2012 /1–2 .
Az idõk jelei www.kerak.hu
A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA
„A gyógyító lélekmentés az evangélium szemléltetése” • ISTEN MÛVÉNEK EGYSÉGE • AZ ÁLLAM ÉS AZ EGYHÁZ
VISZONYÁNAK ELVI SZEMPONTJAI • „ ELKÜLDÖM NEKTEK ILLÉST,
A PRÓFÉTÁT ”
• HOGYAN VISZONYULJUNK
KRISZTUSHOZ ÉS EGYMÁSHOZ ? • REMÉNYSÉG
–
KÖZÖSSÉG
• AZ ELEKI ÉLETMÓDKÖZPONT
TEVÉKENYSÉGE ÉS TERVEI
• „TUDTA , MI LAKIK AZ EMBERBEN”
– KÖNYVEVANGÉLISTÁK TAPASZTALATAI • A KIS GYÉMÁNT • ÉBREDÉS A PRÉDIKÁTOROK
KÖZÖTT
HÍREK
CÍMLAP: BARTOLOMÉ ESTEBAN MURILLO: KRISZTUS A BETHESDÁNÁL
BIZONYSÁGTÉTELEK
A küldöttértekezletek jegyzõkönyveibõl 2011. december 18., országos küldöttértekezlet A decemberi küldöttértekezleten az egyházi státusz elfogadása vagy elutasítása körüli kérdéseket vitatták meg a kül-
ELLEN GOULD WHITE
Isten mûvének egysége
döttek a várható törvénymódosítás (alkotmánybírósági törményeinek kiértékelésére került sor, különös tekintettel a döntéshozó testületbõl (tanácsadó bizottság) eltávozott öt fõ indokainak vizsgálatára. A küldöttértekezlet nem volt ügydöntõ a további mûködés kérdésében.
2012. január 29., ügydöntõ küldöttértekezlet Az értekezleten a küldöttek arról döntöttek, hogy nem kétharmados, hanem egyszerû szótöbbséggel foglalnak állást a további mûködés kérdésérõl, tekintettel arra, hogy a minisztérium az egyházi státuszt igénylõk közé sorolta be a Keresztény Advent Közösséget, a novemberi küldöttértekezleten elfogadott, a döntéshozókat megszólító levelünk alapján. A szavazólapon szereplõ kérdések a gyülekezeti küldöttektõl, valamint a szavazati és hozzászólási joggal rendelkezõ lelkészektõl, intézményvezetõktõl az alábbi támogatást kapták:
TERVEZETT KÖZÖSSÉGI ALKALMAK
2012
MÁSODIK NEGYEDÉVÉBEN Keresztség: Budapest, Zugliget, június 3. Lelkészértekezlet: Bózsva, június 4–7. Sola Scriptura Teológiai Fõiskola: – konzultációs napok (Ménesi u.): május 13. – szakirányú továbbképzések (Budapest, Bertalan Lajos u.): május 6. Tanácsadó bizottsági megbeszélések: május 20.
A) Az egyház státusz elfogadását vagy igénylését elfogadhatatlannak tartom a jelenleg hatályos törvények szerint. Szavazatok száma: 98. B) Az egyházi státusz elfogadását vagy igénylését elfogadhatónak tartom a jelenleg hatályos törvények szerint. Szavazatok száma: 94. C) Tartózkodom. Szavazatok száma: 5.
Országos választó küldöttgyûlés május 27–28. Jubileumi Biblia-konferencia a Sola Scriptura Teológiai Fõiskola fennállásának 20. évfordulója alkalmából (1121 Budapest, Remete u. 16/A): június 10. (vasárnap),
Összesen tehát 197 szavazat érkezett. Küldöttgyûlésünk szavazata alapján a közösség nem fogadja el az egyházi státuszt. Ha a törvényi rendelkezésekben változás történik, visszatérünk a kérdésre.
2 | AZ IDÕK JELEI | 2012/1–2.
Az Idõk Jelei – lapzárta: Következõ számunk (2012 /3.) lapzártájának idõpontja 2012. május 20., 12.00 óra
Minden tevékenységünk egy fõ célra irányuljon! Amint az egészségügyi lélekmentõ tevékenység egyre inkább terjed, növekszik a kísértés, hogy az egyházterületeinktõl függetlenné tegyük ezt a munkát. Isten azonban kinyilatkoztatta, hogy ez nem helyes. Munkánk különbözõ ágazatai mind a nagy egész részei. A Kolossébeliekhez írt levélben a következõt olvassuk: „Csak árnyékai a következendõ dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Senki tõletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyanokat tudakozván, amiket nem látott, ok nélkül felfuvalkodván testének értelmével. És nem ragaszkodván a Fõhöz, akibõl az egész test, a kapcsok és kötelek által segítve és egybeszerkesztetve, növekedik az Isten szerint való növekedéssel.” (Kol 2,17–19) Munkánk összes ágának az a feladata, hogy nyilvánvalóvá tegye a kereszt hatását. Az Isten megváltási tervén belüli munkavégzés ne történjék összefüggéstelenül! Ne dolgoznunk rendszertelenül! A kereszt hatásáról gondoskodó terv e hatás kiterjesztésének módszereirõl is gondoskodott. Ezek a módszerek egyszerû elven alapulnak, Isten munkaterve világos, áttekinthetõ, átfogó, a részek tökéletes rendben, jól kapcsolódnak egybe. Isten azért gyûjtötte össze népét az egyház keretén belül, hogy feltárja a világ elõtt e szervezet Alkotójá-
nak bölcsességét. Nagyon jól tudta, milyen szervezetet hozzon létre, hogy népe eredményes legyen. Ha ragaszkodunk e tervhez, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy Isten a
szerzõje a világ helyreállítását célzó csodálatos tervnek. Isten legyen azok vezetõje, akik részt vesznek ebben a munkában. Minden emberi nagyravágyást el
Delacroix: Krisztus a kereszten (1845)
lés) fényében. A délutáni programban az elmúlt fél év ese-
AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 3
BIZONYSÁGTÉTELEK ban nem alkalmazok – Isten szeretetének, türelmének kell szembeszállnia az ember romlottságával. Az a feladatom, hogy megmentsem az ellenfél uralma alatt állókat.”
Rembrandt: A három kereszt (1653)
Visszatérés
kell vetnünk, Krisztusra kell támaszkodnunk. Õ az Isten által létrehozott összes intézmény feje. Tudja, hogyan állítsa munkába és hogyan mûködtesse helyesen az emberi eszközöket. Tudja, hogy a keresztnek kell elfoglalnia a központi helyet, mert ez az emberrel való megbékélés eszköze. Az Úr Jézus, aki végigélte földünk egész történelmét, ismeri az eredményes módszereket, s tudja, hogyan kell a különféle munkát végzõknek egymáshoz kapcsolódniuk. „Senki sem él magának” (Rm 14,7) – ez Isten törvénye a mennyben, de a földön is. Isten a hatalmas középpont. Tõle indul ki minden élet. Õt illet minden szolgálat, tisztelet és engedelmesség. Az összes teremtett lénynek egyetlen legfõbb életelve van: az Istentõl függés és az Istennel való együttmûködés. Isten földi családjában is olyan kapcsolatokat kellett volna fenntartani, amelyek a tiszta, mennyei családot jellemzik. Isten után Ádám feladata lett volna, hogy a földi család élén álljon, érvényt szerezve a mennyei 4 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
család elveinek. Ez békét és boldogságot hozott volna az emberiségre. Sátán azonban elhatározta, hogy ellenszegül a törvénynek, amely szerint senki sem él magának. Õ magának akart élni. Igyekezett önmagát tenni a hatalom központjává. Ez szított lázadást a mennyben, s ennek elfogadása hozott bûnt a földre. Ádám bûnbeesésével az ember elszakította magát a mennyei központtól. A földön az ördög lett a központi hatalom. Ahol Isten trónjának kellene állnia, Sátán oda helyezte uralkodói székhelyét. A világ önkéntes áldozatként hódolt az ellenség elõtt. Ezek után ki tudná visszaállítani az uralkodás és kormányzás Isten által rendelt elveit, hogy ellenálljon Sátán szándékainak, s visszatérítse a világot az Isten iránti hûséghez? Isten így szólt: „Elküldöm hozzájuk a Fiamat.” „Úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta oda, hogy ha valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
(Jn 3,16) Ez a bûn gyógyírja. Krisztus kijelentette: „Ahova Sátán a trónját helyezte, ott áll majd a keresztem. Az ellenfelet kivetik, engem pedig felemelnek, hogy magamhoz vonjak minden embert. A teremtõ Istent fogják dicsõíteni. Akiket most emberi nagyravágyás, emberi szenvedélyek uralnak, azok az én munkatársaim lesznek. Gonosz hatalmak esküsznek össze, hogy minden jót tönkretegyenek, azért szövetkeznek, hogy az emberek azt tartsák igazságosnak, ha ellenkeznek Isten törvényével. Seregem azonban összecsap az ellenfél hadával. Lelkem összefog minden mennyei eszközzel, hogy ellenálljanak a gonosznak, és csatasorba állítok minden emberi eszközt. Egyetlen képviselõm sem maradhat távol. Feladatot tartogatok minden egyes szeretõ lény számára, mindenkinek, aki kész az irányításom alatt dolgozni. Az ellenfél seregének tevékenysége, a veszély, amely körülveszi az embert, minden munkatársamtól erõfeszítést követel. Kényszert azon-
Isten Krisztus által azon fáradozik, hogy visszaterelje az embert az Alkotóval fenntartott eredeti kapcsolatához, és feltartóztassa az ellenfél züllesztõ hatását. Krisztus egyedül volt tiszta az önzés világában, ahol az ember képes pusztulásba dönteni barátját, testvérét, csak hogy elérjen valamilyen célt, amit az ellenség sugallt számára. Emberi testtel takarva el istenségét, Krisztus eljött a mi világunkba, hogy ember volta megérinthessen bennünket. Az önzés áradata közepette így tudott szólni az emberhez: „Térj vissza alkotódhoz, vezetõdhöz, Istenhez!” Krisztus tette lehetõvé számunkra a visszatérést, mert itt a földön valósította meg a menny elveit. Emberként is Isten törvénye szerint élt. Minden ország lakosainak odaajándékozza a menny legcsodálatosabb ajándékait, ha elfogadják Istent Teremtõjüknek, Krisztust pedig Megváltójuknak. Egyedül Krisztus teheti ezt meg. A követõinek adott örömhír az a hatalom, amelynek el kell végeznie ezt a felelõsségteljes feladatot. Mekkora „Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége”! Krisztus az ellenfél célpontjává tette magát, így lehetõvé vált a megváltás tervének megvalósítása. Az ellenfél ezzel saját maga mutatja be, hogy õ a hûtlenség okozója Isten egész teremtett világában. Így kellett örökre eldõlnie a nagy vitának, a Krisztus és Sátán között folyó élet-halál harcnak. Sátán egyre tüzeli az ember természetének pusztító hajlamait. Behozza közénk az irigységet, féltékenységet, önzést, telhetetlenséget, versengést, a legmagasabb tisztségekre törekvést. Az ellenfél áskálódásai megteszik a magukét. Az ellenség elgondolása utat talál a gyü-
lekezetbe. Krisztus azonban felkínálja megmentõ hatalmát, Lelke által munkatársaivá tesz bennünket, hogy visszatérítsük a világot az Isten iránti hûséghez. Egymáshoz köt bennünket a közösség, az egymásrautaltság. A szeretet lánca eltéphetetlenül fûz minket Isten trónjához, és nekünk is oda kell vezetnünk másokat. Ez csak akkor lehetséges, ha Krisztus ránk ruházza azokat a tulajdonságokat, amelyek mindig is a mieink lettek volna, ha hûek és igazak maradunk Istenhez. Akik a Szentírás által a helyes megvilágításban látják a keresztet, akik igazán hisznek Jézusban, azok hite biztos alapon nyugszik. Olyan hitük van, amely szeretetbõl fakad, és megtisztítja a lelket minden örökölt és belénevelt gyarlóságtól.
Földi és mennyei egyház Isten azért vonja össze gyülekezetben a hívõket, hogy erõsíthessék egymást, igyekezve a jóra és az igazságosságra. A földi egyház akkor lenne valóban a mennyei egyház jelképe, ha a tagoknak egy volna az akaratuk és a hitük. Azok rontják meg Isten tervét, akiket nem Isten Lelke vezet. Más lelkület veszi birtokába õket, ezért a sötétség erõit segítik. Akiket Krisztus drága vére szentel meg, azok nem sietnek tönkretenni Isten nagyszerû tervét. Nem az emberi romlottságot érvényesítik sem az apró, sem a komoly ügyekben. Semmit sem tesznek, ami állandósítaná a gyülekezetben a viszályt. Igaz, akad konkoly is a búza között, gonoszságokat is tapasztalhatunk a szombattartók közösségében, de a gyülekezetet kell ócsárolnunk ezért? Intézményeink és gyülekezeteink vezetõi lássanak a megtisztulás munkájához, hogy a gyülekezet átalakulva ragyogó fényesség lehessen a sötétség közepette. Sok mindent elérhet akár egyetlen hívõ is, ha a tiszta, mennyei elveket gyakorolja, ha távol tartja magá-
tól a világ szennyét, s ha sziklaszilárdan ragaszkodik az „így szól az Úr”hoz. Isten angyalai sietnek a segítségére, õk egyengetik elõtte az utat. Pál apostol ezt írta a rómaiaknak: „Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda testeteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Kérlelem mindazokat, akik Krisztus teste tagjainak vallják magukat, hogy tanulmányozzák az Igében ezt az egész fejezetet. Pál írja a következõket is: „Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is. És ha a gyökér szent, az ágak is azok. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának, ne kevélykedj az ágak ellenében! Ha pedig kevélykedsz: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: »Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.« Úgy van, hitetlenség miatt törettettek ki, te pedig hit által állasz. Fel ne fuvalkodj, hanem félj! Mert ha Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért Isten kegyességét és keménységét: azok iránt, akik elestek, keménységét, irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben, különben te is kivágatsz.” (Rm 11,16– 22) Ezek a szavak világosan kifejezik, hogy nem szabad becsmérelnünk az Isten által a gyülekezetbe hívott testvéreinket.
Az evangélium átalakító hatalma A megszentelt szolgálat lemondást követel. A keresztet kell dicsõítenünk, az örömhír középpontjába helyeznünk, s bemutatnunk kulcsszerepét. Jézus Krisztus tesz eredményessé bennünket, mert Õ tudja AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 5
BIZONYSÁGTÉTELEK
AZ IGE MELLETT
megmenteni és megtartani azokat, akik elismerik, hogy tõle függenek. A gyülekezet tagjainak egysége Krisztussal és egymással: ez mutatja be a világnak az evangélium átalakító hatalmát. Az evangélium munkájában Isten különféle eszközöket használ fel, s nem szabad megengednünk senkinek, hogy elidegenítse egymástól ezeket az eszközöket. Soha ne alapítsunk független kórházat! Orvosaink legyenek egyek az evangéliumhirdetõkkel a munkájukban.
Consadori: Krisztus meggyógyítja a vakot
„Elküldöm nektek Illést, a prófétát”
„
A gyógyító lélekmentés az evangélium szemléltetése. Igyekezetük lelkeket mentsen meg, hogy Isten neve dicsõíttessék. Ne különítsük el az orvosi munkát az evangélium igeszolgálatától! Az Úr kifejezetten meghatározta, hogy a kettõnek olyan szorosan kell összetartoznia, mint a kéznek a testtel. Egységük nélkül egyik rész sem teljes egész. A gyógyító lélekmentés az evangélium szemléltetése. Isten nem tervezte, hogy az egészségügyi lélekmentés elhomályosítsa a harmadik angyal üzenetének hirdetését. A kar ne váljon testté. A harmadik angyal üzenete az utolsó idõkre szóló evangélium, ezért semmilyen körülmények között ne homályosítsák el más érdekek! Ne tegyünk úgy, mintha ez az üzenet mellõzhetõ lenne. Amikor intézményeinkben bármit is a harmadik angyali üzenet fölé emelnek, akkor ott nem az evangéliumi örömhír a fõ vezérlõ erõ. Minden vallásos intézmény középpontja a kereszt. Az intézményeink álljanak Isten Lelkének ellenõrzése alatt. Egyik intézményben se legyen egyetlen ember a vezetõ. Isten mindenhová emberek csoportjait rendelte irányítóként. Az Úr által elrendelt minden tevékenységünk legyen nemes és az Úr 6 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
tanúja, a Szentlélek hatalmával. Helyezzük magunkat az örök értelem ellenõrzése alá. Isten iránymutatásának kell engedelmeskednünk, tanácsai és utasításai minden egyes részletét meg kell szívlelnünk. Igyekezzünk megérteni, hogy kiváltság, ha Istennel járhatunk és dolgozhatunk. Az evangélium, bár Isten kifejezett akaratát tartalmazza, mit sem ér az embernek, ha nem rendeli alá magát Teremtõjének. Aki embertársaihoz továbbítja a bûn gyógyírját, elõször maga álljon Isten Lelkének hatása alatt. Ne az legyen a hangadó és az ügyek irányítója, aki nem áll Isten irányítása alatt! Az ilyen ember nem dolgozhat eredményesen, nem teljesítheti Isten akaratát Teremtõnk elgondolásával összhangban, csak ha megérti – nem emberi forrásból, hanem a végtelen bölcsességtõl – Isten valódi szándékait. Isten áldásos terve magában foglalja mûvének minden ágazatát. Ismerjük a kölcsönös egymásrautaltság és az egymásra hatás törvényét: engedelmeskedjünk ennek, s egyikünk se éljen önmagának. Az ellenség sugallatára egyesek összefognak, hogy elpusztítsák az emberben Isten hasonlóságát, s megrontják az
örömhír elveit. Isten Igéje úgy beszél róluk, mint akiket kévékbe kötnek, készen arra, hogy tûzre vessék õket. Sátán egybegyûjti seregeit a kárhozatra. Isten választott népének egysége ijesztõen megrendült, de Isten gyógyírt javasol. Ez a gyógyír az összes földi befolyás fölött áll: javít, felemel, nemesít. Az evangélium munkáját végzõk legyenek nemesek és megszenteltek, mert Isten nagyszerû elveivel foglalkoznak. Krisztussal egyazon igát viselnek, így Isten munkatársai. Így kívánja az Úr összekapcsolni követõit, hogy hatalom legyenek a jóra, megtegyék, ami a kötelességük, s mindnyájan ragaszkodjanak a Krisztusra utaltság szent elvéhez. Jézus Krisztus részt vett és részt vesz Isten munkájának minden ágában. Amikor gyógyított, nem gondolt arra, hogy megsérti az orvos hatáskörét. Hirdette az igazságot, s amikor a betegek hozzá jöttek gyógyulásért, ugyanolyan szívesen rájuk tette a kezét, mint amilyen szívesen hirdette az igazságot. Ugyanolyan otthonosan mozgott ezen a területen, mint az örömüzenet hirdetésében. (Bizonyságtételek az egyház számára, VI., 235–242. o.)
Ö
römteli, hogy ilyen sokan együtt vagyunk ezen a küldöttgyûlésen. Hálásak lehetünk azért, hogy Isten fel akar rázni bennünket, és szeretné, ha végre valóban az Õ népeként, teljes odaadással szolgálnánk neki. Egy ószövetségi próféciát szeretnék idézni: „Íme én elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielõtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja, és az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem a földet átokkal.” (Mal 4,5–6) Azt valljuk, hogy a vég idején élünk, és a bibliai próféciák nagyon fontosak számunkra – azért is, hogy tudjuk, mi az Úr terve velünk, és hogy a világban bekövetkezõ események milyen menetrendet tárnak elénk. Vajon eleget foglalkozunk-e a malakiási jövendöléssel? Ha átgondoljuk az összes prófétai kijelentést, megérthetjük, hogy Isten mihez szabja a végidõk eseményeit, mihez szabja Jézus eljövetelét. Figyeljük a körülöttünk zajló eseményeket, hol tart a világ, hol tartanak az egyházak, milyen eseményeknek kell még bekövetkezni. Ugyanakkor nagyon jól ismerjük Jézus szavait, hogy „amikor Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik bizonyságul minden népnek, akkor jön el a vég”. Ismerjük Jelenések könyve kijelentését is, hogy angyalok tartják féken a gonosz erõket addig, amíg el nem pecsételik Isten szolgáit. Tehát Isten az Õ népét szeretné min-
denekelõtt elkészíteni, felkészíteni, alkalmassá tenni arra, hogy az evangéliumot bizonyságul tudja hirdetni. Malakiás könyve 3. fejezetének elsõ verseit talán többször olvassuk, halljuk igehirdetéseinken is az Úr eljövetele elõtti útkészítésrõl, ahol szintén utal arra – az ötvös tüze és a ruhamosók lúgja hasonlatával –, hogyan tisztítja meg népét ebben az idõben.
„Te fordítod vissza a szívüket!” Vajon mire vonatkozhat ez az ígéret: Illést, a prófétát küldi el az Úr, aki az atyák szívét a fiakhoz, a fiak szívét az atyákhoz fordítja. Vajon a próféta szolgálatának miért ezt a vonatkozását említi? Amikor Illés a Kármel hegyén imádkozott az oltár elõtt, ott állt a nép, félelemmel a szívében, ott volt a király is, ott voltak az Asera-papok és a Baál-papok, s a próféta tudta, hogy most hatalmas fordulatra van szükség. Miért is könyörgött akkor Illés? „Amikor eljött az estéli áldozás ideje, odalépett Illés próféta, és mondta: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr
Az igehirdetés közösségünk országos küldöttértekezletén, 2012. január 29-én hangzott el Zugligetben.
vagy az Isten, és te fordítod vissza az õ szívüket!” (1Kir 18,35–36) Illés tudta, hogy történhet bármi, az emberek szívét megfordítani semmilyen emberi eszközzel vagy külsõ körülménnyel nem lehet. Csakis Isten Lelke tudja elvégezni. Ezért könyörgött így: „Te fordíthatod vissza az õ szívüket!” Ez a jövendölés egyszer már teljesedett Keresztelõ János szolgálatában, akinek születése elõtt az angyal kijelentette, hogy Illés lelkével és erejével végzi majd a szolgálatát. Malakiás könyvét is idézte, a következõ szavakkal: „…hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, s az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.” (Lk 1,16–17) Szolgálatával kezdõdött el az a folyamat Izrael népe között, amely Jézus tanítása és megváltó mûve által folytatódott, majd pünkösdkor teljesedett ki, amikor megvalósult Krisztus tanítványaiért mondott imája: tökéletes egység, együttes szolgálat jellemezte a tanítványokat. Mind Illés, mind Keresztelõ János a választott nép között végezte szolgálatát. Isten népének szívét kellett megfordítani. Malakiás próféciája az Úr nagy napja elõtt is teljesedik, Isten most is készíteni akar egy népet, amelynek tagjai által üzenetét eljutathatja minden emberhez. Ha saját helyzetünkre gondolunk, jó néhány évre visszamenõleg, felvetõdik a kérdés, hogy nekünk mire van leginkább szükségünk. Izráel népe is nagyon jól ismerte Isten törvényét, akaratát, voltak prófétáik, kezükben volt az Írás. Jézus is számtalanszor hivatkozott arra, hogy mennyire ismerik az AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 7
AZ IGE MELLETT Írásokat, mégis alapvetõ problémák és hiányosságok voltak Isten népénél. Mi az, amiben mi is hiányt szenvedünk? Van elég ismeretünk, világosságunk? Isten gondoskodott arról, hogy az Igébõl minden igazságot megérthessünk, hozzájuthassunk azokhoz a bizonyságtételekhez is, amelyek által még nagyobb világosságot nyerhetünk. Feltárult elõttünk a megigazulás tanítása, hogy egyedül hit által, Krisztussal szoros kapcsolatban valósulhat meg életünk megtisztulása, így tehet bennünket alkalmassá a szolgálatra is. Ismerjük a megbízatásunkat is, ugyanúgy, ahogyan ismerte Izráel népe annak idején. Nem elég, hogy egy közösség tagjai vagyunk, elhívásunk arra szól, hogy világosságul legyünk a bennünket körülvevõ világnak.
Mi tehet bennünket Krisztus tanúivá? Mi tenné hitelessé a szolgálatunkat? Mi az oka annak, hogy nincs igazán eredménye evangelizáló munkánknak? Vannak-e gyümölcsei a Krisztussal fenntartott kapcsolatunknak, személyes hitéletünknek? Nem az a legnagyobb szükségletünk, hogy a szívünket fordítsa vissza az Úr? „A gyülekezet minden egyes tagja tanulmányozza ezt a komoly figyelmeztetést és feddést. Lássa meg mindenki, hogy az igazságért folytatott elméleti küzdelemben nem veszítette-e el Krisztus gyengéd szeretetét, nem szorult-e ki Krisztus a prédikációkból és a szívekbõl? Nincs-e veszély abban, hogy sokan az igazságot valló misszionáriusokként tevékenykednek, de Krisztus szeretete nem szövi át a munkájukat? A hû Tanúbizonyság ünnepélyes figyelmeztetése igen jelentõs. Elvárja, hogy emlékezz, honnan estél ki. Térj meg, máskülönben eljövök ellened, és kimozdítom gyertyatartódat a helyébõl, ha meg nem térsz. Bárcsak felismerné a gyülekezet az elsõ szeretet tüzének szükségességét! Amikor ez hiányzik, minden más kiválóság elégtelen. A meg8 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
AZ IGE MELLETT térésre való felhívás egyike azoknak, amelyeket nem lehet veszély nélkül figyelmen kívül hagyni. Az igazság elméletében való hit nem elegendõ. Ennek az elméletnek a hitetlenek elõtti feltárása nem tesz benneteket Krisztus tanúivá.” (Ellen G. White: Szemelvények, I. köt., 340. o., Az elsõ szeretetedet elhagytad c. fej.) Mennyire vagyunk ennek tudatában? Ha az igazság elméletét valljuk, de az nem szenteli meg az életünket, akkor nemcsak a saját üdvösségünket veszélyeztetjük. Nem tesz bennünket Krisztus tanúivá, hiába beszélünk róla. Hiába tudjuk elmondani világosan az érveket, nem lesz meggyõzõ ereje, nem lesz mögötte a megszentelt élet bizonysága. A bevezetõ ige szerint ennek a próféciának be kell teljesednie: „…az atyák szívét a fiakhoz, a fiak szívét az atyákhoz fordítja.” Ez a feltétele Isten áldásának, és ennek beteljesedése fordítja el az ítéletet: „…hogy meg ne verjem a földet átokkal.” Sokszor a gyülekezetekben lévõ megosztottságot, az egymás iránti szeretet hiányát is emberi módszerekkel próbáljuk megoldani. Megpróbálunk tekintettel lenni egymásra – de ehhez nem kell kereszténynek sem lenni, ez hozzátartozik a normális emberi együttélés szabályaihoz. Ennél többre van szükség. Miért van az, hogy sokan ide is szorongva jöttek? Természetes ez, hogy egy testvéri közösségbe szorongva, félve megyünk? Hogy bizalmatlanul nézünk egymásra, vajon mit gondol rólunk a másik, ha esetleg másként ítéljük meg ugyanazt a kérdést? Hogyan próbáljuk megoldani ezt a helyzetet? „Nem szükséges, hogy megpróbáljuk egymást szeretni. Krisztus szeretetére van szüksége a szívünknek. Ha énünk Krisztusban felolvad, akkor az igazi szeretet önkéntelenül is betölti majd a szívünket.” (Ellen G. White: Az evangélium szolgái, Testvéri kapcsolatok c. fej.) Mire van tehát a legnagyobb szükségünk, amit nem tudunk magunkból, sem egymásból kipréselni? Ahogyan Illés fogalmazta meg könyörgésében: Csak te fordíthatod meg a szívüket!
Csak Isten Lelke tudja a mi szívünket is egymás felé, de elsõsorban Õfelé fordítani, mert hiszen ez a legmélyebb, legnagyobb problémánk. A Krisztussal való kapcsolatunknak kell elsõsorban megújulnia, meggyógyulnia. Hiszen azt is tudjuk, hogy nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Nem különös az, hogy lehet elméletként beszélni olyan dolgokról, ami csak a gyakorlatban mûködhet, hogy „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”? És mi mégis cselekszünk Krisztus nélkül. Nem értjük, nem ismerjük igazán az Õ szeretetét. Annyiszor elmondtuk, és annyiszor hallottunk errõl, nem váltunk érzéketlenné Krisztus szeretetére, értünk hozott áldozatára? Komolyan vesszük mi ezt? Vagy ahogyan Ellen White írja egyik bizonyságtételében, hogy tudunk közömbösen, rezzenéstelen arccal beszélni olyan igazságokról, melyek valamikor megremegtették a szívünket. Már rutinból tudunk beszélni Isten szeretetérõl, és nem érint meg bennünket. Egyedül Isten fordíthatja vissza a szívünket. Magunktól még Istent sem tudjuk szeretni. Akarhatjuk, átadhatjuk a szívünket, de szeretetet csak Õ adhat. Amikor itt van az ajtónk elõtt a kiapadhatatlan forrás, akkor miért nem merítünk belõle? Miért várunk arra, hogy a testvérek szeretetébõl meríthessünk? Miért panaszoljuk, hogy a gyülekezetben nincs elég szeretet, amikor mi is üresek vagyunk? Mi is Krisztus nélküliek vagyunk. „Az elsõ szeretetedet elhagytad” – mondja nekünk is Jézus. Azért figyelmeztet, mert annyira szeretné, ha rádöbbennénk, mi a legnagyobb hiányosságunk, ha végre megragadnánk ezt a végtelen szeretetet, és megtanulnánk belõle meríteni. Végre nem kapni akarnánk másoktól, hanem adni. Akkor nem kell erõltetni, hogy rámosolyogjunk valakire, vagy hogy ne haragudjunk rá, ne bántsuk meg. Ismét egy bizonyságtételt idézek: „Tekintsetek a Golgota keresztjére, a mennyei Atya határtalan szeretetének és végtelen kegyelmének bizonyságára! Bárcsak mindenki
megbánná bûneit, és visszatérne elõbbi cselekedeteihez! Amikor a gyülekezetek ezt megteszik, mindenekfelett fogják szeretni Istent, felebarátaikat pedig úgy, mint önmagukat. Efraim nem fogja irigyelni Júdát, és Júda nem lesz dühös Efraimra. A megoszlások begyógyulnak, és a viszálykodás durva hangjai nem lesznek többé hallhatók Izráel határain belül. Az Istentõl ingyen kapott kegyelem által mindnyájan Krisztus imájának megválaszolására igyekeznek, amely szerint a tanítványok
„
reket, hogy hol, miként és milyen eszközökkel lehetne hatékonyabban dolgozni. Mit mondanak erre az Ige és a bizonyságtételek tanácsai? Legfõképpen Krisztussal és egymással egységben tudnánk hatékonyabbá tenni a munkánkat. Amit mindenféle eszközzel és hatalmas erõfeszítésekkel próbálunk megtenni, arra Isten azt mondja, sokkal egyszerûbb az út, sokkal könnyebb, mint gondolnánk. Csak be kellene engednünk végre Õt az életünkbe. Csak végre porba kellene hullnia a büszkeségünknek, hogy Õ
Nem elég, hogy egy közösség tagjai vagyunk, elhívásunk arra szól, hogy világosságul legyünk a bennünket körülvevõ világnak. egyek lesznek, miként Õ és az Atya is egyek. Békesség, szeretet, kegyelem és jóság tölti be a lelkünket, ezek lesznek az alapelveink. Krisztus szeretete lesz a központi témánk, és a Hû Tanúbizonyság nem mondja többé: »De az a mondásom ellened, hogy az elsõ szeretetedet elhagytad.« (Jel 2,4) Isten népe Krisztusban lakozik, Jézus szeretete feltárul, és egy Lélek eleveníti meg mindnyájunk szívét, Krisztuséhoz hasonlóvá formálva lelkünket. Az igaz szõlõtõ élõ vesszõiként mindnyájan egyek leszünk Krisztussal. Krisztus lakozik majd a szívünkben, aki vezet, vigasztal és megszentel bennünket, s a világ elé tárja Jézus követõinek egységét, bizonyságot téve a maradék egyház mennyei küldetésérõl. Krisztus egyházának egysége bizonyítani fogja, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát.” (Ellen G. White: Szemelvények, I. köt., 353. o.)
Hogyan valósulhat meg a valódi közösség? Szeretnénk-e, ha végre bizonyság lehetnénk a világ felé, és üzenethirdetésünk eredményesebb volna? Erre kidolgozhatunk különbözõ módsze-
elvégezhesse értünk azt, amit magunkért nem tudunk megtenni – ez a hit általi megigazulás. De amíg a büszkeségünk nem törik meg, amíg úgy gondoljuk, hogy mi is meg tudjuk oldani a problémáinkat, addig Isten nem cselekedhet az életünkben. Ha elismerjük, hogy az elsõ szeretetünket mi is elhagytuk, ha megnyitjuk a szívünket elõtte, és eldöntjük, hogy szeretni akarjuk Krisztust, s kérjük, hogy valóban az Õ szeretete költözzön a szívünkbe, akkor természetes módon meggyógyulnak a viszálykodások. Nem erõltetett, ismétlõdõ békítgetésekkel tarkított együttélést fogunk folytatni, hanem megvalósul a valódi, szereteten alapuló közösség. Ha külön próféciaként benne van a Szentírásban, hogy a vég idején Isten Lelke elvégzi, hogy az atyák szíve a fiakhoz, a fiak szíve az atyákhoz fordul, akkor ez nyilvánvalóan nagyon fontos. Ez történt az adventmozgalom kezdetén is, így váltak a különbözõ közösségekbõl jövõ hívõk egy néppé, s ez a nép kezdetben be is töltötte a küldetését. Sokszor emlegetjük az úgynevezett szombatkonferenciákat, ahol a mi mostani problémánkhoz képest sokkal nagyobb ellentétek voltak. Olyan hitelvi különbözõségek, hogy nem akadt két ember, aki egyet-
értett volna az alapvetõ elvi kérdésekben, bibliai tanításokban. De elhatározták, hogy együtt könyörögnek, együtt tanulmányozzák az Igét, keresik Isten akaratát, és abban a pillanatban, amikor Sátán megkísérli egymás ellen fordítani õket, abbahagyják, és elkezdenek imádkozni. Gyakoroltuk mi ezt? Pedig szeretnénk eljutni az egységre. Mindanynyian szeretnénk, akkor miért nem követjük a példájukat? Ez is milyen egyszerû. Sokkal több kört kell megtennünk – ahogyan Izráel népe is körözött néhány évtizedig –, mint ha elhisszük, elfogadjuk azt, hogy Isten meg tudja oldani. Isten meg tudja oldani: ott van elõttünk pünkösd, és ott van elõttünk az adventmozgalom úttörõinek a példája is.
„Az atyák szívét a fiakhoz…” Miért hangsúlyozza az Ige, hogy az atyák szívét a fiakhoz, a fiak szívét az atyákhoz fordítja? Mit látott elõre az Úr? Nemzedéki ellentéteket? Valami más is van ebben az igében. Kiket nevez általában az Ige atyáknak? A vezetõket, Izráel népének véneit. Az atyák szíve a fiakhoz, a fiak szíve az atyákhoz – a sorrend is fontos. Mindannyian tudjuk, akik szülõk vagyunk: ahhoz, hogy a gyerekeink hallgassanak ránk, mennyire fontos a szívünkkel feléjük fordulni. Hogy elfogadjanak bennünket, hogy megnyerjük a bizalmukat. Ha ez a bizalom nincs meg, akkor érvelhetünk, mondhatunk bármit, le fog peregni róluk. Az atyák szívének kell elõször a fiakhoz fordulni. Ezért szeretném személyesen megszólítani azokat, akikrõl itt az Ige beszél. A közösségünk vezetõi, a lelki vezetõi, prédikátorok, mindanynyian el kell hogy gondolkozzunk ezen. Nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb teher hárul a mindenkori vezetõkre, ezt mindnyájunknak látnunk és tudnunk kell, a fiaknak is. Szeretném az egész közösség nevében kimondani, és kifejezni bûnbánatunkat, szeretnék bocsánatot kérAZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 9
AZ IGE MELLETT
Louis Hersent: Illés feltámasztja a sareptai özvegy fiát
AZ IGE MELLETT
ni vezetõ testvéreinktõl, hogy nem kaptak tõlünk igazán bátorítást – sokkal több kritikát kaptak. Sokkal inkább észrevettük, hogy mit tesznek rosszul, mint a jóban való igyekezetüket, amit természetesnek tartunk. A Szentírás szerint nem kellene ennek így lennie. Mögöttük kellene állnunk, támogatva õket. Azt mondja az Ige, hogy megkülönböztetett szeretettel legyünk irántuk, mert ott vannak az élvonalban, ahol Sátán támadásainak is jobban ki vannak téve. De elsõsorban õket szólítja meg ez az ige is: az atyák szívének a fiakhoz kell fordulnia, és törekedni a testvéri közösséggel való egységre. „Isten különleges adományokkal ruházta fel néhány szolgáját, és senkinek nincs joga ahhoz, hogy kiváló képességeiket lebecsülje. Azonban senki ne akarja ezeket az adomá10 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
nyokat a saját énje dicsõítésére használni! Ne gondolja, hogy nagyobb kegyelemben részesült, ne kérkedjen, és ne helyezze magát a többi, õszinte, komoly szolga fölé. Az Úr látja a szíveket. Aki tökéletesen átadja önmagát Isten szolgálatára, azt a menny megbecsüli. A menny figyeli, hogy a felelõs állásban levõk hogyan végzik a munkájukat. Befolyásuk nagysága szerint mérik sáfárságuk következményeit. Felebarátaik iránt legyenek – mint atyák – igazságosak, szívélyesek, igazak. Krisztushoz hasonló jellemet építsenek, és testvéreikkel a legszorosabb közösségben éljenek.” (Ellen G. White: Az evangélium szolgái, Testvéri kapcsolatok c. fej.) Azoknak, akik úgy gondolják, hogy tapasztalataik, igeismeretük által könnyebben, gyorsabban átlátnak dolgokat, mint mások, azt
tanácsolja az Ige: „Legyetek türelmesek mindenki iránt.” Vannak, akik másként gondolkodnak, õket is meg kell érteni, el kell fogadni. Tartozunk azzal, hogy a gyengék gyengeségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Péter apostol azt írja a közösség vezetõinek, hogy legyenek példák, példaképei a nyájnak, és örömmel végezzék szolgálatukat. Értsük meg, milyen nagy teher és felelõsség van a vezetõk vállán. Ezért szeretnék a másik oldalhoz is szólni, a fiakhoz, a gyülekezetekhez, a hitben és életkorban is fiatalabb nemzedékhez. Mivel már az idõsebb korosztályhoz tartozom, engedjétek meg, hogy az atyák nevében, a lelkészi kar nevében szóljak, bocsánatot kérve a gyülekezetektõl, mert nem voltunk jó példa elõttetek, mert szégyent hoztunk Krisztusra és a hivatásunkra. Köszönjük azokat a leveleket, amelyeket a gyülekezeteink tagjai írtak nagy szeretettel és tapintattal kérlelve bennünket, hogy szeretetben és egységben hozzuk meg döntéseinket. Mégis, kérném gyülekezeteinket, hogy legyetek tekintettel azokra, akiken több lelki teher és felelõsség nyugszik, és nagyobb kísértések is veszik körül õket. Azt is mondja a Szentírás, hogy súlyosabb ítéletünk lesz. A testvérek ítélete semmi Isten ítéletéhez képest. Éppen ezért kérlelni szeretnénk a fiakat, hogy gondoljatok erre is, és imádkozzatok értünk! Nem elvtelen tekintélytiszteletet kér az Ige, hanem hogy a munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel. Hadd idézzek az életkorban vagy hitben fiatalabbak részére egy bizonyságtételt: „Fiataljaink, akiknek még kevés tapasztalatuk van, legyenek elõvigyázatosak. Ne foglaljanak állást azok véleménye ellen, akiknek az egész élete Isten munkájához kapcsolódott, és hosszú évekig tevékenyen részt vettek e munkában. Isten a szent és fontos munkához nem választ olyan vezetõket, akiknek az ítélete éretlen és nagy az önbizalmuk.
Látom, hogy Istennek nem tetszik, ha olyanok ellen zúgolódunk, akik a legnehezebb küzdelmet vívták az üzenet hirdetésének kezdetén, és sok nehézséget elviseltek, amikor a munka még nehezen haladt. Isten becsüli tapasztalt szolgáit, akik súlyos terheket viseltek, amikor még kevesen segítették õket. Gondosan õrködik felettük.” (Ellen G. White: Az evangélium szolgái)
„
viszályt támaszt testvér és testvér, felebarát és felebarát között. Akik azelõtt édes közösségnek örvendeztek, most hideggé és közömbössé válnak egymás iránt, csak azért, mert nem értenek egyet mindenben… Isten senkire sem bízta mások megítélését, hiszen az ember ítélete elfogult, részrehajló. Az ember – ha testestõl-lelkestõl és gondolkodásmódjával együtt meg nem
Az ember, ha testestõl-lelkestõl és gondolkodásmódjával együtt meg nem szentelõdött, abban a veszélyben forog, hogy szeretet nélküli, rideg lelkületet tanúsít azok iránt, akik nem értenek egyet mindenben az õ elgondolásaival. Istenben nincs ilyen szûkkeblûség. Hibái nyilván mindenkinek vannak, a vezetõknél jobban felszínre kerülnek ezek a hibák, és az Ige szerint Isten is komoly munkát végez jellemük megtisztítására. Gondoljunk Mózesre, vagy akár Pál apostolra, aki nagyon jól tudta, miért kell olyan komoly küzdelmeket, szenvedéseket elhordoznia, nehogy úrrá legyen rajta a felfuvalkodás, az önteltség.
Ha Krisztus lakik a szívünkben Mindezeket átgondolva mit mondhatunk ennek az ígéretnek a teljesedésérõl? Mikor fog az atyák szíve a fiakkal együtt, teljes egységben munkálkodni? Hogyan tudja a Szentlélek kitölteni ránk Isten szeretetét, amely nélkül hiteltelen és eredménytelen a szolgálatunk? „Testvérek vagyunk, hogyan lehetne bármi kételyünk afelõl, hogy miként viseltessünk egymás iránt? Miért borzolódnak el olyan könynyen a kedélyek? Miért táplálunk gyanakvást egymás iránt? A bûn egyik borzalmas következménye, hogy elválasztja a közeli barátokat,
szentelõdött – abban a veszélyben forog, hogy szeretet nélküli, rideg lelkületet tanúsít azok iránt, akik nem értenek egyet mindenben az õ elgondolásaival. Istenben nincs ilyen szûkkeblûség” – olvashatjuk Ellen White sorait a Felettébb tiszta a te beszéded c. könyvben. Ellen White írja a következõket is: „Amikor a szívünkben Krisztus lakik, amikor minden önzés kiveszett, amikor a versengés, az elsõbbségre törekvés megszûnik, amikor a megszentelõdés és egység iránti vágy uralkodik, amikor nyil-
vánvalóvá válik, hogy szeretjük egymást, akkor a Szentlélek kegyelmi zápora olyan bizonyossággal árad majd ránk, mint ahogy Isten ígéreteibõl egy jóta vagy pontocska sem veszhet el.” (Szemelvények, I. köt., 167. o.) Isten Lelke végzi el ezt a munkát is, amiként a szívünket megfordíthatja. Ezt követõen a Szentlélek kegyelmi záporát ígéri, amely által felkészít és alkalmassá tesz bennünket a szolgálatunkra. Így teljesedhet Jézus imája, „hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”. Bizonyság lehetne az életünk arra, hogy Õ valóban tökéletes Megváltónk, át tudja formálni az emberi életeket, és megfordítani, megtisztítani a szíveket. Hálásak lehetünk azért, hogy Isten megengedte ezt a helyzetet, amely által felszínre hozta, mi van a szívünkben, és tudatosítja bennünk, hogy nála nélkül semmit nem cselekedhetünk. Szembesített bennünket azzal, hogy az elsõ szeretetünket elhagytuk. Azzal, hogy ha nem vagyunk Krisztusban, milyen könnyen úrrá lesz rajtunk a saját emberi természetünk, mert nem feszítettük meg az énünket. Lássuk be tehetetlenségünket, alázzuk meg a szívünket Isten elõtt. Kérjük, hogy fordítsa vissza a szívünket Õhozzá, fordítsa a szívünket egymás felé, „az atyák szívét a fiakhoz, és a fiak szívét az atyákhoz”. Egerváriné Árvai Márta
Hirdetések az Agorán A kerak.hu/agora online apróhirdetési oldalt nemcsak azoknak érdemes felkeresni, akik eladni vagy vásárolni szeretnének, hanem az oldalon segítséget tudunk nyújtani egymásnak fontos információk vagy lehetõségek megosztásával is.
AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 11
AZ IGE MELLETT
AZ IGE MELLETT
Hogyan viszonyuljunk Krisztushoz és egymáshoz? „AZ ÚR PEDIG A LÉLEK, ÉS AHOL AZ ÚR LELKE, OTT A SZABADSÁG. MI PEDIG AZ ÚR DICSÕSÉGÉT MINDNYÁJAN FEDETLEN ARCCAL SZEMLÉLVÉN, UGYANAZON ÁBRÁZATRA ELVÁLTOZUNK, DICSÕSÉGRÕL DICSÕSÉGRE, AZ ÚR LELKE ÁLTAL.” (2KOR 3,17–18)
M
inden igeversnek vannak értelmezési rétegei. Amikor ezt az igét olvasom, mindig mint a vallásszabadsági kérdés egyik alapigéjére tekintek rá. Mit jelent ez az ige elsõdlegesen? Hiszünk abban, hogy Isten szeretettel és a teremtményei szabadságát meghagyva akar megtérést és megváltást adni a gyermekeinek. Krisztusban a mi mennyei Atyánk szabadságot ajándékoz nekünk. Ez nem a lehetõsége, választása az embernek, hanem a kegyelem gyümölcse. Miután ezt ajánlja fel a Lélek által, azt mondja a 18. versben, hogy az odavezetõ út egyértelmû. Szemléld, nézd, legyen elõtted a cél! Láthatjuk Isten dicsõségét, azaz jellemét. Jellemének nem az elvi, teológiai igazságait, hogy Õ ilyen és ilyen, hanem a számunkra megváltást jelentõ jellemvonásait: hosszútûrését, kegyelmét, igazságát, velünk szembeni egyenességét. Azt mondja: ez vagy te, ennyi vagy te magadtól. Se több, se kevesebb. Nálam nélkül semmi vagy. Azt mondja, hogy szemléld Krisztust, és meglát-
hatod a célt, s miközben szemléled Õt, közelebb is fogsz kerülni a célhoz, mert ez a Lélek által történik. Sõt, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre – jellemszintrõl újabb és újabb jellemszintekre. Ebbõl az igébõl kiindulva, a vallásszabadság kérdésével foglalkozva, az elmúlt hónapokban kezdtem átolvasni a Kiben bízhatunk? c. könyv köteteit. Ezekbõl négy gondolatot szeretnék kiemelni, amely számomra bátorító volt, és ami arról a szabadságunkról szól, melyet Krisztusban elnyerhetünk. Felismertem, hogy Isten népe nagyon hasonló helyzetben volt a minneapolisi konferencia idején, mint amilyenben mi most vagyunk: – A testvérek egyik nagy kérdése a Krisztushoz való viszonyuk volt. Kezdjük ezzel mi is, mert ez az alap. – A másik nagy kérdésük az egymáshoz való viszonyulás, a szervezeti problémák kérdésköre volt. Jól lehet látni a gyökereket, amint olvassuk a bizonyságtételeit ennek a négy kötetnek. Ahogyan Ellen G.
Az igehirdetés közösségünk országos küldöttértekezletén, 2012. január 29-én hangzott el Zugligetben. 12 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
White békít és ír mindenkinek, névre szólóan. Nem is tudjuk, micsoda emberfeletti erõfeszítés lehetett ez, a Lélek által. Gondoljuk át az emberi kapcsolatokat is, ami nem pusztán elvi kérdés. Súlyos konfliktusokkal megterhelt kapcsolatok hoznak elõ eszmei problémákat, erõsítenek fel eszmei küzdelmeket. – Végül ott volt a harmadik kérdés, amely szintén a 80-as években gyökerezett: az államhoz való viszony. Igen radikális kormány került az Egyesült Államok élére, amely szorgalmazta a vasárnaptörvény bevezetését. Ennek a három nagy kérdéskörnek a párhuzamait felfedezhetjük a mi életünkben is.
Hogyan lássuk egymást? Mit tanácsol arra nézve Ellen White az 1800 oldalon keresztül újra és újra, hogyan lássuk egymást? Otthon arra gondoltam, hogy amikor túl leszünk a szavazáson, ezzel fogom kezdeni, függetlenül attól, mi lett az eredmény: hogy miként maradhatunk meg egymással. A folytatás csak ezen az alapon lehetséges. Hogyan lássuk egymást?
„A menny megvilágosító hatalmára van szükségünk, hogy amikor testvéreinkre tekintünk, arra gondoljunk: Õk azok, akiket Krisztus a vérén vásárolt meg. Értékesek a szemében, úgy kell szeretnem õket, ahogyan Krisztus engem szeret, õk a munkatársaim az aratás mezején, ezért egységben kell lennem velük. Csakis olyan szavakat szabad szólnom, amelyek bátorítják és segítik õket a fejlõdésükben.” (Kiben bízhatunk?, 41. o.) Ez tehát az elsõ kérdés és tanács, hogyan lássuk egymást. Ellen White szavai megindítóak: amikor testvéreinkre tekintünk. Megragad egy pillanatot: egymásra nézünk, és mi jut eszünkbe? A tények? Az, hogy õ hányszor nem mondott igazat? Az, hogy a természete hogyan nyilatkozott meg egyes döntéshelyzetekben, és meg se bánta még? Nincsenek kibúvási lehetõségek a bizonyságtételekben. Amikor rájuk tekintünk, arra gondoljunk, csak az juthat eszünkbe, ha Krisztusban szabadok vagyunk, hogy „õk azok, akiket Krisztus a vérén vásárolt meg, értékesek az Õ szemében, úgy kell szeretnem õket, ahogyan Krisztus szeret engem”.
Hogyan munkálkodjunk együtt? Itt is a bõség zavara kísért, annyi szép gyakorlati tanács van, de kiválasztottam egyet, amely a legszebb: Ellen G. White a fiának írja ezt a levelet (Kiben bízhatunk?, 1462 o.), amikor Edson White Battle Creekbe kerül, az idõsebb vezetõk és befolyásos, egymással komoly konfliktusokban lévõ testvérei közé. Ekkor Ellen White levelet ír neki, Anya aláírással, de azt gondolom, hogy így is elfogadjuk bizonyságtételként: „Leveledbõl látom, hogy újra Battle Creekben vagy. Adja meg neked Isten, hogy életed minden egyes óráját az Õ nevének dicsõségére töltsd! Legyél Isten munkájának kiválasztott eszköze… Légy gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra. Valóban tudatában
lehetsz, hogy szent helyen jársz. Az Úrnak vitája van népével… Ha feltûnés nélkül, tapintatosan meg tudod tenni, igyekezz Olsen testvér segítségére lenni, támogatni õt. Megértõ szeretetre, reményteljes szavakra és bátorításra van szüksége. Másrészt kérlek, ne vess árnyékot azokra, akiknek nincs élõ összeköttetésük Istennel. Ha figyelmes vagy, akkor A. R. Henry és Harmon Lindsay testvérekkel is jót tudnál tenni. Viselkedéseddel bizonyíthatod, hogy nem táplálsz keserûséget irántuk. Bárhogyan is visel-
met jelentene ez Isten oldalán! Ne éld át, ne idézd fel újra a múltat… Ha körültekintõen jársz, lelkeket menthetsz meg a halálból, és bûnök sokaságát fedezheted el… Bármilyen volt is mások viselkedése irántad, ne vessen ez árnyékot a velük szembeni magatartásodra. Egyikünk sem él magának… Edson! Nagyon szeretném, ha komoly áldásban részesülnél Battle Creekben. Ne vegyél figyelembe semmilyen sértést, semmilyen leszólást, hanem csak menj elõre, és végezd el a feladataidat! Szíved legyen tele nagylelkû, együtt érzõ szeretettel azok iránt, akik hibákat követtek és követnek el… Aki szeret, Istentõl született, és ismeri Istent… Ne feledd, hogy számos súlyos kísértés ostromol mindenkit, aki felelõs állást tölt be. Áldjon meg téged az Úr, hogy hited elveinek megélése, Istennel élés által áldás lehess számukra! Anya” Figyelemre méltó gondolkodásmód! Krisztusban szabad vagy.
Hogyan hordozzuk egymást?
James Edson White (1849–1928)
kednek veled szemben, ne csüggeszszen el téged, ne keserítse meg tapasztalatodat, ragaszkodj Jézushoz! Õ segített eddig is, minden órában Õ fog segíteni. Csak egyetlen percre se válj elõvigyázatlanná! Elhamarkodott szóra ne nyisd a szád. Ha csak lehetséges, meg szeretnénk menteni ezt a két férfit, akik olyan keveset tudnak Isten Lelkérõl. Hogy ezt elérhesd, bár ne függj tõlük, mintha istenek lennének, mégis legyél kedves és elõzékeny, bánj velük tisztelettel, mintha a legjobb barátaid volnának… Hiszen sok kísértés környékezi mindkettõjüket, és igenigen becses az üdvösségük is. Ha felismernék, hogyan is jöhetnek Jézushoz, hogyan fogadhatják el Jézust tanácsadójuknak, micsoda gyõzel-
„Azért vannak problémák a testvérek között a gyülekezetben, mert nem értik, hogy miben áll a valódi keresztény szeretet, a testvéri ragaszkodás, a krisztusi szeretet… Amikor ítélni, gáncsolni kezded testvéreidet, akkor azt teszed, amit Isten nem bízott rád. Akkor nem Krisztussal munkálkodsz. Isten nem emelt téged a bíró székébe, hogy megmérd testvéreidet, és ítéletet mondj felettük… A gyülekezet határozatot határozat után hozhat, hogy kiirtson minden eltérõ véleményt, mégsem tudjuk kényszeríteni sem az értelmet, sem az akaratot, hogy minden nézetkülönbséget megszüntessünk. Ezek a határozatok elkendõzhetik a viszályt, mégsem tudjuk megteremteni a valódi egyetértést. Semmi sem tudja tökéletesen megvalósítani az egységet, csakis a krisztusi béketûrés szelleme… AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 13
AZ IGE MELLETT Isten igazságának bizonyosságai olyan világosan vannak kinyilatkoztatva, hogy senkinek sem kell eltévednie. Amikor Istent szereted mindenekfelett, és felebarátodat, mint magadat, akkor már nem lesz szükség kényszerû erõfeszítésekre, hogy létrejöjjön az egység. Hiszen Krisztusban magától értetõdõen egység lesz. A fül nem lesz nyitva olyan hírekre, amelyek ártanak, sértik a felebarátot, akkor már senki sem fog rosszat mondani a másikra. A gyülekezet tagjai ápolni fogják a szeretetet, az egységet, és olyanok lesznek, mint egy népes család. Akkor majd nyilvánvalóvá tesszük, hogy Isten elküldte Fiát a
„
AZ IGE ALAPJÁN mal, szeretettel tekintsenek Istenre. Amikor lenyûgöz és megrettent Isten nagysága és igazságos volta, akkor Jézushoz irányít bennünket, az Õ hibátlan jelleméhez, végtelen szeretetéhez. Akkor a Fiú által az Atyát látjuk kinyilatkoztatva, hiszen Isten a szeretet… Sohasem láttam, hogy lelki megújulás ilyen tökéletesen ment volna végbe, mégis ennyire mentesen az izgatottságtól. Senki nem unszolt senkit, nem hívták elõre az embereket, mégis komolyan meggyõzõdtünk róla, hogy Krisztus nem azért jött, hogy az igazakat, hanem a bûnösöket hívja megtérésre. Az õszinte szívûek készen álltak, hogy bevall-
Ha felismernénk, hogyan jöhetünk Jézushoz, hogyan fogadhatjuk el Õt a tanácsadónknak, micsoda gyõzelmet jelentene ez Isten oldalán!
világba. Krisztus így szólt: »Arról ismeritek meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretni fogjátok egymást.« Krisztus istenségét Krisztus gyermekeinek egysége bizonyítja.” (Kiben bízhatunk?, 1087. o., „A szeretet a gyülekezet legnagyobb szükséglete”)
Hogyan rendezzük a lelki szakadást? „Kora reggel igyekeztem bemutatni Isten szülõi szeretetét, gondviselését egy igehirdetésben. Isten szeretetének ismerete a leghatásosabb tudás, amelyre szert tehetünk, hogy a jellemünk nemesedjék, finomodjék és magasztossá váljon. Jézus legyen a mintánk… Mint gyermekeket vezérel bennünket, hogy drága Üdvözítõnk egyszerû, szerény életébõl világossá váljék számunkra jósága, irgalmassága és szeretete. Krisztus mindig is mint Istenre, élõ Atyára terelte tanítványai gondolatait. Arra nevelte követõit, hogy bizalom14 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
ják bûneiket, és meghozzák az Isten szerinti bûnbánat és bûnrendezés gyümölcseit… Mintha csak a menny légköre vett volna körül bennünket. Péntek délután ötkor kezdõdött a bizonyságtételek órája, és csak este kilenckor ért véget… Az összejövetel még
órákig eltartott volna, de azt gondoltuk, hogy ideje lesz befejezni. Csak hajnal felé tudtam elaludni. Az Úr meglátogatta népét, öröm volt a mennyben és az angyalok között, a megtérõ bûnös felett, aki visszatért Atyjához. Milyen gyönyörû látvány volt ez a világmindenségnek! Amint bukott férfiak és nõk Krisztust csodálták, amint elváltoztak az Õ képmására.” (Kiben bízhatunk?, 268. o.) Nem tanácsot ad, hanem beszámolót ír. Szoktuk idézni a Bizonyságtételek VIII. kötetébõl a sorokat, amelyek arról szólnak, hogy „Mi lehetett volna…”. Nagyon örültem, hogy a Kiben bízhatunk? köteteiben vannak megtörtént esetek is, azaz „ez lett”. Kívánom, hogy változzunk el dicsõségrõl dicsõségre – ha fáj, akkor is. Szemléljük Krisztust, és semmihez ne ragaszkodjunk a jellemünkben, ami ezt az elváltozást akadályozhatja, hogy igazán szabadok lehessünk. A világnak, az embereknek nemcsak arra van szükségük, hogy elmondjuk: szabadok a döntésre, hanem arra is, hogy Krisztust felmagasztaló szabadságról tegyünk bizonyságot. Így magát a megváltást kínáljuk nekik, nem csupán a szabadság lehetõségére hívjuk fel a figyelmüket. Cserbik János
Az állam és az egyház viszonyának, valamint az adományok elfogadásának elvi szempontjai A TANÁCSADÓ BIZOTTSÁG ÖSSZEGZÉSE
A
tanácsadó bizottság átérezve felelõsségét abban, hogy közösségünk hogyan küzdött a politikai változások nyomán kialakult helyzettel, összegezte állam és egyház viszonyának az Igében és a bizonyságtételekben megfogalmazott elvi alapjait, hogy ezekbõl vezethessük le a gyakorlati lépésekre vonatkozó javaslatokat. 2012. január 22–23-án így kerestük Isten vezetését, segítségét. Felüdítõ alkalom volt az igei elvek közös átgondolása. A következõ kérdéseket tekintettük át:
1. Mire rendelte Isten az államhatalmat? • Isten rendelte, hogy legyen hatalom (Rm 13,1), mert a legrosszabb hatalom is jobb, mint az anarchia. • Minden emberért és minden vezetõért imádkoznunk kell (1Tim 2,1–4). • Vezetõk felett ítéletet csak akkor hirdethetünk, ha Isten prófétai kijelentést és megbízást adott erre. • A hatalmat gyakorlók lelkiismeretét kell megszólítanunk (vö. 2Kor
4,2), a hatalomgyakorlásra vonatkozó igei tanítások, isteni mérce képviselete által. Az ország vezetõiért különös hangsúllyal szólít meg az Ige bennünket: „minden emberért, de minden hatalomban levõ emberért is” kell könyörögnünk. Azért, hogy „csendes és istenfélõ életet élhessünk”, és megvalósuljon „Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön”. Hogyan kell képviselnünk az Ige elveit? – A hatalmat gyakorlók lelkiismeretét kell megszólítanunk, ahogyan erre minden más ember esetében is tanít bennünket az Ige. A nyilvánvaló igazsággal szólítsuk meg minden ember lelkiismeretét, mutassuk be az Ige mércéjét, s ha lehetõségünk van, ezt a mércét képviseljük a hatalmon lévõk felé. Mikor mondhatunk ítéletet a hatalmon lévõk felett? – Akkor, ha Isten Lelke megajándékozott bennünket azzal, hogy az Õ vezetésével tesszük ezt. Prófétai kijelentésként vagy prófétai megbízatásként tehát megtehetjük, de egyébként ugyanaz az elv érvényes rá, mint amit Ellen White fogalmazott meg a Krisztus példázatai c. könyvben: „Sem a jel-
lem megítélése, sem az indítékok megítélése nem tartozik a hatáskörünkbe.”
2. Milyen törvényeket hozhat az állam? • Az ember és ember közötti viszonyt kell szabályoznia, de nem avatkozhat az Isten és ember viszonyát érintõ kérdésekbe. Addig terjed tehát az állam törvényhozási joga, amíg nem kerül szembe Isten parancsaival, amíg nem próbálja lehetetlenné tenni az Isten iránti engedelmességet. Alapvetõ területe az ember ember közötti viszony szabályozása, de még ezen a területen is elõfordulhat, hogy szembekerülünk a szabályozással. Ilyen például a rabszolgák visszaküldésének kérdése a bizonyságtételekben, bár ez az ember ember közötti viszonyt szabályozza, az Isten iránti kötelezettséget is érinti. Nem kellett engedelmeskedniük az északi országok hívõ polgárainak abban, hogy egy szökött rabszolgát visszaszolgáltassanak a gazdájának. A törvény azt mondta, hogy adják vissza, de nem AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 15
AZ IGE ALAPJÁN kellett ezt tenniük: a bizonyságtételek megerõsítették, hogy ez embertelen, Isten-ellenes rendelkezés.
3. Hogyan viszonyuljunk az állam által hozott rendelkezésekhez azokon a területeken, ahol nem lépte át a határokat? • Mindaddig engedelmességgel tartozunk az államhatalomnak, amíg nem kerül szembe Isten törvényével, és nem akadályozza az ember Isten iránti kötelezettségeit. Lelkiismereti
„
AZ IGE ALAPJÁN rülnünk a hatalommal. Hangsúlyosan szólnak a bizonyságtételek arról is, hogy vigyázzunk, ne hívjuk ki idõ elõtt a hatalom neheztelését, próbáljuk elkerülni az összeütközést mindaddig, amíg lehetséges, azért, hogy tovább végezhessük a szolgálatunkat, és az evangélium hirdetése ne ütközzön akadályba. Tudnunk kell, hogy az összeütközés úgyis elkerülhetetlen lesz, ha következetesen engedelmeskedünk Istennek. Akkor szembe fogunk kerülni a törvényhozással, a törvényekkel. Eljön az idõ, amikor meg akarják tiltani az evangélium hirdetését. Számon kérik majd rajtunk, miért nem enge-
Ha a lelkiismereti és vallásszabadságot képviseljük és igényeljük, akkor ezt a magunk körében is gyakorolnunk kell. Nem lehetünk egymás lelkiismeretévé, bíznunk kell Isten Lelkének munkájában. kötelezettségünk, hogy engedelmeskedjünk, nem a félelem miatt, hanem az Isten iránti engedelmesség indítékából.
4. Hogyan viszonyuljunk az államhatalomhoz, amikor átlépi a törvényhozási jogosultság határát? • Teljes nyugalommal folytassuk a hitéletünket, mert az Isten iránti engedelmesség elõbbre való a világi hatalom iránti engedelmességnél. Ez a magatartásunk már önmagában is csendes protestálás. Nem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk egy olyan törvény figyelmen kívül hagyása kapcsán, amikor az Isten iránti engedelmesség ügyét érinti. Szabadon engedelmeskedjünk Isten akaratának! Ugyanakkor – ahogyan Az apostolok története c. könyvben olvashatjuk – nem kell szükségszerûen összeütközésbe ke16 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
delmeskedünk. Jézus azt mondta, hogy „fogva visznek titeket a világ urai elé”, és azt ígérte, nem kell elõre gondolkoznunk, mit fogunk mondani nekik, mert a Szentlélek különleges segítségét adja abban a helyzetben. A bizonyságtevés különleges alkalmai lesznek ezek, amikor a hatalom számon kéri a hívõkön, miért nem engedelmeskednek a rendeleteinek. • Különösen vigyázzunk, hogy ne keltsük fel meggondolatlanul a hatalom elõítéletét, ne vonjuk idõ elõtt magunkra figyelmét és haragját. Cselekednünk kell, tennünk kell a dolgunkat. Nem kell csöndben maradni sem. Nagyon vigyázzunk azonban arra, hogy a stílusunk, lelkületünk, megfogalmazásunk méltó legyen Istenhez, és elkerüljük a fölösleges öszszeütközéseket. Ellen G. White azt írja, hogy sok mondatot idéznek majd, szövegkörnyezetébõl kiragadva, így próbálnak elõítéletet kelteni és támadást indítani Isten népe ellen. Igaz, hogy Jézust is rágalmazták, de nekünk nagy a felelõsségünk abban, hogyan szólalunk meg. Tegyük
meg, ami tõlünk telik, legyünk összhangban Isten vezetésével. Ne a saját heves vérmérsékletünk és meggondolatlan szóhasználatunk idézze elõ ezt a kellemetlen helyzetet. A könyörgésnek különleges jelentõsége van ebben az idõszakban. Ezt tegyük az elsõ helyre, hiszen Isten Lelkének ebben az idõben közvetlenül kell vezetnie bennünket ahhoz, hogy ne vétsünk lépést, amikor kérjük a hatalomtól a szabad vallásgyakorlást. A Szemelvények egyik kötetében olvashatjuk, hogy elõfordul olyan helyzet, amikor kérjük, hogy szabadon gyakorolhassuk a hitünket, ám ezt a kérésünket Isten csak akkor áldja meg, ha a szívünk tiszta lesz, ha az Isten iránti engedelmesség lelkülete hat át bennünket. Ha ez hiányzik, hiába könyörgünk, Isten szükségesnek ítélheti, hogy megpróbáljon, megrázzon, megnehezítse a körülményeket, azért, hogy lelkileg meg tudjon szólítani. Ezért van különleges felelõsségünk abban, hogy ebben az idõszakban ne csupán a vallásszabadságért, ne csupán a vezetõkért imádkozzunk, hanem önmagunkért, a saját szívünk állapotáért, a közösségünkért, a közösségünkben lévõ rendezetlenségek megoldásáért. • Nem kell ellentétbe kerülnünk a hatóságokkal mindaddig, amíg nem tiltják meg az üzenetünk hirdetését. • A bizonyságtevés különleges ideje lesz, amikor a hatalom elé visznek minket amiatt, hogy nem követjük a rendelkezéseiket. • Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy a leírt, kimondott szavainkat ne tudják felhasználni, még szövegöszszefüggésükbõl kiragadva sem. • A hatalomtól kérni kell a lelkiismereti és vallásszabadság biztosítását, hitünk szabad gyakorlásának lehetõségét.
5. Hogyan védelmezzük a lelkiismereti és vallásszabadságot? • Az állam feladata a lelkiismereti szabadság biztosítása, amely alapvetõ jog minden ember számára.
• Nekünk magunknak is biztosítani kell egymás számára a lelkiismereti szabadságot, nem lehetünk egymás lelkiismeretévé. • Mindig idõszerû tanítani, megismertetni a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság elveit. Az elveket azonban nem támadó, kritizáló jelleggel kell kifejteni, hogy ameddig lehetséges, elkerüljük az államhatalom haragjának felkeltését. • A bibliai elveket kell az emberek elé tárni, hogy személyes meggyõzõdésük alapján alakíthassák ki a véleményüket. Fel kell rázni, fel kell világosítani, rá kell döbbenteni õket, milyen becsesek a vallásszabadság régóta élvezett kiváltságai. A felvilágosító munka nyomán juthatnak el oda, hogy ellenálljanak a vallásszabadságot sértõ törekvéseknek. • Akkor is szót kell emelni a vallásszabadságért és tiltakozni a megsértése ellen, ha a világi hatalom nem veszi ezt jó néven. • Imádsággal, közös könyörgéssel kell kísérni mind a tanítást, mind a tiltakozást. A bizonyságtételek alapján kijelenthetjük, hogy az állam feladata a lelkiismereti szabadság biztosítása, ez alapvetõ jog minden ember számára. Amikor a lelkiismereti szabadságért felszólalunk, akkor ezt olyan alapvetõ emberi jogért tesszük, amelyet nem privilegizálunk a magunk számára. Ez minden ember számára Istentõl kapott, elidegeníthetetlen jog, és nem kegy az állam részérõl. Ha a lelkiismereti és vallásszabadság eszméjét képviseljük, igényeljük, akkor ezt a magunk körében is gyakorolnunk kell. Összhangban kell lennünk ezzel a gondolkodásmóddal. Nem lehetünk egymás lelkiismeretévé, bíznunk kell Isten Lelkének munkájában. A bizonyságtételek hangsúlyosan fogalmazzák meg, hogy minden korban képviselni és tanítani kell a lelkiismeret és vallásszabadság eszméjét. Fel kell világosítani az embereket, különösen a mi korunkban. Ellen White így fogalmaz: „Fel kell ráznunk az embereket, rá kell döbbentenünk õket arra, milyen értéket képvisel a
lelkiismereti és vallásszabadság eszméje. Azelõtt kell ezt megtennünk, mielõtt elvennék tõlük, hogy az emberek lássák és értsék, mi zajlik körülöttük. A vonzónak vagy elsõ látásra szépnek tûnõ eszmék mögött fedezzék fel a csapdát, és lássák, ellene tudjanak állni, s tudjanak ellene tenni.” Nagyon fontos, hogy a bibliai elveket tárjuk az emberek elé, hogy személyes meggyõzõdés alapján tudják kialakítani a véleményüket, s így tudjanak felszólalni és tenni a vallásszabadságot sértõ törekvések ellen. Akkor is szót kell emelni a vallásszabadságért, és tiltakozni a megsértése ellen, ha a világi hatalom ezt nem veszi jónéven. Ez az a pont, ahol a felvilágosító munkát nem foghatjuk vissza csak azért, mert vannak, akik zokon veszik ezt. Feladatunk, felelõsségünk a vallásszabadságot képviselni, azt a vallási és lelkiismereti szabadságot, amelyért rengetegen szenvedtek a történelem során. A bizonyságtételek hangsúlyozzák, hogy a legkomolyabb, folyamatos könyörgéssel kísérjük mind a tanítást, mind a hitbeli protestálást. Érdemes a Korszakok nyomában c. könyvben elolvasni „A fejedelmek tiltakozása” c. fejezetet. Nem fegyver, nem a világi hatalom eszközei által, hanem az imaküzdelem nyomán teszi lehetõvé Isten a védelmet és az elõrehaladást.
6. Adomány, támogatás elfogadása • Isten a javait a világi és a hívõ emberek kezébe helyezte. Övé minden ezen a Földön. • A hívõ közösségnek, a hívõ embernek anyagi kérdésekben Istenre kell támaszkodnia, s nem emberben reménykednie. Döntõ különbség van a kettõ között. A Bibliában a parázna szövetség egyik tulajdonsága, hogy Isten népe az Istenre támaszkodás helyett valamely földi hatalom segítségére, erejére támaszkodik. Alapvetõ kérdés a saját indítékunkat illetõen, hogy mire, kire támaszkodunk. Kitõl
várjuk a segítséget, hogyan gondolkodunk? • Az adományok elfogadása mögött meghúzódó helyes indíték, cél: az evangélium terjesztése. Mind a lelkiismereti szabadság, mind az adományok elfogadásának kérdésénél a bizonyságtételek gyakorlatias szempontot fogalmaznak meg. Hangsúlyos, hogy az evangélium hirdetése, emberek mentésének kérdése, a gyakorlati munka végzése a gondolkodásunk középpontjába kerüljön. Amit teszünk, amit döntünk, amit elfogadunk vagy amit elutasítunk, azt azért tegyük, hogy az evangéliumot adjuk át, terjesszük. • Az adomány elfogadása ellen nem lehet érv, hogy az adományozó nem szimpatizál velünk, vagy hogy hitélet céljára adják. Bizonyságtételek alapján önmagában nem lehet érv az elfogadás ellen, hogy aki nem szimpatizál a közösséggel, nem adhat adományt. Az sem érv az adomány elfogadása ellen, hogy nem szociális célra, hanem hitéleti célra adja. • Az adomány elfogadása ellen döntõ érv, ha elfogadása hitelvi vagy gyakorlati megalkuvást igényel. Ha valaki a támogatást ilyen feltételhez köti, akkor azt vissza kell utasítani. Elfogadható-e a rendszeresen adott hitéleti támogatás? – Ha hitéletet sért, akkor nem szabad elfogadni. Amikor az állam mintegy a maga feladataként tekint a vallás fenntartására (a lelkészek fizetésével), akkor az állam és az egyház szétválasztásának elve alapjaiban sérül. Mivel ez a hatalommal megalkuvást igényelne, ezért nem vállalható. • A tevékenységünket úgy kell folytatni, hogy a közösség lelki tevékenysége ne függjön az államtól kapott adományoktól, támogatástól. Az adományok elfogadása tekintetében alapelv, hogy a lelki szolgálat ne függjön külsõ adományoktól. Ez nemcsak az államhoz fûzõdõ kapcsolatra, hanem más területekre is érvényes. A közösség felelõssége úgy végezni a munkáját, hogy lelki tevékenysége ne kerüljön veszélybe, ha a külsõ adomány megszûnik. AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 17
KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL
KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL
Reménység – közösség KÖSZÖNET A REMÉNYSÉG ALAPÍTVÁNYNÁL ELTÖLTÖTT TIZENÖT ESZTENDÕÉRT
H
at óra. Milyen szerencsés vagyok, hogy nem kell korábban felkelnem. Valószínûleg nem is tudnék. Gerincbeteg vagyok. Imádság, mosakodás és felöltözés után az íróasztalomhoz ülök igét olvasni és naplót vezetni. Fél hétkor ébresztem a gyermekeimet. Elsõ, ötödik és hetedik osztályosok. Elkészítem a reggelit, a tízórainak valót, megterítem az étkezõasztalt, hogy hét órakor családunk a közös reggelihez ülhessen. Feleségem éppen hazaérkezik az anyaotthon éjszakás mûszakjából. A családi imádság után átismételjük a gyerekekkel a memorizálásra kiválasztott igeszakaszt, majd örömmel fogyasztjuk el a reggelit. Fél nyolckor a nebulók útra kelnek, és magam is összerendezem gondolataimat, miként is lehet a nap kihívásaiban helytállni. Háromnegyed nyolc. Elõször a nyomdában köszöntöm a munkatársaimat, felszaladok egy percre a központi irodánkba, ahol találkozom a két ember helyett is dolgozó mindenes titkárnõnkkel. Néhány szót váltunk. Õ már hatkor kezdett. Nyolcra átmegyek a családok átmeneti otthonába, szeretett és elkötelezett munkatársaimhoz. Csapatunk tagjainak fele nem adventista, pszichológusunk református lelkészfeleség. A párom is velem tart, mert õ az állandó helyettes ennél az intézménynél. Stábgyûlésünkön ma elõször a magvetõ példázatát gondoljuk végig. Vajon a legszerencsétlenebb sorsú édesanyák hogy is fogadják tõlünk a jó szót, az igét? Mi is a gondozói feladatunk Isten eszközeiként a talaj jobb fogadókészségének elõkészítésében és a magvetésben? Ér-
18 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
vek és ellenérvek hangzanak el. Ki innen, ki onnan próbálja meg a legtöbbet hozzátenni a megfogalmazódó javaslatokhoz. Milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák. Milyen jó, hogy nem mindenben értünk egyet. Így több szempont és módszer érvényesül ellátottjaink nem éppen könnyû életében. A határozottság, a meleg szeretet, a megértés és az elvárások komolyanvétele – mind-mind együtt hatnak az édesanyák lelki fejlõdésére. Az imaóránk végén felállunk, megfogjuk egymás kezét. Ragyogó szempárok, árad egymás felé a tisztelet, szeretet és megbecsülés. Ezután a lakók helyzetérõl beszélünk. Egyik 21 éves édesanyánk a negyedik gyermekét várja, de nem látszik alkalmasnak arra, hogy a közeljövõben nevelhesse a napokban megszületendõ kisgyermekét. Levelet kell fogalmaznunk a jegyzõnek, hogy szülés után rendelkezzen a gyermek nevelõszülõkhöz helyezésérõl. Fájdalmas, de minden munkatárs egyetért e döntésben. Ezután családgondozóink írásban is jó tanácsokat fogalmaznak meg az elmúlt hónap feljegyzései alapján minden egyes családnak. Az öt javaslatból kettõre különösen oda kell figyelni a lakóknak a következõ héten. Például javasoljuk, hogy figyeljen oda gyermeke évszaknak megfelelõ öltözködésére, vagy ellenõrizze, hogy a gyermek pontosan pakolta-e be az iskolatáskáját. Olykor nehéz e tanácsokat megfogadni az édesanyáknak. Iskolatáskájuk, sapkájuk és sáljuk sem volt, nemhogy gyerekszobájuk. Nem volt elõttük pozitív minta. Sokszor a pótszüleik va-
gyunk, õk meg a gyermeket szült „kamaszok”. A nálunk eltöltött néhány hónap, legfeljebb másfél év maradandó emléket hagy bennük Nágocsról, a feltétel nélküli, következetes szeretetrõl. Nem egy esetben közösen imádkozunk velük, hogy a jó Isten viseljen gondot mindennapi életükrõl, jövõjükrõl. Végül megbeszéljük a heti reszortosok (gyermekfelügyelõ, konyhás, hetes) értékelését: 0-tól 2000 forintig terjedõen díjazzuk a munkájukat. Így hozzászoknak a családok, hogy dolgozni kell, a munka értéke annak minõségétõl függ. Van, aki 32 éves és elõször dolgozik úgy, hogy minden erejét bele kell adnia. Milyen jó, hogy ehhez is minket használ fel a Gondviselõ eszközül. Minden héten egy-két család jelentkezik, hogy szüksége lenne elhelyezésre, mert otthon a részeges élettárs rendszeresen súlyosan bántalmazza, mert összedõlt a háza, az albérlete… – sok-sok szenvedés, melyet enyhíteni kellene, de erõnk, helyünk, anyagi forrásaink végesek. Ezen a munkaértekezleten beszéljük meg, hogy – a mintegy felére csökkent állami támogatás következtében – milyen újabb takarékossági intézkedéseket kell bevezetnünk. Kötelezõ heti munkaidõnket 44 órára emeltük, fûrészporral fûtünk, meleg vizet is azzal készítünk, és még több olyan intézkedést hozunk, amit ide le sem írhatok. A pszichológus visszaérkezik hozzánk az elsõ két anyával folytatott beszélgetése után, beszámol a lelkiállapotukról, és arról, mit javasol a fejlõdésük érdekében. Ebéd elõtt lakógyûlést tartunk minden szülõ és
munkatárs részvételével, ahol értékeljük a hetet, és újabb célokat tûzünk ki. Átbeszéljük, hogy a sikeres kilépéshez kinek mit kell a maga részérõl megtennie. Sokszor kétségbe esünk, hogy nincs igazán kiút, merre tovább, ha lejár az átmeneti gondozás ideje. Újabb anyaotthon? Albérletet fizetni nem tudnak, önkormányzati lakás kevés van, és munkát sem kapnak. Délben az anyaotthonból átmegyek az idõsotthonba ebédelni. Ott ebéd után pár szót váltok vezetõtársaimmal az idõsek felvételének menetérõl. Egymásra szeretettel és tisztelettel tekintve érveket-ellenérveket, tapasztalatokat osztunk meg. Újragondoljuk a beköltözõk egyszeri hozzájárulásával kapcsolatos kérdéseket, feladatokat… Délután nevelõszülõi tanácsadómmal beszélek meg néhány komoly és nehéz kérdést az egyik nevelõcsaládunknál kialakult konfliktusról. Mit is kell tennünk? A nevelt kamasz panaszlevelet ír késztetésünkre a nevelõszüleinek. Egyenes beszéd, ha már szóban nem tudja elmondani a problémáit. Leírja, hogy mi jó és mi rossz neki otthon, mi pedig segítünk a tiszteletteljes stílus megtalálásában. Jaj, a levél vagy ötoldalasra sikeredik! Vajon hogyan fogadják a nevelõszülõk? Idõt szakítunk nevelõszülõtársainkkal a beszélgetése, az igazságos, méltányos, idõnként belátó válasz megfogalmazására. Ez a család a többi nevelõszülõhöz hasonlóan rendkívüli munkát végez immáron 14. vagy 15. „gyermekükért”. Húsz évet szántak árva vagy éppen súlyosan elhanyagolt gyermekek befogadására, nevelésére. Rég a nyugdíjas éveik áldásaival kellene élniük, de õk még keményen dolgoznak. Mindeközben kedves barátom és vezetõtársam intézményeink fenntarthatóságának érdekében hetentekéthetente Budapestre utazik, tárgyal, érvel, hallgat, meg-megfárad, többször napi 2-300 e-mailt olvas, azok közül többre válaszol, szavaz, imaórát vezet, igehirdetést tart, beszámol a gyülekezetnek közössé-
günk helyzetérõl… Amikor pihen, akkor az idõsek otthona felelõs és nagy szakértelmet igénylõ épületgépészeti üzembe helyezését, mûködtetését, a szükséges fejlesztéseket irányítja. Sõt maga is szerszámot ragad, és brigádjának tagja közé „keveredve” dolgozik. Majd egyeztet az ápolásvezetõvel, a mentálhigiénéssel, az ápolókkal a munkarendrõl, a szükséges eszközök beszerzésérõl, tárgyal az orvossal, a szakápolóval. Elmegy látogatni a beköltözõket, szállít és költöztet… A Reménység közösségében meg kell emlékeznem róla úgy is, mint aki az imádság után nem karba tett kézzel várja, hogy a jó Isten majdcsak küld valami áldást, hanem a maga részét meg is teszi. Csapatunk egy részével külsõ építõipari munkákat vállal, hogy a gyógyító-segítõ intézmények forráshiányán enyhítsen azok bevételébõl. Fiával, barátaival olyan beruházásokat tervez és valósít meg, amelyek fûtésköltségeinket, vízdíjunkat a felére csökkentik. E beruházásokat nem megvásárolja, hanem részenként megrendeli, és házilag összeállítják, hogy ez se kerüljön többe a tényleges költségek felénél, harmadánál. Az idõsek otthona is ezzel a takarékos, mégis nagyon igényes szemléletmóddal épült. Amikor a faluban a polgármester a munkájában akadályoztatva van, helyettesíti, gondot visel a faluközösség szükségleteire is. Ha emellett ránk, munkatársaira a szükségesnél kevesebb ideje van, és bocsánatot kér. Hogyne segítenénk munkáját a legjobb képességeink és a legtöbb erõnk szerint! Nálunk nem több dudás, hanem egy zenekar van. Ha a nagybõgõs néhány felsõ hangot már nem tud eljátszani, akkor a csellós húz bele, hogy a hiányzó hangokat pótolja. Mindannyian arra vágyunk, hogy égi Fenntartónk legyen a karmester. Barátom mellett ott áll felesége, aki konyhánk fõnöke is, hûséges szeretettel, „egészségben, betegségben, örömben és bánatban” elkötelezetten támogatja. Nevelõszülõi munkájuknak is köszönhetõk a
keresztelendõk. Megható volt legidõsebb nevelt lányuk esküvõjén igét hirdetnem. Megjegyzem, hogy irányítói munkájának köszönhetõen elhasznált bankjegyek brikettált kockáival, fával, fa- és papírhulladékkal is fûthetünk már a rehabilitációs háznál, a központi irodán, a nyomdában, az imaházban és az idõsek otthonában. Hálás vagyok a Mindenhatónak, hogy barátom a képességeit nem elássa, hanem bõséggel kamatoztatja. A rehabilitációs ház szakmai vezetõje vagy két és fél éve megkért, hogy segítsek az intézmény hatóságok elõtti képviseletében, a bürokrácia útvesztõiben. Azt mondtam neki, hogy három hónapot tudok vállalni. Épp ma beszélgettem errõl a feleségével. A három hónap a napokban eléri a harmincat. Talán megkérdezed, kedves Olvasó, hogy miért maradtam mellettük? Azt láttam, hogy olyan áldott munkát végeznek összeomlott, elesett, gyógyulni vágyó szenvedélybeteg emberekért, hogy nem hagyhatom félbe az intézmény támogatását. Isten rendelt erre idõt, erõt és képességet. Látom rehabilitációs intézményünk szakmai vezetõje életében, hogy jellemének fejlõdéséért is sokat küzd. Jó férj és családapa szeretne lenni. Az ilyen embert csak tisztelni tudom! Látom, hogy a terápiában ledolgozza heti 40 óráját, irányítja a munkatársi és a szenvedélybetegségekbõl gyógyulni vágyó közösséget, ezek mellett törõdik az alkoholbetegek családtagjaival, igehirdetésekre készül, ifjúsági alkalmakon vesz részt, cikkeket ír, középiskolások és szakemberek részére elõadásokkal készül, telefonos segélyszolgálatot, tanácsadói szolgálatot tart fenn. Sok álmatlan éjszakája van. Elkötelezett abban, hogy emberi kapcsolataink ne felszínesek legyenek, hanem õszinték, egyenesek, nyíltak, és segítsük egymást a hibáinkkal szembesülni. Ismerjük el hiányosságainkat, majd segítséggel szabaduljunk meg tõlük. Törõdik hittestvérei anyagi AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 19
KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL szükségleteivel, és még sok olyan tiszteletre méltó tulajdonsága van, ami a Fennvaló dicsõségét hivatott szolgálni. A 2010-es árvíz nyomdánkat is megviselte, minden gépünk jelentõs kárt szenvedett. Fiatal nyomdavezetõnk addig számára belülrõl ismeretlen, bonyolult mûszaki gépeket imádságos lelkülettel szerelt szét darabokra. (Még jó, hogy láttam iskolás korában legózni.) Kicserélte az iszapos víz miatt rozsdásodásnak indult finommechanikai és elektromos alkatrészeket, majd összeszerelte a gépeket, és azok mûködtek. Munkaidõben és azon túl, a szervizköltségek 5-10 százalékáért, a közösségért. Mit gondolsz, kedves Olvasó, milyen középfokú végzettsége van ennek az ifjúnak? Orgona és nagybõgõ szakon konzervatóriumban érettségizett. Lehet, hogy talentumai nem tették lehetõvé e rendkívüli kihívásban a helytállását. Õ talán azt a döntést hozta, hogy amije van, azt az Mindenható mûvére szánja? Csakis így lehet. Tizenöt éve szervezett formában tanítunk zenét a gyermekeknek, fiataloknak. Hat éve belefáradtam ebbe a szolgálatba, de volt emberem, aki átvette a stafétát, holnap fogom videóra rögzíteni tanítványai kiskoncertjét, nem is az elsõt. Kolléganõm hétrõl hétre három korosztálynak énekkari próbát is tart, rendszeresen gyülekezeti szolgálatra készíti gyermekeinket. Mindezt 44 órás heti mûszakja és fõiskolai tanulmányai mellett teszi. Továbbá rendszeres szervezõje értékes és igényes szabadidõs programoknak, nevelõszülõi tanácsadómmal és több barátjával együtt. Ha mindenkirõl méltóképpen megemlékeznék, akkor a „Reménység könyvé”-t kellene megírnom. Egy-két pillanatot még felidézek. Jó fél évvel ezelõtt egyik nevelõcsaládunk házának tetõterében tûz ütött ki. A tûzoltók nagy csatateret hagytak magunk után, minden úszott. Már csak a romeltakarításban segédkezhettünk, még az anyaotthonos szülõk is lementek néhány órára 20 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL takarítani. A helyreállításhoz e családnak kevés segítséget tudtunk adni, de a lelki és fizikai nehézségekkel is küzdõ szülõk, különösképpen a családfõ, minden korábbi bajáról megfeledkezve rendkívüli lélekjelenlétrõl és állhatatosságról tett tanúságot. Kisebb kertészeti gazdaságuk vezetése mellett az újjáépítés minden szakaszának munkájában élen járt, sokszor egyedül dolgozott, hogy családjának, gyermekeinek ismét otthont adhasson. Az anyaotthonban dolgozó egyik kollégám három évvel a nyugdíjazása elõtt fele fizetésért jött el hozzánk dolgozni. Arra gondoltam, milyen szerény és alázatos, mennyire szeretheti a szerencsétlen sorsú édesanyákat és gyermekeiket. Talán nincs is teljesen tisztában döntése súlyával. Még a felvételekor arról beszélgettünk, hogy inkább választja „az Isten népével való együtt nyomorgást” – amint Kánaán felé vándorolunk e földi pusztaságban. 2011 júliusában a 2. számú mûködési normatívánkat elvették (egyházak által fenntartott oktatási, egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi intézményeknek kifizetendõ kiegészítõ normatíva, amit az önkormányzatok továbbra is saját forrásaikból hozzá tudnak tenni intézményeik mûködéséhez, mi azonban nem). Közölnöm kellett e kollégával is, hogy a fizetését csökkentenünk kell, minimálbérbe kell átsorolnunk több felsõfokú végzettsége és kiváló szakmai munkája ellenére. Elmondta, hogy épp a napokban vették el szerény másodállásának a felét (idegenforgalmi adót szedett be magánszállásadóktól). Családjának korábbi hiteleket kell törlesztenie, alaposan megemelkedett részletekben. (Párhuzamos szálként említem meg, hogy az anyaotthon lakói korábbi nyomorúságaik következtében többször zajosak. Nem egészen ideális, kicsi helyen sokan vannak együtt. Ilyenkor az otthon életét kevéssé ismerõ ember felteszi a kérdést, hogy a hangzavar idején mit tesz bent a gondozó. Netezik, elvonul? Miért
nincs közöttük? Õ is megkapta ezt.) Már arra kezdtem gondolni, hogy elveszítem kiváló munkatársamat. Némi csend után megszólalt: „Tudod, én továbbra is veletek szeretném folytatni.” Hát igen. Nem találok szavakat. Úgy vágyom rá, hogy nyugdíjba vonulásához méltó fizetéssel járulhassunk hozzá. Kérlek Istenem, segíts ebben! Köszönöm nágocsi gyülekezetünk küldötteinek is kitartó türelmüket a küldöttértekezleteinken, a közösségünkért vállalt böjtöt, az imádságokat, szavazatokat. Köszönöm gyülekezetünk legidõsebbjeinek is, hogy súlyos betegségeik közepette gondolnak ránk, erejük felett szolgálnak értünk és velünk. Köszönet brigádunknak, hogy a külsõ munkákon termelt nyereséget nem maguk között osztották szét, hanem beadták a közösbe, hogy az intézmények is talpon maradhassanak. Jó gondolnunk minden támogatónkra, akik jótékonysági munkánkat, hangversenyeinket támogatták anyagilag és tárgyi adományokkal. De jó lenne mindegyikükrõl külön-külön írni… Köszönet siófoki testvéreimnek, akik tíz éve segítik alapítványunk énekkarának, zenekarának munkáját, és egyben hangversenyeink fõszervezõi is. Köszönöm a gyõri és a budapesti Magna Voce énekkarnak, veszprémi, bajai, pécsi testvéreinknek zenei szolgálatukat, melyekkel jótékonysági koncertjeinkhez térítésmentesen hozzájárulnak. Eddigi zenei estjeinken az arra érdemes kiválasztott családok részére másfél millió forintot meghaladó támogatást adtunk át. Ezekrõl az örvendetes eseményekrõl bárki értesülhet, hiszen a Sió Televízión kívül a www.adventvideo.hu-n is sokan figyelemmel kísérhették munkánkat. Az adventvideós munkatársaim vezetõje pedig saját családja bevételeinek igen nagy részét és minden kiszorítható szabadidejét arra fordította, hogy hangversenyeink felvételén túl olyan értékes rendezvényeket, elõadásokat adjon közre, amelyek sok embert segít-
hetnek jó döntéseik meghozatalában. Minden támogatásra érdemes a szolgálatuk! A nágocsi közösségünkhöz távolról sem tökéletes emberek tartoznak. Közel élünk egymáshoz, naponta találkozunk, többé-kevésbé ismerjük egymás erõsségeit és hibáit. Nem tudunk mindig igazságos és méltányos mértékben egymás szükségleteire odafigyelni. Az ellenség sem tétlenkedik. Tanuljuk, hogyan kell egymást biztatni, erõsíteni. Azt is tanuljuk, hogyan kell egymás segítségére lenni hibáink kijavítása érdekében. Olykor leveleket írunk egymásnak. Azok fájnak. Azután újraértelmezzük az életünket: belátva bûneinket és Isten erejével változtatva napról napra, hétrõl hétre. Nyolc hónapja szinte minden reggel imaórára gyûlünk össze többen, hogy Isten akaratát
keressük személyes életünkre és intézményeink lelkiismeretes, eredményes mûködtetésére vonatkozóan. Egyre inkább örülünk annak, hogy komoly tapasztalatokban fogunk részesülni. E helyrõl is kívánom, hogy a korábban Reménység „közösséghez” tartozó törökkoppányi Biblia-tábor munkatársai is tapasztalják a mindennapi gondviselést lelki és fizikai életük fenntartásában és fejlõdésében. Kedves Olvasó! Köszönöm, hogy bepillantottál a Reménység „közösség” mindennapjaiba. Ha nem dolgozol velünk, akkor kívánom, hogy légy olyan eszköz Megváltónk kezében, aki keresed az egyenes, nyílt és tiszta közösséget mindazokkal, akik körülötted vannak. Kérlek, hogy légy igaz barátja, ha kell, még az ellenségednek is. Ekkor mondhatod
azt, hogy keresztény, azaz „Krisztuskövetõ” vagy. Ha velünk élsz, dolgozol, akkor kérlek, hogy ragaszkodva Gondviselõnkhöz, jóakaratoddal, Isten elõtti felelõsséged tudatában légy csapatunk építõje, erõsítsd társaid kezeit, képességeid legjavát tedd a Mindenható kezébe fejlõdésünk érdekében. Belsõ szobádban imádkozz saját képességeid jó kamatoztatásáért családodban, közösségünkben és a világban. Számítunk rád, fontos vagy nekünk. Köszönet minden ellátottunknak, munkatársamnak, volt és jelenlegi nevelõszülõ társaimnak, hogy Isten formáló eszközei voltak és lesznek további életemben is. Vágyom arra, hogy Megváltónk országa mihamarabb elérkezzen, és ott is együtt lehessünk az igaz Bíró kegyelmébõl. Egy nágocsi nevelõszülõ
Segítségkérés INTÉZMÉNYVEZETÕK LEVELE Kedves Testvéreink! Bizonyára értesültetek arról, hogy az egyházügyi törvény változása nyomán az intézményeink komoly veszélybe kerültek. A kiesõ kiegészítõ támogatás bevételeink több mint 40 százalékától fosztott meg bennünket. Engedjétek meg, hogy közvetlenül mi is kérjük a segítségeteket. Amint Hites Gábor testvérünk korábbi levelébõl is kitûnt, valójában két intézménycsoportunk létezése van veszélyben. Az egyik a nágocsi, a másik a szekszárdi. Röviden ismertetjük a két helyszínen végzett szolgálatokat:
Nágocs Munkánkat húsz éve végezzük, Egervári Oszkár, Vankó Zsuzsa és sok lelkes támogató kezdeményezésére. Nevelõszülõi hálózatunk öszszesen 22 nevelõcsaláddal és 65 gyermekkel, fiatallal dolgozott együtt, jelenleg nyolc nevelõcsaládunk mûködik és 22 gyermeket, fiatalt gondozunk, akik nélkülünk gyermekotthonban vagy világi nevelõcsaládban élnének. A kis közösséggel és kiegészülve a siófoki, majd több gyülekezet zenészével 10. jótékonysági koncertünket tartottuk, ahol a bizonyságtételi elvek alapján olyan
súlyos beteg emberek, családok anyagi és lelki nehézségeit enyhítettük, akik rendet, tisztaságot tartanak maguk körül, és megteszik a maguk részét a boldogulásukért. Eddig több mint másfél millió forint volt az a támogatás, amit így tudtunk átadni nekik. Ezek a hangversenyek nem jöttek volna létre a nevelõszülõk és a zenét tanuló gyermekek összefogása nélkül. Az alapítvány alkoholbetegek rehabilitációjával is több mint tizenöt éve foglalkozik. Bentlakásos rehabilitációs házunkat több tucat ember hagyta már el úgy, hogy nem iszik. Újjáépültek korábban AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 21
TESTI - LELKI EGÉSZSÉG
KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL végzetesen összeomlott kapcsolataik, és folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot. Olyan jó tudnunk, hogy a „halálra vitt, megöletésre tántorgó” emberek menedéket, lelki, szellemi és fizikai gyógyulást kaphatnak nálunk. Anyaotthonunk egy éve mûködik. A stábbal hetente imádkozva egyeztetjük teendõinket, mit, hogyan kell tennünk azokért a családokért, amelyek befogadásuk hiányában már nem is lehetnének együtt. Tehát ha nem költözhetnek be átmeneti idõre hozzánk, akkor a szülõknek állami gondozásba kellene adniuk a gyermekeiket. Több édesanya itt tanulgat fõzni, pénzt
„
lán be kell zárnunk. Rehabilitációs házunkat már két éve a többi intézményeinktõl átcsoportosítva támogatjuk, hogy a minimális fizetéseket fedezni tudjuk. Ennek az intézménynek a mûködését az 1-es (alap)normatíva és a 2-es (egyházi kiegészítõ) normatíva sem fedezi, csak ha nagyobb létszámmal tudnánk mûködtetni, de akkor nem lenne hatékony. Nágocson hosszú ideje igyekszünk takarékosan élni. Intézményeink havi mûködése átlagosan 5,1–5,3 millió forint. 2012-ben e helyett havi 2,6–2,7 millió forintból kellene gazdálkodnunk. Most tanulgatjuk az önkéntes munkát is.
Jó tudnunk, hogy a „halálra vitt, megöletésre tántorgó” emberek menedéket, lelki-szellemi és fizikai gyógyulást kaphatnak nálunk. kezelni, gyermekét helyesen nevelni, napirendhez tartani magát, szabályokat betartani, kirándulást szervezni… És olyan jó idõnként hálát is megélni törõdésünkért, értük végzett szolgálatainkért. Az idõsek otthona a legújabb intézményünk. Konyhája már egy éve mûködik, egészséges étrendjével a falu részére is szolgál. Legutóbbi imatapasztalatunk az intézményben, hogy egy gondolkodásában igen zavart idõs hölgy állandóan el akart menni, minden ajtót zárnunk kellett, de napi imaóráinkon róla is megemlékeztünk, és azt tapasztaltuk, hogy több órára is – a korábbiaktól eltérõen – megnyugodott. Munkánkat a kistérségben, a megyében és a régióban is elismerik. Folyamatosan „szurkoltak” nekünk egyházi státuszunk elnyeréséért, hiszen tudták, hogy olyan szolgálatokat végzünk, amit az 1. számú alapnormatívából nem lehet finanszírozni. Többen féltenek bennünket, hogy intézményeinket ta22 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
Megszorító költségvetéseink elkészítése után is havonta 1,8–2,0 millió forint hiánnyal kell számolnunk. Hisszük, hogy Isten gondoskodni fog olyan támogatókról, akik lelkiismeretük szerint segítenek bennünket, hogy tovább mûködhessünk. A jelen helyzetet komoly figyelmeztetésnek éljük meg, igyekszünk alapos önvizsgálatot tartani, min kell változtatnunk, hogy a Szentlélek kiáradását siettethessük.
Szekszárd Intézményünk Szekszárdon a nevelési reform üzenetének hirdetésében tevékenykedik. Tesszük ezt naponta mintegy száz gyermekkel és szüleikkel fogalakozva. Szolgálatunkat 1998-ban, 14 éve kezdtük. Az akkor egy másik kisegyházi hátterû alapítványtól átvett mintegy 45 fõs iskola nõtt mára 75 fõssé, kiegészülve 13 magántanulóval és 14 óvodás, illetve bölcsõdés korú gyermekkel.
Iskolánkat szakmai berkekben a nevelési tanácsadó és a pedagógiai szakszolgálat részérõl is megbecsülés övezi. Szívesen ajánlanak minket úgy, mint ahol a gyerekeket odafigyelés, szeretetteljes nevelés várja. Sajnos a közoktatásból az elmúlt évek során egyre több pénzt vontak ki. Emiatt a hozzánk hasonló méretû kis iskolák vagy megszûntek, vagy beolvadtak valamilyen nagyobb állami vagy egyházi intézménybe. Hálásak lehetünk azért, hogy minden emberi számítás ellenére eddig még megtartattunk. A társadalom mai helyzete különösen igényli az ilyen jellegû, a bibliai szemléletû nevelést-oktatást valló iskolákat. Az egyházi iskolák egyre inkább átveszik a hatalmat a nevelésben, és saját ideológiájukkal igyekeznek átitatni az ott tanulókat. Így nemcsak a társadalomnak, de saját gyermekeinknek is egyre inkább szükségük lesz egy olyan helyre, ahol legalább magántanulóként a saját meggyõzõdésük szerint tanulhatnak. Hiányunkról: A jelenleg 900 ezer forintos havi hiányunkat igyekszünk a közeljövõben legalább 6-700 ezer forintra szorítani. Ahol a törvény engedi, munkatársaink bérét igyekeztünk a minimálbérre vagy a közelébe szorítani, valamint minden nem létszükségletû kiadást megszüntetni vagy mérsékelni. * Mindezek alapján – közösségünk vezetéséhez csatlakozva – kérünk benneteket, hogy havi rendszeres adományaitokkal támogassátok a fennmaradásunkat. Mi az intézmények részérõl ígérjük, hogy az eddigieknél gyakrabban, legalább negyedévente beszámolunk minden beérkezett adomány sorsáról. Segítségetekben bízva, a nágocsi és szekszárdi munkatársak és intézmények nevében köszönettel és testvéri üdvözlettel: Kiss Szilveszter és Morvai Szilveszter
Gyógyítás és képzés BESZÁMOLÓ AZ ELEKI ÉLETMÓDKÖZPONT TEVÉKENYSÉGÉRÕL ÉS TERVEIRÕL
A
mint annak idején értesülhettetek róla, 2010. április 11–30. között egészségügyi képzés zajlott Eleken, amelyen közel száz ember vett részt, köztük nyolc beteg, számos orvos és egészségügyi dolgozó. Az áprilisi program folyatásán gondolkodva egy rövid tanulmányt is készítettünk, amelyben összefoglaltuk tapasztalatainkat és terveinket a következõ két évre nézve. Az érintett testvérekkel, a prédikátori és az egészségügyi osztállyal egyeztetve a tanulmány a tanácsadó bizottság elé került 2010 augusztusában, majd szeptemberben el is kezdõdött a tervek megvalósítása.
Az életmódközpont új épületének munkálatai Örömmel értesítünk benneteket, hogy a közel másfél évig tartó munkálatok eredményeként új épületünk 2012 januárjától alkalmassá vált a turnusok lebonyolítására. A konyha még nem készült el, így a turnusok étkeztetése az eleki idõsek otthonában folyik. Az épületben a következõk kaptak helyet: három kezelõszoba, irodahelyiség, társalgó/elõadó, konyha, ebédlõ, orvosi szoba/vizsgáló, raktárhelyiségek. A vendégek számára kétágyas vendégszobák készültek. Az épület mellett fedett parkoló és raktárhelyiség épül majd. Az udvarban kisebb parkot szeretnénk kialakítani, ahol egy jurta is épül majd a kinti foglalkozásokhoz.
Turnusaink A 2010 szeptemberétõl 2012 áprilisáig tartó idõszakban összesen 18 turnust tartottunk, ezek kezdetben kísérleti jellegûek, egyhetesek voltak, késõbb azonban a jobb eredmények érdekében tíznapos turnusokra tértünk át. 2012 januárjától egyhetes és 12 napos turnusok váltják egymást, egyhetes szünetekkel a turnusok között. Így alaposabb munkára, több beszélgetésre, kezelésre nyílt lehetõség. Turnusonként kezdetben átlagban 6-7 beteget kezeltünk, jelenleg 8-10 betegünk van, akiknek a többsége nem testvérünk. Az utóbbi turnusainkra több beteg jött Angliából is. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani orvosainknak, dr. Wynn Horsleynak, dr. Pásztor Juditnak, dr. Kovács Zsoltnak, dr. Demény Jánosnak, dr. Raffai Zsuzsának és dr. Koós Istvánnak. Köszönjük egyúttal minden munkatársunknak a turnusokon végzett áldozatos munkájukat! Szintén köszönetet mondunk az eleki gyülekezet tagjainak és az idõsek otthona munkatársainak sokrétû segítségnyújtásukért.
Képzések Nagyon fontosnak tartjuk a képzések szervezését. Többen, akik elõször betegként jöttek el egy-egy turnusra, késõbb visszatértek hozzánk a képzésen való részvétel céljából, és ezután egy-két turnuson már munkatársként dolgozhattunk velük együtt. 2011 nyarán újabb képzéseket tartottunk amerikai vendégekkel. Ezúttal
is a Uchee Pines intézet munkatársai jöttek képzéseket tartani. Az intézet fõorvosa, dr. Horsley, június elején érkezett hozzánk családjával az akkori tervek szerint fél évre (mint késõbb kiderült, szívesen maradtak tovább is), Ann-Marie Scott és munkatársa szintén június elején érkeztek hozzánk, és egy hónapot töltöttek itt. Testvéreink ittléte alatt két kurzust és egy orvoskonferenciát szerveztünk. Ez utóbbi alkalmon mintegy ötven vendég vett részt, köztük számos orvos és egészségügyi dolgozó. Állandó munkatársaink: Orvosok: dr. Demény János, dr. Wynn Horsley, dr. Pásztor Judit; jelentkezések: Palatinus Judit; állandó kezelõk: Baranyi Rózsa, Cziria Szabina, Szarka Endre, Szoboszlai Andrea, Vereczki Anita; szakácsok: Nagy Ágnes, Szathmári Ferencné; fõzõkör: Orbánné Seres Lilian; pénzügyek: Orbánné Seres Lilian, Vargáné Barabás Csilla; tisztasági felelõsök: Orbán Ferencné, Vargáné Barabás Csilla; a személyi kérdések felelõsei: Balog Tibor, Somogyi Lehel.
Terveink Augusztusban újra rövid képzést szeretnénk tartani dr. Wynn Horsley és Ann-Marie Scott vezetésével. Ennek célja ismét új kezelõk képzése és munkába állítása lesz. Ezt ezúttal is rövid, kétnapos egészségügyi konferencia zárná. Ez lenne egyúttal életmódközpontunk hivatalos megnyitója. Terveink szerint ekkorra a konyha is elkészül, és az udvaron folyó munkálatok is befejeAZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 23
TESTI - LELKI EGÉSZSÉG
EVANGELIZÁLÁS
zõdnek (garázsok, tárolók). Tervezünk még egy rövid képzést a helyi érdeklõdõknek Nágocson is, a júniusi idõszakban. Szeptembertõl kezdve újra folytatjuk a turnusokat, egyhetes szünetekkel a turnusok között. 2013 elsõ felében nagyobb lélegzetû, öt hónapos képzést szeretnénk szervezni, ennek célja életmód-tanácsadók képzése lesz. Elõreláthatólag két és
fél hónap elméleti és ugyanilyen hosszú gyakorlati képzést foglal majd magában. A részletes program, tanmenet kidolgozása még folyamatban van. Idei terveink között szerepel a munkánk legalizálása is. Hisszük, hogy ez is nagyon fontos kérdés, ezért szeretnénk országunk törvényeinek megfelelni, amíg azok nem kerülnek összeütközésbe a lelkiis-
mereti meggyõzõdésünkkel. A tanácsadó bizottság döntése alapján az intézmény fenntartója a Vajdaságért Alapítvány lesz, amely az életmódközpont munkájáról rendszeresen beszámol majd a közösségnek. Turnusainkat ún. közérzetjavító szolgáltatásként fogjuk tartani, emellett az épületünkben egy magánorvosi rendelõ is mûködik majd.
„Isten segíti a munkatársait”
Somogyi Lehel
KÖNYVEVANGÉLISTÁINK TAPASZTALATAI A KÖZELMÚLTBÓL
2012–2013-as programterv Egyhetes képzés Eleken, augusztus 19–26. között E képzés célja a természetes gyógymódok elméleti és gyakorlati megismerése. A programban szerepel a különbözõ gyakori népbetegségek felismerése, kezelése, a hidroterápiás kezelések megismerése és begyakorlása, gyógynövények felhasználása stb. Elsõsorban olyan elkötelezett testvérek jelentkezését várjuk, akik a jövõben az egészségnevelés és gyógyítás szolgálatára szeretnék szentelni az életüket, és akik szeretnék megismerni a szanatóriumi munka alapjait. E képzéshez kapcsolódna még két õszi turnuson való részvétel is, amelyet a részvételi díj szintén tartalmaz. Ennek beosztása egyéni megbeszélés alapján történik majd. Részvételi díja: 6000 Ft/fõ/nap. Egyhetes képzés angol nyelven, augusztus 26.–szeptember 2. között Az elõzõhöz hasonló képzés angolul beszélõk számára, fordítás nélkül. Egészségügyi konferencia és az életmódközpont megnyitó ünnepsége szeptember 2–3. között A tavalyi konferenciához hasonlóan az idén is szeretnénk beszámolni tapasztalatainkról, eredményeinkrõl. Erre az alkalomra elsõsorban egészségügyi végzettségûeket várunk, de a fennmaradó helyekre szívesen látunk más érdeklõdõket is. A program vasárnap délelõttõl hétfõ délutánig tart, szakmai elõadásokat, elemzéseket, beszélgetéseket és áhítatokat foglal magában. A részvételi díj tartalmazza az étkezések és a szállás díját. Részvételi díja: 20 000 Ft.
24 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
Õszi turnusaink Szeptember 23–30. (hétnapos) Október7–19. (12 napos) Október28.–november 4. (hétnapos) November 11–23. (12 napos) December 2–9. (hétnapos) December 9–16. (hétnapos) Részvételi díj: 6000 Ft/fõ/nap Életmód-tanácsadói képzés Ezt a képzést elsõsorban olyanoknak ajánljuk, akik hajlandók több idõt rászánni egy alaposabb képzésre, és van már némi tapasztalatuk az egészségnevelési munkában. A képzés öt hónapot vesz igénybe: az elsõ fele alapvetõen elméleti képzés, a második fele szanatóriumi gyakorlatból áll. A tantárgyak között szerepelnek a következõk: az egészséges életmód bibliai alapjai és a nyolc alapelv, az egészségügyi misszió bibliai és bizonyságtételi alapjai, anatómia, civilizációs betegségek felismerése és kezelése, dietetika, a svédmasszázs alapjai, gyógynövényismeret, orvosi szakkifejezések, ápolói etika, keresztény adminisztráció és pénzkezelés, önfenntartó munka, hidroterápia, biokertészet, a Biblia alapvetõ tanításai, homiletika. A képzés bentlakásos, az elõadások a képzés elsõ felében hétfõtõl péntekig zajlanak, utána a gyakorlat ideje alatt a tanulók a turnusokon vesznek részt. A jelentkezés feltételeirõl késõbb küldünk tájékoztatót a gyülekezeteknek. Bõvebb információ programjainkról: 06-20/400-8646 Bankszámlaszámunk: Vajdaságért Alapítvány, CIB 11101105-85000899-10000002 (kérjük minden esetben feltüntetni: Eleki Életmódközpont!)
Intézményekben és bérelt helyen 2011 júniusában költöztünk Elekre, de már a megelõzõ kilenc hónapban az egészségügyi turnusok ideje alatt Gyulán és a környéken árusítottam könyvet. Több helyen volt érdeklõdés iskolákban, óvodákban és más intézményekben is. Júliusban egy népmûvészeti fesztiválon megismerkedhettem a helyiekkel, de határon túli magyarok körében is népszerûsíthettem a könyveinket. Nyáron Békéscsabán, az Evangélikus Szeretetotthonban 16 ezer forint értékû könyvet vásároltak, itt rendkívüli nyitottságot tapasztaltam. Szeptemberben orvosi rendelõkbe is eljutottam, ahol szintén nyitott szívekre találtam. Az egyik helyen például a háziorvos – akit testvéreink jól ismernek, és nem is gondolták volna róla – egyháztörténeti könyveket vásárolt. Gyulán a Szociális Gondozó Szolgálat rendkívül készségesen megszervezte a könyvbemutatás helyszíneit, több helyen komoly érdeklõdés volt, az intézményvezetõkkel is jó beszélgetések alakultak ki. Október végén Farkas Ernõ testvérünk hívta fel a figyelmemet, hogy jó lenne Gyulán egy boltot bérelni könyvárusítás céljából. Ezt sikerült megszervezni, gyülekezeti összefogással november 2-ától folyamatosan üzemeltetjük a könyvesházat, ahol szépen berendezett helyiségben, igényesen tudjuk bemutatni a kínálatunkat. A szervezési és könyvárusí-
„A könyvevangélista beszélje el azokat az örömöket és áldásokat, amelyeket munkája közben szerzett… Így mindenki meggyõzõdhet arról, hogy Isten segíti a munkatársait. Szedjétek össze a morzsákat is, hogy semmi el ne vesszen!” (Könyvevangélisták kézikönyve, 35. o.) tási munkában sok testvérünk vesz részt a környezõ gyülekezetekbõl. Az üzletben könyvkölcsönzésre is van lehetõség, CD-ket és kazettákat is árusítunk. Heti egy alkalommal ingyenes orvosi tanácsadásra is sor kerül, így több ember érdeklõdését sikerült felkelteni az eleki egészségház turnusai iránt is. Újkígyóson – ahol még nem volt evangelizáció – az egyik iskola igazgatónõje komoly érdeklõdést tanúsított a könyveink iránt. Kiderült, hogy a férje járt a békéscsabai elõadásainkra. Örülök, hogy így besegíthettünk az evangelizáció utógondozásába. Lökösházán a szociális klubban összehívták a faluból a velük kapcsolatban álló munkatársakat és gondozottakat, akik között még Biblia-kör iránti igény is felmerült. Pechnyik László
Meggyógyult az ujjam Könyvevangélista munkánk fõ területei: árusítás a különféle rendezvényeken, embertársaink megszólítása közintézményekben, boltokban, és a napi élethelyzetek adta lehetõségek felismerése. Most az utóbbi két terü-
let tapasztalataiból szeretnék néhányat megosztani veletek. Az õsz folyamán városunk boltjainak nagy részébe „kopogtattam be”. Tudjuk, hogy Isten Lelke minden ember szívén munkálkodik, és azért imádkoztam, hogy ahol lehet, Isten használja fel a beszélgetés, könyvvásárlás lehetõségét a megtérésük munkálásában. Óriási megtiszteltetés és felelõsség Isten munkatársának lenni – és Õ mindannyiunkat erre hív. Könyvkatalógussal és néhány könyvvel kerestem fel a boltokban dolgozókat. A legtöbb helyen nem igényelték a könyveket és a beszélgetést, de a pár perces jelenlét is bizonyos fokú ismerkedést jelentett, és benyomásokat szerezhettünk egymásról. Talán késõbb lesz folytatás is. Egy állateledeles boltban és egy ingatlanközvetítõ irodában már beszélgetésre is volt alkalom. Bár könyvet nem kértek, de a 10-15 perces beszélgetés bepillantást adott életükbe, gondolkodásmódjukba. Vannak „kapcsolódási pontjaink”, késõbb még fel fogom keresni õket. Egy másik ingatlanközvetítõ irodában dolgozó hölgy, egy villamossági bolti férfi eladó és egy kéményseprõ vállalat egyik nõi munkatársa percek leforgása alatt vásárolt könyveket, de itt beszélgeAZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 25
EVANGELIZÁLÁS | KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL
EVANGELIZÁLÁS tésre nem volt igény. Komoly életmódkönyveket vásároltak, és a Nyitott Szemmel magazint is. Õket is megjegyeztem, és máskor is felkeresem majd, hátha az olvasás nyitottabbá teszi õket, vagy ha nem is lesznek „beszédesebbek”, de újabb könyvekre lesz igényük. Van egy régi vásárlóm, akivel hathét éve komoly beszélgetéseink is voltak. Ma már nem nyitott komolyabb beszélgetésre, vásárlásra, de tetszik neki a Nyitott Szemmel magazin, és megrendelte tõlem, így újból rendszeresen találkozunk. Talán fogunk még beszélgetni is. Egy festékáru-kereskedésben dolgozó hölgy végignézte a katalógust, és választott könyveket is (életmód, régészet). Kiderült, hogy olvasója a Nyitott Szemmel magazinnak, amit ajándékba kapnak az egyik kereskedelmi partnerüktõl (testvérünk cégétõl). Lekerült a polcról egy könyv is, amit karácsonyra kaptak (Öt perc emberség). Õket is meg fogom keresni máskor, hiszen látom érdeklõdésüket, komoly gondolkodásukat. Felüdítõ volt az ismerkedés egy képzõmûvésznõvel a helyi képgalériában. Nemezeléssel foglalkozik, gyönyörû bábukat készít. Sokat olvas, tõlem is vásárolt könyveket, és a Nyitott Szemmel magazint is megrendelte, így vele is rendszeresen találkozunk. Egy pénzügyi tanácsadó irodában találkoztam egy fiatal férfivel, akinek nem jött az ügyfele, és így lehetõsége volt beszélgetni velem. (Késõbb kiderült, hogy elnézte a naptárát, és aznap nem is volt ügyfele. Úgy tûnt, hogy inkább nekünk kellett találkoznunk.) Érdeklõdött a kiadványaink iránt is. Megvásárolta A gyógyító megbocsátás c. könyvünket és a Nyitott Szemmel magazint. Lesz-e folytatás? Nem tudom. Azóta nem láttam az irodában, de sokat gondolok a beszélgetésünkre. Volt olyan napom, amikor egymás után két olyan emberrel találkoztam, akik mindketten Istent keresték. Az elsõ találkozás után le kellett ülnöm egy padra, hogy gondolkodjam az elhangzottakon. Érezhetõ volt, hogy Isten készítette ezt az alkalmat. Vásárló nem jött a boltba, így majdnem 26 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
egy órát beszélgethettünk. „Kicsordult” mindaz, ami a szívében volt. Nem hívõ családból jött, most viszont az anyósa erõlteti, hogy gyermekeivel együtt õk is járjanak templomba. Édesanyja depressziótól szenved régóta. Tehetetlennek érzi magát mindkét anyuka irányában. Szeretné megismerni Istent, ezért záporoztak a kérdései. Vele többször is beszélgettünk, és ennek hatására a kisfiával, aki nem tudott aludni, mert félt esténként, képes Bibliát kezdtek olvasni, és imádkoztak is a saját szavaikkal. Ezután elmúlt a félelem. Könyveket vásárolt a gyerekek részére és magának is. Idõnként megmeglátogatom a cipõboltban. A másik hölggyel egy pici tervezõirodában találkoztunk. Háromgyermekes anyuka, s a nagylánya Istenkeresése és nagymamája élõ hite keltette fel az érdeklõdését Isten iránt. Gyermeki nyitottsággal hallgatta, amit Istenrõl ír a Biblia. Õ csak átnézésre kért könyveket, nem vásárolt, de többször örömmel beszélgetett velem. Azóta bezárt az iroda, de a nevét, telefonszámát megkaptam. Talán lesz még folytatás. Felemelõ tapasztalatban van része az embernek, amikor beleláthat a másik ember szívén munkálkodó Isten munkájába… A napi élethelyzetek adta lehetõségek a beszélgetésre, valami maradandó átadására, felajánlására azonban nem csak a könyvevangélisták lehetõségei. Ha készséges a szívünk, Isten teremt lehetõségeket, összekapcsol emberekkel a legkülönfélébb helyzetekben. Egy ilyen közeli tapasztalatomat szeretném még megosztani veletek. Õsszel kb. másfél hónap leforgása alatt a bal hüvelykujjam szinte mozgásképtelenné, használhatatlanná vált. A kézsebésszel való találkozás volt az egyik különleges tapasztalat. Nyugalom és békesség vette körül, és a mûtét is ebben a légkörben zajlott. A kórházi „nagyüzemben” mintha ott megállt volna az idõ. Ki ez az ember, akivel Isten összekapcsolt e probléma kapcsán? A mûtét után tudtam meg, hogy nemcsak gyakorlott, megbízható kézsebész, hanem neves és tisztelt keresz-
tény lelkigondozó is. Biblia-értelmezése eltérõ a miénktõl, de talán pont azért találkoztunk, hogy segítségére legyünk a tisztább látásban. Imádkozom azért, hogy az ajándékba adott könyveinkbõl is segítséget kapjon ehhez. Azóta meggyógyult az ujjam, de nem feledkezem meg róla. Nagyon messzire terjed a befolyása a mûtétei és lelkigondozói szolgálata kapcsán. Bárcsak Isten jó eszköze lehetne a teljes világosság közvetítésével! A másik nagy tapasztalat, ami ehhez a mûtéthez kapcsolódik, hogy a bekötözött kezemrõl szót váltva kiderült, milyen sok embernek van hasonló problémája, vagy más kézbetegsége. Sorstársak lévén, sok-sok emberrel közeli kapcsolatba kerültem, bizalom, barátság alakult ki közöttünk. A kötés már lekerült, de a beszélgetések tovább folytatódnak. Élethelyzeteink is Isten eszközei lehetnek tehát, hogy ismerkedhessünk és munkálkodhassunk számunkra addig idegen emberekért. Szívbõl kívánom, hogy mindanynyian az „élet illata” lehessünk jártunkban-keltünkben ezen a világon! Jóniné Kalcsó Zsuzsa
„Tudta, mi volt az emberben” Jézus tudja, mi van az ember lelkivilágában (Jn 2,25). Szabad döntéseinket Õ szépen beilleszti tervébe. Ezért jó mindig Krisztusra bízni az események alakulását, a tõlünk telhetõt megtenni, de sohasem erõltetve még a jót sem. Egyik tavalyi, késõ õszi tapasztalatom ezzel függ össze. Egy általános iskola tagintézményének a vezetõnõjével idõpontot egyeztettem a könyvek bemutatására. Kedves volt, de nem tapasztaltam nála azt a szívélyességet, amit más esetben igen. A tanáriban nem biztosított helyet, ami a tanárok szempontjából a legpraktikusabb és kézenfekvõ lett volna, hanem az ebédlõben adott lehetõséget az árusításra. Mindezt telefonon egyeztettük. Úgy érzékeltem, hogy tanártársaitól nem akarta elzár-
ni a lehetõséget és engem sem akart visszautasítani, de nem érdekelte a könyvárusítás. Amikor megérkeztem és az ebédlõben megmutatta a helyet, kedvesen megkértem, nem lehetne-e az ebédlõ elé kirakni a könyveket. Tudtam, hogy bent senki sem nézne rám, nincs szem elõtt. Ezt nem utasította vissza. A portás és a helyettese nagyon aranyosak voltak, velük barátkoztam össze elõször. A tanárok kedvesek voltak, de legtöbbjük csak illendõségbõl nézte meg a könyveket. Egy komoly érdeklõdõ volt közöttük, aki megvásárolta a Társas játékok c. könyvet és késõbb A gyerekekre hangolva címût. Ezt egy nagyon komoly beszélgetés követte, amire nem is számítottam. Magán-
életi nehézségekkel küzdött. Ez az egy tanár érdeklõdõ volt, és õ sem a tanáriból jött, hanem kintrõl érkezett. A többiek mind lentrõl jöttek: az egyik szakácsnõ, a portáshelyettes és a büfés. A szakácsnõ elég sok életmódkönyvet vásárolt, a büfés A magasvérnyomás-betegség természetes gyógymódjait, a portáshelyettes receptes füzeteket és életmódkönyvet. Amikor hazajöttem, arra gondoltam, hogy Isten ezt mind elõre látta. Tudta, mi van az ott dolgozók lelkében, ki fogja értékelni ezeket a kiadványokat. Figyelembe vette mindenkinek a szabad döntését, irányította az eseményeket, és így kellett az emeleti tanári helyett a földszinti folyosóra kirakni a könyveket, hiszen itt voltak az érdeklõdõk. A tanáriban
talán senki nem lett volna nyitott ezekre a kiadványokra, így azokhoz hozta le, akik örömmel vették. Nagyon nagy tanulság van ebben számomra is: ha alázatosan együttmûködünk Istennel, és ha nem erõltetünk semmit, ha nem akarjuk véghezvinni a saját jónak gondolt elképzelésünket, hanem Istenre hagyjuk, Õ jobban intézi az eseményeket. Természetesen ezt nem úgy értem, mint ami kizárná a körültekintõ mérlegelést, logikus, praktikus megoldásokat, csak nem jó mindenáron ezekhez ragaszkodni. Ha valami elõnytelennek látszik, nem biztos, hogy a gyakorlatban is az (Ésa 55,8–11). Ezt az Õrá hagyatkozást munkálja ki kegyelmébõl az életünk megannyi területén! Megléc Mária
Bemutatkozik a váci gyülekezet A magvetés körülbelül harminc éve, 1982 táján kezdõdött egy váci középiskolai tanár házaspár lakásán, Vankó Zsuzsa Biblia-óráin, ahová õt Reisinger János is elkísérte. Ezekre a bibliai alkalmakra a házigazdák diákokat is hívtak, és ez tartott egy-két sorozat erejéig. Az akkori diákok közül ma páran a váci gyülekezet tagjai. A magvetés egy Váchoz közeli faluban folytatódott 1987-ben, ahová az egyik volt váci diáknak nyílt lehetõsége meghívni Reisinger Jánost két bibliai elõadásra a mûvelõdési házba, s ezt a lakásukon tartott további alkalmak követték Kökényes Zsuzsa és Egervári Miklós bekapcsolódásával. Ezek az alkalmak érintették meg a község egyik tanárát is, aki a 90-es évek elején Vácra költöz-
„Sikereinkért Istennek adunk hálát, kudarcaink okát magunkban keressük… Hálánknak egyre elmélyülõbbnek kell lennie, kudarcaink kiértékelése pedig gyõzelmeink útját kell hogy megnyissa elõttünk.” (Egészséges érzelmi és lelki élet, Biblia-tanulmány, 2011/1., 13. o.)
ve segédkezett abban, hogy a váci mûvelõdési központban is legyenek bibliai ismeretterjesztõ elõadások. A kilencvenes években folyamatosan voltak bibliai sorozatok Reisinger János, Kökényes Zsuzsa, Egervári Miklós, Wolfgang Köbel és Csókási Pál közremûködésével. Kialakult egy elkötelezettebb csoport, amelynek tagjai Biblia-kört alakítva heti rendszerességgel, szombat délelõttönként összejöttek közös Biblia-tanulmányozásra. A Duna túlsó
partján tartott elõadások hatására páran átjöttek Vácra, a szombati Biblia-körökre is. Fokozatosan kialakult az igény a gyülekezeti élet iránt, és ekkor az érdeklõdõk otthonában jöttünk össze, immár kisebb szórványgyülekezetként. Sokan úgy gondolunk erre az idõre, mint egy „hõskorszakra”, mert közel éreztük magunkat egymáshoz, mindenki örömmel hozott áldozatot, amikor lehetõsége nyílt, hogy az õ lakásában jöjjünk össze, beleláttunk egymás életébe, AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 27
KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL megosztottuk egymással örömeinket, gondjainkat is. Többen megkeresztelkedtek, s gyülekezeti alkalmainkra barátaink is eljártak. Elég népesek voltak a szombati, egész napos együttlétek. Nemcsak Vácott voltak összejövetelek, hanem Váctól egy 30-35 km-es körben a Duna mindkét oldalán: Bercelen, Acsán, Alsópetényben, Õrbottyánban, Verõcén, Tahiban, Tahitótfaluban. A gyarapodó gyülekezet kezdte kinõni a lakásokat, és felmerült egy gyülekezeti ház vételének vagy építésének terve. Szinte ajándékként adódott egy kedvezõ telekvételi lehetõség. Az Oltalom Alapítvány és a Kerak segítségével megvásároltuk, és 2000-ben elkezdõdött a gyülekezeti ház építése. Reisinger János, valamint a gyülekezet lelkésze, Csókási Pál vezetésével az építés folyamata (építõanyag, anyagi támogatások elõteremtése, munkaerõ szervezése) szépen haladt elõre. A gyülekezetünk tagjai mellett az ország különbözõ pontjairól érkeztek testvéreink segíteni, és érkeztek adományok az Oltalom Alapítványtól, a Keraktól, és magánszemélyektõl, akiknek most is hálásak vagyunk. Decemberben már ott tartottunk istentiszteletet, és 2001 januárjában megtörtént a gyülekezetszentelés is, amelyen részt vett Stramszki István, a Kerak akkori elnöke, valamint lelkészeink, akik a gyülekezet létrejöttét támogatták, és a segítõk közül is sokan. Innentõl új fejezet kezdõdött a gyülekezet életében. Az emeleti lel-
28 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL készlakás elsõ lakója Ördög Árpád segédlelkész volt, aki itt szolgált az elsõ évben. A bibliai sorozatok egy része átkerült a gyülekezet épületébe (például életmód-elõadások, fõzõkörök), de párhuzamosan a mûvelõdési központban is voltak elõadások, illetve folytatódott a Biblia-kör is. Folyt evangelizálás Bercelen, Acsán, Tahitótfaluban, Balassagyarmaton. Ebben a munkában továbbra is részt vállalt Reisinger János, Csókási Pál, a gyülekezet lelkésze, valamint Bodolai Zoltán lelkész, aki 2002-tõl 2007 végéig lakott itt a feleségével, és gondozták a gyülekezetet. Erre az idõszakra talán az a legjellemzõbb, hogy állandósultak a Biblia-körök Bercelen, Balassagyarmaton és Acsán. A berceli alkalmak eredményeként újabb tagokkal gyarapodott a gyülekezetünk. Egy másik településen, Szobon is elindult a munka az ott élõ testvéreinknek köszönhetõen. A lelkészlakás felújításáért köszönet illeti Galambosi Vince és Geiger Miklós testvérünket. Amin el kell gondolkodnunk, az, hogy nem sikerült megtartanunk több barátkozót, sõt néhány testvér is elhagyta a gyülekezetet. Ennek talán egyik oka a látásmódbeli különbségek alulértékelése – az ezekbõl fakadó nézeteltérések idõnként nem a megfelelõ módon jutottak felszínre. A másik ok pedig, hogy a gyülekezetté szervezõdés elterelte figyelmünket a barátkozók és testvérek lelki szükségleteirõl. A szombati alkalmakon kívül a települések közötti távolság és az idõhiány számunkra
áthidalhatatlan akadálynak mutatkozott, és nem vállaltunk áldozatot a kötetlenebb testvéri találkozások érdekében. A jelen is színes. Csókási Pál testvérünk mellett 2008-tól új lelkészünk van, Dankó Ferenc, aki szintén a feleségével szolgálja a gyülekezetet. Folytatja a munkát az evangelizációban, a gyülekezetben és az ifjúság körében. A fiataljainknak tartott ifjúsági szombatiskola, a környékben és a Tátrában tett kirándulások segítették a fiatalok hitéletét és a gyülekezethez való viszonyát. A Nógrád megyei Bercelen a Biblia-kör bõvül, és hálásak vagyunk Istennek, hogy 2011-ben és az idén is sorozatot indíthattunk. A sorozatra a szomszédos Galgagutáról és Acsáról, Csõvárról is átjárnak. Kb. 15-20 állandó taggal péntek esténként Biblia-kört tartanak, amely nagyon családias hangulatú, közös vacsorával, imádsággal, énekléssel kibõvítve. A faluban többen is szövetségkötésre készülnek Istennel. Tavaszszal a Mit mond a Biblia? szórólapok terjesztését tûztük ki célul, remélve, hogy még több emberhez juthatunk el. A berceli gyülekezeti ház is elkészül lassan, hogy helyet adjon az ott élõknek. Acsán hétfõnként gyûlnek egybe más-más felekezetekbõl többen, hogy közösen kutassák a Bibliát. Nagy örömünkre a szomszédos Csõvárról is járnak erre a körre érdeklõdõk. A Váctól húsz perc alatt megközelíthetõ Nagymaroson 2011-ben test-
véreink egészségügyi sorozatot tartottak. Ezt szeretnénk most folytatni, fõzõkörrel kibõvítve. Korunk betegségeinek természetes gyógymódjairól szólnak elõadóink, illetve a váltó heteken ételeket készítünk. Püspökszilágyon, Õrbottyánban is laknak, dolgoznak testvéreink. Idõnként közös imaórákon találkozunk, ahova a faluból más vallású, hívõ asszonyok is csatlakoznak. Szeretnénk idén a Mit mond a Biblia? szórólapokat itt is szétosztani. Gyülekezetünk egyik, Vácon élõ tagja az õrbottyáni iskolában tanít, ahol gyülekezetünkbõl páran, kiegészülve Nagy Zsuzsa és Tóth Gábor testvérünkkel, tavaly egészségnapot szerveztek gyermekek és pedagógusok számára. Ezt követõen Reisinger János testvérünk több pedagógiai továbbképzést tartott. Örömünkre a tanárok nagyon nyitottak voltak, rengeteg könyvet vásároltak, és olvasnak azóta is. Õrbottyánban él gyülekezetünk legidõsebb tagja, aki jókedvével és Istentõl kapott szeretettel hívja fel a figyelmet Istenre. 2010-ben Vácott a Mit mond a Biblia? szórólapok terjesztését követõen 40 érdeklõdõhöz juttathattuk el kérésükre a tanulmányokat. Sajnos a városban tartott evangelizációs sorozatot – a hirdetések és meghívók szétosztását követõen is – kevés figyelem övezte, kevesen jöttek el az egészségügyi és lelki témájú elõadásokra egyaránt. Keressük az utat, hogyan szólíthatjuk itt meg az embereket. A megoldást a testvéri kapcsolatok javításában és sze-
mélyes jellemfejlõdésünkben reméljük megtalálni. Az biztos, hogy emberi kapcsolataink értékesebbnek látszanak a jelenlegi egy-egy elõadásnál. Karácsony napján szokásunkká vált – fõképp a gyülekezet fiataljainak szervezésében és részvételével –, hogy elmegyünk a város kórházába, éneklünk, zenélünk az ott fekvõ magányos betegeknek, beszélgetünk velük, ezzel egy kis vigasztalást nyújtva. Csodálatos látni, hogy valakinek örömet szerezhetünk. Érezzük, hogy ezt jó lenne nemcsak egy napra vállalni, hanem rendszeresíteni. Ezen az estén a Volánbusz várótermében tartjuk a magányosok karácsonyát. Az éneklés és zenélés mellett lehetõségünk van az evangéliumról is szólni. Itt is látjuk, hogy ez önmagában nem mûködik, hanem csak akkor, ha utána az érdeklõdõkkel tartjuk a kapcsolatot, figyelünk rájuk év közben is. Váci Biblia-körünkön jelenleg a Korszakok nyomában címû könyvet olvassuk közösen. Nagy örömünkre a közelmúltban több váci érdeklõdõ is testvérünkké vált. Ahhoz, hogy idáig eljutottunk, sok-sok isteni kegyelem, sok testvéri szolgálat, önfeláldozó munka kellett. Hálásak vagyunk Istennek minden segítségért, azokért az emberekért, akiket elküldött hozzánk, kit az Õ Igéjével, kit kétkezi munkájával, kit szeretettel készített adományával, kit vigasztaló, kedves szavával, megtisztelõ figyelmével, bennünket elhordozó türelmével. És hálásak vagyunk azokért az emberekért is, aki-
ket Isten ezután küld hozzánk, hogy alkalmunk lehessen még megismertetni velük az Úr irántunk való nagy jóságát. Érezzük, hogy Isten útján csak közösen mehetünk elõre, hiszen egymás harcostársai vagyunk. Ehhez azonban ismernünk, elfogadnunk, szeretnünk kell egymást, nehogy egymás ellen harcoljunk. Ezért tavaly elkezdtünk a szombatokon kívül is rendszeresen találkozni, egymással beszélgetni, „csapatot kialakítani”. A testvérgyûléseink eredményeképp a kezdeti nehézségek és szeretetlenségünk ellenére úgy érezzük, közeledünk egymáshoz. Erõsítette a testvéri közösséget az is, hogy havonta egy alkalommal gyülekezetünk tagjai készülnek szombati szolgálatra, meghonosodott az istentiszteleteken való bizonyságtétel, valamint a szombati közös imádság gyakorlata. Hogy mit hoz a holnap? Valószínûleg a körülmények is afelé sodornak bennünket, hogy testvéreink a helyi kisközösségekben éljék gyülekezeti életüket. Ehhez a hitben való járásban, az önállóságban és a felelõsségvállalásban mindnyájunknak meg kell erõsödnünk, s az adott településen természetes kapcsolatainkon keresztül kell elérnünk és megszólítanunk az embereket. Mivel itt személyesen ismernek bennünket, nemcsak az Igével kell világítanunk, hanem az életünkkel is. És a fénynek nemcsak világítania, de melegítenie is kell ebben a didergõ világban. A váci gyülekezet AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 29
KITEKINTÉS
Diamondola mellett a kislánya (Indra), édesanyja (Theodora) és férje (Aram), Iránba költözésük elõtt
A kis gyémánt A SZOLGÁLAT ÉLETE
A
Biblia lapjain sok olyan emberrõl olvashatunk, akiknek megvolt a maguk egyedülálló helye a történelemben, és pontosan tudták, hogy „a mostani idõért” vannak ott: Eszter, Dániel, József, Pál – a lista hosszú. Milyenek Isten hõsei? Nem mindannyian híresek. Sokan csendben végzik a kötelességüket. Vannak köztük férfiak és nõk is, néha kamaszok, néha gyerekek is. Diamondola már kamaszkorában misszionáriusként szolgált Törökországban, az egykori Jugoszláviában, Görögországban, és késõbb Iránban, Cipruson és Libanonban is hirdette az evangéliumot. 89 éves korában misszionáriusként Afrikába utazott. Története bizonysága annak, mit tehet Isten azért, aki az Õ szolgálatára szenteli magát.1
Elõítéletek közepette Diamondola, a „kis gyémánt” 1894. május 23-án született Theodora és Elijah Keanides gyermekeként. Szülei görögök voltak, és Törökországban, 250 km-re Ankarától, Eskishehir városában éltek. Diamondola nagyon gyenge kisgyerek volt, családtagjai nem tudták, meg fogja-e élni az elsõ születésnapját. Pár hónapos korában a görög or30 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
todox rítus szerint megkeresztelték. Nemsokára néhány rokona protestáns vallású lett, közöttük édesapja és két testvére, Alexandra (15) és Zsuzsanna (13). Ahogy Diamondola növekedett, érezte a vallási elõítéleteket, amelyek kizárták családját a városlakók közösségébõl. Édesapja üzletét új hite miatt bojkottálták, és a család arra kényszerült, hogy Konstantinápolytól 160 km-re délkeletre, Brousába költözzön. Brousában Diamondola családja hetednapi adventistává lett, és ez a döntés tovább bonyolította az életüket. Elijah Keanides adventista irodalom birtoklása miatt börtönbe került. Mire kiengedték, az egészsége nagyon megromlott. Mivel a családnak nem volt vagyona, selyemszövésbõl próbáltak megélni.
Az alkalom kihasználása Akik valóban Istenéi, azok nem várnak valami különleges eseményre az életükben. „Valamit hatalmadban van cselekedni erõd szerint, azt cselekedd” (Préd 9,12) – akár ezt a mottót is választhatta volna Diamondola. Otthon képezte magát. Miközben szõtte a selymet, mindig volt egy-egy
könyv a szövõszéke mellett. Az iskolai tantárgyakon kívül örmény, török és angol nyelvbõl is képezte magát. Diamondola már 13 évesen alkalmazni kezdte nyelvtudását. Amikor az elsõ adventista miszszionáriusok egyike, AcMoody testvér törökországi evangelizációs utat szervezett, a fiatal Diamondola volt a tolmácsa. Három évvel késõbb, 1910-ben a rablókkal, szélsõséges idõjárási viszonyokkal és moszkitóktól hemzsegõ mocsarakkal dacolva hónapokon keresztül tolmácsolt Greaves testvérnek Görögországban és Albániában. Habár hivatalosan csak három évet járt iskolába, 1912-ben leérettségizett, és a konstantinápolyi adventista Levante-misszióhoz került mint tolmács és titkár. Esténként franciául és németül tanult, így nemsokára hat nyelven beszélt folyékonyan. Ez azonban nem azt jelentette, hogy Diamondola eltemetkezett volna a tanulásban. Életvidám embernek ismerték, aki örömét lelte a kézimunkában, és szívesen volt együtt a barátaival. Diamondola szerette a munkáját, és nagyon örült, hogy Istent szolgálhatja. Nemsokára eljegyezték egymást a fiatal prédikátorral, Ares Aresiannal. Közben kitört az elsõ világháború, és a Levante-misszó nagy próba elõtt állt. Pár állam, amely a misszióhoz tartozott, a szövetségesek oldalán állt, míg más országok a tengelyhatalmakhoz tartoztak. Mivel a misszió sok külföldi munkatársát hazahívták vagy evakuálták, súlyos munkaerõhiánnyal küzdöttek. Arest a vezetés arra kérte, hogy menjen Görögországba, és ott támogassa a munkát. Eredetileg össze akartak házasodni, és együtt utazni Görögországba, de azután úgy látták, hogy Diamondolának fordítói képességei miatt Konstantinápolyban kell maradnia. Így Diamondola a városban maradt, abban a hitben, hogy a háború nemsokára véget ér, és összeházasodhatnak. Nem sokkal ezután megszakadt a kapcsolat a két ország között. Diamondola hat hónappal késõbb kapta meg a hírt, hogy Ares tébécében meghalt.
Szívfájdalmak Võlegénye elvesztése miatti fájdalmában Diamondola még szorosabban kapaszkodott Jézusba. Teljes szívébõl siettetni akarta visszatérését. Egy napon letartóztatták, mivel olyan irodalmat adott postára, amit adventista propagandaanyagnak tartottak. Börtönbe vetették, majd Bedri bej, a hírhedt török titkosszolgálati vezetõ
elé vitték. A kihallgatáson Diamondola kérte a Bibliáit, amelyek közül a török nyelvût a bíráknak adta, hogy követni tudják a felolvasandókat. Ezután a jelenlévõknek mintegy két órán át Biblia-órát tartott a keresztények kötelességeirõl az állammal szemben. Beszélt a második parancsolatról és az egészségügyi reformról is. Bedri bej hasonlóan válaszolt, mint Agrippa király: „Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek.” (Ap csel 26,28) Diamondolát szabadon engedték. 1915–16 telén hírek röppentek fel, hogy a török kormány kiutasítja az örmény keresztényeket az országból. Diamondola pénz és segédeszközök gyûjtésébe kezdett, és felajánlotta, hogy az oszmán terület elnökével, Emil Eduard Frauchigerrel együtt átutazik Törökországon, hogy a rászorulókat a halálos veszélyt jelentõ Szír-sivatagon keresztül vezetõ úton élelemmel, ruhával és pénzzel segítse. Frauchiger német állampolgárként bizonyos mértékû védelmet élvezett, mivel Németország és Törökország szövetségesek voltak. Diamondola azonban komoly veszélyben forgott, mivel arra kényszeríthették, hogy csatlakozzon a menethez, amelynek során több mint egymillió keresztény halt meg, közöttük örmény adventisták is.
Élõ láncszemek 1919-ben a prédikátorok és a könyvevangélisták vagy halottak voltak, vagy deportálták, illetve bebörtönözték õket. A konstantinápolyi miszsziós központot, ahol Diamondola, Heinrich Erzberger2 és felesége dolgozott, elözönlötték a hazatérõ menekültek. A városi intézmények reménytelenül túlzsúfoltak voltak. A legtöbb adventista túlélõ sürgõs orvosi segítségre és ápolásra szorult. Így a misszióközpont irodáit rögtönzött kórházzá alakították. Diamondola, édesanyja és Erzbergerék nemcsak a menekültek ellátásáról gondoskodtak, de a missziót is életben akarták tartani. Ekkor az egyetlen férfi, Heinrich Erzberger vérhasban súlyosan megbetegedett. Már csak az asszonyok maradtak talpon. Egy fiatal anya Diamondola karjai között halt meg tífuszban. Pár nappal késõbb Diamondolán is megjelentek ennek a rettegett betegségnek a tünetei. Hat héten át küzdött a nagyon magas lázzal. Csak folyadékot tudott magához venni, és csonttá soványodott. Ezután kómába esett. Három napon keresztül alig lehetett életjelet érzékelni nála. Ezután meghalt. Erzberger asszony, aki képzett ápolónõ volt, megvizsgálta Diamondolát – és AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 31
KITEKINTÉS semmilyen életjelet nem talált nála. A mély szomorúság ellenére Erzberger testvérnõ és Diamondola idõs édesanyja tovább gondozták a menekülteket. Amikor hat órával késõbb Diamondola testét elõ akarták készíteni a temetésre, nem tudták megmozdítani, mivel a hullamerevség már beállt. Annyira gyengék és kimerültek voltak, hogy egy férfira volt szükségük, aki a koporsóról gondoskodni tud, és a temetés során segít nekik. Ebben a helyzetben Isten Diran Cserakiant3 küldte hozzájuk. Ránézett Diamondola mozdulatlan testére, ahogy egykor Péter is Tábitáéra, majd letérdelt és imádkozni kezdett. „Jézus nevében mondom: kelj fel!” A két asszony csodálkozva nézte, ahogy Diamondola felült és beszélni kezdett.
KITEKINTÉS velezéseket, folytatták a fordítás munkáját, és Biblia-órákat tartottak.
Új munkaterület
Diamondola és Aram kislánya, Indra 1927-ben született. Nem sokkal ezután azt a megbízást kapták, hogy költözzenek Iránba. Teheránban töltötték el életük nagy részét, ahol Isten mûvének felépítésén fáradoztak. Amikor Aram és Diamondola visszatért Törökországba, látták, hogy az adventista Az örmény Diran Cserakian megtérése elõtt az Isztambuli Egyetem egyháznak még mindig nincs professzora volt. Õ imádkozott hivatalos gyülekezeti helye. Diamondola feltámadásáért. A Szíriába Az elsõ világháború elõtt a tötartó menetelés során halt meg. rök kormányzat nem ismerte Aram és Diamondola hálából Cserakian keresztnevébõl (Diran) el legális vallási közösségnek alkották meg lányuk nevét az adventista egyházat. Minden gyülekezeti épületet elIndra Geer, Diamondola lánya vettek. A lausanne-i békeszerzõdésben a világháború után rögzítették, hogy Törökországban tilos keresztény temploÚj kezdet mot építeni. Diamondola és Aram szomEzután a különleges esemény batonként titkos helyeken taután Diamondola életét tolálkoztak testvéreikkel – helyvábbra is az árvákról és menezetük nagyon hasonlított más kültekrõl való gondoskodás keresztényekéhez a 20. század töltötte ki. Munka közben taelején. Veszélyes idõszak volt lálkozott Aram Ashoddal,4 akiez, amikor minden pillanatvel 1921-ben házasságot köban váratlan rendõri razziától töttek. Ashod örmény advenkellett tartani, de érezték Istista volt, akit a török hadseten közelségét. Végül sikerült reg kényszerrel besorozott, bérelniük egy pincehelyiséget majd fogságba került. A háboegy örmény protestáns temprú végéig brit hadifogságban volt. A misszió iro- lomban. De a második világháború kitörése miatt dájában végzett munka mellett a fiatal pár fõleg a külföldi munkatársak hazautaztak, így újra Aram az árváknak szolgált. és Diamondola volt az, aki a régióban a közösség Árvaházat alapítottak, amit késõbb Görögor- munkáját fenntartotta. szágba telepítettek át. Pár évvel késõbb, amikor szolgálatuk kezdett gyökeret ereszteni, a politikai helyzet minden külföldi misszionáriust és Tanulás és növekedés vezetõt Törökország elhagyására kényszerített. Aramnak és Diamondolának is megvolt a lehetõ- 1948-ban, 54 és 64 éves korukban Diamondola és sége az ország elhagyására, mégis úgy döntöt- Aram Ciprusra költöztek. Abban a korban, amikor tek, hogy maradnak. Gyakorlatilag õk ketten tar- a legtöbb ember már a nyugdíjaztatásra gondol, a tották egyben Törökországban akkor az egyhá- házaspár Bejrútba hajózott. Aram a Biblia távokzat. Folytatták szolgálatukat, törõdtek a helyi tatásának területén tevékenykedett, Diamondola gyülekezetekkel, vezették a folyószámlákat, a le- angolul és franciául tartott Biblia-órákat, és segí32 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
tette a szegényeket. Szerette a fiatalokat, és amikor késõbb lehetõsége volt részt venni az ifjúsági munkában, nem restellte, hogy feleannyi idõs emberek oktassák, mint amennyi õ volt. A Közép-Keleten eltöltött 45 évnyi szolgálat után Diamondola és Aram lányukhoz költözött az Egyesült Államokba. Aram 93 éves korában, 1977-ben halt meg. Diamondola lánya és veje elhívást kapott, hogy a nyugat-afrikai Sierra Leonéban, a masangai lepratelepen szolgáljanak, és Diamondola is velük ment. Nem sokkal késõbb már mindenki „nagymama”-ként ismerte. A megvetett leprabetegek számára Jézus szeretetét közvetítette. Mosolya és ölelése valószínûleg épp annyira gyógyította a betegeket, mint a gyógyszerek.
Jegyzetek 1 Ez a cikk alapos és gondos kutatásokon nyugszik, beleértve több beszélgetést is Diamondola lányával, Indra Greerrel. Az eredeti cikk által közölt forrásanyagok listája a fordítótól elkérhetõ. 2 A német úttörõ, Jakob Erzberger fia. 3 Diran Cserakian örmény tanár, ismert szerzõ és költõ. Amikor adventista lett, mindent feladott, hogy Jé-
Határok nélkül Diamondola 1990. május 1-jén halt meg, 96 éves korában. Mindannyiunk számára van egy hely, amit csak mi tölthetünk be. Ha nyitottak vagyunk feléje, Isten minden lépésünknél mellettünk lesz, hogy vezessen a veszélyek között és a hétköznapok során egyaránt. Diamondola élete is mutatja, hogy „nincsenek korlátok az olyan ember számára, aki énjét háttérbe szorítva teret enged a Szentlélek munkájának”.5 Chantal J. Klingbeil Adventist World, 2010. december, 14–17. o. (Fordította: Fürjné Simon Edina)
zust követhesse. Családja elhagyta, kritikusai bolondnak titulálták. A Szíriába tartó menetelés során halt meg. 4 Érdekes módon Aram volt az eszköz Isten kezében Diran Cserakian megtérítésében. 5 Ellen G. White: Taught of God. The Signs of the Times, 1905. július 12., 10. o.
„ A LEGNAGYOBB ÉLMÉNY , AMIT VALAHA ÁTÉLTÜNK !”
Ébredés
a prédikátorok között
É
ppen most tértem vissza egy helyrõl, ahol az Istennel való találkozást éltem meg. Ilyenben lehetett részük a tanítványoknak kb. kétezer évvel ezelõtt a felházban. Már hallottam róla, hogy hasonlókat éltek meg emberek a Szentlélekkel kapcsolatban valamelyik gyülekezetben. Más keresztényekhez hasonlóan én is vágytam ilyen pünkösdi tapasztalatra, de a Jézus követésében töltött több mint negyven év alatt soha nem történt meg. Természetesen vettem részt olyan összejöveteleken, ahol a Szentlélek je-
lenléte egyértelmûen érezhetõ volt. Volt olyan is, amikor a jelenléte annyira egyértelmû és jótékony volt, hogy senki nem akarta elhagyni a helyiséget. De azzal, amit most éltem át, ezek a tapasztalatok sem voltak összehasonlíthatók. A Kentucky–Tennessee körzet területén lévõ Indian Creekben prédikátorértekezletre voltam hivatalos. A négynapos összejövetel témája a Szentlélek keresztsége volt, azon belül az imádság kapott hangsúlyt. Az imacsoport tagjainak feladata az összejövetelért mondott imádság AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 33
KITEKINTÉS
volt. Az alkalom elkezdésétõl kezdve folyamatosan imádkoztak. Minden egyes elõadóért imádkozott egy-egy tag a csoportból, illetve két lelkész imádkozott érte az elõadása elõtt közvetlenül. Amikor ezt és a pontos témákat megtudtam, feltételeztem, hogy minden jelenlévõ áldásban fog részesülni. És mekkora áldást kaptunk! 2009. február 8-a volt, vasárnap este. Az összejövetel imádsággal és dicsérõ énekekkel kezdõdött. Az este témája a Szentlélekkel való keresztség volt, és annak fontossága, hogy a lelkészek mindennap betöltessenek a Lélekkel, s így „nem mint emberi bölcsesség hitetõ beszédét, hanem léleknek és erõnek megmutatásában” közvetíthessék Isten szavát. Felhívás hangzott a lelkészekhez, hogy a Lélek keresztségét komolyan vegyék. De a Lélek elnyeréséhez elengedhetetlen, hogy minden bûnrõl lemondjanak, az életmód és a szolgálat területén is teljes engedelmességgel szánják oda magukat Istennek (Mt 5,6). Elhangzott, hogy intenzíven vágyakoznunk kellene arra, hogy a Lélek betöltsön bennünket (Jn 7,37–39). Ezt az áldást nem nyerhetjük el, ha az a véleményünk, hogy nincs szükségünk rá, vagy ha a szol34 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
gálatunkban csupán módszerekre, tervekre vagy a képzettségünkre és rangunkra hagyatkozunk. Az elõadó hangsúlyozta, hogy a kívánságnak, miszerint a Lélek töltsön be bennünket, valódinak kell lennie, és nem szabad abból az indítékból fakadnia, hogy nagyszerû prédikátorok és felülmúlhatatlan lélekmentõk legyünk. Az egyetlen elfogadható indíték az, hogy életünkben és szolgálatunkban tiszteljük és megdicsõítsük Istent. Az elõadás végén arra kért bennünket az elõadó, hogy alakítsunk kis csoportokat, és imádkozzunk közösen három dologért: kérjük Istent, hogy árassza ki Lelkét a gyûlésre; készítse el szívünket a Lélek keresztségének befogadására; s ébresszen fel bennünket és a gyülekezetünket. Az imádságok után az elõadó is imádkozott, majd énekeltünk, még térdeinken maradva. Közvetlenül ezután néhány prédikátor megemlített bizonyos munkatársakat, akik nehéz idõket élnek meg. Köréjük gyûlve komolyan imádkoztunk értük Istenhez. A közbenjárás intenzív lelkülete volt érezhetõ. Ezután néhányan megvallották helytelen viselkedésüket, és azon fáradoztak, hogy tisztázzák a
történteket prédikátortársukkal. Dicsértük és magasztaltuk az Urat. Az este elõadója elmondta: másnap a reggeli áhítat után arra szeretné kérni a lelkészeket, hogy imádkozzanak a Szentlélek keresztségéért. Hozzátette: Isten meghallgatja közös könyörgésünket, hogy készítse elõ szívünket a Szentlélekkel való keresztség befogadására, ezért itt lenne az idõ, hogy térdre borulva kérjük az Urat, és igényeljük a Lélek keresztségének ígéretét. Ezt is tettük. Mély komolysággal kértük Istent, hogy töltsön be bennünket Lelkével, és kifejezésre juttattuk fenntartás nélküli átadásunkat Urunknak. Az imádságok után a jelenlevõk spontán magasztalásban törtek ki. Mindannyian csodálkozva hagytuk el gyûlést, hogy mit is éltünk át ott. A következõ napon az alkalom dicsérõ énekekkel kezdõdött, személyes bizonyságtételt is lehetett tenni. Voltak, akik a magánéleti és szolgálati gondjaikról beszéltek. Ez a munkatársak között intenzív együttérzést és segítõ szándékot váltott ki. Helytelenségek is elrendezésre kerültek. Lelkészek bevallották negatív érzéseiket, amit a vezetéssel szemben ápoltak, és bocsánatot kértek. Vezetõségi tagok pedig az általuk okozott problémák, bántások miatt kértek bocsánatot. Az egymásért való közbenjárás folytatódott. A dicséretnek, könnyes vallomásoknak és személyes közbenjárásnak ez a kitörése több mint egy órán keresztül tartott. Ezután az elõadó annak szükségességérõl beszélt, hogy megadjuk magunkat az Úrnak, mintegy kapituláljunk elõtte, hogy betölthessen és felhasználhasson bennünket. Az alkalom közös imádsággal zárult, így Isten tovább tudott vezetni bennünket a Lélek keresztségének megtapasztalásában, és Lelkét erre a gyûlésre árasztotta. Egész nap éreztük, hogy a Lélek valami csodálatos dolgot visz végbe közöttünk, valami teljesen váratlant, amit közülünk a legtöbben még sosem éltek át. A területi vezetõ testvér elmondta nekünk, hogy szolgálata során csupán egyszer élt át ilyen tapasztalatot a Lélekkel kapcsolatban. Az olyan meghatározó élmény volt, ami után mindig vágyakozott, hogy bárcsak még egyszer része lehetne benne. Az elõzõ tapasztalatot sok évvel ezelõtt, Afrikában élte át. Vágyott rá, hogy bárcsak Amerikában is megtörténjen – és Isten meghallgatta a kérését. Azok után, amit átéltünk, este mindannyian fáradtak voltunk, és örültünk egymásnak. De sejtettük: a Lélek még mást is tervez számunkra. Ezután a Szentlélek bámulatos, csodálatos és hihetetlen módon nyilvánult meg; szavakkal nem tudjuk leírni, amit átéltünk. Kedd reggel történt. A gyülekezés szokott módon dicsérõ éne-
kekkel és bizonyságtételekkel kezdõdött. A Lélek addig nem tapasztalt erõvel nyugodott meg rajtunk, és szívbõl jövõ vallomások hangzottak el, személyes fájdalmakat hoztak nyilvánosságra teljes nyíltsággal, s intenzív közbenjárás szállt fel Istenhez. Férfiak szívet tépõen sírtak. Munkatársaik átkarolták õket, és imádkoztak értük. A terület elnöke imádkozni kezdett. Mindenki körbevette õt, és a testvérek rátették a kezüket. A Szentlélek átvette imádságának irányítását, és mindannyian Isten jelenlétében éreztük magunkat. Folyt a könnyünk. Imádság után a jelen lévõ férfiak és asszonyok dicsérték mennyei Atyánkat, átkarolták egymást, és kis csoportokban imádkoztak.
„
A kívánságnak, hogy a Lélek töltsön be bennünket, valódinak kell lennie, és nem szabad abból az indítékból fakadnia, hogy nagyszerû prédikátorok és felülmúlhatatlan lélekmentõk legyünk. Az egyetlen elfogadható indíték az, hogy életünkben és szolgálatunkban tiszteljük és megdicsõítsük Istent.
Már dél felé járt az idõ – az egész délelõtt a tervezett két téma helyett a fent leírtakkal telt el. Ez nem jelentett gondot, mert tudtuk, hogy az értekezlet Isten Lelkének vezetése alatt állt. Amikor az összejövetelnek véget kellett érnie, kört alkottunk, megfogtuk egymás kezét, imát mondtunk. Egy lelkész kért szót, és azt mondta, bizonyos abban, hogy Isten egy csodával akarja bepecsételni ezt a tapasztalatot, és kérte Istent, tegye meg ezt. Egy lelkész feltartóztathatatlanul sírt. A többi lelkész körbevette, hogy imádkozzanak érte. Többen a munkatársaikért imádkoztak. Ezután egy lelkész a síró társunk elé térdelt, és külön imádkozott azért, hogy az Úr töltse be Lelkével a megvigasztalhatatlan embert. Többen körülvették a síró lelkészt, és azt, aki imádkozott érte. Mindenkit hívtak, hogy vegyen részt ebben a megbocsátó imádságban, amit azokért mondtak, akik fájdalmat okoztak nekik. Mindannyian mélységesen éreztük a Szentlélek hatalmát, szolgálattevõk szabadultak meg negatív érzéseiktõl, az öröm és szeretet töltött be minden szívet. Dicséretek és hálaadások hangzottak el. AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 35
KITEKINTÉS | KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL A megbocsátó imádságot vezetõ lelkész rátette kezét a síró munkatársra, aki még mindig nagy fájdalmakat élt meg. Megkérdezte tõle, kinek kellene megbocsátania. Végül kimondta, hogy megbocsát. Újra nagyon erõsen éreztük a Lélek hatalmát, a lelkész felszabadult, öröm és Isten iránti hála töltötte be. Mindannyian éreztük a megszabadulást a Sátán által gerjesztett nyomás alól. Öröm és szeretet töltötte be a szívünket. Dicsértük az Urat, és hálát adtunk Neki. Ekkor egy testvérnõ azt kérte, hogy imádkozzunk ízületi gyulladása elmúlásáért. Isten szabadítása újra bekövetkezett. A testvérnõ felállt, és örömmel, a fájdalmaktól megszabadulva járt. Isten meghallgatta kérésünket, és csodát tett. Sok lelki megszabadulást és egy testi gyógyulást
KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL | KITEKINTÉS is véghezvitt. Nem tudtuk az örömkönnyeket, a dicséretet és a hála szavait visszatartani. Egyszerûen nem akartuk elhagyni a helyiséget; olyan volt, mintha a „felházban” lettünk volna. Pünkösdi ünnepet éltünk át, és nem akartuk, hogy abbamaradjon. Mindenki sütkérezett azokban az áldásokban, amelyeket Isten kitöltött ránk. Annyira hálásak voltunk az Úrnak, aki a jelenlétével megáldott minket, hogy szavakkal nem tudjuk leírni. Sok prédikátortól hallottam, hogy most békében tudnának meghalni. Úgy gondolom, e szavak helyes megértéséhez ott kellett volna lenni. A leghatalmasabb tapasztalat volt, amit valaha átéltünk – pünkösd Indian Creekben. Dennis Smith Missionsbrief, Nr. 35., 2011. szeptember–október (Fordította: Fürjné Simon Edina)
Köszönöm, Uram!
H
36 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
zést… Most hát mit mondhatok? Uram, köszönöm, hogy elvezettél hozzá, hogy adtad az õ barátságát, az együtt töltött órák örömét, a sok szép emléket, a hitet abban, hogy ha most el is kellett válnunk egymástól, hamarosan újra látjuk egymást, s nem kell mindörökre nélkülöznünk egymás társaságát. S hogy Te mindezt így tervezted el. Köszönöm, Uram! Hálásan köszönöm! - pe -
„Meg kell elõznünk a megbetegedéseket” AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTERE AZ ADVENTISTA EGÉSZSÉGÜGYI CSÚCSTALÁLKOZÓN
PINTÉR SÁNDORNÉ EMLÉKÉRE a elmegy valaki azok közül, akiket szerettél, akik közel álltak hozzád, akiknek megnyitottad valaha a szívedet, akik a szeretet aranykötelével voltak hozzád kötve, gyász költözik a szívedbe. A veszteség érzése, hogy többé nem élvezheted a társaságát, nem öntheted ki neki a szívedet, már nem kaphatsz tõle és nem adhatsz neki semmit… És bennem most mégis, amikor gyászolnom kellene, a hála és köszönet érzése tör elõ. Hogy lehet ez? Valami lelki zavar? Ha elmondom nektek, ki volt õ számomra, s milyen volt a kapcsolatunk, talán megértitek az érzéseimet. Évekkel ezelõtt a lelkészünk hívta fel rá a figyelmemet: tartozik a gyülekezethez egy idõs néni, akinek az egészségi állapota már nem engedi, hogy rendszeresen istentiszteletre járjon. Szükséges volna, hogy rendszeresen látogassuk õt. Halvány emlékeim voltak a nénirõl, ahogy úrvacsorakor csendben, magányosan ült az elsõ sorban, de ha csak tehette, az úrvacsorát semmiképpen ki nem hagyta. Értem én, hogy el kell menni hozzá, de hogyan állítsak oda, ha a családot sem ismerem, ha idegen vagyok mindenki számára? Azt gondoltam, segít, ha magam mellé veszem az
gyötört testet. Ha még láthattuk egymást, ajándéknak tekintettem. Tudtuk mindnyájan, hogy ebben a korban innen már nincs visszaút. S egy este végül bekövetkezett, amit még halogattunk volna… Azóta töprengek rajta, mit veszítettem volna, ha akkor akármilyen kifogással nem megyek el hozzá: egy igaz testvért, meghitt együttléteket, tapasztalatokat, a család jóindulatát, boldog órákat, közös könyörgéseket, szelíd együttér-
egyik rokon kislányt az elsõ látogatásra. S ez valóban segített: nem a néninek, nekem. Neki ugyanis nem kellett segítség, hogy az elsõ pillanattól befogadjon, megnyíljon, szeressen. Ettõl kezdve vágytam visszamenni hozzá. Jólesett a melegszívû fogadtatás, hogy így szólított: „kedvesem”, hogy igényt tartott a társaságomra, megosztotta velem életének örömeit, bánatait, a régmúlt megszépült és átértékelõdött tapasztalatait, osztozott az én küzdelmeimben, az én gyõzelmeimben. S ahogy teletek a hónapok, az évek, kapcsolatunk barátsággá, lelki rokonsággá érett. A nagymamám lehetett volna, s noha bizonyos értelemben az is volt, a kétnemzedéknyi távolság ellenére testvérek lettünk. Az utóbbi években többször is elbúcsúzott tõlem: tudtam, hogy erõs a hitében, biztos a kegyelemben, ragaszkodik Krisztusához. Megbeszéltük, hogy a feltámadáskor feltétlenül találkozni fogunk, keressük majd egymást, egymás közelében leszünk és maradunk. Valamiért a Teremtõ mégis jónak látta, hogy még újabb alkalmakat adjon nekünk a találkozásra a jelenben. Karácsony óta sûrûsödtek a rossz hírek: egyre súlyosabb betegségek kínozták az amúgy is meg-
A
z egészségügyi területen dolgozó szakemberekkel való összefogás jegyében az észak-amerikai adventista egyház egészségi-mértékletességi osztályának vezetõi, az egyház lelkipásztorai, valamint az Amerikai Egyesült Államok egészségügyi minisztere, Regina Benjamin együtt hallatták hangjukat az életmód-változtatás, a testi-lelki egészség érdekében. „Ha valóban szeretnénk megváltoztatni és megreformálni az Egyesült Államok egészségügyi rendszerét, meg kell elõznünk a megbetegedéseket” – jelentette ki Benjamin az Észak-amerikai Divízió egészségügyi csúcstalálkozójának megnyitóján, Orlandóban. Regina Benjamin vezeti az Országos Megelõzési Tanácsot is, amelyet Barack Obama rendeletére hoztak létre az egészségügyi rendszer megreformálása céljából. A találkozón kifejtette, hogy az adminisztráció szeretné átalakítani az országos egészségügyi rendszert „egy olyan
rendszerbõl, amely a betegségekre összpontosít, olyanná, amely a jólétre és a megelõzésre helyezi a hangsúlyt”. „Az egészség témájával nem csak az orvosi rendelõkben vagy a kórházakban találkozunk – mondta Benjamin –, az egészség ott van, ahol élünk, tanulunk, ahol játszunk és imádkozunk.” Az egészségügyi miniszter megemlítette az adventista egyház In Step for Life programja és a Let’s Move! (Mozogjunk!) kampány hasonlóságát, amelyet Michelle Obama, az Egyesült Államok elnökének felesége kezdeményezett a gyermekkori elhízás ellen. Regina Benjamin hangsúlyozta a hit elemét az In Step for Life-ban, amely „közösségeket és gyülekezeteket ihletett országos szinten”. „Magával ragadó a Hetednapi Adventista Egyház újító gondolkodása az életmóddal kapcsolatban, hogy az egészséget valósággá és ne csak reménnyé tegye” – fûzte hozzá az egészségügyi miniszter. AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2. | 37
KITEKINTÉS
HÍREK
VELÜNK történt Keresztségek • Elek, 2011. január 29.: Halasi Vilmosné, Halasi Vilmos (Elek) Szakál Katalin Kitti (Békéscsaba) Vaja Tiborné (Békéscsaba)
• Budapest, 2012. március 11.: Oszlányi Kincsõ (Bp., Benczúr u.)
• Elek, 2011. augusztus 27.: Szabó Mihályné (Békéscsaba)
• Budapest, Zugliget, 2012. március 18.: Blaubacher Sándorné (Vác) Flórián Márta (Szentendre) Knappné Magda Valéria (Szolnok)
• Elek, 2011. december 10.: Erdõsné dr. Kovács Ágnes (Békéscsaba) Zana Jánosné (Békéscsaba)
• Nyíregyháza, 2012. március 31.: Kovács Zoltán (Mátészalka) Szilvási Viktória (Nyíregyháza)
• Miskolc, 2012. március 10.: Mészáros Sándorné (Miskolc) Csörnök Istvánné (Miskolc) Bíró Ildikó (Miskolc)
• Veszprém, 2012. április 8.: Márkus Júlia (Veszprém) Váradi Annamária (Veszprém)
Házasságkötés Az adventista egyház azon ötven vallásos szervezet között van, amely vállalta, hogy támogatni fogja a Let’s Move! programot, ami évente egymillió mérföldnyi lépés megtételét jelenti. Az egyház tagjai megduplázták e célt, és kétmillió mérföldet tettek meg 2011-ben – mondta Katia Reinhard, az Észak-amerikai Divízió egészségügyi osztályának elnöke. Ugyanakkor tavaly az észak-amerikai adventisták több mint száz zöldségeskertet hoztak létre, és piacokat létesítettek a gazdálkodók számára. A kis jövedelmû családoknak, akik a nyári hónapokban gyermekeik táplálásával küzdenek, az egyház tagjai étkezdéket létesítettek a vakációs Biblia-iskolák keretében. 2012-ben az adventista egyház folytatja a fizikai tevékenységek növelését az adventisták körében, és elõsegíti az egészséges élelmekhez való hozzájutást, kedvezõ áron – jelentette ki Reinhard, majd így folytatta: „Reméljük, hogy minden adventista gyülekezet egészségügyi központtá alakul azáltal, hogy felhasználja készleteinket, készteve az embereket, hogy megtapasztaljanak egy bõvelkedõ életet, javítva az egészséget, valamint a gyermekek, a családok és közösségek jólétét Észak-Amerikában.” 38 | AZ IDÕK JELEI | 2012 /1–2.
Mivel 1980 óta az elhízás a felnõttek körében megkétszerezõdött, a gyerekek között pedig megháromszorozódott, a tudatosítás sürgõsebbé vált, mint valaha – jelentették ki az egészségügyi szakemberek. A kutatások azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államokban több mint húszmillió öt éven aluli gyerek túlsúlyos. „Az elhízás gyakran alapvetõ oka a szívbetegségeknek, a ráknak, a magas vérnyomásnak, fõ kockázati tényezõje a 2-es típusú cukorbetegségnek – mondta dr. Albert Reece, a Marylandi Orvosi Egyetem dékánja. – Világelsõk vagyunk az elhízás terén. Az Egyesült Államok szeretne minden területen elsõ lenni, de ez nem olyasmi, amire büszkék lehetünk.” Az adventista egyház elnöke, Ted N. C. Wilson – aki egészségügyi mesterkurzust végzett a Loma Linda Egyetemen – nagyra értékelte a csúcstalálkozó szervezõinek kezdeményezését, amellyel az egészség és a jólét lelki vonatkozásait hangsúlyozzák: „Az ilyen események, amelyek az egészséges életmódra összpontosítanak, és figyelmünket a nagy Orvosra irányítják, létfontosságúak Isten egyháza számára.” Elizabeth Lechleitner, Rainey Pack (Fordította: Filep István, Adventista Info)
Unger Piroska és Hatvani Tibor (Budapest, Benczúr u.), 2012. március 18.
Születések Kocsis László és Árvai Csilla gyermeke, Lilla (2011. november 5., Sarkad) Rigó Tamás és Kovács Ildikó gyermeke, Dorina (2012. január 19., Budapest, Zugliget) Sarkadi István és Balogh Erika gyermeke, Roland (2012. január 31., Budapest, Bertalan L. u.) Farkas Szilárd és Szladek Emese gyermeke, Dóra Jusztina (2012. március 10., Veszprém) Pongrácz Róbert és Pongrácz Rita gyermeke, Barnabás (2012. április 8., Pécs)
Halálozások Faragó Ferencné (Siklós), 2011. december, Fülöp Dezsõné (Szolnok), 2011. november, Lovák Zsuzsanna (Baja), 2011. december, Mizera Jánosné (Siklós), 2011. november, Sajti Károly (Sarkad), 2011. december, Varjú Gyula (Lovasberény), 2011. december, Rózsa Józsefné (Kecskemét), 2012. január, Somogyi Györgyné (Gyulavári), 2012. február, Török Ferencné (Gyulavári), 2012. február, Gy. Horváth Sándorné (Szentgál), 2012. április, Pintér Sándorné (Siófok), 2012. április
Az Idõk Jelei • Kiadja a Keresztény Advent Közösség • 1121 Budapest, Remete út 16/A Telefon: 06-1/391-0205 • e-mail:
[email protected] • http://www.kerak.hu • www.bikkiado.hu Felelõs kiadó: Hites Gábor • Készült Nágocson, a Reménység Alapítvány nyomdájában
Nyári Biblia-táborok • 2012 2012. július 8–15.
Fürkésztábor
Bózsva
2012. július 15–22.
Családos tábor
Bózsva
2012. július 22–29.
Sola Scriptura fõiskolai tábor
Bózsva
2012. július 29.–augusztus 7. „Új kezdet” életmódtábor
Bózsva
2012. augusztus 8–20.
Biblia-ismereti és zenei tábor
Törökkoppány
2012. július 1–8.
Toleranciatábor
Törökkoppány
2012. július 15–22.
Biblia-ismereti tábor
Törökkoppány
2012. július 22–29.
„Egymásra hangolva” tábor
Törökkoppány
2012. július 29.–augusztus 5. Ifjúsági tábor
Törökkoppány
2012. augusztus 5–12.
„Visszakapott szabadság” tábor
2012. július 8–16.
Biblia-tábor Tirolban
2012. július 22–29.
Ifjúsági tábor az olasz Dolomitokban
Bózsva
Külföld Külföld
A médiaosztály legfrissebb kiadványai hangportal.kerak.hu
A Biblia 66 könyve • A teremtéstõl Sámuelig 15 elõadás • MP3-CD • 1500 Ft
Hitünk énekei „Téged, Isten, dicsérünk” • audio-CD • 1000 Ft
Messiási próféciák – 2. rész • MP3-CD • 750 Ft
Bõvebb információ: http://twitter.com/Bibliaora
A CD-k és DVD-k megrendelhetõk: 30/364-0428 (flottás, hétköznap 10–17 óráig) •
[email protected]
