Centenárium
Az MGYOSZ centenáriumi ülése A
JÖVÔÉRT VÁLLALT PARTNERSÉG JEGYÉBEN
Telt házzal nyílt meg 2002. Szeptember harmincadikán, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében az MGYOSZ centenáriumi ülése. A meghívott vendégek között olyan prominens személyiségek tisztelték meg az eseményt, mint a Magyar köztársaság miniszterelnöke, az MTA elnöke, több külképviselet hazánkban akkreditált tagjai, hazai és külföldi gazdasági szakemberek, a külföldi partnerszervezetek képviselôi. Következô összeállításunkban a fôbb felszólalások gondolataiból idézünk.
MEDGYESSY PÉTER,
ténni az országban. Ha röviden akarom summázni, akkor azt lehetne mondani hogy versenyképes piacgazdaság alakult ki Magyarországon. Mitôl lett ilyen a magyar gaz-
kezeti átalakulás egy egészséges mûködôképes és egészében véve hatékony magyar gazdasági szerkezet kialakulását jelentette. Hozzá kell tennem, hogy a magyar gazdaság egyensúlya helyreállt, kiegyensúlyozott gazdaságról van szó és az a stop & go helyzet ami éveken keresztül jellemezte a magyar gazdaságot, ma nincs jelen a magyar gazdaságban. Az egyensúly helyreállítása része volt annak, hogy versenyképes piacgazdaság alakuljon ki Magyarországon. Végül mindennek a versenyképességnek az egyik
daság? Mindenek elôtt elsô sorban a privát szektor nemcsak megerôsödött, hanem meghatározó tényezôjévé is vált az országnak. A GDP 80 %-át a privát szektor adja Magyarországon, ez annyit jelent hogy a magyar gazdaság privatizáltabb mint számos EU-s gazdaság. Ez a biztosítéka annak, hogy mûködôképes gazdaságról beszélhetünk. A privát szektor megerôsödésével párhuzamosan végbe ment egy olyan szerkezeti átalakulás a magyar gazdaságban, ami biztosította azt hogy alkalmazkodni tudjunk a világ követelményeihez és igényeihez. Ez a szer-
alapfeltétele, hogy olyan magyar tudáshalmaz áll rendelkezésre a szakmunkásoktól egészen a tudósokig, a mérnököktôl a közgazdászokig ami képes garantálni azt hogy a magyar versenyképesség nem ideig óráig létezô tényezô, hanem hosszú távon is fenn tartható elem. Mi volt a következménye ennek az óriási átalakulásnak? Az egyik, amit mindannyian tudtunk az elsô pillanatoktól kezdve, hogy ahhoz hogy mûködôképes piacgazdaság legyen Magyarországon szükség van a nemzeti középosz-
MINISZTERELNÖK:
A magyar versenyképesség hosszú távon is fenntartható elem Kedves Barátaim! Hölgyeim és Uraim! Száz év történelmi távlatokban is igen jelentôs idôszak. A magyar történelem száz éve alatt nagyon sok minden történt az országban jó és rossz, elônyös és hátrányos. Most úgy látjuk, hogy olyan irányba kanyarodik az ország története ami valóban bíztató és talán az elmúlt idôszakban ehhez hasonló értékû és fontosságú lépésre nem került sor. Természetesen az EU-csatlakozásra gondolok. Száz év nagyon hosszú idô és természetesen nem kívánok arra vállalkozni, hogy száz évet áttekintsek bár van egy kis csábítás hogy az ember szóljon a múltról is, de ígérem, hogy maximum tizenkét évre fogok visszatekinteni és nem a száz évre. A másik, hogy az az újkori történelem amit most megérünk és ami ezelôtt tizenkét évvel kezdôdött Magyarországon számos olyan tanulsággal jár ami miatt érdemes a kérdéssel foglalkozni, érdemes áttekinteni és levonni azokat a tanulságokat amelyek a jövôre nézve fontosak a számunkra. A tizenkét év úgy ment el a fejünk fölött hogy közben száz esztendô eseményei történtek meg velünk. Nagyon összesûrûsödött az elmúlt tizenkét év története. Nagyon sok minden történt. Olyan léptékû változások mentek végbe amelyek más országokban normális fejlôdés eredménye képen valójában száz év alatt történtek meg. Ha ebben a történelmi idôszakban áttekintem a MGYOSZ történetét akkor azt kell mondani hogy szép hagyományokat visz és ápol, hogy értéke és a jövôre szóló üzenete van az MGYOSZ-nak és én személy szerint - ha megengedik ezt a kedves barátaim - büszke vagyok arra hogy ennek a szervezetnek egy meghatározott ideig elnökségi tagja is lehettem. Nos nézzük meg hogy valójában mi jellemzô az elmúlt tizenkét évre, mi történt ami a következô idôszakra is elôre vetíti, hogy mi fog tör-
Centenárium tályra. Szükség van egy olyan középosztályra, amely ezeknek a változásoknak a mozgatója és elôidézôje. Olyan középosztályra, amelyik garantálja a vállalkozói társadalom bázisát. Amelynek hagyományai voltak a korábbi évtizedekben Magyarországon, de amely nagyon leszûkült, nagyon keskenyé vált a negyvenes évektôl kezdve az országban. És tudnunk kell hogy ez rendkívül idôigényes folyamat, nem lehet kreálni az egyik percrôl a másikra középosztályt, nem lehet kreálni egyik percrôl a másikra egy vállalkozói réteget, ennek történelmi idôigénye van, és legyünk ôszinték ez az amit talán kevéssé ismertek föl a gazdaságpolitikában az elmúlt évtizedben. Segítség nélkül ilyen vállalkozói középosztály nem jön létre. Olyan folyamatnak kell végbemennie amiben a kicsi vállalatokból középvállalatok lehetnek, a középvállalatokból nagy vállaltok, majd a nagy magyar vállalatokból térségi úgy nevezett kis-multi cégek jöhessenek létre. Ha ez a folyamat nem tud végbemenni akkor a magyar vállalkozói rétegnek nincs meg az a perspektívája, ami ahhoz kell, hogy valóban hosszú távú fejlôdést tudjanak tervezni. Van egy másik elem, amirôl szintén szintén szólni kell: Nincs vállalkozás bukás nélkül. Ebbôl következôen az újrakezdés lehetôségét és esélyét meg kell teremteni. Az az egészséges társadalom és gazdaság ahol ugyan elôfordulhat, hogy valaki átmenetileg nem sikeres, de meg van a lehetôsége arra, hogy újra induljon és adott esetben igen sikeres vállalkozóvá válhasson a következô idôszakban is. Ilyen szempontból át kell gondolnunk azokat a mércéket is amelyeket alkalmazunk. Törvény által meghatározott módon tudjuk azt, hogy mit minôsítünk nagy vállalatnak: a minôsítési mérce 250 fô foglalkoztatása és 4 milliárd forint. De ez régi mérce, minden bizonnyal tudomásul kell venni hogy ma már ennél lényegesen magasabban kell megszabni a határt. Van még egy másik következménye, annak, hogy kialakult ez a fajta versenyképes mûködôképes piacgazdaság, ez pedig az, hogy törvényszerûen együtt jár ezzel a folyamattal egy igen jelentôs vagyoni jövedelmi és területi differenciálódás. Az utóbbi idôben ezek e különbségek még nôttek is. Nôttek azért, mert a piac differenciáló hatása természetszerûleg így kell, hogy mûködjön, tehát ez önmagában nem jelent sem pozitív sem negatív hatást. Itt az az alapkérdés, hogy meg van e a társadalomban és a gazdasági mechanizmusokban az a fajta kiegyenlítô lehetôség, ami ezeket a különbségeket majd késôbb átalakítja, tehát meg van e a magyar társadalomban az a mobilitás, ami a legnagyobb értéke a leggyorsabban fejlôdô, a legnagyobb produktummal rendelkezô országoknak. Jó érdekünk az, hogy ez a társadalmi mobilitás és gazdasági mobilitás kialakuljon. Hozzá kell tennem azt, hogy a területi különbségeknek a növekedése eléggé látványos és egy ilyen kis országban ez irritáló és nagyon sok problémával jár. Miért rossz ez? Elsô ránézésre persze mindenki látja és érzi hogy ez igazságtalan. Ennek következménye már politikai természetû, a közér-
zetet lényegesen befolyásoló tényezô. A társadalmi béke szempontjából nagyon fontos, hogy elfogadható különbség alakuljon ki és elfogadható esélyek legyenek arra hogy valaki föl tudjon emelkedni és hogy lehetôséget kapjon a fejlôdésre. Természetes ez az igény, hiszen az az ország lehet sikeres amelynek a polgárai is sikeresek. Biztosítani kell az esélyt az emberek számára. Az esélyt ami meggyôzôdésem szerint mindenkinek jár, nem ismer határokat, az esélyt ami meggyôzôdésem szerint a legdemokratikusabb jog. Ha az új kormány vállal valamit társadalmi téren, akkor ez az esélyek megteremtése. Hiszen mi nem cselekedhetünk az emberek helyett, nem cselekedhetünk a vállalatok és vállalkozók helyett, de az hogy megadjuk az esélyeket hogy azokat a kereteket megteremtsük amin belül kitörni lehet vagy vissza lehet kerülni a jobb pozícióba vagy elôre lehet menni, többre lehet vinni mint a szülôk vagy a nagyszülôk, azt a kormánynak kell biztosítania. Az esély egyrészrôl annyit jelent a számomra, hogy tanulás, és a tanulás legkorszerûbb eszközei és módszerei, a legkorszerûbb ismeretek átadása. Ilyen értelemben had mondjam hogy a szakképzés különleges jelentôségû téma. Tudom mindannyian egyet értünk benne, és ezért is kértem meg az Oktatásügyi Minisztert és a Munkaügyi és Foglalkoztatásügyi Minisztert, hogy készítsenek a kormány részre egy elôterjesztést arról, hogy mit akar ez a kormány tenni annak érdekében hogy a szakképzésben kitörjünk abból a helyzetbôl ami ma van. Ugyan is ami nekünk óriási elônyünk volt az elmúlt évtizedben, ellenünk fordulhat akkor, ha nem vagyunk képesek lépést tartani azokkal a követelményekkel, amik a szakképzésben velünk szemben fennállnak, ha itt akarjuk tartani a tôkét. Mi biztosítani akarjuk a ma-
gyar tôkének és a külföldi tôkének egyaránt hogy a legjobb szakemberek álljanak rendelkezésre. Ha ezt nem tudjuk garantálni akkor igen könnyen elôfordulhat, hogy a tôke elhagyja az országot. Ez nem csak a külföldi tôkére vonatkozik, hanem a magyar tôkére is. Az esély számomra a tanulás és a tanuláson belül különösképpen ez a kérdéskör. Az esély az elmaradott kis térségeknek, az hogy ha fel tudnak zárkózni. Ezért szükséges az hogy a sanszot adjuk meg a kistérségeknek ahhoz hogy fölzárkózhassanak. Ma nagyon sok gond abból származik, hogy a saját erôt sem tudja biztosítani az elmaradott térség ahhoz, hogy el tudjon menni egy bankhoz az állami támogatásokért vagy éppen az EUs segítségért. Tehát létfontosságú számunkra az, hogy itt a saját erôben is tudjunk segítséget adni, ezért hoztuk létre ez év végétôl azt a bizonyos kis térségi támogatási alapot ami ilyen szempontból induló alapot jelenthet, mégis pótolhatja a hiányzó saját forrást, ezért fontos, hogy kistérségi kockázati társaságokat hozzunk létre. Ezért fontos az, hogy az élhetô faluért létrejött egy olyan együttmûködés három minisztérium között, amely keresi annak a lehetôségét hogyan lehetne új munkahelyeket teremteni a térségekben. Az EU csatlakozás ebbôl a szempontból igen jelentôs esélyeket hordoz magában hiszen a vidék felzárkóztatása, a vidékfejlesztés az egyik kulcs eleme az EU-s támogatási alapoknak. Nagyszabású közmunkaprogramra készülünk, ez is olyan lehetôség ami egyúttal leköti a szakképzetlen emberek energiáját, és ami társadalmi hasznot is produkálhat. A következô idôszakban a gazdaságpolitikában a fô irány számomra egy olyan váltás, amelyik megteremti az esélyét annak, hogy az EU-s pénzekhez hozzá tudjunk férni. Ehhez szükség van arra, hogy export orientált fejlesztések valósuljanak meg, és a fej-
Centenárium lesztéseken belül szükség van arra, hogy olyan változás következzen be ami a felhalmozásnak prioritást ad. Az állami fejlesztéseken belül ez infrastrukturális fejlesztéseket kívánjuk elôtérbe helyezni. A vállalati fejlesztésekhez pedig szeretnénk olyan lehetôséget adni, hogy valóban legyen kedve és energiája és forrása a magyar vállalkozói körnek arra, hogy merjen vállalkozni és beruházni. Segíteni fogjuk a megtakarítások ösztönzését. Ebben nagyon sok fajta eszköz áll rendelkezésünkre, technikailag az egyik pl. hogy a tôzsdén szerzett árfolyamnyereséget nem fogjuk a jövôben adóztatni. Apropó tôzsde, szeretnénk új kínálatot a tôzsdére behozni ezzel kapcsolatban nagyon komoly munka kezdôdött a Pénzügyminisztériumban, azért, hogy a tôzsde kínálatát növelni lehessen. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy mielôtt az adó-jóváírási rendszert megváltoztattuk volna a személyi jövedelmek átlagos terhelése 22,1 %-os adót jelentett, az adójóváírás változtatása és a január 1.-i SZJA módosítás következményeként 19,8 % lesz az átlagos terhelés, tehát ez 2,3 % pontos terheléscsökkenést jelent. Nem mondom azt hogy ez nagyon látványos, csak azt mondom, hogy ez már érezhetô adóteher-csökkenés. Az egészségügyi tételes hozzájárulást is fel fogjuk számolni, elsô lépcsôben mintegy 1000 Ft.-os csökkenést valósítunk meg. Nagyon fontos az, hogy a gazdasági növekedésnek a feltételeit megteremtsük. Ehhez két dolog tartozik, az egyik az hogy egy politikai ciklus alatt egy, maximum két nagyobb reformot lehet megvalósítani. Ma úgy látom, hogy legnagyobb szükség az egészségügyi rendszer mûködôképességének a biztosítása, a második pedig minden bizonnyal az önkormányzatok pénzügyi rendszerét átalakító lépéssorozat, ami garantálja azt, hogy az önkormányzatoknak valódi döntési lehetôségük lesz és valóban maguk tudják befolyásolni a saját sorsukat. Ez a két jelentôsebb reformlépés van, amire ma valószínûleg vállalkozni lehet. A másik ami a fenntartható növekedés tényezôje az, hogy a gazdasági egyensúly követelményeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért tehát elkötelezettek vagyunk abban, hogy a jövô évben bármennyi is legyen a költségvetés tényleges hiánya, ez év végére, a 4,5 %-os költségvetési hiányt nem fogjuk túllépni. Ez megvalósítható követelmény. Fontos az, hogy a piac elfogadja azt, hogy a kormány felelôsen kezeli a gazdasági egyensúly kérdését, fontos dolog az, hogy ennek alapján meglegyen a befektetôi bizalom, hiszen nekünk alapvetô, hogy a befektetôk biztosak lehetnek abban, hogy a gazdaságpolitika kiszámítható, a gazdaságpolitika figyel a gazdasági egyensúly követelményeire a gazdaságpolitika transzparens mert a központi döntéseket úgy hozza meg, hogy ezek a központi döntések ellenôrizhetôk. Végül röviden szeretnék az EU-s csatlakozásról beszélni. Az EU a magyar jövô, a fiatalság a mai gyermekek az unokáink jövôje. Az az esély amilyet elszalasztani nem lehet. Soha egyet-
len politikus sem tudná megmagyarázni 10 év múlva hogy egy EU csatlakozásból miért éppen csak Magyarország maradt ki, miközben a környezô országok Szlovákiától Csehországon át Lengyelországon keresztül különbözô más országokig, bekerültek az EUba. A politikai felelôsség óriási. Ez a politikai felelôsség nem azt jelenti, hogy az EU-ról csupán az egyik oldalt kell elmondani. Azt gondolom az EU-ról a valóságot kell elmondani. A valóságot amiben benne van az alkalmazkodási kényszer, de minden fennmaradásnak minden fejlôdésnek minden teljesítménynek az alkalmazkodási kényszer az egyik mozgatórugója. A másik oldalon ott vannak a lehetôségek az esélyek, az a fejlôdési perspektíva aminek az alapján én azt merem állítani, hogy ez történelmi idôszak az ország életében. Az az esély ami nemcsak értékközösséget jelent az ország számára, nemcsak kulturális közösséget, hanem egy olyan felemelkedési lehetôséget is amiben benne van az utak építése, benne van a vasút felújítása, benne van a környezetvédelem a fenntartható növekedés egyik alapfeltétele hosszútávon, és ez a felelôsségünk az unokáinkkal szemben a magyar környezet fenntartható egészséges környezet legyen, benne van a lemaradt térségek fölzárkózásának lehetôsége, benne van az az esély a fiatalok számára hogy a tanulmányaik eredménye képen tudnak mindenütt a világon boldogulni, az hogy mi persze azt szeretnénk ha itt Magyarországon boldogulnának. Meggyôzôdésem tehát, hogy tisztességes felvilágosítás kell, mindazokról az elônyökrôl és várható hatásokról amit szeretünk és amiért vállaljuk, és mindazokról a követelményekrôl ami egy ilyen
SZÉLES GÁBOR,
AZ
MGYOSZ
közösséggel együtt jár. Azok a követelmények amik szükség képen jelentenek alkalmazkodási igényt, jelentenek egyfajta harmonizációs igényt, jelentenek olyan változásokat amely változások rövidtávon lehetnek terhelôek, hosszú távon sôt már közép távon az ország javát szolgálják. Azt gondolom - és nem akarok ezzel senkit megbántani - nem feltételeket kell szabni, hanem a feltételeket meg kell teremteni. A kormánynak az a dolga, hogy a feltételeket teremtse meg az EU csatlakozáshoz. Kevés az idô sok idôt elhasználtak az elôdeink, nem biztos hogy mindig a legjobban. Most amit lehet be kell hozni ebbôl. Én olyan uniós magyar tagságban hiszek, amelyik azt jelenti hogy értéket kapunk és értéket viszünk. Meggyôzôdésem az, hogy az a magyar szaktudás, az a magyar képesség ami általunk az EU-ba bekerül gazdagítja Európát, természetesen cserébe mi is kapunk. Ez ilyen értelemben jó üzlet. Az EU adja meg az esélyt arra, hogy az emberek a képességeiket valóra tudják váltatni. Errôl szól a fiatalság története, a fiatalság jövôje errôl szól. Kapják meg az esélyt hogy a képességeiket ki tudják fejteni. Természetesen az EU csatlakozás felvilágosítást párbeszédet és partnerséget igényel. Partnerséget amiben én nagyon szívesen támaszkodom a társadalom mindenfajta olyan szervezetére aminek nemcsak múltja van, hanem aminek élô tagsága és elgondolásai következtében jövôje is van. Nekem az a meggyôzôdésem hogy az MGYOSZ ezek közé tartozik. Én tehát azt kérem, hogy mindabban amit elmondtam legyenek társak legyenek partnerek, legyenek a párbeszédben részt vevô társaink!
ELNÖKE:
A GYOSZ szellemiségének pillérei A GYOSZ
TIZENKÉT PARANCSOLATA
Az MGYOSZ életében is rendkívül fontos ez az ünnepi közgyûlés. Részben azért mert éppen száz éve, 1902-ben alakult a GYOSZ. Ezután ötéves évfordulóját és a huszonötödiket is eredményekkel ünnepelhette. 1905-ben, illetve 1927-ben. Az ötvenedik és a hetvenötödik születésnapra már nem szervezhettek ünnepséget, mert ekkor már betiltották a szövetséget. Tehát a mai napon a 25. évforduló utáni nagy hiányt pótolja GYOSZ azzal, hogy megtartja a 100 éves évfordulós ünnepséget. Ennek a 100 éves történelemnek a GYOSZ szempontjából egyfajta szellemisége van. Voltak benne olyan korszakok amikor nagyon nehéz volt a magyar gazdaság sorsa, volt amikor a GYOSZ nem mûködött, de azért ha 1902-tôl az I. Világháborúig terjedô idôszakot nézzük, vagy a két Világháború közti idôszakot, vagy a 1989-tôl napjainkig eltelt egész idôt, akkor ebben a három korszakban számtalan ponton lehet
azonosságot találni, számtalan olyan pillért lehet felfedezni, ami egyértelmûen bebizonyítja, hogy milyen a GYOSZ szellemisége.
Centenárium Engedjék meg, hogy tételesen felsoroljam azt a 12 alappillért amelyet a legfontosabbnak tartok: 1. Az elmúlt korszakok gazdasági konszolidációiban való részvétel. 2. A munkaadói érdekképviselet. 3. Az ágazati érdekképviselet. 4. A szociális és foglalkoztatáspolitikai érzékenység. 5. A magyar tulajdonú vállalatok érdekvédelme, a hazai ipar védelme. 6. Beruházások, fejlesztések, a tudomány támogatására vonatkozó érzékenység. 7. Makrogazdasági kérdésekben vélemény nyilvánítása. 8. Küzdôképesség 9. Az állami apparátusban való aktív részvétel. 10. Az aktuál-politikától “távolságtartó képesség”. 11. Mûvészetek pártolása. 12. Határon túli magyarság gazdasági szervezeteivel való együttmûködés. 1. Nézzük elôször a gazdasági konszolidációkban való aktív részvételt. 1902-ben az alapítás évében Magyarországon nagy gazdasági válság volt. Ennek a gazdasági vállságnak az volt az oka, hogy a Kiegyezés utáni idôszak fellendülése kifulladt. A sajtó 1902-tôl 1907-ig rendszeresen foglalkozott azzal, hogy vajon szükség van-e arra, hogy megváltoztassák a Monarchián belül a vámpolitikát és kidolgozzanak egy olyan beruházási javaslatot, mint amilyet a GYOSZ már 1902-ben kidolgozott a gazdasági konszolidáció érdekében, amit az akkori kormány elfogadott. Az új, a Tisza kormány viszont szerencsétlen módon visszadobta ezt a megállapodást. Szerencsére ez a GYOSZ által elkészített gazdaság fejlesztési terv több ponton is megvalósult. Az egyik ilyen pont a Budapesti Mûszaki Egyetem felépítése, a másik - például - az EsztergomPárkány-i híd felépítése. A GYOSZ-nak sikerült elérnie azt, hogy ez a gazdaságfejlesztési program megvalósuljon. 1907-tôl a Wekerlekormány az egész programot beemelte a kormány gazdasági programjába és ettôl kezdve gyakorlatilag az I. Világháború végéig a GYOSZ elképzelései beépültek a mindenkori kormány stratégiájába is. A második nagy konszolidációs korszak amiben a GYOSZ részt vett, ez a 1920 utáni konszolidációs korszak. Gyakorlatilag 1923tól ennek a nagy konszolidációs korszaknak két meghatározó egyénisége Bethlen István gróf volt és Chorin Ferenc báró a GYOSZ elnöke. A harmadik nagy konszolidációs korszak amiben részt vett a GYOSZ az 1990 utáni korszak volt. Részt vettünk az érdekegyeztetô tanács létrehozásában. A taxis sztrájk, az adótörvények, a társasági adók kialakításának idôszakában a GYOSZ következetesen képviselte a munkaadói oldal érdekeit. 2. A munkaadói érdekképviselet fölvállalása. Fölvállalása annak, hogy egyfajta integráló tevékenységet végez a GYOSZ, hogy ez az integráló képessége mind kialakuláskor megvolt, mind pedig a 1989-es újrain-
dítása után. Csak emlékeztetôül, 1902-ben 37 vállalat alapította meg a GYOSZ-t, elsô sorban olyan vállalatok amelyek akkor már ipari és financiális, tehát banki tevékenységet végeztek. A következô nagyon fontos évszám 1927. A GYOSZ a dokumentumaiban már elôtérbe helyezte az érdekképviselet fontosságát. Ugyancsak nagyon fontos hogy a dokumentumok szerint - szó szerint idézek - „a GYOSZ már a központok központjává vált”. Tehát úgy tekintett magára mint ami gazdasági erejénél fogva integráló szerepet tud betölteni a munkaadói oldalon. Természetesen ennek a munkaadói oldal szerepkörnek az igazi lehetôsége 1990 után való-
ciójában rendkívül fontos szerepet játszott a szakmai szövetségeknek egyenes, nyílt betagolása az elnökségbe. Így ágazati vagy szakmai szövetségek érdekképviseletében rendkívül nagy elôrelépés volt az 1996-ban a munkaadói szövetséggel való egyesülés. Ettôl kezdve a GYOSZ-on belül az ágazati szövetségeknek igen erôs a jelenléte, 52 szakmai szövetsége van. Jelenleg az ágazati érdekképviseleteknek erôteljes felvállalását illetve erre stratégia kidolgozását a nemzeti fejlesztési terven keresztül tartja megvalósíthatónak, ahol fontos szerepet szán a területi, ágazati feladatok meghatározásának. Ugyancsak fontosnak tartja új ágazatok érdekképviseletét is. Ilyen például a
sult meg. Ugyan 1990-tôl kezdve a GYOSZ azt a politikát folytatta hogy ô a szövetségek szövetsége, de igazán szárnyra, erôre 1998ban kapott, amikor a munkaadói szövetséggel egyesült és ettôl kezdve a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége nemcsak a szövetségek szövetségét jelentette, hanem az ágazati szervezetek szövetségét is. Köztudott, hogy több mint 52 ágazati szövetséggel rendelkezik a GYOSZ és a magyar gazdaság jelentôs részét lefedi. 3. Ágazati érdekképviselet. A GYOSZhoz 1908-ra már hatszáz gyár tartozik és kilenc jogszervezet. Ez a kilenc jogszervezet döbbentette rá elôször a GYOSZ-t arra, hogy az ágazatok érdekképviseletét is fel kell vállalnia. Azon belül rájött arra, hogy a legkülönbözôbb szakmák a gyárainak érdekeit külön is képviselni kell. Gondolok itt az Újpesten és a Csepelen lévô különbözô gyáraknak direkt érdekképviseletére a GYOSZ elnökségében. 1990 után a GYOSZ deklarálja azt, hogy a szakmai szövetséget is képviseli, illetve a szövetség koncep-
gyógyturizmus, az ipari parkok szövetsége, vagy például logisztikai központok szerepének, mint új ágazatnak a megjelenése is. 4. A szociális és foglalkoztatáspolitikai érzékenység. Az ezzel kapcsolatos elképzelések is végigvonulnak a GYOSZ 100 éves történetén. Az elsô amiben erôteljesen hallatta a hangját a GYOSZ, az a század elején lévô kivándorlási törvénynek módosítása. A GYOSZ volt az aki kimondta, hogy Magyarország számára nem megoldás hogy 2 millió magyar “kitántorog” Amerikába. 1907 júniusára elérte azt, hogy megváltozzon a kivándorlási törvény és elérte azt is, hogy szociális intézkedéseket is hoztak, például lakásépítési programot indítottak elôször Magyarország történetében. (Wekerle lakótelep). 1990 után a GYOSZ, a szociális párbeszéd, a gazdasági munkaadói érdekegyeztetés meghatározó szereplôjévé vált. A Szövetség alapító tagja volt az Országos Érdekegyeztetô Tanácsnak (ÉT), amely a GYOSZ tevékenységének legnagyobb nyilvánosság elôtt zajló fóruma. 1998-2002 között az
Centenárium ÉT szerepét a csökkentett kompetenciával bíró Munkaügyi- és Gazdasági Tanács vette át. Ezekben az országos intézményekben a Szövetség az eltelt legutóbbi tizenkét esztendô során következetesen képviselte a széleskörû tagságától kapott felhatalmazása alapján a gazdaság, a reálszféra, vagyis a vállalkozások sokszínû érdekeit. Ezek között elsôsorban a munka világát, a szociális kérdéseket érintô de - az 1998 és 2002 közti idôszakot kivéve - a makrogazdaságot a gazdálkodás közvetlen környezetét meghatározó kérdések is szerepeltek. A kilencvenes évek közepétôl egyre nagyobb súlyt helyezett a GYOSZ a nemzetközi kapcsolatokra, különös tekintettel az Európai Unió intézményei felé kiépített lobbi lehetôségekre. 5. A magyar tulajdonú vállalatok érdekvédelme, a hazai ipar védelme. Már a GYOSZ indulásakor, 1902-ben ez kérdés volt. Statisztikai adat hogy 1890-ben a Magyarországon lévô vállalatok 11 %-a volt külföldi tulajdonban. Viszont 1910-re a megfelelô beruházás-fejlesztés támogatás politikával a GYOSZ elérte, hogy 1910-re már csak 6 %-a volt a vállalatoknak külföldi tulajdonban. Ugyancsak rendkívül fontos a magyar tulajdonú vállalatok érdekvédelmében az a következetes érdekképviselet, melyet a vámpolitikai unió megváltoztatása érdekében tett. Az, hogy az osztrák-magyar kiegyezéskor hozott vámpolitikai megállapodást átdolgozták és ezt elfogadtatták az osztrák partnerrel. Tulajdonképpen 1907-re már eljut a GYOSZ oda, hogy a Wekerle kormány átfogóan rendezi a magyar tulajdonú vállalatokkal szembeni támogatási politikáját. A második nagy korszaka a GYOSZ-nak ilyen szempontból az 1923 után induló, amikor a román megszállás után ott álltak a félig leszerelt technikájú vállalatok és soron kívül technikai pótlásra volt szükség, hogy valahogy beinduljanak a vállalatok. Természetesen más volt a szerepe a magyar tulajdonú vállalatok érdekvédelmének 1990után. Meg kell mondani ôszintén ezen a téren egyenlôre nagy hiányosságaink vannak. Vannak ugyan kisebb eredményeink, gondolok itt a magyar áruk védelmére. Sikerült elérnünk azt, hogy a magyar vállalatok megfelelô gazdasági minisztériumi támogatással megjelenhessenek külföldön. Sikerült elérni azt, hogy a Széchenyi terv keretében kis és középvállalkozások erôsödhessenek. Viszont a legnagyobb hiányosság az az, hogy a mai napig nem készült olyan anyag, amelyik egységes koncepcióban mutatná be, melyek azok az ágazatok amelyekben a magyar érdekeltség fenn ál, illetve, hogy ezeket hogyan lehetne erôsíteni. 6. Beruházások, fejlesztések, a tudomány támogatására vonatkozó érzékenység. Az elsô ilyen beruházási program ami 1903-ra elkészült és ahogy említettem utána kormányprogrammá vált. 1923-ra is készült ilyen program, de igazán nevezetessé csak a híres nevezetes Darányi-program vált. Tudjuk ez felemásra sikeredett. Ebben már benne volt az II. Világháború elôszele, illetve a német gazdasági nyomás, amely már nem tette lehetôvé, hogy megfelelô gazdasági programot lehessen kidolgozni a világgazdasági válság után. 1990 után az elsô ilyen nagy lépés ebben az irányban, hogy kialakítsuk a kormányzat számára a
megfelelô átfogó beruházás fejlesztési stratégiát. Ez az anyag 1996-ban készült el. Ez több száz oldalas volt, azt célozta, hogy hogyan lehet Magyarországból a Kelet-Közép Európa-i régióban egy szolgáltató és logisztikai központot létrehozni, hogyan lehet ilyen szerepköre Magyarországnak. Nagy örömünkre szolgált, hogy az anyag elkészítésétôl kezdve a kormányok ebbôl dolgoztak és remélem azt, hogy a jövô szempontjából is nagyon fontos lesz ez. A másik rendkívül fontos átfogó anyag amit szintén sikerült a kormányokkal elfogadtatni az az ipari parkok szövetsége által kidolgozott fejlesztési terv. Ennek köszönhetô az, hogy ma már a magyar ipari termelés nagy része ipari parkokban valósul meg és ezen keresztül sikerült az egész ipar szerkezetében egy valós modernizációt végrehajtani. A harmadik nagy program amit a GYOSZ felvállalt a két éve tartó úgynevezett klaszter program. Ennek a lényege az, hogy regionális fejlesztési programokat dolgoztunk ki. Ennek az elsô kidolgozott, megvalósulás alatt lévô változata az az Észak-Olasz, Stájer- és Vas Megye-i klaszterprogram. Most készül a faiparra, az autóiparra és az elektronikus iparra vonatkozó projekt. Ez a program elsô sorban az ágazati szervezeteink számára nagyon fontos, és fontos az, hogy az EU preferálja a határon átnyúló regionális programokat is. Ugyan csak jelentôs volt az innovációs szövetségünk programja. A GYOSZ támogatta az innovációs szövetség rendezvényeit. A tudomány támogatásáról azt kell mondanom, hogy a két világháború között rendkívül erôteljes volt az Akadémiával, illetve kutatóintézetekkel, nagy vállalatok kutatófejlesztô laboratóriumával való együttmûködés. Sajnos az elmúlt 10-12 évben ez nem így alakult. Nyilván ennek anyagi oka van, de én remélem azt, hogy végre valahára sor kerül az Akadémia és a GYOSZ közötti szerzôdés megkötésére. Új alapokra tudjuk helyezni az együttmûködést, új gondolatot, szellemiséget tudunk vinni a kapcsolatainkba. 7. Makrogazdasági kérdésekben vélemény nyilvánítása. Már 1903-ban megjelenik a GYOSZ dokumentumaiban egy gazdasági parlament létrehozására vonatkozó igény. Mostanra jutottunk el oda, hogy azt mondjuk, ha nem megy a kétkamarás parlament, akkor legalább a gazdaság házát hadd valósíthassuk meg. A gazdaság házán belül talán sikerül azt az integráló szellemiséget létrehozni a magyar gazdaság szereplôi számára, amin keresztül másképp tudnak megjelenni a Nyugat felé. Legyen nekünk is Gazdaság Házunk, mint amilyen Ausztriának van a Schwarzenberg Platzon, vagy a németeknek Berlinben. Egyetlen egy dolgot még hadd emeljek ki: ez az exportvezérelt gazdaságpolitika. Miniszterelnök úr is beszélt arról, hogy nagyon fontosnak tartja, mi is fontosnak tartottuk. 1990 után az EU felé irányuló export elôsegítésében veszünk részt. Nem véletlenül hoztuk létre a CEHIC-et tehát a munkaadói oldal azon szervezetét, amelyik egységes képet mutat Magyarországról az EU felé. 8. Küzdôképesség. A GYOSZ a küzdôképességének már az elsô idôszakában tanúbizonyságát adta. Az 1903-ban létrehozott fejlesztési javaslatát az akkori kormány visszautasítot-
ta és csak 1907-ben, a Wekerle-kormány fogadta el. Gyakorlatilag négy éven keresztül küzdött azért, hogy elfogadják a fejlesztési koncepcióját. Az, hogy ebbôl mi valósult meg, arról már beszéltem. Úgy gondolom azzal, hogy a javaslat a Wekerle-kormány programjává vált, a GYOSZ bebizonyította, hogy nem öncélúan küzd elképzeléseinek megvalósításáért, hanem ezek ténylegesen alkalmasak kormányprogramként való felhasználásra. A küzdôképesség másik szép példája az osztrák-magyar vámtarifa törvény újragondolásában, megkötésében játszott szerep volt. Rendkívül súlyos problémát jelentett a magyar gazdaság fejlôdésének szempontjából a régi vámtarifa törvény. A GYOSZ több éves munkával elérte, hogy ezt a vámtarifa törvényt újra gondolják, és úgy menjen át ennek a törvénynek az elfogadása az Osztrák-Magyar Monarchiában, mint egyfajta kisebb “második kiegyezés”. 1920 után is rendkívül nagy szerepet játszott a gazdaság talpra állításában a GYOSZ küzdôszelleme. Elérte a kormányzatnál, hogy a félig lerombolt, leszerelt gyáraknál a hiányzó technológiákat minél hamarabb pótolják. Az 1941-tôl 44-ig tartó idôszakban küzdött a túlsúlyos német gazdaság befolyása ellen. Komoly sikereket ért el, de természetesen a német megszállás után gyakorlatilag a küzdôképessége megsemmisült. 1990 után az elsô kormány egyik minisztere a GYOSZ-t úgy jellemezte, mint valami baráti társaságot. Viszonylag rövid idô után a GYOSZ bebizonyította, hogy többrôl van szó, mint egy baráti társaságról, többrôl van szó, mint egy induló érdekképviseletrôl. Szellemisége alapján, hosszabb távon számítani kell a GYOSZ jelenlétére, illetve arra, hogy az igazáért képes harcolni. Ez a tendencia, ennek az elismertsége, hogy a GYOSZ országos érdekképviselet és az igazáért harcol. Ezt sikerült elfogadtatni a Hornkormány alatt is. Sajnos az Orbán-kormány nem megfelelôen állt a GYOSZ harcosságához, egyfajta ellenfelet látott benne ahelyett, hogy felfogta volna: a GYOSZ elsôsorban a gazdaság érdekében küzd és nem politikai okokból. Remélhetôleg a Medgyessy-kormány alatt egyértelmû lesz: visszatér a korábbi helyzet, az, hogy a GYOSZ a gazdaság érdekében küzd, nem pedig pártpolitikai célok érdekében. 9. Az állami apparátusban való aktív részvétel. Engedtessék meg, hogy megemlékezzek azokról a GYOSZ-tagokról akik már az I. világháború elôtt részt vettek az államapparátus munkájában akár parlamenti képviselôként akár miniszterként. A két világháború között szintén parlamenti képviselôként tevékenykedtek szövetségünk tagjai és most fordult elô elôször a GYOSZ 100 éves történetében, hogy a GYOSZ vezetôtestületébôl, nevezetesen az elnökségbôl miniszterelnök került ki. Erre nagyon büszkék vagyunk! 10. „Távolságtartó képesség” Ennek elsô tanúságát a Károlyi-kormány alatt 1918ban adta a GYOSZ, amikor ellenszegült annak, pontosabban elzárkózott az elôl, hogy a Nemzeti Tanács által igényelt eskütételt megtegye. Látta a GYOSZ vezetése, hogy együtt kell ugyan bizonyos mértékig dolgozni a Károlyi-kormánnyal, de az olyan eskütételt, amelyik már felér egy politikai nyilatkozattal nem vállalta fel. A Tanácsköztársaság alatt is
Centenárium bizonyította távolságtartó képességét annyira, hogy ezt a Tanácsköztársaság politikailag egyfajta szembenállásnak érezte, s több GYOSZ vezetôt börtönbe csukott. A börtönbôl csak a Tanácsköztársaság bukása után szabadulhattak ki ezek a vezetôk. 1990-tôl kezdve a GYOSZ meghirdette a párbeszédre való törekvést a mindenkori kormánnyal, meghirdette, hogy partneri viszonyt akar kialakítani. Ennek érdekében létrehozta a Gundel Fórumokat, amelyeken a meghívott miniszterek, miniszterelnökök tartottak elôadást. Ugyancsak a partneri viszony javítására hozta létre a szakértôi csoportokat. Szakértôi anyagokat készített a minisztériumok számára, illetve a minisztériumokkal közösen kialakított munkacsoportokban dolgozik. Szintén nagyon fontos, hogy folyamatos felméréseket készít, illetve végeztet a gazdaság állapotáról. Úgy látjuk az elôbb említett fórumok, szakértôi csoportok, felmérések lehetôvé teszik számunkra azt, hogy a mindenkori kormánnyal a párbeszéd és a partneri viszony folyamatosan meglegyen. 11. Mûvészetek pártolása. Itt el kell mondani ôszintén, hogy a két világháború között volt a GYOSZ-nak ilyen szempontból a csúcsidôszaka. A Nyugat folyóirat támogatásával, pontosabban a beindításánál már az elsô háború elôtt is aktívan részt vett. 1990 után – sajnos a nehéz gazdasági helyzet miatt is – nem egy többgenerációs nagyvállalkozói szféráról van szó. A mai napig nem alakult ki olyan támogatási rendszer, mint ami a két világháború között volt. Ettôl függetlenül azért be tudunk számolni konkrét példákról, amikor a GYOSZ támogatta a zenei életet. A GYOSZ 1902-es megalakulását alig hat év követte, amikor is a GYOSZ-ba tömörült magyar nagytôkések segítségével létrejött a Nyugat címû kulturális folyóirat. A lap 1941ig létezett, s vált a szabadelvû, a nyugati kultúra iránt elkötelezett értékek szócsövévé. Már a Nyugat megalakulásakor konkrét személyi összefonódás volt a GYOSZ és a lap között, hiszen az új folyóirat egyik társszerkesztôje az a Fenyô Miksa volt, aki egyben a GYOSZ egyik vezetôje is volt, s aki nevével szerkesztôként jegyezte a nem sokkal késôbb beinduló Magyar Gyáripart, a GYOSZ hivatalos lapját is. A Nyugat jelentôségét nehéz felbecsülni. A modern idôk szavát, a világszínvonalú kultúrát közvetítette ez a lap, s vált egyben eltartójává és bölcsôjévé a huszadik század elsô felében felvirágzó magyar irodalomnak. Míg korábban a magyar fôurak, az arisztokrácia egyéni jó szándéktól vezérelve mecénáskodott, a huszadik század elejétôl ezt a szerepet a saját társadalmi elismertségükért is harcba szálló magyar tôkések vették át. A GYOSZ-ba tömörült Chorinok, Weissek, Kornfeld, Hegedüs, Gschwindt, Tószegi és a többi gazdasági hatalmasság megtiszteltetésnek érezte azt, hogy támogathatja a magyar kultúrát, kitüntetésnek – s nem tehernek – azt, ha áldozhatott a Nyugatra. Ez a támogatás annyira önzetlen és baráti volt, hogy segítségével a Nyugat még a nagy gazdasági világválságot is túlélte. A GYOSZ szervezetileg és vezetôinek gazdasági tudásával, kap-
csolataival, kiadók felvásárlásával is segített. A GYOSZ alapítóinak és késôbbi vezéralakjainak tudatosan vallott meggyôzôdése volt az, hogy az ország, a magyarság javát egyként szolgálja az agrárgazdaság iparosítása, s hogy az olyannyira szükséges magyar középosztály megszületése is ettôl az iparosítástól függ. 12. A határon túli magyarság gazdasági szervezeteivel való együttmûködés. Ez új feladata a GYOSZ-nak. 1919 elôtt ilyen feladat nem létezett, viszont 1920 után már sokat foglalkozott a GYOSZ ezzel a kérdéssel, mind a Bethlen-, mind a Teleki-kormány alatt. Elsôsorban azért, mert a trianoni békemegállapodás után sok határon túli magyar emigrált, költözött be Magyarországra, rendkívül nehéz körülmények között éltek (vagonokban), és muszáj volt kidolgozni egy programot, hogy hogyan tud ezen emberek életkörülményein javítani, hogyan tud számukra munkalehetôséget biztosítani. 1990 után hosszú ideig ezzel a kérdéssel a GYOSZ nem foglalkozott. Mostanában, az elmúlt négy-öt évben ez is került elôtérbe. Ennek egyik nagyon szép példája a Corvinus Bank létrehozásának a támogatása. Úgy látjuk a Corvinus Bank segítségével meg van az a lehetôség, hogy a határon túli magyar gazdasági szervezetekkel való együttmûködést erôsíteni tudjuk. Kulcskérdés a következô évek szempontjából a GYOSZ ez irányú tevékenysége. A jövôvel kapcsolatos elképzeléseinkbôl négy dolgot említenék meg. Az egyik az, hogy a GYOSZ szellemiségének alappilléreit tovább kell erôsíteni. A másik, hogy az európai integráció
VIZI E. SZILVESZTER,
AZ
megvalósulásában sokkal aktívabb szerepünk legyen, elsôsorban a nemzeti fejlesztési terv kidolgozásában és annak megvalósításán keresztül. A harmadik az, hogy találjuk meg Magyarország helyét, szerepét az EU-n belül. Még1996ban létrejött egy olyan szakértôi munkacsoport, aminek az volt a feladata, hogy “találjuk ki Magyarországot”. Magam is tagja voltam ennek a munkacsoportnak. Sajnos nem sikerült akkor még komoly eredményeket elérni. Valószínûleg túl távol volt az EU-csatlakozás. Azóta sok minden történt, ma már sokkal nagyobb realitása van annak, hogy megtaláljuk azokat a lehetôségeket amelyekkel igenis hasznos tagjaivá tudunk válni az Európai Uniónak. Támogatni fogom, hogy a Hankiss Elemér vezette munkacsoportot újra állítsuk föl. Az EU számára Magyarország olyan beviteli pont lehet, mint amilyen hajón a Benelux államok – Amszterdam kikötôire gondolok –. Engedjék meg, hogy a negyediket is megemlítsem, amit a jövôtôl várunk, nevezetesen azt, hogy a világgazdaságban az Eurázsiai övezet erôsödni fog. Ma minden jel erre mutat. Az Eurázsiai övezetben a kínai gazdaság változatlanul robog elôre. Az EU szintén kezdi megtalálni a helyét. Látszik az is, hogy Oroszország is, a nyersanyag-kitermelésen keresztül lendületbe jöhet. Ha ez a három térség összefog, akkor az eurázsiai gazdasági övezet a világ legdinamikusabban növekvô térségévé válik. Célunk az, hogy ebben Magyarországnak minél jobb pozíciója legyen.
MTA
ELNÖKE:
Tudás alapú társadalomban tudás alapú gazdaságot akarunk Annak, hogy a magyar tudomány fellegvárában, ebben a csodálatos szép épületben a magyar gazdasági élet színe java foglal helyet üzenet értéke van. Üzenet elsô sorban a kormányzat számára, más részt a társadalom számára és nem utolsó sorban az EU számára. Hiszen a XX. században a tudomány exponenciális fejlôdése sarkaiban forgatta ki a világot. Ha körül néznek hölgyeim és uraim itt minden de minden tulajdonképpen a tudomány terméke. Száz évvel ezelôtt egy termék értékének a döntô többségét a belefektetett fizikai munka és a nyersanyag értéke adta meg. Ma megfordult ez az arány és elsô sorban a bele fektetett szellemi tôke a marketing a design mind-mind szellemi termék. A szürke állomány terméke. És csak 10-2030 % a nyersanyag és egyéb költség. Tehát megváltozott a világ és megváltozott a gazdaság. A tudomány globalizálódott. Angol nyelvû lett a II. Világháború után. A tudósok egymás tudományos eredményeire építik kutatásaikat és ennek nem véletlen hogy a folyománya lett a gazdaság is globalizáló-
dott. Hiszen a tudomány termékeivel az információs forradalom technikai eszközeivel vált lehetôvé hogy önök akár ebben a pillanatban is a világ bármely pontjával érintkezzenek információt szerezzenek.
Centenárium Tavaly januárban a Natior-ban - ez a tudományos közélet legjelentôsebb lapja - megjelent egy nagy cikk, amerikai szerzô tollából, a cím: Genius Locie, a hely szelleme. Az alcím vastag betûvel szedve az volt, hogy the twenthy centurie was made in Hungary. A XX. Századot Magyarországon csinálták. Ha elfogadjuk ezt a kis költôi túlzást nem kétséges hogy a magyar tudományosság jelentôsen befolyásolta a világ folyását. Az atomenergia felszabadítását, az információs forradalom és most sorolhatnám a sort ahol a magyarok nagyon jelentôs szerepet játszottak. Olyan kort élünk amikor egy új képlet kezdi uralni a világot. Tudás + információ = hatalom. Tehát ha megvan a megfelelô tudásanyag, akkor az információs forradalom összes eszközrendszerével tulajdonképpen a hatalmat is jelenti. Igaz ebbôl hiányzik egy dolog és ez az erkölcs. Olyan kort élünk, amikor az anyagi tôke nem oda megy mint száz évvel ezelôtt ahol a nyersanyag van, hanem oda megy ahol a szellemi tôke van. Miért? Mert az extra profit ott keletkezik ahol nagyon jelentôs szellemi tôkét tudnak beruházni. Miért? Mert az innovációs lánc a felfedezés pillanatától kezdve a termékké válásig nagyon lerövidül. Valamikor 50-100 év volt. Hogy az alapkutatásnak és az alkalmazott kutatásnak, a kutatás fejlesztésnek hatalmas gazdasági jelentôsége van az bizonyítja hogy az EU tudás alapú társadalmat, tudás alapú gazdaságot akar építeni. És miért? Mert a világ másik két nagy gazdasági egysége az Észak Amerika és a Távol Kelet ezt már megvalósította. Az EU-nak nem véletlen a három évvel ezelôtti deklarációja, hogy tudás alapú Európát kell építeni. Ebben Magyarországnak jelentôs szerepe lehet. És hadd mondjam meg, amikor azzal kezdtem beszédemet hogy valahol üzenet értékû valahol nagyon fontos az hogy a MGYOSZ a századik jubileumát itt ünnepli. Hiszen ez azt is jelenti, hogy új szerzôdést kell kötni a magyar szürke állomány és a magyar gazdaság között. A magyar kiemelkedô tudósok és a gazdasági elit között. Hiszen a magyar szellemi terméknek itt és most kell extra profitot termelni. Az önök segítségével. Említette azt is hogy a GYOSZ-nak fontos szerepe lehet a magyar tudomány megsegítésében. A XXI.század új típusú tudóst igényel. Olyan tudóst aki érdeklôdik a mindennapi élet problémai iránt, a gazdasági élet problémái iránt és részt akar venni a fejlesztésben és részt akar venni abban, hogy felfedezése termékké váljon. Ki kell lépni az elefántcsont toronyból, mert az a száz év elôtti tudóst jellemezte. A modern kor tudósát az jellemzi hogy a mindennapi élet problémáival is foglalkozik. Mert a haszon meg lesz belôle és hadd mondjam el
Vizi E. Szilveszter az MTA elnöke
amikor Edison-t kora gazdasági szakembere megkérdezte, hogy mondja Edison úr, maga miért foglalkozik éjt nappallá téve olyan dolgokon mint az elektromosság, hát annyi egyéb értelmesebb dolog van, abból nem lesz semmi. Edison így válaszolt: uram, a maga utódai még egyszer nagyon sok pénzt fognak ebbôl beszedni, adó formájában. Azt hiszem Edisonnak igaza volt, ezért is örömmel fogadtam a GYOSZ véleményét, hogy a tudományt támogatni kell. Említettem azt hogy a tudósnak is meg kell változni. A kormánynak is. A kormánynak olyan gazdasági légkört, politikai légkört kell teremtenie, ahol a tudós szívesen adja oda amit ô kitalált, szívesen társul a gazdasággal. És a gazdaságnak olyan gazdasági légkört kell teremteni például bizonyos adókedvezmények, hogy érdemes legyen befektetni a kutatásba, a fejlesztésbe. 1997-re a nemzeti jövedelembôl 0,67 % jutott kutatás fejlesztésre. Páratlanul alacsony. 2001-re 1,1 %, 1,5-öt reméltünk. Az EU-ban az átlag 1,8 %. Sôt 2010-re az EU kitûzte, hogy 3 %-át a nemzeti jövedelmeknek kutatásfejlesztésre kell költeni. Nem véletlenül, mert tudja, hogy minden befektetett fillér busásan kamatozik a kutatás fejlesztés révén az új eladhatóvá vált termékben. Tehát itt faladata van a kutatónak, az MTA-nak, feladata
van a kormányzatnak, feladata van az MGYOSZ-nak, hiszen ha azt akarjuk, hogy Magyarország ne olcsó munkabéreivel legyen kívánatos az EU-ban, hanem az által, hogy olyan szellemi tôkét tud bevinni ami a gazdaságban tud érvényesülni, akkor egyenrangú társként fogunk belépni. Minden esély megvan erre, hiszen a szellemi tôke újratermelése, az oktatási rendszerünk még mindig jó. Tehát ha tényleg a Széchényi tervben vagy a nemzeti kutatás fejlesztési tervben, a különbözô programokban amik most készültek vagy az elôzô kormányzat alatt készültek, azokból a legjobbakat felhasználjuk és támogatjuk, akkor úgy érzem, hogy Magyarország arra lesz ítéltetve hogy egyenrangú társként kezeljék az EU-ban. Ha megkérdezik tôlem, hogy vajon az MTA miben tud segítségére lenni a magyar nagyiparnak, a közép és kis vállalkozóknak, akkor azt kell mondanom hogy nagyon sokban. És úgy érzem hogy a XXI. században nekünk kötelességünk segíteni. Segíteni abban, hogy például a magyar szürke állománynak minden ötlete itt Magyarországon érvényesüljön elsô sorban. Ehhez viszont nekünk kell olyan légkört teremteni, hogy a tudós ne menjen ki és ne kint kamatoztassa a szellemi tôkéjét. Én azt hiszem, hogy erre minden esélyünk megvan!
Centenárium PHILIPPE
DE
BUCK,
AZ
UNICE
FÔTITKÁRA:
Jubileum az EU csatlakozás küszöbén Ma egy nagy jelentôségû esemény miatt gyûltünk itt össze: az MGYOSZ századik Közgyûlése alkalmából. Kérem, fogadják legmelegebb gratulációmat ezen az évfordulón. Az, hogy az Önök szervezete ma a Századik Közgyûlését ünnepelheti szimbolikus értékû nemcsak az európai kollégák számára, hanem nemzetközi szinten is. Azt jelképezi, hogy Magyarországon a 20. század kezdetén az üzleti élet fontos, és jól szervezett volt – ez olyan tény, amit ugyan mindenki tud, mégis néha megfeledkezünk róla. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a szabadság és a verseny gazdaság ideája, már a múlt század kezdetén széleskörû támogatottságot élvezett Magyarországon, és még ma is része a magyar kultúrának. Különösen az elmúlt tíz év fejlôdése - kezdve az MGYOSZ 1991-es újjászületésével (Gyáriparosok Országos Szövetsége néven), valamint az MMSZ (Magyar Munkaadói Szövetség) 1995-ös megalakulásával, a Magyar Gazdasági Kamara jogutódjaként - hangsúlyozza egy erôs üzleti vonulat létrejöttének fontosságát Magyarországon. Az egyik legfontosabb lépés ebben a folyamatban ennek a két szervezetnek az egyesülése volt 1998 júliusában, valamint ennek eredményeként az Önök pozíciójának megerôsödése. Valóban rendkívül okos stratégia az ipari és a szociálpolitikai erôk egyesítése egyetlen szervezet keretei között, mivel e két különbözô politikai terület szorosan összefügg egymással. Az Önök Szövetségének sikere rendkívüli fontosságú, alapvetô követelményeket támaszt az üzleti élet és az ebben tevékenykedô emberek számára: A vállalatoknak szervezetteknek kell lenniük. A vállalatoknak egymással összefogva kell tenniük azért, hogy ismertté tegyék közös nézeteiket, illetve, hogy pozícióik közremûködését hatékonyabbá tegyék A vállalatok egyre több és több globális kihívással néznek szembe, ahol felelôsséget kell vállalniuk és kezdeményezôvé kell válniuk. Ez országos szinten szükséges, mivel az MGYOSZ képviseli Magyarországon a munkaadók és a gyáriparosok érdekeit. Ahhoz, hogy az üzleti érdekeket sikeresen megerôsítsék nem lehet a munkát csupán országos szintre korlátozni. A kiterjedtebb szint meglehetôsen fontos, különösen a bôvítés szempontjából. Szeretnék áttérni a UNICE-re (Union of Industrial and Employers’ Confederations in Europe) az Ipari és Munkaadói Szövetségek Európai Uniójára, amely 27 európai ország 34 nemzeti szövetségét tömöríti. Ha megtekintünk néhány számadatot nyilvánvalóvá válik, hogy miért játszik az UNICE fontos szerepet európai szinten. Azt mondják, hogy az üzleti életet érintô törvények 70%-a Európából ered, valamint, hogy az Európai Közösség elôírásainak 80%-a hat ki a gazdaságra és tágabb értelemben véve a szociális helyzetre, illetve, hogy az európai döntéshozók 90 %-a nem rendelkezik szakmai tapasztalattal a magánszférában. Tehát nyilvánvaló, hogy az UNICE-nek cselekednie kell.
Az UNICE európai szintû üzleti szervezet, amely az UNICE tagok által képviselt vállalatok közös szakmai érdekeit támogatja az EU-val szemben. Egyúttal 16 millió különbözô nagyságú (kis, közepes és nagyvállalkozásokat) vállalatot képviselünk minden tevékenységi körben (gyáripar, kereskedelem és szolgáltatóipar), amelyek együttesen összesen 106 millió embert foglalkoztatnak, és körülbelül 12 500 milliárd Euro (amely 3167,5 trillió forintnak felel meg) forgalommal rendelkeznek. Érdekes megjegyezni, hogy szervezetünk a kezdetektôl fogva az akkori Európai Közösségnél, ma Európai Uniónál tágabb alapokon szervezôdött. Az UNICE és az Önök ernyô szervezete, a CEHIC által nemzetközi fórumokon képviselt MGYOSZ közötti együttmûködés nagyon jó, a különféle politikai bizottságainkon és munkacsoportjainkon belül. Mivel mi egy, tagok által irányított szervezet vagyunk, ezért ezek az, 1500 szakértôt magukba foglaló munkacsoportok a fô erôforrásaink. Ez azt is jelenti, hogy 1998. december 4. óta a CEHIC társ tagként mûködik közre az UNICE-n belül a döntéshozatali folyamatban (pl. európai szociális partnerkapcsolatok), valamint a politikai és technikai kérdések nyomon követésében. És szeretném elmondani, hogy nagyon nagyra értékelem kapcsolatunk utóbbi négy éves fejlôdését. Másrészt viszont ez az együttmûködés tovább fejleszthetô. A CEHIC létrehozása nagyon jó kiinduló pont volt, de szeretném Önöket arra bátorítani, hogy erôsítsék meg az UNICE-hez fûzôdô kapcsolataikat, mert ezen keresztül nemcsak az Európai ügyekkel kerülnek szoros közelségbe, de ugyanakkor közvetlen kapcsolat alakul ki az európai kollegákkal. Májusban az UNICE kiadott egy felmérést a bôvítés várható, jelentôs hatásairól az üzleti szférában. Az elemzésünk és a megvitatás végeredménye az, hogy a bôvítéssel fantasztikus lehetôségek nyílnak meg elôttünk. Éppen ezért Európának és az európai vállalkozóknak erre kell törekedniük. Nyilvánvaló, hogy a tarifamentességi akadályok elhárulása, valamint egy nagyobb
belsô piac kialakulása növelni fogja a kereskedelmi forgalmat a jelenlegi és jövôbeni EU Tagállamok között. A javuló üzleti légkör hatására a Külföldi Közvetlen Tôkebefektetés (Foreign Direct Investment – FDI) aránya várhatóan emelkedni fog a jelölt országokban. 1996-tól mostanáig a jelölt országok egyre növekvô mértékben érintettek az FDI tranzakciókban, különösen az Európai Uniós Tagállamokkal. Az ellátási csatornák átalakítása és újjászervezése a költségek csökkenését, és a termelékenység növekedését fogja elôidézni. Magyarország már nagyon közel áll az Európai Uniós csatlakozáshoz. Az Önök országa egy jól mûködô piacgazdasággal rendelkezik, amelyben minden elôfeltétel adott ahhoz, hogy megbirkózzon a verseny miatt kialakuló nyomással, valamint a piaci erôkkel az Európai Unión belül. A magyar gazdaság már most nagy mértékben integrálódott az EU gazdaságba. Számos vállalat hozott létre olyan, költség kímélô gyártó egységeket, amelyek versenyképes költségû gyártást tesznek lehetôvé. Magyarország stabil makro-ökonómiai szerkezettel, és belátható gazdasági környezettel rendelkezik. Önök, a magyar vállalkozói körök hozzájárultak ehhez a pozitív irányú változáshoz azáltal, hogy aktívan együttmûködtek a kormánnyal az EU-nak megfelelô szabályozás kialakításában. Az európai üzleti szférát képviselô UNICE meg van gyôzôdve arról, hogy az Önök országa 2004-re meg tud majd felelni a koppenhágai feltételeknek, amennyiben erôfeszítéseik töretlenek maradnak. Az Önök kormánya által nyújtott politikai támogatás, és ugyanakkor a közösség támogatása is bizonyítja számunkra, hogy a magyar csatlakozás már ez év végére pozitív elbírálás alá esik. Ezért szeretnék gratulálni Magyarország Miniszterelnökének és Kormányának, valamint minden érintettnek ahhoz a hatalmas erôfeszítéshez, amelyet annak érdekében tettek, hogy az elôírt feltételeknek és elôírásoknak megfeleljenek.
Medgyessy Péter, miniszterelnök, Széles Gábor, az MGYOSZ elnöke, Philippe de Buck, az UNICE fôtitkára és Vadász Péter, az MGYOSZ alelnöke
