Beszélgetés Szörcsök Sándorral, 2007. augusztus 06. hétfő, 10:11
az NKH Stratégiai és Módszertani Igazgatóság, Képzési és Vizsgáztatási Főosztály vezetőjével
A járművezető-képzés, oktatás színvonalát „belülről", tehát a képzőszervek, sok esetben a munkájukat szerető, tisztességes oktatók részéről is sok támadás és kritika érte, ám a negatív megítélés sok esetben a vizsgabiztosokat és magát a Közlekedési Hatóságot is érintette. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szörcsök Sándorral, az NKH Stratégiai és Módszertani Igazgatóság, Képzési és Vizsgáztatási Főosztályának a vezetőjével, hangsúlyozva, hogy lapunk csak a kérdező tisztét vállalhatta magára: a kérdéseket az országos érdekképviseletek képviselői fogalmazták meg, amelyeket az Autóvezető csupán rendszerezni és témánként csokorba szedni, majd az interjúalanynak feltenni vállalt.{intro_scale: 0.4}
AUTÓVEZETő: Az oktatói szakma mind gazdaságilag, mind morálisan mélyponton van. A gazdaságit nem kell magyarázni, a morális mélypont alatt azt értjük, hogy sem sok oktató nem áll a szakma „csúcsán", sem a társadalmi elismertségük nem túl magas. Ez vonatkozik a vizsgabiztosokra is. Tud-e ez ügyben tenni valamit a Hatóság? Nem lehetne-e a szakoktatói, az iskolavezetői, a vizsgabiztosi munka OKJ által elismert foglalkozás, szakma?
1/5
Beszélgetés Szörcsök Sándorral, 2007. augusztus 06. hétfő, 10:11
Sz.S.: A kérdésben van egy „csúsztatás", vagyis a megfogalmazott állítás a képzést és a vizsgáztatást igyekszik összemosni. Ez helytelen. Az oktatás a piaci szférába tartozik, és mint ilyen, magán viseli a hazai vállalkozások összes jellemzőjét. Gyűjtőhelye egyrészt azoknak a vállalkozásoknak, amelyek hivatásuknak érzik a képzést, de azoknak is, akik nem tudnak kilépni a szakmából és más területen érvényesülni. Sokan vannak, akiknek nincs érzelmi kötődésük a szakterülethez, de úgy vélik, hogy itt is lehet kevés befektetéssel és munkával jövedelemre szert tenni. Ez a vegyes összetétel jelentős részben magyarázza az oktatói szakma erkölcsi válságának okait, és jórészt ebből következik a gazdasági is. A gazdasági válságban természetesen benne van a képzés piaci túlkínálata is, továbbá annak a folyamatnak a hatása, hogy az oktatók felélték saját tartalékaikat (például: nem gondolva kellő időben a nyugdíjas évekre, minimálbéren dolgoznak és elérve a nyugdíjas kort, nem tudnak kilépni, mert a minimálbér után kapott nyugdíj nem biztosítja a korábbi életnívót, valamint az oktató járművek amortizációját nem építik be a költségtényezők közé). Ezek az emberek kihasználhatók. Ebből következően és éppen a piaci helyzetből adódóan lesz mindig is, aki kihasználja őket, és továbbra sem tudnak majd biztonságos megélhetési alapot teremteni maguknak. Hasonló a helyzet azoknál a fiataloknál is, akik máshol nem tudnak munkát szerezni egy autó árának megfelelő tőke befektetésével. Ilyen tisztességtelen feltételek mellett az őket foglalkoztató autósiskolák a piaci ár alatti árajánlatokkal és hirdetésekkel torzítják és rombolják a képzés arculatát, színvonalát.
Meggyőződésem, hogy a szakoktatók OKJ-s szakmaszámmal történő esetleges ellátása a társadalom ingerküszöbét el sem érné, és nem eredményezne minőségi változást a szakoktatók megítélésében (lásd: OKJ-s könnyű- és nehézgépkezelők helyzete). A társadalmi elismerés ugyanis nem cím adományozásának kérdése, hanem tartós, minőségi szolgáltatás nyújtásával érhető el.
A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a szakoktatók presztizsének emelését eredményező minőségi munka egyik kiemelt feltétele teljesül. A szakoktatók szakmai felkészültsége jellemzően biztosított. A szakmájukat szerető, elhivatott oktatók többségben vannak, ezért remélni lehet, hogy a kérdésben megfogalmazott kedvezőtlen folyamat az oktatói munkavégzés színvonalát illetően megváltozik még azon az időhatáron belül, amíg a fenti állítás helytálló.
A vizsgáztatást illetően egészen más a helyzet megítélése. Jelenleg a vizsgabiztosra, éppen a képzés színvonalának jelentős csökkenéséből adódóan nagy nyomás nehezedik. Mint azt a statisztikai adatok egyértelműen alátámasztják, a szakmailag felkészült vizsgabiztosok kitartó munkájának köszönhetően a forgalomba engedett vezetők felkészültsége nem romlik, de a képzés színvonalának csökkenése megjelenik a megfelelési arányok csökkenésében (mind az
2/5
Beszélgetés Szörcsök Sándorral, 2007. augusztus 06. hétfő, 10:11
elmélet, mind a gyakorlat esetében).
A Nemzeti Közlekedési Hatóság szabályzási eszköztára szakmai, és feltétel bázisú, ezért a napi piaci működésre való hatása áttételes, közvetett. A gazdálkodással, vállalkozással, munkajoggal, versennyel kapcsolatos napi folyamatok befolyásolása más fórumok és eszközrendszerek feladata. A tandíj megállapítása - ennek megfelelően - szabadáras körbe tartozik, tehát a képzőszervek annyiért adják el „terméküket", amennyit a piac ad érte. Indirekt eszközökkel élve a lehetséges fórumokon kifejtjük, hogy ez az önfelélő stratégia nem jelenthet felemelkedést, hanem a minőségi munka és az annak fedezetét biztosító tisztességes díj lehet a megoldás kulcsa. A másik oldalon viszont a vizsgáztatás terén igyekszünk eleget tenni a társadalmi elvárásoknak, vagyis a követelményszintből nem engedünk.
AUTÓVEZETő: Az oktatói munkán belül közismerten a legveszélyesebb a motorosok oktatása. A tanuló motorosokat kísérő oktató gépjármű (a vizsgán is) sokszor lemarad, mert a konvoj hosszú, és ugye, a közlekedés szabályait be kell tartani. A konvoj járművei közé sokszor ideges, türelmetlen autósok furakodnak. Nem tudna a Hatóság segíteni, hogy a motorosokat kísérő oktatók gépkocsiját - kizárólag az oktatás és a vizsga idejére - villogó sárga fényjelzéssel (figyelmeztető jelzés) lehessen fölszerelni?
Sz.S.: A felvetett probléma javasolt megoldásával nem értünk egyet. Részben azért, mert a sárga villogó fény megítélésünk szerint önmagában nem alkalmas arra, hogy a „befurakodókat" ebbéli tevékenységükben megakadályozza. Másfelől a tanulók egy villogó sárga jelzés használata esetén nyilvánvalóan kevesebb életszerűen megoldandó helyzetbe kerülnének. Nem lehet oktatási érdek, hogy a tanulókat a többi közlekedő „széles ívben" elkerülje. Másrészt, tapasztalataink szerint vannak olyan képzőszervek, ahol ez a probléma nem jelentkezik, javasoljuk ilyenekkel a kapcsolat felvételét, konzultáció céljából. A felvetetthez képest életszerűbb megoldás lenne - ahogy erre van is példa -, ha a motoros oktató is motorral közlekedve kíséri tanulóját a forgalomban. A mai technikai eszközök ilyen körülmények között is képesek biztosítani a folyamatos kommunikáció lehetőségét.
A jogszabály egyébként előírja a kísérő gépkocsi megkülönböztetett, figyelem felhívó táblával való felszerelését. (A közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának részletes szabályairól szóló 24/2005. (IV.21.) GKM rendelet 5. sz. melléklet 2. pont)
AUTÓVEZETő: Nyugat-európai országokban bevált gyakorlat, hogy a szakoktatók nem év
3/5
Beszélgetés Szörcsök Sándorral, 2007. augusztus 06. hétfő, 10:11
vége felé „rohamozzák meg" a továbbképzéseket, hanem a továbbképzések a képzőszervek által meghirdetett éves naptári „órarend" alapján egész évben zajlanak, a meghatározott - akkreditált - témakörökben, és az oktatónak (iskolavezetőnek) meghatározott idő, mondjuk 3 év alatt, meghatározott, de egy bizonyos körön belül szabadon választott témakörökben kell meghatározott óraszámot abszolválnia (kredit-rendszer). Az oktatók így valóságos továbbképzésen, ismeretbővítésen, és nem egyszerűen csak egy kötelező tesztlap-kitöltésen vesznek részt az év utolsó negyedében. Tervezi-e a Hatóság a továbbképzések rendszerének felülvizsgálatát?
Sz.S.: A kérdező nyitott kapukat dönget. Részben azért, mert az idei évben végrehajtandó továbbképzés tematikáját már - az érdekképviseletekkel egyeztetve - áprilisban közzétettük. Így a továbbképzések megtartása az év további nyolc hónapjára egyenletesen elosztható. A másik kérdésben - miszerint a továbbképzéseket hároméves ciklusokra lenne célszerű bontani, és a teljesítést kreditpontok megszerzésével igazolni - az érdekképviseletekkel megállapodtunk. Az új rendszer alkalmazása a közösen kidolgozandó új szabályoznak megfelelően a jövő évtől kezdődik.
AUTÓVEZETő: A szaktanfolyami képzésben a tananyag frissítése évek óta probléma, illetve van olyan szaktanfolyam (pl. taxis vállalkozói), amelyikhez soha nem is készült tananyag. Várható-e ebben változás? Tervezi-e a Hatóság a gépjárművezető-képzésben vagy a szaktanfolyami képzésben vizsgaközpont létrehozását, vagy legalább is a vizsgahelyek szűkítését?
Sz.S.: A Nemzeti Közlekedési Hatóság jogszabályban előírt feladatai között nem szerepel a szaktanfolyami vizsgák tananyagainak elkészítése és kiadása. Az NKH Központi Hivatalnak e tekintetben jóváhagyási kötelezettsége van. A feltett kérdésben, miszerint a taxis vállalkozói szaktanfolyamhoz soha nem is készült tananyag, téves információ szerepel. A Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetsége adott ki a taxi vállalkozói vizsgákhoz vizsgafelkészítői jegyzetet, illetve más képző szerv is a vizsgákhoz segédanyagot.
Az NKH Szaktanfolyami Osztálya folyamatosan frissíti a vizsgaanyagokat, hogy a Szakmai Vizsgabizottság a mindenkori hatályos jogszabályok által előírt ismereteket kérhesse számon a vizsgákon. A közeljövőben, korszerű számítástechnikai eszközök bevonásával, tovább korszerűsítjük a szaktanfolyami vizsgák lebonyolítását.
A vizsgaközpontok létrehozása, illetve a vizsgahelyek szűkítése tekintetében már eddig is
4/5
Beszélgetés Szörcsök Sándorral, 2007. augusztus 06. hétfő, 10:11
történtek lépések. A hatóság a tavalyi évben áttekintette és ellenőrizte a meglévő gépjárművezető-képzésben érintett vizsgahelyeket, melyek közül többet meg is szüntetett. Ezek a vizsgahelyek a képzési rendeletben meghatározott feltételeknek nem vagy csak részben feleltek meg. Szaktanfolyami vizsgákat a hatóság csak olyan helyeken szervez, ahol az adott képzőszerv - kellő számú jelentkező esetén - biztosítja a képzési rendeletben előírt személyi és tárgyi feltételeket. A vizsgahelyek túlzott centralizálása azonban ellentmondana az ügyfelek jobb kiszolgálási és az Európai Unió által elvárt szubszidiaritás elvének is.
AUTÓVEZETő: A képzőszervek, oktatók esetében komoly gondot jelent sokuk inkorrekt tevékenysége (zsebből-zsebbe vándorló óradíjak számla és vezetési kartonon könyvelt óraszám nélkül stb.), a vizsgáztatás területén jelen van a korrupció. Tud-e, akar-e a Hatóság tenni azért, hogy az APEH-hel, a Gazdasági Versenyhivatallal karöltve ellenőrzése alá vonja az inkorrekt módon tevékenykedő képzőszerveket, iskolavezetőket, szakoktatókat, illetve van-e elképzelése a korrupció megfékezésére a vizsgáztatásban?
Sz.S.: Mint az első kérdésre adott válasznál kifejtettem, a piaci szabályozás körébe tartozó kérdések tekintetében a hatóság beavatkozási lehetősége erősen korlátozott. Az egymás között kötött szerződések a Ptk. hatálya alá tartoznak, nincs hatósági beleszólásunk (nem is indokolt). Ez vonatkozik a gazdálkodással összefüggő ellenőrzésekre is. Amennyiben a képzőszerveknek van tudomásuk olyan tevékenységről, amely gazdasági téren illegálisnak tekinthető, és emellett bizonyítható egy ellenőrzés keretein belül, úgy lehetőség van bármely érdekképviselet nevében e körülményre felhívni az illetékes hatóságok figyelmét, esetleg a feltáráshoz szükséges szakmai segítség megadásával (hol, mi történik, az hogyan bizonyítható). Itt szeretném újdonságként megjegyezni, hogy a közelmúltban egy képzőszerv adóellenőrzése kapcsán a bevétel ellenőrzéséhez hatóságunktól bekérték a vizsgázók elmúlt időszaki létszámadatait. A számítógépes elméleti vizsgákon a program által véletlenszerűen választott kérdések előfordulásának rendje előre senki által nem ismert, így ott a csalás lehetősége kizárt. A gyakorlati vizsgák szakszerű és korrekt végrehajtását a munkahelyi vezetői ellenőrzésekkel, továbbá az országos vezénylés alapján működő szakfelügyeleti ellenőrzésekkel követjük nyomon. A vizsgáztatás terén jelentkező korrupció általános emlegetését figyelemelterelő kijelentésnek tartjuk. Ennek bizonyítására konkrét esetek, körülmények megnevezését kérjük, akkor van mód vizsgálat lefolytatására. Ennek hiányában csak bizonyíthatatlan vádaskodásról van szó, ami nem segíti sem a képzés, sem a hatóság munkáját.
5/5
