Az istállótrágya kezelése. A földmíveléssel foglalkozó fıtörekvése, hogy talaja minél nagyobb termést adjon. Ezen törekvés igen dicsérendı, de ritkán vezet kellı eredményre, és pedig fıleg azért, mert a gazda megfeledkezik arról, hogy neki elızetesen elégséges növényi tápanyagot kellett volna talajában felhalmozni, amibıl a növények kellıképen táplálkozhatnának. Megtörténik sok esetben, hogy elegendı mennyiségü trágya vitetett ugyan ki a szántóföldre, mindamellett a gazda igényei és reményei nem valósultak egészen. Most már töprenkedik, gondolkozik, keresi a hibát, az okot; de csak ritkán jön rá, hogy a szántóföldre kihordott trágya csak félannyit vagy annyit sem ér, mint amennyire ı azt becsülte, mivel növényi tápanyagainak nagy részét elveszté - részint az istállónak rossz padlózata, részint az udvaron való rossz kezelés vagy éppen nem kezelés miatt s mert a híg trágyával, a trágyalével nem törıdött. Egy gazdaságban sem szabadna hiányozni trágyatelepnek, mely a viszonyoknak és körülményeknek megfelel, hol a trágya a gazdasági tudomány eddigi vívmányai és czélszerünek bizonyult eljárás szerint kezeltetnék; minek alapján az abban lévı növényi tápanyagokat visszatartva, azt gazdaságunk emelésére, virulására fordíthatjuk. E tekintetben a gyakorlat még minálunk szomorú képet nyujt. A kisgazdák sokszor tudomással sem birnak trágyatelepek létezésérıl s a trágyának mikénti kezelésérıl. A középbirtokosok, ha tudják is, hogy a czélszerü trágyatelepek mily hasznothozók lehetnek, mégsem alkalmazzák gazdaságukban; hogy miért? azt talán csak ık tudnák megmondani. Sıt még nagy birtokot is nevezhetnék, hol a trágyatelep ismeretlen valami. Pedig, ha a gazdák annyi fáradságot vennének maguknak és megtekintenének oly gazdaságokat, hol a trágyát kellıleg kezelik, és összehasonlitanák azok termését a sajátjukkal: bizonyosan meg volnának lepve a különbség által; meggyızıdnének arról, hogy az a kis költség, amit a trágyatelepbe fektetnek, s az a csekély munka, mit a kezelésre forditanak, százszorosan megtérül a termésben. A mi gazdáink trágyatelepe az egész udvar. A trágyát ugyan egy helyre hordják, sıt némely gondosabb gazda még sekély mélyedést is váj neki, hogy a leendı trágyadombnak biztos alapja legyen s egy jókora erıs esı szét ne hordja az egész udvaron. De a sekély mélyedés csakhamar megtelik trágyalével és esıvízzel, mely utóbbi a trágyahalmazt át- meg átjárja, abból a legfontosabb növényi tápanyagok nagy részét kivonva, mint trágyalé az udvaron minden irányban, csermelyek módjára csergedez, bőzzel töltve be az egész házat és környékét. De mi több, még maga a gazda árkot is húz kapuja alatt, hogy annál könnyebben kifolyhasson a trágyalé az utczára, bı tápanyagot szolgáltasson az ott burjánzó bogáncsnak és több más haszontalan s alkalmatlan dudvának. A talajba ivódott részek meg gondoskodnak, hogy a levegı folyton meg legyen fertıztetve. Ha az udvaron kút van - ami ritka gazdasági udvarban hiányzik, - nagyobbrészt a trágyadomb szomszédságában van elhelyezve, vagy ha nincs ott, a trágyalécsermelyek valamelyike bizonyosan beleszolgál. De elégséges az is, ha a trágyalé a talajon keresztülszivárog - mi könnyen áteresztı homoktalajon több méternyi távolságra is megesik s a vizet büdössé, ihatatlanná, egészségtelenné teszi és járványos betegségeknek kiinduló pontjává válik. A gazdának tehát elsı gondja és igyekezete a trágyának czélszerü kezelése legyen, ha gazdaságát virulónak, hasznothozónak óhajtja. Az alábbiakban az istállótrágyának kezelésével fogok foglalkozni. A trágya kezelése az istallóban. Háziállataink ürüléke - amint az mindenki elıtt ismeretes - kétféle, ú. m. szilárd (azaz a meg nem emésztett takarmány) és híg (vagyis a megemésztett tápanyagoknak a vesék által
való kiválasztott része: a vizelet). Ezen ürülékeknek az alommal való keveréke képezi az istállótrágyát. A trágya kezelésének czélja: annak veszteségektıl való megóvása. Veszteség lehet híg ürülékekben, a szilárd ürülékeknek oldható anyagaiban s az ezek bomlásánál, rothadásánál keletkezett légnemü testekben. Az emlitett és beállható veszteségeknek elkerülése czéljából gondot kell forditani az állatok állóhelyeire, az almozásra s a légnemü anyagok megkötésére, illetıleg azok keletkezhetésének megakadályozására. Az állatok állóhelyei akkép legyenek készítve, hogy a híg ürülék s az abban oldható anyagok, egyszóval a trágyalé - mely fıleg azért igen értékes, mert a növények által könnyen fölvehetı, tápanyagokban gazdag - át ne eresztessék a földbe. Mi igen könnyen megtörténik, ha az állóhelyet egyszerü és könnyen áteresztı talaj képezi. Kisebb gazdaságokban czélszerüen alkalmazható az erısen kötött és jól ledöngölt agyagállóhely. A kötött agyagnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy a folyadékot át nem ereszti, ámbár szintén vesz magába kevés folyadékot; mi azonban nem megy veszendıbe, ha azt évenkint egyszer megújítjuk s a régit a trágyatelepre hordjuk. Nagy gazdaságokban, hol több tıkével rendelkeznek, már legnagyobbrészt kötött agyagalapra, téglából épitett és cementtel összekötött állóhelyeket alkalmaznak. Lóistállókban a téglák élükkel, illetıleg vastagságukkal lesznek beépítve; míg szarvasmarháknál, minthogy széttöréstıl nem kell tartani, a téglák lappal fektethetık. Nálunk sok vidéken még most is divatban van a fapadló-állóhely - az úgynevezett hidlás, mely alatt mélyedés van készítve, hogy a trágyalé ott összegyőljön, mi a padló hézagain jut oda. A padló alatt összegyőlt trágyalé egy része a földbe szivódik, kivált ha az csak laza föld vagy éppen homok, aminı esetleg ott volt. A padló alatt összegyőlt trágyalé, valamint ennek eltávolítása után a laza talajba ivódott folytonos bomlásban, rothadásban van. A képzıdött értékes légnemü testek, melyek közül az ammoniák fontos és becses növényi tápanyagot képez, elvesznek, de egyszersmind az istálló levegıjét megfertıztetve, az állatok egészségére károssá teszi azt. A fapadló-állóhelyek - a fentiek szerint - határozottan elvetendı. Heiden kisérlete szerint egy kövekkel kidöngölt szarvasmarha-istállóban a föld még 2 m/ mélységben is egészen át volt ivódva trágyalével. Az almozásnak igen fontos szerepe van, a veszteségek elkerülését illetıleg, de egyszersmind czélja: az állatnak száraz fekhelyet nyujtani. Az alomnak feladata elsı sorban a szilárd és híg ürülékeknek lehetıleg teljes fölvétele. Ebbıl kifolyólag az ürülékek s az alom között bizonyos összefüggésnek kell lenni, mert minél több és vízdúsabb az az ürülék, annál több alom szükséges annak fölvételére. Az ürülékek minı- és mennyisége pedig függ fıleg az állatok takarmányozásától, azaz: a takarmány minıés mennyiségétıl, valamint az állatok nagysága, kora, neme s az általok végeztetett munka is befolyásolja azt. Heiden szerint a ló és szarvasmarhánál az alomszalma a légszáraz takarmány egynegyedét képezze; sertéseknél pedig - a vizeletet véve tekintetbe – fejenkint naponta 420 g/-ot ajánl. Az almozás tekintetében a gazdák véleménye igen eltérı, mert péld. egy lóra naponta 2·2k 3·4 /g, egy szarvasmarhára 2·8-5·6 k/g szalmát számitanak. A sertésekre vonatkozólag Eldenában, hol a sertéstenyésztés nagyban üzetik és jó hírnévvel bir, következıleg almoznak: egy kan 6·4, egy sertés 4·2, egy malacz 1·7, középértékben 4·1 k/g alomszalmát kap naponta. Hízósertés 3·4 k/g -ot. A sertés is szereti a tisztaságot, s azt megadva neki a kellı almozással, jól is tenyészik. Juhoknál -Block szerint -télen 187, legeltetéskor 140 g/ alomszalma adassék fejenkint egy napra.
Atrágyának bomlásánál, rothadásánál légnemü testek is képzıdnek; így különösen az ammoniák, mely a szintén keletkezett szénsavval vegyülve, mint szénsavas ammonium elillan. Hogy ezen fontos növényi tápanyag el ne vesszék, különféle conserválóanyagok lettek ajánlatba hozva - részint a keletkezett ammoniák megkötésére, részint a trágya bomlásának lassitására, illetıleg teljes megakadályozására. Ezen kötı-conserválóanyag közül a czélnak - már egyszerü kezelésüknél fogva is legjobban megfelel a gipsz és a kálitrágyasók. A gipsz - amint ismeretes - fehér test, vegyi összetétele kénsavas mész. A gipsz a trágya rothadásánál keletkezett ammoniákot, illetıleg szénsavas ammoniumot leköti, amennyiben azt átalakítja kénsavas ammoniummá és szénsavas mész is képzıdik. Mind a két test szilárd lévén s igy a trágyában marad, de sıt a gipsznek mesze is a trágya gazdagitásához járul. A gipsz továbbá a trágya bomlását, rothadását is nagy mérvben akadályozza. Dr. Schulze kisérletei szerint egy lóra naponta elegendı 187, egy ökörre 280 g/gipsz. Sertéseknél és juhoknál a fölület szórva-vetés módjára hintendı be. Eldenában tett kisérletek szerint 26 lóra naponta elegendı volt 4·5 k/g gipsz, hogy az ammoniák-szag eltünjék, illetıleg érezhetı ne legyen. A gipsznek elınyös hatását Christiani következı kísérlete igazolja: szerinte, egy 3·93 q élısúlylyal biró ökör, 50 k/g élı súlyra naponkint 1·96 k/g szénaértéket s a takarmánykeverék egyötödét kitevı almot számítva, egy év alatt 130·18 q trágyát adott, melyhez naponta 841 g/ gipsz lett téve. Ez a trágya 50 frttal (100 márka) értékesebb volt, mint a nemgipszezett; mi a trágyázási és termelési kisérletekbıl kiderült. A kálitrágyasók közül különösen a kénsavas magnesiumot tartalmazóknak nyujtandó elıny, amennyiben ezen só képes leginkább az ammoniákot, illetıleg szénsavas ammoniumot lekötni. A kénsavas magnesiumsónak még az a jó tulajdonsága is van, hogy az oldható phosphorsavsóknak phosporsavát phosphorsavas ammoniummagnesia-vegyületté alakítja, mely - mint ilyen - oldhatlan lévén, leköttetik. Továbbá a kálitrágyasókkal behintett trágya nem melegszik föl - tehát a rothadást gátolja s a trágyatelepen több ideig nedves marad. A kálitrágyasóknak conserválásra való alkalmazása kivált azon gazdaságokra bir nagy fontossággal, amelyek káliban hiányt szenvednek. Ezen czélnak, különösen jól megfelel a stassfurti ırölt nyers kainit, mely kénsavas magnesium, chlorkálíum és vízbıl áll. A kainitból egy szarvasmarhára naponta 280 g/ elegendı. Meddig hagyassék a trágya az istállóban ? Erre vonatkozólag a gazdasági irók igen eltérı nézetben vannak. Némelyek szerint a trágyát naponkint egy-kétszer kell kihordani, mások elégségesnek tartják a trágyát hetenkint egyszer-kétszer kivitetni. Sıt vannak olyanok is, mint péld. Block, ki, különösen a szarvasmarhánál, 2-4 hónapig ajánlja a trágyát az állatok alatt hagyni. Taglaljuk e kérdést bıvebben, hogy kitünjék: melyik tanácsot lesz legczélszerőbb követésre elfogadni? Ha a czél csupán csak a trágyatermelés és az állatok egészségi állapota figyelmen kivül lesz hagyva, az - esetben elınyös a trágyát huzamosabb ideig az állatok alatt hagyni; minek elınyei a következıkben összpontosíthatók: a trágyalé az alomszalmát egészen átitatja és jobban lesz visszatartva általa, a szilárd ürülékkel jobban keveredik; minek folytán az alom és ürülék egyenletesebb tömeggé válik. Az egyenletesebb keveredés, valamint az állatok által való letaposás folytán a trágyának felbomlása részben gátolva lesz, mert a levegı hozzájutását, illetıleg bejutását nehezíti; mi a bomlásnak egyik fıtényezıje. A trágya hımérséke egyenletesebb, mert a különbözı külbefolyásoknak – ú. m. nedvesség, szárazság, szelek - nincsen kitéve, mint a szabadban; minek folytán a rothadás egyenletesebben megy
végbe. A képzıdött ammoniák jobban lesz lekötve. Ambár az ammoniák egy része le lesz is kötve, mindamellett szükséges idınkint kötıszereket - péld. gipszet - alkalmazni, különösen forró nyári napokon, amikor a rothadás erısebb s a levegı igen megtelik ammoniákgızzel. Mindezen elınyöket azonban czélszerü trágyatelep által is elérhetjük. Hogy ha a trágya hónapokig az állatok alatt lesz hagyva, akkor az istállónak sokkal hosszabbnak, szélesebbnek és magasabbnak is kell lenni. Az istállónak oly magasságot kell adni, hogy a legnagyobb trágyamagasság mellett az állatok számára még oly tér maradjon, miszerint kellı mennyiségü levegıvel legyenek ellátva. A jászoloknak mozoghatóknak kell lenni, azaz: hogy azok a trágya magasságához mérten fölebb vagy lejebb állíthatók legyenek. Bobsin szerint egy tehénnek, ha a trágya négy hónapig marad az istállóbun, 6·4-6·7 m/2 területre van szüksége. Mert szerinte a trágya ezen idı alatt 2·2 m/ magasságot ér el. De sıt egy állatra 10 m/2 területet is adnak s az istálló magassága 3·76-4·71 m/ . Rendes körülmények mellett mikor t. i. a trágya naponta lesz kihordva - csak 1·1-1·4 m/ hosszt és 2·4-2·8 m/ szélességet, azaz 2·5-4 m/2-t számitanak egy állatra. Az e czélra berendezett istállók sokkal többe kerülnek, mint ha a trágya naponta lesz eltávolítva. Az almozásnak ez esetben is naponta két-háromszor kell megtörténni. Az ürülékek többször hátulról elıre huzandók, hogy egy helyen nagyon föl ne halmozódjanak; miáltal az egyenletes keveredés lesz elısegítve s az állatok állóhelye is jobb. Egészségi szempontból tekintve a dolgot, a következık tapasztaltattak: az állatok alatt felhalmozódott trágya bomlásánál nagymennyiségü ammoniák, szénsav és több más légnemü test képzıdik, amelyeknek képzıdését, illetıleg lekötését - különösen forró nyári napokon conserválóanyagok alkalmazása által sem lehet egészen megszüntetni. Ezen gázok az istálló levegıjét betöltik, az állatok nyákhártyáit erısen megtámadják, minek folytán a külbefolyások iránt igen érzékenyek lesznek. A lovak szembetegségbe esnek. Litthauban péld. a lovak sokat szenvednek szembajokban, minek következtében sok vak ló is van, mert a trágyát hetekig az állatok alatt hagyják. A szarvasmarhák - az ürülékek felbomlása következtében - lábbajokat kapnak, mi a puha részek kifekélyesedésében s a paták meglágyulásában jelentkeznek. A tejelıállatoknak tejmirígyeire is káros hatással van. A trágyának az istállóban való kezelése mellett - amint az a juhtrágyánál szokásban van a következı okok szólnak: csekély munka- és költség-felhasználás, igen sok trágya egyenletes, de nem igen rothadt állapotban. Ezek ellenében állíthatók mint hátrányok: nedves takarmány mellett (zöldtakarmány, moslék) sok alomszalmának az elhasználása, költségesebb istállónak épitése s az állatok egészségére gyakorolt káros befolyás, az istállónak magas hımérséke s a képzıdött légnemü testek befolyása folytán, valamint a tejre való káros hatás. 1 ) A fentebbiek alapján, hogy állataink egészségesek s a trágya jó legyen, a trágyának az istállóban való kezelését el kell vetnünk s a trágyát naponta két-háromszor czélszerü trágyatelepre hordjuk s azt ott tovább kezeljük. A gyakorlatban a juhok trágyáját 2-6 hónapig az állatok alatt szokták hagyni, honnét az közvetlen a szántóföldre lesz kihordva. Ezen kezelési mód a juhoknál sem helyeselhetı - a már elısorolt okok miatt, - de különösen az állatok egészségét véve tekintetbe. A juhtrágyát is naponkint kell kihordani a trágyatelepre s azt a többi trágyával együtt; vagy ha a gazdának tiszta juhtrágyára van szüksége, külön kezelendı. A juhtrágyának az istállóban való kezelésénél, ha kellıleg lesz almozva, részben maga az állat gondoskodik annak conserválásáról, amennyiben az ide-oda való futkosás által erısen letapossa azt s az ürülék egyen1etesen összekeveredik az alommal. A juh kevés vizelete 1
Lásd e kérdésrıl a „Mezıgazdasági Szemle” II. évfolyamának III. füzetét.133. lap.
teljesen föl lesz véve az alom által. Ezen conserválás azonban nem elégséges, mirıl az aklokban uralkodó erıs ammoniák-szag tanuskodik; hanem magának a gazdának is oda kell hatni, hogy e könnyen bomló trágyánál keletkezett ammoniákot lekösse - egyrészt az állatok egészsége kedvéért, másrészt, hogy e fontos növényi tápanyag el ne vesszen. Itt is elınyösen alkalmazható a gipsz, mint péld, egy rész gipsz és két rész homokkeverékkel minden másodvagy harmadnap a trágya fölülete behintendı. Hogy mily értékkülönbség van a gipszezett és nemgipszezett juhtrágya között, az Christiani következı kisérletébıl kitünik: Christiani öt-öt juhot két külön rekeszben tartott. Az egyik rekeszben a trágyát deczember 18-tól márczius 6-ig gipszszel kezelte; mint péld. deczember 18-tól január 5-ig minden két napban két marok, január 5-tıl február 5-ig négy marok, február 5-tıl márczius 6-ig hat marok gipszet hintett el, mely két rész homokkal volt keverve. Márczius 6-án mind a két trágya a szabadban külön-külön rakásba lett téve s a gipszszel kezelt még hat marok gipszkeveréket kapott. Mostanáig a gipszezett trágya 0·27 H/l gipszet és 0·55 H/l homokot kapott, s az egész trágyának súlya 577·5 k/g, míg a másiké 565 k/g volt. A trágyák 28 napig rakásokban voltak, amikor azok április 8-án szántóföldre lettek vive, hol kis rakásokban május 3-ig állottak. Mind a két trágyánál ugyanazon minıségü talajnak egy morgenje = 25 ár 53 m/2, 41/3 füderrel = 60·6 q-val lett megtrágyázva és burgonyával bevetve. A gipszezett trágya után 947 k/g burgonyatöbblet volt. 50 k/g burgonya, 1 frt 20 krral számítva, 22 frt 72 krt eredményezett; levonva ebbıl a gipsz árát, 2 frt 70 krt, s a behintést 30 krba számítva, a tiszta többlet 19 frt 72 kr. A trágyatelep. Amint említve volt, a trágyát naponta két-háromszor a trágyatelepre kell hordani, hogy az czélszerüen kezelhetı legyen. A trágyatelepen való kezélésnek czélja és feladata, amennyire csak lehet: egyenletes trágyának a nyerése, amely minél nagyobb mennyiségü oldott szerves és szervetlen növényi tápanyagot tartalmaz. De egyszersmind czélja: a trágyát veszteségektıl - a lehetıséghez képest - megóvni. Veszteség állhat elı a trágyalének elfolyása s a talajbaszivárgás által, valamint a trágya bomlásánál keletkezett légnemü anyagok elillanása által. Hogy milyennek kell lenni egy czélszerü s az igényeknek megfelelı trágyatelepnek, az az alábbiakból kitünik. A trágyatelepnél nagy gondot kell forditani annak talapzatára, amelynek nem szabad áteresztınek lenni. A talapzatot képezheti erısen ledöngölt kötött agyag, még jobb cementbe épitett kı- vagy téglaépítmény. A téglák élükkel építtessenek be. Hogy mily veszteségeket okozhat az, ha a talapzat áteresztı, azt Ritthausen-nek következı észlelete tünteti föl. A trágyatelep alapzatát vályogos föld képezte, mely a levegın, hosszabb állás után, kékesbarna színt öltött. Egy méter mélységbıl vett talajpróba következı százalékos összetétellel birt:
Föltéve, hogy a phosphorsav háromnegyed s a káliuméleg egyketted része a trágyából került oda - a többi már eleve a talajban foglaltatott, - föltéve továbbá, hogy a telep területe 492·5 m/2 s a beszivódás csak 0·9416 m/2 mély volt: akkor a veszteség phosphorsavban 3600, káliuméleg 3000 k/g. A trágyatelepet - amennyire csak lehet -közel az istállóhoz építsük; de úgy, hogy az istálló s a trágyatelep között egy szekér kényelmesen elmehessen. Ezáltal a trágyakihordásnál idı lesz kimélve s az elhullás által való veszteség kisebbedik. Továbbá, hogy a csatorna, mely a trágyalét az istállóból egyenesen a trágyatelep trágyalétartójába vezeti, rövidebb legyen, azaz kevesebbe kerüljön. A trágya telep 1-1¼ m/-nél mélyebb ne legyen. A mélyebb trágyatelep hátránya, hogy az 11¼ m/-nél magasabban rakott trágya jobban átmelegszik, hamarább bomlik; mi légnemü anyagoknak veszteségével jár, valamint nehezíti a trágya kihordását is. A mélyitést a szélektıl a közepéig fokozatosan kell eszközölni, nem pedig mindjárt a szélén függılegesen adni meg a mélységet. A trágyatelepnek bizonyos lejtést kell adni vagy a közepe, vagy az egyik sarka felé, hol a trágyalétartó foglal helyet a trágyaról leszivárgó trágyalének a fölvételére. A trágyalétartó négyszögletü vagy hengeralaku kút, mely kıbıl vagy téglából van építve és cementtel vízáthatlanná téve. A mélysége olyan legyen, hogy a trágyalé s a vizelet könnyen befolyhasson és az egész folyadékot befogadhassa. A trágyalétartóba egy nyomó-szivattyú helyezendı, melynek segélyével a trágyalé a trágyának öntözésére használható legyen. A trágyatelepet védeni kell az áradásoktól, illetıleg a víznek bejutásától, a nap közvetlen sugaraitól s a szelektıl. A trágyatelepre csak az a víz jusson, ami reá esik; minden más víz ellenében, mint péld. az esızés következtében az udvaron keletkezett pocsolyáktól védve legyen, a következı okoknál fogva: mert a trágya igen megnedvesedik s az alapzat, ha mégoly jó is, ki lesz lúgozva, megrongolva, miáltal kiszámíthatlan veszteség áll elı. A túlnedves trágya az úgynevezett hideg rothadásba megy át, miáltal savanyú humusanyagok keletkeznek, melyek a növényzetre ártalmasak. Továbbá a víz alatt való rothadáskor a szerves anyagokban foglalt nitrogen nagy része mint nitrogen kiszabadul s elvész a gazdaságra. A víz a trágya súlyát szaporítja s annak kihordási költségeit tetemesen nagyobbítja. A víz betódulásának megakadályozására a trágyate1ep 1/3-1 m/ magas fallal körülvétessék. A nap közvetlen sugarai a trágyát erısen kiszárítják és fölmelegítik, minek folytán igen gyors rothadás áll be, mi légnemü anyagok veszteségével jár. A szelek, szintén szárítják a trágyát és következménye: a gyorsabb rothadás. A nap közvetlen sugarai s a szelek ellen védhetı a trágyatelep fáknak körülültetése által. Oly fák alkalmazandók, melyek gyorsan nınek, sőrő lombbal birnak s a trágyatelep közelségét elbirják; ilyenek péld. a fehér nyár (Populus alba) és a szürke nyár (Populus canescens). A fákat nagyon közel a trágyatelephez ültetni nem szabad, mert azoknak gyökerei a telepbe hatolhatnak s a tömény tápanyag következtében elvesznek; de egyszersmind a szekérrel való hozzáférhetést nehezitené. A trágyatelepek rendes alakja a hosszukás négyszög. A trágyatelepnek területe, nagysága függ a marhaállománytól, a takarmánytól s az idıtıl, ameddig a trágyát rajta kell hagyni. Ha a trágya 1¼ m/ magasan lesz rakva; akkor egy lóra 10, egy szarvasmarhára 7, egy sertésre 2, egy juhra 0·75 m/2 terület számitandó. Befedessék-e a trágyatelep vagy sem? Vessük egybe annak elınyeit és hátrányait s fıleg azt: valjon a befedett trágyatelep elınyei ellensúlyozzák-e a befektetett költségeket? A fedéllel ellátott trágyatelepek elınyei a következık: a trágya nedvessége egyenletesebb, minek következménye az egyenletesebb bomlás. Esıvíz által térfogata nem nagyobbodik.
Hátrányai: a befedés költsége tetemes, mely majd annyiba kerül, mint az egész trágyatelep és folytonos jávitást igényel. A trágya magában véve szárazabb, meleg nyári napokon könnyebben kiszárad, miért sokkal többször kell azt megöntözni. Angolországban az ez irányban tett kisérletek semmi különös elınyöket nem mutattak a fedett trágyatelepeken kezelt trágyának a javára.
A fentebbiekbıl következik, tehát, hogy a trágyát fedetlen trágyatelepen kezeljük, mert a fedett trágyatelepen kezelt trágya által nyujtott elınyöket a befedés költségei fölemésztik. Mily változason megy át a trágya a trágyatelepen? A trágya - amint az ismeretes - az állatok szilárd és híg ürülékeibıl s az alomból áll. Ezek szerves és ásványi anyagokból állanak. A trágya bomlásánál, rothadásánál fıleg a szerves testek jönnek tekintetbe, melyek a bomlást tekintve, két részre oszthatók, ú. m. nitrogentartalmuakra és nitrogenmentesekre. A nitrogentartalmuakat istmét könnyebben és nehezebben bomlókra oszthatjuk. A nitrogentartalmu anyagok között legkönnyebben bomlanak a vizeletben található festanyagok: hugyan- és hippursav, valamint a kivált s a bélsárban foglalt emésztınedvek. A többiek többé-kevésbé nehezebben bomlanak. A legellenállóbbak a szalma nitrogentartalmu anyagai. Atrágyának nitrogentartalmu anyagainak bomlása, rothadása azonnal bekövetkezik, amint az ehhez szükséges föltételek, ú. m. kellı nedvesség és hımérsék, megvannak; mint péld. alsóbbrendü gombák életmőködése folytán, valamint bizonyos erjanyagok következtében, mely utóbbiak a gombák által képzıdnek. Ezen alsóbbrendü gombák megélhetése s életmőködése - a kellı mértékü nedvesség és hımérséken kivül - függ még bizonyos minı- és mennyiségü ásványi anyagok, valamint magasabbrendü szén- és nitrogenvegyületek vagy pedig ammoniák és magasabbrendü nitrogenmentes szénenyvegyületek jelenlététıl is. Mindezen föltételek a trágyában megvannak. A rothadásnak légnemü végtermékei: szénsav, ammoniák, illetıleg salétromsav, víz, nitrogen, kénhydrogen és szénhydrogen. A nitrogenmentes szerves anyagoknak - ú. m. növényrost, lignin, paraanyag, felhám, keményitı és zsírnak - bomlási föltételei az elıbbiekkel megegyezik. Ezek egy részébıl keletkeznek a humusanyagok és humussavak. Az utóbbiak aljakkal vegyülve, a trágyának sötétbarna szinét adják. A humussavak elsı sorban az ammoniákat kötik meg. A humusanyagokon kivül keletkezik még víz, szénsav és szénhydrogen, melyeknek nagy része elillan s a trágyát köneny, éleny és szénenyben szegényebbé teszik. Pierre Isidore szerint kevés vajsav is keletkezik. A szerves anyagoknak bomlása nagy befolyással van az ásványi anyagokra is, mint péld. azok oldhatóbb alakba hozatnak a keletkezett humussavak, szénsav, ammoniák és víz befolyása folytán.
A trágya kezelése a trágyatelepen. Ismerve már azon változásokat és veszteségeket, melyeknek a trágya a trágyatelepen ki van téve; ismerni kell azon kezelési módokat is, melyek által azokat megakadályozhatjuk vagy elısegíthetjük - aszerint amint azok hasznosak vagy károsak. A trágya a telepen egyenletesen osztandó el, hogy ezáltal az egész tömeg egyenlı változásnak legyen kitéve. A különbözı állatoktól származott trágyát, ha azok együttesen kezeltetnek, jól össze kell keverni, hogy a könnyen bomló ló, juh és hízósertés trágyája a lassan bomló szarvasmarha és sertés trágyája által a bomlásban mérsékelve legyen, miáltal egyenletesen rothadó és tömegében egynemü trágyát nyerünk. Ezen körülményeket figyelembe véve, a gazda mindig azon helyzetben lesz, miszerint földjét egyenletesen trágyázhatja. Sok esetben azonban, hol azt a talaj viszonyok kivánatossá teszik, az egyes trágyák különkülön kezelendık. Jó a trágyát ledöngölni vagy az állatok által letapostatni, hogy a levegı hozzájutását mérsékelve, a gyors bomlás megakadályoztassék. A trágyát mindig egyenlı nedvesen kell tartani, hogy a rothadás egyenletes és ne tulságos heves legyen, mert az utóbbi esetben sok ammoniák megy veszendıbe. Különösen forró nyári napokon a trágyahalmaz felsı rétege jobban kiszárad, mint az alsó, miért is azt gyakran kell öntözni. Az öntözés a trágyalétartóban összegyőlt trágyalével; történik, egy nyomófecskendı segélyével. Az öntözést legczélszerőbb szélcsendes idıben korán reggel vagy késın este eszközölni, amikor is a levegı hővösebb lévén a trágyalének finomabb szétoszlásánál nem párolog el annyi légnemü anyag, mintha szeles idıben és napközben eszközöltetnék az; de egyszersmind az operatiónál keletkezett kellemetlen szag nem lesz oly alkalmatlan a környezetre. Hogy a trágyának kiszáradása mily káros, azt a következı adatok igazolják: Boiley szerint 56% víztartalommal biró istállótrágya, 100º C.-nál kiszárítva, annyi ammoniákot vesztett, mely egy füderre = 4 q 374 g/-ot tett ki. Lótrágyánál 748 g/-ot. Wolff szerint három hónapon át istállóban fekvı, 71% víztartalommal biró juhtrágya, 100º C.-nál kiszárítva, nitrogenmennyiségének ½%-át ammoniák alakjában elvesztette. Hogy a trágyának a trágyatelepen való rothadásánál keletkezett ammoniák leköttessék, kötıanyagokat kell alkalmazni - föltéve, hogy azok az istállóban még nem lettek használva, mely esetben részint a kötıanyag, részint a keletkezett humussav az ammoniákot visszatartja. Kötıanyagul, igen elınyösen lehet a földet s a tızeget is alkalmazni, melyek rétegenkint hintendık a trágya közé. Mind a kettı az ammoniákot elnyelni képes, de a bomlást is mérséklik, amennyiben a levegınek a trágyába való jutását nehezítik. A trágyalé a trágyalétartóban szintén conserválandó, mert mint nitrogendús és könnyen bomló folyadék, különösen a nyári hónapokban, sok ammoniákot veszt. E czélnak teljesen megfelel a só- vagy a kénsav, melyek az ammoniákot lekötik, de sıt a bomlást is akadályozzák. 561 g/ só- vagy kénsav elég 40-45 k/g trágyalé conserválására. A trágyának kezelese a szántóföldön. A talaj trágyázásánál mindig szem elıtt kell tartani azon elvet, hogy a talaj mindenütt egyenlıen legyen megtrágyázva. Miért is azon trágyázási eljárásoknak kell elınyt nyujtani, melyek által az leginkább lesz elérhetı. A gyakorlatban a gazdák igen különbızı módon kezelik a trágyateleprıl a szántóföldre hordott trágyát. Némelyek kicsiny, mások nagy rakásokba, kupaczokba rakják s egy ideig úgy állni hagyják; ismét mások azonnal szétteregetik s így hagyják állni vagy pedig azonnal alászántják.
Lássuk: melyik már most a legczélravezetıbb eljárás - a talajnak egyenletes megtrágyázását, illetıleg a növényi tápanyagoknak az egész talajfölületen egyenlıen való elosztását tartva szem elıtt. Mikor a trágya a trágyateleprıl szekerekre lesz rakva, meg lesz bolygatva, minek következtében ammoniák megy veszendıbe, hacsak ennek megkötésérıl elılegesen gondoskodva nem volt; mi - sajnos - minálunk ritka esetben történik meg. Ezen veszteség a szántóföldön való lerakásnál, kis és nagy rakások készitésénél ismétlıdik, és végre a szétteregetésnél harmadszor is bekövetkezik. A trágyarakások az esı és hóvíz által ki lesznek lúgozva, és ha a talaj nincs megfagyva, a tápanyagdús oldat a talajba húzódik. Itt ugyan jó helyen van, nem veszett kárba; de nem lesz az egész talajfölületen egyenlıen elosztva, hanem csak ott összpontosul, hol a rakás állott, mert a talajnak elnyelési (absorptió) törvénye szerint az anyagok a talajban csak igen lassan terjednek. Ennek folytán a rakáshelyek tulságos mennyiségü növényi tápanyagokkal birnak; mit is a növényeknek ily helyeken való buja fejlıdése igazol. A talajnak, többi részei kilúgzott trágyával trágyáztatván meg, silány, sokszor igenis silány növényzetet eredményez. Míg tehát ezen eljárás mellett a talaj egy része igenis erısen, a másik nagyobb része ellenben nagyon kevéssé lesz megtrágyázva. Ha a talaj meg van fagyva, a trágyalének elfolyása által támadnak veszteségek. A kis trágyarakások, melyek az esı és hóvíz által ki vannak lúgozva, meg lettek fosztva azon oldható nitrogentartalmu szerves anyagoktól, melyek a további bomlások fıtényezıjét kepezik. A szelek igen kiszárítják, miáltal a szükséges megéredés meg lesz nehezítve. Nagy fölületet szolgáltatnak, miáltal a további bomlásnál aránylag sok légenyt veszitenek. A trágyának nagy rakásokba való tevése, különös elıvigyázati szabályok mellızésével, szintén nem elınyös - a kis rakásoknál mondott okok alapján. Ámbár a nagy rakások kevésbé lesznek kilúgozva, de annál nagyobb mérvü a talajnak egyenlıtlen trágyázása. Továbbá a nagy rakások belsejében mindig oly hımérsék uralkodik, melynél a trágya gyorsabban bomlik; minek folytán itt sokkal nagyobb a légenyveszteség, mint a kis rakásoknál. Igen ajánlják azon eljárást, hogy a trágya a kihordáskor azonnal egyenletesen szétteríttessék. Ezen eljárás elınynyel csak sík talajon alkalmazható, mert lejtıs talajon veszteségek állnak be, amennyiben a trágya az esı és hóvíz által ki lesz lúgozva s az oldat, mi a talaj altal föl nem lesz szíva, a lejtın lefolyik. Ez az eset fıleg télen fordul elı, mikor a trágya s a talaj megfagy; de langyos idı beálltával a trágya kienged s az esı és hóvíz kilúgozva azt, a trágyalé a még megfagyva lévı talaj lejtıjén elfolyik. Erıs esızés alkalmával is elıfordul ily irányu veszteség, habár a talaj nincs is megfagyva. A jól, illetıleg czélszerüen nem kezelt trágyánál sok a kötetlen, folyadékban oldott ammoniák, melynek egy része a szétterítgetésnél elvész. A veszteség legnagyobb a rothadt trágyánál a nyári hónapokban. Minthogy minálunk csak igen kevés helyen gondozzák a trágyát és kezelik azt annak rendje-módja szerint, miért ezen eljárás elvetendı és csak jól kezelt trágyánál alkalmazható elınynyel. A jól kezelt trágyánál a kötetlen, folyadékban oldott ammoniák mennyisége igen csekély, mi a talaj elnyelési képességénél vissza lesz tartva, miszerint veszteség alig áll be. Ezt Hellriegel kisérletei teljesen igazolják, melyek következıleg eszközöltettek: Hellriegel egy virágcserepet földdel töltött meg, melynek fölülete 134 c/m2 volt; erre egy réteg trágyát tett s az egészet leboritotta egy oly berendezésü üvegharanggal, hogy a levegı ki- és bejárhatott, azaz légáramot lehetett elıidézni. A kisérlet 36 napig tartott, mely idı alatt 1030 l levegı szivatott keresztül. Az ammoniákveszteség 7 m/g-ot tett ki. Egy másik kisérletnél 360 g/ trágya körülbelül 111 c/m2 területen lett szétterítve és 80 nap alatt 800 l levegı lett átszíva; ennél az eredmények az alábbiak:
Ezen összeállitásból kitőnik, hogy a veszteségek igen csekélyek voltak. A jól kezelt trágyának a szántóföldön való szétteritése a következı elönyökkel bir: A trágyatömeg jobban együtt marad, mint az azonnali alászántáskor; miért annak bomlása is - föltéve, hogy kellı nedvesség és hömérsékkel bir - gyorsabb. A talaj fedve van, kisebbnagyobb mértékben be van árnyékolva s a beárnyékolás elınyeit nyujtja a talajnak, ú. m. szabályozza a talaj hımérsekét és nedvességét; minek következménye a gyorsabb elmállás és lazitás. A növényi tápanyagok egyenletesen osztatnak el, mert péld. az esı és hóvíz által ki lesz lúgozva a trágya s az oldat a talaj által elnyeletik, miáltal mintegy folyadékkal trágyázunk; minek nagy elınyeit az angol gazdák dicsérik. A trágyának fönt fekvése ellen - némely talajoknál - még egy hátrányt kell fölemliteni, t. i, a kilúgzott trágya alászántva csak igen lassan bomlik, mert az azt elısegitı anyagok ki lettek lúgozva és tulajdonképen csak szalma szántatott alá. Különösen fontos ezen körülménynyel számolni intensiv gazdálkodásnál, hol a trágyának teljes bomlása minél elıbb kivántatik. A trágyának havon vagy fagyott talajon való szétteritése - föltéve, hogy nem lejtıs semmi hátránynyal sem bir. Nem minden talajnál lesz czélszerü a trágyát szétterítve hagyni; így péld. a könnyü homoktalajnál, mely úgyis laza, száraz és az ammoniák iránt csekély absorptióképességgel bir. Ily esetben hasznosabb a rögtöni alászántás. A szétteritett trágyának azonnal való alászántása alkalmazandó: a lejtıs fölületeken, laza homokos talajokon és mindazon gazdaságokban, hol a trágya nem kezeltetett czélszerüen. Az alászántott trágyának oly mélyen kell feküdni, hogy teljesen le legyen, fedve földdel, miszerint a bomláshoz szükséges nedvességgel birjon. A jól be nem fedett, tehát kiálló részek eltızegesednek és csak igen nehezen bomlanak, s így csak részben vagy éppen nem birnak trágyázó hatással. A trágya minél egyenletesebben teritendı szét, mert nagyobb tömegek alászántva csak igen lassan bomlanak és sokszor még évek múlva is majdnem úgy találhatók, amint alászántattak; minek folytán a trágyázásban csak csekély vagy éppen semmi részt sem vesznek. A mondottak igazolására a következı tapasztalatot hozom fel. Egy a talajban három éven át fekvı trágyatömeg tartalmazott:
Ezen száraz trágyát átszámitva fris, azaz 75% vizet tartalmazó trágyára s a nitrogen mennyisége 0·528%-ot tesz ki. Ez jele annak, hogy a bomlás csak igen csekély volt. Összevetve az istállótrágyának a szántóföldön való kezelésérıl mondottakat, azon végkövetkeztetésre jutunk: miszerint legczélszerőbb a trágyát azonnal minél egyenletesebben szétterítgetni s a körülményekhez képest egy ideig állni hagyni vagy rögtön alászántani. Sokszor azonban a gazda nincs azon helyzetben, hogy a trágyát a kihordáskor szétterítgesse és alászántsa - részint idıhiány, részint alkalmatlan idıjárás miatt Ily esetben a következı czélszerü és elınyösnek bizonyult eljárást kövessen: a szántóföldnek legegyenesebb helyére nagy rakásokba hordassa a trágyát, belsejében rétegenkint földet adjon, valamint az egész rakást földréteggel boríttassa be. Az ekkép gondozott trágyát az esıviz ki nem lúgozza, mert a trágyában levı föld a víz által oldott anyagokat visszatartja, absorbeálja. Gáznemü anyagoknak elillanása által sem igen áll be veszteség, mert az ily rakásokban a bomlás, rothadás lassan megy végbe, mivel a föld akadályozza a nagy fölmelegedést s a képzıdött légnemü anyagokat - mint péld. az ammoniákot - visszatartja, elnyeli. Girtler Aurél.
