DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
Az extrém alacsony-frekvenciás elektromágneses expozíció viselkedési és élettani hatásainak humán- és állatkísérletes vizsgálata
Szemerszky Renáta
Témavezető: prof Dr. Bárdos György egyetemi tanár, az MTA doktora
Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológia Doktori Iskola Vezető: prof Dr. Erdei Anna, DSc., az MTA r. tagja Idegtudomány és Humánbiológia Doktori Program Programvezető: prof Dr. Détári László, DSc.
ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszék Budapest 2011
Bevezetés Korunk jellemző tendenciája, hogy a kényelmünket és - közvetve vagy közvetlenül - egészségünket szolgáló új technikai vívmányok bevezetését mindig újabb panaszok, félelmek, aggodalmak megjelenése követi (Petrie és mtsai 2005), vagyis az életfeltételek javulásával párhuzamosan egyre nő a személyes sérülékenység érzése (egészségparadoxon; Barsky 1988). A modernkori környezeti ártalmak egyik legtipikusabb képviselője a fokozódó elektromágneses szennyezés, egészségre gyakorolt hatásának kérdése ennek megfelelően igen időszerű. ÉszakEurópában mintegy 40 éve bukkant fel egy új jelenség, az elektromágneses túlérzékenység vagy elektroszenzitivitás (EHS), amely a működő elektromos eszközök és berendezések közelében észlelt kellemetlen közérzetet és nemspecifikus tüneteket takarja. A jelenség erősen heterogén mind az észlelt tünetek típusa (különféle bőr- és központi idegrendszeri panaszok, pl. viszketés, égető érzés, fáradtság, fejfájás), mind a kiváltó elektromágneses mező (EMF) források (pl. elektromos vezetékek, képernyők, mikrohullámú sütő, mobiltelefon) tekintetében. Az EHS mind gyakoribb előfordulása az érintett országok egészségügyi ellátására jelentős terhet ró (Stenberg 2004), háttérmechanizmusának kérdése mégsem tisztázott a más tudományos problémák kapcsán elvárható egyértelműséggel. Egyrészről elképzelhetőnek tartják azt, hogy az emberiség egy kis hányadát bizonyos biofizikaibiokémiai működési sajátosságok hajlamosítják a környezeti faktorokkal szembeni fokozott érzékenységre; ugyanakkor az is lehetséges, hogy a jelenség sokkal inkább pszichológiai, mintsem biológiai eredetű, és a kialakulásában bizonyos személyiségvonások és pszicho-szociális tényezők játszanak elsődleges szerepet. Előbbire toxikogén, utóbbira pszichogén eredetként szoktak hivatkozni. A kérdés fontosságát jól fémjelzi, hogy az EHS megfelelő terápiája attól függ, hogy melyik mechanizmus játssza a döntő szerepet a jelenség kialakulásában, fennmaradásában (Rubin és mtsai 2005).
Célkitűzések Munkánk célja az EHS jelenség toxikogén (biológiai) és pszichogén (pszichológiai) hátterének komplex vizsgálata volt. Állatkísérletes vizsgálataink során az EM tereknek tulajdonított tüneteket a humán pszichoszociális tényezőktől mentesen modelleztük felnőtt hím Wistar patkányokban. Humán kísérletsorozatunkban az EHS jelenség pszichológiai aspektusait vizsgáltuk, illetve pszichogén és toxikogén hátterének együttes modellezésére tettünk kísérletet. Kutatásunk során a következő célokat tűztük ki: 1. Olyan állatkísérletes viselkedésmonitorozó modellrendszer összeállítása, továbbá olyan többváltozós statisztikai elemzési módszer alkalmazása, amelyek segítségével elkerülhetjük az ellentmondásos eredményekhez vezető módszertani és statisztikai hibákat, amelyek a vizsgált kutatási területre különösen jellemzők. 2. A validált viselkedésmonitorozó rendszer és statisztikai elemzési módszer alkalmazásával különböző mágneses indukciójú (B=0,5 és 3 mT) és expozíciós időtartamú (t=20 perc, 8 óra, 1 hét, 6 hét), 50 Hz 2
frekvenciájú EMF expozíciók viselkedésszintű hatásainak vizsgálata felnőtt hím Wistar patkányokban. A lehetséges dózis-hatás összefüggés feltárása a tér erőssége és az expozíció időtartama vonatkozásában. 3. Humán vizsgálatokban az EM tereknek tulajdonított tünetek, valamint a tünetészlelésre hajlamosító személyiségjellemzők feltárása. 4. Az EMF expozíciók során fellépő nocebo-hatás bemutatása az EM tér esetleges biológiai hatásától mentes feltételek között, ál-expozíciók alkalmazásával. A tünetképzés és a potenciális pszichoszociális tényezők okokozati viszonyainak vizsgálata. 5. Valós expozíciós helyzetben az EHS pszichogén és toxikogén hátterének együttes modellezése. Az EM tereknek
tulajdonított
tünetészlelések
(elektroszenzitivitás)
és
az
EMF
detektálási
képesség
(elektroszenzibilitás) lehetséges kapcsolatának vizsgálata.
Vizsgálati eljárások ° Az állatkísérletekben három, széleskörűen használt állatmodellből (emelt keresztpalló - EPM, társas elkerülés SA, és porondteszt - OF) álló viselkedés-orientált monitor-rendszer alkalmazása. ° A három modellből származó adatok explorátoros faktorelemzése a viselkedés látens szerkezetének felderítésére. Kompozit változók képzése a kezdeti nagy viselkedéses változókészlet redukálására. A módszer használhatóságának bemutatása meta-chlorophenilpiperazin (m-CPP) kezelés viselkedésre gyakorolt hatásának segítségével. ° Szisztematikus vizsgálati protokoll és tesztparaméterek alkalmazása a különböző dózisú EMF expozíciók hatásvizsgálata során. Statisztikai erő és hatásméret számítások az eredmények megbízhatóságának jellemzésére. Az eredmények metaanalízise a vizsgált viselkedés látens faktorai (a kompozitváltozók) mentén. ° A hosszútávú EMF kezeléssel párhuzamosan végzett krónikus cukorpreferencia tesztelés és a testtömegváltozások mérése. ° A humán vizsgálatokban kettősvak, számítógépes szoftver vezérelte kísérleti protokollok alkalmazása ál- és valós expozíciós helyzetekben. ° Validált pszichológiai skálák alkalmazása: szubjektív testi tünetek (PHQ-15), vonásszorongás (STAI-T), állapotszorongás (STAI-S), élettel való elégedettség (SWLS), diszpozicionális optimizmus (LOT-R), szomatoszenzoros amplifikáció (SSAS), modern egészségféltés (MHW). ° A szignáldetekciós elmélet (signal detection theory) módszertanának alkalmazása az elektromágneses tér detektálási képességének elemzésére. ° Humán EKG mérés módosított II-es elvezetés alkalmazásával: a szívfrekvencia (HR) és különböző szívfrekvencia-variabilitás mutatók (SDNN, HF, LF, LF/HF) elemzése. ° Többszörös regresszióanalízisek és útvonalelemzés a változók közötti kapcsolatok feltárására. 3
Eredmények (tézisek)
1. Az állatkísérletes viselkedésmodellek értelmezése során helytelen általános interpretációs sémákat alkalmazni a viselkedés értelmezésére, a tesztek saját kísérleti körülményekhez és protokollokhoz való adaptációja, validálása szükséges Az explorátoros faktorelemzés a viselkedés három látens összetevőjét (Aktivitás, Szociális Érdeklődés, Emocionális Reaktivitás) tárta fel az általunk alkalmazott modellhelyzetekben. Az elemi viselkedéskomponensek az általános, etológiai megközelítésű interpretációs sémáktól eltérő módon súlyoztak az egyes faktorokon. Vizsgálatunk segítségével bemutattuk, hogy a viselkedésmodellek kiemelten érzékenyek a tesztparaméterek változásaira. Másképpen megfogalmazva, az egyes viselkedéselemek jelentése és fontossága még ugyanabban a kontextusban sem tekinthető állandónak. A viselkedés látens faktorait tükröző kompozitváltozók képzésével redukáltuk a kezdeti nagy változókészletet – csökkentve ezáltal a statisztikai hibák valószínűségét -, és a viselkedést egészében értékeltük. Továbbá, a módszer révén a változók empirikus alapú értelmezéséhez jutottunk, a viselkedéselemek elméleti alapon előre meghatározott interpretációja helyett.
2. Az 50 Hz frekvenciájú, különböző erősségű és időtartamú elektromágneses expozíciók nem okoztak mérhető viselkedésváltozást patkányban, vagyis az elektromágneses túlérzékenység elsődlegesen toxikogén (biológiai) eredetét állatkísérletes vizsgálataink nem támasztják alá Klasszikus, viselkedéselemenkénti összehasonlításon alapuló elemzésünk nem vezetett értékelhető eredményre: a pozitív (statisztikailag szignifikáns) eredményeket az I. fajú hibával közel megegyező arányuk (~ 5%), a negatív eredményeket pedig a túlságosan kis statisztikai erő (túlságosan nagy II. fajú hiba) miatt nem fogadhattuk el. A problémát kompozitváltozók képzésével kezeltük, csökkentve a szükséges összehasonlítások számát (s ezáltal az I. fajú hibák valószínűségét), megbízhatóbbá téve a viselkedésértelmezést. Kompozitváltozók segítségével végzett elemzésünk nem jelzett dózis-hatás összefüggést, valamint adataink metaanalízise sem vezetett pozitív eredményekre. Az alkalmazott EMF expozíciók lokomotoros, szorongás-mediálta és társas viselkedést módosító hatása tehát nem volt mérhető felnőtt hím Wistar patkányokban. A viselkedésváltozás hiánya egyúttal feltehetően a kísérleti állatok mögöttes fizikai, érzelmi és motivációs állapotában bekövetkező változások hiányát tükrözi. Következésképpen, az elektroszenzitív személyekre jellemző szociális visszahúzódás, fokozott stresszérzékenység, szorongási hajlam és fáradtságérzet (Bergdahl 1995), illetve a nem-specifikus tünetek okozta közérzetromlás állatkísérletes modellezése során nyert adataink nem utalnak toxikogén hatásra. Átfogó és többszempontú elemzésünket figyelembe véve eredményeinket megbízhatónak tekinthetjük.
4
3. A humán vizsgálati eredmények alapján az önmagukat elektroszenzitívnek tartó személyek panaszai tipikusan nem-specifikus tünetek. Jellemző személyiségvonásuk a fokozott szomatizációs és szomatoszenzoros amplifikációs tendencia Az emberek jellegzetesen nem-specifikus tüneteket tulajdonítanak az elektromágneses terek hatásának. Legtipikusabbak a központi idegrendszeri panaszok (pl. fejfájás, fáradtság), az érzékszervi (pl. szemkáprázás, fülzúgás) és bőrtünetek (pl. bizsergés, izzadás). Az EMF jelenlétének tulajdonított tünetészlelés valamennyi vizsgálatunkban összefüggést mutatott a résztvevők szomatizációs (az érzelmi distressz testi tünetekként való megélése; Spinhoven és van der Does 1997) és szomatoszenzoros amplifikációs (a testi érzetek intenzívként, ártalmasként és zavaróként való megélése; Barsky és mtsai 1988) tendenciájával, vagyis olyan személyiségjellemzőkkel, amelyek nocebo-reakcióra hajlamosítanak.
4. Az elektromágneses tér vélt jelenléte tünetképzéshez és/vagy téves tünetattribúcióhoz vezet. A nocebo-reakciót fokozza a mesterséges EMF expozíciókkal szembeni erősebb negatív attitűd és aggodalmak, a nagyobbnak észlelt kockázat (nagyobb erősségű EMF jelenléte), valamint bizonyos személyiségvonások. Eredményeink az elektromágneses túlérzékenység elsősorban pszichogén eredetét támasztják alá A magukat elektromágnesesen érzékenyebbnek ítélő résztvevők több EMF kiváltotta tünetre számítottak az expozíciót megelőzően, és fokozott elvárásaikkal összhangban több tünetet jelöltek meg az expozíció során vagy azt követően. Ál-expozíciók hatására mind a kontroll, mind az elektroszenzitív személyek meglepően sok tünetről számoltak be, az erősebbnek vélt EM tér pedig fokozottabb tünetészleléshez vezetett. Mindez azt az általános jelenséget tükrözi, hogy az emberek tudatában az elektromágneses terek és sugárzások általában káros hatásokkal asszociálódnak. Egyértelműen mutatja továbbá, hogy az észlelt tünetek jelentős része valószínűleg nocebo-hatásra vezethető vissza a valós élethelyzetekben is. Az EMF-ekkel kapcsolatban azokat a nem-specifikus tünetészleléseket nevezzük nocebo-hatásnak, melyek az elektromágneses terek biofizikai-biokémiai hatásaiból nem következnek. Az elektromágneses túlérzékenység jó előrejelzőjének bizonyult az EM terek káros hatásával kapcsolatos aggodalmak (MHW Sugárzás alskála) és előzetes negatív elvárások mellett a már említett két személyiségjellemző, a szomatizációs (PHQ-15) és a szomatoszenzoros amplifikációs (SSAS) tendencia.
5. A kontroll személyekkel ellentétben az elektroszenzitív résztvevők kismértékben képesek voltak az elektromágneses tér detektálására. Ennek tükrében a toxikogén és pszichogén hatások interakciója is lehetséges Összefüggést tártunk fel az EHS (elektroszenzitivitás) és az EMF detektálási képesség (elektroszenzibilitás) között: a kontrollcsoporttal ellentétben az EHS-es résztvevők kismértékben detektálni tudták az EMF (50 Hz; 0,5 mT) jelenlétét. A szívritmus-variabilitás elemzése alapján a jobb detekciós teljesítmény fokozott paraszimpatikus aktivitással (magasabb HF index) járt együtt. Értelmezésünk szerint a relaxáltabb állapot a figyelem jobb allokációját teszi lehetővé, amely jobb detekciós teljesítményhez vezethet. 5
Következtetések
Állatkísérletes vizsgálatainkban egy, a saját laboratóriumi körülmények és tesztprotokoll mellett megbízhatóan működő és konstruktív viselkedés-monitorozó rendszert alkottunk meg. Az eljárás újszerű és modellértékű, más viselkedéstesztek és azok változói esetében is alkalmazható. Az e modellrendszer segítségével, azonos környezetben és módszerrel végzett, relatíve nagyszámú kísérleten alapuló összehasonlítható vizsgálat ellenére az EHS toxigogén eredetére vonatkozó elképzelést a viselkedés szintjén nem lehetett kimutatni. Érdemes megjegyezni, hogy az ELF-EM terek élő szervezetre gyakorolt, a szerveződés alacsonyabb (pl. elektrofiziológiai, neurotranszmitter-rendszer stb.) szintjén megjelenő hatásait adataink nem zárják ki, sőt, korábbi kutatási eredményeink támogatják (Varró és mtsai 2009; Szemerszky és mtsai 2010). Ezek a hatások ugyanakkor a viselkedés szintjén már nem jelennek meg, vagy nem mutathatók ki.
A nem-specifikus tüneteket általában normál élettani folyamatok felerősített jelzéseinek, illetve az érzelmek vagy a stressz testi kísérőjelenségeinek tekintik (Barsky és mtsai 2002). Az ember egyik legalapvetőbb szükséglete a külső-belső környezet megértése és kontrollálása. Ez történik akkor is, mikor a testében zajló kellemetlen élettani változásokra reagálva a lehetséges kiváltó tényezők között „keresgél”, és magyarázatképpen a kiválasztottnak tulajdonítja tüneteit (Petrie és mtsai 2001; Köteles és mtsai 2011). Az, hogy melyik ágenst találja megfelelőnek vagyis az attribúció (oktulajdonítás) - szubjektív lépés; a kulturális és szociális környezet, a hiedelmek és tapasztalatok által befolyásolt egyéni, nem-tudatos választás eredménye. A jelenséget „címkézésnek”, vagy általánosabban téves attribúciónak nevezik (Schachter és Singer 1962; Mechanic 1972). Modern életünkben mind jellemzőbb, hogy sokszor túlságosan is nagy figyelmet fordítunk a lehetséges környezeti ártalmakra, vagyis a hozzájuk kapcsolódó, helyenként nem teljesen indokolt észlelt kockázat igen magas (Petrie és mtsai 2001; Petrie és Wessely 2002). Az ebből fakadó erős negatív elvárások és aggodalmak kézenfekvő attribúciós célponttá teszik őket. Az oktulajdonítási folyamat arra ösztönzi az embereket, hogy a károsítónak vélt környezeti tényezővel való érintkezés során fokozottan figyeljék önmagukat, ami óhatatlanul a testi érzetek felerősödéséhez és tünetként való értelmezéséhez vezet. A tünetek észlelése aggodalmat és a tüneteken való rágódást (ruminációt) eredményez (Brown 2006), az aggódás pedig a szomatizációra fokozottabban hajlamos személyeknél további tünetek megjelenését váltja ki. A szomatoszenzoros amplifikációra hajlamosak a felbukkanó testi érzeteiket sokkal intenzívebbnek és zavaróbbnak élik meg, mint az átlagember (Barsky 1979; Barsky és mtsai 1990). Ennek hátterében azonban nem a szenzoros ingerek fokozott észlelése áll, hanem az sokkal inkább a tudatot elérő érzéklet nem-tudatos kognitív torzításának az eredménye (Mailloux és Brener 2002). A szubjektív testi tünetek mennyiségét és erősségét megnövelve, a fokozott szomatizációs és szomatoszenzoros amplifikációs hajlam mintegy „ellátja” az EHS-es személyeket a téves attribúciós folyamathoz szükséges szomatikus háttérrel. Ez természetesen nemcsak a tünetek szubjektív megélését jelenti, hanem azok minden idegrendszeri és fiziológiai korrelátumát is magában 6
foglalja. Ez a folyamat eredményezheti az elektroszenzitív betegek megromlott egészségi állapotát, az orvosilag megmagyarázatlan tünetek nagyobb gyakoriságát és a testi változásokra adott fokozott szorongásukat. Tovább bonyolítja a jelenség értelmezését az, hogy a pszichoszociális és a környezeti tényezők interakciója is lehetséges. Eredményeink alapján az EHS-es személyek - legalább szubliminális szintű - EMF detekciós képességének lehetősége nem vethető el. Bár az alkalmazott térerősség nem volt elegendően nagy a tudatos észleléshez, a szubliminális ingerek is befolyást gyakorolnak például a közérzetre és a hangulatra (Ádám 1998), és a negatív érzelmi állapot ismert módon szoros kapcsolatban áll a tünetképzéssel (Aronson és mtsai 2006; Pennebaker 1994). Továbbá, mivel az elektroszenzitív személyek számára az EMF-ek a mindennapi környezet jelentőséggel bíró, félelmet, aggodalmat keltő összetevőit jelentik, ezért elképzelhető, hogy szenzitizálódnak azokkal szemben, ami a biofeedbackhez és más tanulási folyamatokhoz hasonlóan módosíthatja az észlelési küszöbüket. Az alacsonyabb küszöb több észlelt tünetet jelent, ami tovább fokozza a kapcsolódó szorongást és aggodalmaskodást. A szenzitizáció ráadásul magában foglalhatja, hogy fiziológiailag is érzékenyebben reagálnak az EMF szervezettel való interakciójára. Végeredményben a toxikogén tényezők jelentősége az elektromágneses túlérzékenység kialakulásában és fennmaradásában továbbra is kérdéses. Eredményeink alapján egyértelműnek tekinthető ugyanakkor, hogy a pszichogén eredetű nocebo-hatás minden esetben jelen van, és fontosabb szerepet játszik a mesterséges elektromágneses tereknek tulajdonított tünetek keletkezésében, mint a toxikogén faktorok.
A TÉZISEKBEN IDÉZETT IRODALOM Ádám, G. 1998. Visceral perception: Understanding Internal Cognition. New York: Plenum Press. Aronson, K R, L F Barrett, and K S Quigley. 2006. “Emotional reactivity and the overreport of somatic symptoms: somatic sensitivity or negative reporting style?” Journal of Psychosomatic Research 60 (5): 521-530. Barsky, A J. 1979. “Patients Who Amplify Bodily Sensations.” Annals of Internal Medicine 91 (1): 63 -70. Barsky, A J. 1988. “The paradox of health.” The New England Journal of Medicine 318 (7): 414-418. Barsky, A J, J D Goodson, R S Lane, and P D Cleary. 1988. “The amplification of somatic symptoms.” Psychosomatic Medicine 50 (5): 510-519. Barsky, A J, G Wyshak, and G L Klerman. 1990. “The Somatosensory Amplification Scale and its relationship to hypochondriasis.” Journal of Psychiatric Research 24 (4): 323-334. Barsky, A. J., Ralph Saintfort, Malcolm P Rogers, and Jonathan F Borus. 2002. “Nonspecific medication side effects and the nocebo phenomenon.” JAMA: The Journal of the American Medical Association 287 (5): 622-627. Bergdahl, J. 1995. “Psychologic aspects of patients with symptoms presumed to be caused by electricity or visual display units.” Acta Odontologica Scandinavica 53 (5): 304-310. Brown, R.J. 2006. “Medically unexplained symptoms: a new model.” Psychiatry 5: 43-47. 7
Köteles, Ferenc, Renáta Szemerszky, Anett Freyler, and György Bárdos. 2011. “Somatosensory amplification as a possible source of subjective symptoms behind modern health worries.” Scandinavian Journal of Psychology 52 (2): 174-178. Mailloux, Jennifer, and Jasper Brener. 2002. “Somatosensory amplification and its relationship to heartbeat detection ability.” Psychosomatic Medicine 64 (2): 353-357. Mechanic, D. 1972. “Social psychologic factors affecting the presentation of bodily complaints.” The New England Journal of Medicine 286 (21): 1132-1139. Pennebaker, J. W. 1994. “Psychological bases of symptom reporting: perceptual and emotional aspects of chemical sensitivity.” Toxicology and Industrial Health 10 (4-5): 497-511. Petrie, K J, and S Wessely. 2002. “Modern worries, new technology, and medicine.” BMJ (Clinical Research Ed.) 324 (7339): 690-691. Petrie, K J, E Broadbent, Nadine Kley, R Moss-Morris, Rob Horne, and W Rief. 2005. “Worries about modernity predict symptom complaints after environmental pesticide spraying.” Psychosomatic Medicine 67 (5): 778782. Petrie, K J, B Sivertsen, M Hysing, E Broadbent, R Moss-Morris, H R Eriksen, and H Ursin. 2001a. “Thoroughly modern worries: the relationship of worries about modernity to reported symptoms, health and medical care utilization.” Journal of Psychosomatic Research 51 (1): 395-401. Petrie, K J. 2001b. “Thoroughly modern worries: the relationship of worries about modernity to reported symptoms, health and medical care utilization.” Journal of Psychosomatic Research 51 (1): 395-401. Rubin, G J, J Das Munshi, and S Wessely. 2005. “Electromagnetic hypersensitivity: a systematic review of provocation studies.” Psychosomatic Medicine 67 (2): 224-232. Schachter, S, and J E Singer. 1962. “Cognitive, social, and physiological determinants of emotional state.” Psychological Review 69: 379-399. Spinhoven, P, and A. J. Willem van der Does. 1997. “Somatization and somatosensory amplification in psychiatric outpatients: An explorative study.” Comprehensive Psychiatry 38 (2): 93-97. Stenberg, B. 2004. Characterizing Electrical Hypersensitivity. In Electromagnetic Hypersensitivity. Proceedings: International Workshop on EMF Hypersensitivity., ed. K H Mild, M Repacholi, E van Deventer, and P Ravazzani, 29-38. Prague: WHO. Szemerszky, R, D Zelena, I Barna, and G Bárdos. 2010. “Stress-related endocrinological and psychopathological effects of short- and long-term 50 Hz electromagnetic field exposure in rats.” Brain Research Bulletin 81 (1): 92-99. Varró, P, R Szemerszky, G Bárdos, and I Világi. 2009. “Changes in synaptic efficacy and seizure susceptibility in rat brain slices following extremely low-frequency electromagnetic field exposure.” Bioelectromagnetics 30 (8): 631-640.
8
A DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK:
Szemerszky R. (2011) Az elektromágneses túlérzékenység jelensége az empirikus eredmények tükrében. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika. Közlés alatt. Szemerszky R, Köteles F, Lihi R, Bárdos G. (2010) Polluted places or polluted minds? An experimental shamexposure study on background psychological factors of symptom formation in 'Idiophatic Environmental Intolerance attributed to electromagnetic fields'. International Journal of Hygiene and Environmental Health, 213(5):387-395. If. 2,89 Szemerszky R, Zelena D, Barna I, Bárdos G. (2010) Stress-related endocrinological and psychopathological effects of short- and long-term 50 Hz electromagnetic field exposure in rats. Brain Research Bulletin, 81(1):92-99. If. 2,50 Szemerszky R, Köteles F, Bárdos G. (2009) A környezeti elektromágneses terhelés hatásának tulajdonított nemspecifikus tünetek és a tünetképzés pszichológiai háttértényezői. Magyar Pszichológiai Szemle, 64(3):553-571. Balassa T, Szemerszky R, Bárdos G. (2009) Effect of short-term 50 Hz electromagnetic field exposure on the behavior of rats. Acta Physiologica Hungarica, 96(4):437-448. If. 0,75 Varró P, Szemerszky R, Bárdos G, Világi I. (2009) Changes in synaptic efficacy and seizure susceptibility in rat brain slices following extremely low-frequency electromagnetic field exposure. Bioelectromagnetics, 30(8):631-640. If. 2,29
A DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉN KÍVÜL MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK:
Köteles F, Szemerszky R, Freyler A, Bárdos G. (2011) Somatosensory amplification as a possible source of subjective symptoms behind modern health worries. Scandinavian Journal of Psychology, 52(2):174-178. If. 1,08 Köteles F, Gémes H, Papp G, Túróczi P, Pásztor A, Freyler A, Szemerszky R, Bárdos G. (2009) A Szomatoszenzoros Amplifikáció Skála (SSAS) magyar változatának validálása. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 10(4):321-335.
KONFERENCIA-RÉSZVÉTELEK:
Szemerszky R, Köteles, F, Körmendi J, Bárdos G. (2011) Are we able to detect the power frequency electromagnetic fields? XIII. MITT Kongresszus, Budapest. Front. Neurosci. Conference Abstract: 13th Conference of the Hungarian Neuroscience Society (MITT). Drozdovszky O, Szemerszky R, Köteles F, Bárdos G. (2011) Studies on the origin of non-specific symptoms attributed to exposure to power frequency electromagnetic fields. XIII. MITT Kongresszus, Budapest. Front. Neurosci. Conference Abstract: 13th Conference of the Hungarian Neuroscience Society (MITT). 9
Szemerszky R, Köteles F, Bárdos G. (2010) Symptom perception of electromagnetic hypersensitive individuals is mediated by somatosensory amplification. 24th European Health Psychology Conference, Cluj-Napoca, Romania. Psychology & Health, 25(S1):346-347. If. 1,69 Szemerszky R, Köteles F, Bárdos G. (2010) Electromagnetic pollution – in the MINDS? Psychosocial factors behind the non-specific symptoms attributed to (supposed) electromagnetic field exposure. IBRO International Workshop, Pécs. Front. Neurosci. Conference Abstract: IBRO International Workshop 2010. Szemerszky R, Köteles F, Drozdovszky O, Balassa T, Bárdos G. (2010) An exploratory factor analysis of rat behaviour in a multiple-test model. A method for a complex interpretation of behavioural animal models’ data. IBRO International Workshop, Pécs. Front. Neurosci. Conference Abstract: IBRO International Workshop 2010. Szemerszky R, Köteles F, Lihi R, Bárdos G. (2009) Non-specific symptoms (NSS) generated by sham Electromagnetic Field (EMF) Exposure: A prototypic nocebo effect. 23th European Health Psychology Conference, Pisa, Italy. Psychology & Health, 24(S1):380. If. 1,69 Bárdos G, Szemerszky R, Köteles F. (2009) Non-specific health problems (NSHP): Do we need a physician to get sick? 23th European Health Psychology Conference, Pisa, Italy. Psychology & Health, 24(S1):92. If. 1,69 Drozdovszky O, Szemerszky R, Bárdos Gy. (2009) Magzat- és kölyökkori hosszú tartamú alacsony-frekvenciás elektromágneses expozíció tartós viselkedési hatásai patkányban. Magyar Etológiai Társaság, XI. Konferencia, Göd. Szemerszky R, Köteles F, Bárdos G. (2008) A szomatizációs hajlam és a környezeti elektromágneses terhelésre való érzékenység megítélésének kapcsolata. MPT XVIII. Országos Tudományos Nagygyűlése, Nyíregyháza. Szemerszky R, Elek Sz, Bárdos G. (2008) Resource competition: a new model to study anxiety and aggression. IBRO International Workshop, Debrecen. Clin Neurosci., 61(S1):61. Szemerszky R, Bárdos G. (2007) Hosszú tartamú alacsony-frekvenciás elektromágneses expozíció viselkedésélettani hatásai patkányban. XI. MITT Kongresszus, Szeged. Clin. Neurosci., 60(S1):62. Bárdos G, Balassa T, Szemerszky R, Polyák Á. (2007) Non-specific effects of electro-magnetic fields: Animal models? XI. MITT Kongresszus, Szeged. Clin. Neurosci., 60(S1):9-10. Varró P, Szemerszky R, Bárdos G, Világi I. (2007) Effects of low-frequency electromagnetic field in rat brain slices. XI. MITT Kongresszus, Szeged. Clin. Neurosci., 60(S1):69. Zelena D, Szemerszky R, Csabai K, Barna I, Bárdos G. (2007) Long-term consequences of low frequency electromagnetic field exposure in rats: a chronic stress state? XI. MITT Kongresszus, Szeged. Clin. Neurosci., 60(S1):72. Bárdos G, Balassa T, Elek S, Szemerszky R, Polyák Á. (2006) Animal models of non-specific health problems caused by low-frequency electromagnetic field exposure. FENS Abstracts vol. 3., A129.2, 2006.
10
