Az intelligens tervezés mozgalom története Intelligens tervezés: az az állítás vagy meggyőződés, mely szerint az univerzumban megfigyelhető fizikai és biológiai rendszerek egy intelligens lény céltudatos tervezése nyomán jöttek létre, nem pedig véletlenül, irányítatlan természeti folyamatok révén. Egy örökzöld téma Kevés olyan izgalmas és jelentőségteljes kérdés létezik, mint az, hogy honnan származnak a földi élőlények. Az élet eredetének problémája szorosan összefügg az emberi lét végső céljának mibenlétével, így az e kérdésre adott válasz minden emberi kultúrában alapvetően meghatározza a benne élők világképét, értékrendjét és szokásait. Mivel az eredet kérdésének ilyen nagy a tétje, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az eltérő vélemények a modern világ szellemi életének küzdőterein is messze sugárzó hőt gerjesztve ütköznek egymással. E tanulmány az intelligens tervezés irányzatának fejlődését, vezető személyiségeit és alapvető érveit mutatja be. Ennek kapcsán kitérek a mozgalom nemzetközi és hazai fogadtatására, és arra, hogy milyen társadalmi viták zajlanak napjainkban az eredetkérdések oktatása körül. A könyv ezt követő részében pedig egy olyan „levélpárbaj” olvasható, amely az Élet és Tudomány folyóirat egyik cikke nyomán bontakozott ki, s amelyben az egyik fél az evolúcióelméletet, a másik pedig az intelligens tervezés elméletét képviseli. Majd a „Csalsz Darwin” címet viselő hosszabb záró tanulmány e levelezés tanulságait összegzi. Változnak az idők, változnak a nézetek Az emberiség története során a legtöbb kultúrában magasabb rendű, szellemi forrásból származtatták a világot, és úgy gondolták, hogy a világ létezésének meghatározott oka és célja van. Az intézményesült istenhívő világvallások tanításai is egyöntetűen úgy tartják, hogy az anyagi valóság egy teremtési folyamat révén jelent meg a létezés mezején. Hosszú évezredeken keresztül világszerte ez az alapvető megközelítés jellemezte a közgondolkodást az anyag és az élet formáinak eredetét illetően. A keresztény teológia kialakulásának évszázadaiban a teológusok különféle észérveket is felsorakoztattak Isten létezése és a teremtés igazolására, és ezen érvek között az élettelen természet és az élővilág feltűnő rendezettsége is szerepelt. A tervezettség argumentumának egyik jellegzetes megfogalmazása William Paley (1743–1805) nevéhez fűződik. Paley a Natural Theology [Természeti teológia] című könyvében1 a híressé vált óra-érvet hozta fel a tervszerűség igazolására. Eszerint, ahogy egy bonyolult óraszerkezet létezése feltételezi egy órásmester létét, ugyanúgy a világ tervezettsége is szükségszerűvé teszi egy tervező elfogadását. Az univerzum tudatos létrehozásának gondolata azonban nem csak vallásos, hanem filozofikus formában is megfogalmazódott már például Szókratész, Platón és Arisztotelész tanításaiban az időszámításunk előtti IV. század Görögországában, hatásuk pedig végigkísérte az európai gondolkodás történetét. A tudomány történetének kezdeti évszázadaiban a világ 1 Az 1802-ben született könyv egy későbbi kiadása: William Paley: Natural Theology; Evidences of the Existence and Attributes of the Deity. Collected from the Appearances of Nature. [Természetes teológia; az Istenség létezésének és tulajdonságainak bizonyítékai.] Lincoln-Rembrandt Publisher, 1986.
tervezettsége még a tudomány művelői számára is evidensnek tűnt. Isaac Newton (1642−1727) például így fogalmazott: „Miképpen formálódhatott az állatok teste oly mesteri módon, s mi célt szolgálnak testrészeik? Vajon a szemet az optikában való jártasság nélkül gondolták ki?” Következésképpen Charles Darwin hosszú teológiai és filozófiai hagyományt tört meg, amikor 1859-ben nyilvánosságra hozta elképzeléseit A fajok eredete című művében.* Darwin magyarázata szerint az élőlények ismert fajai az idők során korábban élt fajokból, fokozatos átalakulások révén alakultak ki a véletlenszerű változások és a természetes szelekció eredményeképpen. Azonban ez a gondolat sem előzmények nélkül született meg. A szerves világ fejlődésének, a fajok egymásból-egymásba való átalakulásának Darwinéhoz hasonló gondolata szórványosan már az eszmetörténet korábbi időszakaiban is megjelent. A fajok eredete írója maga is megnevezett olyan szerzőket, gondolkodókat, akik előrevetítették elméletét, illetve annak egyes elemeit.2 Mivel azonban ő egy racionálisan elképzelhető folyamatot is felvázolt a fajok átalakulására, így a biológiai evolúció elmélete az ő művének megjelenése után került be fokozatosan a köztudatba, majd vált napjainkra világszerte a tananyagok részévé. Darwin elmélete megjelenésétől kezdve élénk viták tárgyát képezte, mivel ellentmondott a monoteista vallások eredetmagyarázatainak. Az elmúlt közel másfél évszázad során azonban az evolúcióelmélet a világ sok részén az élővilág eredetének legismertebb és leginkább elfogadott magyarázatává lépett elő. A világ előre elgondoltságát valló hagyományos szemlélet jószerivel a hivatalos tudomány körein kívül rekedt, mivel a világnézetileg elkötelezett tudományos gondolkodásmód a keletkezéskérdések tekintetében is azokat a magyarázatokat részesíti előnyben, amelyek csak természeti okokra hivatkoznak. A világ teremtettségének, tervezettségének gondolata természetesen nem „halt ki” a darwinizmus térnyerésével. Egyes vallási irányzatok igyekeztek összehangolni a fejlődés gondolatát a tanításaikkal, míg más felekezetek (vagy azok egyes csoportjai) nem fogadták el a fajok átalakulásának elképzelését, és a fejlődéselmélet határozott ellenzőivé váltak. A világ nyugati felén a darwini szemléletmód elterjedése óta jó ideig csak kisebb – főként konzervatív keresztény – csoportok képviselői őrizték meg nyílt szembenállásukat a törzsfejlődés gondolatával szemben, akiket „kreacionisták”-nak, teremtéspártiaknak neveznek. Ugyanakkor az evolucionizmus szemben áll az iszlám, illetve a hinduizmus egyistenhívő irányzatainak hagyományhű értelmezésével is. A konzervatív vallási csoportok mellett az evolúcióelmélet születése óta voltak olyan gondolkodók is – Darwin korai kritikusaitól kezdve – , akik nem vallási meggyőződésük alapján, hanem egyszerűen filozófiai, vagy logikai-tudományos szempontból nem tartották meggyőzőnek a fejlődéselméletet. Az utóbbi évtizedekben jelent meg és erősödött meg fokozatosan egy jól szervezett nemzetközi intellektuális irányzat, amelynek tagjai tudományos megfontolások alapján állítják azt, hogy a darwini elgondolás alapjaiban téves. Akik újrafogalmazták a problémát
** A könyv első kiadásának eredeti címe: On the Origin of Species by means of Natural Selection or the preservation of Favoured Races in the Struggle for Life. [A fajok természetes kiválasztással való eredetéről, avagy a sikeres fajok fennmaradása a létért folyó küzdelemben.] 2 A fajok eredete „nulladik” fejezete: „Történeti vázlat a fajok eredetére vonatkozó nézetek munkánk első megjelenését megelőző fejlődéséről.” Charles Darwin: A fajok eredete. Typotex Elektronikus Kiadó Kft., Budapest, 2000. pp. 1–11.
A vak fejlődéselmélet alternatívájaként használt „intelligens tervezés” (intelligent design) kifejezés már a XIX. század végén is ismert volt. Az oxfordi egyetemen kutató filozófus, F. C. S. Schiller használta az elsők között egy 1897-ben írt esszéjében. 3 (Ő maga a darwinizmus egyik korai támogatója volt, ugyanakkor a vak fejlődéselmélet alternatívájaként jelölte meg az „intelligens tervezést”.) A By Design [Tervezés által] című műben, amely a napjainkban folyó, a tervezettség kérdésével kapcsolatos vita történelmét mutatja be, Larry Witham az intelligens tervezés mozgalom gyökereit az 1950-es és 1960-as években történt biológiai felfedezésekig, magát a mozgalmat pedig az 1970-es évekig vezeti vissza.4 A biokémikusok ezekben az évtizedekben tárták fel a DNS titkát, fedezték fel, hogy a DNS-molekula egy igen összetett információáramlási folyamatban játszik szerepet, amely páratlanul kifinomult nanotechnológiát foglal magába. Az egyik első értelmiségi, aki megfogalmazta e felfedezések jelentőségét, Polányi Mihály magyar származású, világhírű vegyész és filozófus volt, aki 1967-ben felhívta a figyelmet arra, hogy „a gépeket sem fizikailag, sem kémiailag nem lehet leegyszerűsíteni”, s hogy „az élő szervezetekben megfigyelt mechanikus szerkezetek hasonlóképpen egyszerűsíthetetlenek”.5 (Michael Behe biokémikus ezt a gondolatot továbbfejlesztve alkotta meg később az „egyszerűsíthetetlen összetettség” koncepcióját, amelyről lentebb esik szó.) A tervezéselmélet modern megfogalmazását természettudósok és tudományfilozófusok dolgozták ki az elmúlt pár évtized fizikai, csillagászati, információelméleti, biokémiai, genetikai és más társtudományok felfedezéseire alapozva. Az 1980-as évek második felétől kezdve különböző tudományágakkal (biológiával, biokémiával, matematikával, jogtudománnyal) foglalkozó néhány szakember szakított a darwinizmus mindenféle változatával, igazolatlan, sőt téves elméletként értékelve azt. A világ és az élet tudatos eredetét valló alternatív szemlélet az Egyesült Államokból indult ki, és „intelligens tervezés mozgalom”-ként (Intelligent Design Movement, IDM) vált ismertté. Egy olyan értelmiségi mozgalom kelt ezzel életre, amely kétségbe vonja azokat a naturalista, anyagelvű eredetmagyarázatokat, amelyek napjainkban a természettudományos kutatómunkát és az oktatást uralják. Az új irányzat tagjai logikusan levezetett gondolatmenetük alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az élő szervezetek összetettsége és információtartalma a természet értelmes tervezettségére utal. Egyöntetű állításuk szerint a véletlen és a természeti törvények nem alkalmasak minden létező természeti megfigyelésünk megmagyarázására. A tervezés mellett szóló fő érveik az élő szervezetek összetettségének egyes példáin, valószínűségi megfontolásokon6 és a biológiai rendszerekben kódolt információn alapulnak. A világban empirikusan észlelhető egyes bizonyítékok szerintük azt sugallják, hogy a természetben működő rendszerek változatosságára, különösen az egyszerűsíthetetlenül összetett élő szervezetek létére7 a tervezés a jelenleg rendelkezésünkre álló legésszerűbb magyarázat. 3 F. C. S. Schiller: Darwinism and Design Argument. [Darwinizmus és a tervezési érv.] Humanism: Philosophical Essays. New York: The Macmillan Co., 1903. 141 kötet. Az esszé először a Contemporary Review-ban jelent meg 1897-ben. 4 Larry Witham: By Design. [Tervezés által.] Encounter Books, San Francisco, 2003. 5 Michael Polanyi: Life transcending physics and chemistry. [Az élet túlmutat a fizikán és a kémián.] Chemical and Engineering News, 45/35, 1967. augusztus 21. 54-66. old. 6 C. B. Thaxton – W. L. Bradley – R. L. Olsen : Az élet eredetének rejtélye. Harmat Kiadó, Budapest, 1998. 7 Michael J. Behe: Darwin fekete doboza. Harmat Kiadó, Budapest, 2002.
Teljes az egyetértés az ID* csoport tagjai között abban is, hogy a módszertani naturalizmus elve – a természetfölötti tényezők8 automatikus kizárása a magyarázatainkból – nem lehet kötelezően érvényes a tudomány minden területén, különösen nem az eredet kérdésében. Úgy tartják, hogy a közelmúlt egyes tudományos felfedezéseit éppen a tervezettségre való hivatkozás teszi érthetővé. Az irányzat tagjainak véleménye szerint a természetben megvalósuló terv gondolatát tartalmazó elméleteknek a többi elméletnek kijáró esélyeket kellene biztosítani a tudományos életben. Az intelligens tervezés gondolatának létjogosultsága a tudományos megközelítések sorában meglehetősen vitatott napjaikban. Del Ratzsch magyarul is megjelent nyitott szemléletű, tudományfilozófiai témájú könyve részletesen bemutatja a tervszerűséget valló irányzat alapfogalmait, azt, hogy a tudomány története során miért száműzték a természetfeletti terv fogalmát a tudományból, és beszámol e látásmód újbóli bevezetésének napjaikban zajló kísérletéről.9 A tervezettséget hirdető irányzat növekvő népszerűségének egyik oka az, hogy képviselői nem valamely vallás tanításai révén, hanem a megfigyelhető világ tanulmányozása alapján juttatnak el sokakat arra a felismerésre, hogy univerzumunk feltehetően transzcendens eredetű, mert egy felsőbb rendű intelligencia rendezőelveit tükrözi. Az irányzat történetének fő vonulatát, valamint megfogalmazásának csiszolódását részletesen ismerteti Thomas Woodward Doubts about Darwin – A History of Intelligent Design. [Kételyek Darwinnal kapcsolatban – Az intelligens tervezés története] című tudománytörténeti összefoglalása.10 Az élet eredetének rejtélye
** ID: Az „intelligent design” (intelligens tervezés) kifejezés közkeletű rövidítése, amely olykor magyar nyelvű írásokban is ebben a formában bukkan fel. Ugyanakkor a hazai cikkekben alkalmanként találkozhatunk az IT (intelligens tervezés) és az ÉT (értelmes tervezés vagy tervezettség) rövidítésekkel is. 8 A „természetfölötti” kifejezésen az anyagi világ és a természet törvényei fölött álló lényeket, erőket értjük. 9 Del Ratzsch: Miből lesz a tudomány? Rövid bevezetés a tudományfilozófiába. Harmat Kiadó, Budapest, 2002. pp. 127-153. 10 Thomas Woodward: Doubts about Darwin – A History of Intelligent Design. Baker Books, USA, 2003.
Az értelmes tervezettséget valló intellektuális áramlat egyik első jelentős művében három doktori fokozattal rendelkező természettudós az élet eredetének titkát kutatta. C. B. Thaxton kémiai, W. L. Bradley az anyagtudományról szóló, R. L. Olsen pedig geokémiai tárgyú publikációkkal alapozta meg tudományos karrierjét. A korábban evolúciós szemléletű tudósok közösen jelentették meg könyvüket az élet eredetének rejtélyéről, amelyben tudományos alapossággal mutattak rá az élet materiális eredetéről szóló elméletek tagadhatatlan hiányosságaira és az e kérdések megválaszolását célzó laboratóriumi kutatás zsákutcáira.11 Érvelésük szigorúan tudományos és meggyőző erejű. Könyvük 1984-ben jelent meg angolul. Utolsó alfejezete, amely „Az értelmes tervezés hipotézise” címet viseli, bemutatja az irányzat néhány, azóta klasszikussá vált érvét. A szerzők következtetése szerint az információs makromolekulák, a nukleinsavak és proteinek információtároló és -átvivő szerepükből adódóan a kémiai molekulák szokatlan osztályát képviselik. Például a DNS négybetűs és a fehérjék húszbetűs biológiai „ABC-je” két különböző, egymáshoz adott módon viszonyuló nyelvet képviselnek. A sejtekben zajló fehérjetermelődés során fordítási folyamat zajlik e két nyelv között. A szerzők megállapítása szerint csak a különböző nyelvek, az emberi lények által készített hidak, festmények, számítógépes programok és más tudatos alkotások jellemezhetők ilyen specifikus összetettséggel és nagy információtartalommal.
E szembetűnő jellegzetesség hatására arra a következtetésre jutottunk, hogy e molekulák szerkezete az olyan elosztásmintázatok közé sorolható, amelyeket tapasztalataink szerint kizárólag értelmes ok idézhetett elő. Nevezhetjük eretnek gondolatnak, ám e következtetést nem mi erőltettük az adatokra. Arra, hogy a DNS-molekula mögött értelmes ok áll, magából a DNS-molekula különleges szerkezetéből következtettünk.12
11 C. B. Thaxton – W. L. Bradley – R. L. Olsen : Az élet eredetének rejtélye. Harmat Kiadó, Budapest, 1998. 12 Thaxton – Bradley – Olsen .: i.m. 273–274. old.
A szerzők az igazság utáni kutatást egy olyan nyomozáshoz hasonlítják, ahol a detektíveknek azután kell nyomozniuk, hogy egy személy halála természetes, nem tudatosan irányított okból következett be (például végelgyengülés, szervi baj, esetleg véletlen baleset), vagy pedig előre eltervezett öngyilkosság, netán gyilkosság történt. Ha a vizsgálat legelején kijelentené valaki, hogy az esemény kizárólag véletlenszerű (természetes eredetű) lehetett, akkor mások joggal tiltakoznának ez ellen, hiszen az illető így indokolatlanul leszűkítené a lehetséges magyarázatok körét. Napjaink tudományos közéletére azonban valami ilyesféle szűklátókörűség jellemző. Erre mutat rá a könyv előszavában Prof. Dean H. Kenyon, a San Fransisco Állami Egyetem biológiatanára:
Amennyiben a szerzők bírálata érvényesnek bizonyul, felmerül a kérdés, vajon miért nem ismerték fel és tették fel a kérdéseket a terület kutatói? Úgy hiszem, a válasz részben abban rejlik, hogy számos tudományos szakember vonakodna elfogadni a szerzők végkövetkeztetését, vagyis azt, hogy alapvetően valószínűtlen, hogy az anyag és az energia külső beavatkozás nélkül élő rendszerekké szerveződött volna. Meglehet, hogy e tudósok attól tartanak, e következtetés utat nyitna az élet természetfölötti eredetének lehetősége (vagy szükségessége) felé.13
13 Thaxton – Bradley – Olsen.: i.m. Előszó, 11. old.
Kenyon élettörténete önmagában is figyelemre méltó epizódja a tervezési mozgalom krónikájának. Kenyont, mint kutatót hosszú ideje komolyan foglalkoztatták a biológiai eredet kérdései. Az 1960-as évek végétől a 80-as évek kezdetéig ő volt a világ egyik legjelentősebb szakembere a kémiai evolúció témájában. Kollégáival együtt arra próbált magyarázatot találni, hogyan kezdődhetett el a földi élet pusztán természeti folyamatok révén. 1969-ben egy tudóstársával együtt írt egy fontos könyvet az élet eredetéről.14 A hatvanas évek második felétől kezdve abban reménykedtek, hogy ha összegyűjtik különböző empirikus bizonyítékokat, akkor képesek lesznek megfejteni az élet építőkockáinak eredetét. Azonban Kenyonnak komoly problémákkal kellett szembenéznie. Hogy megmagyarázza, hogyan kezdődött az élet, előbb arról kellett volna beszámolnia, honnan jöhettek létre a sejtek alapvető építőkockái, a nagyméretű, összetett fehérjemolekulák. A természetben húsz különböző aminosav vesz részt a hosszú fehérjeláncok felépítésében. Ahogy a betűk egymás utáni sorrendje dönti el, hogy értelmes szavakat kapunk-e, ugyanúgy csak az aminosavak meghatározott sorrendje építi fel a hasznos fehérjéket. Ha az aminosavak rossz sorrendben kapcsolódnának össze, akkor hasznavehetetlen láncok jönnének létre. De vajon mi hozta létre a helyes aminosav-sorrendet, amely meghatározza a fehérjék alakját, és lehetővé teszi a működésüket? Az 1950-es, 60-as évektől kezdve ez a fehérjék szerkezetével kapcsolatos legnagyobb biológiai rejtély. Dean Kenyon könyvében azt feltételezte, hogy az aminosavakat pusztán a kémia törvényei kényszerítették arra, hogy fehérjékké álljanak össze. Ám öt évvel könyve megjelenését követően csendesen kételkedni kezdett saját elméletének igazában. A tanítványai ugyanis olyan ellenérvekkel álltak elő, melyeket nem tudott megválaszolni. Ugyanis azt kérdezték tőle, miként állhattak volna össze az első fehérjék a genetikai útmutatás segítsége nélkül. A mai sejtekben ugyanis az aminosavakat nem az alkotóelemek közötti vonzóerő kapcsolja össze egymással. A fehérjék aminosav-sorrendjét meghatározó információt a sejt DNS molekulája tárolja, a fehérjék termelése pedig egy többlépéses információ-feldolgozó és összeszerelő folyamat révén valósul meg. Minél többet tudott meg Kenyon az aminosavakról és a fehérjékről, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy az aminosavakból hiányzik az a képesség, amellyel önmagukat biológiailag értelmes sorrendbe tudnák szervezni. Így Dean Kenyon a hetvenes évek végén szellemi fordulóponthoz érkezett. Sem a véletlen, sem a kiválasztódás, sem saját önszerveződési elmélete nem magyarázata meg a genetikai információ eredetét. Kenyon úgy találta, hogy a kémiai evolúciós eredetnek még a legegyszerűbb sejt esetén sincs valószínűsége. Ebből kifolyólag határozottan érdekelni kezdett az élet intelligens tervezettségének koncepciója, amely nagyon logikusnak tűnt számára, mivel jól harmonizált a molekuláris biológia új keletű felfedezéseivel. Napjaikban ő a Discovery Institute, az intelligens tervezést támogató tudományos intézet egyik vezető kutatója, az irányzat alternatív oktatásban használatos biológia tankönyvének egyik szerzője.15 14 Dean H. Kenyon – Gary Steinman: Biochemical Predestination. [Biokémiai eleve elrendelés.] McGraw-Hill Book Co., New York, 1969.
15 Percival Davis – Dean H. Kenyon: Of Pandas and People. The Central Question of Biological Origins. [A pandák és az emberek. A biológiai eredet központi kérdése.] Foundation for Thought and Ethics, Haughton, 1993.
Michael Denton beindítja a reakciót
A lassanként formálódó intelligens tervezési mozgalom evolúcióelmélettel szembeni fellépése eltér a kreacionista csoportok felvállalt bibliai állásfoglalásától. A tervezési elméletet vallók nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a Föld extrém módon rövid ideje létezne, nem tagadnak tudományos tényeket, ám kritikusan viszonyulnak az evolúció elméletének gyenge pontjaihoz. Az elmélet hívei szerint az élő organizmusok túlságosan bonyolultak, és valószínűtlenül jól illeszkednek a környezetükhöz, ezért ők az élet keletkezése mögött intelligens tervezést sejtenek. Az időrendi sorrendhez visszatérve Michael Dentonról és könyvéről kell szót ejtenünk. 16 Az Evolution: A Theory in Crisis [Evolúció: egy válságban lévő elmélet] volt 1985-ben az első olyan tudományos szemléletű mű, amely az evolucionizmus alapvető hiányosságait összegezte. Denton agnosztikusként jellemzi magát, vagyis egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem elkötelezett. Könyvének leggyakrabban idézett, lényegi állítása a következő:
Darwin makroevolúciós elméletének két alapvető axiómáját – a természet folytonosságának elképzelését (…) és azt a hitet, hogy az élet minden kialakult formája vak, véletlenszerű folyamat eredménye – 1859 óta egyetlen árva empirikus felfedezés vagy tudományos eredmény sem támasztja alá.17
16 Michael Denton: Evolution: A Theory in Crisis. Bethesda, Md., Adler and Adler, 1986. 17 Denton: i.m. p. 345.
Denton tapasztalati ellenőrzésnek veti alá Darwin makroevolúciós* elméletét. Nyolc fejezetben vizsgálja a különböző tudományterületekről származó információkat: a rendszertan, a homológiák és a kövületek, a feltételezett köztes láncszemek, továbbá a statisztikai analízis képezi vizsgálata tárgyát. Saját szakterületére, a molekuláris biológiára két fejezetet szentel, valamint egyet az élet eredetére, egyet pedig a fehérjék aminosavsorrendjének vizsgálatára. A szerző egyik érve szerint lehetetlen a precízen felépített biomolekulák evolúciója, mivel kémiai szerkezetük legcsekélyebb változásai is csökkentik, vagy teljesen megszüntetik működőképességüket. Az enzimek, amelyek elősegítik, vagy gátolják a sejtekben a kémiai reakciókat, úgy működnek, akár a kulcs a zárban, mert tökéletesen illeszkednek a reakcióban részt vevő (szubsztrát) molekula alakjához. Ha a „zár” alakja továbbfejlődne, akkor ez megkövetelné a „kulcs” formájának egyidejű változását is, hogy a két molekula továbbra is illeszkedjen egymáshoz – ám ez az egyszerre történő, független átalakulás gyakorlatilag lehetetlennek tűnik. Denton szerint nem kétséges, hogy ha ezek a molekuláris megfigyelések ismertek lettek volna Darwin idejében, az hatékony fegyvert adott volna az evolúciós elmélet ellenzői kezébe, és így az organikus evolúció ötlete soha nem terjedt volna el. Érzékletes az a példázat, mellyel Denton egy sejt összetettségét érzékelteti:
Ahhoz, hogy megértsük az élet reális voltát, ahogyan az a molekuláris biológiában elénk tárul, egymilliárdszorosára fel kell nagyítanunk egy sejtet, úgy, hogy húsz kilométeres legyen az átmérője és hasonlítson egy óriási léghajóhoz, amely elég nagy ahhoz, hogy beborítson egy olyan nagyvárost, mint London vagy New York. (…) A sejt felszínén több millió nyílást látnánk, olyanokat, mint egy hatalmas űrhajó fedélzeti nyílásai, amelyek kinyílnak és becsukódnak, hogy lehetővé tegyék az anyagok folyamatos ki- és beáramlását. Ha belépnénk az egyik ilyen nyíláson, a csúcstechnológia és az elképesztő komplexitás világában találnánk magunkat. Végtelen, rendkívül jól megszervezett folyosók és csatornák tárulnának elénk, amelyek a sejt belső felületétől minden irányban elágaznak; némelyik a sejtmagban lévő központi memóriabankhoz vezetne, míg mások a szerelőtelepekhez és a feldolgozóegységekhez vezetnének. (…) A sejt külső területén a sokféle csatorna mentén termékek és nyersanyagok hatalmas választéka haladna szépen elrendezett módon egyik helyről a másikra, a különböző szerelőtelepekre és onnan vissza. Felismernénk, hogy a sejt működéséhez szükséges alkotóelemek közül a legegyszerűbbek – a fehérjemolekulák – meglepő módon a molekuláris gépezet összetett darabjai, amelyek mindegyike mintegy háromezer atomból áll; észrevennénk, hogy ezek rendkívül szervezett háromdimenziós szerkezetben vannak elrendezve. Még inkább elcsodálkoznánk, (…) amikor rádöbbennénk arra, hogy az összes megszerzett fizikai és kémiai ismeretünk ellenére egy ilyen molekuláris gép, azaz egyetlen működő fehérjemolekula létrehozásának feladata jelenleg teljesen meghaladja képességeinket.18 ** Makroevolúció: az evolúció általános elmélete, amely szerint minden létforma közös őstől származik. A „mikroevolúció” kifejezés pedig egy faj kisebb mértékű változására utal. Az ilyen kisebb változások lehetőségét senki nem kérdőjelezi meg, míg a „makroevolúció” léte vitatott. 18 Michael Denton: Evolution: A Theory in Crisis. [Evolúció: egy válságban lévő elmélet.] Bethesda, Md.: Adler and Adler, 1986. pp. 328-329. Az alábbi könyvben található fordítás felhasználásával: Tóth Tibor: Tudomány, hit, világmagyarázat. Focus Kiadó, 2005. pp. 168-169.
Denton mindezek után jogosan teszi fel a kérdést, hogy ez a részleteiben is rendkívül összetett és rendezetten működő szisztéma létrejöhetett-e egy felsőbb értelem befolyása nélkül. Kételyének lényegét az alábbi, többször elismételt kérdése érzékelteti: „léteznek-e bizonyítékok az átmenetekre, vagy legalább elméletileg rekonstruálni lehet-e az elképzelt köztes formák sorozatát”? Végül egy határozott állításban foglalja össze vizsgálatának eredményét: a véletlen mutációkon és a szelekción alapuló folyamatos fejlődés elképzelését a biológia egyetlen területének megfigyelései sem támasztják alá. E megdöbbentő állítás alapján vetődik fel a következő nyilvánvaló kérdés: hogyha ez a helyzet, akkor miért állítja a tudományos világ a nagyközönségnek, hogy Darwin elmélete már nem csak elmélet, hanem tény? Denton könyvének utolsó fejezete szerint a paradigma hatalma teszi láthatatlanná ezeket a problémákat és anomáliákat; vagyis az evolucionista szemlélet uralma olyan erős, hogy az ellenvetések elsikkadnak, vagy el sem hangzanak. A biológus az alábbi szarkasztikus megjegyzéssel zárja könyvét:
Végső soron az evolúció darwini elmélete nem több és nem kevesebb, mint a huszadik század nagy kozmogóniai mítosza. (...) A végső elemzés alapján még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogyan jelennek meg az élet új formái. A „titkok titka” – az újfajta létezők megjelenése a földön – még mindig ugyanolyan talányos, mint amikor Darwin útra kelt a Beagle-ön.19 A vírus elterjed
19 Michael Denton: i.m. pp. 358-359. [Az idézetben szereplő Beagle annak a hajónak a neve, amelyen földkörüli útja során Darwin utazott.]
1987-ben Denton könyvének olvasása Phillip E. Johnson jogász figyelmét is a témára irányította. Denton műve arról győzte meg, hogy a természetes kiválasztás útján működő makroevolúció inkább mitológia, mint tapasztalati megfigyelés. Az evolucionista irodalmak retorikája felkeltette az érdeklődését, és e témakör kutatásába kezdett. Négyévnyi kutatásának eredményeit 1991-ben Darwin on Trial [Darwin próbatétele] címmel publikálta. Johnson – Dentonnal egyetértésben – azt állította, hogy a biológiai és az őslénytani bizonyítékok, valamint más tudományos eredmények nagyon kevés kivétellel inkább cáfolják, mint alátámasztják a makroevolúció darwini történetét és az élet kémiai eredetét. Johnson további állítása szerint a makroevolúcióról szóló kijelentések végső soron a naturalizmus filozófiai előfeltételezéseiben gyökereznek. Végső következtetése mindezek alapján az, hogy az evolucionizmus a modern kultúra központi kozmológiai mítoszaként működik, mint egy eleve igaznak tekintett, vallási jellegű gondolatrendszer központi eleme. Könyve 1993-as kiadásának végére egy utószót illesztett, amelyben megválaszolta Stephen Jay Gould és mások nyomtatásban megjelent kritikáit.20 A kilencvenes években és azt követően Johnson számtalan egyetemi előadást tartott és öt további műben fejtette ki kritikus észrevételeit: Reason in the Balance [Értelem a mérlegen, 1994], Testing Darwinism [A darwinizmus ellenőrzése, 1997], Objections Sustained [Fenntartott ellenérvek, 1998], The Wedge of Truth [Az igazság éke, 2000] és The Right Questions [A helyes kérdések, 2002].21 Johnson mind a hat könyvében amellett érvel, hogy a tudományos bizonyítékok minden területen inkább ellent mondanak a darwini feltételezésnek, mintsem megerősítik azt. Hogyan lehetséges, hogy a tankönyvek mégis „tényként” mutatják be? Johnson szerint ennek oka alapvető filozófiai előfeltevésekben keresendő, főként a „metafizikai naturalizmusban”, amely támogatja, és megkérdőjelezhetetlennek tünteti fel az evolúciós biológiát. A naturalizmust úgy határozta meg, mint az abban való hitet, hogy az univerzum anyagi okok és hatások zárt rendszere, amelyet egyetlen „külső tényező”, így Isten sem befolyásolhat.
A téma berobban a köztudatba
20 Phillip E. Johnson: Darwin on Trial. [] InterVarsity Press, Downers Growe, Illinois, 1993. 21 A könyvek pontos kiadásai adatai megtalálhatók a bibliográfiában.
Denton és Johnson könyvei voltak a tervezettség eszmei áramlatának első kiáltványai. Mégis Michael Behe Darwin fekete doboza című, 1996-os könyve22 irányította a média figyelmét a témára, és tette többé-kevésbé elfogadható tudományos elképzeléssé a tervezési magyarázatot az amerikai, majd a világ nagyközönsége számára. Behe kidolgozott érvelése egy jól körülhatárolható területre fókuszált. Az általa megalkotott „egyszerűsíthetetlen összetettség” (irreducible complexity) fogalma a tervezettségi iskola egyik legerősebb érve, amely valamilyen tervező, teremtő létét látszik alátámasztani. Az egyszerűsíthetetlen összetettség gondolata (nem pont ezzel a kifejezéssel) már magában A fajok eredetében is megjelenik, mint potenciális problémaforrás. Darwin így fogalmazott ezzel kapcsolatban:
Ha be lehetne bizonyítani, hogy létezett olyan bonyolult szerv, amely nem jöhetett létre számos apró, egymást követő módosulás révén, akkor elméletem teljesen megdőlne.23
Michael Behe azzal érvel, hogy a molekuláris biológiában Darwin jó eséllyel elveszítené ezt a „fogadást”. Darwin idejében a sejtek csupán egynemű parányi gömböknek tűntek, mivel elektronmikroszkópok hiányában akkor még nem láttak bele a sejtek belsejébe. A kutatók azóta sok sejten belüli molekuláris „gépezetet” fedeztek fel és írtak le, amelyek rendkívül komplexek. A tudósok napjainkban nem rendelkeznek részletes elképzeléssel arról, hogyan jöhettek volna létre ezek a rendszerek lépésről lépésre, a darwini elképzelés szerint. Behe szerint a nem csökkenthetően komplex molekuláris rendszerek – például a véralvadás folyamata vagy az E. coli baktérium ostorának hajtómotorja – perdöntő érvet szolgáltatnak az élő szervezetek tervezettsége mellett. Azt állítja, hogy ha komolyan vesszük a fentebbi Darwin idézetet, és megvizsgáljuk a molekuláris mechanizmusok utóbbi negyven év folyamán felfedezett, ultrakomplexitású világát, akkor kijelenthetjük, hogy Darwin elmélete a teljes összeomlás állapotában van. Behe nehezen támadható következtése szerint, ahogy egy egérfogó összes alkatrészének egyidőben a helyén kell lennie ahhoz, hogy az teljesítse funkcióját, ugyanúgy egy parányi biokémiai gépezetnek is egy csapásra kellett létrejönnie. Mivel pedig a sejtekben több mint tízezer különféle molekuláris gépezet működik szoros egymásra utaltságban, így az egész sejt előre megtervezettnek tekinthető.
Egy matematikus aggályai Az irányzat további jelentős alakja és a tervezési elmélet egyik vezető ideológusa William Dembski, az irányzathoz csatlakozó fiatalabb tudósnemzedék képviselője. Dembski matematikából és tudományfilozófiából doktorált, majd a Baylor Egyetemen tanított. 199622 Michael J. Behe: Darwin fekete doboza. Harmat Kiadó, Budapest, 2002. 23 Charles Darwin: A fajok eredete. Typotex Elektronikus Kiadó Kft., Budapest, 2000. 158. old.
ban leírt egy formális elemzési folyamatot, amelynek segítségével egy adott tárgyról vagy jelenségről eldönthető, hogy tervezettnek tekinthető-e. „Akkor jöttem erre rá, amikor azt vizsgáltam, hogyan érvelünk a tervezettség mellett. Milyen logikai mozzanatoknak kell megvalósulniuk ahhoz, hogy tervezettségre következtessünk? Megpróbáltam megbízható, empirikus, szigorúan tudományos kritériumokat megállapítani annak eldöntésére, hogy valami ténylegesen tervezett-e. Vizsgáltam a dolog logikáját, és arra jutottam, hogy valószínűtlenségre és specifikusságra, vagyis egy objektív mintára van szükség.”24 Dembski szerint az emberek helyesen állapítják meg az intelligencia közreműködését olyankor, amikor egy nagyon valószínűtlen tárgyat vagy eseményt szemlélnek, amely egy felismerhető mintára hasonlít. Egy ilyen „minta” látható például a dél-dakotai Black Hillsben. A hegyoldalba négy egykori amerikai elnök arcképe van belefaragva: Washington, Jefferson, Roosevelt és Lincoln portréja. Ez a minta valószínűtlen. Amikor erre a Rushmore hegyre nézünk, akkor nem csak egy rendkívül valószínűtlen sziklaképződményt látunk, hanem egy egybeesést egy ismert mintával, ami megbízhatóan utal a szobrok intelligens eredetére. William Dembski kritériumai a tervezettség észlelésére – az alacsony valószínűség és a specifikusság – lényegében az „információ” fogalmával egyenértékűek. Ilyen információ pedig nem csak képekben, számsorokban és írott szövegekben van jelen, hanem az élő sejtekbe kódolva is. Dembski először 1998-ban, a Mere Creation [Merő teremtés] című kötetben hozta nyilvánosságra gondolatait.25 Ez a kiadvány voltaképpen a száznyolcvan tudós részvételével zajlott Mere Creation című konferencia anyaga, melyet Dembski szerkesztett. Az 1996-os konferenciára úgy is tekintenek, mint a tervezési elmélet egységes tudományos mozgalommá szerveződésének első jelentős lépésére.26 (Napjainkban az iskola vezető intézménye a Discovery Institute.) A később megjelent Mere Creation című kötet a háromnapos konferencia tizennyolc előadásának írott változatát tartalmazta. Demski később elvont, technikai módon is bemutatta elképzelését a The Design Inference [A tervezési következtetés, 1998] című írásában, majd könnyebben érthető módon az Intelligent Design [Értelmes tervezés, 1999] és a No Free Lunch [Nincs ingyenebéd, 2002] című könyveiben.27 Az elmélet fogadtatása és hatásai
24 Stephen C. Meyer – W. Peter Allen: Az élet rejtélyének megfejtése. DVD. Equinter Kiadó, 2006. 25 William A Dembski (ed).: Mere Creation: Science, Faith, and Intelligent Design [Merő teremtés: tudomány, hit és intelligens tervezés]. InterVarsity Press, Downers Growe, Illinois, 1998. 26 Thomas Woodward: Doubts about Darwin. A History of Intelligent Design. Baker Books, USA, 2003. p. 252. 27 Részletes adataik megtalálhatók a bibliográfiában.
Az irányzat szülőhazájában a nagyközönség jelentős része pozitívan fogadta az intelligens tervezés szellemiségét. Ehhez tudnunk kell, hogy az amerikai társadalom hagyományosan erőteljesen vallásos, és ez napjainkban sem csökken, sőt erősödni látszik. Egy 2005 júniusában végzett felmérés szerint a megkérdezettek hatvannégy százaléka nem hisz a darwini elméletben. (Egy 1994-ben készült hasonló felmérés során Darwin elméletét még csak negyvenhat százalék vetette el.) 28 Így a társadalomnak ez a része érthető módon szimpátiával fogadta a tervezettség mellett felhozott tudományos érveket. A tudomány képviselői viszont kevésbé lelkesen fogadták a tervezéselmélet színrelépését. Már Phillip Johnson 1991-es, Darwin on Trial könyve is élénk visszhangot keltett evolucionista körökben. A Science folyóirat szerkesztői rövid cikket jelentettek meg Johnson vs. Darwin [Johnson kontra Darwin] címmel,29 amelyben Johnson művét potenciálisan veszélyes könyvnek minősítették. Ugyanebben a számban Eugenie Scott figyelmeztette a tudóstársadalmat, hogy készüljenek fel arra a felfordulásra, amit a könyv eredményezhet, mert a könyv „megzavarhatja az embereket”. A cikk hangvétele a hurrikánokra figyelmeztető időjárásjelentésekhez hasonlít. A figyelemkeltés tekintetében egyébiránt Behe 1996-ban megjelent könyve járt az élen. A „Darwin fekete doboza” megjelenése után több mint száz európai és amerikai napilap, magazin és tudományos folyóirat tudósított arról a kihívásról, amely szokatlan módon megremegtette az evolúciós biológia világát. A New York Timesban30 James Shreeve dícsérte a könyv analógiáit és stílusát, valamint tisztelettel nyilatkozott Behe megközelítéséről, ugyanakkor elhamarkodottnak tekintette a következtetését. Több más szerzőhöz hasonlóan úgy vélekedett, hogy a tudomány majd a jövőben megválaszolja a tisztázatlan kérdéseket az élő szervezetek mikrogépezeteinek eredetével kapcsolatban. Behe több ellenfele pedig azt az alapvető szándékot támadta, hogy a tervezést bárki bevonja a lehetséges tudományos magyarázatok körébe.
28 Az amerikaiak nem hisznek Darwinnak. 2005. július. 14. http://ma.hu/page/cikk/ae/0/125524/1 29 Johnson vs. Darwin. Science, 1991. július. 379. old. 30 James Shreeve: The Design of Life [Az élet terve]. New York Times. 1996. augusztus.
Az évek során számos könyv született az elmélet mellett és ellenében, 31 és olyan szerkesztett kötetek is kiadásra kerültek, melyekben az elmélet támogatói és ellenzői egymás érveire reagálnak.32 33 34 Az intelligens tervezés elméletét mind a mai napig csak egy viszonylag szűk szakmai kisebbség támogatja nyíltan, a tudományos közösségben nem talált széleskörű elfogadásra. Sőt, egyes tudományos fórumok ellenlépéseket tettek, hogy megakadályozzák a tervezési szemlélet előretörését. A Scientific American már 2002-ben „megkongatta a vészharangot” amiatt, hogy egyre erősebb az evolucionizmus kritikája és az alternatív elméletek befolyása az amerikai oktatásban. Az ezt követő években az értelmes tervezettség gondolata még ismertebbé vált, és ezzel együtt egyre erősebbé vált az uralkodó elméletet támogató tudományos elit ellenkezése. Ennek szószólói vallásos, és így a tudomány számára figyelmen kívül hagyható elképzelésként igyekeznek beállítani a tervezéselméletet. Szembeötlő például, hogy a National Geographic 2004-ben megjelent, az evolúcióelméletet védelmező cikke csupán a különböző vallások ortodox követőinek kételyeiről ír. Szót sem ejt az evolúcióelméletet „a saját háza tájékán”, tudományos körökből érő intenzív bírálatokról, miközben a cikk nyilvánvalóan azért íródott, hogy ezek ellenében erősítse a neodarwinizmus státuszát.35 Feltehetően az intelligens tervezés gondolatának fokozódó népszerűsége volt az egyik indítóoka annak is, hogy a Science, az egyik legtekintélyesebb tudományos folyóirat (mintegy védelmi reakcióként) „Az evolúció évé”-nek nyilvánította a 2005-ös évet. Illusztris aláírások gyűjtésével is folyik a küzdelem a szemléletmódok között. Az intelligens tervezés elméletét hirdető Discovery Intézet 2006 februárjában hozta nyilvánosságra annak az ötszáz doktori fokozattal rendelkező tudósnak a nevét, akik közösen úgy foglaltak állást, hogy „szkeptikusak vagyunk azokkal az állításokkal kapcsolatban, melyek szerint a véletlen mutáció és a természetes kiválasztódás magyarázatot ad az élet komplexitására.”. Ellenlépésként az evolúcióelmélet védelmezői gyors internetes aláírásgyűjtésbe kezdtek, és néhány nap múlva hétezer szignót tartalmazó listát tettek közzé (közülük négyezren rendelkeztek doktori fokozattal).
31 Egy részüknek a kiadási adatai megtalálhatók e könyv irodalomjegyzékében. 32 Michael J. Behe – William A. Dembski – Stephen C. Meyer.: Science and Evidence for Design in the Universe [A tudomány és a tervezettség bizonyítékai a világegyetemben]. Ignatius Press, San Fransisco, 2000. 33 Robert T. Pennock, ed.: Intelligent Design Creationism and Its Critics: Philosophical, Theological, and Scientific Perspectives. [Intelligens tervezés kreacionizmus és kritikája: filozófiai, teológiai és tudományos megközelítés.] MIT Press, Cambridge, 2001. 34 Michael J. Behe (et al.): Intelligent Design? [Értelmes tervezés?]. Natural History Magazine. 2002. április. 35 David Quammen: Tévedett-e Darwin? National Geographic, 2004. november, 46. old.
Hatvanhét ország akadémiái csatlakoztak ahhoz az állásfoglaláshoz, melyet a Royal Society adott ki 2006 áprilisában az evolúcióról, a kreacionizmusról és az értelmes tervezettség elméletéről. Ebben azt rótták fel a tervezéselméletet képviselőknek, hogy „erősen válogatva kezelik” az evolúcióelmélet támogatására felhozott bizonyítékokat (bár a nyilatkozat egyetlen „figyelmen kívül hagyott” megfigyelést sem nevez meg konkrétan). Az állásfoglalás szerint az evolúció elméletét „tudományos bizonyítékok súlya” támogatja, míg az értelmes tervezettség teóriáját nem − ám itt sem esik szó arról, hogy a nyilatkozat megfogalmazói szerint vajon mely bizonyítékok támogatják jobban a fejlődéselméletet, mint a tervezettséget. Mivel a nyilatkozat jóformán nélkülözi a mérlegre tehető szakmai érveket, így leginkább tekintélyelvű kinyilatkoztatásnak tekinthető. Az ellenérzések dacára annyi bizonyos, hogy színvonalas kiadványaik és hatékony kommunikációjuk révén az új irányzat képviselői az evolúcióelmélet gyenge pontjaira irányították a tudományos világ és a nagyközönség figyelmét, aminek hatására évről évre élénkebb, nyilvános vita bontakozott ki a neodarwinizmus státuszáról és az oktatási rendszerben játszott szerepéről. Az intelligens tervezési iskola érvelési módja érzékelhető hatást váltott ki a világ intellektuális életében. Ennek egyik emblematikus, a világsajtó által is felkapott eseménye, hogy Antony Flew, a világhírű oxfordi filozófiaprofesszor, aki az ateista filozófia propagálásával vált világhírűvé, nyolcvanegy éves korában – főként az új tervezési érvek hatására – elfogadta egy természetfeletti lény létezését:
Azt hiszem, azok a leghatásosabb érvek Isten léte mellett, amelyeket a legújabb tudományos felfedezések támasztanak alá. Azt gondolom, az intelligens tervezésre utaló érvek sokkal erőteljesebbek, mint amikor először találkoztam velük.36 Kié legyen a katedra? A fajok megjelenéséről szóló vita messze túlnőtt egy tudományos, vagy elvont filozófiai dialógus keretein, és a szélesebb közönség figyelmét is felkeltő társadalmi kérdéseket vetett fel Amerikában, és lassanként más országokban is. Az eredetkérdések körüli nézetkülönbségek politikai színezetet is kaptak, mivel a vallási értékek mellett elkötelezett politikai erők érthetően nagyobb szimpátiával viseltetnek a tervezéselmélet iránt, mint riválisaik. Emiatt viszont néhányan úgy tekintenek a tervezési mozgalomra is, mint a konzervatív politikai irányzat „mellékhajójára”. (Úgy tűnik, minden kérdés, ami sok embert érint, elkerülhetetlenül politikai tényezővé is válik.) A Campaign to Defend the Constitution [Alkotmányvédő Kampány] elnevezésű szervezet például az intelligens tervezés gondolatának előretörése láttán 2005 novemberében bejelentette: 200 ezer dollárt áldoz egy internetes hadjáratra, amellyel vissza akarja verni a „vallásos jobboldal által az amerikai demokrácia ellen intézett fenyegetést”.37 Az indulatok leginkább az oktatás kérdései körül dúlnak. Amerika alkotmánya szerint ugyanis a vallásnak nem szabad szerepet kapnia a közoktatásban. Akik szerint a tervezési gondolat „túl vallási”, azok szeretnék távol tartani ezt az iskoláktól, míg a tervezéselmélet támogatói 36 Dr. Gary Habermas: Atheist Becomes Theist. Exclusive Interview with Former Atheist Antony Flew [Az ateista istenhívővé válik. Exkluzív interjú Antony Flew-val, a volt ateistával]. Az interjú szövege ezen a címen is olvasható: http://www.biola.edu/antonyflew/index.cfm. 37 Intelligens tervezés. Az amerikaiak fele nem hisz Darwinnak. hvg.hu. 2005. november 26.
szerint igazságtalan dolog meg sem említeni a biológiaórákon az igazolatlan evolúcióelmélet kritikáját és tudományosan is elfogadható alternatíváját. Mi sem jelzi jobban az evolúcióról szóló viták társadalmivá szélesedését, hogy az ügyben maga George Bush is véleményt nyilvánított. Az amerikai elnök 2005 augusztusának elején azt nyilatkozta újságíróknak az evolúció és az intelligens tervezés kapcsán, hogy mindkét oldal álláspontját meg kellene tanítani az egyetemeken, hogy a hallgatók megértsék, miről folyik a vita. „Ha azt kérdezik tőlem, vajon szembesíteni kell-e az embereket az eltérő gondolatokkal, akkor a válaszom az, hogy igen.” A témával kapcsolatban a doveri per kapta eddig a legnagyobb figyelmet a nemzetközi sajtóban. A pennsylvaniai Dover iskolai körzetben azt tervezték, hogy a kilencedik osztályos biológia tantervben szerepeljen az intelligens tervezés elmélete is. A helyi oktatási bizottság úgy látta, hogy mivel Darwin teóriája csupán egy elmélet, így nem tekinthető ténynek. Azonban 2004 decemberében tizenegy szülő két társadalmi szervezettel összefogva bírósági keresetet adott be e döntéssel szemben. A tárgyalás 2005 szeptemberében kezdődött, majd decemberében született ítélet. Eszerint az evolúcióelméletet, bár hiányos, nem szabad rossz színben feltüntetni, az intelligens tervezés gondolatát pedig nem szabad oktatni Doverben. Maga az ítélet újabb vitahullámot indított el, és a tervezéselméletet támogató tudósok külön könyvben összegezték a Jones bíró érvelésével szembeni kifogásaikat. 38 Álláspontjuk szerint bírói határozattal nem lehet semmissé tenni, hogy számos földi jelenség az értelem jeleit viseli magán, ami szükségszerűvé teszi egy tervező létezését.39 Az ítéletet Dr. John West, a Discovery Intézet egyik vezetője úgy értékelte, hogy egy aktivista bíró próbálkozása annak érdekében, hogy megakadályozza egy tudományos elképzelés elterjedését, és hogy kormányzati cenzúra segítségével állja útját a darwini fejlődéselmélet bírálatának, ahelyett, hogy utat engedne a nyilvános vitának.40 Az evolúcióról szóló nézetkülönbségeknek tehát elválaszthatatlan kísérőjelensége az eredetkérdések oktatását érintő, széleskörű társadalmi és pedagógiai vita. Amerikában az oktatási bizottságok változó összetétele és döntéseik ingadozásai miatt azt mondhatjuk, hogy a helyzet „percről percre” változik. Doverrel szemben például Kansas, Minnesota, Új-Mexikó és Ohió államban hozzájárultak az intelligens tervezés elmélet oktatásához.41 Tizenkilenc amerikai szövetségi államban kerültek döntési helyzetbe az illetékesek: ennyi helyen várhatók újabb határozatok a közeljövőben az eredetmagyarázatok iskolai elbírálásáról. A „spontán evolúció, avagy tervezettség” problémája egyébként az amerikai felsőoktatási intézményeket sem hagyta érintetlenül. A tekintélyes Nature folyóirat 2005. április 28-i száma hosszú cikkben foglalkozott az intelligens tervezés elméletének egyre kevésbé figyelmen kívül hagyható terjedésével az amerikai egyetemeken.42A cikk szerint az értelmes tervezés irányzata kicsi, de egyre növekvő erő az egyetemek életében. Megtudhatjuk, hogy 1999 óta 38 David K. Dewolf – John G. West – Casey Luskin – Jonathan Witt: Traipsing Into Evolution: Intelligent Design and the Kitzmiller vs. Dover Decision [Kóborlás az evolúcióban: intelligens tervezés és a Kitzmiller kontra Dover ítélet]. Discovery Institute, 2006. 39 Munk Veronika: Nem oktatható, hogy Isten vagy ufó teremtette a világot. www.index.hu. 2005. december 21. 40 Dover Intelligent Design Decision Criticized as a Futile Attempt to Censor Science Education . www.discovery.org 41 Kansas: az Intelligens Terv is része a tananyagnak. www.nethirlap.hu. 2005. november 10. 42 Brumfiel, Geoff: Intelligent Design: Who has design on your students’ minds? [Kinek van terve a diákjaid elméjével?]. Nature, 2005. április 28. 1062-1065. old.
Amerika felsőoktatási intézményiben húsz klub létesült Intelligent Design and Evolution Awareness (IDEA, Intelligens Tervezés és Evolúciós Tudatosság) néven. A cikk „ragadósnak” nevezi az új elméletet, melyről néhány egyetemi oktató tanrendi előadássorozatot is tervez (az egyik egyetemen végzett felmérés szerint a hallgatók 75%-a érdeklődne egy ilyen kurzus iránt). Amerikán kívül Angliában szintén viszonylag nagy az evolúcióelméletet elutasítók száma. Egy közvéleménykutatás szerint kevesebb, mint a lakosság fele fogadja el az élet fejlődésének materialista elméletét. Továbbá a megkérdezettek negyven százaléka szerint a kreacionizmust vagy az intelligens tervezést is tanítani kellene az órákon. Több iskola is bejelentette, hogy a közeljövőben mindkét elméletnek teret szeretne engedni. Az ötlet ellenzői viszont azt akarják, hogy törvényileg tiltsák ki a nem evolucionista nézeteket az iskolákból; a brit pedagógusok egyesülete azonban ezt elutasította. A Guardian beszámolója szerint a szigetországban 59 iskola szerezte be az intelligens tervezésről szóló oktatási anyagokat, amelyek egy amerikai alapítványtól származnak. Ez a magas fokú érdeklődés még a brit kormány tagjait is meglepte.43 Az angol egyetemeken is egyre több hallgató kételkedik az evolúciós elméletben,44 és egy kutatás szerint már tizennégy egyetemi tanár vallja magát az értelmes tervezés elmélet hívének.45 Németországban – egy ezer fős mintán végzett felmérés szerint – az emberek 29 százaléka nem fogadja el az evolúció elméletét. A Die Zeit Wissen magazin felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezési irányzat egyre több követőre talál Németországban is.46 47
43 Lenyomja Darwint a brit iskolákban a teremtés. Origo. 2006. november 27. 44 Egyre kevesebb brit egyetemista hisz Darwinnak. Origo. 2006. február 21. 45 Mondj nemet az értelmes tervezésre. www.index.hu 2006. június 22. 46 Német hitvilág. Hogy is van a világ teremtése? www.hvg.hu 2005. december 21. 47 A németek fele hisz az intelligens tervezésben. www.multkor.hu. 2005. december 22.
Oroszországban egy szentpétervári középiskolás leány, Marija Schreiber és apja beperelte az Oroszországi Föderáció oktatásügyi minisztériumát, azt kifogásolva, hogy a tananyagban Darwin elméletét, mint egyedüli helyeset oktatják, és ezzel megfosztják a lányt attól a jogától, hogy megválassza világnézetét. Az orosz ortodox egyház álláspontja szerint a darwinizmust, amely hosszú időn keresztül az ateista ideológia eleme volt, nem szabad úgy tanítani az iskolákban, mint a világ és az ember eredetének alternatíva nélküli, egyetlen tudományos hipotézisét. Természetesen ezt az elméletet is jogos tanítani, de nem úgy, mint az élővilág keletkezésének egyetlen tudományos magyarázatát.48 Szerbiából, Lengyelországból49 és Olaszországból50 is érkeznek hírek időről időre a magyar sajtóba az evolúciós gondolat megkérdőjelezéséről. A tervezéselmélet európai megjelenésében jelentős eseménynek számít a 2005. október 2223-án Prágában megrendezett konferencia: „Darwin és a tervezés – a 21. század tudományának kihívása”.51 A mozgalom világszerte ismert képviselői ez alkalommal fejtették ki először nézeteiket Közép-Kelet-Európában. Az eseménynek 18 országból mintegy 600-700 fős hallgatósága volt, köztük a magyarországi Értelmes Tervezettség Mozgalom tagjai. A konferencia programfüzete így írta le a rendezvény küldetését: „Darwin ideje óta a tudósok többsége elutasítja a természetben megnyilatkozó tervezettség gondolatát, ám a 21. században új tudományos felfedezései nyomán a tények újravizsgálására kényszerülünk: a tervezettség elmélete újraéledt. E nemzetközi tudományos konferencia célja, hogy áttekintse az értelmes tervezettség bizonyítékait, szemügyre véve a csillagászat, a fizika, a matematika, a biokémia, a biológia, a genetika és a paleontológia kutatási eredményeit. Elérkezett egy újfajta szemléletmód ideje.” A konferencia előadói szakképzett tudósok voltak. Dr. Stephen C. Meyer a cambridge-i egyetemen végezte tanulmányait, doktorátusát tudománytörténetből és tudományfilozófiából szerezte. Két könyv társszerzője, számtalan tanulmánya és cikke jelent meg. Jelenleg a Discovery Institute „Tudományos és kulturális központjának” az igazgatója. Dr. Jonathan Wells egyik doktori fokozatát molekuláris- és sejtbiológiából szerezte a Kaliforniai Egyetemen, a másikat pedig vallástörténetből a Yale Egyetemen. Legismertebb műve, „Az evolúció ikonjai”, amely többek között cseh nyelven is megjelent. Dr. Charles Thaxton fizikai kémiából doktorált az Iowa Állami Egyetemen. Tanulmányokat folytatott a Harward Egyetemen, számtalan amerikai és európai egyetem vendégelőadója. Társszerzője a magyarra is lefordított „Az élet eredetének rejtélye” c. könyvnek. Dr. David Berlinski molekuláris biológiát, filozófiát és matematikát tanult a Princeton és a Columbia Egyetemen. Több könyv és számtalan tanulmány szerzője. Dr. John Lennox matematikus és író. Matematikát és filozófiát tanít az oxfordi Green College-ban, több egyetem vendégtanára. Az előadások után referátumok következtek, két európai kutató, a Szlovákiából érkezett Dr. Dalibor Krupa fizikus, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja és a holland Dr. Cees Dekker biológus, a holland Delfti Egyetem professzora fejtették ki nézeteiket az elhangzottakkal 48 Kulcsár István: A darwinizmus az orosz iskolákban is feltételes módba kerülhet. Kossuth Rádió. 2006. október 31.
49 Lengyel miniszterhelyettes hazugságnak tartja a darwini elméletet. www.index.hu. 2006. október 14. 50 Sárközy Júlia: Evolúció helyett teremtés? Nem tanítanák Darwin elméletét az új olasz oktatási program szerint. www.mho.hu. 2004. április 30. 51 www.darwinanddesign.org
kapcsolatban. Október 23-án délután fórum-beszélgetésre került sor az előadók és a mélyebben érdeklődő hallgatók között. Az evolúcióelmélet és riválisai közötti küzdelem tehát nem lanyhult az elmúlt évtizedekben, sőt világszerte erősödni látszik. A huszadik század az evolúció elméletének látványos térnyeréséről szólt. A huszonegyedik század kezdetén azonban a biológiai eredet kérdése ismét intenzív tudományos és társadalmi viták tárgyává vált, amelyek végkimenetelét pillanatnyilag nehéz megjósolni. Folytatás: Az intelligens tervezettség magyarországi története
