A PARLAMENTEK SZEREPE A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS BIZTOSÍTÁSÁBAN A TEMRÉSZETI ERŐFORRÁSOK, A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS A DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁS KEZELÉSE RÉVÉN Az IPU 124. Közgyűlésének egyhangúlag elfogadott határozata (Panama, 2011. április 20.) Az Interparlamentáris Unió 124. Közgyűlése, Megjegyezve, hogy: a. Azt követően, hogy 1990–2007 között folyamatosan csökkent a szegénység, az ENSZ szerint 2009-ben meredeken emelkedett az éhezők száma, és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) előrejelzése szerint 2011-ben 925 millió éhezőt regisztrálnak majd; b. A 2007–2008-as élelmiszerválság rávilágított a nemzetközi közösség élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos sérülékenységére; c. A művelés alá vont területek nagysága az erdővel borított területek és a törékeny ökoszisztémák kárára növeszik; d. Az elsivatagosodás oka sok helyen a hosszan tartó szárazság és a föld helytelen hasznosítási módja; e. Az ENSZ jelzése szerint a világ erdőségei az elmúlt évtized során évente 13 millió hektárral csökkentek, ami környezetünket még sérülékenyebbé teszi (és akkor még nem vettük számításba az elsivatagosodás következtében eltűnő évi 60 000 km2 területet); f. Az erdőirtás felelős az üvegházhatású gázok 14%-áért és az ebből következő klímaváltozásért; g. A világ számos régiójában – különösen a Közel-Keleten és Észak-Afrikában – nehézséget okoz a vízellátás biztosítása, a Sahel-övezet országai pedig állandó vízhiánnyal küzdenek; h. Az így kialakult helyzet fokozza annak kockázatát, hogy a vízforrások hozzáférése és használata miatt konfliktusok alakulhatnak ki; i. Számos országot – különösen a fejlődő országokat – sújt az export visszaesése, a tőke kiáramlása és az emelkedő munkanélküliség; j. Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaságot túl gyakran hagyták figyelmen kívül a nemzeti és a nemzetközi politikák, és ezzel is hozzájárultak a konfliktusok kialakulásához és az instabilitáshoz, Megjegyezve továbbá, hogy: a. Az egyre növekvő városi népesség és az intenzív mezőgazdasági termelés óriási vízigénye a kormányok számára elengedhetetlenné teszi, hogy a folyókon és patakokon gátakat építsenek, és növeljék a nagy teljesítményű vízszivattyúk számát, viszont nem képesek olyan intézkedéseket hozni, amelyek a hosszabb távon fenntartható vízfelhasználást biztosítanának; b. A világszerte felhasznált vízmennyiség 70%-át mezőgazdasági termelésre fordítják, és eközben egyre nagyobb a többi felhasználási terület vízigénye is; c. A mezőgazdaságban a műtrágyák, a rovarirtó- és gyomirtó szerek intenzív használata, az iparban az egyre szaporodó gyárak szennyezése, a háztartásokban pedig a növekvő népesség kezeletlen háztartási szennyvize következtében az ivóvíz minősége fokozatosan romlik; d. Egyes régiókban az elmúlt évek során túlzott vízbőséget, míg máshol egyre égetőbb vízhiányt tapasztaltak,
Megjegyezve továbbá, hogy: a. A népesedési mutatók jelentős átalakuláson estek keresztül, amelyeket az alábbiak jeleznek: o alacsonyabb születési arány és öregedő népesség az északi országokban; o magas születési arány Afrikában, melynek szintje országonként változik; o exponenciálisan bővülő városiasodás, amelyet a tengerparti területekre történő egyre nagyobb elvándorlás kísér, valamint o egyre jelentősebb – kényszerű vagy önkéntes – népességáramlás fegyveres konfliktusok vagy gazdasági okok miatt; b. Egyes előrejelzések szerint az elkövetkező 50 évben szinte minden fejlett ország népessége csökkenni és öregedni fog az alacsonyabb termékenységi mutatóknak és a hosszabb várható élettartamnak köszönhetően; c. Valamennyi északi országban és régióban szükség van bevándorlásra ahhoz, hogy megakadályozzák a népességfogyást. A múltbeli tapasztalatok alapján azonban a bevándorlás szintje nagymértékben eltérő az egyes országok által érvénybe léptetett bevándorlási szabályok függvényében; d. Afrika példátlan népességnövekedést könyvelhet el, melynek következtében a fekete kontinens népessége 2050-re megközelíti a 2 milliárdot; e. Jelenleg világszerte mintegy 200 millió migránst tartanak számon, ami a teljes népesség mintegy 3%-át teszi ki; f. A magasan képzett munkaerő kivándorlása elszegényíti a fejlődő országokat, és még nagyobb lemaradást okoz náluk a tudomány és a technológia területén, Tudatában annak, hogy: a. Közvetlen összefüggés van egyfelől a föld, a termőföld, a víz, a biodiverzitás és más természeti erőforrások használata és az élelmiszer-termelés, másfelől az élelmiszer-termelés és a szegénység között; b. A szegénység sokkal hangsúlyosabb a fejlődő országok vidéki régióiban, ahol sok gazdálkodó számára nehézséget jelent a mezőgazdasági termelés fenntartása és a megélhetés biztosítása; c. Az éhínség leküzdésére a kis- és nagyüzemi mezőgazdaság növelésére és eredményes irányelvekre van szükség, amelyek mindkét kategóriára összpontosítanak, és központi elemük a fenntartható termelés és a környezetvédelem; d. A magánszektor nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt kulcsszerepet játszik a fenntartható mezőgazdaság és az élelmiszer-biztonság, az élelmiszer-termelés, -feldolgozás és értékesítés, valamint az új technológiák kifejlesztése és alkalmazása terén, beleértve az ökológiailag hatékony és felelős beruházásokat is; e. A termőföldek és erdőségek egyre nagyobb arányban bioüzemanyagok termelésére történő hasznosítása tovább fokozza az élelmiszerek kínálati és keresleti oldala közötti egyensúlyhiányt; f. A bioüzemanyagok iránti globális keresletnövekedés és a hozzá kapcsolódó földéhség együttesen nagyobb nyomás alá helyezi az olyan marginális földterületeket, amelyeket jelenleg a szegények vidéken önellátó termelésre használnak; g. A vidéki területeken a fenntartható fejlődésnek a közösségi hálózatokra, így a termelőszövetkezetekre és tudásközpontokra kell helyeznie a hangsúlyt, ahol az emberek hozzájuthatnak a szükséges tudáshoz és képesítéshez, amelyeket együttesen továbbadhatnak a jövő generációi számára, Tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszer-biztonság, a népességnövekedés és a klímaváltozás egymással szorosan összefüggnek,
Figyelembe véve, hogy a világ természetes erőforrásaival (termőföld, földterület, erdők, vadvilág, tengeri és édesvízi termékek, víz, energia és levegő) való gazdálkodásnak az eddiginél eredményesebben fenntarthatónak kell lennie, és az erőforrások kimerítése és elhasználása helyett a megújításra (fenntartható használat) és a megőrzésre kell helyezni a hangsúlyt, miközben a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés céljait is meg kell valósítani, Tudatában annak, hogy a világ a klímaváltozás, az ökoszisztéma romlása, az élemiszer-biztonság hiánya és a pénzügyi-gazdasági válságok miatt többszörös kihívásoknak néz elébe, és ezek olyan integrált válaszlépéseket kívánnak, amelyek egyaránt megoldást kínálnak a rövid távú problémákra, és megoldják a fenntartható fejlődés hosszú távú stratégiáját, azaz anélkül képesek kielégíteni a jelen kor generációjának szükségleteit, hogy veszélyeztetnék a jövő nemzedékeinek hasonló képességét, Hangsúlyozva a fenntartható halászat fontosságát a világtengerek túlhalászatának megakadályozása, és ezzel a törékeny ökoszisztémák védelme érdekében, Hangsúlyozva továbbá, hogy hasonlóan integrált és fenntartható módszert kell kidolgozni a természeti erőforrások, a mezőgazdasági termelés és a demográfiai változás kezelésére, Elismerve, hogy az integrált módszer megvalósításához nélkülözhetetlen a kutatás, az oktatás és a kutatási eredmények megfelelő felhasználása, és hogy a hagyományos és őshonos ismereteket össze kell kapcsolni a fenntartható mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos legújabb tudományos ismeretekkel, különösen az élelmiszer-termelés és a természeti erőforrások fenntartható hasznosítása terén, beleértve a vidéki szegénység mérséklését, Hangsúlyozva, hogy a világ népességének növekedése (2050-re mintegy 9 milliárd fő) nagyobb volumenű élelmiszer-termelést tesz szükségessé, és hogy az egyre nagyobb méreteket öltő energiaés vízhiány megnehezíti az élelmiszer-termelést, amely többek között felerősíti a népességvándorlást, Hangsúlyozva továbbá, hogy a mezőgazdasági szektor – különösen az élelmiszer-termelés – növekedése továbbra is elsődleges szerepet játszik a szegénység enyhítésében, a gazdasági növekedésben és a környezeti fenntarthatóságban, Kiemelve, hogy ugyanilyen fontosságú a mezőgazdasági termelékenység (beleértve a vízhasználatot, az integrált földterület- és vízgazdálkodást és a fenntartható intenzív mezőgazdasági termelést, azaz többet kevesebbel) művelés alá vont területek bővítése nélküli és további környezeti romlás megakadályozásával történő megvalósítása (például a biodiverzitás elvesztése, a földminőség romlása és az elsivatagosodás lelassítása és visszafordítása), Kiemelve továbbá, hogy a nagyméretű migráció és a világ számos régiójának stabilitását, békéjét és biztonságát veszélyeztető járulékos kockázatok elkerülése érdekében kritikus fontosságú, hogy a gazdák és más vidéken élő emberek számára olyan feltételek, lehetőségek és erőforrások álljanak rendelkezésre, amelyekkel növelhetik az élelmiszer-termelést vagy jövedelmüket, gyermekeiket iskoláztathatják, javíthatják életkörülményeiket és teljesebb életet élhetnek, Figyelembe véve annak szükségét, hogy olyan innovatív finanszírozási forrásokat találjunk, amelyekkel teljesíthetők a Milleniumi Fejlesztési Célok (MFC), kiegészíthető a hivatalos fejlesztési támogatás, a hosszú távú szükségleteket kielégítő stabil finanszírozás biztosítható, és elősegíthető az északi és a déli országok között a fejlesztési segélyek összehangolt kezelése,
Elismerve, hogy az országok számára kritikus fontosságú, hogy tapasztalataikat és innovatív technológiáikat megosszák, és az emberi és technikai kapacitások képzése és fejlesztése terén együttműködjenek, Meggyőződve arról, hogy a fejlesztési politikáknak a vízhiánytól szenvedő területek számára a vízhez való hozzáférést és annak átadását biztosító rendszerekre kell összpontosítaniuk, Tudatában annak, hogy a szükséges technológiák és tudás nagy része már most is rendelkezésre áll, azonban széles körű elterjedésük és alkalmazásuk nagy kihívás, amelyet megfelelően kell kezelni, Figyelembe véve, hogy a fejlődő országoknak növekvő népességük és emelkedő életszínvonaluk okán a mezőgazdasági és vidéki újjáéledés központjában kell állniuk, és hogy közülük sok számára kiemelt fontosságú feladat a termőföld romlásának és az elsivatagosodás megállítása és visszafordítása, Tudomásul véve azt a tényt, hogy sok fejlődő országnak sürgősen és fenntartható módon fokoznia kell mezőgazdasági termelékenységét, Tudatában annak, hogy az élelmiszer-biztonság növelése céljából intenzívebbé váló mezőgazdasági fejlesztéseknek erőteljes válaszlépéseket kell tartalmazniuk az olyan fő környezetvédelmi változásokra, mint a klímaváltozás, az elsivatagosodás, a talajdegradáció és a szárazság, Figyelembe véve, hogy a fenntartható zöld forradalomnak mindenekelőtt Afrika és Ázsia javát kell szolgálnia, és ennek a mezőgazdasági termelékenység területén jelentkező forradalomnak gazdaságilag életképesnek, társadalmilag igazságosnak és környezeti szempontból fenntarthatónak kell lennie. Figyelembe véve továbbá, hogy a zöld forradalmat különösképpen Afrikában a sokszínű helyi agroökológiai feltételekhez és betakarítási rendszerekhez kell igazítani, Hangsúlyozva a mezőgazdasági szektor fő szerepét az elkövetkező évtizedekben 9 milliárdra növekvő népességszám élelmiszer-ellátása szempontjából, Hangsúlyozva továbbá, hogy a nyersanyagárak emelkedése mindenekelőtt a mezőgazdasági termékek legszegényebb importőrjeit érinti, és hogy a nyersanyagárak szélsőséges ingadozása veszélyezteti az élelmiszer-biztonságot, Hangsúlyozva továbbá, hogy radikális szemléletváltásra van szükség, és hogy a mezőgazdaság többé nem tekinthető a környezetkárosodást kiváltó oknak, hanem a fenntartható környezet javítását célzó megoldás része, Tudatában annak, hogy a mezőgazdaság a szegénység megszüntetésének, a fenntartható fejlődésnek és egyre inkább a klímaváltozásnak is központi eleme, Tudatában továbbá annak, hogy a nemek közötti egyenlőség mezőgazdaságon belüli és a vidéki munkaerőpiacon történő elérése jelentős előnyt eredményez a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése, az élelmiszer-biztonság területén és a társadalom egészét tekintve, Hangsúlyozva, hogy a kis- és nagyüzemi gazdaságok esetében egyaránt a fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés területén megvalósuló beruházásokat elősegítő környezet kialakítására és az élelmiszer-biztonság hiányát okozó strukturális elemek felszámolására hozott intézkedésekre van szükség,
Hangsúlyozva továbbá, hogy a finanszírozáshoz való befogadó és biztonságos hozzáférést különösen a kisgazdaságokat üzemeltető farmerok körében népszerűsíteni kell, és megfelelő hangsúlyt kell helyezni a nemek közötti egyenlőségre és a nők mezőgazdaságon belül betöltött fontos szerepére, Meggyőződve arról, hogy a magán- és közösségi területek esetében is kritikus fontosságú a megfelelő bérleti rendszer kidolgozása, ezzel is elősegítve a fenntartható mezőgazdaságot és javítva a földhöz való hozzáférést, különösen a kisbirtokos gazdák számára, Meggyőződve továbbá arról, hogy valamennyi szereplőt, így az önkormányzatokat, a civil társadalom képviselőit és a magánszféra partnereit mozgósítani kell az irányelvek és a gyakorlatok kidolgozása érdekében, Hangsúlyozva a hatékony élelmiszer-elosztó rendszerek és a jól működő piacok nemzeti, regionális és nemzetközi szinteken játszott fontos szerepét a globális élelmiszer-biztonság és a fenntartható fejlődés előmozdítása területén, Hangsúlyozva továbbá annak fontosságát, hogy a termelés és a szállítói lánc során megvalósított hozzáadott értékkel magasabb bevételek érhetők el, Elismerve, hogy a magánszektornak a termelés, a mezőgazdasági értékláncok építése és az új technológiákban rejlő potenciális felmérése révén központi szerepet kell vállalniuk a mezőgazdaság bővítésében, Figyelembe véve, hogy a fenntarthatóság előmozdítása érdekében a ciszgenetikus módosítás előnyt élvez a transzgenetikus típusú génmódosítással szemben, Elismerve, hogy a fejlődő országok mezőgazdaságának felélénkítését és a fenntartható vidékfejlesztést szolgáló beruházások új és másfajta erőforrások támogatását igénylik, például a magánszféra és a közszféra területéről belföldön és külföldön egyaránt, Tudatában annak, hogy míg a külföldi befektetők által a fejlődő országokban megvalósított nagyméretű földfelvásárlások lehetőségeket teremthetnek a helyiek számára, így garantált piacot, munkalehetőséget, infrastrukturális beruházást és nagyobb mezőgazdasági termelékenységet eredményeznek, a helyi emberek ugyanakkor elveszthetik hozzáférésüket a földhöz, a vízhez és egyéb erőforrásokhoz, különösen, ha nem vonják be őket a földek kiutalásával kapcsolatos döntéshozatali folyamatba, és ha a földhöz való jogaik védelméről nem gondoskodnak, Hangsúlyozva, hogy megfelelően támogató jogi környezetre van szükség a beruházások, valamint a belföldi, regionális és nemzetközi partneri kapcsolatok, az észak-déli és dél-déli partnerségek, valamint a köz- és magánszektor érdekeltjei között megvalósuló együttműködések támogatására, Meggyőződve annak fontosságáról, hogy a nők a férfiakhoz hasonló hozzáféréssel rendelkezzenek a földhöz, a technológiához, a pénzügyi szolgáltatásokhoz, az oktatáshoz és a piacokhoz, Meggyőződve továbbá arról, hogy a parlamenti képviselőknek és választóiknak világszerte, a kormányokkal, a magánszféra érintett szereplőivel, valamint a nemzeti és nemzetközi szervekkel együttműködve komoly szerepük van abban, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozás, az élelmiszer-biztonság és a mezőgazdaság közötti szoros kapcsolatra, Figyelembe véve, hogy a mezőgazdasági hasznosítású földterületeket és egyéb természeti erőforrásokat fenntartható módon kell kiaknázni,
Figyelembe véve továbbá, hogy a zöld forradalom csak akkor lehet sikeres, ha azt átfogó és következetes politikai döntések sora támogatja, beleértve a kisbirtokos gazdák részére nyújtott pénzügyi ösztönzést, a kommunikációs és oktatási irányelveket, valamint a földhasználattal kapcsolatos reformot, Megjegyezve az MFC-ket, a hozzá kapcsolódó akciótervet és kötelezettségvállalásokat a szegénység és éhezés elleni harc tekintetében,
a
benne
foglalt
Tudatában a halászat élelmiszer-biztonságban játszott fontos szerepének, beleértve annak bevételi forrását, Tudatában annak, hogy az erdők nagyon fontos szerepet játszanak sok ember megélhetésében és munkájában, beleértve a fenntartható erdőgazdálkodást, 1. Arra kéri az IPU-t, a parlamenti képviselőket és a parlamenteket, hogy a változás szószólójaként határozzák meg a természeti erőforrások, a mezőgazdasági termelés és a demográfiai változás kezelésének integrált és fenntartható módszerét; 2. Arra ösztönzi a parlamenti képviselőket és a parlamenteket, hogy minden szereplőt, így helyi és regionális önkormányzatokat, civil társadalmi szervezeteket és a magánszektorban lévő partnereket vonja be az irányelvek kidolgozásába és megvalósításába; 3. Felszólítja a parlamenti képviselőket, hogy ismerjék el a nőknek a fenntartható mezőgazdasági fejlődésben játszott létfontosságú szerepét azzal, hogy olyan törvényeket és támogató irányelveket és intézkedéseket hoznak, amelyek többek között megcélozzák a nőkkel szembeni diszkrimináció megszüntetését, növelik a nők mezőgazdasági erőforrásokhoz, oktatáshoz és képzéshez, családtervezéshez és terhességi egészségügyi szolgáltatásokhoz, munkaerőpiacokhoz, technológiákhoz, mikrohitelekhez, pénzeszközökhöz és egyéb lehetőségekhez való hozzáférését, mivel a nők jogainak kibővítése központi fontosságú a szegénység megszüntetése és a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében; 4. Sürgeti a parlamenti képviselőket, hogy a földhasználat és a földvásárlás témáját tartsák továbbra is a nemzeti és nemzetközi politikai viták napirendjén; 5. Arra ösztönzi a parlamenti képviselőket, hogy segítsenek felvázolni vagy javasolni a regionális fejlődésre és a földhasználatra vonatkozó olyan terveket, amelyeket a mezőgazdasági területek megmentésének sürgető igénye vezérel, 6. Felszólítja a nemzeti parlamenteket és a parlamenti képviselőket, hogy bírják rá kormányaikat arra, hogy minden szükséges intézkedést tegyenek meg a leromlott állapotú földek helyreállítása érdekében; 7. Felkéri a parlamenti képviselőket, hogy az irányelveket és intézkedéseket nemzeti, regionális és nemzetközi szinteken is támogassák, hogy ezzel javítsák a mezőgazdaság vízfelhasználásának hatékonyságát, előmozdítsák az integrált föld- és vízgazdálkodást, valamint az innovatív és hatékony vízfelhasználást biztosító technológiák kidolgozását; 8. Felszólítja a parlamenteket és a parlamenti képviselőket, hogy dolgozzanak ki harmonizált törvényeket a műtrágyák, növényvédőszerek és biotechnológiai termékek gyártására vonatkozó szigorú és pontos szabványok elkészítésének elősegítésére; 9. Sürgeti a parlamenteket és a parlamenti képviselőket, hogy kezdeményezzék vagy szilárdítsák meg a fenntartható erdőgazdálkodást elősegítő törvényhozási mechanizmusokat, és tiltsanak meg mindenfajta kitermelést, amely nem felel meg az újratelepítést és az erdős területek helyreállítását célzó irányelveknek; 10. Felszólítja a parlamenti képviselőket, hogy tevékenységük részeként hozzanak intézkedéseket a biodiverzitás elvesztése ellen, és mozdítsák elő a növény- és állatvilág genetikai sokszínűségének megőrzését;
11. Felkéri a parlamenti képviselőket arra, hogy széles körben támogassák azt az érvelést, hogy a fenntartható mezőgazdaság része kell, hogy legyen a fenntartható fejlődésre irányuló megoldásnak; 12. Felszólítja a parlamenti képviselőket – különös tekintettel a fejlődő országokban élőkre –, hogy támogassák és ösztönözzék a vidékfejlesztési politikákat; 13. Arra ösztönzi a fejlett országok parlamenti képviselőit, hogy szorgalmazzák az átlátható döntéshozatali folyamatokat, beleértve a mezőgazdaság fejlesztéséhez nyújtott fokozott hivatalos fejlesztési támogatás egyértelmű célszámainak meghatározását; 14. Felszólítja a parlamenti képviselőket, hogy támogassák a mezőgazdasági fejlődésre, az élelmiszer-termelésre, a vidékfejlesztésre és a természeti erőforrások fenntartható hasznosítására vonatkozó irányelveket tartalmazó fenntartható növekedési stratégiákat; 15. Sürgeti a parlamenti képviselőket és a kormányokat, hogy teremtsék meg az alapfeltételeket, és teremtsenek lehetőségeket és erőforrásokat a leginkább sérülékeny gazdáknak a földhöz való hozzájutás biztosítására, élelmiszer-termelésük növelésére, a tudásmegosztásban való részvételre, a tanulásra és a magasabb életszínvonalra; 16. Sürgeti továbbá a parlamenti képviselőket, hogy támogassák a globális mezőgazdasági nyersanyagpiacok működésének fejlesztését szolgálni hivatott kezdeményezéseket, különösen ezen piacok átláthatóbbá tételével, a hozzájuk kapcsolódó származékos piacok szabályozásával, a nemzeti és regionális mezőgazdasági irányelvek koordinációjának megerősítésével, valamint a fejlődő országok importőrjeit támogató új nemzetközi mechanizmusok kialakításával; 17. Arra ösztönzi a kormányokat és a parlamenteket, hogy emeljenek szót a környezettudatosság érdekében, informálják a közvéleményt az élelmiszer-hulladék csökkentését célzó intézkedésekről, valamint a környezet állapotának romlása ellen tett koordinált lépésekről; 18. Felszólítja a parlamenti képviselőket, hogy a nemzeti, regionális és nemzetközi tudományos intézményekkel és mezőgazdasági szervezetekkel szoros együttműködésben szervezzenek konferenciákat, szemináriumokat és műhelybeszélgetéseket a mezőgazdaság fenntartható fejlődését elősegítő lépések kidolgozására és támogatására, különös tekintettel a élelmiszertermelésre, a természeti erőforrások fenntartható hasznosítására és a demográfiai fejlődésre; 19. Felkéri az IPU-t, hogy vegye fontolóra azt, hogy az IPU közgyűlésein éves jelentések formájában tekintsék át az ezeken a területen bekövetkező globális fejleményeket.
