GAZDASÁG Az ISO 14001 környezeti tanúsítvány hatása az exportra Tárgyszavak: környezeti minősítés; minőségbiztosítás; export; tanúsítvány.
Napjaink globalizálódó gazdaságában a vállalkozások gyakran kényszerülnek arra, hogy tanúbizonyságát adják: képesek megfelelni a felmerülő környezeti, szociális és gazdasági problémák kezeléséhez szükséges irányítási követelményeknek. Mivel a környezetvédelemben hatályos, kötelező érvényű szabályozás és a kormányok által alkalmazott ösztönzők működési korlátai világszerte mind nyilvánvalóbakká válnak, a környezeti irányító rendszerek (KIR) megfelelően strukturált, önkéntes szakpolitikai eszközként, a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozás hasznos kiegészítőiként alkalmazhatók. A világon leginkább elfogadott ISO 14001, amelyet az International Standard Organisation 1996-ban vezetett be, segíti a gazdálkodó szervezeteket környezeti teljesítményeik javításában és megfelelő színvonalú környezeti irányításuk tanúsításában. Ezen kívül vannak a világon más környezeti irányítási rendszerek is. Közülük a legismertebb az Európai Unió támogatásával kialakított Ökológiai Irányítási és Tanúsítási Rendszer (EMAS), amely segíti az alkalmazására feljogosított társaságokat környezeti teljesítményeik értékelésében, javításában és az erre vonatkozó beszámolók összeállításában is. Az 1986-ban közreadott és 158 országban használt ISO 9000 minőségirányítási rendszer továbbfejlesztésével létrehozott ISO 14001-es szabvány irányelveinek megfelelően ma már 112 országban bocsátanak ki megfelelőségi tanúsítványokat. Míg az ISO 9000 alapján eddig mintegy 400 000 tanúsítványt adtak ki szerte a világon, az ISO 14001 környezeti irányítási rendszer követelményei ennél jóval mérsékeltebb fogadtatásra találtak az ipari vállalkozások körében: öt évvel bevezetése után a világ csupán közel 36 000 ipari létesítménye szerzett ISO 14001es tanúsítványt, ami az akkori ISO 9000-es tanúsítványoknak csupán
10%-a. 2002 végéig 118 országban 49 462 ISO 14001-es tanúsítványt adtak ki, ami továbbra is egy nagyságrenddel elmarad az ISO 9000 szintjétől. Ebben talán az is közrejátszik, hogy ez utóbbi már tíz évvel korábban ismertté vált az érintettek körében. E jelenség jól nyomon követhető Izrael példáján is, ahol eddig csupán 112 cég szerzett ISO 14001-es tanúsítványt – szemben az ugyanitt kiadott több mint 6000 ISO 9000-essel. Bár az országban sok cég termelő tevékenysége függ a kiviteltől, az izraeli társaságok túlnyomó többsége kétségbe vonja, hogy KIR bevezetésével javíthat gazdasági pozícióin – piaci részesedésének növelésével és/vagy a hatósági követelményeknek való jobb megfelelésnek köszönhetően. Miután e borulátás a fejlődő országok többsége mellett az Egyesült Államokban is tetten érhető, a jelen összeállítás megkísérli alátámasztani, hogy az ISO 14001-es tanúsítvány valóban javítja a termékek exportképességét. Mindenekelőtt tisztázni kell egy alapvető kérdést: „Miért fontosak a nemzetközi kereskedelemben a szabványok?” Elsősorban azért, mert világosan megfogalmazható és világszerte elismert referenciának tekinthetők, és elősegítik a piacgazdaságok közötti korrekt piaci versenyt. Az ISO egyébként nem rövidítés, hanem a görög „isos” (egyenlő) szóra utal – nevezetesen arra, hogy az egyazon szabványnak eleget tevő termékek azonos fogadtatásra számíthatnak a piacon. Az ISO 14001-es szabvány nem követel meg bizonyos, korlátozott szintű környezetszennyezést vagy a környezeti teljesítmény meghatározott javítását, hanem azokra a folyamatokra összepontosítja a figyelmet, amelyek hatással lehetnek a környezetre is. Elsődleges célja, hogy a követelményeit vállaló cégek mielőbb javítsák környezeti teljesítményüket. Hogy ez valójában mennyire valósul meg, arra vonatkozóan meglehetősen ellentmondásos és fejtörést okozó irodalmi hivatkozások vannak. Egyesek szerint a vállalatok azért húzódoznak az ISO 14001-eshez való csatlakozástól, mert attól tartanak, hogy ennek kapcsán környezeti teljesítményük túlontúl ismertté válik a hatóságok és a nyilvánosság előtt. Pedig a rendszer mérsékelt fogadtatása mindenekelőtt gazdasági okokkal magyarázható: jelenleg az ISO szerinti környezeti kötelezettségvállalásokat sem nemzetközi, sem hazai síkon nem támasztják alá kellőképpen meggyőző és a forgalom növekedését eredményező ösztönzők. Az „exportösztönzésre” vonatkozó megállapítások azonban többnyire az egyes országokban KIR-tanúsítványt szerzett cégek arányával és exportteljesítményükkel operáló, meglehetősen vitatható regressziós elemzésekre támaszkodnak, nem pedig közvetlenül az importőr országoktól kapott adatokra, vagy pedig az ISO 14001-es tanúsítványt szer-
zett termékek által élvezett előnyök következetes értékelésére. Az ISO 14001-es és az ISO 9000-es tanúsítványok száma közötti óriási szakadék arra utal, hogy az üzleti vállalkozások piaci részesedésük növelését illetően még nem fűznek komoly reményeket az ISO 14001-hez. Jelen összeállítás ezért hat, Izrael külkereskedelmében jelentős importőrként fontos szerepet játszó, földrajzi elhelyezkedésük és gazdasági fejlettségük tekintetében is eltérő ország viszonylatában kísérleti adatok alapján méri fel, hogy valóban jelent-e versenyelőnyt az ország exportőrei számára az ISO 14001-es tanúsítvány.
Motiváció KIR tanúsítvány megszerzésére Noha az ISO 9000-es tanúsítvány ma már nemzetközi szinten elterjedt szabványnak tekinthető, megszerzése motivációinak vizsgálatára mindmáig nem fordítottak különösebb figyelmet a kutatók. Azt mindenesetre megállapították, hogy az export növelése és a hatósági követelmények itt komolyan estek latba, nemkülönben a költségek csökkentésére és a termékek minőségének javítására való törekvés is. Egy felmérésben a válaszadó cégek mintegy 70%-a nyilatkozott úgy, hogy az ISO 9000-es tanúsítvány versenyelőnyt eredményezett számára, 29%-uk pedig a fogyasztói keresletre gyakorolt kedvező hatását regisztrálta. A cégeket minőségbiztosítási tanúsítvány megszerzésére ösztönző gyakorlati és gazdasági megfontolások egyébként nyilvánvalónak tekinthetők, de lehet-e ennek alapján kivetíteni egy alapjában véve jogi alapon született újabb szabványcsalád, az ISO 14000 várható fogadtatását illetően is? A megfelelő környezeti irányítási program szerint működő cég által szállított termék ugyanis nem kínál kimutatható gazdasági előnyt az importőr vagy a vásárló számára – túl azon a hallgatólagosan vélelmezhető „megbízhatóságon”, amely környezettudatos gyártókat övezhet. Maga a tény, hogy többféle környezetirányítási rendszer is létezik, nemkülönben az ISO 14001-es tanúsítvánnyal rendelkezők világszerte meglehetősen korlátozott száma is arra utal, hogy ez az eszköz jelenleg csak jelentéktelen befolyást gyakorol a beszerzői döntésekre. Az ISO 14001-es tanúsítvány megszerzésének motivációival kapcsolatban első ízben Spanyolországban készült tanulmány, amely ezt az eszközt az EMAS-szal egybevetve 373 cég válaszai alapján megállapította, hogy az ISO 14001-et azért tartják sokkal jobbnak, mert elterjedt szerte a világon. Pedig 1998-ban, amikor e felmérés készült, az ISO 14001 még meglehetősen új kezdeményezés volt – azóta elfogadottsága feltételezhetően javult. Egy, az Egyesült Államokban e tárgyban vi-
szonylag régen készült tanulmány szerint az ISO 14001-est többnyire olyan cégek választották, amelyek már tapasztalatot szereztek az ISO 9000-essel – tehát kimutatható egyfajta pozitív inercia e szabványcsalád iránt. Ez azonban semmiképp sem ad magyarázatot arra, hogy miért maradt mégis távol az ISO 9000-essel rendelkezők túlnyomó többsége az újabb ISO szabványtól. A mindeddig a legátfogóbbnak mondható elemzést elvégző szakemberek (Corbett és Kirsch) az USA mellett Brazíliában, Uruguayban, Hollandiában, Japánban és Tajvanon is vizsgálódtak. Ennek kapcsán megállapították, hogy összefüggés mutatható ki az ISO 14001 feltételeinek vállalása és az ISO 9000-nek az adott országban való elterjedtsége, illetve exportorientáltságának mértéke között, de szerepet játszott itt az is, hogy a vizsgált ország mennyire tanúsított elkötelezettséget a környezet állapota iránt, amely utóbbit annak alapján állapították meg, hogy csatlakozott-e meghatározott nemzetközi környezetvédelmi egyezményekhez. Abban egyébként a kutatók egyetértenek, hogy az ISO 9000-hez csatlakozott cégek számára nagyobb valószínűséggel elfogadhatók az ISO 14001 feltételei is, nemkülönben abban is, hogy exportorientált és környezettudatos vállalkozások esetében szintén nagyobb a valószínűsége a környezetirányítási rendszerek valamelyikéhez történő csatlakozásnak. Hogy e döntés egyben gazdasági szempontból is ésszerűnek tekinthető-e, erre az alábbi kutatási eredmények igyekeznek megadni a választ.
Kutatási módszer A 2003 áprilisa és júliusa között lefolytatott kutatást a következő szakaszokban végezték el: a) a szakirodalom áttekintése, Izrael nagyobb exportágazatai és a jelentősebb importőr országok meghatározása; b) adatbázis létesítése a célországokban az egyes termékfajtáknak megfelelően; c) kísérleti felmérések e-mailen és faxon; d) tájékozódás telefonon keresztül; e) adatgyűjtés és elemzés; f) a felmérések utólagos ellenőrzése. Az Egyesült Államok és az Európai Unió 2000-ben az izraeli export 30, illetve 32%-át vette fel, Ázsiában pedig Japán volt a legnagyobb partner. A gyémántkivitelt nem számítva az Ázsiába irányuló export aránya az 1998. évi 12%-ról 1999-ben 16%-ra nőtt. Mindezekkel összhangban az izraeli termékeket vásárló országok közül az Egyesült Államokat,
Németországot, az Egyesült Királyságot (UK), Hollandiát, Spanyolországot és Japánt vizsgálták (1. táblázat). 1. táblázat A válaszadók aránya Ország Egyesült Királyság Németország Hollandia Japán Spanyolország Egyesült Államok Összesen
A felmérések száma
A válaszadók aránya, %
28 21 22 20 17 22
35 34 33 33 26 23
130
súlyozott átlag = 31
A vizsgálatba bevont iparágakat – helyi jelentőségük mellett – annak alapján választották ki, hogy tevékenységük potenciálisan negatív környezeti hatásokkal jár. Izrael kivitelében a feldolgozott termékek és a szoftverek játsszák a legfontosabb szerepet (részarányuk 2000-ben a gyémánt, a hajók és a légiközlekedési eszközök levonásával számított export 97%-a volt), míg a mezőgazdasági kivitel csupán 3% volt, szemben az 1970-es 16,5%-kal – tanúbizonyságát adva az országban ez idő alatt végbement mélyreható szerkezeti átalakulásnak. A felmérés során véletlenszerűen kiválasztott termékcsoportok az alábbi szakágazatokhoz tartoznak: – vegyi anyagok és vegyipari termékek: szerves és szervetlen vegyi anyagok, egészségügyi és gyógyszeripari termékek, műtrágyák; – műanyag és gumitermékek: közepes és alacsony szintű technológiák termékei; – textíliák, ruházat, bőráruk: alacsonyabb szintű technológiák (lowtech) termékei; – gyümölcsök és virágok: közepes és alacsony szintű technológiák termékei. A fenti iparágak kiviteléhez kapcsolódó környezetterhelés főként a levegőbe és a vizekbe irányuló káros kibocsátások, valamint az egészségre ártalmas anyagok gyártás közbeni kezelésével járó kockázatok formájában jelentkezik. Az egyes országokban megvizsgált több mint 100 importőr céget a fent említett importáló iparágakban, véletlenszerűen választották ki. A fel-
mérés során azt vizsgálták, hogy a válaszadók miként viszonyulnak a hiteles KIR-t alkalmazó szállítókhoz, hogyan ítélik meg az adott izraeli termékek versenyképességét, és mennyire igénylik azt, hogy szállítóik alkalmazzanak KIR-t vagy érvényesítsenek annak megfelelő vállalati politikát. A felmérésnél használt, számos szakértő közreműködésével összeállított kérdőív első részében kutatták, hogy a válaszadók miként vélekednek a KIR mint vállalati politika és a külkereskedelem közötti összefüggésekről; a második rész a KIR alkalmazása és az adott cég általános, illetve a külkereskedelemben – egyebek közt Izrael viszonylatában – tapasztalható versenyképességének alakulásával kapcsolatos véleményt kérdezett; a harmadik pedig háttérinformációt tartalmazott a válaszadó társaságra, annak méreteire, termékeire és piacaira vonatkozóan. A válaszok megtagadásának okai között szerepelt az izraeliekkel folytatandó párbeszédtől való vonakodás; a felmérésekkel kapcsolatos általános borúlátás; azon vélekedés, hogy a felmérés semmi jót nem hozhat a válaszadónak. Továbbá az időhiány és a nyelvi akadályok jelölhetők meg – az utóbbi különösen Japán és Spanyolország esetében. A vizsgálati eszköz relevánssá tétele érdekében a szerzők utólag (1 évvel a hat alapvető kérdés feltételét követően) felmérték a válaszok reprodukálhatóságát, amelyet az eredeti kérdésekre adott válaszokkal csaknem azonosnak találtak.
A válaszadók jellemzése Az áttekintett ágazatok vállalatai közül a legnagyobb arányban (36%) vegyipari termékeket importálnak Izraelből. Mint az 1. ábrán látható, a megvizsgált cégek körében az Egyesült Királyság vállalatai vásároltak a legnagyobb mértékben (46%) vegyipari terméket, míg a gyümölcsök és virágok, illetve a műanyag és gumiáruk az áttekintett cégek izraeli vásárlásaiban 23, illetve 22%-kal részesedtek, a textil- és bőripari termékek pedig az adott kör beszerzéseiben mindössze 5%-ot képviseltek. A villamos gép- és papíripari termékek fő vásárlója az USA volt (27%). A válaszadók túlnyomó többsége maga is gyártó cég, termelési tevékenységet nem folytató importőr és termékelosztó csupán 13%-uk volt. A megvizsgált államok cégei termelő kapacitásaikat többnyire saját országaikon belül működtették. A válaszadók 24%-a nem volt hajlandó megadni az adott cég 2002-ben közelítőleg realizált üzleti forgalmát, mivel tolakodónak találták ezt a kérdést, vagy nem voltak tisztában az arra adandó korrekt válasszal.
100% 80% 60% 40% 20% 0%
UK
Németország
egyéb termékek
14%
15%
Hollandia
Spanyolország
USA
Japán
6%
27%
20%
textil- és bőripari termékek
4%
6%
14%
10%
műanyag és gumitermékek
7%
38%
22%
35%
18%
15%
gyümölcsök és virágok
29%
14%
46%
24%
5%
20%
vegyi anyagok
46%
33%
32%
29%
36%
35%
1. ábra Az egyes szakágazatok előfordulási gyakorisága az országonként külön-külön vizsgált, de az összehasonlítás érdekében egy ábrába foglalt mintákban A válaszadók többsége (45%) 100 főnél kevesebb alkalmazottal működött, 34%-nál pedig a foglalkoztatottak száma 100 és 1000 között volt. „Nagy” cégnek (5 ezer főt meghaladó foglalkoztatottal) 16 vállalkozás minősíthető. A feltett kérdések között meghatározó volt a valamilyen minősített környezetirányítási rendszer szerint való működés iránti érdeklődés. Miután a kérdezetteket nem az ISO 14001 szerint minősített cégek listájából, hanem az izraeli termékeket importálók közül véletlenszerűen választották ki, az e kérdésre adott válaszok különösen meglepőeknek mondhatók, mivel csaknem 46% rendelkezett regisztrált KIR (angolul EMS) rendszerrel (2. ábra). Mint az ábrán látható, a KIR-minősítéssel rendelkezők aránya a holland, a német, a brit és a spanyolországi cégek körében volt a legnagyobb, ennél jóval alacsonyabb az USA és Japán esetében. Ami az ISO 14000-es minősítést szerzett cégek iparági besorolását illeti, többnyire veszélyesnek minősülő műanyag és gumitermékeket (57%) és vegyi anyagokat (47%) gyártók körében csatlakoztak a legtöbben e tanúsítási rendszerekhez. Ezzel szemben a gyümölcsök és virágok termelésével foglalkozók (7%), a textil- és bőripari termékek (14%) és az egyéb termékek (22%) kibocsátói körében kevéssé elterjedt a KIR szerinti tanúsítvány.
A felmérésekből általános következtetésként az is megállapítható, hogy a cégek méretével összhangban nő a hajlandóságuk a KIR szerinti minősítés megszerzése iránt. A KIR-rel egyáltalán nem rendelkezők körében például 71%-nál a foglalkoztatottak száma 100 alatt volt. A várakozásnak megfelelően a vizsgált országok cégei körében a minőségirányítási rendszerek (QMS) a KIR-eknél jóval elterjedtebbek voltak – a válaszadók több mint 64%-a rendelkezett ilyen működő rendszerrel. A minőségirányítási rendszerek a németországi vállalatoknál voltak a legelterjedtebbek (80%), a hollandiai cégeknél ez az arány 77%, az ISO 9000-rel rendelkező spanyol vállalkozások esetében pedig 71% volt. Mint más tanulmányok is megállapították, az ISO 14001-es rendszert főként az ISO 9000-rel már rendelkező cégek vették át, amit az érintettek gyakran azzal magyaráztak, hogy az első ISO-szabvány bevezetése után a további ilyen normák átvételével kapcsolatos eljárás jóval egyszerűbb, és nem annyira időigényes. A nevezett két rendszer egyikével sem rendelkezők aránya a megvizsgált cégek körében csupán 31% volt. 100%
80%
48%
43%
33% 53% 77%
60%
68% KIR nélkül KIR-rel
40% 52%
57%
67% 47%
20% 23%
32%
0% UK
Németország
Hollandia
Spanyolország
USA
Japán
2. ábra A KIR-minősítés megléte országonként
A felmérés eredményei Az ISO 14001-es tanúsítvány valóban versenyelőnyöket hoz az exportáló cégeknek – ezen alaptézis alátámasztására a felmérés eredményeit az alábbi hét csoportba foglalták a kutatók:
(1) A szállító kiválasztásánál az importőröket befolyásoló három legfontosabb tényező. Ezek kiszűréséhez az egyes faktorokat jelentőségük szerint 1, 2 vagy 3-as jeggyel minősítették a válaszadók (1 = legfontosabb, 3 = legkevésbé fontos). Mint a 2. táblázat adatai mutatják, a szállító kiválasztása során a válaszadók többsége (86%) az árak egybevetését jelölte meg döntő tényezőként, de viszonylag fontos, negyedik lett a környezetirányítási rendszer is. Lényeges hozzátenni, hogy az utóbbit előnyben részesítők 83%-a már rendelkezett minőségirányítási rendszerrel, amelyet természetesen második legfontosabbnak minősített. Az eredmények tanúsága szerint tehát nemzetközi piacokon az ár és a minőség mellett fontos befolyásoló tényező lehet a KIR megléte is. 2. táblázat A szállítókra vonatkozóan döntést hozó importőrök szempontjainak rangsorolása A választható szempontok
Átlagos pontszám
Rangsor (%)
Median
Statisztikai hiba
Az árak egybevetése
1,62
86,2
1
0,83
Tanúsítvány minőségirányítási rendszer működtetéséről
1,74
83,1
2
0,70
Tanúsítvány környezetirányítási rendszer működtetéséről
2,43
41,5
3
0,77
„Just in time” szállítás
2,59
37,7
3
0,64
Ragaszkodás a hagyományos szállítóhoz
2,21
30,0
2
0,80
A helyben készült termékek előnyben részesítése
2,50
15,4
3
0,76
A gyártók fogyasztói pszichológiája is fontos tényező. Ebből a szemszögből a ragaszkodás a hagyományos szállítókhoz inkább „érzelmi” vagy szubjektív tényezőnek tekinthető. Azok az importőrök tehát, akik ettől eltérően viselkednek, beszerzési döntéseik objektivitása érdekében általában nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a KIR szerinti minősítésnek. Erre utal a két tényező közötti kapcsolatot kimutatni képes χ2 teszt is (3. táblázat). Az eredmények arra utalnak, hogy a KIR meglétét illetően a minőségirányítási rendszert és az árakat figyelmen kívül hagyó
válaszadók viselkedése között nincs jelentős eltérés, ami meglepő, mivel azt várnánk, hogy minőségirányítási minősítéssel rendelkező importőr számára, aki jól ismeri az irányítási rendszereket, ennek döntését is befolyásoló tényezőnek kellene lennie. Számukra tehát a KIR nem annyira fontos, hogy kedvéért a magasabb árat is vállalnák. A többi négy tényező (KIR, helyi termékek preferálása, „just in time” szállítás és ragaszkodás a hagyományos szállítókhoz) tekintetében viszont már jelentős eltérések mutatkoztak. 100% 80% 60% 40% 20% 0% vegyi anyagok
gyümölcsök és műanyag és virágok gumitermékek
nincs KIR
38%
76%
39%
most fejlesztik ki a KIR-t
2%
3%
4%
igen: különféle KIR/vállalati szintű szabványok
13%
14%
igen: EMAS és ISO 14001
47%
7%
57%
textil- és bőripari termékek
egyéb termékek
72%
72%
14%
6%
14%
22%
3. ábra A KIR megléte és a minősítés típusa iparáganként 3. táblázat Az emocionális és a racionális vevők közötti kapcsolata KIR-minősítésű termékek (%) Ragaszkodás a hagyományos szállítókhozb
1., 2., 3. helyen választotta – racionális
egyáltalán nem választotta
1., 2., 3. helyen választotta – emocionális Egyáltalán nem választotta – racionális
25,6 48,4
47,4 51,6
Összesen
41,5
58,5
a b
Minél racionálisabb egy vevő, annál fontosabb számára, hogy egy termék rendelkezik KIR-minősítéssel A szállítókhoz való ragaszkodás %-os aránya.
(2) Mennyiben befolyásolja az importőrt vásárlási döntésében, ha a szállító hiteles KIR-t működtet? A válaszadóknak a következő kérdést tették fel: „Befolyásolja-e önt vásárlási döntésében, ha a szállító hiteles környezetirányítási rendszerrel rendelkezik?” A négyféle lehetséges választ a 4. ábra foglalja össze.
nincs kimutatható befolyás 15,4%
határozott befolyás 26,2%
kis mértékű befolyás 16,9%
bizonyos mértékű befolyás 41,5%
4. ábra A hiteles KIR hatása az importőrök beszerzési döntéseire A tanulmány alátámasztja azt a világszerte kimutatható irányzatot, hogy a fejlett ipari országokban a potenciális szállítók által működtetett hiteles KIR jelentős mértékben befolyásolja a cégek beszerzési döntéseit. A válaszadóknak ugyanis több mint egynegyede (26%) úgy véli, hogy a KIR befolyásolja döntéseiket, 46%-uk szerint pedig ez a tényező gyakorol rájuk bizonyos hatást. Azon a véleményen volt 17%, hogy e tényező befolyása nem jelentős, 15% egyáltalán nem veszi figyelembe a potenciális szállítók megítélésénél ezt a körülményt. Az országonként és iparáganként erre vonatkozóan elvégzett χ2 teszt sem adott statisztikailag értékelhető eredményt, ami arra utal, hogy ez a hatás általános, amelyet nem befolyásol földrajzi elhelyezkedés vagy ágazati hovatartozás. Azt, hogy a KIR megléte gyakorlatilag minden cég beszerzési döntéseit befolyásoló tényező, az is alátámasztja, hogy a KIR-rel nem rendelkezők 49%-a is ezen a véleményen volt. (3) Miért készteti a hiteles KIR megléte az importőrt arra, hogy vásároljon ettől a szállítótól? E tényező felmérésére a válaszadóknak
a következő kérdést tették fel: „Befolyásolja-e döntését a KIR megléte”, és ha igen miért? A hat különböző ügyfélkategóriában feltett kérdésre a leggyakrabban kapott válaszok a következők voltak: – Feltételezhető a jó minőség. Egy KIR-minősítést szerzett cég gondozza termékét, gyártása magas színvonalú. Ezt a minősítést független szervezet végezte, ami megbízhatóbbá teszi azt (a válaszok 42%-a); – Belső vállalati politika és a felhasználók által kifejtett nyomás. A cég azt a politikát követi, hogy minden szállítónak eleget kell tennie az ISO 14000 követelményeinek, ezért kizárólag KIRminősített szállítóktól vásárolnak. Elvárásukat az is motiválja, hogy maguk is rendelkeznek ilyen minősítéssel, de szerintük ezt a piac is megköveteli (a válaszok 14%-a); – A KIR csak abban az esetben tényező, ha az árak azonosak. A szállító által kért ár fontosabb, mint a környezeti minőség. Még a gazdaságossági megfontolások a legfontosabbak, azért ha a KIRrel nem rendelkező szállító ára alacsonyabb, akkor tőle vásárolnak. Amennyiben ügyfelük ezt igényli, vásárolhatnak KIRminősítésű cégektől is (a válaszok 21%-a); – A KIR nem fontos. Ez egyáltalán nem befolyásolja beszerzési döntéseiket, és a KIR nem lényeges vevőik számára sem (a válaszok 7%-a); – Nem tudja, illetve a válasz bizonytalan (a válaszok 3%-a); – Egyéb (a válaszok 13%-a); A fenti interjúk válaszadóinak közel 42%-a az első kategóriába tartozott. Ez az importőri kör úgy vélte, hogy a KIR-minősítés az adott cég jó menedzsmentjére utal, nemkülönben arra, hogy etikai felelősségérzete van, és minden szinten elkötelezett a környezet ügye iránt. Az ISO 14001es vagy az EMAS-minősítés „megbízhatóságot” valószínűsít, ezért az importőr bizalommal viseltetik az ilyen szállító iránt, megtakarítva a rendelések feladását megelőző tudakozódásra fordított időt. Mindazonáltal, a válaszadók kb. egyötöde (21%) a harmadikként felsorolt kategóriába tartozott, fontosabbnak tartva a gazdaságosságot a környezetnél. Azt azonban ők is hozzátették, hogy vevőjük kérésére megkövetelhetik partnereiktől a KIR-minősítést. Döntésüket végső soron a termék jellege határozza meg – ha például egy új szállítótól veszélyes vegyi anyagot vásárolnak, ők is inkább a környezeti minősítést szerzett cégek javára hoznak döntést.
A KIR-minősítés iránt a legelkötelezettebb a maga is minősített rendszert követő második csoport, amelynek alacsonyabb részaránya (14%) arra utal, hogy még viszonylag új a gyártók és az importőrök körében ez a hozzáállás. Az ilyen importőrök esetében ügyfeleik minden beszállítótól és azok alvállalkozóitól is megkövetelik a KIR-minősítést, és határozottan azon a véleményen vannak, hogy a piac is ezt igényli. (4) Előnyben részesítene-e az adott importőr KIR-minősítésű izraeli terméket nem minősített hazaival szemben? E tényező felmérésére a válaszadóknak a következő kérdést tették fel: „Amennyiben tudja, hogy két, áruk szerint is többé-kevésbé azonos termék közül az egyik környezeti szempontból minősített, a másik pedig ilyennel nem rendelkező hazai termék, melyiket veszi meg?” 100% 80%
29%
42%
40%
44% 76%
60% 40%
71%
58%
60%
56%
20% 24%
50%
68%
50%
32%
izraeli termék KIR-rel
ös sz es en
Ja pá n
U SA
or sz ág Sp an yo l
ol la nd ia H
rs zá g ém et o N
Eg ye sü lt K
irá ly sá g
0%
helyi termék KIR nélkül
5. ábra A nem minősített helyi termék és a KIR minősítésű izraeli áru közötti választás E kérdést vélhetően az ezt megelőzően feltettekre adott válaszok hitelességének kontrolljaként vetik fel a KIR-minősítés megszerzését fontolgató exportőrök. A válaszadók fele a minősített terméket részesítette előnyben, ami meglepően nagymértékű elkötelezettséget valószínűsít a KIR iránt. Mint az 5. ábra mutatja, e kérdést illetően jelentős eltérések mutatkoznak az egyes vizsgált országok válaszadói között, ami további kulturális tényezők befolyását valószínűsíti. (Az ilyen tényezők és a válaszok közötti kapcsolat meglétét ellenőrző χ2 teszt is erre utal).
A válaszok azt mutatják, hogy Spanyolországban (77%) és az USAban (63%) inkább a helyi terméket részesítenék előnyben, ezért ezekben az országokban inkább helyben létesített leányvállalatokon keresztül lenne érdemes üzleteket kötni. Másutt viszont, különösen Hollandiában (71%), a KIR-minősítés sokkal fontosabb a helyi származásnál – a nagyobb cégek mellett így vélekednek a KIR-minősítéssel rendelkező kisebb itteni vállalkozások is. (5) Hisznek-e az importőrök abban, hogy a helyi fogyasztókat érdeklik a környezeti feltételek, amelyek mellett az általuk beszerzett termékeket gyártják, és mennyit hajlandók fizetni a KIR-minősítés meglétéért? Az importőrök többsége (71%) úgy véli, hogy a helyi fogyasztók érdekeltek az általuk beszerzett termékek gyártásának jó környezeti feltételeiben. Ezt támasztja alá „a fogyasztók környezettudatossága” és az „ország” közötti jelentéktelennek kimutatott statisztikai kapcsolat is. Ezen a téren a vizsgált országok közül az északamerikai és a spanyolországi vevők tűnnek ki a legkevésbé. Bár statisztikailag nem mutatható ki erre vonatkozóan jelentős kapcsolat, a környezeti feltételek főként a veszélyes anyagokat kezelő vegyi-, gumi- és műanyag-, textil- és bőripari cégek számára fontos. Annak megállapítása, hogy mekkora „hozzáadott érték” tulajdonítható egy cég KIR-minősítésének, a felmérés kapcsán nem volt lehetséges, mivel a válaszadók 20%-a e kérdésben bizonytalan volt, és inkább nem foglalt állást. Többnyire azon a véleményen voltak, hogy ügyfeleik a környezeti minősítéssel szemben az olcsóbb árat részesítenék előnyben, tőlük tehát nem várható el, hogy többet fizessenek a „zöld” termékekért. Ebből következik, hogy a környezettudatos cégeknek gyártási költségeiket maguknak kell fedezniük. E költségek áthárítását illetően a válaszadók 50%-a legfeljebb 0,5–1%-os ártöbbletet tart elfogadtathatónak. (6) Hisznek-e az importőrök abban, hogy a minősített környezetirányítási rendszerrel rendelkező helyi exportőröknek nagyobbak az exportlehetőségei? A válaszadók 42%-a határozottan azon a véleményen volt, hogy a KIR-minősítés javítja országaik exportáló cégeinek piaci versenyképességét, 46% pedig esetenként valószínűsített ilyen kedvező hatást. Hogy a minősítés egyáltalán nem segíti a kivitel növelését, ezt csupán 12% nyilatkozta. Az álláspontok indoklása során a nemzetközi trendekre és arra hivatkoztak, hogy Európában egyre több vállalat belső politikája követeli meg a KIR-minősítést. Feltételezték, hogy ez a vállalat kedvező arculatán és vélhető nagyobb megbízhatóságán keresztül hozzájárul a piaci lehetőségek bővüléséhez. Ami az egyes válaszok gyakoriságát illeti, ér-
dekes például, hogy az USA-beli cégek 30%-a vélte úgy, hogy az ügyfelek környezettudatossága még kezdetleges, inkább az USA környezetvédelmi előírásainak betartására összpontosítják a figyelmet, amelyekből sokak szerint oly sok van, hogy alig marad tere az önálló iparági kezdeményezésnek. Ebből kiindulva sokan úgy vélekednek, hogy az USA-ban az ISO 14001 csak akkor kaphat az európaihoz hasonló népszerűséget, ha alkalmazását törvény írja elő. Németország viszont határozottan (39%) úgy nyilatkozott, hogy ügyfeleit érdekli a környezetvédelem, és igénylik az ISO 1400-es minősítést. A megkérdezett importőrök szerint ők azért követelik meg a környezeti minősítést (ISO 14001 vagy EMAS), mert az Európai Unió politikája is erre irányul. Hollandiában 20% volt hasonló állásponton.
Értékelés A nemzetközi piacokon működő társaságoknak egyre inkább tanúbizonyságát kell adniuk, hogy a céget magas színvonalon irányítják. Az ismertetett felmérések szerint sok országban ehhez a képhez a környezettel való törődés is hozzátartozik. A megfelelően felügyelt és alkalmazott KIR rugalmas eszköz lehet kis- és nagyobb méretű cégek környezeti teljesítménye javításához egyaránt. Különösen olyan országokban, ahol a törvények végrehajtását szolgáló infrastruktúra és felkészültség még gyenge, a kormányok érdekeltek lehetnek az ISO 14001-es szabvány széles körű elterjesztésében – feltéve, hogy képesek az érintett gazdasági szereplőket meggyőzni: ez nekik is érdekükben áll. A tanulmány eredményei is alátámasztják, hogy a nemzetközi piacokon a szállítók kiválasztása során a – kétségtelenül a legnagyobb súllyal latba eső – ár és minőség mellett sok cég a KIR-minősítés meglétét is fontos elbírálási szempontként kezeli. E tény mögött jó vállalati menedzsmentet és felelős irányítást valószínűsítenek, valamint – a független szervezet által végzett minősítésnek köszönhetően – megbízhatóságot is. Új szállítót keresve az importőrök erre támaszkodva biztosabban érzik magukat, időt és utánjárást takaríthatnak meg. Természetesen léteznek e tekintetben fontos földrajzi eltérések. Európa a különböző KIR-minősítések alkalmazása tekintetében egyértelműen világelső, mivel az EU döntéshozói és az Európai Bizottság is támogatják a cégeknek a térség környezeti állapotának javítására irányuló önkéntes kezdeményezéseit. Az európai fogyasztók nagyobb környezettudatosságát e felmérés is igazolta. Ennél is fontosabb az itt kialakított jogi háttér, amely különösen Németországban és Hollandiában
alkalmas a környezeti problémák sokrétű kezelésére. Mivel mindez a hulladékok újrahasznosítása, a csomagolóanyagok kezelése és az erőforrás-takarékosság területén is fejlett szabályozással párosul, a KIR bevezetéséhez különösen kedvezőnek mondható feltételek alakultak ki itt. Ebből kiindulva, főként a Németországba, Hollandiába és az Egyesült Királyságba exportálni törekvő társaságoknak ajánlott megfontolniuk az ISO 14001-es programba való bekapcsolódást. Bár az USA-ban a helyi környezetvédelmi szabályozás túlsúlya, Japánban pedig a manapság különösen nehéz pénzügyi helyzet fékezi a KIR elterjedését, az itteni kormányok érezhetően fokozódó figyelme és támogatása miatt a helyzet rövidesen ezekben az országokban is kedvezőbbé válhat a környezeti szabványok számára. Levonható a felmérés kapcsán néhány általánosabb következtetés is: – Minél nagyobb figyelmet fordít egy importőr a szállítók kiválasztásánál a KIR-minősítés meglétére, annál kevésbé figyel az árra vagy a minőségirányítási rendszer bevezetésére a szállítónál. – Ismert és bevált szállítót az importőr még kedvezőbb árak esetén sem cserél fel. – Minél inkább környezettudatosnak ítéli az importőr helyi megrendelőit, annál valószínűbb, hogy hiteles KIR-t működtető szállítókat választ. – Minél nagyobb egy vállalat, képviselői annál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a környezetirányítási rendszerek meglétének és a cég exportjának előmozdításában játszott pozitív szerepüknek. Önkéntes kezdeményezésről lévén szó, az ISO 14001-hez való csatlakozást illetően az egyes cégek döntését a lépéstől várható előnyök határozzák meg. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdasági szempontok mellett környezetük környezeti és szociális problémáira is érzékenyen reagáló vállalatok pénzügyeiket is jobban tudják intézni, mivel e szemlélet költségeik csökkenését, piaci részesedésük növekedését és a technológiai színvonal tekintetében vezető szerepet biztosíthat számukra. Természetesen az ISO 14001 tanúsítvány megszerzése költségekkel és néha bonyolult eljárással is jár – a vállalat méretei és alkalmazottainak száma, a tanúsítandó létesítmények száma és alkalmazottainak felkészültsége függvényében, de lépésről-lépésre haladva az eljárás olcsóbban és egyszerűbben is elsajátítható, amit jelentősen megkönnyíthet a korábban megszerzett ISO 9000-es minősítés.
Az ISO 14001 regisztrációs költségei ellenére az ismertetett tanulmány az exportjuk növelését kívánó cégeknek kifejezetten javasolja ezt a rendszert, mint nemzetközi versenyképességüket javító tényezőt. A kormányoknak pedig célszerű lenne megfontolniuk azt, miként tudnák szabályozási eszközökkel és viszonylag kis ráfordítással megkönnyíteni és segíteni ezt a folyamatot. Összeállította: Dr. Balog Károly Bellesi, F; Lehrer, D.; Tal, A.: Comparative advantage: the impact of ISO 14001 environmental certification on exports. = Environmental Science and Technology, 39. k. 7. sz. 2005. ápr. 1. p. 1943–1953. Mohammed, S. T.: The impact of ISO 14000 on developing world business. = Renewable Energy, 23. k. 2001. p. 579–584.
Az emberi erőforrás számtalan módon felhasználható…
Kíváncsi korszerűbb módszerekre is? BME OMIKK
HUMÁNERŐFORRÁS-MENEDZSMENT Havonta a legértékesebb tőkéről!
[email protected] 06-1/45-75-322
