Az önkénygazdaság kialakítása Magyarországon

Az önkénygazdaság kialakítása Magyarországon

Farkas Zoltán

- Elemzés -

Friedrich Ebert Alapítvány Budapest

2012. július


Farkas Zoltán

Beveztés Kettős mércével vádolja Orbán Viktor magyar miniszterelnök a nemzetközi szervezeteket, köztük az Európai Bizottságot, a Nemzetközi Valutaalapot, azt hangsúlyozva, hogy amit más országoknak elnéznek, azt Magyarországnak nem engedik. Mindeközben kettős politikát mutat ő maga is: egyrészt "pénzügyi szabadságharcot" folytat valamiféle "gyarmatosítók" ellen, másrészt együttműködési készségét hangsúlyozza. E kétarcúságról ő maga a következőképpen beszélt a híveinek azon a tanácskozáson, amelyet a kormányát támogató alapítványok szerveztek: Magyarországnak érdemes elutasítania az Európai Unió által javasolt válságkezelést, mivel a "brüsszeli bürokraták" ajánlásainak végrehajtása csak ártana. Ehhez egy "bonyolult taktikai akciósorra" van szükség: "a saját utunkat kell járni", és ellen kell állni a nyomásnak, amely a magyaroknak hátrányos intézkedéseket akar kikényszeríteni. A diplomácia "táncrendje" szerint az elutasítást úgy kell előadni, "mintha egyébként barátkozni szeretnénk". "Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, hogy majd a hét javaslatból kettőre-háromra úgyis megcsináltuk már, csak ők nem vették részre - rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit nem akarunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk." Huzakodás nemzetközi szervezetekkel Az orbáni táncrendnek megfelelő taktika az elmúlt két évben nem jött be. Ellenkezőleg, a magyar kormány egyre több konfliktusba keveredett a nemzetközi szervezetekkel. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kormányt övező bizalmatlanság miatt a magyar állam finanszírozási költségei tavaly ősszel alaposan megugrottak, felrémlett az adósságspirál veszélye. A magyar állampapírok 6-7 százalékos kamatfelárának csökkentése reményében a kormány novemberben elővigyázatossági hitelmegállapodás megkötését kezdeményezte a korábban "kiebrudalt" IMF-fel. A váratlan bejelentés célja az volt, hogy a leminősítést megelőzze. A húzás nem vált be, azóta mindhárom hitelminősítő a befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta a magyar szuverén adósságot. A tárgyalások előkészítésével tavaly decemberben külön e célra kinevezett tárca nélküli minisztert bízott meg a kormányfő, a korábbi fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás személyében. Ő öt hónap alatt addig jutott, hogy az egymással összefüggő kérdéseket szétszálazta: tisztázta az IMF, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank szempontrendszerét, és igyekezett egyértelművé tenni, melyek tekinthetők a tárgyalások megkezdése alapfeltételeinek. A júniusi kormányátalakítás során Fellegi helyébe a makroközgazdasági felkészültségéről ismert Varga Mihály lépett, aki addig a Miniszterelnökség munkáját irányította, államtitkári rangban. A szikár, csendes, a nyilvánosság előtt megfontoltságot sugalló Varga Orbán első kormányában másfél évig pénzügyminiszter volt, a mostani ciklusban eddig tartózkodott attól, hogy a hivatalos gazdaságpolitika irányítójával, a már-már őrületbe hajló kijelentéseivel a közvéleményt provokáló Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel szembekerüljön. Matolcsyt Orbán a jobb kezének tartja – ezt a


2


Farkas Zoltán

kormányfő maga fogalmazta meg így –, Varga viszont a kormányzópárt Fideszen belül erősebb, 2005 óta a párt gazdaságpolitikáért felelős alelnöke. A tárgyalási szándék bejelentése óta a magyar állam finanszírozási gondjai legfeljebb átmenetileg enyhültek. "Amennyiben a hozamok a legutóbbi szintek körül stabilizálódnak, az robbanásszerű adósságdinamikát fog eredményezni" – figyelmeztet az Európai Bizottság szolgálati munkadokumentuma (Részletes vizsgálat Magyarország tekintetében a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló 1176/2011 EU rendelet 5. cikkelyének megfelelően), arra utalva, hogy 2011 végén a rövid lejáratú kamatláb 6,6 százalék, a hosszú lejáratú 8,5 százalék volt. Idén június elején – az IMF-tárgyalások megkezdésének tulajdonítható néhány hónapos, bizalommal teli várakozás után – az állampapírok kamat- és hozamszintje ismét erre a szintre kúszott fel. A bizottsági szolgálat május végén publikált elemzése megállapította, hogy "Magyarországon súlyos makrogazdasági egyensúlytalanságok vannak, amelyek ugyan nem túlzottak, ám kezelést igényelnek." Ezek a következők: az államadósság a GDP 80 százaléka körül ingadozik, ennek a fele devizában áll fenn. A magánszektor adósságállományának GDP-hez viszonyított aránya 155 százalék, ennek több mint 60 százaléka szintén devizában denominált. Ebből következően a bizottsági dokumentum szerint a magán- és az állami szektor adósságainak fokozatos és tartós leépítését segítő gazdaságpolitikára volna szükség, amelyik a növekedést is támogatja. Nincs ilyen. Az idei első negyedévben a gazdaság recesszióba csúszott, a szezonális és naptárhatást kiigazító GDP-adat mínusz 1,4 százalék (Tavaly a GDP még 1,6 százalékkal nőtt, alapvetően a 7 milliárd eurós kiviteli többletnek és a kiemelkedő agrárteljesítménynek köszönhetően). Az államadósság a tavalyi év végén mért 80,6 százalékról 78,9 százalékra csökkent ugyan, de ebben kizárólag a forint átmeneti erősödésének hatása mutatkozik meg. (Minden egy százalék forinterősödés legalább 0,4 százalékponttal csökkenti a GDP-arányos államadósságot, és viszont, minden egy százaléknyi gyengülés ilyen arányban növeli azt.) Az infláció Európában a legnagyobb, öt százalék felett van, a munkanélküliség 11 százaléknál "beragadt". Vagyis a gazdaság eddig nem állt rá a fenntartható – tartós adósságcsökkentéssel járó – növekedési pályára, sérülékenysége változatlanul fennmaradt. A jövő évi költségvetés első tervezete 1,6 százalékos növekedést tartalmaz ugyan, de ezt az elemzők – határon kívül s belül – túlontúl optimista feltételezésnek tartják.


3


Farkas Zoltán

Az új gazdasági rendszer kiépítése Két évvel ezelőtt az Orbán-kormány olyan gazdaságot örökölt, amely 2009-ben csaknem 7 százalékos visszaesést szenvedett el, ám a választások idejére már növekedésnek indult. A kibontakozást – egyáltalán a talpon maradást – az IMF és az Európai Bizottság 20 milliárd eurós hitelkerete támogatta, amelyet a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány csak részben vett igénybe: az unió 6,5 milliárd eurójából 5,5 milliárdot, az IMF 12,5 milliárdos keretéből négy részletben összesen 9 milliárd eurót hívott le, a Világbank által folyósítandó egymilliárd euróhoz nem nyúlt hozzá. Az államadósság piaci finanszírozásához 2009 nyarán sikerült visszatérni. A Bajnai-kormány válságkezelésének fő eredménye az volt, hogy az államadósság növekedése a megszorító és takarékossági intézkedések következtében megtorpant (2009 első negyedévében a GDP 83,5 százaléka, egy évvel később 81,9 százaléka volt), a költségvetés hiánya kezelhető mértékű maradt, GDP-arányosan 4 százalék körüli mértékkel, a magyar államadósság kockázatát kifejező CDS (Credit Default Swap) mutató 2010 tavaszára a harmadára, 200 bázispontig esett. A forint árfolyama erősödött, a gazdaságpolitikát nemzetközi bizalom övezte, a leköszönő Bajnai Gordon miniszterelnök válságkezeléséhez Barack Obama amerikai elnök és Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója egyaránt gratulált. A győztest premizáló választási rendszer jóvoltából a Fidesz-KDNP pártszövetség a szavazatok 52,7 százalékával kétharmados parlamenti többséget szerzett. Ehhez hozzájárult, hogy Orbán Viktor pártelnök a tagadás politikájára és a csodavárásra épített: ellenezte az IMF-megállapodást, a Bajnai-kormány válságkezelésének valamennyi elemét, elszámoltatást helyezett kilátásba. Kormányra kerülésétől azt sugallta, hogy Magyarország rosszabb helyzetben van, mint Görögország. Ez egyrészt nem volt igaz, másrészt alkalmasnak bizonyult a befektetők megriasztására, aminek következtében újabb forintgyengülés kezdődött, az állampapír-piaci kamatok és hozamok ismét meglódultak. Orbán mind az IMFnél, mind az Európai Bizottságnál nagyobb gazdasági mozgásteret, fiskális lazítást akart kierőszakolni, ám lepattant róluk. A görög példa ürügyül szolgált a "gazdasági alkotmányosság" felfüggesztéséhez, vagyis az önkényt korlátozó törvényi fékek kiiktatásához, az Alkotmány tetszés szerinti módosítgatásához, amit a kétharmad lehetővé is tett. A kormány a 2010 júliusában esedékes konzultáción megszakította a kapcsolatot az IMF-fel, holott a hitelkeretből 5 milliárd eurót még lehívhatott volna, de nem tűrt semmiféle kontrollt a gazdaságpolitika felett. Ezzel elkezdődött az a folyamat, amely máig tart. A nemzetközi ajánlásokkal szemben a kormány a saját feje után megy, amivel befektetői körökben súlyos bizalmatlanságot vált ki, emiatt megnehezül az államadósság finanszírozása. A költségvetés stabilizálása érdekében a kormány megszorító intézkedésekre kényszerül, amelyek visszafogják a növekedést, vagyis az adósság/GDP-mutató nem javul. Mivel a megszorítások számottevő része - extra adók formájában – a külföldi tulajdonú bankok és a multinacionális cégek magyarországi leányait érinti, felmerül a diszkrimináció gyanúja. Tovább fokozódik a bizalmatlanság, ami ismét


4


Farkas Zoltán

finanszírozási gondokat eredményez, ezeket pedig csak újabb költségvetési kiigazítással lehet enyhíteni. A stabilizációs célzatú Széll Kálmán-terv 2010. márciusi meghirdetése óta már négy nagyobb megszorító csomagot lépett életbe. A megszorításokat a kormány igyekszik az "ellenséges"nemzetközi szervezetek nyakába varrni, szembeállítja saját "kreatív" válságkezelését az európai "bürokratákéval", akik Orbán szerint úgy működnek, ahogy még "egy vidéki kócerájt sem lehet elvezetni". A megszorítások következtében csökken a háztartások fogyasztása, visszaesnek a beruházások, azok GDP-hez viszonyított aránya tizenöt éves mélypontra zuhant. A banki hitelezés elapadt, a külföldi tulajdonú pénzintézetek a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint másfél év alatt a GDP 12,5 százalékának megfelelő (3500 milliárd forint) forrást vontak ki magyar leányaikból. A törékeny fellendülés az idei évre recesszióba torkollott. A kormány minimális, 0,3 százalékos növekedést vár az idei évben, a piaci elemzők ezzel szemben 1-1,5 százalékos GDP-csökkenésre számítanak. A hosszadalmas huzavona a nemzetközi szervezetekkel egyre inkább azt a benyomást kelti, hogy a magyar kormány voltaképpen csak húzza az időt. Az elmúlt két évben a kormánypártok, kétharmados parlamenti erejükkel élve, minden kulcspozíciót kisajátítottak. A "gazdasági alkotmányosság" felfüggesztése visszamenőleges hatályú törvényekkel kezdődött, 2010-ben a pénzügyi szférát és három ágazatot terhelték meg – ideiglenesnek meghirdetett – válságadókkal. "Pénzt onnan lehet elvenni, ahol van" – mondta ki nyíltan a miniszterelnök. A különadók súlyát jelzi, hogy a külföldi tulajdonú bankok, a multinacionális távközlési, energetikai cégek, kereskedelmi láncok együttesen több adót fizettek (330-340 milliárdot), mint amennyi társasági adó összesen befolyt (nagyjából 320 milliárd forint). Az ágazati különadók 90 százalékát ötven – többnyire külföldi tulajdonú – vállalkozás fizeti be, ami jól jellemzi a piactorzító hatást. Ráadásul a távközlési különadót az Európai Bizottság jogsértőnek találta, emiatt az Európai Bírósághoz fordult. Az uniós jog szerint ugyanis a távközlési szektorra kivetett különadót csak az ágazaton belül volna szabad felhasználni, a magyar különadót azonban elnyeli a költségvetés. Visszamenőleges hatályú törvényt hozott az Országgyűlés 2011 őszén a devizahitelesek kedvezményes, fix árfolyamú végtörlesztésére is, utólag átírva az évekkel korábban kötött banki szerződéseket: eszerint az adósok 250 forintos euró és 180 forintos svájcifrankárfolyamon végleg megszabadulhatnak adósságaiktól. A piaci árfolyam az euró esetében 300, a svájci frank esetében 240-250 forint körül alakult, a tényleges és a rögzített árfolyam közti különbségből fakadó veszteséget a bankok szenvedték el. Emiatt a tulajdonosok a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján 370 milliárd forint tőkeemelésre kényszerültek. A végtörlesztési törvényről a magyar kormány nem konzultált időben s érdemben az Európai Központi Bankkal, holott ez az uniós jog szerint kötelessége lett volna. Önkényes lépés volt 2010 őszén a kétpilléres nyugdíjrendszer egyik ágának, a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszernek a felszámolása is. Ennek államosításával a GDP 10 százalékára tehető summára tette rá a kezét a kormány. Álságosan azt hangsúlyozta, hogy


5


Farkas Zoltán

szabaddá teszi a döntést, minden pénztártag választhat, visszalép-e az állami nyugdíjalapba (magával hozva korábbi megtakarításait), vagy kitart amellett, hogy nyugdíjjáruléka egy részét tagdíj gyanánt továbbra is egy magánpénztárba fizeti, vagyis saját magának spórol. Csakhogy utóbbi lehetőséget – a maradást a magán-nyugdíjpénztári rendszerben – az új törvény gyakorlatilag megakadályozta. Kimondta, hogy nem kaphat állami nyugdíjat az a személy, aki kitart a magán-nyugdíjpénztári rendszer mellett, függetlenül attól, hogy az elmúlt években mennyi járulékot fizetett az állami nyugdíjalapba. Ráadásul a kormány az átlépőket azzal kecsegtette, hogy megtakarításaikat az állami nyugdíjalapnál is a saját számlájukon vezetik majd, ám ez a rendszer nem épült ki – és mára kiderült, hogy nem is fog. Az állam egész egyszerűen bekebelezte a magán-nyugdíjpénztári vagyont. Annak állampapírba fektetett részével (ez a GDP több mint 5 százaléka) csökkentette az államadósságot, más részét (a GDP 2 százalékát) beforgatta a 2011-es költségvetésbe, és elköltötte. A többi (nagyjából 700 milliárd forint) az úgynevezett Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapban van, annak sorsáról a jövő évi költségvetés tervezete említést sem tesz. Két év alatt bebizonyosodott, hogy az állam jószerével bármit megtehet: tetszése szerint vonhat el nyugdíjpénzt, banki-vállalkozói profitot, akár visszamenőlegesen is, kikényszeríthet államosítást. A közszolgáltatások területén példátlan koncentrációt hajt végre, az egészségügytől az iskolarendszerig, e funkcióktól megfosztja az önkormányzatokat. A magyar jogrendben akadálytalanul nyomulhat előre, ellenállást legfeljebb az uniós jog jelenthet számára. Bőszülten harcol is ellene. A fékek és ellensúlyok kiiktatása A jogtudósok által a rendszerváltás idején kialakított magyar alkotmányos jogrend sem a visszamenőleges hatályú törvények meghozatalát, sem a magán-nyugdíjpénztári tagok állami nyugdíjának megvonását nem tette lehetővé, az efféle döntések fennakadtak volna az Alkotmánybíróság rostáján. Mint ahogy az a rendelkezés is, hogy a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok – szintén visszamenőlegesen – elveszítik nyugdíjukat, helyette szociális (rehabilitációs) juttatásban részesülnek. Mivel a korábbi járandóság utólagos megvonása sérti az alapjogot, a károsultak most egyesületbe tömörülve nyújtanak be keresetet a magyar kormány ellen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságánál. Ahhoz, hogy a visszamenőleges hatályú döntéseket ne semmisíthesse meg az Alkotmánybíróság, hatáskörét meg kellett kurtítani (még a régi Alkotmányban is): költségvetési, adó- és járulékügyekben már nem nyilváníthat véleményt. Ez a korlátozás az Alkotmányt váltó új alaptörvénybe is bekerült, amely január 1-jével lépett életbe. Addigra a kormányzati törekvéseknek jószerével már sem jogi, sem személyes ellensúlya nem maradt. A kétharmad által megválasztott köztársasági elnök maga büszkélkedett azzal, hogy a törvényhozásnak nem fékje, hanem motorja óhajt lenni. Az elnöki székben két európai hírű jogtudóst követő olimpikon, Schmitt Pál egykor a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál nyomult, később nagykövet, majd a Fidesz egyik alelnöke, EP-képviselője lett. Híven


6


Farkas Zoltán

ígéretéhez, egyik törvény miatt sem aggályoskodott, valamennyit aláírta, nevetségessé téve személyét, hivatalát, végül egy húsz évvel korábbi plágiumügy miatt lemondásra kényszerült. Utóda, Áder János a Fidesz egyik alapítója, Orbán közeli munkatársa. Az Állami Számvevőszék élére szintén a Fidesz meghatározó politikusa, Domokos László került. Az Orbán-kormány 2011-es költségvetését – magát a törvényt és meghozatala módját – bíráló Költségvetési Tanácsot felszámolták, nemzetközi tekintélyű vezetőjét, az egykor IMF-es Kopits Györgyöt és szakképzett apparátusát szélnek eresztették. Az új Költségvetési Tanács a számvevőszéki és a jegybanki elnökből, valamint egy független közgazdászból áll, saját stábja nincs. A korábbi hat helyett kilenc évre választott legfőbb ügyészt az Országgyűlés, Polt Péter személyében, aki már az első Orbán-kormány idején bizonyította lojalitását. A kormánypárti képviselők az Alkotmánybíróságot is feltöltötték saját kádereikkel, a Fideszhez kötődő ítészek 10:4 arányú többséget alkotnak. A Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét az igazságügyi intézményrendszer átalakítása után, mandátuma félidejében menesztették, mert bírálni merészelte a reform főbb elemeit. Az új főbíró a Fidesz-alapító és EP-képviselő Szájer József felesége, Handó Tünde lett. Az alaptörvény a bírókat, ügyészeket 62 éves korukban nyugdíjazta; a kényszer más szakmákra eredetileg nem terjed ki. Az ombudsmani rendszer átalakult, a kormányzatot sűrűn bíráló adatvédelmi biztos megbízatása megszűnt, mielőtt mandátuma lejárt volna. Teljesen kormánypárti irányítás alá került a közmédia, sőt az egész médiarendszer. Az új médiatörvény szinte korlátlan hatalmat adott a vezető testületekben a kormánypártok megbízottainak, más még a döntéseikbe sem lát bele. A képviselők a nemzetgazdasági miniszter javaslatára törvénybe iktatták, hogy a Bajnai-kormány meghamisította a 2010-es költségvetést, ami példátlan hazugság. Sarkalatos törvényben mondták ki, hogy a Fidesz fő politikai riválisa, a Magyar Szocialista Párt a diktatúra állampártjának jogutóda, "a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököse" (a többi, kisebb, magát ma is kommunistának tartó utódpártról viszont megfeledkeztek). A kormányfő akaratának megfelelően sarkalatos, csak kétharmados többséggel megváltoztatható törvény rögzítették a gazdaságpolitika fő elemeit: az egykulcsos személyi jövedelemadót, és azt, hogy a gyermekek után adókedvezményt lehet igénybe venni. José Manuel Barroso bizottsági elnök tavaly decemberben az e passzusokat tartalmazó gazdasági stabilitási törvény – és a jegybanktörvény – megszavazásának elhalasztását kérte, ám hiába. Ezzel együtt sem tudott benyomulni a kormány a Magyar Nemzeti Bankba. Pedig mindent megtett ennek érdekében is. Az elnök Simor Andrást felszólította lemondásra, meghurcolta, mondvacsinált ürüggyel országgyűlési bizottság elé citálta. A jegybank felügyelőbizottsága élére Orbán bizalmasát – Simor elődjét – ültette, aki ügybuzgó módon vizslatta a gazdálkodás állítólagos szabálytalanságait. A monetáris tanácsban a három jegybanki vezetővel szemben négy kormánypárti személyt ültetett. Mivel a kormányzati szándékok teljesítéséhez – a nemzetgazdasági tárca által szorgalmazott kamatcsökkentéshez, gazdaságélénkítő eszközök alkalmazásához és a devizatartalékok feletti rendelkezéshez – ez sem bizonyult elégségesnek, 2011 őszén új sarkalatos jegybanktörvényt terjesztett elő. Ez megteremtette volna a lehetőséget az elnök és a két alelnök mellé egy harmadik, kormányhű alelnök kinevezésére, a monetáris tanács további felduzzasztására, a jegybanki vezetés befolyásolására. Egy másik sarkalatos törvény még tovább ment: lehetőséget adott volna a jegybank és a pénzügyi


7


Farkas Zoltán

felügyelet összevonására, történetesen úgy, hogy az új intézmény élére új elnök kerülne, a pénzügyi felügyelet és a jegybank mai vezetőit az ő helyetteseikké fokoznák le. Ezt azonban már Brüsszel sem tűrte, ami Barroso bizottsági elnök decemberi leveléből is kiviláglik. A kormánypárti képviselők azonban annak ellenére megszavazták a jegybanktörvényt, hogy tisztában voltak vele, ezzel megnehezítik hitelkérelmük fogadtatását az Európai Bizottságnál és az IMF-nél, valamint az Európai Központi Banknál, amelyet a kormány, konzultációs kötelessége ellenére, rendszerint kihagy a törvények előkészítéséből. A következmény: májusig csupán a tárgyalások megkezdéséről folytak tárgyalások a magyar kormány és a nemzetközi szervezetek között. A halogatás sokba kerül: a jegybank számításai szerint minden negyedéves késedelem 24-30 milliárd forint kamatkiadási többletet okoz. Feltorlódott konfliktusok Vaskos dossziék gyűltek össze magyar ügyekkel Brüsszelben, Frankfurtban és Strasbourgban is. Ezek közül a legegyszerűbb a 2004 óta tartó túlzottdeficit-eljárás. A magyar kormány a 2009-ben megadott végső határidőre, 2011-re egy költségvetési trükkel akart kikerülni az eljárás alól: az államosított magán-nyugdíjpénztári vagyon bekebelezésével. A GDP 10 százalékára rúgó egyszeri bevétellel tavaly az államháztartás 4,3 százalékos többlettel zárt, csakhogy e nélkül majdnem 6 százalékos lett volna a deficit. Az uniós elemzésekből kiviláglik, hogy az úgynevezett strukturális – egyszeri tételektől megtisztított – költségvetési deficit 2010-ben és 2011-ben is nőtt, annak ellenére, hogy az Európai Bizottság és a Tanács ennek csökkenését várta volna el. Nem tartották hitelesnek a bizottsági elemzések a kormány 2013-as terveit sem, és úgy ítélték meg, hogy a deficit még abban az évben is túllépheti a 3 százalékos küszöböt. Magyarország nem tett eleget a Tanács 2009-es ajánlásának – állapította meg az Európai Bizottság –, mivel nem kezelte megfelelő módon a túlzott hiányt, emiatt 495 millió euró támogatás felfüggesztését javasolta a Kohéziós Alap 2013. évi forrásaiból. A februári döntés lehetőséget nyújtott a korrekcióra, ami áprilisban egy újabb kiigazító csomaggal meg is történt. Ennek részeként a kormány bejelentette az átmenetinek meghirdetett különadók megszüntetését – majd ugyanazzal a lendülettel új különadókat hirdetett meg. A távközlési szektorban a hívások, sms-ek után már idén július 1-jétől 2-2 forintot (valamivel több, mint 0,5 eurocentet) kell fizetni, a mérlegfőösszegre vetített bankadót jövő januártól az átutalások 0,1 százalékára rúgó tranzakciós illeték váltja fel, és az energetikai cégek különadója sem szűnik meg, csak átalakul. A kiadáscsökkentéseket, zárolásokat is kilátásba helyező, idén áprilisban meghirdetett Széll Kálmán-terv 2.0 elnevezésű program ahhoz elégségesnek bizonyult, hogy az Európai Bizottság a kohéziós támogatás felfüggesztésének megszüntetését javasolja a Tanácsnak, a túlzottdeficit-eljárást azonban nem szüntette meg. Ezt azzal indokolta, hogy a hiánymutatók még mindig közel vannak a 3 százalékos küszöbértékhez, és a legutóbbi korrekció is tartalmaz egyszeri tételeket. Újabb fordulatot jelent, hogy a kormány a tranzakciós adóból tervezett bevételt a konvergenciaprogramban megjelölt 130 milliárd forintról a 2013-as költségvetés tervezetében 283 milliárdra emelte, összességében a banki-


8


Farkas Zoltán

biztosítási szektor extra terheit nemhogy enyhítette volna, hanem bőven megduplázta. Tette ezt akkor, amikor az IMF elemzései a feltörekvői európai régióban a bankok és a kormányok aktív együttműködésére buzdítanak a credit crunch elkerülése végett. Januárban gyorsított jogsértési eljárást indított Magyarország ellen a Bizottság az adatvédelmi biztos és a jegybank függetlensége, valamint az igazságügyi reformmal kapcsolatos aggályok miatt. Az előbbi ügyet Viviane Reding alelnök javaslatára áprilisban az Európai Bíróság elé utalta, mert a kormányzati válasz után is fenntartotta álláspontját, hogy "Magyarország megsértette a felügyelő hatóság függetlenségét azzal, hogy a törvény által előírtnál két évvel és kilenc hónappal korábban megszüntette az adatvédelmi biztos megbízatását". Szintén Reding javaslatára az Európai Bíróság elé került a bírák nyugdíjkorhatárának leszállítása 70ről 62 évre, amiben a Bizottság az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabály megsértését látja. Más munkakörökben az alaptörvény nem rendelt el kötelező nyugdíjazást. Ezt korrigálva a kormány júniusban a jövő évi költségvetés ismertetésekor bejelentette, hogy a közszférából valamennyi "túlkoros" dolgozót hazaküldi, 20 milliárd forint megtakarítást remélve tőle. A Bizottság fenntartotta magának a jogot arra, hogy az igazságszolgáltatási reform más pontjai miatt is jogsértési eljárást indítson, például az Országos Bírói Hivatal elnökének túlzott jogköre ellen, amely arra is kiterjed, hogy konkrét ügyekben kijelölje az eljáró bírságot, a bíró személyét. Folyamatos vitában áll Magyarország a médiatörvény miatt Neelie Kroes-szal, a digitális politikáért felelős alelnökkel is. Az Európai Parlament arra szólította fel a Bizottságot, mint a szerződések őrét, hogy – a Velencei Bizottság bevonásával – vizsgáljon meg nyolc törvényt, illetve területet (az igazságszolgáltatással, a jegybankkal, a médiával, a választásokkal, az ellenzék jogaival, a vallásszabadsággal, az adatvédelmi biztosra vonatkozó és az Alkotmánybírósággal kapcsolatos jogszabályokat), megfelelnek-e az európai szerződések betűjének és szellemének. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes megígérte, hogy a magyar kormány figyelembe veszi a Velencei Bizottság ajánlásait, és a törvényeket összhangba hozza az uniós joggal – feltéve, hogy azok nem ütköznek az új alaptörvénnyel. Csakhogy az egyik vizsgálandó dokumentum maga az új alaptörvény. Az egymásra torlódott konfliktusok miatt nem kezdődtek el a hiteltárgyalások a magyar kormány és a hitelnyújtó trojka – az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF – között. Christine Lagarde január 12-én közleményben tudatta, az IMF kézzelfogható bizonyítékokat vár a magyar kormánytól, hogy elkötelezett a stabilitással kapcsolatos valamennyi ügyben. Az Európai Bizottság szóvivői pedig leszögezték, hogy a tárgyalásoknak két előfeltétele van: a jegybanki függetlenség és a jogbiztonság. Április 25-én a Bizottság hozzájárult a tárgyalások megkezdéséhez, miután a magyar kormányfő ígéretet tett Barroso elnöknek a jegybanktörvény megváltoztatására. Ám ekkor újabb fordulat történt: a magyar kormány csak a bizottsági kifogásokat óhajtotta orvosolni, az Európai Központi Bank véleményére ügyet sem vetett. Ezt – bár nem elegáns – megtehette volna, ha nem folyamodik kölcsönért, tárgyalófélként azonban nem negligálhatja a véleményt. Márpedig az Európai Központi Bank törvényi garanciát vár, hogy a kormány sem a jegybank irányítói szervein,


9


Farkas Zoltán

sem újabb kinevezetteken keresztül nem szólhat bele monetáris ügyekbe, a jegybanki tartalékok felhasználásába. Így a kormány május végén arra kényszerült, hogy visszavonja a decemberben elfogadott jegybanktörvényhez benyújtott – a bizottsági ajánlásoknak megfelelő – módosító indítványokat, elhalassza a parlamenti szavazást. Teljesen új előterjesztéssel áll elő, ezúttal már figyelembe véve az Európai Központi Bank ajánlásait is – legalábbis ezt ígéri. Vagyis a kormány június elején ugyanott tart, mint decemberben, a Barroso-levél idején. A dacolás miatt azonban hatalmas kamatfelárat fizetett, nemzetközi megítélése katasztrofális. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara legutóbbi felmérése szerint a válaszadók 87 százaléka elégedetlen a gazdasági környezettel, mert az kiszámíthatatlan, a jogalkotás pedig átláthatatlan.

Farkas Zoltán a HVG gazdasági hetilap szerkesztője. A fordítást Schmidt Péter végezte, az eredeti szöveg némileg rövidített változatán.


10

Az önkénygazdaság kialakítása Magyarországon

Recommend Documents