Az idei záró szám igen terjedelmes

2015. XIV. évfolyam 4. szám (132.)

Bevezető

Tartalom

Tudomány A csillagközi utazás

Az idei záró szám igen terjedel-

2

mes lett, köszönet érte munkatársunknak, Ágotának, aki rengeteg anyagot küldött. Ha jól emlékszem, akkor ilyen hosszú még nem is volt egyetlen hírlevelünk sem. Remélem, kedves olvasóink élvezettel forgatják majd.

Filmklub Elhagyatva a Marson

3

Beszámoló Galaktika kora

5

Gyermek és ifjúsági sci-fi

7

A Végső visszaszámlálás

10

Biológia a sci-fiben

12

Először szokás szerint a tudomány világából ejtek néhány érdekes gondolatot a csillagközi utazásról, mely az emberiség egyik nagy kihívása. Ezt követi a Mentőexpedició c. filmmel kapcsolatos elmélkedés.

Göncz Árpádra emlékszünk 14 Hungarocon 2015 ősz

17

Vancsó Éva

23

XXXXXX

A hírlevél második és egyben nagyobb blokkjában következnek az el nem maradható beszámolók és hírek a sci-fi irodalom világából. Így az Írószövetség üléséről a tudósítások, és megemlékezés a nemrégiben elhunyt Göncz Árpádról, hogy csak néhány cikket emeljek ki a teljesség igénye nélkül. A következő megjelenésünk tervezett dátuma 2016. március vége. -G.L.- főszerkesztő

1

Tudomány

hasonlít, de olyan közel kering anyacsillagához, hogy forró. Ezért is nevezik az ilyen bolygókat forró Jupitereknek. Számos ilyet találtak. Ma már közel 2000 exobolygót fedeztek fel, és akad közöttük olyan, amely alkalmas lehet akár arra is, hogy az emberiség egy napon talán megtelepedjen rajta. Így hát a csillagközi utazás ötlete átköltözött a realitás világába a sci-fiből. Ám mielőtt még rohannánk megváltani a jegyünket az első űrhajóra, nem árt tisztázni a dolgokat. Először is csillagközi utazásról akkor beszélünk, ha elhagyjuk a Naprendszert, és a cél egy másik csillag bolygója, azaz egy exobolygó. És a probléma pontosan itt kezdődik. A Tejút ezen vidékén, ahol a Nap is található, a csillagok nagyon meszsze vannak egymástól. Csillagászati távolságra, ahogy azt a népnyelv mondja is. Mit értünk ezalatt? A hozzánk legközelebbi csillag a Proxima Centauri, egy vörös törpe, mely alig tized akkora tömegű, mint a mi Napunk. Ez a csillag 4,2 fényévnyire van. Egy hármas rendszer egyik tagja, a másik kettő az Alfa Centauri A és B. Ezek 4,3 fényévnyire vannak. Ez a távolság nem jelent mást, minthogy a fény, mely vákuumban 300 ezer km-t tesz meg másodpercenként 4,2 illetve 4,3 évig utazik hozzánk azokról a csillagokról. Hogy ez kilométerben mennyi? Íme: 42000000000000 km azaz kimondva 42 billió km. Összehasonlítás képpen a Szaturnusz csak 1400000000 km-re van, azaz a Proxima Centauri 30 ezerszer meszszebb. Es ez a legközelebbi csillag, a többi 10-20 fényévnyire van, a távolabbiak pedig akár 100-1000 fényévnyire, míg a legtávolabbiak a galaxisukban több tízezer fényévnyire. Egy mai gyorsnak mondható űrszonda a Szaturnuszig vezető utat már 7 év alatt megteszi. Ezzel a sebességgel több mint 210 ezer év alatt jutna el a legközelebbi csillagig. Belátható tehát, hogy jelenlegi meghajtási módszereink segítségével nem tudjuk elérni egyetlen szomszédos csillagtársunkat sem a Tejútban. Ám ne csüg-

A csillagközi utazás

A csillagok közötti utazásról már az emberiség hajnala óta álmodozunk, ha lehet hinni egyes elméletekben, gondolva itt Daniken teóriáira. Minden esetre érdemes megjegyezni, hogy a fekete afrikai Dogon törzs, akik a Niger folyó kanyarulatában élnek, bámulatos csillagászati ismeretanyaggal rendelkeznek, és úgy tartják, őseiket a csillagokból jött idegenek látogatták meg. A másik ilyen híres találkozás az Ezékiel próféta beszámolója, akik a Kr.e. 500-as évek táján a Kébár folyó mellett töltve az idejét, arról számol be, hogy idegen űrhajó szállt alá az égből, és őt magával vitte. Hogy mennyire hiszünk ezeknek a beszámolóknak, azon maguk a tudósok is vitatkoznak, minden esetre számos érv szól ellene és mellette, mint az ilyenkor lenni szokott. Az újkorban azután, amikor a csillagászat rohamosan fejlődött, már mindennapos álomnak számított egy-egy olyan témájú könyv vagy film, amely a csillagközi utazás témáját taglalja. Azt azonban egészen 1995-ig csak sejtették a tudósok, hogy más csillagok körül is keringenek bolygók. Ennek bizonyítása csak ekkor történt meg, hiszen felfedezték az első exobolygót, az 51 Pegasi b-t, mely a Pegazus csillagképben található egy a mi Napunkhoz hasonló csillag körül. Maga a bolygó a Jupiterre

2

gedjünk! Léteznek ugyanis, igaz csak elméletben, gyorsabb meghajtási módok. Elsőként az 1960-as években javasolták az atommeghajtás lehetőségét az Orionprojektben. Ám az atomcsend egyezmény miatt abbamaradt a megvalósítás. Később az 1980-as években az Angol Bolygóközi társaság egy olyan űrhajót javasolt, melyet magfúzió hajtott volna. Ez volt a Daedalus-tervezet. Ez az űrhajó 50 év alatt érte volna el a 6 fényévre lévő Barnad csillagot. A magfúzió lényegesen hatékonyabb, mint a maghasadás, és akkor a legnagyobb a hatásfok, ha a végterméke Helium-4. Ám valljuk meg őszintén, hogy még az 50 éves út is túl sok. Ha a legénység 20 évesen indulna útnak, már 70 évesek is elmúlnának, mire megérkeznének. Ezért azután számos korai sci-fi filmben és könyvben úgy vélekedtek, hogy a legénységet hibernálni kell, azaz testüket mélyfagyasztani, és csak akkor olvasztaná ki a hajó automatikája, amikor megérkeznek, így az úton semmit sem öregednének. A tudósok hamarosan előálltak még hatékonyabb utazási módszerrel. Ez volt a fotonrakéta, melyet anyag és antianyag szétsugárzása hajt. Néhány kilogramm antianyaggal már elérhető volna a legközelebbi csillagok valamelyike. A sebessége az űrhajónak ekkor megközelíti a fényét. Azaz az utazás lényegesen rövidül a közeli csillagok esetében, sőt elérhetőek akár néhány évtized alatt még a nagyon távoli csillagok is. Hogy hogyan? Mivel az űrhajó sebessége nagymértékben megközelíti a fényét, így számolni kell Einstein relativitás elméletével. Az ikerparadoxon hatása lép fel. Azaz a nagy sebességgel mozgó űrhajó órái lassabban járnak, mint a nyugvó órák. És minél inkább megközelíti az űrhajó a fénysebességet annál szembetűnőbb ez a hatás. Ezért az űrhajósok mit sem öregednének az út alatt, csakhogy a Földön ezidő alatt évszázadok vagy évezredek telnének el. Belátható, hogy ez a megoldás sem túl előnyös, ha kereskedelmet és csillagközi köztársasá-

got akarunk fenntartani, mint számos filmben. A tudomány készen állt a válasszal a problémára. Meg kell haladni a fénysebességet. Ám Einstein relativitás elmélete kimondja, hogy a fény sebessége határsebesség, azt semmilyen nyugalmi tömeggel rendelkező test el nem érheti (márpedig az űrhajó ilyen) pláne meg nem haladhatja. Ezért úgy okoskodtak, hogy létezniük kell az úgynevezett tachionoknak, melyek olyan részecskék, melyek gyorsabbak a fénynél. Csakhogy bizonyításuk nem történt meg. A tudósok nem adták fel, és kidolgozták a féregjáratok fizikáját. Olyan átjárót a tér két távoli pontja között, mely lerövidíti azt így hamarabb oda lehet érni. Számos film és könyv operál ezzel. Például a Star Trek filmek, vagy a Csillagkapu sorozat. És van még ennél zseniálisabb ötlet is a tarsolyban, a térhajtómű. Ez egy olyan meghajtási mód, ahol a teret úgy görbíti meg a hajtómű, hogy az űrhajó egy térhullámban lévő buborékban van. A tér mozog, az űrhajó áll. A tér pedig mozoghat gyorsabban, mint a fény. Megállapíthatjuk tehát, hogy talán ükunokáink a 23. században már megvehetik a jegyüket az első csillagközi utazási irodában valamely lakályos exobolygó felé. -Garzó László-

Filmklub

Elhagyatva a Marson Megnéztem a Mentőexpedíció című filmet, kíváncsi voltam, hogy vajon mi újat tudnak összehozni Hollywoodban a témával kapcsolatban. A forgatókönyv szinte már-már szokásos, de azért számos pozitívum is akad. A lélektani ábrázolások, a főhős fanyar humora mindenképpen biztató jel. Én

3

most elsősorban tudományos szempontból kívánom elemezni a filmet.

hetőbbnek tűnik, még ennek ellenére is nagyon barátságtalan. Főhősünk tehát ott ragadt. Készletei fogytán, a segítség pedig sok-sok hónapnyira. De miért van ez így? Nos, a Mars utazás jelenlegi technikánk szerint akkor lehetséges, amikor úgynevezett indítási ablakban van a Mars és a Föld. Ez egy együttállás, mely rendszeresen bekövetkezik, de várni kell rá, mivel a Mars keringési ideje a Nap körül kétszerese Földének. Az út is sokáig tart, akár 1 évet is igénybe vehet. Igaz vannak már olyan rakétatechnikák, melyekkel 2 hónap alatt is elérhető a bolygó, elsősorban ionrakéták, de a filmben úgy látszik, nem ezt választják. Tehát amíg megérkezik a segítség a főszereplő, ha életben akar maradni, akkor nagyon kreatívnak kell lennie. Az ott marad felszerelés segítségével próbál megoldást találni szorult helyzetére. A rakéta hajtóanyagból például vizet állít elő. A rakéták hajtásához ugyanis hidrogént és oxigént használnak. Azután rájön arra is, hogy termeszthetne krumplit. Ezt úgy kívánja megoldani, hogy a marsi talajt az egyik lakóegységben trágyával elegyíti és elülteti bele a gumókat, s locsolja. A gondolat nagyon elmés, de a valóságban nem biztos, hogy működne. A marsi talaj, ugyanis más, mint a földi. Nem egyszerű homokról van szó. Előfordulhatnak benne perklorátok és egyéb mérgező sók. Mindamellett teljesen hiányoznak a baktériumok, melyek a földön a talajt termővé teszik. Erre talán megoldás lehet a trágya, melyet Mark hozzáad. Az ugyanis tartalmaz bizonyos baktériumokat és szerves anyagot. Így nem zárhatjuk ki elméletben, hogy működik a krumpli termesztés. A Mars meghódítására számtalan tervet dolgoztak ki. Ezek között szerepelnek olyanok is, melyeknek célja, hogy állandó kolóniát hozzanak létre, mely egy későbbi marsi telep, majd város alapja lehet. Merész elgondolás, de nem lehetetlen, ugyan akkor számtalan megoldandó probléma vetődik fel. Ezek egyike, hogy a kolóniának önellátónak kell lennie. Meg kell termelnie az élelmiszert, és a vizet, oxigént is. A Marson van víz fagyott állapotban,

A történetről annyit, hogy a nem túl távoli jövőben expedíció indul a Marsra, ám egy jókora homokvihar miatt az érkezés után a küldetés tagjainak távozniuk kell. A legénység egyik tagja azonban egy baleset, és a szerencsétlen véletlenek összjátéka folytán ottmarad. A gépészmérnök és botanikus Mark Watneynak (Matt Damon) igencsak fogytán vannak az élelmiszer és egyéb tartalékai, ezért kénytelen előállítani mindent, ami a túléléséhez kell. A Mars a negyedik bolygó a Naptól számítva, fele akkora, mint a Föld. Úgy véljük, hogy felszínének egyharmadát úgy 4 milliárd évvel ezelőtt egy nagy óceán boríthatta, ez azonban eltűnt, amikor a bolygó légkörének javarésze elillant. Így ma a Mars száraz és hideg. Vékony széndioxid légköre van, mely azonban nem elegendő ahhoz, hogy jelentős üvegházhatást fejtsen ki. A felszínén a víz jobbára fagyott állapotban van, főként a pólusokon. Bár legújabb megfigyelések arra engednek következtetni, hogy időnként a talajban sós olvadt víz mozoghat. A hőmérséklet éjszakánként még az egyenlítőn is mínusz 70 Celsius fok lehet. Bár a Mars az összes bolygó közül, a Földet leszámítva, a legél-

4

így abból víz és oxigén, sőt még hidrogén is nyerhető. Az élelmiszert pedig elő lehet állítani erre a célra létesített üvegházakban. Azonban a Mars számos veszélyt is tartogat. Ilyenek például a hatalmas homokviharok, melyek akár több hónapon át is tombolhatnak, s ilyenkor az egész bolygót elsötétíthetik. Bennük szárazvillámok keletkeznek, a felkapott szilikátszemcsék pedig tönkretehetik a berendezéseket. Ezen túlmenően, mivel a Marsnak nincs globális mágneses mezeje, az ott élőket jelentős kozmikus sugárzás éri, mely akár halálos is lehet. Így ez ellen védekezni kell. Fontos probléma még, amire a film is hangsúlyt helyez, az izoláltság. Ez jelentős pszichikai teher. Az ott lévők távolra szakadnak a Földtől egy idegen világba, mely teljesen eltér attól, amit megszoktak. Reméljük azonban, hogy egy napon valósággá válik a Mars kolonizálása, hiszen a növekvő lakosságnak szüksége van rá. Így hát kívánjuk sok szerencsét az elkövetkező marsi telepeseknek!

A Galaktika első száma 1972-ben jelent meg, de egy korszakot fémjelzett, amit sokan a magyar sci-fi aranykorának tartanak. Viszont a témához hozzátartoznak az 1945-1989 között megjelenő könyvek is. Az első, ilyen témában kiadott könyv Gáspár László: Mi. I. Adolf (ha a németek győztek volna) című regénye volt. A címből nem nehéz a tartalmára következtetni. Mai megítélés szerint az alternatív történelem kategóriába tartozik. 1945-48 között csak külföldi klasszikusokat adtak ki. 1948-55 között gyakorlatilag nem adtak ki ilyen témájú könyvet, összesen is 16 darab jelent meg. Ami a későbbieket illeti, a műfaj a három T kategóriából (támogatott, tűrt, tiltott) a középsőbe tartozott. Legtöbbször a gyerek, illetve ifjúsági irodalom kategóriába sorolták, és úgy gondolták, hogy fontos szerepet játszik az ismeretterjesztésben. Ez sok esetben így is volt, gondoljunk csak Botond-Bolics, illetve Kulin György könyveire. Miután nem sokat törődtek vele, ebben a műfajban nagyon sok mindent ki lehetett mondani, illetve leírni, Az olvasók pedig jól tudtak olvasni, még a sorok között is. Az 1972-ben megjelent Galaktika Kuczka Péternek köszönheti a létrejöttét. Kuczka eredetileg költőként kezdte a pályáját, 1956 után eltiltották, de szerkesztőként működhetett. A kiadók felfedezték az ABC-t (Asimov, Bradbury, Clarke). Az Új Írás kiadott egy sci-fi különszámot, és a szerzők között volt Marx György csillagász és Rényi Alfréd matematikus is. Fura módon még a Kossuth könyvkiadónak is volt egy ilyen sorozata. Néhány egész jó regény is megjelent benne. 1969-től a Móra Kiadó megjelentette a Kozmosz (később Galaktika) Fantasztikus Könyvek sorozatot, ebből 4-6 darabot adtak ki évente. 1972-től megjelent a Galaktika, eleinte antológiaként, később magazinkén 1978ban megjelent az első Metagalaktika, ebben az előző számok legnépszerűbb novelláit ismételték meg. A későbbiekben tematikus számokat adtak ki. Érdekes módon kevés volt a magyar szerző, ezt be

-Garzó László-

Beszámoló

A Galaktika kora Beszámoló Vancsó Éva 2015. november 24-i előadásáról

5

is látták, és a 35 és 55 szám csak magyar szerzőktől jelentetett meg írásokat. 1974-ben az Eurocon-on a Galaktika elnyerte a legjobb kiadvány címet. 1985-89 között volt a magazin aranykora. Lerövidült a szerkesztési, illetve kiadási idő, változó tartalommal jelent meg, és egyre több magyar szerző dolgozott náluk, például Pap Viola. Dévényi Tibor, Lőrincz L. László, Gáspár András, Szentmihályi Szabó Péter. Ez utóbbinak van egy történetsorozata, ami később 101 mini sci-fi címmel jelent meg. Egypercesek, fantasztikum témakörben. Szepes Mária inkább a misztikumba hajló témát képviselte. Kuczka Péter az ismeretségeinek köszönhette, hogy ilyen tárgyú műveket kiadathatott, és ezt az ismeretséget jól használta fel. A Kozmosz (később Galaktika) fantasztikus könyvek sorozatban 136 vagy 137 kötet jelent meg, évente 410 kötetet adtak ki. Érdemes a kiadványok példányszámát is felidézni. A Szép, új világ például 240.000 példányszámot is elérte, az átlag kiadványszám 30-60.000, de Nemere István művei elérték a kilencven ezret is. Ami a témákat illeti, sokat szerepelt az időutazás. Főleg azzal foglalkoztak, megváltoztatható-e a történelem. Lőrincz L. László a Főnök című novellájában a jövendő beosztottjai megpróbálnak bevágódni a vezetőnél, de sajnos, rossz lóra tettek. Szentmihályi Szabó Péter novellájában Mátyás király halálát próbálják megakadályozni, de nem sikerül nekik, mi több, lehet, hogy még elő is segítették. A másik gyakori téma az egyén és a hatalom viszonya, igaz, ez nem csak a sci-fire jellemző. Ennek jó példája Mandics György Heraklidák sorozatának első három regénye, A Vasvilágok, Gubólakók, illetve a Dromosz. Az eredetileg 12 kötetre tervezett sorozatból csak az első három készült el. Ebben erős társadalomkritikai éllel foglakozik az egykori romániai rendszer visszáságaival. A cenzúrát ügyesen kijátszotta, mert az első negyven oldalon hosszas technikai fejtegetéseket írt, és

ennél tovább senki hivatalos személy nem olvasta el. Dévényi Tibor (1927-2003) vegyész művei szintén szatirikusak. Az első ismert könyve a doktor Ezésez Géza karrierje, (megjelent 1975-ben). Ez a tudományos élet mostanáig érvényes szatírája, Hová lett Artúr? (1981) Képtelenségek a XXI. századból képekkel Gamma kommandó (1987) Álmodozás öt tételben (novella) A sci-firől azt mondták, hogy a tudomány mézeskanala. Ez sok esetben így is volt, Például Kulin György (Q. G. Lynn) a tudományosság szempontjából helytálló dolgokat írt, de a karakterek és a cselekmény sok kívánnivalót hagyott maga után. Később Fábián István (A. F. Bian) újságíró lett a társszerzője, így aztán jobb lett a történet. A művei: Üzen a nyolcadik bolygó (1966) Ebben a szilícium alapú élet lehetőségét fejtegeti. Ellentmondások bolygója (1969) Aster (1971) A feltaláló (novella) Az ifjúsági regények írói közé tartozott Bogáti Péter, Fehér Klára, és Nemere István is. László Endre több könyve is megjelent Szíriusz kapitány kalandjairól, Érdekesség, hogy eredetileg hangjátéknak készült. Ha eszembe jut, folyton Csákányi László hangját hallom. Akit érdekel, meghallgathatja újra.1984-től kiadták a Robur nevű, az ifjúságnak szánt újságot is, ebben is volt folytatásos regény, novella és ismeretterjesztő cikk is. Érdemes külön megemlékezni Nemere Istvánról, neki idáig már több mint 800 könyve jelent meg. 1977-ben a Tritongyilkosságok címmel jelent meg, a regénye, ez a krimi és a sci-fi ötvözete. Az űrkadét-sorozat nagyon népszerű volt, sokan olvasták és kedvelték. A Kupolaváros titka címmel ezen az alapon dolgoztak ki egy számítógépes játékot mostanában. Írt egy 10 részes családregény sorozatot, (1986-1992) ami az űrben játszódik. Érdekesség, hogy a Holtak harca (1986) alapötlete visszaköszön a Pusztító című filmben.

6

-Pasztler Ágota-

Zsoldos Péter (1930-1997) könyvei: A Viking-trilógia A feladat (1971) ebből tévéjáték is készült Ellenpont (1973). Az egyetlen, a sci-fi kategóriában kiadott díjnak ő a névadója. Ami a közönséget illeti, angol típusú közönségszervezés működött, élénk volt a klubmozgalom. A klubok közül a TIT stúdióban lévő volt a legnagyobb, de szinte minden egyetemi városban volt egy-egy. Ilyen volt pl. a Marsyas, a Kvark, és az Óbudai Aréna is. Ezek általában fanzint is kiadtak, bár szabálytalan időközökben, az amatőr írók számára így is fontos megjelenési lehetőség volt. Szinte ugyanakkor, amikor a TIT-ben lévő klub megszűnt, alakult meg a Vega klub, ezért a legtöbb ottani tag egyszerűen átlépett az újba. Évente megrendezésre került a Hungarocon, a magyar sci-fi klubok országos találkozója. Eredetileg az egyik évben Budapest, a másikban egy vidéki város kapta a rendezési jogot. Arra emlékszem, hogy egyszer Gödöllőn is volt, aztán átvette Salgótarján, és ez jó darabig így is maradt. Ezzel párhuzamosan működött a Galaktika Baráti Kör, ez inkább könyvklub jellegű volt, elég sok taggal, és egy külön könyvesbolttal. 1988-ban a Vega klub rendezhette meg az Eurocont, (díszvendégek: John Brunner és Erich von Däniken. Kuczka Péter ezen úgy feldühödött, hogy meghirdette a Galaktika napokat, ami azért volt furcsa, mert a két rendezvényen nagyjábólegészéből ugyanaz a közönség vett részt. Ezzel a tulajdonképpeni beszámoló véget is ért, Éva várta a kérdéseket, de inkább csak kötetlen beszélgetés alakult ki. Szó esett a jelenlegi helyzetről, a könyvkiadásról, arról, hogy a magyar nyelv miatt a piac korlátozott, és arról is, hogy évente olyan sok könyv jelenik meg, hogy képtelenség nyomon követni. Itt nem csak a sci-fi vagy a fantasy témára gondolok, de minden egyébre is. A következő előadás témája az 1990 utáni könyvkiadás, illetve a sci-fi helyzete lesz.

A gyermek és az ifjúsági sci-fi irodalom Beszámoló az Írószövetség 2015 szeptember 22-i rendezvényéről.

A beszámolót a szokástól eltérően kedden

rendezték meg. Ez volt az évad első előadása, és ennek, továbbá a szokatlan időpontnak ellenére elég sokan voltak. A rendezvény Sárdi Margit ismertetőjével kezdődött. Először is megmondta a következő előadások időpontját, éspedig október 14, november 11 és december 9. Majd körbeadott egy hevenyészett listát, amiben az e témakörbe tartozó regények voltak felsorolva, és kérte, hogy aki tudja, egészítse ki a felsorolást. Itthon utánanéztem, megtaláltam Botond-Bolics Györgytől a Négyen a Vénusz asztroplánon című regénykéjét, elég ritka lehet, sajna, nekem is csak fénymásolatban van meg. Ami az ifjúsági és gyerek sci-fi irodalom témakörét illeti, egyik műfajnak a meghatározása sem egyértelmű. Erre is el lehet mondani, amit Szent Ágoston az időről:

7

Ha nem kérded, tudom, mi az, ha kérded, nem tudom. Általában a kiadók sorolják be műfaj szerint a megjelenő könyveket. A definíció különböző lehet, az-e, amit az ifjúságnak szánnak, vagy az-e, amit olvasnak? Esetleg az, amit ők írnak? Az idővel változik a gyerekirodalom témaköre és társadalmi felfogása, Ez a műfaj is a világ része, a társadalom modellje. Csak a mű címzettje különül el. A hagyományos felfogás szerint ennek a műfajnak példaképeket kellene adni az ifjúságnak, gyönyörködtető szöveggel. A helyzet speciális, hiszen ennek a műfajnak alig-alig van kritikai visszajelzése vagy fóruma. Nem csökkent értékű műfaj, van fejlődés itt is. Ezt elméletileg elismerik, a gyakorlatban nem foglalkoznak vele. A gyerek nem fogyasztó, hiszen a könyvet általában a szülei veszik neki. A vásárlók felnőttek, ezért az ő preferenciáik számítanak. Ez a műfaj az önkifejezés korlátja. Viszont összekapcsolódhat a pedagógiával, és van nevelői értéke. Az 1978-ban megjelenő művek más stílusban íródtak, mint a mostaniak. Igaz, ez minden műfajban így van. Nem lenne jó, ha az lenne az alap, hogy mire tanít. Persze, ebben a műfajban nem lehet öncélú agresszió, de ne vezessük félre a gyereket, hiszen erőszak létezik az életben. Ajánlott a lecke magyarságból, a nemzeti identitásból. A nyelve legyen könnyen érthető, de ne egyhangú. A stílus szabatos, világos, magyaros. Szempont még az erkölcsi jóra nevelés, a más értékek, más minőségek ismertetése, és az értékekben gazdagodás. Az agresszió ne legyen öncélú, inkább egyfajta oltalmazó jellege legyen. Ne vezessük félre a gyereket, ez egyébként az irodalomban minden műfajra érvényes. Az ábrázolás legyen egyértelmű, fontos még a nemzeti identitás is. A fogalmazás legyen szabatos, világos, magyaros. Szempont az erkölcsi jóra nevelés, hogy az olvasó értékekben gazdagodjon. A két kategória közül a gyerekirodalom presztízse a nagyobb. Az ifjúsági irodalom nem annyira elismert, a kritika sem nagyon foglalkozik vele. A sci-fivel sem.

Például a kolozsvári egyetem tankönyve szerint a sci-fi egyenlő az ifjúsági irodalommal, egyben a szórakoztatással. A mű nyitott legyen, és a választásban önállóságot biztosítson. Az irodalom művészet, az iskola pedig alkalmatlan ennek az eladására. Általában a gyerekek ajánlják egymásnak az olvasmányokat. Kérdés, ki választ, a szülő, a pedagógus vagy maga a gyerek. A könyveket azért legtöbbször a felnőtt veszi. Ettől függetlenül más az ajánlott könyv, és más az, amit a pad alatt olvasnak. Az ilyen olvasmány sokszor érdektelen a felnőtt számára, de a gyereknek elsősorban érzelmi élmény. Van persze olyan is, hogy a felnőttek is szeretik. Mi a jellemző az ifjúsági irodalomra? Nincsenek hosszas leírások, elmélkedések, bonyolult lelki jelenségek taglalása, inkább érdekes cselekmény legyen. Az első ilyen típusú regény Török Sándor: A felsült óriás és a 9 csoda címmel jelent meg, utána az ötvenes-hatvanas években próbálkoztak ezzel a műfajjal. Verne művei nem ebbe a kategóriába tartoznak, csak azzá lettek, ezek eredetileg felnőttek számára írott művek voltak, az ifjúságnak kissé megrövidítve adták ki őket. Az akkori vélemények szerint a sci-fi fő feladata a tudomány népszerűsítése, csakhogy ezek irodalmi, és nem ismeretterjesztő művek. Az irodalomnak nem is ez a feladata. Egyébként a történelmi regény is fikció. Tőke Péter művei alapján a műfaj jellemzői a következők: Nem intellektuális, hanem tényleges kaland. Hősei fiatalok vagy gyerekek. A narrátor is ilyen korosztályt képvisel. A mű értékrendje a gyerekeké. A cselekmény fokozottan érdekes, a szöveg humoros. A fogadalom című regény 10-12 évesekről szól, de a felnőtt szemszögéből. A jellemek egyértelműek, de nem túl bonyolultak. A veszteség jöhet, de a hős bukása nem. Az ismereteket nem adagolják közvetlenül. A szerelem előfordulhat, az erotika nem.

8

Tőke Péter művei kalandosak, de az érzelmek is nagy szerepet játszanak benne, ettől lett sikeres. A példa követendő. A továbbiakban egy kerekasztal beszélgetésre került sor. A beszélgetés résztvevői Fedina Lídia (továbbiakban: Lídia), Marosi Z. Tamás, írói álnevén Pierrot (továbbiakban: Pierrot), és Farkas Zoltán (továbbiakban: Zoltán) a Főnix könyvkiadó képviselője voltak. A beszélgetést Szélesi Sándor (továbbiakban: Sándor) vezette. Sándor: Igaz-e, hogy kevesebbet olvasnak a gyerekek? Érezhető-e ez a probléma? Másként kell-e megfogni a gyerekeket? Kell-e valami extrát kitalálni? Lídia: Óriási különbség van, a gyerekeknek másként kell írni. Más érdekli őket. Meg kell tanulni a formanyelvet. A cselekmény pergő és akció dús legyen, hiszen a filmmel kell versenyeznie. Sándor: Gyerekkorodban olvastál, most írsz. Ezek a könyvek ugyanolyanok? Lídia: A világ felgyorsult, másként kell írni. Egy közbeszóló: Mi a helyzet a fantasyval? Lídia: Átszövi a világunkat. Viszont nem nagyon alkalmas a bonyolultabb helyzetek és jellemek érzékeltetésére. Sándor: Emiatt gyorsabb. Lídia: Magam is tapasztaltam. Például át kellett írni egy olyan regényemet, ami a hetvenes években játszódik, Ebben a hősnő egy vasútállomáson leszáll, hogy telefonáljon, a mai gyerekek nagy része nem érti, miért kell ehhez leszállnia. Pierrot: Az írás számomra nem pedagógiai kérdés, a gyereket kell a középpontba állítani. Ilyenkor a kíváncsiság hajtja, Ha kell az információ, add oda. Ha ezeket az elveket követik, szívesen olvasnak a gyerekek is. mert kapnak valami általa. Sándor: Mások a vizuális információk? Pierrot: Az olvasás másként mozgatja a képzelőerőt, és érzelmi pluszt is nyújt. Zoltán: Jó, ha a pedagógus ajánlja a könyveket. Régebben nem volt tévé, sem számítógép, Ettől függetlenül lehet, hogy nem olvasnak kevesebben, csak éppen más eszközökön. Aki nem teszi, lehet, hogy azelőtt sem olvasott volna.

Sándor: Mást olvasnak, vagy gépen teszik. Zoltán: Tulajdonképpen egész nap olvasnak, csak ezt gépen teszik. Sándor: A mai ifjúsági sci-fi vagy fantasy több olvasóval rendelkezik-e? Változott-e az ízlés? Zoltán: Igen és nem. A könyvekben már nincsenek tabuk, például ha két királyfi elindul, hogy kiszabadítsák a királylányt, kiderülhet, hogy jobban érzik magukat egymás társaságában. Vannak komoly témák is, de van, hogy ez csak a probléma felhígítása. Sándor: Te kiadtál ilyen tematikájú regényeket, mik a visszajelzések? Zoltán: Ilyet nem adtunk ki. Sándor: És a vámpírregény? Zoltán: Nem volt és nem is lesz. Zombiregény sem. Sándor: A gyerekek olvassák. Zoltán: Nem zárkózunk el semmitől, de a jó műveket kell kiadni. Elég zavarosak a fogalmak, nehéz elválasztani a gyerek és az ún. young adult irodalmat. Egyáltalán mi számít sci-finek? Ide számítanak-e a paranormál jelenségekről vagy a disztópiáról szóló könyvek? (Szerintem az Emlékek őre okvetlenül.) Tavaly két sorozatot adtunk ki 6-8 éves gyerekeknek a meseregény, illetve fantasy műfajában. A másik sorozat detektívtörténet, eddig két kötet jelent meg belőle. Ezek közül a detektív nyert. Pierrot: Meg lehet-e állapítani, mi a sláger? Próbálkoztunk kalózregényt kiadni, olyat, amiben az egyik főszereplő gyerek, de ezt a hasonló korú olvasók nem fogadták el. Kalóz kisfiú nincs. Emlékezetem szerint a Delfin könyvek sorozatban megjelent Simone MartinChauffier: Kalandok a kalózhajón című regénye, amiben egy kamasz az egyik főszereplő. Igaz, ő nem kalóz, hanem hajósinasnak tanult. Az is igaz, hogy ennek ötven éve. Lídia: Fantasy elég sok van, detektívtörténet elég kevés. Pierrot: Ettől lesz sláger!

9

Lídia: A gyerekeket az érdekli, ami velük történik. Pierrot: Az indiánregények sehol sincsenek, alighanem kimentek a divatból. Lehet, hogy újra feldolgozott módon ismét forgalomba kerülhetnek. Sándor: A modern időkben vannak-e cowboyok, indiánok, illetve kalózok? Pierrot: Azt, hogy miből lesz sláger, nem lehet kiszámítani. Sándor: Viszont a könyvet legtöbbször a szülő veszi, vagy ő, vagy a pedagógus ajánlja. Pierrot: Valóban szerteágazó a téma, a 414 év közüli gyereke könyveinek jelentős százalékát a szülők veszik. Sándor: Hiába tetszik a téma, ha nincs könyv ebben a tárgyban. Mitől függ, milyen könyvet adnak ki? Zoltán: Részben a kiadótól, ők a trendet követik. A 10-14-18 év körüli gyerekeknek nagy százalékban valóban a szülők veszik a könyveket, de már ők is beleszólnak abba, mit kérnek, és időnként vásárolnak is. Azért általában a tévé mondja meg, mit olvassanak. A kötelező olvasmányokat, például a Pál utcai fiúkat vagy az Egri csillagokat. Még megveszik. Pierrot: Ne nyomjuk az olvasás preferált formáit. Antal József: Mennyire erős a kortársak befolyása? Zoltán: Az alsó tagozatosak megbeszélik egymás között, a felső tagozatosoknál ez kevésbé téma, a középiskolában kissé emelkedik az olvasottság. Lídia: Fontos a közeg. Zoltán: Sok múlik a szülőkön és a tanárokon. Ha megbeszélik az olvasmányaikat, az közösségépítést is jelenthet. Sándor: Figyelni kell a visszajelzésekre. Zoltán: Megjelent egy könyvünk, Szerzetesek az űrben címmel. Ez egy kolostorűrhajón játszódik, a lakói szerzetesek, akik azonban fazekas munkával is foglalkoznak, az elkészült edényeket a Nap tüzében égetik ki. Az egyházi iskoláktól kedvező ajánlást kaptunk.

Sándor: Mennyire valósak a visszajelzések? A szülők vagy a tanárok vesznek részt benne? Pierrot: A gyerekeknél sok esetben a kíváncsiság a mozgatórugó. A mi feladatunk úgy elbeszélni valamit, ahogy eddig még nem. Ha ő olvassa, vagy neki olvassák fel, egyaránt jó. Ilyenkor kapunk visszajelzést is. Sándor: Milyen igényeik vannak? Pierrot: Egyszerű mese, de olyan szavak, amik a műfajba tartoznak. Ha bizonytalanságot találnak a cselekményben, azt elutasítják. Ha levelet kapunk, az egyfajta szűrt vélemény. Lídia: Az újszülött is felfedezi a világot, a gyerekek számára a mese és a tapasztalat egyaránt fontos. Pierrot: Nem mindenki ugyanolyan tempóban fejlődik, és van, akinek tapasztalnia kell a fontos dolgokat. Más környezetben élnek, máshogy fejlődnek. Zoltán: Most, hogy kevesebb a gyerek, jó lenne, ha kisebb lenne az osztálylétszám, és így lehetne többet foglalkozni a gyerekekkel és az olvasmányaikkal is. A beszélgetés alighanem még jó sokáig eltartott volna, de már nyolc óra lett, és búcsúznunk kellett. -Pasztler Ágota-

A végső visszaszámlálás

Nemrégiben végighallgattam egy előadást, illetve vitát az időutazás témájában. Érdeklődve figyeltem, és az előadók jó néhány könyvet, illetve filmet is felhoztak a

10

véleményük alátámasztására. Szóba került a már klasszikus Időjárőr, a Vissza a jövőbe trilógia, illetve az Időzsaru is. Sajnos, már nem volt időm hozzászólni, ezért aztán nem hozhattam fel az ilyen témakörben az egyik legérdekesebb filmet, a fentebb jelzett Végső visszaszámlálás címűt. A film története folyamán szóba kerültek mind a jogi, mind az erkölcsi, mind az időelméleti vonatkozások. Maga a történet a Nimitz nevű, atomhajtású repülőgép-hordozó hajón játszódik, Olyan részletesen – bár nagyon érdekesen – mutatja be pl. a le-fölszálló gépeket, hogy rögtön olyan gyanúm támadt, hogy biztosan a haditengerészet is közreműködött a filmben. Ez a gyanú később indokoltnak bizonyult. Ennek ellenére a film elméleti kérdéseit érdemes végiggondolni. Röviden ismertetem a tartalmat. A Nimitz nevű hajóra egy fiatalember (Warren Lensky/Martin Sheen) érkezik, akinek csak az a teendője, hogy figyelje, hogy mennek a dolgok. A kapitány szívesen fogadja, kijelöli a szállását, ami a hadműveleti tiszt szobája mellett van. Kíváncsiságától vezetve, Lensky átnéz oda, és észreveszi, hogy az illetőnek a második világháború története a kedvenc témája. Elsősorban a Pearl Harbour elleni japán támadás. Miután rajtakapják, bocsánatkérés után távozik. A tisztek figyelmét valami más köti le: olyan elektromos vihar közeledik, amit még senki sem látott idáig, a meteorológust is beleértve. Amikor hozzájuk ér, minden ember elájul, bár rövid időre. Miután magukhoz térnek, természetesen kapcsolatot keresnek a haditengerészeti irányító központtal, csakhogy nem jelentkezik senki. Sem a Hadügyminisztérium, sem a flotta központja, de még a Fehér Ház sem. Rádión viszont Orson Welles új filmjét, az Aranypolgárt ismertetik. A tisztek találgatni kezdenek, mi történhetett. számba veszik a megtévesztő akciót éppúgy, mint az atomtámadást. Lensky veti fel azt az ötletet, hogy nem megtévesztő akció, hanem tényleges időutazás történt. Ezt némileg alátámasztja a járőröző repülőgépek jelentése, a pilóták

egy régi típusú, fából épült, de jó állapotban lévő luxushajót látnak. Ez még nem lenne döntő érv, de kissé később még érdekesebb dolgot tapasztalnak: két második világháborús japán Zero géppel találkoznak, ezek is kitűnő állapotban vannak. Aztán még érdekesebbet is láttak: a teljes japán hadiflottát, amint Pearl Harbour felé halad. A helyzetüket összevetik az első tiszt térképével, és a kettő egyezik. Adódik tehát a nagy kérdés: mi lenne a teendő? Beavatkozzanak vagy se? Érvek és ellenérvek hangzanak el, ezek közül idézek néhányat. Első tiszt: Ezek megtámadnak minket! Lensky: Szándékukat egyvalami igazolja: a történelemkönyvek. Nem lehet beleavatkozni a történelembe. Első tiszt: Ez az Egyesült Államok hadihajója! Volt! Vagy van, vagy lesz. Már én is teljesen belezavarodtam. Yelland kapitány/Kirk Douglas: Jelentést kell tennünk az elnöknek. Lensky: Úgy érti, hogy Rooseveltnek? Kapitány (Pillanatnyi habozás után): Ha ő az elnök, akkor igen. Lensky És hogy fogjuk ezt megmagyarázni? Első tiszt: Mi ez itt? Dilis egyetemisták vitaklubja?! Sajna, mielőtt befejeznék az érvek és ellenérvek csatáját, az események felgyorsulnak. A két japán gép megtámadja a hajót, hiszen joggal tartanak attól, hogy rádión figyelmeztethetik a kikötőt. Ezek után a járőrgépek lelövik a támadó Zerokat, az egyik pilóta meghal, a másikat fogságba ejtik. A hajóról Chapman szenátort és a titkárnőjét, továbbá a titkárnő kutyáját sikerül megmenteni, mindenkit a hajóra visznek. A szenátor értetlenkedik, hogy-hogy nem hallott még erről a technikáról. Ráadásul kiderül, hogy ez a szenátor a támadás napján eltűnt. Ez újabb paradoxont jelent, vagy jelenthet. Ezt se nagyon van idejük végiggondolni, a kapitány dönt, miszerint, ha valaki megtámadja az országát, akkor neki meg kell védenie. A múltban, a jelenben és a jövőben egyaránt. Ráadásul ezzel a hadifel-

11

szereléssel komoly esélyük van arra, hogy megnyerjék a csatát. Hogy be nem avatott személyek ne tudjanak beleszólni az akcióba, a szenátort és titkárnőjét egy olyan kis szigetre szállítják helikopterrel, ami kimaradt a bombatámadásból. Az akciót a műveleti tiszt vezeti, őt visszavárják a hajóra. Sajna, a dolgok ott sem egyszerűek, mert a fogoly japán valahogy fegyvert szerez, és követelőzni kezd, persze japánul. Ahogy Lensky találóan megfogalmazza: Kéne egy tolmács, hogy elmondja, kellene egy tolmács. Ez a probléma megoldódik, a hajón van egy japán tiszt, aki rádión fordítja az elhangzottakat. A foglyul ejtett pilótát is érdekelné, hogyan lehet az, hogy ilyen fejlett a technikájuk. Némi figyelemelterelés után sikerül lelőniük, és a hadművelet elkezdődik. Még akkor is, ha az egyik tiszt nem tért vissza a hajóra. Sajnos, a szigeten is nem várt események történnek, a helikopter felrobban, a szenátor valóban eltűnik. Ottmarad viszont a hadműveleti tiszt és a titkárnő. Ez utóbbi csöppet sem buta, és jó a megfigyelőképessége. Észreveszi a konzervdobozokon feltüntetett dátumot, és kérdezősködni kezd, a tiszt pedig magyarázkodni kényszerül. Erre bőven lesz idejük. A hadművelet megkezdődött, de a fentebbiekben részletezett mágneses vihar volt olyan tapintatos, hogy újra közbelépett, és hőseinket, no meg a hajót visszaröpíti a saját idejükbe. No, nem teljesen, a Nimitz két napig eltűnt a radarról, és nem jelentkezett rádión sem. Yolland kapitánynak van mit magyaráznia a számtalan magas rangú tisztből álló vizsgálóbizottságnak. Lensky a vallomástétel után visszatér a szárazföldre, a rámaradt kutyával együtt. Ott egy nagy fekete autó várja, benne két kedves ismerőssel. Biztos, hogy rengeteg megbeszélnivalójuk van. A cselekményt kedvcsinálás szándékával ismertettem, remélem, ez sikerült. Elismerem, a filmen észrevehető a haditengerészet segítsége, néhányszor dramaturgilag nem fontos, de haditechnikai szempontból érdekes jeleneteket hosszan mutatnak.

Ezzel együtt érdemes és érdekes is megnézni. Végül egy utolsó, remélhetőleg döntő érv a feltehetően nagyszámú női olvasómnak:¨Kirk Douglason remekül áll az egyenruha, főleg a fehér tengerésztiszti díszuniformis. -Pasztler Ágota-

Biológia a sci-fiben, scifi a biológiában Részleges beszámoló az Írószövetség 2015. november 11-i rendezvényéről .

Hamarosan kiderül, miért fogalmaztam így, először ismertetem a körülményeket. Az előadást Antal József tartotta, jól felkészülten és érdekesen. A témához kapcsolódva Sárdi Margit ismertette a régi magyar sci-fi ideillő mestereit és műveit. Először Sárdi Margit mondta el, hogy a 2016 évben mikor kerül sor a további rendezvényekre. Az időpontok: február 17, március 16, április 20, május 18, június 15.

12

A január hónap nem tévedésből maradt ki, az Írószövetség szénszünetet tart. Utána Antal József kezdte az előadását. Most kerül arra sor, hogy miért lesz hiányos a beszámoló. Antal József ugyanis igazán csinos, jól áttekinthető táblázatokkal illusztrálta a mondanivalóját, csakhogy én ezt képtelen vagyok visszaadni. Ezért pár mondatot leírtam, aztán csüggedtem feladtam. Az előadást érdekesnek találtam, legalábbis azt a részét, amit megértettem. Ez főleg a biológia hőskorára, a XIX. századra vonatkozott. Akkoriban felgyorsult a tudomány haladása, egymás után születtek az új felfedezések, a lelkes kutatók egyre-másra találtak új bacilusokat, dúskáltak a maláriában, kolerában, himlőben, tífuszban és egyéb válogatott fertőzésekben. A kutatás eszközei is egyszerűek voltak: Petri-csésuze, lombik, mikroszkóp, esetleg Bunsen-égő. Érdekességképpen megemlítem, hogy a krími háborúban egy sebész állította fel az amputálás világrekordját, egy csomó végtagot vágott le, és a betegei jelentős százaléka túlélte a műtétet, és nem kapott sebfertőzést sem. Antal József előadása közepén Sárdi Margit vette át a szót, és a régi magyar írók műveiről beszélt, pontosabban az ott található élőlények ábrázolásairól. A mottója az lehetne, hogy költő hazudj, csak rajt ne fogjanak… A regények egyike Kardos Árpád: Utazás a Szaturnuszba. A történet hősei beutazzák a világot, elsőnek jutnak el a Délisarkra, majd úgy döntenek, nagyobbat lépnek, és elindulnak a Szaturnuszra, méghozzá léghajóval. Mondani sem kell, ott is életet találnak, de aztán visszatérnek a Földre, Magyarországra. A XIX. század kedvelt témája volt a kihűlő Föld, és az elkorcsosuló ember, gondoljunk csak Madáchra vagy Wellsre. Jósika Miklós csatlakozott ehhez az irányzathoz, és megírta Végnapok: Apokaliptikai novella című elbeszélését. Ebben a történetben is kihűl a Föld, csak az egykori Egyenlítő körüli terület élhető még, olyan időjárási viszonyok vannak, mint a mai Norvégiá-

ban. A nyarak rövidek, a növények közül csak a fenyő él meg, de az sem nő túl nagyra. Viszont kialakul egy újfajta emberiség, akik fejlettebb érzékekkel és különleges képességekkel bírnak. Ők fedeznek fel egy új bolygót, aminek növény – és állatvilágát Jósika nagy örömmel és részletességgel ábrázolja. Ilyen például egy olyan élőlény, ami apró elemekből épül fel, mintegy előképe a Legyőzhetetlen „legyeinek”. 1900-ban jelent meg Tábori Róbert: Az utolsó napsugár című regénye. Ebben a történetben, ami százezer év múlva játszódik, eltűnnek a színek, a Nap nem süt többé. 1923-ban jelenik meg Kovács János regénye, ami 8 millió év múlva játszódik. Az emberek még élnek, de 15-20 centi méretűre zsugorodtak, viszont legalább szépek lettek. Bezzeg a nappali lepkék már egy méter magasságúra nőnek, 4 kezük és két lábuk van, a kezükön 7-7 ujj. Szemük nincs, viszont egy csőszerű képződmény van a fejükön. Ráadásul háborút viselnek a többi rovar ellen, köztük rokonaik, az éjszakai lepkék ellen is. Érdekes módon hangokkal küzdenek. 1899-ben jelent meg Makay István: Repülőgépen a Holdba című regénye. A regény hősei a címben magadott módon kerülnek a Holdra, ahol természetesen élőlényeket, aprócska, de értelmes embereket talál, akik barlangokban élnek, és gondolatátvitel útján beszélnek. Itt két anyagot is találnak, az éhségcsillapítót és az életnyújtót, amit hazavisznek, és az emberiség javára fognak felhasználni. A következő regény Turcsányi Ervin: Az ég bujdosói. (Egy hazánkfia elképesztő kalandjai a jövőben) című írása. A cselekmény a Hádész bolygón játszódik, ami ugyan sötét és fagyos, de van rajta élet. Érdekes a teológia álláspontja a más bolygókon található élettel kapcsolatban. Szerintük Isten mindenható, és más bolygókon is teremthet életet. Aki ezt nem is-

13

meri el, az ezt a mindhatóságot korlátozná. 1923-ban jelent meg a dr. Kubb kalandjai című könyv, ami a plágium egyik mesterműve. A történet a Hector Servadac cselekményre hasonlít, egy égi jelenség magával ragadja a Déli-sark egy részét, ők próbálnak kiutat találni a helyzetből. Ahol most élnek, van állat és növényvilág, de fölöttébb furcsa. Az ott született földi eredetű élőlények óriásira nőnek, beleértve az ott született csecsemőt is. Végül szerencsésen visszakerülnek a Földre. Ami az idegen élővilágot illeti, a leírás többnyire antropomorf, főleg a fejlett lényeket illetően. 1957-ben jelent meg Botond-Bolics György Vénusz trilógiája. Ebben a Vénuszt párás mocsár borítja, Az akkori csillagászat nem sokat tudott erről a bolygóról, ezért szabadon szárnyalhatott a fantázia. Van néhány érdekes ötlete, például a minden fémet taszító pantagonit, vagy a csont pótlására használható ostriton. Az ottani értelmes lények, az antropterák denevérszerű szárnyon repülnek, és füttyel kommunikálnak. Marton Béla. Utazás a Vénuszra című regényében a bolygót párás őserdő borítja. Az Asimov által írt Űrvadász-sorozatban is ilyen a Vénusz, amiért a szerző később bocsánatot kért. 1916-ban jelent meg Csángó Teofil: Utazás a Marsra című ifjúsági regénye. Ebben is érdekes élőlények szerepelnek, a kor tudása szerint ábrázolva. Ezután Antal József visszavette a szót, és az 1970 után kialakult helyzetről beszélt. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a kutatási eszközök finomodtak, a számítógép sok folyamat modellezését lehetővé tette, és új eljárások is születtek. Az új vívmányoknak hasznát veszi mind a mezőgazdaság, mind az ipar, mind az élelmiszer, illetve gyógyszergyártás. No meg persze a haditechnika, illetve a sport is, Ugyanakkor ezek az új eljárások számos, vagy inkább számtalan erkölcsi, illetve jogi norma szempontjából is átgondolandók.

Az új vívmányok iránt nagy a várakozás, de sokan félnek is tőle. Legalábbis nagy általánosságban ezt írhatom le, Antal József ennél sokkal konkrétebb volt, de a fent leírtak miatt nem tudom pontosan idézni, Mire mindezt elmondta, nyolc óra lett, ideje volt hazamenni. Meg is tettem, és a hallottakon gondolkodtam. -Pasztler Ágota-

Göncz Árpádra emlékszünk Beszámoló az Írószövetség 2015 október 14-i rendezvényéről

Erre a napra eredetileg Jonathan Swift munkáinak megbeszélése volt tervezve, de a tragikus esemény miatt Göncz Árpádra emlékeztünk, mint íróra és mint műfordítóra, hiszen ő – minden egyébtől eltekintve – egy darabig az Írószövetség elnöke is volt. Talán a locspocs idő talán valami egyéb miatt elég kevesen voltunk. Előadóként Németh Attila, Sóron Ildikó, és Füzessy Zoltán, a Tolkien Társaság elnö-

14

ke szerepelt. Ez utóbbi megmondta, hogy csak fél nyolc körül ér oda, mert egyetemi előadása van. Szereplését az indokolta, hogy Göncz Árpád a magyar Tolkien Társaság díszelnöke volt, és minden rendezvényükre kapott egy meghívót. Elsőként Sárdi Margit mondta el Göncz Árpád rövid életrajzát, kiemelve az Írószövetség elnöki tisztségét, továbbá írói és műfordítói munkáját, ez utóbbiban a sci-fi fordításait. Egy regényt írt, Sarusok címmel, és három drámája jelent meg, ezeket be is mutatták. Az általa fordított írók közül Faulkner, Updike és Golding a legismertebbek. Innentől Németh Attila beszélt tovább. Ő egy kissé részletesebb önéletrajzot mondott el, de csak röviden ismertetem, hiszen ezeknek az adatoknak könnyű utánanézni. 1922. február 10-én született, apja távírdai főtiszt volt. A Werbőczy gimnáziumba járt, majd a Pázmány Péter egyetem jogi karát végezte el, ezért egy darabig nem hívták be katonának, de 1945-ben ő is sorra került volna, de megszökött. Aztán az oroszoktól is megszökött, és az alakuló pártok közül a Kisgazda pártba lépett be. Elvégezte az agráregyetemet is. 1956-os tevékenysége miatt perbe fogják, el is ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Nehezen tudna állást kapni, ezért fordítást vállal. A listáján szerepel Salinger, Golding, Hemingway, Kerouac, Updike Nyúl regényeiből kettő, illetve a Szegényházi vásár és az Eastwicki boszorkányok, Styron, Wolfe (A hosszútávfutó magányossága) Stevenson (Öngyilkosok klubja), Thackeray, Somerset Maugham, Doctorow (Ragtime). Később népszerű műveket is fordít, például Christiet (N vagy M), illetve a Tövismadarakat, A Galaktika újságnak és a Kozmosz (később Galaktika) könyvsorozatnak Göncz Árpád 1972-1980 között dolgozott, ez idő alatt 37 novellát fordított le. Mindjárt az 1 számban jelent meg Sheckley: Nyomorszinten, a Tökéletes asszony, a Tranai, Nugent Miller és a lányok, továbbá HiltonYoung: a Választás című novellája.

Az 5 számúban pedig 9 elbeszélés, nem is akarom az őszeset felsorolni. A 19 számúban 4, a 21-ben csak egy, de az legalább Asimov, A 40 számúban kettő, Edgar Allan Poe, illetve Herman Melville írása. 1973-ban két klasszikus regény, a Frankenstein, majd a 2001 Űrodüsszea. Utána a legismertebb fordítása, a Gyűrűk Ura. Ennek a regénynek a fordítását Réz Ádám kezdte el, az első 12 fejezet az ő munkája. Ami a saját műveit illeti, 1974-ben megjelent a Sarusok című regénye, 1976-ban Magyar Médeia című monodrámája. Ez utóbbit be is mutatták, majd tévéjátékot is készítettek belőle. Dömölky János rendezte, és Szemes Mari volt a főszereplője. Kiadták még több novelláskötetét, egy drámagyűjteményét és néhány esszéjét. 1983ban József Attila díjat kap, 1989-ben műfordításait ismerik el. A Parlament házelnöke, majd köztársasági elnök lett. 2012-ben, a kilencvenedik születésnapja alkalmából sok százan ünnepelték. Utána Németh Attila a Sarusokból idézett egy mondatot, miszerint: több igazság közül az üldözött igazságnak kell pártját fogni. Ezt viszont kihúzták a megjelent könyvből. Ezt megemlítette egy amerikai írónak, aki felsóhajtott: bezzeg én bármit megírhatok, a kutya se törődik vele! Ezután Attila felolvasott egy részletet Sheckley: Tranai című novellájából, ami az 1 Galaktikában jelent meg, természetesen Göncz Árpád fordításában. A felolvasott részletben az ottani politikusok felelősségéről esett szó, és állítom, a hallgatóságnak nagyon tetszett az idézett megoldás! Számomra némi meglepetés volt, hogy a novella főhősének nevét, a Bozgoe-t Buzgónak kell ejteni, így még hatásosabb volt a történet. Aki nem ismeri, hamarosan elolvashatja újra, megjelenik a következő Galaktikában. Utána Sóhár Anikó következett, aki elmondta, hogy 1991 óta tanít fordításelméletet, és az első óráján feladta Bradbury: A gyilkos című novelláját. A történet szerint a nem is túl távoli jövőben annyi lesz a

15

gépi zaj, zene, telefoncsörgés, rádió, stb, hogy a hős megelégeli, és az összes zajcsináló gépet összetöri. Ezért letartóztatják, és az ügyész próbálja megérteni, mi motiválta azt a felháborítóan társadalomellenes rombolást. Ezt a fordítást kellett összevetni az eredetivel, és elemezni a jól vagy rosszul sikerült megoldásokat. Miután nem tudok angolul, én nem tudom megtenni, de az elemzések alaposak volta. Ezután Anikó megkérte a jelenlévőket, hogy most ők fordítsák le. A következő alkalommal mindenki azt mondta, hogy mégiscsak jó az eredeti! Egy másik történetet Pék Zoltán is lefordította, a kettőt vetették össze a hallgatók, és mindkettőt szerették. A jelenlévő Pék Zoltán kisé szabadkozva mondta, hogy nem tudta azt, hogy a történetet egyszer már lefordították. De ha tudta volna, akkor sem nézi meg a régi szöveget, saját megoldást akart. 1996-ban egy műfordítói konferencián Göncz Árpád is jelen volt, ő nyitotta meg a rendezvényt. Miután Füzessy Tamás, a Tolkien Társaság elnöke még nem érkezett meg, Németh Attila vette vissza a szót. Megjelent Clarke: 3001 című regénye. Ennek az első fejezete idézet a 2001-ből. Ezt az eredeti fordításban szerették volna megjelentetni, ezért írtak az Elnöki Hivatalba, és megkérdezték, hogy Göncz Árpád milyen feltételekkel engedélyezi a kiadást. Hamarosan választ is kaptak rá, eszerint bármikor felhasználhatják, és nem kérnek érte jogdíjat sem. Ezek után érdekes beszélgetés alakult ki. Egy jelenlévő férfi elmondta, hogy 1992. október 23-án nagykövet volt Moszkvában. Akkoriban adták ki Göncz Árpád egyik könyvét, a Kő a kövönt, méghozzá jó fordításban. Az utolsó példányig elfogyott. Bemutatták a Magyar Médeia című darabot is. Azt hitték, hogy lesz egy előadás, de négy este ment, teltházzal. Két magyar játszotta, Oszter Sándor és Hámori Ildikó. Utána a komi (zürjén) szín-

házban még egy évig játszották, orosz szereplőkkel. Sikerült rábeszélni Borisz Jelcint, hogy találkozzon Göncz Árpáddal, méghozzá október 23-án, a temetőben, a 301 parcellánál, ami politikai csodaszámba ment. Ráadásul Nagy Erzsébet is jelen volt. Kitűnően megértették egymást Jelcinnel, mert Erzsébetnek az orosz a tulajdonképpeni anyanyelve. Bár a történetek érdekesek voltak, megérkezett Füzessy Tamás, és a továbbiakban ő beszélt a Gyűrűk Uráról és a magyar fordításáról. Maga a könyv 1954-ben jelent meg, és húsz éven belül számtalan fordításban megjelent, és kult-könyv lett belőle. Magyarországon a hetvenes években került sor a kiadására. A fordítás munkáját Réz Ádám kezdte el, de nem tudta befejezni. Utána hosszan keresgéltek, ki lenne az, aki határidőre tudja a kéziratot leadni. Göncz Árpád sokadiknak került sorra, de a rövid határidő ellenére elvállalta a munkát. Erre a nagy munkára három hónapja maradt, és szó szerint éjjel-nappal dolgoznia kellett rajta. Miután befejezte, nem volt éppen Tolkien-rajongó. Egyébként a kész művet eleinte csak az olvasószerkesztő látta, ennek ellenére 25 évig nem változtattak benne semmit. Annyira jól szerkesztett, hogy később is csak apróbb javításokra került sor. Azóta is nagyjából kétévente kiadják. Mikor megkérdezték Göncz Árpádot, hogy mi a véleménye erről a regényről, azt felelte, hogy a világirodalom legnagyobb kerti törpéje. Később annyival finomodott a véleménye, hogy kerti törpe ugyan, de márványból. A jobban tájékozottak azt is tudják, hogy a Sonkádi Egyed gazdát is ő fordította. Hogy Göncz Árpád jól végezte a munkáját, az már abból is kiderült, hogy néhány felháborodott norvég Tolkien rajongó felgyújtotta az ottani fordító házát. Nálunk viszont azonnal elismerték ezt a teljesítményt. A Magyar Tolkien Társaság 2002-ben felkérte, hogy legyen a tiszteletbeli elnök,

16

amit el is fogadott. A felkérésre Göncz Árpád támogató válaszlevelet írt, Mi több 2004-ben részt vett a Társaság rendezvényén, Nem elég, hogy megnyitotta, utána elég hosszú ideig ott tartózkodott, beszélgetett a jelenlévőkkel, egészen addig, amíg a testőrsége távozást nem javasolt. Halála után az internetes fórumokon sokat beszéltek róla, A gyász szinte kézzelfoghatóan érződött. Ez utóbit magam is tanúsíthatom, mert a rendezvény előtt egy nappal a háza előtt buszoztam el, és a kerítés tele volt mécsessel és virággal. Ez után távoznunk kellett, mert nyolc óra lett, holott erről a témáról még hosszasan beszélgethettünk volna.

már hallottam, mi több, be is számoltam róluk, ezért ezek helyett mást kerestem és találtam is. Mindjárt elsőnek a Miért szeretjük a fikciót? címmel Füzessy Tamás, a Magyar Tolkien Társaság elnöke által megtartott előadást hallgattam meg. Az előadót Losonczy Attila (továbbiakban: Attila), a Ferencvárosi Művelődési Központ vezetője mutatta be. Füzessy Tamás azzal kezdte, hogy erről a témáról három órát szokott beszélni az egyetemi óráin, de most kénytelen lesz rövidebbre fogni. Első szempont kultúrtörténeti. A mítosz a nyelv kialakulásával vette kezdetét. A nyelv először csak a praktikus tudnivalót közvetítette, de később kultúrahordozó lett, mert magyarázta a jelenségeket, mint például a természet olyan eseményeit, mint az eső a szárazság, vagy az árvíz. Ez azonban nem analitikus magyarázat volt, hanem természetfölötti elemekkel magyarázta a történteket. Szép lassan ebből fejlődött ki a vallás. A kultúra kiindulópontján a világmagyarázat = mítosz. A mítosz a vallás, a tudomány és a művészet együtt. A történetek eleinte egyediek voltak, majd megpróbálták valamiféle rendszerbe helyezni őket. Sokszor ellentétes történetek voltak ugyanarról a személyről, csak a hellenisztikus Görögországban próbálták az ellentéteket feloldani. Az Iliász, illetve az Odüsszea tartalmazza a mítoszok jó részét. Platon egyik művében tetten érhető, hogyan alakult a történet. Ebben a kiválóságról vitatkoznak, az egyik fél megkérdi, hogy mítoszt vagy logoszt mondjon? Nem torkollják le egymást, hanem mindkettőt figyelmesen meghallgatják. A XX. században terjednek el az olyan történetek, amik visszanyúlnak a mítoszig. A tudomány annyira specializálódott, hogy egy ember számára már nem átlátható. A mítosz viszont ezt nem is igényli., ezért visszanyúlnak az ilyen történetekhez. Véleményem szerint az ilyen alapokra építkező Gyűrűk Ura nem fantasy, hanem egyfajta mítoszalkotás. A műfajban ismert

-Pasztler Ágota-

Hungarocon 2015 ősz Beszámoló a fentebbi rendezvényről A nyitás fél tízkor volt, addigra meg is érkeztem, és egy kávé mellett kezdtem a programot áttanulmányozni. Mint sejtettem, több látni-hallanivaló volt párhuzamosan, nem volt könnyű a választás. Miután csak egy helyen lehettem, a beszámolóm nem lesz sem teljes, sem pontos, ráadásul módfelett szubjektív is. Kezdetnek a kiállított tárgyakat kezdtem el nézegetni, bőven volt mit! Akárcsak a jelmezes szereplőket, ez utóbbiak is jól sikerült jelmezek voltak, szívesen szemlélgettem őket, bár bevallom, nem minden szereplőt ismertem fel. Az egyik, takarosan felöltözött lányt leginkább olyannak néztem, mint aki most lépett ki Goldoni valamelyik színdarabjából, bár nem hinném, hogy ez lett volna a szándéka. Előnyben részesítetem azokat az előadásokat, amik jobban érdekeltek az átlagnál, ezekből is bő volt a választék. Viszont a young adult irodalomról, Bomabadil Tomáról, vagy az időutazásról más alkalommal

17

high fantasy egy részletesen kidolgozott, de képzelt világon játszódik. .A Gyűrűk Ura a mi világunkat ábrázolja, csak éppen 8000 évvel ezelőtt. A történetben idealizálják a dolgokat és személyeket, ezek viszont a történetmesélés során jól működnek. Ami a Star Wars sorozatot illeti, maga Lucas nevezte űroperának. A történet itt is mítoszi mintát követ. A Harry Potter sorozat nem egyértelműen mítosz, de visszanyúl a régi elemekhez. Ha valaki összehasonlítja Gandalf, Dumbledore és Ben Kenobi, illetve Szauron, Palpatine, Voldemort, Skywalker, Frodó, illetve Potter alakját, számos párhuzamra bukkanhat. A második megközelítés pszichológiai természetű. Ezt Freud kezdte, majd később Jung, a tanítványa továbbfejlesztette, a kollektív tudattalan feltételezésével. Szerinte a mítoszok a személyiség három különböző rétegét képviselik, illetve fejlődéstörténet az eddig való eljutás. A mítoszok a világ minden részén hasonlóak, éppen úgy, mint az álmok. Ezért ugyanolyan alapra, ún. archetípusokra épülnek, és egyfajta otthonosságérzetet adnak. Az alapvető szituációk hasonlóak. A harmadik szempont evolúciós. Eszerint a történet mesélése, illetve hallgatása is jelentős szerepet játszik egy közösség életében. A történet elmesélése nem valós idejű, a hallgatása pedig kellemes élmény. A fikciós irodalom ezt használja kli. Jutalmazza a megfelelő magatartás, és támogatja a kitalált dolgokat. Ez a három mechanizmus szorosan öszszefügg. Ezzel lejárt a megszabott idő, az előadó azt mondta, hogy ha valakinek kérdése van, szívesen válaszol, csak a folyosón. Rögtön utána is mentem, és megkérdeztem, hogy a meséknek, illetve a mítoszinak van- egyfajta szocializációs szerepe? Olyasmire gondoltam, hogy a mesék szerint tiszteld az időseket, segítsd a gyengéket, törődj az állatokkal, stb. Füzessy Tamás azt felelte, hogy ennek is van szerepe, de nem kizárólagos szerepe.

A következő előadáson Holló-Vaskó Péter (továbbiakban: Péter) és Szilágyi Zoltán (továbbiakba: Zoltán) a Főnix műhely képviseletében beszélgetett Mi a steampunk? címmel erről a műfajtól. Zoltán: A sci-fi egyik irányzata. Ez a műfaj is több alfajra oszlott. A Diesel-punk a benzin hajtotta gépekről, a Tesla-punk a villamos szerkezetekről, a clock-punk az óraművekről szól. Az atom-punkot magyarázni sem kell. A történet a viktoriánus korban játszódik, az erre jellemző karakterekkel, öltözködéssel és környezettel. Egy alternatív világot ábrázol. Péter: A punk eben a műfajban azt jelenti, hogy valamit szét kell verni A punkban az egész világot verik szét, a steamban legföljebb egy rosszul sikerült szerkentyűt hajítanak ki az ablakon. Ebben a műfajban már film is van, a Vadiúj vadnyugat közismert, de fura módon a Brazilt is ebbe a kategóriába sorolják. Könyvben viszont még nem született meg a Nagy Mű. A XIX. században sokat változott a világ, 80 év alatt sok új felfedezés született, mind a technika, mind a tudomány terén. A világ beutazása is érdekes téma lett, egyre kevesebb volt a térképen a fehér folt. Az őrült feltaláló a szuper kütyüivel típus lett, a tudomány és a technika már nem mindig tűnt fel pozitívan. Attila: Tényleg hamis lenne az a szemlélet? Péter: Sokat írunk róla. Ez egy alternatív világ, számos előnye és kevés hátránya van. Adott a környezet, a társadalom, a szokások, csak a cselekményt kell kidolgozni. Attila: És te, Péter? Péter: Próbálom megmagyarázni, hogyan is működhetne ez a szerkezet. Az én egyik történetem az I. világháborúban játszódik, gőzzel hajtott szerkezetek vannak benne. Ez a történet hard sci-finek is tekinthető. Attila: Meg lehet-e magyarázni az ábrázolt gép működését?

18

Zoltán: Igyekszem a fizika törvényeit követni, de a hosszú magyarázat sokszor unalmas. Péter: A Mentőexpedíció című filmben egy marsbéli homokvihar tartóztatja fel a hősöket. Ez a valóságban 2 km/óra sebességű lenne, és nagyjából a hősök térdéig érne. Viszont ha az alapot elfogadjuk, a történet hiteles. A csalás itt nem öncélú. Attila: Néha illúziót kell kelteni. Zoltán: Igen, de ez csöppet sem könnyű, mindent ki kell találni. A szórakoztatás is szempont. Attila: Egy darabig eladható. Péter: A nosztalgia fontos szerepet játszik. Zoltán: Egy hír szerint tíz év múlva kinyomtatható lesz a gépi agy. Az Asimov által megadott, a robotokra vonatkozó három törvény nem biztos, hogy lefordítható az informatika számára, de az általa felvázolt helyzetek nagyon is érdekesek és élőek. Ami a találmányok megvalósulását illeti, ebben Clarke viszi el a pálmát. Ő találta ki a legtöbb megvalósítható dolgot. Ha újraolvassuk Lem: Legyőzhetetlenjét, rájövünk arra, hogy kezd aktuálissá válni. Ezek a könyvek a hard sci-fi műfajába tartoznak. . Attila: Van-e magyar steampunk, illetve szeretnének-e ilyet kiadni? Zoltán: A Főnix próbál magyar szerzőkkel dolgozni. Igény volna rá, de kevés az olyan szerző, aki ilyen műfajban ír Én most egy olyan regénnyel próbálkozom, ami a hard sci-fi és a steampunk kereszteződése. Attila: Lehetne olyan történet, amiben az ókori rómaiak felfedezik a gőzgépet. Péter: Azt már a görögök is felfedezték, csak nem nagyon használták. Van olyan történet, amiben a római birodalom vasúthálózatot épít ki, ezért a légióknak nem kell három hét ahhoz, hogy a birodalom egyik helyéről a másikra érjenek, elég hozzá két nap. Egy másik történetben pedig Nagy Sándor birodalmában használják a gőzgépet, a mozdonyt is ideértve. További érdekesség, hogy a regényben Alexandrosz összekerül Temüdzsin seregeivel. Ami azt illeti, egy Dzsingisz kán –

Nagy Sándor örökrangadót szívesen megnézném. Attila: Nem tudták volna megcsinálni. Péter: Az olyan találmány, ami messze megelőzi a korát, nem hasznosul. Attila: Erre jó példa Da Vinci masinái. Zoltán: Megváltozott a hozzáállás, elértéktelenednek a dolgok. Péter: Tárgyi kultúra vagyunk. Ezért anakronisztikus a steampunk. Ezzel a találó megállapítással ért véget az előadás, a továbbiakban az előadóktól lehetett kérdezni. Elsőnek jelentkeztem, és azt mondtam, hogy kérdeznivalóm nincs, de némi kiegészítésem igen. A szocialista filmgyártás is büszkélkedhet két olyan filmmel, ami ebbe a kategóriába tartozik, az egyik a Várkastély a Kárpátokban, a másik a Nick Carter Prágában. Főleg az utóbbit mindenki szíves figyelmébe ajánlom. Továbbá egyik kedvenc tévésorozatom, a Murdoch nyomozó rejtélyei is kacérkodik ezzel a műfajjal. Péter szerint nem kacérkodásról, inkább tartós flörtről beszélhetünk. Kihasználva a rövidke szünetet, megnéztem a kiállított tárgyakat, illetve játékokat. Az előbbieket kedvezményes áron lehetett megvenni, éltem is az alkalommal. Részemről ebédszünet, majd Mészáros Árpád bemutatója következett a Star Wars-os kütyükből. Az előzmények eléggé jól ismertek, ezért csak röviden ismertetem. 1975-ben Lucas csak a filmmel kapcsolatos tárgyak jogát kérte, és milyen igaza lett! Ahogy bemutatták a filmet, óriási siker lett, és fellendült a figurákat, gépeket, tájakat ábrázoló tárgyak forgalma. Volt minden elképzelhető kütyü, sőt még annál is több, a ceruzahegyezőtől és a sótartótól a babakocsiig. Ezúttal nem külön-külön láthattuk a tárgyakat, hanem bemutatásra került egy vérbeli rajongó egy napja. Azzal kezdődött, hogy kiszáll az Y-szárnyú vadászgépet mintázó ágyából, mosdik, egy SWmintás törölközőt használ, majd kibaktat a konyhába, előveszi a narancslevet egy Vadert formázó hűtőből, és kenyeret pirít egy olyan masinán, ami a szeletre a SW

19

emblémát nyomja rá. Utána indulás a munkába, mégpedig a két kocsi közül azon, ami kevésbé feltűnő. A munkaidő így-úgy eltelik, ezalatt csak egy mintás kávésbögrével vigasztalódhat. Irány haza Otthon olyan papucsot húz, ami a wampa jéglény mancsát mintázza. Rövid ejtőzés után elviszi a gyereket sétálni, olyan babakocsiban, ami nagyon emlékeztet a birodalmi lépegetőre. Egyúttal a kutyát is viszi, hasonló öltözetben, már csak a szimmetria kedvéért is. Hazatérése után kivesz egy sört a fentebb már leírt hűtőből, majd elhelyezkedik abban a karosszékben, mait egy űrhajó üléséről mintáztak, és filmet néz. Próbáljátok kitalálni milyen témában? Ezután nyugovóra tér a megfelelő mintás ágyneműben. Remélhetőleg holnap is ilyen kedélyes napja lesz! Utána a háromdimenziós nyomtatás bemutatása következett, az előadó egy csinos kis T-rex koponyán illusztrálta a dolgot. Aki meg akarta figyelni működés közben, az előtérben láthatta a gépet munkában. A továbbiakban kerekasztal beszélgetést hallgattam a szithek történetéről. Ezek szerint az ó történetük egy nép krónikáiból ismerhető meg, ebből megtudhatjuk, kik is ők, honnan ered az Erő, és hogyan használják fel. Egy jellemző mondat: Rossz korban, rossz időben születtek, nem csoda, hogy hősök lettek. Megismerhetjük az egyik regényben szereplő Éjnővérek történetét is. Lehet, hogy a Disney stúdió folytatja a történetet, két SW film között lesz egy háborús film, jedi lovagok nélkül, de ehhez a történethez kötődve. Egy másik szálon a Halálcsillag megépítésével foglalkoznak. Az utána lévő műsor nagyon is illett ez eddigiekhez, ugyanis Moser Károly szinkronszínésszel (Anakin Skywalker magyar hangja) beszélgettek. Most dolgoznak a folytatáson, de értelemszerűen ő már nem szerepel benne, új hangokat kell keresni. Ezt az amerikai stúdió komolyan veszi, két-három hangmintát is el kell küldeni, ha énekszám is

van, akkor külön a beszéd és külön az énekhang, sokszor nem is ugyanazzal a személlyel. Hogyan kezdődött a szinkronszínészi pályafutása? Véletlenül lettem az, valaki nem jött el a meghallgatásra, én ott voltam. pontosan a Star Warsban kezdtem, aztán jött négy másik film. Ezekben sokszor egyszerre dolgoztam, ezért aztán nem is tudtam a cselekményt követni. A közönség részéről van visszajelzés, már sokan megismerik a hangomat. Hogyan zajlik a felvétel? Az elképzelésekkel szemben többnyire nem csodás új stúdiókban, hanem dohos pincékben, kissé átalakított garázsokban történik a szinkron felvétele, egyszóval a körülmények nem ideálisak. Hogy megy a szinkron felvétel? A gyártásvezető felhív, hogy időpontot egyeztessünk. Ilyenkor előveszem a naptáramat, és próbálunk pár óra lyukas időpontot találni. a túl sokszor vagy túl hoszszú időre nem érek rá, mással fognak dolgoztatni. Szinkronizálás esetén a hangom sem ugyanaz, mint az életben, hiszen alkalmazkodnom kell az eredeti színész hangjához. Jó filmhez jó színész és jó rendező kell. Szereti-e az animét? Eleinte nem kedveltem, de miután ezen is dolgoztam, már jobban tetszett. Kedveli-e az alakított karaktereket?. A Vészhelyzetben a vörös dokival eleinte nem szimpatizáltam, később itt is változott a helyzet. Megismerik-e a hangját? Igen, ilyen már előfordult. Egyébként a szinkron elég fárasztó műfaj, időben kell odaérni, és ha sokat kell beszélni, esetleg egy nap, de több különböző karakter nevében, ez a nap végére elég fárasztó. Elég sok helyen is szerepelek, sokan felkérnek ilyen és hasonló rendezvényeken való szereplésre, örülök is neki. Ezzel a jól sikerült mondattal ez az előadás véget is ért, készültem a következőre.

20

Ez a geek (tudnám, mi az) kerekasztal volt. A részvevők közül csak Szélesi Sándort, Holló-Vaskó Pétert és Szécsi Ákost tudtam feljegyezni, de voltak még. A beszélgetést pedig csak gyorsírással tudtam volna nyomonkövetni, ezért inkább összefoglalóra törekszem. A kedvenc történetemet némi tűnődő mosollyal hallgattam. Eszerint ahogy rendelni előre rendelni lehetett a legújabb Strar Wars magyarországi bemutatójára a jegyeket, pillanatok alatt összeomlott a számítógépes rendszer, mert 40.000 ember szinte egyszerre jelentkezett. Érdekes hír volt még, hogy mostanra már megszületett a nyomást és hőt érzékelő mesterséges bőr. Kicsit élcelődtek rajta, de ha belegondolok, az égési sérülések pótlásához nagyon jó lehet. Továbbá a művégtagokon is remekül használható. Következett a Pulit a Holdra! című előadás, egyúttal bemutató. Már az előcsarnokban felfigyeltem a holdjáróra, mert nagyon megtetszett. Mondtam is, hogy hat tud lépcsőt járni, máris alkalmazom bevásárlókocsinak. Egyébként maga a szerkezet, továbbá az építői már ismerősek voltak, részint a Galaktika újságból, részint meg egy régebbi rendezvényről. Ez előadás egy fényképpel kezdődött, pilótasapkás férfit ábrázolt. A mögötte lévő repülőgép feliratát elolvasva rájöttem, hogy ő Lindbergh ezredes, ő volt az, aki előszűr repülte át az Amerika-Európa közti távolságot leszállás nélkül. Tette ezt a kitűzött 25.000 dolláros díjért. Ezzel a tettével beindította a polgári repülést. Nos, a Puli program is valahogy így indult, az Ansary X prize program keretében. A feltételek szerint egy önjáró gépet kell a Holdra küldeni, ennek meg kell tennie legalább ötszáz métert, és képeket kell továbbítani a Földre. Az első odaérkező díja 3 millió dollár. A magyarországi prototípust sok ember együttes munkája hozta létre, ők sok munkaidőt és energiát fektettek abba, hogy működőképes legyen a kis robot. Aztán különböző terepeken tesztelték, hogy mennyire bírja a rendkívüli körülmé-

nyeket. 2013 februárjában Pestről irányítottak, holott maga a gép nem is volt az országban. Aztán még messzebb kerültek, mert a Mauna Kea (Hawaii) egyik omladékos, szakadékos és módfelett sok vulkáni porral lepett oldalán is tesztelték, méghozzá eredménnyel. Ezen feltételek mellett megtett 600 métert. Aztán némiképp közelebb egy ausztriai gleccseren is kipróbálták. Volt olyan is, hogy egy szakadékba esett, de újból életre tudták kelteni. A versenyzők minden évben (legalább) egyszer összegyűlnek, erre tavaly Pesten került sor. Aki többet akar megtudni róluk, megtalálja a honlapjukon. A záró mondat Széchenyi Istvántól származik: Egynek minden nehéz, de együtt semmi sem lehetetlen. Következett a Preyer, illetve a Zsoldos díjak kiosztása. Mivel ez már ismeretes, ezért nem írom le újra. Következett (legalábbis számomra) az R-2 D2- droid ismertetése. A készítője, Dukovits Krisztián mutatta be. Elmondta, hogy az 501 légió tagja volt, itt sokat beszéltek a film más kellékeiről is. Addigaddig, míg kedvet kapott az egyikük elkészítésre. RR-2 D2 nem robot, hanem droid! A kifejezés az android (embergép) kifejezésből ered, és az 1700-as évekből származik. Annak ellenére, hogy olyan, mint egy háromlábú centrifuga, nagyon is hasznos, mi több, határozott jellemmel bíró gép. Egyébként Artu és Thripió közös kalandjait egy régi Kuroszava film ihlette, ott persze két ember szerepelt. Ami a készítését illeti, az 501 légió egyik fellépésen Artuval adott elő egy számot, igaz, ezt még csak kartonpapírból modellezte. Aztán kedvet kapott ahhoz, hogy az eredetit is megcsinálja. .Egy alkalommal egy németországi rendezvényen is ott volt, kiderült, hogy ezen a terven ott is dolgoznak néhányan, mi több, a terveket, no meg a megvalósításuk érdekében tett folyamatokat szívesen megmutatják. Még a tervrajokat is megkapta. Egy év alatt készült el, addigra lett filmhű. A naponta végzett munkát abbahagyni volt a legnehezebb. Pillanatnyilag távirányítóval megy,

21

Magyar érdekesség, hogy annak idején az újságok két variációban tervezték meg az első magyar űrutazást, az egyik variációban Farkas Bertalan, a másikban Magyari Béla szerepelt, Persze a megfelelő adatokkal adták ki a lapot. További érdekesség, hogy bélyeget is kétfélét terveztek. Aztán bevonták azt, ami Magyari Bélát ábrázolta. Egy darab van a Bélyegmúzeumban, féltve őrzött kincs, csak ünnepnapokon veszik elő a páncélszekrényből. Úgyhogy akinek van egy ilyen példánya, semmi esetre sem dobja ki! Az előadás véget ért, a szerző e témában megjelent könyvét meg lehetett tekinteni, utána pedig megvásárolni. Én viszont lementem a színházterembe, ahol éppen egy tánccsoport bemutatója folyt. Nem tudom megítélni, mennyire volt jó, a közönség jelentős részének tetszett. Majdnem a végére értem oda, ezért nem kellett sokáig várnom, következett a rúd fitness. Kihangsúlyozták, hogy ez nem rúdtánc, el is fogadtam, de nem tudom, mi a különbség a kettő között. Alighanem az, hogy ez előbbi már-már tornászi képességeket igényel. A két fiatal lányról, aki bemutatta, csak őszinte elismeréssel írhatok, bámulatos dolgokat műveltek a rúdon és amellett. Persze a jelenlévő férfiaknak tetszett a legjobban, de én sem tagadhatom meg tőlük az őszinte elismerést. Hosszan tapsoltak a bemutatójuk után, meg is érdemelték! Utolsóként egy rövid fénykardos párbajt láthattunk, Miután megtudtam, milyen messziről jöttek a szereplők, és mennyit lépnek és léptek fel, nagyon meg voltam elégedve ezzel a rövidke jelenettel is. Őket is megtapsolták, és ezzel a rendezvény hivatalos része véget is ért. Ennyi elég is volt egy napra, legalábbis nekem, ezért hazafelé indultam.

a jellegzetes hangokat pedig egy okostelefon kölcsönzi neki. Aztán bemutató következett, Artu jobbrabalra, előre-hátra gurult, és derűs, optimista, valamit lemondó sikkantásokat hallatott, a helyzetnek megfelelően. Hosszan gyönyörködtem benne, de minden jónak vége szakad egyszer. Sajnos, az űrsztárok és űrsztorik című előadásra, amit Schuminszky Nándor tartott, kissé késve érkeztem. A vetítés érdekében sötét volt, nem nagyon tudtam jegyzetelni sem, ezért csak az emlékeimre hagyatkozhatok. Jó néhány érdekességet mondott az űrhajósokról és a járművükről is. Érdekes, bár csöppet sem meglepő az, hogy sok olyan ember, aki a másik egy vagy két emberrel hónapokig élt összezárva, a Földre visszaérkezve látni sem nagyon akarják egymást. Sor került Gagarin utazására is, no meg arra a könyvre, amiben kétségbe vonják az űrutazás megtörténtét. Mostanában már erről a témáról is többet tudunk, egy s másra fény derült. Például, hogy Gagarin azért van csak úgy lefényképezve, hogy csak az arca látszik, mert mögötte ült a másodiknak sorra kijelölt űrhajós, akit a vodka és a balhé iránti túlzott vonzódása miatt kizártak. Viszont régi jó szokás szerint kitakarták a fényképét. Azon a fotón például, ahol Gagarint egy buszon az űrhajó felé viszik, szintén megtörtént ez, csak kissé figyelmetlenül, mert ha jobban megnézzük a képet, egy kéz látható Jurij vállán. Tyitovot szerencsére nem kellett kiretusálni. Gagarin a könyvében többször említi a főkonstruktőrt. Nos ő Szergej Koroljov volt. A szovjet rakétatechnika atyja, aki nagyon sokat épített Ciolkovszkij elméleti munkáira. Sor került arra az összeesküvés-elméletre is, miszerint az Apolló űrhajósai nem jártak a Holdon, legalábbis az, amit mi az első leszállásnak hittünk, hamisítvány. Nos, Nándor ennek az ellenkezőjét mutatta be a fényképfelvételeken. Ennek híján nehéz lenne elmagyarázni, inkább meg sem próbálom.

-Pasztler Ágota-

22

Napjaink sci-fi könyvkiadása Vancsó Éva 2015 december 1-i előadása

magyar szerző jelentkezett, ezek többsége már publikált a fanzinokban. Az, hogy ilyen sok könyv jelent meg, együtt járt azzal, hogy a példányszámok jelentősen csökkentek. A magyar szerzők is angol álnevet választottak, és a könyvek hatásvadász címlapokkal igyekeztek felhívni magukra a figyelmet. Az írói nevekre néhány példa: Bán János = Kim Lancehagen, Markovics Botond = Brandoon Hackett, Szélesi Sándor = Anthony Sheenard, Fonyódi Tibor = Harrison Fawcett.. Gáspár András = Wayne Chapman.

Az eddiginél is népesebb hallgatóság előtt Éva elkezdte a sorozat utolsó előadását.. 1990-ben megszűnt a Galaktika hegemóniája, bár maga az újság csak az 1994ben, Az, hogy a kiadás egyszerűbbé vált, azzal következménnyel járt, hogy sok amatőr kezdett neki, általában több lelkesedéssel, mint szakértelemmel. Ráadásul egyre több nyugaton kiadott könyvet is meg lehetett jelentetni, ami viszont azzal járt, hogy jogdíjat is kellett fizetni. A régi szép időkben a szocialista országok nem túlzottan ragaszkodtak ehhez, a nyugati országok pedig nem is nagyon tudtak arról, hogy megjelent a könyvük nálunk, bár lehetséges, hogy azt gondolhatták, hogy egy viszonylag jelentéktelen összegért nem nagyon éri meg pereskedni. A sci-firől lassan levált a fantasy, no meg ez ezoterikus irodalom is, ezek általában külön kiadót, illetve kiadókat kaptak. Külön érdekesség, hogy ekkoriban vált elterjedtté a szerepjáték, ami hamarosan népszerű lett.

Ami az írói álneveket illeti, ebben alighanem Nemes István a listavezető, ő17 különböző néven írt, ebből az egyik női álnév. Ami a könyvkiadókat illeti, régebben 15 alatt volt a számuk, aztán nagyon sok kiadó lett, ami több száz könyvet jelentett. Ezzel együtt járt, hogy a példányszám jelentősen csökkent. Nem volt idő arra, hogy sokat foglalkozzanak a kézirattal, néhány esetben az átfutási idő három hét volt. Sajna, csökkent ezzel együtt az igényesség is, sok volt a szerkesztési vagy a tördelési hiba, rosszabb esetben néhány logikai ellentmondás is benne maradt. Nem volt pénz lektorra vagy korrektorra. A fordítás sem volt túl jó, hátborzongató példa erre az időjárőr II, ami telis-tele van fordítási és tördelési, de még helyesírási és elválasztási hibákkal is, minden érzőbb lélek megborzadt tőle. Az amatőrök is teret kaptak a megjelenésre, a debreceni Cherubion kiadó eleinte csak fantasykkal foglalkozott, 1996-tól már sci-fit is megjelentetett. 200-300 kötetet adtak ki. Később megjelent a Walhalla páholy kiadó is, több, ehhez nagyon hasonló néven is szerepelt. 1991-2001 között 100 kötet jelent meg az ő kiadásukban, A Phoenix kiadó szintén debreceni, a kilencvenes évek első felében 25 könyvet adott ki, ebből 10 Nemere és Nemes István regénye.

Nagyon sok sci-fi rajongó felfedezte magában az írói vénát, ezért aztán sok új

23

A hetvenes-nyolcvanas években a fanzinok kiadásához engedély kellett, ez is megszűnt, ezért sok ilyet adtak ki, de a legtöbbjük 4-5 szám után megszűnt. Általában a volt klubok adták ki például az xmagazint, a Végát, a Deltát, vagy a Nexust. Aztán megjelent az Atlantisz, a Galaktika fantasyt tartalmazó kistestvére. Az Átjáró 2002 és 2004 között 15 számot ért meg. Érdekes színfolt a Vénusz magazin, ami a sic-fit és az erotikát próbálta egyesíteni, nem túl eredményesen. 2004-ben újraindult a Galaktika, ez azóta is megjelenik. Ebben az időben kezdet ismertté válni a cyberpunk Magyarországon is. E műfaj jellemzője a túlzsúfolt városok, a cégek, illetve multicégek uralma, az emberbe inplantátumokat szerelnek. A magyar regények közül ebbe a kategóriába tartozik Gáspár András: Két életem, egy halálom, László Zoltán: Hiperballada, illetve Csepregi Tamás: Szintetikus álom című könyve. Ez utóbbi novellafüzér, csak fokozatosan bontakozik ki a történetekből a jövőbeli Budapest képe. Pesthez hozzácsatolják az agglomerációt, és fallal veszik körbe az így keletkezett várost. Az űroperett (vagy űropera), a harmincas évek öröksége, könnyed, szórakoztató, kalandos a cselekménye. Példa erre a Myterious Universe, ami olyan, mint a Star Wars, csak jobb. Ez az írók, illetve a rajongók véleménye, úgyhogy biztos igaz! 1990-ben megszületik Brett Shaw, illetve York Ketchikan figurája, őket Szélesi Sándor, illetve Fonyódi Tibor találta ki. Aztán a két világot egyesítették, és azóta még sok szerző csatlakozott ehhez a világhoz, sokszor csak közvetve, mert a tulajdonképpeni cselekmény előtt vagy után játszódik a történetük. Bán János könyve, az Isten hajói képviseli az ún. gothic space, vagy dark space irányzatot, ebben a vallás és a hatalom szorosan összefonódik. Antal József: Diagnózis című könyve ebbe a kategóriába is sorolható, de beleillik a disztópia műfajába is. Ebben az emberiség létszáma 20 milliárd lett, és az orvos =

hóhér. A történet kezdetén az orvos munkába siet, és egy közlekedési balesetnél megáll. Mindenkinek, aki csak a legcsekélyebb mértékben is megsérül, bead egy altató injekciót, és ezzel teljesíti a kötelességét. Ezek után érthető, hogy bármilyen betegsége legyen valakinek, messzire kerüli a doktorokat. Van ellenállás, de nem túl erős. Érdekes módon az orvosok mindig férfiak, az ellenállók pedig nők. Az Új Galaxis című kiadvány pályázatot hirdetett utópia témakörben, Annyi novella érkezett, hogy két számra is futotta belőle. Ebből is elég riasztó kép bontakozott ki, a 36 történetből csak 5-6 olyan akadt, ami viszonylag élhető világot ábrázol, a többi az elrettentő példa. Sokukra jellemző, hogy a vallás hatalom, az ember pedig elkényelmesedik. A következő kategória az alternatív történelem. Erre jellemző a Trenka Csaba: Egyenlítői magyar Afrika című regénye. Ebben a németek megnyerik a háborút, és mint szövetségesek, a magyarok is kapnak egy darabka gyarmatot Afrikában, annak is a legrosszabb részén. Ugyanattól a szerzőtől van egy másik ilyen típusú regény is, a Place Rimbaud. Ebben Napóleon megnyeri az 1812-es hadjáratot, császár marad, Franciaország nagyhatalom lesz, a világot ő irányítja, Budapest a minaretek városa. Szélesi Sándor: Vitézi becsület című novellájában is a németek nyerik a háborút, és egy német meg egy magyar űrhajós együtt indul a Marsra. Ez utóbbi dédapja üzenetet küld az unokának, miszerint eredetileg a németek vesztettek, próbálja meg, hogy helyreállítsa az eredeti állapotot. A Hiperballada ebbe a kategóriába is tartozhat. Ebben a történetben nincs rendszerváltás, de van technikai fejlődés. A történetek közül sok játszódik Budapesten, de ez nem olyan, mint ma. A poszthumanizmus, illetve transzhumanizmus témakörbe tartozik Ray Kurzweil : A szingularitás küszöbén című értekezése az ember és a gép összeolvadásának lehetőséget fejtegeti. Ezt dolgozza fel irodalmi formában Brandon Hackett: A

24

poszthumán döntés című írása. Ebben a már digitalizált emberiség szerepel. Felvetődik a kérdés, hogy a tudat egyenlő-e a személyiséggel? Éva felsorolt néhány ma is alkotó szerzőt, illetve a műveiket, előrebocsátva, hogy az felsorolás szubjektív. Markovics Botond: Az időutazás tegnapja Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben F. Tóth Benedek: Nélküled a jövő Lőrinczy Judit: Ingókövek Bartók Imre: A patkány éve, a Nyúl éve, illetve a Kecske éve. Lovas Lajos: Jó reggelt délben, illetve N. A könyvek stílusa némileg Dévényi Tiborra emlékeztet. Egy felmérés során kiderült, hogy a magyar olvasó kiadó alapján választja ki a könyveit. Ha valamelyik szerző másikhoz szerződik, az eladás jelentősen visszaesik. 1993-ban Sárdi Margit alapította az SF szakosztályt az ELTE keretin belül. A szakosztály 2008 óta minden hónapban rendezvényt tart. Megalakult a Magyar Sci-fi Irodalomtörténeti Társaság (MASFITT) is. Működött egy darabig a Solaria, illetve a sci-fi.hu honlap, de ez már megszűnt. Még van az SF-portál, SF-mag, illetve az Avana, ez utóbbi alig-alig. A Mandinerben is van egy ilyen rovat, kezd népszerű lenni. A találkozók közül van a már említett Írószövetségi rendezvény, havonta egyszer van a Ferencvárosi Művelődési Központ rendezésében egy meet-up ztalálkozó. Szerencsére évente egyszer van egy ungarocon is Hungarocon. Vajon mi lesz a folytatás? Az előadás ezzel véget is ért, Éva várta a kérdéseket, illetőleg megjegyzéseket. Az első hozzászóló megkérdezte, hogy lesz-e folytatás, elvégre téma bőven lenne Őt legjobban a második rész érdekelte, mármint a reformkor és a kiegyezés irodalma, ebben a témában még bőven akad érdekesség. A válasz az volt, hogy ez nem rajta múlik, ő szívesen megtartja, ha felkérik rá.

Én pedig azt kértem, hogy érdemes lenne egy kicsit beszélni a magyar sci-fi tévéjátékokról, filmekről, esetleg még a rádiójátékokról is. Eszembe jutott Rajnai András, illetve a Feladat tévé-változata. Ami Rajnait illeti, a Pirx pilótát eleinte fanyar arckifejezéssel szemléltem, de mostanában kezdek határozott nosztalgiával gondolni rá. Éva kissé elgondolkodott, aztán azt mondta, hogy neki elsőnek az Űrgammák jut az eszébe. Erről nem tudok véleményt nyilvánítani, mert nem láttam. Könnyen lehet, hogy nem vesztettem semmit. Ezzel az előadásnak vége is lett. Ha lesz folytatás, biztos, hogy elmegyek.. -Pasztler Ágota-

Beszámoló Vancsó Éva 2015. november 17-i előadásáról

Megérkezve az előadóterembe, a kivetítőn ez a kép fogadott. Ez máris lehetővé tette, hogy ráhangolódjak a témára. Ezen ugyanis az szerepelt, milyennek képzelték elődeink a XX. századi Budapestet. Attól tartok, nem sok mindent találtak el, legalábbis ezen a képen. Viszont nagyon hangulatos. Az előadásban a XIX. századi, illetve a két háború közötti magyar sci-fi irodalom volt a téma, volt ilyen, bár nem túl sok. AXIX. században jól érezhetően megváltozott a világ. A technikai fejlődés felgyorsult, a gőzgép, az elektromosság, a légha-

25

jó, illetve a telefon döntően befolyásolta az emberek életét, a világ összement, a helyek és az emberek könnyebben elérhetőkké váltak. A tudományos eredmények alapján azt hitték, hogy a világ olyan, mint egy óramű, megismerhető és szabályozható. A magyar találmányok jelentősek ebben az időszakban. Irinyi János feltalálta a gyufát, Jedlik Ányos a villanydelejes forgót (ismertebb nevén: dinamót), Puskás Tivadar a telefonközpontot. Schwarz Dávid pedig a fémvázra épülő léghajót, de halála után az özvegye eladta a terveket Zeppelinnek. Éva ezután áttért a konkrét művekre. 1836-ban megjelent Ney Ferenc: Utazás a Holdba című regénye. Ebben a történetben az utazók értelmes lényeket találnak a Holdon, akik természetesen magyarul beszélnek, és fejlett a technikájuk. Ráadásul idillien szép környezetben élnek, a hősök ennek ellenére visszautaznak a Földre, mert élni csak Magyarországon lehet. 1837-ben jelent meg Koronka József: Utazás a régi Európa romjai felett a 2836. évben (egy névtelennek irományai között találtatott levelek szerént) című regénye, Már a cím elég sokat elárul a cselekményről. A mű levélregény, amiben egy amerikai utazó repülőpostán érkezik Európa fölé, így írja le a benyomásait. A pusztulás után csak nomád pásztornépek élnek itt, akik már nem tudják, hogy az itt található romok milyen célt szolgálhattak. A történet emlékezet Poe: Mellonta Tauta című novellájára. Jósika Miklós: Végnapok (Apokalyptikai novella) című írása 1847-ben jelent meg. A cselekmény három részre osztható, az elsőben az akkori körülményeket ismertetik. A Föld kihűlt, csak az Egyenlítő körül lakható, ott nyolcmillió ember él. Ezek is két fajra oszlanak, kisebb részük a delejes fajta. Ők nagyjából úgy viszonyulnak az átlagemberhez, mint a tündék. Tanítással és gyógyítással próbálnak segíteni a többieken. A technika is fejlődik, elsősorban az optika. Ezért sikerül egy új bolygót felfedezni, amin angyalok laknak, mármint az embereknél szebb és tökéletesebb élőlé-

nyek, akiknek szárny van a hátukon. Ezután következik a szerelmi szál: a hősnő szerelmes lesz az ott látott férfiak egyikébe. A harmadik cselekményszál az újonnan felfedezett bolygót írja le, elsősorban a növény – és állatvilágot. Mindkét leírás érdekes és fantáziadús. A szerelmi szál is megnyugtatóan zárul: a hősnő eljut a szeretett férfihoz. Az akkoriban megjelent regényekben a léghajó a fő közlekedési eszköz, azzal utaznak úgyszólván mindenhová, a Holdba vagy a Szaturnuszba is. Szerencsésebb esetben a léghajót ágyúból lövik ki. A Ney-féle holdutazásnál a szerző tudja, hogy ha elég sokáig emelkednek, akkor nem nagyon lesz levegő, de ötletesen oldja meg a problémát: egy hosszú bőrtömlőt lógatnak le a légkörig, és a két utas ezt megosztva felváltva lélegzik. A Holdon pedig természetesen van légkör. Ami az ottani technikát illeti, villanyosság az energiaforrás. Nagy ünnepeken megidézik az elhunyt kiválóságok szellemeit, például Szent István, Mátyás király vagy Könyves Kálmán. Ennyi jó dacára a két utazó viszszatér a Földre. A Koronka-féle történetben a gőz a fő energiaforrás, még ilyennel működő kenyérpirító, illetve kolbásztöltő is van. Lehet, hogy ezt szatírának szánta a szerző? Mágneses alapon közlekednek, a jármű csúcssebessége, persze metrikus rendszerre átszámítva 580 km/óra. Jósika művében is a villany a fő energiaforrás. Levél helyett SMS vagy e-mail formában üzennek egymásnak. Az újonnan felfedezett bolygón élők gyakorlatilag halhatatlanok. Ami a társadalomábrázolást illeti, arra az utópia a jellemző. Ennek is két fajtáját különböztetjük meg. Kissé leegyszerűsítve az eutópia az, ahol az ott élők jól érzik magukat, a disztópiában pedig rosszul. A megjelent művekben általában a görög értelemben vett tökéletes társadalmat ábrázolják. Érdekes módon a nők mindig egyenjogúak, szavazhatnak, választhatók. Az utópikus történetekre jellemző, hogy általában elszigetelt helyen játszódik, pél-

26

dául egy szigeten. Ide érkezik egy kívülálló, és egy helybéli vezeti be az itteni viszonyokba. Ritka az egyéniség ábrázolása, inkább a rendszert ismertetik. A XX. századra elfogytak a szigetek, és a disztópia lett a gyakori ábrázolás, például a Szép új világ vagy az 1984. Wells: A Vakok országa című elbeszélése egy elszigetelt völgyben játszódik, ez még elképzelhető volt. A későbbi írók kénytelenek voltak más bolygók társadalmáról írni. Következett a „Nagy magyar álom” időszaka, az 1867-1914 közötti időszak. Ezek közé tartozik Farkas Gyula: Az utolsó ütközet 2453-ban című eposza. Az akkor megjelent művek közül kiemelkedik Jókai: A jövő század regénye című írása. Ebben megvalósul a világbéke, és Otthon állam lesz a megtestesült utópia. Megjelent még Beksics Gusztáv: Barna Arthur, Tóvölgyi Titusz Az új világ, illetve Privigyei Pál: Magyarország nem volt, hanem lesz, Boross Mihály: A harmadik testamentum, illetve Tábori Róbert: XVIII. Mária Terézia törvénye című regénye. Ez utóbbiban a házasságokat határozott időre kötik, de ez az idő meghosszabbítható. Akad egy olyan nő, aki újra és újra a régi férjét választja, a többi ember pedig nem is érti, miért is ragaszkodik ehhez a személyhez. Kardos Árpád: Ég és Föld között című regényében a Szaturnuszra utaznak, és arra a nem túl meglepő következtetésre jutnak, hogy az ember a parányok paránya. A Repülőgépen a Holdba világa a pusztulás előtt áll. Pollák Illés: Gépek világa (Pillantás a jövőbe) című regényében, ami 1892-ben jelent meg, olyan világot ír le, ahol a gépek átveszik az uralmat, az emberek bujkálva kezdik újraépíteni a társadalmat. Ez a téma ma is aktuális. Lengyel Géza: A Zentai-sugarak című könyvében a feltaláló olyan sugarat állít elő, amivel át lehet látni a falon, mintegy a röntgen, illetve kissé a térfigyelő kamerák elődjét alkotva meg. A gépet felajánlja a rendőrségnek, de ők érett megfontolás után visszautasítják, azzal az indoklással,

hogy így a feleség megtudhatná, hogyha a férj esetleg félrelép. Én a fordított helyzetet is el tudnám képzelni. A feltalálót ösztöndíjjal külföldre helyezik, jó messzire. Az elutasítás után két nappal egy nagy bankrablást követnek el, de az illetékesek úgy vélik, még mindig ez a jobbik eset. Ami a Jövő század regényét illeti, a cselekménye három szálból szövődik össze. Az első a Jókaira jellemző kalandos történet, és egy érdekes ötlet, a csapkodó szárnyú repülő. Az alapötlet a feltaláló, apjától, Tatrangi Mózestől származik, Dávid, a fia csak éppen a megfelelő anyagot találja meg hozzá Erdélyben. A repülő leírásánál Jókai elég hosszasan részletezi a gép szerkezetét, de ez abban a korban nem szokatlan, Nemo kapitány még azt is elmondja, hogy a Nautilus elemei milyen gyárban készültek. Technikatörténészeknek érdekes forrásanyag lehet. A másik szál az utópikus Otthon állam leírása, ami a Duna-deltában épül, Tatrangi Dávid tervei alapján. Itt van ugyan pénzforgalom, de nincs kizsákmányolás, a munkaerővel jól bánnak, a nők itt is egyenrangúak, bármilyen pályán dolgozhatnak. Az irodalom bálkirálynők helyett tintás ujjú hivatalnoknőkkel (is) foglalkozik, amit senki nem tart furcsának. Megvalósul a multikulturális jelleg, de megtartják a saját törvényeiket, a bűnöst száműzetésre ítélik. Kereskednek az egész világgal, és még a tőzsdei manővereket is sikerrel kivédik. A harmadik a szerelmi szál, ez a leggyengébb a történetben. Dávidnak egy kissé kétes házasságközvetítő intézetből kell kimentenie szerelmét, Rozálit. A másik szerelem az uralkodó, Habsburg Árpád és menyasszonya, Hermione orosz hercegnő története. Sajnos, ezek a nőalakok kissé jellegtelenek, és nem ellensúlyozzák a cárnő, Sasza asszony ördögien vonzó tulajdonságait. Az első világháború után megváltozott a helyzet, már nem bíztak abban, hogy a technikai fejlődés mindent megold majd. Ez tükröződik Bíró Lajos: A skarlát kutya című, 1918-ban megjelenő regényében is.

27

Ez a skarlát kutya valami vörös halálsugár-féle. Egy vörös gömb, ami távirányítással működik. Feltalálója abban reménykedik, hogy ez egyszer s mindenkorra véget vet a háborúknak. Kénytelen rájönni, hogy tévedett. Babits 1933-ban megjelent Elza pilótája eléggé ismert. Ebben a háború már olyan kiterjedt, hogy a nőket is behívják, és miután Elza megfelel a követelményeknek, pilóta lesz belőle. Aztán átszökik az ellenséghez, mert úgy véli, nekik van igazuk. Keserűen tapasztalja, hogy egyik fél sem jobb a másiknál. Karinthy : Az élő molekula című novellájának hőse mikroszkóp alatt nézi a saját vérének egy csöppjét, és meglepetve tapasztalja, hogy sokezer példányban saját magát látja, persze nagyon piciben. Lehet, hogy tudott valamit a DNS-ről? Ezzel az előadás véget is ért, lehetett kérdezni. Elsőként én mondtam, hogy nem csak a Jövő század regénye, de az Ahol a pénz nem isten című regénye is egyfajta utópia, minden ismertetett körülménynek megfelel, egy újonnan keletkezett sziget, néhány összetartó ember, és egy odakerülő utazó. Ráadásul valós eseményeken alapul, volt egy Habsburg főherceg, János Szalvátor, aki polgárlányt vett feleségül, és Orth János néven, mint hajóskapitány dolgozott. A Santha Margherita nevű gőzösének rejtélyes körülmények között veszett nyoma, bár valószínű, hogy egy viharban elsüllyedt. Abban az időben egyébként jó néhány magyar földrajzi felfedező és utazó járta a világot, gondoljunk csak Kittenberger Kálmánra, Bíró Lajosra, aki hét évet töltött Pápua Új-Guineában, és visszakívánkozott közéjök, vagy Teleki Sámuel felfedezőútjára. Azt már nem kérdeztem meg, pedig érdekelne, hogy vajon az Egy hírhedett kalandor a XVIII. században fantasynak tekinthető-e? Legalább részben. A többieket inkább a technikai részletek érdekelték, például a fent leírt bőrtömlő, amivel lélegeztek a Holdra vezető úton.

A következő előadás a Galaktika korszakáról, illetve az akkori klubmozgalmakról, és a rendszerváltás utáni könyvkiadásról szól. -Pasztler ÁgotaImpresszum AVANA SF Hírlevél XIV. évfolyam46. szám (132.) 2015.december Felelős kiadó: Avana Egyesület, 3100 Salgótarján Fő tér 5. Főszerkesztő: Garzó László ([email protected]) Munkatársak: Pasztler Ágota Maruzs Éva Garzó László

Design: Heim Attila Szabadon terjeszthető

KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT! AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT! ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12 KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT! SZÁMLASZÁMUNK: SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET SALGÓTARJÁN 55400187-11032814 ÉVES TAGDÍJUNK 4000 FT

28