OKTATÁSINFORMATIKA A szakdolgozatom témájáról azt hiszem már az első szemeszter befejezése előtt döntöttem. Mindenképpen a tanfolyam előadásainak anyagát felhasználva, egy bemutató előadást szerettem volna elkészíteni, mely a számítástechnikai alapfogalmakat és az operációs rendszereket mutatná be. A későbbi előadások hallgatása során kapott új információk megerősítettek ebben a szándékomban, de már egy átfogóbb bemutatóanyagon gondolkoztam. A multimédia és az internet lehetőségeinek megismerése, valamint az oktatás informatika mint egy új szakterület megismerése segítette végleges döntésemet, miszerint más témában ugyan, de egy rendhagyó honlapot készítek. A dolgozatom elméleti alapját az előadásokon kapott nagy mennyiségű, az idő rövidségéhez képest igen alapos új információk és ismeretek, valamint a hatalmas mennyiségű "önerős-gyűjtésű" ismeretanyag képezte, melyet ennek a 18 hónapos, soksok témát érintő képzésnek köszönhetően, rendszerezni próbáltam. Ebben a rendszerezési törekvésben egyik motiváló tényező volt az is, hogy a több éves önképzés során összegyűlt nagy mennyiségű passzív információ és tapasztalat segített abban, hogy könnyebben értelmezhessem az új információkat. A rendszerezési folyamat következménye, hogy bizonyos témák, témacsoportok érthetőbbek lettek, az összefüggések megismerése révén néhány igen fontos felismeréshez is eljutottam. Az információs társadalom kialakulása... Az 1950 -es években, elsősorban a tudománnyal foglalkozók körében erősödött az a meggyőződés, hogy az emberiség, eddig felhalmozódott és gyorsuló ütemben növekvő, tudáskészletének áttekintéséhez és hasznosításához az eddigieknél jóval hatékonyabb információkezelő technikákra van szükség. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre komplexebbé és bonyolultabbá váló, ugyanakkor egységesülő világ folyamatainak ellenőrzése és szabályozása, továbbá az, hogy a szükséges döntések a kellő időben történjenek, új kommunikációs rendszerek kialakítását követeli meg. Az első mesterséges hold fellövése, majd az első szovjet űrhajós űrrepülése, az amerikaiakat olyan fejlesztési program beindítására kényszerítette, amely az elkövetkező évtizedekben létrehozta ezt a bámulatosan teljesítőképes eszköz- és lehetőségrendszert. Az informatika és a számítástechnika fejlődése, ill. hatalmas méretű elterjedése kapcsán a társadalmak is átalakulóban vannak. Ez az óriási átalakulás egy sajátos információs környezetet hozott létre, melyet nevezhetünk akár "információs társadalomnak" is. A kommunikáció forradalma... Ebben az információs társadalomban óriási jelentőséggel bír az elektronikus kommunikáció új formája az Internet, amely nem más, mint világméretekben összekapcsolt hálózatok rendszere, azaz hálózatok hálózata. Az oktatási intézmények ma már gyakran egyfajta értékmérőként említik az informatika, és a számítástechnika oktatását, ha magukat kell jellemezniük. Ezen a téren talán csak a nyelvoktatás súlya mérhető össze vele. "Világhálózat", ez annyit jelent, hogy a világ bármely pontján lévő számítógépet, ill. az azon lévő adato(ka)t úgy kezelhetjük, mintha az a saját számítógépünkön volna, csak egy kicsit lassabban érhetjük el. Az Internet lehetővé teszi, hogy különböző vállalatok, intézmények, cégek szolgáltatásairól tájékozódhassunk. Bejuthatunk könyvtárakba. Tudományos, kulturális és ismeretterjesztő adatbázisokban böngészgethetünk. Könyvet, újságot olvashatunk, de még rádiót is hallgathatunk. Lényegében akármilyen adatot elérhetünk a föl bármely pontjáról. Többnyire a kérdés nem is az, hogy megtalálunk-e valamit, hanem sokkal
inkább az, hogy hol és hányszor ! Tehát az alapvető problémát a túlságosan szabad információáramlás és hozzáférés okozza. Az Internet egyik legismertebb és talán a legkedveltebb szolgáltatása az E-Mail, azaz az elektronikus levelezés. Az információ szerzés egyik módja az ún. FTP ( File Transfer Protokoll ), amely állományok, programok letöltését saját gépünkre, ill. Internetre küldését saját gépünkről képes megoldani. Az Internet alkalmas arra is, hogy az eszközfeltételek megléte esetén, ún. konferencia jellegű kapcsolatokat hozzunk létre a Föld különböző pontjain lévő felhasználók között. Az adatgyűjtés, információszerzés, ill. adat- és információközlés elsődlegesen az ún. World Wide Web oldalakon történik. A World Wide Web az Internet legdinamikusabban fejlődő része, ami tulajdonképpen "hypermédia-rendszerben" köti össze a különböző helyeken található szöveges dokumentumokat, képeket, hangokat, videoklippeket. A különböző intézmények, társaságok, cégek a szolgáltatásaik, termékeik bemutatására szerkesztik meg a Weblapjaikat és teszik fel az Internetre. Ezt természetesen a magánszemélyek is megtehetik, csak a célok nem feltétlenül ugyan azok. World Wide Web Eredetileg ugyan fizikusok számára készítették ezt az eszközt, de mára már a WEB, a virtuális, multimédiás világ sétáló-utcája lett. Érdekes emberekkel találkozhatunk, iskolák kínálják a tudást, múzeumokba, könyv- és képtárakba látogathatunk, vagy akár vacsora megrendelést adhatunk fel. Megadhatunk bármilyen témát, szinte biztos, hogy valamilyen WebSite már készült róla. Egyre többen készítik el saját WEB -lapjukat. A WEB hatalmas népszerűségének több oka is lehet, de kettő mindenképpen említést érdemel. Egyrészt nagyon egyszerű a használata, hiszen a képernyőn felkínált lehetőségekből választva lehet barangolni. Másrészt pedig az ún. hipermédia kapcsolatok teszik különlegessé a WEB -et. Ha pld. éppen Anglia földjén barangolunk és egy londoni, vagy éppen egy liverpooli nevezetességre vagyunk kíváncsiak, csak rá kell klikkelni az erre vonatkozó "link" -re és máris a Towerben járunk, vagy éppen a Beatles együttes valamelyik tagjának szülőházát tekinthetjük meg. Mintha egy lexikonban keresgélnénk, ahol a meghatározásokhoz utalások vannak beszúrva, amihez lapozva további információhoz juthatunk. A hipermédia utalások pontosan ennek az ún. böngésző olvasásnak felelnek meg. Ez a világot átfogó, sőt egyre inkább behálózó kommunikációs rendszer, a WEB -en keresztül, egy új, izgalmas és érdekes bemutatkozási formát teremtett. Egymástól távol élő emberek ismerhetik meg egymás véleményét, gondolatait, gondolkodásmódját anélkül, hogy valaha is találkoztak volna egymással. Ideális esetet feltételezve, ezek a bemutatkozó WEB -lapok nyílt, emberi kapcsolatok teremtésére is képesek. Ha feltételezhető egyfajta információs társadalom kialakulása, akkor annak is meg van a reális esélye, hogy ez az új típusú, nyitott társadalmi forma, pozitív irányban képes befolyásolni az emberek egymáshoz való viszonyát. A fentiek egyfajta igényt is megfogalmaznak, azaz szerintem egy számítógépet használni akaró embernek szüksége van alapvető informatikai és számítástechnikai ismeretekre. Másrészt a fejlett ipari hatalmak országaiban ma már minimális követelmény az ECDL, azaz a számítógép kezelői ismeretek megléte. Sőt ezekben az országokban a legtöbb munkaadó, alkalmazási feltételként követeli ezt meg. Ha esetleg Magyarország is teljes jogú tagja lesz az Uniónak, gondolom itt sem lehet majd másképpen. Ebből következően, de mindezektől függetlenül is, fontos ambicionálnia magát mindenkinek arra, hogy gyarapítsa ismereteit. Informatika... Az információ és a technika szavakból képzett műszó az Informatika. Egy ún. gyűjtőfogalom, amely számos szaktudománynak az információ előállításához, kezeléséhez, továbbításához kapcsolódó technológiai területeit öleli fel, különösen a számítógépek, a digitális elektronika és a hírközlés vonatkozásában. A mindennapi
gyakorlatunkban meg növekedett az információ társadalmi szerepe, valamint felértékelődött az információ megszerzésének képessége. Fontos érdekünk, hogy időben hozzájussunk az életvitelünk alakításához szükséges információkhoz, továbbá tudnunk kell ezen információkat a céljainknak megfelelően feldolgozni és alkalmazni. Ehhez el kell sajátítanunk a megfelelő információszerzési, feldolgozási és átadási technikákat, valamint az információkezelés jogi és etikai szabályait. E rohamosan fejlődő, nagyon gyorsan változó területen nagymértékű az ismeretek amortizálódása, elavulása. Ezért különösen fontos, hogy elemi szükségletünkké váljon az informatikai ismeretek folyamatos megújítása. Az utóbbi évtizedekben zajló "információs forradalom" sokak szerint ún. "információs társadalmakká" formálja át a meglévő, működő társadalmakat. Ezt bizonyítja az is, hogy az elektronikus adatkezelő eszközök fejlődésének hatására kibővült az ember módszerés eszköztára. Ezen új eszközök egyike a számítógép, amit rendkívüli sokoldalúsága kiemel a többi eszköz közül. A számítógép önmagában is, de főképpen hálózatra kapcsolva újszerű probléma-megoldási lehetőségeket biztosít. Az idevágó ismereteket foglalja össze az informatika, a számítástechnika tudománya. A számítástechnikát pedig napjainkra egyre inkább az alapműveltség részének kell tekintenünk. A fent leírtak analógiájaként az oktatás informatika is gyűjtőfogalom. Az oktatás informatika célja, feladata, hogy a tantervi követelményeket az informatika és számítástechnika eszközeivel, módszereivel, kreatív alkalmazásával segítse elő. Ez az informatikának, számítástechnikának, az oktatásban és az oktatási intézmény működtetésében való alkalmazását jelenti. Feladata továbbá, hogy az elméleti és gyakorlati oktatáshoz szükséges jegyzetek, tananyagok elkészítéséhez, bemutatásához segítséget nyújtson a számítástechnika sokoldalú lehetőségeinek aktív felhasználásával.
Információ és az oktatás... A telekommunikáció és a számítástechnika rohamos fejlődése, valamint a két terület összekapcsolódásából adódó új kommunikációs, illetve információ-hozzáférési lehetőségek jelentősen – talán alapvetően – megváltoztatják életünk számos területét. Így az oktatásban is beindultak bizonyos a reformfolyamatok. Különösen mélyreható változások várhatók az oktatás, a tanulás, a képzés és továbbképzés területén. Sokan gondolják úgy, hogy az új technológiák felhasználásában rejlő lehetőségek komoly kihívást jelentenek az oktatás tradicionális rendszere és megszokott módszerei számára. Véleményem szerint a kihívás abban rejlik, hogy az új technikát, technológiát, valamint az új módszereket tudjuk e megfelelően értelmezni, de főképpen alkalmazni, hiszen nem az eddigi módszerek felváltásáról van szó, éppen ellenkezőleg azok megtartásáról, megújításáról oly módon, hogy az új módszereket integrálni kell a rendszerbe. Ehhez nagy segítséget jelent, ha tudjuk honnan erednek és hogyan alakultak ki azok az eszközök, amelyek ezeket a gyors változásokat létrehozzák ? Ezekről az eszközökről röviden néhány szóban... •
Multimédia... - A multimédia rendszerek vizuális, ill. auditív média-elemek számítógépes integrációját és számítógép által vezérelt prezentációját, bemutatását teszik lehetővé. A multimédia programok, ill. alkalmazások használata során lehetőség van arra, hogy a felhasználó párbeszédet folytasson a rendszerrel, befolyásolja annak működését, felidézzen tartalmakat (interaktivitás). Az ilyen digitalizált információkat szolgáltathatja háttértár, CD-ROM, ill. valamilyen hálózati kapcsolat. A vizuális hatásokat képernyő, kivetítő, ill. projektor jelenítheti meg. A különböző hangok pedig hagyományos fülhallgatókon, ill. hangszórókon keresztül jut el számítógép használójához. 1968 tavaszán emlékezetes esemény színhelye volt a kaliforniai San Franciscoban megrendezett számítástechnikai konferencia. Douglas Engelbart és munkatársai az interaktív számítógép-használat és a képernyőn történő multimédia
prezentáció ( bemutató ) lehetőségének bemutatásával kápráztatták el a nagyszámú, szakemberekből álló közönséget. Engelbart többek között ekkor mutatta be az "egér" használatát, amely az ember és a számítógép kapcsolatában új, vizuális szimbólumokkal operáló, impulzív módját vetítette előre. A multimédia gyűjtőnévvel összefoglalt jelenség az információs társadalom egyik fő ígéretét jelenti, és érdekes perspektívát nyit az oktatásban történő felhasználása. •
•
•
hipertext... - A hipertext fogalom értelmezése során a hagyományos szöveg jellemzőiből célszerű kiindulnunk. Az általános, hagyományos szövegre jellemző a rendezettség, a szövegelemeknek egy bizonyos elfogadott sorrendje. Van eleje, közepe és vége, kezdete és befejezése. Ugyanez vonatkozik a hangszalagokra és filmekre is, amelyeknél még nyilvánvalóbb az egyes elemek közötti kapcsolat, hiszen, ha a meghatározott tagolási sorrendtől eltérően akarunk egyes részeket meghallgatni, vagy megtekinteni, az csak időigényes előre-hátra tekeréssel valósítható meg. A hagyományos szöveg, az olvasótól, az értelmezőtől, a szerző által kialakított sorrendnek megfelelő olvasást tételez fel. Bár szerkezete lábjegyzetekkel, hivatkozásokkal, megjegyzésekkel és egyéb kiegészítő részekkel oldható, ez nem változtat a szerkesztés és befogadás alapvető rendjén. A hipertext kifejezés a számítógép monitorán megjelenő, különlegesen szervezett szöveget jelenti. Ami a képernyőn megjelenik, az csupán egy elsődleges szöveg, amely mögött különböző szövegek és szövegelemek komplex hálózata rejlik. A hipertext dokumentum ugyanis formailag nem homogén. Egyes szövegrészek más színnel kiemelve ( érzékeny, ún. "link", azaz kapcsolati pontok ) jelennek meg. Ha ezeket az ún. érzékeny pontokat - linkeket - aktiváljuk, akkor a mögöttes utasításnak megfelelően újabb szöveg, vagy dokumentum jelenik meg a képernyőn, amelyről az előzőekben vázolt módon haladhatunk tovább. Az elsődleges szöveg nem más tehát, mint bejárat egy végtelen információ halmazba, amelynek bejárása során folyamatosan lehetőségünk nyílik arra, hogy eldöntsük, merre akarunk továbbhaladni. Így a hipertext alapon kialakított információs rendszerben határtalan a tematikai és szekvenciális választási lehetőségek köre a számítógépet használó érdeklődésének és céljainak megfelelően. A hipertext szervezésű, dokumentumban a szövegegységek (csomópontok) és a közöttük előzetesen meghatározott, elektronikus kapcsolati lehetőségek, egy hálózatrendszert képeznek. Hol "helyezkednek el" ezek a megjeleníthető mögöttes szövegek? Számítógépünk valamelyik háttértárolójában, CD-ROM-on vagy ha számítógépünk az Internethez kapcsolódik egy másik, a világ bármely részén működő számítógép adatállományában. hipermédia... - Ha a hipertext alapú információkezelő rendszer nem kizárólag szövegegységeket, hanem egyéb, más típusú állományokat ( hang, kép ) is képes integrálni, egységben bemutatni, akkor hipermédiáról beszélünk. A hipermédia dokumentumok különösen nagy tárolókapacitást igényelnek, ezért elsősorban CDROM formában jelennek meg, ill. on-line módon érhetők el. Az Internet... - 1968-ban figyelemre méltó tanulmány jelent meg két számítógép-fejlesztő kutató tollából. Már az írás címe is jelezte - "...A számítógép, mint kommunikációs eszköz..." -, hogy a szerzők egészen másképpen gondolkodnak, a számítógépről, mint az akkor szokásos volt. A fenti című tanulmányban arról értekeznek, hogy hogyan lehetne a számítógépeket egymással összekapcsolva, információk, gondolatok cseréjére, emberek közötti közvetlen kommunikációra, kapcsolatteremtésre felhasználni. A tanulmány nyitó mondata így szól : "...Néhány év múlva az emberek jóval hatékonyabban fognak számítógép közreműködésével kommunikálni, mint szemtől szemben...". A tanulmány vége felé pedig megkockáztatják a következő állítást : "...A jövő online interaktív közösségei, nem földrajzi hely, hanem hasonló érdeklődés alapján fognak szerveződni..." Abban, hogy a merész elképzelések megvalósulhattak, jelentős szerepe volt annak, hogy az amerikai védelmi minisztérium olyan kommunikációs rendszer kifejlesztésének lehetőségeit kereste, kutatta, amely egy ellenséges atomcsapás esetén is lehetővé tenné a kapcsolat fennmaradását, ill.
•
felvételét az egyes vezetési pontok között. Olyan rendszer kiépítését szorgalmazták, amelynek struktúrája és működése teljesen eltérő volt az addigiaktól. Nincs központ, valamennyi számítógép egyenrangú; a gépek nem kitüntetett irányokban, hanem pókhálószerűen kapcsolódnak egymáshoz. Így az egyes csomópontok esetleges kiesése nem gátolja az üzenetek továbbítását. Az egyes üzenetek is részekre bontva, egymástól függetlenül, kis csomagokként jutnak el a célszámítógépre. 1969-ben létrehozták az első kísérleti hálózatot, amely négy egyetemet, ill. kutatóközpontot kapcsolt össze egy hálózatba ( ARPANET ). Ez volt a mai Internet őse. A munka ezzel még nem fejeződött be, hiszen rengeteg technikai problémát kellett megoldani ahhoz, hogy a rendszer a megkövetelt biztonsággal működjön. A következő évek során születtek meg a legalapvetőbb kommunikációs formák. Többek között, az egyik gépről a másikra történő bejelentkezés ( remote login ), az adatállományok átvitele ( file transfer ) és az üzenetek elektronikus úton történő továbbítása ( e-mail ). Ma a hálózatba kapcsolt számítógépek egységes szabályrendszer, ún. protokoll alapján nagy sebességű összeköttetéseken keresztül automatikusan kommunikálnak egymással. Az Internet kommunikációs szabványa a TCP/IP ( Transmission Control Protocol / Internet Protocol ). Az elküldésre kerülő üzenet részekre bontva, kis adatcsomagokként jut el rendeltetési helyére az ún. útválasztó vezérlő egységek ( routerek ) segítségével külön-külön, egyik gépről a másikra "ugrálva". Közben a hálózat egyes szakaszainak leterheltségétől függően mindig a legkedvezőbb irány kerül kiválasztásra. A TCP biztosítja a küldő számítógépen az üzenet csomagokká alakítását, a célszámítógépen pedig az egyes adatcsomagok eredeti sorrend szerinti összerakásáról gondoskodik. Az IP feladata az adatcsomag "címzése", amelynek alapján az célba juttatható. Ha egy adatcsomag megadott időn belül nem érkezik meg, a TCP újrapostázást kér. Ez a kaotikusnak tűnik, de rendkívül stabil, megbízható átviteli rendszer. Ez képezi ma az Internet alapját. A World Wide Web... - 1989-ben Tim Berners-Lee és Robert Cailliau, a genfi CERN kutatói javaslatot tettek egy hipertextrendszer létrehozására, amely a különböző szervereken "szétszórt" információkat egységes grafikai felületen képes kezelni. Eredeti céljuk az volt, hogy a több adatbázisban szétszórtan található szakmai információkat speciális szoftverek segítségével könnyen elérhetővé tegyék a CERN részecskefizikusai számára. Az általuk létrehozott rendszerből alakult ki a mai World Wide Web (WWW), ez az Internet alapú globális hipermédia rendszer. A különböző helyeken tárolt, különböző kódolású információelemeket a tallózó szoftver (browser) keresi meg, és grafikai szimbólumok alkalmazásával kialakított "felhasználóbarát" felszínen, a Web-lapon jeleníti meg. A Web-lap a WWW alapegységének tekinthető. A Web-lapok szövegeket és ábrákat is tartalmaznak, felületükön kisebb-nagyobb ablakban mozgó képek, animációk, illetve videoszekvenciák is megjelentethetők. A rendszer képes hangállományok átvitelére és lejátszására is. A weblapok egyes részei - aláhúzással és(vagy) eltérő színnel jelölt szövegrészek vagy képek - különböző információkra utalnak. Ezek lehetnek ugyanazon a számítógépen, de bármely másik számítógép adatbázisában is, a földkerekség bármely pontján. Ezek az ún. linkek két részből állnak, a kiemelt szövegrész vagy grafika, és "mögötte" a cím, ill. utasítás, amely a tallózó számára megadja, hogy a szükséges információ, milyen szabályrendszer alapján, melyik számítógép, melyik könyvtárából hívható be. Ha a linket aktivizáljuk, akkor képernyőnkön újabb weblap jelenik meg, amelyről újabb linkeken keresztül, tetszés szerint tovább "ugorhatunk" a világ bármelyik, az Internethez kapcsolt számítógépére. Az a weblap, amellyel egy szerver, intézmény, szervezet vagy személy az Interneten "bejelentkezik" a homepage avagy magyar szóhasználattal ottlap, honlap, kezdőoldal, nyitóoldal.
A weblapokat a hipertext leíró nyelvvel, az ún HTML -el ( HyperText Markup Language ) lehet elkészíteni. A HTML dokumentum a linket, vagyis a hivatkozott információ elérési címét ( röviden hivatkozást ) szabványos módon, ún. URL ( Uniform Resource Locator ) formájában - a már említett módon a megjelölt szövegrész vagy kép "mögött" - tartalmazza. A keresett adatot elérhetjük úgy is, hogy begépeljük az URL címét. Arra is van lehetőség, hogy speciális kereső szoftvereket vegyünk igénybe. Ilyenkor a keresés tárgyára, témájára utaló fogalmakat, vagy összekapcsolt fogalmakat írunk be, és elindítjuk a keresést. Az eredmény a képernyőnkön megjelenő – általában hosszú – lista, ahonnan tetszés szerint léphetünk tovább. A web keresők ( browser ) egyre inkább képesek minden eddigi Internet szolgáltatás integrálására ( e-mail, ftp, telnet, gopher, stb). Így vált valóra Bush álma – a tudós dolgozószobájának korlátai közül kilépve – messze túlteljesítve az eredeti elképzelést azzal, hogy korunk "memex"-e képes a világ bármely részén digitális formában hozzáférhető információkat fénysebességgel megkeresni és képernyőnkön megjeleníteni. Az információs korszak globális, egész világot átfogó hipermédia, illetve kommunikációs rendszere a World Wide Web nem más, mint a hipertext típusú információszervezés, a multimédia prezentáció, az Internet alapú kommunikációs kapcsolatrendszer integrációja. Ezt az új, "többdimenziós" információs univerzumot általában "hipertérnek", vagy "kibertérnek" ( cyberspace ) nevezik, és a benne való tájékozódást, a navigálást az információs korszak emberének meg kell tanulnia. Az új típusú tanulási környezet... Az oktatás tradicionális gyakorlata ún. rendszerközvetítő tanítási-tanulási környezetet alakít ki. A tanár az aktív tudásközvetítő fél, a tanuló befogadja az ismereteket. A tananyag sokszor a valós élethelyzetek, ill. tudománytörténeti összefüggésekből kiemelve, steril, elszigetelt egységként jelenik meg. A folyamat kívülről vezérelt és gyakran félelem motivációval terhelt. Az értékelés többnyire a tanulási folyamat végén, attól elkülönülten történik; a sikertelenségtől való félelem gyakran eredményez frusztrációt. A frontális oktatás és a kész tudástartalmak átadása a tanulótól alkalmazkodást igényel. Az engedelmes adaptáció a kreativitás érvényesülését és fejlődését visszafogja. A hagyományos oktatás gyakori problémája az, hogy a kialakult tudás sokszor nehezen mobilizálható. Azaz csekély az átviteli és alkalmazhatósági értéke. A rendszer intézmény- és tanárközpontú, általában tekintélyelvű és az instrukció elsődlegességére épül. Ugyanakkor vitathatatlan előnye, hogy olcsó és jól kézben tartható. A számítástechnika, ezen belül a multimédia kiépítésű számítógépek, az Internet világméretű hipermédia rendszere, az iskolai számítógép hálózatok, az oktatási célokat szolgáló adatbázisok és intelligens oktatóprogramok, valamint az oktatásszervezést segítő szoftverek, minőségileg új lehetőségeket nyújtanak a tanítási-tanulási környezet átalakítását illetően. Az új fejlemények ugyanakkor kihívást is jelentenek a tanulás és tanítás tradicionális szervezési formái és módszerei számára. Az információs technológia beépülése az iskolai környezetbe egy új oktatásfilozófia és ennek megfelelő gyakorlat bevezetésének lehetőségét is jelenti. Azt, hogy változtatásokra szükség van, jelzi az európai és világméretű munkaerőpiacnak a munkavállalók új típusú képzettségére, képességére és beállítódásaira vonatkozó igénye is. A foglalkoztathatósággal összefüggésben, de azon messze túlmutatóan feladata az iskolának az is, hogy felkészítse a fiatalokat az információs társadalomban történő eligazodásra és boldogulásra. A tanulás eredményessége különböző környezeti tényezőktől függ. Ezek egymástól eltérő mértékben befolyásolhatók és alakíthatók. A tanítás módszere, a felhasznált technikai eszközök, médiák, segédanyagok, programok, a terem berendezése, csoportlétszám és összetétel, stb. alakíthatók és választhatók. Az oktatás új, a számítástechnika alkalmazására épülő, elmélete abból a feltételezésből indul ki, hogy a gyermek aktívan vesz részt személyiségének, belső világának
kiépítésében, a tanuló saját tudását nem kész rendszerként veszi át, hanem azt aktívan, saját kreatív hozzáállásának függvényében, maga hozza létre. Ennek megfelelően olyan tanulási környezetet kell kialakítani, amely tág teret biztosít a tanuló öntevékenységének. Erre az a legmegfelelőbb módszer, ha valósághű problémahelyzeteket generálunk és csak a megoldás, megfejtés során, csak a szükséges mértékben segítünk a tanulónak. A folyamat főszereplője tehát maga a tanuló. A tanári segítség az ő szükségletéhez alkalmazkodik. A tanulási környezet megfelelő kialakításával elérhetjük azt is, hogy egy adott problémakört többféle módszerrel, különböző perspektívákból megközelítve jeleníthetünk meg. Ezzel jelentősen megnövelhetjük annak a valószínűségét, hogy a megszerzett tudás kellően rugalmas lesz ahhoz, hogy változó feltételek közepette is használható legyen. A módszernek az a hátránya, hogy nagyon időigényes, és előkészítése sok energiaráfordítást igényel a tanár részéről. Napjainkban lehetővé vált – a rendkívül sokrétű multimédia lehetőségek segítségével –, hogy a tanulás az egyéni "mentális stílushoz" alkalmazkodjék. Legfontosabb az olyan környezet kialakítása, amelyben a gyerekek egyéni érdeklődésüknek megfelelően, saját maguk képesek tanulni. A cél az, hogy a lehető legkevesebb tanítással, a lehető legtöbb tanulás legyen elérhető. Az oktatás napi gyakorlata során a hagyományos, instrukcióra épülő és az "új" konstruktív szemléletnek megfelelő tanulási környezetnek, módszereknek együtt is megvan a létjogosultsága. Ez a felfogás abból indul ki, hogy az egyes módszerek eredményessége az oktatás céljától, tartalmától, a tanulók előképzettségétől, általában az oktatás feltételrendszerétől függően változik. A hagyományos, rendszerközvetítő oktatási módszert akkor célszerű alkalmazni, ha egy témakörről, szakterületről adunk tájékoztatót, vagy ha jól körülhatárolt és konkrét tudástartalmakat szándékozunk átadni. Azonban a tanulási folyamat akkor eredményes igazán, ha érdeklődés motiválja. Csak ebben az esetben lehet bizton számítani arra, hogy a tanulás "önjáróvá" válik, a tanuló átveszi a folyamat irányítását, és felelősséget is vállal annak eredményességéért. Ha nem az ismeretek átadása a cél, hanem a készségek, jártasságok kialakítása, vagy a tanulók problémamegoldó képességének fejlesztése, akkor szituációs tanulási környezetet célszerű biztosítanunk. A konstruktív tanulás során is szükség van időnként arra, hogy instrukcióval, verbális, orientációs segítséggel lendítsük tovább a megakadt önálló tanulási folyamatot. A tanulási folyamat eredményességének optimalizálása érdekében olyan tanulási környezet kialakítása kívánatos, ahol mind a rendszerközvetítő, instrukciós, mind a konstrukciós tanulás-tanítás lehetséges. A tanárnak kell eldönteni, mikor szükséges átvenni a tanulási folyamat vezetését, és mikor lehet háttérbe húzódni. A tanulási környezet módosítása... Az iskolákban egyre több nagy teljesítményű számítógép jelenik meg. Az informatika ma már nem elsősorban tantárgyként, vagy műveltségi területként határozható meg, hanem a tanulási környezet szervezésének egyetemes, infrastrukturális háttérrendszere. Az új elektronikus médiák lehetővé teszik mind a hagyományos, mind a kreatív felfogásnak megfelelő tanulási környezet kialakítását. A számítógépek használatától abban az esetben várhatók a legpozitívabb hatások, ha a gépeket körültekintően integráljuk a meglévő tanulási környezetbe. A számítógépekkel felszerelt könyvtár, az iskola központi tartalomszolgáltató helyévé válik. Tanulási, önképzési, információs médiaközponttá, ahol a könyvek és az elektronikus médiák világa egymást kiegészítve és erősítve segíti a diákok és a tanárok munkáját. Az Interneten keresztül a könyvtárat használók lehetőségei a szó közvetlen értelmében is határtalanul megnövekednek. Ha a hálózat csupán szövegeket és képeket tartalmazna, akkor is a világ legnagyobb könyvtára lenne. De egyre növekvő számban érhetők el hanganyagok és videoprogramok is. Az Internet lehetővé teszi a közvetlen kommunikációt is, részvételt a csoportos információ- és véleménycserében, beszélgető csoportokhoz kapcsolódva. Az elektronikus levelezés ( e-mail ) a diákok és tanárok számára egyaránt gyors és kényelmes üzenetváltást tesz lehetővé bárkivel, akinek van hálózati csatlakozása és címe. Ennek az elektronikus információtovábbítási rendszernek a
segítségével a különböző iskolák diákjai közös programokon dolgozhatnak, és adataik, eredményeik, véleményük cseréje során nem csupán tanulnak, hanem az új típusú társas kapcsolatok kialakításában és a kommunikációs technikákban is jártasságot szereznek. Az Internet-kapcsolat az iskolának, tanárnak és diáknak egyaránt, olyan rohamosan bővülő tudásszerzési és kapcsolatteremtési lehetőséget biztosít, amely minden képzeletet felülmúl. Az Internet-hozzáférés biztosítása azonban néhány problémát is felvet...: • • •
technika - a jelenlegi sávszélesség mellett a vonalak zsúfoltsága, különösen bizonyos napszakokban jelentősen lassítja az adatforgalmat. tartalom - a weben sok haszontalan, értelmetlen, zavaró, sőt ártalmas és veszélyes információ is fellelhető. tájékozódás - gyakran nehéz és hosszadalmas megtalálni bizonyos, éppen szükséges tartalmakat.
Mindhárom probléma kiküszöbölhető, ha iskolai intranet rendszer-t alakítunk ki. Ez számos előnnyel jár. Ha szerverünk elegendő háttértároló kapacitással rendelkezik, akkor az Internetről sok értékes anyagot tudunk összegyűjteni, akár tematikusan kialakított könyvtárakba is. Saját állományokat is elhelyezhetünk az iskolai intranet szervereinken, a lehetőségek elvileg korlátlanok. Az így kialakított iskolai adatbázis az iskola hálózatára kapcsolt, valamennyi gépről könnyen elérhető, a szükséges tartalmak könnyen megtalálhatók és nagyon gyorsan letölthetők. Az információözönben történő biztos eligazodáshoz fejlett kritikai érzék, józan ítélőképesség és stabil értékrend meglétére és kialakítására van szükség. A számítógépterem használata is változik a korábban megszokotthoz képest. Egyre több helyen biztosítják a diákoknak és tanároknak a gépekhez a hozzáférést. Ilyenkor mindenki a saját maga által választott témán dolgozik, vagy tanul a neki megfelelő ütemben. Internet-kapcsolat és intranet-rendszer kialakításának esetén tovább bővülnek a lehetőségek, különösen az elektronikus közvetítésű kommunikációt illetően. Amennyiben az általános elérhetőség biztosítható, a diákok maguk megtanulják mindazokat a felhasználói ismereteket, amelyekre szükségük van, így az iskolán túlmutatóan hasznosítható jártasságokat is szereznek az információs technológiai eszközök használatát illetően. A tanárok számára célszerű olyan informatikai kabinet létrehozása, ahol az információs eszközrendszer – multimédia kiépítésű számítógépek, színes nyomtató, szkenner – tetszés szerint elérhető. Egy ilyen "tanári műhely" kialakítása azért is előnyös, mert így a tanárnak bármikor lehetősége nyílik arra, hogy az órai bemutatásra szánt multimédia CD-ROM vagy hálózati anyag tartalmát megismerje, és otthonos legyen a program használatában, illetve, ha a diákok dolgozzák fel a témát, segítségükre lehessen a navigáció során. Az Internet-hozzáférés többek között azt is lehetővé teszi a tanárnak, hogy megkeresse a szaktárgyával kapcsolatos fontosabb forrásokat, az elérhető anyagok egy részét letöltse, illetve listákat vagy tematikus Web-lapokat készítsen a fontosabb forrásokra vonatkozó elektronikus utalásokkal. Ha sikerül a multimédia-szerkesztés feltételeit is megteremteni, akkor a tanár a legkülönbözőbb forrásokból olyan bemutató anyagot vagy gyakorlóprogramot készíthet, amilyent csak akar. Az így elkészült "saját" multimédia bemutatót aztán át lehet másolni videokazettára, CD-ROM-ra írni vagy az iskolai intranet egyik szerverén tárolni bármikor lehívható formában. A technológia fejlődése a tantermi szemléltetés eszközeit is megváltoztatja. Az ideális állapot az lenne, ha minden osztályteremben a tábla mellett nagyméretű, a televízió és a számítógép-monitor lehetőségeit integráló képernyőn, bármilyen időpontban be lehetne mutatni bármilyen tartalmat CD-ROM-ról, az iskola video-archívumából vagy on-line adatbázisából. Ennek ma nem annyira technikai, sokkal inkább anyagi korlátai vannak. Ezzel párhuzamosan a diákok csoportmunkájának a segítésére 3-5 főként kívánatos lenne egy-egy monitor és terminál. Amíg ez a feltétel az iskolákban nem valósulhat meg, célszerű multimédia előadóterem berendezése, ahol nagyméretű vetítőfelületre projektorral lehet kivetíteni a szükséges
film-, illetve multimédia-anyagokat. Természetesen az is lehetséges, hogy a projektoros bemutatás feltételeit több tanteremben biztosítjuk úgy, hogy a projektor mobil, kerekes állvánnyal tolható a vetítés helyére a számítógéppel és videomagnóval együtt. A tanár szerepének változása, módosulása... A hagyományos tanulási környezet zárt világában a tanár tudásrendszer-közvetítő szerepe meghatározó. Ő az ismeretek szinte kizárólagos forrása, a tanítási-tanulási folyamat főszereplője, aki "leadja" az anyagot, és megítéli az elsajátítás eredményességének fokát. Minden túlságosan is személyéhez kötődik. A nyitott tanulási környezetben a tanár szerepe jelentős mértékben változik. A változások jelentősen módosítani fogják a hagyományos tanár-diák viszonyt is. Az új oktatási technológia sok terhet le fog venni a tanár válláról. Az adminisztráció, a diákok előmenetelének regisztrálása – és részben az értékelés is – automatikus gépi tevékenység lesz. Az információk szinte kimeríthetetlen bőségben fognak rendelkezésre állni digitalizált formában, ezek villámgyorsan előhívhatók és tetszőlegesen kombinálhatók lesznek egységes kezelő és megjelenítő platformon. A tanulók önálló haladását tanítóprogramok sokasága teszi lehetővé. A változatos tanulási környezet megadja annak a lehetőségét, hogy minden diák saját kognitív stílusának, tanulási preferenciáinak megfelelően haladjon.
EZ IS CSAK EGY VÉLEMÉNY A SOK KÖZÜL... Mint azt definiálni próbáltam, az oktatás-informatika célja és feladata, hogy a tantervi előírásokat és követelményeket, az informatika és számítástechnika eszközeivel, módszereivel, annak kreatív alkalmazásával segítse elő. Továbbá feladata, hogy az elméleti és gyakorlati oktatáshoz szükséges jegyzetek, oktató anyagok elkészítéséhez, bemutatásához segítséget nyújtson az informatika és számítástechnika lehetőségeinek aktív felhasználásával. Azt nem gondolom és nem is hiszem, hogy a különböző negatív és pozitív - egyébként elgondolkodtató és sok igazságot tartalmazó - vélemények visszatarthatnák, vagy lelassíthatnák a fejlődést. Éppen hogy ezek a gondolatok segíthetnek a tisztánlátásban, segíthetnek abban, hogy egy egészséges egyensúlyt tudjunk kialakítani a tradicionális oktatási forma és a kommunikációs fejlődés nyújtotta nyitott oktatási forma között. Ma már egyre inkább egyértelművé válik, hogy az informatika és számítástechnika tudománya, a mindennapjainkat átformáló alaptudománnyá válik. A multimédia kiépítésű gépek megjelenése, az Internet rohamos térhódítása, valamint a World Wide Web robbanásszerű elterjedése olyan folyamatokat indított el, mely a számítógépet a perifériáról a centrumba helyezte. A korszerű iskolai rendszer tanulási környezetének fő szervező, kapcsolatfenntartó, valamint tartalom szolgáltató eleme lett. Talán ma még könnyen zsákutcába futhat az az elképzelés, hogy egy adott tantárgyat tanító pedagógust felkészítsünk arra, hogy az oktatás informatika átfogó ismereteit felhasználva, az oktatás során alkalmazza az informatika, számítástechnika nyújtotta lehetőségeket. Az elképzelés kockázatát abban látom, hogy a pedagógusok jelentős része - az ismeretek hiánya okán - félelemmel nyúl a számítógéphez. Nem hogy a lehetőségeit, de még a kezelését sem ismeri. A pedagógusok ezirányú képzését szolgáló tanfolyamok, továbbképzések törvényi szabályozása során egy fontos tényező nem került mérlegelésre, ez a tényező pedig pontosan az informatika és a számítástechnika - mint önálló tudományág - jellegéből fakad. Ugyanis nem tartozik a könyvből megtanulható tudományok sorába, csak és kizárólag az eszköz és a tankönyv együttes használata lehet a siker záloga. Az elképzelés, hogy a pedagógus a számítástechnika eszközeit, lehetőségeit használja a tanításban, jó és előre mutató, de majd csak akkor kivitelezhető, ha a számítógépet már úgy használja, mint a ceruzáját, a krétáját vagy a radírját. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha már az általános iskolából úgy kerül ki a gyerek, hogy
fogalma van a számítástechnika eszközeiről és alkalmazási lehetőségeiről. Arra bizonyosan fel lehet készíteni minden pedagógust, hogy a számítógépet kezelni tudja. Arra már csak nagyon keveset, hogy például - komoly fejlesztő munkát végezve oktató, bemutató programokat készítsen, fejlesszen az adott oktatási területén. Ennek mi lehet az oka? Egy ilyen feladatra alkalmas szoftver kezelésének megtanulása rengeteg időt igényel, sőt adott esetben relatíve komolyabb számítástechnikai ismeretekre is szükség lehet, és itt nem a rutinos gépkezelésről van szó. Egy adott oktatási terület jellegéből adódóan, valamint az előírt oktatási anyag színvonalas bemutatásához igen komoly, időigényes felkészülés szükséges, a számítástechnika lehetőségeinek alkalmazásával ezt még szemléletesebbé lehet tenni, de ehhez komoly, alapos számítástechnikai ismeretekkel kell rendelkezni. Az elképzelt oktatási anyag számítástechnikai megvalósításához szükséges szoftver kiválasztásának ismeretével. A kiválasztott szoftver megfelelő kezelésének, a szoftver biztosította lehetőségek és szolgáltatások alapos ismeretével. Hiszem, hogy nem polihisztorok kellenek az oktatásban, inkább az adott szakot jól ismerő, azt magas szinten átadni képes pedagógusok, akiknek elképzelésük van arról, hogyan lehetne színesebbé, "fogyaszthatóbbá" tenni az adott tananyagot, vagyis ehhez kell segítséget kapnia az oktatás informatikustól! Végül is úgy gondolom, hogy az oktatás informatika önálló tudományág kell legyen. Olyan szakembereket kell képezni, akik az informatika és számítástechnika tudományáról, azok lehetőségeiről, és alkalmazásáról mélyebb ismeretekkel rendelkeznek és ezekkel az ismeretekkel a pedagógus oktató munkáját segíthetik. Igen Ők lennének az oktatás informatikusok. Az oktatás informatikus felkészültséget szerez arra, hogy pld. a biológiát tanító tanár számára, annak instrukciói alapján, egy bemutató anyagot készítsen, melyet a tanár az adott témakör előadása, oktatása során felhasznál, mintegy színesebbé, élvezhetővé, élményszerűbbé téve a tanórai munkáját. A kétkedőkkel szemben - ha néhány gondolatukkal egyet is értek - én ebben látom az informatika, számítástechnika és az oktatás informatika jövőjét, valamint hiszem, hogy egyenlőre ma Magyarországon az oktatás reformjának ez kell legyen az egyik legfontosabb útja.