Az id skor természetes velejárója az élettani. Az ergoterápia és a tevékenység kapcsolata

y l o h i psp {
j p  ê p k z ê rv y i h u

p‡L–Ž’•Rꖝˆ>œˆŽêˆ•Š’—ˆ•5“Œ5–ê ˆ5—5–„ꄝ꒕™’–Œê•ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI…„‘ t’Š5‘‘>ê{HŠœˆ–œêzŒ™Œ„±ê{„–êh‘‡•5– v•–5Š’–êv•™’–Œêyˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI–êp‘—>ˆ—±êi˜‡„“ˆ–—±êl•Š’—ˆ•5“Œ„ê•>–ˆŠ hꖝˆ•LŽê„ꕈ‹„…ŒŒ—5†ŒI–ê—ˆ„¾˜‘Ž„ê•>–ˆŽ>‘—ꄝꈕŠ’—ˆ•5“Œ„ꏈ‹ˆ—L–>ŠˆŒ—ꐘ—„—5Žê…ˆ­êhêŒ‡L–Ž’•Œê“•’…>5Žê ‰ˆ–’•’5–„ê ˆˆ——ê ŽŒ—>•‘ˆŽê „ê Œ‡L–ê ˆ…ˆ••ˆê ™„Iê Ž„“†–’„—‰ˆ™>—ˆê ˆˆ‘—L–>Š>•ˆ­ê hê ‰ˆ>•>–ê „ê >•Œ‘—ˆ——ê ˆ…ˆ•ê –ˆ>œŒê >–ê ŽH•‘œˆˆ—Œê ‹5——ˆ•>•ˆê Œ–ê ‰IŽ˜–5±ê „ê ˆŠœ>‘Œê –QŽ–>Šˆ—ˆŽê ‰ŒŠœˆˆ…ˆ™>—ˆ>™ˆ­ê p‡L–ê Ž’•…„‘ê „ê H‘ˆ5—5–ê—ˆ•Qˆ—>‘ꏈŠŠœ„Ž•„……„‘ꄍ5‘’——ê–ˆŠB—LꐈŠ’‡5–’Ž„—ê„ê—ˆˆ––>ŠêŒŠ>‘œˆê‘>ŽQê–’•’5Žê‰ˆ­êhêŒ‡L–Ž’•Rê ˆ…ˆ•ˆŽŽˆê™„IꉒŠ„Ž’5–’Žê—„“„–—„„—„Œ—ꏈB•™„ꘗ„‘„Žê„ê’——‹’‘ŒêŽH•‘œˆˆ—ꄇ„“—5†ŒI5‘„Žêˆˆ‘—L–>Š>•ˆ±ê„ê ‹’5—„•—’IŽ±ê„ê–ˆŠB—Lꖝˆ>œˆŽê…ˆ™’‘5–5‘„Žê–QŽ–>Šˆ––>Š>•ˆ­ r˜†––„™„Ž®êŒ‡L–Ž’•Œê•ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI±êˆ•Š’—ˆ•5“Œ„±ê’——‹’‘ŒêŽH•‘œˆˆ—ꄇ„“—5†ŒI„ v††˜“„—Œ’‘„ê—‹ˆ•„“œêŒ‘ꐈ‡Œ†„ê•ˆ‹„…ŒŒ—„—Œ’‘ꒉꈏ‡ˆ•œê“„—Œˆ‘—– z˜„•œ®ê{‹ˆê„˜—‹’•–ê“•ˆ–ˆ‘—ê—‹ˆê“’––Œ…ŒŒ—Œˆ–ꒉꒆ†˜“„—Œ’‘„ê—‹ˆ•„“œê„–ê„ê–ˆŠˆ‘—ꒉꕈ‹„…ŒŒ—„—Œ’‘„ê—ˆ„¾š’•Ž­ê iˆ–Œ‡ˆ–ê—‹ˆêŒ–—Œ‘Šê’‰ê“•’…ˆ–ꌑꈏ‡ˆ•œ¾„Šˆ‡ê“„—Œˆ‘—–ê—‹ˆœêˆ‘—Œ’‘ê…’—‹ê—‹ˆêŒ“’•—„‘†ˆê’‰ê†’‘—„†—Œ‘Šê—‹ˆêˆ‡ˆ•œ¾ „Šˆ‡ê“ˆ•–’‘­ê{‹ˆê–˜•™ˆœêŒ–ꆒ‘†ˆ‘—•„—Œ‘Šê…’—‹ê’‘ê—‹ˆê„‰‰ˆ†—ˆ‡ê“ˆ•–’‘ؖ꓈•–’‘„ê„‘‡êˆ‘™Œ•’‘ˆ‘—„ê…„†ŽŠ•’˜‘‡±ê †’‘–Œ‡ˆ•Œ‘Šê—‹ˆêŒ‘‡Œ™Œ‡˜„ê‘ˆˆ‡–­ê{‹ˆê’–—ê’‰—ˆ‘ê–˜ŠŠˆ–—ˆ‡ê‹ˆ“Œ‘Šê–’˜—Œ’‘–ꌑꗋˆê‰Œˆ‡ê’‰ê–ˆ‰¾–˜““’•—Œ‘Šê„—ê„‘ê ’‡ˆ•ê„Šˆê„•ˆêŒ–—ˆ‡êŒ‘ê—‹ˆê–˜•™ˆœê„–ꈛ„“ˆ–­êkˆ–†•Œ…Œ‘Šê—‹ˆêˆ›“ˆ•Œˆ‘†ˆ–ꄗꇈ„Œ‘ŠêšŒ—‹êˆ‡ˆ•œ¾„Šˆ‡ê“ˆ’“ˆê —‹ˆê„˜—‹’•–ꕈ‰ˆ•ê—’ê—‹ˆê–ŒŠ‘Œ‰Œ†„‘†ˆê’‰ê—‹ˆê‹’ˆ¾ˆ‘™Œ•’‘ˆ‘—ؖꄇ„“—Œ’‘±ê—‹ˆê‘ˆˆ‡ê’‰êŒ‘™’™Œ‘Šê—‹ˆê‰„Œœ¾ˆ…ˆ•–±ê •ˆ„—Œ™ˆ–꒕ꋈ“Œ‘Šê“ˆ•–’‘„­ rˆœêš’•‡–®ê•ˆ‹„…ŒŒ—„—Œ’‘ꒉꈏ‡ˆ•œ±êˆ•Š’—‹ˆ•„“œ±ê„‡„“—„—Œ’‘ꒉꋒˆêˆ‘™Œ•’‘ˆ‘— yˆ‹„…ŒŒ—5†ŒIꢪ¡ª²ê¢ªÂ¢Ã®ê§¨À¨¢­ sˆ™ˆˆ>–Œê†B®ê{sn€lz€êzps}ph±êv•–5Š’–êv•™’–Œêyˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI–êp‘—>ˆ—±ê¡¥¢¨êi˜‡„“ˆ–—±êz„‘„—I•Œ˜ê˜­ê¡©­ê l¾„Œ®ê–­—’Šœˆ–œÍ•ˆ‹„…Œ‘—­‹˜

A

z id!skor természetes velejárója az élettani funkciók változása, romlása. Az id!s embereknek akár vannak, akár nincsenek egészségi problémái, egy bizonyos kor után már fokozottan számolniuk kell a „biológiai öregedésb!l” következ! korlátokkal is. Mindez megnyilvánulhat a szervezet alkalmazkodóképességének csökkenésével, a mozgás gátoltságával, a memória, a látás, a hallás megromlásával. Gyakoribbá válnak a mozgás-szervrendszert érint! betegségek és balesetek, melyek nagymértékben hatást gyakorolnak a napi rutinszer(en végzett tevékenységek elvégzésére. A tevékenységek kivitele-

78

zésének akadályozottsága befolyásolja az önállóságot, a kapcsolatvilágot, az öngondoskodást és nem utolsósorban a lelki egészséget, hatással van az egyénre, a családra, a közösségre, a társadalomra egyaránt. A rehabilitációban megkülönböztetett figyelmet érdemel az id!s emberek korcsoportja.

Az ergoterápia és a tevékenység kapcsolata A komplex orvosi rehabilitáció egyik pillére az ergoterápia, amely a mindennapi életben szükséges tevéyˆ‹„…ŒŒ—5†ŒIꢪ¡ª²ê¢ªÂ¢Ã®ê§¨À¨¢­

kenységekkel foglalkozik. A terápiás célra használt tevékenységek az élet bármely területér!l – például az önellátás, az életkori sajátosságoknak megfelel! iskolai, vagy munkahelyi, házimunkával kapcsolatos feladatok, valamint a szabadid!s tevékenységformák, m(vészetek, sport, hobbi, családi és baráti kapcsolatok köréb!l – származnak. Az ergoterapeutákat az érdekli, hogy egy adott sérülés, betegség vagy az el!rehaladott életkorral járó problémák hogyan befolyásolják az érintett személy mindennapi tevékenységeit, kapcsolatait, a családi életben betöltött szerepét. Az id!skorú ember és környezete számára is egyre inkább aktuális problémaként merül fel, hogy menynyire tudják magukat ellátni. A legid!sebb korosztály esetében, de különösen akkor, ha ehhez még mozgássérülés is járul az önálló fürdés, zuhanyozás, mosakodás, öltözködés is nehézséget okoz. Sok gonddal járhat számukra a háztartási munka, a lakáson kívül végzett tevékenység, a vásárlás, az ügyintézés, mindehhez látási és hallási vagy egyéb nehézségek is hozzájárulnak. Az ergoterápia szempontjából az id!skorú ember megközelítése nemcsak a mozgássérüléséb!l adódó problémákra korlátozódik, hanem az egyéb életkori sajátosságokból adódó nehézségekre is figyelmet kell fordítani. Az öregedés természetes folyamata változásokat okoz, mind biológiai, mind pszichoszociális téren. Gyakran megfigyelhet!, hogy lassul a gondolkodás, a rövid távú emlékezet gyengül, nehezebb a tanulás, az alkalmazkodás, csökken a rugalmasság. Ugyanakkor az id!s emberek több tapasztalattal, jobb ítél!képességgel kompenzálják lassúbb teljesít!képességüket.

Az érintett id#s emberrel való kapcsolatfelvétel Az ergoterápia során az els! találkozás a pácienssel kiemelt hangsúlyt kell hogy kapjon. Meg kell nyugtatni, fel kell oldani szorongását az id!s embernek, bizalmat kell ébreszteni a terapeuta munkája iránt. A kommunikáció során az infantilizáló megszólítást elkerülve a tiszteletadásra kell törekedni, halláscsökkenés esetén pedig a szemkontaktus tartásával, lassú, tiszta beszédre van szükség. Nagyon lényeges a bemutatkozás mellett a szakterület egyszer( bemutatása, a személyes kapcsolat kialakítása, s csak ezután kezd!dhet a felmérés és a terápia megtervezése. Az ergoterápia szempontjából a felmérés kitér a kliens közvetlen mili!jének megismerésére, személyi és tárgyi környezetének feltérképezésére is. Fontos megismerni az érintett ember körülményeit, hova fog visszakerülni a rehabilitáció után, mekkora mozgástere lesz a lakásban, milyen felszereltség( a fürd!szoba,

a konyha és a szoba, van-e küszöb, sz!nyeg, vagy egyéb mozgást akadályozó tényez!, ki tud-e jutni majd az épületb!l, lesz-e otthon segít!je. A korábbi foglalkozás, esetleges hobbitevékenység feltérképezése további tájékoztatást nyújt a rehabilitálandó emberr!l. Mindezek mellett nem hanyagolható el azoknak az aktivitásoknak az ismerete sem, amelyek az érintett személy számára jelent!sek lehetnek, akár a családban betöltött szerepekre, a háztartási, ház körüli munkára vagy a szabadid!s tevékenységekre vonatkoznak. A napi gyakorlatban az ergoterapeuta jellemz!en csíp!táji sérültek, stroke-betegek és degeneratív mozgásszervi betegségben szenved! id!s betegcsoportokkal találkozik. A különböz! eredet( betegség vagy baleset következtében fellép! speciális problémák, mint például a koordináció, a motorikus és kognitív funkciók zavara jelent!sen befolyásolják a napi cselekvések kivitelezését is. A fels! végtagi funkciók érintettsége a tárgyak megfogását, megtartását, illesztését nehezíti, így akadályozottá válik a legalapvet!bb önellátási tevékenységek elvégzése. A fejlesztés érdekében az ergoterapeuta gyakorlóeszközös feladatsorokat alkalmaz. Az ilyen jelleg( tevékenységek azon túl, hogy fokozatos és változatos gyakorlatokat biztosítanak, vizuális visszajelzést is nyújtanak a kliens számára, a kézfunkciók fejl!dése nyomon követhet!. A terapeuta felmérései a következ! legalapvet!bb önellátási tevékenységek területeire vonatkoznak: ð
Testápolás – mosdás, fésülködés, borotválkozás, körömápolás, száj-higiéné. ð
Fürdés – kád, zuhanyozóba be- és kilépés, fürdés közbeni pozíció megtartása, szappanozás, öblítés, törölközés. ð
Toalett-higiéné – a megfelel! pozíció elfoglalása és megtartása, WC vagy szobai WC használata. ð
Öltözködés – ruhák kiválasztása, el!vétele, öltözés-vetk!zés helyes sorrendje, gombolás, zipzárhasználat, gyógyászati segédeszközök felhelyezése, levétele, használata. ð
Étkezés – nyelés, felszívás, rágás, étel, ital szájhoz vitele, megfelel! ev!eszközök használata, tálalás-terítés. ð
Funkcionális kommunikáció – kommunikációs eszközök használata: íróeszközök, telefon, számítógép-kezelés. ð
Hely- és helyzetváltoztatás a sz(kebb környezetben – ágyban, fürd!kádba, zuhanyozóba be- és kiszállás, WC-megközelítés, testsúly-áthelyezés és -megtartás, székbe vagy kerekesszékbe átülés, ún. transzfermozgások kivitelezése stb. A napi aktivitások elvégzésének felmérése, dokumentálása a kezelés kezdetekor és távozáskor is ajánlott csakúgy, mint a javasolt segít! megoldások fel-

t’Š5‘‘>ê{HŠœˆ–œêzŒ™Œ„®êp‡L–Ž’•Rꖝˆ>œˆŽêˆ•Š’—ˆ•5“Œ5–ꈏ5—5–„ꄝ꒕™’–Œê•ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI…„‘ê

79

sorolása. A felmérés interjú, illetve megfigyelés alapján történik.

Id#skorú személyek önellátását segít# megoldások Az id!skorral együtt járó problémák miatt az önellátás kivitelezése érdekében, gyakran van szükség különböz! segít! megoldásokra. E célból a terapeuta megváltoztathatja például a tevékenység végrehajtásának módját, választhat más technikát, átrendezheti a munkaterületet, adaptálhatja a környezetet, ajánlhat segít!eszközöket. A prospektusok oldalairól kiválasztott segédeszközök kipróbálás nélkül nem mindig felelnek meg az elvárásoknak, gyakran okoznak csalódást. Intézeti keretek között olyan életszituációs helyzetek szimulálására van szükség, amelyek jól tükrözik az érintett ember mindennapi életét. Ezért az ergoterápia megfelel! környezeti hátteret, tárgyi feltételeket igényel. A tevékenységek körülményeinek reprodukálása elengedhetetlen feltétele annak, hogy valóban a legmegfelel!bb segít! megoldás kerüljön kiválasztásra. A segít!eszközök, akár a bot, a járókeret vagy a kerekesszék használatánál az aljzat egyenetlensége, felületének jellemz!i, a terep sík vagy lejt!s változásai nehezítik a helyvál-

¡­ê 5…•„­ê tˆŠ‰ˆˆLê Ž5‡QLŽˆê ŽŒ™5„–—5–„±ê ‹„–‘5„—5‘„Žê …ˆŠœ„Ž’•5–„

80

toztatás biztonságát. A mobilitást segít! eszközök használatának elsajátítása érdekében a rehabilitációs team-munkában részt vev! mozgásterapeuták jelent!s munkát végeznek. A helyváltoztatást azonban nemcsak a „kórházi kezel!szoba” viszonylatai között, hanem valós élethelyzetben, például az ergoterápia „mintalakásában” az otthonit utánzó konyhai és fürd!szobai körülmények között is szükséges gyakorolni. A lakótér berendezésének egyik sarkalatos pontja a járófelület. A kisebb sz!nyegek, lábtörl!k, a küszöbök akadályozó tényez!k lehetnek a lakáson belüli közlekedésben, ezért a hazatér! kliensnek hasznos felhívni a figyelmét azok eltávolítására. A nagyobb felület( sz!nyegeket is érdemes egy gumi-hálós alátéttel ellátni a csúszásveszély elhárítása érdekében. A megszokott környezethez való ragaszkodás figyelembevétele mellett ajánlatos a leggyakrabban használt bútorokat, tárgyakat úgy elhelyezni, hogy azok a legkisebb er!ráfordítással elérhet!k legyenek. Szükség lehet az ül!-, fekv!hely közelében a bot, a járókeret biztonságos elhelyezésére, elérhet!ségére, ehhez elegend! térre. A szobai kerekesszéket használók számára tevékenység közben a stabilitásra, álló helyzetben a fékezés fontosságára fontos felhívni a figyelmet. A ruhadarabok le- és felvételét az „öltözköd!bot” segíti, ha a kar mozgása akadályozott, vagy ha a lábát nehezen éri el a felhasználó. A leesett vagy magasan lév! tárgyak felvételét az úgynevezett „segít!-kéz” teszi elérhet!vé. Az alsó végtag megközelítésének nehézsége, például ízületi merevség, fájdalom esetén, vagy ha a gerinc, csíp! kímélésére van szükség, felkínálható a zoknihúzó. A fürd!szobai tevékenységek közül a WC-magasítót akkor szükséges alkalmazni, ha a felállás-leülés nehezen megy. Id!skorban is a zuhanyozót érdemes el!nyben részesíteni, kapaszkodóval és ül!hellyel ellátva, ami lehet a lehajtható zuhanyozó ülés vagy egy m(anyag ül!ke. Az ágy és a kerekesszék, a zuhanyozószék vagy bármely más ül!alkalmatosság közötti átülésre szükséges a megfelel! transzfer-technika egyéni begyakorlása. Ehhez különféle kapaszkodók és „csúszódeszka” is alkalmazható. A „csúszódeszka” biztonságos használatához nem engedhet! meg a nagy szintkülönbség. Gyakori probléma, hogy az id!skorú embernek nincs lehet!sége átalakításra, vagy ragaszkodik a kádhasználathoz. A legmegfelel!bb kádül!ke kiválasztása el!tt mérlegelni kell nemcsak az id!s személy, hanem a segít! fizikai terhelhet!ségét is (1. ábra). A segédeszközök felkínálására többféle megoldás lehet, de mindenekel!tt a biztonság megteremtésére szükséges törekedni, az egyéni szükségletek figyelembevétele mellett. A tapasztalati úton szerzett információk, kipróbálási lehet!ségek közelebb viszik az érintett id!s emberek számára az alapvet! önellátási tevékenyséyˆ‹„…ŒŒ—5†ŒIꢪ¡ª²ê¢ªÂ¢Ã®ê§¨À¨¢­

gek elsajátítását, bizonyíthatóvá válik számukra azok hasznossága.

Tapasztalataink Az egyes tevékenységfajták közül az életkor el!rehaladtával megfigyelhet!, hogy a több helyzetváltoztatással járó, nagyobb aktivitást igényl! tevékenységeket fokozatosan a passzívabb, otthonhoz köt!d!, kisebb szellemi-fizikai terhelést igényl! tevékenység foglalja el, a társadalmi kapcsolatok intenzitása is egyre csökken. Az id!södés veszteségei között kiemelked!en jelent!s a társvesztés, a hozzátartozó, barát, ismer!s, a környezetében tartott állatok, a megszokott tárgy, környezet vagy szituáció elvesztésének hatása, a magánytól való félelem, mindez a lelki egészség hiányát, a rászorultság, kiszolgáltatottság, függ!ség érzését kelti. Sajnálatosan hozzájárul az id!s emberek frusztrációjához az a tény, hogy a klasszikus együtt él! családmodell felbomlott, a tartós gondozást ma már kevesen vállalják, vállalhatják. A rehabilitációban mindezek nem hagyhatók figyelmen kívül. Az ergoterápiás foglalkozások során gyakran észlelhet!, hogy az id!skorú ember egyidej(leg csak egy dologra koncentrál, sokkal megterhel!bb számára az id!kényszerben végzett cselekvés. A kognitív képesség csökkenésére is lehet számítani, ez vonatkozhat a felfogóképesség (megértés) gyorsaságára, a rövid távú memóriára is, a kevésbé fontos dolgok megjegyezése is jellemz! lehet. Az emberi természet sokszín(sége, változatossága id!skorban is megfigyelhet!. Óriási különbségek vannak a kapcsolatteremt! képesség intenzitásában, a külvilág dolgai iránti érdekl!désben, munkaszeretetben, gyógyulni akarásban. Az ergoterapeuta számára az egyik legnagyobb kihívást pont ez a különböz!ségekre való folyamatos ráhangolódás jelenti. Amennyiben az ergoterapeuta és az érintett személy között kialakult egy személyes jó kapcsolat, az id!s ember kezdeti félelme, bizalmatlansága leküzdhet!, a tanácsok, javaslatok elfogadása tekintetében is nyitottabbá válik. Ez a terapeuta részér!l nagyfokú empátiát, megértést, türelmet igényel. A bizalom megsokszorozza és el!segíti az eredményességet. A felkínált segít! megoldások és a javasolt eszközökkel végzett tevékenységek gyakorlásának az id!s ember tanulási tempóját, elfogadási hajlandóságát kell követnie. A foglalkozások során szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy az öregedés el!rehaladtával az emberek egyre inkább idegenkednek az új és szokatlan berendezési tárgyaktól, eszközökt!l, környezetük megváltoztatásától, ezért a segédmegoldások felkínálásánál, használatuk tanításánál igen körültekint!en kell eljárni.

Az elfogadást és tanulást er!sítheti a közvetlen hozzátartozóval való szoros együttm(ködés is. A család szeretetteljes magatartása, biztonságot nyújtó háttere, tev!leges részvétele is hozzájárul a lehet!ségekhez mért függetlenség eléréséhez. Gyakran kezdeményezi az ergoterapeuta a tevékenység újratanulása során, még a rehabilitációt végz! intézet falain belül, a hozzátartozó jelenlétét. Ez nemcsak az id!s ember biztonságát segíti, hanem a hozzátartozó számára is iránymutatást ad a segítségnyújtás módjának, mértékének elsajátításához. A rendszeres ergoterápiás foglalkozások nemcsak kizárólagosan a szorosan vett önellátási tevékenységekre korlátozódnak. A lelkiállapot karbantartása érdekében a terapeuta felkínálhatja azokat a tevékenységformákat, amelyeket szívesen végez a páciens, amelyek a rekreációt, a feloldódást támogatják, oldják a feleslegesség, a magány érzését. Ez lehet háztartási munka, f!zési tevékenység, egyszer( kézm(ves technikák alkalmazása, de lehet egy meghitt beszélgetés, közösségi játék, dalolás szervezése, ünnepekre való közös készül!dés. A f!zés során utalni lehet az egészséges táplálkozás jelent!ségére, a megfelel! folyadékbevitel fontosságára, az egyszer(en elkészíthet! ételek kipróbálására. A csoportban is végezhet! tevékenységek éreztetik az id!s ember számára a szeret! odafordulást, megértést, elfogadást, jelenlétének fontosságát

¢­ê5…•„­êo5—„•—5–Œê—ˆ™>Žˆ‘œ–>Š

t’Š5‘‘>ê{HŠœˆ–œêzŒ™Œ„®êp‡L–Ž’•Rꖝˆ>œˆŽêˆ•Š’—ˆ•5“Œ5–ꈏ5—5–„ꄝ꒕™’–Œê•ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI…„‘ê

81

¤­ê5…•„­ê‘‘ˆ“ˆŽ•ˆê™„IêŽHH–êŽ>–QL‡>–ꎒŽ5•‡„Ž>–B¾ —>–±ê‘ˆˆˆ>––ˆÃ

£­ê5…•„­êr>T™ˆ–ê—ˆ†‹‘ŒŽ5Žê„Ž„„5–„

(2., 3., 4. ábra). Azokban az országokban, ahol az ergoterápiának már jelent!sebb múltja van, a terapeuta részt vesz az otthoni rehabilitációban is annak érdekében, hogy minél tovább élhessenek az id!s emberek a saját lakókörnyezetükben. A hazatér! pacienst a lakhely szerint illetékes ergoterapeuta fogadja, vagy az intézeti rehabilitációs team terapeutája kíséri otthonába. Ennek azért van jelent!sége, mert az érintett

a saját életterében kap tanácsot, például a fürd!szobai segédeszközök legel!nyösebb elhelyezésére, vagy ha szükséges, a berendezés átalakítására. A hozzátartozók vagy barátok, szomszédok, segít! személyek segítségét a lakóhelyen lehet a legkönnyebben igénybe venni, a segítségnyújtás technikáját a saját otthoni közegben lehet a leghatékonyabban átadni. A különböz! tevékenységek, programok szervezésével, az aktivitás, a társas élet serkentésével az id!sotthonokban is hozzájárulhat az ergoterapeuta a hajlott korú emberek életmin!ségének javításához. Az ergoterapeuta csak egy láncszeme a rehabilitációs team-munkának. A méltósággal élt öregedés segítése érdekében az orvosok, az ápolók, a mozgásterapeuták, pszichológusok, logopédusok, dietetikusok, szociális munkások, ortopéd m(szerészek, a legkülönfélébb szakemberek, a személyi környezet és az érintett id!s ember együttm(ködésére van szükség.

pyvkhsvt ¡­ê t„ˆ•†–ŒŽê l®ê ˆ—Œ‘L–>Šê >–ê ŽH>•ˆ—ê „ê >ˆ—ê „Ž’‘œ5‘ê j–„5‡’•™’–’Žês„“„ꢪª¨²ê§®ê¦¾¡ª­ ¢­ê t5•Ž˜–êl®êm’Š„Ž’—„—Iꗈ•5“Œ„ê„ꕈ‹„…ŒŒ—5†ŒI…„‘êp‘®êo˜–5•ê p±ê r˜„‘‘ê s±ê {•Œ‘Šˆ•ê sê –ˆ•Ž­Ã®ê hê •ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒIê Šœ„Ž’•„—„­ê tˆ‡Œ†Œ‘„±êi˜‡„“ˆ–—±ê¢ªªª²ê¡¡¥¾¡¢¢­ £­ê t’Š5‘‘>ê {HŠœˆ–œê z®ê hê ‰’Š„Ž’—„—Iê —ˆ•5“Œ„ê –ˆ•ˆ“ˆê „ê •ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI…„‘­ê p‘®ê r„—’‘„ê m±ê zŒˆŠˆ•ê qê –ˆ•Ž­Ã®ê v•™’–Œê •ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI­êtˆ‡Œ†Œ‘„±êi˜‡„“ˆ–—±ê¡©©©²ê£¥¡¾£¥©­ ¤­ê t’Š5‘‘>ê {HŠœˆ–œê z®ê l•Š’—ˆ•5“Œ„ê „ê –—•’Žˆê …ˆ—ˆŠê ˆ…ˆ•ê ‰QŠŠˆ—ˆ‘–>Š>‘ˆŽê—5’Š„—5–5>•—êp‘®êz>êp®êz—•’Žˆê•ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒIê ˆ–L–’•…„‘ꆖ„5‡’•™’–ꖝ55•„­ê|jiêrŒ–ŽH‘œ™—5•±êi˜‡„“ˆ–—±ê ¢ªª§²ê¥¦¾¦¦­

82

¥­ê yˆŒ†‹êj‹®êl•Š’—‹ˆ•„“Œˆêo„‘‡êŒ‘êo„‘‡êŒ—ꇈêw‰ˆŠˆ“ˆ•–’‘„ê Œêzˆ‘Œ’•ˆ‘‡’ŒŒêÀꈌ‘êl•‰„‹•˜‘Š–…ˆ•Œ†‹—­êl•Š’—‹ˆ•„“Œˆê˜‘‡ê yˆ‹„…ŒŒ—„—Œ’‘ꢪª¨²ê¤§®ê¢¤¾¢§­ ¦­ê zB•Iê i±ê iI‡’•ê j–®ê nœ„Ž’•„—Œê Šˆ•Œ5—•Œ„­ê z“•Œ‘Šˆ•±ê i˜‡„“ˆ–—±ê ¡©©©²ê¢§¡­ §­ê {•I‘„Œê{±êr˜„‘‘ês®êhêŒ‡L–ꈐ…ˆ•ˆŽê>ˆ—Œ‘L–>Š>‘ˆŽê>–ê Œ‡L–H‡>––ˆêŽ„“†–’„—’–ê„——Œ—T‡ˆŒ‘ˆŽê™Œ–Š5„—„êshtꢪª§²ê ¡§®ê¡£§¾¡¤£­

yˆ‹„…ŒŒ—5†ŒIꢪ¡ª²ê¢ªÂ¢Ã®ê§¨À¨¢­