Az iskolai meseíró verseny I. helyezett meséje: Percze Fanni (4.a) Lóhere foga Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy ország, amit Álomországnak hívtak. Itt éltek beszélő állatok, növények, tárgyak és olyan emberek, akiket én ismerek. Egyszer történt, hogy Álomország szerencsemanója, Lóhere arra ébredt, hogy nagyon fáj a foga. Kisétált a fürdőszobatükörhöz, hogy rájöjjön, miért sajog a foga. Belenéz, kitátja a száját és látja, hogy az egyik hátsó foga illegbilleg és künteget belőle a fognyűvő manó, Fekete. Jaj, jaj, a lóherék tisztására, a szerencsemanó meg fog halni! Segítség!! – kiabálta szét a világnak. Majd úgy döntött, hogy felhív engem. Azt tanácsoltam neki, hogy menjen el a fogorvosomhoz, Hófehér doktor nénihez. Másnap el is indult a mackós táskájával az erdőn végig, majd a Patkókörúton. Út közben a fák, állatok ezt sugdosták neki: - Nem kell félni, nem kell megijedni! Alig telt el egy fél óra, Lóhere már ott várakozott a rendelőben. Öt perc múlva be is szólították. - Jó napot Hófehér doktor néni! - Szervusz Lóhere! Mi a baj a fogaddal? - Illeg-billeg, ide-oda, mintha hinta volna. - Rendben. Nézzük csak. Tátsd nagyra a szádat! Aha! Szóval ez a baj! - Mi? Mi? Mi történt? Hisz én rendesen mosok fogat, naponta kétszer! És kevés édességet eszem! - Hát! Pedig beköltözött a fogadba Fekete. De semmi baj, betömöm! A fog meg majd kiesik. Egy perc sem volt és be volt tömve Lóhere foga. - Kész is! - Ó, köszönöm, köszönöm, köszönöm! - Nagyon szívesen! Most pedig menj haza. - Rendben. Viszlát! Lóherének napról-napra jobban mozgott a foga. Az egyik nap elment sétálni a Virágos kertbe, ahol rengeteg liliom termett. Lóhere allergiás volt r, ezért sokat tüsszögött. A hétezer-hétszázhetvenhetedikre a kezében találta a fogát. - Nahát!!! Bedobom a Szivárvány kútba! El is ment és beledobta. De hogy közben mit kívánt, azt nem mondhatom el, mert én sem tudom! Ez volt Lóhere fogának története. Innentől kezdve te is rendesen mosd a fogad!
Az iskolai meseíró verseny II. helyezett meséje: Finak Fanni (4.b) Lala és Lola Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, ott volt a Zengő-bongó zöld kerekerdő. A kerekerdő közepén, a négyszögletes tisztáson lakott Nyúl Géza a családjával. A két kis nyuszi gyerek Lala és Lola mindig veszekedtek. Lola egy tűzrőlpattant, eleven, ugri-bugri nyuszi volt, Lala pedig egy szundi-bundi lusta nyuszika, aki leginkább a napon szerette sütetni a hasát. Történt egyszer, hogy olyan hangosan pöröltek, hogy Róka Rudi meghallotta és rájuk talált. - Most megvagytok! Hamm, bekaplak benneteket! - Várj csak Rudi! – mondta Lola. – Jobban esik az étel bújócska után! Amíg Rudi ezen elgondolkodott, addig a két nyuszi elbújt Lala kedvenc búvóhelyén, a tisztás szélén. A róka kereste őket egy darabig, majd éhesen elkullogott. A két tapsifüles boldogan ugrándozott haza, és soha többet nem veszekedtek.
Az iskolai meseíró verseny III. helyezett meséje: Karádi Kitti és Kiara (3.a) A sajtház Egyszer volt, hol nem volt, volt a tisztáson egy egérház. Ez a ház sajtból készült. Itt lakott egy egércsalád. Az egérpapa: Frici, az egérmama: Mici, és a kicsikéjük: Incifinci. Aki erre járt, már messziről érezhette a sajt illatát. Olyan ínycsiklandozó (az eredeti szövegben: íncsiklandozó!) volt, hogy minden jöttment ember beleharapott. Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy nem maradt a házukból semmi. Kénytelenek voltak a szabad ég alatt tölteni az éjszakát.
Amikor már nem bírták a hideget, beosontak egy házikóba. Nagyon finom illatokat éreztek. Amibe csak tudtak, beleharaptak, megrágtak mindent. Pista bácsi, a ház tulajdonosa, nem tudta elképzelni, hogy mitől lyukas a kuckója. Aki olvassa a mesémet, találja ki! Itt a vége, fuss el véle!
Az iskolai meseíró verseny különdíjas írása: Németh István (4.b) Zsiráf enciklopédia Szeretnék mindenki számára bővebb információt nyújtani azzal kapcsolatban, hogy a zsiráf nem csak a jól ismert hosszú nyakú állat, hanem sok fajtája létezik. Ilyen például a görbenyakú zsiráf. Nagyon ritka állat, az egész földön csak egy példányról tudnak a tudósok. Létezését egy varázslónak köszönheti, aki görbe nyakkal átkozta meg. Sajnos a varázslat kicsit rosszul sikerült, és szegény állat kapott egy görbe orrot is. Nézzük a két ballábas zsiráfot. Szegény patásunk fogyatékosságát születésekor szerezte. Mindössze két bal lábbal jött a világra. Vicces látvány, ahogy a két bal lábával biceg. A helyi foci csapat biztosan nem fogja leigazolni. Azonban a „kétballábas” kifejezést neki köszönhetjük. A mikulás zsiráf nevét abból a tévhitből kapta, hogy a hátán egy nagy puttonyszerű púp található. Ezek után nem meglepő, hogy csak az Északi-sarkon őshonos. A brekegő zsiráf egyszer lement a tópartra. Miközben a szép tiszta vizet iszogatta, nem vette észre, hogy a közelébe úszott egy kecskebéka. Szerencsétlen zsiráf egy nagy korty víz lenyelése után vette csak észre, hogy a béka már a hosszú nyakában brekeg. Azóta nem tud lopakodva menni, mivel a csendet mindig egy brekegés zavarja meg.
Én, mint a zsiráf enciklopédia írója sem tudhatom, hogy e különleges fajok hogyan érzik magukat nevetséges testükben, de remélem, nem közösítik ki őket szabályos társaik csak azért, mert mások… További mesék…. Péter Virág Kata (4.b) A karácsonyi ajándék Karácsonykor a fa alatt találtam egy ANYÁTÓL SZERETETTEL feliratos ajándékcsomagot. Amikor kibontottam a csomagot nagyon megörültem, mert egy piros, kallantyús bakancs lapult benne, amire már régóta vágytam. Föl is próbáltam nyomban. Léptem benne kettőt, s arra gondoltam, bárcsak a Télapónál lehetnék. Nem fogjátok elhinni, de amikor kinyitottam a szememet, tényleg a Télapónál termettem. Nagyon megtelt a szívem örömmel, mert a legfőbb vágyam teljesült ennek a csizmának köszönhetően. Ettől a naptól kezdve nem csak egyszerű piros, kallantyús bakancs, hanem világjáró csodabakancs tulajdonosa lettem.
Németh Anna (2.b) Mi van a párna alatt? Volt egyszer egy kisfiú, akit Karcsinak hívtak. Ez a kisfiú hitt a fogtündérben, mint annyi más kis barátja, de sajnos nem szeretett fogat mosni. Ha kiesett egy tej foga, mindig a párnája alá tette és várta a fogtündért. Ám az soha nem jött hozzá, csak egy rossz álom egy gonosz kis manóval, akit Petinek hívtak. Irigykedve látta, hogy a kis barátai milyen szép ajándékot kapnak a fogtündértől, ő pedig nem. Egy napon nála aludt vendégségben legjobb pajtása, Jancsi. Este látta Karcsi, hogy Jancsi milyen alaposan tisztítja meg a fogait. Elszégyellte magát és megkérte anyukáját, hogy tanítsa meg őt is helyesen fogat mosni. Ezután mindig odafigyelt, hogy jól csinálja. És láss csodát,- amikor legközelebb kiesett a foga és betette a párnája alá, éjjel nem jött el hozzá ijesztgetni fogmanó Peti, hanem végre a fogtündér ajándéka várta. Itt a vége, fuss el véle.
Haracsi Bernadett (4.a)
A katica kalandja Egyszer Kati katicát elküldték a szülei eleséget gyűjteni. Kati elindult, s találkozott egy keresztes pókkal. Beleragadtál a hálómba, ezért megeszlek – mormogta a pók. Ekkor azonban jött egy tornádó, s elvitte Katit. Mikor a tornádónak vége lett, szegény megrettenve nézte, hogy hova keveredett. - Hol vagyok? – kérdezte rémülten Kati. - Anyu, apu, segítség! – kiáltozott. Ekkor odament hozzá egy hangya. - Mi a baj? – kérdezte a katicától. - A viharban eltévedtem – szipogta Kati. - Ez nem baj! – kiáltott a hangya. - Ezen könnyen segíthetek. - Tényleg? – kérdezte Kati, már egy kicsit boldogabban. - Keresd fel Mindenttudó Halacskát, rajtad csak ő segíthet! – tanácsolta a hangya. Kati elindult, s egy óra múlva odaért a tóhoz. - Szervusz Kati! Már vártalak. – mondta a Halacska. - Jó napot! Hogy tudok hazajutni? - Menj át a Gombaföldön! – tanácsolta Mindenttudó. - Köszönöm szépen! Viszont látásra! - Szia Kati! – köszöntek el egymástól. A kis bogár elindult, s épen átjutott a Gombaföldön. Estére hazaért, s fáradtan dőlt össze az ágyon.
Jakabó-Szentpétery Fanni (3.a) Egy pici rózsaszirom Egyszer volt, hol nem volt, volt egy rózsa. Egy kislány kertjében. Egyszer a kislány leszedte azt a rózsát és bevitte a házba.
Egy rózsaszirom leesett a földre. Másnap a kislány iskolába indult. Nagy meglepetésére megszólal egy vékony hang: - Vigyázz! Ne taposs rám! – mondta a rózsaszirom. - Te ki vagy? – kérdezte a kislány. - Úgy hívnak, hogy Rózsika. – mondta Rózsika. - És téged hogy hívnak? – kérdezte Rózsika? - Lilinek hívnak. – feleli Lili. Lili felvette Rózsit. És együtt indultak iskolába. Azóta jó barátok.
