Az igáslovak vonóversenyének birálati elveirıl. A folyó év szeptember havában Szombathelyen tartandó országos gazdasági kiállitás alkalmával igáslovak vonóversenye is egybe lesz kapcsolva a látnivalókkal. E verseny birálati elveinek megbeszélése oly élénk eszmecserére adott okot a kiállitási bizottság egyik ülésén s az érdeklıdés oly nagy volt e tárgy iránt, hogy e kérdést fejtegetni nem lesz érdektelen. Ama győlés alkalmával volt alkalmam megismerkedni azon nehézményezéssel, melylyel t. gazdatársaim a vonólovak munkabirásának tudományos elveken alapuló keresztülvitelét ellenezték. Midın egy rövid képben szeretném feltüntetni az elvek csoportositását, melyek szerint egy ilyen és hasonló más verseny technikai része biráltathatnék, kijelentem, hogy a legegyszerőbb módokat igyekeztem kiválasztani, és szántszándékkal mellıztem minden magasabb szakképzettséget és mathematikai készültséget igénylı complikált képletek alkalmazását, holott ilyeneket Bouguer, Euler, Gerstner, Fourier stb. szakférfiak után tuczatszám ismerünk. Megjegyzem azt is, hogy az általam csoportositott elvek születésénél t. barátom Lázár L. Pál mőegyetemi m. tanár úr nézeteit hosszas vitatkozásban volt szives közölni velem. És talán szabad rá számitanunk, hogy nézetét e fontos tárgyban még a verseny elıtt ki fogja fejteni a nyilvánosság elıtt is. Azt tudjuk, hogy gazdaságunkban általában az erı és anyag az alkotó elem, mint az universumban mindenütt. Az erı igen sok forrásból származhatik, de a mi kenyerünket teremtı izomerı mégis legnagyobbrészt vonós állatainkban találja forrását. A vonós állatok legtökéletesebb képviselıje a ló. Bár jó volna minden erıt ismernünk gazdaságunkban, hogy következtetést vonhassunk a munka mennyiségére, mit általa végeztetni tudunk, mégis fıleg a vonós barmok erejének mérésére van szükségünk. A gızgéprıl tudjuk, mily erıvel jár. A természet ingyenerıit, ha rendelkezünk ilyenek fölött, használjuk mint ingyenadományt, néha pazaroljuk is. De fıleg a lónak, az emberkéz után jövı legdrágább erıforrásnak mértékét birnunk általában szükséges. Olyan versenynél pedig, melynél az igáslónak azon tulajdonsága, mely miatt drága pénzért megveszszük és tartjuk, a vonóerı játsza a fıszerepet; ezen erıt csalhatlan és tévedést kizáró módon mérni, azt vélem, mégis csak elkerülhetetlen. Mindennap azt tapasztalom, hogy az erıt a gazdák legtöbbje egyértelmünek tartja a munkával, mert „sok erı sok munka” mondják ık; és az erı mérését egyenlınek tartják a munka mérésével, ami pedig mégsem úgy van. Tehát elıször e fogalmakat kell tisztáznunk. Az erı maga azon hatás, mely által valamely ellenállás legyızetik. A 10 q súlylyal megterhelt szekér mozgatása közben sokféle ellenállást kell legyızni; ami ezt legyızi, az az erı. Míg az erı hat az ellenállás legyızésére, addig bizonyos munkát végez. Az erı tehát nem más, mint a végzett munkának egyik tényezıje. A másik tényezı azon út, melyen az erı bizonyos idı alatt mőködött. Vagyis a végzett munka oly absolut érték, mely két tényezıbıl, még pedig ezek szorzatából alakul. A munka mérése az erınek az úttali szorzása által történik. Világos tehát: ha a két tényezı bármelyike emelkedik, emelkedik a szorzat értéke is. Egy ló 10.000 k/g terhet 50 k/g vonóerıvel 1 m/-nyire húzva, csak fele annyi munkát végez, mint amelyik 2 m/-nyire húzza azt.
Ezen egyetlen példából látjuk, hogy az igáslovak munkabirásának megállapitásánál nem szabad az erı mérésére szorítkoznunk, hanem ha absolut értékeket akarunk nyerni, akkor feltétlenül a végzett munkát kell mérni. A munkát pedig csakis úgy mérhetjük, ha a ló által kifejtett vonóerıt kilogrammokban, és a meghaladott utat méterekben mérjük. Ezen két érték szorzata méterkilogrammokban, absolut értékü számokban adja a ló által végzett munkát. Miután a munka mindig ugyanaz – akár rövid, akár hosszabb idı alatt teljesíttetett: így látszólag nem is kellene tekintetbe venni az idıt, mely alatt a munka végeztetett. Mert péld. 76 méterkilogramm munka mindig 76 méterkilogramm munka marad – akár egy percz, akár egy óra alatt végeztetett. Vagyis oly munka, mely 76 k/g -ot képes 1 m/ magasra emelni. Világos azonban, hogy két vagy több lónak munkáját csakis úgy hasonlíthatjuk össze, ha az idıre is tekintettel vagyunk, mely alatt ezek az ı munkájukat végzik. Vagyis az a ló, amelyik 10.000 k/g -ot 1 mp. alatt 0.5 m/-re vonhat, kevesebbet ér, mint az, amelyik 1 mp. alatt 0.8 m/-nyire vontatja el azt. Hogy ezen értékeket, a munka tényezıit megmérhessük, mérıeszközökre van szükségünk. Az erıt, a munka egyik alkotó részét, erımérıvel mérjük. Vonólovaknál kétféle erımérıt alkalmazhatnánk. Egyik (és ez sokkal pontosabb mőszer) a dörzsfékezı erımérı (Brems-dynamometer). Ennek alkalmazása úgy történik, hogy a lovat járgányba fogjuk és a járgány közlımüvére alkalmazzuk a fékezı erımérıt; lemérjük a ló vonóerejét akkor, mikor a legmegfeszitettebb munkát végzi, mikor erıfeszitéssel dolgozik. A fékdynamométer elınye az, hogy pontosabban mér, mint az egyszerü vonóczélokra szolgáló rugós dynamométer. Hátrányai: A ló nem fejti ki teljes vonóerejét a járgányban, a körben mozgás által még 10 m/ átmérıjü pályán mozogva is a ló lábainak oldalirányu kirakása által legjobb esetben 17 %-ot veszt vonóerejébıl, az egyenes iránya haladáshoz képest. Ha a kör kisebb, úgy e veszteség 50 %-ig haladhat. Sok ló, mely kitünı vonós, szédül a járgányban. Soknak szokatlan a körben járás. Mindezen állítások mérésekkel egybekapcsolt hossza kisérletekkel igazolhatók, hol mindig az derült ki, hogy az egyenes uton haladó vontató ló sokkal több munkát képes végezni, mint a járgányba fogott ló. Egy 500 k/g nehéz ló napi munkája 2,160.000 méterkilogramm az egyenesen, addig járgányba fogva csak 1,425.000 méterkilogramm. Vagyis az elsı esetben munkabirása 1 lóerı, az utóbbiban csak 0.66 lóerı. Mindezek megfontolásával igen méltányolható a szombathelyi győlés nézete, mely a fékdynamométerrel fölszerelt járgány alkalmazását elvetette. Tehát más módhoz kell nyúlni. Az egyenes uton haladó szekérbe fogott lovak vonóerejének mérése szintén dynamométerrel történhetik. Az eddig általunk ismert dynamographok közül, úgy vélem, az Asbóth és Csonkaféle spirálrugós dynamograph felel meg ezen czélnak leginkább. Feltéve, hogy a dynamographot jól be lehet akasztani a hámfák és a szekér közé s az erımérı papírszalagját hajtó, egyúttal az út hosszát mérı futókerék a fogatnál a földet érinti, úgy az utat és a vonóerıt egyszerre méri e gép. Mert a dynamograph útmérı futókereke 1 m/ körfogattal bir s ennek fordulata egy ízült láncz által vitetvén át a papírszalagot huzó gépmőre, az erı és az út egyszerre registráltatik a dynamograph által. Azon aggodalom tehát, hogy ily készülék nem létezik, alaptalan. A bizottság a szekérnek súlyokkal való megterhelését ajánlotta. Részemrıl kezdettıl fogva azt proponáltam, hogy a szekér dörzsfékezıvel láttassék el, még pedig úgy, hogy a szekeret péld. 10 q súlylyal terheljük meg, most már a dörzsfékek alkalmazása s a hátulsó kerékpár teljes
megkötésekor tegyük fel, hogy e szekeret egy ló absolute nem vonhatja el. (Ha elvontatja, úgy nagyobb teherrel rakandó meg a szekér.) Most, ha egy oly szekerünk van, mely dörzsfékkel ellátva a legerısebb lóra nézve is el nem vontathatóvá tehetı: akkor a vonóerınek biztos mértékét birjuk. Még pedig olyformán, hogy a ló a dörzsfékek teljes mőködésen kivül helyezésével kényelmesen indítja és vontatja a szekeret. Menet közben a súlyokkal kellıleg megterhelt és dynamograph-fal fölszerelt szekérnek kerékfékeit húzni kezdjük. A növekvı fékezı surlódás csakhamar éreztetni fogja hatását. Midın azt látjuk, hogy a ló teljes vonóerejének kifejtésével vontat, és ha jobban húznók a féket, úgy a ló már megállni kényszerülne: akkor hagyjuk a lovat teljes erıfeszitéssel húzni péld. 100 m/ uton át. A dynamograph eközben csalhatatlan graphikus görbével irja fel a kifejtett vonóerıt kilogrammokban, mit az út hosszával szorozva kapjuk a ló munkáját méterkilogrammokban. Ha tekintetbe veszszük a másodperczek számát is, mely szükséges volt péld. 100 m/ út meghaladásához, úgy absolut számértékekben fejezhetjük ki: a) a ló vonóerejét kilogrammokban, b) a ló által végzett munkát méterkilogrammokban, c) a ló által naponkint kifejtendı munkát – bizonyos munkaidı, péld. 10 órai folytonos vontatásra vonatkoztatva, d) a ló munkabirását másodperczméterkilogrammokban (tehát gépi lóerıkben). A bizottság a dynamograph elhagyásával egyszerüen súlyokkal megterhelt szekeret ajánlott, s úgy látszik, e módszer viszhangra talált. Hogy e módszer a lehetı legtökéletlenebb és egy a mai kor színvonalán álló országos versenynél, mit hazánk legelsı tekintélyü két egyesülete rendez, meg nem állhat, azt igyekszem bizonyitani a következıkben. A súlyokkal megrakott szekérrel való mérés mellett a következı érveket hallottam: 1. Angliában is így csinálják a versenyt. 2. A közönségre nézve több meggyızı hatással bir, ha azt látja, hogy egy ló tényleg elvontat az országuton egy 30 q-val megterhelt szekeret, mintha 10 q-át vontat dörzsfékezıvel. 3. Az a sörgyáros, aki lovat akar venni, melynek párja 50 H/l sört hordóstól képes elvontatni, nem azt kérdi: hány méterkilogramm munkát képes e ló végezni, esetleg hány kilogramm annak vonóereje; hanem azt kérdezi, hogy képes-e az a pár ló 60 q terhet vontatni nagyobb megerıltetés nélkül? Ezen igen tetszetıs argumentumok mellett a bizottság egy része oda nyilatkozott, hogy a szekérre, melybe egy ló fogatik, az erıs lovaknál péld. 30 q minimális teher rakassék, amelyik ezt elhúzza, az versenyez; azután út közben az egyenes országútra rakott terhekkel folyton terhelik a szekeret, míg a ló azt vontatni képes. A könnyebb lovakra, péld. 500 k/g testsúlyon alul, a teher, mit annak vontatni kell, kisebb minimumban, péld. 20–25 q-ban állapíttatik meg; azután ezeket is folyton tovább terheljük, míg a ló vontatni képes. Ismétlem: igen tetszetıs e terv, lehet mulatságos spectaculum a nézıközönségre, – de hogy ily verseny a legvastagabb tévedéseket vonja maga után, az igen természetes. Nézzük, miért? Dréher meg a többi sörszállitók éppen úgy nem szerezhetnek fogalmat arról, hogy az a ló, amelyik a szombathelyi bazalt országuton elvontat egyenleg 30 q terhet, birja-e azt a kıbányai országuton, mikor ott esetleg sár van. Még ha kövezeten vontathatnánk a verseny alkalmával, úgy hasonló jó kövezetek közt könnyü volna hasonlitásokat eszközölni, de út és út között a különbség – határtalan. Absolut értéket, a vonóerönek igazi mértékét ily empirikus mód által sohasem nyerünk. Lehet, hogy az a ló a bazalton elvontat a száraz országuton 30 q terhet, – lehet, hogy többet is, de elvontat-e annyit Kıbányán, Liesingben, Schwechaton egészen más utakon, az még nagy kérdés, mire választ nem adhatunk. Látjuk ugyan, hogy az a ló, amelyik a versenyen 30–40 q terhet elvontatott, igen erıs, de hogy milyen erıs, tulajdonképen annak mértékét nem birjuk.
Pedig amit mérni nem tudunk és valami olyann mértékkel, minek értékét Budapesten, Párisban, meg Péterváron egyformának ismerik, oly dolgokat egymáshoz hasonlitani, mainapság nem lehet; versenyt kiirni ily bizonytalan alapon nem tanácsos. Azt lehetne állitani, hogy a vonóerıt mérjük a szekérre felrakott súlyokkal, a szaporitandó terheléssel. Látszatra áll ez is, de csak teljesen vízszintes síkon, simára söpört kövezeten volna némi értéke e mérésnek. Mert tegyük fel, hogy az egyik ló 35 q terhet még jól vontat s eközben 100 k/g vonóerıvel jár. Az erımérı mutatja ezt nekünk. A másik ló 35 q terhet szintén jól vontat egyideig, de a domboru profillal biró országút gerinczérıl letér, vissza akarja húzni a szekeret, de ekkor már nemcsak vontatni, de emelmi kell az iszonyú terhet, ahol már egy méterre 5–6 m/m emelkedés is roppant különbséget tesz. A ló nem birja, megáll és a versenybıl kizáratik. Vagy egy c/m magas kavics, vagy vasdarab kerül a kerék alá, mit észre sem veszünk; a lónak erre fel kell emelni a súlyt, miközben a szilárd tárgy a talp alatt esetleg összezúzik s a ló megakad. Nincs meg az igazságot szolgáltató mérıeszköz a kocsin, hogyan jövünk rá, hogy a ló miért akadt el? Pedig ha dynamométer van, annak szalagján meglátjuk, hogy az a ló, mely második volt a sorban, 100 k/g erıvel járt szintén. De az erımérı hirtelen 140 k/g -ra szökkent fel, tehát a ló nagyobb erıt fejtett ki, mint elızı társa, de az akadály nagyobb lévén, mint ereje, megállt és igaztalan módon legyızetett. A dynamométer igazságot szolgáltat az állatnak, mert az – tekintet nélkül az esetleg útba esı akadályokra – a tényleg kifejtett vonóerıt méri. Azt hiszem, biztosabb mérték nem kell, mintha azt mondhatom: 1. számu versenyló vontatott teljes erıkifejtése mellett 195 k/g vonóerıvel, a 2. számu hasonlóan 205 k/g, a 3. számu 161 k/gmal s akkor mégis csak tudom, hogy melyik ló a pályadíjra érdemes és nem adunk dijat annak, amelyik azt meg nem érdemli, de egy szerencsés véletlen által, mit észrevenni nem tudunk, legtöbb terhet vontatott. Ha egy ló 100 k/g vonóerıvel jár, az 100 k/g -mal jár hegynek-völgynek ha kell, annak vonóerejét ismerjük, munkáját tehát mérni vagyunk képesek. De kérdés: kivihetı-e egyáltalán a súlyokkal való megterhelés, csak az esetben is, ha péld. 20 ló versenyez? Csak 100 vagy 200 m/ utat végig rakni 50 k/g -os terhekkel 20-szor egymásután, azután a maximális megterheléssel még legalább 100 m/-t vontatni, azt hiszem, igen lassu és nehézkes dolog. A dörzsfékezı versenynél lemérünk 100 m/ utat, melyen át lassan erısödıen fékezünk; mire a ló a 100 m/ végére ér, már be van állítva a fékezı szekér, a ló maximális vonóképességéhez viszonyítva. Most a következı 100 m/ uton a szekeret már így beállítva kell a lónak átvontatnia. A vonóerı a második 100 m/ út meghaladása közben pontosan leméretik kilogrammokban. Ez az eljárás alig tarthat egy lónál ¼ óránál tovább. Az út mértékét ismerjük, tehát csak az idıt kell mérni másodperczekben, mely alatt a 100 m/ utat a ló maximális vonóerıvel járva meghaladta. Képletek tehát ezek volnának: vonóerı kilogrammokban: Kg út hossza méterekben: U
idı kifejezve másodperczekben: I Méterkilogrammokban kifejezett munka egyenlı: Kg × U = mkg. Vagyis a kilogrammokban kifejezett vonóerı szorozva a méterekben kifejezett úttal, egyenlı a végzett munkával, méterkilogrammokban kifejezve azt. Továbbá: Kg X U/ I = az egy másodpercz alatt végzett munka. Vagyis a vonóerı kilogrammban szorozva a méterekben kifejezett úttal, elosztva az idıvel, mely alatt az út meghaladva volt, adja a munkabirást másodpercz-méterkilogrammokban. Péld. 3. számu ló huzott: 75 k/g vonóerıvel meghaladott 100 m/ utat 100 másodpercz alatt, akkor: 75 X 100/100 = 75 mk. Vagyis a ló által kifejtett munkabirás 1 lóerı. Péld. 5. számu ló huzott: 82.5 k/g vonóerıvel meghaladott 100 m/ utat 90 mp. alatt, akkor: 82.5 X 100/90 = 91.7 mp.-mkg. = 1.22 lóerı. Vagyis a 3-ik ló munkája az 5-ik „ „
1
lóerı, azaz
75 másodpercz-méterkilógramm,
1.22
„
91.6
„
„
„
E számok absolut értékekbe adják a lónak vonóképességét és az általuk végzett munkát. Ha mégis azt akarjuk tudni, hogy e lovak bizonyos járda födıanyagához képest most már képesek-e az 50 drb hektoliteres hordót elvontatni, úgy nem ell egyéb, mint egyszer s mindenkorra megállapitani, hoy hány kilogramm vonóerı kell egy szekér vontatásához, mely péld. 60 q teherrel van megrakva, 1-ször vízszintes országuton rendes kavicsozás mellett, 2szor macadamirozott bazalt-uton, 3-szor kövezeten, 4-szer faburkolaton stb. stb. ? Ha ezt egyszer s mindenkorra megállapitottuk, úgy közömbös marad az, hogy a versenyre bocsátott vonóló vonóerejét és munkabirását a szombathelyi vagy kıbányai országuton állapitottuk-e meg. Körülbelül tisztában lehetünk a ló munkabirásával és alkalmazhatjuk azt a legváltozatosabb viszonyok között. *** A verseny – nézetem szerint – okvetlen két részre osztandó, még pedig inditóversenyre és vonóversenyre. Igen sok ló van, amelyik jól indít, de rosszul húz, – rosszul indít, de jól húz. Amelyik tehát jól is indít, jól is húz, az a megelızık fölött áll. Az inditóverseny különválasztását szintén élénken ellenezték t. gazdatársaim. Mert – mint mondák – a pointirozásnál némely lónak, mely az inditásnál erısen nekiugrik, nagy elınye lenne a lassu inditók fölött, holott az utóbbiak nagyobb terhet képesek elmozditani. Nagyon jól tudjuk azt, hogy az álló teherszekérnél a tétlenség folytán elıállt ellenállás legyızésében sokkal nagyobb erıt kell kifejteni a vonólónak, mint a vontatás közben, hol éppen a tétlenségi erı mozgásában megtartani igyekszik a tömeget. Különösen a nagy vonóerıvel járó grubberféléknél látjuk, hogy az inditásnál a négyes ökörfogat néha 1000 k/g vonóerıt fejt ki, holott a következı másodperczben az eszköz már 240–250 k/g vonóerıvel jár.
A tétlenség legyızésére forditott két-, sıt négyszeres erıtöbbletet külön megismerni, külön mérni, részemrıl igen fontosnak tartom. Mert ha egy ló jól indít és jól húz, az méltán elsı lehet az elsık között, de két tulajdonságot külön kutatni és mérni nem fölösleges. Szerintem a két szám összegezése által nyert értékszám adná azt a számot, mely után a lónak mint vonós állatnak értékét becsülni lehetne. Ha egy ló például
70
k
240
„
/g -mal húz, indít,
310, így e szám fejezné ki értékszámát. A másik ló például
80
k
205
,,
/g -mal húz, de csak indít,
285, így csak ezen értékszámot kapná. Mert bizony mit sem ér nekem az a ló, amelyik 30 q terhet elhúzna, de 20 q terhet már nem bir elinditani. Tehát gondoskodni kell egy oly próbáról is, hol az inditóképesség külön elbirálható. A bizottságban ez a nézetem – mint emlitém – élénk ellenmondásra talált. Mert azt állítják, hogy sok ló hirtelen nekiugrik az inditásnál, így igen magas értékszámot kapna, daczára annak, hogy nem is jól indít, nem is jól húz. Látszatra ez is áll, de miért ne állíthatnánk össze oly mérıkészüléket, mely a ló által elıször kifejtett nekiugrást nem registrálja, hanem csak a tényleges inditóerıt. Szerény nézetem szerint ez úgy volna kivihetı, hogy a teljesen megdörzsfékezett és elmozdíthatlanná tett szekérbe a hámfák és a dynamograph közé jó hosszu lókimélı (Pferdeschoner) volna kapcsolandó. A lókimélı egyrészt felfogja a nekiugrásnál kifejtett szokatlan erıt, és csak a valódi inditóerıt, mely a nekiugrás után következik, registrálná az erımérı; másrészt a hoszszabb spirálrugóval ellátott lókimélı azt eredményezné, hogy a ló nem találna az inditás kezdı momentumában oly merev ellenállásra és sokkal természetesebb módon inditana, mintha egy szilárd czölöphöz fognánk a lovat, mely helyébıl elmozdíthatlan és melynél a befogási kampó teljesen merevítve van. Azt hiszem, elızı kisérletek által az itt közölt elméletek életrevalóságáról meg lehet gyızıdni. E kisérletek megtartását a bizottság el is határozta, ha azok végrehajtatnak, úgy szintén nyilvánosságra hozzuk ıket, mint közérdekü ujdonságot. *** Az igáslovak versenyének többi része, hogy egyesben vontasson-e a ló, hogyan méressék le a munka elıtt és után, az mind oly kérdés, melyhez a lóversenyek szakértıi vannak hivatva hozzászólani. De az éppen itt fejtegetett technikai részt bıvebb eszmecsere tárgyává kellene tennünk, mert az általam tervezett birálati elveknél lehet, hogy gyakorlatilag sokkal jobbak is találhatók. Nem is bocsátkoztam az elvek formulázásába, mert mint gyakorló gazda, ki a kellı technikai alapismeretekkel mégsem rendelkezhetem, csak az irányt óhajtottam jelezni, melyben egy a mai kor színvonalán álló igásló-versenynek indulni kellene. Herényi Gothard Sándor.
