1
2
Az információ az informatika alapfogalma. Az információ latin eredetű szó, amely értesülést, hírt, üzenetet, tájékoztatást jelent. Az információelmélet szerint azonban az üzenet nem azonos az információval. Sokféle meghatározás él a mindennapi életben, melyek közösek abban, hogy az információ bizonytalanságot csökkent, és újdonságtartalommal rendelkezik, új ismeretet hordoz. Az információ tehát olyan ismeret, amely egy jelenséggel vagy folyamattal kapcsolatosan csökkenti a bizonytalanságot, olyan hír, amely újdonsággal szolgál, és hozzájárul egy jelenség megismeréséhez. (A másik 2: anyag és energia.)
3
Az ismeretszerzés első momentuma az érzékelés. Az információ egyike azoknak a formáknak, amelyekben a külső világ a tudatban megjelenik. Környezetünkből szüntelenül jelek, ingerek, üzenetek érkeznek, melyeket tudatunk feldolgoz, reakciókat váltva ki. Jelek segítségével érzékelünk és rögzítünk információt. Hallás, látás, szaglás, ízlelés, tapintás. A jelek különbözőek lehetnek:
4
A jelek nagyon sokfélék lehetnek. Vannak olyan egyszerű jelek, amiket majdnem mindenki megért (pl. integetés - a bólintás már nem biztos), tehát információt kap, amikor látja vagy hallja. De sok más jelet csak tanulás és gyakorlás után értünk meg. Dohányozni tilos! (piktogram) A jelekkel rögzített információkat csak akkor értjük, csak akkor tudjuk „venni”, ha ismerjük a jelek jelentését. A betűket például csak akkor értjük, ha tudunk olvasni. Van, amit mindenki megért (amennyiben érzékeli) pl. integetés (a bólintás már nem biztos). A jelekkel rögzített információkat csak akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy mit jelentenek a jelek, például megértjük a leveleket, ha tudunk olvasni. Észleljük, érzékeljük, de csak páran értik a 日本 jelentését, hiába adnánk meg a latin betűs változatot: Nippon vagy Nihon
5
1) Érzékelhető, de nem érthető 2) Ézékelhető, érthető, de a közlés nem tartalmaz új ismeretet és nincs rá szükségetek.
6
A jelek egy részét érzékszerveinkkel is felfoghatjuk, de nem minden jel ilyen: ezek technikai jelek, mint például a rádióhullámok, jel a CD lemezen, a mágneslemezen, elektromos jelek. A jel tehát érzékszerveinkkel, vagy műszereinkkel felfogható, mérhető jelenség.
7
Az információkat nemcsak rögzíteni tudunk, hanem küldeni, adni, venni és cserélni is. Az információ továbbítását egy szóval kommunikációnak nevezzük. Az információátadás az informatikai eszközök esetében leegyszerűsítve így épül fel: 1. A forrás előállítja az üzenetet (vagy üzenetek sorát), melyet továbbítani szeretne a vevőhöz. Az üzenet lehet hang, szöveg, kép, stb. 2. A forrás oldalán az üzenetet olyan jelekké kell alakítani, hogy a csatorna továbbítani tudja (kódolás). 3. Az üzenet továbbítása a csatornán keresztül történik. 4. A vevő oldalán pedig vissza kell alakítani jeleket (dekódolás). A csatorna által továbbított jelsorozatot közleménynek nevezzük. A csatornában a közlemény legtöbbször sérül, úgy mondjuk: az információhoz zaj adódik hozzá. (elszakadt papír, nehezen hallható mobiltelefon, vibráló képernyő, stb.)
8
Mobil health mobil egészségügyi kommunikációs rendszer a harmadik generációs (3G) mobiltelefon-hálózaton működik. A képen láthatjuk a használatát, feltéve, univerzális mobil telekommunikációs rendszerhez (UMTS) hozzáférés lehetséges ebben a környezetben. Kommunikáció a mentő egészségügyi személyzete és egy távoli kórházban lévő orvosi szakemberek között. Ha információtovábbításról beszélünk, felmerül annak szükségessége, hogy a továbbított információt valahogy mérnünk kell.
9
Az információelmélet az információval, mint az új ismeretté értelmezett adattal foglalkozó matematikai illetve hirközlési tudomány terület. Főként az információ keletkezésével, struktúrájával, kezelésével, tárolásával, elérésével és továbbításával foglalkozik. Az információelmélet ezenkívül tanulmányozza az információ különböző felhasználását, az információs rendszereket. Az információelmélet megalapítója Claude Shannon matematikus, hírközlési szakember.
10
Műszerrel nem, de egy üzenet információtartalma számítással meghatározható! Melyik mondat hordoz számunkra több információt? (Feltéve, hogy nem tudtuk.) Az első mondat a 12 hónap közül nevez meg egyet, míg a második az év 365 napjából jelöl ki egyet. Ezért úgy érezzük, hogy a második mondat hordoz több információt számunkra. Azt mondhatjuk tehát, hogy annál nagyobb az információ mennyisége, minél nagyobb bizonytalanságot szüntet meg.
Annak a közlésnek pedig, amely nem ad új ismeretet, az információtartalma 0. Az információelmélet az információval, mint az új ismeretté értelmezett adattal foglalkozó matematikai illetve hírközlési tudomány terület. Főként az információ keletkezésével, struktúrájával, kezelésével, tárolásával, elérésével és továbbításával foglalkozik. Az információelmélet ezenkívül tanulmányozza az információ különböző felhasználását, az információs rendszereket. Az információelmélet megalapítói Samuel Morse (inkább előfutár), később Claude Shannon matematikus, hírközlési szakember. Az információelmélet az elektromos hírtovábbítás kutatása során jött létre 1948 körül. Alapítói C. Shannon, N. Wiener és A. N. Kolmogorov. Az információ latin eredetű szó, mely értesülést, hírt, üzenetet, tájékoztatást jelent. Az információelmélet szerint azonban az üzenet nem azonos az információval. Az átvitt adatmennyiség információtartalma attól függ, hogy a vétel helyén mennyire szünteti meg a bizonytalanságot.
11
Az információforrás egy rendszer, amely kimenete véges M jel. Az információ alapegysége a bit, 1 bitnyi információ, 50%-os bizonytalanságot szüntet meg.
12
Az entrópia a fizikában és az informatikában egyaránt használatos fogalom. Az entrópiát – mint a káoszt előidéző erőt – negatív információnak tekintjük, egyúttal a rendszeren belüli információ hiányát is jelenti. Mennyi helyre (hány darab bitre) van szükségünk, az információt tárolására és továbbítására. Mivel számítógépet és egyéb elektronikus szerkezetet használunk bináris, kettes alapot használunk.
13
2.585 < 2.6 < 3 Az információ entrópia az információ tárolásához és továbbításához szükséges „hellyel” van kapcsolatban.
14
Kódolásnak nevezzük azt a folyamatot, amikor a jeleket meghatározott szabályok szerint egy másik jelrendszerbeli jelekké alakítjuk. A visszaalakítást dekódolásnak mondjuk. Közleménnyé alakításkor olyan jelekké kell alakítanunk az információt, amelyet az átviteli csatornán keresztül továbbítani tudunk. Ha a jeleket tárolni vagy továbbítani akarjuk, általában kódolni kell őket. Huffman kódolás – változó hosszúságú kódolás.
15
A digitális elektronikus számítógépek kettes számrendszerben dolgoznak. A bináris számokkal történő számolás egyszerű.
16
Miután a digitális elektronikus számítógépek csak számokat tudnak tárolni, ezért a karaktereket át kell kódolni számokká. Hogy egy karaktert a különböző gyártók különböző számítógépei egyformán kezeljenek, szabványra van szükség. Ilyen az ASCII és az Unicode szabvány.
17
Az adat jelek vagy elemi jelek halmaza, sorozata. Az adatok általában információt hordoznak. Az információt mindig jelek, jelsorozatok (adatok) hordozzák. A számítástechnikában az adatok digitális eszközön történő tárolásának az alapvető egysége a bit. Az információs bit nem keverendő össze az adatmennyiség mérésére használt bittel, bár a mértékegységük nevük ugyanaz.
(Egy bináris jelnek mindig egy bit az adatmennyisége, de nem biztos, hogy egy bit az információmennyisége.)
18
Az adat rögzített ismeret, az információ ábrázolására használt jelsorozat.
19
A valóság objektumait mindig a tulajdonságaikkal jellemezzük, ezek táblázatszerűen tárolhatók.
20
Az adatok tárolásának módja az idők folyamán változott, jelenleg erre a célra a számítógép látszik legalkalmasabbnak (fájlok, könyvtárak). Adathordozó: az az eszköz, amelyre az adatokat tárolás, megőrzés vagy további feldolgozás céljából felvisszük. Adatrögzítes: Az adatok számítógép által elfogadható (elolvasható, feldolgozható) adathordozóra történő átvitele.
21
22
23
Információ adás: az információt leírjuk (kódoljuk) valamilyen adattá, azt átkonvertáljuk jellé Információ szerzés: a jelet érzékelve adatot kapunk, azt feldogozva (megértve) kapjuk az információt Az információt mindig jelek hordozzák
érzékszerveinkkel vagy műszereinkkel felfogható, mérhető látható (vizuális 70-75%) hallható (audio 20%) szagolható nem érzékelhető analóg jelek digitális jelek
A jelek használati szabályaikkal együtt jelrendszert alkotnak. A jelek általában összetett jelenségek, dolgok, más jelekkel együtt újabb (összetett) jelet alkotnak, külön jelentéssel. A jelek elemi jelekre bonthatók. A jelek általában kisebb egységekből, elemi jelekből (például pontokból vagy karakterekből) állnak. (jel: betű – jelrendszer: nyelv) (Például egy mondatban a karakterek az elemi jelek, a szavak jelek és a mondat egy összetett jel).
24
25
26
27
28
Az osztályozás, csoportosítás, klasszifikáció azaz a világ és különálló entitásainak azonosítása és kategóriákba csoportosítása egy jellemző tulajdonsága emberi intelligenciának. Görög filozófus, Poprhyry által az i.sz. 3. században rajzolt fa az Aristotelész kategóriáiról szóló magyarázatában.
29
30
31
A megfigyelésből származó adatokat értelmezzük, osztályba soroljuk, majd egy megfelelő kódot rendelünk hozzá.
32
Orvosi besorolás, vagy orvosi kódolás az az eljárás, amely során az orvosi diagnózisok és eljárások szöveges leírásait átváltoztatjuk orvosi kódszámra. A kód a jelentéssel ellátott jelrendszer, rendezett szabálykészlet, amely jelentést rendel az egyes jelekhez. Az informatikában és a híradástechnikában a kód olyan szabály- és megállapodás-rendszer, amely megengedi két különböző jelkészlet jeleinek vagy jelrendszereinek egyértelmű hozzárendelését, azaz a kódolást. Egy adott kódolási folyamatban használható kódok és az általuk leírható elemi jelentések összessége. A kódrendszer a jelölhető dolgokat tartalmazhatja felsorolás szerűen (szótárszerűen) vagy kódolási szabályok révén. A kódrendszerekkel kapcsolatos alapvető követelmény, hogy legyenek egyértelműek. Egy bizonyos kódhoz pontosan egy jelentés, egy jelentéshez pontosan egy kód (vagy kódsorozat) tartozhat. A kódrendszer használata teszi lehetővé a kódolás és a dekódolás folyamatát.
Két alapvető típust szokás megkülönböztetni, aszerint, hogy a kódokkal jelölt fogalmi rendszer milyen célra készült. Osztályozáson valamilyen sokaság elemeinek csoportokba rendezését értjük. A csoportok tagjai valamilyen kizárólagos közös tulajdonsággal kell rendelkezzenek, vagyis olyan tulajdonsággal (vagy tulajdonságegyüttessel), amely a csoport minden tagjának megvan, de a csoporton kívül egyetlen elemnek sincs. Az egyes csoportok további csoportokba szervezhetők, ilyen módon egy osztályhierarchia jön létre. A kizárólagos közös tulajdonság követelménye azonban az ilyen csoportokra is érvényes. A klasszifikáció minden tudományban - az élettudományokban különösen - meghatározó szerepet játszik, hiszen ennek révén különítjük el a tudomány tárgykörébe eső jelenségeket az azon kívül esőktől. A tárgykörön belül szintén ennek révén alkotjuk meg azokat a csoportokat, amelyekre vonatkozóan valamilyen tudományos megállapítás tehető. (A tudomány számára ugyanis többnyire nem az egyedekre vonatkozó megállapítások érdekesek, hanem az általánosak.) Az egészségügyi informatika területén a legjelentősebbek a betegségek osztályozási rendszerei, de hasonló fontosságú az orvosi eljárások, a funkcionális képességek, az egészségre ható tényezők, stb. osztályozásai. Nomenklatúra: Olyan fogalmi rendszer, amely egy fogalomkör lehető legteljesebb ábrázolására szolgál, annak érdekében, hogy egyedi jelenségek minél részletesebb leírását tegye lehetővé (pl. a betegellátás során keletkező, az adott betegre vonatkozó részletes adatok).
35
36
37
38
Alapja az 1893-ban elkészült Bertillon-féle osztályozás. Azóta a kódrendszer többszöri revízión ment át. 1948-ban a hatodik revíziót már az Egészségügyi Világszervezet felügyelete alatt dolgozták ki. A revíziókat elsősorban a betegségek pontosabb megfogalmazása, illetve újabbak megjelenése indokolta. Jelenleg a tizedik revíziót használják. Ennek a változatnak az előkészítése 1983ban kezdődött, ekkor tartották Genfben a BNO-10 előkészítő értekezletet. A revízió javaslat 1984-ben, illetve 1986-ban lett világszerte publikálva. Az észrevételek befogadására, illetve az új kódtáblázat végső elfogadására 1989. szeptember 26. és október 2. között Genfben került sor. A konferencián 43 ország, köztük Magyarország képviselője jelent meg. A tagállamok 1993. január 1-jétől léptették életbe a kódrendszert. Magyarországon a 9/1993 NM rendelet hatálybalépése óta használják az egészségügyben. Sajnos a magyar fordítás nem következetes. Ezért a több ezer kód közül egy ritkább betegség kódját eléggé nehezen tudják az egészségügyi alkalmazottak megtalálni.
39
40
Kiegészítésül: A BNO-kód a magyar nyelvű kézikönyv szerint egy betű, 2 számjegy, egy pont, még egy számjegy. Amit a mai magyar egészségügyben BNO-kódnak neveznek, az az ötkarakteres "valami" az OEP/Gyógyinfok terméke, a BNO-n alapuló saját kis kód, mely első négy karaktere a BNO-ból jön a pont elhagyásával.
41
A főcsoportokat nem kell tudni, csak hogy vannak.
42
43
Dischar Orvosi ismeret ge report = zárójelentés
44
A legelterjedtebb kódrendszer a BNO (és annak változatai) estében a torzítás NEM egyetlen és nem is meghatározó oka a finanszírozási célú manipuláció A szerkezeti ellentmondások történelmi örökségre vezethetők vissza Egy konzisztens új struktúra bevezetése lehetetlenné tenné a korábbi adatok hasznosítását
45
Az értelmezési tartomány alapvetően az orvosi tevékenységek halmaza, melyhez bizonyos kiegészítések kerültek. A kódrendszer értékészletét 5 számjegyű numerikus kódok[1] alkotják, alfabetikus karaktereket csak az imént említett eszközök kódjai tartalmaznak. A kódsor nem zárt. A hozzárendelési szabályról elmondható, hogy nem algoritmizálható, a fogalmi egységekhez definíció nem tartozik. A járóbeteg-ellátásban létezik egy segédkönyv, amit a Népjóléti, ill. Egészségügyi Minisztérium adott ki. Ez a segédkönyv egyes fogalmak jelentésére, egyes tételeknek az elszámolási rendszerben való alkalmazására tartalmaz bizonyos leírásokat. A tájékozódást a kódszámhoz tartozó név és a kódrendszeren belüli hely segíti.
Az OENO listát célszerű használni olyan tevékenységre, melyet az egészségügyi intézmény az ellátottaknak nyújt, és a tevékenységi listában önálló tételként szerepel. Az OENO létrehozására és alkalmazására elsősorban azért van szükség, mert az OEP felé történő elszámolás és finanszírozás csak így oldható meg.
47
A rendszer működése azon alapul, hogy az átlagos ráfordítás alapján a betegségek kezelési igénye szerint csoportokat képeznek, és a csoportokhoz az átlagos és szükséges ráfordítások alapján pénzösszegeket rendelnek
48
49
50
51
52
Lásd „Egyszerű hierarchikus rendszerek” dia. Multidimenzionális itt több egymás melletti kódrendszert jelent (Topológia, Morfológia, stb.)
53
54
