AZ IPARMŰVÉSZETI MÜZEUM HIVATÁSA

Szirontai L h o f k a István rajza.

St. Szirontai Lhotka : Buchschmuck.

AZ IPARMŰVÉSZETI MÜZEUM HIVATÁSA írta VÉGH GYULA Magyar Iparművészet t. szerkesztősége, amidőn a múzeumra vonatkozó terveim körvonalozását kívánja tőlem, ugyancsak nehéz és hálátlan feladat elé állít engemet. Nincs ugyan könnyebb a szép programmok felállításánál, de milyen nehéz a szép tervek megvalósítása ! Aki Ígéreteiben nem csupán általán o s s á g o k r a szorítkozott, az oly váltókat állít ki, melyekről nem tudhatja, vájjon beválthatja-e őket ? Programmot tulajdonképpen inkább egy hosszú életpálya végén kellene adni, mintsem a hivatal elfoglalása alkalmával, amikor ha vannak is terveink, de nem ismerhetjük a megvalósításukat gátló körülmények egész súlyát. A jó hadvezér erejének és a körülményeknek mérlegelésével módosítja csataterveit. Nálunk azonban nincsen hiány a szebbnél szebb programmokban. Talán kissé sokat is hallunk arról, amit cselekedni kellene, amit tenni fogunk, szándékozunk. Szeretjük a jövő zenéjét hallani, mohón várjuk a megváltó eszméket, a prófétákat; de az elért eredményeket nem mindig méltányoljuk igazságosan, mert csak a programmokkal, nem pedig az élet támasztotta nehézségekkel mérjük őket. Mindig azt tartottam, hogy a dolgokat és intézményeket belülről, a kicsiből kiindulva lehet csak naggyá fejleszteni, nem pedig megfordítva. Ha a dolgok és intézmények elérik M a g y a r Iparművészet,

a saját helyükön elérhelő legmagasabb tökélyt önként beleilleszkednek a magasabbrendű eszmék körébe. Semmi sem oly kicsi, semmi sem oly lényegtelen, hogy a tökéletesítésre érdemes ne volna. Ellenben baj az, ha a keret előbb kész mint a kép ; még nagyobb baj, ha az értékes keret, a szép eszme, a hangzatos jelszó értéktelen képet, tökéletlen valóságot keretei be. A fent elmondottak felmentenének engem az Ígérgetéstől. Inkább csak bizonyos félreértések elkerülése, bizonyos túlzott várakozások leszállítása céljából legyen szabad egyet-mást elmondanom, nem ugyan programmomról, hanem inkább a múzeum hivatására vonatkozó felfogásomról. Vannak ugyanis sokan, akik a múzeumoktól, de különösen az iparművészeti múzeumtól olyasmit várnak, ami véleményem szerint a múzeum hatáskörén kívül esik s feladatai közé nem számítható. A múzeum mindenekelőtt gazdag és rendszeres gyűjtemények összeállítására, tudományos feldolgozására, ismertetésére kell hogy törekedjék. Szerepe hasonlít a botanikuséhoz, aki lehetőleg kifogástalan példányokban, teljes sorozatokban gyűjti, o s z t á lyozza, csoportosítja a növényeket. Tőle nem várhatjuk, hogy illatos virággal, zamatos gyümölccsel vagy éppen hasznos kerti veteményekkel kedveskedjék. Kertészkedni, a talajt javítani, ültetni, nemesíteni : ez az iskolák, a társulatok, a kiállítások és a folyóiratok hivatása. K ö z v e t v e a múzeum is résztvesz a művészeti kertészkedésben, amennyiben

1

kertészet botanikai ismeretek nélkül nem képzelhető. Viszont a legteljesebb múzeumi gyűjtemény is csak holt anyag volna, ha nem használnák azt tanulmányozásra, összehasonlításra, ha nem merítenének belőle kedvet és képességet az új alkotásra. Ami már most a múzeum gyűjteményeinek anyagát illeti, önként értetik, hogy az minden melléktekintet nélkül csakis olyan lehet, mely muzeális értékű, vagyis feltéllenül jó és jellegzetes. Áll ez elsősorban az iparművészeti múzeumra, mely nem történelmi, politikai, gazdasági vagy egyéb szempontok szerint, hanem kizárólag stilisztikai, művészi, ízlésfejlesztési elvek szem előtt tartásával kell hogy az ország művészi tőkéjét gyarapítsa. Rég túl vagyunk már azon az időn, amikor a múzeumok ritkaságok, csodák, kegyeletes emlékek tárházai voltak. Ma nem csodálkozni és elérzékenyülni, hanem tanulni akarunk a múzeumokban. A tudomány tárgyilagos ítélete viszi a döntő szerepet a gyűjtésnél, a művészettel foglalkozó múzeumoknál pedig ezenfelül a művészi ízlés szigorú kritikája. Semmi egyéb mellékfekinteí, ha máskülönben még oly fontos volna is, itt irányadó nem lehet. Még korunk uralkodó ízlése sem szolgálhat egyedüli zsinórmértékül a gyűjtésnél, mert hiszen a múzeum nem amatőr, ki saját kedvtelésére díszíti otthonát. Nekünk lehetőleg elfogulatlanul kell összehordanunk mindazt, ami valamely iparművészeti stílus vagy technika szempontjából fontos, tekintet nélkül arra, vájjon tetszik-e vagy sem. Az összehasonlításban, a tévedések, elfajulások felismerésében is sok fanulság rejlik, feltéve hogy nem egyes elszigetelt jelenségekkel, hanem tipikus példákkal állunk szemben. É s itt újabb vitás kérdések merülnek fel:' a régi meg az új, a honi meg az idegen művészet kérdései. Ellentétes irányok, végletes felfogások állanak egymással szemben. Az egyik csak a réginek létjogosultságát ismeri el, a másik csak az újért rajong. Az egyik dekadenciát talál minden modernben, a másik túlhaladottnak tekinti a régit; az új erőteljes fejlődhefésének akadályát látja benne. Vannak, akik mindent becsülnek, ami idegen, míg mások kizárólag a honi terméknek kívánnak elsőbbséget adni, nem azért, mert jobb mint a külföldi, hanem azért, mert hazai készítmény. Efféle túlzások mindenütt és mindenkor léteztek. Szerencsére azonban az alkotó művészet, mely egy és oszthatatlan minden időkben és minden helyen, megtalálta mindig a látszólagos ellentétek kiegyenlítésének módját, anélkül hogy akár a régi vagy az új, akár az idegen vagy a hazai művészet kárát vallotta volna.

Igazi stílus, mely nem csupán divatszeszély, semmiből nem születhetik, hanem szervesen, szükségszerűen fejlődik a régiből, néha az idegenből is, de csakis úgy, ha tiszta, egészséges művészi elveken épül fel. Az olasz reneszánsz az antik tanulmányozásából, tudalos utánzásából nőtt nagyra és stílusát tovább adta más, egészen különböző nemzeteknek is, melyek azután a saját természetüknek megfelelőleg idomították át. A spanyol művészet az arabtól kölcsönzött és sokáig élt hagyományaiból, anélkül hogy nemzeti jellegét elveszítette volna. Az olasz bársony a Kelet díszítő motívumait használta fel, mégis megmaradt olasznak. Az európai porcellánipar a kínainak másolásából, hamisításából indult ki, mégis hamarosan megtalálta a saját európai stílusát. É s így tovább. Magyarország régi iparművészeiének amúgy is gyér emlékeit tetemes részben a külföld bírja. Elsőrendű érdekünk megszerezni belőle, amit csak lehet, vagy legalább megakadályozni azt, hogy nemzeti kincseink megmaradt töredékei is külföldre vándoroljanak. De még ha ez teljes mértékben sikerülne is, a múzeum mégsem nélkülözhetné a külföldi anyag behozatalát. Az, hogy valamely tárgy új-e vagy régi, az iparművészeti múzeum gyűjtésében nem lényeges. Fődolog, hogy megfeleljen a művészi mértéknek, a nemes ízlés követelményeinek. Mindössze annyi különbséget kell fennünk a régi és az új között, hogy az utóbbira nézve fokozottabb mértékben kell ügyelnünk arra, hogy valamely múló divatszeszély éretlen gyümölcsét ne állítsuk egy sorba az idők tűzpróbáját kiállóit mesterművekkel. Bizonyos kor szükséges ahhoz, hogy a divatját mult ízlés történelmivé válhassék s a salaktól megtisztulva, maradandó becsű stílus képét állítsa elénk. Vannak a modern művészetnek is egészen sajátos hajtásai, melyek kiállják a versenyt a régivel s melyekről kétségtelenül megállapítható, hogy művészi értékük az ízlésváltozásokat túléli, sőt idővel még csak növekedni fog. Természetes, hogy a múzeumok iparkodni fognak az ilyenek megszerzésére, mielőtt még nehezen hozzáférhető ritkaságokká váltak. Tiffany üvegjei, a modern kopenhágai, berlini porcellán stb. stb. nem hiányozhatik a teljességre igényt tartó iparművészeti gyűjteményben. Az elhamarkodott kísérletezéstől azonban óvakodnunk kell, mert az több kárt mint hasznot hozhat. Ne feledjük, hogy a múzeum tekintélye mintegy szentesíti a befogadásra méltónak talált törekvéseket. Sokan vannak, kiket a legképtelenebb ízléstelenség is meg-

• um niainm im um mm im um n téveszt, ha a múzeum gyűjteményében találkoznak vele. Az ú. n. „ellenpéldák" csak akkor szolgálhatnak tanulságul, ha mint ilyenek mintegy megbélyegezve állítjuk őket a szép mellé. Ily értelemben csakugyan történtek is már kísérletek, lehet, hogy jó eredménnyel. Mi azonban szegények vagyunk ahhoz, hogy az efajta oktatási módszert magunknak megengedhetnénk. Ettől a talán nagyon is radikális szembeállítástól eltekintve, a múzeumnak meg kell ragadni minden eszközt, hogy a látogató közönséget felvilágosítsa, tájékoztassa. Ámbár fiatal művészetünk fúl van már a kezdetleges szárnypróbálgatáson, mégsem talált még egymásra a tisztult ízlésű közönséggel, hogy szerencsés kölcsönhatásban egymást megértve, irányítva, korrigálva logikus szükség-

Szirontai Lholka rajza.

István

szerűséggel fejlődhessék oda, ahol csakugyan nemzeti művészelfé válik : egy nemzet, egy kor s a j á t o s kultúrájának legpregnánsabb kifejezőjévé. Hogy ez bekövetkezzék, hogy a művészet élőfája hazánk gazdag talajában is erős gyökeret verjen s majdan megteremje gyümölcsét, ez mindnyájunk hő kívánsága. Sok minden kell hozzá, hogy megtörténhessék. A múzeum pedig, mint minden a művészetet szolgáló intézmény, akkor mozdítja elő leghatásosabban a magas célt, ha a maga keretében a saját természetes eszközeivel a legjobbra, a legtökéletesebbre törekszik. íme, hát mégis kialakult valami programmféle a múzeumunk számára. Röviden talán ekképp foglalhatnám össze : csináljunk m a g a s színvonalon álló, gazdag és tanulságos iparművészeti múzeumot.

St. Szirontai Buchschmuck,

Lhotka :

rj j / 1

S z i r o n t a i L h o t k a István r a i z a .

St. Szirontai Lhotka : Buchschmuck.

A MŰVÉSZI LEVÉLBÉLYEGRÓL Íría ELEK ARTÚR icsi dolog, méretre is, jelentőségre is, és mint afféle „használati cikk", amelyet borítékra ragaszt az ember, lebélyegez a posta, azután magába temet a papírkosár, igazán efemer valami. Az élete egy-egy emberre nézve nem több annál a néhány pillantásnál, amit egyebekre gondolva ejt reá. Az ilyen semmiség tehát se különösebb figyelmet, se gondot nem érdemel. Alakját kigondolhatja, megrajzolhatja, fémbe vésheti akárki, fő hogy meglegyen, mert szükség van r á ; a milyensége mellékes. Ha az ember szemügyre veszi levélbélyegeinket, a régieket, de az újakat is, ezt a gondolatmenetet olvashatja ki belőlük. Ismeretlenek tervezték, ismeretlenek rajzolták meg őket. Az embernek eszébe sem jut, hogy a nevük iránt érdeklődjék, mint ahogy a vásárokon hányódó cifra gyári holmi szerzőjére se kíváncsi senki. Holott mindennek, ami értékes, akaratlanul is családfáját keresi az ember. Az apját, őseit kutatja, mert öröklött és újra megéledt hitünk, hogy ami értékes, mindig is az volt, már akkor is, mikor még nem a mai alakját viselte, amikor még alaktalan elődje volt önmagának. S hogy ennyire közömbösen nézzük levélbélyegeinkef, annak oka, hogy használati cikknél, bizonyos pillanatnyi szükséglet kielégítésénél nem is egyebek. Teljesen híjával vannak annak, ami a holt tárgyat megeleveníti és érdeklődésünket megindítja. Nem érezni meg rajtok, hogy művész lelke és keze illette őket.

72

Világos, hogy a levélbélyeg éppen csak levélbélyeg, nyugtatója annak, hogy egy-egy levél postai szállításának költségét leróttuk : fizetési eszköz, használati tárgy. De egyben jelkép is. Jele, képe a fizetés műveletének,

annak a pénzértéknek, amelyet papirosalakban képvisel. É s mint ahogy már meghatározásában benne a kép neve, azonképpen anyagi megjelenése szerint is kép a levélbélyeg : képe egy cselekedetnek, egy kötelezettségnek, az állam egy intézményének, magának az államnak. Akármilyen kezdetleges állapotáig megyünk vissza a levélbélyeg alakulásának, azt látjuk, hogy minden levélbélyeg, még az is, amely puszta számjegyet mutat felületén, kép. Kép, tehát olyan megjelenési forma, melyhez a művészetnek van elsősorban köze. Miért ne legyen a kép jó, mikor egyébként meg sem érdemli nevét ? Miért ne legyen az a pillanatnyi érintkezés is, ami szemünk és a levélbélyeg közt időnként támad, kellemes hatású ? Sőt miért ne lehessen az az érintkezés akár hosszabb időtartamú is, mint ahogy hosszabb tartamú minden igazi érintkezés, amely az első benyomással be nem éri s az egészen végigtekintés után a részleteket is megismerni kívánja ? Még valahányszor levélbélyegeink művészietlen, sőt művészetellenes megjelenése miatt panasz hangzott el, azokból a régiókból, ahol levélbélyegeink sorsáról döntenek, az a válasz érkezett, hogy más a művészet szuverén joga és mások a posta és az államnyomda merőben gyakorlati természetű igényei. Könnyű azt kívánni, hogy a bélyeg szép legyen, de nehéz megvalósítani, mikor a bélyegnek elsősorban célszerűnek kell lennie. Lássuk hát, melyek a levélbélyeg célszerűségi követelményei ? Néhány mondatban összefoglalhatjuk őket. Az első az, hogy a levélbélyeg rajza könnyen és gyorsan sokszorosííható legyen, mert a levélbélyeg tömegével készülő cikk. Minthogy a gyors gyárfásban a dúcok rovásait a festék könnyen betokosíthafja, a rajznak vonalasnak kell lennie, a kontúrra szorítkozónak, semmi

esetre sem s z a b a d t ó n u s o s n a k lennie. E g y szóval grafikai jellegű legyen. Másik g y a k o r lati követelménye a levélbélyegnek, hogy különböző típusai — már csak értékükre tekintetfel is — jól megkülönböztethetők legyenek. L e g h a t á s o s a b b a n ugyan a levélbélyegtípusok különböző színezése szolgálja ezt a célt, de j o g o s az a kívánság, hogy a rajz is megtegye a magáét. Ezek volnának a jó levélbélyeg legfont o s a b b gyakorlati föltételei. A többi föltételnek kevés a köze a bélyeg művészeti megjelenéséhez. Nem s z ü k s é g e s bizonygatni, hogy e föltételek majd minden jóravaló grafikai alkotásnak gyakorlati követelményei. Bizony nem a levélbélyeg céljaira találták ki őket. Minden könyvillusztrátor jól tudja, hogy a tömegével készülő könyv s z á m á r a m á s jellegű é s m á s technikai eljárásra kigondolt rajzokat kell készítenie, mint a kevés példányban megjelenő könyvbe. A mi korunk könyvcímlap- é s plakáttervezésben növekedett grafikusaira igazán nem illik a vád, hogy a gyakorlat követelményeivel számolni nem tudnak. De ha a kérdés lényegét nézzük, úgy sincsen kiegyeztefhefetlen ellentét a levélbélyeg gyakorlati igényei é s művészeti követelményei között. Mert melyek a művészeti követelményei ? A legfontosabbik az, hogy a levélbélyeg díszítő eleme legyen annak a különben érdekfelen papirosfelüleínek, amelyre r a g a s z t j á k . Mint ornamenfum helyezkedjék el rajta oly módon, hogy kielégítse súlyegyené s arányérzékenységünket. Hogy színével ne mint rikító idegenség, hanem mint jóleső ellentét váljék el a borifékalaptól. A n e h é z s é g ebben persze az, hogy nincsen e g y s é g e s levélboriték-típusunk, sőt hogy a divat időnként kétségbeejtő levélpapiros- és boritékidomokat honosít meg. Ellenszerét ennek a bajnak abban lehetne megtalálni, hogy a levélbélyeg alakja ne s z a b a s s á k uniformisra, hanem a d a s s é k meg a mód azoknak, kiknek arányérzéklik van, hogy különböző méretű vagy alakú levélbélyegek között v á l o g a t h a s sanak, ha mindjárt némi áldozat árán is. (A közönségesnél valamivel drágább „luxusbélyegek" típusára gondolunk, amelyeknek jövedelme jól elkelne jótékony célra.) Ha azonban a levélbélyeg ornamentuma a borítéknak, akkor logikus követelmény, hogy rajzának jellege is ornamenfális legyen. Nem azt jelenti ez, hogy ékítmény-motívumokból összerakotfnak kell lennie. Lehet a l a k o s rajz, sőt bátran lehet — amint sokfelé h a g y o mányos is — uralkodók, államférfiak vagy m á s hírességek arcképe is. Fődolog, hogy a rajzbeli megoldás ornameníumszerű legyen, s maga az arckép s o h a s e ö n m a g á n a k célja,

s o h a s e m arra való, hogy h a n g s ú l y o s módon megörökítse valaki vonásait, hanem hogy vonalmenetével mint ö n m a g á b a visszatérő ornamenfum h a s s o n . Ha csupán azoknak a levélbélyegpályázatoknak eredményén tekintünk végig, melyeket az Iparművészeti Társulat hirdetett a millennium óta, érdekes példáira akadunk annak, hogy milyen ne legyen és milyen legyen a jó levélbélyeg. Az a levélbélyegtípusunk, amely még legufóbb egymaga volt forgalomban (most kezdi kiszorítani a legújabb kiboc s á t á s ú típus) s amelynek köralakú k ö z é p s ő részében a szent korona, mögötte a puszta s z e m h a t á r á n satnya g é m e s kút (bizony senki sem gondolná „óriás szúnyognak"), a horizont fölött, a levegőben pedig szétterjesztett s z á r n y nyal lebegő turulmadár látszik, ha jól emlékszünk, első levélbélyegpályázatunknak volt eredménye. C s a k h o g y módosított é s talán elrontott, az egyik díjazott tervnek újra megr a j z o l á s á v a l készült eredménye. Majd két évtizeden át képviselte a külföld előtt ez a jólismerf, szegényes fantáziájú é s kivifelében is művészietlen bélyegkép a magyar postát é s a magyar grafikai művészetet. Mégis, ha mindent elvitathatunk tőle, tervezőjének azt a jó s z á n dékát (vagy ösztönét) el kell ismernünk, hogy az adott motívumnak o r n a m e n f u m o s megoldására törekedett. Megérezte, hogy képtelenség lenne határtalan, szétfolyó tájképet ragasztani a borítékra ; s ha már a lájmofivumról le nem mondhatott, legalább a köréje rajzolt keretfel igyekezett megadni neki az ornamenfum jellegét. A m. kir. p o s t a i g a z g a t ó s á g bélyegpályázatán tűnt ki a többi terv közül az azóía meghalt Tull Ödönnek rajza. Búzaföldön a r a t ó párt, ingujjasan, g a t y á s a n kaszáló magyar parasztot é s kévét kötöző p a r a s z t a s s z o n y ! ábrázolt. Tervét akkoriban félretolták bélyegügyünk intézői ; most elővették s legújabban kibocsátott levélbélyegeinket már Tull rajza díszíti. Az új bélyeg alkalmas arra, hogy visszafelé következtetve megkeressük rajta a jó levélbélyeg művészeti föltételeit. Tull r a j z a fájképmofívum, olyan, aminőt ez a naturalisztikus n é z é s r e é s látásra berendezkedett szemű művészünk sokat festett, különösen kedves anyagával, a vízfestékkel. Tájrészlet, amelyet e r ő s z a k o s a n markoltak ki összefüggéséből, amelynek nincsen eleje, nincsen vége, csak közepe v a n : önmaga. Megfelelő színű é s tömegű keretben a szem kevésbbé érzi az ilyen véletlen adta elhatár o z á s s a l egészéből kiragadott részletnek folyt o n o s s á g i hiányát, már azért is, mert a n a turalista festők színeikkel pótolják azt, amivel képük m e g s z e r k e s z t é s é b e n adósaink m a r a d nak. Ám a fehér levélboríték alapján hatá-

75

rozatlan és tehetetlen foltnak hat az ilyen rajzú bélyeg. A szem kielégítetlenül siklik el fölötte, mert súlyegyent kereső érzékenysége nem érzi meg benne a papirossík súlypontját. Hiába keresi rajta a bezárt, önmagába visszatért valamit. Másrészt az ilyen naturalisztikus rajzzal csaknem lehetetlen szervesen egybetervezni minden levélbélyegnek okvetlenül adott ornamentumos elemeit : a posta feliratát, továbbá a bélyeg értékét jelző számjegyet. Meg kell nézni, mily önkényes módon nyomták Tull tájképére a számjegyet és a „fillér" felírást magában foglaló szalagot. Művészinek az ilyen megoldás annál kevésbbé mondható, mert a művészeti tekintetben jó levélbélyegnek főproblemája éppen a célszerűség követelte számjegynek és feliratnak az egész tervbe belefoglalása. A levélbélyegnek elvégre is ezek az elemek adják meg létjogát. Számjegy és megfelelő felirat nélkül levélbélyeg nincsen. Ha tehát olyan fontos része, meggondolni való, nem akkor jár-e el leghelyesebben a tervező, ha belőlük indul ki és terve középpontjának vagy súlypontjának a számjegyet és a fölírat beíüit teszi meg ? Célszerűségi igényeinek minden bélyeg megfelel azzal, ha az értékét kifejező számjegy jól látható rajla s még inkább azzal, ha mint a köréje tervezett rajz középpontja, vagy egyéb módon súlyos eleme még feltűnőbben válik el a boríték síkjától. De egyéb fogyatkozásai is vannak az új bélyegnek. Rajza nem eléggé grafikai jellegű. Nyilvánvaló rajta, hogy tollheggyel készült rajz és hogy megrajzolásakor sem majdani méretével, sem technikai kivitelével nem számolt tervezője. Nagyobbméretű rajzán nem tudta elképzelni, hogy szín és tónus híján bélyegtervén nem különülnek el a valeurök, azok a megvilágítás okozta különbségek, melyeknél fogva az előtér, a közép- és háttér elválik egymástól. Vérbeli grafikus óvakodott volna attól, hogy perspektívái hatásokra törekedjék az olyan csöpp felületen, amekkorán levélbélyegeink rajzának el kel férnie. Ha pedig mégis térhatással kísérletezik, rajzának előadása módjában igyekezett volna a bonyodalmat kerülni. Kontúros rajzra, vagy fekete-fehér foltfelrakásra szorítkozott volna. Holott Tull bélyege árnyaló és egyébként részletező apró tollhúzásainak sokaságával és naturalisztikus összevisszaságával a zűrzavar hatását kelti. Az alakok rajza elvész

74

a tájrajz részleteiben, holott azok a részletek se magukban véve nem érdekesek, sem a tájra nézve nem jellemzők. Az új bélyeg rajzának megválasztása tehát újra balfogás volt. A felsőbb hatalmak ezúttal meg akartak szabadulni áltól a vádtól, hogy irtóznak a művészitől és elismert művész tervéhez nyúltak. Csakhogy olyan művészéhez, akinek éppen levélbélyegtervezéshez nem volt elég érzéke, vagy talán tapasztalata. S most rajtunk az új levélbélyeg, de nincsen benne köszönet. S ami szomorúbb, egy emberöltőn belül újabb rajzú bélyeg kibocsátására aligha kerül a sor. (A cikk beérkezése után kaptuk az új bélyegpályázat kiírásáról szóló értesítést, mellyel lapunk más helyén foglalkozunk. A szerk.) Vagy falán igen ? Kétkedve vetjük föl a kérdést, noha olyan könnyűnek, olyan magától értetődőnek tetszik reá a válasz. Miért ne ? Miért lenne szükséges még a jól sikerült, még a művészeti tekintetben kifogástalan bélyegképet is annyi ideig hagyni meg a forgalomban, amíg a szem elközömbösödik iránta ? É s tniérf ne lehetne a különböző értékű bélyegjegyek számára más-más rajzot készíttetni ? Lehet, hogy gyártásuk és árúbabocsátásuk, szóval a manipulálásuk bonyolultabb lenne, mint a mai egyazon típusú bélyegé. De nagyobb zavart aligha okozna. Az Egyesült-Államok évtizedek óta más-más rajzzal különböztetik meg egymástól levélbélyegeiket ; s tíz esztendő óta Ausztria is így cselekszik. Mennyivel kívánatosabbá teszi a szemnek a közömbös levélborítékot az, ha kevésbbé ismert és kevésbbé megszokott rajzú bélyeggel találkozik rajta ! Ha visszafelé nézünk a múltba, azt láljuk, hogy minden kor ízlésének, a művészetről való gondolkodásának ismertetőjeleit legjelentéktelenebb használati tárgyain is rajta hagyta. A jó hagyományokkal telített korszakokban még az egyszerű iparosemberek korlátolt és kezdetleges munkái is koruk legjobbjainak szellemét őrizték meg. Nem kötelességünk-e, hogy képességeinket, legjobbjaink tehetségét minden területen, amely alkalmas reá, érvényesüléshez segítsük? Kicsi dolog a levélbélyeg. De kicsi alkotásokban egy népnek művészi tehetsége, vezetőinek a művészet iránt való érzéke épp úgy megmutatkozhatik, mint a legnagyobb alkotásokban.

I "T

nu Í J

JJIL

I . J I ' ! >

IL

11 m

NI'III M

•

n

MI M

A

M "IL

IL

M i n

Szirontai Lhotka István rajza.

St. Szirontai Lhotka : B u c h s c h m u c k .

AZ AUKCIÓK írta MÁRKUS LÁSZLÓ ezdetben úgy volt, hogy a régiségipar virágzása lesz egyike ama pozitív eredményeknek, amelyeken a világháborúból született új Magyarország alapulni fog. Rejtelmes műhelyekben értő mesterek lőttek madársrétet asztallábakba, hogy a szú nyomait bűvöljék beléjük és furfangos szeszek, savak és lúgok igyekeztek lerágni azt az anyagmennyiséget, amit az idő vasfoga lerágni elmulasztott. Később azonban kitűnt, hogy túlzott és indokolatlan az a buzgalom, amely az évszázadok titkos értelmű jeleivel is el akarta látni a régiséget s az ipar, mint olyan, feleslegessé vált és a piac ura ,a kereskedés maradt korlátlanul. Kitűnt, hogy nem is régiség kell, elég, ha a holmi ócska s az évszázadok nyomait eléggé pótolja az a zsír, por, korom és oxidréteg, amit az állandó használat sókkal rövidebb idő alatt produkál, s amidőn az első amatőr megvette a nagymama virágos alsószoknyáját ó-angol bútorszövetként, abban a pillanatban új perspektívák nyíltak meg s a régiséggyártás tudományát a régiségmeghatározás tudománya váltotta fel. Nem okvetlenül szükséges a tárgyat ellátni a kor hitelesítő jegyeivel, s a régiségszakban működő szakértő feladata most az, hogy a mindenfelől érkező ócskaságot kiadós névvel lássa el, s a lestrapált torontáli szőnyegre például a tetszetősebb „anatóliai bismahán vuszavé a XVII. századból" megjelölést alkalmazza. A régiségbolt helyébe lépett az

aukció is és e sorok írója látott egy kályhaátrakásból kimaradt csempékért, sőt valami orvosságtól irizálóvá vált o r v o s s á g o s üvegekért dülledtszemű árverelést és nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy boldogult Prém József ö s s z e s műveit is el lehet ma adni bibliofileknek aukción. A dolog humoros kiilszíne alatt azonban komoly és végzetes okok rejtőznek. A művészet szorosan együttfejlődik a publikummal és ha egyes magános művészek önmagukban zárt kifejeződésre képesek is, a művészet maga a kor, s a kort testesítő közönség által határozódik meg. Untig ismert példa a biedermeier, amely pontosan a polgári öntudat ébredését motiváló gazdasági és politikai jelenségek idején jelentkezett, s amidőn ma a mult, a családi hagyományt, a gazdagsághoz járuló pretium affecfionist, a nemesítő öröklöftség látszatát látjuk a legkelendőbb piaci cikknek, akkor első pillanatra egy új társadalmi uralom keletkezésére gondolunk, de rögtön belátjuk, hogy inkább a polgári öntudat teljes züllésével állunk szemben. A hirtelen gazdagok nem fognak stílust teremteni, ehhez belülről a kulturális egyéniség, a külső körülményekből pedig a változásoknak az egész társadalomra való érvényessége hiányzik. Nem új osztály jutott hatalomra, csak a régi polgárság egy rétege gazdagodott meg s nem hoz magával új kulturális princípiumot, s a polgári osztályt sem juttatja új hatalmi jelentőséghez, tehát új művészi kifejeződést nem produkál, de éppen impotenciájánál fogva el tudja ölni művészetünk zsenge fejlődését. A polgári közönség az,

— y

-

".. U M

M M

»

im I M _ n . •

I H I I I I

•

N

»

*

'

M

N

I

ni'L

M

IL

amely különösen a magyar iparművészet közönsége volt, jórészt elpusztult a háborúban, s akik javaikat elszívták, a kivált konjunkturális réteg gazdagjai polgári habitusukat levetkőzni kívánják, s nem bírván megkülönbözíető és szükségképpeni külsőségeket produkálni, az ősi arisztokrácia levetett ruháiba öltözködnek. Az a veszély fenyeget, hogy a szent és verejtékes munkával falpraállííoff magyar iparművészet meghal a régiség, illetőleg ócskaság boszorkányszombatján, s a magyar népi örökség hivatott sáfárjai és a magyar polgári lélek művészi kifejeződéséf munkálók nem bírják ki a hamisítók és a leleményes kikiáltók konkurrenciáját. Hiába volna itt az Iparművészeti Társulat minden küzdelme, még ha lennének is eszközei, hogy felvegye a harcot, hiszen a verseny bevallottan tisztességtelen és a kereslet valami perverz dühvel megcsalattafást eseng, amit csak a konkurrens tud, de az aztán korlátlanul, szolgáltam. Minket nem nagyon hallanak meg, de talán meghallják a tisztességes kereskedőket, akik az aukciók versenye ellen végre mozgolódnak. Az „Üzlet" című lapban olvastuk dr. Radványi László cikkét, amely a teljesen ellenőrizetlen és az árakat fejlett licitáló technikával irreálissá magasztosító egyes aukcióüzemekef tárja fel. A kultuszkormánynak is lehetne szava az ügyhöz, hiszen a megkófyagosodoft polgárság ízlését gyógyítani a magyar kultúra eminens érdeke lenne, de mindenesetre szava lehetne a belügyi és az igazságügyi kormánynak, amely egy kóros társadalmi elváltozás terjedését elvégre nem segítheti passzív aszisztenciával. Szabályrendeletek és törvények vannak, Radványi cikkében hitelesen felsoroltak, amelyek

76

Szirontai rajza.

Lhotka

István

I mi

I

IN

'

•

1

" *

"

m m

W

N II

N » M

U M

M

M

in

I M

»

n

—

IM U N

N

NU T

N

az ellenőrző, fékező és tisztító hatósági beavatkozást lehetővé teszik, s az ismert esetek egyrészében nemcsak azoknak a szabályoknak fumigálása, hanem a minősített megtévesztés is nyilvánvaló. Nem is kellene új rendszabály — bár a tudatlanságot a maga hasznára mesterségesen tenyésztő élelmesség van olyan ethikai, kulturális és gazdasági veszedelem, hogy akár a törvényhozás is észrevegye — s talán a meglevő eszközök alkalmazása is elég lenne, de az aztán kell, sürgősen és drákói kíméletlenséggel, mert a háborúból hazatérő Magyarország hovatovább nem talál ilíhon egyebet, mint német gyári importot a lesorvadt fogyasztó és virágzó álkulturát, álhagyományokaf vagy fantasztikus finn, asszir, zsidó, rác, indián, Chippendale, Moderne Bauformen, bronz, stukkó, rádium pagodákat és kávéházakat a meghízott termelő és közvetítő használatára. A régi polgárság, mikor uralomra jutott, egy új társadalom ősének érezte magát, a mai meggazdagodott töredék pedig késő utódnak látszani vágyik. Lélektanilag érthető : amaz kvalitásainál fogva emelkedett ki és ezeket a kvalitásokat hangsúlyozta új stílusban, emez csak gazdag s egyéb kifejeznivalója nincs, mint a gazdagság. Ez önmagában rendszerint „olet", ezt legjobb múlttal igazolni, vegyünk tehát multat az aukcióhoz, vagy ha nagyon fölényesek vagyunk, hivalkodjunk vele és préselt talpbőrrel borítsuk falainkat, ha az jelenleg a legdrágább. Mindenesetre a kulturátlan gazdagság a motívum és feneketlenül erkölcstelen lenne tűrni, hogy a szegény gazdagokat mindenfelől megcsalják s ők viszont tönkretegyék szegény fiatal művészetünket.

St. Szirontai Lhotka: Buchschmuck.

44. S z i r o n t a i Lhotka I s t v á n : Hall. Készítette : S z é k á c s G y u l a . F a l b u r k o l a t h á r s f á b ó l . KandallóUst kalapált fémből. Magyar

Iparművészet.

44. St. S z i r o n t a i L h o t k a : Halle. Mauerverkleidung Lindenholz. K a m i n k e s s e l g e h ä m m e r t e s Metall.

aus

2

77

45. S z i r o n t a i Lhotka István : Hall. Készítette : S z é k á c s Gyula. B ú t o r o k tölgyfából. L á m p a kalapált fémből.

45. S t . S z i r o n t a i L h o t k a : Halle. Möbel a u s E i c h e . L e u c h t k ö r p e r g e h ä m m e r t e s Metall.

46. S z i r o n t a i L h o t k a István : E b é d l ő . Készítette : S z é k á c s Gyula. Falburkolat tölgyfából, mennyezet stukkó és festve.

46. S t . S z i r o n t a i L h o t k a : S p e i s e z i m m e r . M a u e r v e r k l e i d u n g aus Eiche. Decke bemaltes Stukko. 105*

47. S z i r o n t a i Lhotka I s t v á n : F o g a d ó s a r o k é s ebédlő. Készttette : S z é k á c s G y u l a . B ú t o r o k m a h a g ó n i - é s k ö r t e f á b ó l .

47. St. S z i r o n t a i L h o t k a : E m p f a n g s - u n d

Speisezimmer,

48. S z i r o n t a i L h o t k a István : F o g a d ő e r k é l y é s e b é d l ő . Készítette : S z é k á c s G y u l a . B ú t o r o k a m a r a n t - é s k ö r t e f á b ó l .

48. S t . S z i r o n t a i L h o t k a : E m p f a n g s - u n d

Speisezimmer.

40. S z i r o n t a i L h o t k a István : K é s z í t e t t e : S z é k á c s Gyula

Ebéd ő - é s

fogadó^rkély.

4->. S t . S z i r o n t a i Lhotka István : S p e i s e - und E m p f a n g s zimmer.

50. S z i r o n t a i L h o t k a istvnn : D o h á n y z ó f i i ' k e . K é s z í t e t t e : S z é k á c s Gyula. Falburkolat hársfa és szövetbevonat.

5"1. S t S z i r o n t a i Lhotka : R a u c h n i s c h e . M a u e r v e r k l e i d u n g a u s L i n d e n h o l z mit StoffUllungen.

St. Szirontai Lhotka : Buchschmuck.

S z i r o n t a ! L h o t k a István raiza.

À VAS A MŰVÉSZETBEN IRTA LENKEI HENRIK nagy közönség, mely többékevésbbé kifejlett érzékkel és érdeklődéssel viselkedik a nemes ötvözetekből készült műtárgyak iránt, a vasat nagyjában nem tekinti művészibb célok szolgálatára alkalmas anyagnak.Elsősorban idegenkedik merev voltától, mely szinte képtelenné teszi lágyabb formák és változatok kifejezésére, másodsorban sötéíszínűségéfől, melynél fogva csak erős világítás mellett tüntethet fel árnyalatokat, harmadsorban rozsdájától, mely — eltérően a patinától — a kontúrok szépségét teljesen tönkreteszi, főként pedig anyagának köznapiasságától és olcsóságától. E vádak alaposságát nagyjában el kell ismernünk. A vasat természetének zordsága, komorsága látszólag csakugyan kirekeszti a művészet birodalmából. Az emberi tehetség azonban hozzányúl a legselejtesebb anyaghoz is (pala, viasz, haj, szalma, zsírkő, kagyló, tajték), beleleheli a maga teremtő lelkét, alkalmazkodik annak sajátos struktúrájához és bizonyos határok közt rákényszeríti a maga egyéni bélyegét. Ha sikerül általában az anyag minőségétől és értékétől függetlenül abszolút művészi becsű munkákat létrehoznia, nem retten vissza a hálátlannak tetsző vastól sem és addigaddig fúrja-faragja, hajlítja, csiszolja, gyúrja mintába, míg ennek is ura lesz és odavezeti, ahová az anyag természete megköveteli, így válik a különböző korszakokban megvetett, mellőzött Hamupipőkéből egyenjogú testvér a művészet háztartásában, sőt, bizonyos körülmények kedvezése mellett, megesik vele az a szerencse is, hogy valóságos fejedelemnővé emelkedik, akinek kegyéért szobrászok, cizelőrök és műgyűjtők versengenek. A legkorábbi, művészi feladatokat megoldó vastárgy a 13. század elejéről maradt reánk kapuveret formájában a párisi Notredame Magyar Iparművészet,

egyházában. Később különösen lakatok, kulcsok, kopogtatók, kútrácsok művészi díszítésénél alkalmazták a vasat, melyet kovácsolással és különböző szerszámokkal tettek fogékonnyá a kívánt plasztikai és ornamentális ötletek kifejezésére. A fegyverkovács-ipar hatalmas fellendülése aztán a vas megmunkálásának technikáját is felvirágoztatta és mesterfogásokkal gazdagította, melyek közt a legfontosabb a trébelés (természetesen csak bizonyos vastagságú lemezeken),a vésés, a maratás, a kékre futtatás, a tűzben aranyozás és a nemesebb fémekkel való ú. n. tausirozás. Ide tartozik a reneszánsszal kezdődő s még a 18. században is használatos színezés, mely a vas sötétségét különböző festékek bevonásával tarkította. Legtöbbször azonban beérte fekete festékek vékony lazurjának felrakásával, részint a rozsda elleni védekezés, részint némi fényhatások előidézése céljából. XIV. Lajos alatt érle el a műkovácsmesterség virulásának tetőfokát. Még ma is bámulhatjuk a pompás rajzú kapukat, rácsozatokat francia templomokban, parkok bejáróján, paloták lépcsőzetén, balkónokon, melyeket Angliában,Németországban, Ausztriában és valamelyest minálunk is mind szélesebb arányokban és mind gazdagabb változatokkal készítettek. Még a rokokó is kedvezett a vas ebbeli térfoglalásának s többnyire dús aranyozással tüntette el alapszínének gyászosságát, sőt a formák kirajzolásának csipkeszerűségével valósággal tüneményes alakulatokat teremtett. A 18. század közepe után azonban mind jobban háttérbe szorult a vasnak az iparművészetben való alkalmazása, úgy hogy minden művet, mely régebben ez anyagból készült, a műtörténet és vele a közönség mindinkább az ócska lim-lomhoz számított. A bronz abszolút autokráciája legyűrte e nem kékvérből származó versenytársát. Még a fa is diadalmasan kerekedett föléje. A napoleoni hadjáratok alatt és után azonban a nemesebb fémek felemésztődtek s így 111

a művészek és műiparosok kénytelen-kelletlen újra a száműzött vashoz folyamodtak. Visszaszerezték számára az elvesztett polgárjogot, sőt mintegy kárpótlásul a hosszú elhanyagolásért, alkalmazásának eddig nem sejtett módjait eszelték ki. Különösen Berlinben, Gleiwitzben, Saynban, Lauschhammerben, Hanauban, Bécsben, Máriazellben, nálunk Munkácson és Füleken vették pártfogásuk alá ez olcsó é s tömegesen kapható anyagot. Stilarsky német műiparos kitalálta az ú. n. Hohlgusst. Schadow, Rauch, Posch stb. szobrászművészek állami megbízással kitűnő mintákat nyújtottak. A legelső ékszerészek versengve rajzolták meg ez anyag részére a szebbnél-szebb modelleket. A játékiparosok szintén kivették részüket a divatossá lett vas gyakorlati alkalmazásából. így keletkezett egy valóságos új és művészi vaskorszak, melynek emlékeit ma sokfelé kegyelettel gyűjtik. Szobrok, domborművek, plakettek, tájképek, gemmák, nyakékek, karperecek, fülbevalók, fésűk, gyűrűk, brosok, boglárok, feszületek, girandólok, gyertya- és óratartók, lámpaellenzők, tintatarfók, sakktáblák figurákkal, állatcsoportok, levélnyomók, hamutálcák, csöngetyűk, tányérok, egy szóval a nagy- és kisplasztika összes fajai, a műipar összes fényűzési és használati cikkei fellelhetők ez anyagban. É s e tárgyak legtöbbjén a modellhez méltó volt az öntés és utáncsiszolás gondossága. A most dúló világháborúnak a Ferenc császár korához hasonló körülményei — a nemesebb fémek elfogyása, az aranynak és ezüstnek nagy ritkasága — a köz figyelmét ráterelték ama kor ilynemű termékeire. Ez érdeklődés hatása alatt nyíltak meg Berlinben, Münchenben, Bécsben és Prágában az ú. n. vaskiállítások, melyek mindenfelé revelációszerű feltűnést keltettek. A német iparművészeti folyóiratokat valósággal elárasztották ama tanulmányok és illusztrációk, melyek az empire és a korai biedermeier formáit, a leg-

S z i r o n t a ! L h o t k a István ralza.

86

komolyabb művészi elmélyedést, a vas megmunkálásának soha nem sejtett módjait és lehetőségeit mutatták be. A Magyar Iparművészet jelen számában e sorok írójának gyűjteményéből mutatja be ama korok vasból készült iparművészeti alkotásainak néhány érdekesebb típusát. Némi fogalmat nyújtanak ez érdekes és mindenképp komolyan veendő műipar múltjáról, melynek ha vannak is tévedései, botlásai, túlzásai, mégis megkapó példái az emberi ötletességnek, amely a szorult helyzetet is le tudja gyűrni. Minálunk eddig sem hivatalosok, sem magánosok ezt a műipari ágat gyűjtés szempontjából figyelemben nem részesítették. Talán e sorok írója volt az első, akinek rövidesen és szinte könnyedséggel sikerült vagy kétszáz darabot a megmaradt hazai anyagból összegyűjteni és elkallódástól megóvni. De nemcsak a műgyűjtő szempontjából érdemlik meg a vastárgyak a rehabilitációt. Nemcsak a mai, a száz év előttivel sokban egyező helyzet fordíthatja rájok az érdeklődést, hanem a műipar továbbfejlesztésének kérdése is. Máris mutatkoznak jelei annak, hogy Németországban nem másolják le szolgai módon a száz évvel ezelőtti mintákat, hanem a művészek mai formaérzésüket igyekszenek a vasban kifejezni. A Deutsche Kunst und Dekoration most megjelent márciusi számában közli H. Beyssell bresslaui művész vasban domborított reliefleit, melyek nyilvánvalóan ennek az anyagnak plasztikai lehetőségeit aknázzák ki. Ezek a munkásalakokkal, izmos formastudiumokkal díszített vasfelületek meglepő technikai bravúrról tanúskodnak és talán egy új műipar jellegzetes kultúrájához fognak elvezetni. Egyelőre pedig annyival is beérhetnők, ha azokat a háborús ízléstelenségeket lehetne jó vastárgyakkal kiszorítani, amelyek az „aranyat vasért" jelszavával kerültek bele a közönség érdeklődésébe és majdan a történelmi idők ereklyetárába.

St. Szlrontal Lhotka: Buchschmuck.

»gmgu MI-mj WL.li. wjij i.iij m K

MUZEÁLIS ÜGYEK Z IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÚJ KORLapunk vezetőhelyén egy tanulmányt talál az o l v a s ó múzeumunk újonnan kinevezett igazgatójának Végh Gyulának tollából. Nem programmot jelez — szerzője kijelentése szerint —, de az olvasója önkéntelenül is megérzi, hogy az új igazgató a múzeum továbbfejlődésének új korszakát nyitja meg e beköszöntőjében jelzett működésével. A n a g y k ö z ö n s é g művészi nevelésének e hat a l m a s intézménye, bizonyára minden magyar ember szívéhez forrott, de talán bennünket, e folyóirat íróit é s olvasóit érdekel elsősorban. Nem lehet tehát érdektelen, hogyha az új igazgató e szavaihoz kapcsolva közéletünk, irodalmi é s művészeti kultúránk néhány avatott egyéniségének véleményét is közölni fogjuk lapunkban. É s — egy demokratikus nevelést szolgáló intézményről lévén s z ó — meg akarjuk hallgatni é s közre akarjuk folyóiratunkban adni a Magyar Iparművészet olvasóinak e tárgyra vonatkozó tárgyilagos, rövid hozzászólásait is. Szívesen közlünk tehát minden olyan óhajt, bírálatot, a dolog érdemére tartozó reflexiót, melynek a múzeum jövő fejlődése hasznát láthatja, amely külföldi tanulságokat, vagy a különleges magyar viszonyokból fejlődő kívánságokat tartalmaz. Fenntartjuk persze magunknak azt a jogot, hogy e felszólalásokat — amennyiben terjedelmük vagy hangjuk megokolja — megrövidíthessük, sőt esetleg egészen is mellőzzük. É s végül nem fogunk attól sem elzárkózni, hogy a s z e r k e s z t ő s é g észrevételeit is egy ö s s z e f o g l a l á s keretében elmondhassuk ez irodalmi ankét keretében, melynek m a g a s színvonalát az ügy n e m e s volta érdekében szeretnők megőrizni.

À SZAKA.

Z ORSZ. MAGY. IPARMŰVÉSZETI MÚUJABB SZERZEMÉNYEINEK KIÁLLÍTÁSA. A múzeum új vezetősége első kötelességének tekintette, hogy a legutóbbi években (1914—1917) a gyűjtemény g y a r a pítására, vagy pedig kiegészítésül vásárolt és ajándékba kapott iparművészeti tárgyakat megfelelő módon kiállítsa, hogy így a nagyközönségnek, főleg pedig az egyre nagyobbszámú gyűjtőknek okulásképpen is h o z z á férhetővé tegye. A tárgyak — néhány darab kivételével — még a nemrég elhunyt igazgató, Radisics Jenő idejéből valók. A most kiállított anyag magvát alkotja néhai Egger Henrik gyűjteménye. A nevezett régebben maga is régiségkereskedő volt, később azonban, visszavonulván az üzlettől, gyűjteni kezdett. A kiállítóit

À ZEUM

tárgyak mind elsőranguak é s fényesen igazolják egykori tulajdonosuk szakértelmét és kiváló ízlését. E l s ő s o r b a n az ötvösművek é s a kisplasztika jeles termékei érdekelték. E z ulóbbiak — az ülő kutyát ábrázoló s z o b rocskát leszámítva — mind olasz eredetűek é s leginkább a XV—XVI. századból valók. Jó részük állatalakokat ábrázol. A bronztárgyakkal minőség tekintetében szinte vetekednek a gyűjtemény ötvöstárgyai. Az lévén ez alkalommal a feladatom, hogy a kiállításról rövid beszámolót írjak, csak egy-két elsőrendű darabot említek meg különkülön. Egy német eredetű (1600 tájáról) aranyozott ezüst s z a r v a s k e c s e s mozdulatával, a Miksa c s á s z á r érmével díszített kupa (XVI. s z á z a d ) gazdag, maratott arabeszkjeivel, a domborított díszű kupa finom, jelképes alakjaival és az alacsony, öntött ezüstfedeles kupa g a z d a g domború díszítésével köti le figyelmünket. A külön kiállított z o m á n c o s rokokó aranykehely finoman cizelált részleteivel francia mester kezére vall. Az ötvösművészet legfinomabb alkotásai azok az arany n á s fák é s kis z o m á n c o s (émaile à rond b o s s e ) s z o b r o c s k á k (angyalka, kalvária), melyek azt hiszem, nemcsak a szakértők, hanem a többi látogatók osztatlan tetszését váltják ki. A francia XVIII. századi bútor nemcsak nemes anyagával, hanem művészi formáival is kiválik. E g g e r Henrik e téren is elsőrendű tárgyakat szerzett meg gyűjteménye számára. Ilyen a XIV. Lajos stilusú íróasztal, a bronzveretes XV. Lajos korabeli fiókos szekrény és a többféle faberakással díszített toiletteasztal, mely a XVI. Lajos-stílus nyugodtabb formáiban jelenik meg. Báró Lipthay Béláné hagyatékából egy nagyértékű XVI. századi brüsszeli falkárpit (az argonauták mondájából vett jelenetekkel), egy spanyol r e n e s z á n s z írószekrény ú. n. Calatrava aranyozott vasveretekkel é s egy égeri (csehországi) színes domborműves fiókos szekrény (XVII. sz.) került a múzeum birtokába. A múzeum rendszeresen gyarapította bútorgyűjteményét. így sikerült a múltban olyan angol bútorokat szereznie, melyek bármely gyűjtemény díszére válnának. Az 1916. évben Berlinben rendezett Beckerath-aukció kedvező alkalmul kínálkozott arra, hogy néhány hasonló minőségű olasz bútorral gyarapodjék az intézet. Három nemes formájú reneszánsz támlásszék (sgabello), két XVII. századi felsőolaszországi szék, egy a p r ó m u s t r á s bársonykárpitozású (velencei ?) karosszék é s két aranyozott (XVI—XVII. századi) képkeret látható kiállításunkon. Ugyanebből a gyűjteményből valók azok az olasz majolikák, melyek közt Firenze, Faenza, Castel Durante, Deruta van képviselve. 113*

87

S z i r o n l a i L h o t k a István : Kiállítási c s a r n o k a k o n s t a n t i nápolyi m a g y a r h á z b a n . E s z m e i terv.

A kiállítás anyagát más alkalommal képekkel illusztrálva, bővebben lesz alkalmunk ismertetni olvasóinkkal. Azért még csak a főbb csoportokat említem meg. A miseruhák közt a siimegi ornátus magyar munka és 1708-ból származik. A magyar úri hímzések csoportjában az egyik aranyozott eziistszállal hímzett kendőn az 1662-es évszámot olvashatjuk. Holicsi fajansztárgyak, bécsi és herendi porcellánok és néhány magyar (XIX. századi) bútor egészíti ki a kiállítás anyagát. Külön csoportban láthatók a Wegenerné gyűjteményéből származó kinai szövetek változatos rajzú sorozata, ahol inég a tüskevári Pálos-templom szószéke remete Szt. Pál alakjával és az egri Minorita-templom bárok sekrestyeszekrénye — a nevezett rend ajándéka — van kiállítva. Cs. K.

A

Z IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM É S A HOLITSCHER-AUKCIÓ. Március első napjaiban folyt le az Ernst-múzeumban Holiíscher Róbert kiváló porcellángyüjteményének árverése, az első nemzetközi jellegűnek nevezhető budapesti aukció. Az árverés jelentőségéről még lesz alkalmunk véleményünket elmondani, ezúttal csak azokat a tárgyakat óhajtjuk e folyóirat olvasóinak bemutatni, melyek Holitscher Róbert gyűjteményéből az Iparművészeti Múzeumba kerültek. Minthogy

St. Szirontai

Lhotka : Projekt

einer

Ausstellungshalle.

ugyanis a gyűjtemény java részében porcellánokból állt, múzeumaink közül csak a nevezett intézet volt nagyobb mérlékben érdekelve. A fődarab a bécsi Európa-szobrocska volt (63. kép), mely a gyárnak egészen elsőrangú és csak ez egy példányban ismert alkotása. Braun Ludwig von Lucknak tulajdonítja, aki Meissenből került Bécsbe modelleurnek és mindössze egy-két hónapig maradt ott. De nemcsak a modell kitűnő, hanem festése i s : a köpeny elszórt virágainál szebbeket a bécsi gyár akkortájt nem produkált, a szegély, valamint a pénzdarabok és rendjelek karcolt aranyozása is rendkívül finom. E darabot az Iparművészeti Múzeum kikiáltási áron szerezte meg, míg a legtöbb kiválóbb tárgy az árverés folyamán annak négy-ötszörösére emelkedett. Steiner Lajos budapesti régiségkereskedő, ki az árverést vezette, felszólította az ö s s z e s jelenlevőket, hogy engedjék át a szobrot árverezés nélkül a múzeumnak. E felszólításnak teljes sikere volt, ami jogos anyagi érdekeknek és egyéni hajlandóságoknak a közérdekkel szemben való olyan páratlan feláldozását jelenti, melyre mindenki büszke lehet, aki részes volt benne. Szerencsés véletlen, hogy egy budapesti műkereskedő révén a múzeum hozzájutott a pompás Európaszobrocska pendantjához (64. kép) is ; ennek festése kevésbbé finom, mint a Holitscher-

S z i r o n t a i L h o t k a István : K ö n y v t á r t e r e i n o l v a s ó f l i l k é j e a k o n s t a n t i n á p o l y i m a g y a r h á z b a n . E s z m e i terv.

féle darabé, de mint modell éppen olyan kitűnő. A két darabnak egyszerre való megszerzése a múzeum porcellángyiijteményének hosszú idő óta legjelentékenyebb gyarapodása. Az Európa-szobrocskán kívül még két tárgyat óhajtott a múzeum okvetlenül megszerezni : a 65. képen látható allegórikus csoportot (Niedermeyer-modell), melynek főalakja egy antik öltözetű hadvezér — finom arisztokratikus alak, melyben az ember valamelyik híres osztrák generális portraitját sejti — és egy festetlen szerelmi csoportot (66. kép), mely az 1744—49-ben használt ú. n. „kis fehér jegy" mellett Georg Herold modelleur betűjével van jelezve. A múzeum mindkét darabot megkapta, még pedig ajándékul Holitscher Róberttől. A múzeumok mindenütt rászorulnak a nagy gyűjtők áldozatkészségére, nálunk ínég jobban mint egyebütt. Lanna gyűjteményének -legértékesebb csoportját, a cseh üvegeket, a prágai múzeumnak, Beckerath is gondoskodott róla, hogy legjobb tárgyai a berlini múzeumokba kerüljenek. Holitscher Róbert nevét odaírta e legjobbakéi mellé s az Iparművészeti Múzeum örül, hogy köszönetének e folyóirat hasábjain is kifejezést adhat. Az aukción még két darab porcellánt (69. és 70. képek) és egy makkot ábrázoló zománcos

St.

Szirontai

Lhotka :

Lesenische

eines

Bibliotliek-

és rubinokkal kirakott kis illatszertaríót szerzett a múzeum, az utóbbi erdélyi munka a XVII. századból. A budapesti magángyűjtemények közül a Holitscher-aukción b. Hatvany Józsefnéé gyarapodott a legszebb darabokkal ; ezek közül említést érdemel egy fehér bécsi szobrocska, vágtató magyar huszár, 1745 tájáról és egy ugyancsak fehér „Gesellschafísgruppe", mely Grassinak egyik legelegánsabb, legmegvesztegetőbb alkotása. Hogy e pompás szobrocskák ebbe a kitűnő, messze külföldön, is híres budapesti gyűjteménybe kerültek, az valóban örvendetes. A legértékesebb ötvösművet, a Haller-féle XVIII. századi epitáfiumot, az Ernst-múzeum szerezte meg, amit szintén megelégedéssel regisztrálunk. Képeinken a múzeum újabb és néhány nap óta a földszinti körfolyosóban kiállított szerzeményei közül még három darab látható : egy rendkívül szép meisseni szobrocska Kaendler modorában, a XVIII. század első feléből (67. kép), mely a bécsi Louis XVI. stílusnak kifogástalan ízlésről tanúskodó alkotása egy franciás eleganciával megmintázott, finom bécsi biszkvitváza (68. kép) és Ferenczy Noéminek pompás színhatású gobelinje, amelyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr vásárolt meg az Ernst-múzeum kiállításon-

89

fc^sni i i ii n i u i . i i j 1 iu m nu

j

m<j<

PÁLYÁZATÓ K

zéssel tapasztalta, hogy a magyar nemesség és főnemesség adományozásáról szóló címeii 1 m ^ um m m m 1 h 1 m i • m •! m • h 1 m m m m n i n m m m n m i res királyi okleveleket é s tartozékaikat — a EGJEGYZÉSEK EGY BÉLYEGPÁLYÁ- királyi pecsét tokját, mappát és a dobozt — ZATRÓL. Lapunk mellékletén közöljük emberemlékezet óta Bécsben rendelik meg, a kereskedelemügyi minisztérium felhívását noha efféle munkákra egyes-egyedül a magyar művészeinkhez, akiktől az újonnan kibocsá- iparművészek hivatottak. Nyomban felirattal tandó levélbélyegek számára kér művészi fordult tehát az elnökség az illetékes belügymintákat. Nagyfontosságú és aránylag bő- minisztériumhoz, valamint ennek a kérelemkezűen dotált pályázatról van szó, mely már nek támogatására a kereskedelmi, a kultusz- é s az ügynek nemzeti fontossága szempont- a király személye körüli minisztériumokhoz. jából is megérdemli, hogy különösen figyel- E felirat kifejtette ama nagy és szép eredmébe ajánljuk grafikusainknak s egyben ama ményeket, melyeket a magyar iparművészet cikkünkre is utaljuk őket, melyet a művészi a k o r o n á z á s alkalmával is felmutatott és levélbélyeg kívánalmairól Elek Artúr írt lapunk hivatkozással a belügyminisztériumnak csak e mostani számába. Még mielőtt módunk nemrégen is megnyilvánult pártfogó körlevevolna a pályázat eredményeihez hozzászólni, lére, melyet a közigazgatási hatóságokhoz a máris le kell itt szögeznünk a pályázat kiírására hódoló feliratok művészi tervezése érdekében vonatkozó aggodalmainkat. Mi ugyanis már írt, kérte annak közbenjárását oly célból is, magát a pályázat gondolatát sem tartjuk ez- hogy a jövőben minden művészi munkát úttal valami szerencsés ötletnek. Művészi igénylő okiratot, melyet a magyar királyi korpályázat kiírására csak olyankor van szükség, mány közbejöttével adnak ki, kizárólagosan mikor új ötletek, kompozíciós megoldások Magyarországon, csakis magyar művész é s szerzése a cél, de amikor egy előre szigorúan magyar iparos készíthessen. Az erélyes hangú korlátozott grafikai feladat kiviteléről van felirat a mostani állapotot sérelmesnek, sőt szó, mint a jelen esetben, akkor sokkal he- lealázónak tartja és a kormánytól s ü r g ő s lyesebb egy-két jó rajzolót megbízni e tisztán orvoslást kér. A társulat energikus állásfograjztechnikai feladattal, semmint a művészek lalásának hamarosan meg is lett a hatása, és dilettánsok százait mozgósítani. Másfelől amennyiben illetékes helyről értesítették a tára bírálóbizottságnak olyatén összeállítása is, sulatot arról, hogy a jövőben az ilyesféle mint ahogyan e pályázat jelzi, nem mondható oklevelek elkészítését, ideértve nemcsak a szerencsés gondolatnak. Tizenkilenc ember nemesi, hanem királyi tanácsosi és városi a sokféle művészeti, hivatali és gyűjtői á g a - címadományozások okleveleit is kizárólag zatokból összeállítva egy tisztán grafikus magyar grafikus művészekre bízzák s e megművészeti kérdés elbírálására, csak arra jó, bízások közvetítésének igazságos elosztására hogy a döntésnél egymást és az ügy inten- az Iparművészeti Társulatot kérik fel. Örömcióit meg ne értse. Másfelől a bírálóbizott- mel közöljük ezt a tényt, mely hazai grafikus ságban hiába keressük egy erre ugyanis ille- művészeinkre nemcsupán erkölcsi szemponttékes festülelnek, az Iparművészeti Iskola ból, hanem egy új munkaalkalom megteremtanári karának képviselőit. Ilyesféle kérdések- tése okából is örvendetes. ben végre talán nekik is lehet komoly mondani valójuk. Ha tehát elismerjük is a keresGY O R V O S I L A K Á S R Ó L . A Z orvosi lakedelemügyi minisztérium nemes szándékát, kásokkal kapcsolatban eddig inkább csak a módozat megoldásában némileg szerencsétréfás feljegyzéseket lehetett olvasni. Ezeknek sebb irányítást óhajtottunk volna. a lakásoknak kecses és aranyos rokokószalónjai kokett elegánciájukkal némileg ellentétei voltak azoknak az enyhületre váró szenvedőknek, akiknek sorsuk az volt, hogy ilt töltsenek egy-egy félórácskát. Az orvosi hivatást, amely a francia királyok pompakedNEMESI OKLEVELEK É S A MAGYAR IPARMŰVÉSZET. Az Iparművészeti Tár- vének merev ellentétén épül fel, itt alig jutsulat vezetősége a lefolyt koronázási ünnep- tatta valami az embernek eszébe, legfeljebb ségekkel kapcsolatban mindent megtett, hogy egy-egy fogathúzó falusi borbélyt ábrázoló a háborútól amúgy is erősen sújtott iparmű- tréfás szobormű tett róla vallomást a kanvészeink minél több és minél méltóbb meg- dalló párkányán. Hogy a várószobának valabízatásokhoz jussanak. Most, amikor a koro- melyes kényelmet, a szokásosnál is nagyobb názási ünnepek lezajlottak, önkéntelenül is higiénikus lehetőségeket kell nyújtania, hogy ráterelődött a figyelem a nagyobbszámú az egésznek a polgári élethivatás komoly nemesítésekkel kapcsolatos grafikai szükség- szellemét kell visszaíükrözfetnie, arra csak letekre. É s a Társulat vezetősége megütkö- ritkán lehetett példát látni. Ezúttal egy olyan

M

E

K R Ó N I K A

À

9ü

St. Szirontai Lhotka : Kaminecke eines Bibliothekzimmers.

S z i r o n t a i L h o t k a István : K ö n y v t á r t e r e m k a n d a l l ó s a r k a a k o n s t a n t i n á p o l y i m a g y a r h á z b a n . E s z m e i terv.

orvosi lakást mutatunk be a Magyar Iparművészet jelen számában olvasóinknak, melyet egy fővárosi orvos számára S z i r o n t a i Lhotka iparművészeti tervező készített a lakás és lakója életrendjének komoly megértésével. Nehéz és kissé háládatlan feladat volt a két utcai és egy udvari lakás szerencsétlen bérházelrendezéséből összevonásokkal egy némiképpen centrális megoldású alaprajzot teremteni, melynek domináló helyisége a hatalmas hall a belenyúló fogadószobával s az onnan jobbra és balra nyíló ebédlővel és rendelővel. A nemes és komoly hivatás, a polgári kényelem egyszerűsége érezhető meg minden szobáján. A kor szelleme ül rajta : faanyagának nemessége mellett műkőkandallója kalapált vaslemez díszítésével a háborús évek ökonomiáját árulja el. Alapvonása az egyszerűség, mely a szobákban a térhatással, a világítófelülefek helyes elosztásával több artisztikumot ér el, mint a szövetek és fémek csillogásával. Ehhez képest ornamentikája is tartózkodó. Van benne valami magyaros vonatkozás, mely kellemesen ellensúlyozza ülőbútorainak kissé sablonszerűvé vált tizennyolcadik századi angol formáit. Ezektől az angol mesterektől Udvösebb és mélyebb tanulságokat is kapott : a térnek helyes kihasználását, az önként kínálkozó fülkék és falkiugrások intim célokra való berendezését,

olyan kvalitásokat, melyek elárulják, hogy konstruktívan végiggondolt lakásművészetről van szó. A tervező szép elgondolásai azonban csődöt mondtak volna, hogyha Székács Gyula ipari munkája gondosan és precízen nem igyekezett volna annak finomságait az anyagokban kifejezésre juttatni. A

KONSTANTINÁPOLYI MAGYAR HÁZ. Mialatt a németek nagy és leplezetlen iparpolitikai célokkal összekötött Barátság Házat akarnak építeni a törökök fővárosában, melyen a legjobb kilenc német építész pályaterve mellett Bestelmeyer nyerte el tizedikül az építési megbízást, a mi részünkről is megindultak már bizonyos kísérletek, hogy a lapunkban már a múlt alkalommal említett Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet önálló és méltó hajlékban teljesítse a reá váró kulturális feladatokat. A török kormány a Magyar Ház céljaira a Márvány-tenger partján a Hagia Sophia közelében nyolcszáz négyszögölnyi telket ajánlott fel, ezen fog felépülni az ösztöndíjasok tanulmányi céljait és a hozzájuk kapcsolódó kulturális célokat szolgáló épület. Szirontai Lhotka tervezőművész erre a célra már készített is terveket, melyekből a könyvtár, társalgó és kiállítási terem projektumait e mostani számunkban mutatjuk be. A nein túlságosan nagyarányú

91

épületnek — egy a telek felét elfoglaló egyemeletes házról van szó — ezek a helyiségek lesznek a legfontosabb részei, mert ezekben nyílik alkalom egyrészt a tudományos kutatás munkájába való elmélyedésre, másrészről oly érintkezési formákra az idegen világgal, melyekből az ott megfordulóknak kulturánk és ipari ízlésünk szolidságából kell egy kis ízt magukkal vinniök. Az archifektónikus formák nyugalmát a belső berendezés komoly, néhol szinte ünnepélyesen hangsúlyozott jellege támogatja. Szerencsés gondolat, hogy a magyar kulturának e távol Keleten épülő háza nem a hivalkodó és ornamentikájával kevélykedő magyarságot juttatja kifejezésre, hanem éppen európai ízlésünk tartózkodó egyszerűségét mutatja az idegeneknek.

M

AGYAR DIVATMŰVÉSZEK. Mialaft divatárúházaink és a nagyközönség makacs elfogultsággal hiszi, hogy minálunk nincsenek olyan divattervezők, akiknek ízlését és ötleteit érdemes volna anyagban megcsinálni, mi egymás után mutatjuk be a Magyar Iparművészet olvasóközönségének azokat a magyar iparművészeket, akiknek megvan az espritjük és készségük, hogy a női ruhának anyagában é s formáiban fejezzék ki mondanivalóikat. Ezúttal négy kosztümtervet mutatunk be, melyek nemes egyszerűségükkel a komoly idők gazdasági kényszerűségét fejezik ki, anélkül hogy nemzeti vagy szociális programmot igyekeznének egyúttal kifejezni. L á n g Emminek (a régi Műcsarnak kiváló építésze leányának), egy Bécsben élő magyar festőnőnek terveit adja két illusztráció, míg a másik kettő S z i r o n t a i Lhotkának e sokoldalú iparművészünknek és feleségének divatgrafikai munkája. Mindkettőnek tervei elárulják, hogy nemcsak papirosfantáziájuk van, hanem a technika szellemét is uralják, anyagban gondolkoznak. Érdeklődéssel várjuk, hogy vájjon a magyar megrendelők ízlése lesz-e annyi elismeréssel irántuk, mint amennyi rokonszenvet tudott ébreszteni az előbbi tervező Bécsben, az utóbbi Berlinben. DIVAT É S A F É N Y Ű Z É S . A Fényűzés Liga feloszlott. Mi késztette erre a szomorú harakirire, nem tudható. Hogy feladatát befejezettnek tekintette volna és a fényűző divatot egyszersmindenkorra kiirtotta volna nálunk, — alig hihető. Hogy a céltalanság felismerése és a küzdelem eredménytelensége adta volna vezetői kezébe az öngyilkos fegyvert, ez még kevésbbé valószínű. A találgatások és a gúnyos megjegyzések területére nem követjük ezúttal sem azokat az epés chroniqueuröket, akik annak

À Elleni

idején a humor- legolcsóbb fegyvereivel támadtak rá a Liga vezetőire. Pedig ezek jószándékai kétségtelenek voltak és el nem vitatható, hogy a társadalmi fényűzés elleni harcban okos gondolatokat pendítettek meg. De vájjon csakugyan olyan súlyos-e ez a fényűzés a mai divatban, mint azt némi felületességgel sokan megállapítják, még többen utánuk mondják. Nem számítva a divat bizonyos kinövéseit, túlzásait és ama hirtelen felcseperedett „hadseregszállítónék" kihívó öltözködési módját, azt lehet mondani, hogy a mai divat inkább a takarékossági hajlamoknak kedvez. Csak a pazarság látszata az, ami e divatnak annyi ellenséget szerez, a valóságban pedig rég nem lehetett annyi módon takarékoskodni a kelmével mint ma. A széles szőrmetoldások a féli köpenyeken a mai poszfóhiány ötletéből születtek meg, mert ennyivel kevesebb kell ebből a drága anyagból és a köpeny mégis meleget tart. A szőrmével egyáltalában jobban lehet takarékoskodni, mint a kelmével, mert ehhez akármelyik régi téli garnitúra anyagát fel lehet használni é s a mostani kabátgallérok és szőrmeszegélyek később újra feltámadhatnak más alakban. A divat mindenképpen kedvez az összetoldásoknak, a régi ruhakelmék felhasználásának és akár a „kétféle kelme" mostani divatszerűségét, akár a „köpenyruhák" szokását tekintsük is, mindegyik mellett alkalom van a takarékosságra. A mostani divatnak az a külsősége, hogy széles, komoly zsebeket alkalmaz a felöltőkön, nélkülözhetővé teszi a muffot é s általában el lehet mondani, hogy a szabóknak és varrónőknek most, hogy a divat errefelé némileg függetlenítette magát a párisi tervezők szeszélyeitől, valamivel praktikusabban lehet bánniok azokkal az anyagokkal, melyeket a hadseregek még le nem foglaltak.

M

E S E A HATTYÚÁGYAS HÁLÓSZOBÁRÓL. (Első rész.) Volt egyszer hol nem volt, ide gyorsvonattal alig félnapi járóföldre volt, a vidám császárvárosban volt, hogy egy Laufer Mary nevű úrihölgy, s z a lámigyáros neje vagy ilyesféle volt, de bizonyos mondén hajlamú hölgy volt, aki látott egyszer a nagy Kurz Zelma énekesnőnél egy olyan hálószobát, melynek ágya hattyúformájú volt, az ebédlőjét afrikai márványburkolat födte, a mennyezetét pedig éktelen szép stukkó-imitációk borították. Fenínevezett úrihölgy tehát, amint ment mendegélt volna hazafelé magában, arra gondolt, hogy ő holnap elhivatja a legnevesebb bécsi építészek egyikét, Loos Adolf mestert és attól kér némi terveket egy hasonló afrikai hattyúágyra, álstukkó-márványmennyezetre és egyéb jól

52

52. A XIX. s z á z a d elejéről való Lenkei Henrik g y ű j t e m é n y é b ő l . Magyar Iparművészet,

ö n t ö t t v a s m u n k á k . Dr.

52. G u s s e i s e r n e Kleinkunst Jahrhunderts.

aus

dem

A n f a n g d e s XIX. S/O 4

54

54. A XIX. s z á z a d eleiéről v a l ó Lenkei Henrik gyűjteményéből.

önlötlvasmunkák.

Dr.

54. G u s s e i s e r n e Kleinkunst a u s Jahrhunderts.

dem

Anfang

des

XIX.

4*

pvc Z/U

55—56. S z i r o n t a i Lhotka I s t v á n n á : T a v a s z i r u h á k . S z i r o n l a i Lhotka István r a j z a .

55 — 56. F r a u S t . S z i r o n t a i L h o t k a : F r ü h j a h r s m o d e . Zeichn u n g von S t e f a n S z i r o n t a i L h o t k a .

57—58. L a n g E m m a : T a v a s z i

ruhák.

57 —58. E m m a L a n g :

Frühjahrsmode.

97

59—60. Toroczkói v a r r o t t a s o k .

59—60. Ungarische Volkskunst. Bauernstickereien a u s Toroczkó.

59—60.

Toroczkói varrottasok.

5 9 — 6 1 .

Ungarische Volkskunst. Bauernstickereien a u s Toroczkó.

65. Az O . M. I p a r m ű v é s z e t i Múzeum ú j a b b g y a r a p o d á s a E u r ó p a . Bécsi p o r c e l l á n 1750 t á j á r ó l . A d o m á n y .

63. N e u e r e E r w e r b u n g e n d e s Kunstgewerbemuseums : E u r o p a . W i e n e r P o r c z e l l a n um 1750 S p e n d e .

64

64. Az O. M. Iparművészeti M ú z e u m ú j a b b g y a r a p o d á s a : Á z s i a . Bécsi porcellán 1750 tájáról. Magyar

Iparművészei.

64. N e u e r e E r w e r b u n g e n d e s K u n s t g e w e r b e m u s e u m s : Asien. Wiener Porczellan um 1750.

6

ACW IUI

65. Az O . M. I p a r m ű v é s z e t i M ú z e u m ú j a b b g y a r a p o d á s a A p o t e ó z i s . B é c s i p o r c e l l á n 1744 — 49. H o l i t s c h e r R ó b e r t ajándéka.

65. N e u e r e E r w e r b u n g e n d e s Apotheose. Wiener Porczellan Herrn Robert Holitscher.

Kunstgewerbemuseums : 1744—49. G e s c h e n k d e s

•• i j l l

U

M

66. Az O . M. I p a r m ű v é s z e t i M ú z e u m ú j a b b g y a r a p o d á s a : Szerelmi jelenet. B é c s , 1744—49. H o l i t s c h e r Róbert a j á n d é k a . — 67. H a r l e k i n . M e i s s e n , XVIII. s z . e l s ő fele. — 68. Bécsi b i s z k v i t v á z a . XVIII. sz. m á s o d i k fele. — 69. Kupa kék d í s z í t é s s e l . M e i s s e n , 1750 t á j á r ó l . — 70. É n e k e s n ő . F r a n k e n t h a l , 1775. Á d á m B a u e r m i n t á j a . H o l i t s c h e r Róbert ajándéka.

66. N e u e r e E r w e r b u n g e n d e s K u n s t g e w e r b e m u s e u m s : L i e b e s g r u p p e . Wien, 1744—49. G e s c h e n k d e s H e r r n R. H o l i t s c h e r . — 67. Harlekin. M e i s s e n , e r s t e H ä l f t e d e s XVIII. J a h r h u n d e r t s . — 68. B i s k u i t v a s e . W i e n , z w e i t e H ä l f t e d e s XVIII. J a h r h u n d e r t s . — 69. H u m p e n mit B l a u d e k o r . M e i s s e n u m 1750. — 70. S ä n g e r i n . Modell v o n A d a m B a u e r . F r a n k e n l h a l , 1775. G e s c h e n k d e s H e r r n R o b e r t H o l i t s c h e r . 5*

103

104

71. Az O. M. I p a r m ű v é s z e t i Múzeum ú i a b b g y a r a p o d á s a . Ferenczy Noémi : A teremtés. Gobelin.

71. N e u e r e E r w e r b u n g e n d e s Kunstgewerbemuseums. Noémi F e r e n c z y : Die E r s c h a f f u n g . G o b e l i n .

' i w » jiir meglátott dolgokra nézve. A nagy háború harmadik évében történt a mese. (Második rész.) Negyven usque hatvanezer korona a mű megvalósítva, — szólt röviden a mester és letette a terveket az úrihölgy asztalára. É s a hattyú ? — kérdé a szép asszony. Boldogtalan volnék, ha Ön három hónap múlva nem a világ legszebb hattyúágyában álmodna a szalámigyárosról — szólt a tervezőművész és távozott. (Harmadik rész.) Kedves mester, tudja, meggondoltam a dolgot. Én nem is tudom, hogy is mondjam csak : én egy púposteve-ágyat láttam legutóbb a nagy Medelskynél. É s én most egyelőre elejtem az Ön terveit. Köszönöm az Ön jóságát s kézszorításom legyen tiszteletem adója. Mester ügyvédjéhez el. (Ötödik rész.) Tudjátok, gyermekek, mit szólt ehhez a rideg és kimért b í r ó ? Ezt mondta: Őfelsége a császár nevében, ö n Laufer Mary fizet e derék mesternek elkészített és soha meg nem valósított hattyúágy-tervéért négyezer koronát készpénzben, mert a művészi terv szellemi munka, melynek épp úgy megvan a becsületes ára mint a szaláminak, még akkor is, ha sohasem lesz a hattyúból ágy. Ebből ti is megérthetitek magyar iparművész gyermekek, hogy mi volt a bécsi hattyú elhaló éneke.

A

KÖZPONTI HATALMAK IPARMŰVÉS Z E T E A SEMLEGESEKNÉL. A tavalyi stockholmi kiállítás, melynek vitathataílanul megvolt a maga művészeti, gazdasági és politikai hatása, további lépésekre buzdítja a központi hatalmak egyes országait, melyek iparművészetük legértékesebb erőit szívesen csoportosítják a békés demonstráció céljaira. Most egyszerre két nagysikerű hódításról értesülünk, melyeket a németek és osztrákok finom ízlésükkel értek el két semleges ország fővárosában. Az első a németek könyvművészeti kiállítása Stockholmban, mely a könyvnek egész művészeti sokoldalúságát feltárta anélkül, hogy a szabad grafikát is felölelte volna. A kiállítás nagy sikerére jellemző, hogy a svéd szociáldemokraták lapja, mely a háború kitörése óta mindent gyűlöl ami német, kénytelen volt elismerni, hogy „ez a kiállítás nagy meglepetéssel szolgált azoknak, akik azt hitték, hogy Gutfenberg hazájában most mást nem is gyártanak csak gránátokat". A másik szintén jelentős térfoglalás a Wiener Werkstatte divatművészetéé, mely Amsterdamban és Hágában, az ottani színházakban egy-egy estén zenés kosztümbemutatásokat rendezett és a Lendecke festő által felvonultatott modelleknek olyan páratlan sikerük volt, hogy az ottani entente-barát sajtót is teljesen lefegyverezték. Mondani sem kell, hogy e vállalMagyar Iparművészei.

kozásnak is az aktuális célokon túl a jövőbelátó kereskedelempolitikai érzék volt a megteremtője. Egyébiránt pedig nemcsak hisszük, de bizonyosra is vesszük, hogy a központi hatalmak országai közül Magyarországnak is rövidesen alkalma lesz semleges területen győzni meg a világot, hogy a szövetséges országoknak az ízlésben is méltó fegyvertársuk.

A

Z IPARMŰVÉSZETI N E V E L É S É S A >. HAZAI STILUS. Mostanában mind több és több német város szervezi újjá az utóbbi évtizedekben elhanyagolt iparművészeti iskolákat. Alig van német nagyváros, melynek ne volna meg az a törekvése, hogy iparművészeti oktatása is méltó legyen egyébfajta iskolái színvonalához. Ez iskolák legtöbbje főként a bécsi iparművészeti iskola légköréből igyekszik elhódítani egy-egy művészt, mert Bécs iparművészetében, annak ragyogó eleganciájában kezességet látnak a tanító ízlésére vonatkozólag is. Ámde e törekvés ellen mind több ellenvetés hallatszik és azt vitatják sokan, hogy a bécsi ízlés a maga városának talajából nő ki, de veszedelmes kísérlet volna ennek a beültetése az egészen más éghajlatú északnémet városok művészetébe. Kétségtelen — és erre nemcsak a német iparművészeti iskolák nyújtanak jó negatív példákat —, hogy annak, aki egy új művésznemzedék felnevelésére vállalkozik, teljesen tisztában kell lennie a hazai hagyományokkal. Az egységes területi határokon belül kifejlődött múltbeli élet, annak ipartörténeti erőfeszítései, művelődési formái, egyes ipari és művészeti ágakban elért eredményei, a nép lelkének minden rezzenése kell hogy sajátjává tudjon válni annak a tanárnak, aki e földből kinőtt legfrissebb hajtások kertésze. Ha a tanárban a lokális géniusznak felismerésére való kedv hiányzik, a hagyományok pszichéjébe való belemerülést a maga példájával tanítványai előtt nem igazolja, akkor éket ver a fejlődésbe és kártékony. Ezért elvileg nem lehet ugyan ellenezni idegen városokbeli,sőt idegen országbeli tanároknak meghívását sem valamely iparművészeti iskolára, de annak a tanárnak azután minden erejével és az önfeláldozásig menő szorgalommal kell magát az elfoglalt műhely hagyományainak szellemébe beleásnia. Az ilyen tanárnak természetszerűleg nem nagy és kiterjedt üzleti tevékenységre, művészi hírnevének gyümölcsöztetésére kell az oktatásból fennmaradó szabad idejét fordítani, hanem ama könyvek, múzeumok és művészi relikviák alapos tanulmányozására, melyek évszázadok céltudatos munkájával igyekeztek annak a vidéknek vagy fajtának gondolkozásmódját kifejezni.

105 6

.TBRM»tCT-

M R i n i M Ű Z

Szemelvény Toroczkől Wigand E d e „ H f m e s u d v a r " c. m ü v é b ő l .

N

106

E. Wigand : Famillenhaus.

AGYVÁROSI MUNKÁSLAKÁS-TELEPEK. A Szociálpolitikai Szemle legutóbbi számában Bauer Henrik építész igen érdekes fejtegetést ír erről a kérdésről. Szerinte a városok zsúfoltságának és egészségtelen voltának ellensúlyozására megindult mozgalmak, mint a „családiházépítő" vagy „kertváros "-alakító törekvések hibás irányban haladnak, mert csak oktalanul kiterjesztik az építkezés területét s ezzel igen nagy költségtöbbletet, bonyolult úthálózatot stb. idéznek elő „és a városi építkezésnek nagy előnyeit ejtik el a magas, többemeletes, zártsorú építkezés kerülésével, de fenntartják azokat az ö s s z e s hátrányokat, amik a területi terjeszkedéssel kapcsolatosak." Szerinte tehát nem kell elejteni a többemeletes bérházakat, csak hogy azokat zárt sorban, az út mindkét oldalán, kifelé a szabad levegőre, a nyilt természetre nézve, hosszú, egymással párhuzamos vonalakban kell sorakoztatni. Példaképpen felemlíti, hogyha a fővárosi és a kispesti munkástelepeken levő ö s s z e s munkáslakásokat, számszerint tíz és félezer, átlag másfélszobás lakást valamennyit a Kispest felé vezető Üllői-úf mentén, az út minden oldalán csupán egy házsort számítva, minden 180—200 méter hosszban egy-egy keresztutcával megszakítva, építenők fel ötemeletes házakban, melyek a megfelelő legtökéletesebb módon lennének felszerelve (személy- és teher-

felvonókkal, megfelelő számú közös fürdővel, esetleg közös konyhákkal sfb.), akkor ezeknek az ö s s z e s lakásoknak elhelyezésére az Üllői-útból nem egészen 1 kilométer h o s s z ú s á g kellene. Ezzel az építési költségek jelentékenyen kisebbednének, a kényelem fokozódna és ami a legfontosabb, sokkal több lakáskereső munkáscsalád igényeit lehetne kielégíteni a mai telekspekuláció mellett. Az író szerint a házzal kapcsolatos kis kertben a városi munkával elfoglalt ember amúgy sem ér rá kertészkedni, viszont az okos emeletes bérházelrendezés a ház mögött szabadon hagyandó nagy területekkel a levegő és az egészség követelményeinek eleget tesz. Bauer szerint tehát a hosszú sugarakban elnyúló magas házsorok mindenképpen helyesebbek ily célokra a luxuriózus egy-kétcsaládos házaknál. Igen érdekes okoskodás, ez mely mindenesetre megérdemelné, hogy az építészeti szakkörök e gondolattal a helyi viszonyok figyelembevételével foglalkozzanak és hozzászóljanak.

REFORMÁCIÓ EMLÉKTÁRGYAI. Ez év lesz a reformáció keletkezésének négyszázéves fordulója és az egész világ protestánsai készülnek már e jubileum megünneplésére. A würftembergi o r s z á g o s ipari múzeum ebből az alkalomból kifolyólag már pályázatot is írt ki a német tervezők é s iparosok részére olyan kegyeleti tárgyak művészies modelljeire, melyek Luther nagy művének méltó és ízléses emlékjelei. Nincs pontosan körülírva, hogy mik legyenek s milyen anyagból készüljenek ezek az emlékek. Lehetnek képeslapok, könyvtáblák,falraakasztható tárgyak, üvegablakok, intarziák, kis plasztikai és festészeti művek, edények, komoly célokat szolgáló eszközök, gyűrűk, zománcos munkák, de semmi esetre s e legyenek afféle áldozati giccsek vagy haszontalanságok, mint például az ünnepi kanalak, melyek nyelére arcképet préselnek stb. Ezek a tömeges előállításra szánt holmik, de ezek mellett egyes plasztikai és festészeti munkák is résztvehetnek a pályázaton. Alig hihető, hogy ez a pályázat meddő maradjon, de az is valószínű, hogy az ily módon tömegesen forgalomba kerülő árúk legnagyobbrészt német vonatkozásúak és feliratúak lesznek. Annál inkább kívánatos volna tehát, hogyha a magyar protestantizmus, mely a németekhez hasonló arányú ünnepségeket tervez, a maga részéről szintén gondoskodna ízléses és olcsó

À őszén

holmik mintáinak akár iparművészcink között való pályázat, akár egyes művészeknek szóló megbízások útján. Ama valóban nagy és kulturális áldozatok mellett, melyre a magyar protestáns egyházak ez évfordulón készülnek, ez a csekélység jelentéktelen költségtöbbletet okozna.

melynek bizonyára világszerte akadnának követői. A szerző maga. adta ki könyvét, mely négy koronáért kapható a könyvesboltokban.

LEVELESLADA SZAKIRODALOM N

YOMDÁSZAT, KÖNYVMŰVÉSZET É S

EGYEBEK. Kner Imre úr, akinek egy h o s s z a b b tanulmányával mult számunkban foglalkoztunk, levelet írt nekünk, melyet — bár nem a nyilvánosság elé volt szánva — némi rövidítéssel é s a magunk válaszával itt közlünk. Tekintetes Szerkesztőség ! Látom, hogy b. lap-

Z O L A J F E S T É S M E S T E R S É G E . (írta E d e festő, a Képzőművészeti Főiskola tanára.) Szerény címe, egyszerű külseje ellenére is nagyon becses könyv ez. Nem íróember írta, nincsenek benne nagyképű juk legutóbbi számában foglalkoznak a Könyvtári értékítéletek és virágos frázisok : a mester- Szemlében megjelent cikkemmel. A kérdéses cikkel csak azzal a szándékkal írtam, hogy egyszer az ségből nőtt ki, a műteremből, a régi mesterek technikájának szinte példátlanul lelkiismeretes egész kérdést minden oldaláról felszínre vessem, minden oldalél megvilágítsam s a magyar könyv tanulmányozásából. Balló Ede három évtizede jelenlegi helyzetét teljesen meghatározzam. Ismejárja Európa legnagyobb múzeumait é s az ott felhalmozott legjobb festményeknek nemcsak virtuóz és bámulatosan hü másolatait készíti, hanem eközben mindazoknak a technikáknak megfejtésére is törekszik, melyekkel e művészek festményeiknek színbeli frisseségéf évszázadokra biztosítani tudták. E mélyreható technikai analízisnek igen becses tanulságaiból állott elő ez a könyv, amely a festékeknek, a festőalapoknak, a színkeverésnek, a festmények tisztításának, a tágabbértelemben vett képrestaurálásnak és a művészi m á s o lásnak szinte egzakt pontosságú útbaigazításait tartalmazza. Nagy szakmabeli hozzáértés mellett egy nagy hit is megérzik a könyvön : a festő-szerző tudatában van annak, hogy a képzőművészet elkövetkező korszakában a művészet meg fog szabadulni ama felszínességektől, melyek sok egyéb hátrány mellett a képnek technikájában is megéreztették hatásukat, a festenitudás becsületes mesterséggel lesz megalapozva és a művészek ugyanakkora lelkiismeretességgel fognak a festő-eljárásokkal kísérletezni, mint ahogy a quattrocento korában c s a k nem minden művész és később is a legnagyobbak külön-külön megcselekedték. S hogy ez így lehessen, azért akarja ő azon az akadémián, melyen működik, a fiatal festőnövendékeket a festészetnek ez anyagaival való bánásra,a vászonnak, a festékeknek, az ecsetnek, a palettának minden csinjára-binjára kioktatni. Az első lépés ehhez ez a könyv, a többit a Képzőművészeti Főiskola vezetőinek kell megtenniök, mert ezzel egy olyan eredeti és jelentős újítással gazdagodna az iskola, Szemelvény Toroczkói Wigand E . W i g a n d : P r o j e k t e i n e r Villa.

À Balló

E d e „ H í m e s u d v a r " c. m ű v é b ő l . 6*

107

rem és elismerem az iparművészeti iskola grafikai osztályának érdemeit, de éppen nem értek azzal az iránnyal egyet. Addig, amíg ez az osztály együttműködött a Könyvnyomdászok Szakkörével, sokszor hibáztattam azt, hogy nem lesz fejlődésképes az az irány, amelyet követnek, mert az nem eléggé tipográfiái, nem a régi tradíciókból, az anyag és a mesterség belső lehetőségeiből, hanem kívUlről jövő ötletekből fejlesztetett. Az idők nekem adtak igazat és nekem adott igazat a kUlföldi nyomdászat egészséges fejlődésének újabb iránya is. Van azonban sok olyasmi, amit a nyomdászatnak kívülről kell várnia, éppen Önöktől, az iparművészet köréből. Ilyen dolog például az illusztrált könyv Ugye, amely a legnehezebb és legérdekesebb művészeti problémák egyike. Sajnos, abban is Önöknek van igazuk, hogy egyelőre nem lehet itt sem másra szorítkozni, mint annak a kevés rossznak a regisztrálására és ostorozására, ami megjelenik. Ami nincs, azt egyelőre fejleszteni vagy irányítani sem lehet, és Önök az életrehívásra nincsenek is hivatva. Ez egészen más körök hivatása. Engedjék meg azonban azt a megjegyzésemet, hogy a lapnak magas színvonala megtartása mellett is más irányba kellene kevéssé fordulnia. A bankpaloták, templomok, egyházművészet stb. helyett a középosztály igényei felé. Hiszen a lap olvasóinak legnagyobb része is a haladó polgárság köréből keriil ki. Éppen ide tartozna az is, hogy legalább a kUlföldi könyvművészetből többet hozzon a lap, de idetartozik egy más nagy hiányosság is. A múltkor például egyszer átnéztem a lapnak összes azon évfolyamait, amelyeket én olvastam, illetve nekem megvannak. É s megdöbbenéssel láttam, hogy 10 év alatt egyetlen cikk, egyetlen illusztráció nem foglalkozott azzal, amit kerestem : az Einfamilienhaus, a polgári vagy jobbmódú intelligens ember, vagy pláne a kispolgár kis házával, azzal a problémával tehát, amely külföldön ebben az évtizedben éppen a legelsősorban érdekelte az iparművészet és az építészet barátait. És amelyre nálunk nagy szUkség van ! Hiszen csak T. Wigand marosvásárhelyi polgári házaira kell utalnom, arra a jelenségre, hogy hogyan nőnek ki a földből a budapestkörnyéki nyaralótelepek, amelyeknek, például Felsőgödnek, Rákosligetnek, építkezése egyenesen bUntetendően csúnya. És például arra a jelenségre, hogy Arad lakossága a legutolsó népszámláláskor kevesebb volt mint 1900-ban, mert a hivatalnoki és polgári lakosság nagy része a város körUli falvakba, Ujaradra, Zsigmondházára stb. menekül a városi élet elől. Tehát az igények, a szükséglet megvannak eziránt. Kérem, ne méltóztassék ezt a megjegyzésemet rossz néven venni, éppen ágy nem a másik, előzőt sem. Semmi egyéb szándékom nincs vele, mint az, hogy egyszer mint a lap régi olvasója és barátja és olyan ember, aki magam is a magam szűk terén évek óta a haladásért dolgozom és mindennek, ami jobb, szebb, okosabb és egészségesebb a réginél, nagyon örUlök, hozzászóljak ahhoz, amiben hiányosságot

108

érzek. Gyoma, 1917 március 17. Szerkesztő árnak igaz híve Kner Imre. A szerkesztőség válasza. Az o k o s , m e g é r t ő é s művelt kritikát mindig s z í v e s e n v e s z s z ü k s kivált, ha o l y a s v a l a k i t ő l s z á r m a z i k , aki velünk együtt a z o n dolgozik, h o g y a magyar iparművészeiét — s elsősorban azt — becsüljék m e g i d e h a z a . A k ö n y v m ű v é s z e t b e n ez épp úgy igaz, mint a z építészetben v a g y e g y é b m ű v é s z i á g a k b a n . Itt v a n a felelet a r r a a s z e m r e h á n y á s r a , mely — úgy é r e z z ü k — n e m c s a k a levélíró r é s z é r ő l á r a d felénk, h o g y miért n e m f o g l a l k o z u n k mi a kUlföldi k ö n y v művészettel többet. Azért nem, mert itthon is van v a g y e g y féltucat o l y a n g r a f i k u s u n k , aki e g y e n l ő r a n g ú a külföldiek legtöbbjével é s a k ö z ö n s é g m é g ezeket s e m i s m e r i eléggé. A k ü l f ö l d i e s k e d é s pedig n e m c s a k s n o b i z m u s , h a n e m t ö b b a n n á l : a j ó t é k o n y s á g i mamáke l j á r á s á h o z h a s o n l í t , akik „ a n y a v é d e l m e z n e k " , mialatt a s a j á t g y e r m e k e i k e t nincs, aki m o s d a s s a . É s itt v a n a felelet a r r a a k é r d é s r e is, h o g y miért nem f o g l a l k o z u n k mi t ö b b e t a polgári k ö z é p o s z t á l y n a k v a l ó művészettel. Mert M a g y a r o r s z á g o n — némi á l t a l á n o s í t á s s a l — m é g n i n c s polgári m ű v é s z e t p á r t o l á s . C s a k arisztokratikus művészetpártolás van : állami, egyházi, s z ü l e t é s i é s p é n z a r i s z t o k r a t á k é , ezért t ö b b a z e g y h á z m ű v é s z e t , a b a n k palota, a t e m p l o m , mint a c s a k félig-meddig is b e m u t a t á s r a é r d e m e s c s a l á d i lakóház. A polgári k i s l a k á s é p í t é s — tisztelet a k e v é s kivételnek — a „ f e l s ő g ö d i k e r t v á r o s " - ! , a „rákosligeti c o t t a g e " - t t a r t j a m ű v é s z e t n e k s h a elvétve a k a d valaki, aki igazi építésszel, k ö v e t é s r e méltó ízléssel építtet, a n n a k a l a k ó h á z á t be is m u t a t j u k e folyóiratban, a m i ről v a l a m e n n y i é v f o l y a m u n k figyelmes átlap o z á s a után a k á r k i m e g g y ő z ő d h e t . E g y i p a r művészeti f o l y ó i r a t n a k a t e r m é s z e t é h e z t a r tozik, h o g y amit s z ó v a l elmond, azt p é l d á k o n is illusztrálnia kell é s pedig n e m c s a k v á z l a t o k o n , h a n e m lehetőleg k é s z a l k o t á s o k o n . S ha mi ezenfelül m é g a m a g y a r a l k o t ó kézfői v a l ó s z á r m a z á s t is igen f o n t o s n a k tartjuk, bizony c s a k ritkán s z ó l h a t u n k a c s a ládi h á z m ű v é s z e t é r ő l , a mi s z e r é n y , m é g b é k e i d ő b e n is igen s z e r é n y a n y a g i k é p e s s é g ű é s f o g é k o n y s á g ú polgári o s z t á l y u n k k a l kapcsolatban.

TV Budapesti :: •rA Asztalos- és :: Kárpitosmesterek Kiállítási :: :: Egyesülete :: :: a városligeti Iparcsarnokban állandóan

I nagy bútorvásárt : tart, amely nyitva van naponkint reggel 9 órától d.u. 6 óráig. A nagyközönségnek alkalma van szép, jó és szolid bútorokat jutányos áron vásárolni.

KEHRUNGKk e l m e f e s t ő • é s ve
QyátSuóapG&t' mzttcunotiö'tcr tofiőkűzlctek'a v á r o e * m r n ó o t v r c ö z c b e n - b e t í

k c j z - I s t v á n •u* t ó ó q - c c q • a l a t t I »

t e t c f c m * t 5 ' 0 5

dZátlí

KISS JÓZSEF BÚTORGYÁRA

•

BUDAPEST, VIII., KISFALUDY-UTCA 38. SZ. } KÉSZ BÚTOROK ÁLLANDÓAN RAKTÁRON. \

HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK p Á L Y Á Z A T ÚJ POSTABÉLYEGEKRE. A kereskedelem* ügyi miniszter új rajzú postabélyeg kibocsátását határozta el és azokhoz általános, nyilvános pályázat útján alkalmas művészi rajzokat kíván beszerezni. A főbb pályázati feltételek a következők : Tervezni kell a m a g y a r állam méltóságának és a magyar művészet fejlettségének megfelelő postabélyeget. Két tervrajz szükséges. Az egyiknek tárgya IV. Károly király mellképe a magyar szent koronával a fején és Szent István palástjával a vállán. A második tervrajz Zita királyné mellképe, ugyancsak koronázási díszben, a házi koronává! a fején. A tervezetek készülhetnek egyszínű vagy kétszínű nyomással, a sokszorosításra vonatkozóan azonban meg kell jegyezni, hogy a nemzetközi megállapodások szerint a íízfilléres postabélyeg csak vörös, a huszonötfilléres csak kék színben állítható elő. Minden egyes tervrajzról oly kisméretű fényképet kell készíteni, amely a bélyeg eredeti, vagyis 19/22.5 milliméternyi nagyságban mutassa a tervezetet. A kép rajzán az utánzást megnehezítő hajszálvékony vonalakat is kell rajzolni, amelyekből elég, ha a tervezet egy helyén vagy csak egyes helyein van. Minden bélyegen tisztán olvasható, tetszetős arányú betűkkel alkalmazni kell a következő felírást : „Magyar kir. posta", azonkívül a „filléres" szót. Eléje vagy föléje szembeötlő nagyságú számjegyekkel az értéket jelző számot (10, 15, 20, 25) kell feltüntetni. A számokat a tervező tetszése szerint egyszer vagy kétszer mellékelheti a tervezetein. A pályázaton csakis magyar honos vehet részt. A pályázat titkos, tehát a pályamunkát jeligével kell ellátni és melléjük ugyanolyan jeligével ellátott zárt borítékba csatolandó a szerző neve és lakása. Pályadíjak : Két pályadíj egyenkint 2000—2000 korona, két pályadíj egyenkint 1000—1000 korona. A pályadíjazott munkák a reprodukálás jogával a kereskedelemügyi minisztérium tulajdonába mennek á t ; fenntartja magának azt a jogot is, hogy mind a négy pályamű kiadása esetén a jobb pályaműveket 1917 junius 11-ének déli tizenkét órájáig kell beküldeni a posta- és távirda-vezérigazgatóság vezető ügyosztályának (Budapest, II., Albrecht főherceg út 5). A pályadíjakat Follért Károly posta- és távirda-vezérigazgató elnöklésével vegyes bizottság fogja odaítélni, amelyben az O. M. Iparművészeti Társulatot két tag képviseli. A pályázó művészek a tervrajz elkészítésekor a sokszorosításra vonatkozó kérdésekkel a m. kir. állami nyomda igazgatóságához (Budapest, I., Nándor-tér 1) fordulhatnak. A Z O R S Z Á G O S MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT ^ VÁLASZTMÁNYA 1917. évi április hó 23-án ülést tartott B á r c z y István dr. elnöklésével. Jelen v a n n a k : A l p á r Ignác, Z s o l n a y Miklós alelnökök, Á g o t á i Lajos, B e c k Dénes, C s á n y i Károly, D e l m á r Emil dr., F a r a g ó Ödön, F o e r k Ernő, G a u l Károly, G e r s t e r Kálmán, ifj. G o n d a Béla, G r ó h István, H a u s w i r t h Ödön, H e 1 b i n g Ferenc, K á n t o r Tamás, K r i e s c h Aladár, L a j t a Béla, L i g e t i Miklós, M e n y h é r t Miklós, M e y e r Antal, M o i r e t Ödön, N á d a i Pál, N á d 1 e r Róbert, N a g y Virgil, P o g á n y Móric, S z a b l y a - F r i s c h a u f Ferenc, T e l e s Ede, V á g ó László, V a j d a Zsigmond, V é g h Gyula, V í g Albert választmányi tagok, G y ö r g y i Kálmán igazgató és K o m á r o m y Árpád irodatiszt, aki a jegyzőkönyvet vezeti. E l n ö k köszönti a megjelenteket és megnyitja az ülést. Külön üdvözli V é g h Gyulát, aki most először jelent meg a választmányi ülésen s kéri őt, hogy a többi taggal együtt ügybuzgalmával és szakismereteivel támogassa a Társulat vezetőségét törekvéseiben. Egyúttal felkéri őt a jegyzpkönyv hitelesítésére. Jelenti, hogy távolmaradásukat kimentették B a r í ó k y József dr., Á r k a y Aladár, F e 11 n e r Leo, F i e b e r Henrik, M i c s e h Endre és M i h a I i k Gyula választmányi tagok. E l n ö k tájékoztatja a választmányt a társulati bolt ügyében a legutóbbi ülés óta folytatott tárgyalásokról, amelyek

azonban eddig még nem fejeződtek be. Reméli, hogy a Társulat fáradozása végül eredményhez fog vezetni. A 1 p á r alelnök utal a inai ülés fontos tárgyaira, azért javasolja, hogy a választmány a társulati bolt ügyét ne a mai, hanem egy közgyűlés-utáni ülésen tűzze ismét napirendre, mikor is a választmány behatóbban foglalkozhat ezzel a kérdéssel, — A választmány a bolt ügyének tárgyalását egy későbbi ülésre halasztja. I g a z g a t ó felolvassa a miniszterelnökség leiratát, melyben Ö császári és apostoli királyi Felsége a Társulat részéről I. Ferenc József elhunyta alkalmából nyilvánított részvétért legmagasabb köszönetét legkegyelmesebben nyilvánítani méltóztatott. — Tudomásul szolgál. A kereskedelemügyi miniszter leiratban értesítette a Társulatot, hogy új postabélyegek rajzaira pályázatot írt ki, mely pályázatot vegyes bizottság fogja elbírálni. Kérik a Társulatot, hogy ezen bizottságban magát két taggal képviseltesse. — Választmány a bírálóbizottságba tagokul N á d 1 e r Róbertet és M o i r e t Ödönt küldi ki. I g a z g a t ó jelenti, hogy a Társulat a választmány korábbi határozatából kifolyólag felterjesztést intézett a belügyminiszterhez és az Ő felsége személye körüli minisztériumhoz a magyar nemesség és egyéb kitüntetésekről szóló királyi okleveleknek és azok tartozékainak Magyarországon és a magyar iparművészet igénybevételével való készíttetése iránt. A válasz már leérkezett s igazgató örömmel megállapítja, hogy a Társulat felterjesztését teljes siker koronázta, amennyiben a z Ő felsége személye körüli miniszter a Társulat kéréséhez a legnagyobb készséggel hozzájárul. — A választmány a jelentést örömmel veszi tudomásul és a további teendőkkel megbízza az igazgatót. I g a z g a t ó előterjeszti a kereskedelemügyi miniszternek leiratát, melyben felkéri a Társulatot, hogy a gyakorlatban elhelyezkedő rokkantaknak, valamint a rokkant kereseti telepeknek megfelelő tervekkel való ellátása iránt és általában az iparművészet szempontjából hathatósan közreműködjék és a rokkantügyi akcióban való erőteljes részvételét a jövőre nézve munkaprogrammja egyik lényeges alkotó eleme gyanánt vegye fel. Az elnökség felterjesztés-tervezetet dolgozott ki, amely rámutat arra, hogy Társulatunk már eddig is megragadott minden alkalmat, hogy a rokkantügyi akciónak szolgálatokat tehessen és készséggel támogatja a Hadigondozó Hivatalt hazafias és emberbaráti működésében. A rokkantügyi akció mai helyzetében Társulatunknak közreműködésére főképpen két módozat kínálkozik alkalmasnak. Az egyik, hogy a rokkantintézményeket megfelelő tervekkel lássa el, második hogy a Társulat azoknak a központi műhelyeknek, melyek iparművészeti irányú foglalkozási szakot karolnak fel, működését iparművészeti szempontból cselekvőleg is irányíthassa. A készített munkákat azután a Társulat kiállításain kiállítja s lehetőleg értékesíti ; továbbá a szükséghez képest esetleg a rokkantak céljait szolgáló időszakonkint megjelenő szakmunkákat is kiad. A Vácott tervbe vett bőripari jellegű rokkant kereseti-telep a többi között a bőrdíszművességet is felkarolja. Ezért a Társulat már most, amikor a telep megindul, legteljesebb szolgálatait felajánlja, gondoskodik a telep bőrdíszműves-osztályának irányításáról olyképpen, hogy saját költségén első rangú bőrdíszművest a munkáknak szakszerű ellenőrzésére időnkint kiküld, a szükséges terveket rendelkezésre bocsátja s a tárgyaknak kiállításain való állandó értékesítését vállalja. Ugyanilyen értelemben átírt Társulatunk az O r s z á g o s Hadigondozó Hivatalnak is. — A választmány a kifejtett munkaprogrammot helyesléssel fogadja és felhatalmazza az elnökséget az ezzel az akcióval kapcsolatos intézkedésekre és a 11 szükségelt kiadások folyósítására.

Rétay és Benedek L Jl 9 sjL im fr II 2 f a_

oltáregyleti szállítók egyházi műiparintézete, Budapest, IV., Váciutca 59. Miseruhák, zászlók, lobogók, oltárfelszerelvények, csillárok, keresztúti és oltárképek, valamint mindennemű templom- és kápolnáberendezések előállítása. Mindennemű szent szobrok nagy raktára. Oltárépftő és faragó műintézet : Budapest, VIII., Lujza-utca 7. szám. Árjegyzéket, költségvetési, minlákai,tervrajzokai készséggel kUldünk

IPARMŰVÉSZETI TERVEZÉSEK DÍJSZABÁSA Az O r s z á g o s Mag y a r Iparművészeti T á r s u l a t é s a Magyar Iparművészek TeslUlete által a tervek d í j a z á s á r a nézve e l f o g a d o t t ::: s z a b á l y z a t . :::

• ÁRA 1 KOR. • KAPHATÓ A TÁRSULAT IRODÁJÁBAN, BUDAPEST, IX., ÜLLŐI-ÚT 53-57

KÁRPITOS* D I S Z I T 0 IV. KECSKEMÉTI U . 9 TELE FON

1 9 - 2 5

A I p á r alelnök utal a Magyar Iparművészeinek legutóbbi megjelent koronázási számára és helyén valónak tartaná, lia a választmány megelégedését és elismerését fejezné ki a füzet érdekes és m a g a s színvonalú tartalma miatt Györgyi Kálmán szerkesztőnek a füzet anyagának összeállítása körül kifejtett buzgalmáért. — A választmány az alelnök indítványára Györgyi Kálmán igazgatónak, mint a Magyar Iparművészet szerkesztőjének, köszönetét fejezi ki.

HOLZER C S . É S KII?. UDVARI É S KAMARAI SZÁLLÍTÓ

DIVATHÁZA BUDAPEST, IV., K O S S U T H LAJOS UTCA 9

I g a z g a t ó jelenti, hogy a Társadalmi Jogalkotás Orsz. Szövetsége az elnöki tanácsába, a választmányba s a munkabizottságba a Társulat választmányi tagjai közül 1—1 tag kiküldését kérte. Az elnökség a Szövetség elnöki tanácsába Alpár Ignác alelnököt, a választmányba Györgyi Kálmán igazgatót, a munkabizottságba pedig Menyhért Miklós vál. tagot jelölte, akiket a Szövetség meg is választott. — Tudomásul szolgál. I g a z g a t ó jelenti, hogy Budapest sz. főv. tanácsa értesítette a Társulatot a Budapest sz. főv. Idegenforgalmi Hivatalának megnyitása és a forgalomnak való átadásáról, egyben kéri a Társulatnak az intézménynyel szemben tanúsítandó jóindulatát és támogatását. — Tudomásul szolgál.

ICTORIA ZÁSZLÓGYÁR ÉS DÍSZÍTŐVÁLLALAT C S A T H Ó AURÉL É S RUM BOLD BERNÁT

B U D A P E S T , IX., P Á V A - U T C A 7. S Z . S A J Á T HÁZ. A L A P Í T T A T O T T 1842.

©m

GYÁRTÁSI OSZTÁLYAINK: Címeres, nemzetközi, hajózási stb. színtartó merinózászlók.Képviselő-ésreklámzászlók. Címtáblák, címerek, díszletek stb. festése. Színházi díszítési stb. papirmasché tárgyak készítése. Termek, utcák, városok, épületek, árbocok, diadalkapuk díszítése

I g a z g a t ó ismerteti a Magyar Szakírók Egyesületének átiratát, melyben állást foglal a nyomdáknak a nyomdai árak nagyarányú áremelése ellen és kéri a Társulatot, hogy vele karöltve törekedjék ennek meggátlására. A Társulat elnöksége ebben az ügyben a szakírók emlékiratát pártoló felterjesztést intézett a miniszterelnökséghez. — Tudomásul szolgál.

m® ©ím

m®

Az utolsó választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : Benedicty Ilona Körösladány, Bajza Józsefné Budapest, Bardócz Pál Budafok, Bachrach Emiiné Budapest, Branauer Ilona Budapest, BoIImann Irén Budapest, Balogh Alajos Budapest, Csuk Mária Turkeve, Domokos Lajos Budapest, Deutsch Jenő Béla Budapest, Ehrenfeld Bernát Makó, Frank S e b ő Budapest, Finna János Marosillye, Fábry Vilma Fiume, Gligán J á n o s Budapest, Gergely Rezső Budapest, Gábor József Budapest, Garzó Bertalan Budapest, dr. Gebauer Miklós Pécs, Gulácsi János Makó, Hofstätter Béla Budapest, dr. Haugsetné Lamács Lujza Budapest, Huppert Kata Monor, Hajduska Klára Budapest, dr. Juhász Mihály Budapest, Kelemen Adolf Budapest, dr. Kormoss Istvánné Komárom, dr. Korniczky Dezső Budapest, Lengyel Miklós Budapest, Miklovits Ilona Budapest, Neumann Berta Budapest, Neográdi József Budapest, Palócz Erzsébet Budapest, dr. Radványi Ferenc Turócszentmárton, Róna Lőrinc Budapest, Schulz Henrik Budapest, Strasser Lajos Budapest, Silbermann Elkán és Ábrahám Budapest, dr. Szegő Károly Rózsahegy, S z a b a d k a városi magy. főgimnázium Szabadka, Tóth Sarolta Budapest és dr. Zsolnay O s z k á r Tátraszéplak. Összesen 42 új tag, akik a Társulat kötelékébe felvétettek. — Tudomásul szolgál. I g a z g a t ó előterjeszti egy iparművésznő kérvényét, melyben műterme, illetve tanfolyamának felszerelésére a Társulattól 1000 korona segély kiutalását kéri. — Többek hozzászólása után a választmány a segély kiutalását nem engedélyezi, mert Budapesten több nyilvános tanintézet az iparművészetnek ugyanazon ágait tanítja, melyekkel folyamodó foglalkozik, továbbá nagyon elterjedt és széles körben felkarolt technikákról van szó, amelyek nem szorulnak külön istápolásra. Egy ötvösművésznő azon kéréssel fordul a Társulathoz, hogy részére kamatmentes kölcsönt engedélyezzen ötvös és ékszerészműhelyének anyagbeszerzésre és műteremberendezésre, mely összeget négy év alatt negyedévenkénti részletekben fizetne vissza a Társulatnak. — Választmány tekintettel szorgalmára és képzettségére, főképpen pedig arra, hogy ötvösműhelyekre és képzett ötvösökre nagy szükség van

s ennélfogva a folyamodó műhelye hiányt pótol, a kölcsönt engedélyezi, folyósítását azonban ama feltételekhez köti, hogy az illető szerezze meg az iparengedélyt, melynek megszerzésénél a Társulat is a lehetőséghez képest legyen segítségére. I g a z g a t ó előterjeszti a számvizsgálók jelentését, a Társulat 1916. évi elszámolását s az 1917. évre szóló előirányzatot. Ezután ismerteti a választmányi jelentést és kéri a közgyűlés napjának megállapítását. — Választmány a jelentést tudomásul veszi, az 1917. évi előirányzatot a gazdasági bizottság javaslatának megfelelően 105,800 kor. kia d á s s a l és 108,100 kor. bevétellel állapítja meg. A közgyűlés idejéül f. évi május hó 6-ika délelőtt 11 óráját tűzi ki. N á d a i Pál az 1917. évi költségvetéssel kapcsolatban felszólal a tisztviselők fizetésének felemelése érdekében s kéri a választmányt, vegye figyelembe a mai nehéz viszonyokat s a tisztviselők fizetését a lehetőséghez képest emelje fel. I g a z g a t ó utal a választmány régebbi határozatára, mely szerint a Társulat tisztviselőinek h á b o r ú s pótlékát az állami tisztviselőkével a r á n y o s a n állapítja meg, azért az idei előirányzatnak 15. pontja szerint az 1916. évi 2924 kor. háb o r ú s pótlékkal szemben a f. évre 5400 koronát irányoztunk elő, arra való tekintettel, hogy az állam is felemelte az idei h á b o r ú s pótlékot. E l n ö k értesülése szerint az állami alkalmazottak f. évi július 1-től kezdve 50 százalékos h á b o r ú s pótlékot kapnak s ezért a Társulatnak hadba nem vonult tisztviselőinek járandóságait is az állami alkalmazottakénak megfelelően a jelzett időponttól kezdve 50%-kaI kellene emelni. — A választmány felkéri az elnököt, hogy ily értelemben módosíttassa a közgyűlésen a jelentésbe foglalt előirányzati tervet. D e 1 m á r Emil felhívja a választmány figyelmét a harctéren elesett Petrik Albert építész által felvett több ezer darabból álló művészi becsű fényképgyüjteményére. Ajánlja, hogy ezeket a fényképeket az örökösöktől a Társulat kérje el, hogy azokat kiadassa s a nagyközönségnek hozzáférhetővé tegye. F ö r k Ernő jelenti, hogy ebben az ügyben már járt az elhalt Petrik lakásán, hol minden le van pecsételve és sem az ö r ö k ö s ö k sem a család ügyvédje a képeket egyelőre nem hajlandók semmiféle célra átengedni, habár csak intézetek részére egy-egy kópia készítéséről volt csak szó, mert Petrik a k i a d á s dolgában egy kiadócéggel szerződést kötött. Lajta, Faragó, Menyhért, Végh és Alpár vál. tagok hozzászólása után választmány felkéri Förk Ernőt, hogy a fényképeknek kiadás céljából való megszerzése érdekében minden lehetőt kövessen el s erről a legközelebbi ülésen jelentést tegyen. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. LIMANOVAI PLAKETT. A választmányi ülés után az O. M. Iparművészeti Társulat biráló-bizottsága tartolt ülést, amelyen a limanovai plakeltre hirdetett szűkebb pályázatot akkép döntötte el, hogy felhívta Berán Lajost pályaműve alapján a végleges minta elkészítésére.

EPITESZETB És LAKBERENDEZES r

TERVEZESET MINDEN STÍLUSBAN VÁLLALJA

MOLNÁR FERENC

MŰVÉSZ

BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-UTCA 6r, III. EM. i

RÁKOS MANÓ SZOBRÁSZ É P Ü L E T - , MENNYF.ZET: É S MŰKŐ-MUNKÁKRA :

B U D A P E S T , VII., B Á L I N T - U . 5. T E L E F O N : 75-60. S Z Á M .

ARANY HÍMZÉSEK,ZÁSZLÓK HÍMZÉSEK, FÜGGÖNYÖK É S CSIPKEMUNKÁK GYÁRTÁSA

KELEMEN ADOLF V.,

BUDAPEST, B Á L V Á N Y - U T C A 22. T E L E F O N 159—80

SZÁM

TEMPLOMI ÉS ANTIK HÍMZÉSEK

A

FELELŐS

SZERKESZTŐ:

GYÖRGYI

Dr. N Á D A I

IV

® ixi A r ; \ /

NAGY IMRE

KÁLMÁN.

A ROVATOKAT

M

® ® ®@® ® ®@® ®® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ®®@® ®® ®

VEZETI:

PÁL.

ULLER TESTVEREK BUDAPEST, VI. KER., DÉVAI-UTCA 21.

S z a k m á j á b a n M a g y a r o r s z á g l e g n a g y o b b é s l e g r é g i b b vegyészeti g y á r a . L e g i o b b m i n ő s é g . L e l k i i s m e r e t e s kiszolgálás. Mindenféle tinta, tus, p e c s é t v i a s z , akvarell, olai é s tempera m ű v é s z f e s t é k e k , b r o n z f e s t é k e k , f o l y é k o n y b r o n z é s í r ó g é p s z a l a g o k az ö s s z e s r e n d s z e r ű í r ó g é p e k h e z é s minden e s z a k m á b a v á g ó m á s k ü l ö n l e g e s s é g e k .

® ® ® ® ® ® ® ® ® ©

g

®

császári é s királyi udvari szállító

virágnagykereskedő ® ®

Magyarország kereskedése

legnagyobb

élővirág-

® ®

Budapest, IV., Fővám-tér ® a központi v á s á r c s a r n o k

átellenében.

® ®

THÉK ENDRE BÚTOR- ZONGORA- É S ÉPÜLET MUNKÁK G Y Á R A R. T.

BUDAPEST, VIII., ÜLLŐI-UT 66. TELEFON : JÓZSEF

3-98.

NAGY VÁLASZTÉK B E L - É S KÜLFÖLDI FÁBÓL KÉSZÍTETT, M Ű V É S Z I E S KIVITELŰ BÚTOROK É S ZONGORÁKBAN, MELYEKÉRT A GYÁR A LEGMESZSZEBBMENŐ JÓTÁLLÁST VÁLLALJA.

HAUSWIRTH ODON díszítőfestő, mázoló budapest,viii. k e r ü l e t , h u n y a d i - u t c a 48 telefon: józsef 23-24

<m)<m)m)<m)m§)<m)(m(m(m)(m)(^ rnxsm^rnxm^

RÁTH G Y Ö R G Y N E K A Z O R S Z Á G O S MAGYAR I P A R M Ű V É S Z E T I T Á R S U L A T NÉHAI E L N Ö K É N E K E M L É K É R E B E C K Ö. F Ü L Ö P MINTÁJA U T Á N K É S Z Ü L T

PLAKETT K A P H A T Ó A T Á R S U L A T BAZÁRJÁBAN, BUDAP E S T , IX. K E R Ü L E T , ÜLLŐI-ÚT 55-37. S Z Á M .

A PLAKETT NAGYSÁGA 85X525 CM. ^ ÁRA BRONZBAN K 8, EZÜSTBEN K 25. HOZZÁVALÓ TOK 2 K-ÉRT KAPHATÓ.

X 1 : r Vi .J

yMiÁ l^íl^J^Mif; r^iwwNvw;^ f: s / A -i!-: l/TTL": • ín/mm >o "

VI A t h e n a e u m irodalmi é s n y o m d a i r é s z v é n y t á r s u l a t . B u d a p e s t , VII., Rákóczl-út 54.