, mit akar…

Befektetési szempontok prioritásai a tıke szempontjából Tévedés lenne azt hinni, hogy a befektetı minden esetben tiszta szándékkal közeledik. Viselkedése azonban nem magáért való gonoszság. Igyekezete – a látszattal ellentétben – jól felépített stratégia. Spekulációs viselkedésével szemben a hivatalok vagy maguk is professzionális magatartást választanak, vagy hagyják, hogy bolondot csináljanak belılük. Mellesleg az adófizetık pénzén. Persze tagadhatjuk az elkövetett hibákat, és megismételhetjük ıket. Próbáljuk megérteni a nagyvállalatok viselkedését! Szükségük van egy új gyár telepítésére. Mivel multinacionális cégrıl van szó, igyekeznek olyan földrajzi területet választani, amivel összesített mőködésüket minél jobban függetleníteni tudják a kormányok politikájától, a nemzetközi konfliktusoktól. Érdekesen nézne ki a világ jövıje, ha a félvezetıgyártás a világ bármelyik térségére összpontosulna, pl. függvénye lenne a kaliforniai kormányzóválasztásnak, Japán földrengési övezetének, vagy Indonézia vallási, etnikai villongásainak. Ezért a legfontosabb a tevékenység decentralizálása. Egyes térségek politikai helyzetének elemzése megmutatja a beruházás elhelyezésének irányát. Persze a legegyszerőbb az lenne, ha fognák magukat, odamennének és megpróbálnának összehaverkodni a helyiekkel, hátha vevık egy ilyen munkahelyteremtésre. Persze ott szeretnének minél jobban részesülni az égbıl folyó mannából, ezért eszük ágában nem lenne adókedvezményeket adni, sem helyi, sem állami szinten. Tehát a multi elterelı hadmőveletbe kezd. Ez részérıl érthetı, hiszen esetében akár dollár-milliárdokról lehet szó. Nehezen lehetne megmagyarázni a befektetınek azt a viselkedését, amely szerint nem él ezzel a lehetıségével, különösen akkor, mikor ez elhanyagolható költséget jelent. Mit is kell tenni? Elıször is sorra kell venni azokat a szempontokat, amelyek fontosak a beruházás kapcsán. Az adómentesség mellett szempont lehet a munkahely-teremtési támogatás összege, vagy a beruházáshoz adott állami támogatás mértéke, a letelepedésre kijelölt terület határainak kiterjesztése, a bekötıutak megépítése, kiszélesítése, a villamos energia, gáz, víz és csatorna letelepítése a kijelölt területre, a szakképzés biztosítása, a kapcsolódó kutatás-fejlesztés állami támogatása, és ki tudja még mi minden? Ezután ki kell jelölni alternatív területeket, persze nem ész nélkül. Olyan helyeket kell kijelölni, amelyek ugyan lényegesen rosszabb adottságúak, de ennek kompenzálására lényegesen nagyobb kedvezményeket hajlandóak adni. Majd megkezdıdnek a tárgyalások. A tárgyalások során kiküldött „megbízottak” természetesen csak tárgyalnak, mint mondják, a végleges döntéseket az igazgatótanács hozza. A megfelelı térség – amelyet a végén választanak – folyamatosan felpuhul.

86

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Egyre nagyobb kedvezményeket hajlandó adni, egyre többet vállal, mivel nem tudja a többi terület valódi értékét. Természetesen a végletekig igyekszik a többi térség is, a tárgyalópartnerek pedig biztatják ıket, hogy versenyben vannak, ne adják fel, reális az esély a megvalósulásra. A végét már ismerjük. Csodák csodájára a végén éppen azon a helyen történik a beruházás, ahol az az elsı pillanattól várható lenne. A különbség mindössze annyi, hogy a befektetı a számára kedvezı térségben aprópénzért lényegesen jobb pozíciót tudott kiharcolni. Ráadásul mindezt úgy tette, hogy a befogadó térség vezetıi örömmel nyugtázzák saját sikerüket. Hogyan kerülhetı el a fenti probléma? Természetesen csak azon az oldalon lehet egyszerősíteni, ahol biztosan tudható a beruházás lehetetlensége. Tehát annak felismerése, hogy nem érdemes foglalkozni az üggyel, súlyos pénzeket ér. Igaz ezek leginkább közpénzek. Célra vezethet ugyanakkor a versenytársakkal való kapcsolatfelvétel is. A versenytársak korrekt tájékoztatása egyértelmővé teszi a nyertes kilétét. Ugyanakkor a baleknak jelölt is hamarabb ismeri fel saját helyzetét, és ezzel energiát, idıt, közpénzt takarít meg. Egyben felgyorsítja azt a folyamatot is, hogy megtalálja saját befektetıjét. A fenti esetekre sorolni lehet a példákat – ahogy azt tenni is fogjuk -, ám érdemes felfigyelni arra, hogy a magántulajdonban lévı ingatlanok esetén a melléfogások lényegesen ritkábbak. Mindjárt más a helyzet, ha az embernek a saját zsebét húzza! Történt, hogy a Toyota gyárat akart építeni, és ehhez megfelelı területet keresett. 2000.8.11 Ipari parkot akar Gyöngyös is A VÁROSHOZ TARTOZIK MÁTRAFÜRED, MÁTRAHÁZA ÉS KÉKESTETİ IS Gyöngyös nem tartozik a legszerencsésebb városok közé; története során eddig tizenhétszer égett le. Ez a veszély ugyan manapság nem fenyegeti, de az év közepéig terhei közé tartozott, hogy megyei hatáskörő intézményeket - elsısorban középiskolákat - mőködtetett tulajdonképpen források nélkül. Most ezeket az intézményeket átadta ugyan a megyei önkormányzatnak, ám a felszabaduló pénzbıl jó ideig csak a város hiteleit fogják törleszteni. Több év alatt csaknem 700 millió forintos beruházással épül a szennyvízcsatorna-hálózat, de még ki kellene építeni az úthálózatot és gondoskodni kellene a szemételhelyezésrıl - mondta Barabásné Czövek Ágnes alpolgármester. Az önkormányzat reméli, hogy ide fogja vonzani a befektetıket, ha az új ipari negyed megkapja az ipari park címet; tervezik az idegenforgalom fellendítését is. Gyöngyösön 27 vállalkozás fizeti az iparőzési adó több mint 60 százalékát. A legnagyobb a multinacionális Lear Automotive Corp. magyar leánycége, a gödöllıi székhelyő Lear Automotive (EEDS) Hungary Gépjármőipari Kft., amelynek gyöngyösi gyáregysége autóalkatrészeket állít elı. Jelentıs a város élelmiszeripara: itt van a Mátratej Kft. és a Fıvárosi Ásványvíz és Üdítıipari Rt. egy egysége. A nagyobb gyöngyösi cégek közé tartozik a Falcotrade Húsipari és Kereskedelmi Rt., az orvosi mőszereket gyártó B. Braun-Medinorm Kft., a Vamav Vasúti Berendezések Kft., a Mátra Volán Rt. és az Antenna Hungária Rt., amely innen sugároz. A városban több ipari övezet is létrejött. Az ötvenes évek erıteljes iparosítása nyomán hatalmas gyártelep épült a Pipishegyen - itt volt az Egyesült Izzó üzeme. Maga a cég azóta összeomlott, de a felsorolt cégek közül néhány ma is a hajdani gyár területén mőködik. A város másik szélén található az a 25 hektáros földdarab, amellyel az önkormányzat tavaly megpályázta az ipari park címet. A pályázatot elutasították, az önkormányzat most befektetıket keres, akikkel együtt az idén újra pályázhat. Az idetelepülık külön kedvezményeket nem kapnak. Minden Gyöngyösre települı cég egy évre mentesül a helyi adó fizetése alól. Ha a beruházás meghaladja a 600 millió forintot, 2 évig, ha az 1 milliárd forintot, akkor 3 évig nem kell iparőzési adót fizetni. A növekedést is próbálják ösztönözni: ha egy társaság adóalapja az elızı évihez képest több mint 20 százalékkal nı, akkor elengedik a 20 százalékon felüli rész 50 százalékát. Harmincmillió forintnál nagyobb értékő gépberuházásnál csak az adó 80 százalékát kell befizetni. Az iparőzési adó 1,9 százalékos. Ennek ellenére nem özönlenek Gyöngyösre a befektetık; a munkanélküliségi ráta 8-9 százalék körül mozog. A város idei költségvetése 6,5 milliárd forint, ez az év végére a pályázati pénzekkel és egyéb bevételekkel együtt elıreláthatóan 7 milliárd forintra nı. Az iparőzési adóból a tervek szerint 815 millió forint folyik be. Az állami támogatás új, normatív rendszere miatt Gyöngyös bevételei mintegy 153 millió forinttal csökkentek. A helyi és a központi források aránya 45-55 százalék. Gyöngyösnek van mintegy 300 millió forint mőködési és 250 millió forint felhalmozási hitele. A mőködési hitel azért gyülemlett fel, mert a város eddig több, megyei funkciókat ellátó intézményt

87

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez - elsısorban középiskolákat - mőködtetett úgy, hogy jószerivel nem volt hozzá forrása. Ezt elismerték azzal is, hogy Gyöngyös 39 millió forintot kapott az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatoknak szánt pénzbıl. A probléma most megoldódni látszik: az intézményeket idén július 1-jétıl átadták a megyei önkormányzatnak. A számítások szerint ennek köszönhetıen jövıre 150-200 millió forinttal kevesebb önkormányzati forrásra lesz szükség az intézmények mőködtetésére. Gyöngyös helyzetét az is bonyolítja, hogy közigazgatásilag hozzá tartozik Mátrafüred, Mátraháza és Kékestetı is. Részönkormányzata például csak Mátrafürednek van. A város infrastruktúrája nem mondható a legjobbnak. A legnagyobb gond a szennyvízcsatorna-hálózat viszonylagos kiépítetlensége. A csatornázottság jelenleg mintegy 50 százalékos. A múlt évben négyéves programot dolgoztak ki a hálózat kiépítésére. A tavaly elkezdett beruházás értéke csaknem 700 millió forint. Ha ezzel elkészülnek, a következı sürgetı feladat az utak rendbehozatala lesz. A legtöbb utca nem aszfaltozott. A tervek szerint a következı két évben 50 millió forintot fordítanak két nagyobb út felújítására az ipari övezetben; ebbe be akarják vonni az érintett vállalkozásokat is. Az idei év legnagyobb beruházása a fıtér felújítása volt. A 250 millió forintos felhalmozási hitelbıl kicserélték a tér alatti és környéki közmőveket, a burkolatot, a növényzetet, és új szobrokat és szökıkutakat helyeztek el. Játszóterek felújítására idén 20 millió forintot fordítottak. Lakást építeni az önkormányzat nem tud, részben mert nincsenek telkei, részben mert nincs forrása. Azt tervezik, hogy a 3-4 emeletes, lapos tetıs épületek tetején alakítanak ki tetıtéri lakásokat. Ehhez keresnek olyan vállalkozót, aki viszonylag olcsón fel tudná építeni ezeket. Az elsı ajánlatokban négyzetméterenként 100-130 ezer forintos ár szerepel, de ezt az önkormányzat soknak tartja. Olyan bankot is keresnek, amely kedvezményes hiteleket tudna nyújtani az érdeklıdıknek, és lehetıség lenne állami kamattámogatás igénybevételére is; bár nem szociális lakásokról van szó, a cél az, hogy kedvezı árú lakások épüljenek, elsısorban a fiatalok lakásgondjainak megoldására. Gyöngyösön egyébként az alpolgármester szerint magasak az ingatlanárak. Egy 50-60 négyzetméter körüli egyedi gázfőtéső lakás ára 6-7 millió forint, egy ugyanekkora panellakás a legolcsóbb lakótelepen 4 millió forint. Viszonylag kevesen keresnek a városban családi házat, ezért csak a 10 millió forint körüliek kelendıek. Most még az a tendencia, hogy a fiatalok kiköltöznek a környékbeli falvakba, de az önkormányzat ezt meg akarja állítani. Ennek a tervnek a része volt a városközpont felújítása, persze cél volt a turistaforgalom fokozása is. Ami az idegenforgalmat illeti, a legfıbb vonzerı a Mátra. Gondot jelent, hogy a legtöbb idegenforgalmi létesítmény felújításra szorul. Komoly elırelépés lehet, ha megépül a kabinos felvonó Mátraháza és Kékestetı között. A több milliárd forintos beruházás a tervek szerint jövıre indul (a tervekrıl lásd külön cikkünket). A környezetvédelmi hatástanulmányok már elkészültek. Gyöngyösnek komolyabb környezetvédelmi problémákkal egyelıre nem kell megküzdenie. A legnagyobb gond az, hogy a Mátrába vezetı út a városon megy át; az elkerülı út megépítésére PHARE-pénzt próbálnak szerezni. Kismértékben szennyezi a város levegıjét a közeli Mátrai Erımő, de ez az ottani új környezetvédelmi beruházásoknak köszönhetıen csökkenni fog (a cégrıl lásd külön cikkünket). Gondoskodni kell a szemét elhelyezésérıl is, de ezt a feladatot csak állami támogatással tudják elvégezni. V. É.

2001.11.4

Rejtélyes nagybefektetı készül Gyöngyösre

A gyöngyösi ipari parkhoz kapcsolódó óriásberuházást tervez egy multinacionális cég, amely várhatóan ez év végéig hozza meg döntését - közölte az MTI-vel Szabó Gyula polgármester. A konszern a beruházás megvalósításához 200 hektárt igényel, ezért a szükséges földek biztosítása érdekében területcserét hajtottak végre a szomszédos Gyöngyöshalász önkormányzatával. Gyöngyöshalász átenged a városnak egy az ipari park mellett lévı 180 hektáros területet. Cserébe Gyöngyös egy 60 hektáros területtel, illetve 355 millió forinttal kárpótolja a falut. A beruházás megvalósulása esetén a cég által befizetett iparőzési adó 7 százaléka Gyöngyöshalászt illeti. Regıs Zsuzsa

2001.11.6

Tatabánya és Gyöngyös is versenyez a PSA-Toyota autógyárért

Várhatóan decemberben vagy januárban dıl el, hol gyártják majd a PSA Peugeot-Citroën és a Toyota Motor közös kisautóját. A lehetséges magyarországi helyszínek között a NAPI Gazdaság információi szerint Tatabánya és Gyöngyös került szóba, de versenyben vannak cseh és lengyel városok is. A beruházás volumene a paksi erımővével vetekszik.

88

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Cseh és lengyel városok mellett Magyarországon Tatabánya és Gyöngyös is versenyben van a PSA Peugeot-Citroën és a Toyota Motor közös kisautójának gyártásáért. Lapunk megkeresésére a PSA Peugeot-Citroën illetékese, Marc Ferrant közölte: az ügyben decemberben vagy januárban várható döntés. Jelenleg három országban, így Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon vizsgálják a gyáralapítás gazdasági feltételeit. A döntés meghozatalakor a logisztikai, bér- és egyéb költségtényezık mellett az esetleges adókedvezményeket és a szociális környezetet is figyelembe kívánják venni. Úgy tudjuk, a cégek delegációja a napokban tárgyalt a gazdasági tárca vezetıivel. Az érintett vállalati elnökök, Jean-Martin Folz és Cso Fudzsio a közelmúltban tartott brüsszeli sajtóértekezletükön bejelentették: 1,5 milliárd eurót fordítanak az évi 300 ezer jármő gyártására alkalmas kapacitás 2005-ig történı kiépítésére. Informátorunk úgy fogalmazott, hogy a beruházás volumene a paksi erımővével vetekszik. Az óriásberuházásra utal, hogy a befektetık 2 millió négyzetméteres területre tartanának igényt, ami vélhetıen az összeszerelı üzemen túl helyet biztosítana a beszállítóknak is. Információink szerint az autógyártás során több mint 10 ezer fıt kívánnak foglalkoztatni. (Összehasonlításul: az Audi gyıri gyárában csaknem 5 ezer fınek adnak munkát.) Ugyancsak a beruházás egyedi jellegét jelzi, hogy 40 megawattos energiaszükséglete lesz a létesítménynek. A tervek szerint a jelenleg gyártott szubkompakt modelleknél kisebb új kisautók fı szerkezeti elemei, a padlóváz, a futómő és a meghajtáslánc azonosak lesznek, de a három márka eltérı vonalvezetéső karosszériát épít erre. A kisautókat 1 literes benzines és 1,4 literes dízelmotorral szerelik fel. Az együttmőködés keretében a Toyota a fejlesztésért és a gyártásért, míg a PSA a beszállítói kapcsolatokért felel. A PSA Peugeot-Citroën és a Toyota Motor az év közepén (NAPI Gazdaság, 2001. június 30., 6. oldal) írt alá szándéknyilatkozatot egy 50-50 százalékos tulajdoni hányadú közös vállalat létrehozataláról, amely kisautókat gyárt majd az európai piacokra. D. J. - D. P. - I. S. Diószegi József

2001.11.29

Év végéig dönt a PSA és a Toyota az új gyárról

A PSA Peugeot Citroën és a Toyota Motor Corp. még vizsgálja, hogy melyik európai helyszínre telepítsék a közös kisautógyártó vállalkozásukat. A Toyota szóvivıje tegnap újólag megerısítette, hogy az évi 300 ezer darabos gyártókapacitás helyszínére vonatkozó végleges döntés még ebben az évben megszületik. A cég egyúttal cáfolta a Nihon Keizai Shimbun értesülését, hogy a japán cég már letette volna a garast egy csehországi bázis mellett. Jean-Martin Folz, a PSA vezérigazgatója a költségkímélést nevezte meg elsırendő szempontként, mivel a kisautó fogyasztói árát tartósan 8 ezer euró alatt kívánják tartani. Emlékezetes, hogy potenciális helyszínként a franciaországi Valenciennes, egy lengyelországi és csehországi helyszín mellett Tatabánya és Gyöngyös is felmerült. Sebı Gábor

2001.12.20

Csehországban épül a Toyota és a PSA közös autógyára

A Prágától 60 kilométerre keletre fekvı csehországi Kolín városában épül a francia PSA Peugeot Citroën és a japán Toyota Motor Corp. közös beruházással megvalósítandó kisautógyára. A mostani hivatalos bejelentés elıtt Lengyelország (a katowiczei iparvidék), illetve kisebb mértékben Magyarország (Tatabánya, illetve Gyöngyös) is reménykedett abban, hogy elnyeri a közel 1,5 milliárd eurónyi beruházást. Az új üzemben a tervek szerint 1,0 literes benzines, illetve 1,4 literes dízelmotoros gépkocsikat állítanak elı, amelyek 8 ezer euró körüli tervezett fogyasztói árral fıként az európai piacot célozzák majd meg. Sebı Gábor

2002.11.28 Tíz hektáron hét vállalat termel Gyöngyösön İSZTİL FÖLDKÁBELEK BIZTOSÍTJÁK A VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁST

89

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Az önkormányzat a betelepülı cégeknek adókedvezményt vagy meghatározott idıre adómentességet nyújt Gyöngyösön, emellett a Egy év alatt 150 millió forintos beruházással mőködtetı társaság tanácsadást, sıt a beruházás kulcsrakész újabb negyven hektár közmővesített területtel kivitelezését is vállalja. bıvül a Heves megyei Gyöngyös ipari parkja. A csaknem két éve mőködı ingatlant fokozatosan fejlesztik a tulajdonosok, nemrég fejezıdött be a villamos energia földkábeleinek lefektetése. Folyamatosan fejlesztik a gyöngyösi ipari parkot. İsztıl - 66 millió forintos beruházás nyomán - az eddigi légvezetékek helyett földkábelek biztosítják a terület villamosenergia-ellátását, valamint jelenleg is tart a terület közmővesítése mondta lapunknak Baráth Zoltán, az egyik tulajdonos, a Baráth Consulting Rt. elnöke. A villamosenergia-beruházást a Gyöngyös Ipari Park Fejlesztı (GYIP) Kft. és az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. közösen finanszírozta. A park infrastrukturális fejlesztésének eredményeként egy év alatt várhatóan újabb negyven hektár közmővesített területtel bıvül az 50 hektáros ingatlan. Az igény esetén akár 120 hektárra is bıvíthetı iparterület 2000 vége óta mőködik ipari parkként. Üzemeltetıje a 41,8 millió forint jegyzett tıkéjő GYIP Kft., amelynek 56 százalékos tulajdonosa a gyöngyösi önkormányzat, valamint tulajdonos benne még az Egri Útépítı Rt. és a Baráth Consulting Építıipari Rt. Az ingatlan elsı betelepülıje tavaly a Stanley Electric Hungary Kft. volt, amely négy hektáron több mint egymilliárd forintért építette fel 2,9 ezer négyzetméteres üzemcsarnokát. Az autólámpákat gyártó vállalat tavasz óta termel, egy év alatt várhatóan 400 ezer terméket gyártanak másfél milliárd forint értékben. A kft. anyacége a jármőipari elektronikai eszközök és lámpák gyártásával foglalkozó Stanley Electric Corporation, amely Európában eddig csak forgalmazó központokat mőködtetett. A parkban már mintegy tíz hektár foglalt, ide idén hét kis- és közepes mérető vállalkozás települt be, továbbá további hat-hét vállalkozás érdeklıdik a letelepülés iránt - tette kozzá Baráth. A parkban mőködı nagyobb cégek között található a multiknak gyártási technológiát kínáló magyar-német Mayer Hardware&Software Kft.-t és az energiagazdálkodással foglalkozó svájci Ecolnet-WTP Környezetvédelmi és Ingatlanfejlesztı Rt.-t is. A cégek földet vásároltak és telephelyet építettek. Az M3-as autópálya mellett fekvı parkban ipari vágány is van. Domokos Erika

A történet bemutatása talán sértıdésekre adhat okot. A személyeskedéseken és sértegetéseken felülemelkedve azonban sokkal fontosabb az elkövetett hibák feltárása, a tapasztalatok kiemelése, hogy a következı beruházási szándékok helyes felmérése a leghatékonyabb lehessen. Ezért nem az a kérdés utólag, hogy kinek mit kellett volna másképp tennie, ki milyen kifogásokkal tud élni a történtekre, hanem az elkövetett hibák ıszinte feltárása és közreadása. Azok, akik szereplıi voltak ennek a projektnek, rengeteg ismeretet halmoztak fel, amit - ha méltóságukat nem sérti közreadhatnak. Nem csak saját településükön hasznosíthatják ismereteiket, hanem segítségére lehetnek más városoknak, térségeknek is. Egyébként meg utólag mindenki okos. Melyek azok a jelek, amelyek nyílvánvalóvá tették az elsı pillanattól a beruházás megvalósíthatatlanságát? Elıször is az építendı gyár munkaerıigénye akkora volt, mint a város teljes munkaképes korú lakossága. Magyarul minden felnıttnek a gyárban kellett volna dolgozni, hogy kilegyen a létszám. Másodszor a 300.000 gépkocsi – 200 munkanappal számolva – napi 1.500 jármő alkatrészeinek a beszállításáról kellett volna gondoskodni, valamint ugyanennyi kész jármő elszállításáról. Mielıtt valaki abban kezdené törni a fejét, hogy ugyanazok a teherautók, vagonok megfelelnek a ki- és beszállításhoz, hát téved. Ha figyelembe vesszük, hogy durván tíz darab személyautó, illetve annak megfelelı alkatrész-mennyiség fér el egy kamionon, vagy vagonon, akkor 300 vagon, vagy kamion napi megfordulását kellene számításba venni. Az, hogy az ipari park rendelkezik ipari vágánnyal, finoman fogalmazva is naivitásról tesz tanúbizonyságot. A szükséges munkaerı látens ismeretanyagának hiányát már talán felesleges is részletezni. Inkább az a kérdés, hogy mi volt egyáltalán meg a szükséges feltételekbıl? Talán a terület. Mint Mátrában a sífelvonóhoz a lejtés.

90

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Azt hihetné az ember, hogy azért az így létrejött javak talán valamikor felhasználhatók lesznek. Vegyük észre, hogy a kialakított 200 hektáros ipari park – ami egyébként szerencsére csak csupasz föld – az utolsó cikk szerint csak tíz hektáros területen került hasznosításra. A fentebb leírt munkaerıigénynek megfelelıen a fennmaradó rész biztosan nem lesz hasznosítva ítéletnapig sem, függetlenül attól, hogy milyen ipari tevékenységre próbálják hasznosítani. Van egy fontos momentuma a folyamatnak, ami a helyzet felismerését rendkívüli módon leegyszerősíti. Nevezetesen az, hogy a balek jelölt tulajdonságai komoly adottságbeli hátrányokkal bírnak. Erre szükség is van a koreográfiához. A baleknak ez a tulajdonsága az, aminek a segítségével szorítani lehet a nagyobb kedvezmények felajánlására. Fontos, hogy a folyamat során minden szereplı a legnagyobb komolysággal játssza végig szerepét, mivel csak így hiteles a történet. Ha menet közben kiderül a turpisság, a siker a befektetı részérıl is elmarad. Ezért olyan komolysággal kell eljátszani, amilyennel csak lehet. Elfogadható áldozat a cél érdekében a kormányzati körök bevonása, a gazdasági miniszter megtáncoltatása, elızetes tárgyalások megkezdése a beszállítói háttér kialakítására.

Önkormányzati szempontok a beruházások befogadásakor Van olyan önkormányzat, amelyik két befektetı közül a környezetszennyezést okozót választaná? Van olyan önkormányzat, amelyik szívesen fogad olyan befektetıt, amelyik nagy zajjal, bőzzel, füsttel, vagy hatalmas közúti teherforgalommal járó tevékenységet folytat? Milyen befektetés az ideális? Nyilván olyan idealisztikus elképzelésekkel felesleges foglalkozni, mint pl. üdülıfalu jellegő idegenforgalmat szeretnénk, de ne járkáljanak idegenek az utcán, az ingatlanokat magas értéken vásárolják fel, de rendes emberek költözzenek bele és ne hagyják lakatlanul, és ha ideköltöznek ne vegyék el a munkalehetıségeinket. Vagy szilíciumvölgyet szeretnénk, tiszta munkát, magas hozzáadott értéket, magasan kvalifikált munkaerıigényt, magas bérszínvonalat, kimagasló adóbevételeket. A valóság realitása azonban egészen mást követel. A realitás ebben az esetben nem azt jelenti, mint amit az önkormányzatok követnek, hanem azt, amik paraméterek alapján követendıek lennének. Így például a lakosság igényei és sajátosságai, a környezet adottságai, a rendelkezésre álló infrastruktúra adottságai. Nyilván senki nem örülne olyan helyzetnek, ahol az önkormányzat vezetıinek csak addig lenne fontos a személye, amíg a választásokon pozícióhoz juttatja ıket, majd hirtelen irányváltással a település további sorsát egyengetve olyan döntésekkel kellene szembesülni, miszerint jobb, ha elköltözik, mert nincs rá szükség. Elsısorban olyan önkormányzati tevékenység tekinthetı elfogadhatónak, ahol a helyi lakosok jövıje, életminısége jut perspektívákhoz. A helyi lakosok foglalkoztatása tehát fontosabb, mint olyan tevékenység letelepítése, amely magasan tartja a munkanélküliséget, de ugyanakkor jól tartja az önkormányzatot. Ilyen esetek létrejötte éppen azért válik veszélyessé, mert gyorsan kiderülhet, hogy a lakosság nélkül is sikeres és életképes az önkormányzat, ami abszurditás. A munkaerı foglalkoztatásán túlmenıen fontos szempont a munkakultúra, a történelmi hagyományok figyelembe vétele. Igaz ez a szegedi paprika termesztésére ugyanúgy, mit a csányi dinnyére, a herendi porcelánra. Ezek persze kirívó esetek, de érdemes észrevenni, hogy például Egernek nem csak a bikavér és a törökverés emblematikus terméke, szolgáltatása, de a pneumatika

91

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez gyártása is. Ha figyelembe vesszük a munkakultúra ismeretanyagának viszonylagos változatlanságát, és ehhez igyekszünk befektetıi kört verbuválni, akkor viszonylag gyorsan sikerül a válsághelyzeteket megoldani. A rendszerváltás után így sikerült a Videoton romjain új vállalatcsoportot felépíteni, vagy a gyöngyösi tranzisztorgyár helyén új elektronikai üzemeket indítani, amire ráadásul nem kisebb cég jelentkezett a térségbe, mint a világ legnagyobb elektromechanikai gyártó cége, a Vishay. Természetesen a világgazdasági realitásokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Várható volt a rendszerváltás után az is, hogy a liverpooli hajógyártás nem költözik a Magyar Hajó- és Darugyár épületeibe, dokkjaiba. Ugyanakkor kár azt gondolni, hogy bizonyos tevékenységek hozzáadott értékük okán alacsonyabb rendőek, s ezért érdemes azokat leépíteni. Trendi lett a kétkezi munka kiváltására erıfeszítéseket tenni, tudásalapú társadalmat építeni. Nos akinek elég pénze van ahhoz, hogy azt herdálja, tegye. Vagy szalonképesebben fogalmazva: ha elég erıs egy térség, megteheti új munkakultúrák meghonosítását. Érdemes azonban azon elgondolkodni, hogy vajon mennyire idıszerő a közel négyszáz éves iskolai múlttal rendelkezı Sárospatakból komolyzenei napok rendezésével komolyzenei várost építeni. Vagy egy ellenpéldával élve Gyöngyös városát iskolavárossá változtatni. Megoldható! De ki fizeti? A beruházások befogadásának hasonlóan fontos része a környezet figyelembe vétele. A környezet jelenti egyrészt a természeti adottságokat, a környezetvédelmi szempontokat, a közlekedési hálózatot, az infrastruktúra sajátosságait, és még sok minden mást. Ezek a tényezık akkor válnak igazán fontossá egy település számára, ha például nyilvánvalóvá válik, hogy bizonyos fejlesztések megvalósítása szükséges a versenyképesség szintjének eléréséhez. Tegyük fel, hogy ismert a térség munkakultúrája, ám hagyományos tevékenysége inkurrenssé vált, ugyanakkor a munkaerı kisebb átképzésekkel alkalmazható lenne egy másik tevékenységi körben, ahol beruházó is akadna munkahelyek teremtésére. Ám ahhoz nagyobb kapacitású útra, vagy elektromos hálózatra, vagy szennyvíztisztítóra lenne szükség. Amennyiben az infrastrukturális fejlesztés költsége a várható hozamhoz képest elfogadható léptékő, nyilván érdemes azt megvalósítani, mint abban reménykedni, hogy a világ hátraarcot csinál, és visszatérnek a régi szép idık. Vannak viszont olyan térségek, amelyek a korábbi évszázadok során kialakított tevékenységi körüket nem folytathatják tovább, mert térségük például idegenforgalmi, vagy tájvédelmi szempontok miatt átértékelıdött. Ilyenkor meglehet, hogy az új feltételekhez való igazodás költségei meghaladják az elérhetı munkahely-megtartás léptékét, és ezért szerencsésebb más munkahelyteremtı beruházás után nézni. Bárhogyan is alakítandók a körülmények, fontos a megfelelı elképzelés a jövıt illetıen. És persze fontos a sorrend! Elıször elképzelés, és utána fejlesztés. Sajnálatos módon a jelenlegi állami és uniós támogatási rendszerek pályázati formáikkal jobban hasonlítanak a sötétben való vagdalkozáshoz, mint a tervszerő hadmőveletek kivitelezéséhez. A célkitőzések morális devalválása azt sugallja, hogy nem érdemes hosszú távú térségfejlesztési folyamatokban gondolkodni, hisz rövid az emberi élet, a világ pedig hatalmas, gyorsan változó, a tervek pedig gyarlóak, amelyek céljai mindig megkérdıjelezhetık, és vége már annak a világnak, amikor nagy formátumú ıseink nagyra törı terveik megvalósítása során akár életüket is feláldozták az ügy oltárán. Az ösztönzés azt diktálja: élj a mának. A környezet által diktált szempontok közé tartozik a környezı települések viszonyulása a lehetséges munkahelyteremtésekhez. Az e témakörben felvetıdı szempontok egyik része valódi lakossági érdekekre vezethetı vissza, míg a másik része a politikai alkufolyamatok tárgyát képezi. A politikai alkufolyamatok jelentıségét lebecsülni semmiképpen sem szerencsés, ám ezzel foglalkozni olyan, mint vizet csepegtetni a tengerbe. A környezı települések valóságos lakossági érdekei azonban fontos szempontok. Ezek figyelembe vétele azért fontos, mert a helyi munkahely teremtési beruházás sikere - remélhetıen - bıvítéseket, más beruházásokat is magával hoz, amelyek

92

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez letelepítése során a környezı települések munkaerı-kapacitása már meghatározó szereppel bír. Ezért például a térség munkakultúrájának sajátosságait eleve szerencsésebb úgy meghatározni, hogy az több település munkaerejére terjedjen ki. Ellenkezı esetben olyan helyzet is kialakulhat, hogy a vállalkozás esetleg azért épít le, mert bıvítését úgyis csak máshol tudja megvalósítani a megfelelı felkészültségő munkaerı hiánya miatt, ilyen esetben pedig praktikusabb számára, ha teljes termelıkapacitását nagyobb mozgásterő térségbe telepíti át. A munkahelyteremtés során azért is fontos a környezı településekkel való kommunikáció, mert több párhuzamos beruházás, amely ugyanarra a térségi munkaerıre épül a munkahelyteremtések idıszaki sikereinek oltárán feláldozza a hosszú távú eredményességet. Ismerni kell tehát a szomszédos települések fejlesztési elképzeléseit, azok elırehaladottságának fokát, és ezekrıl adott esetben tájékoztatást kell tudni adni a befektetıknek is. A munkahelyteremtés sikeressége tehát közös érdeke az önkormányzatoknak és a befektetıknek. Ismételten fontos hangsúlyozni, hogy a vállalkozás eredményessége a térség reklámfelülete is egyben. De ugyanígy, sikertelensége is elhíresül, amely az egész térségrıl állít ki tanúsítványt. A megfelelı beruházó megválasztása tehát jelentıs felelısséget ró az önkormányzatokra is, amellyel lehet élni, és erényt kovácsolni belıle.

Területi korlátosság a mi térségünkben A megfelelı befektetés megválasztásához szükséges az Ózd-Pétervására-Salgótarján térségének részletesebb elemzése. Ennek a térségnek a nehézipari múltja komolyan determinálja a lehetıségeket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az egykori bányákat kellene újra indítani, vagy a kohászatnak kellene a hóna alá nyúlni. Sokkal inkább arról van szó, hogy nehézgép kezelésen és anyagmozgatáson alapuló tevékenységben érdemes gondolkodni. Ilyen tevékenység betelepülésére lehet példa Tatabánya térsége. E térség, amely a rendszerváltás elıtt bányászatáról és bányagépgyártásáról volt híres. Az elmúlt évek eredményeként a városba települt egy felni-gyártással foglalkozó cég, valamint folyamatban van egy gumiabroncsokat gyártó vállalat letelepülése. E tevékenységek természetesen korszerő üzemeket takarnak, amelyekben azonban továbbra is jelentıs nehézfizikai munka felhasználása szükséges. A korszerő üzemek építései megfelelı környezetvédelmi normák betartását jelentik, nagymérvő automatizálást, korszerő informatikai kiszolgáló rendszerek alkalmazásait. Ilyen üzemek, gyárak telepítése az Ózd-Pétervására-Salgótarján térségben is megvalósítható. A gyártókapacitások méretei azonban csak egy kritikus méret felett rentábilisak, amelyek meghatározása üzemszervezési feladat, azt politikai, támogatási rendszer érdemben nem befolyásolja. A megfelelı mérető vállalat megépítésére tehetı ösztönzı lépésekre akkor kerülhet sor, ha a beruházó biztosan tudhatja, hogy lesz megfelelı létszámú potenciális munkaerı. Ez nem azonos azzal, hogy összevetjük a munkaerıigényt a nyilvántartott munkanélküliek létszámával. Megfelelı munkakörökbe megfelelı tulajdonságú emberek kellenek. Elsısorban a nagy létszámú, azonos munkakörben elhelyezésre kerülı emberek létére kell koncentrálni. Specialistákat, legyen szó informatikai mérnökrıl, vagy automatizálási szakemberrıl, gumiipari szakemberrıl lehet gondoskodni akár a térségbe csábítással is. Viszont az alap munkaerıtípusnak olyan létszámban kell rendelkezésre állnia, hogy az üzem esetleges bıvítése, több mőszakra való átállása esetén se legyenek foglalkoztatási gondok - a munkaadó szempontjából. A kilencvenes évek elején bekövetkezett szerkezetváltás eredményeként kialakult helyzet azóta sokat változott. Egyrészt csak annyit jelentett ebben a térségben, hogy megszőntek a korábban

93

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez létezı munkahelyek, amelyet csak cinizmussal lehet szerkezetváltásnak nevezni. Az azóta eltelt idıben viszont a lakosság egy része kiöregedett, másik része elköltözött. Így a jelenlegi helyzet korántsem azonos a tizenöt évvel ezelıttinek. Az idıközben bekövetkezett változások azonban nem jelentik azt, hogy a lakosság munkakultúrájának szerkezetében is komoly változás következett volna be. A probléma feloldásának egyetlen módja - ha a munkakultúra szerkezetváltásától itt eltekintünk - a térség kiszélesítése. A földrajzi adottságok jóvoltából a térség keleti, déli és nyugati irányból meglehetısen zárt. Hogy ez mennyire erıs szempont, arra legszemléletesebben úgy lehet bizonyságot szerezni, ha a hegység túloldalának gazdaságát szemügyre vesszük. Itt található Eger, amely virágzik, Gyöngyös, amely sikeres, és Hatvan, ami szintén nem panaszkodhat. E települések folyamatosan fejlıdnek, további vállalkozások telepszenek ebbe a térségbe, a munkanélküliség piaci szintőnek mondható. A bérszínvonal a minimálbér szintjét jócskán meghaladja. Tehát a térség mozgásterének - és nem határának! - a kiterjesztése csak észak felé lehetséges. Ennek elméleti korlátja nincs. Az Európai Unióhoz való csatlakozás mind Szlovákia, mind Magyarország részérıl elhárította a határnyitás elöl az akadályokat. Ráadásul az Unióban tendencia a határokon való szabad átjárás lehetıségeinek megteremtése. További adalék lehet, hogy a Dunántúlon általánossá kezd válni az a folyamat, melynek során a határ mellett letelepített vállalatok munkaerıigényük egy részét a határ másik oldaláról biztosítják. Mielıtt bárki azt gondolná, hogy ez a folyamat esetleg a magyar munkaerı lehetıségeinek korlátozását jelentené, érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ugyanezek a vállalatok egyrészt például a magyar oldalon csak nagyobb távolságokból tudnák igényeiket kielégíteni, másrészt a távolabbról érkezı munkaerı utaztatásának költségei vagy a munkaadónak kellene viselnie, vagy a dolgozóknak. Ez utóbbi esetben a lehetséges dolgozók biztosan nem járnak jól, míg ha a költségeket a munkaadónak kell tartósan viselnie, fennállhatna a veszélye a késıbbi kapacitásbıvítések átértékelésének, amivel viszont valószínőleg az egész ország rosszul járna. Tehát a határnyitással mindenki jól jár. Akkor is igaz ez, ha elkeseredett munkanélküliek, vagy telhetetlen hivatalok ezt nem így látják. A határnyitás persze csak ott lehetséges ahol van rajta átjáró. A többi részét egyszerően zöldhatárnak hívják, és ott nem szoktak átjárni. A határt átlépı bekötıút sokszor csak néhány kilométernyi út "visszaépítését" jelenti, mégis jelentıs mérető térségek, vonzáskörzetek életképességét képes visszaadni. Normális körülmények között az ilyen bekötı utak gyakoriságának pontosan olyannak kellene lennie, mint a környezetükben található területek útsőrősége. Normális eseten azt értjük, hogy az Uniós ideáknak megfelelıen a határoknak az átjárhatóság szempontjából, valamint a tıke és áruk szabad áramlása szempontjából teljesen nyitottaknak kellene lennie. A közlekedési hálózat más szempontból is rendkívüli jelentısséggel bír. Ez pedig a települı ipar logisztikai kiszolgálását jelenti. Amennyiben a fenti gondolatmenetet irányítóelvként kezeljük, el kell fogadni, hogy komoly nyersanyag és késztermék szállítási kapacitásokkal kell bírnia a térségnek. Ez elsısorban nem a közúti hálózat jelentıs bıvítését feltételezi, hanem a meglévı vasúti hálózat és a kapcsolódó kiszolgáló felület korszerősítését. Ez egyben azt is jelenti, hogy Szlovákia igazgatási rendszerével összehangoltan kell a feladatokat megoldani. Ha elfogadjuk, hogy a határ túloldalán is(!) elsısorban a lakosság boldogulása a politika és az államigazgatás elsıdleges érdeke és feladata, akkor csak a diplomáciai szakemberek rátermettségén múlhat a siker. Ez azért is sarokpontja a térség gazdaságfejlesztésének, mert a vasútfejlesztés ésszerőségi okokból csak a meglévı rendszerre épülhet. A vasúthálózat a térségben korábban - úgy 130 éve - úgy lett kialakítva, hogy annak egy része ma Szlovákiához tartozik. Ennek figyelmen kívül hagyása leginkább úgy lehetséges, ha pl. a 23-as úttal párhuzamos nyomvonal kerül kialakításra. Viszont ezzel a stratégiával tulajdonképpen az egész erıfeszítés-sorozatra nincs szükség, hiszen ez azt is jelenti,

94

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez hogy a koncepció nem gondolkodik a térség kiterjesztésében, akkor meg értelmetlen a befektetıket várni, a nélkül pedig vasútra sincs szükség.

Más tevékenységi körökre való átállás költségei A jócselekedet ellentettje a jószándék.

Profilteremtés múltja A fenti gondolatmenethez képest van más megoldása is a gazdaság- és térségfejlesztésnek. A módszer nem ismeretlen, sokszor kipróbálásra került már, mégpedig sikerrel. A módszer a munkakultúrák telepítése. Így történhetett a XIX. század során a textilnégyszög létrehozása. E textilipari kultúra telepítése ugyan vállalkozások magánakcióiként jött létre, ám ebben az idıszakban még az ipari munkásság is kis létszámú volt és az állami elvonások mértéke sem közelítette meg a mai mértéket. Hasonlóan jött létre a Felvidék nehézipari régiója is. A munkakultúrák következetes telepítésére azonban a szocializmus évtizedeiben is volt jónéhány példa. Erre az idıszakra nem csak a vas és acél országának megépítése volt jellemzı, hanem a decentralizálási folyamat is. Ebben a folyamatban állami utasításra és állami pénzbıl telepítettek iparilag fejletlenebb régiókba különbözı vállalatokat. Ennek az idıszaknak az eredményei gazdaságilag ugyan nem tekinthetık a legeredményesebb idıknek, azonban a létrejött eredmények nehezen elvitathatók. Így jött létre atomerımő Pakson, kohászat Dunaújvárosban, a MOM mátészalkai gyára, az egri Berva, tranzisztorgyár Gyöngyösön, és még sok más gyár és üzem. Az így telepített ipar idıvel mindenütt megfogant. Nem kétséges, hogy ezek a vállalatok az elsı idıkben nem hozták a világviszonylatban általánosan elfogadott eredményességet. De ez senkit nem érdekelt. A politikai célokat sikerült keresztülvinni, s mint tudjuk, akkoriban ez volt az elsıdleges. A telepített munkakultúrák sikerességét az mutatja leginkább, hogy a rendszerváltás után minimális törésekkel tovább éltek. Tehát nem az következett, hogy az "eszement" ötlet életképtelenségét bizonyította az élet. Ha így lett volna, az erıltetett iparosítást a különbözı térségek levetkızték volna, és a befektetıi körök is csak udvariasan mosolyogtak volna rajtuk. Ám a rendszerváltást követıen azt tapasztalhattuk, hogy e tevékenységek, pontosabban vállalataik tönkrementek, vagy privatizálták ıket, de nem sokkal késıbb a korábbi tevékenységüket, esetleg ahhoz nagyon hasonlót kezdtek csinálni. Esetenként a vállalat felszámolásának bonyodalmai miatt, vagy a rendkívül rossz infrastrukturális körülmények miatt zöldmezıs beruházások formájában született újjá a munkakultúra, de a legtöbb esetben a mai napig sikeresen tovább él. A multik sok esetben akár a világ másik végérıl is kiszúrták a számukra ígéretes környezetet, átkeltek a tengereken, és azt, pont azt a vállalatot, települést jelölték ki termelésükhöz, amely korábba is hasonló munkakultúrájú tevékenységet folytatott. A MOM felvásárlása után a vevı - az optikai rendszerek fejlesztésében, gyártásában világelsı Zeiss - Mátészalkán folytatta a termelést, miközben a budapesti központot szakmailag felszámolta. Késıbb komoly beruházásokkal a Mátészalkai termelıkapacitást még fejlesztette is. Vajon ık nem tudták, hogy a munkaerı olcsóbb Kínában? Az egri Berva lengéscsillapítói a rendszerváltás elıtt nemigen kerülhettek tömegesen beépítésre a rothadó kapitalista világ autógyáraiban, ahol a vörös veszedelem mindennél nagyobb gazdasági kockázati tényezıt jelentett. Néhány éve a ZF Hungária mégis zöldmezıs beruházással éppen lengéscsillapítók gyártását kezdte, na és persze pont itt. Sajnos nyugaton nem ismerik, vagy éppen méltatlanul feledik Gárdonyi Géza és Dobó István munkásságát, nem hatja meg ıket az Egri Bikavér, viszont egyszer csak ide telepítenek még egy céget, a Bosch-Rexroth befektetéseként. Akik

95

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez persze pneumatikákat gyártanak - véletlenül. Hát lehet, hogy hülyék, de azt nagyon okosan csinálják.

Az átképzés költségei Vége a szocializmus építésének, és vége annak az idıszaknak, amikor az állam minden veszteséget elvisel. Viszont jól észrevehetı módon bizonyos térségek munkakultúrával történı telepítése/újratelepítése megoldatlan maradt. Munka pedig kell. Egyrészt azért, mert szükség van a jövedelmekre mind állami, mind helyi szinten, másrészt azért, hogy a térséget ne kelljen eltartottként kezelni, harmadrészt pedig azért, mert az élhetetlen vidékek lassan elnéptelenednek. A lakatlan vidék létrejötte azért nem jó, mert a korábban létrehozott települések ilyen-olyan infrastruktúrája, közössége érték, amelyet veszni hagyni mindenképpen értékvesztés. A munkahelyek hiányából fakadó elnéptelenedésre talán a Bodrogköz az egyik legjobb példa. Vannak, voltak fiatalok, de elmentek, mert nincs hol dolgozni. A munkahely ezen a vidéken nem egy, nem két, hanem sok településrıl hiányzik. A szolgáltatók folyamatosan visszafejtik a hálózatot, elıször a házak tőnnek el, aztán az egyébként sem aszfaltozott utcák, mindent benı a gaz, és néhány év után csak erdık, bozótosok állnak az egykor szebb kort megélt települések helyén. Az ilyen folyamatok elkerülésének egyetlen módja, hogy megfelelı élet- és munkakörülmények biztosításával a teleülések eltartó-képességét újra kell éleszteni. Ahhoz, hogy ez sikerüljön valakinek fel kell vállalnia a egy új munkakultúra telepítését. Méghozzá olyan munkakultúráét, amely a késıbbiekben várhatóan sikeresnek is bizonyul. Annak tehát sok értelme nincs, hogy igazgatási módszerekkel központilag "segítsük" a magas kultúrával az életükért küzdıket, inkább olyan megoldást kell keresni, ahol a legbiztosabb a telepített munkakultúra sikeressége. Egy munkakultúra sikerességét és életképességét egyetlen dolog tud megmérni: a piac. Tehát olyan valakivel kell szövetkezni, aki kiválóan ért a piachoz. A köz- és nagyvállalati pénzeken nevelkedett szakértıktıl és közgazdászoktól nyugodtan eltekinthetünk, biztosabb, ha olyanokat keresünk szakértıként, akik az saját sorsuknak fordulását is képesek feltenni döntéshozataluk oltárára. Azokról a vállalkozásokról van szó, amelyek jövıjükrıl és versenyképességükrıl is döntenek, amikor egy adott térség, település mellett törnek lándzsát. A nagyvállalatok azonban nem fogják vállalni azt a terhet, hogy saját költségükön fizessék az átállás tanulópénzét. Nekik képzett, gyakorlott munkaerıre van szükségük. Amikor nemet mondanak az átállás költségeire nem csak azt a költséget tekintik terhesnek, amely a szocializáció bérköltsége, hanem azt is, amely a váltás folyamán kiesett árbevételt adja. Nevezetesen a hibás termékeket, munkadarabokat, a piacon elszenvedett hitelvesztést. A hitelvesztés, amely a vásárlók bizalmának megrendülését jelenti sok esetben csak évek munkájával visszaszerezhetı, és hatalmas marketing-költségekkel, alacsonyabb áron való értékesítéssel jár. Eközben természetesen a beruházás amortizálódik, mind fıkönyv szerint, mind technikailag, mind korszerőségét tekintve. Az állami költségvetés nem tud felvállalni közvetlen ipartelepítést, hiszen ezzel közvetlenül beavatkozna a piacgazdaságba és ez nem szép dolog. Viszont az is látszik, hogy a vállalkozók, befektetık olyan kockázatot vállalnának, amely néhány év adókedvezményével nehezen kompenzálható. Ilyen helyzetben a lehetséges megoldás a költségvetési támogatással létrejövı munkahelyteremtı beruházás lehet. Ahhoz hogy valódi munkakultúra telepítés valósuljon meg, koncepciót kell megfogalmazni. A koncepciónak helyesen kell felmérnie a piaci mozgásteret, a munkakultúrák jövıbeni perspektíváit, a nyújtandó támogatás mértékét, a munkaerı megfelelı flexibilitását. A munkakultúra túlságosan

96

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez szők körre történı korlátozása a koncepcióban esetleg kizárja a hajlandóságot mutató vállalkozásokat, a kör túl bıre szabása a cél szem elıl tévesztését eredményezheti. Az elsı vállalkozói körben nem szabad túl nagy reményeket dédelgetni. A nagyobb cégek nem fognak tolongani a kockázatvállalás lehetıségének megszerzéséért. A kisebb vállalkozásoknak viszont egyértelmő üzenetet kell küldeni, hogy törekvéseik azonos irányba mutassanak a koncepcióéval. Ugyanakkor tevékenységüknek a nagyobb kockázatvállalásért cserébe nagyobb eredményességet kell ígérni. A siker többszörös hozammal bír. Egy vállalkozás sikere mindig elhíresől. Eredményessége a vállalkozás bıvítését eredményezi. A beszállítók és a megrendelık, vevık jegyezni kezdik a céget. A kisebb vállalkozások sikere az ami megnyitja a lehetıségeket a továbblépések elıtt. A siker ebben az esetben a törekvés szempontjából nem a vállalkozások anyagi sikerességét jelenti, hanem az alkalmazotti létszám folyamatos növekedését. A létszámnövekedés ugyanis azt jelenti, hogy a munkakultúra terjedése folyamatos, márpedig ez a cél. A kisebb vállalkozások sikere az, ami meghozhatja a nagyok étvágyát. Ha a térség referenciái, elért eredményei megfelelı szintőek, akkor következik el a nagyberuházások ideje, ami a munkakultúra teljes meggyökerezésének biztos jele. Ez az ami a térség létbiztonságának hosszú távú záloga. A fent leírt folyamat több éves idıszakot ölel fel. Kétségtelenül rendkívüli körültekintést, szakmai felkészültséget és persze rengeteg pénzt igényel. Megtervezése és kivitelezése során nincs helye a fellengzıs nyilatkozatözönöknek. Nincs helye a nagyra törı ultramodern terveknek. Jól látható, hogy a meglévı munkakultúrák elvesztése, a munkaerı reorganizálása lényegesen nagyobb tehervállalással jár a társadalom, az igazgatás szempontjából, mint az azok megmentésére tett kísérletek - természetesen feltételezve, hogy van rá valódi kereslet. Új munkakultúra teremtése persze eközben a társadalomban megbújva rendszeresen folytatódik, így jött létre a televíziózás, az informatika és így születik a biotechnológia is.

Az informatika nem cél, hanem eszköz Nagyra törı tervekkel sokszor és sokan elıálltak már. A tervek mindig modernizációról, a versenyképességrıl meg a világszínvonalról szóltak. Az utolsó évtizedek elsısorban az informatika eszméjével, a tudás alapú társadalom világmegváló gondolataival voltak tele. Az alapgondolat egy idillikus társadalom megteremtése, ahol egyetlen gombnyomásra minden kérdésünkre választ kapunk, s emellett bıségben élve, a monitor elıtt ücsörgünk. Annak bizonygatása, hogy az álom nem vált valósággá, talán felesleges. Annak megértése viszont, hogy mikor és miért romlott el az álom, talán fontos lehet. Az elsı jelek ugyanis már a kezdetek kezdetén elırevetítették a sikertelenséget. A számítástechnika, amellyel ez a történet kezdıdik egy eszközrendszer. Szakszerő használata esetén megkönnyíti az ember munkáját. Rengeteg felesleges munkától szabadít meg és ugyanakkor többletszolgáltatásokat nyújt. Válaszokhoz segít olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket a kereszthivatkozások átláthatatlansága miatt régebben fel sem lehetett tenni. Kiemelt támogatása, a szakemberek ösztönzése felhasználására kezdetben látványos eredményekkel járt. A bankrendszer gépesítése jelentıs költségmegtakarításokat hozott, az ágazat eredményessége jelentısen nıtt. Az idı elırehaladtával a követelmények egyre rugalmasabbá váltak. A felhasználást mindenki szerette volna kiterjeszteni az oktatás, az egészségügy, az adminisztráció, az igazgatás területére. Eközben a megtérülés és a költségmegtakarítás szempontjai egyre inkább háttérbe szorultak. Senki nem merte kétségbe vonni a befektetett energiák és költségek szükségességét. A folyamat odáig vezetett, hogy az adminisztratív teendık elvégzése sok területen már többet kellett költeni, magasabban képzett munkatársakat kellett alkalmazni, mint a kartotékrendszerek idején. Egyre nagyobb lokális

97

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez hálózatokat alkalmaztak, diplomások serege kezdte kiszolgálni a rendszerek mőködését, ám a költségmegtakarítások helyett azok inkább csak növekedtek. Amikor végre szembesülni kellett volna a tényekkel, zseniális kifogás született. Az Internet. Az lesz majd, ami minden kérdésre megadja a választ. A számonkérés helyett további fejlesztések váltak szükségessé, további szakemberek seregének képzésével. Elterjedt a hír, hogy nyugaton szakemberekbıl hatalmas hiány van, ami temérdek jól fizetı állást jelent. Nosza. Sıt! Ez még mind semmi! Az EU zászlajára tőzte a gondolatot: építsünk tudás alapú társadalmat. Ez lesz a végsı megoldás. A tudás alapú társadalomban majd minden információ fellelhetı lesz az interneten, egyre többen dolgozhatnak majd otthon, a vásárlásokat is a hálózaton lehet bonyolítani, a kisgyermekes anyák néhány szabad órájukat a gép elıtt töltve állásokat töltenek be, ahol megbecsült dolgozók lehetnek, talán még távelıléptetésben is részesülhetnek az emancipáció jegyében. A hatékonyság, amely a társadalom jólétének varázsigéje, nem javult. A várva várt eredmények visszájukra fordultak. Soha annyian a kartotékrendszerek gondozásával nem foglakoztak, mint ma - csak elektronikusan. Soha annyi költséggel nem járt adminisztrációk karbantartása, adatrögzítése, mőszaki kiszolgálása mint ma. Soha annyi magasan képzett munkaerıt nem igényelt az üzemeltetés mint ma. Azt jelentené ez, hogy az informatika nemkívánatos? Korántsem! A rendszereket azonban a hatékonyság és a költségmegtakarítás szemüvegén át kell nézni. Az a rendszer, amelyik nem tud élımunkát megtakarítani, amelyik csak klikkelés-tengereken keresztül juttat el az információkig az inkább káros, mert a felhasználót súlyos idı-költségbe veri. Amikor a hivatal honlapján csak a saját diktátumait terjeszti, miközben nem teszi lehetıvé például az elektronikusan történı kérdésfeltevést és nem kötelezi magát a válaszadásra elektronikusan, amikor kötelezıvé teszi a nyomtatványok elektronikus letöltését, akkor kárt okoz. Kár keletkezik azáltal, hogy mindenki a saját, és fıleg magasabb költségén állítsa elı azt a dokumentumot, amelyet azután levélben, vagy személyesen kell benyújtani. Megköveteli a felhasználótól, hogy a szükséges informatikai eszközrendszert birtokolja, vagy külön köröket rójon azért, hogy elıállíttassa a nyomtatványokat. Kár keletkezik akkor, amikor az informatika oktatása mellett a mai napig még az általános iskolai ismeretanyag sincs fenn a hálón teljes terjedelmében és fıleg nincs emészthetı formában. Kár keletkezik a szakmák oktatási anyagának feltételében történı elmaradásakor. Kár keletkezik amikor a törvények, adójogszabályok nincsenek fenn ergonometrikus formában. A kérdés akkor válik igazán bizarrá, ha figyelembe vesszük, hogy ma minden könyv, dokumentum, táblázat, kimutatás, törvény számítógépen kerül rögzítésre. Azok az anyagok, amelyek a kormány finanszírozásával jönnek létre talán magától értetıdınek kellene tekinteni - sıt, elı kellene írni! -, hogy a hálóra elıírt helyekre felkerüljenek. A végeredmény az, amit megalkottunk. Európa versenyképessége gyengül, Magyarország informatikai szempontból folyamatosan leszakad, a tudás alapú társadalom megteremtésének programja megbukott. A cél megvalósítása során éppen arra kellett volna törekedni, hogy a legkevesebb informatikai szakember igénybevételével a legtöbb szolgáltatást lehessen nyújtani. Valódi versenyhelyzetek teremtésével kellett volna a szakemberek között válogatni, és a pontosan definiált célokat határidıkre megkövetelni, személyekre lebontva, minısítı átvételekkel. Ehhez viszont konkrét feladatokat kellet volna megfogalmazni.

98

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Idegenforgalmi hagyományok Az idegenforgalom talán az az állatorvosi ló, amelyen a legszemléletesebben lehet bemutatni sikerek és kudarcok sorozatát, a zsákutcákat és a hatalmas mozgástereket. Vannak tapasztalatok, van múlt, vannak szakemberek, van kereslet, van szabályozás és olyan amilyen. Története során a Trianon elıtti Magyarországon olyan rendszer alakult ki, amely leginkább a felsı tízezer pihenését és szórakozását volt hivatva szolgálni. Így jött létre például Parádfürdı, ahol jómódúak rendszeresen töltötték idejüket, kúráltatták magukat. Parádsasváron azzal az indítékkal hoztak létre hutákat, hogy a Parádfürdın idızı hölgyeket és urakat elkápráztassák és hazautazásuk idejére elkészítsék háztartásuk számára az üvegárukat, pohárkészleteket, gyümölcstálakat. A II. világháború után más rendszer honosodott meg. Ebben az idıszakban inkább a puritán SZOT üdülık voltak trendik. Sok ilyen jött létre például Mátrafüreden, de az alkotókat egy-egy kastély sem zavarta meg, éppen ellenkezıleg: gyermeküdülıket, szanatóriumokat hoztak bennük létre. A rendszer szemérmességére jellemzı, hogy a kastélyok mindig karitatív célokat, vagy gyermekjóléti szolgálatot végeztek. Erre az idıszakra jellemzı a Balaton felvirágzása is, ahogy közben csendben az osztrák határ mentén is elkezdıdött valami - leginkább feketén. A Balaton sikerességét fokozta, hogy valamilyen érthetetlen okból a nyugati turisták, fıleg a németek tömegesen látogatták. Idıvel annyira természetessé vált látogatásuk, hogy az országban mindenki elfogadta, hogy ennyire sikeresek és népszerőek vagyunk. A rendszerváltás és a két Németország egyesülése az idegenforgalomban is kiosztotta elsı nagy pofonjait. Kiderült, a németek számára fontosabb volt rokonaikkal való találkozásuk, mint a Balaton hullámainak meglovagolása. Kiderült, a SZOT üdülık megszüntetésével megszőnik a kereslet a szálláshelyek iránt. Elıször azért, mert senkinek nincs rá pénze, aztán meg azért, mert ha van, akkor kapni is akar érte valamit. Ki tud ennyiféle követelménynek megfelelni? Elkezdıdött hát a vendéglátóhelyek korszerősítése. Magától értetıdınek tekintette mindenki, hogy ha a szálláshelyek, bárok, éttermek színvonala javul, akkor hosszabb távon minden helyreáll. Hát ez elég nagy tévedés volt. A hibát azonban igyekeztek korrigálni, ennek eredményeként felismerték, hogy az ember nem akar minduntalan inni és zabálni, szükség van olyan helyekre is, ahol élményeket lehet szerezni. De ne akarjuk feltalálni a spanyol viaszt! Nézzünk körül és láthatjuk, hogy a szomszédos országokban mi a trendi, és majd lemásoljuk és nekünk is jó lesz! Ez is történt. Az osztrákok, olaszok, vagy a szlovákok szemmel láthatóan jól megvannak a sípályáikkal. Tegyük hozzá, hogy Magyarországon is egyre népszerőbb a síelés. Igaz ugyan, hogy Magyarországon nincsenek magashegyek, de legyünk realisták: kis hegy, kis pénz, kis pálya, kis boldogság. Sok idınek kell addig eltelnie, amíg kiderül, hogy a kis boldogságból mindenki tisztes fizetéseket akar, senki nem tartja elfogadhatónak, hogy fizetése a hegy magasságával legyen arányos - összehasonlítva az Alpokkal, senki nem tartja elfogadhatónak, hogy síoktatói megélhetése arra a néhány hétre korlátozódjon. Sok idı kell míg kiderül, hogy nem leszünk sí-nagyhatalom. De ma még nem tartunk itt. Egyenlıre épülnek a felvonók, a pályák, folyik a lobbyzás az állami támogatásokért, reménykedünk, hogy egy kicsit csak fog menni! Megyünk az Adriára, Spanyolba, vagy Törökbe és látjuk, hogy ott micsoda élményfürdık vannak. Hát ilyent mi is tudunk építeni, tegyük hozzá, még nagyobbat is. Olyan országban, ahol az úszók, vízilabdázók, kajakosok és kenusok halomba hordják az érmeket, elvárható, hogy hatalmas legyen az az élményfürdı, akkora, amekkora minimum Európában nincs! Építik is a csúszdacsodákat, örvényeket, hullámvetıket, a kormány boldog, hogy végre valami olyasmit támogathat közpénzen, amit mindenki szívesen fogad. Mert hát ki ne örülne annak, ha a szomszédba kell csak átugrani egy jó csúszásért? Aztán a megnyitás után, mint derült égbıl a

99

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez villámcsapás éri a hír a nyilvánosságot, hogy veszteséges. Ugyan! Amikor kint voltunk mozdulni sem lehetett, annyian voltak! Már tudjuk jól, hogy egy-két éven belül ezek az élményfürdık veszteségessé válnak, amit senki nem akar majd finanszírozni. Hol vannak a hibák ezekben a számításokban? Bármelyik közgazdasági könyv megmondja. Amikor a sípályában, vagy az élményfürdıben lekezd gondolkodni az ember, akkor számításba kell vennie a pillanatnyi piaci helyzetet, a kialakult árszínvonalakat, a beruházások szokásos költségeit, a megtérülési idıt, a várható hozam mértékét és a piaci trendeket. Az utóbbi kivételével felesleges a többirıl beszélni, hiszen mindenki betérhet egy könyvtárba és megtudhatja az okosat. A trendek viszont látszólag meglehetısen szubjektív dolgok. Nézzük meg a fenti esetekre. Valóban így van ez? Nincs kétség afelıl, hogy a beruházások elıkészítése során alaposan mérlegelték annak eredményességét, és igazolást találtak annak érdemességére valahogy így: Figyelembe véve a költségek napi áron történı számolását, a befektetés minimális hozamkilátásokkal bír, azonban figyelembe kell venni, hogy az életszínvonal folyamatos emelkedésével egyre többet költenek majd az emberek szórakozásra. Tehát a kereslet növekedésével az árszínvonal is, az árbevétel is folyamatosan nı, ami kiváló megtérülési mutatókat ígér. Nos az életszínvonal remélhetıen valóban tovább emelkedik, ám a mai folyamatok már elıre vetítik a jövıt. A magasabb életszínvonal, a többlet, amelyet üdülésre, kikapcsolódásra, utazásra lehet szánni, elsısorban nem ott fog lecsapódni, ahol eddig tette. Mindenki többet, jobbat akar, az emberek már csak ilyenek. Ezért aztán elutaznak külföldre, és ha tehetik évente akár többször is. Miért ne? Télen mondjuk Egyiptomba, aztán valamikor Olaszországba, esetleg át lehet ugrani egy hétvégére Szlovákiába, vagy Ausztriába síelni. Ha a folyamatok tovább zajlanak, az emberek inkább nagy hegyekre, temérdek sípályára vágynak majd. Ha a folyamatok tovább zajlanak, az emberek egy hétvégére is szívesen elugranak majd a horvát tengerpartra, akár tavasszal, vagy ısszel is. Ha a folyamatok irányt váltanak, az embereknek nem lesz pénzük, és az itteni sípálya és élményfürdı kereslet nélkül marad. A gond ezekkel a beruházásokkal elég nyilvánvaló. Tervezésük során azt kellene figyelembe venni, hogy a világ más tájain - függetlenül azok gazdasági fejlettségére - milyen mőködési sajátosságokkal rendelkeznek. Amikor az Alpokban durván fél éven át mőködnek sípályák, amelyek kialakítására rengeteg hasonló tulajdonságú hosszú hegyoldal áll rendelkezésre, akkor ezzel nem lehet versenyképes egy-egy hegyoldal egy-egy pályája, amelyik még ráadásul keskeny és rövid is, akkor amikor a magyarországi telek néhány hetes síelésre alkalmas idıszakot biztosítanak. A beruházás egységére vetített forgalom aránytalanul kicsi, tehát a különbségek kiküszöbölésére aránytalanul magas árat kell kérni amelyet a fogyasztó csak akkor fog elfogadni, ha annyira alacsony lesz a fogyasztási igénye, amiért még nem érdemes távolabbra utazni az utazási költségek miatt. Ez nagyon szők fogyasztói piacot jelent, amely további fogyásnak indul akár magasabb, akár alacsonyabb lesz az életszínvonal. Az élményfürdık esetében is addig lesz érdemi piac, amíg nem készülnek el azok az autópályák, amelyek órák alatt repítenek a mediterrán térségbe. A Földközi-tenger térségében az élményfürdık az év felében használhatók. Sıt, dél felé haladva ez a szezon folyamatosan hosszabbodik. Ráadásul a téli idıszak fagyásai, az éves hımérsékletingadozások nagysága a rendszer amortizációját gyorsítja, illetve nagyobb beruházási igényt jelent a kiküszöbölése Magyarországon. Az idegenforgalom célközönségét tekintve is bizarr képet kapunk. Az nehezen fordulhat elı, hogy egy osztrák, olasz, német, vagy szlovák Magyarországra jöjjön síelni. Az sem valószínő, hogy az itteni élményfürdık egy külföldit akárcsak megingatnak a nyári nyaralás célpontjának meghatározásakor. Alacsony utazási költségek mellett lehet a mediterrán térségbe utazni, ahol a

100

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez vendéglátásnak legalább akkora múltja van, mint nálunk. Na jó, ez nem mindenütt igaz, például Görögország, Olaszország, vagy Egyiptom esetében már akkor volt idegenforgalmi szolgáltatási kultúra, amikor mi még a jegyünket sem váltottuk meg a Kárpát-medencébe. Ezekben az országokban véletlenül még csináltak is néhány idegenforgalmi látványosságot évezredekkel ezelıtt. Nekünk valamit másképp kell csinálni. A Balaton esetében viszonylag egyszerő a megoldás: az árakat addig kell csökkenteni, amíg az idegenforgalmi árbevétel el nem éri a maximális szintjét. Valaki csak jön elıbb-utóbb ide is! Ez valahogy nem a legszebb jövıkép.

Valóságos nemzeti adottságok, kizárólagos adottságok Megfelelı idegenforgalmi eredményesség eléréséhez fel kell ismerni azokat az adottságokat, sajátosságokat, természeti kincseket, amelyek különlegessé tehetnek bennünket. Nem minden ország rendelkezik ilyesmivel, ennek ellenére is képesek komoly idegenforgalmakat indukálni. Ha viszont rendelkezünk valamiféle különleges tulajdonsággal, akkor lényegesen egyszerőbb a helyzet. Az élet megmutatta, hogy különleges tulajdonság alatt nem feltétlenül azt kell érteni, amit mi gondolunk magunkról. A Hortobágy nekünk lehet, hogy érték, de valamiért a belföldi turizmus sem tudta megtölteni a pusztát. Fıleg hetekre nem akar senki maradni. A megfelelı tulajdonságok kiválasztása esetén talán egyszerőbb olyanok véleményére támaszkodni, akik véleményüket anyagi áldozattal is alátámasztják: idelátogatnak. Kiderül, hogy különleges értéket látnak Budapest belsı kerületeinek háztömbjeiben, pedig mi csak nagyon öreg, lepusztult bérházakat látunk. Kiderül, hogy világszerte nincs párja ennek az építészeti hangulatnak, fıleg nem ekkora térségre kiterjedı városrészi méretben. Ennek a sajátosságnak a felismerése a legutolsó idıkig váratott magára. De legalább megtörtént! Ennek hatására pályázatok kerültek kiírásra, melyek az egykori bérházak homlokzatának felújítását ötven százalékban, nem visszatérítendı formában támogatják. A folyamat sétálóutcák kialakításával egészül ki, amelyek ugyan korhőségüket tekintve erısen megkérdıjelezhetık, de legalább lehetıvé teszik az andalgást. Kávézók települnek az utcákra teraszaikkal, és ezzel útjára indul egy folyamat, amely remélhetıleg messzire jut. Van másik jó tulajdonsága ennek az országnak, ami az elmúlt évtizedekben csak bosszúságot okozott. Akár merre fúrtak a geológusok minduntalan az olaj helyett termálvíz tört fel. A sok próbálkozás lassan egy másik valóságot tárt fel a mesés olajlelıhelyek helyett. Lassan kiderült, hogy a világ azon kevés helyei közé tartozunk, ahol rengeteg a termálvíz, elképesztıen sok - azt mondják. Néhány lelıhely kiaknázása elkezdıdött évtizedekkel ezelıtt, és ezek híres, sikeres termálfürdıkké váltak. A feltárt lelıhelyek többsége azonban a mai napig kiaknázatlan. A termálvíz hasznosítása több problémát vet fel. Egyrészrıl mőszaki problémákat. A termálvíz éppen az oldott mész és az ásványi sók miatt magában hordja a lerakódás-képzıdés tulajdonságát. A csövek, a golyós csapok folyamatosan elkövesednek, a medencék felületén, a keringetı szivattyúkban lerakódások keletkeznek. Ez egy komoly gond. Mőszaki szemmel nézve ez egy kétélő jelenség. Tekinthetjük úgy is, mint egy kihívást. Ha a probléma megoldásának van megrendelıje elıbb-utóbb lesz megoldója is. A termálvizet hasznosítása után semlegesíteni is kell, esetleg ha ezt idáig törvény nem írta elı, hát majd elıírja. Mivel a só- és mésztartalom semlegesítésének megoldása is élı mőszaki probléma, ez is kezelhetı gondként ugyanúgy, mint kihívásként. A mőszaki problémák mellett a másik nagy kérdés az értékesítés hogyanja. Legegyszerőbb a kérdést egyszerő energetikai adottságként kezelni: melegvíz. Persze a melegvíz még nem az az érték, amitıl bárki meghatódik, melegvizet szinte bárki elı tud állítani, aki a hidegvízre valót már

101

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez megkereste. Kiváló adottsága a termálvíznek viszont, hogy ásványi anyagokat tartalmaz. Ha viszont csak ennyit tudunk róla, akkor semmit sem tudunk. A víz összetételét fontos tudni, hiszen ez alapján lehet kiajánlani. De mire is lehet ajánlani? Hát ez a kérdés! Az adott összetételő termálvizet adott egészségügyi problémák orvoslására lehet ajánlani. De melyiket mire? Ha figyelembe vesszük az ország területén eddig feltárt termálvizek sokaságát, könyvet kellene tudni írni annak használatáról. Egy ilyen összefoglaló igazi alapmő lehetne. Ráadásul ilyen mő német, angol, francia, vagy olasz nyelven néhány meghívásos konferenciával kiváló PR stratégia lehetne. Ez a szolgáltatás csak akkor lehet persze életképes, ha van olyan fogyasztói réteg, amelyik elég nagy és fizetıképességét tekintve elég erıs. Elvi lehetıség volna arra, hogy Nyugat-Európa betegeibıl, nyugdíjasaiból ezt a fizetıképes keresletet idevonzzuk. A gyógy-turizmusnak olyan válfaját lehetne ezzel kifejleszteni, ami - ellentétben a magyar egészségüggyel - nyereségessé válhatna. A magasabb költségszintő Nyugat-Európai gyógykezeltetések helyet aránylag olcsóbb Magyarországi gyógykezelést lehetne elıírni. A gyógy-turizmus rendszerének kialakítása járulékos eredményekkel szolgálhatna. Egyrészt a vízkezelési technológiák területén hozhatna kiemelkedı szakmai tapasztalatokat, amelyekben úgy száz éve már egyszer világelsık voltak a magyar mérnökök. A gyógykezelések hosszabb idıintervallumai magasabb kihasználtságú szállodai szobákat jelentenének. A hosszabb idıt itt töltı betegek szélesebb értelemben is fogyasztókká válnának. A termálvizes kezelések sajátossága, hogy egész évben folyamatosan biztosítanák az idegenforgalmat. Itt nincs szezon, nincsenek idıjárási szempontból rosszabb idıszakok. Az országnak olyan területei is bekapcsolhatóak lehetnek az idegenforgalomba, amelyek idáig nem tartoztak a felkapott helyek közé. A szükséges kiszolgáló személyzet jelentıs felvevı piacává válhat a munkaerınek. A termálvizes kezelések területén elért tapasztalatok pedig rendkívüli szakmai tekintélyt adhatnak, amelyek orvoskonferenciák, elıadások formájában további idegenforgalmat indukálhatnak. A gyógykezelések összekapcsolása a hagyományos egészségügyi szolgáltatások rendszerével felgyorsíthatja az egészségügy felértékelıdését piaci alapokon is. Ezen keresztül hozzásegít a privatizáció felgyorsításához, a befektetık fokozottabb érdeklıdéséhez. Az egészségügyi rendszer kínálatának az idegenforgalom igényeihez való igazítása felgyorsítja a korszerősítést, a színvonal emelését, amelynek végsı soron az egészségügyben dolgozók és a hazai betegek egyaránt láthatják a hasznát. Az a hír járja, hogy a magyar lovas nemzet. Úgy ezer éve. Errıl meggyızıdhet az idelátogató. Elmegy Hortobágyra és néhány csikós bravúros bemutatót tart neki. Vehet néhány emléktárgyat és akár haza is indulhat. Ennyi? Magyarország rengeteg alföldi és dombsági, alacsony-hegységi térséggel bír. Lovat és lovast egyaránt megvisel a magasabb hegyek, dombok belovaglása. Tehát ebbıl a szempontból ami például hátrányos a síelés szempontjából, az elınyös a lovaglás szempontjából. További sajátosság, hogy a települések, közutak, mőtárgyak nem fordulnak elı olyan gyakorisággal Magyarországon, mint a nyugatabbra fekvı országokban. Lóval bejárható ösvények, területek kialakítása szempontjából ez lényegesen nagyobb rugalmasságot jelent. Az éghajlat szempontjából lényeges elınyt jelenthet a szélsıséges idıjárástól kevésbé terhelt Kárpát-medence. A délebben fekvı országok nyári forróságai nem teszik lehetıvé a hosszabb lovaglásokat, ahogy a brit szigetek ködös, esıs éghajlata sem az a terep, ahol az ember szívesen lovagol. A viszonylag enyhe telek is kedveznek.

102

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez A lovas turizmus fejlesztéséhez azonban egész térségek összefogása, központi támogatás háttere szükséges. A néhány éve elkezdett támogatássorozat nem lehetett eredményes. Nem elszigetelt lovas-panziók hoznak igazi sikert, hanem valódi arculatteremtések. A lovas-panziókból épített hálózatok egészen más jelentéstartalmat hoznak létre. Képzeljünk el egy hálózatot például a Zemplén körül. A lovas-panziók néhány kilométerre egymástól, a szomszédos települések mellett helyezkednek el. A panziók szabványosított szolgáltatásokkal bírnak, mint a gyorsétterem-hálózatok. Nem egyformák, csak a lovaglás szempontjából egységesítettek. Garantált minıségő, mennyiségő, és árú takarmánymennyiség, szabványos, garantált minıségő istállók. A hálózat központi szoba- és istállófoglalású. A vendég hoz, vagy bérel egy pacit, és útra indul. Az indulás elıtt egyeztet a recepción, hogy a szomszédos panzió tudja-e fogadni? Ha igen poggyászát a hálózat mikrobuszára teszi - esetleg családtagjaival -, majd átlovagol. Ekkor poggyásza már várja, és kényelmesen istállóba vezeti lovát és birtokba veszi új szobáját. A hálózat tagjai különbözı szolgáltatásokat kínálnak: tekepályát, diszkót, biliárdtermet, uszodát, vagy valami mást. Ha azok a családtagok, akik nem szívesen lovagolnak, szeretnének leragadni egy helyen az ottani szolgáltatások miatt, akkor egyeztetnek a recepción, és néhány napra elválnak a lovaglás megszállottaitól. Esetleg eltérülnek és kirándulásokat tesznek túravezetıvel, vagy felkeresik a térség nevezetességeit. A hálózat felépíthetı akár Somogy belsı részein, Zalában, vagy a Mátrától északra. Ezek a területek elmaradottságukkal éppen kiváló kiinduló pontot jelenthetnek ilyen rendszer kialakítására. Az ezeken a területeken élık természethez közeli életmódja, kézmőves kultúrája kiválóan illeszkedik ilyen tevékenység meghonosításához. Ezeken a vidékeken a ló közel sem annyira ismeretlen jószág, mint az ország motorizáltabb területein. Egy hálózat felépítése temérdek járulékos elınnyel jár. Egyrészt arculatteremtése jóvoltából a lótenyésztés felvirágzását hozza. Erre szükség van a lovagolható lovak tenyésztése miatt. De a lovaglás szerelmesei saját lovaik gondozását is igényelhetik szolgáltatásként. A lovagolni szándékozók körében lovas-oktatást lehet végezni, ami ennek a tevékenységnek fogja gyártani a késıbbi fogyasztóit. A lovaglás rengeteg kiegészítı használatát teszi szükségessé. Lószerszámok, nyergek, lovaglócsizmák készítését. Kiegészítı tevékenységként lehet kapcsolni a hálózathoz ıshonos állatfajták tartását, amelyek hagyományos életformák bemutatását kínálhatják. De ha már hagyományos életformákat lehet bemutatni, a hagyományırzı tevékenységek egyéb formáit is látványosságként lehet kínálni. A háziipari tevékenységek bemutatása, termékeik értékesítése is kereskedelmi forgalmat jelent. Ezek mind munkahely teremtı és idegenforgalmi élményképzı hatásúak. A lovas-turizmus természeti adottságaink miatt nem szezonális tevékenység. Idegenforgalma közel egész évben folytatható. A felsorolt példák mind olyan idegenforgalmi sajátosságra épülnek, amelyeket áttelepíteni nem lehet. Budapest szőz éves bérházait nem lehet átköltöztetni a világ más városaiba. A termálvíz forrásai helyhez kötöttek. A lovas-turizmus természeti adottságokra épül, az ahhoz kapcsolódó szaktudást hiába másolja bárki, a környezetet elvinni nem lehet. Az értékek kiaknázása az év tizenkét hónapjában folyamatosan történhet, ezért az ilyen területekre történı befektetések lényegesen biztonságosabbak, mint a szezonális sajátosságokra épülı idegenforgalom. A szolgáltatások folyamatos foglalkoztatást tesznek lehetıvé, tevékenységeik nem ütik, hanem kiegészítik egymást. Értékesítési szempontból egységes arculatot adnak, amelyek megjelenítése kiállításokon, kiadványokban koncentráltabb üzenetközvetítést tesz lehetıvé. Az egységes arculatot

103

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez szálláséjszakákra, vagy bevételre vetítve lényegesen olcsóbban lehet értékesíteni, mint a szezonális adottságokat. Foglalkoztatási szempontból egyrészt stabil megélhetést, kiszámíthatóbb jövıt ígér a fent leírt tevékenységek köre. Az idıjárás a napi megélhetéseket kevésbé veszélyezteti. Ugyanakkor a munkaerı-kínálat oldalán konkrét elvárásokat fogalmaz meg, amelyek az idı múlásával érdemben nem változnak. Meglehet, hogy a divat változásával például a termálvizes kezelésekhez kapcsolható masszázsok stílusa változik, de az ilyen irányú igények összessége nem fog jelentıs változásokat mutatni. Meglehet, hogy a lovagláshoz szükséges szerszámok divat szerint változnak, de azok aránya, akik szırén ülik meg a lovat, nem fog változni. Másrészt a foglalkoztatás megfelelı szakirányú képzettségeket követel. A csapok nyitásazárása, vagy az istállók takarítása biztosan kevés lesz a szakmai ismereteket illetıen. A szakmai képzések palettájának tehát olyan területekre is ki kell terjedni, amelyek a hagyományos vendéglátóipari képzések körében nem találhatók. Korábban értéktelennek tekintet tevékenységek képzését kellene elkezdeni, mint például a lovak gondozásával, kiképzésével kapcsolatos szakmát, vagy a Budapest belvárosában lévı háztömbökhöz kapcsolódó idegenvezetést, anekdoták, kultúrtörténeti ismeretek elsajátítását. Ezen a szinten a Parlament, vagy a Gellért-hegy részletes ismerete kevésnek bizonyulhat. Az ismeretek széles körő terjesztése a teljes vertikum hitelességét javítja. Annak ellenére, hogy látszólag rendkívüli költségeket jelent a fent leírt tevékenységi körök elterjesztése, ez inkább kormányzati program kérdése. A dolgok egy irányba terelése egyértelmő üzenet a piac szereplıinek. A megfelelı infrastrukturális beruházások megkezdése magával vonja a befektetıi körök megjelenését. A tıke nem hülye. Ha azt látja, hogy megtérülése megfelelıen biztonságos és hatékony, akkor nem fog nemet mondani. A megfelelı biztosítékokat elsısorban a kiszámíthatóságban kell keresni. Nem az adókedvezmények, vagy a beruházásokhoz adott állami támogatások segítik elı a szektor bıvülését. Sokkal fontosabb lehet a megerısödött szektor reklámtevékenységének elısegítése, a nemzetközi fórumokon történı megjelentetése. Ezért az ilyen jellegő idegenforgalom fejlesztése nem kerül érdemileg többe, mint a hagyományos tevékenységek folyamatos támogatása. Fontos még kiemelni, hogy a fent ismertetett idegenforgalom erısítése környezetbarát. Figyelembe véve például a Balaton környékének terheltségét beépítettsége, szennyvíztermelése, környezetre gyakorolt károsító hatása miatt, a termálfürdık építésének környezettudatos kialakítása, vagy a lovaglásra kijelölt túraútvonalak tervezése eleve jobb kondíciókat ígérhet. Kapcsolódó tevékenységként az ıshonos állatfajták tartása a természetes környezet fenntartását segíti, az állattartás pedig a minıségi növénytermesztést segítheti. Ehhez adódik még a hagyományos szakmák, és hivatások felkarolása, amelyek a környezettudatos életformák terjedését segítik. A környezettudatos idegenforgalom támogatása fontos az Ózd-Pétervására-Salgótarján térségének alakításában is. A magára hagyott törekvések, vagy a sípálya-építési, élményfürdı-építési támogatások többszörös hátrányt okoznak. Egyrészrıl az állami támogatások forrásait terhelik, kimerítik, másrészrıl a rossz hatásfokú idegenforgalmi létesítmények üzemeltetésével olyan terheket telepítenek a térségbe, amely a sikertelenséget, nyomorúságot garantálják hosszabb távon. Az az élményfürdı, amely csak veszteségesen üzemeltethetı, felveti a kérdést, hogy mőködése során ki fogja refinanszírozni? Ha közpénzeket termel üzemben tartásuk, az káros. Ha magánbefektetésként jön létre, a veszteségek bezárásához vezetnek, amely elhíresíti a térséget sikertelenségérıl, késıbb pedig mementóként maradnak a természetes környezetet csúfítva. A megszőnı munkahelyek a térség eltartó-képességének csökkenéséhez vezet, ami a szegénység konzerválását hozza magával.

104

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez A környezeti adottságokhoz illı fejlesztések a térség felemelkedését segítik, a segélyek és támogatások intézményeinek fokozatos felszámolásához vezetnek. A térség eltartó-képességének növekedése fokozhatja a térségbe költözni vágyok számát, ezen keresztül a vitalitás megerısítéséhez vezethet. A fiatalok betelepedése, vagy térségben maradása a közintézmények gazdaságosabb üzemeltetését jelenti.

Összefoglaló a foglalkoztatásról A fent leírtakból jól látható, hogy az elsıdleges feladat a tartós munkahelyek számának növelése. A tartós munkahelyek iránti vágy hangsúlyozottan nem azonos a sok pénz szerzésének vágyával. Az ország gazdasága szempontjából ez annyit tesz, hogy a gyár, befektetı, vagy vállalkozás esetén fel kell hagyni azzal a képpel, hogy tudniillik az egy nagy bamba-mafla, amelynek ügyes - leleményes parasztgyerek módjára történı - megtáncoltatása révén hatalmas vagyonokat lehet húzni. Persze mindig lesznek ilyen nagyon leleményes helyek a világon, ahol a befektetıket úgy meg lehet fejni, hogy csak néznek. A legutolsó ilyen híressé és "sikeressé" vált ország Mozambik. Korábban különbözı diktatúrák arattak hasonló hatalmas gyızelmeket a tıke felett. Sikeresek mindig vannak. Vannak tartósabb sikertörténetek is, csak azok rengeteg munkával járnak. Munkával. Megfelelıen alacsony áron meg lehet szerezni minden rendelkezésre álló munkaerı hasznosításának vásárlóját. Természetesen nem cél a teljes foglalkoztatás. Mivel a munkaerıpiac ugyanolyan piac, mint bármelyik másik, ezért csak az a cél hogy a kínálat azon részét igyekezzünk hasznosítani, amelyik megfelelı hatékonysággal képes értéket termelni. A nyakunkon maradt áru tartási költsége mindannyiunkat terheli. Akkor is, ha ez a társadalomnak azon munkaképes része, amelyiknek nem megfelelı a képzettsége, a szocializációja, a munkamorálja, esetleg egyszerően köztörvényes bőnözı, és akkor is, ha a munkaképes és keresni akaró lakosság jelentısnek számító része nem találja meg a maga vevıjét. Az elıbbi esetben nyilvánvalóan a munkaerı alkalmasságának javításán kell fáradozni - tudva, hogy ennek az igyekezetnek soha nem lehet vége -, az utóbbi esetben azokat a körülményeket kell elkezdeni alakítani , amik a munkaadók (vevı) és a munkavállalók (termék) között tornyosulnak. Nos nem az a legnagyobb akadály e kettı között többnyire, hogy a munkakeresık túl sokra tartják munkájuk értékét, hanem az, hogy a lehetséges munkaadók olyan akadályokat, felvetıdı egyéb költségtényezıket, kockázatokat észlelnek, hogy inkább másfelé mennek. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a megfelelı szakmai, igazgatási intézkedéseket rendszeresen meg kell tenni. Azt a fentiek alapján magától értetıdınek tekintjük, hogy a munkát vállaló ember specializálódott. Ez a specializáció nem egyszerően a szakmai különbözıséget jelenti, vagy az iskolázottságot, hanem sokkal finomabb, árnyaltabb különbözıségeket. Egy-egy tevékenységi körben termelı térség dolgozói olyan ismereteket, tapasztalatokat halmoznak fel, amely ismeretanyag alacsonyabb bérszínvonallal nem megváltható. Ugyanakkor a korábbi idıszakokban felhalmozott tapasztalatok gazdasági értékkel bírnak, amelynek hasznosítása össztársadalmi érdek. Amennyiben egy térségben a korábban folytatott tevékenység nyereségessége megszőnt, akkor hasonló munkakultúrát képviselı, de eredményességét tekintve ígéretesebb befektetıi kör után kell nézni. Az elmúlt évek rengeteg példát mutattak arra, hogy befektetık ilyen területeket kerestek és találtak. Ahol ilyen gondolatmenet mentén települtek le befektetık, ott a foglalkoztatás és a térség vitalitása nem okoz komoly problémákat. A befektetıi kör tudatos kiválasztása jelentıs költséghatékonyságot jelent az egyik oldalon, a másik oldalon viszont eredményesebb, sikeresebb befektetés és foglalkoztatás jön létre. Annak a befektetınek a megnyerése kedvezményekkel, amelyik maga sem látja tevékenységének illeszthetıségét az adott térségbe, felesleges pénzkidobás.

105

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Ha olyan pénzügyi tanácsadóval sikerül összeakadni, aki ennek ellenére idıt, energiát fordít annak bizonyítására, hogy az adott befektetıben mégis meg kellene látni a lehetıséget, biztosak lehetünk, hogy ı már megtalálta számításait, és ha közremőködünk, ezt még fokozhatja. A befektetı ipartelepítéskor természetesnek tekinti, hogy eredménye egy részérıl le kell mondania a környezet biztosításának költsége gyanánt. Olyan országokban, ahol a természeti kincsek kiaknázásának fontossága, gazdasági értéke többet jelent, mint az ott létezı munkakultúra és társadalmi stabilitás, a rendet, közbiztonságot, kiszámíthatóságot, a gyors ügyintézést a befektetık maguk oldják meg. Angola, Kongó erre kiváló példák. Adófizetésre, a közös költségek finanszírozására nincs szükség, a magánhadsereg, a messzirıl hozott magasan képzett szakemberek minden problémát megoldanak. Ilyen körülmények között az állam erejének növekedése csak akkor fontos, ha az a meglévı költségek csökkentésével, a kiszámíthatóság növelésével párosulnak. A karibi banánköztársaságokban fontos, hogy legyen banán, más nem fontos. Szakmai képzés nem kell, a közbiztonság házilag fenntartható, a csomagolás, szállítás kisipari módszerekkel biztosítható. Akinek ez a fajta anyagi könyörtelenség nem tetszik, tegyen ellene: tudatosan vásároljon banánt, drágábban. Az emberek szabad akarata, és szabadságszeretete csodákra képes, hegyeket mozgat meg. Természetesen egyetlen olyan befektetı sincs, aki annyira hülye lenne, hogy akkor is ragaszkodik a közös terhek finanszírozásához, ha azt nem kérik tıle számon. Ugyanígy egyetlen befektetı sem olyan hülye, hogy magasabb költségeket finanszírozzon, mint ami a piacon a feltétlenül szükséges. Tehát ha sikerül egy jobb, alacsonyabb költségigényő környezetet találnia tevékenységéhez, akkor nyílván oda fog menni. De ez csak abban az esetben igaz, ha a szóban forgó két térség azonos adottságokkal rendelkezik. Ezért fontos megérteni, hogy a befektetı számára értékesebb az adottságokba történı befektetés, mint a pénzügyi kedvezmény. Hihetetlen? A világ térképére pillantva azt látjuk, hogy nagyon kicsi azon országok száma, ahol fejlett környezet várja az ipari befektetıket. Ilyen körülmények között az adottságokban történı kis elıre lépés is hatalmas trendforduló lehet. Amikor egy térség vezetése, lakossága úgy dönt, hogy új tevékenységi kört honosít meg, akkor egy hosszú és rögös út kitaposásáról dönt. Nem egyszerően egy könnyebb pénzkeresési formát választ a verejtékes, keserves helyett, mert ilyen nincs. Egy verejtékes és keserves utat választ a kiszámíthatóbb, biztonságosabb jövı reményében. Igaz ez akkor is, amikor ötcsillagos idegenforgalom kialakításáról van szó, amikor csúcstechnológiás munkakultúra meghonosítása a tét, de akkor is, amikor egy logisztikai centrum, vagy egy autógyár letelepítése a cél. Az átalakulás árát minden esetben a társadalomnak kell megfizetni. Ezért minden esetben két kérdésre kell válaszolni: rendelkezik-e a társadalom a szükséges forrásokkal, és hogy hajlandó-e ekkora áldozatot meghozni egy adott térségéért. Kár azt gondolni, hogy az ilyen profilváltások könnyen mennek. Az EU koncepciója olyan jövıt ígért, amelyben könnyebb és boldogabb élni, mindezt pusztán a tudás magasabb szintő kiaknázása révén. A kísérlet árát a használhatatlan diplomák formájában, az ezekre fordított pénzek és emberéletek, egzisztenciák formájában megfizeti a társadalom. A gyümölcseit viszont - mai ismereteink szerint - senki sem látja. Ez olyan tanulság, amelybıl szerencsés részesülni, különben félı a megismétlése. A felelısségteljes döntés-elıkészítések, a döntések hosszú távú tudatos felvállalása e kérdéskör sarokpontjai. Mindenkinek, aki egy ilyen program mellett tör lándzsát, tudatában kell lennie, hogy emberek ilyen-olyan, de mindenképpen meglévı egzisztenciáit számolja fel cserében egy jövıbeniért. Ha ebben a folyamatban törés áll be bármi okból, akkor - két szék között a földre esve - hús-vér emberek sorsa megy tönkre, amelyet valószínőleg nem lehet helyrehozni. Amikor egy bányászati múlttal rendelkezı térség fiatalságát meggyızik egy másfajta

106

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez képzettség értékeirıl, de a szakmát kitanulva munkaadók nélkül maradnak mégis, akkor ezek a fiatalok egész életüket tekintve bevégezték: nem lehetnek már bányászok, de használható munkakultúrával sem rendelkeznek. Ez egész életüket végigkíséri. Ezzel a mai felsıoktatás aktuális kérdéseinek kérdéskörét is kimerítettük. A foglalkoztatás egy speciális területe a civil támogatók köre. Ezek az emberek, szervezetek tevékenységük végzésekor nem civilek, de munkájuk nélkül olyan lenne a civil szféra, mint szálloda személyzet nélkül. A szállodai hasonlatnál maradva, ahogy a szálloda mőködése is elképzelhetetlen szállóvendégek nélkül, úgy a civil segítık munkája is értelmetlen a civil közösségek létezése nélkül. Sıt! Munkájuk eredményessége éppen a "szálláséjszakák" számával, a közösségi ember-óra számával mérhetı. Feladatuk minél több, minél keresettebb közösség létrehozása és mőködésének támogatása akár közösségi házak üzemeltetıjérıl, akár tanácsadóról, akár rendezvénymenedzserrıl van szó. Más példával élve. Természetesnek vesszük, hogy az egészségügyi rendszer mőködtetéséhez, vagy az öregek otthonának mőködéséhez elengedhetetlen a szakképzett kiszolgáló, segítı apparátus. Mégsem gondolja senki, hogy a konduktor mozgássérült, vagy a nıvér vesebeteg. Hasonlóan fontos, hogy ne a civileknek kelljen értenie a bürokratikus rendszerben való eligazodáshoz, hanem a szakképzett gárda közremőködése adja azt a garanciát, ami a közösségben eltöltött órákat örömtelivé, emlékezetessé teszi. A civil szervezetek közösségi életének tevékenységét szükséges mérhetıvé tenni, de nem nyilvántarthatóvá. Szükséges átláthatóvá tenni, de nem ellenırizhetıvé. A jelenléti ívek folyamatos rögzítése és összesítése - az adatvédelmi törvény tiszteletben tartásával! - értékelhetı áttekintést adhat egy közösség aktivitásáról. A társadalom számára ez a fontos értékmérés. Egy társadalom ugyanis annál inkább koherens, minél több, minél sokszínőbb közösség szövi át meg át az emberek közötti kapcsolatokat, segítve ezzel az identitást, amely a törvénytiszteleten, a munkához való viszonyon keresztül a válsághelyzetekben történı szociális érzékenységen át az önfeláldozó, áldozatvállaló magatartásig terjed. Ugyanakkor az egyén sokat kap ezektıl a közösségektıl. A kötetlen beszélgetések, az összejövetelek csökkentik az élet okozta frusztrációkat, csökkentik a szorongást, megerısíthetik az egyént, hogy vannak más szempontú értékrendek is, amelyek szerint ı is fontos lehet, értékes, akire fel lehet nézni. Ez már olyasmi, amiért bárki szívesen vállal áldozatot, így már el lehet fogadni, hogy a fennálló rend olyan, amilyen, hiszen a szóban forgó egyénnek is van benne helye.

107

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

A közigazgatásról Közigazgatás pillanatnyi szerkezete, hivatalnokok képzettsége A hatalom szakma, és nem szerelem. A közigazgatás olyan szolgálat, amelynek gyakorlása mindenki számára fontos, mindenkit érintı tevékenység. Munkáját, szolgálattételét függetleníteni a társadalom egészétıl nem lehet, annak minden résébe, szegletébe beférkızik. Ám attól függıen, hogy ezt milyen mértékben végzi a közösség javára, és mennyire saját létének igazolására az már olyan kérdés, ami közösségek, régiók, országok sorsát, jövıjét pecsételheti meg. Milyen a jó közigazgatási gyakorlat? A hatalom és a törvényhozás szempontjából jól definiálható a válasz, ami valami olyasmi lehet, hogy a törvényeket, rendelkezéseket, határozatokat az iránymutatásoknak megfelelıen hajtsák és hajtassák végre. Mivel ezen a körön kívül is maradtunk néhányan, szükségesnek mutatkozik más, társadalmi szempontú megvitatása is. A kérdés érzelmektıl mentes megvilágítása több szempontból fontos. Fontos azért, mert a társadalom egészének arculatát, hangulatát meghatározza. Fontos azért, mert a demokrácia minıségét határozza meg. A törvényhozás az alkotmány figyelembe vételével törvényeket hoz. Ez a világ minden demokráciájában így van. Meghatározó különbség van azonban a végrehajtásban. Vannak a világon olyan országok, ahol a törvényhozás és a végrehajtás levelezı viszonyban sincs egymással, és a törvény szava nem érvényesül a végeken. De vannak olyan országok is, ahol a törvényesség zászlaja alatt az egyének és közösségek mozgástere elképesztıen beszőkül. Amikor egy-egy ország igazgatási rendszerének túlkapásairól értesülünk, akkor a törvényesség többnyire nem csorbul, inkább csak vitatható az eljárások jogossága, az intézkedések körültekintı jellege. Egy társadalom élhetısége szempontjából fontos, hogy az emberek olyan közigazgatási rendszer fenntartásában mőködjenek közre, amely a valóságos össztársadalmi értékrendnek megfelelı normatívákat követ. Látszólag a politikai csatározások szereplıi is ezt tartják szem elıtt, ám eggyel mélyebbre tekintve kiderül, hogy közbelépni leginkább csak akkor szeretnek, ha saját mozgásterük válik veszélyeztetetté, például a szélsıséges csoportok megerısödése révén. A szélsıségesek körében megjelenı új személyek azonban nem a gólya közremőködésével kerülnek a társadalmi megmozdulások homlokterébe, hanem köztünk élnek. Amúgy békés, vagy éppen zsörtölıdésre, bosszankodásra okot adó mindennapi problémák között. A dolgok valahogy úgy kezdenek elfajulni, hogy ügyintézéseik, a hivatalos szervekkel történı találkozásaik, vagy adminisztratív kötelezettségeik közepette egyszer besokallnak. Úgy érzik, hogy a dolgok rossz irányba mennek, mert az utóbbi idıszakban egyre többször találkoznak olyan igazgatási helyzetekkel, ami igazságtalanságnak, vagy éppen "igazgatástalanságnak" tekinthetı. A látszattal ellentétben ilyenkor a társadalomnak az a része is radikalizálódik, amelyik elítéli "amazokat", mérlegelés nélkül elfogadva, hogy valami különleges, gonosz erı azon munkálkodik, hogy agymosással számuk fokozható legyen. A következıkben leginkább arra keressük a választ, hogy hol, és hogyan csúsznak el a dolgok? A látszólag merev és rugalmatlan igazgatási rendszer mennyire képlékeny és rugalmas, ráadásul úgy, hogy sok esetben eközben a törvény betője nem változik.

108

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Hivatalok szerkezetének igazodása a közigazgatási tagoltsághoz A mai magyar közigazgatási határok kijelölése jobban emlékeztet egy vulkánkitörés tajtékkövei által spontán rajzolt térképhez, mint a történelmi hagyományokra, vagy technokrata gazdaság és társadalomépítı hajlam keze-munkájára. Igaz ez a kistérségekre ugyanúgy, mint a megyékre, a régiókra. Az ország határairól meg tabu beszélni. Látszólag ennek a kérdésnek nincs különösebb jelentısége. Néha ugyan mikor egyik megyébıl a másikba lépünk közúton, tapasztaljuk, hogy az út hirtelen hangtalanná válik alattunk, vagy éppen ellenkezıleg, majd' kiesünk a sávból akkora egyenetlenségekkel találjuk magunkat szembe. A valóság megértéséhez természetesen ellátogathatnánk olyan országokba, ahol valamilyen racionális, vagy tradicionális szempontok alapján alakultak a közigazgatási határok. Ezeket a gyakorlat szempontjából mégis minden esetben valahogy kivételeknek tekintenénk. Sokkal mélyebb értelmet kapnak a dolgok, ha a környezetünket elkezdjük alaposabb vizsgálat tárgyává tenni. Talán a legszembetőnıbb helyzetet éppen a régiók határainak kijelölésekor szenvedtük el. Igazgatási szempontból az egyetlen tényezı a régiók határainak kijelölésekor a pályázati pénzek lehívhatóságának hatékonysága volt. Lehetett volna természeti adottságokat figyelembe venni, társadalmi szerkezeteket, vagy a kulturális hagyományokat, ám ehelyett kizárólag gazdasági érdekeltség játszott szerepet. Na nem azért, mert a gazdasági érdekek erısebbnek bizonyultak, hanem azért, mert nem volt más kidolgozott elgondolás a tagolásra. Ha lett volna, vitatkozni lehetett volna arról, hogy az idıszakos érdekeket miért kellene fontosabbnak tekinteni, vagy éppen ellenkezıleg, a hosszabb távú érdekek fontosabbak a pillanatnyi gazdasági érdeknél. Joggal mondhatnánk, hogy már mindegy, ez van ezt kell szeretni. A kialakult régiós határoknak azonban nincs valódi értéke. A közigazgatási rendszernek elvileg az lenne a feladata, hogy a kijelölt régiós határokat figyelembe véve végezze szolgálatait. Ezzel szemben a régióknak a mai napig nincs érdemi vezetése, nincs végrehajtó hatalma, ennek megfelelıen nincs jövıt alkotó koncepciója sem, így aztán csak papíron létezik. Kinek nem érdeke a régiós térségek mőködése? Hát a mindenkori kormánynak biztosan nem érdeke, hogy kiskirályságok jöjjenek létre. A megyei vezetéseknek sem lehet érdeke, hogy saját tevékenységüket, hatalmukat háttérbe szorítsák, és helyette egy magasabb szintő vezetés érvényesülését segítsék. A régió közigazgatási rendszerének kialakítása feltételezné a megfelelı szintő és mérető épületek, létesítmények kialakítását, a megfelelıen felkészült köztisztviselık, közalkalmazottak létét. Ez a tisztségviselıktıl sok esetben megkövetelné a rendszeres utazást, a hivatali struktúra kialakítása pedig rengeteg pénzbe kerülne, arról nem is beszélve, hogy rendre el kellene dönteni, hogy az adott hivatalnak hol legyen a székhelye. Ezek szerint nincs értelme a régiós szerkezetnek? Tartalom nélkül egyetlen formának sincs értelme. A demokrácia megcsúfolását jelenti, ha olyan hatalmi, intézményi szerkezetek alakulnak ki, amelyek feladatok nélkül, saját kedvtelésükre léteznek - közpénzbıl. Amikor viszont a törvényhozás eldönti egy közigazgatási rendszer átalakítását, akkor azt éppen azért kell kellı eréllyel végeznie, mert rajta kívül senki sem ırzi az ırzıket. Hasonlóan igazak a fent elmondottak a kistérségek kialakításának hogyanjára és következetességére. Egy hatékonyan mőködı igazgatási rendszernek elıször is valamilyen legitimációra van szüksége. Ez a legitimáció nem a jogrendszerrel összefüggı legitimálás eredménye. Saját létjogosultságának forrása lehet a történelmi elızmény, hagyomány, kialakult közösségi lét, vagy a racionális ésszerőség, amely a kor kihívásainak jobban megfelel, és az igényeknek, elvárásoknak emiatt hatékonyabb eszköze lehet. Tekintsük elıször a korábbi korokban kialakult renden alapuló igazgatási rendszer létjogosultságát és létformáit. Példa lehet erre az önkormányzatok határainak helyzete, történelmileg

109

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez kialakult vármegyék határvonala, a földhivatalok illetékességének hatóköre, egyházmegyék hatóköre. Ezekben az esetekben a kialakult határvonalak olyan társadalmi konszenzust tükröznek amelyeket mindenki elfogad, illetve ha mégsem, akkor arról komoly társadalmi viták kezdıdnek, s azok végkimenetele határozza meg a tradíciók megváltoztatását. Ez a folyamat rendkívül lassú, kapkodó váltogatásnak itt nincs is értelme. Példa lehet ilyen folyamatra a Budapest kerületeinek sorsa, vagy egy-egy település leválása, vagy éppen beolvadása egy másik önkormányzatba. A folyamatok sebessége önmagáért beszél. Mindenki tudja, hogy a döntéseknek messzemenı következményei vannak, ezért alapos megfontolást, körültekintı vitát igényelnek. A kistérségek esetében egészen más a helyzet. Leginkább tudomásul veszi mindenki létezésüket, de ha lehet igyekszik róla nem tudomást venni. Pedig rendelkezhetnének valódi hatalommal is, ehhez azonban például szomszédos önkormányzatok valódi érdekközösségein kellene alapulnia. Létezésük eredménytelenségének azonban komoly múltja, hagyománya van. A szocializmus évtizedeiben sem mőködtek ezek a szervezeti formák, ráadásul rengeteg indulatot, sértıdést halmoztak fel, amelyek levezetésére kiváló alkalom volt a rendszerváltás utáni helyzet. A folyamatban részt vevık úgy döntöttek, hogy még elnevezését, a járás-t is el kell törölni a föld színérıl. Helyette létrehozták a kistérség fogalmát, s rendre közölték minden önkormányzattal, hogy mire számíthat, jobb esetben akár két lehetıség közül is választhatott, rosszabb esetben, ha éppen egy elképzelt kistérség közepére esett, akkor tudomásul vehette, hogy ı oda tartozik. A kistérségek határainak meghatározásához fix körvonalat szabott az ország- és megyehatár. A kistérségek összetartását gyakorlatilag a közösen szerezhetı pénz alapozza meg, amelynek elosztása gyakorlatilag ki is meríti az ilyen jellegő együttmőködések mozgásterét. A történelmi hagyományokon alapuló szerkezeti forma a megyerendszer. A mai megyerendszer elıdei a vármegyék voltak amelyek vezetéseit, igazgatási rendszerét úgy lehetett átalakítani, hogy eközben egy teljes értékő világégés zajlott le, amely még az ország határvonalait is átszabta. Ahogy a történelmi tradíciók szokványos intézményrendszerré alakították a vármegyéket, úgy az egyesítésükkel létrehozott megyék is életképesek maradtak. A racionális igazgatási rendszerek kialakítására is van rengeteg példa. A mentıszolgálatok, vagy az egészségügyi szolgáltatók hatókörei megmutatják, hogy hogyan hatékony a rendszer üzemeltetése. Az más kérdés, hogy ezeknek a rendszereknek a fontosságát éppen hiányuk bizonyítja. A vízügyi igazgatóságok, a katasztrófavédelmi irányító központok, vérellátó központok, tőzoltóságok, mind, mind racionális döntéshozatalt követelnek. Ilyen esetekben nem megengedhetı, hogy a szokásjog a legkisebb mértékben is eltérítsen az ésszerőségi szempontok alapján optimálisnak minısítettıl. Természetesen ilyen igazgatási rendszerek kialakításánál sajátos eredményességi mutatók jelentkeznek. Ahol emberéletekben mérhetı a döntés helytelenségének nyilvánvalósága, ott nincs kétség afelıl, hogy jó döntés fog születni. Azt senki sem reszkírozza meg, hogy a tőzoltóság bázisát például a városon kívüli, kevésbé értékes területre költöztesse, pedig az alattuk lévı terület, a használt építmények értéke ezt diktálná. Mindjárt más a helyzet a folyók gátjainak építésekor, árterek kialakításakor. Ilyenkor ha emberéletben kár is esik, sok más dologra lehet hivatkozni, az emberi figyelmetlenségtıl, a fegyelmezetlenségen át az elvárható segítségnyújtás elmulasztásáig. Az anyagi javak védelme esetén is hasonló a helyzet. Ha a folyók mentén húzódó gátak állapota romlik, azért felelıssé tehetı valaki, feltéve, hogy a pénzügyi források rendelkezésre álltak a munka elvégzéséhez. Új gátak építése esetén más a helyzet. Szinte bizonyos, hogy nem lesz rá elegendı pénz, fenn áll a veszélye annak, hogy az építése alatt is lesz árvíz, amikor még nincs hatásos védelmi rendszer, kiderülhet, hogy egyesek tiltakoznak a kisajátítások ellen, amely elodázza a munka befejezését. Ezért logikus, hogy a meglévı gátrendszer karbantartása akkor is prioritást élvezzen pénzügyi szempontból, ha azt szakmai szempontok másképp láttatják. Ilyen irracionális döntések kísérték a bısi vízlépcsı építését, de a Kiskörei-

110

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez víztározó esetében sem szempont már az árvízi idıszakok idején Szolnok, vagy Szeged megvédése, hiszen az ártérre települt idegenforgalom az értékesebb, mint messzi városok gondja, amelyek maguk is tehetnek a bajról, ugye? Hollandia, Velence esetében az ottani igazgatási rendszer nem kísérletezett a szükséges lépések elodázásáról. Még markánsabban tör elı a racionális igazgatási rendszerek problémája az ügyeletes kórházak és a mentıszolgálatok viszonyában. A bejárási útvonalak betartását belsı szabályzat írja elı. Tehát a mentıs nem azért utaztat végig a fél országon, mert nem tudja, hogy hol van a megfelelı ellátó hely. Bizonyos esetekben tehát a beteg állapotának diagnosztizálása, és elszállítása a megfelelı helyre, valódi életmentést jelenthet. Ez azt jelenti, hogy egy közúti baleset helyszínétıl "távolabbra került" személy életben maradási esélyei jelentısen javulhatnak. A súlyos beteg átcipelése egy szomszédos faluba adott esetben megmentheti az életét. Fontos látni, hogy a rendszer mőködése szempontjából meghatározó a konkrét esetek ellentmondásos megítélése. Tehát minden olyan eset, amely a rendszer racionális szemmel felismert hiányosságaira volna visszavezethetı, egyben nehezen igazolható, végsı soron sok más okkal is magyarázható, tehát a racionálisabb szervezés felé történı lépések megtétele nem szükséges.

Hivatalokban dolgozók képzettsége, alkalmassága, hivatali egzisztencia A hivatalok munkájára szükség van. Méghozzá magas szintő feladatvégzésükre van szükség. Éppen azért van szükség magas szintő tevékenységükre, mert munkájuk komoly kihatással van a hatókörükbe tartozó emberek egészére. Fontos, hogy képzettek legyenek, munkájukat szakmai alapossággal, megfelelı szociális érzékenységgel, kommunikációs képzettséggel tegyék. Természetes és örvendetes folyamatnak tőnik tehát a magas iskolai végzettségek megjelenése a közigazgatás minden területén. A folyamatnak azonban visszáságai is vannak, amelyet fontos a folyamatok kézbentartása érdekében figyelemmel kísérni. Egyrészt érdemes felfigyelni arra a jelenségre, hogy a hátrányos helyzető térségek hivatalnokai rendre átlagosan magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a sikeres térségek. Mi lehet ennek az oka? Nyílván nem az, hogy a kevésbé iskolázott hivatalnokok kevésbé hátráltatják a gazdaság szereplıit. Bár ennek a gondolatnak a kizárása eleve feltételezi, hogy a köztisztviselı képzettségével segíti a gazdaság mőködését, gyakorlati példákat mégis nehéz lenne sorolni. Ugyanakkor érdemes azon elgondolkodni, hogy azokban a térségekben, ahol a felsıfokú gazdasági képzettséggel nem lehet a versenyszférában elhelyezkedni, ott minden képzett gazdasági szakember a közszférába igyekszik. A folyamat bizonyos tekintetben még ideologizálható is lehetne: a válságos idıszakokban az értelmiségi egzisztenciáknak egyfajta menedékhelyévé válhat a közszféra. Ám a valóság éppen az, hogy ezeknek a szakembereknek a tudása hasonlóképpen fontos lenne a versenyszférában is. Az így keletkezı kvalifikált szakemberhiány egyrészt tartósítja az állapotokat, hiszen nincsenek elegendıen az olyan szakemberek, akik egy vállalat történetét sikerre viszik. Másrészt éppen ezek a szakemberek lesznek azok akik a meg-meglóduló gazdaság hajtásait szakszerően visszavágják. Kicsit olyan ez, mint az esélyegyenlıség fenntartásának zászlajával játékkaszinót nyitni. Nem kell csodálkozni tehát a hivatalok hatékonyságán a hátrányos helyzető térségekben, valószínőleg ez is a része a térség eredménytelenségének. "Csak az elsı milliómat ne kérdezzék, honnan van, a többivel el tudok számolni." Van egy másik nagy visszás jelenség is Magyarországon, amelyik furcsa eredményt hozott az elmúlt években. Ez pedig a közszférában dolgozók bérszínvonalának felemelése a versenyszféra bérszínvonala fölé. Hát nem mindegy? Hiszen a közalkalmazottaknak is meg kell élni, nekik is jár a tisztességes munka után a tisztességes bér! A valódi válasz megadása némi mérlegelést igényel.

111

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Egyrészt a közalkalmazott közpénzbıl kapja a fizetését, közpénzbıl fizeti még a járulékait is. Ezzel együtt természetes elvárás lehet, hogy azonos paraméterek mellett azonos jövedelemre tegyen szert. Ez persze azt jelentené, hogy azonos elbocsátási valószínőséggel kelljen szembenéznie közalkalmazottnak is, mint a versenyszférában dolgozó társának, azonos foglalkoztatási intenzitásnak kell lennie, a de még a vállalati üdülök beutalóinak is hasonló valószínőséggel kell elıfordulniuk. A versenyszférában a továbbtanulást hasonlóan kellene ösztönözni, anyagilag, munkaidı-kedvezménnyel támogatni mint a közszférában, vagy a szülés utáni visszatérésnél is azonosan biztos helyzeteket kellene felmutatnia a versenyszférának. A gondolatmenet szempontjából tekintsünk el mégis ezeknek a sajátosságoknak a részletesebb firtatásától. Helyette tekintsük csak az elbocsátási kockázatot. Tradicionális piacgazdaságokban a hasonlóan magasan kvalifikált szakemberek közül a közszférában dolgozó többnyire kevesebbet keres, de létbiztonsága magasabb szintő. Tehát aki késztetést érez a piaci alapú megmérettetésre, annak szabad a pálya, de vállalja is a kockázatát annak, hogy könnyőnek találtatik. Mi történik e rend felborításakor? A jó szakemberek tódulnak a közszférába, ezzel is növelve a közkiadásokat, mert onnan sem rúgnak ki emiatt senkit. A felduzzadt létszám finanszírozását a szakmailag megroppantott versenyszférának kellene finanszíroznia. Csak jelzem: ha véletlenül, netalántán ilyen lehetetlen helyzet kialakulna - ami egy gazdasági szakember agyával kiötölhetetlen lenne -, akkor várható, hogy a gazdaság növekedésének üteme lanyha tempóra váltana, aminek az ország minden lakosa meginná a levét. Joggal vetıdik fel a kérdés, hogy hogyan lehet akkor mégis professzionális közszférát teremteni? A bérszínvonal alacsonyabb szintre szorításával ugyanis a profik egyre nagyobb hányada vonul a versenyszférába, és az a néhány lelkes, aki mégis marad komoly szaktudással a közszférában, az egyre nagyobb feladathegyet kell, hogy legyızzön. A probléma megoldásához nem kell túl messzire menni. Ha visszatekintünk a múltba, akkor azt látjuk, hogy a vasutas munkája rendkívül értékessé vált onnantól kezdve, hogy nyugdíjra is számíthatott. Ma persze már nem tekintendı a nyugdíj különleges ajándéknak, ezért mást kell tudni kínálni. Erre Németországban van példa. A rendszer lényegét a komplementer-elv alkotja. Lényege, hogy a társadalom egyik fele kiváló adottságai miatt nyitott a versenyszférában történı megmérettetésre. Tudja jól, hogy minden, amit teremt saját magának köszönhetı, és ennek gyümölcseit élvezni is akarja. Ugyanakkor a társadalom másik fele a legkülönfélébb problémákkal küszködik: súlyos beteg családtaggal bír, rendszeres gondoskodást igénylı sajátossággal bír, egyéb érdeklıdése, érdekeltsége miatt nem kíván a nagy versenybe beszállni. Többnyire ezek az emberek választják a közalkalmazotti szférát. Itt lényegesen alacsonyabb a fizetésük, de: rengeteg juttatásban részesülnek. Ez jelenti a speciális szanatóriumok igénybevételét, közlekedési kedvezményeket, vállalati üdülık beutalóit, rugalmasabb munkaidı-kezelést. Érdemes elgondolkodni rajta. A rendszer érdekessége, hogy nem versenytársat teremt a vállalkozásoknak, hanem alternatívát kínál. Ez az alternatíva nem jobb, vagy rosszabb paramétereinek összességét tekintve, hanem más. Természetesen esélyegyenlıségi stratégiák kidolgozása egyszerőbbnek tőnik, ám eredményességük többszörösen kétséges. Tegyünk egy összehasonlítást! A komplementer alternatívát kínáló közalkalmazotti rendszer elıször is rámutat arra, hogy nem kell feltétlenül pénzközpontúan élni az életet. Ennek sok ember esetében rendkívüli jelentısége van. Ha nem ezt a trendet erısíti a közszféra, akkor nehezen tudja igazolni, hogy ıt, magát nem a pénz bővölete, a harácsolás mozgatja. A közszféra értékrendjében egyébként sem játszhat kiemelkedı szerepet a pénz hajszolása, hiszen az a társadalmi értékrend súlyos deformitásaihoz

112

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez vezet. Ilyenkor háttérbe szorul a szociális érzékenység, az elesettekrıl való gondoskodás, ami végsı soron az állam létbiztonságának fontosságát is megkérdıjelezi. Az alkalmazottak szempontjából tekintve a történetre az látható, hogy az, aki személyiségének instabilitása, szorongásra való hajlama okán például fél az élet kihívásaival szembefeszülni, annak megfelelı alternatíva az alacsonyabb jövedelem melletti biztonság. Nem ismeretlen ez a gondolat manapság sem. A társadalom egyik fele örül a rendszerváltás eredményeinek, s ha vesztes is, inkább magát okolja, semmint a kapitalista értékrendet, a másik oldalon viszont megfogalmazódik a Kádárkorszak iránti nosztalgia, ahol az ember szerényebb jövedelem mellett is kiszámítható biztonságban élt. Persze kétség nem lehet afelıl, hogy az emberek leginkább nagyon sokat szeretnének keresni az elképzelhetı legnagyobb biztonság mellett. Tételezzük fel, hogy a családban van egy olyan személy, egy idıs ember, vagy egy gyógyíthatatlan, beteg gyermek és ezzel együtt kell élni. Vegyük számba a lehetıségeket. Kiváló szakemberként is nehéz úgy elhelyezkedni a versenyszférában, hogy az ember nem tud kiküldetést, túlórát vállalni. A magasabb jövedelem nem oldja meg a létezı problémát. A családtag ellátása, gondozása, kivitele a négy fal közül nem pénz kérdése. A válsághelyzetek, rosszullétek leküzdése rugalmas munkáltatót követel meg, ugyanakkor az állás stabil kiszámíthatósága mindennél fontosabb, hiszen a munkanélküliség ilyen családokban gyakorlatilag katasztrófához vezet. Hasonló a helyzet egy nagycsalád esetében is. A szülık több gyermek nevelése mellett nehezen tudnak komoly karrier építésébe kezdeni. A gyerekek kisebb-nagyobb betegeskedéseit nehezen lehet pénzzel megváltani. A munkahely elvesztése ebben az esetben is olyan kiszolgáltatott helyzetet teremt, amelyet minden családtag, áttételesen pedig az egész társadalom megszenved. Ezért kiemelkedı értéknek tekintendı a kiszámíthatóság, a stabilitás, a munkaadó rugalmassága. Látni kell, hogy ilyen lojalitás csak a közszférában lévı munkaadótól elvárható, hiszen ı nem nyereségorientált. Ugyanakkor számításba kell venni azt is, hogy bár a közszférában dolgozók beutalókat kaphatnak vállalati üdülıkbe, ezért cserébe viszont le kell mondaniuk arról az álmukról, hogy rendszeresen látogatják Thaiföldet, Kenyát, vagy Ausztráliát. A fogyatékkal élık szabadságfoka is sok esetben nagyobb tud lenni, ha a közszféra maga tud gondoskodni foglalkoztatásukról. Erre azért is szükség lenne, mert a versenyhelyzetekben sokszor alulmaradnak, a munkahelyek kialakításakor a munkahelyteremtıre próbálnak komoly költségeket terhelni, amiért cserébe viszont pályázhat bizonyos támogatásokra, ami groteszk helyzetet teremt. Innentıl kezdve már a vállalkozás is támogatásra jogosult és sokszor támogatásra is szorul. A fogyatékkal élık elhelyezése a közszférában azonban akadályokba ütközik. Például nincsenek a hivatalok akadály-mentesítve. Aha, akasztják a hóhért! Így lényegesen nehezebb logikusan gondolkodni. Pedig a társadalom egésze profitálhatna a német minta átvételével. A versenyszféra lényege, hogy versenyképes, és ezt a tulajdonságát igyekszik folyamatosan fenntartani. Ebben akadályozni különbözı elıírásokkal - amelyeket egyébként a közigazgatási rendszer sem tart be - súlyosan károsítja a társadalom érdekeit. Egyébként létezı versenyképes munkahelyek létét veszélyezteti. Ráadásul a kevésbé eredményes vállalkozás kevesebb adót fog fizetni, ami éppen a szociális problémákkal küszködık gondjainak megoldását hátráltatja. A közszféra által kínált alternatív foglalkoztatási életforma más elınyökkel is járhat. Egyrészt alacsonyabb közkiadásokkal jár, másrészt lehetıséget kínál kiváló szakemberek számára a szférában maradásra, de a hivatali dolgozók szociális érzékenysége is társadalmi értékké válhat. Azok, akik saját életük gondjaival küzdenek, várhatóan nagyobb empátiáról fognak tanúbizonyságot tenni. Ez hozzásegít a társadalmi indulatok lecsillapításához, a hivatali ügyintézések közben keletkezı frusztráció mértékét is csökkenti.

113

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Mégis, közszférában a szakembereknek a megkérdezésekor többnyire - az alacsony bér mellett - a leggyakoribb panasz az, hogy saját munkatársaik alkalmatlansága szomorítja legjobban életüket. Ez a keserőség a béremelések után is megmaradt, és vagy a jó munkaerı nyugdíjba vonulása fogja megoldani a helyzetet, vagy egy átfogó közalkalmazotti létszámcsökkentés. A szociálisan érzékenyebb, komplementer-típusú közszféra nem jelenti a kevésbé képzett, gyengébb szaktudású munkatársak elszenvedését. Éppen ellenkezıleg. Azt eredményezi, hogy a versenyszférában nehezen produkáló személyek itt újjá születhetnek, tevékenységük gyakorlása során újfajta sikerélmények tárháza lehet, az elvégzett munka bizonyíthatja a dolgozó számára munkájának szakértelmének fontosságát.

Hivatali létszám és az elektronikus adatkezelés A hivatali munka során a hatékonyság természetesen nem lehet elhanyagolható szempont. Ezért elsısorban a hivatal üzemeltetıje, a hivatal mőködését legitimáló törvény megalkotója a felelıs. Sajátos rendellenessége a magyar közigazgatásnak, hogy a hivatali ügyintézések eredményessége nem ellenırzött, mérésére nincs kialakult gyakorlat. Pedig a mai IT-rendszerek mellett ez cseppet sem megoldhatatlan. Sokak által ismert jelenség az okmányiroda mőködése. Létrehozásának célja éppen az volt a törvényalkotó számára, hogy egyrészt csökkentse az ügyintézésekhez kacsolódó költségeit, másrészt a hatékonyság növelése érdekében azok bonyolítását központosítsa, és nem utolsósorban a hivatali ügyintézésre igényt tartó személy kiszolgálását felgyorsítsa, javítva ezáltal a hivatalok megbecsültségét. Mára megszőntek a sorban állásokkal eltöltött hosszú órák. Ez az eredmény azonban virtuális. Az okmányirodák önkényesen feljavították a törvényt, amely túl nagy mozgásteret biztosított számukra. Tehát. A delikvensnek két választása van. Egy. Azon a napon megy a hivatalba, amikor szabad sorba állni. Ez nem minden nap van így, ha éppen azon a napon téved a hivatalba, amikor ez nem lehetséges, akkor visszafordulhat. Kettı. Azon a napon próbálja ügyeit intézni, amikor elızetes bejegyzés alapján jelenhet meg. A bejelentkezést persze meg lehet ejteni személyesen, vagy telefonon. A sorban állások tehát nem szőntek meg, csak virtuálissá váltak. Az ügyfél jelentkezésétıl számított idı a lebonyolítás végéig ugyan jelentısen növekedett, de ez senkinek nem szúr szemet, hiszen a sorban állást nem a hivatalban végzi, hanem valahol máshol. Pedig a megoldás rendkívül egyszerő. A számítástechnika világában rendkívül egyszerően kiszámítható, hogy a bejelentkezéstıl számítva mennyi idın belül történt az ügyintézés lebonyolítása. Ilyen statisztika rendszeres mőködtetésével a hivatali munka eredményessége, színvonalának javulása, vagy éppen romlása könnyen ellenırizhetı. A hatékonyság javulása az elintézett ügyek száma mellett a rájuk fordított saját- és ügyfél(!)-idıvel is mérhetı. Az ilyenkor díjazásra, premizálásra fordított összegek célirányosabb elhelyezése nagyobb biztonsággal kerülhet az arra tényleg érdemesek zsebébe. Itt is elmondható, mint olyan sok más helyen, hogy a közpénzek takarékos és hatékony felhasználása össztársadalmi cél. Képzeljük el, hogy a postán, vagy az áramszolgáltatóknál idıpontot kellene kérni az ügyintézéshez, esetleg órákon keresztül kellene várakozni. Természetesnek tekintenénk? Nem hiszem. Más kérdés, hogy ilyen esetekben felháborodásunknak hangot adnánk, és elvárnánk, hogy a lehetı leggyorsabban változtassanak a kialakult helyzeten. Hivatalok, a közigazgatás gyakorlatával szemben éppen azért lehet más a helyzet, mert itt a hivatal arroganciájától való félelem a hátrányok elszenvedésére szorít. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy az állampolgárok körében szakmailag, emberileg ma már nagyobb megbecsülésnek örvendenek az adóhivatal dolgozói, mint sok más hivatal munkája, például a Földhivatalé. Az APEH dolgozói szakmailag alapos munkájuk révén, lojálisabb

114

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez magatartásukkal tekintélyt vívtak ki, annak ellenére, hogy ık munkájuk okán az emberek zsebében turkálnak. Ha valami, akkor ez pregnánsan bizonyítja, hogy a polgárok elismerik és tisztelik a jó hivatalnokot, és hivatalt. A kormány számára is elınnyel járt ez az elmúlt években. Emlékeztetıül: az APEH vette át néhány éve a TB-tıl a járulékok behajtását, mert az ott kialakult helyzetek tarthatatlanok voltak mind a polgárok, vállalkozások számára, mind a kormányzat számára. A hivatali munka hatékonyságának javítását jelentısen segítheti az elektronizáció, az elektronikus adatkezelés. Ennek azonban minden esetben azzal kell párosulnia, hogy az üzemeltetés egyre alacsonyabb költséggel járjon. A rendszerben való gondolkodás nem is annyira bonyolult. Ha adott mennyiségő feladat van, adott idıre, és a meglévı szakemberszám el tudja végezni a feladatot, akkor az elektronizációnak akkor van értelme, ha annak eredményeként kevesebb alkalmazott, rövidebb idı, vagy több szolgáltatás származtatható. Ha ez nem teljesül, akkor az eszközökre kiadott pénz a közpénzek csúnya elherdálása. Az a közszféra, amely kis létszámú, de informatikai felszereltségét tekintve kiváló háttérrel rendelkezik, a szükséges eszközökkel jól ellátott, a munkáját közmegelégedésre fogja végezni. Tekintélyt, társadalmi megbecsülést szerez, munkája köztiszteletnek örvend. Erre a világban rengeteg példát lehet találni. Európa kisebb, de sikeres népei, mint a finnek, a dánok, a norvégok, a hollandok jól példázzák a hatékonyság hogyanját. A folyamatok helyes mederbe terelésére van lehetıség. Ehhez azonban egy egyszerő kérdés határozott megválaszolása szükséges.

Hatalomgyakorlás vagy szolgálattétel? Az elmúlt egy évszázad szinte megállás nélkül azt sugározta az állampolgárok felé, hogy a hivatalt jobb kerülni, félni. Nem volt ez másképp a Tanácsköztársaság idején, a Horthy-rendszerben, Rákosi idején, vagy a Kádár-rendszerben. Ezért mára természetes beidegzıdéssé vált, hogy felügyeleti szervként, hatalmi posztként tekintenek az emberek olyan közigazgatási fórumokra, amelyeknek elvileg szolgálatot kellene tennie. A folyamat olyan mélyen beágyazódott a társadalom tudatába, hogy a hivatali bürokrácia megjelent a szolgáltató cégek munkájában is, áramszolgáltatóknál, gázszolgáltatóknál, telefontársaságoknál, de még a kéményseprıknél is. A ma emberének már nehéz elhinni, hogy ezek a szolgáltatók a legkisebb mértékben sem azért vannak, hogy felügyeljenek bennünket. A hatalomgyakorlás szempontjából, vagy éppen a szolgáltatói tevékenység eredményességének javítása szempontjából úgy tőnik, hogy ez a helyzet ideális. Azonban még az ı esetükben sem igaz ez az állítás. Bármely hatalmi struktúra erejét elsısorban a közremőködı polgárok lojalitása, szolidaritása adja. A szolgáltató cégek pedig akkor tudják forgalmukat, eredményességüket javítani, ha kezdeményezéseiben a lakosság partnert lát. Az erıvel történı "szolgáltatásbıvítés" egyre rosszabb eredményeket hoz, amelyek végén a szolgáltató maga lesz a legkevésbé elégedett. A demokrácia intézményrendszereinek mőködtetıi is nehezen tudnak szabadulni a kísértéstıl, hogy az eszközrendszer icipici módosításaival hatalmas elınyökre tegyenek szert. Azt viszont minden résztvevı jól tudja, hogy a demokratikus intézmények gyengesége egyben az egész demokrácia veszélybe kerülését is jelenti. Szükséges tehát a demokráciát erısíteni, de a magunk számára igyekezzünk kiskapukat találni a kivételes helyzet biztosítására. Talán éppen ez a lassú átalakulási folyamat legfıbb oka. A parlamentarizmus, a többpártrendszer képviselıi abban érdekeltek, hogy a másikat rablónak, gazembernek állítsák be, akitıl akár életünk árán is meg kell menteni a népet, s ez alkalomadtán felment bizonyos szabályok betartása alól. Ezért az aktív politikai szerepvállalóktól nem lehet igazán sokat várni, sokkal nagyobb szerepvállalással kell bírnia e területen éppen a civil szervezeteknek.

115

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez A civil szervezetek éppen azt a párt-semleges ismeretterjesztıi tevékenységet tudják felvállalni, ami minden politikai erı - kivéve a diktatórikus hajlamúakat - közös érdeke, de amelyet egyetlen politikai erı sem vállalhat fel, hiszen neki életre-halálra kell küzdenie. Fontos azonban látni, hogy a demokrácia ismeretterjesztése komoly távolságtartással kell legyen a pártok és ideológiák frontjától. A politikai erık tehát saját tehetetlenségük okán nem alkalmasak annak a folyamatnak a lebonyolítására, amelynek lényege, felszámolni, vagy legalábbis minimálisra csökkenteni az antidemokratikus beidegzıdéseket. A hivatalok sem tehetık érdekeltté abban, hogy - sok esetben maguk ellen agitálva - ösztönözzék a jogok gyakorlását, az érdekvédelem erısödését. Mivel a hivatalok jelentıs létszámú alkalmazottja egyben választópolgár is, a politikai erık nem fognak nagyszabású akciók, programok támogatásába, amelyek a hivatali visszaélések és jogsértések ellen hívnak fel. Van további folyománya is az alkalmatlan hivatalok és hivatalnokok felszámolásának. Gondoljunk csak néhány évvel ezelıtti magyar haderı állapotára. A sorköteles állomány ugyan a létszámot magasan tartotta, de azt az utolsó közlegény is pontosan tudta, hogy egy komolyabb tömegtüntetés visszaszorítására sem volt alkalmas a sereg. Például azért, mert a negyven-ötven éves szállítójármővek el sem indultak, csak papíron jeleskedtek. A sorköteles szolgálat megszüntetésével aztán a feleslegessé váló fiatalok leginkább a munkanélküliek táborát gyarapították. Hasonlóképpen egy racionális tisztogatás a hivatalok, közszféra életében rengeteg munkáját tekintve felesleges embert tenne az utcára. A sorköteles fiatalt el lehet zavarni tanulni. Még emlékszik rá, mi az? Egy negyvenes-ötvenes éveit taposó közalkalmazottal mit lehet kezdeni? És ha a tanulásra - tegyük fel mégsem alkalmas, akkor mire igen? És fıleg: ki fizeti meg a révészt? Na ezért van annyi közalkalmazott és annyi hivatal. A legkellemetlenebb az egészben, hogy e hivatalokban a létszám mindig kiegészül. Példa. A kórházi rendszert korszerősítik. Miután az orvosok már évek hosszú sora óta CT-vel dolgoznak, a házi orvosok hasonlóan elterjedten alkalmazzák a számítástechnikát, a kórházak vezetése vette a bátorságot és megpróbálta elektronizálni a kartotékrendszert. Természetesen a kartotékok elektronikus formája feleslegessé teszi a kartonozók munkáját. Ez az a munkakör, ahol korábban a kórházi múltja egységesen jelent meg a delikvensnek, s ahonnan ki kellett keresni, mielıtt célba vette volna az illetékes osztályt. Persze ha az informatikai rendszer korszerősítése során feladattal ruházzuk fel a kartonozókat, akkor bizonyíthatjuk is fontosságukat. Tegyük fel, hogy egy új eset kerül a kórházba, akinek még nem volt itt dolga. A kartonozónak dolga van vele: a TB-számát rögzíteni kell, majd azt is, hogy melyik osztályra "óhajt" kerülni. A további adatok rögzítését már az osztályon végzik, hiszen annak elıfeltétele, hogy kiderüljön, valóban indokolt-e az adatok rögzítése, esetleg nem is igényel orvosi beavatkozást. Tehát a kartonozó továbbra is fontos ember. Mert mi lenne, ha valaki nem mondja meg a szerencsétlennek, hogy szemproblémájával melyik osztályra igyekezzen? Tegyük hozzá a rendszer nagy elınyét is: így a tolakodások ki vannak küszöbölve, mert a nyavalyás betegje persze tolakodna, elıre szemtelenkedne, de a kulcshivatal mindezeket a problémákat kiiktatja. Talán úgy tőnhet, hogy mindezek elszigetelt esetek. De vajon minek fillérre taglalni a járulékokat összetevık szerint az Államkincstár felé utalva a megfelelı számlákra, mikor a hülye is tudja, hogy a túloldalon összeöntik a bevételt? A bevallást meg úgyis be kell nyújtani. Ráadásul a járulékokat adott feltételek teljesülése mellett ugyanúgy kell fizetni minden számlára. Vajon minek a gépkocsik káros-anyag kibocsátására külön hivatalt, hatóságot felállítani, mikor a jármőnek mőszakilag is meg kell felelnie.? Vajon eszerint létezik olyan eset is, amikor a jármő mőszakilag megfelel, de környezetvédelmi szempontból nem? És ha van ilyen, akkor felkérhetem a hivatalt, hogy állítsa be a jármővem káros-anyag kibocsátásának megfelelı értékét, de eközben a mőszaki vizsgán megfelelt jármővem többi eleméhez, például a motorbeállításhoz ne nyúljon? A

116

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez munkavédelmi felügyelık vajon hány esetben vettek észre rosszul rögzített toronydarut, megmentve ezzel emberek életét? Vajon egy iparvállalat esetén miért kell az ÁNTSZ-nek és a Munkavédelmi Felügyeletnek is ellenırizni? Ezek az esetek érthetıvé teszik, hogy hogyan fordulhatott elı annyi informatikai fejlesztés eredményeként, hogy még mindig ugyanakkora alkalmazotti létszámra van szükség a nyilvántartások fenntartásához és üzemeltetéséhez, mint korábban. Sıt! Sok esetben ezek a bonyolult technológiák magasabban képzett munkatársakat igényelnek, tehát logikus, hogy azokból is kell felvenni néhányat. A meglévıket sem bocsátjuk el, mert az egyszerő adatkezelési feladatokat nem végeztethetjük diplomásokkal, ezt a munkát továbbra is a régi munkaerı alkalmazásával oldjuk meg. Okoz ugyan némi problémát, hogy a szétforgácsolt anyagi javak miatt nem tudjuk tisztességgel megfizetni a kiváló orvosokat, nıvéreket, profi hivatalnokokat, szakembereket, de hát akinek ez a rendszer nem tetszik, elmegy hővösebb éghajlatra. Németországba, Angliába, Dániába, Svédországba. Mi pedig tudomásul vesszük a hálapénzek intézményrendszerét, ha lehet még legalizáljuk is.

Érdekeltség megteremtésének lehetıségei Alapvetıen a szemléletet kellene megváltoztatni. Ezt nagyjából mindenki tudja. A gyakorlati kérdésekre ráközelítve azonban kiderül, hogy mindenki egy kicsit mást ért ezen. A legnehezebben kezelhetı kérdéskör a sorrendiség és az érdekeltség meghatározása. Igen, valóban változtatni kellene a közalkalmazotti szféra szerkezetén, fıképpen azért, hogy a kisebb, hatékonyabb rendszer költségtakarékosabban szolgáljon, hogy ne terhelje annyira a közpénzeket. Sejthetı, hogy az átalakulás végén magasabb bérszínvonalat lehet biztosítani a kisebb létszámú apparátusnak, jobb munkakörülményeket, nagyobb biztonságot. De tessék mondani, nem lehetne a változtatásokat a bérek emelésével kezdeni? Nem! Miért? Mert az emelések után természetesen mindenki maradni szeretne. Ki az a hülye, aki - fıleg, ha nincs szükség a munkájára! - a versenyszféránál magasabb bérszínvonal mellett ne akarna maradni? Ki az aki ilyen körülmények között ne tenne meg mindent annak érdekében, hogy ne ı, hanem inkább a mellette álló, a munkájával foglalkozó kerüljön lapátra? Ha én fúrom a másikat, a másik meg végzi a munkáját, akkor ki fog menni? Az ismertetett problémák miatt várható, hogy az ilyen körülmények között létrejött reform a közigazgatásban dolgozó profi szakemberek "elvándorlásához" vezet, ami a szakma felhígulását eredményezi, igazolva ezzel, hogy a reform szándéka is helytelen volt. A közösségi érdek viszont azt diktálná, hogy a kiváló képzettségő, kiemelkedıen alkalmas közigazgatási szakemberek maradjanak, legyenek megbecsültek, akik viszont e kritériumokat nem elégítik ki, azok létezésükkel ne rontsák a közhangulatot. Persze, hogy ezzel is mindenki egyetért! Na nézzük! Vajon létezik olyan segédmunkás, akinek a munkához való viszonya nem megfelelı, vagy azt rosszul végzi és ezért elbocsátandó? Hát persze. És nıvér, adminisztrátor, orvos, rendır, ügyintézı, adóellenır, vámos, tőzoltó, katona, vadakat terelı juhász? Pedig úgy néz ki, mintha a közszférában dolgozó emberek mind hibátlanul végeznék munkájukat, ha valamiért mégsem mőködnek a dolgok, az a vezetés hibája, vagy a rendelkezésre álló technikai eszközök hiánya miatt lehetséges. Bizonyos jelek azonban arra utalnak, hogy a közalkalmazottak is emberek, akik esetenként depressziósak, alkoholisták, lusták, autokraták, agresszívek, döntésképtelenek, akiknek esetenként hiányos a szakmai ismeretanyaguk, rossz döntéseket hoznak, visszaélnek helyzetükkel, hatalmukkal. Persze megfelelı érdekeltségi rendszer kialakításával a közigazgatási rendszerbıl is kiszőrhetık az oda nem illı egyének. Vajon a jelenlegi rendszer mennyiben ösztönzi a rendszerben dolgozókat, hogy a közöttük lévı alkalmatlan elemeket kivesse magából? Egy nyereségorientált cég

117

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez esetében persze gyorsan kiderül, ha egy részleg, csoport munkája azért akadozik, mert valaki nem illeszkedik a csapat elvárásaihoz. A közszférában persze kicsit más a helyzet. Mikor mondhatjuk, hogy emberi alkalmatlanságok miatt nem mőködik egy közintézményi részleg megfelelıen? Ha felvetıdik, hogy egy érdekeltségi rendszer kerül bevezetésre, akkor rögtön kiderül, hogy elıbb a mőszaki feltételeket kellene megteremteni, de mikor mondhatjuk, hogy minden feltétel adott a munka elvégzéséhez? A versenyszférában valamiért mindig elégségesek a feltételek, ha mégsem, akkor meg tönkre megy a cég. A közszférában valahogy mindig másképp mőködnek a dolgok. Rendszeresen hallunk arról, hogy egyes - többnyire gyermekgyógyítással foglalkozó - egészségügyi intézmények rendszeresen eszközhiánnyal rendelkeznek, s emiatt nem tudják megfelelıen végezni munkájukat. Mégis bevezetésre került egy ösztönzési rendszer a kilencvenes években, amely az egészségügyi tevékenységek elvégzett számával arányos díjazást valósít meg. S láss csodát, minden egészségügyi intézmény, minden eszköze, berendezése csúcsra jár! Talán meggyógyították a gépeket? Az eset minısítése helyett érdemes inkább arra koncentrálni, hogy bármilyen(!) érdekeltségi rendszer bevezetése megfelelıen mőködik, az más kérdés, hogy milyen érdekeltség vezet a kívánt célok elérésére. Emlékezetes eset volt erre az adóhivatal egyszeri kísérlete évekkel ezelıtt, amelynek lényege az volt, hogy az adóellenırök által behajtott összegekkel arányosan, egyénileg voltak érdekeltté téve. Természetesen voltak - mert mindig vannak - akik meghallották az idı szavát. A premizálás rendszere egyetlen évig volt ebben a formájában alkalmazásban, és soha többé nem vetıdött fel a gondolat, hogy visszaállítsák. Talán nem mőködött? Dehogynem! Valahogy az addigi szintet jelentısen meghaladó büntetési tétel és lényegesen nagyobb mérték jellemezte ezt az évet. Csak éppen senki nem járt vele jól. Mármint a rugalmas értékrendő adóellenıröket kivéve. A nagyobb vállalkozások váltak ugyanis célponttá, meg a multik, a lényeg az volt, hogy a lehetı legtöbb pénzt lehessen lehántani a kliensrıl. Érdekes módon a következı években kialakult az a rendszer, amelynek eredményeként az adóellenırök tekintélye megszilárdult, míg eredményességüket és szakszerőségüket ma már senki nem vonja kétségbe. Amikor aztán az EU-ba való belépés után az exportırök hónapokig nem kapták vissza az ÁFÁ-t, a vállalkozók pontosan tudták, hogy nem a hivatalnok packázik velük, a parancs magasabb szintrıl jött, az adóellenırök ilyen törvénysértést nem csinálnak. Érdekeltségi rendszereket tehát lehet teremteni, s jól látható módon ott, ahol az rendkívül fontos, sikerül is megteremteni. Vajon miért késik akkor az érdekeltségi rendszerek kialakításának folyamata a közszféra különbözı területein? Talán azért, mert a hatalmat mindenkor gyakorló politikai erı saját eszközét látja benne? Talán azért, mert a hatalom aktuális gyakorlója fél szembefordulni a saját elképzeléseit kivitelezı apparátusa egészével?

Hőbéri viszonyok A törzsfınököt nem bízom meg, hogy számolja fel a törzsi struktúrát

Tulajdonszerkezetek az ország vezetı politikusainál Az ország politikai elitjének vagyongyarapodása hően tükrözi saját, és ezen keresztül a közgondolkodás fundamentumait. Olyan gondolkodásmódot nehezen várunk el egy politikustól, amelyet saját vagyongazdálkodása során nem gyakorol. A rendszerváltás után joggal gondolhatták sokan, hogy ebben az országban is valami olyasmi kezdıdik el, amire közel száz éve nem volt példa. Olyan közgondolkodásra, amelyben a

118

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez kreativitásnak, a szakmai felkészültségnek, a szorgalomnak, a becsületes gazdálkodásnak élettere lesz, és ehhez a feltörekvı politikai elit is partnernek mutatkozik. A várakozásokat csalódás követte azoknál, akik azt gondolták, hogy a formálódó politikai elit konkrét elképzelések mentén építette a demokráciát. Egészen más fajta építkezés indult el. A folyamatot ebben a tekintetben tulajdonképpen felesleges is részletesen tagolni, ennél sokkal többet mond a kialakult helyzet. Ez a helyzet inkább a dzsentri-világra emlékeztet, mint az ifjú technokrata politikusok energikus társadalomépítésére. A politikai elit tagjai, minta a rendszerváltás hisztérikus privatizációs hangulatának estek volna áldozatul, gazdagodni kezdtek. Ám ez csak a látszat. A valóságban egy speciális, jól meggondolt folyamat zajlott le, melynek eredményeként ezek az emberek valamilyen véletlen ko folytán csak ingatlanok tulajdonosai lettek. Pontosabban trendivé vált még a különbözı nagyvállalatok igazgatótanácsában helyet bérelni, de valahogy - ki tudja miért? - ez is a dzsentri világra emlékeztet. Szóval a politikai elit rendre ingatlanok tulajdonosaivá vált, amely ingatlanok lehettek épületek, vagy ipartelepek, erdık, vagy szılıültetvények, egykori laktanyák, vagy szántók. Tulajdonképpen csak egy dologban voltak azonosak ezek a jelenségek. Nevezetesen, hogy sehol nem maradt érdemi foglalkoztatás. Tehát. Szılıültetvény, de nem szılıtermesztés. Erdıbirtokosság, de nem erdıgazdálkodás. Földbirtokosság, de nem földmővelés, vagy gazdálkodás. Az ipartelepek nem munkahelyek teremtésének voltak a építményi alapjai, hanem csak ingatlan bérbeadásának. A kérdéskör mélyrehatóbb vizsgálata helyett elegendı az elmúlt tizenöt év sajtóját elıvenni, és kiderül, hogy hány esetben mocskolták egymást az urak. Az ingatlanok olyan formán történı birtoklása, amely a foglalkoztatottak nagyobb létszámú alkalmazását kizárja, bizonyos esetekben kiváló taktika. Közmegbecsülésnek örvendı társadalmi státuszt betölteni úgy, hogy eközben a támadási felületek nagyságát a legkisebbre kell csökkenteni, nos erre például kiválóan alkalmas. Ha a politikai közéletben szereplı személyiség valódi mőködı vállalkozás tulajdonosa, vezetıje, akkor joggal számíthat arra, hogy alkalmazottai részérıl elıbb, vagy utóbb támadás fogja érni. Valaki mindig lesz, aki feljelenti az áldatlan állapotok miatt, valaki mindig meg fogja zsarolni, hogy tönkreteszi karrierjét, ha nem fizet. Ilyen helyzetek elkerülése érdekében a legjobb lépés valóban az ingatlanszerzés. Másrészrıl viszont ez az folyamat éppen azáltal, hogy általánossá vált, egy sajátos viszony kialakításához vezetett. Ez a viszony eleve meghatározza a vállalkozásokkal szembeni viszonyt, meghatározza az ingatlanok megadóztatásának kérdéséhez való viszonyt. Eleve törékenynek és sebezhetınek tekint egy olyan gazdasági objektumot, ahol emberek dolgoznak, hiszen az ilyen létesítmény kikezdhetı, kényszerhelyzetbe hozható. Ugyanakkor a szántó, vagy az ipartelep birtoklása, azok bérbeadása kikezdhetetlen, amelyet legfeljebb egy biztosítással kell megfejelni, és minden egyéb a gazdálkodni vágyó bérlıre terhelhetı. A helyzet abszurd. Abszurd azért, mert a törvények elıkészítése során a törvényhozók kifejezetten tájékozottak lesznek az ingatlanbirtoklással kapcsolatos kérdések körében, ugyanakkor fogalmuk sem lesz a foglalkoztatásokkal kapcsolatos kérdésekben. A helyzet azért is hajmeresztı, mert ezek az emberek jobb esetben a munkaviszony fogalmát a szocializmusból ismerik, a fiatalabbak azonban legfeljebb elbeszélésekbıl, a tévébıl, vagy újságolvasásból. Nem véletlen az, hogy az elmúlt tizenöt év során folyamatosan változott a munkakönyv, a munka törvénykönyvének hatóköre, tartalma, a munkaügyi bíróságok gyakorlata, jogköre, a foglalkoztatottak és a foglalkoztatók jogai és kötelességei, a fizetendı járulékok arányai és mértékei. Gyakran olyan gyorsasággal változtak a vonatkozó jogszabályok, hogy életbelépésük lereagálásának idejére már érvényüket is vesztették. Talán nem véletlen, hogy ilyen kérdéskörökben állandóan alkotmányossági aggályokkal találták magukat szemben a törvényhozók. E közben az ingatlanbirtoklás kérdései leginkább a lakott ingatlanok, lakások kérdéskörére koncentrálódtak,

119

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez amelyekbıl valamilyen furcsa ok folytán megint csak nem rendelkeztek tulajdonnal a honatyák. Az a jelenség, hogy a bukott vállalkozó teljes vagyonát elveszíti, és a legutóbbi idıkig még munkanélküli segélyre sem jogosult, hogy gazdálkodóként öngyilkos lesz, hogy vagyontárgyainak elárverezése után hajléktalan lesz, természetesen simult a dzsentri világ jelenségkörébe. A viszonyok ismeretében érthetıvé válik a furcsa tapogatózás a vállalkozások kegyének elnyerésére. Na nem arról van szó, hogy keresik. Talán nem is arról, hogy üldöznék ıket. Egyszerően nem értik, hogy mit és miért akarnak, megfelelı adókedvezmények mellett miért nem jönnek, ha meg ide jöttek miért mennek el? A világot olyan rendszernek tekintik, amelybe mi, magyarok utólag cseppentünk, ott már szinte minden lejátszódott érkezésünk elıtt, ezért azon érdemben változtatni nem lehet. Úgy tekintenek az állapotokra, hogy azok ha kicsivel jobbak, mint a környezı országokban, akkor fölényünk elfogadható. Ezért természetesek az olyan nyilatkozatok, hogy "a mőködı-tıke beáramlásának volumene tekintetében még mindig sikeres országnak számítunk, dobogósak vagyunk Kelet-Európában, a munkanélküliségi ráta lényegesen kedvezıbb, mint a nálunk sokkal fejlettebb nyugati országokban". Ekkora baromságot nem mond az, akinek a környezetében, családjában van munkanélküli, ilyesmit nem állít az, aki látta már a vállalkozások elkeseredett küzdelmét az életben maradásért, a fizetıképesség megtartásáért.

A falvak igazgatásának, vezetıinek érdeke Az ingatlanok birtoklásában rejlı örömök megismeréséhez mindenképpen közelebb kell kerülni a helyi viszonyokhoz. Azok az idıs emberek, akik még emlékszenek a háború elıtti viszonyokra, ismerik a kiszolgáltatottságnak azt az érzését, amikor a környék legnagyobb birtokosa, aki a környék minden feldolgozóüzemének tulajdonosa is, kegyet gyakorol, vagy nem, azok felett, akik pirkadattól napestig dolgoznak. Birtokosként manapság igen nehéz megteremteni a hasonló viszonyokat, különösen törvényesen nem. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehetséges. Képzeljük el, hogy a falu és környezete munkanélküliséggel küszködik. Ilyen esetben az, aki akár alkalmi munkát, akár segélyt tud nyújtani, az társadalmi tisztelet tekintetében sokkal többet várhat el. A folyamat persze egyszerő történetként indul, amelyben a település eltartó-képességét jelentı gyár, vagy üzem leáll. Persze nem egy meteorit becsapódásáról beszélünk. Ami a gyárral történik, az egy hosszú folyamatnak a vége, amelyet azért lehet látni. Az esemény bekövetkezte a település szerkezetét, társadalmi viszonyait gyökeresen megváltoztatja, amelyet helyreállítani, mint késıbb látni fogjuk, meglehetısen nehéz. Azok, akik korábban "rendes" munkával rendelkeztek, hirtelen állástalanokká válnak, azok, akik korábban kiegészítı tevékenységeket végeztek, például az önkormányzatnál, vagy óvónıként, iskolaigazgatóként, az orvosi rendelıben, azok egyszeriben fontos hivatalok meghatározó embereivé válnak. Az, aki korábban jobb híján a helyi könyvtár üzemeltetését vállalta be egy érettségivel, most hirtelen könyvtárszakos hallgatóvá válik, nehogy elirigyelje valaki képzettség nélkül az állását. Azok, akik korábban a gyárban komoly státuszokat töltöttek be, most gyorsan veszítik tekintélyüket, egy-két év után már alig sejthetı a beszélgetık között, ki az aki egykor vezetı volt? A helyzetben egyesek stabil, hosszú évekre bebetonozott jövedelmekkel rendelkeznek, mások helyzete viszont hosszú idıre kétségessé válik, és akkor is csak abban lehet reménykedni, hogy az amúgy fıállásban fizetett vezetıi a falunak, egyszer valakit megnyernek befektetıként. A kérdés többnyire rendkívül egyszerő: minek? A beállt változások olyan helyzetet emelnek felszínre, ami a közösség szociológiai rendszerének teljes újraépítését eredményezi. A korábban köztiszteletben álló vezetık, vagy éppen rettegett vezetık a változások eredményeként háttérbe szorulnak. Olyan emberek, akik korábban csak beszóltak a hivatalba, ha valamit el akartak intéztetni, most ugyanabba

120

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez a hivatalba mennek a segélyekért. A korábban csak megtőrt hivatalnokok, akik a közszféra különbözı tisztségeit látták el a településen, most a legfontosabb és legértékesebb státuszok birtokosaivá válnak. Hirtelen a szolgálatot végzı közalkalmazott fontos hatalom birtokosává válik, amellyel lehet élni, lehet gyakorolni, diszponálni lehet, referálni, jóváhagyni. A munkanélküliek sorsa viszont egyre nyomasztóbbá válik. Ahogy a térség egyre nagyobb területei válnak munkahely-mentes övezetté. A mobilizálható pénzügyi források elapadnak. Egyre inkább lehetetlenné válik a foglalkoztató helyek felkutatása, hiszen egyre hosszabb utakra kell kelni, ami viszont egyre magasabb utazási költségeket jelent. Ugyanakkor a problémák eszkalálódásának eredményeként a távolabb került munkahelyeken is fajlagosan egyre alacsonyabb béreket találni. A távolság növekedésével gyorsan oda vezet, hogy a munkába járás már értelmetlen, a költségek felemésztik a bért. Ez azt eredményezi, hogy a munkanélküli lassan röghöz kötötté válik. Házától érdemi áron szabadulni nem tud, távolabbra nem tud eljárni dolgozni, és a helyi viszonyok diktátumainak kénytelen engedelmeskedni. Kialakult kiszolgáltatottságán az idı múlásával sem tud érdemben változtatni, menekülését egyetlen módon tudja végrehajtani: ha mindenét hátrahagyva menekül, amíg egy jó állást és hozzá tartozó albérletet, munkásszállást nem talál. A térség helyzetén persze ez egy cseppet sem változtat, ez csupán egyének sorsának lehet kiútja, nem egy egész térségnek. Na persze komoly erıfeszítések árán vissza lehetne állítani az eredeti erıteret. Gondoljunk bele! Komoly igyekezetek, túlórák, körbe udvarlások, bájcsevegések, fáradságos állófogadások és elıadások megszervezésével munkahelyeket lehetne hozni a településre. Persze ezeket a pluszmunkákat senki sem fogja kifizetni, senki nem fogja megköszönni. Az erıfeszítések sikeressége esetén azonban a létrejövı új termelıkapacitás új posztokat, új státuszokat hoz, fımérnököt, üzemvezetıket, mőszakvezetıket, humánerıforrás gazdálkodót, és persze fıkönyvelıt, igazgatót. De mi lesz a közszféra státuszaival? Visszakerülnek eredeti helyzetükbe, ahol a helyi (új) hatalmasságok csak füttyentenek, odaszólnak, távirányítanak. Mindezt ráadásul extra-erıfeszítések árán? Tulajdonképpen az is csoda, hogy létrejönnek egyáltalán új munkahelyek ilyen körülmények között. A közszférában dolgozók optimális egzisztencia-építése azt diktálja, hogy a munkanélküliséggel sújtott falvak állapotait igyekezzenek fenntartani, a beérkezı pénzügyi források szétosztásával igyekezzenek gyakorolni, jól gyakorolni hatalmukat, hangsúlyozva fedhetetlenségüket, és szociális érzékenységüket. Ugyanakkor kifelé folyamatosan hangsúlyozniuk kell, hogy ezek az emberek nem akarnak dolgozni, aki dolgozni akart az már régebben elköltözött a térségbıl, hogy itt nem nagyon van szükség munkahelyekre, vállalkozásokra. Itt fontosnak tartják az emberek a környezetvédelmet, és aki nem így látja, az etnikum, amivel egyébként is komoly gondok vannak, de mindennek a megoldása a pénz, még több pénz, amely segít a felzárkózáshoz, az Uniós normák teljesítéséhez, és ezért nincs szükség semmiféle olyan tevékenységre a térségben, ami a köznyugalom megzavarására alkalmas, zajos, forgalmas, környezetszennyezı, a környezetébe nem illeszkedı. Nyugdíjas napköziotthon, korszerő óvoda, kultúrház, rendezvények, strand kell, ahova a kispénző emberek is el tudnak jutni. Hát ezért kell a pénz, sok pénz, hát láthatja akárki, itt az emberek szegények, a hivatalnokok kötelességtudók és fedhetetlenek és még egyszer fedhetetlenek. Minden a saját logikája szerint halad, tulajdonképpen minden rendben van.

Konzerválódó állapotok Természetes érdeke egy liberalizálódó gazdaságnak, egy liberalizálódó társadalomnak, hogy a helyi hőbérbirtok jellegő rendszereket felszámolja. Fontos a társadalom számára, mert kétpólusú társadalom kiépítéséhez vezethet, amelyben fennáll a veszélye annak, hogy a hőbérúr hatalmának befolyási övezetét ki kívánja terjeszteni, és ezt már mindenki megszívja. Olaszország, Peru, Bolívia,

121

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Venezuela, Üzbegisztán, de lehetne sorolni azokat a társadalmakat, ahol ezek a problémák eszkalálódtak. Fontos a hőbéri viszonyok felszámolása a gazdaság szempontjából is. A kereskedelem felvirágoztatása, az alacsony árszínvonal biztosítása szempontjából fontos, hogy a különbözı térségek szabadon bejárhatóak legyenek, az ott történı letelepedés, a raktárbázisok létrehozása, a fizetıképes kereslet mind, mind az eredményesség elıfeltételei. A piac mesterséges beszőkítése, a helyi extra feltételeknek való megfelelés áttételesen árdrágításhoz vezetnek, amit a térség lakossága fogja megfizetni. Ha egy térség saját eltartó képességének nem ura, az azt is jelenti, hogy az ország más területeinek kell adózásával eltartania. Ez a plusz költségtényezı elméletileg a szolidaritás álcahálóját borítja az adózók társadalmi rétegére, a valóságban arra kényszeríti a piac egyik szegmensét, hogy folyamatosan extra terheket cipeljen. A társadalom ezen része tehát folyamatosan a normál piaci versenyképességi szint felett kell, hogy teljesítsen, mert azzal, hogy a világszínvonalú eredményességi szintet teljesíti, még lemarad, hiszen elıször a szolidaritási követelményeknek kell megfelelnie. Ez annyira igaz, hogy sok esetben a normális piaci termelékenység elérésétıl függetlenül kötelezıen kell bizonyos adókat megfizetni. Ma Magyarországon ilyen a munkaadói és munkavállalói járulék, valamint az iparőzési adó. Érdekessége ennek a helyzetnek, hogy abban az esetben, ha ez a szolidaritási elv nem mőködne, akkor a versenyképesség javulna, ami viszont a magasabb foglalkoztatási szintjével, a magasabb adófizetési alapjával eleve teljesítené a szolidaritáshoz szükséges források megteremtését. Ezzel szemben a helyzet konzerválása adott térségek fokozatos és folyamatos leszakadásához vezet. Így alakulhattak ki olyan térségek, mint a Tiszahát, a Bodrogköz, Borsod északi része, Pétervására és térsége. Ezeknek a térségeknek éppen az a sajátossága, hogy a nyomorúság folyamatosan eszkalálódik. Amikor egy gyár, üzem bezár, akkor az ezekben a térségekben elırevetítette azt, hogy a késıbbiekben a környéken lévı többi vállalkozás is erre a sorsra jut. A források beszőkülése ugyanis fajlagosan egyre nagyobb terhet jelent a megmaradt vállalatok számára. A kiszolgálói háttér folyamatosan leépül, egyre költségesebbé válik. Megszőnnek menetrendszerő buszjáratok, megszőnnek, vagy létre sem jönnek jármőszervizek, alkatrészkereskedések, de hiányozni fognak az egyszerő szerszámkereskedések is. Ezeknek a kompenzálását úgy lehet megoldani, hogy távolabbról kell beszerezni mindent, ami magasabb költségekkel jár, nagyobb átfutási idıkkel, elıfordulhat, hogy ez állásidıket eredményez, ami megint csak pénz. A csökkenı vállalkozói kör azt is magával hozza, hogy a standard közösségi hozzájárulásokon túlmenıen egyre gyakrabban, egyre nagyobb mértékő helyi szolidaritási igényekkel szembesül. Segítsd a helyi óvodát, az iskolát, a nyugdíjas rendezvényt, a szociális otthont, a majális megrendezését! Ha a térség elfogadott, megbecsült tekintélye akarsz maradni, fizess! A követelményrendszer egyre jobban szorít, míg végül a termelés összeomlásához vezet. Ha ez nem a leírtaknak megfelelıen történne, akkor valami más magyarázata lenne annak, hogy ezek a térségek nem tudnak eredményes vállalkozásokat felmutatni. Az viszont elég hihetetlennek tőnik, hogy ezekben a térségekben ilyen erıvel bírna az autópályák hiánya, a munkaerı képzetlensége, vagy a vállalkozók ügyetlensége. Nem arról van szó, hogy egy-egy vállalkozás rossz termékszerkezete, elavult termelési rendszere miatt ne szőnhetne meg, hiszen ez természetes folyamat. De hogyan történhet, hogy egy térségben minden vállalkozás tönkremegy, vagy hogy nem jönnek létre újak, amelyek a régiek romjain sikerre jutnának? Tényleg mindenki mindent jól csinál? Természetes gondolatnak tőnik, hogy ezekben a térségekbe a fejlesztésekkel, beruházásokkal életet kell lehelni, tanfolyamokkal, beiskolázásokkal ki kell emelni a térséget a kátyúból. A fent leírt

122

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez szerkezet figyelembevételével gondoljuk végig, hogy milyen következményei lesznek az ilyen kezdeményezéseknek. Elsıre biztosak lehetünk abban, hogy a központi költségvetés leosztása csak a helyi vezetés közremőködésével léphet. A helyi vezetés viszont éppen abban lesz érdekelt, hogy a források saját pozícióinak megerısödéséhez vezessenek. Mit fog tehát szorgalmazni? Hát azt, hogy a szociális ellátórendszert erısítsük, hiszen az mindenkinek érdeke a térségben! Azt persze elfelejtik majd hozzátenni, hogy ez egyben saját tekintélyük erısödéséhez is vezet, ami a következı választásokon - legkésıbb - jól hasznosítható. Természetesnek tekinthetı, hogy ezekben a térségekben az inkubátorházak létrehozása, a kisebb ipari parkok kialakítása minden esetben hátrébb sorolódik a fontos intéznivalók listáján, mint akár a járdák akadálymentesítése. Szükségszerő, hogy ilyen környezetben hosszabb távon a közszféra vezetıi hozzanak létre vállalkozásokat, amelyek - láss csodát - az összes kisebb helyi igényt kielégítik, különösen, ha azokat a közszféra kívánja megrendelni. Nem kell ilyenkor súlyos korrupcióra gondolni. Akár az ıszinte segítıszándék is vezetheti a helyi vezetı igyekezetét. A folyamat már jóval korábban elrendeltetett, s ha valaki számára ez etikátlan ebben a helyzetben, annak szembesülnie kell a másik választási lehetıséggel is: egyáltalán nincs munka. Így fordulhatott elı néhány éve, hogy a hátrányos helyzető térségek közintézményei egymás után újultak meg, miközben ugyanezen települések eltartó-képessége nem hogy nıt volna, de jelentısen csökkent. Tehát úgy néz ki a dolog, hogy az adófizetık pénzébıl finanszírozott minden lépés, amely a hátrányos helyzető térségek felemelését célozta, az éppen az ellenkezıjére fordult. Ráadásul még nem is azért, mert egy helytelen fogással az rossz emberek kezébe került, hanem azért, mert egészen egyszerő szociológiai törvényszerőségek érvényessége nem ért véget, amikor a jószándék elkezdıdött. Kevés azonban a felismerés, ha nincs valódi megoldáscsomag. Megoldások sora, amelyek a valódi problémákat a valódi gyökereknél orvosolják. Egy térség valódi értékeinek a felmérését, a felemelkedés stratégiáját azonban olyan forrásból kell származtatni, amely legalább a meglévı állapotok fenntartásában nem érdekelt. Kik azok? Szinte mindenki. Persze attól még nem lesz szakértıje a térség fejlesztésnek, hogy nem ott él. Ezért aztán érdemes a kört tovább szőkíteni.

Lehetséges beavatkozások Tévedés lenne azt hinni, hogy a megelızı évtizedekben, évszázadokban az ilyen, nemkívánatos társadalmi szervezıdések felszámolására nem tettek kísérleteket, mégpedig sikeres kísérleteket. A leglátványosabb és legfájdalmasabb ilyen lépéssorozat éppen a II. világháború utáni évtizedek eredménye. Két, látszólag egymástól független folyamat bonyolódott le, amelyek azonban azonos célt szolgáltak. Ez a két folyamat a földbirtokos réteg felszámolása, és a cigányközösségek megszüntetése. Közismert, hogy a földek felosztásával, majd azok téeszesítésével hogyan sikerült a módos gazda fogalmát, mint egzisztenciális célt felszámolni. Ennek a folyamatnak éppen az volt a célja, hogy a helyi birtokkoncentrációt megszüntesse. Azzal a térséggel nem lehetett érdemben semmit sem kezdeni, ahol helyben ırölték a gabonát, helyi érdekeltségő boltok, helyi beszállító termékeit értékesítette a helyieknek, helyi terménnyel, helyi állattartók hizlaltak. Az ilyen struktúra ellensége minden szabadpiaci rendszernek, mert a helyi kereskedelem zárt rendszere sok esetben nem szabad döntés eredménye, hanem korábbi kapcsolatok, kötıdések, elkötelezettségek következménye. És természetesen a diktatúráknak is ellenség az ilyen struktúra. Ellensége azért, mert a totalitárius elkötelezettség helyett/mellett más kötıdési, kötelezettségi rendszert is fenn akar tartani.

123

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Hasonlóan alakult a helyzet a sátoros cigányok esetében is. A közösség vezetıje a vajda, aki hatalommal, tekintéllyel rendelkezett. Ez a státusz természetesen az egyének magánéletébe való beavatkozásokkal is járt (adott esetben), ahogy az igazságszolgáltatásnak, a tulajdonviszonyok rendezésének is sajátos rendjét alakította ki. Ennek a rendszernek a felszámolását viszonylag egyszerő módszerrel közelítette meg a hatalom: a vajdákat leváltotta, a sátoros cigányokat meg letelepítette. Persze a vajda leváltása többnyire valamilyen formában a közösségtıl való elválasztását jelentette, akár kitelepítéssel, akár börtönnel, a letelepítés viszont csak annyit jelentett, hogy engedély nélkül tilos volt költözni. A hőbéri viszonyok felszámolásának a fenti formái nem lesznek a szociológia sikertörténetei. Rengeteg szenvedéssel, emberi nyomorúsággal járt, az elavult társadalmi berendezkedést pedig egy még rosszabbal váltotta fel. A rendszerváltás után a parasztgazdaságok még csak-csak helyreálltak, hiszen amit elfelejtettek azt más országok szakembereitıl, szakkönyvekbıl is meg lehetett tanulni. A cigány közösségek, a hagyományos életforma azonban olyan mértékben szétzilálódott, hogy annak gyógyítása sokkal nehezebb feladat lesz. A vajda nélkül maradt közösség tagjai számára megszőntek a korábbi törvények, míg a külsı társadalom törvényei idegenek maradtak, ahogy korábban is azok voltak. Beállt tehát a törvénynélküliség állapota, az anarchia, ami mindenki számára rossz. A társadalom természetesen mossa kezeit, és azt hangoztatja, hogy bizonyított szocializálódás mellett, ha az ráadásul évek hosszú sorával alátámasztott, akkor hajlandó befogadni az "idegent". Ha viszont nem teljesít, akkor megtorol, hiszen "ezeknek" már mindent megadtunk és nem sokat használt. A helyzet talán ahhoz hasonlítható, mintha egy vasgyári munkáscsaládot arra kérnének, hogy beöltözve játssza élete hátralévı részében az angol királyi ház tagjait. A kérdés még nem is az ebben a helyzetben, hogy képes lenne-e a feladat elvégzésére, hanem az, hogy miért jó az neki, hogy a saját életét feladva egy másikat játszik? Volt azonban a történelemben más eset is, amikor a hőbéri viszonyok felszámolásra kerültek, méghozzá olyan formában, hogy eközben nem keletkeztek évtizedes, évszázados sebek. Így alakult ki például a textil-négyszög, amelynek folyamatába az emberek saját akaratukból léptek, s ezáltal maguk kezdték felvállalni az átváltozás, a másképp gondolkodás folyamatát. Ez megmutatta, hogy a folyamatokat lehet békés úton is beteljesíteni, de a falvaknak helyben történı átváltozását csak egyetlen módon sikerült ez idáig megvalósítani. Ez pedig a munkahelyekkel való sőrő ellátottság, amely többszörös alternatívát kínál az életvitelben. Az elırelépéshez tehát fontos, hogy egy nagy munkaerı felvevı megjelenjen a térségben, de a hosszabb távú biztosítékot az jelentheti, ha a nagyvállalat mellett sok kisebb is megtelepedhet. Ez egyrészt egy nagyobb vállalat biztonságos üzemelését is szolgálhatja, de a késıbbiekben több nagyüzem letelepedésének is elısegítıje lehet, közremőködve ezzel is a társadalmi beágyazódás megteremtésébe. A nagyobb vállalat letelepítésének folyamata akkor lehet eredményes, ha sorsáról a döntések nem helyben történnek. Az vélhetıen mindenki számára nehezen elfogadható értékrend, ha a sok millió dolláros beruházás sorsa helyi intrikák útvesztıiben vész el. Ahogy az sem várható el, hogy helyi becsléseken alapuljon a megfelelı munkaerı felmérése. Hitelesnek minden befektetı független, szakszerő felmérést követel meg, amely a késıbbiekben nem változik érdemben valamiféle, csak a helyiek által ismert csapdák által.

Intézmények, kutatóhelyek szerepe a kiugrásban Mire való az értelmiség, ha nem arra, hogy olyan hibák kijavításával küszködjön, amit mások még el sem követtek? Talán szellemeskedésnek tőnik a gondolat, ám a korábban leírt problémák megoldásában kiemelkedı szerephez juthatnak a felsıoktatási intézmények, kutatóhelyek. Ezek a

124

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez helyek győjtıhelyei olyan fiataloknak, szakembereknek, nagy öregeknek, akik a hőbéri rendszerekbe nem szívesen olvadnak bele. Inkább vállalják az önkéntes számőzetést, aszketizmust, csak a saját érdeklıdési területüknek megfelelı szakmai munkának hódolhassanak. Kreativitásuk, szakértelmük és függetlenségük pedig kiválóan alkalmazható lenne a hátrányos helyzető térségek felzárkóztatásában. Persze a fiatalok körében is népszerőbb lehet egy nagyszabású, a világ élvonalába tartozó kutatási témával foglalkozni elzárva a helyi problémák bőzös mocsarától. Csak felismerés kérdése, hogy a helyben lévı problémák is lehetnek világszínvonalat jelentı kihívások. Az elért eredmények szinte minden területen olyan publikációs platformot adhatnak, amely a szakmai, tudományos eredmények ismertetésével meghozhatja a sikert, a népszerőséget. Végül is világszínvonalat az jelent, amit valaki(k) egyedülálló szinten tud(nak) mővelni. Nincs olyan kutatási téma, amelyet érdemes lenne követni, ha azt nem tudjuk különbül csinálni. A szakmai megalapozottság, a komoly publikációk tekintélyt adnak, hitelességet építenek. Az így felépített tisztesség szavahihetıséget eredményez, erre már a befektetık, a politikai szándékok is építeni tudnak - ha akarnak. A sikertelenség kockázata lényegesen kisebb lehet, a helyi kicsinyes szempontok és érdekek figyelmen kívül hagyása pedig tisztább képet eredményeznek. Ne legyenek kétségek persze afelıl, hogy azoknak a szempontoknak a figyelmen kívül hagyása, ami éppen a legfontosabb a helyi hatalmi struktúra szempontjából, hatalmas ellenállást válthat ki. Folyamatosan fogják keresni a politikai kapcsolatokat, kötéseket, amelyek esetleg semlegesítheti a külsı beavatkozás drasztikus hatásait. Ezért az a politikai erı, amelyik nincs kellıképpen elkötelezve a modernizáció véghezvitele mellett, jobb ha nem csinál inkább semmit. A felsıoktatási intézmények, kutatóhelyek érdekeltsége a rend megváltoztatásában egyébként elég valószerő. Aki diplomát szerez, az valószínőleg el is akar helyezkedni. Aki az adott térségbıl származik, családi, kisközösségi kötıdései mőködnek, az igyekezni fog az adott térségben letelepedni. Természetesen ennek elıfeltétele, hogy legyenek munkahelyek, sıt, legyenek magas szakmai színvonalat képviselı cégek, amelyek a szaktudást értéknek tekintik. A kutatóhely is szeretne a térség vállalkozásaival szoros kapcsolatokat kiépíteni, kutatási feladatokat, témákat kapni, persze a megfelelı pénzügyi finanszírozással. Ennek a legjobb megalapozását adhatja, ha az intézmény már a vállalkozás, gyár, vagy üzem letelepedésénél is bábáskodik, saját szakmai felkészültségének nyomát otthagyja. Ha ezek után a vállalkozás sikerre jut, letelepedése eredményes, nyitott lesz minden olyan kezdeményezésre, amely a saját elımenetelének hatékonyságát tőzi ki célul. A versenyképesség javítására tett törekvésekben ki másra számíthatna legközelebb az adott vállalat, mint arra a szervezetre, amelyik már egyszer segítette a munkáját? További kötések és kapcsolatok kiépítését teszi lehetıvé, ha a letelepedett nagyvállalat a végzıs szakemberek, diplomások számára potenciális munkahelyeket jelentenek. Ez komoly presztízst jelent az oktatási intézménynek, azt jelenti, hogy aki itt végez, és szakismeretei alaposak, az nagyobb valószínőséggel talál munkát. Aki a kapcsolattartó oktatási intézménybıl jön, az tudja, ismeri az oktatási intézmény, kutatóhely eszközrendszerét. Tudja, hogy melyek azok a kérdéskörök, amelyekkel érdemes a tudásforráshoz fordulni, mert annak újbóli kifejlesztése, kidolgozása esetleg magasabb költséggel jár, vagy akkora idıhátrányt szenved miatta a cég, ami anyagilag nem teszi rentábilissá házon belüli megvalósítását. A kutatóhelyek, oktatási intézmények szerepe még itt sem ér véget. Amikor a térség munkakultúráját változtatni kell, szerencsés, ha olyanok kapcsolódnak be ebbe a munkába, akik egyrészt közelebb tudják hozni a probléma megértéséhez szükséges ismeretanyagot, másrészt a leghatékonyabb módszerekkel segíthetik az új munkakultúra terjedését. Az elefántcsont-toronyból kilépve olyan társadalom-formáló feladatok megoldását lehet elvégezni, ami valódi szakértelmet,

125

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez komoly felkészültséget igényel. Olyan élettérbe, ahol nem statisztikai elemzések segítségével lehet csak következtetéseket levonni, hanem - az amúgy is szükséges(!) - társadalmi átalakulások lebonyolítását lehet szakmai közremőködéssel támogatni. E munkák már a tervezési fázissal elkezdıdnek, amikor a megfelelı munkakultúra kialakítására tehetnek javaslatokat, szociológiai felméréseket végezhetnek. A felmérések olyan információk kinyerését is lehetıvé tehetik, amelyek más, például a társadalmi mozgásokat leíró folyamatokat is leírnak. Tapasztalatokat győjthetnek olyan folyamatok lebonyolódásáról, amelyek többnyire csak elméletileg magyarázottak. A kutatók nagyobb külhoni ismeretekkel bírnak. Ismerhetik a vonatkozó szakirodalmat, a külföldi tapasztalatokat figyelembe véve tehetnek javaslatokat. Ismerhetik más térségek hasonló próbálkozásait, azok eredményeit, tanulságait. Tudhatják, milyen buktatók vannak, mire kell figyelni, mik a nagy tanulságok? A szóba jöhetı lehetıségek közül úgy választhatnak megfelelı alternatívát, hogy azt szakmai tapasztalatokkal, érvekkel alátámaszthatják. Valódi költség-haszon elemzésekkel támaszthatják alá a váltás terheinek vállalását, annak árát. A stratégia kialakítása után az a folyamat indulhat, amelynek lebonyolítása minden lépésében szakmai támogatást igényel. Nem annyira a költségek hatékonyságának biztosítása érdekében, mint az emberi szenvedések minimalizálása érdekében. A folyamat sikerességét minden lépésben szakszerően kontrollálhatják. A bábáskodás lesz az, ami a kutatók, nagy tudású szakemberek munkájának elismerését meghozza. Elfogadottságuk, népszerőségük, közösségi megbecsülésük alapjait maguk alakíthatják, mindezt a térség javára.

A konstruktivitás támogatásának elınyei hosszútávon érvényesülnek Felvetıdik a kérdés, hogy mikor lesz eredménye a társadalmi szerkezet megváltozásának. A válasz az, hogy sokára. Az események sebességének felpörgetése ugyanis nem a szokások, a közgondolkodás megváltozásához vezetnek, hanem a valóságtól történı elrugaszkodáshoz. Mégis fontos a folyamat elindítása, és annak nyomon követése. Fontos, hogy azok, akik nyitottak egy más értékrend szerinti élet gyakorlására, azok teret kapjanak, azok a legkisebb fájdalommal tudjanak lemondani a korábbi életformájukról, társadalmi elkötelezettségrendszerükrıl. Az elkötelezettség-rendszer felszámolása tehát nem egyenlı a jelenlegi megszüntetésére tett kísérlettel, hiszen ilyen helyzetben csak hatalmi vákuum keletkezik, amelyet elıbb, vagy utóbb valakik fel fognak tölteni, méghozzá a korábban már ismert értékrendek mentén. E helyett az a kívánatos, hogy olyan alternatív életforma megtelepedése legyen biztosított a térségben, amelynek a „megtőrése” gazdasági okokból elkerülhetetlen. Ez azt is jelenti, hogy az állami csecsbıl vég nélkül, és szempontrendszer nélkül folyó manna a fennálló értékrend fenntartását szolgálja. Minden olyan politikai erı, amelyik azt igyekszik bizonygatni, hogy ennek fenntartása szükséges és elkerülhetetlen – mától – tudatos kiszolgálója ennek az érdekszférának. Fájdalmas az átmenet? Igen. Áldozatokkal jár? Igen. Lesznek ártatlan szenvedıalanyai is? Igen. Tudni kell azonban, hogy ez a folyamat egyszer le fog zajlani. Az állapotok fenntartása pedig folyamatosan nagyobb károkat okoz. Olyan ez, mint egy természetes úton elkezdıdött szülés. Fájdalmas, szenvedéssel jár, de elkerülhetetlen. Visszatartani, a terhességet fenntartani botorság. Tenni viszont ott és akkor kell, amikor annak az ideje kialakul. Azt kell tenni, ami a kialakult helyzetben szükséges. Annyit és azt, amit az adott pillanatokban megkövetel a helyzet. A folyamat egy idı után átveszi az irányítást. A megváltozott helyzethez elkezd mindenki alkalmazkodni, ami a folyamattal való azonosulást eredményezi. Ha vannak olyanok, akik felismerik, hogy egyéni érdekeik szerint a letelepült vállalkozás követelményeinek való megfelelés

126

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez fontos, akkor a folyamat beindul. Ha a szabályzó rendszer – ha úgy tetszik ösztönzı rendszer – olyan, hogy megköveteli a térségektıl az erıfeszítések eredményeinek felmutatását, akkor a vállalkozások elindulnak, és tetszik, nem tetszik, boldogulnak. A fejlıdés egy bizonyos ponton azt eredményezi, hogy a vállalkozás eltartó-képessége, jövedelem-viszonyai felzárkóznak a térség hivatalaiban elérhetı jövedelmekhez. Fontos itt megjegyezni és érzékeltetni, hogy miért is fontos probléma a közszféra magasabb bérszínvonala, mint a versenyszféráé. Ha a közszféra magasabb biztonság mellett, magasabb jövedelmeket biztosít – mellesleg az adófizetık pénzébıl -, akkor az szinte garantálja a hőbéri kapcsolatrendszerek fenntartásának folyamatosságát. Ahol vidéken ez a rend a fent leírt módokon egyszer kialakult, ott a késıbbiekben sem lesz érdemleges változás. Akik - akár alkalmatlanságukkal együtt is - megtelepedtek egy hivatalban, azok soha onnan fel nem állnak. Miért is tennék? A biztosat, a jót hagyják ott a bizonytalanért, és a kevésbé jóért? Ráadásul megszerzett helyzetükben hatalmat, befolyást, ismeretséget, kapcsolatokat birtokolnak, amelyeknek elvesztegetése önmagában súlyos hátrányokkal jár. A versenyszféra által felpumpált bérszínvonal viszont valódi értékeket tükröz, azzal vitatkozni elég nagy butaság. Ha egy kiváló szakember úgy dönt, hogy a közszférában folytatja tevékenységét, mert a nyugodt körülmények, a rugalmasabb munkarend felértékelıdött számára, a munkaadó elgondolkodhat, hogy béremeléssel maradásra bírja a dolgozót, vagy másokat igyekezzen a helyébe állítani. A versenyszféra magasabb bérszínvonala azt is jelenti, hogy a közalkalmazottak számára mindig ott a megmérettetés lehetısége, ahol kipróbálhatják magukat, anyagilag megerısödhetnek. Ehhez mindössze annyit kell tenniük, hogy megpróbálnak a megtelepedett vállalkozások valamelyikéhez bejutni, és ott megbecsülést szerezni. Ha ez sikerül, akkor szorgos helyen kereshetnek többet. Ez persze azt is jelenti, hogy a közszféra és a versenyszféra között dinamikus mozgás alakulhat ki, aminek eredményeképpen a közszférában a versenyképes vállalkozások alkalmazottaihoz közelebb álló képességekkel rendelkezık lesznek, akik az adófizetık pénzén átlagosan eredményesebb munkát fognak végezni. Végsı soron ez azt is jelenti, hogy a vállalkozások lojálisabb ügyintézésben részesülhetnek, a közpénzek takarékosabb felhasználásának gyakorlata alakulhat ki. A közalkalmazott úgy tekinthet a letelepült vállalkozásokra, mint egy lehetséges munkahelyre, amellyel nem indokolt a felelıtlen konfrontáció. A szakszerő közremőködés ugyanakkor maga a referencia egy lehetséges, jobban fizetı álláshoz. A sikeres térség kialakulása persze magasabb adóbevételeket is eredményezhet, amelyeket magasabb szintő szolgáltatások kialakításához lehet felhasználni. Végtére is valami ilyesmi a cél, vagy nem?

Összefoglaló a közigazgatásról A közszféra fontos társadalmi keretrendszer. Mőködésének hatékonysága minden másnál jobban meghatározza a társadalom sorsát. Ezért elengedhetetlen, hogy terjeszkedésének, tevékenységének medret szabjunk. Ezzel nem csak az a cél, hogy tevékenységét korlátozzuk, hanem az is, hogy tevékenységének végzését mérhetıvé, ellenırizhetıvé tegyük. Nincs értelme olyan általános célok eléréséhez apparátust, forrásokat biztosítani, amelyek számszerősíthetın nem kérhetık számon. „Tudás alapú társadalom.” „Korszerő technológia.” Olyan fogalmak, amelyek megfoghatatlanok. Minden társadalom tudásra épít. Különben elveszne. Minden technológia korszerő, amit használnak – a kor szerint. A történelemben minden olyan célkitőzés, amelyet pontosan nem körvonalaztak, bukásra volt ítélve. Sıt. Minden olyan közéleti személyiség, aki

127

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez felvállalta ezen célok elérését, nevetség tárgyává tette magát az idı múlásával. Teljesen mindegy, hogy a tenger megkorbácsolásában, vagy a vas és acél országának felépítésében látta a felemelkedés hogyanját. Az idı elhozza a maga objektívitását, megméri a nagy programalkotókat. A kitőzött célokra fecsérelt energiák viszont emberéletekben, sorsokban mérhetı károkat okoznak, amelyeken az áldozatok soha nem tudnak felszabadultan nevetni. A történelemben a legnagyobb károk éppen akkor érték a társadalmat, amikor a hivatalok elébe kívántak vágni a fejlıdésnek. A kötelezı iskolai oktatás bevezetése megfogant, hiszen szükséglet hívta életre. A kolhozosítás megbukott, mert elébe kívánt menni egy olyan folyamatnak, amely még nem érett meg, az emberek még nem ismerték fel a közös fellépés gazdasági szükségességét, maguk nem kezdeményeztek. A járványügyi szabályok mindenki által elfogadottá váltak, mert megalkotásukat a társadalom indokoltnak találta. A dolgozók széles tömegei által privatizált vállalatok megbuktak, hiszen válsághelyzetben lévı társadalmak polgárai nem szoktak vállalati részvényeket vásárolni.Ilyen eset volt az alkoholtilalom, az ingyenesen, alanyi jogon járó termékek és szolgáltatások rendszere, mint például az ingyenes orvosi ellátás. Az ilyesfajta törekvések vagy hatalmas társadalmi ellenállásba ütköznek, vagy magát a rendszert emésztik fel, feneketlen hordójú költségvetésükkel. Ezért a hivatali apparátus fejének sohasem abban kell gondolkodnia, hogy vajon mi jót tudnának kitalálni a társadalom örömére és boldogságára, hanem abban, hogy a meglévı társadalmi szükségleteket hogyan tudnák a leghatékonyabban képviselni, illetve ezen keresztül kielégíteni. Ezért a hivatal sohasem hatalom, hanem szolgálat. Amikor a hivatali apparátus egyes szeletei nincsenek kellıen korlátozva, és definiálva, akkor azt mindenki megsínyli. Nem csak azok, akik a végrehajtási rendben szenvedı alanyaivá válnak a rendszernek, de azok is, akik felettes, vagy párhuzamos szervezetként nem tudnak úrrá lenni a folyamatokon, és emiatt annak minden mocskát kénytelenek magukra vállalni. Budapesten mindenki szenvedi a földhivatalok mőködésének anomáliáit. Nem csak azok, akiknek a bejegyzései nem korrektek, de a bíróságok, a rendırség, az önkormányzatok, hiszen mindenkinek foglalkoznia kell elméletileg nem is létezı problémák megoldásával. Elméletileg nemlétezı, hiszen ha a hivatal jól végezné a munkáját, ezek a problémák fel sem merülnének. De – ha már Budapest került szóba – akár említhetı lehetne a parkolás rendszere, ahol nincs elég parkoló, így aztán van helyette minden. Vidéken sincs azonban ez másként. Ahol általános szükség keletkezik és a hivatal nem teljesít, ott általánossá válik a pusztulás. Nem mőködnek közösségi házak, közösségi rendezvények, nincsenek munkahelyteremtések, nem telepszenek meg a vállalkozások. És persze jönnek a panaszok, hogy nincs pénz, meg hogy a közbiztonságra, a parkosításra, az egészségházra kellene, járda kellene, meg népszórakoztató rendezvény, nyugdíjas napközi otthon, meg szép információs eligazító táblák. Aztán az ország másik fele hiába teljesít a végeredmény alig látható, hiszen minden forrás elmegy olyasmire, amirıl mindenki csak azt reméli, hogy csak megszőnik valahogy. És éppen azért nem szőnik meg, mert a rendszer lételemévé válik a kiszolgáltatottság üzemeltetése. A profi, közösséget segítı közszférára nagy szükség van. Közremőködésével elı tudja segíteni a munkahelyteremtést, magas színvonalon mőködı közösségi életet, valódi civil társadalmat tud fedezni. A polgárokat el tudja látni információkkal, közösségeiket eszközrendszerekkel. Hatékony mőködését szívesen keresik a befektetık, de a letelepülni szándékozó fiatalok is. A közszféra sikeres mőködését tudja visszaigazolni a társadalmi elégedettség, az alacsonyabb bőnözési statisztika, a magasabb adóbevétel. Amikor az ember bemegy egy áruházba, természetesen minél olcsóbban szeretne vásárolni. Hasonlóan egy vállalkozás is törekszik arra, hogy a neki nyújtott szolgáltatásokat minél alacsonyabb költséggel, minél alacsonyabb adókkal ússza meg. De ahogy az ember az alacsonyabb ár elérésére

128

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez törekedve is megáll egy adott ponton, és például nem vásárol lopott árut, a vállalkozásoknak sem célja a bőnözésbe fordulás. Ahogy a piacon való alkudozás is kialakít egy árat és nem törekszünk az ıstermelı tönkretételére, hiszen jövıre nem lesz kitıl vásárolni, úgy a vállalkozások megnyomorítása sem lehet cél, hiszen munkahelyek elvesztéséhez vezet bezárásuk., leépítésük. Annak érdekében, hogy jól mőködı rendszerek alakulhassanak ki, komoly erıfeszítéseket kell tenni. Ha nem így lenne, akkor a világ fejletlenebb részei gyorsan intézhetı átalakítások meglépésével pillanatok alatt felzárkózhatnának. De nem ez történik. Egy-egy térség felemelkedése mögött sokszor évtizedek munkája van. Ez a munka sok esetben fájdalmas lépések megtételével jár, amelyek eredményei csak hosszabb távon igazolhatóak. A fájdalmaktól való irtózás azonban nem lehet a változtató lépések elhalasztásának oka. Mivel sok esetben a helyi döntéshozatali szinteken nehezebben hozzák a szükséges lépéseket, ezért a központi igazgatási rendszernek arra kell törekednie, hogy azok kikényszerítését elısegítse. Az ilyen irányú törekvéseiben az ország azon része, amelyik a valódi teherviselı, valószínőleg támogatója lesz, mint ahogy azok is, akik a megcsontosodott, elavult rendszerek felszámolásában helyben érdekeltek. Az közigazgatási innováció fenntartása olyan követelmény, amelynek elvárása a társadalom és a választott politikai vezetés közös érdeke – pártállástól függetlenül. Amikor a választott politikai vezetés ebben nem partner, akkor innovatívitásra hajlamosabbat kell választani. A „Büntetı feljelentéssel érintett tényállások alakulása 2003-ban az APEH-nél” mellékletében jól látható módon a fejletlenebb megyék általában nagyobb elkövetési számokat produkálnak, vagy magasabb a felderítési arány. Ugyanakkor kiderül, hogy az adócsalások aránya lényegesen nagyobb a fejlettebb megyékben, míg az egy elkövetésre vetített elkövetési érték is szemmel látható módon arányos a gazdasági fejlettséggel. Felvetıdik tehát a kérdés: vajon mi okoz akkora eredményességet a fejletlenebb megyékben? Vajon a fejlettebb megyékben már a kisebb vállalkozások, egyéni vállalkozók netán olyan nagyvonalúak, hogy vagy nem csalnak, vagy ha mégis, akkor nem kicsit? Netán arról van szó, hogy a fejletlenebb megyékben nagyobb arányban helyezkednek el hivatalokban – jelesen esetünkben az APEH-nél – a magasan képzett szakemberek, akik így viszont az alacsonyabb felkészültségi szinttel maradt vállalkozói szférával akaszt bajszot? Lássuk a vonatkozó táblázatot! Az „Átlagos dolgozói létszám megoszlása 2003. decemberben az APEH-nél” táblázatból kiderül. Az ügyintézı I. kategória a diplomás munkatársak létszámát takarja, míg az ügyintézı II. kategória a szakmai felsıfokú, vagy más szakiskolai végzettségő felkészülést takarja. Az utolsó oszlop a két szám nyers osztásának eredménye, ami semlegesíti a megyék közötti méret- és apparátusbeli különbségekbıl adódó eltéréseket. És láss csodát! Kiderül, hogy a fejletlenebb megyék hivatalnokai képzettebbek! Más hivatali területeken is hasonló eredményekkel találozhatunk. Nehezen megkerülhetı a következı kérdés: A hivatalnokok magasabb képzettsége netán hátrányos kihatással bír egy térség fejlıdésére? Hiszen egy olyan térségben, ahol képzettebb hivtalnokok fáradoznak a közjón, ott – elvileg – lendületesebb fejlıdésnek lenne helye! Annyi bizonyosan megállapítható, hogy a hivatalnokok képzettsége nem segít, hiszen ez sehol sem tükrözıdik. De ne higgyük, hogy ennek így kellene lennie! Hogy mi a megoldás, amelyben a magasabb szaktudást térségük fejlesztésére tudnák fordítani? A nyers lexikális ismereteken túlmenıen talán éppen az várható el egy magasabb képzettségő körtıl, hogy erre a kérdésre választ tudjon adni. Forrás: Az APEH világa 2003 évkönyv

129

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Büntetı feljelentéssel érintett tényállások alakulása 2003-ban az APEH-nél Igazgatóságok

Hajdú-Bihar Borsod-Abaúj-Zemplén Kelet-budapesti Nógrád Dél-budapesti Zala Észak-budapesti Heves Szabolcs-Szatmár-Bereg Vas Jász-Nagykun-Szolnok Gyır-Moson-Sopron Csongrád Bács-Kiskun Baranya Pest Somogy Békés Tolna Veszprém Fejér Komárom-Esztergom

Tényállások száma Egy tényállásra jutó ebbıl (%) elkövetési érték (mFt) Összesen (db) csalás Adócsalás 176 39,2 3,98 3 623 46,87 4,98 0,44 262 36,26 21,76 11,95 35 37,14 25,71 7,47 172 27,91 26,74 21,08 76 3,95 27,63 1,64 42 19,05 28,57 24,76 49 8,16 30,61 2,34 47 19,15 34,04 10,65 39 10,26 35,9 2,82 310 6,45 39,35 2,8 48 4,17 39,58 4,33 52 7,69 44,23 6,79 37 13,51 45,95 7,17 45 13,33 46,67 10,29 78 12,82 50 3,5 25 12 52 5,16 40 27,5 52,5 4,94 53 3,77 58,49 2,58 63 3,17 58,73 4,76 140 8,57 60 6,69 17 5,88 82,35 15,98

Átlagos dolgozói létszám megoszlása 2003. decemberben az APEH-nél Igazgatóságok Fejér Dél-budapesti Pest Komárom-Esztergom Kelet-budapesti Csongrád Veszprém Bács-Kiskun Hajdú-Bihar Észak-budapesti Borsod-Abaúj-Zemplén Zala Baranya Gyır-Moson-Sopron Jász-Nagykun-Szolnok Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Békés Tolna Vas Heves Nógrád

Vezetı 35 91 80 27 93 30 29 50 28 99 45 27 35 39 31 29 27 30 25 27 29 25

Ügyintézı Ügyintézı Ügykezelı I. II. 132 190 30 352,75 456,4 103 327 400 97 122 146 14 389,02 443,25 119 173,5 189 17,75 141 147 23 201,38 209 13 197 191 30 459,52 437,76 129,88 217 206 35 118 109 23 168 153,75 14 173,63 144 26 150,38 124 26 140 113 26 197 153 32 160 116 16 113 81 7 119 75 15 152 86 7 104 49 9

130

Fizikai 11 20,75 17 5 14 16 4 8 6 17 7 4 4 8,26 4 5 6 7 3 2 4 2

Ügyintézı I. aránya Ügyintézı II.-höz 69% 77% 82% 84% 88% 92% 96% 96% 103% 105% 105% 108% 109% 121% 121% 124% 129% 138% 140% 159% 177% 212%

Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

131