Szent István Egyetem Gödöllı
AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS PERSPEKTÍVÁI MAGYARORSZÁGON AZ EU-INTEGRÁCIÓ TÜKRÉBEN
Doktori értekezés tézisei
Mokry Tamás
Gödöllı 2001.
2 A doktori iskola megnevezése:
Közgazdaságtudományi Doktori Iskola
tudományága: Közgazdaságtudomány vezetıje:
Dr. Szőcs István
egyetemi tanár, az MTA doktora
SZIE, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
témavezetı:
Dr. Molnár József
egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok kandidátusa SZIE, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Közgazdaságtudományi Tanszék
…………………………………….. A programvezetı jóváhagyása
……………………………………… A témavezetı jóváhagyása
………………………………….. Az iskolavezetı jóváhagyása
3
1.
A munka elızményei és a kitőzött kutatási feladat
Az ökológiai, vagy korábban elterjedt nevén az ökogazdálkodás Magyarországon 5-10 évvel, Nyugat-Európában 10-20 évvel ezelıtt még megmosolygás tárgyát képezte tudományos körökben. Az ökotermékeket fogyasztók fıleg a társadalom peremén élık táborából kerültek ki, és az ökogazdák is gazdatársaik által kicsit bogarasnak tartott, a társadalomba beilleszkedni nem akaró, a technika vívmányaiból nem kérı, sokszor a városokból vidékre költözött termelık voltak. Az ökológiai gazdálkodás megítélése mára gyökeresen megváltozott. Az ökológiai gazdálkodás mind nagyobb területen való elterjesztése cél, rendeletekkel szabályozott, vizsgált és kutatott téma lett Nyugat- és Kelet-Európában egyaránt. A fogyasztók többsége már nem a gazdaságokba utazik „férges almát” vásárolni, hanem a szupermarketek polcairól veszi le a megjelenésében is kifogástan, megkülönböztetı védjeggyel ellátott ökotermékeket, az ökogazdák pedig a kor kihívásainak megfelelni tudó innovatív embereknek számítanak a fejlett társadalmak szemében. Magyarországon az Európai Uniós csatlakozásra való felkészülés idıszakában az ökológiai gazdálkodással makroszinten foglalkozni különösen aktuális. A csatlakozási tárgyalások köztudottan egyik legkényesebb területe a mezıgazdaság. Egyre inkább elıtérbe kerül az ún. többfunkciós mezıgazdaság, ahol nem csak a végtermék mennyisége és annak elıállítási költsége a kérdés, hanem a termelés környezeti hatásait, a végtermék egészségre való hatását, a táj értékét a vidéki munkaerı foglalkoztatásának szempontjait is figyelembe veszik. A piac egyre érzékenyebb a vásárolt áru minıségével szemben, az állam pedig kész támogatni a termelıt bizonyos, a piaci árban nem jelentkezı értékek elıállításáért. Egy ilyen megváltozott piaci és közgazdasági környezetben kell a mezıgazdaság résztvevıinek szerepüket és jövıjüket megtalálni.
Disszertációmban bemutatom a konvencionális mezıgazdaság fıbb problémáit, az ökológiai gazdálkodás gyökereit, annak kialakulásának okait. Ismertetem ennek a gazdálkodási módnak a világban történt elterjedését és jelenlegi helyzetét. Bemutatom a hazai fejlıdését és részletesen ismertetem az üzemméret, a vetésszerkezet változásait, aktuális állapotát. Dolgozatom központi témája az ökotermékek kül- és belpiaca. Az exportpiacok elemzésekor a fontosabb ökotermékek cél országait összehasonlítom ugyanazon termék konvencionális párjának export országaival és elemzem az eltérések, hasonlóságok okait. A belföldi piac vizsgálatakor bemutatom egy kérdıíves vizsgálatom eredményét, amely választ ad többek között az ökotermékek vásárlásának okaira, valamint a hazai fogyasztó által még elfogadható felárakra. Eredményeimet összehasonlítom nyugat-európai vizsgálatok eredményeivel, valamint ismertetem egy árösszehasonlító módszer eredményeit, amelyben a budapesti ökopiac árszínvonalát hasonlítom össze a budapesti hagyományos piacok árszínvonalával. Külön fejezetben foglalkozom az ökológiai gazdálkodás állami támogatásának nyugat-, kelet-középeurópai, és hazai rendszerével. Bemutatom és értékelem a korábbi és a jelenlegi támogatási formákat, ismertetve a mögöttük rejlı indokokat. Foglalkozom az ökológiai mezıgazdasággal hazánk EU-csatlakozásának szempontjából is és megállapítom, hogy mind piaci, mind környezeti, egészségi, valamint az Európai Uniós pénzforrásokhoz való hozzájutás szempontjából hazánk adottságait is figyelembe véve az ökológiai
4 gazdálkodás a magyar mezıgazdaság egyik kitörési pontja, jövedelmezı alternatívája lehet. A benne rejlı lehetıségek mind szélesebb körben való elterjesztése pedig a tudományos mőhelyek feladata is. 2.
A kutatómunkában alkalmazott módszerek és források
Dolgozatomban próbáltam olyan sokszínő és változatos módszereket alkalmazni, mint amilyen sokszínő és változatos maga az ökotermelés. A kutatási módszerek közül az elsı helyen kell kiemelnem a legfontosabb irányadó külföldi és hazai szakirodalmi alkotások tanulmányozását és feldolgozását. Megpróbálkoztam azzal a majdnem lehetetlennek tőnı feladattal, hogy a dolgozatom témájához kapcsolódó kutatási területek történeti fejlıdését, illetve legutóbbi eredményeit feldolgozó hazai és külföldi kiadványok, folyóiratcikkek, kutatási jelentések mellett, a kapcsolódó szakdolgozatok, diplomamunkák, doktori és kandidátusi disszertációk ide vonatkozó fejezeteit, következtetéseit is megismerjem, és beépítsem munkámba. E széleskörő irodalmi áttekintés eredményeképpen született meg az iparszerő gazdálkodás globális válságát, az ökotermelés történetét, módszereit, valamint világ- és hazai helyzetét bemutató fejezet. Nagy segítségemre volt az értekezés elkészítése során a Biokultúra Egyesület és a Biokontroll Hungária Kht., melyek hozzájárultak ahhoz, hogy kiadványait, külföldi és hazai statisztikai és más hivatalos dokumentumait felhasználhassam, illetve mindvégig támogattak munkám megvalósításában.
Azokon a külföldi tanulmányutakon, melyeken volt szerencsém részt venni (Németország, Ausztria), igen értékes tapasztalatokkal gazdagodtam az ökotermékek elıállítása és értékesítése vonatkoztatásában, illetve a külföldi szakemberekkel folytatott személyes konzultációk élıvé, gyakorlatiasabbá, praktikussá tették számomra a szakirodalomból megismert tényeket, és új, általam korábban nem ismert kutatási irányokat, gyakorlati lehetıségeket tártak fel elıttem. A legfrissebb értesülések megismerése és a szakmai tájékozottság bıvítése érdekében többször éltem az Internet által kínált lehetıségekkel.
Az ökotermékek és a konvencionális termékek exportjáról szóló fejezetet a Biokontroll Hungária Kht. és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), illetve az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) által nyújtott adatok feldolgozásával készítettem – itt kell megjegyeznem, hogy a Biokontroll Hungária Kht. 2000. évre vonatkozó adatai sok esetben pontatlannak bizonyultak ezért azokat fenntartásokkal kezeltem –, míg a belföldi piac árainak elemzésekor a saját magam, illetve a Biokultúra Egyesület által (az Ökopiac rendszeres figyelemmel kísérése útján) győjtött adatokból dolgoztam, valamint felhasználtam az AKII napilapokban közzétett aktuális piaci árait is. Mindezek mellett kutatásom egyik legfıbb célja – a hazai ökotermékek iránti potenciális és ténylegesen adott kereslet feltérképezése – érdekében készítettem és kitöltettem egy kérdıívet. A kérdıív kitöltése az Ökopiacon történt, a megkérdezettek kiválasztása a véletlenszerőségen alapult, és azt tükrözi, hogy a magyar lakosság mely rétege, milyen célból, és milyen anyagi háttérrel jár ökotermékeket vásárolni a piacra. Az eredmények alapján a felmérés nem reprezentatív, de éppen az eltérések mutatják be az
5 ökotermékeket fogyasztók másságát a hagyományos termékeket fogyasztókhoz képest. Következtetéseim a kérdıív elemzése nyomán a disszertáció 6.4. fejezetben olvashatóak. A támogatási rendszerrıl szóló fejezetet az aktuális, illetve a rövidesen hatályba lépı magyar és külföldi törvények, jogszabályok tanulmányozása után készítettem el.
Dolgozatomban következetesen az öko szót használtam, akkor is, amikor ez még sokszor furcsán hatott (pl. ökogazda, ökoparadicsom stb.). Ez alól kivételt csak akkor tettem, amikor más szerzıket idéztem, vagy cégek neveit használtam (pl. Biokontrolll, Biokultúra stb.). 3.
Az értekezés fontosabb megállapításai, összefoglaló következtetések
3.1. Az exportpiac
Az ökológiai gazdálkodás Magyarországon történı megjelenése óta egészen a mai napig exportorientált. Dolgozatom azonban elsı ízben támasztja alá adatokkal ezt, a szakemberek által ismert tényt. A számszerősíthetı adatok összefoglalását mutatja az 1. táblázat. 1.
táblázat: A tanúsított és exportált, ökológiai gazdálkodásból származó magyar növényi termékek 1999-ben és 2000-ben
Tanúsított összesen (t)
1999
2000
Növ %
27.517
31.326
13,5
18.906
24.487
29,6
68,7
78,4
+14,1
Összesenbıl ökológiai (t)
1999
22.811
2000
25.134
Növ % 10,2
EXPORT RÉSZARÁNY (T)
Összesenbıl átállási (t)
1999
2000
Növ %
4.706
29,7
15.233
20.139
32,2
3.673
4.358
18,6
66,8
80,1
+19,9
78,0
71,4
-8,5
EXPORT RÉSZARÁNY (%)
Forrás: Biokontroll Hungária Kht adatai alapján saját számítások a)
6.102
A valóságos exportarány lényegesen meghaladja az egzakt adatokkal alátámasztható arányt. Az eltérés okai, amivel a magasabb exportarány indokolható a következı:
aa) jelentékeny mennyiségő takarmánynövény kerül közvetetten exportra, szolgálja exportra kerülı állatok hízlalását, vagy állati termékek (elsısorban öko tojás) elıállítását;
ab) a feldolgozóüzemek nagy része szintén exportra termel, de a feldolgozott adatok között sok esetben csak a bekerülı termék szerepel, belföldi értékesítésként, az exportált árumennyiség pedig nem;
6 ac) az adatfeldolgozásban csak a Biokontroll Hungária Kht. adatai álltak a rendelkezésemre (A másik ellenırzı szerv a SKAL Hungary adatai nem, amely ellenırzı szerv által inspektált gazdaságok, feldolgozó üzemek, kereskedık termékeiket közel teljes egészében exportálják.);
ad) ezen módosító tényezıkkel a valóságos exportarányt magam is a szakirodalomban olvasható 90-98% közötti értéken valószínősítem.
b) A konvencionális termékek és az ökotermékek exportjának célországait vizsgálva és összehasonlítva a következıket állapíthatjuk meg:
ba) a konvencionális termékek célországainak száma jóval felülmúlja az ökotermékek célországainak a számát, vagyis a hagyományos termékeket több országba exportáljuk, mint az ökotermékeket; bb) miután az ökológiai termékek kivitele szinte kizárólag Nyugat-Európára korlátozódik, a konvencionális produktumainkat csaknem minden égtáj irányába szállítjuk;
bc) az ökotermékeinket közel teljes mértékben a fejlett országok valamelyikébe szállítjuk, a hagyományos módon elıállítottak nagy részét pedig a kevésbé fejlett országok vásárolják meg.
c)
Ugyanazon termék konvencionális és az ökováltozatának exportját összehasonlítva alapvetıen kétféle megállapítást tehetünk:
ca) a célországok összetétele hasonló (pl. napraforgó, repce); illetve cb) a célországok összetétele különbözı (pl. kukorica, búza).
d) Azoknál az országoknál, ahová tehát konvencionális és öko minıségben is szállítjuk az adott terméket, megállapítható, hogy az adott konvencionális termék is versenyképes a hazai elıállítású, illetve a más országokból származó importtermékkel szemben. Ahol a célországok összetétele különbözı, ott megállapítható, hogy az ökotermékek versenyképesek azokban az országokban is ahová a konvencionális párjuk (fıleg a magas vámok miatt) nem tud bejutni.
e)
Az 1999. illetve a 2000. év ökotermékeinek célország szerinti export adatainak összehasonlítása alapján az alábbi tendenciák mutatkoznak:
ea) a termékek export-célországai sem összetételében, sem arányaiban jelentısen nem változtak (Ebbe a kategóriába viszonylag kevés termék sorolható, ami mutatja, hogy az ökotermékek adott piacán nagyon hasonló árszínvonal uralkodik és az exportırök sok esetben a pillanatnyi árak alapján döntenek a kereskedelmi partnerrıl. Ez alól kivétel, és így ebbe a kategóriába sorolható az ökokukorica, aminek legfontosabb oka, hogy Svájcban - mint tartósan vezetı legfontosabb célországban - a kukoricát sújtó behozatali vámok tartósan alacsonyabbak az EU importvámjainál. Ebbe a csoportba tartozik még az ökotojás is, aminek exportjában Hollandia maradt az abszolút uralkodó felvevıpiac, mert az egyetlen exportır cég megtartotta korábbi piacait.);
7 eb) a termékek export-célországai nem változtak, de azok arányai jelentısen megváltoztak (Ebbe a csoportba két termék, az ökoköles és a fagyasztott ökomálna sorolható. Az ökoköles estében Svájc szinte kizárólagos felvevıpiaccá vált, aminek legfıbb oka a svájci vásárló által fizetett magasabb ár volt. A fagyasztott ökomálna esetében a célországok összetétele és sorrendje szinte megegyezik, de Svájc az ötödik helyrıl az importált mennyiség megtöbbszörözésével a második legfontosabb célországgá fejlıdött.);
ec) a termékek export célországai mind arányaiban, mind összetételében jelentısen megváltoztak (Legtöbb fontos export termékünk, úgy, mint ökobúza, -napraforgó, szója, -olajtök, -repce, -rozs, és -méz ebbe a csoportba sorolható. Búza esetében Hollandia szerepe nıtt meg, miközben a dániai export megszőnt. Svájc és Franciaország súlya fokozódott a többi importır-ország rovására. Franciaország térnyerése a szója és a méz esetében is szembetőnı, miközben Svájc Németország rovására növelte repceimportját. Olajtök esetében Ausztria vezetı szerepe tovább erısödött, több kisebb export-célország – Norvégia, Hollandia, Olaszország, Írország – eltőnése mellett. A rozs exportszerkezete gyökeresen megváltozott: a korábbi legfontosabb célország – Horvátország, amely valószínősíthetıen csak reexportır szerepet töltött be – teljesen eltőnt, és helyébe Svájc lépett.).
f)
Az 1999. illetve a 2000. év legfontosabb magyar ökoterméket importáló országok ökotermék import-struktúrájában bekövetkezett változások alapvetıen a következıképpen csoportosíthatók:
fa) az importált termékek összetétele, illetve azok aránya jelentısen nem változott (Ebbe a csoportba egyedül Ausztria sorolható, ahol is a napraforgó és a szója mellett megtartotta jelentıségét az ıszi búza, a kukorica és az olajtökmag.);
fb) az importált termékek összetétele nem, de azok aránya jelentısen megváltozott (Ez a kategória Svájcra jellemzı leginkább. Az ıszi búza aránya nıtt a kukorica hátrányára, miközben a napraforgó, a köles és az árpa aránya szinte változatlan maradt.);
fc) korábban importált termék behozatala maradt el, illetve új ökotermék jelent meg az importstruktúrában (Ezen alpont alá sorolható be a legtöbb ország, azaz a célországok importösszetételében jelentıs változások történtek. Németország esetében az importált ökoárpa, mint új növény jelent meg a palettán, miközben a napraforgó és a búza jelentısége csökkent, a repce pedig teljesen eltőnt. Olaszországot tekintve nıtt az ıszibúza jelentısége a kukorica rovására, míg az importált borsó és tök eltőnt a vásárolt termékek listájáról. Anglia esetében korábban az ökobúza volt a meghatározó importcikk, ami a 2000-es évben teljesen eltőnt, ellenben a fagyasztott zöldségek nagy mennyiségben érkeztek hazánkból. A francia piac jelentısége nagyban növekedett, kiszélesedett a termékskála, a búza és kukorica mennyiségi növekedése mellett megjelent a szója és napraforgó is. Hollandiába nagyságrendekkel nıtt a búza kivitelünk, miközben a napraforgó exportja visszaesett.).
g) Az elıbbi két csoportosítási szempont tanulságait összefoglalva a következık állapíthatók meg:
8 ga) az ökotermékexport változásainak okai nagyon sokfélék lehetnek (Szerepet játszhatnak a személyes kereskedelmi kapcsolatok átsruktúrálódása, valamint az adott célországokban uralkodó pillanatnyi árszínvonal hatásai az importárakra.);
gb) egyértelmő tendencia a korábban is vezetı szerepet betöltı Svájc további megerısödése (Piacvezetı pozícióját a 2000. évben több, mint 50 %-os kivitelbıvüléssel erısítette. Ennek legfontosabb oka, hogy a két legjelentısebb svájci ökotermékkel kereskedı cég – W. Kündig Kft., Blattman GmbH. – a legnagyobb magyar ökogazdaságoktól közvetlenül vásárol, valamint több magyar kereskedı is nekik adja el termékeit.);
gc) Franciaország növekedése szembetőnı, aminek legfontosabb oka a francia tulajdonban lévı ESTIMPEX Kft. piaci térnyerése;
gd) a korábban a méz, a búza importjában szerepet játszó Dánia a 2000. évben már nem szállított Magyarországról (A kereskedelmi kapcsolatok feltehetıen átmenetileg szüneteltek.);
ge) egyes termékeknél – pl. ökorepce, ökotökmag – tendencia a célországok koncentrációja (A célországok száma csökken, és egy kereskedınek nagyobb mennyiség kerül felkínálásra.).
h) Ha hazánk exportadatait összevetjük a disszertáció 4. táblázatának adataival, amely azt mutatja, hogy a különbözı országok az egyes termékek esetén nettó exportırök, illetve importırök-e, akkor alapvetıen kétféle megállapítást tehetünk:
ha) az ország nettó importır adott termék esetén, melynek megfelelıen – többek között – hazánk exportálja a hiányzó mennyiséget az adott termékbıl;
hb) az ország nettó exportır adott termék esetén, melynek ellenére hazánk mégis exportálja a terméket (Hollandiába exportálunk babot és fagyasztott málnát annak ellenére, hogy mind a zöldségfélékbıl, mind a gyümölcsfélékbıl jelentıs exporttöbblettel rendelkezik, Spanyolországba fagyasztott hagymát és zöldbabot szállítunk jóllehet zöldségfélékbıl igen nagy a kiviteli többletük, az ökogabonák területén szintén az exporttöbblettel rendelkezı Olaszországba szállítunk gabonát. Erre a magyarázat az lehet, hogy az adott célország nem a végsı felhasználó, hanem csak továbbértékesítés céljából vásárolja meg hazánk termelıitıl, illetve kereskedıitıl az ökotermékeket. Ezek alapján fontos feladat felvértezni magunkat piaci ismeretekkel és megtalálni a végsı felhasználót, ami esetén kihagyható a közvetítı kereskedı és többletbevétel érhetı el. Másik oka lehet ennek a jelenségnek, hogy hazánkban számos külföldi kereskedı közvetlenül vagy magyar kereskedıtıl vásárol ökotermékeket és exportálja azokat a végsı felhasználónak, miközben a terméktanúsítványon mint vevı és mint elsıdleges export-célország az elsı külföldi vásárló bejegyzett székhelye szerinti ország van feltüntetve.).
i)
Mint azt korábban megállapítottuk, rendkívüli arányú az ökotermék exportunk. Arról azonban még nem esett szó, hogy ez milyen következménnyel járhat hazánkra nézve. A mostani helyzetben ugyanis jól érzi magát a termelı, hiszen áruját magas áron exportálja. A világban azonban az ökotermelés fokozatosan keletre is kiterjed. Az ökológiai termelésbe újonnan bekapcsolódó országok feltehetıen még
9 alacsonyabb árakkal tudnak megjelenni az ökotermékek nemzetközi piacán. Egyegy ilyen ország esetleges dömpingje esetén hazánk igen nehéz helyzetbe kerülhet. Be kell látnunk azt is, hogy a külpiaci szabályozás esetleges változása milyen állapotot idézhet elı exportra értékesítı ökotermelıink számára, hiszen egy vámemelkedés, egy importkorlátozás egyik pillanatról a másikra kihúzhatja a piacot ökotermelıink lábai alól. A probléma megoldására a következı lehetıségeink maradhatnak:
ia) hazánk Európai Uniós csatlakozása és ezzel a vámunió védelmébıl adódó kül- és belpiaci biztonság;
ib) feldolgozottsági fok növelése által lépéselınyre szert tenni;
ic) még szigorúbb feltételrendszernek (Demeter, Bio Suisse, Ernte, Bioland stb.) való megfelelés útján egy magasabb minıség elérése;
id) bio hungaricum termékek piaci bevezetése révén a piacok megtartása; ie) más külföldi felvevı piacot keresni (pl. USA, Japán, Izrael);
if) megtartani a piacot úgy, hogy a konkurens ország árai alatt kínáljuk a terméket; ig) hazánkban értékesíteni biotermékként valamint
ih) kényszermegoldásként konvencionális termékként értékesíteni. 3.2. A belföldi piac
Becslések szerint a 2000. évben belföldön értékesített ökotermékek eladási értéke elérte a 150 millió forintot. Ennek összetevıi csökkenı sorrendben: • • • •
a Hipp Kft öko bébiételei a hagyományos élelmiszerüzletekben; az ökopiacokon történı közvetlen értékesítés;
a bioboltok (ahol jelenleg a kínálat töredéke csak a valódi ökotermék) és a házhozszállítási rendszerek.
A budapesti ökopiacon felmérést készítettem 1999 nyarán, mely kérdıíves formában vizsgálta, hogy a vásárlók miért is fogyasztják az ökológiai gazdálkodásból származó termékeket. Következtetéseim 120 értékelhetı kérdıív feldolgozásán alapulnak. Dolgozatom rövid összefoglalásában két kérdést, illetve az arra adott válaszok eredményeit mutatom be. Az egyik kérdés az ökológiai termékek vásárlási motívumaira (1. ábra), míg a másik az ökológiai termékekért még fizetendı felárra vonatkozott (2. ábra).
10
1. helyen említés
100% 80% 60% 40% 20% 0%
2. helyen említés
34 fı
0 fı 23 fı
64 fı
96 fı
3. helyen említés
84 fı 32 fı 2 fı
22 fı körny.védı
egészséges
ízletes
1. ábra. Vásárlási motiváció Az ábrából jól látszik, hogy az ökológiai termékeket vásárlók döntı többségének (80%nak) az ökológiai termékek egészségre gyakorolt pozitív hatása a legfontosabb vásárlási motiváció, 18%-nak a környezetvédelmi szempontok a legfontosabbak, míg a vásárlók 2%-a egyszerően az ökotermékek jobb íze miatt dönt ezen termékek megvásárlása mellett. 27,00
26,86
26,18
26,26
26,00
%
25,40 25,00
24,00
Gabonafélék
Zöldség
Tejtermék
Tojás, méz
2. ábra. Ökotermékek még elfogadható felára a konvencionális termékekhez képest
11 A 2. ábrát érdemes összehasonlítani a budapesti ökopiacon mért valós felárakkal (3. ábra). 70%
64,71%
60%
63,41% 49,90%
50% 40%
51,10% 41,42%
50,02% 40,78%
38,83%
30% 20% 10% Átlag
Alma
Zöldpaprika
Vöröshagyma
Uborka
Paradicsom
Káposzta
Burgonya
0%
3. ábra. Ökotermékek felára a budapesti ökopiacon a konvencionális termékékhez képest A két ábra összehasonlításából látszik, hogy a vásárlók az általuk maximálisnak vélt árkülönbözetnél többet fizetnek az ökológiai termékekért. Ennek valószínősíthetı oka az, hogy a vásárlók nincsenek tisztában a hagyományos piacok aktuális áraival, vagy ha igen, nem hasonlítják össze az árakat.
Az ökológiai termékek fogyasztásának, fogyasztóinak fıbb jellemzı vonásait a következıkben foglalom össze: a)
A hagyományos mezıgazdálkodás során elıállított élelmiszerek minıségi paraméterei az utóbbi néhány évtizedben jelentısen romlottak. Egyre több ember érzi magát felelısnek környezetével az elfogyasztott élelmiszer egészségre gyakorolt hatásával szemben. Az elmúlt években erıteljes mozgalmak indultak, egyre többen választják a természetbarát gazdálkodási módszereket, a vegyszermentes élelmiszereket a piacokon és üzletek polcain.
b) A hagyományos élelmiszerekbe vetett bizalom a közelmúlt élelmiszerbotrányainak hatására (BSE, dioxin) egyre több emberben kérdıjelezıdig meg és látják a garanciát az ökotermékekben a GMO mentességre és a biztonságos táplálékra. c)
A fogyasztás növekedéséhez hozzájárulnak a közgazdasági jellemzık átalakulásai is, többek között az a tény, hogy az egyre magasabb gyógyszerárak miatt is mind fontosabbá és sokak szemében olcsóbbá válik az egészség megırzése, mint a már kialakult betegség kezelése.
d) A piac szegmentálása során négy jól elkülöníthetı tapasztalati csoportot alkothatunk. Az ökotermékek fı fogyasztói elsısorban az egészségileg rászorultak
12
e) f)
körébıl kerülnek ki, többnyire gabonaféléket, gyümölcsöt, zöldséget, és ezek csíráit, leveit fogyasztják. A táplálék gyógyterméknek minısül esetükben. A fogyasztók második csoportja a felvilágosult értelmiségi réteg, akik a mindenevı kategóriába tartoznak. A harmadik csoportba sorolhatjuk mindazokat, akik az életmódjukon kívánnak – sok esetben radikálisan – változtatni. A negyedik csoportot azok a várandós anyukák, kismamák és családanyák alkotják, akik gyermekeik egészsége megırzése, betegségeik megelızése érdekében vásárolják az ökotermékeket.
Azok, akik rendszeres vásárlóként jelennek meg a piacon túlnyomó többségükben felsıfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek.
Felelısséget éreznek a környezetük, és saját egészségük iránt, illetve az ezekkel kapcsolatos kockázatok mérséklésének lehetıségét látják a biotermék fogyasztás révén.
g) Jövedelmi helyzetük lehetıvé teszi a fogyasztói felárak megfizetését.
h) Hazánkban kevésbé jellemzı az ökológiai terméket fogyasztók azon csoportja, akik bár nagy jövedelemmel rendelkeznek, mégis nem egészségügyi, illetve környezetvédelmi okokból, hanem csupán a presztízs miatt vásárolják ezeket a termékeket.
i)
j)
Míg hazánkban az alacsony nyugdíjak miatt kevés, addig Nyugat-Európában sok, magas nyugdíjjal rendelkezı idıs ember választja egészsége megırzése, vagy valamilyen betegség megelızése, vagy kezelése miatt ezeket a termékeket (LEHOTA, 1998).
Hazánkban jellemzı csoportként szerepel az ökopiacon még azon betegek csoportja, akik jövedelmi helyzete szerény ugyan, ám gyógyulásuk érdekében bármilyen anyagi áldozatok meghozatalára képesek.
k) A vásárlók motivációit vizsgálva megállapíthattuk, hogy a két legfontosabb terméktulajdonság számukra az ökológiai termék egészséges és környezetkímélı mivolta. Mindkét megnevezett tulajdonság elvont, nem mérhetı kategória, mégis ezek azok, amiért a vásárlók döntı többsége az ökoterméket választja. A harmadik helyre szorult az ökotermékek jobb íze.
l)
A fogyasztók által fizetett felár, mint láthattuk igen magas, magasabb, mint amennyit a kérdıív erre vonatkozó pontjánál megjelöltek a maximálisan fizetendı értéknél.
m) Az ökológiai termékek árképzése alapvetıen az értékesítés módjától függ: export értékesítéskor a kialakult árszínvonal miatt árelfogadó, míg belföldi értékesítéskor gyakorlatilag ármeghatározó a termelı.
n) Szinte egyáltalán nincsenek minıségi osztályok szerint kategorizálva az áruk az ökopiacon, így a differenciált árképzés sem valósul meg, ám a szezonalítás, mint azt az árdiagramok esetén leolvashattuk jelentıs szerepet játszik a termékek árának alakításában.
13 o) A diagramok és személyes tapasztalatok alapján elmondható az is, hogy az árak képzésének elsırangú szempontja a kereslet-kínálat viszonyának alakulása. 3.3 Az állami támogatás
Az ökológiai gazdálkodás támogatásra szorul. Támogatásra szorul egyrészt azért, mert az átállás rendszerint hozamkieséssel jár, melyet az átállás idıszakában nem kompenzál a megtermelt termékek magasabb értékesítési ára. Támogatásra szorul másrészt azért, mert többletköltségekkel jár nem csak az átállás, hanem sok esetben annak folytatása is, amennyiben ökológiai gazdálkodáson nem csak a vegyszerek elhagyását értjük. Belátható, hogy a legfejlettebb környezettudattal rendelkezı gazdálkodók sem fognak ökológiai gazdálkodást folytatni, ha az ökonómiailag elınytelenebb számukra, mint a konvencionális termelési módszer. Az egész társadalom szempontjából fontos érv a biogazdálkodás mellett, hogy az ökológiai gazdálkodás folyamata tulajdonképpen alkalmazott környezetvédelem, számtalan pozitív externália okozója. 2. táblázat Az ökológiai gazdálkodásra való átállás támogatása 1997 és 2001 között Magyarországon Költségnem Talajvizsgálat Növények vizsgálata
beltartalmi
értékének
Takarmányvizsgálat
Ellenırzés, minısítés Ásványi trágya
Speciális növényvédıszer
Vetımag (fémzárolt, rezisztens v. toleráns fajta)
minısített,
Állattenyésztési kiindulási tenyészanyag
Rezisztens fajták egyedeinek felszaporítási, megırzési költsége Rezisztenciavizsgálatok, módszerek kidolgozása
1997
1998
1999
2000
2001
30
100
100
75
75
-
100
-
-
-
30
40
30
30
Szerves trágya
termelési
Támogatás mértéke %
100
100
75
100
100
-
40
40
40
40
30
40
40
-
40
-
40
-
-
-
30
40
40
40
40
30
40
40
40
40
30
40
40 40
Forrás: Biokultúra Egyesület, Gelencsér Margit (2000.) táblázata alapján
75
75
40 40
75
40 40
Az ökológiai gazdálkodás állami szintő támogatására elıször egyes Nyugat-Európai országokban került sor, majd 1992-ben az EGK agrár-környezetvédelmi programjának
14 (2078/92) bevezetésével közösségi szintre emelkedett több más, az agrárszférának a környezetet is figyelembe vevı gazdálkodási módjával egyetemben az ökológiai gazdálkodás támogatásának programja is. Az agrár-környezetvédelmi program egy keret, amelynek országonkénti, sıt tartományonkénti megvalósítása eltérı lehet. Hazánkban 1997 óta van külön keret az ökológiai gazdálkodásra történı átállók támogatására. A támogatás 1997-ben 100 millió forint volt, aminek összege 2001-ig nem változott, ellenben a támogatási feltételek 1998-óta romlottak, ami azonban úgy is értelmezhetı, hogy több gazdaság részesülhet a rendelkezésre álló keretbıl támogatásban. Az ökológiai gazdálkodás állami támogatásában áttörés volt várható már a 2000. évben, a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (2253/1999. X. 7. Korm. Határozat) 1999 ıszén történı elfogadása miatt, azonban a program nem indult el és így elmaradt a költségtérítéses rendszerrel szemben normatív, az ökológiai gazdálkodást az átállás után is, mindösszesen 1,7 milliárd forinttal támogató program. Azzal, hogy a program nem realizálódott nem csak a magyar mezıgazdaság EU- konform átalakítása csúszik, de elesünk a magyar mezıgazdaságba potenciálisan beáramló uniós forrásoktól is, amelyek társfinanszírozásként a magyar mezıgazdaságba tudnának beáramlani. 4.
A disszertáció új, vagy újszerő tudományos eredményei
a)
Az ökológiai gazdálkodás, mint az árutermelı mezıgazdaság egyik életképes, a konvencionális mezıgazdaság problémáinak nagy részét feloldó alternatívájának bemutatása, a problémák felvázolásával.
A dolgozat tartalmi megállapításai és az alkalmazott módszertani elvek alapján a következı új eredményeket emelem ki:
b) Az ökológiai gazdálkodás a legfrissebb adatokon alapuló hazai és nemzetközi fejlıdésének bemutatása.
c)
A Biokontroll Hungária Kht. tanúsítási adatainak összesítésébıl a tudományos kutatás alapjául szolgáló adatgyőjtési irányelvek létrehozása, ezek alapján az ökológiai termékek exportjának országonkénti és termékenkénti elsı tudományos elemzése.
d) Az ökológiai és a konvencionális termékek exportjának célországonként történı összehasonlító bemutatása, az eltérések és a hasonlóságok elemzése.
e) f)
Kérdıíves felmérés készítése és kiértékelése az ökoterméket valóságosan fogyasztók körének, vásárlói szokásainak megismerése érdekében. Konvencionális és ökopiaci fogyasztói árak összehasonlító vizsgálata huszonhét héten keresztül hét termék esetében, ezzel tudományos alapokon elsı ízben bemutatva a hazai ökopiacon fennálló, konvencionális piacokhoz viszonyított árszínvonal különbséget.
g) Az ökológiai gazdálkodás állami támogatásának elméleti alapjainak, valamint hazai és nemzetközi fejlıdésének, jelenlegi helyzetének szintetizáló bemutatása.
15 5. Az értekezés körében készített publikációk jegyzéke 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
BÁRSONY E. – MOKRY T (1999.): Néhány gondolat a biogazdálkodás támogatásáról. In: Biokultúra, 6. 14. p.
BÁRSONY E. – MOKRY T (2000.): Az agrár-környezetvédelmi programok támogatása az Európai Unióban. In: Külgazdaság 4 66-74. p.
FRÜHWALD F – MOKRY T. (1999.): Biotermékek belföldi piaca In: İstermelı, 5 69-70. p.
FRÜHWALD F. – MOKRY T. (1999.): Biotermékek belföldi piaca. In: Biokultúra, 6. 17. p.
KOLLÁTH M. – MOKRY T. (2001): Az ökológiai termelésbıl származó élelmiszerek fogyasztása Magyarországon. In: Növényvédelmi Tanácsok X. évf. Szept. 30-32. p. MACHÁCS A. – MOKRY T. (1999.): A biogazdálkodás fejlıdése NyugatEurópában. In: İstermelı, 5 43. p.
MACHÁCS A. – MOKRY T. (2000.): „Gazdálkodjunk okosan!” Ökológiai (bio-) gazdálkodás jövedelmezıségi kérdései In: Gazdálkodók kézikönyve. Május Budapest: RAABE M3.2 1-15 p.
MACHÁCS A. – MOKRY T. (2000.): BIO FACH 2000 – Bio az egész világ: konzervleves és pizza In: Biokultúra 3 3. p. MIKLAY G. – MOKRY T. (2001.): Magyar ökotermékek hazánk bel- és külpiacán In: Biokultúra Március-Április, XII. évf. 2. szám 24-25. p.
10. MOKRY T. – MACHÁCS A. (1999.): Nyugat-Európa elıre tör – ne maradjunk le. In: Biokultúra, 6. 7. p.
11. MOKRY T. – MACHÁCS A. (2000.): Biotermékek értékesítésének lehetıségei. 8792. p. In: SÁRKÖZY P. – SZİNYI E. (Szerk): Ökológiai gazdálkodás – a Biokultúra Egyesület Biogazda tanfolyamának jegyzete. Budapest: Biokultúra Egyesület
12. MOKRY T. (1999.): A biogazdálkodás perspektívái az EU-integráció tükrében. V. Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely
13. MOKRY T. (1999.): Biotermékek értékesítési lehetıségei In: İstermelı, 5 64-67. p.
14. MOKRY T. (1999.): Hungarian Bioproducts on the Inland and Western European Market. In: 2nd International conference of Phd Students University of Miskolc, Section Proceedings economics 353-355. p.
15. MOKRY T.(1999.): Biogazdálkodás, mint a minıségi agrártermelés egyik formája. XLI. Georgikon Napok Keszthely, Szeptember 23-24. (poszter)
16. MOKRY T. (2000.): A biogazdálkodás állami támogatása Lengyelországban In: VISION-2000 II. Az intézményrendszer helyzete és fejlesztése az agrárgazdaságban, az EU-csatlakozás tükrében
16 17. MOKRY T.(2000.): Áttörést hozhat a nemzeti program – Fejlesztenék a hazai biotermelést In: Világgazdaság Agrárgazdaság melléklete, Január 18. 1-2.p.
18. MOKRY T.(2000.): Szinte korlátlan felvevıpiacot jelent az EU In: Napi Gazdaság. Március 6. 7. p. 19. MOKRY T.(2001): Két nagyszerő lehetıség – Közvetlenül a biogazdától. In: Biokultúra XII. évf 4. szám 12-13. p.
20. MOKRY T.(2001.): Entwicklung und Perspektiven der biologischen Landbau in Ungarn. 1ST International Conference for Young Researchers. Gödöllı, szept. 4-5. 249-253 p.
21. MOKRY T.(2001.): Entwicklungen und Perspektiven des Öko-Landbaus in Ungarn (ZMP Öko Markt Forum. Megjelenés alatt.
22. MOLNÁR J. – MOKRY T.(2000.): Az ökológiai gazdálkodás fejlıdése és perspektívái Magyarországon. In: Gazdálkodás 56-62. p.