Az ügyvezetés felelőssége a hitelezőkkel szemben

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR Kereskedelmi Jogi Tanszék

Az ügyvezetés felelőssége a hitelezőkkel szemben

KÉSZÍTETTE:

KONZULENS:

Szebenyi Péter

Dr. Barta Judit PhD.

HPW3RS

egyetemi docens

Miskolc 2015

UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW Department of Commercial Law

The Responsibility of the Management Towards the Creditors

MADE BY:

CONSULTANT:

Péter Szebenyi

Dr. Judit Barta PhD.

HPW3RS

associate professor

Miskolc 2015

1

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ............................................................................................... 3. 2. A gazdasági társaságok felelősségéről általában ................................... 9. 3. A vezető tisztségviselők felelősségéről általában ................................ 11. 3.1 A felmentvény ..................................................................................... 13. 4. A vezető tisztségviselők felelőssége a hitelezőkkel szemben ............. 14. 4.1 A fenyegető fizetésképtelenség ........................................................... 15. 4.2 „Wrongful trading” azaz a csalárd gazdálkodás illetve a jogszerűtlen gazdálkodás ................................................................................................ 22. 5. Felelősség más személy által okozott kárért ......................................... 28. 6. Nemzetközi kitekintés........................................................................... 30. 7. Büntetőjogi kitekintés ........................................................................... 32. 8. Összegzés .............................................................................................. 34. 9. Felhasznált irodalom .............................................................................. 36.

2

1. Bevezetés

A gazdasági társaságok ma már szinte minden országban a gazdaság meghatározó alapegységei, amik nélkül elképzelhetetlen a gazdaság működése. Ahogy új társaságok jönnek létre, vesznek részt jogügyletekben majd pedig szűnnek meg, elkerülhetetlen az elszámolási kérdések felmerülése és az ezek mentén kialakuló jogviták rendezése. A célom jelen dolgozattal az, hogy bemutassam azon szabályok összességét, amelyek meghatározzák a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőit a felszámolási eljárás során terhelő, elsősorban magánjogi felelősséget. Mivel a gazdasági társaságok gazdaságos működésének és sikerességének szempontjából meghatározó a vezető tisztségviselők tevékenysége, nem elhanyagolható az őket, mint a gazdasági társaságokat vezető személyeket terhelő a társasággal és harmadik személyekkel, a hitelezőkkel szembeni felelősség kérdése sem. A felelősség intézménye Szabó Miklós szerint „nem más, mint az egyéni magatartás (tény) és a közösségi magatartás-minta (mérce) egybevetése és az egybevetés eredményétől függő következmények megállapítása és érvényre juttatása.”1 Így tehát a felelősség megállapításához szükséges egy kötelezettség megléte, ami egy már korábban is létező normán alapul. Ezeket az elemeket időrendi sorrendbe téve láthatjuk, hogy az elsőként szükséges a norma megléte; ez a norma keletkezteti a kötelezettséget, majd pedig a kötelezettség nem teljesítése révén jutunk el a felelősség felmerüléséig, amit pedig a felelősségre vonás, mint eljárás követ.

1

Bevezetés a jog- és államtudományokba (szerkesztette Szabó Miklós, Miskolc, 1995, Bíbor kiadó, 154. oldal)

3

Az

egész

jogrendszert

és

annak

jogági

tagozódását

vizsgálva

megkülönböztethetünk polgári jogi, büntetőjogi, munkajogi, társasági jogi stb. felelősséget, amelyek mindegyike meghatározott alanyi körre és magatartáscsoportra vonatkozik, és ez tükrözi a társadalom, és így a jogalkotó által a közösség tagjai felé támasztott követelményeket. Jelen dolgozat szempontjából a polgári jogi és a társasági jogi felelősség bír meghatározó jelentőséggel, azonban az egyes jogági felelősségi alakzatok nem zárják ki egymást, tehát ugyanazon esetben lehetőség van polgári jogi és büntető jogi felelősségre vonásra is. Például amennyiben egy gazdasági társaság vezetője a társaság hitelezőit oly módon károsítja meg, hogy az egyben büntetőjogi tényállást is megvalósít, akkor amellett, hogy a hitelezőkkel szemben felelősséggel tartozik, az állam is

felléphet

a

maga

büntetőjogi

igényével.

Mivel a társadalom által az együttélés érdekében elvárt magatartások köre is változik, a jogszabályok sem állandóak, hanem folyamatosan módosulnak, valamint új jogszabályok születnek, nincs ez másként a társasági jogban sem. A szocialista korszakban például még az állami vállalatok nagyobb gazdasági jelentősséggel bírtak, mint a kereskedelmi társaságok, működésük jogszabályi háttere pedig az 1950. évi 32. számú törvényerejű rendelet volt.2 Mivel állami vállalatok bonyolították a gazdasági tevékenységet és céljuk a tervben előírt termelés- és szolgáltatásmennyiség előállítása és nyújtása volt, a vállalatok nyeresége is kizárólag a terv teljesítésének függvénye volt. 3 Ezt követően készült el majd pedig lépett hatályba 1960. május 1.-jén az 1959. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről, amelynek a társasági jogot érintő újításai abban álltak, hogy szabályozta a társasági szerződést; az állami vállalatok jogi személyekként jelentek meg; a szövetkezet lett az egyetlen olyan társasági forma, amely közös gazdálkodási céllal az állampolgárok által létrehozható4 és az alapítvány kikerül a jogi személyek köréből. Eme felsorolásból is látható, hogy az 1959. évi Ptk. gyökeres

2

NOCHTA Tibor: A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban; Dialóg - Campus Kiadó, Budapest – Pécs 2005. 34. oldal 3 TELL Zita: Gazdasági társaságok, különös tekintettel a BT-re és a KFT-re; Budapesti Gazdasági Főiskolai Kar; Budapest, 2003. 12. oldal 4 MÉHES Tamás: Monista és dualista felfogás a magánjogban, gazdasági társaságok a Ptk-ban; Szegedi Tudományegyetem; Budapest; 2012. 234. oldal

4

változtatásokat nem eszközölt a társasági jog területén. 1977.-ben a társasági jog átfogó módosítására került sor az 1977. évi IV. törvény elfogadásával, amely a társasági típusok között a jogalanyiság szempontjából élesebben tett különbséget, határozottabban határolta el egymástól a társasági formákat, de ettől függetlenül laza és rendszertelen halmaza maradt a társasági jog a társasági formációknak, mert a gazdasági munkaközösségek, a kisvállalkozások és a vállalati gazdasági munkaközösségek esetében is megjelentek társaságokra jellemző vonások is.5 Az 1977. évi IV. törvény módosítva a jogi személyiséggel rendelkező társaságok körét, jogi személyiséggel ruházta fel az egyesülést a betéti társaság és a szövetkezet mellett, míg a jogi személyiséggel nem rendelkező társaságokról a törvény a kötelmi részében szól, mint társasági kötelmekről.6 Az első gazdasági társaságokról szóló törvény 1988.-ban született meg, egy 1977.-től tartó reformfolyamatot követően. Ennek eredménye volt az 1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról, melynek kapcsán elsőként kiemelendő, hogy megadta az egyesülés lehetőségét az állami vállalatok és egyéb gazdálkodó szervezetek tekintetében, valamint

biztosította

számukra,

hogy

korlátolt

felelősségű

társaságot

vagy

részvénytársaságot alapítsanak.7 Fontos, hogy az 1988. évi Gt. nem az 1989-es rendszerváltásra történő felkészülés jegyében született meg, mindössze egyfajta modellváltás megalapozása volt vele a jogalkotó célja, így az eredeti célja csupán „a szocialista rendszeren belül maradás, az ún. demokratikus szocializmus modelljének megvalósítása”8 Az 1988-as Gt. nem tartalmazott általános rendelkezést a vezető tisztségviselőket terhelő felelősséget illetően, mindössze néhány rendelkezéséből következtethetünk

a

vezető

tisztségviselői

jogviszony

jellegére.

A

vezető

tisztségviselőkkel, a felügyelőbizottsági tagokkal és a könyvvizsgálókkal szemben azt az elvárást támasztotta, hogy úgy kötelesek eljárni, ahogy az az ilyen tisztséget betöltő

5

NOCHTA Tibor: A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban; Dialóg - Campus Kiadó, Budapest – Pécs 2005. 36. oldal 6 MÉHES Tamás: Monista és dualista felfogás a magánjogban, gazdasági társaságok a Ptk-ban; Szegedi Tudományegyetem; Budapest; 2012. 236. oldal 7 MÉHES Tamás: Monista és dualista felfogás a magánjogban, gazdasági társaságok a Ptk-ban; Szegedi Tudományegyetem; Budapest; 2012. 241. oldal 8 SÁRKÖZY Tamás: A szocializmus, a rendszerváltás és az újkapitalizmus gazdasági civiljoga 1945-2005. Budapest, HVG-ORAC, 2007. 189.

5

személyektől általában elvárható, illetve, ha kötelezettségeik megszegésével kárt okoznak a gazdasági társaságnak, akkor a polgári jog általános szabályai szerint felelnek abban az esetben is, ha munkaviszonyban állnak.9 A vezető tisztségviselők a társasággal nem csak munkaviszonyban vagy megbízási viszonyban állhattak, hanem a törvény lehetőséget biztosított arra is, hogy mindössze a társasági jog alapján létrejövő jogviszonyt létesítsenek a társasággal.10 1989-et követően a rendszerváltás folytán a társasági jog fejlődését folyamatosság jellemezte, mert „mindegyik kormány tartózkodott a korábbi jogintézményekkel való radikális szakítástól.”11 Az 1990-es években többször is módosítani kellett az első Gt.-t12 a politikai viszonyok időközbeni változásai miatt, majd pedig világossá vált, hogy ha a törvényt meg akarja a jogalkotó feleltetni mind a magyar, mind pedig a nemzetközi jogfejlődésnek13, akkor azt körülbelül 6-8 évente intézményesen felül kell vizsgálni.14 Ezt követően született meg 1997-ben az 1997. évi CXLIV. törvény, azaz a második Gt., amelynek legfőbb célja a jogharmonizáció mellett a hitelezők védelme volt, valamint meg kívánta vele teremteni a jogalkotó az összhangot a többi vonatkozó jogszabállyal.15 A második Gt. az elsőnél konkrétabban rendelkezik a vezető tisztségviselő és a társaság közti jogviszonyról amikor azt mondja, hogy „A vezető tisztségviselő jogviszonyára-ha a vezető tisztséget nem munkaviszony keretében látja el – a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai (Ptk. 474-483.§) megfelelően irányadók.”16 Így tehát a második Gt. tisztázza, hogy amennyiben a vezető tisztségviselő tevékenységét nem munkaviszonyban látja el, rá a polgári jogi megbízással kapcsolatos szabályok alkalmazandóak. Ezek alapján világos, hogy a vezető tisztségviselő a

9

1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról; 32§ (1) bekezdés PÓK László: A vezető tisztségviselők és a társaság közötti jogviszony; Gazdaság és Jog; 2008. február, 2. szám 11 SÁRKÖZY Tamás: A magyar gazdasági jog jövőképéről, fejlesztési stratégiájáról. Állam-és Jogtudomány, XLVII. évf. (2006) 2. sz., 241. 12 1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról 13 SÁRKÖZY Tamás: Magyar gazdasági jog (Egyetemi tankönyv). Gazdasági státuszjog. I. kötet. Budapest, Aula Kiadó, 2007, 147. 14 MÉHES Tamás: Monista és dualista felfogás a magánjogban, gazdasági társaságok a Ptk-ban; Szegedi Tudományegyetem; Budapest; 2012. 257. oldal 15 MÉHES Tamás: Monista és dualista felfogás a magánjogban, gazdasági társaságok a Ptk-ban; Szegedi Tudományegyetem; Budapest; 2012. 258. oldal 16 1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról, 30.§ (3) 10

6

tevékenységére a munkaviszonyra, vagy a Ptk. szerinti megbízási szerződésre vonatkozó szabályok voltak irányadóak.17 Mivel Magyarország aztán 2004-ben az Európai Unió tagja lett, és az európai társasági jog 1995. és 2005. között rengeteget fejlődött és sokat változott, szükségessé vált a magyar társasági jog és ezzel egyetemben a második Gt. felülvizsgálata is. Így született meg a harmadik Gt., a 2006. évi IV. törvény, amellyel kapcsolatban célként fogalmazódott meg, hogy pontosítsa a jogi fogalmakat, áttekinthetőbbé tegye a jogszabályok közti kapcsolódásokat és elhatárolódásokat valamint megvalósítson egy megtervezett és folyamatos társasági jogi fejlődést, ami elengedhetetlen volt az európai társasági jog folyamatos fejlődése mellett. 18 A harmadik Gt. a vezető tisztségviselőket érintő szabályokat illetően nem hozott gyökeres változásokat a második Gt.-hez képest, továbbra is a vezető tisztségviselők, vagy egy általuk alkotott testület látja el a társaságok ügyvezetését.19 Ennek megfelelően a közkereseti társaság és a betéti társaság vezetését az üzletvezetésre jogosult tagok vezető tisztségviselőkkent látták el, a korlátolt felelősségű társaság vezetését egy vagy több ügyvezető végezte, a részvénytársaság irányítása pedig három módon valósulhatott meg. Első eset, amikor a részvénytársaság irányítása az igazgatóság kezében van, amely testületként látja el feladatait; második esetben a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya az igazgatóság hatáskörét egy vezető tisztségviselőre ruházhatja; illetve harmadikként nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya rendelkezhet úgy, hogy egységesen, az ügyvezetési és ellenőrzési feladatokat az igazgatótanácsnak adja, ezzel megvalósítva az egységes irányítási rendszert. Utóbbi esetben felügyelőbizottság nem

működik

a

részvénytársaságnál.

A harmadik Gt. volt az utolsó gazdasági társaságokról szóló önálló törvény, ugyanis a 2013. évi V. törvény, az új Ptk. már tartalmazza a gazdasági társaságokról szóló szabályokat Harmadik könyvében, amely a Jogi Személy címet viseli.

17

PÓK László: A vezető tisztségviselők és a társaság közötti jogviszony; Gazdaság és Jog; 2008. február, 2. szám 18 MÉHES Tamás: Monista és dualista felfogás a magánjogban, gazdasági társaságok a Ptk-ban; Szegedi Tudományegyetem; Budapest; 2012. 264. oldal 19 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról; 21.§ (1)

7

A gazdasági társaságok vezető tisztségviselői látják el az ügyvezetési tevékenységet, ami nem más, mint „azon tevékenységek, jogkörök és hatáskörök gyűjtőfogalma, amely tartalmában ugyanaz, egyes társasági formák különbözőségei folytán lehet eltérő, mégis valamennyi gazdasági társaság esetében a vezető tisztséget betöltő személyek operatív-ügyintézési és képviseleti tevékenységében nyilvánul meg.”20 Ez a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: új Ptk.) szerint így hangzik: „A jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára, amelyek nem tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe, egy vagy több vezető tisztségviselő vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület jogosult.”21 Ezen ügyvezetői tevékenységet az új Ptk. alapján elláthatják mind a társaság vezető tisztségviselői, mind pedig egy, a vezető tisztségviselőkből álló testület, tekintettel az egyes gazdasági társaságokra irányadó rendelkezésekre. Ők azok, akik törvényes képviselőként képviselik a társaságot harmadik felekkel szemben, valamint a bíróságok és más hatóságok előtt22, és ezen tevékenységük körében okozott kárért felelősséggel tartoznak mind a társaságnak, mind pedig harmadik személyeknek, azaz a társaság hitelezőinek. Feladat és hatáskörük körülírása után tisztázandó, hogy kik is minősülnek vezető tisztségviselőknek. Az új Ptk., akár csak a harmadik Gt. az egyes társasági formákra speciálisan rendelkezik a vezető tisztségviselőkről azt mondva, hogy a közkereseti társaság, a betéti társaság és a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését az ügyvezető, a részvénytársaság ügyvezetését pedig az igazgatóság, mint minimum három fős testület látja el vezető tisztségviselőként, illetve zártkörűen működő részvénytársaság esetén a társaság alapszabálya rendelkezhet úgy, hogy az ügyvezetői tevékenységnek egy személyben a vezérigazgató tesz eleget, valamint nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályában kiköthető, hogy a társaság vezetése egységes irányítási rendszerben valósuljon meg oly módon, hogy igazgatóság és felügyelőbizottság helyett igazgatótanács működik

a

társaság

élén.

20

NOCHTA Tibor: A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban; Dialóg - Campus Kiadó, Budapest – Pécs 2005., 234. o.; 147. o. 21 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:21§ (1) 22 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:29§ (1)

8

Az új Ptk. szerint vezető tisztségviselő lehet mind természetes, mind pedig jogi személy, azonban jogi személy esetén a jogi személy köteles kijelölni azt a természetes személyt, aki nevében ellátja a vezető tisztségviselői feladatokat23. Amennyiben a vezető tisztségviselő természetes személy, csak nagykorú lehet, és míg eddig nem tartalmazta a törvény, csak következtetni lehetett rá, de az új Ptk. konkrétan megköveteli a vezető tisztségviselőtől, hogy cselekvőképessége ne legyen korlátozva a tevékenysége ellátásához szükséges körben.24 A nagykorúságon és cselekvőképességen túl további követelményként jelenik meg a vezető tisztségviselőkkel szemben, hogy ügyvezetői feladatait személyesen kell ellátnia, illetve „nem lehet vezető tisztségviselő az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól nem mentesült”, valamint „nem lehet vezető tisztségviselő az, akit e foglalkozástól jogerősen eltiltottak. Akit valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az eltiltás hatálya alatt az ítéletben megjelölt tevékenységet folytató jogi személy vezető tisztségviselője nem lehet.”25 Az imént említett eltiltás, mely az új Ptk. 3:22.§ (5). bekezdésén alapul, és büntető bíróság által alkalmazható eltiltás, amely bűncselekmény elkövetése esetén szolgálhat szankcióként, az új Ptk. 3:22.§ (6). bekezdésén pedig a cégbíróság által kiszabható, vezető tisztségviselői tevékenységtől történő eltiltás alapulhat, tehát hiába hangzik hasonlóan a két bekezdés a törvényben, fontos a különbségtétel.

2.

A gazdasági társaságok felelősségéről általában Az új Ptk. szakítva a korábbi szabályozással a közkereseti társaságot és a betéti

társaságot is jogi személyiséggel ruházza fel, így már nem csak a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság minősül jogi személynek. A jogi személy önálló névvel, vagyonnal és önálló érdekkel is rendelkezik, ennek megfelelően önálló felelőssége is

23

2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:22§ (2) 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:22§ (1) 25 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:22§ (4), (5) 24

9

van.26 Ennél fogva a jogi személy, azaz a társaság saját vagyonával felel kötelezettségeiért a hitelezőkkel szemben, a társaság tagja, vezető tisztségviselője vagy munkavállalója nem tartozik felelősséggel a társaság hitelezőivel szemben. Az új Ptk. ezt úgy fogalmazza meg, hogy „a jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával köteles helytállni; a jogi személy tagjai és alapítója a jogi személy tartozásaiért nem felelnek.”27 Így tehát hiába a jogi személy tagja vagy alapítója okoz kárt valamely hitelezőnek, a tag vagy az alapító cselekedete a társaság cselekedeteként értékelendő, azaz a társaság köteles helytállni. Ezt az általánosan érvényesülő jogelvet azonban a magyar polgári jog több helyen is áttöri a hitelezői érdekek védelmében28, hiszen a hitelezői érdekérvényesítést teljesen lehetetlenné tenné. Így az új Ptk. jogi személy tartozásaiért való helytállásról szóló 3:2§ (1) bekezdése csak abban az esetben irányadó, amennyiben a jogi személy tagja vagy alapítója a rá vonatkozó szabályok szerint eljárva okoz kárt, mert amennyiben korlátolt felelősségével visszaél, és ennek folytán a jogi személy megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradnak fenn, a korlátolt felelősségével visszaélő tag vagy alapító korlátlanul köteles helyt állni.29 Így biztosítja a jogalkotó azt, hogy a korlátolt felelősségével visszaélve kárt okozó társasági tag vagy alapító a társaság nyújtotta pajzs mögé bújva meghiúsítsa a hitelezők követeléseinek érvényesítését. Szintén a hitelezők illetve harmadik személyek érdekének védelmében és az ő követeléseik kielégítésének megkönnyítése végett, ha a társaság tagja vagy vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva valamely harmadik személynek vagy hitelezőnek szándékosan kárt okoz, akkor a társasággal egyetemlegesen lesz köteles helyt állni.30

26

TÖRÖK Tamás: Szerződésen kívüli károkozás szervezeti jogi vetülete: az intézményes felelősségátvitel (Gazdaság és Jog, 2013/6., 14-20. o.) http://ptk2013.hu/szakcikkek/torok-tamas-szerzodesen-kivulikarokozas-szervezeti-jogi-vetulete-az-intezmenyes-felelossegatvitel-gj-20136-14-20-o/2434 2015. 02. 23. 27 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:2.§ (1) 28 TÖRÖK Tamás: Szerződésen kívüli károkozás szervezeti jogi vetülete: az intézményes felelősségátvitel (Gazdaság és Jog, 2013/6., 14-20. o.) http://ptk2013.hu/szakcikkek/torok-tamas-szerzodesen-kivulikarokozas-szervezeti-jogi-vetulete-az-intezmenyes-felelossegatvitel-gj-20136-14-20-o/2434 2015. 02. 23. 29 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:2.§ (2) 30 NOCHTA Tibor: A vezető tisztségviselők magánjogi felelősségének mércéjéről és irányairól az új Ptk. alapján (Gazdaság és Jog, 2013/6., 3-8. o.)

10

3.

A vezető tisztségviselők felelősségéről általában

Az új Ptk. a vezető tisztségviselő felelősségéről szóló szabályait egyrészt a Jogi személyekről szóló Harmadik könyvében, másrészt a Hatodik könyvében, a deliktuális felelősségi szabályok között tartalmazza.31 Kimondja, hogy a vezető tisztségviselő ügyvezetési tevékenységét a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan köteles végezni, csak a jogszabályoknak, a társaság létesítő okiratának és a társaság legfőbb szervének határozatainak van alávetve, őt a társaság tagja nem utasíthatja, valamint a legfőbb szerv nem vonhatja el a hatáskörét.32 Mivel a vezető tisztségviselőnek a társaság gazdaságos és hatékony működése szempontjából meghatározó szerepe van, a feladatai is sokrétűek és így a társasággal szemben fennálló a kötelezettségeit is rengeteg módon meg tudja szegni. Így például ha a rá vonatkozó kógens jogszabályi előírásokat nem tartja be; ha túllépi a megbízása és a képviseleti jogköre határait; ha megszegi a társasági szerződésben foglaltakat; ha a legfőbb szerv határozatait nem hajtja végre; ha a társaság számára – a normál üzleti kockázat mértéket meghaladó – előnytelen, kárt okozó ügyleteket köt; ha a magánügyleteit és a társasági ügyleteket összevegyíti; ha az ún. kockázatos „in sich” ügyleteket, amelyek ha veszteségesek, akkor azokat a társaság ügyleteként kezeli, egyébként meg saját hasznára fordítja; ha tisztességtelen versenyügyletek megkötésében közreműködik; ha indokolatlanul nagy províziókat, juttatásokat köt ki a javadalmazása körében; ha az éves üzleti jelentés és mérleg elkészítésére és nyilvánosságra hozatalára vonatkozó szabályokat nem tartja be; ha a jegyzett tőke terhére osztalékkifizetést eszközöl; ha nem jelent csődöt, jóllehet a

31

NOCHTA Tibor: A vezető tisztségviselők magánjogi felelősségének mércéjéről és irányairól az új Ptk. alapján (Gazdaság és Jog, 2013/6, 3-8.o.) 32 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:112.§ (2)

11

fizetésképtelenség veszélye fennáll; illetve ha a törvényen nyugvó atszolgáltatási és bejelentési kötelezettségeit elmulasztja.33 „A vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához az vezethet, ha a vezető a gazdasági társaság helyzetét, valamint a piaci környezetet teljes egészében tévesen felmérve, előre láthatóan és kirívóan ésszerűtlen kockázatot vállalt.”34A gazdasági társaságok vezető tisztségviselőit terhelő felelősség tárgyalásakor különbséget kell tennünk a vezető tisztségviselőket a társasággal és a tagokkal szemben, valamint harmadik személyekkel, ezen belül pedig a hitelezőkkel szemben terhelő felelősség között. E különbségtétel alapja természetesen az, hogy a társaságnak származik-e kára a vezető tisztségviselő tevékenységéből, vagy harmadik személynek. Amennyiben a vezető tisztségviselő a társasággal szemben köteles helytállni, őt kontraktuális felelősség terheli35 és a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre vonatkozó szabályok szerint felel.36 Ennek magyarázata az, hogy már a harmadik Gt. alapján is, valamint az új Ptk. szerint is tevékenységének ellátására vagy munkajogi jogviszonyt vagy megbízási jogviszonyt létesít a társasággal. A vezető tisztségviselő a társaságnak közvetlen és közvetett módon is okozhat kárt, közvetlenül úgy, hogy a magatartása a társaság vagyonában értékcsökkenést okoz, közvetve pedig úgy, hogy harmadik személynek okoz kárt, de ez a társaság vagyonában jelentkezik kárként.37 Az új Ptk. indokolása kimondja, hogy a vezető tisztségviselő nem vonható felelősségre olyan mulasztásért vagy hibáért, amely nem tartozik vezetői tevékenységi körébe.38

33

NOCHTA Tibor: A vezető tisztségviselők magánjogi felelősségének mércéjéről és irányairól az új Ptk. alapján (GJ, 2013/6., 3-8. o.) 34 A Kúria 2417/2011. számú gazdasági elvi határozata, http://www.lb.hu/hu/elvhat/24172011-szamugazdasagi-elvi-hatarozat 2015.02.24. 35

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerkesztő: Osztovits András, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014., I. kötet 526.o. 36 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:24. § 37 TÖRÖK Tamás: Felelősség a társasági jogban, HVG Orac, Budapest, 2007. 309.o. 38 A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerkesztő: Osztovits András, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014., I. kötet 418.o.

12

3.1 A felmentvény

A felmentvény intézménye már a harmadik Gt.-ben is megtalálható volt és az új Ptk. is rendelkezik róla a 3:117. §-ban, azt mondva, hogy „ha a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselő kérésére a beszámoló elfogadásával egyidejűleg az előző üzleti évben kifejtett ügyvezetési tevékenység megfelelőségét megállapító felmentvényt ad, a társaság a vezető tisztségviselő ellen akkor léphet fel az ügyvezetési kötelezettségek megsértésére alapozott kártérítési igénnyel, ha a felmentvény megadásának alapjául szolgáló tények vagy adatok valótlanok vagy hiányosak voltak.”39 Ha e legfőbb szerv megadja a vezető tisztségviselőnek a felmentvényt, az tulajdonképpen azt jelenti, hogy az adott üzleti évben a vezető a társaság érdekei mentén tevékenykedett, és a tagok elismerik, hogy nem okozott kárt a társaságnak. A korábbi szabályozás szerint a felmentvény alkalmazhatóságáról a társasági szerződésben kellett dönteni,40 tehát abban ki is lehetett zárni a felmentvény adását, az új Ptk. ennek kapcsán azonban már nem szól a társasági szerződésről, mindössze a fentebb idézettek szerint csak annyit mond, hogy a vezető tisztségviselő kérésére a legfőbb szerv határozatával megadhatja a felmentvényt. A felmentvény továbbra is egy olyan intézmény marad, ami a társaság védelmét szolgálja, és megadja azt a lehetőséget a társaság legfőbb szervének, hogy értékelje a vezető tisztségviselő adott üzleti évben végzett munkáját. Ha a vezető tisztségviselő jogviszonya két egymást követő beszámolóval foglalkozó ülés között szűnik meg, akkor kérheti a vezető tisztségviselő a legfőbb szervet, hogy a felmentvény kiadásáról a következő ülésen döntsön.41 Amellett, hogy a felmentvény a társaság érdekeit védi, a vezető tisztségviselőt is ösztönzi munkájának olyan szintű végzésére, hogy a társaság legfőbb szerve megadja számára a felmentvényt, hiszen amennyiben megkapta, az azt jelenti, hogy a társaság tulajdonképpen lemond azon jogáról, hogy a vezető tisztségviselővel szemben kártérítési igénnyel léphessen fel az adott üzleti évben végzett tevékenysége kapcsán. Ezt, mint 39

2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:117. § 2006. évi IV. törvény a Gazdasági társaságokról 30. § (5) 41 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:117. § (2) 40

13

jogról való lemondást kiterjesztően értelmezni nem lehet, ez tulajdonképpen a bizalom megnyilvánulása a részvényesek és a tagok felől a vezető tisztségviselő irányába. A felmentvény egyoldalú jognyilatkozat, melynek hatálya a megtételekor beáll és vissza nem vonható.42 Ennek megfelelően a társaság a felmentvény megadását követően csak akkor léphet fel a vezető tisztségviselővel szemben az adott üzleti évet illetően, ha a felmentvényt valótlan vagy hiányos adatok alapján adta meg a vezető tisztségviselőnek.43 Ebben az esetben a társaság bírósághoz fordulhat a felmentvény hatályon kívül helyezésének érdekében és kártérítést is követelhet a vezetőtől, az pedig már a bírói mérlegelés tárgya lesz, hogy a társaságnak mennyire volt felróható a felmentvény ilyen módon történő megadása, hiszen saját „felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.”44 A társaság mellett a tagok is felléphetnek kártérítési követeléssel a vezető tisztségviselővel szemben, azonban őket csupán akkor illeti meg ez a lehetőség, ha már megszűnt társaságról van szó, nem telt le a társaság nyilvántartásból történő törlésétől számított egyéves jogvesztő határidő, és ebben az esetben is csak azok a tagok élhetnek ezzel a lehetőséggel, akik a társaság törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álltak.45

4. A vezető tisztségviselők felelőssége a hitelezőkkel szemben

A korábban említettek szerint amellett, hogy a vezető tisztségviselőt a társasággal és a tagokkal szemben felelősség terheli, a harmadik személyekkel, így a társaság hitelezőivel szemben is van helytállási kötelezettsége. A hitelezőkkel, mint harmadik személyekkel szemben fennálló felelősség felróhatóságon alapuló deliktuális felelősség, amely a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén terheli a vezető 42

BALASHÁZY Mária: A felmentvény jogi természete a hatályos társasági törvényben, Céghírnök 2010/11. 3-4. 43 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:117. § (1) 44 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 1:4. § (2) 45 A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerkesztő: Osztovits András, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014., I. kötet 528.-529.o.

14

tisztségviselőt abban az esetben, ha marad kielégítetlen hitelezői követelés. A végelszámolással történő megszűnés esetére nem alkalmazható a törvény azon rendelkezése, mely kimondja, hogy a vezető tisztségviselő a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel, ha a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta esetén nem vette figyelembe a hitelezői érdekeket is. 46 „A szabályozás

célja,

hogy

az

adós

vezető

tisztségviselő

a

csődhelyzet

{fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet} észlelése esetén ne csak a tulajdonosi érdekeknek megfelelően járjon el, hanem azt is vegye figyelembe, hogy a hitelezők követelései ne maradjanak kielégítés nélkül. Ezt a vezető tisztségviselőktől egyetemleges felelősségi alakzatban követeli meg a törvény.”47

4.1

A fenyegető fizetésképtelenség

Fontos tisztázni a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmát, mely fennállta esetén, mint a fentebb írtakból kitűnik, teljesen új helyzetet eredményez a vezető tisztségviselő felelősségére nézve. Az új Ptk. (a harmadik Gt.-hez hasonlóan) csak használja a fenyegető fizetésképtelenség fogalmát, azonban nem határozza meg azt. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény kimondja, hogy „a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a cég vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a cég nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.”48 Ettől az időponttól kezdve tehát folyamatosan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetről beszélhetünk. Juhász László szerint azonban „nem tekinthető a fogalom tartalmi meghatározásának annak kimondása, hogy van egy időpont, amelytől kezdve, ha a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, 46

2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3:118. § Dr. BOÓC Ádám, Dr. SÁNDOR István, Dr. TÓTH Mihály, Dr. TÖRÖK Gábor, Dr. ÚJLAKI Tamás, Csődjog, HVG Orac, Budapest, 2007, 246. o 48 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 118/B. § (3) 47

15

hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes a vele szemben fennálló követeléseket esedékességkor kielégíteni, akkor felelősségük megállapítható.”49 Ettől függetlenül ilyen esetben a harmadik Gt. szerint a vezető tisztségviselőknek a hitelezők érdekeinek elsődlegességét kellett szem előtt tartaniuk50, az új Ptk. alapján viszont párhuzamosan kell figyelniük a társaság érdekeire és a hitelezők érdekeire egyaránt, ennél fogva megtörténhet,

hogy

a

társaság

vezető

tisztségviselői

úgy

határoznak

a

fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltát követően, hogy a társaságnak hitelre van szüksége a további működéshez, ennek megfelelően hitelt vesznek fel, hiszen hosszabb távon így esetleg lehet esély arra, hogy a társaság tovább tudja folytatni működését, és később a hitelezők is kielégítést nyerhetnek. Kihangsúlyozandó, hogy ez esetben a felelősség nem csak a társaság vezető tisztségviselőit terheli, hanem a vezetőit is, márpedig vezetőnek minősülnek mindazon személyek, akik „a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakoroltak.”51 Fontos szót ejteni a csőd-, a felszámolási- valamint a kényszertörlési eljárásokról, melyek azt hivatottak biztosítani, hogy a hitelező kielégítést nyerhessen a társaság, mint eljárás alá vont adós (megmaradt) vagyonából. A csődeljárás lényege, a fizetésképtelen, vagy legalábbis fizetési gondokkal küzdő adóst újjászervezze, az eljárás során csődegyezség köttessen, majd pedig ennek folytán az adós tovább folytathassa működését. A felszámolási eljárásra akkor kerül sor, ha az adós fizetésképtelenné vált és a vagyona nem fedezi az összes tartozását. Ebben az esetben az adós megmaradt vagyonát egy bizonyos sorrend szerint a hitelezők között fel kell osztani. Akár csak a csődeljárásban, a felszámolási eljárásban is születhet egyezség a hitelezők és az adós között, és amennyiben ez megtörténik, az eljárás nem kell, hogy az adós megszüntetésével záródjon.

49

JUHÁSZ László: A vezetői tisztségviselők helytállási kötelezettsége a fizetésképtelenségi helyzet bekövetkeztét követően, Céghírnök 2006. november, 11. szám; 5. o. 50 2006. évi IV. törvény a Gazdasági társaságokról 30. § (3) 51 A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerkesztő: Osztovits András, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014., I. kötet 531.o.

16

A kényszertörlési eljárás célja pedig, hogy a rendellenesen működő céget kényszerűen és visszafordíthatatlan módon megszüntesse, a nyilvántartásból pedig törölje. Kényszertörlési eljárás esetén annak jogerős lezárásától számított kilencvennapos jogvesztő határidőn belül – ki nem elégített követelése erejéig – bármely hitelező keresettel fordulhat a bírósághoz annak megállapítása érdekében, „hogy azok, akik a cég vezető tisztségviselői voltak a kényszertörlés elrendelését megelőző három év időszakában, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal csökkent a gazdálkodó szervezet vagyona, vagy meghiúsították a hitelezők követeléseinek kielégítését, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A keresetben a hitelező kérheti, hogy a bíróság kötelezze a cég volt vezetőjét a kényszertörlési eljárásban bejelentett, de az eljárásban meg nem térült követelései kiegyenlítésére. Amennyiben több hitelező terjeszt elő keresetet, a bíróság a pereket egyesíti, és a követelések arányos kielégítéséről rendelkezik.”52 Csődeljárás esetén, amennyiben annak célja meghiúsul, tehát a csődegyezség megkötésére nem kerül sor (vagy megköttetik ugyan a csődegyezség, de az nem felel meg a jogszabályi előírásoknak), a bíróság megszünteti a csődeljárást, hivatalból megállapítja az adós fizetésképtelenségét és elrendeli az adós felszámolását.53 A felszámolási eljárás ennek megfelelően az adós fizetésképtelensége esetén megindulhat hivatalból, az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére, vagy a cégbíróság értesítése alapján, ha a cégbíróság a gazdálkodó szervezet felszámolását kezdeményezte, illetve ha a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján (ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság behajtása érdekében lefolytatott végrehajtás nem vezetett eredményre) folytatható le.54 A törvény itt tehát már nem fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet

52

NOCHTA Tibor: A vezető tisztségviselők magánjogi felelősségének mércéjéről és irányairól az új Ptk. alapján (GJ, 2013/6., 3-8. o.) http://ptk2013.hu/szakcikkek/nochta-tibor-a-vezeto-tisztsegviselokmaganjogi-felelossegenek-mercejerol-es-iranyairol-az-uj-ptk-alapjan-gj-20136-3-8-o/2388 2015.02.24. 53 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 21/B. § 54 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 22. § (1)

17

említ, hanem fizetésképtelenséget, így ebben az esetben már nem csak fennáll a lehetősége, fenyeget a fizetésképtelenség, hanem be is következett. A fizetésképtelenség fennállását a bíróság mondja ki a törvény által meghatározott esetekben, melyek a következők: az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette, vagy az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy az adós a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette, vagy a korábbi csődeljárást megszüntette, vagy az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.55 A felszámolási eljárás megindulását követően a Cstv. kötelességeket ró az adós vezető tisztségviselőjére a felszámolási eljárás megkönnyítése, és a felszámoló dolgának egyszerűsítése végett, melyek nem teljesítése esetén szankciók alkalmazását teszi lehetővé. A felszámolási eljárás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője köteles a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót vagy egyszerűsített mérleget, adóbevallást és zárómérleget készíteni és ezeket az eljárás megindulását követően harminc napon belül továbbítani az adóhatóság és a felszámoló felé. Köteles továbbá iratjegyzéket készíteni a nem selejtezhető iratokról, és ezen iratjegyzéket, az irattári anyagot valamint a vagyont leltár szerint a felszámolónak átadni a felszámolás kezdetét követő harminc napon belül. Szintén harminc napon belül

55

1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 27. § (2)

18

kell tájékoztatást adnia a folyamatban levő ügyekről és nyilatkoznia azt illetően, hogy átadott

valamennyi

vagyontárgyat

és

iratot

a

felszámolónak.

A felszámolás kezdetétől 15 napja van a vezetőnek, hogy nyilatkozatot tegyen a felszámolónak és az illetékes környezetvédelmi felügyelőségnek vannak-e bírságfizetési kötelezettségei, amik környezeti károsodásokból, környezeti terhekből származnak. Tájékoztatnia kell a felszámolót minden kötelezettségvállalásról és a felszámolási eljárás lefolytatásra irányuló kérelem bírósághoz történő megérkezését megelőző öt éven belül megkötött, a társaság vagyonát csökkentő szerződésekről és jognyilatkozatokról. A vezetőnek tájékoztatási kötelezettsége van a munkavállalók felé is a felszámolási eljárást

illetően.

Tudatnia kell 15 napon belül a felszámolási eljárás elrendelését azokkal, akik felé a társaságot tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás fizetése terheli. A felszámoló kérésére a vezetőnek kötelessége megadni a tájékoztatást az adós felszámolás előtti tevékenységével kapcsolatban, ezzel segítve a felszámoló tevékenységét és végül köteles a felszámolás elrendelését haladéktalanul közöli az adós értékpapírszámláját vezető szolgáltatót és az egyéb pénzpiaci eszközeit kezelő szolgáltatót.56 Ezen kötelességek előírásakor a jogalkotó igyekezett minden eszközzel biztosítani, hogy az adós vezető tisztségviselője a lehető legjobban segítse a felszámoló munkáját, valamint a lehető legszélesebb tájékoztatási kötelezettséget írta számára elő, „ami a felszámoló szempontjából természetesen üdvözlendő és kívánatos. (…) Elvi éllel azonban meg kell jegyezni, hogy amennyire helyes a felszámoló minél teljesebb informáltságának igénye, olyannyira teljesíthetetlenek ezek a követelmények azon szervezetek számára, akik nem rendelkeznek megfelelő szakapparátussal. Eddigi gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy főleg a kisebb szervezetek körében ezen

56

1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 31. § (1)

19

szakasz törvényi előírásainak az adós vezetői inkább csak formálisan tudnak eleget tenni.”57 Amennyiben az adós vezető tisztségviselője elmulasztja, vagy nem tesz eleget ezeknek a kötelességeinek, a Cstv. 33. § (1). bekezdése értelmében bírsággal szankcionálható. A felszámolási eljárás keretei között a felszámoló (az adós nevében) vagy a hitelező keresettel (megállapítási kereset) kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolási eljárás megkezdését megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltát követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ide értve a környezeti terhek csökkentését is, és emiatt a társasági vagyon a keresetben megjelölt mértékben csökkent.58 Ez „a különös kárfelelősségi tényállás a hitelezői érdekekkel ellentétes ügyvezetői tevékenység (mint jogellenes magatartás) szankcionálására hivatott és az okozott kár (társasági vagyon csökkenése) megtérítésére irányul. Sajátos felelősségi forma azon okból is, hogy a felszámolási eljárás folyamatban léte alatt a bíróság peres eljárás keretében csak megállapítja a vezető vagyoni felelősségét, de sem a társaság, sem a hitelezők javára a vagyoncsökkenés fizetésére még nem kötelezi (még nem marasztal).”59 Ezen kereset alapján indult megállapítási perben a bíróság egy meghatározott mértékű kárfelelősséget állapít meg, ha a keresettel érintett vezető jogellenesen és felróhatóan szegte meg a törvényi követelményeket és ezzel okozati összefüggésben vagyoncsökkenés keletkezett. Ezen kereset alapján azért nem marasztalható a vezető, mert itt még csak vagyoncsökkenésről van szó, és a kárfelelősség tényleges kár hiányában nem állapítható meg – hiszen a vagyoncsökkenés majd csak később jelentkezik kárként a hitelezőnél.60 Látható, hogy a törvény szerint nem csupán

57

Dr. BOÓC Ádám, Dr. SÁNDOR István, Dr. TÓTH Mihály, Dr. TÖRÖK Gábor, Dr. ÚJLAKI Tamás, Csődjog, HVG Orac, Budapest, 2007, 241. o. 58 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 33/A. § (1) 59 Dr. FÓNAGY Sándor: Gondolatok az új Csődtörvény megalkotásához – A vezető tisztségviselők és árnyékvezetők felelőssége a fizetésképtelenségért, Magyar Jog, 2009/6, 338.o. 60 Dr. WELLMANN György: Vezetői felelősség, Cégvezetés, 2008/3. 24.o.

20

azon vezető tisztségviselők felelőssége állapítható meg ily módon, akik a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltakor és azt követően vezették a társaságot, hanem mindazon vezetők (tehát vezető tisztségviselők és mindazon személyek, akiknek meghatározó befolyásuk volt a társaság irányítására), akik a felszámolás megkezdését megelőző három évben álltak a társaság élén. Eme kiterjesztett vezetői körből abban az esetben mentesülhet valaki, amennyiben bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a (…) beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell.61 A fentiek szerint tehát a vezető tisztségviselőnek van módja magát kimenteni a felelősség alól, azonban a törvény nagyon szigorú feltételeket állapít meg vele szemben. A törvény vélelmeket is felállít, „amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója /összevont (konszolidált) éves beszámolója/ külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell.” 62 Ezek szerint megfelelően vélelmezni kell a hitelezői érdekek sérelmét, amennyiben a vezető nem teljesíti a beszámolóval kapcsolatos, irat- és vagyonátadási valamint tájékoztatási kötelezettségét. Ezen vélelmek megdönthetőek, megdöntésük az érintett vezetőket terheli. Több vezető tisztségviselő esetén az őket terhelő felelősség egyetemleges, azonban aki bizonyítani tudja, hogy neki nem felróható

61

1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 33/A. § (3) JUHÁSZ László: A vezetői tisztségviselők helytállási kötelezettsége a fizetésképtelenségi helyzet bekövetkeztét követően, Céghírnök 2006. november, 11. szám; 7. o. 62

21

a helytelen vállalatvezetés és saját részéről mindent megtett azért, hogy megakadályozza a fizetésképtelenség bekövetkezését és a hitelezők veszteségét, kimentheti magát.

4.2

„Wrongful trading”, azaz a csalárd gazdálkodás valamint a jogszerűtlen gazdálkodás

Az angol jogban a „wrongful trading”, azaz a csalárd gazdálkodás „azt az esetet szabályozza, amikor a társaság megszüntetése során kitűnik, hogy a társaság valamely üzleti tevékenységét a hitelezők megkárosításának szándékával folytatták, és ennek megállapítását követően a bíróság mögöttes felelősként kötelezheti azokat a személyeket, akik a csalárdságról tudva részt vettek ebben az ügyletben, hogy a társasági vagyont megfelelő mértékben egészítsék ki, amennyiben maradtak ki nem elégített hitelezői követelések.”63 Itt tehát nem arról van szó, hogy a társaság pusztán rossz gazdálkodásának következményeképpen maradnak fent kielégítetlen hitelezői követelések, hanem fennáll a csalárdság esete, amikor is a társaság valamely üzleti tevékenységének kifejezett célja volt a hitelezők megkárosítása. Ez a wrongful trading szabály egyike azon szabályoknak, amelyek áttörik a korlátolt felelősséget, mely mögé bújva a vezető tisztségvsielőket nem lehetne helytállásra kötelezni a hitelezőkkel szemben. A „jogszerűtlen gazdálkodás” ennél szűkebb körben állapítható csak meg, mivel a csalárd magatartás tanúsítása nem szükséges hozzá, így jogszerűtlen gazdálkodásért azok vonhatóak felelősségre, akik a társaság vezetői és vezető tisztségviselői voltak a felszámolást megelőzően akkor, amikor már tudni lehetett vagy a körülményekből tudniuk kellett volna, hogy nincs kilátása a társaságnak a felszámolás elkerülésére.64

63

CSEH Tamás: Új hitelezővédelmi jogintézmény a magyar társasági törvényben (wrongful trading), Gazdaság és Jog, 2006/11, 9-10.o. 64 CSEH Tamás: Új hitelezővédelmi jogintézmény a magyar társasági törvényben (wrongful trading), Gazdaság és Jog, 2006/11, 10.o.

22

A magyar „jogszerűtlen gazdálkodás”, - melyet a harmadik Gt. Magyarországon teljesen új jogintézményként vezetett be - fogalma némiképpen eltér az angol jogban használt megfelelőjétől. 2006.-ot, a harmadik Gt. hatályba lépését megelőzően a társasági törvények még figyelmen kívül hagyták a hitelezői érdekeket. A harmadik Gt. indoklása tartalmazza is, hogy a magyar jog hosszú ideig nem követelte azt meg, hogy a gazdálkodó szervezetek vezetői elszámoljanak tevékenységükről. Azonban, mivel a törvényalkotó a Gt. megalkotása során fontosnak ítélte azt, hogy a hitelezői érdekek a lehető legkevésbé sérüljenek. Ezt szem előtt tartva különböző szankciókat is kilátásba helyez, ha a gazdasági társaságok menedzsmentje a gazdaságból történő kivonulás során a hitelezői érdekeket elfelejtené figyelembe venni.65A harmadik Gt. 30. § (3). bekezdése tartalmazta a wrongful trading szabályát, és az új Ptk.-ba is ez lett átültetve a 3:118. §-sal.66 Itt a törvény „megbontja

az

érdekprioritást,

amely

a

következők

miatt

indokolt.

A

fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése esetén könnyen belátható, hogy a tagok korlátolt felelőssége mellett működő társaság esetében a tagok korlátolt felelősségével és a vezető tisztségviselők felelőtlenségével történő visszaélések leginkább kiszolgáltatott társasági csoportja: a társasági hitelező. Másrészt a hitelezők méltányolható érdekét alapozza meg az a tény is, hogy a felszámolás elrendelését követően a társaság vagyona felett megszűnik a tagok és a vezető tisztségviselők „hatalma” és azt felváltja a hitelezőknek és a felszámolóknak a „hatalma”, a megmaradt társasági vagyon felett.”67 A jogszerűtlen gazdálkodást a vezető tisztségviselő a törvény szerint nem a társaság fizetésképtelensége esetén valósíthatja meg, hanem azt megelőzően, még a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, amikor is a társaság még fizetőképes. „Ezért

65

JUHÁSZ László: A vezetői tisztségviselők helytállási kötelezettsége a fizetésképtelenségi helyzet bekövetkeztét követően, Céghírnök 2006. november, 11. szám; 4. o. 66 BODZÁSI Balázs: A jogi személyek körében felmerülő felelősségi kérdésekről, különös tekintettel a vezető tisztségviselőkre, Gazdaság és Jog, 2013/6, 12.o. 67 CSEH Tamás: Új hitelezővédelmi jogintézmény a magyar társasági törvényben (wrongful trading), Gazdaság és Jog, 2006/11, 11.o.

23

a „jogszerűtlen gazdálkodás” megállapítása során tulajdonképpen visszatekintünk a társaság egyik létszakaszából egy korábbi, aktív szakaszra.”68 Tehát a jogszerűtlen gazdálkodás mibenlétének lényege az, hogy a vezető tisztségviselők korábban harmadik személyekkel és hitelezőkkel szemben fennálló felelőtlenségét áttöri, egyfajta feltételes és mögöttes felelősséget megállapítva a terhére, amennyiben jogellenesen visszaél felelőtlenségével úgy, hogy nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége mentén végzi ügyvezetési feladatait attól az időponttól kezdve, amikortól

számára

nyilvánvalóvá

vált

vagy

nyilvánvalóvá

kellett

válnia

a

fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének.69 A Kúria elvi döntésében kimondta, hogy „a „felelősség-áttörés” folytán a jogi személy társaság vezető tisztségviselőjének (tagjának) közvetlen marasztalására olyan többlettényállási elemek megvalósulása esetén kerülhet sor, amelynél fogva a magatartása – a jogi személyiség leple alatt – a saját egyéni érdekei, vagyona javára való szándékos visszaélésnek minősül. A természetes személy tag részéről megvalósított többlettényállás valójában a rendeltetésszerű joggyakorlás súlyos megsértése, a joggal való visszaélés tilalmának tényállása. A saját személyében felelős vezető tisztségviselő (tag) a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint tartozik helytállással a jogi személy társasággal szerződéses vagy szerződésen kívüli jogviszonyban álló, sérelmet szenvedett harmadik személlyel szemben, a felelősségük ilyen esetben egyetemleges”70 Ezt egy olyan eset kapcsán mondta ki a Kúria 2014-ben, melyben I. rendű alperes a gazdasági társaság volt, II. rendű alperes pedig az I. rendű alperes tagja és ügyvezetője. A tényállás szerint a társaság szerződést kötött búza megvásárlására és vállalta, hogy a vételárat utólag rendezi banki átutalással,

aminek

biztosítása

érdekében

rögzítették,

hogy

fizetési

kötelezettségvállalásról a bank az eladó részére írásbeli igazolást ad arról, hogy visszavonhatatlanul és feltétel nélkül átutalja az áru ellenértékét két banki napon belül 68

CSEH Tamás: Új hitelezővédelmi jogintézmény a magyar társasági törvényben (wrongful trading), Gazdaság és Jog, 2006/11, 11.o. 69 CSEH Tamás: Új hitelezővédelmi jogintézmény a magyar társasági törvényben (wrongful trading), Gazdaság és Jog, 2006/11, 13.o 70 3/2014. számú gazdasági elvi döntés, http://www.lb.hu/hu/elvdont/32014-szamu-gazdasagi-elvidontes 2015.02.24.

24

bizonyos megjelölt okmányok felmutatása esetén az eladó számlájára. Alperes, mint vevő tudomásul vette, hogy az áru kitárolását nem kezdheti el mindaddig, míg az eladó – a későbbi felperes - a bankgaranciát el nem fogadja. Miután II. rendű alperes átadta a látszólag O. bank által kiállított bankgaranciát felperesnek, az engedélyt adott a búza kitárolására. I. rendű alperes a búzát tovább értékesítette oly módon, hogy annak már a felperes raktárából történő kitárolását is az új vevő végezte. Felperes megfelelően kiállította a számlát a búza eladásáról, azonban I. rendű alperes nem tett eleget fizetési kötelezettségének. Időközben felperes tudomást szerzett az I. rendű alperes által számára nyújtott bankgarancia valótlanságáról, arról, hogy az nem szerepel O. bank nyilvántartásában, ezért intézkedett a kitárolás leállításáról és feljelentést is tett, mely alapján különösen jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt indult eljárás. Felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy állapítsa meg I. rendű alperessel kötött szerződésének érvénytelenségét arra hivatkozva, hogy bankgarancia nyújtása nélkül meg sem kötötte volna a szerződést és a hamis bankgarancia nyújtásával I. rendű alperes azt a látszatot keltette, hogy szerződésszerűen fog teljesíteni, ezzel pedig tévedésbe ejtette felperest a szerződéskötéskor. Ezen felül kérte felperes a bíróságot, hogy alpereseket kötelezze egyetemlegesen

késedelmi

kamat

fizetésére.

I. rendű alperes alperes tagadta, hogy érvénytelenségi ok állna fenn a szerződést illetően, illetve előadta, hogy ő jóhiszeműen járt el, a bankgaranciák hamisságáról nem volt tudomása. II. rendű alperes azzal védekezett, hogy mivel ő nem állt a felperessel jogviszonyban, a felperesnek nincs vele szemben jogosultsága igényt érvényesíteni. Ítéletével az elsőfokú bíróság a felperes és az I. r. alperes közötti adásvételi szerződést a határozathozatal időpontjáig hatályossá nyilvánította, és kötelezte az I. r. alperest a felperesnek járó késedelmi kamat megfizetésére, de egyebekben a keresetet elutasította. A bíróság utalt arra, hogy a fennálló körülmények között nem találta bizonyítottnak, hogy a II. rendű alperes az I. rendű alperes törvényes képviselőjeként, szándékosan ejtette volna tévedésbe a bankgaranciák valódiságára vonatkozóan a felperest, illetve hogy tévedését a felperes felismerhette volna. Az első fokú bíróság megalapozottnak találta a II. rendű alperessel szembeni keresetet és kimondta, hogy csak akkor kerülhet sor felelősség áttörésre a jogi személy elkülönült felelőssége miatt a jogi személy tagjával, 25

tisztségviselőjével, alkalmazottjával szemben, ha a tag a jogi személy elkülönült felelősségével, az abból származó előnyökkel, az abból eredő jogosultságokkal, szándékosan és súlyosan visszaél. Harmadik személy részéről a jogi személy tagjával szemben akkor sem alkalmazhatóak a polgári jogi jogkövetkezmények, ha a tag bűncselekményt követ el a jogi személy tevékenységi körében eljárva. Az I. fokú ítélet ellen felperes és I. rendű alperes nyújtottak be fellebbezést, felperes azt kérte a fellebbviteli bíróságtól, hogy részen változtassa meg az I. fokú ítéletet úgy, hogy egyetemlegesen kötelezze I. és II. rendű alpereseket a marasztalási összeg megfizetésére. Felperes szerint II. rendű alperes az I. rendű alperes ügyvezetőjeként és tagjaként visszaélt a jogi személy elkülönült felelősségével, ügyvezetőként tanúsított magatartásával szándékosan jelentős kárt okozva felperesnek. Ezzel szemben I. rendű alperes fellebbezésében azt kérte, hogy a II. fokon eljáró bíróság utasítsa el felperes vele szembeni keresetét az első fokú ítéletének részbeni megváltoztatásával. A másodfokú bíróság szerint felperes fellebbezése alapos volt, míg I. rendű alperesé nem és megállapította, hogy nem ért egyet az elsőfokú bíróságnak a szerződés érvénytelenségét illetően kialakult álláspontjával. Szerinte a szerződés megkötésekor kell fennállnia az érvénytelenség okának, nem pedig a teljesítéskor, illetve a szerződés tárgyát képező szolgáltatásnak nem szerződésszerűen történő teljesítése a szerződésszegés körében értékelhető, nem a szerződés érvényességét befolyásolja. Másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresettel kapcsolatban az elsőfokú bíróság helytállóan ismerte fel a felelősség áttörés alkalmazásának szempontjait a jogi személy elkülönült felelősségére tekintettel, de tévesen következtetett arra, hogy a II. r. alperes felelőssége nem állapítható meg a peres esetben. Másodfokú bíróság szerint megállapítható a per tárgyát képező esetben, hogy II. rendű alperes mint I. rendű alperes ügyvezetője visszaélt a jogi személy elkülönült felelősségéből eredő előnyökkel és jogosultságokkal, mindezt pedig szándékosan tette. Mindezek alapján a másodfokú bíróság alperesek egyetemleges felelősségét állapította meg, 71 tehát I. rendű

71

3/2014. számú gazdasági elvi döntés, http://www.lb.hu/hu/elvdont/32014-szamu-gazdasagi-elvidontes 2015.02.24

26

alperes mint jogi személy és II. rendű alperes mint a jogi személy vezető tisztségviselője egyetemleges helytállással tartoznak felperes felé. A hitelező vagy az adós nevében a felszámoló a Csődtörvény értelmében tudomásszerzéstől számított kilencven napon belül – de legkésőbb egyéves jogvesztő határidőn belül - keresettel megtámadhatja az adós gazdasági társaság azon szerződéseit és jognyilatkozatait, melyek a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezését megelőző öt évben kötött vagy tett, ha azok az adós szándéka szerint vagyonának csökkenését okozták vagy céljuk a hitelezők kijátszása volt, és erről a másik fél tudott, vagy tudnia kellett volna. Ily módon megtámadhatóak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül tett jognyilatkozatok és megkötött szerződések, ha azok az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítést célozták vagy a tárgyuk harmadik személy irányába tett ingyenes kötelezettségvállalás volt, illetve a harmadik személlyel kötött visszterhes ügyletek, melyek a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel köttettek meg. Megtámadhatóak továbbá a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül kötött olyan szerződés vagy jognyilatkozat, amelynek tárgya egy hitelező a többivel szembeni előnyben részesítése, különösen ha egy már fennálló szerződés módosításáról

van

szó,

mely

egy

hitelező

javára

történik,

vagy

olyan

szerződésmódosításról van szó, ami egy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtásáról szól.72 Amennyiben egy szerződést vagy jognyilatkozatot ily módon támadott meg eredményesen a hitelező (vagy a felszámoló), érvénytelenség címén kérheti az eredeti állapot helyreállítását73, ezzel is növelve az adós vagyonát, melyből majd később az ő kielégítése történik. Tulajdonképpen nem is növeli az adós vagyonát, hanem csak visszaállítja az eredeti, „fedezetelvonás” előtti szintre. A jogalkotó helyesen ismerte fel a csődtörvény 40. §-ában azt, hogy nem csak a felszámolási eljárást közvetlenül megelőzően kötött szerződések és tett jognyilatkozatok csökkenthetik a

72 73

1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 40. § (1) 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 40. § (1a)

27

társaság vagyonát oly módon, hogy a hitelezők később ne nyerhessenek belőle kielégülést, hanem a jóval korábbi (két év, öt év) jogügyletek is. Ennek megfelelően, amennyiben olyan jognyilatkozatról van szó, aminek kifejezett szándéka volt a hitelezők kijátszása, azt a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napjától számítva. Ha az adós a hitelezők valamelyikét felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül a többi hitelezővel szemben előnyben részesítette, a részére nyújtott a rendes gazdálkodás körén kívül eső szolgáltatást a felszámoló visszakövetelheti.74

5. Felelősség más személy által okozott kárért

Az új Ptk. jogi személyekről szóló Harmadik könyvétől elkülönülten, a Hatodik könyvben szerepel az a szabály, hogy „ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel.”75 „Az Új Ptk. (…) már nem mondja ki külön azt a szabályt, hogy a vezető tisztségviselő által vezető tisztségviselőként okozott károkért a társaság felel. E rendelkezés hiánya nem jelent érdemi változást. A vezető tisztségviselőt a társaság szervének kell tekinteni, a vezető tisztségviselőnek az ügyvezetés során hozott döntései a társaság határozatainak tekintendők, és a törvényes képviselőként tett nyilatkozatai a társaságot jogosítják és kötelezik, azaz úgy kell tekinteni, mintha azokat a társaság tette volna, ezeket a társaságnak kell betudni.”76 Ebben az esetben a vezető tisztségviselőt a társasággal egyetemleges deliktuális felelősség terheli a harmadik személy irányába, ha a vezető tisztségviselő a kárt jogviszonyával összefüggésben okozta. Ennek az esetnek a szabályozása a bírói gyakorlat nyomán vált

74

1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 40. § (2) 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 6:541. § 76 GÁRDOS István és GÁRDOS Péter: A vezető tisztségviselők felelőssége az új Polgári Törvénykönyvben, http://ptk2013.hu/szakcikkek/gardos-istvan-es-gardos-peter-a-vezeto-tisztsegviselok-felelossege-az-ujpolgari-torvenykonyvben/3679 , 2015. 02. 22. 75

28

szükségessé, legalábbis erre utalnak azok az eseti döntések, melyek megállapították, hogy az érintett ügyekben korlátolt felelősségű társaságokat azért működtettek, hogy durván visszaélve a korlátolt felelősséggel bűncselekményt kövessenek el.77Az egyetemlegesség összeforrasztja a társaság és a vezető tisztségviselő harmadik személlyel szemben fennálló helytállási kötelezettségét, hiába csak a vezető tisztségviselő követte el a tényleges károkozó cselekményt.78 Indokolja az egyetemlegességet az is, hogy a harmadik személyek felé többletbiztosítékot jelent, hiszen a vezető tisztségviselő a tevékenységével összefüggésben okozta a kárt, mégpedig azon tevékenységével összefüggésben, amelyet a társaság érdekében végzett. Nochta Tibor szerint azonban ezt az egyetemleges felelősségi következményt csak abban az esetben érdemes megállapítani, ha az a prevenció és reparáció érdekében is hasznos.79 Ennek megfelelően fontos, hogy amennyiben a vezető tisztségviselő jogviszonyával összefüggésben okozta a kárt, az egyetemlegesség miatt a jogi személlyel egy sorban legyen köteles helyt állni, de amennyiben a kár okozása nem a jogviszonyával, vezetői tevékenységével összefüggésben történt, ne bújhasson a társaság mögé, ne háríthassa a társaságra a kár viselését. Kiemelendő, hogy e szabály olyan esetekre alkalmazandó, amikor a károsult és a társaság között a kár bekövetkezte előtt semmilyen kapcsolat nem állott, tehát nem voltak semmilyen üzleti kapcsolatban. Példaként hozható erre az esetre, amikor a vezető tisztségviselő egy üzleti partnerrel történő tárgyalás után igyekszik hazafele az autópályán, és balesetet okoz, amiből harmadik személyeknek kára származik. Mivel a törvény ezen, a vezető tisztségviselő és a társaság közti egyetemleges felelősség megállapítását nem köti semmiféle plusz feltételhez – így nem kell, hogy a vezető tisztségviselő szándékossága megállapítható legyen és nem szükséges az sem, hogy a vezető tisztségviselő ezen pozíciójával visszaélve okozza a kárt -, semmi sem akadályozza a károsultat abban, hogy az egyetemlegesség folytán kártérítési igényét a 77

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerkesztő: Osztovits András, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014., IV. kötet 179.o. 78 A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerkesztő: Osztovits András, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014., I. kötet 532.o. 79 A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerkesztő: Osztovits András, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014., I. kötet 532.o.

29

vezető tisztségviselővel és a társasággal szemben is érvényesítse. 80 Így tehát az új Ptk. megkönnyíti a károsult helyzetét és növeli annak az esélyét, hogy a károsult igénye kielégítést nyerjen.

6. Nemzetközi kitekintés

A fizetésképtelenségi okok rendszere némiképpen eltér a különböző jogrendszerek csődtörvényeiben, tehát fontos az egyes törvények és okozati rendszerek összehasonlítása, hogy átfogóbb képet kaphassunk a témáról, illetve felfedezhessük az egyes jogrendszerekben megjelenő, a hazai szabályozástól eltérő pontokat, amelyek segítségére lehetnek a magyar jogalkotónak a változó gazdasági környezethez történő alkalmazkodásban. Az országok egymástól eltérő szabályozásai értelemszerűen a vezető tisztségviselő kötelezettségeit és az őt terhelő felelősséget is érintik. Angliában az igazgató általános bizalmi kötelezettséggel a tartozik a társaság felé, ez pedig részkötelezettségeket tartalmaz, melyek a következőek: köteles jógiszeműen eljárni a társaság érdekében; megfelelő célok elérése érdekében köteles eljárni; köteles megfelelően kezelni a rábízott társasági vagyont; köteles elkerülni a kötelezettségei és a saját érdekei között esetlegesen felmerülő konfliktusokat, és amennyibben érdekösszeütközés történik, azt köteles a társaság előtt feltárni; és köteles a saját haszon szerzésének a tilalmát betartani. Ezen általános bizalmi kötelezettség megszegése esetén az igazgatókat egyetemleges felelősség terheli, de a bíróság a vétkességükhöz mérten állapítja meg a (vétkes) igazgatók által teljesítendő vagyoni hozzájárulás mértékét.

81

Fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet esetében az angol

jog szerint is a hitelezők érdekeit kell elsődlegesen szem előtt tartani.

80

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerkesztő: Osztovits András, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014., IV. kötet 179.o. 81 Hellen PATTINSON, Rob WESTWATER: England (Directors in the Twilight Zone II., Insol International, London, 2005, 201. oldal))

30

Az Amerikai Egyesült Államokban a társaság képviseletét és operatív irányítását az igazgatóság látja el, a tisztségviselők pedig a mindennapi ügyeket intézik. Az igazgatókat terhelik a társasággal szemben bizalmi kötelezettségek, melyeknek értelmében például a társaság érdekeinek kötelesek alárendelni személyes érdekeiket, és ezen kötelezettségek megszegése alapozhat meg velük szemben kárfelelősséget. Az igazgatóknak az összes körülményt mérlegelve kell végezni a feladatukat, nem jelenik meg a fentebb már említett angol wrongful trading intézménye. Hollandiában a Ptk. második könyve tartalmazza a jogi személyekről szóló szabályokat, ennek 2:9. §-a alapján az igazgatók a rájuk bízott kötelezettségek teljesítéséért felelősséggel tartoznak a jogi személy felé, amennyiben pedig egy ügy két vagy több igazgatót érint, mindannyiukat felelősség terheli a rájuk bízott feladat teljesítésének elmulasztásáért, kivéve, ha az igazgató nem hibázott a következmények elhárítása folyamán teendő intézkedések során82. Németországban a felelős üzletember gondosságával kötelesek eljárni a társaság ügyeinek intézése során a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság vezetői, amely kötelezettségük megszegése esetén őket egyetemleges felelősség terheli. „A német társasági-csődjog és joggyakorlat a magyar jogi dogmatikájától idegen szabályai jóval hatékonyabban védik a hitelezőket és egyben kényszerítik a vezetőket a jogszabályok betartására. Az 1999. jan. 1-én hatályba lépett, a fizetésképtelenségi eljárást szabályozó Insolvenzordnung (InsO) széles körű együttmőködési és információ szolgáltatási kötelezettséget ír elő a bejegyzett vezetőknek, és azon vezetőknek is, akik a fizetésképtelenségi eljárás kezdete előtti 2 éven belül lemondtak vagy más módon szűnt meg a vezetői tisztségük.”83

82

Holland Ptk. 2:9.§ http://www.dutchcivillaw.com/legislation/dcctitle2211.htm 2015. 02.23. Dr. FÓNAGY Sándor: A fizetésképtelenségért való magánjogi felelősség, PhD értekezés, 136. o. http://www.uni-miskolc.hu/~wwwdeak/fonagys_ert.pdf 2015.02.23. 83

31

7. Büntetőjogi kitekintés

A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről több szakaszt is tartalmaz, melyek a gazdasági társaságok tisztességes működését és a vezetők és a tagok általi tisztességes működtetését hivatottak ösztönözni. 404. §-a tartalmazza a csődbűncselekmény tényállását, mely szerint bűntettet követ el az, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén a vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével,

színlelt ügylet

kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja. Továbbá az is, aki a hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát a fentebb meghatározott magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel vagy ezen magatartásokból eredő fizetésképtelenségével a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja. 84 Ezen Büntető törvénykönyvbeli paragrafus lehetővé teszi, hogy büntetőjogi szankció is sújtsa azt, aki a gazdasági társaság hitelezőjének kielégítését a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén részben vagy egészében meghiúsítja. A jogalkotó ezzel a szabállyal is a hitelezők helyzetét kívánja védeni, és a kielégítésüket biztosítani. Ennek érdekében tehát nem csak a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben adja meg a felszámolónak a lehető legtágabb jogosítványokat, hanem büntetőjogi szankcióval igyekszik elrettenteni az adóst attól, hogy adott esetben részben vagy egészében meghiúsítsa a hitelező vagy hitelezők kielégítését. A fentebb felsorolt elkövetési magatartások abban az esetben büntetendőek, amennyiben a csődeljárást megindították; a felszámolást, kényszertörlési, illetve kényszer-végelszámolási eljárást 84

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 404. § (1), (2)

32

elrendelték; vagy ha a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg. A csődbűncselekmény elkövetője nem csak a társaság vezető tisztségviselője lehet, hanem bárki, „aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen.”85 Súlyosabban büntetendő a cselekmény, amennyiben stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetre nézve követik el, vagy a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős86 - tehát ötszázmillió forint, vagy azt meghaladó. Míg a csődbűncselekmény elkövetője nem csak vezető lehet, és célja egyértelműen a csőd- vagy felszámolási eljárás alá vont társaság megmaradt vagyonának a továbbiakban történő megóvása, a Büntető törvénykönyv 409. §-ában megjelenő gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának elkövetője a törvény szerint csak a társaság vezető állású személye lehet, és e paragrafusnál védendő értékként a hitelezők kielégítési alapjául szolgáló társasági vagyon mellett megjelenik a közhitelű nyilvántartás is. Ennek megfelelően a gazdálkodó szervezet vezető állású személye, aki közreműködik abban, hogy a gazdálkodó szervezet a székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén ne legyen fellelhető; illetve közhitelű nyilvántartásba olyan személy kerüljön a gazdálkodó szervezet képviseletére jogosult személyként bejegyzésre, akinek lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, illetve ismeretlennek minősül; vagy közhitelű nyilvántartásba a gazdálkodó szervezet tulajdonosaként olyan személy vagy gazdálkodó szervezet kerüljön bejegyzésre, akinek a lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen vagy ismeretlennek minősül, illetve amely a székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén nem lelhető fel, vagy aki, illetve amely nem a tényleges tulajdonos, bűntettet követ el.87 E paragrafus tehát biztosítani hivatott az, hogy a gazdálkodó szervezetek a székhelyükön, fiók- vagy telephelyükön ténylegesen fellelhetőek legyenek, illetve a gazdálkodó

85

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 404. § (6) 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 404. § (3) 87 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 409. § 86

33

szervezet tulajdonosa és a gazdálkodó szervezet képviseletére jogosult személy lakóvagy tartózkodási helye ne legyen ismeretlen, vagy ne minősüljön ismeretlennek, ily módon a gazdálkodó szervezet ne legyen képes rövid időn belül elérhetetlenné válni.

8. Összegzés

A társasági jogon belül a vezető tisztségviselőket terhelő felelősség kiemelten fontos kérdéskör, hiszen fokozottabb elvárásoknak kell megfelelniük mind a társadalom, mind pedig a társaság tagjai részéről, így tevékenységi körükkel összefüggő eljárásukban a jogalkotó is szigorúbb jogszabályoknak való megfelelést vár el tőlük. Ezeket a szigorúbb szabályokat egymás mellett tartalmazza az új Ptk., a Csődtörvény és a Cégtörvény, melyek előírásai egymással párhuzamosan alkalmazandóak a vezető tisztségviselőkre nézve. Míg korábban a Ptk. (az 1959. évi Ptk.) csak a 2006. évi Gt. mögötti háttérjogszabályként érvényesült a társasági jog területén, a 2013. évi új Ptk. már meghatározó a gazdasági társaságokra vonatkozó joganyagot nézve, hiszen Harmadik könyvében magába foglalja a gazdasági társaságokról szóló szabályanyagot. Az új Ptk. új kihívást is hozott magával a jogalkalmazók számára, hiszen míg a korábbi kogens gazdasági társasági szabályozástól csak annak kifejezett engedélyével lehetett eltérni a jogalkalmazás során, azonban a szabályanyag diszpozitív Ptk.-ba történő ágyazása ezt gyökeresen megváltoztatta, így a Ptk. diszpozitivitása folytán a társasági jogra vonatkozó szabályoktól is csak abban az esetben nem lehet eltérni, ahol azt maga a törvény kifejezetten megtiltja, vagy az eltérés a hitelezői érdekeket, a kisebbségi érdekeket vagy a társaság munkavállalóinak érdekeit sértené. Mivel az új Ptk. egy meglehetősen fiatal jogszabály, az alapján eddig kialakult joggyakorlat kiforrottságáról nem nagyon lehet még beszélni. Összehasonlítva az új Ptk.-t a 2006.-os harmadik Gt.-vel megfigyelhetőek egyezések, például ilyen, hogy mindkét jogszabály ugyanazon kört nevesíti vezető tisztségviselőként, tehát akik ellátják a gazdasági társaság ügyvezetésével kapcsolatos feladatokat és képviselik a társaságot harmadik személyekkel, bíróságokkal és más 34

hatóságokkal szemben. Mindkét törvény kimondja, hogy a vezető tisztségviselőnek a gazdasági társaság érdekeit szem előtt tartva kell feladatát ellátnia, azonban az új Ptk. már nem tartalmazza azt a szabályt, hogy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet esetén a hitelezők érdekei az elsődlegesek a társaságéival szemben. Egyezés továbbá még, hogy a vezetőket kétirányú felelősség terheli, kontraktuális a tagokkal szemben, míg deliktuális harmadik személyekkel szemben.

88

A vezető tisztségviselőket illetően feladatuk

ellátására mind a Gt. mind pedig az új Ptk. szigorúbb elvárhatósági mércét alkalmaz, mivel tevékenységük meghatározó a társaság működésére nézve. A Gt.-vel ellentétben az új Ptk. jogi személlyé nyilvánítja a közkereseti társaságot és a betéti társaságot. Különbség ezen felül az is, hogy az új Ptk. szerint minden gazdálkodó szervezet vezetését vezető tisztségviselő vagy vezető tisztségviselők látják el, hiszen a Gt. szóhasználatában ez még nem volt egységes, például a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését az ügyvezető, a részvénytársaság ügyvezetését pedig az

igazgatóság,

mint

testület

látja

el.

A gazdasági társaságok hitelezőinek szempontjából nézve az új Ptk. is igyekszik azt megakadályozni, hogy a társaság elkülönült felelőssége pajzsként szolgáljon és védje az olyan vezetőt, aki nem vette figyelembe a hitelezői érdekeket a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beálltát követően, ezzel tehát a jogalkotó ösztönzi a vezetőket munkájuk törvények betartásával történő végzésére, – és többek közt a hitelezők érdekeinek figyelembe vételére - valamint lehetőséget is biztosít a hitelezőknek az olyan vezető tisztségviselővel szembeni fellépésre, aki nem a fentieknek megfelelően járt el.

88

http://ptk2013.hu/szakcikkek/nochta-tibor-a-vezeto-tisztsegviselok-maganjogi-felelossegenekmercejerol-es-iranyairol-az-uj-ptk-alapjan-gj-20136-3-8-o/2388 2013. 12. 13.

35

Felhasznált irodalom Szakkönyvek: Bevezetés a jog- és államtudományokba (szerkesztette Szabó Miklós, Miskolc, 1995, Bíbor kiadó, 154. oldal) Nochta Tibor: A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban; Dialóg - Campus Kiadó, Budapest – Pécs 2005. Méhes Tamás: Monista és dualista felfogás a magánjogban, gazdasági társaságok a Ptkban; Szegedi Tudományegyetem; Budapest; 2012. Sárközy Tamás: A szocializmus, a rendszerváltás és az újkapitalizmus gazdasági civiljoga 1945-2005. Budapest, HVG-ORAC, 2007 Sárközy Tamás: Magyar gazdasági jog (Egyetemi tankönyv). Gazdasági státuszjog. I. kötet. Budapest, Aula Kiadó, 2007 Dr. Boóc Ádám, Dr. Sándor István, Dr. Tóth Mihály, Dr. Török Gábor, Dr. Újlaki Tamás, Csődjog, HVG Orac, Budapest, 2007

Hellen Pattinson, Rob Westwater: England (Directors in the Twilight Zone II., Insol International, London, 2005, A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerkesztő: Osztovits András, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014., I. kötet

36

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerkesztő: Osztovits András, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014., IV. kötet

Szakcikkek: Pók László: A vezető tisztségviselők és a társaság közötti jogviszony; Gazdaság és Jog; 2008. február, 2. szám Sárközy Tamás: A magyar gazdasági jog jövőképéről, fejlesztési stratégiájáról. Államés Jogtudomány, XLVII. évf. (2006) 2. sz. Török Tamás: Szerződésen kívüli károkozás szervezeti jogi vetülete: az intézményes felelősségátvitel (Gazdaság és Jog, 2013/6., 14-20. o.) Nochta Tibor: A vezető tisztségviselők magánjogi felelősségének mércéjéről és irányairól az új Ptk. alapján (Gazdaság és Jog, 2013/6., 3-8. o.) 1

Balasházy Mária: A felmentvény jogi természete a hatályos társasági törvényben,

Céghírnök 2010/11. 3-4. Juhász László: A vezetői tisztségviselők helytállási kötelezettsége a fizetésképtelenségi helyzet bekövetkeztét követően, Céghírnök 2006. november, 11. szám Dr. Fónagy Sándor: Gondolatok az új Csődtörvény megalkotásához – A vezető tisztségviselők és árnyékvezetők felelőssége a fizetésképtelenségért, Magyar Jog, 2009/6, Dr. Wellmann György: Vezetői felelősség, Cégvezetés, 2008/3. 37

Cseh Tamás: Új hitelezővédelmi jogintézmény a magyar társasági törvényben (wrongful trading), Gazdaság és Jog, 2006/11 Bodzási Balázs: A jogi személyek körében felmerülő felelősségi kérdésekről, különös tekintettel a vezető tisztségviselőkre, Gazdaság és Jog, 2013/6, Jogszabályok: 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 2006. évi IV. törvény a Gazdasági társaságokról 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról 1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról

Internet: Holland Ptk., http://www.dutchcivillaw.com/legislation/dcctitle2211.htm letöltés ideje: 2015. 02.23 Gárdos István és Gárdos Péter: A vezető tisztségviselők felelőssége az új Polgári Törvénykönyvben, http://ptk2013.hu/szakcikkek/gardos-istvan-es-gardos-peter-a38

vezeto-tisztsegviselok-felelossege-az-uj-polgari-torvenykonyvben/3679 , letöltés ideje: 2015. 02. 22 A Kúria 3/2014. számú gazdasági elvi döntése, http://www.lb.hu/hu/elvdont/32014szamu-gazdasagi-elvi-dontes letöltés ideje: 2015.02.24 Nochta Tibor: A vezető tisztségviselők magánjogi felelősségének mércéjéről és irányairól az új Ptk. alapján (GJ, 2013/6., 3-8. o.) http://ptk2013.hu/szakcikkek/nochtatibor-a-vezeto-tisztsegviselok-maganjogi-felelossegenek-mercejerol-es-iranyairol-az-ujptk-alapjan-gj-20136-3-8-o/2388 letöltés ideje:2015.02.24 A Kúria 2417/2011. számú gazdasági elvi határozata, http://www.lb.hu/hu/elvhat/24172011-szamu-gazdasagi-elvi-hatarozat letöltés ideje: 2015.02.24. Török Tamás: Szerződésen kívüli károkozás szervezeti jogi vetülete: az intézményes felelősségátvitel (Gazdaság és Jog, 2013/6., 14-20. o.) http://ptk2013.hu/szakcikkek/torok-tamas-szerzodesen-kivuli-karokozas-szervezetijogi-vetulete-az-intezmenyes-felelossegatvitel-gj-20136-14-20-o/2434 letöltés ideje: 2015. 02. 23. Dr. Fónagy Sándor: A fizetésképtelenségért való magánjogi felelősség, PhD értekezés, 136. o. http://www.uni-miskolc.hu/~wwwdeak/fonagys_ert.pdf letöltés ideje: 2015.02.23.

Tell Zita: Gazdasági társaságok, különös tekintettel a BT-re és a KFT-re; Budapesti Gazdasági Főiskolai Kar; Budapest, 2003. http://www.doksi.hu/get.php?lid=14773 letöltés ideje: 2015.02.22.

39