Az iskolai fegyelmezés a Miskolci Református Líceumban a 19. században

Az iskolai fegyelmezés a Miskolci Református Líceumban a 19. században

Szerző: Godzsák Attila, Szak: Történelem-tanár MA Miskolc 2014 Konzulens: Tóth Árpád, egyetemi docens

-1-

Tartalomjegyzék: Bevezetés ............................................................................................................... 3 A fegyelmezés kérdése a 19. századi Magyarország iskoláiban a nevelési könyveket tekintve ............................................................................................... 4 A Lévay József Református Gimnázium rövid története .............................. 10 Iskolai szabályzatok .......................................................................................... 12 1821 ...................................................................................................................................... 12 1825 ...................................................................................................................................... 13 1837 ...................................................................................................................................... 14 1844 ...................................................................................................................................... 14 1879 ...................................................................................................................................... 15 1895 ...................................................................................................................................... 16 1901 ...................................................................................................................................... 16 Más iskolák szabályzatai ...................................................................................................... 17

Kihágások ........................................................................................................... 19 Testi épség elleni kihágások ................................................................................................. 19 Vagyon elleni kihágások ...................................................................................................... 23 Egyéb kihágások (szerencsejáték, rongálás, etc.) ................................................................ 25 Kimaradások ......................................................................................................................... 30 Mulasztások .......................................................................................................................... 31 Lichtmann Miksa, a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Szakközépiskola jogelődjének diákjának kihágási ügye .................................................................................. 34 Szemere Bertalan ügye ......................................................................................................... 34 Egy fenn maradt bűnbánó levél ............................................................................................ 35

Az 1848-49-es szabadságharcunk idején a Miskolczi Református Lyceum 37 Összegzés ............................................................................................................ 39 Felhasznált források .......................................................................................... 40 Summary ............................................................................................................ 42

-2-

Bevezetés Jelen szakdolgozatomban, a Lévay József Gimnázium jogelődjének a Miskolci Református Líceumnak a 19. századbeli kihágási ügyeit vizsgálom. Először áttekintem a szakirodalom alapján a 19. század fegyelmezési eljárásait Magyarország tekintetében. Majd röviden összefoglalom az iskola történetét. Ezután térek rá a konkrét kutatási eredményekre. Elemzem az iskola szabályzatai és összehasonlítom más, egyéb szabályzatokkal, melyeket a levéltárban találtam. Ezután a konkrét eseteket tárgyalom, csoportosítva. Kutatásom gerincét a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárának iratanyaga adja. Nagy segítségemre volt, hogy megmaradt igen sok iskolaszéki irat, amely intézmény többek között az igazságszolgáltatásért volt felelős az iskolában. Hozzáveszek egy másik iratot még egy másik iskolából, összehasonlítás végett. Külön részfejezetbe tárgyalva veszem az 1848-as szabadságharc alatti időszakot és az általam legérdekesebbnek vélt iratot, mely Szemere Bertalanról szól, mivel nem az ő iskolájának iskolaszéke elé lett idézve, aki konkrétan őt kutatta nem találhatta meg ezt az iratot. Rábukkanni csak véletlenül lehetett, úgy, mint az én esetemben is történt, tehát lehet, hogy az egész szakma nem ismeri ezt a fejezetet az ő életéből. Továbbá érdekességképpen közlök teljes terjedelmében egy „bűnbánó levelet”. Mely megértése kicsit nehézkes a korabeli nyelvtani szabályok miatt, de így is élvezhető. Az íróját igen leleményes és intelligens ifjúnak tartom. Látható a kutatás alapján, hogy viszonylag sokféle kihágás volt és sok esetben. A fiatalság akkor is hasonló volt, mint a mai, vasszigorral kellett őket fogni. A testi fenyítés szomorú valósága élt az intézményben. Azonban nem olyan mértékben, mint az elsőre gondolnánk. Ugyan többször is írok vesszőbüntetésről, azonban ha azt nézzük, hogy majdnem egy évszázadot ölel fel a dolgozat és alig több mint fél tucat esetet találtam az alkalmazására, akkor nem nevezhető gyakorinak.

-3-

A fegyelmezés kérdése a 19. századi Magyarország iskoláiban a nevelési könyveket tekintve Ha megnézzük a magyar tanítóképzők által használt tankönyveket és pedagógiai szakkönyveket a 19. századból, akkor az rajzolódik ki előttünk, hogy bár mérsékletesen, de a testi fenyítést nem utasítja el egyik könyv sem. A magyar pedagógia fejlődésére már a 18. századtól kezdve jelentős befolyást gyakorolt a német neveléstudomány. Ez a hatás érvényes a korabeli pedagógusképzés gyakorlatában használt kézikönyvekre is. Az egyik ilyen elméleti kiindulópontként használt alapmű August Hermann Niemeyer: „A nevelés és az oktatás alapjai” című 1796-os kézikönyve. A művet 1822-ben Ángyán János fordította le magyarra és dolgozta át a magyarországi viszonyokra „Nevelés és tanítás tudomány a’ szülék, a’ házi és oskolai tanitók’ számára” címmel. A testi büntetésről, és annak módozatairól csak a szövegbe szervesen integrált „megjegyzések” egyikében olvashatunk. Niemeyer a verést csupán kis korban tartja megengedhetőnek és csakis akkor, ha a szóbeli feddés már hasztalan. Így ír a testi fenyítésről: „Már a humanitás elve is a sérülékeny test óvására int. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a pedagógus nem hóhér, nem szabad a büntetéssel játszadozni, ne büntessünk feldühödve, vigyázzunk az érzékeny testrészekre: a fejre és az ujjvégekre, kerüljünk mindent, ami módszeres gyötréshez vezethet, különben hiábavaló lenne neveléstant írni.” Ez a korabeli magyar fordításban így szerepelt: „Hanem megkéméllye ám a’ fenyitő kéz a’ Testnek könnyen megsértetthető részeit, főképpen a’ Fõt ‘s az ujjak hegyét; a’ pofozást ’s a’ körmözést el kell hát távoztatni. Nem kell ugyan játtszani a’ büntetésben, de dühösködni sem kell.”1 Vegyük szemügyre most már a magyar szerzők véleményét a testi fenyíték alkalmazásáról. Az 1818-ban kiadott „A' Nemzeti Oskoláknál Tanítói-hivatalra menendőknek tudni szükséges tanítás módgyának meg-tanulására szolgáló Vezeték-Szál” című szerzőt nem jelölő mű szerint büntetést akkor kell alkalmazni, ha a szeretetteljes bánásmód nem látszik elegendőnek a gyerekek tanulásra ösztönzéséhez. De ezt ellensúlyozni is kell dícséretekkel, „illetlen volna mindazonáltal okos alkotmányokat valamint a' barmot egyedül tsak büntetéssel nevelni. Olly embereket a'kik nem nyakasok és meg-átalkodottak, a' jónak előmutatásával; szeretettel és nyájassággal jóra lehet nevelni”. A mű szerzője a következőképpen osztályozza a fenyítéseket: a) Nógatások, b) Intések, c) Fenyegetések, d) Ígéretek, e) Büntetések. Ez még 1

Pukánszky, A testi Fenyíték…

-4-

sokkal kevésbé kiforrott felsorolás, mint a későbbiek lesznek. A következőképp határozza meg a büntetések céljait: „A büntetéseknek tzélja légyen a' tanítványok jobbulása; büntessen a' Tanító igazságosan, és soha ne büntessen haragjában.” A következő esetekben viszont nem szabad büntetni a szerző szerint: „Elme-tompaság, tsekély ügyesség, temperamentomi hibák, a' testnek betegségeitől származó hibák”. Meg kell jegyeznünk, hogy bár az erdélyi iskolaügy újjászervezését célzó, 1781-es kiadott „Norma Regia” szabályzat száműzte a kisiskolákból a pálcát és a virgácsot, a késkiadott nevelési útmutatók megengedhetőnek tartották azt. 2 Az első magyar rendszeres neveléstan szerzője, Szilasy János teológus tanár volt. 1827-ben jelent meg „A nevelés tudománya” című műve. Ő többek között így ír a témáról: „A gyengébb büntetések nem használván keményebbekhez is nyulhatni, ’s az úgy nevezett testi büntetéseket is haszonra fordíthatni, mind e’ mellett szorgosan távoztatván mindent, mi a’ nevendék’ egészségét megronthatná, illyen p. o. a’ hosszas koplaltatás, az arczúl csapdozás, a’ fülek’ ránczigálása, a’ fejben, vagy hátban verés, a’ hajczibálás, az ujjak’ hegyére ütés, az éles hasábfára térdeltetés…”. Érdemes itt megfigyelni, hogy azért a keményebb büntetéseket elutasítja a szerző. És leírja, miket gondol megengedhetőnek: „Hasznos ellenben felvigyázat alatt ’s foglalatosság mellett az oskolába vagy más helyekre zárás, a’ rövidebb koplaltatás, egy vagy más éteknek elfogása, sőt szükség idejében még a’ vessző, korbács vagy vékony pálczácska is.”3 A korszak másik kézikönyvét Lesnyánszky András írta „Didaktika és methodika avvagy a’ tanításnak közönséges tudománnya és a’ tanítás módgyának tudománnya.” Címmel. Nála Szilasyhoz hasonló gondolatokat találhatunk a testi fenyítésről. „Csak akkor nyúlhatni a testi büntetéshez, ha semmi reménység nincsen többé, hogy az tanítvány más szelídebb eszközök által jobbíttasson meg.” […] „Örökre meg vannak tiltva az oskolákban: a’ bikatsök, pálcza (de nem pálczikó), korbácsok, az arczúlcsapdosás, a’ füleknek ránczigálása, csipdesések, a’ fejben, vagy hátban verés, a’ hajczibálás, az újjak’ hegyére ütés, és minden nemű térdeltetés. […] A’ vessző nem másképpen használtasson, hanem hogy a’ Tanító annak ágaival a’ gyermeknek kinyilt kezére csapjon.” Rendek József tanítóképző tanár pedig így nyilatkozott a témáról: „A’ testi büntetés lehető legritkábban alkalmaztassék, minden egyéb büntetési módok megpróbálása után szántszándékbol elkövetett tetemesb kihágásoknál. E’ testi büntetés mindig mértékletes legyen, az iskolai kormányzó és szülők tudtával – mennyire czélirányos –, beleegyezésével hajtassék végre különös figyelemmel a’ külön neműekre, hogy 2 3

Pukánszky, Két tanítói kézikönyv… Pukánszky, A testi Fenyíték…

-5-

az ártatlanok szemérmetessége ne sértessék.”. Itt is ugyanazt az elgondolást láthatjuk, ritkán és módjával, de alkalmazandónak gondolta a testi fenyítést. További szerzőknél lelhetünk hasonló elgondolásokra, például Szigethi Warga Jánosnál. Szerinte „…a testi fenyíték mint ily bár nélkülözhetetlen is, csak utolsó esetben, igen ritkán, és soha ne indulatból, hanem szánakozólag alkalmaztassék.”4 Mennyey József szerint pedig egyes gyerekeknél mellőzhető, másoknál viszont nem a testi fenyíték, de csak mértékkel. Más szerző szerint pedig kizárólag az édesapa (vagy nevelőapa) teheti ezt meg, de neki néha meg kell tennie, ellenben az iskolában ezt kerülni kell. Erdődi János többek között a kassai tanítóképző igazgatója volt ő részletesen taglalta miféle módozatokkal lehet büntetni a gyermeket, használta a „megszégyenítő büntetések” csoportját. Ilyenek a dorgálás, a pirongatás, a közönyösség kimutatása, az elkülönítés, valamely tisztségtől való megfosztás, a hátravetés, a bezáratás és a szégyenkönyvbe való beírás. A testi fenyítésről pedig ekképpen írt: „A testi büntetés a gyermeknek fájdalmat okoz azon célból, hogy őt ez által a rossztól visszatartsa. A testi büntetést oly gyermekeknél, kiknél az állati természet felszinre került, alig lehet elkerülni.”5 Környei János királyi tanácsos és tanfelügyelő 1869-es műve „A tanító az iskolában. Rövid útmutató arra, miként lehet a népiskolában jó fegyelmet tartani s helyesen oktatni” a fegyelmezésről szóló fejezetnél mottó gyanánt egy Comenius idézetet adott meg: „Fegyelem nélkül az iskola olyan, mint a malom víz nélkül.” Igen érdekes pont nála, hogy büntetést javasol azoknak, akik nem jelentkeztek, vagy éppen jelentkezésük ellenére nem tudják a helyes választ: „Ha valamely tanuló fölemelte ujját a nélkül, hogy felelni tudna, épen olyan büntetésre méltó, mint a másik, a melyik nem emelte föl ujját, habár tudna felelni.” Ő felkészítette a leendő pedagógusokat a büntetés és jutalmazás mikéntjére is: „Légy a feddésnél és dicséretnél, valamint minden jutalmazásnál és büntetésnél legnagyobb mértékben óvatos és lelkiismeretes. A feddésben ne légy nagyon hideg, a dicséretben ne nagyon meleg! Ne dicsérj és ne büntess érdem nélkül, légy mind a kettőnél pártatlan, s alkalmazd azokat a tényekhez.” „A feddésnél nagyon meg kell válogatni a szókat s óvatosan mellőzni azokat, melyek aljasak gyanánt tünnek föl, mint szamár! ostoba! tökfilkó! ökör! stb.”. „A legszigorúbb büntetésnél is éreznie kell a gyermeknek, hogy a tanító jó szándékkal, a jobbítás szándékával közelít irányába”. „… arra mindig kell vigyázni, hogy a büntetés ne legyen lealacsonyító. A térdeltetés nem helyeselhető. Azután a tanító büntessen először négy szem között, azután az iskolában”. Környei szerint nem szabad megalázni a gyermekeket. A 4 5

Pukánszky, Tizenkilencedik századi… Pukánszky, A testi Fenyíték…

-6-

büntetésre vonatkozóan a következő fokozatokat határozta meg: „a) Komoly, büntető pillantás. rosszalló tekintet. b) Intés kézzel, kopogás vagy ütés az asztalra. c) Szóbeli barátságos megintés. d) Rövid szemrehányás. e) Komoly szigorú megfeddés. f) Fölállás a padban. g) Kilépés a padból. h) Büntetőpadba való ültetés (ha ilyen van az iskolában). i) Iskolában marasztás. j) Testi büntetés.”.6 Itt érdemes megnéznünk az általam vizsgált szabályzatokban milyen fokozatok voltak. A miskolci református líceum 1837-es szabályzatában található először konkrét „növekedési sorba” állított felsorolás. 1: magán megintés, 2: nyilvános dorgálás, 3: osztálykönyvbe bejegyzés, 4: megrovás, 5: tanítás utáni néhány órás bezárás, 6: iskolai börtön, 7: testi büntetés (csak az algimnáziumbeliekre, ha a fenti büntetések nem hatottak, tehát egyből a testi fenyítést sohasem szabhatták ki, ez is magyarázza, hogy a későbbiekben igen kevés ilyen jellegű adatot találni), 8: legvégső büntetésként pedig a kizárást említi meg ez a szabályzat. 7 Az 1844-es szabályzatban pedig a büntetések felsorolt nemei: 1: intés, 2: dorgálás, 3: kiállítás, 4: térdepeltetés, 5: sepregetés ha szemetelt valaki, 6: engedelemkérésre kötelezés, alábbtétel, 7: szégyen-székbe ültetés, 8: iskolai zár nappal, 9: iskolai zár ebédtől való megfosztással, 10: látogató elöljáró értesítése a hanyagság és erkölcstelenség felöl, 11: kártérítési bírság, 12: iskolaszéki dorgálás és a szülők tudósítása az iskolaszék által. 13: Iskolaismétlés a korhelyre (?) nézve, 14: vessző és 15: kicsapás rendkívüli esetekben. 8 Az 1985-ös szabályzat ekképp szól: 1: magános figyelmeztetés vagy intés, 2: osztályfőnök általi szigorú megfeddés az osztály előtt, 3: igazgató általi megdorgálás, 4: tanári szék elé idézés, ami javasolhatja a tanuló csendes eltávolítását az intézményből, 5: bezárás 612 óráig munkával összekötve és az iskola jótéteményektől való részleges vagy egészbeli megfosztás, 5: tanácsolólagi elutasítás (évvégéig, ha jól viselkedik, maradhat, de jövőre más iskolába kell mennie). 6: Kizárás (ez azonnali eltávolítás az intézményből), 7: házi fenyítést pedig elrendelhetnek a szülők beleegyezésével. Láthattuk, hogy ezek bővebbnek tűnnek számunkra módozataikat tekintve.9 Későbbi összevetésként megemlítve a Miskolc törvényhatósági jogú város Ipari Leány középiskolájának 1926-os szabályzata pedig így sorolja föl a fegyelmi vétségekért kapható büntetéseket: 1: megintés négyszemközt, vagy az osztály előtt, ezt alkalmazhatja a tanár osztályfőnök vagy igazgató. 2: megfeddés az igazgatótól a tantestület előtt, ez ösztöndíj

6

Gróz Andrea 2007. MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 3. 8 MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 7. 9 MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 33. 7

-7-

felfüggesztéssel is társulhat. 3: eltanácsolás testületi egyetértésben az igazgató kimondásával. 4: kizárás az iskolából 5: teljes kizárás az összes iparoktatási intézményből.10 Felméri Lajos 1890-ben megjelent „A neveléstudomány kézikönyve” című műve már másképp láttatja helyzetet és ezáltal mi is láthatjuk, hogy a század végére hogyan módosult a pedagógiai gondolkodás a testi fenyítés alkalmazásáról. Ő bár kategorikusan nem utasítja el a testi fenyítést végső esetben, de már leírja, hogy „a mely iskolában csak ütleggel lehet boldogulni, ott rendszerint a tanító a hibás”. Végül álljon itt Peres Sándor véleménye, aki tömören megfogalmazta a véleményét nem csak a kor büntetési, hanem a kor jutalmazási szokásairól is. „Irtózásig tartózkodjunk a büntetéstől és a jutalmazástól. Miként büntetünk? Durván és kegyetlenül. Miként jutalmazunk? Önzésre tanítva és elkényeztetve.”11 Végül Kőrösi Henrik századfordulós gondolatait írjuk le 1900-ból: „A testi büntetést alkalmazó tanítók nem gondolnak arra, hogy a verés veszélyezteti a tanuló egészségét, eltompítja önérzetét és lassankint megrontja az osztály szellemét. Téves az a fölfogás, hogy testi fenyítékkel a vásott gyermekeket meg lehet javítani. A tapasztalat mutatja, hogy az ily gyermekek idővel megszokják a verést és teljesen eldurvulnak. Különben is nagyon alacsony felfogást árul el az, a ki vesszőütésekkel akar nevelni akkor, a midőn szeretettel is hathat a gyermek eszére és szivére.”12 Itt érdemes megnéznünk kitekintésként a korszak külföldi gyakorlatát. Az amerikai San Diego iskoláiban a 19. században minden fegyelmi véteknél verés járt. A káromkodás nyolc, a lányok molesztálása tíz, az iskola épületében való kártyázás ugyancsak tíz, a hazudozás pedig minden feltárt esetben hét korbácsütést vont maga után.13 Visszatérve Környeihez, ő a következő fenyítéseket tiltotta: „1. Az arculcsapás, 2. A bottal vagy ököllel való ütés, 3. A döfés, hajcibálás, a tenyérre vagy ujjakra való ütés stb. Testi büntetésnél csak a vessző használható. De figyelembe kell venni, hogy e büntetés a legritkábban alkalmazandó, vagy inkább legyen ez a tanító joga, de a mellyel nem él. Ha mégis kényszerülve van ezt alkalmazni, tegye ezt óvatosan…” Ő is úgy vélte, hogy tehetségtelen az a tanár, akinek sok esetben kell testi fenyítést alkalmazni.14 Molnár László pedig úgy vélekedett: „… mindenek előtt a szoktatás, oktatás és példa által hatunk növendékeinkre; e mellett csak ha elkerülhetetlenül szükséges, fogunk intés, dorgálás, fenyegetés s a legvégsőbb esetben a jutalmazás- vagy büntetéshez nyulni. Alapos 10

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./69. 1. doboz / 5/1926 Pukánszky, A testi Fenyíték… 12 Gróz 2007. 13 Mihály 2009. 14 Gróz 2007. 11

-8-

úgy lesz eljárásunk, ha oda törekszünk hatni, hogy a rend, szorgalom, engedelmesség mintegy természetökké váljék növendékeinknek; Ha soha sem alapszik fegyelmi eljárásunk a nevelői és tanítói önkényen…” Pukánszky Béla neveléstörténész, aki a téma korabeli irodalmával több ízben foglalkozott úgy véli, hogy a valóságban még durvább volt az iskolákban a testi fenyítés. Azonban a Lévay József Református Gimnázium iratanyagának vizsgálata alapján az a kép rajzolódik ki előttünk, hogy erről ezen iskola esetében semmiképpen nem lehet szó. Láthattuk nem voltak túl gyakoriak a vesszőzések (persze tagadhatatlanul voltak), inkább a bezárások voltak gyakoriak. Ugyan többször is írok vesszőbüntetésről, azonban ha azt nézzük, hogy majdnem egy évszázadot ölel fel a dolgozat és alig több mint fél tucat esetet találtam az alkalmazására akkor nem volt túlzottan jelentős a büntetés alkalmazása. Erre vonatkozóan a szakkönyvekben viszont eléggé kevés információ van. Kutatásom alapján azt mondhatom, hogy a Lévayban erre a célra kialakított helyet használtak, míg pl. a vizsgált Berzeviczys esetben a 3 órás elzárás egy tanteremben történt. A tantermi büntetésekre ugyan nem derült ezekből fény számunkra (körmösök és egyebek), azonban ha megvizsgáljuk például azt az 1844 őszén történt esetet, amikor egy tanárt bepanaszoltak tenyérre mért pálcaütésekért, akkor kiderül, hogy a tanárt az iskolaszék elé idézték és kérdőre vonták, továbbá többeket is meghallgattak az ügyben. Egyik diák tenyere állítólag felhasadt, azonban egy régebbi beszélgetés alapján a tenyere egy a szüretkor zajlott lövöldözés alatt sérült meg. A tanár ellen az volt a vád, hogy végig vesszőzte az osztályt, ő erre azt reagálta, hogy „csak” 12 diákot. Az iskolaszék nyomatékosította ezután, hogy a tanároknak nincsen joguk testi fenyítést alkalmazni, se vesszőt alkalmazniuk, sem elzárniuk a diákot nem szabad önhatalmúlag, hanem csakis a felügyelő tanár jelenlétével szabad ilyesmit végezni, iskolaszéki ítélet után, önhatalmúlag semmiképpen sem.15 Egy másik hasonló esetet is találtam, egy tanár 3 vesszőt adott, pedig nincs erre jogköre, ezért elmarasztalta az iskolaszék.16

15 16

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet

-9-

A Lévay József Református Gimnázium rövid története17 Miskolcon már a reformáció előtt működött iskola a XV. század közepétől. Miskolc lakosságának döntő többsége át tért a kálvinista hitre a reformáció idején, így vált az avasi Szent István templom az iskolával együtt a reformátusokévá. 1560 körül a város magisztrátusa és a református egyház vállalta egy nagyobb műveltséget közvetítő iskola, „rekcoris scola” fenntartását. Az iskola első fegyelmi szabályzatát Sárospatak „adta”. Már a XVI. század végétől az országrész nagyobb iskolái között tartották számon. Olyan virágzó tanintézetének tekintették, ahol az iskola rektora mellett több tanító és segédtanító is működött, és ahol teológusokat, tanítókat is képeztek. A diákok között nemcsak dunántúliakat, hanem még ruténeket, szlovákokat, német ajkúakat, sőt később cseheket és morvákat is találhattunk. Ugyanezt állapíthatjuk meg a tanulók vallásáról is, szinte minden felekezet képviseltette magát az iskolában. Az eredeti iskolaépület a ma Herman Ottó Múzeum kiállítótermeként működő épület volt. 1706-ban Rabutin generális zsoldosai felégették az iskola könyvtárát, s ekkor pusztult el az egyház régi levéltára is. A tanuló ifjúságnak a város lakosságával együtt el kellett menekülnie a városból. A visszatérés után alkottak saját törvénykönyvet. Az ekkor készült „Liber legum scolae Miskoczinae”, ami 1848-ig szabályozta az iskola belső életét a szakirodalom szerint. Vélhetően ez egy magas főként elméleti szabályzat lehetett, mely mellett működtek az általam is ismertetett gyakorlati szabálykönyvek. Az iskola története szerint 1813-ban az iskolatanács megtiltotta a tanulók testi fenyítését, a körmözést, a botozást, a „karcerba”18 zárást. Azonban mint láthatjuk majd, ez a valóságban nem így volt, hiszen már az 1821-es szabályzat engedélyezte ezeket. Megtagadták a Bach-korszakban az Entwurf végrehajtását, az iskola inkább vállalta, hogy nyilvánossági jogától megfosszák, mégsem volt hajlandó a humán tárgyak német nyelvű oktatására. A nyelvi harcok és sikerek eredményeképpen az iskola tanítási nyelve 1839-től magyar lett, de az iratai már ez előtt is magyarul keletkeztek. 1848. március 17-én a pesti hírek hallatára Sáfrány Mihály tanár vezetésével kinyomtatták a 12 pontot. Követeléseiket kiáltványban fogalmazták meg (ez lehetett az általam említett 9 pont). Az egyháztanács

17

http://www.levay.tirek.hu/cikk/mutat/iskolatortenet/ Karcer: Fogda, zárka. Az iskolákban nevezték így azt a kis helyiséget, ahová büntetésből a diákokat bezárták fegyelemszegés esetén. 18

- 10 -

viszont ekkor kizárással fenyegette meg a renitenskedőket. Néhány fiatal tanár azonban így is csatlakozott a nemzetőrséghez. A Miskolcra bevonuló orosz hadsereg 1849. június 21-én birtokba vette az iskola épületét, berendezését összetörte, s csak október 22-én indulhatott meg újra a tanítás benne. Az iskola a kiegyezés utáni években nőtte ki végleg a régi avasalji épületét.

- 11 -

Iskolai szabályzatok Az alábbiakban az iskolai rendszabályokat fogom röviden elemezni, a fegyelmi kihágásokra összpontosítva. Először a Lévay József Gimnázium jogelődjének – a Miskolci Református Líceumnak – a 19. századból ránk maradt szabálykönyveit (ezekből az egyik már a 20. század hajnalából, 1901-ből való).

1821 Az első szabályzat „A classisták törvényei” nevet viseli és 1821-ből való.19 A szabályzat 22 pontból áll. Az iskolai jelenlétet kötelezőnek írja elő a szabályzat a diákok számára, egy hiányzásnál megfedést, két hiányzásnál pedig ledorgálást irányoz elő. A szabályzat 6. cikkelye eképpen rendelkezik: „Minden pajkosságnak és a’ claszisban [osztályban] való suttogásnak, lármázásnak, ide s tova való járkálásnak, figyelmetlenségnek és minden e’ féle rendetlenségnek kétszeri megdorgálás nem használván, egy arra rendeltetett szégyen szék leszen büntetése, a’ ki pedig azzal nem gondolna, a’ szégyen székbe való ülés mellett négy vesszőre büntetik.” Itt meg kell jegyeznem, hogy a szégyenszékek használatára nem találtam semmiféle forrást, persze iskolaszéki iratok csak 1825-től kezdődően maradtak ránk, de 1825 után egyszer sem találtam forrást ennek használatára. A hetedik cikkely a rongálásokról rendelkezik, a megrongált kár megfizetésére kötelezték az elkövetőket és zárka (áristom) is járt nekik, majd a későbbiekben látni fogjuk, hogy az elzárás, „börtön” volt a leggyakoribban használt fegyelmezési eszköz. A nyolcadik cikkely az éjjeli kimaradás büntetéséről rendelkezett, 1 nap zárkával büntették az első alkalommal, másodjára már vesszőzést írtak elő. A vesszőzés ritkábban fordult elő, mint az átlagember gondolná, a korszakról festett negatív kép alapján. Kutatási eredményeim szerint (legalábbis ezen intézményben) koránt sem volt olyan gyakori a testi fenyítés, mint azt gondolnánk. Más helyeken, más tettekért, csupán ennyi van említve „keményen megbüntetnek”, tehát több kihágásra nem szabtak elő egységes büntetést, hanem egyéni mérlegelésre bízták. A „hajigálást” első ízben dorgálással, másodízben 6, harmadízben pedig 12 vesszővel büntették a szabályzat szerint. A 17. cikkely szerint az Istentiszteleten való illetlen viselkedést első ízben dorgálással, második és harmadik ízben pedig esetfüggően testi fenyítéssel 19

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 2.

- 12 -

büntették. A 18. cikkely alapján egymás csúfolását, a káromkodást, a lopást testi fenyítés vagy akár kicsapás követhette. A tanító iránti tiszteletlenséget és hasonlókat vessző vagy kicsapás honorálta a 19. cikkely szerint. Ha valaki pedig „falazott” hazudott társa érdekében, vagy eltussolt egy általa ismert kihágást, az a 21. cikkely alapján példás büntetésre számíthatott. Ez ugyebár többcélú szabály volt, egyrészt ne hazugságra neveljék az ifjúságot, ugyanis az erkölcsi nevelés igen fontos volt a korabeli iskolák számára. Valamint a kihágások felderítése is könnyebb volt, ha kevesebben falaztak társaiknak, ezáltal nőtt a büntetések elrettentő ereje.

1825 A következő törvények 1825-ből származnak és „A Lyceum törvényei” címet viselik. Itt már 41 szabályt találhatunk.20 A szabályzat szerint kijelölnek egy diákot a hiányzók jelentésére, és ha valakit nem említ meg akkor ő maga kap 24 óra elzárást. Ez a szabály a diákok egymásnak való „falazása” ellen íródott. Feljebbvaló elleni vétség esetén első és másodízben dorgálást, harmad ízben pedig börtönt irányoztak elő. Nagyobb vétségek pedig kizárást vontak maguk után. A káromkodást első ízben vesszővel „jutalmazták”, több ízben pedig súlyosságát is mérlegelve, akár kicsapással is honorálhatták. Másfajta vétségeknél konkrét mérték nélkül csupán annyit említenek, hogy vagy börtön, vagy vessző, vagy kicsapás jár. Itt vélhetően, mint az 1821-es szabályzatban egyéni elbírálásra bízzák a különböző kihágásokat. A líceum kapui este 9-kor zártak, addigra kellett visszaérniük azoknak, akik kimentek a városba. A kimaradást „segedelem pénz” megfosztással büntették, ami egyfajta ösztöndíjnak felel meg. Először 3 havi ösztöndíjtól eshettek el, másodjára pedig akár az egésztől is. Kártyázni is tilos volt. Első és másod ízben való lebukáskor nyilvános bocsánatkéréssel tartoztak a szabály ellen vétők, harmad ízben 12, negyed ízben pedig 24 vessző volt a büntetés a tiltott szerencsejátékért. Ötöd ízben pedig akár kicsapás is járhatott érte, ez igen szigorú büntetésnek számított, hiszen kicsapással ritkán büntettek. Bár megjegyzem, a megmaradt iratok alapján senkinél sem került sor kicsapásra kártyázás miatt. A dohányzásra vonatkozóan is rendelkeztek, a felsőbb éveseknek szabad volt mértékletesen, de időbeni korlátjai voltak, de este 9 után nem szabadott, ahogy ebédidőben sem, és a tanítási órák idejében sem. 20

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 3.

- 13 -

A rongálás vétsége egyéni elbírálás alá esett, büntethették vesszővel, börtönnel, és akár kicsapással is. A kocsmázást 24 óra börtönnel honorálták első ízben, másodjára már a 24 óra börtön mellé vesszőzést is kilátásba helyeztek. Harmad ízbeli vétség esetén kicsapás lehetett a jutalom. Újítás az előző szabályzathoz képest és egyedi az utána következőekhez képest is, hogy meg van említve a fellebbezés lehetősége. Kicsapatás esetén a helybeni egyházi tanácsnál lehetett fellebbezni. Itt ismét fontosnak tartom megemlíteni a már említett tényt, hogy a szabályzatban többször is emlegetett vesszőzésekre viszonylag ritkán került sor, a testi fenyítést nem nevezném gyakorinak, ellenben a „börtönt” igen, ami célból az iskolának volt egy saját kis helyisége.

1837 Az 1837-es szabályzat a következő ránk maradt szabályzat, ami az előző szabályzathoz csatolva található meg.21 A szabályzatban nincsenek sehol sem konkrét büntetések. 38 pontból áll az egész és külön a 35. ponttól tér ki a vétségekre, tehát ez már egy konkrétabb az iskolai élet más területeit is mélyebben érintő szabályozás. „A büntetés nemei” címet viseli ez a szakasz, a 35 pont a büntetés célját írja le. A 36. pontban kerülnek felsorolásra a büntetések: 1: magán megintés, 2: nyilvános dorgálás, 3: osztálykönyvbe bejegyzés, 4: megrovás, 5: tanítás utáni néhány órás bezárás, 6: iskolai börtön, 7: testi büntetés (csak az algimnáziumbeliekre, ha a fenti büntetések nem hatottak, tehát egyből a testi fenyítést sohasem szabhatták ki, ez is magyarázza, hogy a későbbiekben igen kevés ilyen jellegű adatot találni), 8: legvégső büntetésként pedig a kizárást említi meg ez a szabályzat.

1844 Az 1844-es szabályzat a soron következő, mely nemes egyszerűséggel „Az iskola törvényei 1844/45” címet viseli.22 Itt külön szabályok a felsőbb és alsóbb évesekre nézve, azonban úgy láttam, csak az alsóbb évesekre vonatkozóak maradtak meg, vagy pedig végül 21 22

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 3. MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 7.

- 14 -

egybe olvadt a kettő, ugyanis mindjárt láthatjuk, hogy a hosszabb bevezetőjének más tétele sem valósult meg a valóságban. A bevezetője szerint a törvények az eddigi törvények összevetésével készült ez a törvénygyűjtemény és egységesíteni kívánta az eddigi „a különböző egyéniségekhez képest olly különböző alakokban mutatkozó vétségekre” való büntetéseket. Összesen 9 cikkből áll, tehát ez vagy egy tömör kivonat és tökéletesítés (megjegyzem azért, a cikkek hosszúak) vagy pedig tényleg ne maradt meg az egész irat. A büntetések felsorolt nemei: 1: intés, 2: dorgálás, 3: kiállítás, 4: térdepeltetés (ez új elem, de alkalmazására nem is találtam esetet), 5: sepregetés ha szemetelt valaki (ilyenre se találtam példát), 6: engedelemkérésre kötelezés, alábbtétel (buktatás??), 7: szégyen-székbe ültetés (mint látjuk itt is előjön ez az utoljára az 1821-es törvényben látott dolog, de találtam példát az alkalmazására), 8: iskolai zár nappal, 9: iskolai zár ebédtől való megfosztással, 10: látogató elöljáró értesítése a hanyagság és erkölcstelenség felöl, 11: kártérítési bírság, 12: iskolaszéki dorgálás és a szülők tudósítása az iskolaszék által. 13: Iskolaismétlés a korhelyre (?) nézve, 14: vessző és 15: kicsapás rendkívüli esetekben. Nekem enyhébbnek tűnik ez összességében. De az egész nem egyezik a felvezetővel, mint felhívtam a figyelmet rá már, hiszen konkrétumok mégoly kevésbé vannak, mint az eddigiekben. 1858-ból pedig van egy tanácsi jegyző egy oldalas levele a fegyelmi szabályokhoz kiegészítésül.23 Mely iratanyag a fond jegyzékben még a „A tanintézet új fegyelmi szabályzatára javaslat, valamint az ezt megvitató iskolai tanácsülés jegyzőkönyve” címet viseli. Vélhetően a többi iratanyag elveszett időközben.

1879 1879 tavaszáról az iskolaszéki iratok között is találtam fegyelmi szabályokat. 24 „A tanuló mint egy nagy erkölcsi testület tagja tartozik magát úgy a tanintézetben, mint azon kívül erkölcsileg jól és illemesen viselni. A ki a tanintézet bármely vagyonában kárt tesz, a kér megtérítésén felül a vétségnagyságához képest különbüntetéssel is sújtatik.” Megjegyzendő, hogy a kizáráson aluli fokozatok alkalmazása a vétség nagyságához képest a tanári szék által határoztatik meg, tehát egyéni mérlegelést alkalmaznak. Ami cselekedet polgári büntetést is maga után vonhat, annak elkövetője pedig egyből kizártatik. Ennél a kitételnél látszik a hatása a két évvel ezelőtti eseménynek, mikor polgári igazságszolgáltatás vont felelősségre diákokat.

23 24

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 17. MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet

- 15 -

1895 1895-ből maradt ránk a következő szabályzat kronológiailag.25 Ennek a megnevezése: „Rendtartás és fegyelmi szabályok a miskolci ev. ref. Főgymnáziumban”. 111 pontból áll, de ez a szabályzat még több mindenre vonatkozik.Mmár nem csak a tanulók rendszabályait tartalmazza, hanem a tanárok, osztályfőnökök és az igazgató jogköreit, feladatait is tartalmazza többek között. A 69. ponttól kezdődnek a fegyelmi szabályok, erkölcsi és magaviseleti szabályok „mit kell tenni”, de ezek elmulasztása esetére szankció nincs előírva sehol sem. A 108. pont sorolja föl a fegyelmi büntetések nemeit: 1: magános figyelmeztetés vagy intés, 2: osztályfőnök általi szigorú megfeddés az osztály előtt, 3: igazgató általi megdorgálás, 4: tanári szék elé idézés, ami javasolhatja a tanuló csendes eltávolítását az intézményből, 5: bezárás 6-12 óráig munkával összekötve és az iskola jótéteményektől való részleges vagy egészbeli megfosztás, 5: „tanácsolólagi” elutasítás (évvégéig, ha jól viselkedik, maradhat, de jövőre más iskolába kell mennie). 6: kizárás (ez azonnali eltávolítás az intézményből), 7: házi fenyítést pedig elrendelhetnek a szülők beleegyezésével. A következő esetekben lehet valakit kizárni az 1895-ös szabályzat szerint: ha erkölcsileg botrányos magaviseletet tanúsít, vagy ha az eddig javítási célzatú büntetési eszközök nem váltak be, láthatjuk, hogy ez eléggé tág fogalom. A kizárásról részletes jegyzőkönyvet kell készíteni.

1901 Az utolsó szabály könyv ugyanezen a címen kiadva, az 1901-es szabálykönyv.26 Ez 116 pontot tartalmaz, ez a szabálykönyv szinte teljesen megegyezik az előzővel. Mellékesen megjegyezzük az igazgató személye sem változott a két időpont között, tehát egyfajta frissítés, javítás lehet a hat évvel ezelőtti szabálykönyvhöz képest. Az a változás a rendszabályokat illetőleg, hogy az engedély nélküli kimaradás akár kizárást is vonhat maga után. A 113. pont tárgyalja a büntetések nemeit, ebben csupán az a különbség, hogy nincs megemlítve a jótétemény megvonás, viszont sorban ennek a helyén szerepel, az olyanfajta eltanácsolás, mely esetében a bizonyítványba nem kerül bele az eltanácsolás oka,

25 26

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 33. MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 34.

- 16 -

legsúlyosabb büntetésként pedig az olyan kizárás van megemlítve, mely az ország összes többi tanintézményére is vonatkozhat.

Más iskolák szabályzatai Összehasonlításként nézzünk meg két másik szabályzatot, az első a Mezőkövesdi Szent László Konviktus 1922-es szabályzata27, melynek a 9. szakasza foglalkozik a büntetésekkel a 40.-42.-ig pontban. A szabályzat szerint, aki a konviktus növendékei közül a kir. kath. Főgimnázium tanulóira nézve érvényben lévő rend-és fegyelmi szabályok ellen vét, az mint gimnáziumi tanuló von magára büntetést. A 41. pont arról szól, hogy a konviktus növendékeire nézve ezen felül a jelen szervezeti szabályzatnak, illetve a konviktusi házi szabályzatnak meg nem felelő magaviselet vagy a tanulmányokban való hanyagság miatt a következő büntetések fokozata állhat fenn: 1: Megintés a felügyelő tanár, illetve a konviktusi igazgató által négy szem között. 2: Megfeddés a felügyelőtanár, illetve a konviktusi igazgató által a szobafőnök előtt. 3: Megdorgálás a konviktusi igazgató által a többi konviktusi növendék előtt. 4: A szórakozásoktól, az internátusból való kimeneteltől rövidebb vagy hosszabb időre (a közös sétát kivéve) való eltiltás. 5: Jelentés a növendék szüleinek, vagy a nevelő szülőknek a konviktusból való esetleges kizárásra való figyelmeztetéssel. 6: előterjesztés a kormányzótanácshoz a gimnáziumi igazgatóval egyetértőleg a konviktusból való kizárás végett. Továbbá a 42-es pont arról rendelkezik, hogy a növendékek nagyobb hibáiról értesítőt küldenek a szüleiknek. Az 1924-es 1936-os és 1941-es szabályzat nem foglalkozott a büntetések felsorolásával egyáltalán és semmiféle fegyelmi szabályzatot nem tartalmazott.

A másik pedig a Miskolc törvényhatósági jogú város Ipari Leány középiskolájának 1926-os szabályzata.28 Ez az intézmény sokban más, mint a Lévay, ugyanis leányiskola, állami, nem bentlakásos, és persze, későbbi a szabályzat, azonban összehasonlítás gyanánt nem tartom hasztalannak itt megemlíteni. A szabályzata így sorolja föl a fegyelmi vétségekért kapható büntetéseket: 1: megintés négyszemközt, vagy az osztály előtt, ezt alkalmazhatja a tanár osztályfőnök vagy igazgató. 2: megfeddés az igazgatótól a tantestület előtt, ez ösztöndíj felfüggesztéssel is társulhat. 3:

27 28

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 34. MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./69. 1. doboz / 5/1926

- 17 -

eltanácsolás testületi egyetértésben az igazgató kimondásával. 4: kizárás az iskolából 5: teljes kizárás az összes iparoktatási intézményből. A 2.-tól 5. pontig terjedő büntetések esetén a szülőket is értesítették. A kizárást azonban a tantestület javaslatára csak a kereskedelemügyi miniszter rendelhette el. A diákok az okozott károkat megtéríteni tartoztak. A tanítás idején kívül a diákok csak igazgatói engedéllyel tartózkodhattak az iskola helyiségeiben a szabályzat szerint. Továbbá semmiféle iskolán kívüli gyűlésen nem vehettek részt (!?). Aki egy hetet hiányzott (igazolatlanul) az iskolából az kilépettnek volt tekintendő. A szülőket mulasztás esetén egyből értesítették. Az egyik iskolaszéki ülésen a következő fontos momentumot jegyezték le: „Igazgatónő felhívja a tanárnők figyelmét az osztályfői óra betartására, mert ez egy fontos pedagógiai ténykedés a mai ifjúság jellembeli nevelésére. A növendékek tiszteletlen viselkedését olykor-olykor nem rosszakaratnak, hanem tudatlanságnak kell tulajdonítani. A legtöbb leányt nem nevelik otthon. Reánk vár a feladat, hogy lelkét formáljuk és nemesebb gondolkodásra vezessük az osztályfőnöki óra keretében.”29 Tehát látszik, hogy a nevelésre fontos hangsúlyt helyeztek itt is.

29

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./69. 1. doboz / 138/1939

- 18 -

Kihágások Főként

az

iskolaszék

iratanyagaiból

szerezhetünk

tudomást

a

különböző

függelemsértésekről és azok büntetéséről. Az iskolaszék úgy működött, mint egy bíróság. A diákokat beidézte az iskolaszék magához, ami színe előtt megtárgyalták az adott eseteket, mely ülésekről jegyzőkönyv is készült, általában az elkövetők és a tanúk kihallgatásával. Ha volt sértett egy ügyben, akkor az ő kihallgatásosát is beleértve; ezeket „önvallomás” néven említették a korszakban. Természetesen az iskolaszék nem csak a fegyelmi ügyekkel foglalkozott, foglalkozott még különböző díjak kiosztásával, pályázatokkal, az iskola szervezetet érintő változásokkal, új tanerők felvételével, könyvrendelésekkel, esetleges elbocsájtásokkal, a tanárok működésének ellenőrzésével is, azonban jelen kutatás számára ezek irrelevánsak, ezért mi csak a fegyelemi ügyek vizsgálatára térünk ki. A miskolci Református Lévay József Gimnázium jogelődeinek iratanyaga színes képet mutat az iskolaélet ezen kevésbé fényes oldaláról. Mint látszik az iratokból, az elzárás volt a leggyakoribban használt fegyelmezési eszköz az iskolában. A Sárospataki Református kollégium 1777–1830 közötti kihágásait megemlíthetjük összehasonlításul, mégha éppen csak csúszik is össze a két időintervallum. 120 jegyzőkönyv készült a kihágásokról melyek nagy részben kocsmázásról és ahhoz kapcsolható verekedések, lármázások különböző módozatairól (52 eset), lopásról (21 eset) és káromkodásról (20 eset).30

Testi épség elleni kihágások Viszonylag gyakoriak voltak a verekedések a diákok között, több esetről is találunk információkat, egyszerűbb „hajba kapásoktól” a véresen komoly esetekig. Eltérő büntetéseket szabtak ki, volt, aki 24 óra31, 10 óra32 börtönt, esettől függetlenül. A továbbiakban konkrét eseteket is megnézünk. Már rögtön a legelső kihágási ügy, amit találtam 1825-ből egy 14 éves diák társára való rátámadásáról szólt, amiből az derült ki, hogy társát súlyosan megverte. Egy később ülés jegyzőkönyvéből kiderül (a nevek alapján), hogy nem kellett sokat várni arra, hogy a sértett az elkövetőn „megtorolja” a verést, azaz „visszaverte”. Sok ilyen egymásra támadásról 30

Ugrai: 286. p. MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. 32 MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet és MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 163. kötet 31

- 19 -

találunk feljegyzést 1825-ből, mely esetekről megvannak a „kihallgatási jegyzőkönyvek”, azaz az önvallomások és némely esetben szülői panasz leveleket is találhatunk, de ítéleteket büntetéseket ezeknél sajnos nem találunk még.33 A hivatalos személyre támadás is előfordult néha a diákok életében. Az egyik éjjel a városi őrök egy kávéházból kijövő 3 diákot vettek észre, miután megállították őket, erre reagálásképp a diákok egyike fokossal támadt a rájuk.34 1838-ban B. Antal 3. éves diák megütötte K. Ábrahámot és az édesapját és apját becsmérelte. Ennél az esetnél a tettleges büntetés elmaradt.35 1839 tavaszán Sz. János megverte M. Bertalant úgy, hogy 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett a sértett. Sz. János büntetése 6 vesszőütés volt nagyközönség előtt, a gyógyítás költségének és az orvosi felszerelések árának megtérítésével kiegészítve. 36 1839-ben S. Zsuzsanna szolgáló leányt a gazdája elküldte keserű vízért éjjel 11 körül. Mikor visszaért a boltból a kapualjban beszélgetni kezdett barátnőjével, amikor is rátámadtak valakik, aki állítása szerint diákok voltak. K. Zsuzsanna (S. Zsuzsanna barátnője) nyilatkozata szerint azt mondta az egyik diák S. Zsuzsannának: „Hová mész te kurva” majd földhöz vágta, erre ő barátnője védelmére kelt, neki ezt mondták: „a kurva krisztusod már te is ugatsz?” és bottal leütötték. Az állítólagos elkövetők azt állították a jegyzőkönyvben, hogy nem is látták még soha a szolgálóleányt. K. Bálint, az egyik vádlott a következő kérdést tette föl: „Ebben a’ ruhában látott-e engemet?” Erre ezt válaszolta S. Zsuzsanna: „Ebben! Csak hogy sapka volt ahhoz a’ fején” K. Bálint: „Már csak ebből is megczáfoltatik az ő állítása, mert én bebizonyítom, hogy e’ ruhám, azon napon, tatarozás végett, egy szabónál volt.” K. Bálint beidézett tanúi (szobatársai) eltérően feleltek arra a kérdésre, hogy mikor látták őt utoljára a szobájában, de a kérdéses órában senki sem tudta igazolni, hol volt. Ugyanis a vallomások szerint már korábban lefeküdt aludni, és hajnali 2 óra körül is aludt, azonban a kérdéses időben nem tudott senki se biztos alibit adni neki. Az iskolaszék nem hozott ítéletet ebben az ügyben, mert túl kusza volt, hanem tovább küldték az iskolakormányzó úrnak.37 1840-ben különböző mesteremberek és a líceumi tanulók között tört ki verekedés az Avason.38 1844-ben rögtön szeptember egy kővel hajigálós esettel kezdődik. Két diák megdobálta egy társát, akinek a fején a kő okozta dagadás látszott még később is. A büntetés 33

MNL. MNL. 35 MNL. 36 MNL. 37 MNL. 38 MNL. 34

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 9. doboz B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60.

- 20 -

megfeddés volt és 3-3 vessző az elkövetőknek.39 Itt meg kell jegyezni, hogy ez közvetlenül az új (1844/45-ös tanévtől érvénybelépő) szabályzat életbe lépése után volt. Az iskolaszék jegyzőkönyvei szerint három diák véresre verte egymást az egyik tanóra előtt. Ketten 3-3 botütést kaptak a harmadiknak pedig félnapi elzárás lett a jussa.40 1845 februárjában volt egy gyilkossággal végződő verekedés az iskola területén kívül, de többek között diákok részvételével. A vásárba ment diákok onnan hazajövet betértek egy kávéházba, állításuk szerint virslit enni, de nem volt virsli, ezért tovább is álltak. A kávéházból indulásuk után nem sokkal, az egyik pincéből felfegyverzett zsidók rohantak ki és kérdőre vonták őket hogyan mertek „behugyozni az ablakon”. Ők mentegetőztek, a zsidók azonban elkezdték őket ütni. Aki tudott, elszaladt, egyikük azonban nem tudott. Egy ott levő tanár elbeszélése szerint. Más vallomása szerint egyből kergetni kezdték őket és a közben kiabálták ezt a kérdést és a leglassabbat sikerült leütniük. Mikor vissza mertek menni az ottmaradt társukért, azt látták, hogy hatalmas verekedés tört ki, ugyanis a vásárból a fiatal segítségére siettek az emberek. Ebbe nem szálltak be, megtalálták hamar a társukat, akinek a sebeit a kávézó vendégei gyógyítgatták. Az egyik ott levő szerint, mintegy 100 ember vett részt a tömegverekedéssé fajult eseményben, ez nyilvánvalóan túlzás lehet, de tényleg sokan lehettek mivel a vásárba rengetegen érkezetek vidékről. Ezt az ügyet továbbterjesztették, magasabb színre az iskolaszék elől. Nyár elején felmentettek mindenkit a diákok közül, minden büntetés alól. A halott személye ezekből az iratokból nem derült ki, azonban az biztos, hogy nem diák volt.41 Érdekes lenne a továbbiakban ezt az ügyet a városi iratok között is felkutatni, hogy nagyobb látószögből vizsgálhassuk meg. Láthatnánk a városi bíróság és az iskolaszék értelmezése közötti különbségeket és azt is, hogyan viszonyulhatott a diákokhoz a polgári törvényszék. Továbbá mi lett az ügy végleges folyománya. 1845 áprilisában kővel fejbe verte az egyik diák egy diáktársát. A sebesülésről orvosi látlelet is készült. Egy ujjnyi széles koponyáig tartó felhasadás volt az eredménye a támadásnak. A tettes büntetése 6 vesszőütés és gyógyítás költségének megtérítése volt. 42 1847-ben két diák az Avas oldalában összekülönbözött egymással, melynek folyományaként az egyikük szemét késsel kiszúrta a másik, állítása szerint „mikor épp le akartam tenni, akkor véletlenül beléütődött”. Az iskolaszék szemtanuk vallomása alapján elfogadta véletlennek az eseményeket.43 . (A kés a Sárospataki református iskolában is előkerült több ízben, ld. Ugrai 39

MNL. MNL. 41 MNL. 42 MNL. 43 MNL. 40

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet

- 21 -

János: Fegyelmi vétségek Sárospatakon a felvilágosodás korában. in.: Magyar Pedagógia 2001/3 (101. évf.)) 1847-ben volt megint egy kősújtás, amiért a tettes 5 óra elzárást kapott büntetésül, mert szerencsére nem volt súlyos következménye a dolognak a sértett testi épségét illetően.44 A 40-es évek végén egy esetben két verekedő egymás ruhájának elszakítása miatt, a kár megtérítésére kötelezték az érintetteket.45 De olyan eset is volt, hogy valakit hangos nevetésért idéztek iskolaszék elé és ezért megintették.46 Gúnyolásért egyszer 2 óra elzárást. Ágyösszetörésért pedig a kár megfizetését rótták ki.47 1873-ból ránk maradt egy panaszos apa levele, aki azt panaszolta be, hogy az egyik diák a nagyobbik lányát az utca hallatára „lekurvázta”, majd később a kisebbik lányát felpofozta.48 Sajnos itt az önvallomások és az ítélet nem maradtak fenn. Egy másik esetben egy diák a korcsolyájával egy társa combján egy az izmokig benyúló 6 cm hosszú és 2 cm széles vágást ejtett, miután 21 napi fájdalmas orvosi gyógykezelés következett a sértett számára. A vádlott azt állította, hogy futásközben a saját korcsolyájával sebezte meg magát a sebesült, mert elesett. A sértett szerint viszont társa egész nap üldözte és azt kiabálta rá, hogy „kutya zsidó”. Az elkövetőre azt mondták, hogy vásott gyerek amúgy is, tehát elképzelhető a direkt támadás. 8 óra börtönnel büntették (ez eléggé enyhének tűnik számomra) és meg kellett térítenie az orvosi ellátást.49 A népkertben két 7.-es diák összeverekedett, az egyikük vadásztőrét a másik karjába szúrta. A megszúrt 6 óra börtönt kapott, ő volt a támadó ugyan, de eddig feddhetetlen volt. A másikuk kezdte az inzultust, ő kötekedett, ő pedig 24 órát kapott és választhatott, vagy elmegy szépen csendben, vagy ha bármit tesz ezután, kicsapják keményen.50 Azonban meg kell említenünk, hogy nem csak a diákokat idézték be ilyen okok miatt. 1844 őszén történt meg az az eset, amikor egy tanárt bepanaszoltak, tenyérre mért pálcaütésekért. A tanárt az iskolaszék elé idézték és kérdőre vonták, továbbá többeket is meghallgattak. Egyik diák tenyere állítólag felhasadt, azonban egy régebbi beszélgetés alapján a tenyere egy a szüretkor zajlott lövöldözés alatt sérült meg. A tanár ellen az volt a vád, hogy végig vesszőzte az osztályt, ő erre azt reagálta, hogy „csak” 12 diákot. Az 44

MNL. MNL. 46 MNL. 47 MNL. 48 MNL. 49 MNL. 50 MNL. 45

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet

- 22 -

iskolaszék nyomatékosította ezután, hogy a tanároknak nincsen joguk testi fenyítést alkalmazni, se vesszőt alkalmazniuk, sem elzárniuk a diákot nem szabad önhatalmúlag, hanem csakis a felügyelő tanár jelenlétével szabad ilyesmit végezni iskolaszéki ítélet után, önhatalmúlag semmiképpen sem.51 Egy másik hasonló esetet is találtam, egy tanár 3 vesszőt adott, pedig nincs erre jogköre, ezért elmarasztalta az iskolaszék.52

Vagyon elleni kihágások 1826-ben volt egy rablás melyről fennmaradt egy panaszos levél. A panaszos mikor nem tartózkodott otthon csak a neje és szolgája, betértek hozzájuk diákok és bort hozattak velük. Azután elkezdtek italozni, majd később távoztak. Mikor elmentek, nem volt meg sok minden többek között egy fekete pipa, egy hálósipka, és több más dolog is eltűnt. Az orosz szolgálót pedig összeverték a diákok súlyosan és az fekvőbeteg lett az eset után egy ideig. 53 1881-ben pedig egy diák egy leánnyal hált, és a leány állítása szerint az elvette a gyűrűjét, a vádlott végig tagadta az állítást.54 Lopások még kis számban előfordultak az intézményen belül is. Egy 1847-es eset tanulsága szerint egy lopás vétkében bűnösnek talált ifjúra, az apja kívánsága szerint kemény büntetést szabtak, 24 óra elzárás kapott kenyéren és vízen. Ez a kenyéren és vízen formula a korban egy súlyosbító körülmény volt, az iskolai étkeztetés megvonását jelentette a fogva tartás idejére.55 1841-ben lopás volt az iskola területén kívül, büntetésül pálcaütéseket szabtak ki, a konkrét elkövetőknek 8, a bűnsegédeknek pedig 6 ütést szabtak ki (az 1840-41-es esetek tanulsága szerint nagyobb súlyú büntetést szabtak ki akkor, ha valaki az iskola területén kívül cselekedett valami vétséget, mintha az iskolaterületén belül).56 Ez vélhetően azért volt így, mert az iskola területén kívül elkövetett bűnökkel, nagyobb szégyent tudtak hozni az intézményre, mintha egy belső eset történik, ami nem derül ki a kívülállók számára. Egy diák „pénztáros” hazautazásakor magával vitte a rábízott pénzt, állítása szerint, hogy vigyázzon rá, mivel a ládáján a lakat nem volt jó. Azonban a pénzt otthon felejtette 51

MNL. MNL. 53 MNL. 54 MNL. 55 MNL. 56 MNL. 52

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet

- 23 -

mikor visszajött. Mire visszatért, azt tudta meg, hogy körözést adtak ki ellene, mint szökevény ellen.57 Egy másik hasonló esetet is találtam a segélypénz gyűjtés pénztárosa sikkasztott, vissza kellett fizetnie az összeget, ezen felül még pénzt fizetni és 12 óra elzárást is kapott.58 Egy eseten pedig egy diák magának kéregetett másra hivatkozva. N. Antal 3. évi bölcselkedő a Líceum számára gyűjtött, de az adományokat a kiskönyvbe se írta be, hanem zsebbe rakta az állítás szerint. Az egyik háznál, ahol már járt azelőtt állítólag, emiatt a háziasszony elutasító volt, ezt reagálta állítólag a diák: „az asszony nem becsületes asszony, hanem egy komisz kurva […] bassza meg a ló asszonyt, ha nekem egy ezüst huszast adott” felkiáltás mellett rátámadt a nőre. A Diák más szavakat használt maga szerint. Mellét verte a nő állítólag a beszélgetésnél: „Kurva legyek és te gazember ha nem egy húszast adtam, te itt mostanába voltál”. A diák bevallása szerint csak a szolgálólánynak mondta, hogy az idézett trágár mondatot. Egynapi elzárást kapott a fiatal a viselkedéséért, de a sajátzsebre való pénzszedést nem bizonyítottak rá.59 1870-ben pedig 2x24 óra börtönt kapott egy fiatal az iskola pénzének gondatlan kezelése miatt.60 Volt, akit több ízbeli lopás miatt reggel 6-tól este 6-ig tartó kenyéren és vízen töltendő büntetéssel sújtottak 1844-ben.61 1845 szeptembere azonnal egy szőlőlopási üggyel kezdődött. Több ízben, rajtakaptak egy diákot 4 fürt szőlővel, mások is szedtek és volt, aki „csak elfogadott” a lopott szőlőből. Ezért a tettéért a két elkövető 6-6 vesszőütést kapott. Ez az eset igen kemény fenyítéssel végződött.62 Ennek talán az lehetett az oka (vagy az egyik ok), hogy a magántulajdon nagyobb becsben volt akkoriban, még egy kis gyümölcs is, főként, hogy az egész iskola jó hírére hoztak szégyent cselekedetükkel, szemben az olyan esetekkel, amikor csupán „házon belül” tűnik el valami. Másfelől ez lehetett év eleji erőfitogtatás is talán, hogy tudják, mihez tartsák magukat a diákok. Egy apa panasza is fenn maradt arról, hogy eltűntek otthonról a pipái. Mint kiderült, a fia behozta és eladta. 24 óra kenyéren és vízen levő elzárást kapott büntetésül a bepanaszolt

57

MNL. MNL. 59 MNL. 60 MNL. 61 MNL. 62 MNL. 58

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 163. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet

- 24 -

fiú. Akiknek pedig eladta pénzszerzés céljából, azoknak pedig vissza kellett szolgáltatniuk a pipákat (ez kisebb galibát okozott, ugyanis volt, aki már túladott rajta még több pénzért).63 1878-ben egy városi kávézóból újságokat loptak és verekedtek a diákok. Ezen ügy kapcsán rendőrségi iratok is vannak a levéltárba, ugyanis nagy botrány lett belőle.64 Egy igen érdekes esemény is történt 1873-ban, ugyanis az iskolaszéki iratok szerint egy diák lőfegyveres útonállási kísérletet hajtott végre.65 Egy ízben több ablakot is bezúztak az egyik éjszaka a tanulók a városban.66 Egy Hejőpapin lakó asszony levelet írt az igazgatónak 1870-ben, hogy felfogadott egy diákot különböző dolgokra, aki azonban adósa maradt és mikor az adósságát próbálta volna megfizettetni a diák gorombán válaszolt. Az iskolai szék elé idézését kérte a goromba diáknak az asszony. Az nem tudjuk meg, hogy mi történt ez után, lett-e valami következménye az ügynek.67 De még zsarolás is volt az iskola történetében. Egy diák Dobos László álnéven egy hivatalnokot próbált megzsarolni. Kiderült azonban, hogy H. Tivadar izraelita vallású tanuló áll a Dobosi László név mögött. Mivel a polgári törvények szerint is büntetendő tett volt, ezért kizárták az iskola diákjai közül. Itt láthatjuk, először az 1879-es szabályzat ezen újít pontját működés közben. Továbbá a bizonyítványába is beírták a kizárás okát.68

Egyéb kihágások (szerencsejáték, rongálás, etc.) 1835-ben részegen ment a kollégiumba egy diák. Aztán elkezdett a társával „bolondozni”, hogy azt hol beengedte a szobába, hol kizárta. Azonban az esetre felfigyelt a felügyelő, aki szintén bekopogott az érintetthez, a zajongás okát keresve. Erre a részeg diák a felügyelőre káromkodott, mikor kopogott, azt hívén, hogy a barátja kopogott. Ezért a tettéért 12 botütésre ítélték. Megjegyzem ez a büntetés példásan magas az össze többihez képest, amit találtam, talán az az oka (vagy az egyik oka ennek a ténynek), hogy azok nagyrészt későbbről valóak, mikor már visszább vettek már a testi fenyítésből.69 Az ivás egyébként előfordult viszonylag gyakran a líceumi diákság körében.

63

MNL. MNL. 65 MNL. 66 MNL. 67 MNL. 68 MNL. 69 MNL. 64

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 9. doboz B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60.

- 25 -

1837-ben a sok eső és nagy víz miatt elmaradt a majális, az iskola vezetőségének határozata alapján. Erre válaszul S. N. György és D. Ferenc az összesereglett társai előtt a következőket kiabálta többször is: „Lesz majális! Mi magunk kimegyünk! Lesz Majális!”, és még doboltak is a spontán „tüntetésen. Komoly büntetést nem kaptak a résztvevők. 70 D. Ferenc két évvel később „illetlenül viselkedett”, ami miatt nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie, az 1837-es majálisos eset miatt döntöttek úgy az iskolaszéknél, hogy nagyobb büntetést érdemel, mint „egy egyszerű pirongatás”.71 Persze bármennyire is megalázó tud lenni egy nyilvános bocsánatkérés, mégsem említhető egy lapon egy vesszőzéssel! 1840 januárjában D. Ferenc neve ismét előkerült az iskolaszék iratokban, most tiltott szerencsejáték miatt többekkel előállíttatott. Sz. Ábrahám felügyelete alatt állt a lak, ahol zajlottak a kártyázások, ezért őt feddték meg keményen és figyelmeztették, ha bármi apró rendetlenség, vagy kihágás lesz, elveszti elsőségi jogát a szobában.72 1841 februárjában kártyázásért kemény megdorgálást kaptak többen és a törvény szerint megszabott pénz kifizetésére kötelezték őket. (Ezt nem teljesen értem, ugyanis a szabályzatokban nem találtam kártyázásért pénzbüntetést.) Az elkobzott kártyát pedig elégették.73 Egy esetben kártyáztak a diákok és a játék hevében egymás kezdték szidalmazni, ezután elcsattant egy pofon is. Egyiküket a kártyázás miatt 24 ezüst krajcár megfizetésére kötelezték, a káromkodás és verekedés miatt pedig kemény megdorgálást kapott és engedelemkérésre kötelezték őt. Egy másikuk ugyanezeket a büntetéseket kapta. Harmadik társuk, aki még sose állt iskolai szék lőtt, ezért enyhébb büntetést kapott, őt az édesanyjával feddették meg. M. Miklós megtagadta a büntetés végrehajtását, őt végül a nyilvános bocsánatkérés alól felmentették.74 1849-ben első ízben kártyázással vádlottak figyelmeztetésben részesültek.75 1876 novemberében pedig pénzben menő kártyázás miatt állítottak elő diákokat. Az egyik előállított W. Mór verekedésért és kocsmázásért is vádolva volt, ezért őt kitiltották és a bizonyítványába is megjegyezték, hogy elutasíttatott, két másik diáknak elmenetelt ajánlottak és a legmagasabb fokú, azaz 24 óra börtönt. 5-en pedig 15-15 óra börtönt kaptak egy fő pedig 8 órát. És a szüleik értesíttetve lettek.76 70

MNL. MNL. 72 MNL. 73 MNL. 74 MNL. 75 MNL. 76 MNL. 71

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet

- 26 -

A tiltott szerencsejátékok nem csak a diákok között voltak titokban, mint kiderült, ugyanis két köztanító szobájában dominó játékok folytak, mint kiderült. Melyeket részint játszani részint pedig megtekinteni feljártak felsőbb évfolyamos diákok is. Ezektől való szigorú eltiltatást rendelkezett az iskolaszék.77 Fenn maradt egy panaszos levél, mely tanulsága szerint több esetben vandálkodtak és összetörték a szőlőket az Avas oldalában a diákok.78 1839-ben történt egy rongálás az iskolában ismeretlenek voltak a tettesek, az iskolaszék határozata szerint ki kell fizetniük a kárt, ha meg találják a tetteseket, ha pedig nem, akkor szétoszlik a teljes ifjúság között a javítás költsége.79 Az nem derül ki, hogy végül meglettek-e a tettesek. 1844-ben Padlásra firkálásért oktatói megdorgálást kapott egy diák.80 A konkrét esetek között egyedülálló, azonban az esetből kiderül, hogy koránt sem a legnagyobb ritkaságok egyike volt, amikor Weisz Sándor hamisított bizonyítványt mutatott be egy budapesti főgimnáziumban. Ugyanis 5.-ikben megbukott, de nem csak ezt „javította ki”, hanem kreált, még egy hetedikes végbizonyítványt is magának. 81 Volt olyan diák, akit a pesti törvényszék is elítélt pénzhamisításért 1873-ban. Még egy rendőri levél is fenn maradt arról, hogy részegen jeletek meg a színházba a diákok egy előadás alkalmával.

82

A színházba tartó úton és az ott tartózkodás alatt eléggé

gyakoriak voltak a kihágások a többi irat szerint. Például 1847-ben 4 órás elzárást kaptak a diákok, egy színházba menet közbeni ordibálásért és egyéb akkor elkövetett kihágásokért.83 1840-ben egy diák az iskolaköpenyét rongálta meg, büntetése megfeddés volt. 84 Utcán való pipázás miatt 1840-ben megfeddést kapott egy diák.85 Igen egyedi eset volt az, amikor valakit botrányos öltözködés miatt büntettek meg, ő többszöri felszólításra sem rendezte kinézetét. 6 óra rögtön kiállandó börtönt szabtak ki rá, mivel ezt elmulasztotta 24 órára növelték a büntetését.86 A börtönbüntetések időbeli növelése azok le nem töltése esetén gyakoriak voltak az iskola 19. századi történetében. Egy diákot (B. József) például 24 óra elzárásra ítéltek, azonban ő ezt nem telesítette, így 30 órára növelték a büntetését. De B. József elszökött inkább, a büntetés leülése helyett.87 77

MNL. MNL. 79 MNL. 80 MNL. 81 MNL. 82 MNL. 83 MNL. 84 MNL. 85 MNL. 86 MNL. 87 MNL. 78

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet

- 27 -

A Julianna napi vásárkor vétkes E. József ellenőrt beidézték több vádponttal 1840 végén. 1. pont: egy éjjel (Julianna vásár) egész éjjel nyitva voltak a kapuk. 2. pont: nem jelenti mindig a mulasztókat, néha viszont még olyat is jelent, akiről kiderül, hogy ott volt igazából. 3. pont: kocsmázott és ott szidalmazott másokat, továbbá egy fiatal diákot is magával vitt a kocsmába. 4. pont: minden tanulótársánál jobban mulasztotta az órákat. 5. pont: egy temetésre gyászmenetet kellett volna szerveznie, de ő nem tette ezt meg, sőt, ő maga se ment el. Felfüggesztették tetteiért.88 V. Mihályt 24 óra börtönre büntették, mert egy tanár kabátját annak a székére állva csizmájával összesározta és szemtelenül beszélt vele. Állítása szerint a professzor „öcsémnek” szólította, ezzel indokolta tiszteletlenségét. Majd azt mondta nem üli le a kiszabott büntetést, mert „neki az iskolai szék nem parancsol, neki csak – rámutatva igazgató oktató és Vágó József prof. urakra – ez a’ kettő parancsol.”89 Nem derül ki végül mi lett a büntetésével. Többen az Avas oldalában kunyhókat építettek, az iratok szerint és ezekben pipáztak. Az iskolaszék rendelete szerint a kunyhókat szét kellett rombolni.90 Egy diákra ismétlődő utcai pipázás miatt először intést adtak, másodjára pedig börtönt szabtak ki, amit nem jelent meg letölteni ezért 10 órára növelték a büntetését.91 Volt olyan diák, aki több napra „lelépett” a városból, ezért 12 óra börtönt kapott, más pedig „hajigálásért” kapott 4 órát, de olyan is volt, aki botrányos viselkedése miatt kapott 12 órát.92 Egy esetben a folyosó karcolása, firkálása miatt a két gyanúsítottból az egyik tanuló 3 vesszőt kapott, a másik gyanúsítottra nem tudták rábizonyítani a tettet ezért nem kapott büntetést.93 Egy esetben lerészegedtek a diákok és egy néma gyereket szidalmaztak hangosan továbbá tiszteletlenül bántak vele. A bentlakás törvényének 33. cikkelyének 1. pontjára hivatkozva a bentlakástól eltiltották őket.94 Bepanaszolta egy diák 1847-ben, hogy mikor felhívta társa figyelmét az illetlen viselkedésére, akkor ezt felelte: „baszd meg a Rectort, mit bánom és, nem félek tőle” B. Móricz tagadta a kijelentést. Beidéztek többeket az osztályból. Egyes tanuk nem hallották a mondatot, mások igen a vallomások alapján. 24 óra kenyéren és vízen való elzárást kapott. 88

MNL. MNL. 90 MNL. 91 MNL. 92 MNL. 93 MNL. 94 MNL. 89

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet

- 28 -

Előélete miatt pedig felszólították az iskola önkéntes elhagyására. (Mint kiderült, notórius „lógó” volt). Móricz később sem jelent meg más ügyekben az iskolaszék előtt. Ez előtt az eset előtt 7 ízben állt az iskolaszék előtt.95 Egy diák kizárta a tanárát a teremből 1850-ben. Egy óra elzárást kapott érte. Később egy másik diák ugyanezen cselekedetéért 12 óra elzárást kapott, ő több ízben így tett a hallgatóteremmel.96 1850-ben megesett egy kivételes eset. Egy testvérpár feltörte a börtön zárát és kiszöktek: 6-6 vesszőt kaptak büntetésül a tanulótársaik előtt. Azt sajnos nem tudni, eredetileg miért voltak bezárva.97 Egy esetben összekülönbözött a templomban egy fiatal az orgonással. Az orgonás azt mondta a jegyzőkönyvek szerint egy hangoskodónak, hogy: „micsoda marhabőgés az, mit bőg mint a’ marha”? Erre visszafeleselt a diák. Majd az orgonás: „ebadta piszkosa” kijelentés közben odaugrott a fiatalhoz, a diák állítása szerint meg is ütötte, ezt ő tagadta és megfenyegette még az orgonást a diák: „baszom az orgonista szentedet majd számolunk ezen ütésért”.98 Kirakat betörésért 1877-ben pedig 12 óra börtönt kaptak egyesek.99 Polgári bíróság elítélt két diákot súlyos testi sértés és testi biztonság elleni kihágás vádjával. Eddigi bevett gyakorlat szerint a növendékek fölött elsősorban az iskolaszéknek van ítélkezési jogköre ez volt az első eset, amikor nem így történt. 1877 februárjában volt az eset és tavasszal tárgyalták. És az iskola kérésére sem adták ki az iskolának a vádiratokat. Az iskola tagjai nem lehetnek többé (tehát kizárták őket) így határozott az iskolaszék. Az iskolatanácsot pedig felkérte az iskolaszék, hogy az eljövendő hasonló esetek esetére dolgozzon ki egy irányeszmét, miheztartás végett.100 Egy 7. évfolyamos tanuló az 1880-as évek elején a Képes Családi Lapok című újságba egy társának egy helybeli lánnyal való eljegyzéséről írt annak nevében. Nem ismerte be tettét, de a szerkesztőséghez írt levél az ő kézírása volt, 12 óra börtönre büntették és a szüleinek szóltak.101 A legpikánsabb „kihágás”, amivel találkoztam, 1872-ben esett meg. Egy szűcsmester adott be folyamodványt egy 7. évfolyamos diák ellen, és házasság rontó címen kért az ifjúra 95

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet és MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet 97 MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet 98 MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet 99 MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet 100 MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet 101 MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet 96

- 29 -

büntetést az iskolaszék által, mivel a feleségével viszonyt folytatott állítólag a neje, majd pedig el is hagyta ezen ifjú végett őt. A vádlott mindent tagadott az iskolaszék előtt, de többeket is beidéztek meghallgatásra. A vádlott volt szállásadója (akinél „kosztosként” házkörüli munkák elvégzéséért cserébe lakott) azt mondta már három évvel ezelőtt is, amikor nála lakott az ifjú, látta többször reggel és este a kapuban csókolózni őt A. Györgynével. Egy másik tanú pedig az Avason látta őket órákra eltűnni egy házba. Más állítása szerint pedig az ifjú maga dicsekedett azzal, hogy „Sokkal jobb az asszony, mint a leány, mert ez ajándékot is ád” és ennek az állításnak bizonyítására akkor az ifjú egy rúd szalámit lóbált meg. Más vallomás szerint a házas asszony mondotta egyszer azt, hogy senki sem tudja neki megtiltani, hogy szeresse ezt a diákot. Erről az esetről két helyütt is találtam iratokat.102

Kimaradások A Julianna vásári tánc alkalmával az egyik évben az iskola kapuit nem csukták be éjjel és a diákok ki-be jártak.103 Ezért később a kaput nyitva hagyó felelőst később beidézték más együtt. A törvények szerint ugyanis az iskola kapuit este 9 órakor zárni kellett, hogy utána ne lehessen már kimenni. 1846-ban mivel sok fiatal járt ki a kocsmákba, elhatározták, hogy ellenőrizni fogják a kocsmákat.104 Ez főleg a napközbeni italozásra vonatkozott. Kimaradások gyakoriak voltak akkor is, amikor a kapukat rendesen zárták, ugyanis sokan kimentek és csak hajnalban vissza, vagy éjjel próbáltak bejutni. 1839 tavaszán az egyik éjszaka éjfél utánig kimaradtak többen, ők büntetés gyanánt fejenként egy hét szolgálatra ítéltettek.105 Többszöri éjjeli kimaradókat a benn lakás jótéteményétől való megfosztással riogatták.106 Rossz magaviseletért bennlakás megvonás máskor is előfordult.107 1840-ből megmaradt egy iskolaszéki jegyzőkönyv, mely szerint kiszökött valaki, büntetésül erős megfeddést és egy hét szolgálatot kapott. Egy másik ugyanilyen esetre

102

MNL. MNL. 104 MNL. 105 MNL. 106 MNL. 107 MNL. 103

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 9. doboz és MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 163. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet

- 30 -

negyedévi jótétemény megvonás volt a büntetés. Majd kicsivel később még egy kiszökés történt, azért szintén negyedévi jótétemény megvonás volt a büntetés.108 De olyan is megesett 1840-ben, hogy az „idősb” (ez valami diákok közötti titulus lehet) és maga az ellenőr sem voltak benn még hajnal 2-kor a líceumban. Ők egy havi jótétemény elvesztéssel sújtattak.109 Többen kimaradtak az egyik éjjel és mivel nem tudtak bejutni a líceumba ezért zörgették az ajtót és kiabáltak. 3 havi jótétemény megfosztást kaptak büntetésül.110 Éjszakai tivornyázás volt 1877-ben. A „sör és borcsarnokba” mentek többen állítólag vacsorázni, azonban hajnal 4-ig ott maradtak, ami után átmentek a kávéházba mulatni és onnan mentek órára. Ahol ráadásul még egy tanulótársukat is megverték. Aki közülük hasonlóért még nem volt iskolaszék elé idézve, azt megdorgálták, a jótéteményektől megfosztották és szüleiket értesítették. Másikuk viszont már másdolgok miatt is meg volt intve, sőt sokat is lógott őt kizárták.111 Az 1884-ben egyes diákok éjszakai kocsmázást tartottak, mely után hangos éneklésükkel zavarták a város aludni akar polgárait. Ezt tetézték hivatalos közeggel feleseléssel, mikor igazoltatták őket. Egyiküket 12 óra börtönre és kizárásra ítélték, bizonyítványba az ok pedig belekerült, két másikuk, akik a rendőrök felszólítására csendbe maradtak, két ízben ülendő 24 órás börtönt kaptak. És figyelmeztették őket, hogy ha eztán bármit elkövetnek, kizárják őket az intézményből.112

Mulasztások A tanóramulasztások igen gyakoriak voltak az intézményben (mint mindenhol és minden korban) ezért a mulasztásokról sok anyag van. A szabályzat már értelemszerűen a kezdetektől büntette a mulasztást. Láthatjuk, hogy változóan büntették a mulasztásokat, az 1870-es évekre jött be egy sokkal egységesítettebb rendszer. A mulasztásokat gyakorta a szülőknek közölték. 1842-ben dorgálást kapott mulasztásért egy diák.113 1843-ban 4. ízbeli mulasztásért előidéztek egy diákot, tettéért kicsapás járt volt az iskolaszék szerint, de nem tették meg.114 6. 108

MNL. MNL. 110 MNL. 111 MNL. 112 MNL. 113 MNL. 109

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet

- 31 -

ízbeli templom mulasztástért ekkor 3 óra börtönt szabtak ki.115 A ’40-es években gyakoriak voltak a mulasztások, általában enyhe büntetéseket szabtak ki értük.116 S. György sok órát mulasztott és a beidézésekre nem jelent meg „makacs hanyagsággal” tetézve helyzetét, 12 óra börtönre ítélték.117 A diákok állítása szerint 1839-ben L. Imre ellenőr arra buzdította a diákokat, hogy ne menjenek szombat délután órára, mert a törvény szerint olyankor nincs oktatás és meg is próbálta akadályozni az órára eljutásukat. Az ellenőr állítása szerint viszont ő csupán azt mondta a diákoknak, mikor azok megkérdezték, hogy lehet-e ilyenkor órát tartani, hogy a törvény szerint nem, de ha mondják, hogy menni kell, akkor menjenek be mindenképp.118 1844-ben egy hallgat 3 óra börtönt kapott a mulasztásaiért, és mivel hangosan csapkodta az ajtaját ezért is kapott 3 órát, tehát összesen 6 órát kellett „leülnie”. Más ugyanebben az évben ismételt mulasztásért 12 óra börtönt kapott.119 1847-ben 10 óra mulasztásért 12 óra elzárást kapott egy tanuló.120 1847 tavaszán egy sokat mulasztónak az iskola elhagyását tanácsolták. 121 Még ez év nyarának elején pedig ki is zártak egy diákot az intézményből a mulasztásai miatt.122 1850-ben egy egész osztály kihagyott egy órát, kollektív börtönt helyeztek kilátásba részükre, ha még egyszer előfordul.123 Volt olyan másodéves hallgató, aki nem jelent meg a pótvizsgáján, azt mondták, hogyha a pót-póton sem jelenik meg, akkor megszűnik az iskola tagja lenni.124 Volt olyan, aki nem ülte le a mulasztásokért kiszabott büntetést. Őt ezért kiutasíttatták. Őt már kártyázásért is börtönnel sújtották korábban és felajánlották neki az elmenetelt, de nem élt a „lehetőséggel”.125 1870-től

egységesítették

a

tanórák

mulasztásának

büntetését,

legalábbis

a

gyakorlatban. Ugyan konkrét óraszámokat nem tartalmaznak az iskolaszék ülésein készült jegyzőkönyvek. Első ízben a mulasztásért iskolaszék elé idézett tanuló tanári intésben részesült. A második ízben mulasztásért iskolaszék elé idézett tanuló igazgatói intésben, a

114

MNL. MNL. 116 MNL. 117 MNL. 118 MNL. 119 MNL. 120 MNL. 121 MNL. 122 MNL. 123 MNL. 124 MNL. 125 MNL. 115

B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. doboz B-A-Z M. Lt. VIII./55. 2. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 163. kötet B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet

- 32 -

harmadik ízben mulasztásért iskolaszék elé idézett tanuló pedig 3 óra elzárásban. Ez 1871-ben úgy módosult, hogy a mulasztásért harmadik ízben iskolaszék elé idézett tanuló iskolaszék előtti intésben részesült, továbbá a szülőket is értesítették az esetről, ez a korban akár súlyosabb is lehet a 3 órás elzárástól, hiszen atyai pofonok jöhettek az ilyen esetek után, esetleg komolyat szülői „elverés”. Gondoljunk bele, hogy még az ún. Kádár-korszakban is ha egy tanuló otthon elmondta, hogy a tanártól pofont kapott, akkor az apjától is kapott még egyet, nem pedig a tanárt vonták felelősségre. 1871-ben már negyedik ízben mulasztásért iskolaszék elé idézetteknél alkalmazták a 3 óra börtönt. Ebből az évből már vannak adataink egy ötödik ízben mulasztásért iskolaszék elé idézett hallgatókról, részükre 8 óra börtönt szabtak ki, hatodik ízben mulasztásért iskolaszék elé idézettek számára pedig 24 órát. De hatodik ízben mulasztásért iskolaszék elé idézett diákot egyetlen esetben találtam csak. 1870-ben ilyen esetekben nem tudni mi lett volna a büntetés, hiszen ott csak 1-2-3 ízben iskolaszék elé idézettekről voltak jegyzőkönyvi adatok. Ez 1875-ig így egységesen működött, 1875 májusától viszont ismét eltérő büntetéseket találtam ugyanannyi ízben iskolaszék elé idézett diákokra vonatkozóan. Negyedik ízben mulasztásért iskolaszék elé idézett diákoknál, 6óra börtön egy esetben, egy másik esetben pedig 4 óra börtönt szabott ki az iskolaszék. Ötödik ízben mulasztásért iskolaszék elé idézettek számára 12 óra volt a legtöbbször kiszabott büntetés, de előfordult a 9 óra is. 1875ben már egy hatodik ízben a mulasztásért iskolaszék elé idézett diáknál 19 óra börtönbüntetést találunk és utasítást az iskola elhagyására (L. Ignác) azonban ezt egész előző tevékenységéért kapta, ugyanis renitens diák volt. L. Ignác azonban a kapott börtönt nem ülte le, ami miatt súlyosbító körülményként 24 óra börtönt kapott és kilátásba helyezték, hogy a legkisebb felmerülő vétségért is ki fogják csapni ezután. L. Ignác „be is váltotta a hozzá fűzött reményeket”, ugyanis nem sokkal később ki is zárták az iskola diákjainak sorából.126 1877-ben negyedik ízbeli óramulasztásért 4 óra börtönt szabtak ki, eztán esetleges és eltérő volt újra a büntetés.127

126 127

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 163. kötet MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 164. kötet

- 33 -

Lichtmann Miksa, a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Szakközépiskola jogelődjének diákjának kihágási ügye Érdekességként leírok egy kihágási ügyet, egy másik iskolából, mely 1888-ban történt. Miksát már többször voltak kénytelenek meginteni illetlen magaviselete miatt, mielőtt történt ez az eset. 3 társával tanítás után a tanteremben maradásra ítélték 30 percre és felügyelet alatt való munkakészítésre. Itt jegyzem meg, hogy ez a fajta büntetés nem volt alkalmazva a Lévay elődeiben. A benn maradás ideje alatt a tanár szerint rendetlenkedett Miksa továbbá kiabált, hogy menni akar, ezért meghosszabbították a büntetését további 30 percre, ezután rátámadt a tanárra, aki átadta az iskolaszolgának 30 perc elzárásra. Iratból kiderül az is, hogy büntetlen előéletű volt és az iskolában jó magaviseletű, kitartó figyelmű diák volt Miksa, ez ellentmondás azzal, hogy már többször kellett meginteni. A vallomása szerint őt bántották mások, de ő is büntetést kapott ártatlan volta ellenére, aminek letöltése előtt kérlelte a tanárt, hogy máskor rója ki a büntetést, ha mindenképp ki akarja rá róni. Mivel ő magántanítóként tartja fenn magát, és ha most nem tud elmenni, akkor elesik a keresetétől. Szóváltásba került a tanárral ezután és a tanár felpofozta. A tanúk Miksának adtak igazat. Az iskolaszolga szerint mikor csillapítani próbálta őt, neki ment Miksa. Továbbá ezt mondta neki Miksa: „Megállj a kutya istenit októberben becsukatlak és kővel foglak agyonütni”. A tanár vallomása szerint nem mondta neki Miksa, hogy tanítania kell, mert akkor elengedte volna és máskor büntette volna meg. Ketten állították, hogy említette a magánóráját, egy tanú pedig a tanárnak adott igazat, hogy nem szólt róla. Bár az összes tanú szerint a tanár kezdte a tettlegességet, ezt a tanács kétségbe vonta! Milyen érdekes, hogy ennyivel többet ért a tanár szava, a diákokénál. Miksát felfüggesztették ezért az esetért.128

Szemere Bertalan ügye

A kutatás egyik legérdekesebb, nem várt irata az volt, amiben Szemere Béla ifjúkori „csínytevését” találhatjuk meg. Az „önvallomások”, azaz a kihallgatási jegyzőkönyvek tanulsága szerint egy fiatalt, T. Lászlót 1825. március 20.-án amikor az utcán sétált megdobálták. T. László vallomása és az édesapjának egy az „Iskola Székhez” írt levele is meg van a levéltárban, melyek szerint kővel fejbe dobták a fiút. A sértett és az elkövetők a Lévay

128

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./58. 1. doboz / 20.

- 34 -

József Gimnázium jogelődjének (Miskolczi Református Lyceum) tanulói voltak, kivéve a Szemere testvéreket, ők az Evangélikus iskola növendékei voltak. Ugyanis az elkövetők között volt nem csak az akkor 12 éves Szemere Bertalan későbbi miniszterelnök, hanem a három évvel idősebb bátyja, László is. Az elkövetők vallomásukban azt állították, hogy csupán hamuval dobálták meg T. Lászlót, azzal a célzattal, hogy hátha ő is csatlakozik kis csapatukhoz és akkor egy fővel többen lesznek. Azt nem tudta senki sem, hogy ki dobott követ is. Többek azt mondták biztosan véletlenül fogott meg valaki a hamuval együtt egy követ, de, hogy melyikük volt azt egyikük sem tudta. Egyikük elismerte azt, hogy a „most jól eltalálta” mondatot mondta, azonban nem látta kitől érkezhetett a T. Lászlót fejen találó kő. Szemere Bertalan azt is állította, hogy ő maga hamut sem dobált.129 Az eset utóéletéről, az esetleges büntetésekről semmit se lehet találni. Egyébként a kővel való dobálás máskor is előfordult az iskola növendékei között az iskolaszék iratai alapján.

Egy fenn maradt bűnbánó levél Egy igen érdekes sajnálkozó, bűnbánó levélre akadtam a Lévay József Gimnázium jogelődjének (Miskolci Református Líceum) iratai között. Az alábbiakban teljességében közlöm a bűnbánó diák levelét. A levél egészen egyedinek bizonyult, ugyanis ezen iskola igencsak terjedelmes anyagai között még csak hasonlót sem találtam, persze kétesélyes a dolog. Vagy csupán csak ez a levél maradt fenn és többen is próbálkoztak hasonló levelekkel, vagy pedig ritkaságszámba mentek a hasonló levelek. Mindenesetre én ezt az egy levelet találtam meg, ennek az egynek sikerült átvészelnie több mint másfél évszázadot. A korabeli fogalmazás mind nyelvtanilag mind pedig mondatszerkezetileg nehézkes a mai olvasó számára, de célom volt eredetiségében visszaadni a levelet. „Én alúl-írt - (gyermekileg engedve a’ határozatnak, mert hiszen Atyáim akaratjuk) – megfosztattam (óh szégyen!) a’ tisztes ellenőri hivataltúl: de én – bár mentségeimet nem eléggé helyeseknek vélte is a’ nagy tiszteletű iskolai szék – bátor vagyok könnyen téveszthető Ifjúságom bohó és könnyelmű képeiért – melyekre elsötétült emlékezettel tekintek vissza – bocsánatot reményleni, mert hisz apai jó indulatjuktól függ nem – vagy elfogadni a’ megbánás – szülte mentségeket. Az Isten, e’ közös jó Atyjuk az embereknek, midőn az eláradt gonoszságot büntette a’ megveszett erkölcsűekben, a’ kegyes Láthort megmentette, és nem egyenlőn ostorozta a’ több rosszakkal: én – (ki ugyan ha tévesen is, a’ romlottság bélyegét 129

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60.

- 35 -

nem fogadhatom el) én – mondom ha veszni hagyva vagyok is e’ kétes örvénybe (mert így letapadva ezen a’ pályán nem leszek maradandó) miért legyenek a szülőim is és véreim is eltemetve a’ felőlemi gyász hír hallatára? Mert van nekem egy Apám, Anyám vannak Véreim, kik engem szeretve ölelnek, és a’ kiknek míg szorgos gondjuk lébdelt fölettem – hajtható ifjúságom örömet okozott és nem tévedt el – miért hát –miért keljen ezeknek is velem bukni az éktelen mélységbe?! –ezekre, és Istenre kérem tisztelt elöljáróimat – adjanak vissza engem nekik, magamnak és pályatársaimnak! Hiszen eléggé büntetve vagyok már az eddigi szégyen által, hiszen nem egyedül vagyok, ki bánat szemeivel tekint vissza a’ múltakra és tán épen e’ taszítana meg, hogy a’ szenvedés és küzdés pályáján kifejtett jó és rossz magokbúl szív élményt teremtve magamnak ne vágyódjak többé az igaz útról. Tekintetes Tisztelendő iskolai Tanács! Reménykedem – legyen szíves emlékébűl kitörűlni azon tudatát, hogy tetteimmel nem vala elégedve, én megjobbúlok – (ha ugyan romlotságnak nevezhetni a’ tévedést) és e’ végígéretkönyűi nem csalva, nem könnyen fölszáradandó csöppek leendnek, és ha ellenkezőt csak sejtene is egykor a’ mélyen tisztelt iskolai Tanács szaggassa el a’ kedves viszont, tapodja el azon apai jó indúlatot, mellyet mostani fogadásom és következve tetteim minden széppel és nemessel rokon lelkűekben élesztenek: csak óh! Ne legyen olly kemény azon ítélet melly becsűletem, boldogságom, jövendő nézetim gondosan plántálni, és általam gondtalanul – vagy is inkább tapasztalatlanúl ápolt csemetéjét még csírájában fogná elrágni, melly erkölcsi életem még vígan élő világát avatatlanúl egyszerre eldobtaná. – Tudnék többet írni, de hiszen gyermek minek élne megmutatásokkal az apai kebelhez folyamodó? Ne kárhoztassó sőt halgassa-meg a’ mélyen tisztelt iskolai Tanács e’ reszkető kezek vonásainak egyszerűn burkolt, de fájdalmas és megtérést foglalatján „Az Úr gyönyörködik a’ megtérésben”! – Reménykedik a’ nagy tekintetű és tisztelemű iskolai tanácshoz. – Alázatos szolgájuk és tanítványuk Xy 1840 máj. 8.”130

130

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 1. doboz / 60.

- 36 -

Az 1848-49-es szabadságharcunk idején a Miskolczi Református Lyceum 1848. március 20.-án a következő bejegyzés található a Lévay József Gimnázium jogelődjének (Miskolczi Református Lyceum) iskolaszéki jegyzőkönyvében.: „Hazánk csak néhány napos nagyszerű politicai eseményei mellyek fölnyitották előtte a’ boldogság és nagysághoz vezető utat közben átzengvén az egész hazát meghassák a’ kedélyeket főleg a’ minden iránt oly fogékony és lángra lobbanó ifjakét és lelkesedés öröme iskolánk csendes köreibe is átlengvén felsőbb tanuló ifjaink némelyikét - mint följelentették - annyira elragadá hogy elfelejtkezve arról, miként az miként az átalakulás szakában a’ rend és béke feltárasa melett a’ népeknek csendesen kell átérezni az újjászületés örömét, ha boldogok nagyok akarnak lenni, itt ott vigyázatlanul elszórt szavaikkal és falra firkálásukkal megzavarták városunk minden tisztábbgondolkozású polgárainak szent örömét. E vád van nyilván emelve Borsod Megye első Alispánja Szepessy László Úrnak Iskolánk Kormányzójához T. Pálóczy László Úrhoz Marcius 20.-án adatott levelében, mely Iskolakormányzó úr által szükséges tudás és intézkedés végett iskolai Székünknek nyomban átküldetvén a nagyobb halgató teremben össze hivottt felsőbb tanulók előtt felolvastatott. Megérté ebből a tanuló ifjúság hogy őt a’ nevezett Alispán Úr előtt kinek megyeileg és Helytartó tanácsilag is kötelességébe tétetett a’ rend és közcsend feltartása előkelő egyének a’ közcsendel zavarba hozható beszédek elszórásával és ily modorban falra firkálással vádolják megérté - az Alispán Úr által kifejezett azon biztos reményű nyialtkozatát, hogy az országgyűlésen ha valaha reménnyelhető hazánk minden kérelmeinek elhatározása, ’s a’ dicső magyar nemzet naggyá születése de kölcsönös egyetértés útján bekövetkezend - következőleg erkölcsi bűnt követ el, ki e’ boldoghoz előmunkálatára össze nem tartván elérésére a békés utat nem követi.”131 Ebből kitűnik, hogy a miskolci diákság is érezte, hogy történelmi pillanatok zajlanak, ugyanis többen a falakra firkáltak jelszavakat a városban (március 19.-én este biztosan, de lehet hamarább is) mások pedig verseket szavaltak és politikai témájú jelszavakat kiabáltak a városban. Továbbá az is kiderült, hogy egy orvos lázított többeket ezen cselekedetekre, aki saját bevallása szerint a miskolci diákokba „csak egy kis tüzet akart önteni és nekik dicsőséget szerezni”. Az ő konkrét szervezkedéseire részleteiben nem derül sajnos fény. Sajnos ezzel a korszakkal kapcsolatosan (1848-49-es szabadságharc) nem sok említésre méltó feljegyzés 131

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet

- 37 -

maradt meg. Annyit lehet még tudni, hogy a diákok 9 pontot terjesztettek az iskola vezetősége elé reformokat követelve. Azonban erre az iskola válasza az volt, hogy ebben a tanévben változásnak helye és ideje nincs.132 1848 őszéről szinte nincs is bejegyzés az iskolaszék jegyzőkönyvei között, azt nem tudom, hogy nem ülésezett a szék gyakran, vagy pedig megsemmisítettek a szabadságharc bukása után több potenciálisan terhelő jegyzőkönyvet. Két számunkra érdektelen ülésről van igen rövid jegyzőkönyv, rögtön 1849 januárára ugrás van. Arra találni még utalást, hogy kevés a diák a zűrzavaros körülmények miatt (szó szerint így nevezték a jegyzőkönyvben az eseményeket egy helyütt), tanítóból is hiány van, továbbá nehéz rendet és fegyelmet tartani a diákok között. Az iskola vezetése félt, hogy ősszel nem lesznek elegen az alsóbb évfolyamok oktatására. Az iskolát szinte csak a miskolci lakhelyű diákok látogatták. Arra sajnos semmi utalás nincs, hogy a diákok vagy tanárok közül beálltak-e illetve mennyien álltak-be a szabadságharc nemzetőrei, katonái közé.133 Az utolsó idekapcsoló irat, az iskolaszék 1849. március 24.-ei ülése. Ebből kiderül, hogy az alsóbb tanulóknál nagymennyiségű lőpor és ón keringett, némelyek pedig kereskedtek vele, ezek elkobzására szólította fel az iskolaszék a tanárokat.134 A szakirodalom szerint 1848. március 17-én a pesti hírek hallatára Sáfrány Mihály tanár úr vezetésével kinyomtatták a 12 pontot. Követeléseiket kiáltványban fogalmazták meg (ez lehetett az általam említett 9 pont). Az egyháztanács viszont ekkor kizárással fenyegette meg a renitenskedőket. Néhány fiatal tanár azonban így is csatlakozott a nemzetőrséghez. A Miskolcra bevonuló orosz hadsereg 1849. június 21-én birtokba vette az iskola épületét, berendezését összetörték, s csak október 22-én indulhatott meg újra a tanítás.135

132

MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet 134 MNL. B-A-Z M. Lt. VIII./55. 3. kötet 135135 http://www.levay.tirek.hu/cikk/mutat/iskolatortenet/ 133

- 38 -

Összegzés Láthattuk, hogy a 19. században még sokkal elfogadottabb volt az iskolában a testi fenyítés, mint napjainkban. Mindemellett nem alkalmazták olyan szinten, mint ahogyan manapság él sokak fejében, legalábbis az általunk vizsgált intézményben. Ez utóbbi kitételt fontos hangsúlyoznunk, ugyanis azt ezekből az iratokból nem tudhatjuk meg, hogy más intézményekben hogyan működött a büntetési rendszer. Az iskolaszékek működésére, szervezeti felépítésére nem tértem ki részben terjedelmi okok miatt, részben pedig azért mert témánkhoz nem tartozik hozzá közvetlenül. Viszont az iskolaszék működésébe betekintést nyerhettünk a vizsgált eseteken keresztül. A leggyakoribb kihágás típusokat megpróbáltam elkülöníteni, vagy külön alfejezetbe (pl. kimaradások, mulasztások), vagy pedig egy alfejezeten belül csoportosítani (pl. kártyázás, sikkasztás). És az ezekre adott büntetéseket bemutatni. Azt hiszem, rengeteg érdekes esettanulmányt láthatunk a dolgozatban. Láthatjuk azt is, hogy a fiatalság még régen sem volt makulátlan, sőt így „ömlesztve” vizsgálva a kihágásokat, talán ijesztő is lehet számunkra a régiek erőszakossága, de azért, ha elosztjuk az évek számával az esetek számát, megnyugodhatunk, hogy nem volt az sem erőszakosabb kor. Ugyan vannak „vakfoltok”, olyan évek melyekről nem maradtak fenn iratok, de azt lehet mondani, hogy a Miskolci Református Líceum bőséges esettanulmánnyal szolgál, mind a fiatalság viselkedésének tanulmányozására, mind pedig az iskola büntetésrendszer tanulmányozására. A fenn maradt szabályzatok vizsgálata is segédkezhet a második cél által kitűzött vizsgálatban, főleg ha összevesszük a szakirodalom számára fenn maradt, és már vizsgált tanári kézikönyvekkel. A szabályzatokat teljes egészükben szintén nem kívántam közölni terjedelmi okok miatt, azonban a témánkhoz kapcsolódó részeit teljes egészében próbáltam értelmezés után átadni az olvasó számára. Emellett az 1848-as eseményekre is nyerhetünk egy rövid betekintést, ami szintén érdekes lehet a fiatalok lelkivilágával foglalkozók számára, vagy a korszakot mélyen tanulmányozók számára. Saját magam számára a legérdekesebb irat pedig egyértelműen Szemere Bertalan ügye volt. Ebből az esetből láthatjuk, hogy a nagy emberek is voltak fiatalok, egy fiatal pedig sokszor meggondolatlan és „rossz”. Tehát a „mai fiatalokon” végig nézve, nem feltétlenül kell aggódnunk az ország jövője szempontjából.

- 39 -

Felhasznált források

Levéltári források: Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára: VIII./55

A miskolci Református Lévay József Gimnázium iratai

1. dob.:

2./

1818-1948

A classisták törvényei 1821.

3./

A Lyceum törvényei 1825.

6./

Az iskolaszék javaslata az iskolai törvényekkel kapcsolatban

1844.

7./ Az iskola törvényei 1844/45 17./ A tanintézet új fegyelmi szabályzatára javaslat, valamint az ezt megvitató iskolai tanácsülés jegyzőkönyve 1858. 33./ Rendtartás és fegyelmi szabályok a miskolci ev. ref. főgymnáziumban 1895. 34./

Rendtartás és fegyelmi szabályok a miskolci ev. ref. főgymnáziumban

60./

-Vizsgálati jegyzőkönyvek, iskolalátogatási jelentések 1825-1874 1832-1880 -A tanulók fegyelmi ügyei 1825-1887

2. doboz

Az iskolatanács (senatus) ülésjegyzőkönyvei 1835-1877

9. doboz

Vegyes iratok 1825-1878

1901.

2. kötet

A Miskolci Református Lyceum Iskolai Székének jegyzőkönyve 1838-1845

3. kötet

A Miskolci Református Lyceum Iskolai Székének jegyzőkönyve 1845/6-1852

163. kötet 164. kötet

Iskolaszék jegyzőkönyve Iskolaszék jegyzőkönyve

1870/71-1872/73 1873/74-1886/87

VIII./58 A miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Szakközépiskola (Magyar Királyi Állami Fiú Felsőkereskedelmi Iskola, Deák Ferenc Kereskedelmi Középiskola, Közgazdasági Gimnázium) iratai 1886-1979 1. dob.: 1888. 20./

Lichtmann Miksa kihágási ügye

VIII./ 69

Miskolc thj. város Ipari Leányközépiskolája iratai 1885-1951 1. doboz

VIII./659

A Mezőkövesdi Szent László Konviktus iratai

1. dob.:

Szervezeti szabályzat 1922. Szervezeti szabályzat 1924.

- 40 -

1922-1947

Szervezeti szabályzat 1936. Szervezeti szabályzat 1941.

Tanulmányok: A Lévay József Református Gimnázium iskolatörténete (http://www.levay.tirek.hu/cikk/mutat/iskolatortenet/) (utolsó letöltés: 2014-11-08)

Gróz Andrea: Fegyelemre nevelés a dualizmus korának pedagógiai szakkönyveiben. In.: Neveléstörténet, 2007/1-2 (http://www.kodolanyi.hu/nevelestortenet/?rovat_mod=archiv&act=menu_tart&eid=35&rid= 1&id=259) (utolsó letöltés: 2014-11-08)

Mihály Ildikó:

Fegyelem és fegyelmezetlenség az iskolákban régen és ma

(http://www.ofi.hu/tudastar/fegyelem-090617) (utolsó letöltés: 2014-11-08)

Ugrai János: Fegyelmi vétségek Sárospatakon a felvilágosodás korában. in.: Magyar Pedagógia 2001/3 (101. évf.)

Pukánszky Béla: A testi fenyíték témája a 19. századi magyar neveléstankönyvekben. In.: Századvég Új Folyam, (23. szám) 2002/1 (http://www.c3.hu/scripta/szazadveg/23/pukanszky.htm) (utolsó letöltés: 2014-11-08) Pukányszky Béla: Két tanítói kézikönyv a múlt század első feléből (http://www.pukanszky.hu/kez.htm) (utolsó letöltés: 2014-11-08)

Pukányszky Béla: Tizenkilencedik századi magyar pedagógia tankönyvek gyermekképe (http://www.pukanszky.hu/Tan19.htm) (utolsó letöltés: 2014-11-08)

- 41 -

Summary I Wrote my thesis about the school punishment in the 19th century in the „Miskolczi Református Lyceum”. In my thesis’s first part, I show the school punishment mainly the physical punishment, in terms of educational books, which wroted Hungary in the 19th century. In my thesis’s second part I show the Miskolczi Református Lyceum’s rule books (1821, 1825, 1837, 1844, 1879, 1895, 1901), and I compare this some other rule book (the Mezőkövesdi Szent László Konviktus A. D. 1922 rule book and the Miskolc törvényhatósági jogú város Ipari Leány középiskolája A. D. 1926 rule book). And I also wrote a short history of the Miskolczi Református Lyceum. After this in the thesis’s third part I wrote about the concrete cases. I separate the top tresspasses: malingering, violence against body, violance against property, night outage and other cases (gambling, environment damage made, etc.). My research work was mainly in the Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-AbaújZemplén Megye Archives. Secondely in the literature and the other sources (19th’s Hungarian educational books). I examine an other cause in an other school, predecessor of the Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Szakközépiskola. This cause named Lichtmann Miksa’s cause. I also showed some special causes, one of them related in the 1848 – 1849’s Hungarian independent war. An other cause related Bertalan Szemere, a great Hungarian politician, and prime minister of the second free Hungarian parliament. I also show a “penitent letter” from a student. My thesis proof the physical punishment exists in the school, but not to the extent as many people think. And My thesis proof the youth’s don’t be angels in the 19th century also than our age. I said this because I wrote about a lot’s of trick, prank and crime, which’s preparators are all students.

- 42 -