Az idei Mics Károly-díjas laudációja Záhorszky Elemér 1931. március 3-án született Érsekújvárban. 1949-tõl – azaz a szervezet megalakulása óta – Csemadok-tag. Aktívan részt vett az érsekújvári Csemadok-épület – az ország elsõ és sokáig egyetlen székházának – építésében. Elsõ pillanattól kezdve bekapcsolódott az alapszervezet kulturális életébe. Elõször színjátszóként mutatkozott be zenés és prózai darabokban egyaránt, mint a Duda Gyuri házassága, A bor, Lúdas Matyi, Liliomfi. Igazi közönségsikert a Mágnás Miska címszerepe hozott számára. Az évek múlásával rendezni kezdett, fõleg operetteket, zenés vígjátékokat, nótaesteket, esztrádmûsorokat, melyekben saját maga is szerepet vállalt. Fõként komikusként ismerte a közönség, de drámai tehetségét is bizonyította, a Mielõtt a kakas megszólal, Félkegyelmû és Haramiák c. darabokban. Megrendezte a Marica grófnõ, János vitéz és Csárdáskirálynõ c. nagyoperetteket. A zenaés darabok közül a Charley nénje és Dankó Pista c. mûveknek egyenként több mint harmincszor tapsolhatott a nagyérdemû. Az általa rendezett revümûsorok közül az Emlékszel még, Csak a szépre emlékezem, A régi mániám, Csak egy kis emlék, Hol van az a nyár, Hétre ma várom
a Nemzetinél a legemlékezetesebb. Õ a Csemadok Érsekújvári Alapszervezet Zenés Színpadának alapítója és vezetõje. Az utóbbi években nótaesteket visz színpadra, Szól a nóta címmel, fergeteges sikerrel. Rendezõi munkája és szerepvállalásai mellett évtizedekig töltötte be az érsekújvári Csemadok-alapszervezet kultúrfelelõsi tisztségét. A mai napig vezetõségi tag. Záhorszky Elemér nevéhez fûzõdik a hagyományos érsekújvári szüreti ünnepség fénypontját jelentõ felvonulás megszervezése is. Se szeri, se száma a nevével fémjelzett magyar kulturális rendezvényeknek. Az általa színpadra vitt operettek, színdarabok, esztrádmûsorok, nótaestek, zenés játékok, drámák, revü-összeállítások nemcsak Érsekújvárban és környékén arattak közönségsikert, hanem Pozsonyban, a szlovéniai Lendván, Túrócszentmártonban, Komáromban, Párkányban, Dunaszerdahelyen, Szencen, Léván, Brünnben, valamint a magyarországi Siófokon, Tótkomlóson, Nagykovácsiban, Martfûn és Békéscsabán is. Záhorszky Elemér egész életét a haza magyar kultúra felvirágoztatásának és a Csemadoknak szentelte. Berényi Gita
Egy kis nosztalgia az elõzõ fesztiválról Ahogy a zsûri látta Regõs János, a Szkéné színház mûvészeti vezetõje: „Egy nagyon élõ, nagyon sok jó közösséget bemutató fesztivál volt ez. Az sem mellékes, hogy az elõadások többsége nagyon erõs színházi élményt nyújtott számomra.” Lakoma
csütörtök
2
Mics Károly-díj 2010 Mint ez már jellemzõ az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra, ezéven is sorra kerül a Mics Károly-díj átadása, amelylyel az olyan embereket jutalmaznak meg, akik egy életen át olyasmit „mûveltek”, ami a szlovákiai magyar színjátszás javára vált. Ezéven Záhorszky Elemérre esett a választás, ugyanis 61 éve éppen õ indította be az érsekújvári Zenés Színpadot, amely azóta is él és virul. Az õ rendezésében mutatták be azt a számos operettet és musicalt, amely rengeteg embert vonzott és vonz máig is. Az õ vezetésével vitték színre például a Charlie nénjét vagy a Dankó Pistát, amely annyira megtetszett a közönségnek, hogy 30-40-szer is megismételték az elõadást. Záhorszky úr neve azonban nem csak a színház szerelmesei körében ismert, hanem az ínyencek körében is. A Zenés Színpad mellett kedves gyermeke az Érsekújvári Kolbászkészítõ Verseny, amelynek ugyan nincs még annyira hosszú történelme, de máris nagy népszerûségnek örvend nem csak a szlovákiai, hanem a magyarországi kolbásztöltõ csapatok körében is. A ver3
Fotó: Száz Ildikó
senyzõknek nem csak a kolbász kitûnõ ízével kell megnyerniük a zsûri szívét, gyomrát, de a nyerskolbász esztétikájával is tarolniuk kell. Végül már csak annyit árulunk el az idei Mics Károlydíj nyertesérõl, hogy nem a kolbász a kedvenc étele, hanem a hortobágyi palacsinta (melynek receptjét egy késõbbi számunkban közöljük).
csütörtök
Összeállította Kekeòák Lucia Forrás: Új Szó, 2010.4.21. – Jubilál a Csemadok Zenés Színpada Vasárnap, 2004.1.23. – Kedvenc ételeim Új Szó, 2001.6.2. – Elemér most is kitett magáért… Érsekújvár honlapja – VI. Érsekújvári Kolbászkészítõ Verseny
Lakoma
Gál Tamás - Ki vagy te, hogy mindenki rólad beszél? 2010. szeptember 26. Ezt kérdezte Alföldi Róbert Gál Tamástól Kisvárdán, ahol A nagyidai cigányok című produkciót díjazták. Ezúttal mindketten a magyar színházi kritikusok különdíjáért versengnek. Para: Minek köszönhető a jelölés? Mesélnél az előzményekről? Gál Tamás: Életem egyik legnagyobb díjára nomináltak. Júniusban a Kisvárdai fesztiválon nyert díjat A nagyidai cigányok című produkció. Teljesen véletlen volt, ugyanis nem ezt a produkciót ajánlottuk, hanem az Epopteia Színház Itt és most című improvizációs előadását. Végül is egyeztethetetlen lett, és az utolsó pillanatban ezzel vissza kellett lépnünk. A fesztivál szervezői viszont kértek minket, hogy ehelyett biztosítsunk egy másik programot, így esett a választás A nagyidai cigányokra, ami valójában nem is Epopteia-előadás, hanem a Csavar Színházé. Persze a kettő szorosan összefonódik. Így történt az, hogy az Epopteia égisze alatt nyert júniusban Kisvárdán A nagyidai cigányok. A határon túli színházak közül kapta meg a Várda-díjat. Itt láthatta sok magyarországi kritikus, akik aztán jelölték a magyar kritikusok különdíjára. Ez egy kiemelt díj, Alföldi Róbert például a Nemzeti Színház megreformálásáért kapná, Gáspár Ildikó pedig az Örkény SzínLakoma
házban végzett dramaturgiai munkájáért. Én pedig A nagyidai cigányok feldolgozásáért, és előadásáért. Tulajdonképpen az az érzésem, hogy nem csak ezért jelöltek, hanem egy hosszabb folyamatért, amelynek része a Hogyan ettem kutyát című monodráma is. Úgy könyvelem el, hogy a jelölés, ami már önmagában hatalmas megtiszteltetés, a tízéves életutam, pályafutásom kitüntetése. Para: Kisvárda volt tehát az első lépcsőfok… G. T.: Ez 34 külhoni színház fesztiválja, a mostani pedig ezek mellett Magyarország összes színházának díjátadója. Tehát az egész magyar nyelvterületről válogat. Titkos szavazással döntöttek, és az a három, aki a legtöbb szavazatot kapta, jut el a gálára. Ott pedig majd kiderül, hogy ki kapja a díjat. Para: Tengely Gábor, a gála rendezője fogalmazott úgy, hogy az Oscar díjátadót vették alapul a Színikritikusok díjainak átadóünnepségéhez. Ezek szerint te a magyar színházi Oscar-gálára készülsz? Voltál már hasonlón?
G. T.: A sors fintora, hogy sajnos nem tudok ott lenni a díjátadón, mert a Szlovák Nemzeti Színházban játszom aznap este. A feleségem és a két gyermekem lesznek az elsők, akik megtudják, hogy vajon megkaptam-e ezt a díjat, vagy sem. A sors következő fintora pedig, hogy azt a darabot, amiben aznap játszom, a Stalo sa prvého septembra címűt nominálták a szlovák kritikusok díjára (Dosky). Ott nem engem színészként, hanem magát a produkciót, tehát mindenkit. Para: Egy korábbi interjúban azt mondtad, hogy a felvidéki magyarok színésze vagy, milyen érzés ezt a státuszt képviselni jelöltként? G. T.: Ezt az előadást (A nagyidai cigányok) is először a felvidéki közönség tette népszerűvé, itt játszottuk a legkisebb falutól a legnagyobb városig mindenhol, ahová csak meghívták. Ennek a híre elment Magyarországra is, és amikor már nagyon sokszor játszot-
csütörtök
4
tuk, akkor jutottunk el a kisvárdai fesztiválra. Para: Maga a darab már több száz előadást élt meg itthon is, Magyarországon is. Még mindig játsszátok? G. T.: Ez is olyan darab, amitől képtelenség elszakadni. Már szerettem volna összeszámolni, hogy hányszor játszottuk, de lehetetlen, kétszáz körül. Para: Én személy szerint kétszer láttam, de úgy érzem, hogy néhányszor szívesen újranézném. A másik oldalról, színészként mi adja a hajtóerőt, hogy még a kétszázadik alkalommal is ugyanolyan hévvel vesd bele magad? G. T.: Egyetlenegy előadás sem ugyanolyan, főleg azok az elemek, amikor a néző is bekapcsolódik, és tulajdonképpen a nézővel játszom együtt. Ezek a részek mindig mások, és ezért megunhatatlan. A helység kalapácsát is már eltemettem, de egyszerűen nem tudom elengedni magamtól. Legközelebb Veszprémben fogom játszani, majd a Művészetek Palotájában is. Para: A különdíjra Gáspár Ildikó dramaturggal, illetve Alföldi Róberttel együtt jelöltek. Állsz-e, álltál-e velük
valamilyen kapcsolatban? G. T.: Alföldi Róberttel egyszer kávéztunk, és hosszan beszélgettünk. Ez Kisvárdán történt, ő nem ismert engem, csak odaült hozzám, és kérdezte, hogy ki vagy te, hogy mindenki rólad beszél itt. Amikor a „kutyát” játszottam. Én ismertem őt, hiszen médiaszemélyiség, több előadását is láttam például a Bárka Színházban, volt miről beszélgettünk. Gáspár Ildikót személyesen még nem ismerem. Para: Mivel foglalkozol most? Mikor láthat téged legközelebb Dunaszerdahely, illetve a régió közönsége? G. T.: Dunaszerdahelyen sajnos ritkán lát a közönség, ha nem a Tündérkertről van szó. Nem akarok bántani senkit, de a VMK jelenlegi vezetője nem kívánatos személyek listájára vett fel, és barátaimnak ezt ki is nyilvánította. Ennek az okát nem tudom, de szívesen beszélnék vele róla. Abban a művelődési központban, ahol amatőrként kezdtem a Fókuszban, ott mondtam a legtöbb verset életemben. Dunaszerdahelyen is születtem, ott jártam gimnáziumba és a rokonságom, barátaim nagy része ott él. Senki sem lehet ugye próféta a saját ha-
zájában. Nagykanizsán évente ötször játszom, Miskolcon, Pécsett, Kaposváron, Budapesten a Művészetek Palotájában, Studió K-ban, Merlin Színházban, csak hát Dunaszerdahelyen nem, ez nagy szívfájdalom. Para: Még egy utolsó kérdés. Ha választhatnál, mivel érkeznél a gálára: egy menő sportkocsival, vagy inkább a lovaddal? G. T.: (nevet) Épp most jöttünk haza a feleségemmel lovaglásból. Most már mindkét lovunk tökéletesen lovagolható, ezzel lezárult egy kétéves közös „munkánk”. Nem sokat értettünk a lovakhoz, két csikót vettünk, most pedig két kezelhető, szelíd, megbízható lovunk van. Egyébként a kollégáim mindig megmosolyognak. Zsámbékon készítettünk egy előadást Czajlik József rendezésében, Bakanóták címmel, és a terv az volt, hogy én lóháton bejövök a tankok közé. Egyébként a lovak iránti kötődésemet a feleségemnek köszönhetem, ő szeretett volna annak idején lovat venni, én pedig időközben beleszerettem, és most már nem tudom elképzelni az életem nélküle. Szóval persze, ha tehetném, természetesen lóval mennék! Sz. T.
http://www.parameter.sk/rovat/kultura/2010/09/26/gal-tamas-ki-vagy-te-hogy-mindenki-rolad-beszel
szerk.megj.:A magyar színházi kritikusok különdíját Alföldi Róbertnek ítélték a Nemzeti Színház arculatának megteremtéséért.
5
csütörtök
Lakoma
Fül eki Zsákszínház Füleki A Zsákszínház legújabb realista drámája E. Albee: „ Nem félünk a farkastól” című műve nyomán szerzői színházként került bemutatásra. A mű két család viszonyát mutatja be: a fiatalabbak és idősebbek kapcsolatát, múltból eredő sorsukat, démonikus éjjeli találkozásukat s a mindennapok problémáit. A történet furcsa módon a férfi és a nő nem szokványos drámájával végződik.
Az idén 31 éves Zsákszínház nemcsak Fülek, hanem Dél-Szlovákia legidősebb kultúrcsoportjai közé tartozik. Előadásaik sikere a céltudatos munkában rejlik. Nemcsak műkedvelőkkel, hanem hazai és külföldi hivatá-
sos művészekkel is együtt dolgoznak. Alapítójuk Dr. Mázik István, aki mind a mai napig a társulat rendezője is. A színház célja a nemzetiségi színjátszás revitalizációja, ápolása és továbbfejlesztése a Zsákszínház P.T. művészi tevékenysége által.
Tökpar ád é Tökparád ádé Fesztiválunk szinte elengedhetetlen velejárója a dísztökkiállítás. Ám idén hiába várják a fesztiválozók a színpompás látnivalót a borospincében. Az okokra most nem szeretnénk kitérni, tiszteletben tartva a dísztökökkel szorosan összefonódott egyéni érzékenységet. Helyette álljon itt néhány részlet az előző kiállítások megnyitószövegeiből, felidézve ezzel azt a jellegzetes hangulatot, mely olyan kedvessé tette számunkra a fesztivál különleges kísérőrendezvényét. Lakoma
csütörtök
6
Bod szók – Kir ályhelmec Bodrrogközi Színját Színjátszók Királyhelmec Sokáig a nyugalom és a béke kicsiny szigete volt Rátót. Mígnem egy szép napon beütött a „ménkű”, vagyis a demokrácia, s mindennek tetejébe megszületett a Megváltó, aki megtörte a bélaság (vagy a bénaság?) 1100 éves egyeduralmát. Felkavarodott a falu eddigi posványos állóvize. Itt már csak a felső hatalom segíthet, megtámogatva némi égi segítséggel Szűz Mária képében. Schwajda György, aki ironikus humorával úgy nevettet, hogy a néző közben saját balgaságán, kicsinyességén is nevet, itt is görbe tükröt mutat a közönségnek. S aki jól figyel, közben rájön, hogy „Hiszen Rátót az egész világ!” Magunkról: A Királyhelmecen működő Bodrogközi Színjátszók csapata vagyunk. E fesztivál bölcsőjéből (igaz, csak egyszer ringott ez a bölcső jobb sorsra érdemes városkánkban) érkeztünk. Szeretünk Szepsibe jönni, s eddigi munkáink alapján reméljük, hírnevünk (jó, vagy rossz? –ezt döntse el a Nagyérdemű) már megelőz bennünket. Hál´istennek, szinte minden új darabhoz sikerül megfertőzni a színjátszás vírusával néhány ifjú tehetséget, így csapatunk létszáma is jócskán megugrott az utóbbi években. Talán nem véletlen, hogy már kétszer is elvihettük innen Szepsiből a legígéretesebb tehetségnek szánt díjat. Schwajda György is szerencsét hozott már itt nekünk, hiszen a Csoda című darab fődíjas lett néhány évvel ezelőtt. A rátóti legényanya hallatán nyilván sokan felkapják fejüket, s látják maguk előtt a Bélák balga csapatát. Azt talán
viszont kevesebben tudják, hogy Schwajda György kisregényéből színművet is írt. Mi most a kettő ötvözetéből készült, s általunk dramatizált változatával szeretnénk bemutatni „a rátóti csupasz valóságot, Béláim az Úrban“. Vagy urambocsá´ netán mindannyiunkét? Schwajda György kisregénye és színműve alapján
A rátóti legényanya komédia két felvonásban Szereplők: Bélák Apa Béla: Papp Ferdinánd Plébános Béla: Lackó Péter Tanító Béla: Terebesi Gyula Kovács Béla: Szpisák Gyula Fiatal Béla: Gerenyi Ervin Doktor Béla: Suszter Attila Kocsmáros Béla: Dócs Péter Rátóti asszonyok Mariska: Eperjessy Mária Tanítóné: Rigó Katalin Kocsmárosné: Répási Judit Doktorné: Balogh Mónika Fiatal lány: Illés Csenge Józsi: Ágika:
Tancsák Péter Körmöndi Andrea
Gyerekhang: Illés Adrián A Hatalom hangja: Vaszily Róbert Rendező: Súgó:
Illésné Popália Irén Terebesi Irén
Csüt ör TÖKI LAK OMA Csütör örT LAKOMA
A XII. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál lapja Elkövetők: Hudák Katalin, Szpisák Gyula, Kozsár Zsuzsa Készült az Infocentrum irodájában, Szepsiben 7
csütörtök
Lakoma
Nem ffélünk élünk a ffar ar kast ól agy mégis? ark astól ól,, vvagy Két ideálisnak tűnő házaspár életébe nyerhetünk betekintést a kétfelvonásos darabban. Lassacskán azonban fény derül egy igencsak furcsa játékra, amelyet az idősebb pár játszik. A játékban nincsenek határok, egymás lelkén keresztül gázolva is nyerni akarnak, talán mert nagyon szeretik egymást, vagy mert gyűlölik, vagy már önmaguk sem tudják, mért is vannak együtt.
Tisztességes előadás. Érezhető a szövegbiztonság, láthatóan foglalkoztak a darabbal, nem is keveset. Mégsem álltam fel elégedet-
Lakoma
ten a székemből. Én is játszottam már színpadon elégszer, tudom, milyen nehéz feladat megtartani a figyelmet másfél órán keresztül, négy embernek, ezért tisztelem is azokat, akik, amatőr létükre, felvállalnak egy ekkora kihívást. Érdekes módon nem használták ki az egész játékteret, a színpadnak csak egy csekély része állt rendelkezésükre, talán a szorongást, a fojtott hangulatot akarták ezzel kifejezni, mégis az volt az érzésem, hogy túlságosan össze vannak nyomva, nincs terük. A kellékek nagy részét szükségtelennek tartottam. A színészek játéka egysíkú volt, nem tapasztaltam jellemfejlődést, nem éreztem katarzist. A legkiemelkedőbb alakítást a Marthat játszó színész nyújtotta. A végén, az utolsó jelenetben kezdett el igazán letisztultan játszani az idősebbik házaspár, voltak őszinte pillanatok, melyek hatottak rám, a kellemes élményt viszont elrontotta, ahogy a másik pár visszajött meghajolni. Meg lehetett volna oldani másképp is a befejezést. Szűcs Éva
péntek
22
A rrát át óti llegény egény any átóti egényany anyaa a vagy hogy an vvál ál ágo aság ur alma al ól hogyan áltt suk meg a vil világo ágott a bél bélaság uralma alól Azt már megszokhattuk, hogy a rátótiak érdekes megoldásokat vetnek fel egyedülálló problémákra. Viszont, a másik oldalon pedig könnyedén megbirkóz-
dohányzik, és a tetejébe még teherbe is esik! Édesanyja szeretné azt hinni, hogy kicsi fia Rátót Megváltója, unokája pedig Szűz Máriától fogant. Mindennek
nek bonyodalmakat, de szerencsére nem nekünk kell őket megoldani, így nyugodtan hátradőlhetünk, és végigkacaghatjuk ezt az ötletekkel teletűzdelt, aranyos
nak olyan dolgokkal, amelyek máshol elég galibát okoznának. Például, bár mindenkit Bélának hívnak, sosem keverik össze egymást. (A nevek „változatossága” legfeljebb azt a Bélát zavarja, akinek a felesége egy másik Bélával enyeleg. Na de melyikkel?...) Fő az, hogy Rátóton mindig mindenkinek Béla volt a neve, így amikor Béla és Mariska fiát JÓZSINAK keresztelik, az egész falu felháborodik. De ez a Józsi nem akármilyen fiú ám! Nem iszik, nem
tetejébe a demokrácia is beüt, bonyodalmak követ-
történetet, amelyben talán magunkat is megleljük.
33
péntek
Kekeňák Lucia
Lakoma
Fesztiválnapló Szepsi 2010. november 18. Találkozás az OBI-nál, végig a rakparton, a Váci úton át a Hungáriára, onnan a 3-as. Lassan magam mögött hagyok minden művészeti iskolával kapcsolatos gondot. Három nap színjátszás, illetve három nap Szlovákia, ahol a színjáték és a színház iránti szerelem rabjai gyűlnek össze immár tizenkettedik alkalommal. Tóth Zsóval megbeszéljük, ki mire emlékszik idejutásunkból és hazatéréseinkből. Valahol lefordulunk a határ után, nem ismerős út, de, de, hidd el, erre kell mennünk, győzködjük egymást, így jár, aki térkép nélkül, csak az emlékei alapján utazik. Mindenhol hihetetlen üzemek, színes dobozok nőttek ki a földből, jobbra balra építik az utat. Majd végre eljutunk valahogy Nagyidára, ott egy kicsit megugatnak a kutyák a telepen, végre itt a kassai út, keresem az almafát, amit két éve vittem el emlékeimben. Levelek nélkül, telisteli sárga almákkal, az út szélén állt valahol, most is megvan, a levelek már lehullottak róla, csak az almákat nem szedi le soha senki, legföljebb majd a téli szél. Lakoma
Végre megtaláljuk a Csemadok épületét, tető leszedve, odabent munkások matatnak. Kultúrház, parkolás, de addigra már Feri az ajtóban vár. Szepsiről mindig két szó jut eszembe, az egyik a vendégszeretet, a másik pedig a színjátszás. Koszorúzás, kicsit kevesen vagyunk, hallgatjuk Egressy életrajzát és az elképzelt párbeszédet Klapka, Egressy és Jókai között. Néhány mondatát, utalását értem, néhányat egyáltalán nem. Oly közel és mégis oly távol. Mindjárt kezdődik a fesztivál. A köszöntők, a díjátadás, hiába hosszú, mégis olyan, mintha már sok éve gyakorolnák, és tényleg. Ünnepélyesen, mégis lazán, azt hiszem, ezt hívják elegánsnak. A mai színházi program is sokat ígér. Nagyidai cigányok. Gál Tamásék kétszemélyes one-man-show-ja lenyűgöző. Most közelebbről nézem, mint Dunaszerdahelyen a karzatról. Sokkal több poént értek, a közönség bevonása inspirálja a mesélőt, látszik, hogy imádja azt, amit csinál.
Zsákszínház. Nagy falat, de nem félnek a farkastól. Ömlik a tea a játéktérben. A nappalinak álcázott előszínpadon játsszák szerepeiket, meccseiket, szerencsére még nem a sajátjuk, el kell telnie még jópár évnek, hogy rájöjjenek arra, hogyan lehet gyilkolni egymást egy kapcsolatban. Üzen a díszlet, a kellékek, a játszók ruhája, a fény, átgondolt előadás, mégis hiányérzet marad bennem, de ez betudható annak talán, hogy többet éltem náluk. Pont. Bodrogköziek. Schwajda. Ragyogó karakterjátékokat láthattunk egy alapvetően szövegpoénokra és epikus történésekre épülő szövegből. A később megesett legénynek már a születése is telitalálat, ahogy a polgármester-választás eljátszása is. Hiába, a demokrácia mégiscsak demokrácia, még ha vakarózik is tőle az ember. Kicsit csúszunk, kicsit nagyon. Holnapra marad a zsűri értékelése, eltesszük magunkat a klubba, ahol még egy kicsit elkártyázzuk a gyenge szívünk, de csak röviden, mert holnap is van nap. Körömi Gábor
péntek
44
Miér ol ont os a képzést llét ét Miértt vvol oltt ffont ontos étrrehozni? Azt gondoltuk, hogy van itt sok fiatal, és nem mindegyik tud a nyári színjátszótáborainkról és rendezvényeinkről, melyek arra hivatottak, hogy segítsenek a fiataloknak abban, hogy a színpadon és az életben egyaránt kreatívabbak, komunikatívabbak, s zabadabbak legyenek. Ezért találtuk ki, hogy a fesztiválon legyen képzés. Olyan technikákat, játékokat, gyakorlatokat mutatunk meg a színjátszóknak és a csoportvezetőknek, amelyekkel a saját munkájukat is megkönnyítik. Ma elég kevesen voltak a képzésen. Ma kevesen voltunk, de holnapra jelezték részvételüket a komáromi iparisták, és ők teljes csapattal és vezetővel jönnek – így is van ennek értelme. A fiatalokkal holnap jelenetkezni fogunk, rövid etűdöket készítünk, megpróbáljuk valami vezérfonalra fűzni, és ha összejön belőle 3-4 perc, ami megmutatható, akkor este megmutatjuk. Milyenek a tavalyi tapasztalatok a képzéssel?
5
péntek
Tavaly nagyon sok fiatal vett részt, a kassai gimnazisták, a nemesócsaiak, hatalmas érdeklődéssel, energiával jöttek, nagyon jó volt velük dolgozni. Azt gondolom, hogy a jövőben nem csak ilyenkorra kellene képzést biztosítani, hanem évad közben is, mikor a csoportok dolgoznak. Kozsár Zsuzsanna
Lakoma
Mikszáth Kálmán … szl ovák ul szlo ákul Kálmán bácsi ül a mennyben, és ugyan nincsen semmi kifogása a magasztos hely ellen, ennek ellenére visszavágyódik egy jelentéktelen kis faluba, ahol bevallása szerint „annyi szeretetet kapott élete első tíz évében, amennyiből élete végéig táplálkozott a lelke”. Épp ezért két angyalka társaságában letekint a földre, hogy ugyan mi történt Szklabonyán... Látja Zsófit, a kenyérre kenhető kis szőke aszszonyt, aki mégsem lett boldog, bár a férje visszatért hozzá; látja Malkát, aki Szűz Mária nevében csal és lop, míg végül valóban egy Mária „foglalja vissza” Gábort, aki így már sose lesz Malkáé; látja Palit, aki ösz-
szes hitét és reményét egy apró négylevelű lóherébe helyezi... Számomra nagyon furcsa volt látni ezeket a jól ismert történeteket szlovákul, mivel a mai korban inkább arra megy ki a játék, hogy egymás kultúráját becsméreljük és lenézzük, nem pedig hogy kölcsönö-
sen megbecsüljük. A nagykür tösi csapat számára szerencsére nem fontos, milyen nyelven írt Mikszáth, hanem az a fő, hogy az ő régiójukból származott, és az ottani emberekről írta ezeket a történeteket. Nem számít, hogy a jó palócok vagy a tót atyafiak csapatába tartoztak.
a fesztivál honlapja: www.egressyfeszt.gportal.hu
Egy kis nosztalgia az elõzõ fesztiválról Ahogy a társadalmi zsûri látta
Lengyel István, a tornagörgői Csillagvirág Színkör rendezője: „Mindig valami újat látok itt, valami szépet, valami jót.” Juhász Dósa János, a Gömöri Hírlap főszerkesztője: „Teljes mértékben elégedett vagyok az idei felhozatallal.” Takács Tímea, a dunaszerdahelyi Novus Ortus rendezője: „Mindig nagyon szeretek ide járni, mert jó hangulat van itt, otthonos és barátságos a légkör.” Lakoma
péntek
66
Záhorszky Elemér, a Csemadok érsekújvári szervezetének rendezõje, színjátszója
K edv enc ét el eim edvenc étel eleim A hortobágyi húsos palacsintát gyakran készítem. Fél kiló marhahúsból, fél kiló disznóhúsból pörköltet főzök, de nem egyben, hanem különkülön, mert a hús nem egyszerre puhul meg. Én zsírt használok. Ha a pörkölt kész, ledarálom – ezt már együtt – és jól összekeverem. A felét csak a felét egy-két kanál tel-
föllel addig párolom, amíg el nem fövi a levét, amíg pép-
szerű nem lesz. Ezzel töltöm meg a palacsintákat, betekerem, a széleiket behajtom, egy tepsire teszem, és a sütőben felforrósítom. A forró töltött palacsintákat lisztben, tojásban, zsemlemorzsában megforgatom, és olajban kisütöm, mint a kirántott húst. A pörkölt másik felét liszttel, tejföllel behabarjuk, felforraljuk, s ezzel öntjük le a palacsintát. Forrón tálaljuk, mindenféle köret nélkül. Ha vendégek jönnek, mindig ezzel kínáljuk őket, utána pedig gyümölcssaláta következik. Egy doboz ananászkompótot, birsalmakompótot (ha van), három darab narancsot,
három mandarint, három banánt, sárgabarackot, őszibarackot (befőttet vagy frisset) összevágunk, egy citrom levét belefacsarjuk, összekeverjük, és néhány órára betesszük a hűtőbe, hogy összeérjen. Cukor nem kell bele. Ha jó hangulatban vagyok, a tetejére tejszínhabot és reszelt csokoládét teszek. [2004. 01. 23.] Vasárnap
A társadalmi zsűri tagjai: Abosi Sándor, Borsányi Gyöngyi és Bodon Andrea
7
péntek
Lakoma
Div adl o bez gr oša – Gar asnélküli Színház Divadl adlo groša Garasnélküli A Garasnélküli Színház Polgári Társulás professzionális és amatőr színészekből, rendezőkből, szerzőkből áll, akik a társulás megalakulása előtt művészeti tevékenységüket a Matica slovenská nagykürtösi helyi szervezetében végezték, Mgr. Mária Hroncová vezetésével. A színjátszócsoportnak 17 állandó tagja van. A színház főként eredeti, kortárs és klasszikus szlovák színműveket állít színpadra, valamint regionális szerzők irodalmi műveit. Megalakulása óta a csoport színrevitte Marian Sklenka: „Meghívás libasültre avagy három marék bab“ című vígjátékát Mgr. Mária Hroncová rendezésében, melyet utoljára
a színjátszócsoport alapításának 20. évfordulója alkalmából mutattak be. Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulója alkalmából színre vittük hazai szerzőnk, Eva Šoóšová „A csodakútnál“ című darabját, melyet a szerző Mikszáth Kálmán novellái alapján állított össze. A projekt célja elsősorban a szklabonyai születésű Mikszáth Kálmán műveinek megismertetése, a kisebbségek nemzeti és egyetemes kultúrájának és irodalmi örökségének megőrzése, valamint a régió multikulturális egységének megtartása, az összetartozás növelése színházi előadások formájában. www.vkcentrum.sk
Divadlo bez groša
tickej tvorby súčasnej ako i klasickej a na literárnu tvorbu regionálnych autorov. Za obdobie svojej existencie súbor naštudoval a uviedol veselohru Mariana Sklenku: „Pozvanie na husacinu alebo tri hrste fazule“ v réžii Mgr. Márie Hroncovej, ktorou sa naposledy predstavil pri príležitosti 20. výročia založenia Divadelného súboru. Pri príležitosti 100. výročia úmrtia Kálmána Mikszátha – velikána a uznávaného literáta sme naštudovali hru domácej autorky Evy
Občianske združenie Divadlo bez groša pozostáva z profesionálnych aj amatérskych hercov, režisérov, autorov, ktorí do doby jeho vzniku pôsobili a realizovali umeleckú činnosť pri Miestnej organizácii Matice slovenskej vo Veľkom Krtíši pod vedením Mgr. Márie Hroncovej. Divadelný súbor má 17 stálych členov. Divadlo svoju činnosť zameriava predovšetkým na inscenovanie pôvodnej slovenskej dramaLakoma
péntek
88
Šoóšovej „Pri zázračnej studničke“. Autorka ju spracovala podľa poviedok Kálmána Mikszátha. Cieľom tohto projektu je predovšetkým priblížiť tvorbu Mikszátha – rodáka zo Sklabinej, zachovanie národnej i nadnárodnej kultúry menšín a jej kultúrneho dedičstva, formou divadelných predstavení prispieť k multikultúrnemu porozumeniu v regióne. www.vkcentrum.sk
A csapat ebben a felállásban az első szezont tudhatja maga mögött. A csapat alapmagja már az 1984-1989-es években játszott amatőr színjátszó csoportban. Majd 2005-ben Vásárúti Komédiások néven új csoport alakult, amelyben 3-4 szereplő kivételével sűrűn váltakoztak a tagok. Játszottunk kabarét, 2-3 felvonásos vígjátékot, népszínművet, zenés darabot. Részt vettünk műsoros esteken, jótékonysági előadásokon és egyéb kultúrrendezvényeken. 2008-ban már szerepeltünk az Egressy Béni Fesztiválon. Idén két Labiche egyfelvonásost tanultunk be, és ebből az „Ilyen a világ” c. darabra esett a választásunk. Ez a darab jó lehetőséget ad a kulisszák közti zárt terű mozgáshoz (amit a csapat előnyben részesít a szabad terű játékkal szemben). 9
péntek
Nagyon jó, tiszta karaktereket írt meg a darabban Labiche, amit örömmel lehet játszani. A darab az emberi hibák önigazolását karikírozza mesteri szinten. Fordulatos, humoros darab, ami a szövegben érzékelhető leginkább. Megpróbáltuk kicsit leutánozni a kort (1800-as évek vége) a ruhákkal és a díszlet stílusával. Eddig 6 fellépés van mögöttünk, a környéken nagy szeretettel fogadtak minket. 2010.11.05. Vásárút Papp Károly, a csoport vezetője
Labiche: Ilyen a világ Szereplők: Márton Pál Hakszer Marián Jäger Renáta Kántor Csaba Horváth Hajnalka Papp Károly Kálmán Sarolta
Chiffonet, uzsorás Machavoine, vízhordó Prunette, házvezetőnő Coquenard, Chiffonet barátja Coquenardné Szolgálók Kikiáltó
Technika: Czibula Irén Tóth Klárika Kántor Dávid. Rendező: Papp Károly
Lakoma
Ily en a vil ág (V ásár úti K omédiások) Ilyen világ (Vásár ásárúti Komédiások) Ha tetszik, ha nem, bizony mindannyian hazudozunk itt-ott. Könnyű lenne az élet, ha mindig és mindenhol ki lehetne mondani az igazságot... Ha valaki azonban nem képes a legkisebb hazugságra sem, az nagyon nagy bonyodalmakba kerülhet, mint vízhordó főhősünk Labiche művébe, az „Ilyen a világ”ban. A fickó arról híres, hogy még soha egy hazugság nem jött ki a száján életében. Először úgy tűnik, hogy végre talán szép pénz is ütné a markát ennek a nem mindennapos erényének köszönhetően, amikor egy kiábrándult és cinikus gazdag úr felfogadja. Semmi vízcipelés többé... Elég az igazat mondania. 50 frankért (38 euró 16 cent) naponta. Naná, hogy egy nő téríti el a helyes (?) útról, jaj, azok a nők...
Túloznék, ha azt mondanám, hogy végig élveztem. Tetszett nekem a főszereplő játéka, ő dobta fel a legjobban a darabot.
Voltak benne nem annyira pörgős jelenetek, sok poén pedig nem jött ki annyira jól, amennyire több is kijött. Kár, mert vicces kis sztori. Kekeňák Lucia
Pén TÖKI LAK OMA PénT LAKOMA
A XII. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál lapja Elkövetők: Hudák Katalin, Szpisák Gyula, Kozsár Zsuzsa, Kekeňák Lucia, Szűcs Éva, Készült az Infocentrum irodájában, Szepsiben
Lakoma
péntek
10
Ismerõsként kkerül erül erültt a Thália Színházhoz Az új évadtól két új arcot, két fiatal színésznőt láthatunk a Thália Színház színpadán. Básti Andrea színésznő nem teljesen új arc, mert a kassai színházlátogatók már emlékezhetnek rá. Egyrészt a kassai magyar gimnázium diákszínpadáról, másrészt szerepelt már a Thália világot jelentő deszkáin. Moravetz Levente rendezésében A dzsungel könyve című musicalben láthattuk. S mivel az új évadtól a Thália Színház művészeti társulatának tagja lett, villáminterjúban kértük őt, mutatkozzon be. Érettségi után mi történt veled? Érettségi után felvételiztem a Budapesti Színművészeti Egyetemre, sajnos nem nyertem felvételt, s ezért kellett valamit kezdeni magammal. S mivel ebben a szakmában szeretnék tovább tevékenykedni, a Gór-Nagy Mária Színitanodában folytattam tovább tanulmányaimat. Ez három éves. Elvégeztem és rögtön sikerült leszerződnöm a Thália Színházhoz. Itt már ismernek, mivel dolgoztál már ebben a társulatban. Számodra a város, de a színház közönsége sem ismeretlen. Meg vagy mindazzal elégedve, ami művészileg itt teljesül? Én nagyon örülök, hogy ide kerültem, s ha néhány évad alatt itt szakmai gyakorlatot szerezhetek, az nekem nagyon jó. Gondolkodom abban is, hogy három plusz két 11 11
év után a színészkamarát kihívom, és ha a szakma is alkalmasnak talál rá, megszerzem a színész I-et , bár az ilyen papír, úgy gondolom, színművészeti egyetem nélkül nem sokat ér. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, mert tudom, hogy Magyarországon milyen nehéz az elhelyezkedés, s én azt vettem észre, hogy ott fontos, hogy színészi gyakorlata legyen az embernek. Nem feltétlenül az a fontos, hogy hol tanultunk, mert hozzáfűzném, mindenhol lehet sok rosszat is kapni. Nem akarom védeni a színitanodát, de valóban jó tanárokat fogtam ki és sokat tanultam tőlük. Tíz évvel ezelőtt nagyon magas színvonalon működött ez az iskola, és nem tudom mi az oka, de most, tíz év után ez csökkent – sokan ezt mondják. A Tháliát most akkor kényszermegoldásnak tekinted
péntek
és szakmai gyakorlat után jobb helyre szeretnél menni? Nem hazudok, szívesen mennék Budapestre is, akármelyik kis alternatív színházba. Vagyis nem szeretnél hoszszabb ideig Kassán maradni?Fotó: Száz Ildikó Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember viszonyuljon a gyökereihez, ahol elkezdte a pályáját. Szeretnék hosszú távon itt tovább tevékenykedni. Én már most is anyaszínházamnak tekintem a Tháliát. A felvidéki színészek, ha itt maradnak, erősítik ezzel a magyar kultúrát és a közösséget, ezért kötődöm én is jobban a kassai Tháliához. Havasi Péter (A cikk a Kassai Színlap novemberi számában jelenik meg)
Lakoma
Hagy ományõr zés d ebrõdi és gör gõi mód Hagyományõr ományõrzés debrõdi görgõi módrra Pénteken délután két hagyományőrző csoport előadását is megtekinthette a fesztivál közönsége. Az első a debrődi Tűzikék betlehemes játéka, a második a görgőiek előadása volt. Az előadások során úgy éreztem, végre felébredt a fesztivál. A közönség sorai újra megteltek, az emberek nevettek és tapsoltak. Az ilyen jellegű előadásoknál sokkal kevésbé figyelek a színészi játékra, mivel úgy érzem, nem ez a lényeg. A lényeg, hogy ezek az emberek azért gyűlnek össze rendszeresen, korhatártól függetlenül, hogy megőrizzenek valamit kultúránkból az utókor számára. A Betlehemes pásztorok és a három nővér című előadásban hallhattunk sok-sok gyönyörű karácsonyi éneket. Élénk színfoltjai voltak a produkciónak a három nővért játszó asszonyok. Természetesen beszéltek, jól elindították a darabot, és viccesek voltak. A görgői szőlőhegyen című előadás bővelkedett a pajzán poénokban és a jó alakításokban. Azt szeretem a hagyományőrző előadásokban, hogy mindenki azt csinálja
élettel töltötték meg ezt a mai napot, és remélem, hogy még sokáig hallhatunk a debrődi és a tornagörgői hagyományőrző csoportokról. Szűcs Éva
benne, amit tud. Akinek jobban megy a beszéd, arra több szöveget osztanak, akinek az éneklés megy jól, az kap egy önálló számot. Itt is hallhattunk egy szépen előadott dalt. Egészében véve szerettem ezeket az előadásokat. Nem voltak túl hosszúak, de nem is váltak unalmassá. Új Lakoma
péntek
12
TÜZIKÉK éneklõ- és színjátszó csoport, Debrõd A Tüzikék – vagyis a tűzrőlpattant menyecskék – éneklőcsoportot 1998ban alakította az akkori polgármester, Papp Anna. Először a Volt Debrődiek Találkozóján léptek fel. Azóta szereplői minden helyi rendezvénynek. A környékbeli CSEMADOK-rendezvényekre, falunapokra is meghívást kapnak, több ízben szerepeltek már Magyarországon is. Egy sikeres kampányműsor kapcsán meghívást kaptak Brüsszelbe, Bauer Edit európa-parlamenti képviselő jóvoltából. A Tüzikék éneklőcsoport tagjai nemcsak fellépéseikkel, csengő hangjukkal szereznek kellemes perceket a közönségnek, hanem a helyi kulturális események szerve-
mertebb és legközkedveltebb az „Üzen Erdély” című dal, mely 2005-ben a Lányok, asszonyok a Kárpát-medencében elnevezésű konferencia himnuszává vált, és az énekben felsorolt összes országba eljutott. A politikai és társadalmi élet eseményeit figyelemmel kísérve, szívesen énekelnek azokhoz kapcsolódó, saját szerzésű ironikus dalokat. 2009-ben, mint minden évben, a Tüzikék teljesen önállóan egy új összeállítással készült a debrődi karácsonyi ünnepségre. Ez egy népi, humoros betlehemi játék volt, mely a pásztorokra helyezte a hangsúlyt. Amellett, hogy a közönség üdvrivalgással fogadta, óriási lehetőséget láttam benne
zésébe is aktívan bekapcsolódnak. Az utóbbi években bebizonyították, hogy nemcsak kiváló énekesek, hanem tehetséges színjátszók is, hiszen minden évben új humoros darabbal készülnek a falunapra, mellyel rendszeresen nagy sikert aratnak. Többnyire helyi jellegű és új stílusú dalokat adnak elő, melyek közül többnek is Papp Anna írta a szövegét kimondottan az éneklőcsoport számára. Ezek közül a legis-
arra, hogy kis tupírral és gyakorlással benevezhető legyen az Egressy Béni Színjátszó Fesztiválra. Hogy a darab címe “Betlehemi pásztorok és a három nővér” legyen, magától értetődő volt, hiszen a kerettörténetben egy fedél alatt élő három nővér várakozik türelmetlenül a pásztorokra, miközben felidézik régmúlt idők betlehem-járásait.
13 13
péntek
Mgr. Papp Adrianna
Lakoma
Görgõ
Csapatunk, a Görgői Hagyományőrzők csoportja a helyi énekkar és a helyi színjátszó csoport tagjainak fúziója. Természetesen azért, hogy a színészek megtanuljanak énekelni és fordítva. Az első ilyen közös produkciónk a Görgői lakodalmas volt, mellyel többek között a 2008-as színjátszófesztiválon nívódíjasok lettünk. E sikeren felbuzdulva és a görgői bortól megihletve sikerült megalkotnunk a mostani produkciónkat, melynek a Görgői szőlőhegyen címet adtuk.
A darabról dióhéjban csak annyit, hogy fő témája a szüret, fűszerezve énekkel és tánccal, úgy ahogy nagyapáink, nagyanyáink idejében volt. A darabbal a hazai bemutatón kívül
felléptünk a környező falvakban is, többek között Almáson, Horvátiban és Körtvélyesen. Örömünkre a válogatóbizottság is érdemesnek találta a darabot a fesztiválra. Éppen ezért jöttünk, és bemutatjuk, hogy a szüret társas cselekmény, és ha egy társaság összefog – legyen az a cselekmény bármilyen indítékú (kulturális vagy akár politikai) – akkor semmi sem lehetetlen. Még a szüret sem… de ha jövőre is ilyen rossz termés lesz, mint az idén, akkor …….. no, de nem baj, ismerjük a görgői gazda mondását: Szőlő annyi van, amennyit a Jóisten ad, De bor meg annyi, amennyit én akarok. Tornagörgő, 2010.november 5.
Lengyel István
Lakoma
péntek
14
Jobb késõn, mint soha.... ...akár ez is lehetne a címe az idei „mit is írjak a Lakomába” cikknek, lehetne azért, mert a fesztivál kezdetekor, csütörtök reggel hétkor állok neki, a kért leadási időpont után egy héttel. De lehetne a címe azért is, mert eléggé jellemzi az idei évet. A darabválasztás, a próbák kezdete mind-mind tolódott. Nem mondok vele semmi újat, se a jelenlévőknek, se úgy általában azoknak, akik bármit is igyekeznek lelkesedéssel csinálni, hogy mennyi erőfeszítéssel jár összehozni egy-egy próbát. Az egész napos rohanás után, ami abból áll, hogy eleget kell tenni az iskolai, a munkahelyi kötelezettségeknek, a családunk se baj, ha lát minket, ha csak egy röpke félórára is, hogy a két hónapos próbafolyamat után gyerekeink ne csak fényképről ismerjenek meg. Szóval amikor az emberek este pihennek, mi és szerintem rajtunk kívül minden jelenlévő csoport indul a második műszakra. Irányba veszük a kultúrházat, hogy arra szenteljük maradék energiánkat, amit szeretünk csinálni, a színjátszásra. Kirohanva magunkat, hogy „de jó nem is késtem olyan sokat”, s örülve a másiknak általában beszélgetéssel kezdődik a próba, elpanaszolva, vagy lelkendezve, hogy is telt a nap, aztán sorra jönnek a pizza- és ételfutárok.
Mert ugye enni az már luxus, akkor aztán tényleg sose érnénk oda... így a kultúrházba menet gondoskodunk róla, hogy valami táplálék is legyen. Aztán kezdődhet a próba, színpadra lépve elfelejtődik a külvilág, a gondok, s marad a jókedv a lendület, hogy csinálni kell! S nem érzékelve a kultúrház hidegét, kimelegedve próbálunk, próbálunk. Aztán megszületik az az előadás, ha nehezen is, ha az utolsó pillanatban is, és természetesen azzal az érzéssel, hogy kellene még egy hét. S aztán irány a cél, Szepsi, ahol elfeledünk minden fáradalmat, nehézséget, hisz végre november közepe van s itt vagyunk. Annyira természetes ez a életünkben már, mint a születésnap vagy a karácsony, hisz évről évre kihagyhatatlan, ösztönöz minket, s erőt ad a folytatásra. Idei „próbálkozásunk” Z. Sverák és L. Smoljak: Beugrás (Záskok) című darabja, aminek az alcíme a Toncsi című darab szerencsétlen premierje. A darab a csoport részére lett lefordítva, mi játsszuk először magyarul. S mit is kívánhatnék magunknak, már csak a címből kiindulva is, remélem kellően szerencsétlen lesz a premier! Juhász Mária Nánai Színjátszócsoport
Egy kis nosztalgia az elõzõ fesztiválról Ahogy a zsûri látta
Pásztó András, a kassai IKSZ volt vezetője: „Nagyon jó volt látni itt a régi ismerősöket, és még nagyobb élmény volt látni azokat az újakat, akik most szerepeltek először a fesztiválon.” Tóth Zsuzsanna, a magyar művelődési Intézet főmunkatársa: „Nagyon sok települést irigyeltem azért, hogy ennyi tehetséges színjátékosa van.” 15 15
péntek
Lakoma
Féling Színházi Csopor Csoportt A Féling Színházi Csoport 1978-ban Békéscsabán alakult, folyamatosan 1987-ig működött. Ez időtartamban rendszeresen jelentkezett bemutatókkal. Közülük több kapott (a korszakban adott értékelési rendszer alapján) úgynevezett „országos arany” minősítést, egy előadása nemzetközi színházifesztivál-meghívást. Tagjai közül többen nyertek „egyéni alakítás” díjat. A társulat 2006-ban, a “Csaba” Honvéd Kulturális Egyesület Művelődési Háza meghatározó támogatása mellett újította fel munkáját, s folyamatosan működik. 2007-től folyamatosan újabb bemutatókkal jelentkezik. Ez időszakban A. Jarry: Übü király, Schwajda Gy.: Csoda, Czakó G.: Disznójáték, A. Csehov: Medve, Boldizsár P.: Félálmaink című műveket mutatta be. A székhelyi előadások mellett rendszeresen szerepel az esztergomi Piknik Fesztiválon, a szilágycsehi PADIF-on (Partium), az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon, középiskolás korú csoportja a solymári Angol Nyelvű Diák Drámafesztiválon. A. Csehov: Medve Egy nehéz természetű, nőgyűlölő földbirtokos, és egy – férje emlékéhez bigott módon ragaszkodó – özvegyasszony esete, amelyben kettejük összeütközése a halott férj tartozása miatt robban ki. A férfi követel, az asszony nem fizet. Már-már pisztolypárbajra kerül sor, amikor az utolsó percben a kardos menyecskéből előbújik a nő...
N Á N A
Boldizsár Péter: Félálmaink Két csavargó álmodik a puszta földön, azaz csak félálmodik, mindarról, ami nincs neki; nőről, fürdőszobáról, puha, meleg, fehér takaróról… Nagy a kísértés mindannyiunk számára, álmokba menekülni. Szereplők:
Medve POPOVA JELÉNA IVÁNOVNA: Salka Zsuzsanna SZMIRNOV GRIGORIJ SZTYEPÁNOVICS: Skorka Tibor LÚKA: Fejes István Félálmaink Skorka Tibor Fejes Istán/Csipke Sándor
Az előadás egyszerűen botrányos volt. A színészek nem voltak tisztában a szöveggel a súgó lehallatszott a nézőtérre, a főszereplő állandóan szabotálta az előadást és volt színész, aki ittasan jelent meg a színpadon. A beszédhibás szereplőket majdnem kifelejtettem. A dadogás egyszerűen idegesítő a színen és teljesen kizökkent abból, hogy figyelni tudjak. A rendezőnő sem nagyon volt tisztában a dolgokkal és a darab végére teljesen összeomlott. Amit pedig a zsűrivel csináltak az nem volt szép, sőt egyenesen ronda dolog volt, mert ha jól láttam szegények épp középen ültek. Gratula a Nánai színjátszóknak. Szpisák Gyula
Lakoma
szombat
22
Viszta A VISZTA (Vidám Iparisták Színjátszó TársulatA) 2008-ban alakult a Komáromi Ipari Szakközépiskola falai közt a komáromi Városi Művelődési Központ támogatásával. A Csoport vezetőjének akkor Kiss Péntek Józsefet választotta az iskola vezetősége, aki elsőízben a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról-t álmodta színpadra. A nagy sikerre való tekintettel 2009-ben a Hair című musicalt adta elő a társulat több ízben.A II.Országos Zenés Színpadok fesztiválján különdíjat is kaptak egy táncjelenetért.Ezen felül 2 alakításdíjat is magáénak tudhat a csoport. 2010-ben a csoport egy része kicserélődött, és rendezőváltásra került sor. A fiatal rendező, Finta Márk A dzsungel könyve című musical-t vitte színpadra a színjátszókkal. A dzsungel könyve című darabot aligha kell bemutatni. Az egyik legismertebb magyar musical Rudyard Kipling regénye nyomán íródott, Dés László és Geszty Péter dalaival fűszerezve.
Szereposztás: Maugli - Matusek Attila Akela - Fekete Dániel Bagira - Hamerlik Bettina Balú - Csicsó Tamás Ká - Zsidek Pál Sir Kán - Renczés Balázs Csil - Kovács Tamás Túna - Szekeres Patrícia Gabriella Buldeó - Csicsó Tamás Főmajom - Fazekas Csaba Éhfarkas - Sárkány Rebeka Vérfarkas - Juhász Orsolya Gyászfarkas - Banzi Réka Furkófarkas - Forró Ildikó Férfi, majom, farkas - Szuri András Továbbá - majmok, keselyűk és emberek RENDEZŐASSZISZTENS: Dobos Boglárka KOREOGRÁFUS: Csenky Nikoletta KORREPETÍTOR: Kovács Katalin RENDEZŐ: Finta Márk
A zsűri tagjai: Körömi Gábor, Tóth Zsuzsanna, Vladimír Sadílek és Havasi Péter
33
szombat
Lakoma
A „„T Toncsi” címû d ar ab szer encsés elõad ása dar arab szerencsés elõadása A rendszeresen visszajáró nánaiak Zdenek Sverak és Ladislav Smoljak Beugrás című darabját mutatták be. A mű egy falusi színjátszócsoportról szól, akiknél váratlanul kiesik egy szereplő, és megkérik a híres Kapor Rezsőt (Khéli Bálint), ugorjon be. A színész dilettáns, beképzelt és természetesen semmit nem tud a szerepről. Ezt a darabot a nánaiak játsszák először magyarul. Külön nekik fordították le, úgyhogy tekinthetjük ezt egyfajta ősbemutatónak. A renedezés átgondolt volt és összeszedett, a színjátszók hatalmas kedvvel és energiával
játszottak. Az előadás végére úgy érzem ránk is átragasztották túláradó jókedvüket. Az Rezsőt játszó színész nagyon jól megoldotta a feladatot, nem ripacskodott, illett hozzá a karakter. Külön dícséretet érdemel a Tónit illetve Toncsit játszó színész (Piski Erik). Nőies mozgásával és hangnemével sok vicces pillanatot szerzett a nézőknek. Egészében véve a színészi játékok jobbak, mint általában az amatőr színjátszóknál. Érthetően, szépen beszéltek. Egy pillanatra sem éreztem bennük bizonytalanságot, vagy félelmet, vagy akár komolytalan-
ságot. Még a legröhejesebb jeleneteknél se estek ki a szerepükből. Ez volt az első olyan előadás, amit a közönség igazi nagy vastapssal jutalmazott. Megérdemelték. Szűcs Éva
Gyógyszer id egesség ell en:V ezekény idegesség ellen:V en:Vezekény Ha az ember pattanásig feszült (hogy ki és hogyan csinált belőle időzített méregbombát, nem tartozik e cikk tárgyához), szóval ha pattanásig feszült, üljön be a Vezekényi Görbetükör előadására. És elfelejt mindent. A rövid kis improvizatív előadás egy vad dzsugelbe kalauzolja el, ahol bizony emberevő benszülöttek élnek. Minek örülnek ezek a legjobban? Hát jó húsban lévő apácának, akinek (térítő) jószándéka felől semmi kétség. A bennszülöttek viszont ma még nem ettek, és házi kiskedvencük, a gorilla is éhes Lakoma
ám... Aki ott volt, láthatta, mire jutottak a kannibálok, különleges halandzsanyelvükkel jól megmozgatva nevetőizmainkat, törzsi táncot járva, apácalevest főzve. Aki nem látta, az félórányi felhőtlen kikapcsolódással, kacagással lett szegényebb. Kozsár Zsuzsanna
A 2002 óta működő Buzitai Citerazenekar az idei Bíborpiros Szép Rózsa versenyen arra bizonyult érdemesnek, hogy képviselje a Felvidéket a Vass Lajos Kárpát-medencei Népzenei Találkozón, ahol 2010. november 6-án ifjúsági kategóriában egyedüli citerazenekarként megkapta a Vass Lajos- nagydíjat. A dalos kedvű citeráslányoknak, és vezetőjüknek, Görcsös Jánosnak szívből gratulálunk. szombat
44
Hóf ehér k e, tör pék Hófehér ehérk törpék pék,, táncosok Kissé eltúlzott gesztusokkal és mozdulatokkal díszített, remek fantáziával tálalt Hófehérke-show-val leptek meg minket a tallósi örökmozgó fiatalok, nagyon jól válogatott zenékkel, zörejekkel, hangeffektusokkal érzékeltetve Hófehérke és a törpék történetét. Bár a törpék csak hatan voltak, akrobatikával tűzdelt ugrándozásuk feledtette a létszámhiányt. A kosztümök, a mozdulatok egyaránt átgondolt rendezői koncepcióról tanúskodtak, a modern táncok elemeit ötvözve klasszikusabb megoldásokkal. Bár számomra nem derült ki rögtön, Hófehérkét a királyfi mentette-e meg két feketeruhás segítőjével, vagy valaki más, akiről a meseírók nem tudnak, de a brake és más táncelemek annyira lekötötték a figyelmemet, hogy nem érdekeltek az ilyen apró részletek. A banya második kísérleténél már sárga-fekete ruhás táncoslányok keltették újra életre Hófehérkét, és ekkor elfogadtam, hogy a mesébe ez is belefér, (ahogy aztán a roma motívumok és csárdás is a lagziban), a királyfi pedig majd később jön – és jött is, amint az a nagykönyvben írva vagyon. És élveztem tovább a pazar koreográfiát, az összehangoltságot, a kisebbek csetlés-botlását, a nagyok profizmusát. Mit mondjak: ilyet én még életemben nem láttam!!! És nem is fogom elfelejteni. Kozsár Zsuzsanna
É S ? ! 5
Dzsungel könyve Hát, nem tudom, nem tudom. Mindig félek olyan darabokra beülni, amit már láttam jól megcsinálva, mert akarva akaratlanul, de mindig összehasonlítom a már látottakkal. Nem vagyok annyira a zenés darabokért sem, de ha igazán jó, akkor tudom élvezni. Sajnos ezt most nem tudtam. Voltak jó pillanatok a darabban, de sem a szereposztással, sem az énektudással nem voltam megelégedve, és hát a zenés darabok alapja sajnos pont ez a két dolog. Nem igazán értem, miért kisebb egy Balu, mint egy embergyerek vagy egy keselyű. A pofonok és az álbölcsesség így teljesen elvesztik varázsukat és hiteltelenné válnak. A technika sem kedvezett az előadóknak és megint, mint minden éven (magamat ismételve)konstatálom, hogy ha nem jó a hangosítás, akkor inkább mellőznünk kéne azt, és nem erőltetni. Jobb egy halk előadás, mint egy zavaró recsegős valami. Kiemelkedő színészi teljesítményt nem igazán láttam, de ez nem a színészek hibája, mert vannak közöttük olyanok, akiket színpadra teremtett a jó Isten, csak kevés instrukciót kaphattak, és nem igazán tudtak mit kezdeni magukkal a színen, főleg ha épp nem volt szövegük. A főszereplők közül szsszsszeretném Kát kiemelni. Nagyon jól csinálta, amit csinált és ő egyedül rájött arra is, hogy a kézben tartott mikrofon csak zavarja a játékban és a hangosításon semmit sem javít. A mellékszereplők is nagyon jók voltak. A farkasmajom fiú és a fekete hosszú hajú farkasmajom lány nagyon tudta a dolgát és borzasztóan jó mozgással bírnak. Egy kifinomultabb tánckoreográfia nagyot tudna lendíteni a néha vontatott előadáson. Megfontolnám azt is, hogy a halott embert nem kéne-e valami állatnak kivinnie a színpadról, mert elég vicces volt számomra, hogy egyszer csak feláll és kisétál. Nem szívesen írok rosszakat egyetlen előadásról sem, mert én is játszom és tudom, hogy minden darabban rengeteg munka, erőfeszítés és néha elpocsékoltnak érzett idő van, de kérek minden rendezőt, hogy igyekezzenek olyan darabokat választani a színészeiknek, hogy azok azt tudják megmutatni a színpadon, hogy mire képesek és ne azt, amire nem.
Mivel az ÉS? SZÍNHÁZ ! A bajusz című előadásával már tavaly volt Szepsiben így született meg az ötlet, hogy az ŐS ÉS?! tehát az ÉS? SZÍNHÁZ ! ős tagjaival rakjunk össze egy rövid, de annál játékosabb előadást, Raymond Queneau Stílusszombat
Szpisák Gyula
gyakorlatok című művére esett a választásunk. Az előadás címe: Másodszor, máshogyan! A cím arra utal, hogy Szabó Csilla első rendezése az ÉS-sel éppen a stílusgyakorlatok volt, régen, réges-régen... Szpisák Gyula
Lakoma
Fesztiválnapló Szepsi 2010. november 19. Holnap. De hol a nap? Fogom a tréningnadrágom, és megyek a színjátszók iskolázására. Csöpög az eső, kevesen vagyunk az új inkubátorházban. Szabó Csillával pedig jó játszani, de egyelőre csak beszélgetünk az itthoni és az otthoni állapotokról. Majd érkeznek még, s játszani kezdünk. Közmondásokat, utolsó mondatokhoz később helyszínt ad meg, majd egy Romhányi verset használunk lélekállapot kifejezésre. De miért vagyunk csak ennyien? Évekkel ezelőtt, amikor beszéltünk róla, hogy jó lenne valami tréning is a színjátszóknak, épp az volt a gondolat, hogy az előadások és a beszélgetések mellett találkozzunk a műhelymunkákban is. Próbáljunk ki helyzeteket, ismerkedjünk meg más módszerekkel, hiszen ha ezeket a játékokat otthon is kipróbáljuk, akkor lehet, hogy a társulat is megszereti és a rendezőnek is könnyebb dolga lesz. Talán majd szombaton többen leszünk. Délután egy Labiche komédiával indulunk, a Vásárútról érkezett csapattal már két évvel ezelőtt találkoztam, akkor egy orosz komédiával álltak a színpadra, most egy francia vígjátékot választottak. Az embergyűlölő úr, tolvaj szolgáit és kunyeráló ismerőseit megunván igazmondó vízhordóba Lakoma
fekteti pénzét, ám a darab végére kiderül, hogy mit ér az igazmondás, hisz erősebb úr rajtunk a gerjedelem. Az ezt követő betlehemes pásztorjáték már a karácsonyt idézte fel a színpadon, Debrődről. A hagyományőrző csoport szép feladatot vállalt fel, tanuljuk meg, hogyan volt régen. Egyik barátom mesélte, hogy egyes vidékeken már nem gyűjtik, hanem visszatanítják a hagyományt néprajzos pedagógusok, kenderbajusszal véve fel a harcot az internettel és a megasztárral szemben. Tornagörgőről is a hagyományos paraszti élet egyik fontos eseménye került a színpadra, s ez nem volt más, mint a szüret. A jó humorú, tisztán és erősen éneklő csapatot három éve még komédiát játszani láttam, két éve már lakodalmast hoztak, azt hiszem, rátaláltak arra az útra, amin járniuk kell. Szépen szólnak a dalok, én a gyűjtéshez nem értek, de a hangulatért, a szüretet körülvevő tréfákért szívesen elmennék Görgőre. No, meg persze borért, de csak jövőre, mert terjesztik, hogy idén csak borból lesz sok, mert a szőlő bizony kevés volt. Aztán bejött a színpadra két apáca, akiket majdnem megettek a dzsungellakók, akik a „vimmaue” (Az oroszlán ma éjjel alszik, ugye) dallamára táncoltak több alkalommal,
majd meg(ment)ette őket egy gorilla (a fölösleges rész kihúzandó). Talán röviden így lehetne összefoglalni a vezekényi lelkes összevisszaságot, amit kaptunk. Ennyi színjátszó ekkora játékkedvvel és energiával most már foglalkozhatna valami értékesebb alapanyaggal is. Végül a bemutatók sorát követte Nána, a Beugrással. Talán ez volt az eddigi legjobb, amit a nánaiaktól láttam, mondtam este, de aztán eszembe jutottak a fergeteges népi komédiák, és tényleg, azok is milyen jók voltak, úgy két évvel ezelőtt. Szóval tiszta helyzetet, egy beugrást játszanak el a színpadon, vagyis színház a színházban játék, amiben a paródia mellett az önparódia is fellelhető volt. Jó a helyzet, jók a karakterek, és ami még fő, hogy megtanultak bánni az idővel is. Csak azt a köszöntőt lehetett volna fejből mondani, és akkor talán kiderült volna, hogy miért is írt komédiát a társulat vezetője a középen ülő (vagy az ott a zsűri helye?) képzeletbeli polgármester úrnak. A szakmai beszélgetésen rengetegen voltunk. Ennyi ember, ilyen rövid idő alatt nem tud beszélgetni, így aztán meghallgattak minket, majd udvariasan véget ért az este. Véget ért volna, ha nem lett volna az a fránya töltött káposzta, és a hegy leve, no de erről most inkább csend. Holnap is nap lesz.
szombat
Körömi Gábor
66
A T ALL ÓSI CSEMADOK ALAPSZER VEZET él etébõl TALL ALLÓSI ALAPSZERVEZET éle Valamikor 2000-ben történt, ha visszanézek az idő távlatába, nem is olyan rég volt, amikor egy lelkes kis csapat elhatározta, hogy megtöri a 22 éves csöndet és esztrádcsoportot hoz létre. A gond ott kezdődött, hogy községünkben nincs kultúrház, azonban a képviselőtestület segítségével ezt a problémát is orvosoltuk. Még mindig a fülemben cseng a ,,gyertek gyerekek, tanuljuk a szerepet“, egy-egy kacaj a félresikerült szövegek hallatán, vagy az erős kritika a próbákon. Összeállt a műsor! Ezekben az években alakult a modern-tánccsoport, melynek tagjai tánctudásukkal elkápráztatták a közönséget. Ezek a gyerekek ma már kész hölgyekké lettek. Büszkén mondhatom el, hogy a kedv és a tenniakarás nem múlt el. Ennek bizonyítéka, hogy az utánpótlás nem csappant meg, ellenkezőleg: szeptembertől a kiscsoportban 17 gyerekkel foglalkozik a tánckoreográfus.Munkánkat öröm, de néha üröm is kíséri. De elég egy-egy mosoly, és a problémák könnyűszerrel megoldódnak. Köztudott, hogy a mai világban minden koronának helye van. Mondhatnánk azt is, hogy az okos emberek befektetik oda, ahol minél kevesebb ráfordítással minél többet kamatozik. A mi tevékenységünk azonban kultúrát közvetít, ami sohasem volt és nem is lesz profitorientált. Mégis szükség van rá, mint a sóra, a mézre, vagy akár egy gyönyörű álomra, amiből nem akarunk felébredni. Moderntánc-csoportunk is ezen fáradozik. A zene és a mozgás segítségével a szépség, a pénzben nem mérhető értéket közvetít. Örömet szerezni szüleinknek, nagymamáknak nagypapáknak, hogy tudják azt mondani: ez az én gyermekem, vagy éppen az unokám aki a színpadon jeleskedik. Ilyenkor elgondolkozhatunk azon, hogy ki az, akiért élünk, dolgozunk, küzdünk. A téli hónapokban, a bálozások idején csoportunknak tapsolhatott a nagyközönség Tor7
szombat
nócon, Vízkeleten és természetesen idehaza a bálmegnyitón. A frappáns koreográfia mosolyt csalt az arcokra, néhány röpke órára igyekezett elfeledtetni a mindennapi rohanás fáradalmait. Ha a kedves olvasó megnézi az alábbi képeket, meggyőződik arról, hogy a kultúra igenis fontos a mindennapi élet forgatagához! Gondolataimat talán Kodály Zoltán szavaival zárnám, melyek azon a bizonyos esztrádon is elhangzottak: “Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem teremti magának.”
Hófehérke tegnap és ma Szereposztás: Hófehérke: Slachta Éva Törpék- Fortunát tánccsoport Tánczos Hajnalka, Milinszky Vivien, Benedek Viktória, Szüllő Patrícia, Horváth Bianka Noémi Boszorkány: Putyera Enikő Királyfi: Horváth Máté 1.lovag: Sárkány Dávid 2.lovag: Szabó Viktor Lányok-Impulz tánccsoport: Popluhár Tamara, Dömötör Bea, Radványi Veronika, Nágel Kitty Koreográfus:Házi Csilla A csoport vezetője: Sárkány Beáta
Lakoma