A TERMELÉSI FOLYAMAT MINÕSÉGKÉRDÉSEI, VIZSGÁLATOK 2.1 2.6 1.6
Az ivóvíz minőségbiztosítása Svájcban – a HACCP-elvű minőségbiztosítási rendszer gyakorlati alkalmazásai Tárgyszavak: vízminőség; HACCP; minőségtervezés; minőségbiztosítás; törvényi szabályozás.
Vízminőség és élelmiszerjog Az ivóvizet mint az élet semmivel sem helyettesíthető feltételét a svájci jogrend az élelmiszertörvények hatáskörébe utalja. Az új élelmiszer-rendelet szerint „az ivóvíz olyan természetes állapotában meghagyott vagy megfelelően kezelt víz, amely ivásra, főzésre, ételek elkészítésére és élelmiszerekkel érintkező tárgyak tisztítására szolgál”. A rendelet meghatározza az ivóvízre vonatkozó minimális követelményeket is, amelyek szerint az ivóvíznek mikrobiológiai, kémiai és fizikai szempontból egyaránt „élvezhetőnek” kell lennie. Az ivóvíz akkor élvezhető, ha fogyasztásának helyén – megfelel az ivóvízre vonatkozó higiéniai és mikrobiológiai előírásoknak, – nem lépi túl az ivóvízben levő idegen anyagokra és beltartalmakra megállapított határértékeket, végül – mind ízére és szagára, mind külsejére nézve kifogástalan. Az ivóvízellátás berendezéseit és szerelvényeit a mindenkor elfogadott műszaki szintnek megfelelően kell kiválasztani, bővíteni, módosítani és üzemeltetni, tulajdonosuknak képzett személyek általi ellenőrzéséről gondoskodni. A svájci élelmiszer-rendelet fontos eleme – az elmondottak szerint az ivóvízszektorra is – kötelezően előírt önellenőrzés. Ez a fogalom azt jelenti, aki élelmiszereket, adalékokat, vagy elkészítésükhöz, kezelésükhöz eszközöket, használati tárgyakat előállít, terjeszt, árusít, annak tevé-
kenysége keretében gondoskodnia kell róla, hogy termékei, árui megfeleljenek a törvényes követelményeknek.
A HACCP-koncepció A HACCP-t – mint megelőző minőségbiztosítási rendszert – eredetileg az élelmiszer-ágazat számára fejlesztették ki, de hamarosan más alkalmazásokban is elterjedt. A ma már világszerte ismert rövidítés a „Hazard Analysis Critical Control Points” elnevezést képezi le, amelyben (az adott témára vonatkoztatott, értelmező fordítással): – hazard = az egészség veszélyeztetése, – analysis = a veszélyeztetettség részletes vizsgálata, – critical = kritikus, a veszély elhárításában döntő jelentőségű, – control = irányítás, a körülmények felügyelete, „kézben tartása”, – point = a folyamatok egy-egy lépése, szakasza, mozzanata. A HACCP alkalmazásának további alapvető fogalmai: – a „veszélyeztetés”, ill. veszélyeztetettség” valamely terméket olyan, rossz irányban befolyásoló eseményt vagy körülményt jelöl, amely fogyasztójának egészségét közvetlenül veszélyezteti, – a „kockázat” egy káros esemény bekövetkezésének valószínűségéből és az ezáltal előidézett kár mértékéből képzett szorzat; a gyakorlatban többnyire a veszélyeztetés bekövetkezésének valószínűsége, – a „kritikus ellenőrzési/irányítási pont” (CCP) vagy irányítópont az a hely, lépés vagy szakasz, amelynél a felismert veszélyeztetés célzott és szabályozott intézkedés nyomán megszűnik vagy elfogadható mértékűre csökken. A HACCP ivóvízre való alkalmazásának lépései (I–VII.) I.
A veszélyeztetések és kockázatok elemzése céljából – a vízkivétel helyétől a felhasználónak való átadásáig készített felmérés, majd folyamatdiagramok, helyrajzok és hidraulikai vázlatok* segítségével megállapítandó, hogy mekkora valószí-
* Ezeken a (térképszerű) vázlatokon – a védelmi övezeten és forráson kívül – hivatkozási számokkal fel vannak tüntetve a veszélyt jelentő helyek: folyékonytrágya vagy fűtőolajtartályok, fák a vízkivétel közelében (gyökerek miatti veszély), hulladéklerakók, növényvédőszer-használat (az elszivárgás veszélye), főutak (balesetek során olajkiömlés lehetősége) stb.
nűséggel lehet (ill. kell), hol és milyen veszélyeztetésekkel számolni, – kockázatelemzés végzendő a helyzettől függő különböző pontossággal, azaz minőségi, mennyiségi vagy a kettőből kombinált szinten – múltbeli események kiértékelése, – ágazati és helyi vízszolgáltatási tapasztalatok, – a szakirodalom és szakvélemények mint információforrások felhasználásával. A vízellátás esetében kizárólag a víz minőségét, ill. a fogyasztók veszélyeztetését kell vizsgálni (pl. pénzügyi problémákat nem). Az intézkedések sürgősségét a kockázat nagysága szabja meg. II. A kritikus helyek („pontok”) megkeresése után el kell dönteni, hogy megszüntethetők, ill. veszélyük elfogadható szintre mérsékelhető-e. Ellenkező esetben ellenőrző mérésekre vagy állandó felügyeletre van szükség. A vízellátás minőségbiztosítása négy területet ölel fel: – a nyersvíz minőségét fenyegető veszélyeket a kivételnél kell elhárítani: a minőség-ellenőrzés módszerei és terjedelme a hidrológiai adottságoktól, a környezettől és a használat módjától függ, – a kivétel után a „nyers” vizeket egy- vagy többfokozatú tisztítási eljárással (1. táblázat) meg kell szabadítani a nem kívánt anyagoktól, részecskéktől, kórokozó mikroorganizmusoktól, – a mikroorganizmusok elpusztítására, ill. inaktiválására klór, klórdioxid, ózon vagy ultraibolya sugárzás alkalmas. 1. táblázat Víztisztítás Svájcban (a teljes ivóvízmennyiség százalékában) Kezelés
Talajvíz
Forrásvíz
Tóból nyert víz
Összesítve
Egyfokozatú
15%
18%
–
33%
Többfokozatú
8%
3%
18%
29%
Kezelés nélkül
16%
22%
–
38%
III. IV.
Valamennyi kritikus pontra meg kell határozni a kívánt állapotot és a tűréshatárokat. A felügyeleti programhoz minden kritikus pontra ki kell dolgozni egy-egy tervet, amely tartalmazza a megfigyelendő elemet, az el-
V. VI.
VII.
lenőrzés helyét és gyakoriságát, a felelős személy megnevezését, az eredményeket pedig rendszeres feldolgozásnak és értékelésnek kell alávetni. Amennyiben nem teljesülnek az irányítási feltételek, helyesbítő intézkedésekre van szükség. Minthogy a vízellátást veszélyeztető tényezők változnak, a minőségbiztosító rendszer teljesítőképességét és megbízhatóságát szabályos időközönként felül kell vizsgálni auditok megrendezésével és végtermék-ellenőrzéssel. A megfigyelt és mért adatokat tartalmazó dokumentumoknak napra készen rendelkezésre kell állniuk a megbízott személynél.
Új minőségbiztosítási rendszer bevezetése a svájci vízellátásba A Svájci Gáz- és Vízügyi Szövetség (Schweizerischer Verein des Gas- und Wasserfaches, SVGW) a vízellátás szolgáltatói számára – Wasser-Qualitätssicherung-System, WQS néven – kidolgozott egy, az adottságaikhoz alkalmazható minőségbiztosítási rendszert és elvégzi az üzemek WQS-minőségtanúsítvánnyal való ellátásának vizsgálati és elbírálási feladatait is. A WQS – a svájci élelmiszertörvényben előírt önellenőrzés gyakorlása mellett – a minőséget veszélyeztető tényezők és körülmények feltárására és becslésére, valamint a sérülékeny vagy labilis helyek, műveletek, módszerek, azaz a „gyenge pontok” megkeresésére és kezelésük lehetőségére terjed ki. A minőségtanúsítvány igazolja, hogy az átvilágított vállalat kifogástalan minőségű ivóvizet szolgáltat, betartja a törvényes előírásokat, a zavaró eseményekre megfelelően előkészített intézkedésekkel tud reagálni, berendezései elérik a mindenkori legmagasabb műszaki szintet, a felfedezett hiányokra, hibákra is kész a javító program és rögzítve van a kijavítás vállalt határideje.
Gyakorlati svájci példák a WQS alkalmazására és a WQS-minőségtanúsítvány értékelése 1. Birsfelden A birsfeldeni ivóvíz-szolgáltató üzemnél 1997-ben indultak a minőségbiztosítási rendszer kiépítésének munkálatai, amelyek során meg-
szabta a feladatokat – új ötletek és megoldások beépítésével együtt. Látható volt, hogy nincs kialakult „recept” a WQS vezetésére és kialakítására, sem lehetőség egy másik szolgáltató tapasztalatainak egyszerű átvételére. Az elkészítendő kockázatelemzést elsősorban az SVGW direktívái alapozzák meg. A kockázati jelentést – a munkatársak bevonásával, esetleg újabb gyenge pontok felfedezésével és a listára való felvételével – Svájcban felsőfokú műszaki képzettségű „kútmester” készíti el. Ezt követi a rendszer gyakorlatba való átültetése, amelynek nem szabad 12 hónapnál hosszabb időt igénybe vennie, mert így is fennáll annak a veszélye, hogy a minőségbiztosítás munkája jelentőségét veszti, értéke elkopik. Érdemes a kockázatelemzéssel külső céget megbízni, még a vízszolgáltató méretétől függő – 15 000-30 000 CHF költség sem tekinthető soknak az előítélet-mentes helyzetfeltárásáért, sokéves, csaknem eltemetett tapasztalatok felszínre hozásáért és felülvizsgálatáért, a gyorsan elhárítható egyes veszélyek felismeréséért, a meghozandó intézkedések szakszerű listájáért. Feltétlenül szükség van a kockázati tényezők időnkénti újraértékelésére. Ugyanis megváltozott munkamenet, kibővült ellátási terület, a szivattyútelepek átépítése, a tárolók felújítása stb. következtében igen gyorsan eltolódhatnak a kritikus pontok, és ehhez új ellenőrző lépéseket kell beiktatni és meghatározni. Minderről haladéktalanul tájékoztatni kell az illetékes személyzetet, szükség esetén kellő képzés elindításával. A birsfeldeni városközeli vízmű más nehézségekkel és kockázatokkal szembesül, mint a hegyvidéki vagy tóparti ellátóhálózatok. A levegő és a talaj fokozott környezetterhelése miatt elengedhetetlen a folyamatos vízelemzés, on-line feljegyzéssel. A védőövezetben levő telkek, parcellák megváltozott használata is erőteljes hatással lehet a talajvízre a kivétel környezetében. A víz igencsak „hosszú emlékezete” miatt a vízellátónak a távoli jövőbe tekintve kell időben terveznie és cselekednie, hogy ne legyen túl késő. Az üzemgazdasági szempontok érvényesítésének jelentőségét jól szemléltetik a szivattyútelepek: ha helyes azok beállítása, hogy melyik szivattyú mikor van be- és kikapcsolva, észrevehetően kisebb az üzemi energiafelhasználás. Érdemes befektetni a vezetékhálózat és a hálózati elemek folyamatos 1,5-2%-os felújítási arányába is. Ezzel csőtöréseket, szivárgási veszteséget, továbbítási költséget stb. lehet megtakarítani és nem utolsó sorban mérsékelni lehet az ivóvízhálózat szennyezésének veszélyét is.
2. Igis község vízellátása A 7500-as lélekszámú Igis község ivóvízellátó hálózatának kiépítésével és üzemeltetésével 2000-ben az önálló jogi személyiségű Industrielle Betriebe Igis-Landquart (IBIL) szövetséget bízta meg. Az IBIL évente 1340 M m3 vizet emel ki 60%-ban forrásokból, 40%-ban talajvízből. A kb. 78 km-es csőhálózat 1280 ügyfelet lát el. Az átdolgozott svájci élelmiszertörvény az ivóvizet is bevonja saját hatáskörébe és követelményrendszerébe, amelynek részét képezi az önellenőrzés. Az üzemi önellenőrzés feltételei: – önellenőrzési koncepció meghatározása veszélyelemzéssel, kockázatbecsléssel az irányítási pontok kijelölésével, – munkavégzési útmutatók a szabályozandó területekhez és irányítási pontokhoz (ki mit csinál, mikor és hogyan), – az utasításokat kísérő feljegyzések (ellenőrzési dokumentumok) és a körültekintő tájékozódás alapján a WQS-rendszert választották, mert a legalkalmasabbnak látszott arra, hogy segítségével eleget tegyenek a felsorolt követelményeknek. A község két kritérium – az önellenőrzés a vízellátásban és – a műszaki szabályok betartása teljesítését hangsúlyozta. A községi tanács illetékeséből, a vízmű- vagy kútmesterből, a tanácsadó mérnöki iroda szakemberéből, az IBIL igazgatójából 1999 tavaszán megalakult munkacsoport az SVGQW megbízottjával együttműködve 2000 novemberében már auditra kész állapotba hozta a vízművet, amely 2001-ben, elsőként Graubünden kantonban elnyerte a WQS tanúsítványt. Az önálló községi ivóvízellátás költségtételei a felállítására vonatkozó döntéstől a minőségtanúsítvány megszerzéséig eltelt másfél év alatt: – a napi munka keretében elkönyvelt összegek kb. 20 000 CHF, – a kézikönyv külső megbízással való elkészítése 31 000 CHF, – a szükségesnek ítélt beruházás a 2003-ban megismételt auditig kb. 13 000 CHF költséget jelentett. A WQS haszna Igis község számára: – a vízellátás hosszú távú építési és bővítési koncepciója, megfelelő ütemezéssel és költségbecsléssel (elsősorban ez motiválta a községi elöljárók döntését), – a meglevő néhány esetben 100 évesnél is régebbi kis vízellátó egységek helyreállítása olykor kicserélése, hitelek felvételével a sürgősnek felismert munkákhoz,
– a teljes községi ivóvízellátás módszeres felmérése, a munkafolyamatok, ellenőrzések, állapotfelvételek és kárjelentések dokumentálása; így a helyi vízellátás mindenkori helyzetéről rendelkezésre áll jelentés- és adatgyűjtemény, – a vezetékhálózatban lyukak, szivárgások helymeghatározására szolgáló rendszer és program kidolgozása mint a továbbiakra kijelölt feladat. 3. Mettmenstetten, a vízellátás minőségbiztosítása A Mettmenstetteni Vízellátó Társulás (Wasserversorgungs-Genossenschaft Mettmenstetten, WVM) 3500-as összlélekszámú falu- és tanyakörzet ivó-, használati és tűzoltóvíz-ellátásáért felelős. A WVM össze van kötve három regionális szolgáltatóval, ami lehetővé teszi a fogyasztási csúcsok lefedését hosszú távon és az átmeneti vízhiányok pótlását. A községek és kisebb települési egységek vízszükségletét 50–80%-ban saját források vize, a fennmaradó részben talajvíz és távvízellátás elégíti ki. A terület napi vízfogyasztása jelenleg átlagosan 850 m3, 1300 m3-es nyári maximummal. A vízvezeték-hálózat teljes hossza kb. 35 km. A WVM vezetősége – a Zürich-Kanton Hulladék-, Víz-, Levegő- és Energiaügyi Hivatalának felszólítására – az SVGW által 1997-ben kidolgozott WQS adaptálásával készítette el saját vízellátásának minőségbiztosítási rendszerét. A munkát a testület szakértői csoportja tanácsadó cég igénybevétele nélkül végezte el, az önellenőrzés koncepciója alapján. Az első feladat itt is az aktuális állapotfelvétel volt, amelyhez – a hidraulikai térképvázlatokat, – a szükségállapotra vonatkozó terveket, – a szerződéseket és szabályzatokat, valamint – a berendezések leírásait használták fel. A WQS központi magját képező „Kézikönyv” összeállításához rendelkezésre állt az SVGW-koncepció valamennyi konkrét és dokumentum jellegű eleme: – az ellenőrök jegyzőkönyvei, – a koncessziók, védőövezetek ismertetése, – szerződések, – vízminták, – tervek, tervrajzok.
Az állomány- és állapotfelvételt az egyes berendezések veszélyelemzése követte, a csatolt elhárítási javaslattal, majd az elsősorban építési „gyenge pontok” minősítő meghatározása, azzal a záradékkal, hogy az elsőrendű prioritásúakat három hónapon belül meg kell szüntetni. A WQS kidolgozása és megvalósítása kb. 150 munkaórát vett igénybe; az audit utáni átdolgozásokra és kiegészítésekre további 50 órát kellett fordítani. Az egész átfogó program megvalósítása több mint két éven át tartott. A 2002-ben lefuttatott próbaüzem bebizonyította a WQS gyakorlati értékét és problémamentes alkalmazhatóságát. A WVMnél a rendszer legnagyobb hasznát a vízellátás egész szervezetéről, műszaki és épített egységeiről, folyamatairól és műveleteiről készült állapotfelvételben látják. A WQS-ről 2003-ban tartott audit alkalmával kiderült, hogy – a veszélyelemzést szabatosabban és kritikusabban kell elvégezni, – az SVGW minőségtanúsítványának megszerzéséhez dokumentálni kell mind a saját munkatársak, mind a beszállítók és a vezetéképítők „kompetenciáját” (szakértelmét, jártasságát), végül – a védelmi övezetek vizsgálata és felügyelete pontosabb elemzésre szorul (aminek a jövőre nézve rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítani). Az SVGW-tanúsítvány három évre szól és további megvalósítandó ajánlásokat tartalmaz. A WQS tehát állandó folyamat és mint feladat, annál kevésbé zárható le, mivel Mettmenstetten fogyó népességű község lévén, infrastrukturális alkalmazkodást, átalakításokat igényel, a műszaki szinten tartás mellett. 4. A romanshorni Elektromos és Vízmű A Wasser- und Elektrizitätswerk (EW) Romanshorn 1894-ben létesült néhány parti község ivóvízellátására a Bodeni tóból, a vízműhöz tartozó vezetékhálózattal együtt. A létesítmény kezdetben csak a vizet továbbító szivattyúk hajtására állított elő villamos energiát, de hamarosan eladásra is termelt. Az EW Romanshorn az elmúlt 100 év alatt újabb vízkiemelővel, víztisztítóval, 1977-ben víztározóval gyarapodott, és az ivóvízzel ellátott terület 1995-ös bővítésével elérte jelenlegi állapotát és méretét. Ekkor lépett hatályba Svájcban az önellenőrzésen és a termékfelelősségen alapuló új ivóvízrendelet. Ezzel kapcsolatban az EW Romanshorn vezetősége elhatározta, hogy megszerzi az SVGW-től a WQS-tanúsítványt, ami különösen nagy feladat volt a partnerközségek-
kel együtt 12 500 főt ivóvízzel ellátó, saját vízkiemelő- és vízkezelőművel rendelkező vállalat számára. Ehhez összegyűjtötték a kivételi és elosztóberendezésekről, a munkavégzésről, a minőségi irányelvek szerinti ellenőrzésekről stb. szóló, 1997 óta rendszeresen vezetett nyilvántartást és feljegyzéseket, majd mindezeket külső tanácsadó segítségével, részben táblázatos formában rendszerezték. A 2000-ben kiállított tanúsítvány igazolja, hogy az EW Romanshornnál teljesülnek a vízellátásban – az önellenőrzés, – a mindenkori műszaki szintnek megfelelő állapot és üzemelés feltételei, továbbá, hogy – a munkavégzés tervszerű, az önellenőrzés szabályos. A 2003 januárjában tartott ismételt audit nyugtázta az első alkalmával megfogalmazott ajánlások végrehajtását, és helyesnek találta a további vállalati célokkal, korrekciókkal és finomításokkal kitűzött utat. Összeállította: Dr. Boros Tiborné Kamm, U.: HACCP-Methode in der Wasserversorgung. = GWA Gas Wasser Abwasser, 84. k. 4. sz. 2004. p. 233–240. Brauer, R.: WQS Qualitätssicherung in kleinen Wasserversorgungen. = GWA Gas Wasser, Abwasser, 84. k. 4. sz. 2004. p. 241–249.
