Az infokommunikációs forradalom és a számítógép közvetítette kommunikáció jellegzetességei 1. Az infokommunikációs forradalom történeti háttere (Manuel Castells: A hálózati társadalom kialakulása)
•
A technológia ugyancsak kihat a társadalom működésére, bár inkább kölcsönös, dialektikus egymásra hatásról kell beszélnünk technológia és társadalom kapcsán. Példa: internet kialakulása. DARPA (Defense Departement Advanced Research Project) az 1960-as évek végén katonai célból fejlesztette ki a mai internet elődjét (ARPANET).
•
A cél az volt, hogy egy esteleges nukleáris háború esetén megakadályozzák, hogy egyetlen irányítóközpont lerombolásával megbénulhasson az amerikai védelmi kommunikációs rendszer. Nincs központ tehát – ez a lényeg. Önálló számítógéphálózatok ezrei kapcsolódnak egybe. (Az elv hasonlít a maoisták módszerére: gerillacsapatokat szétszórni óriási területeken, hogy ha egyiket megsemmisítik, még folytatni tudják az ellenállást, illetve, hogy rugalmas csapatmozgással és jó helyismerettel támadhassák meg az ellenfelet). 40
•
A társadalmak jövőjét persze nagyban meghatározza, hogy ha kitalálnak egy új technológiát, akkor azt képesek-e egyben birtokba venni (ld. Kínában létezett könyvnyomtatás, puskapor, robbanóanyagok, iránytű, fejlett hajózás, olvasztó kemence, vasöntés, vaseke, hidraulikus emelőkalapács, komoly haditechnika, a középkori mechanikus óráknál jóval pontosabb vízóra. „Kínát egy hajszál választotta el azipari forradalomtól a 14. század végén” - ám a végén mégsem következett be az áttörés, az ipari forradalom.
•
A magyarázat: az 1400-as évekig bezárólag a technikai fejlődés legfőbb motorja maga az állam (azaz a társadalom egy szerve, egy alrendszere) volt. 1400 után azonban a kínai állam elvesztette érdeklődését a technikai fejlesztés iránt. Másik dinasztia (Ming és Quing) került hatalomra, másrészt megcsontosodott az állami apparátus, amely erre az időre már inkább a változatlanságban volt érdekelt. Azaz féltek a társadalmat egyre inkább felforgató technikai újításoktól. De ha csak az állam áll a technológia fejlődés mögött, akkor az bármikor leállhat, ha éppen olyan állami vezetők kerülnek pozícióba, akiknek ez az érdekük. Ez a tanulság.
•
Azaz a technológia elsajátítása kifejezi egy-egy társadalom képességét önmaga átalakítására.
1.1 A temelési módok és a termelékenység fő forrásai •
A technológiai újítások gyors átvétele sokban segítette az átmenetet az indusztriális korszakból a posztindusztriális, információs korszakba. Miért?
•
A különféle termelési módokon alapuló társadalmak termelékenységének fő forrása mindig a jellemző technológiai eszközökben rejlik: a preindusztriális-rurális
1
társadalmakban a termelékenység (azaz a fölösleg termelése) növekedésének a kulcsa a természeti források (föld) extenzív növelésében rejlett. •
Ipari társadalmakban: új energiaforrások (gőz, szén, elektromosság) igénybevételén alapult a termelékenység növekedése. A posztindusztriális-információs társadalomban: a tudás új technológiái fejlesztik a termelékenységet (az információfeldolgozás új formái). Ez utóbbi esetében a kígyó saját farkába harap: a tudás technológiai fejlesztése még nagyobb mennyiségű adat feldolgozását teszi lehetővé, ez még több tudást eredményezhet, amit aztán az információfeldolgozás megint újabb technológiájára fordíthatnak, hogy még több információt tudjanak feldolgozni. 52. Az ipari forradalom kulcsa az energiatermelés volt, az információs forradalomé pedig a technológia. A technológia pedig nem más, mint a tudományos tudás széleskörű, tömeges gyártási folyamatokra vonatkoztatott alkalmazása. Az információs technológia roppant előnye: használói egyben fejlesztik is azt (ld. Linux szoftver vagy maga az internet). Mi az információ? A tudás kommunikációja 50
1.2.1 Miért éppen nyugaton következett be mégis az ipari forradalom? Mi vezetett tehát a posztindusztriális információs társadalom kialkulásához, milyen politikai-társadalmi okai voltak? •
A kutatások azt mutatják, hogy minél szorosabb a kapcsolat az újító műhelyek és az újításokat felhasználó gyártóüzemek, vagy elvontabban fogalmazva a gazdasági szféra között, annál gyorsabb a technológiai változás és annál gyorsabb egyben a társadalmi átalakulás. 75.
•
(Legalább két ipari forradalomról beszélhetünk a 18-19. században: 1. a kézi szerszámokat felváltják a mechanikus gépek /fonógép, gőzgép/, 2. az elektromosság és a belső égésű motorok terjedésével a 19. század második felében robban igazán az ipari forradalom. Fontos különbég azonban: a technológiai fejlődésben csak 1850 utántól kezdve játszik döntő szerepet a szervezett tudományos kutatás, azt megelőzően kísérletezgető amatőrök találnak fel).
•
Bizonyos speciális társadalmi feltételek ugyanakkor elősegítik a technológiai újítások létrejöttét és befogadását: 1950-ig Spanyolországban szinte kizárólag Katalónia volt az technológiai újítások és az iparosodás központja. Ennek oka: Madrid és az ország többi része ugyanis az amerikai gyarmatokból élt, Katalónia viszont nem kereskedhetett velük, így önfenntartónak kellett lennie. Ez a külső kényszer vezetett az ipari forradalom „szellemiségének” gyors átvételéhez
1.2.2 És miért éppen 1970 körül és miért éppen az USA-ban robban az információs forradalom? •
A 70-es évek olajválsága: a kapitalizmus válsága. Ebből kilábalni csak úgy tudott, ha globálissá tette magát, azaz mindig azt a pontot kereste meg a világban, ahol a legkedvezőbbek voltak a feltételek a profit termelésére. Túllépte az állami kereteket. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy kommunikálni tudjon valaki a világ túlsó végén lévő ügyvezetővel, vállalatvezetővel, alkalmazottal. Azaz az információáramlás globálissá tételére volt szükség. A pénzpiac is globalizálódik ennek köszönhetően. 55. Gazdasági világhálózat jött létre, amely a kommunikációs
2
világháló segítségével alakulhatott ki. Az információs technológia radikálisan gyors változása nagy szerepet játszott abban, hogy a 70-es évektől a kapitalista gazdasági rendszer szinte pillanatok alatt globálissá vált, és hogy alapjait immáron az információáramlások jelentették. 48. Csakhogy ez a kommunikációs világháló egyben az emberek identitását is feszegetni kezdte, azzal hogy folyamatosan szembesítette a mássággal. (Identitás: történelmi és földrajzi gyökerekhez vagy vállalt célokhoz való ragaszkodás). A hálózat és az én identitása ellentétbe kerül tehát. Az információs hálók felbontják a régi kötődéseket, rávilágítanak, hogy bárki kiszakadhat adott közösségéből. (identitáskeresés: vallási fundamantalizmus, nacionalizmus terjedése a világ adott pontjain, virtuális közösségek létrejötte)
•
Gazdasági válság, ami jelentősen megrázza az USA gazdaságát. De ez önmagában még nem magyarázza, hogy ilyen hirtelen változott meg a technológia felhasználása és fejlesztése. Ahogy a katonai fenyegetés sem vezetett volna önmagában olyan hirtelen változásokhoz, aminek szemtanúi lehettünk a 70-es években.
•
Castells szerint a gyors technológiai forradalom okai imamnensek: a technológiai fejlesztések megváltozásában keresendőek. Egymást segítő újítások, szinergikus hatás. A technológiai fejlesztések központja pedig Kalifornia volt ebben az időben. Hogy aztán ezek a technológiai újítások széles körben elterjedhessenek, ahhoz persze kellet az adott történelmi konstelláció is. A technológiai paradigma és fejlődés öt jellemző vonása: 1. az információs forradalom technikai újításai leginkább magára az információtárolására, feldolgozására és továbbítására irányulnak. Azaz öngerjesztők. 2. ezek az új technológiák mindent áthatnak. 3. hálózati logika szerint működnek. 4. rugalmasok. 5. a speciális technológiák konvergenciája is jellemzi: minden integrálódik. A mikroelektronika, a távközlés vagy az optikai elektronika felszívódik a digitális számítógéphálózatokban. Egyesülnek vagy szövetségbe tömörülnek, szorosan együttműködnek a hardver és szoftvergyártók. A biotechnológia is sokat köszönhet a számítástechnikának.
1.2.4 Az informmációs forradalom következményei •
A hypertext alapú hálózati modell a történelem folyamán először integrálja az emberi kommunikáció írásbeli, szóbeli és audiovizuális elemeit, az egyidejűséget (a legfrissebb információk) és az aszinkronitást (akkor nézem meg, amikor akarom). A világhálón nézhetünk majd tévét, hallgathatunk rádiót, kölcsönözhetünk filmet a mozi helyett, intézhetjük ügyeinket, levelezhetünk, zenét tölthetünk le, telefonálhatunk. Integrált kommunikációs rendszer lesz.
•
A tv csatornák elszaporodásával, a műholdvevők elterjedésével egyre inkább szegmentálódik a tömegközönség: azaz már nem igazán homogén. (Mindeközben globalizálódik és koncentrálódik tulajdonosi összetételét tekintve a média. Sőt az ezredfordulón: tv csatornák és internetszolgáltatók, távközlési cégek is összeolvadnak – Time Warner-AOL).
•
De valódi visszacsatolásokról még nincs szó a közönség részéről. Az internet azonban ezen változtat: interaktívvá teszi a rendszert. Ráadásul érdek- és értékcsoportok mentén kialakuló közösségeket is teremteni tud. Sőt olyanok közösségeket, is, amelyek éppen az információs technológiákat fejlesztik, vagy az információikat osztják meg egymással (Linux és Wikipedia). Ugyanakkor a virtuális közösségeket nem kell feltétlenül szembe állítani a személyes
3
közösségekkel. Kiegészíthetik azokat, kölcsönhatásban állhatnak. Nem zéró összegű a játszma a virtuális és személyes közösségek esetén. A háló, az internet különösen alkalmas igen sok gyenge kapcsolat kiépítésére és ápolására. Ezek a gyenge kapcsolatok hasznosak az infomációszerzésben, és sok segítséget is kaphat problémái megoldásához használója. A társadalmi különbségek sem jelennek meg feltétlenül, hiszen a közös érdek és érték köti össze őket.
2. Változások a kommunikáció jelenségszférájában (Horányi Özséb: Az információs társadalom koncepciójától az információ kultúrája felé)
Az ember megjelenését követően eddig négy kommunikációs forradalom, pontosabban a kommunikációs eszközöknek (a technológiának) négy forradalma zajlott le. Most éljük az ötödiket, az elektronikus kommunikáció második forradalmát: a számítógépes hálózatok, vagy másként a számítógépek közvetítette kommunikáció [CMC: computer-mediated communication] megjelenését szokás újabban ötödik kommunikációs forradalomnak tekinteni. A kommunikációs eszközök (technológia) forradalmai néhány szempontból jelentős változást idéztek elő a kommunikáció szűken vett eseményeiben. 2.1 Változások az üzenet (kommunikátum) körül 2.1.1 Jelentősen megváltozott a kommunikátumnak térben való lokalizáltsága: az orális kommunikátum (egyszerűen szólva a beszéd) térben szigorúan lokalizált (pl. a delphoi jósdába el kellett menni, a közvetlen emberi kommunikáció mindennapi eseteinek vagy helyben részesei vagyunk vagy csak beszámolót hallhatunk róluk); az írásos feljegyzés, a könyv, a fotó, a film ugyan lokalizált, de nem szigorúan, mert szállítható, másolható; a hálózaton jelen levő kommunikátum voltaképpen nem lokalizálható, egy-egy egysége (például válaszként egy kereső kérdésre) esetenként, alkalmilag áll össze esetleg a hálózat igen távoli pontjairól. 2.1.2 Jelentősen megváltozott a kommunikátum elérhetőségének módja és jelentősen lecsökken az elérési idő: • az orális kommunikátum elillanó természetű; az orális kultúrákban a tudás
birtokosát, a kútfőt fel kell kérni a megnyilatkozásra, vagyis arra, hogy tegye tudását elérhetővé; a kútfőnek ezt kérést el kell fogadnia és teljesítenie is kell: vagyis adott esetben jelentős fizikai távolság leküzdése szükséges valamely tudás elérhetővé válásához; a kútfő és a kérdező (mint a kommunikáció ágensei) kölcsönös személyes emberi helyzetét kezelni kell tudni legalább a kérdezőnek; a tudás tárolását tekintve pedig az információ egy adott kútfőnél legfeljebb a kútfő élethosszáig elérhető és így tovább;
• a könyvtárban tárolt írott (nyomtatott) információk elérésének módját tekintve
jelentős az elszemélytelenedés, ami ez esetben azt a pozitívumot jelenti, hogy a 4
elérhetőség biztonsága növekedett; továbbra is le kell küzdeni a fizikai távolságot a tudást igénylő és a kommunikátum között; az elérés módja és időszükséglete viszont sztenderdizálódott, amelyet végső soron a könyvtár használatának szabályzata rögzít; ugyancsak szabályzat rögzíti, hogy van-e az olvasó elől elzárt része a könyvtárnak, vagy csak bizonyos típusú olvasók számára elérhető része (amelynek igen sok oka lehet a titkosnak minősített dokumentumok elérésének korlátozásától az állomány fizikai védelméig); az információ tárolását tekintve: noha az irat vagy a nyomtatvány mint tárgy élethossza korlátozott, a másolhatóság következtében ez elvben mégsem jelent időbeli korlátot;
• a kommunikátum elektronikus úton (elvben fénysebességgel) képes eljutni térben a hálózat bármely pontjára (akár úgy, hogy áttöltik, akár úgy, hogy letöltik); illetőleg az információ elvben tetszés szerinti ideig tárolható; a hozzáférési időt a percekre vagy másodpercekben mérhető egységre zusgorodott;
2.1.3 Jelentősen megnövekedett egy adott információt elérő személyek száma: az orális kommunikáció korában a dialógus-típusú esetekkel (a közvetlen emberi kommunikáció eseteivel), vagyis kommunikációs eseményenként csak néhány résztvevővel kell számolni; noha az írás és még inkább a könyvnyomtatás következtében lehetővé vált, hogy 'ugyanazon' kommunikációban résztvevők száma akár tömeges is lehessen; mindazonáltal ez mégsem jelent valóban új helyzetet az orális periódushoz képest: minthogy a létrejövő kommunikációs események eltérnek ugyan az oralitásban megfigyelhetőktől, de ez az eltérés nem szünteti meg a kommunikáció alapvetően dialógus jellegét (hiszen: a levél vagy a könyv írója és az éppen olvasó kerül kapcsolatban a művön, a kommunikátumon keresztül); a nyomtatott sajtó azonban ténylegesen új helyzetet teremtett: egyrészt valóban lehetővé vált, hogy az 'ugyanazon' kommunikációban résztvevők száma tömeges lehessen, másrészt azonban a döntően új helyzet abból ered, hogy a résztvevők számára a kommunikáció voltaképpen egyidejűvé vált; az elektronikus forradalom aztán teljesen átalakítja a kommunikációs helyzetet és egyre inkább a korlátlan elérés és a résztvevők számára elérhető kommunikátumok (a tudás) azonossága lesz a jellemző. 2.1.4 Jelentősen átalakult a kommunikátumnak a struktúrája • • •
az orális kommunikátum megkülönböztető sajátossága az írásossal szemben a klisék, pontosabban a ritmikus struktúrák szerepének fontossága (a közel azonos dolgoknak közel azonos ritmikus struktúrájuk van az orális kultúrákban); az írásbeliség megjelenését követően a struktúrák továbbra is alapvetően lineárisak maradnak, de egyrészt komplexebbé, másrészt differenciáltabbá válnak a grammatikai (más értelemben, mint a beszéd esetében), a logikai, illetőleg a retorikai természetű komponensek; megjelenik továbbá az utalás is, mint nem-lineáris struktúraképző eszköz, noha kezelésének technológiáját tekintve nehézkes; 5
• •
az elektronikusan rögzített adatstruktúrák (amely egyaránt lehet elektronikus levél, címjegyzék vagy például egy egészségbiztosítási pénztárban a biztosítottakról nyilvántartott adatállomány) szervezésének szabadságfoka még tovább nőtt az íráséhoz képest: nemcsak lineáris struktúrák működnek és nem csak a papír két dimenziója mentén lehet nem-lineáris struktúrákat létrehozni, de egyrészt ténylegesen és könnyen használhatóvá vált az utalásokkal való struktúrateremtés: ennek egyik legújabb és igen hatékony megnyilvánulása a hypertext,
2.1.5 Jelentősen megváltozott a kommunikátum által igényelt befogadói attitűd az oralitás korában egy kommunikátum megértésének feltétele, vagyis annak feltétele, hogy mikor szól a kommunikátum a világról, a befogadó fantáziájának működése volt: megértette, ha el tudta képzelni; •
• •
az írásbeliség, egyrészt meghagyta ezt az alapfeltételt, másrészt segítette is a fantázia működését például illusztrációkkal, általában képekkel: amely segítség más összefüggésben valójában korlátozást is jelent, minthogy az elképzelés az illusztrációból származó plusz determináció révén korlátok közé szorult; • az elektronikus (tömeg)kommunikáció korában, de ennek különösen második szakaszában, a hálózati kommunikáció világában a megértés alapfeltétele továbbra is érvényes, de a képzelet terepe még inkább korlátok közé szorított: szinte a passzív befogadás víziója felel meg a viszonyoknak a leginkább: jól érzékelteti a probléma mélységét és jelentőségét a(z alkalmanként multimédiát is használó) virtuális valóság jelenség és a róla szóló diszkusszió
2.1.6 A társadalom szerkezetével kapcsolatos következményekről Az információ lokalizálatlansága, illetőleg a hozzáférés módjának radikális változása következtében várhatóan megváltozik az egyes társadalmi szerepek tartalma (illetőleg a korábban megkezdődött változások tovább folynak): átértékelődik például a nyilvános/privát oppozíció legalábbis az otthon/munkahely jellegének és ennek következményeinek újraértékelődése formájában. (vagy privát/nyilvános: Google kereső és emailjeink USA-beli vizsgálata) Igen jelentős mértékben átalakulóban van a legkülönfélébb ipari termékek és szolgáltatások kereskedelme. A katalógusáruházaktól, a direct-mailen át, általában pedig a marketingkommunikációig egyre nagyobb mértékben tör be a hálózatba a kereskedelem. A hálózaton keresztül történő rendelésektől/vásárlásoktól a legkülönfélébb bankműveletekig egyre inkább mód van csupán a hálózaton keresztül 'érintkezni a világgal'
3. Változások a médiumban (az üzenetközvetítő eszközben) (McQuail: A tömegkommunikáció elmélete)
Miben különbözik a legújabb tömegkommunikációs eszközöktől? •
tömegkommunikációs
eszköz
a
korábbi
Az internet (ez a legjellemzőbb formája az új eszköznek) nemcsak üzenetek előállításával és terjesztésével foglalkozik, hanem tárolással, feldolgozással, cserével 6
is. Nemcsak közintézményként működnek, a magánszféra minden részét behálózza. Továbbá: működése és működtetése nem kíván professzionális médiaszakembereket, így kevésbé bürokratikus. •
Nincsenek műsorszórási kötöttségek, és magába olvasztja a mozit, a tv-t, a rádiót, a nyomtatott újságokat. Lehetővé teszi sokak párbeszédét sokakkal egyidejűleg vagy aszinkron módon. A tömegkommunikáció egyben denacionalizálódik (nincsenek határok), azonnali globális kapcsolatok létrehozására képes, a modern embert hálózati létbe helyezi.
•
Az internet abban is új, hogy egyesíti az interaktivitást azokkal a jellemzőkkel, amelyek a tömegkommunikáció megjelenésekor számítottak újdonságnak: a korlátlan tartalomkörrel, az elérhető nagy közönséggel, és a kommunikáció globális természetével.
•
A szerző-kiadó-terjesztő-befogadó különbségtétele elhomályosul. A közönségben is igen komoly változások figyelhetők meg ugyanakkor. Immáron nem egy amorf és tagolatlan tömeg része a közönség, hanem egy maga által választott kisebb közösség, hálózat része. Egyszerű befogadó helyett immár aktív keresővé válik a közönség. Ugyanakkor a megnövekedett lehetőség néha teher is lehet: a nagyobb választék mindig előzetes tudást feltételez, amit viszont meg kell szerezni.
•
A tömegkommunikációnak nem biztos, hogy lesznek intézményei (mint amilyenek pl a tévécsatornák vagy rádiócsatornák voltak): ehelyett önszerveződő módon meghatározott tartalmakat (turizmus, mozi, üzleti élet, oktatás stb.) képviselő cégek, magánemberek stb. fognak össze.
4. Változások a befogadó-formáló közösségben Számítógéppel közvetített közösségképződés: A hagyományos médiumokra szokták mondani, hogy megöli kis, személyes közösségeket (tévéznek a családban, ahelyett, hogy beszélgetnének), bár más közösségeket képezhetnek (beszélnek adott tévéműsorról, tévécsatornák mentén alakulnak ki közösségek). Ugyanakkor a helyi médiumok (helyi újság, régiós tévé) erősítheti is a közösségképződést. Más azonban a virtuális közösség: nyitott (bárki csatlakozhat), aszinkron, tértől független. Ilyen közösségek azonban leggyakrabban valamilyen jellegű kisebbségek hoznak létre általában. Ugyanakkor ezekben a közösségekben nem kell mindig felfedni teljes énünket, sőt álnéven írhatunk teljesen provokatív véleményt is, amit valójában nem is gondolunk. De éppen emiatt kérdéses is egyben, hogy valódi közösség-e az ilyen jellegű közösség (nincs kölcsönös felelősség és kötelezettségvállalás a tagok között) (Barry Wellman és Milena Gulia: A netszörfözők nem utaznak egyedül: virtuális közösségek mint valódi közösségek, Mediaremix 2007/3 (eredeti: 1999))
Találhatnak-e az emberek közösségeket online az interneten keresztül? Két tábor: akik azt hangoztatják, hogy az internet csodálatos, újfajta közösségeket fog teremteni, vagy úgy ahogy van, elpusztítja a közösséget.
7
A támogatók lelkesen üdvözlik ama netben rejlő lehetőséget, hogy származásra, vallásra, nemre vagy lakóhelyre való tekintet nélkül lehet kapcsolatokat létesíteni. Ezzel szemben az internettel kritikusabbak amiatt aggódnak (főleg persze nyomtatásban), hogy az élet a neten sohasem tartalmas vagy teljes, mert megfosztja az embereket a személyes kapcsolatok sokoldalúságától. Vagy – ami a viták döntő részét érinti – attól tartanak, hogy az emberek annyira belemerülnek a csalóka virtuális valóságba, hogy elveszítik a kapcsolatot az „igazi világgal” Hasonlóan a korábbi generációkhoz, akik amiatt aggódtak, hogy a közösséget tönkreteszik vagy átalakítják az akkori „új technológiák” – mint például a telefon (Fischer 1992) vagy az automobil –, a 90-es évek elfogult szónokai az internetben a végső átalakítót látják. Sok szakértő úgy ír, mintha az emberek soha nem aggódtak volna az internet megjelenése előtt a közösség miatt. Holott a szociológusok több mint száz éve töprengenek azon, hogy a technológiai változások (beleértve a bürokratizálódást, az iparosodást, a városiasodást és a kapitalizmust) hogyan befolyásolták a közösségeket. Vajon az ehhez hasonló változások oda vezetnek-e, hogy a közösség (a) szétesik, (b) rendületlenül kitart, menedéket kínálva a tömegtársadalommal szemben, (c) kiszabadul a tradicionálisan összetartozó csoportok szorításából?
Azóta több szisztematikus etnográfiai és kérdőíves felmérés bebizonyította a szomszédi és rokoni közösségek ellenálló voltát. Ráadásul észrevették, hogy a szoros közösségnek nem feltétlenül kell, hogy szomszédokból, lakóhelyünkhöz közel élőkből állnia, hanem távol lakó rokonok, barátok és munkatársak szociális hálózataként is létezhet. A szociális hálózatok elemzőinek meg kellett tanítaniuk a hagyományos, helyorientált közösségben gondolkodó szociológusokat arra, hogy egy közösség határai jóval túlnyúlhatnak a lakóhely területein. Az ilyen számítógépes szociális hálózatoknak (computer supported social network, CSSN) sokféle megjelenési formájuk van: elektronikus levél (e-mail), elektronikus üzenőfalak (bulletin board system, BBS), többszereplős online kalandjátékok (multi-user dungeon, MUD), hírcsoportok (newsgroup) és a különböző chatek (Internet Relay Chat, IRC).
Majdnem minden esetben úgy beszélnek az internetről, mint valami izolált szociális jelenségről, anélkül, hogy figyelembe vennék, hogy a neten zajló interakciók hogyan illeszkednek az emberek mindennapi életébe. A net az emberek számára csupán egy lehetséges érintkezési mód, a net nem egy másik valóság. Kulcskérdéseink pedig a következők: 1. kérdéskör példakérdés 1. A netes kapcsolatok szűk és specifikus határok között mozognak vagy széles alapokra támaszkodnak? Milyen típusú segítségre számíthat valaki egy virtuális közösségben? Miért segítenek a nethasználók azoknak, akiket alig ismernek? Viszonzásra talál-e a neten nyújtott segítség? 2. kérdéskör: erős vs. gyenge kapcsolatok a hálón 2. Hogyan befolyásolja a net az embereknek azt a képességét, hogy fenn tudnak tartani gyenge, kevésbé szoros kapcsolatokat és új kapcsolatokat tudnak létre hozni? 3. Milyen mértékben lehetséges erős, intim kapcsolatok kialakítása a neten? 3. kérdéskör: virtuális és reális közösségek egymásrahatása 4. Hogyan hat egy virtuális közösségben való intenzív részvétel a „valódi világ” közösségeiben való részvételre? Milyen mértékben növeli a netezés a közösségi kapcsolatok sokféleségét? Segítik-e az ilyen sokrétű kapcsolatok a különböző heterogén csoportok integritását?
8
5. A virtuális közösségek különálló egységek vagy integrált részei az emberek hétköznapi közösségeinek? 1. kérdés: Milyen segítséget nyújthat egy virtuális közösség? •
A pásztoridillekben megjelenő személyes, falusias közösség ideálja a közösség minden tagját úgy festi le, mint aki sokféle módon segíti a közösség összes többi tagját. Ebben az ideális helyzetben mindenki mindenkihez bátran fordulhat társaságért, érzelmi támogatásért, információért, szolgáltatásokért (mint például a gyermekgondozás vagy egészségügyi segítség), pénzért vagy javakért (legyen az étel az éhezőknek vagy egy szerszám az építkezőknek).
•
Az emberek nagyon sokféle támogatást kapnak a közösség tagjaitól, de más-más emberhez kell fordulniuk a különböző igényeikkel. Ez azt jelenti, hogy az embereknek sokszínű kapcsolati palettával kell rendelkezniük ahhoz, hogy a különböző erőforrások elérhetők legyenek számukra.
•
Az információ azonban csak egyike azoknak a társadalmi erőforrásoknak, amikhez az emberek a net segítségével hozzáférhetnek. Számos netfelhasználó elektronikus segítőcsoportokon keresztül kap támogatást szociális, fizikai vagy lelki problémáihoz, vagy jut információhoz kezelésekkel, szakemberekkel és egyéb kérdésekkel kapcsolatban. Például azok a nők, akik hasonló a fizikai és érzelmi nehézségekkel találják szemben magukat a menopauza idején, érzelmi támaszt találnak online, amikor rájönnek, hogy mások ugyanazokkal a tünetekkel, érzésekkel és gondolatokkal viaskodnak. De ilyen még: gyógyuló alkoholisták vagy drogfüggők.
•
2. kérdés: Hogyan lehet hasznos a net nagyszámú gyenge kapcsolata? •
Ugyanakkor a netezők speciális helyzetben vannak, mert olyan embereknek nyújtanak információt, segítséget, társaságot és a valakihez tartozás élményét, akiket alig vagy egyáltalán nem ismernek offline. Bár az emberek nagyon készségesen kommunikálnak idegenekkel online, ez ellentétben áll azzal a megfigyeléssel, hogy a személyes érintkezések során a nézelődők gyakran alig avatkoznak be vagy sietnek egy idegen segítségére. Ugyanakkor az emberek sokkal nagyobb valószínűséggel lépnek közbe, ha egyedül vannak (és akkor a legkevésbé, amikor sokan vannak). Az online kéréseket pedig az emberek magányosan, a képernyőjük előtt egyedül ülve olvassák. Ugyanakkor az online segítségnyújtás az egész csoport szeme láttára történik és tagjai azt elismeréssel illetik.
•
A státuszra vagy egyéb élethelyzetre utaló jegyek hiánya szintén elősegíti a laza kapcsolatok életben maradását. A netes kapcsolatokra jellemző relatív egyenrangúságnak is szerepe van abban, hogy a különböző kérések meghallgatásra találjanak.
•
Amellett, hogy az önkifejezést, a csoporthoz való kötődést, illetve az általános reciprocitást elősegíti, a net technológiai és szociális szerkezete másfajta társas
9
támogatást is lehetővé tesz. Ha van számítógépünk, az elektronikus összejöveteleken való részvétel szociális és logisztikai költsége alacsony. 3. kérdés: Lehetséges-e a neten szoros, közeli kapcsolatokat kialakítani? •
A válaszhoz meg kell nézni, hogy vajon a net létrehozza és fenntartja-e az olyan szoros, stabil és közeli kapcsolatokat, amik egy közösség alapját képezik. Az emberi kapcsolatokat tanulmányozó teoretikusok azt állítják, hogy minél erősebb egy kapcsolat, annál inkább jellemző rá: - (1) annak érzése, hogy a kapcsolat közeli és különleges, (2) a részvétel önkéntes és (3) a másikkal való barátság vágyából fakad; - (4) az az igény, hogy a másikkal lehetőség szerint minél gyakrabban együtt legyünk (5) sokféle szociális kontextusban, (6) hosszú időn keresztül; - (7) az az érzés, hogy a kapcsolat kölcsönös, (8) azzal együtt, hogy ismerjük és támogatni tudjuk a másik igényeit; - (9) a közeli kapcsolatokat gyakran támasztják alá közös szociális vonások, mint például a nem, a társadalmi-gazdasági státusz, az életkor vagy az életstílus.
•
A gyakorlatban sok szoros kapcsolat nem rendelkezik ezekkel a jellemzőkkel. Például külföldön élő jó barátunkat ritkán látjuk és nem is nagyon számíthatunk szociális támaszra tőle, miközben leggyakrabban a szomszédainkat és a munkatársainkat látjuk, ezek a kapcsolatok azonban ritkán intimek vagy támogatóak, a találkozások pedig ritkán önkéntes indíttatásúak.
•
Ráadásul a sok szóbeszéd ellenére, hogy a net sui generis idő és tér fölé emelkedik, nagyon sok netes kapcsolat olyanok között jön létre, akik személyesen is találkoznak és egymás közelében laknak. Egy kevésbé trendi kommunikációs médiummal, a telefonnal kapcsolatban végzett egyik kutatás azt mutatta, hogy a torontóiak többet beszéltek azokkal, akik a közelükben laktak, mint azokkal, akik távolabb. Hívásaik a személyes találkozók közötti időket voltak hivatottak kitölteni és a következő együttlétek megbeszélésére szolgáltak.
•
Ugyanakkor szociálpszichológiai tanulmányok arról számolnak be, hogy a számítógépes szociális hálózatok (CSSN) helyet adnak gátlástalan megszólalásoknak, nonkonformista viselkedésnek és csoportpolarizációnak.
4. kérdés: Hogyan befolyásolják a virtuális közösségek az „igazi” közösségeket? •
Sokan kifejezték aggodalmukat, hogy a virtuális közösségekben való intenzív észvétel el fogja választani az embereket az „igazi” – személyesen, telefonon vagy postai úton fenntartott – közösségektől. Az ehhez hasonló félelmeket sokféleképpen értelmezik félre.
•
Egyrészt úgy beszélnek a közösségről, mint zéró összegű játékról; feltételezve, hogy minél több időt tölt valaki online interakciókban, annyival kevesebb időt fog eltölteni „igazi” kapcsolatokban. Az emberek gondosan két külön csoportba sorolják az ismerőseiket: azokra, akikkel találkozni szoktak, és azokra, akikkel csak online 10
kapcsolatuk van. A kapcsolatok sokrétűvé válása eredményezheti azt, hogy a kizárólag online fenntartott kapcsolatok átalakulnak személyes kontaktuson és telefonbeszélgetéseken is alapuló kapcsolatokká. •
A neten az a tendencia figyelhető meg, hogy az emberek több részközösségnek válnak a tagjaivá. De ez megegyezik a való világ tendenciáival: a mai nyugati közösségek többsége nem hasonlít az iparosodás előtti falvakra, mert szociálisan sokfélék, kapcsolataik nem alkotnak olyan sűrű hálót és erős a kapcsolatuk a külvilággal. Ezek csupán részközösségek, nem követelnek kizárólagos hűséget tagjaiktól. Inkább az jellemző rájuk, hogy minden ember bizonyos mértékben több különböző közösségnek tagja, mint például a rokonság, a szomszédok vagy barátok.
5. kérdés: „Valódi” közösségek-e a virtuális közösségek? •
A net különösen alkalmas arra, hogy közepes erősségű kapcsolatokat tartson életben olyan emberek között, akik nem tudnak rendszeresen találkozni. A szétszóródottság azzal jár, hogy ahelyett, hogy az emberek beülnének egy kávézóba vagy sörözőbe és várnák, hogy felbukkan egy ismerősük, aktívan kell keresniük a kapcsolatot a többi emberrel, annak érdekében, hogy a kapcsolat fennmaradjon. Ennek valószínűleg az az eredménye, hogy a közösség tagjai szűkebb keretek között érintkeznek egymással.
•
A számítógépes kommunikáció felgyorsítja azt a változást, hogy az emberek személyes részközösségeik középpontjaként működnek, miközben gyorsan és rendszeresen mozognak a különböző csoportjaik között. Ugyanakkor ez a sokkal individuálisabb viselkedés a szorosabb, zártabb közösségekre jellemző szolidaritás csökkenését is eredményezi.
•
Ilyenformán a net lehet, hogy hozzájárul ahhoz, hogy az emberek egyre kevésbé élik nyilvános helyeken közösségi életüket, ugyanakkor a társadalom integrálásában is szerepet játszhat.
Felhasznált irodalom: Manuel Castells: A hálózati társadalom kialakulása, 2003, Gondolat Kiadó Barry Wellman és Milena Gulia: A netszörfözők nem utaznak egyedül: virtuális közösségek mint valódi közösségek, in: Mediaremix 2007/3 Horányi Özséb: Az információs társadalom koncepciójától az információ kultúrája felé / http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/media/hozseb1/hozsb1.htm Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete, 2003, Osiris Kiadó
11
