AZ EVANGÉLIUMOS ÉPÍTŐ

AZ EVANGÉLIUMOS ÉPÍTŐ KÖSZÖNTÉSE A kilencvenes évek elején, a romániai magyar sajtó igazi szabadságának idején vált ismertté a közvélemény elõtt, hogy a Háromszék megyei székely-magyar községben, Sepsiillyefalván egy különös pap él és dolgozik. Pontosabban fogalmazva, illyefalvi és szûkebb egyházi körökön túli szélesebb körökben ekkor vált ismertté a Háromszék és más sajtótermékek jóvoltából az a gyülekezet-, s ezzel egyidejûleg egyházépítõ igyekezet, amelyet Kató Béla református lelkész képvisel. Amikor a kilencvenes évek derekán túl barátaimmal filmet forgattunk a barcaföldvári haláltáborról, Kató Bélát is megkerestük, hiszen apai nagybátyját is abba a rettenetes pokolba hurcolt 1944 õszén a gyûlölet, ahova magyarok és németek ezreit. Szóval forgattunk, surrogott a kamera, Kató Béla pedig levezetésként elmesélte, hogy miként vált Illyefalván imaházzá, téli istentiszteletek, események hajlékává egy régi csûr. Persze, a történetet csak jó néhány év távlata és maga a megvalósítás tette széppé, merthogy az még a 1980-as évek vége felé, a veszedelmes Ceauºescu-diktatúra ennél is veszedelmesebb haláltusája idején történt. Akkoriban ugyanis esély sem volt arra, hogy a korabeli kommunista hatóságok engedélyezzék egy magyar egyházi hajlék felépítését. A gyülekezetbe 1988 májusában megválasztott Kató Béla ifjabb Zakariás Attila, amúgy baróti, Sepsiszentgyörgyön élõ építészszel kacsintott össze tehát, a rajzok elkészültek, s el az új Istenháza is, Zaki szemet-lelket gyönyörködtetõ egyedi stílusában. Mindenféle engedélyeztetés nélkül, mert mint feljebb mondtam. A kommunista hatóságok természetesen rászálltak a lelkészre, akit a politikai rendõrségre, a Securitatéra is behívattak, zaklattak, és akkora pénzbírságot róttak ki rá, hogy fizetés nélkül maradt. És lám, miként teljesedik be, válik érthetõvé a Szentírás szava, s Isten akarata: ez a meghurcolás oltotta el Illyefalván a nem sokkal azelõtt lezajlott papválasztásból kibontakozott s a falut kettéosztó viszályt. Merthogy Kató Bélát csak kevéske szavazattöbbséggel választották volt meg hónapokkal azelõtt, ellentábora pedig sértõdötten vonult félre mindenféle gyülekezeti-közösségi ügyektõl. No, de a pap meghurcolása láttán a sértõdöttek is adakoztak a lelkészi fizetéshez, a falu szépen összefogott, s a két tábor kibékülve ismét egy lett. Az összefogásnak és az evangéliumos lelki-kétkezi építkezésnek ez a pozitív példája adta minden bizonnyal azt a lökést, amely a falut fel- és kiemelve tulajdonképpen Európa-szerte ismertté tette. Ennek a folyamatnak volt egy igen érdekes négy hónapos idõszaka is, amikor a lelkészi teendõk mellett – lám, a kézzelfogható megvalósítás „okozta” bizalom! – Kató Béla Illyefalva polgármesteri teendõit is ellátta. 1990 elején volt ez, amikor Romániában a politikusok még csak silabizálgatták a jogalkotás ábécéjét, ezzel együtt a szabad és demokratikus választások két év múlva megszült törvényét, ami viszont Ilylyefalván már mûködött. Ez az alig négy hónapos

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke sepsiillyefalvi autonómia úgy jött létre, hogy Kató Béla a református egyház törvénykönyvének betûje és szelleme szerint ama tavaszon – meg merem kockáztatni, hogy az országban elsõként – szabad és demokratikus helyhatósági választást szervezett: tizenkét önkormányzati képviselõ és a polgármester ilyen jogosítással intézhette a község dolgait. Az evangéliumos építkezéshez visszatérve el kell még mondanom, hogy Sepsiillyefalvát az akkori segélyáradat szerencsére csak érintette, mert Kató Béla idejében megérttette a nyugatiakkal, hogy ennek a népnek nem halra, hanem hálóra van szüksége. Segélyadományozás helyett együttmûködés következett, amelynek nyomán-során például svájci konfirmándusok összekalapozták az illyefalvi vár helyreállításához és nyári táborozóhellyé alakításához kellõ pénzt. S akkor így szépen, tovább. Illyefalván ma már Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány mûködik, évente közel száz rendezvénynek otthont s vendégek ezreinek szállást adó önellátó konferencia-központtal, árva, vagy elhagyott gyermekeknek fészket adó gyermekfaluval, diakóniai szolgálattal. Ilyen kedvezõ hátszélben alakult a faluban mezõgazdasági alapítvány, vendégváró panzió, pazar, de igazi magyaros ruhakölteményeket alkotó varroda, miegymás. S mindez „csak” Sepsiillyefalva, hol van még – a teljesség igénye nélkül, csupán a jelzés erejéig – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a kolozsvári Apafi Református Egyetemi Szakkollégium, a Diakónia Keresztyén Alapítvány, amelyeknek létrehozásához Kató Bélának is alapos köze volt. Püspöki beiktatását megelõzõ interjúi között olvastam, hogy míg például Szász Domokos (1838– 1899) püspök az egyházi közgyûléseken a hívek lélekszámának évenkénti 6000 fõs gyarapodásáról számolt be annak idején, manapság ugyanannyit fogyunk esztendõrõl esztendõre. S hogy a fiatalok nélkül nem tudja elképzelni az egyházat. Talán ki lehet vetíteni Erdélyre az illyefalvi mintát, ugyanolyan evangéliumos kétkezi-lelki építkezéssel. S akkor talán. Adjon az Úristen hozzávalót!

BENKÕ LEVENTE

3

Megemlékezés a Don-kanyari áldozatokról

4

Maros, Olt, Szamos, Körös, Nyárád... – sokunk szívét melengetõ, szülõföldre, anyaföldre emlékeztetõ folyónevek. Duna – csodálatos fõvárosokon át hömpölyög, a mienken, Budapesten is átfolyik. Számunkra kedves földrajzi nevekbõl, csupán folyónevekbõl is, sokat-sokat fel tudunk sorakoztatni. Amikor viszont a Don folyó nevét vesszük ajkunkra, valami rettentõ nagy szomorúság, veszteségérzet lesz úrrá rajtunk. Egy nemzet fájdalma kér kibocsátást belõlünk. Egy roppant nagy tragédiára, a magyarság számára „második Mohácsként” emlegetett vészre, egy több mint kétszázezer fõbõl álló hadsereg kálváriájára, többségének pusztulására, meghurcoltatására kell gondolnunk. És a rengeteg szenvedésre az érintett családokon belül, valamint mindennek a nemzeti tragédiának az eltitkolására hosszú évtizedeken keresztül. Hiszen a Don menti harcok során nemcsak a 2. hadsereg veresége következett be, hanem több tízezer család tragédiája is. A hadiárvák csonka családban nõttek fel, s behozhatatlan hátrányba kerültek szerencsésebb sorsú társaikhoz képest. Katonaözvegyek ezreire várt a súlyos teher, a gyerekek felnevelése, a föld megmûvelése, avagy a mûhelymunka továbbvitele. Miért kellett hetven évvel ezelõtt a magyar hadsereget kétezer kilométerrel távol a hazától látszólag idegen érdekekért harcba vetni, milyen szerepet töltött be, milyen feladat ellátására szánták a nagyhatalmak háborújában? – örökké visszatérõ kérdések. Ha pontos választ akarunk kapni, a magyar politikai és katonai vezetés azon kényszerhelyzetébõl kell kiindulnunk, amely 1942-re egyöntetûen meghatározta döntési és cselekvési lehetõségeit. A Szovjetunió elleni hadjáratban való aktívabb részvétel ekkor már egy határozott német követelés és fenyegetõzés következménye volt. A visszakapott és a németek által beígért területekkel együtt a magyar hadvezetés szerint akár az önálló magyar államiság is veszélybe kerülhetett e szövetségesi kötelesség visszautasítása esetén. Csakhogy ezzel a magyarázattal nem lehetett a magyar közvélemény elé állni. Maradt az ideológiai magyarázat: a keresztes háborúban való részvétel a bolsevizmus távolabb tartása érdekében. A magyar és a német politikai és katonai vezetés 1942. január 22-i megállapodása értelmében a magyar hadvezetésnek 9 gyalogdandárt, egy páncéloshadosztályt és egy repülõ köteléket kellett kiküldenie a keleti hadszíntérre. Ezzel a honvédség seregtesteinek több mint fele kapcsolódott be a második világháború hadmûveleteibe. A hadsereg 207 ezer fõs személyi állományának összeállításánál a magyar hadvezetést az a cél vezérelte, hogy a 2. hadsereg emberanyaga egyenlõen terhelje az ország területét, valamint minél kisebb mértékben érintse a honvédség szempontjából legjobban kiképzett korosztályokat. Ennek megfe-

lelõen a hadszíntérre kivonuló sorállomány nem haladhatta meg a honvédség egész sorállományának 20%-át, a mozgósított alakulatok tartalékállományuk felét vehették igénybe, s a fennmaradó hányadot 30-45 év közötti kevésbé kiképzett póttartalékosokkal egészítették ki. A nemzetiségek – fõleg románok és ruszinok – százalékos aránya 20%, a munkaszolgálatra kötelezett zsidóké és a baloldali mozgalmakban résztvevõké pedig 10% volt a hadsereg élelmezési létszámának egészében. Mit érezhettek maguk a Donhoz kivezényeltek? Az vitathatatlan tény, hogy sokan otthon maradt családjukat, munkalehetõségeiket féltve keserûen vették kézbe a behívót. Voltak szép számmal olyanok is, akik a szovjetunióbeli nyomorúságos állapotokat látva, a Donhoz való felvonulás alatt szinte „felszabadítóknak” érezték magukat, mert a szovjet okozta „vívmányokat” semmiképpen sem akarták Magyarországon is tapasztalni. Erkölcsi kötelességüknek tartották a németeknek nyújtott támogatást, hiszen a Trianonban elvesztett magyarlakta területek a közremûködésükkel tértek vissza. A többség azonban nem kereste a választ, nem ujjongott, de nem is lázadozott, közömbösen viseltetett katonasorsa iránt, egyszerûen kötelességbõl indult teljesíteni feladatát. Az 1943. januári szovjet offenzíva elõtti hetekben a csapatok erõállapotának fokozatos romlásáról, az elhasználódott felszerelésrõl, ruházatról egyre aggasztóbb jelentések érkeztek be a hadsereg-parancsnokságra. A számottevõ páncélelhárító fegyverekkel és harckocsikkal nem rendelkezõ, s vontatóeszközök hiányában mozgásképtelen tüzérségû magyar hadsereg nem tudott ellenállni a támadás súlypontjain túlerõben levõ szovjet csapatok offenzívájának. A felderítõ vállalkozásnak indult szovjet támadás 1943. január 12-én az urivi szovjet hídfõbõl indult meg. A hadmûvelet leglényegesebb eredményét a több irányból támadó szovjet csapatok Alekszejevka környéki találkozása jelentette volna. A magyar csapatok helyenként eredményes védelmi harca le tudta lassítani az ellenség elõrenyomulását. A késõn elrendelt, január 17-i visszavonulási parancs értelmében visszavonulni képes alakulatokat több ízben érte támadás, ráadásul sokan a szovjet csapatok fogságába kerültek. Sokan megfagytak és sokukkal az éhhalál végzett. A szovjet csapatoknak azonban nem sikerült a fegyverzetét és felszerelését elvesztett magyar csapatrészeket Alekszejevka térségében két oldalról bekeríteni. Összességében elmondható, hogy a hiányos fegyverzetû, felszerelésû és téli ruházattal nem rendelkezõ magyar alakulatok erõn felüli helytállást tanúsítottak a hadmûveletek alatt. Hozzávetõlegesen 125-150 ezer fõre tehetõ a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma.

A 2. hadsereg tragédiájának számtalan összetevõi voltak. A német hadvezetés merevsége a hadmûveletek vezetésében, a szovjet seregtestek technikai és létszámbeli fölénye a támadás súlypontjain, az arcvonal mögötti erõs tartalékok hiánya, a magyar csapatok harcerejének fokozatos romlása a sorsdöntõ napok elõtt és alatt, illetve az arcvonal mögött felhalmozott raktárkészleteknek (élelmiszer, ruházat, üzemanyag, kevés fegyverzet) a szovjet csapatok elõretörése miatt bekövetkezett szinte teljes megsemmisülése csak a fontosabb s meghatározó okai a Don menti katasztrófának. A kommunizmus évtizedei Romániában sem tették lehetõvé a Don-kanyarban elpusztult áldozatokra való megemlékezést, az akkori események kutatását. Ennek ellenére nagyon sok magyar (és nem magyar) családban minden év januárjának derekán vagy Halottak Napján gyertyát gyújtottak. Nemcsak a hozzátartozók. Mert ilyenkor az ideológusok által el nem torzított lelkekben a kegyelet lángja pislákolt történelmünk egyik legnagyobb tragédiájának ártatlan szenvedõi, áldozatai iránt. Az „aranykorszakban“ megdöbbenéssel olvashattuk Nemeskürty István: Rekviem egy hadseregért c. könyvét. Bármennyire tiltották, hozzánk is eljutott, kézrõl kézre járt. Aztán bekövetkeztek az 1989-es változások, és lassacskán beszélni lehetett arról, amirõl azelõtt még suttogni sem volt tanácsos. Az erdélyi magyarság elsõsorban a magyarországi médiából értesült a doni áldozatok emlékére szervezett magyarországi megemlékezésekrõl. 1999 októberében a Duna tévében tízezrek követték a pákozdi emlékkápolna felavatását és az addig orosz földben nyugvó magyar katona hazahozatalát. Arról is értesülhettünk, hogy a magyar kormány kezdeményezésére katonatemetõket alakítottak ki a Don mentén, az egykori véres csaták helyszínén; Rudkinóban avatták fel a legimpozánsabbat. Elérkezett hát az ideje annak, hogy az erdélyi áldozatokról is megemlékezzünk! Hiszen az emberiséget, azon belül a nemzetünket ért szenvedésekrõl megemlékezni – szent kötelesség. 2002 januárjának egyik hajnalán ötlött fel bennem a gondolat és megszületett egy álom: tartsunk marosvásárhelyi megemlékezést, és állítsunk emlékmûvet az áldozatoknak! Szüleim példáját követtem. Édesapám, a szatmárnémeti református gyülekezet lelkészeként gyülekezetében évrõl évre megemlékezett a doni áldozatokról, sõt 1999. április másodikán, Nagypénteken a templomkertben márványból készült emlékmûvet állítottak a tiszteletükre. 2002. februárban, az EMKE Maros megyei szervezete kezdeményezésére a történelmi egyházak és egyes civil szervezetek képviselõibõl Marosvásárhelyen emlékbizottság alakult a Don-kanyarban elesett áldozatokért. Az elvi cél az volt, hogy hosszú évtizedek kényszerhallgatását követõen Marosvásárhelyen és általa Erdélyben is emlékezzünk történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a második világháborúban a Don-kanyarba kivezényelt 2. hadsereg

szenvedéseire, a doni áldozatokra. Konkrétan, a héttagú bizottság felvállalta egy emlékmû felállítását, kutatómunka beindítását, a túlélõk felkutatását, kiállítások megszervezését, valamint a januári megemlékezések megtartását. A bizottság tagjai mindjárt a megalakulásukat követõen kutatómunkát indítványoztak a Don-kanyarban nagyrészt megsemmisített 2. hadsereg erdélyi, elsõsorban Maros megyei vonatkozásainak jobb megismerése érdekében. Ennek eredményeképpen egy éven belül sikerült összeállítani egy 577 személybõl álló listát mindazokról, akik Maros megyébõl kerültek ki a Don-kanyarba, és ott meghaltak, eltûntek vagy megsebesültek. Marosvásárhely mellett (83 személy) 125 Maros megyei település érintett. Félezernél is több Maros megyei áldozat, honvédek és munkaszolgálatosok egyaránt. Sõt, még ennél is jóval több, mert bizton mondhatjuk: a túlélõk és az otthon maradottak is áldozatok. 1943 januárjábanfebruárjában az elviselhetetlen oroszországi télben a Don kanyarulataiban, a folyam mentén védõállásaikban levõ, az értelmetlen parancsra kitartó, majd a visszavonuló német csapatok védõpajzsát alkotó magyar és nem magyar honvédek és munkaszolgálatosok, a 2. hadsereg erdélyi tagjai is egy egész nemzettel együtt áldozatokká váltak. Akkor arra gondoltunk: jó lenne, ha az emléküknek az ápolása minél több helyi megemlékezés során is megtörténne! Ezért az emlékbizottság már az elsõ megbeszélés során kezdeményezte az emlékmû-állítást. Eleinte kopjafa megvalósítására is elhangzott javaslat, de végül úgy döntöttünk: egy maradandóbb, kõbõl és bronzból megvalósítható emlékmûvet állítunk. Ennyivel tartozunk a marosvásárhelyi, Maros megyei, erdélyi magyar, zsidó, román, cigány áldozatok emlékének. Tíz évvel ezelõtt, 2003. január 12-én, a doni offenzíva 60. évfordulóján a marosvásárhelyi római katolikus temetõ bejáratánál a két évvel késõbb bronzba öntött emlékmûnek az alapkõletételére került sor. A mintegy két és fél méter magas, öszszesen kb. hatszáz kilós emlékmû mondanivalója jelképes tárgyi elemek révén jut kifejezésre. A kompozíció egészében keresztre emlékeztet, amelynek vízszintes része bronz, függõleges része pedig egy csiszolt andezit oszlop, egyben piedesztál a vízszintes elem kiemelésére. A függõleges oszlop elülsõ felirata: PAX, oldalt pedig az olvasható: DON, 1943. I. 12. A vízszintes elem vonatkerék, ágyúcsõ roncsok, valamint emberi kezek egymásba torlódását tartalmazza. Az idei, a 70. évfordulón megtartott megemlékezéssel egy folyamat véget ér és egyúttal megújul. A Doni emlékbizottság egykori tagjai úgy gondolják: alapvetõ célkitûzéseik megvalósításával, tíz esztendõn át a megemlékezések megszervezésével megtették a magukét. Lehetõséget teremtettek arra, hogy – mások szenvedését is tiszteletben tartva – saját népünk, apáink, nagyapáink és dédapáink második világháborús és azon belül az orosz fronton, a Don folyó mentén kétszáz kilométeres védelmi

5

vonalat elfoglaló 2. magyar hadsereg kötelékében átélt megpróbáltatásairól szabad lélekkel és tiszta szívvel megemlékezhessünk. Bár egy tízéves folyamat véget ér, örvendetes ugyanakkor, hogy a Don-kanyari megemlékezéseknek van jövõje. Nemcsak azért, mert hátramaradt néhány megvalósítatlan elképzelés (pl. egy marosvásárhelyi küldöttség kiutazása a Don menti katonatemetõkhöz, második világháborús állandó kiállítás létrehozása, színvonalas szakmai konferencia megtartása), hanem azért is, mert a magyarországi mintára beindított doni emléktúra megszervezése új távlatokat nyit. És a konkrét célon túl mindenekelõtt a hagyományápolást táplálja. Az idei doni emléktúra a Marosvásárhely–Csíkfalva közötti mintegy 25 kilométeres szakaszon történt. A cél az emlékezés mellett, hogy a gyaloglással felidézõdjék a résztvevõkben, milyen lehetett egykor a rettenetes hidegben a hómezõkön való

visszavonulás. Részt vettek a marosvásárhelyi 23. határvadász zászlóalj hagyományõrzõ csoportjának tagjai, második világháborús katonaruhában, majd a másnapi templomi megemlékezésen marosvásárhelyi, marossárpataki, havadi, torboszlói, gyergyószentmiklósi huszárok. Vasárnap délelõtt a katonák, lovas huszárok és túrázok körüljárták a községet, hogy hagyományõrzésükkel a szabadság tudatát erõsítsék mindenkiben. Idén január tizenkettedikén templomainkban a déli harangszó jelképesen a 2. magyar hadsereg kálváriájára emlékeztetett. Az egyik túlélõt, az orosz lágert megjárt, születésének századik évfordulója kapcsán tavaly megünnepelt Örkény Istvánt idézem: „Akik elviselték a fogság próbáját, elviselik a nehezebbet, a szabadság próbáját is”.

ÁBRÁM ZOLTÁN

Irodalom két damasztszalvétán Az Igaz Szó megjelenésének 60. évfordulójára

6

Nagytakarításkor kerültek elõ. Jó ideje megfeledkeztem róluk. Hiszen egyik 45, a másik 25 éves. Emberöltõnyi idõ. Ez alatt mi minden történt velünk? Mást ne mondjak, az Igaz Szó is már 23 éve Látóként fungál. Ebbõl a 60 évbõl 34-et ott töltöttem az Igaz Szó/Látó szerkesztõségében. Úgy jártam én is, mint az a kárpátaljai paraszt, aki soha nem hagyta el faluját, mégis legalább hét ország állampolgára volt. Megkezdtem az Igaz Szónál, befejeztem a Látónál, s munkahelyet nem változtattam. No de a huzamosabb idõt mégiscsak az Igaz Szónál éltem meg. Jó volt, rossz volt, eltelt, s ezzel napirendre térhetnék felette, de a szalvéták nem hagynak nyugodni. Két damasztszalvéta. Az egyik az Igaz Szó 20. évfordulóján, 1973-ban, a városvezetés gondatlansága miatt az enyészeté lett, hajdan csillogó Aranykakas villavendéglõben, a másik a 25.-en, 1978-ban keletkezett a bankká degradált, azóta már nem létezõ híres Marosban. Irodalmi estet követõen vonultunk ünnepi vacsorára. Bohém ötlettel mindkét

alkalommal, papír nem lévén nálam, mert még az író sem megy buliba azzal – kivéve Lászlóffy Aladárt, akinek a ceruzacsonk és egy darab papír mindig ott lapult a zsebében, akár házibulin is –, mert a kezem ügyébe esõ, a terítékhez tartozó damasztszalvétákra kértem autogramot az ünnepelt-ünneplõ jelenlévõktõl. Böngészem az elsõn lévõ neveket: Balázs Imre és Ambrus Imre festõmûvész, Szász János, Nagy Pál, Kiss Jenõ, Domokos Géza, Páskándi Géza, D. R. Popescu, Jánosházy György, Gálfalvi György, Sütõ István, Markó Béla, Székely János, Panek Zoltán, László Gerõ, Márki Zoltán, Nina Cassian, Deák Tamás, Gálfalvi Zsolt, Eugen Uricaru, Aurel Rãu, Farkas Árpád, mind író, Ferenczy Csongor színész – akiknek nevét ki tudom olvasni, vagy ismerem az aláírásukat. Székely János rá igazán nem jellemzõ jópofaságból azt is odaírta: „Kedves Barátom! Fizess elõ az Igaz Szóra. Olvasd és ne terjeszd a szalvétát!” Ez volt 1973. július 7-én, éjjeli 1 órakor.

Nézzük a másikat! Sajnos ezen jóval több a kiolvashatatlan név, de lássuk, legalábbis az alkotó embereket 1978-ból: Nemes László, Traian Iancu, Puskás Sándor szobrász, Tompa Miklós színházigazgatórendezõ, Nagy Pál, Gagyi László, Panek Zoltán; „Bözödi György is itt vala / s hálistennek semmit sem halla” – írta Gyurka bácsi. Aztán ott „vala” Bajor Andor, Metz Katalin, Gálfalvi György, aki a biztonság kedvéért kétszer is aláírt, Farkas Árpád, Székely János, Létay Lajos, Hajdu Gyõzõ, Márki Zoltán. Deák Tamás aláírása fölött véleménye is ott van: „Romlott kis lap, még csak huszonöt éves – s már mi mindent nyomtak belé!” Varró Ilona nekem dedikált: „Márta, ez a rongyod immáron nem megy kárba.” (Értsd: szalvétám. Megértettem az üzenetet, bizonyíték rá, drága Ilona, ez az írás!) Természetesen elég sokan vannak még, akik aláírták, kollégák, nyomdászok, feleségek, egy-két pártfunkcionárius, pl. Nicolae Vereº megyei elsõ titkár, aki akkoriban került ismét a megyei pártbizottság élére, nagy

megkönnyebbülésünkre, Banc elvtárs rémuralma után. Bizony, ilyen idõket éltünk meg és át, de a lapot becsülettel szerkesztettük, kiadtuk pontosan, ha olykor a cenzúra miatt késve is. Impozáns két névsor. A romániai magyar irodalom kitûnõ vagy legkiválóbb alkotóinak népes csoportja, meg néhány román barátunk jött el mindkét alkalommal azt a lapot ünnepelni, amelyben megjelentek írásaik, s amely az egyetlen szépirodalmi folyóirat volt, ahol megmutathatták alkotói lényüket, hosszabb lélegzetû munkáikat. Páskándi sok-sok írása, Székely János drámáinak nagy része, Deák Tamás hosszabb elbeszélései, Az érsek imája címû emlékezetes drámája, de Sütõ András Anyám könnyû álmot ígér címû naplója a vajúdás pillanatától folytatásokban, és az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, A szúzai menyegzõ is elsõ ízben itt látott napvilágot. A magyar drámairodalom gyöngyszemei, Székely János Caligula helytartója, Protestánsok, Mórok címû drámáinak olvasása is lélegzetelállító élmény volt, hát még együttmûködni a szerzõvel, megbeszélni a felmerülõ kérdéseket, megoldani a cenzúra támasztotta követelményeket úgy,

A huszonötéves évforduló emléklapja

A húszéves évforduló emléklapja

hogy a mondanivaló, a gondolat ne csorbuljon. Egyszer már megírtam, milyen szerencsésnek érzem magam, mert egy szerkesztõségben dolgozhattam Székely Jánossal. De szerencsésnek érzem magam mindenkiért, akivel együtt dolgozhattam, ha csak egy kézirat erejéig is. Eleinte korrektorként, késõbb tördelõ- és olvasószerkesztõként bõven volt rá alkal-

mam, hogy megismerjem képességeiket, elvárásaikat, igényeiket. És énnekem mindig csak hasznom származott ebbõl, hiszen amit ma tudok, azt nekik köszönhetem. Ha nagyon szerény akarok lenni, és azt mondom, hogy ez nem fontos (pedig fontos, különösen azoknak, akiknek a könyvét szerkesztettem), hanem az a fontos, amit az utókor magáénak érez, akkor nekem erre az a válaszom, hogy az utókornak pont az a fontos, amit az elõdök annak tartottak. Tehát rajtunk, egykori szerkesztõkön, munkatársakon, alkalmazottakon is múlik az, nem kis mértékben, hogyan õrizzük ennek a korszaknak az irodalmát s benne az Igaz Szó emlékét. Az Igaz Szó nem egyik vagy másik fõszerkesztõ, avagy a kommunista párt lapja, hanem igenis a romániai magyar írók folyóirata volt elsõsorban, és õk ezt komolyan vették. A jogutód Látó mai szerkesztõinek lenne feladata a régóta kéziratban heverõ repertóriumát, amit Mészáros József könyvtáros hosszú évek keserves munkájával állított össze, kiadni, hogy az utókor böngéssze, milyen gazdagok voltunk/vagyunk nagy szegénységünkben és ínségünkben – irodalomban, gondolatban. KUTI MÁRTA

7

Könyvespolc

Templom a Főtéren A kolozsvári Szent Mihály-templom képben és szóban

8

Évszázadok óta Kolozsvár jelképe a fõtéri Szent Mihály plébániatemplom. Építésének kezdete a homályba vész, nincs alapítólevele, csak sejtjük, hogy az 1316-os városi jogokat megerõsítõ királyi oklevél születése utáni idõkben fogtak hozzá falai emeléséhez. Az 1349-es pápai búcsúengedély az elsõ biztos adat, amely épülésére utal. Befejezését is mindöszsze megközelítõleg tehetjük – a homlokzaton látható címerek alapján – Zsigmond király idejére, az 1430-as évekre. Aztán jöttek a várost ért csapások, örömünnepek: mindegyiknek részese, gyakran színhelye is volt a templom. Közben százötven évig a protestánsok dicsérték benne az Urat. Volt itt fejedelemválasztás és -beiktatás, koronaátadás és ravatalozás, számtalan országgyûlés. Püspökké szentelésre is sor került, szószékérõl olyan prédikáció is elhangzott, amely merész emberségével túlmutatott a kor szellemén. Falait tûzvészek perzselték, villámcsapások és földrengések veszélyeztették, de azok kibírták a próbát. Berendezése többször változott, most fõleg barokkban pompázik. Leginkább tornya szenvedte meg a természeti csapásokat. Eredetileg a gótikus stílusnak megfelelõen két homlokzati toronnyal építhették, melyek közül az északi magasabb lehetett. Aztán az ismételt tûzvészek ezeket a 17. század végére romossá tették. 1744-re épült fel az új barokk torony, de ezt négy évtizeddel késõbb egy földrengés repesztette életveszélyessé. Lebontása után fél század telt el, amíg Kedves István plébános új torony építésébe kezdhetett. Több terv is született, végül a különálló neogótikus torony mellett döntöttek, melynek helyét Estei Ferdinánd fõherceg jelölte ki. A tervezõ nevét nem ismerjük, s amint a torony emel-

kedett, többen méltatlankodtak, hogy hatalmas arányaival elnyomja magát a templomot. Mára már 80 méter magas, aranyozott keresztû tömbje hozzánõtt a szentegyházhoz. 1859-es befejezésekor a város minden sarkából látható volt, órájához igazodott Kolozsvár élete. A templom teljes látképe a toronnyal együtt csak 1890 tájára bontakozott ki. Akkorra ért véget a köréje épített árus bódék és az iskolaépület eltakarítása. Szerencsésnek mondható a város, hogy akadtak jó tollú újságírók és jó érzésû elöljárók, akik megakadályozták a templom újbóli körbeépítését. Ennek monumentalitását aztán a déli homlokzathoz elhelyezett Mátyásszoborcsoport és a köréje kialakított virágos dísztér emelte ki a 20. század elsõ éveitõl. Aki ma él, mind így zárta szívébe a korábban Nagypiacnak is nevezett Fõteret. A templom, a Mátyás-szobor és a park hármas egysége volt száztíz éven át a város szimbóluma. Ezt vitte magával minden látogató, minden városból elköltözõ, ebben gyönyörködtek az itt lakók, s nyilván ezt örökítették meg elsõsorban a mûvészek. Hantz Lám Irén tanár, Kolozsvár szülötte is ennek a Fõtérnek az igézetében nõtt fel, s most kiemelve ebbõl a Szent Mihály-templomot, kis emlékalbummal* tiszteleg elõtte. Úgy tûnik, sorozatot szándékszik indítani. Tavaly a Farkas utcai református templomot megörökítõ képzõmûvészeti alkotásokból válogatott. Most megjelent albuma a fõtéri egyházat és környezetét ábrázoló 21 mûvész alkotásait öleli fel, valamint kilenc tollforgató a templomhoz is kapcsolódó prózai és verses szövegét sorakoztatja melléje. A legrégebbi ábrázolások még a 19. század elsõ felébõl származnak, amikor a templom

tényleg piactér közepén állott, bódék övezték, s hiányzott a tornya. A többi kép akár a tájba ágyazva (Berde Amál, Botár Edit, Cs. Erdõs Tibor, Ferenczy Júlia, Folyovich Endre, Hankó János, Nagy Albert, Widman Walter), akár csak a templom sziluettjét, valamelyik homlokzatát megörökítve (Balázs Péter, Feszt László, Gy. Szabó Béla, Györkös Mányi Albert, Nagy Endre, Orbán István, Takács Gábor), esetleg részletét kiemelve vagy tornyát szimbólummá téve (Tasnádi József) ragadja meg a páratlan, egyedi látványt. Mindegyikük magán viseli a mûvész egyéni stílusát, s így betekintést nyújt a város mûvészettörténetébe is. Két kitûnõ kolozsvári fényképész, László Miklós és Szabó Tamás felvételei egészítik ki az összképet. A szövegek közül Hantz Lám Irén Ajánlása, templommal kapcsolatos élményei, Asztalos Lajos templomtörténeti adattára és XIII. Leó pápa imája teremtik meg a keretet, amelybe beilleszkednek a szépírói vallomások: Bálint Tibor prózai sorai, Reményik Sándor, Dsida Jenõ, Molnos Lajos, Egyed Emese, Szabó T. Anna versei. Örömmel vehetjük át Molnos Lajos „képeslapjának” jelentését: „A Szent Mihály-temp-

lom még a helyén. /A Mátyás-szobor még a helyén. / A Szamos, a Házsongárdi temetõ/ és a Farkas utca is még a helyén.” A vers húsz évvel ezelõtt született, amikor mindezek veszélyben forogtak. Azóta a templom ablakai megújultak. Kertje egy mûvészi Márton Áron-szoborral gazdagodott. A Mátyás-szoborcsoport is hoszszas vajúdás után új színekbe öltözött. A Házsongárdi temetõ sírrengetegébõl pár száz mûem-

lékké vált. A fõtéri park ugyan elveszett, s ez sokunknak fáj, de amikor helyét a Magyar Napokon megtölti a sokadalom, szívet melegítõ érzés fog el. A kis album gazdagságunkra figyelmeztet: micsoda mûemlékkel rendelkezünk, s hány jeles mûvészünket ragadta meg annak látványa, hány írónkat-költõnket ihlette gondolatokra az épület szimbolikus üzenete. A terjedelmes életrajzi adattár az

írók-mûvészek világában segíti eligazodni azokat, akik többre is kíváncsiak, mint amit a pillanatnyi élmény nyújthat.

GAAL GYÖRGY *Templom a Fõtéren. A kolozsvári Szent Mihály-templom képben-szóban. Összeállította Hantz Lám Irén. A reprodukciókat készítette László Miklós. Kolozsvár, 2012.

Erdélyi magyar népművészek Ritka jó minõségû grafikai/ nyomdai kivitelezésû könyvet* adott ki a Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség. Százhét portré sorakozik a lapokon. A rövid pályaképek – szakmai önéletrajzok, önvallomások – a népmûvészet valamely ágában tevékenykedõ alkotók ihletett munkásságát mutatják be tömören, egy-egy oldalon. Az Elõszót író Szathmári Ferenc sorai utalnak arra, hogy „a megjelenõ szakmai önéletrajzok önvallomások, amelyek néhány sorban felvillantanak soha el nem mondott élményeket, életfelfogásokról vallanak. (…) Az alkotók mûvészi értéket képviselnek, alkotási területük, életvitelük és gondolkodásmódjuk a népmûvészetre jellemzõ paraszti életformába illeszkedik bele, a népi ízlés szerint munkálkodnak.” Ugyanakkor szóvá teszi azt is, hogy „az alkotók és alkotások megítélése viszonylagos”, mert véleménye szerint „az erdélyi falvak népének, a magyar nemzetiségnek nincs – vagy csak igen vékony rétegû – felelõs értelmisége, illetve a meglévõ értelmiség nem elég tevékeny. Ennek hiányát megérzik a közösségek, mert nincs, aki példát mutasson a hagyományos értékek megbecsülésére, nincs, aki tudatosíthatná a helyi közösségben, hogy milyen hatalmas kinccsel rendelkezik.” Hangsúlyozza a civilizáció negatív hatásait is, minek következtében „a népi kultúra önkifejezési eszközei elhalványulnak, mert

hellyel-közzel a közösségek saját értékeiket sem ismerik vagy nem értik meg. Néha nem találják az összefüggéseket a motívumok és mondandók, a tárgyi népmûvészet és magyar önképük között.” Úgy véli, a jelen állapotok arra vezethetõk vissza, hogy „egész Erdélyben nem találni alkotóházakat, nincs megoldva a tárgyi népmûvészek oktatása, képzése”. Sem megfelelõ szakmai kompetenciánk, sem elegendõ tárgyismeretünk nincs ahhoz, hogy megerõsítsük vagy akár egy szó erejéig is cáfolhatnánk a szövetség elnöke által írott megállapításokat, de a százhét önvallomásból bennünk kirajzolódó kép derûlátóbb, optimistább a fentebb olvasottaknál. A belõlük felénk áradó élmények és életfelfogások kivétel nélkül pozitív töltetûek, a hagyomány iránti elkötelezettségük – legyen az családi örökségbõl, falusi hagyományból eredõ vagy népi mûvészeti iskolákban, iskolai szakkörökben elsajátított, illetve egyéni érdeklõdésbõl, indíttatásból fakadó – a népmûvészet tárgyi öröksége iránti mély megbecsülés, esztétikai tartalmának, a bennük megtestesülõ szépség felismerésének és nagyra értékelésének a tanújelei, bizonyságai. Kétségtelenül igaz, hogy az értelmiségnek mindig és mindenhol meghatározó szerepe van a közösség szellemi arculatának alakításában, orientációjának irányításában, a hagyományok ápolásában, a falvak, tájegységek népi

mûvészetének felkutatásában és átmentésében. Egy-egy helység áldása, mondhatnánk kegyelmi ajándéka, ha olyan értelmiségieket nevel ki vagy kinevezés útján nyer, akik belsõ indíttatásból állnak a népi kultúra, a szellemi élet szolgálatába. A katalizátor szerep – e kötetben is több példa van rá – nem csak értelmiségi kiváltság. Gondoljunk csak az oly korán elhunyt, a gyergyóalfalui Falusi Múzeumot megálmodó és létrehozó Pál Csaba fafaragóra, a korondi fazekasokra és még jó néhány más népmûvészre, akikkel a könyv lapjain megismerkedhetünk. A kötet lapjain húsz egyesület, egylet, csoport létezésérõl olvashatunk, amelyek létrejötténél minden bizonnyal egy-egy kiváló tanító, tanár, képzõmûvész, mérnök, kézmûves bábáskodott, õ alapította és mûködteti azt elnökként, körvezetõként, muzeológusként, kézmûvesként. Szer-

9

10

vezõ erejük, képességük értékmérõjeként tekinthetjük például a közösségek taglétszámát. Az Udvarhelyszéki Népmûvészek Egyesülete e kötetben huszonkét, a Korondi Fazekasok Egyesülete tizenegy, a Varga Károly Csíki Faragóegyesület tíz, a kalotaszegi Bokréta Hagyományõrzõ Egyesület kilenc, a Barabás Zsigmond Háromszéki Népmûvészeti Egyesület és a gyergyóalfalui Domokos Pál Péter Hagyományõrzõ Egyesület hét-hét, az alsócsernátoni Csiporkázó Játszóház Egyesület egy népmûvésszel képviselteti magát ebben a kötetben. Jelzésértékû számadatok. A kötetben szereplõ népmûvészek nagy hányada is pedagógus, aki közösségben vagy csak egyéni vonzalomból oly szorosan kötõdik a népmûvészet valamely ágához, nem csupán avatott mûvelõje annak, hanem példájával, munkáival másokat követésre buzdít. Ugyanilyen áldásos azon kézmûvesek, népmûvészek munkája, akik elõzetes szakmai alapon – fazekasok, asztalosok –, vagy szüleiktõl, nagyszüleiktõl, falusfeleiktõl nyertek indíttatást a népmûvészet valamely ága titkainak, fortélyainak megismerésére, mûvelésére. Õk ugyanúgy katalizátorai lehetnek az ismeretek szélesebb körû elterjesztésének, az iránta kialakuló érdeklõdés vonzalommá, mondhatnánk szenvedéllyé válásának. Tanulságos egy pillantást vetni a százhét alkotó földrajzi szóródására. Az 1995-ben megalakult Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség bölcsõje Székelyudvarhelyen ringott. Nem véletlen, hogy a tagegyesületek java része – a fentebb említetteken kívül a kolozsvári Folk Center Alapítvány, a kolozsvári, az erdõvidéki, Nyárádmenti népmûvészeti csoportok… – is e régióhoz kötõdik. Rajtuk kívül a szilágysomlyói Szederinda hagyományõrzõ csoport, a Beszterce megyei Tacsi Gyékényfonó Egyesület, a széki, barcasági és szatmári csoport jelzi, hogy belsõ Erdélyben, a Partiumban is tevékenykednek olyan népmûvészek, akik szervezetileg is kötõdnek a szövetséghez. Fájdalmasan hiányzik e seregszem-

lébõl a Gyimesek, Moldva, Déva környéke, a Bánát, Bihar és más tájegységek képviselete. Az RMNSZ nemcsak szervezeti keret, hanem a szakmai elmélyülés, a tehetségkutatás, a készségfejlesztés, a kibontakozás és elmélyülés fóruma is. Gondoljunk csak a rendszeres gyergyószárhegyi Táltos Kézmûves Táborra, a Haszmann-testvérek által létrehozott csernátoni népfõiskolára, a szejkei Szépteremtõ Kaláka ifjúsági alkotótáborra, a Kallós Alapítvány szervezte bútorfestõ táborra, a zsoboki faragótáborra, a lövétei tájházban folyó oktatásra – melyek közvetve vagy közvetlenül a szövetséghez tartoznak, a népmûvészet szolgálatában állnak. A szövetség valóságos társintézményei a megyei szinten mûködõ – közismert nevükön – népi alkotások házai, a népi mûvészeti iskolák, a mûvelõdési házakban mûködõ szakkörök, melyek keretében a különbözõ népmûvészeti ágak oktatása is tanrendben szerepel. A tagok közül többen maguk is oktatói szerepet vállalnak. A fafaragó osztályokban mindenképp haszonnal forgathatják a szövetség jelenlegi elnöke által írott, 1996-ban megjelentetett módszertani könyvet. A szövetség érdeme, hogy lehetõségei szerint a nyilvános megjelenésre is teret biztosít. A 2012. május 5-én megrendezett I. Erdélyi Viseletkonferencia kiváló alkalmat teremtett a bemutatkozásra. Hazai és külföldi kapcsolatai révén több népmûvész elõtt nyílt alkalom, hogy a bukaresti Román Falumúzeumban, a budapesti Mesterségek Ünnepén, helyi kiállításokon jelen lehessen, képességeirõl, tehetségérõl számot adhasson. A könyv abban is segítségünkre van, hogy képet alkothassunk arról, hogy mily változatos, sokszínû, széles spektrumú az a tevékenység, amelyhez a szövetség tagjai hivatásszerûen vagy személyes vonzalomból, elkötelezettségbõl kötõdnek. A legnépszerûbb tábor a fafaragóké, õket követik a fazekasok és hímzõk, a bútorfestõk és viseletkészítõk. Õket követik a tojásírók, csuhéfonók, citerakészítõk, gyöngy-

fûzõk, csontfaragók, gyékényfonók. A kötet lapjain megismerkedhetünk a bujkakészítõk, csipkeverõk, tûzzománc-készítõk, szíjgyártók, bogozók, bõrmûvesek, fafaragók, üvegfúvók, keramikusok, taplászok, kovácsok, ékszerkészítõk, kosárfonók, címerfaragók egy-egy képviselõjével. Egyikük-másikuk az iparmûvészet határát súrolja, népi ihletésû motívumaik révén kerülnek a szövetség keretei közé. A portrék azt is mutatják, hogy közülük többen maguk is bekapcsolódnak a népi mûvészet tárgyi emlékeit felkutató, sajátos motívumait megörökítõ gyûjtõmunkába, annak eredményeit hasznosítják, beépítik a maguk munkáiba. A világháló lehetõséget teremt arra, hogy az e kötetben rejlõ sok-sok ismeretanyagról tágabb kontextusban is képet alkothassunk. Íme, miként összegezhetõ a Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség célkitûzése: „A szövetség a nemzeti hagyományok forrására építõ népi kultúrát értékrendként kívánja felmutatni, fejlõdését élõ népmûvészetként elõsegíteni. Célja a romániai magyar tárgyi kultúra értékeire és eszméire épített hiteles népmûvészeti tevékenység szolgálata és képviselete.” A szövetség az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület tagszervezete, ugyanakkor tagja a magyarországi Népmûvészeti Egyesületek Szövetségének. Kezdeményezésére alakult meg 2006-ban az Erdélyi Népmûvészeti Tanács. A szövetség idõnként Nagy-Imecs Zsuzsánna szerkesztésében megjelenteti a Forgórózsa címû lapot. Jelzést kapunk arról is, hogy terveik közt szerepel egy, a mostaninál átfogóbb regiszter megjelentetése. Erre annál is inkább szükség lenne, mert tagjainak száma az e kötetben szereplõk háromszorosára tehetõ. A szövetség vezetõsége igen fontosnak tartja, hogy tagjai mûvészi igénnyel végzett munkásságát elismerje. Evégett adományozza az arra érdemeseknek a Népmûvészet kiváló mestere, a Népmûvészet mestere címet, a Kós Károly érdemérmet és az Életmû-díjat, javasolja az Erdélyi Magyar Nép-

mûvészet Mestere-díj létrehozását, évente történõ odaítélését. Eredményes munkásságuk jele, hogy a szövetség tagjai közül többen állami elismerésben részesültek. Sütõ Levente vargyasi bútorfestõ a Népmûvészet mestere, Haszmann Gabriella alsócsernátoni bútorfestõ a Népmûvészet ifjú mestere-díjban ré-

szesült; Máthé Ferenc (Ilonka) vargyasi fafaragó népmûvészt Életfa-díjban részesítette, Szilágyi Erzsébet magyarkapusi hímzõ, Lázár Éva mezõfelei gyékényfonó, Fehér Gizella Mária gyergyócsomafalvi tojásíró munkásságát Népi iparmûvész címmel ismerte el és jutalmazta a magyar állam. Érdemei elismeréseképpen a ro-

mán állam Pál Ágoston korondi fazekasnak az UNESCO Élõ Szellemi Örökség-díjat adományozta.

MÁRIÁS JÓZSEF * Erdélyi Magyar Népmûvészek. A szakmai önéletírások felhasználásával írta és szerkesztette Szathmári Ferenc, Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség, 2012.

Vendégoldal

Kassa és Kolozsvár évszázados kapcsolatáról sokat tudunk. Valahogy 1945 után mintha megakadt volna, csak szórványosan értesülünk mi a kassai eseményekrõl, s õk sem érnek rá tengernyi gondjuk mellett figyelni a kincses városra. Kassai testvérlapunk tízéves jubileumára is szívesen elmentünk volna, ha tudunk róla. Talán majd a 15. születésnap alkalmából jobban mûködik a csepûtelefon, s ha élünk, ott leszünk az ünnepi konferencián. Addig is reméljük, hogy az idei Kolozsvári Magyar Napok keretében augusztusban sorra kerülõ Mûvelõdés 65. rendezvénysorozatunkon együtt koccinthatunk egy kis erdély-hegyaljai nedûvel a magunk és laptársaink egészségére. Vendégoldalunkon régi kedves munkatársunk, Skultéty Csaba felszólalását vettük át a Kassai Figyelõ 2012/12-es számából, és kívánunk egyúttal neki is erõt, egészséget 92. születésnapján.

„Európa felé?” A Kassai Figyelő tízéves jubileumán Sajátos életpálya áll mögöttem. A huszadik századi sors ide-oda dobált. Budapest ostromakor az oroszok elhurcoltak, fél évvel késõbb életem legnagyobb bravúrjával Moldvából megszöktem. Hazatérésem után három olyan posztot töltöttem be, amely a csehszlovák–magyar lakosságcseréhez kötõdött, és amelynek bizonyos jelentõsége máig is van. A Külügyminisztérium összekötõje, a Miskolcon mûködõ csehszlovák – gyakorlatilag szlovák – delegációjához kerültem, majd a lakosságcsere magyar részének a lebonyolítására létesített kormánybizottság élén álló Jócsik Lajos kormánybiztos titkára lettem, aki több hónapra Pozsonyba delegált. Ez az a két év volt, amelyben egészen a gyökerekig megismerhettem a felvidéki magyarság teljes jogfosztottságát. Közben otthon, Budapes-

ten megindultak a belpolitikai változások, amik a külképviseleteken is megmutatkoztak. Engem 1947 nyarán visszarendeltek. A magyarországi közéleti viszonyok átalakulásának irányát látva, nem akarván a szovjetek és magyarországi kiszolgálóik egyik eszköze lenni, egy félig legális és félig illegális útlevéllel Prágán át ideiglenes szándékkal Párizsba menekültem. Ebbõl az ideiglenességbõl harminckilenc év lett, melybõl harminchármat a Münchenben létesített Szabad Európa Rádióban töltöttem. Ezen idõ második felében két évtizeden át külpolitikai szerkesztõ, ezen belül nemzetközi politikai kommentátor voltam. Ezt azért tartottam fontosnak most bevezetõként elmondani, mert már az elhurcolásom elgondolkoztatott az emberi sorson, majd nyugati egyetemek után a rádióhoz kerülve, megta-

11

12

nultam munkámban elfogulatlannak, amennyire lehetséges tárgyilagosnak lenni. Így most minden magyar nemzeti elfogultság nélkül egy nagyon kényes kérdésrõl kívánok szólni. Immár európai szemmel. A most itt, e városban tizedik évfordulójához eljutott, havi megjelenésû Kassai Figyelõ, ma Szlovákia keleti részének egyetlen magyar sajtóorgánuma. Gyermek- és ifjúkoromban Kassán még élénk magyar sajtóélet folyt. A mai jubileum kapcsán arra a kérdésre szeretnék válaszolni, hogyan éltem meg hosszú pályám során a szlovák–magyar kapcsolatok mára súlyossá vált kérdését. Életem elsõ húsz évét e tájon töltöttem. Nagykaposról származom, Ung megyébõl, amelyet a meginduló csehszlovákiai tartományi beosztáskor Szlovákiához csatoltak. Ennek késõbb nagy jelentõsége lett. A mi városunk és második otthonunk a közeli Ungvárhoz tartozott, a szétválasztás már születésemkor nem kívánt bonyodalmakhoz vezetett. Nagykaposon a szlovák lett a hivatalos nyelv, Kárpátalján a cseh és a ruszin. Hiába volt a városunk Ungvár, hivatalos ügyeink intézése nyugatra, Kassa felé irányított. Apám ügyvéd volt, minden felsõbb hatóság Ungvár helyett Kassa lett. Ez állt az én iskolai tanulmányaimra is. A még sokáig tartó, átmenetinek tekintett zavarok között ötgyermekes apám a késmárki német gimnáziumba küldött. Így Kassa valamilyen formában állandó közvetítõ hely is lett. A vakációról való hazatérésekkor csoportosan jöttünk, a szüleinktõl gyorsvonatra kaptunk pénzt, mi ahelyett már korábban elindultunk személyvonattal, és Kassán megállva a különbözetet megettük a Megay cukrászdában. Nagyon fontos ma kimondani, hogy e húsz év alatt családi körben vagy bárhol, így a magát a magyarsághoz tartozónak érzõ szepességi cipszer németség mindennapjaiban olyan, hogy szlovák–magyar konfliktus, ismeretlen volt. Az ellentétet nem a magyar–szlovák, hanem a magyar–cseh viszony jelentette. A végigvonuló konfliktus tárgyát a színmagyar Nagykapos és környéke szintjén azoknak a távoli cseheknek a megjelenése okozta, akik mint ismeretlen megszállók telepedtek rá az egész államgépezetre. A szlováksággal semmi gondunk nem volt. Apám ügyvédi klientúrájának komoly részét a szomszédos szlovák falvak lakosai jelentették. Apám és a már Brünnben és Pozsonyban jogot végzett bátyám mondhatni jobban kedvelte a falusi, jámbor, a köznyelvben akkor még tótnak nevezett ügyfeleket, mint a magyart. A szlovák elõadta gondját, és annak intézését teljesen az ügyvédre bízta. A magyar klienssel olykor elõfordult, hogy az ügyvéd eszén is túl akart járni. Jöttek a háborús események. Amikor visszakerültem, 1945 lett. Ami akkor Csehszlovákiában a magyarsággal történt, egyedülálló a történelemben. Valóságos áradat indult a hirtelen jött és megnyílt ingyen zsákmányra. Ez életem legmegrázóbb élményeit, azok végtelen sorát hozta. A budapesti kormánybiztos mellett alkalmam volt megismerni vezetõ szlovák politikusokat, akik úgy beszéltek a magyarokról, mint Budapesten a nyilasok és hason-

ló szlovák társaik a zsidókról. A lakosságcsere alkalmával Léva mellett egy idõs magyar paraszt élete munkáját látta veszve, fõbe lõtte magát. Amikor ezt a szlovák áttelepítési hivatal hozzám beosztott tisztviselõjével közöltem, azt a nyegle választ kaptam, hogy „mit akar egy öregember”. Párizsban volt egy-két szlovák barátom. A Szabad Európa Rádióban töltött harminchárom év alatt a mindennapos munkám során súrlódás nem nagyon volt köztünk. Közös volt az ellenség, minden erre volt ráállítva. A világpolitika vezetõ témái mellett saját életbevágó gondjaink is eltörpültek. A szlovák kollégákra és néhány barátomra visszatekintve máig megdöbbent, hogy egy sem akadt közöttük, aki elítélte volna azt, ami 1945-ben és azután a felvidéki magyarsággal történt. Európa felé? A témámat nézve az ilyen, minden európaiságot mellõzõ és azzal ellentétes felfogással egész nyugat-európai pályámon nem találkoztam. Ezt azért kell kiemelnem, mert a nyugat-európai országokban ekkor már nem a bosszú szelleme uralkodott. Ellenkezõleg: a szörnyû világégés után a megbékélés keresése és a közös Európa-mozgalom jellemezte a légkört. A Szlovákok Világkongresszusa egy ízben Münchenben tartotta kétnapos ülését, abban a szállodában, ahol az európai négy nagyhatalom döntésével megindult Csehszlovákia feldarabolása. Engem is meghívtak. Döbbenettel állapítottam meg, hogy a két nap alatt egyetlen szó sem esett a szlovákiai magyarságról. A záró vitában szót kérve erre rámutattam, hangsúlyozva, hogy Csehszlovákia szlovák államrészének a békés jövõje nem képzelhetõ el az ott élõ magyarság életének európai jellegû rendezése nélkül. Az ülés után egy általam ismert szlovák részvevõ szemrehányóan jött hozzám, hogy elrontottam az ünnepüket. Mindent mindennél jobban kifejezett egy találkozás röviddel a rendszerváltás után Pozsonyban. A villamoson összeakadtam a Szabad Európa Rádió szlovák osztályának helyettes vezetõjével, akivel barátságos viszonyban voltam Münchenben. Egy körülbelül tíz évvel idõsebb úr volt mellette. Szlovák kollégám úgy mutatta be, hogy a háború alatt a keleti fronton harcolt a Szovjetunió ellen. Kezet nyújtva gratuláltam neki: az én hasonló korú bátyám ugyanott harcolt, ahol ön. Ön megnyerte a háborút, az én bátyám elveszítette. Vagyis: akár Hitler, akár egy idõben Sztálin oldalán – a szlovákok háborús gyõztesek lettek. A rendszerváltás után immár Budapestrõl Kassára is eljutottam. A magyar fõváros történeti múzeumának baráti körével látogattunk át. Rangos magyarországi kulturális küldöttség tett látogatást a hasonló kassai intézménynél. A fogadó társulat képviseletében egy fiatal hölgy vezetett minket végig. A városvezetés során hallom, hogy odaszól az egyik múzeum portásának, nem gondolván, hogy ezt bármelyikünk értheti: „Alig várom már, hogy ezek menjenek vissza a fenébe”. Az utcán egy fikarcnyi magyar felirat sem volt látható. Végül egy plakát, amely Kassát a tolerancia városaként hirdette. Egymás alatt különbözõ nyelveken, talán még kínaiul is. Utolsó elõtti a magyar, amely az akkor senki által

nem beszélt eszperantó nyelvet elõzte csak meg. Találkozás egy észak-komáromi fiatal magyar újságíróval. Meséli, van egy szlovák barátja, akivel gyakran találkozik. Ez legutóbb azzal fordult hozzá: „Ugye, te magyar vagy? Akkor, miért nem mész át a Duna másik oldalára, az ott Magyarország.” Mire a fiatal magyar barátom: „Érdekes. Minden õsöm itt született és itt élt, te pedig most jöttél le a hegyekbõl, és azt mondod, hogy én menjek el.” A kassai Szlovák Rádió, értesülve, hogy a pozsonyi magyar mûsor hosszabb interjút készített velem, ilyet kérve maga is jelentkezett. A meghívást megköszönve azt üzentem: szlovákul már nem tudok úgy, mint régen, ezért javaslom, kezdjük szlovákul, majd magyarul folytatom, és azt fordítják. A válasz: „Köszönjük, de ez így nem kell”. De szólnék azért más tapasztalatról is. Kocsival érkeztünk Kassára, és a belvárosban egy idõs taxist kérdeztünk meg, hogyan jutunk el a keresett magyar intézményünkhöz. Magyarul nem tudott. Rendszámtáblánkat látva jelezte: kövessük õt, majd elébünk beállva elvezetett minket célunkhoz. Mielõtt kifizethettem vagy megköszönhettem volna neki, integetve távozott, jelezve, hogy ezt nem pénzért tette. Azt szeretném, hogy jövõre, amikor Kassa Európa egyik kulturális fõvárosa lesz, ilyen szlovák emberekkel találkozzunk. Hangsúlyoznom kell, a szlovákság mindig érdekelt, a történelmi indulása, egy nép keresi a helyét. Több konferencián jártam ebben a témakörben, köztük a budapesti Szlovák Kultúrintézetben. Minden magyar történész, aki a szlováksággal foglalkozik, megtanult szlovákul. Megdöbbenéssel kellett tapasztalnom, hogy a szlovákság történetével foglalkozó szlovákok, bárhol is találkoztam velük, nem tudnak magyarul. Õk szabják meg egyben, hogy mi kerül az iskolai tankönyvekbe. 1968-ban a Matica Slovenskától érkezett Münchenbe egy fiatal történész. Az, kicsit nyugati levegõt szíva, elmondta nekem, hogy a túrócszentmártoni intézetben dicsõség volt nem tudni magyarul. A Kassai Figyelõ. Milyen a magyarságnak és ennek a lapnak a fogadtatása a szlovákoknál? Van-e egyáltalán fogadtatás? Ha azt kívánják, hogy a magyarok szeressék az államukat, akkor jelét kellene adni, hogy az állam, bármily nemzetiségûek is a polgárai, szereti õket. Az az érzésem, hogy a szlovákiai magyarság máig sem tud kigyógyulni 1945 és az azt követõ esztendõk örökségébõl, és életét úgy próbálja berendezni, ha nem muszáj, ne kelljen mondania, hogy õ magyar. Szülõhelyem, Nagykapos önkormányzatának 12 tagja van, köztük egyetlen szlovák, aki nem tud magyarul. Amit elképzelni sem tudtam: a törvény adta lehetõség ellenére minden ülés szlovákul folyik. Ilyen mélységig él a külsõ nyomás. Egy további történet a közelmúltból: pozsonyi barátom megadta nagyvállalati telefonszámát, egyben közölte, ne magyarul keressem, ez kellemetlen lenne neki. Ilyen beállítottsággal egész publicisztikai tevékenységem során Európa egyetlen helyén sem találkoztam.

Skultéty Csaba

A Kassai Figyelõnek nyilván van kapcsolata szlovák újságírókkal. Valahol meg kell próbálni a nagy nacionalista államot fékezni és elõsegíteni – ami egyelõre elképzelhetetlen –, hogy a magyar ne egy nem kívánt kisebbség, hanem az államot alkotó társnemzet legyen. Ne csak azt adják neki, amit feltétlenül kell, hanem éreztessék, hogy amit adnak, azt szívesen adják. Úgy értesültem, hogy a szlovák közvéleményben a legnagyobb magyarellenes érzés a fiatalok nemzedékében található. Ezért nem õk, hanem a szüleik felelnek. Az ország iskoláiban a tanuló eldöntheti, hogy melyik idegen nyelvet választja. A magyar nem szerepel a listán. Óhajom, egyben a jövendõ útja is lehet: jöjjön el Szlovákia szlovák iskoláiban az a pillanat, hogy magyarul is lehet tanulni. Erre Kassa – 2013-ban Európa egyik kulturális fõvárosa – adhatna példát. Európai magyarként üdvözlöm ezt a jubileumot, köszöntöm a magyar és szlovák részvevõket bízva abban, hogy Kassa nagy ünnepi évének szelleme méltó lesz ahhoz a ranghoz, amelyet kapott.

SKULTÉTY CSABA

13

Enciklopédia

A csendesen dolgozó emlékére December 5-én, életének 67. évében Marosvásárhelyen elhunyt Hajdu Attila. A kolozsvári születésû, Szilágysomlyón letelepedett fogorvos meghatározó alakja volt a Magura-hegy alatti kisváros közmûvelõdési életének. Mindamellett, hogy embereket gyógyított, kedvenc szórakozását, a fényképezést és az írást lelkek istápolására is felhasználta, ahogy ez a valamikori doktorokra jellemzõ volt. Kisprózái, versei, nem kevésbé mulatságos fényképei, illetve számítógépes grafikái derût keltettek, mosolyt fakasztottak az arcokra, s ez így volt jó. Hajdu Attila az 1992-ben a közmûvelõdés iránt elkötelezett néhány szilágysomlyói értelmiségi által életre hívott Báthory István Alapítvány alapító alelnöke volt, de a rá jellemzõ módon soha nem szerette a rivaldafényt. Mert õ soha nem szeretett az elõtérben lenni. Õ a csendesen dolgozó ember volt, aki még attól is ódzkodott, hogy a köz érdekében végzett munkájáért neki köszönetet mondjanak. Pedig fáradhatatlan társszervezõje

volt az Ipp Art képzõmûvészeti alkotótábornak, a somlyói Báthory-napoknak, amelyeknek a mûsorfüzeteit is megszerkesztette. Utolsó két munkájának egyike a Szilágysági Magyarok Díjjal az eltelt két évtizedben kitüntetettek életrajzi adattárának a társszerkesztése – ezt a könyvet még magához ölelhette –, valamint a halála elõtt szûk három héttel lezárt, betegsége egy évig tartó kálváriáját összefoglaló írása volt. Ezt a kis füzetnyi kiadványt már nem vehette kézbe. Az alábbiakban ebbõl közlünk részleteket. Hajdu Attila önálló könyvei, illetve általa szerkesztett munkák: A kos jegyében születtem (novellák, 1999); Egy óra boldogság (kisregény, 2001); A 750 éves Szilágysomlyó (monográfia, szerkesztõ, 2001); A kereszt chatpontkukac. hu (novellák, 2003); Fodor László: A szilágysomlyói református egyház története (monográfia, szerkesztõ, 2005); Képes mesék (groteszk mesék illusztrációkkal, 2005); Tízéves az Ipp Art Alkotótábor (képzõmûvészeti album, 2006); Save as, mentés másképp

Hajdu Attila

(album, 2008), Album – 101 kép (album számítógépes grafikákkal, 2009); A földbevájt hit (novellák, 2009); A halál mosópora (novellák és számítógépes grafikák, 2011); Pixel art – Gallery (számítógépes grafikák, 2011). Szilágysági magyarok (antológia, szerkesztõ, 2012); Megpróbáltatásom stációi (vallomásos próza, 2012). Rendszeresen szerkesztette a szilágysomlyói Báthory Napok mûsorfüzeteit.

BENKÕ LEVENTE

Megpróbáltatásom stációi (Írásomat kedves leányomnak, dr. Cãpîlna Mónikának ajánlom, akinek áldozatos, gondos hoszszan tartó ápolása nélkül nem vethettem volna papírra e sorokat) Mottó:

A hosszú útról megtért vándor, ha a Halál ösvényeit is megjárta, minden szava igaz lehet.

14

Fél kézzel pötyögtetve keresem a betûket a számítógép billentyûzetén, s a több hónapon át mérges vegyszerekkel kimosott agytekervényeimben a gondolatokat. Mindkettõ kissé nehezemre esik,

piszkosul lelassultam, s mint a filmvásznon a kisebb sebességgel vetített filmkockák, úgy rakom össze egymás után a szavakat, míg mondatokká válnak. Lassan kezdek pszichikailag és fizikailag is leépülni, már memóriazavaraim is vannak, egyes nevesebb színész, ismerõs, énekes nevén már napokig gondolkozom, elfelejtettem a személyi- és telefonszámomat is, lehet, hogy a Miatyánkot is újból kell tanulnom. A másik kezemet rögzítették, csepeg bele az infúzió. Lassú, egyenletes, sõt nagyon egyhangú folyamat ez. Amíg a másfél liter oldat az ereimbe folyik, fél napokat is igénybe vesz. Közben pesz-

szimista gondolataimat nem tudom féken tartani, állandóan ide-oda csapong a fantáziám végtelen világa. Lelki szemeim elõtt, forgatókönyvet írva, filmszerûen, már többször is lejátszottam életem további variációinak lehetõségeit. Máskor azon veszem észre magam, hogy minden indok nélkül elkezdek számolni, a szoba sarkait, az ajtó intarziás betéteit, a könyves szekrény polcait, a könyveket, majd az infúzió cseppjeit, mindig kettesével számolok és csak tízig, majd kezdem elölrõl: kettõ, négy, hat, nyolc, tíz, s ezt ismétlem a végtelenségig, sokszor alig tudom leállítani magam, félek, hogy ebbe fogok belebolondulni. Egy kis reménysugár azért eddig még mindig bevilágított a halálfélelemtõl szûkült pupillatágulatomon keresztül sötét gondolatokkal terhelt agyamba. Legutóbb is, közel tíz hónap eltelte után, kecsegtetõ hírekkel biztatgattak az orvosaim. A modern orvostudomány ma már odáig fejlõdött, hogy feltérképezve az emberi genomot (a genom a szervezet teljes örökítõ információját jelenti, mely a DNS-be van kódolva – egyes vírusokban RNS-ben –, beleértve a géneket és a nem kódoló szekvenciákat is), így kimutathatóvá vált, vagyis meg lehetett állapítani a különbözõ betegségeket elõidézõ hibás, mutáns kromoszómapárokat. De a vizsgálat nagyon körülményes és nem 100 százalékos. Csak az Egyesült Államokban lehet elvégezni ahhoz, hogy a kezelést személyre szabottan tudják elõírni, és 1000 dollárba kerül. Eddig az onkológus orvosok szinte bekötött szemmel, ágyúval verébre lövöldözve kezelték betegeiket, nem kímélve a szervezet egészséges szerveit sem. Szerencsére ma már, ha kialakult a kóros elváltozás a szervezetben, ebbõl kiindulva könnyen rátalálnak a mutáns génekre, a kromoszómapárokra. Ezt a vizsgálatot eddig hozzánk legközelebb Bécsben tudták elvégezni, de ez évtõl kezdve Kolozsvár is felzárkózott, s nálam már õk állapították meg, hogy a betegségem genetikai eredetû, megnevezve a hibás kromoszómapárokat, s rá a megfelelõ, személyre szabott kezelést. Így most ágyú helyett már csak söréttel lövöldöznek rám, megkímélve a mellékhatásoktól szervezetem egészét. A remény az utolsó, ami a lélek elõtt elhagyja porhüvelyünket, de igaz keresztény módjára, sorsunkat elfogadva, csak úgy halhatunk meg, ha a reményfénysugár örök mécsese világítja utunkat, és Istenbe vetett hitünkkel járjuk végig kálváriánkat a Golgotán. A hit nagyon fontos tényezõ, biztos kapaszkodó a földi élethez, de nem hanyagolható el a beteg környezete sem, a családtagok szeretete, közelsége, egy nagyobb horderejû életkihívás, például az unoka felnevelése, vagy egy befejezetlen festmény, regény elkészítése, igaz, van, akinek nem marad más kapaszkodó, csak a vaságya széle… […] Önmagamat ismerve, az utóbbi idõben kiegyensúlyozott, harmonikus életet éltem. Miután pár évvel ezelõtt bezárták fogászati rendelõmet a városi kórházban átszervezés miatt, saját kabinetet nyitottam, ahol napi négy órán keresztül – nyugdíjasként – egyedül láttam el betegeimet. A nap hátralevõ részét mindenkitõl függetlenül saját hobbijaimmal

töltöttem. Anyagi gondjaim nem voltak, túlzásba nem vitt igényeimet a rendelõ forgalma biztosította, még gyerekkori vágyam is teljesült, bürgezdi halastavamba pontyokat telepítettem, sõt a tavaly megvettem álmaim kocsiját, a Nissan Jukét is – de szegény már jó pár hónapja itt áll az ablak alatt, és várja, hogy beleüljek. Nem elbizakodva mondhatom: sikeres embernek tartottam magam. Szakmai tevékenységem mellett, közéleti tevékenységemért, irodalmi és képzõmûvészeti alkotásaimért 2010ben az Erdélyi Múzeum Egyesülettõl megkaptam az értékes Petri Mór-díjat. Szóval summa summarum, jól éreztem magam a bõrömben, csak mindig azért imádkoztam, hogy jó sokáig tartson ez az állapot. De valakik odafentrõl megirigyelték, s megforgatták rulett-idõkerekemet, s feltették tétjüket a fekete 13-as számra, ami számomra a biztos vesztést jelentette. Sorsom rosszra fordulását szinte semmiféle figyelmeztetõ elõzmény nem jelezte, vagy én nem voltam eléggé éber. Az elsõ tünet tavaly októberben jelentkezett. Kolozsváron voltunk Tamással, állatorvos-fotómûvész fiammal, kiállítás-megnyitón. Ott éreztem elõször éles fájdalmat a hasam jobb oldalán, a májam magasságában. A tünet késõbb mind többször ismétlõdött, úgyhogy jobbnak láttam egy teljes laborvizsgálatra menni. Somlyón Rónai Béla labororvost tartottam a legmegbízhatóbbnak, de az elsõ vizsgálatok semmi rendellenességet nem mutattak. Csak késõbb, úgy december végén jelezte Béla, hogy valami nincs rendben a májfunkciós próbákkal. Hasnyálmirigy-gyulladásra gyanakodva Garlati Mária doktornõ erõs antibiotikum-kúrára fogott. A városi kórház performáns ekográfjával sem tudtunk pontos diagnózist megállapítani. Az óévet még a megszokott szûkebb baráti körben a Srankó-féle Kastélyszállóban búcsúztattuk, de utána feljöttem Marosvásárhelyre további kivizsgálásra. Ezt megelõzõen, egyre gyakrabban fogott el a sejtés, tört fel belõlem minduntalan egy furcsa érzés, mégpedig az, hogy ugyanabban a betegségben szenvedek, mint egy nagyon jó barátom, aki nemrég hunyt el. Nem vagyok babonás, de a dolgok egyre jobban ebbe az irányba mutattak. Ráadásul egy olyan álmot is láttam, ami még jobban megerõsítette baljós elõérzetemet. De ahhoz, hogy megértsük az álmot, vissza kell mennem idõben néhány évtizedet. Még az átkos idõszakban minden évben egy öt párból álló társaság gyûlt össze Erzsébetnapon, hogy megünnepelje a Breban-ház úrnõjét. Számomra jeles esemény volt: a kisvárosi egyhangúságban nem csak szellemi és kulturális feltöltõdést jelentett, de gasztronómiai finomságokkal való feltöltõdést is. Akkoriban a földi halandó csak hírbõl ismerte a vajat, füstölt vékonykolbászt, sajtot, tejszínhabot, csont nélküli karajt, babkávét, banánt, földimogyorót és még sorolhatnám tovább… De a finomabbnál finomabb ételek elkészítéséhez a háziasszony konyhai jártassága is szükségeltetett. Csak a társaság férfitagjait sorolom fel, mert a mondandóm csak õket érinti. Elsõsorban az Acsádi testvéreket, Gyulát és Eleket, Somlyó híres borásza-

15

16

it említeném, a Magurán termett boraikkal többek közt õk látták el miseborral a környék templomait egész a váradi püspökségig. Szakács Elemér szülész-nõgyógyász, megrögzött bélyeggyûjtõ, Mircea Breban jogász, a házigazda – és jómagam. Gyula szûkszavúan, halkan, nagyon akkurátusan, tagoltan beszélt, szépen ejtette a szavakat. Elek pont az ellenkezõje volt, bohém, mulatós típus, szeretett borozgatni, az énekszót is mindig õ vitte a társaságban. Jó hangja volt, mindkét templom kórusában énekelt. Elemér állandóan dicsekedett, hol a bélyeggyûjteményével, hol a nehéz orvosi eseteivel, ha volt rá hallgatósága. Mircea a magas intelligenciával rendelkezõ típus, kissé fanyar humorú, általános mûveltségbõl óriási ismeretanyag birtokában volt, fõleg a képzõmûvészet, zene és irodalom tárgykörébõl. A szép kivitelezésû könyvek szerelmese volt, nem jelenhetett meg egyetlen album se, amit ne vett volna meg. Tusrajzokat és karikatúrákat készített, országos és helyi lapokban közölte õket. Több nyelvet is beszélt, felnéztem rá, csodáltam és egyben irigyeltem is tudása miatt. Elõször Gyula halt meg, õt követte Elemér, majd Mircea, mindhárman súlyos, hosszan tartó rákbetegségben hunytak el. Elek kivétel volt, halála gyors és kegyes volt. Reggel elindult permetezni a szõlõbe, és útközben érte a halál, vele kivételt tett az Isten, biztos õt jobban szerette, közülünk õ lett a kiválasztott. Elek halála után magamra maradtam, most már utolsónak a társaságból. És most jön az álom, de az is meglehet, hogy az egészet csak ébren álmodtam. Mircea sírjára szimbolikusan egy nagyméretû nyitott könyv van kifaragva, látomásomban azon állt és felém fordulva hevesen integetett, hogy menjek már, mert nagyon vár. Rámutatott a mellette lévõ koporsóra, amirõl tisztán le lehetett olvasni: „Élt 67 évet”. Majd jól kivehetõen, szokott szavajárásával kiáltotta felém: „Barátom-tom! – Mi, 67 évesek, tartsunk össze”. Ezek a képsorok már napközben is többször leperegnek a szemeim elõtt. Vásárhelyt már gyorsabban, egymás után peregtek az események. Az unokahúgom, Barabás Enikõ egyetemi adjunktus, labororvos a nagyklinikára vitt fel, a sebészeti osztályra, majd onnan áttettek a belgyógyászati szekcióra, s a gyors rutinvizsgálatok elvégzése után, computer tomográfia kiegészítõ vizsgálatra küldtek. Aznap nem közölték velem az eredményt, életlen képhibára hivatkozva, de másnap visszahívtak és kontrasztanyaggal újabb felvételeket készítettek. Számomra az eredmény több volt, mint lesújtó, mint derült égbõl a villámcsapás, úgy ért a monitoron látott kép. Agyam eltompult, lábaim megroggyantak, éreztem, hogy beszûkül a tudatom, és hirtelen fagyos dermedtség öntötte el egész testemet. Még láttam, ahogy a röntgenorvos a képernyõ elõtt magyaráz, de hallani már nem hallottam, éreztem, ahogy távolodni kezdtem a valóságtól, miközben a tudatom is kilépett a testembõl és kívülrõl figyelte annak vergõdését. Rövidzárlat eszméletkieséssel, még érzékeltem a testemet körülvevõ mélységes csendet, s ahogy mind jobban

zuhanok egyre mélyebbre, egy sötét verem feneketlen aljára, miközben a tudatom nem biztató szavait többszörösen visszhangozták a terméskõvel kirakott mélységes kút falai: három nappal ezelõtt még egy szépreményû, aktív fogorvos voltál, tele tenni akarással, s most itt vagy egy 5 százalékos túlélési arányú halálos ítélettel. Itt a vég, készülhetsz a halálra, vége szép terveidnek, nem lesz rá idõd, hogy befejezd õket. A kórházból visszavezetõ úton kezdett tudatosodni bennem szomorú helyzetem. Az elsõ reakcióm a lázadás volt: Miért pont én? Mivel érdemeltem ki sorsom ilyszerû, tragikus beteljesülését?! Büntetés lenne életem során elkövetett bûneimért? – tettem fel a kérdéseket egymásután magamnak, de választ senkitõl sem kaptam. Igaz, nem éltem példás családi életet, de sosem cigarettáztam, bortól, pálinkától távoltartottam magam, az evést sem vittem túlzásba, és amíg lehetett, aktív sportoló voltam. De ha már meghúzták alattam a vonalat, nincs mit tennem, el kell fogadnom, elégedjek meg azzal, amit eddig nyújtott nekem az élet – próbáltam vigasztalni feldúlt lelkemet. Hogyan tovább? – most már ezt kellett eldöntenem. Mindenekelõtt értesíteni hozzátartozóimat, gyerekeimet, élettársamat, testvéreimet. Talán még ez volt a nehezebb, tárgyilagosan, minden pátosz nélkül közölni a tényeket, s ezt követõen, mint egy végrendeletfélét, de csak szóban, hogy kire mit hagyok anyagi és szellemi javaimból. Nagy szerencsétlenségemben egy kis szerencsém is volt: Móni lányom azelõtt való nap érkezett haza egy hosszabb sítúráról Ausztriából. A továbbiakban õ vette kezébe sorsom irányítását. Azzal volt szerencsém, hogy ismerte a Svájcból nemrég hazatért sebészorvost, aki jelenleg a brassói Sf. Constantin magánklinikán kamatoztatja Genfben szerzett szakmai tudását. Az interneten keresztül a CT-s felvételem ismeretében még aznap konzíliumot ültek Vásárhely – Genf – Brassó összeköttetéssel, és az azonnali sebészi beavatkozás mellett döntöttek. […] Végre beérkeztünk Brassóba, egy idegen nagyváros zajos képe fogadott, a reggeli fagyos, ködös hideg, zsúfolt forgalom, tele sietõs, rohanó fázós emberekkel. Vajon mit tartogat számomra ez a város? Valamikor nagyon régen, még középiskolás koromban jártam itt utoljára, országos kosárlabdaturnéra jöttünk, persze gyõzni szerettünk volna, de mindenkitõl vereséget szenvedtünk. Vajon most is ez a sors vár rám, ugyancsak vereséggel fogok távozni ebbõl a városból? A magánklinika a belvárosba zsúfolt középületek közé volt beékelõdve. Jelentéktelen épület, de belépve a fotócellás ajtón, mintha egy egészen más világba csöppentél volna. Fehérköpenyes, maszkos kórházalkalmazottak fogadták az érkezõket, mindenkit steril köpennyel és steril papuccsal láttak el, és csak így mehettél tovább, hogy beljebb kerülj a recepciós osztályra. Engem már vártak, és egybõl a sebészeti osztályra utaltak be, rövid idõn belül

pizsamába átöltözve egy kétágyas szalonban találtam magam. Mint egy luxus szálloda, olyan volt a szoba, fürdõszobával, a falon nagyképernyõs plazma tv-vel, ha nem lett volna a sok orvosi mûszer az ágyak mellett, nem is érezted volna, hogy kórházban vagy. Ez egy magánklinika, teljes komforttal, de más szabályokkal, mint az állami kórházakban, itt az idõ a pénzt jelentette, sokáig nem is hagytak tétlen ülni, egykettõre nekifogtak a mûtét elõtti rutinvizsgálatokhoz. Az asszisztensnõk csak kesztyûs kézzel nyúltak hozzám: vérvétel, perfúzió stb. s utána is mindig fertõtlenítõ szerrel lemosták kezüket. Mindegyikük zsebében volt egy kis mûanyagflakon valami alkoholos oldattal, s azzal törölték a kezüket, kilincset és mindent, amihez hozzáértek. Délután meglátogatott Bogdan Moldovan sebészorvos is, nagyon pozitív benyomást tett rám, egy 40 év körüli magas, jó kiállású, erõs karizmával rendelkezõ személyiség, bizalomgerjesztõ, mosolygós szemû, fényesen csillogó aurával, amit csak azok látnak, akik képesek rá. Miután elmagyarázta a mûtét lényegét, valamit firkált a hasamra is, majd magamra hagyott. […] Másnap délelõtt, a mûtét napján, elõször egy belebújós hálóinget adtak rám, majd combfixes elasztikus harisnyát húzattak mindkét lábamra. Egy szem tablettát nyelettek le velem, valami nagyon erõs dilibogyó lehetett, mert utána jóformán semmire sem emlékszem. Állítólag hat és fél órát tartott a mûtét, s amíg magamhoz is tértem, az összesen 10-12 órás eszméletkiesést jelentett. Mûtét után az elsõ homályos emlékképem az volt, hogy egy állig bebugyolált maszkos arc mögül kikandikáló nagy szemek azt kérdezik, ismerem-e õt? Hát hogyne ismerném, ilyen bódult állapotban még magamat sem ismerném fel, sajnálom, mert a lányom volt, aki utólag bevallotta, hogy ezt kudarcként élte át. […] Az intenzív osztály egy 15-20 ágyas nagy szalon, tele frissen operált betegekkel, férfiak, nõk vegyesen. Csend és félhomály, csak idõnként hangzik el egy-egy mély sóhaj, horkolás vagy visszafogott jajgatás. Minden ágy monitorizálva volt, megfigyelõ kamerával, csak késõbb vettem észre, hogy a szalon túlsó sarkában, ahová én az ágyamból nem láttam, fel vannak állítva a képernyõk, és ott állandó felügyelet van. Csak a kezelések idõtartamára kapcsolták fel a neonlámpákat, igaz sokáig nem sértették a szemünket az erõs fények, mert az asszisztensnõk nagyon profi módon hamar végeztek a kezelésekkel. […] Egy jó hét lábadozás után haza is engedtek. Egyelõre a köztes hazát nekem a vásárhelyi szülõi ház jelentette, az unokahúgoméknál, mert a mûtéti beavatkozás után onkológiai kezelésre kéthetenként ismét Brassóba kellett hogy utazzak. Szilágysomlyóról bajosabb lett volna a sok utazgatás a nagy távolság miatt. De mielõtt tovább mennénk a megpróbáltatásom állomásain, érdemes kicsit körbejárni a magánklinika anyagi költségeit. Igaz, az egészséget nem lehet megfizetni, de azért jó tudni, mit jelent a magánkórház luxus komforttal, luxus áron. Csak a

mûtéti beavatkozás és a kéthetes (14 napos) kórházi tartózkodás, összesen 27 195, 29 lejbe került. Ebbõl csak érdekesség szempontjából a gyógyszerek ára 3493, 08 lej, a laborvizsgálatok 1736, 49 lej, az egészségügyi anyagok 12 882, 29 lej volt. Az egész összeghez az Egészségügyi Biztosító Ház 1536, 00 lejjel járult hozzá. A három hét az elsõ kemoterápiás kezelésig hamar eltelt […]. Unatkozni nem volt idõm, velem volt a számítógépem és egy új könyvemen dolgoztam, amennyire a fizikai és lelki állapotom engedte. Az étkezésem ment csak nehezen, nagyon kevés ételfélét fogadott be a szervezetem, húsra, tésztafélékre, kenyérre rá sem tudtam nézni, egyedül lágy tojás, húsleves, saláták és gyümölcslevesek voltak az étlapomon, de azokból is csak minimális mennyiséget tudtam enni. Esténként tüzet raktam a kandallóba, és órákig el tudtam nézni az ide-oda ugráló, táncoló lángnyelveket, közben gondolataimat szabadon engedve a szülõi házban átélt gyerekkori emlékeimen morfondíroztam. […] De néhány nap múlva már a megpróbáltatásom következõ állomásán, a kezelésem folytatásaként, a vásárhelyi onkológia járóbeteg ambulanciáján találtam magam.[…] Miután túlestünk a szokásos formaságokon, beteglapkészítésen és egy eléggé felületes orvosi vizsgálaton, de már a friss laboreredményekkel beálltam a sorba, hogy elkezdhessük az infúziós kezelésemet. Micsoda különbség, ég és föld az állami egészségügyi intézmény és a magánkórház közt. A váróterem zsúfolásig megtelve betegekkel és azok hozzátartozóival, a legtöbbnek még ülõhely sem jutott. Egy képzeletbeli lerobbant vasútállomás váróterméhez hasonlítanám, de itt a pálinkabûz, cigarettaszag és kocsmazaj helyett csak a csend és átható gyógyszerillat terjengett. […] Egészen más világ ez, nem valami szívderítõ látvány ennyi rákos beteg egy helyt. Voltak itt vegyesen: hordágyon, mankóval, tolószékben, öregek, fiatalok, nõk, férfiak, szegények, gazdagok. Ez a betegség nem válogat, mindenkit kíméletlenül egyformán sújt. Végre sorra kerültem és behívtak a perfúziós szobába, kicsit meghökkentett a látvány, ami odabent fogadott. Magasított támlájú, falhoz állított karosszékek voltak egymás mellé zsúfolva a helyszûke miatt. Körülbelül 10-12 szék lehetett felállítva, de olyan közel egymáshoz, hogy a benne ülõ betegek könyökei majdnem összeértek. Gyorsan beültem a felszabadult trónszékbe, még éreztem az elõzõ beteg melegét a szék karfáján, és türelmesen vártam, hogy nekem is bekössék a perfúziót. Egyetlen asszisztensnõ látta el a 12 perfúziós beteg kezelését, egy 40. évét ledolgozó, korát meghazudtoló fiatalos megjelenésû egészségügyi: „Tanti Ileana”. Bõbeszédû, szimpatikus asszony, akinek még humoros megnyilvánulásai is voltak, a visszajáró betegeket már mind név szerint és személyes dolgaikról is ismerte. Szükség is volt a jelenlétére, mert azt a fagyos csendet, ami a szalonban uralkodott, csak õ tudta feltörni, feloldani. Asszisztensi feladatát profi módon végezte, gondolom, annyi

17

18

beteg után, már behunyt szemmel is kitapintva egy vénát, be tudta tenni a perfúziós tût. Egyik betegtõl ment a másikig, mint a pillangó szállt virágról virágra mindenféle védõeszközök, gumikesztyû nélkül, infúziós tût betenni, kivenni, cseppszámot beállítani, betegek kérelmeit kielégíteni. Kicsit csodálkoztam is a nagy szabadelvûségen, fõleg a brassói szigorú, lépten-nyomon betartott sterilitás után. Mikor rám került a sor, majdnem rászóltam, hogy legalább mossa le a kezeit egy kis alkohollal, de ugyanakkor arra is gondoltam, hogy megsértem vele, vagy esetleg az is fennáll, hogy a kórház büdzséje már nem engedi meg azt a luxust, hogy fertõtlenítõ szereket is vásároljon. Szerencsémre az én kemoterápiás csomagom egy jó óra alatt lement, és megint egy hétig szabad ember lettem, igaz, a kezelések közti idõszakban megint jelentkeztek a korábbi tünetek, hányás, hányinger, étvágytalanság, de nem voltak olyan erõsségûek. A kellemetlenebb az volt, hogy minden ülés elõtt teljes vér és májfunkciós próbák laborvizsgálatát kellett felmutatnom, s csak ha megfeleltek, akkor folytathattam a kezelést. Érdekes módon minden onkológus orvosnak csak az általa megnevezett magánlaborok eredményei voltak érvényesek. Aránylag hamar eltelt a hét kezelés, s miután egy alapos CT-s vizsgálaton is átestem, kaptam három hét szabadságot. Hazatérve Szilágysomlyóra, mind jobban kezdtem felépülni, éreztem, hogy visszatér belém az életerõ, az életkedv. Már a kabinetem felé is kacsingattam, rendezgettem, takarítottam, egy-két odatévedt beteget is kezeltem. A napi teendõimet is el tudtam látni, még hétvégi Dregán-völgyi kirándulásra is vállalkoztam. De sajnos, a három hét hamar eltelt, és én vissza kellett jöjjek még egy kétüléses kezelésre. A második ülés után lettem rosszul, magas, 40 fokos láz, hidegrázás, állandó izzadás, általános állapotom drasztikus leromlása következett. Valami gennyes gócfertõzés tarthatta fent ezt az állapotot, és csak a laboreredmények után állapították meg, hogy a májamból nem tud kiürülni az epeváladék, az besûrûsödött és be is gyulladt. A CT-s és ekós vizsgálatok is ezt igazolták, valamelyest enyhítette a tüneteket az antibiotikumos kezelés, de mindenekelõtt utat kellett biztosítani a felgyûlt váladéknak, mert rohamosan közeledtem a besárgulás felé. Három a magyar igazság, gondolták valakik odafentrõl, s balsorsomon még csavartak egyet, nehogy megfeledkezzek sérülékeny állapotomról. A gyors orvosi konzílium a kolozsvári 3-as számú belgyógyászati klinika orvos-professzorát ajánlotta a betegségem további kezelésére. Fel is vettük vele a kapcsolatot, idõpontot is kértünk, már azt hittük, hogy sínen vagyunk, de a dolgok késõbb egészen másképp alakultak. […] Végre több órás várakozás után fogadott a professzor, gyors ekográfos rutinvizsgálatot végzett, megállapította a diagnózist és a beavatkozás lehetõségét. De egyelõre csak beutalt a szalonjába, s elmagyarázta, hogy elsõ lépésként a felgyûlt, besûrûsödött, gennyes epeváladékot kell levezetni, de ehhez

most jelenleg nincs dréncsöve. (Hát akkor miért hívott ide?) Várjak! A fektetõ, ahová beutaltak, a második emeleten volt, összesen vagy hat, 4-6 ágyas szalonokkal. Az elõtér gyanúsan tele volt betegekkel és azok hozzátartozóival. Szikrázott a légkör, teljes volt a káosz, az asszisztensnõk idegesen ide-oda futkorásztak, valahol állandóan szólt a telefon. Utólag derült csak ki, hogy összeomlott az osztály informatikai rendszere, ezért állt le minden, az új betegeket nem tudták beinternálni és a hazakészülõket kiutalni. Az én fizikai állapotom sem bírta a sok álldogálást, szerencsére akadt egy tolókocsi, s abban húztam meg magam hosszú idõn keresztül. Végre délután 4-re normalizálódtak az állapotok, megkaptam az ágyam, ahová én is vízszintes helyzetbe tehettem fáradt, beteg testemet. Néztem az ablakot és vártam, hogy sötétedjék. Nem panaszkodhattam, ez egy állami intézmény volt, jelen esetben csak ilyen feltételekkel. […] A szalon ahová befektettek, olyan átjáróházszerûség volt, minden reggel ide hozták be nagy dobozokban az egész szekciónak a gyógyszer- és az egyszer használatos orvosieszköz-adagját, és egész nap innen osztogatták a többi szalonok asszisztensnõinek, ami nem kevés ricsajjal és zajjal járt. Csak délutánra csendesedtek el, az esedékes gyógyszeres kezelés idejére. Néhanapján nagy elõkészületekkel várták a profot vizitre, aki gyorsan átfutotta a beteglapokat és ment is tovább. Haton voltunk egy szalonban, egy súlyos, valóságos élõhalott beteg ágyhoz kötve, míg a többiek zajosak, hangosak, szabadon ki-bejártak kedvük szerint még a klinikáról is. Többnyire krónikus visszajáró betegek voltak az ország minden tájáról, kontrollra vagy kezelések hosszabbítására jöttek. […] Minden beteg be volt sárgulva, egyesek jobban, mások kevésbé. Én is, alkalmazkodva a környezetemhez, mint a kaméleon, harmadnapra felvettem a sárga színt. Érdekesség szempontjából, a fiam vette észre, hogy a szobában levõ televízión is a sárga szín dominált. Végre meghozták a dréncsöveket, a hasfalon keresztül egy kis nyíláson vezették be, helyi érzéstelenítéssel egészen az összeszûkült epevezetékig, ahonnan sikeresen lecsapolták a felgyûlt, besûrûsödött epeváladékot. A fölösleges epeváladék most már egy mûanyagtasakban gyûlt össze kivezetve a dréncsövön keresztül. A napi termelés átlag fél liter szép sárga színû folyadék volt. Egészen Pavlov kísérleti kutyájának éreztem magam, csak neki nem a májából, hanem a gyomrából állt ki a csõ. Közben kemény antibiotikumos kezelésen estem át, napi két infúzió, ami nagyon legyengítette a szervezetem, fõleg a metronidazol intravénás alkalmazása állandó hányingert, hányást okozott, annyira, hogy egy hétig majdnem semmit sem tudtam enni. A vércukorszintem annyira leesett, hogy már a kómától tartottak. Ismét az elmúlással, a halál gondolatával foglalkoztam egész nap. Egészen sorsszerûnek vettem, hogy itt Kolozsvárt, ahol 67 évvel ezelõtt születtem,

vettem az elsõ levegõt, s itt is adjam ki az utolsó szuszogásommal vissza a város légterének. Beigazolva Einstein relativitás elméletét, a mostanáig párhuzamosan futó DNS spirálgörbéim pályafutásukat befejezve találkoztak, s keletkezett egy kis légbuborék, amellyel együtt a lelkem is távozott. Üzentem is a leányomnak, hogyha rövidesen innen nem visznek haza, nem fognak többet élve látni. Otthon egy jó hétbe tellett, amíg helyreállították a só- és vízháztartásomat, megváltoztatva totálisan a kezelésemet. Teltek-múltak a napok, hetek, én szorgalmasan ürítgettem a zacskómat, s vártam türelmesen mikorra fogad megint a professzor. Történt közben egy kis baleset is: elmozdult a dréncsövem, és el is dugulhatott, mert nem mûködött rendesen. Sürgõsen ki kellett volna cserélni, de a kolozsvári profot nem lehetett elérni külföldi tartózkodása miatt, s miután végre kontaktusba kerültünk vele, olyan idõpontot adott, amire a szalonorvos véleménye szerint hiába is megyünk, mert egész nap szakvizsgáztat az egyetemen. Egy kicsit meggondolkoztató volt, már egyszer megjártuk vele, ennyire etikátlan szélhámos legyen, pedig a kezelésemet elõre külön busásan megfizettük neki. Máskülönben itt mindenki tartotta a kezét, nem is csoda, mert a személyzet jóformán szinte csak az éhbérért dolgozott, látszólag vidáman, jó hangulatban, szakszerûen és rutinszerûen végezték napi feladatukat, de az infúzió feltevéséért tíz lejt, zacskóürítésért öt lejt meg a külön figyelmességeket mindig szívesen vették. Elnéztem egyszer, amikor a beteggondozó a tolószékben felhozott egy halálos beteget, és miután beemelte az ágyba, addig állt és tartotta a kezét, amíg a beteg valahogy összekotorászott 5 lejt és a markába rakta. Tovább mélyítve a gondolatot, ha ez

a beteggondozó egy hullát visz le a hullaházba, reflexszerûen ott is tartani fogja majd a markát? […] Végre megint hazakerültem Vásárhelyre, de az állapotom a gondos kezelés ellenére sem javult, sõt ismét dréncsövet kellett cserélni, elmozdult és el is dugult. Újabb út Brassóba, ahol még aznap kicserélték egy vastagabb csõre és jöhettem is haza, azzal az üzenettel, hogy most már tessék felépülni egy kicsit, hogy tudjuk beültetni a végleges sztentágítót. De sajnos itthon semmi jelét sem éreztem a felépülésnek, az étvágyam nem javult, sõt térdtõl lefele eldagadtak a lábaim, mint az elefántnak, a bokáim eltûntek, és két kispárnán egyensúlyozgattam minden lépésemkor. Proteinhiány, mondták az orvosok, és néhány nap után drasztikus vizeletelhajtó kúrába kezdtek, persze eredménytelenül. Na ekkor itt bennem valami végleg elszakadt, tovább ezt már nem lehetett cérnával bírni. BELEFÁRADTAM! Összegezve: egy rövid év alatt, minden napra jutott egy infúzió, hetente vércsapolás, májfunkciós próbák és laboreredmények ürügyén, három sebészi beavatkozás, többszöri csõbetologatás CT-s vizsgálatok ismétlésekor, ágyhoz kötöttség, és a hosszan tartó kilátástalanság. És még sorolhatnám, ha ez valakinek nem elég, az vessen rám követ. Én belefáradtam s lassan minden reményemet feladom. Hányadik stációhoz jutottam a Golgotán, azt nem tudom, lehet, hogy ez lesz az utolsó, lelkemet felajánlom Istenemnek és várom sorsom beteljesülését. Marosvásárhely, 2012. november 16.

HAJDU ATTILA

Katonasorsok az első világháborúban A szatmárnémeti Szabó-testvérek a vérzivatar forgatagában A tragikus sorsú lírikus, az elsõ világháború költõáldozata, Gyóni Géza Csak egy éjszakára... címû híres versének sorai jutnak eszünkbe, mikor a világháborúk szörnyûségeirõl olvasunk:

Mikor siketítõn bõgni kezd a gránát, S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának.

„Csak egy éjszakára küldjétek el õket; A pártoskodókat, a vitézkedõket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el õket. Az uzsoragarast fogukhoz verõket. Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepén, Úgy forog a férfi, mint a falevél; S mire földre omlik, ó, iszonyú omlás, – Szép piros vitézbõl csak fekete csontváz. (…)”

Csak egy éjszakára küldjétek el õket; Gerendatöréskor szálka-keresõket. Csak egy éjszakára:

Az elsõ világháború kezdetének dátumai: 1914. június 28. – szarajevói merénylet; július 25. – este 6 órakor az Osztrák–Magyar Monarchia és Szerbia

19

Ujoncok a kiképzésen, Eger 1916

diplomáciai kapcsolata megszakad; július 28. – a merénylet után egy hónappal a monarchia hadat üzen Szerbiának; július 29. – Belgrád bombázása (Nemeskürty 2001, 413.) „A monarchia külügyi kormánya a gyilkosság után elhatározta, hogy a Balkánon végre tiszta helyzetet teremt és megrendszabályozza Szerbiát” (Új Idõk Lexikona 1942. 6111.). Minden vonalon nagy volt a lelkesedés, csak pár hetes, hónapos lesz a háború, s feloldódik a felgyülemlett politikai feszültség. Döntsenek a fegyverek, gondolták még a szerbiai frontra dalolva hadba induló katonák is.

„Csak a halál választhat el bennünket”

A 19. század végén Szatmárnémetiben egy vallásilag vegyes házasságban két fiúgyermek látta meg a napvilágot: István 1894. február 16-án, Árpád 1896. január 12-én. Az akkori szokások szerint mindkettõt az apa hitének megfelelõen reformátusnak keresztelték. Majd a késõbb született két leány: Gizella Szabó Árpád tábori lapja 1918. május 11.

20

Szabó Árpád

(1900) és Olga (1905) az anya vallása után a római katolikus egyháznál kapta meg a keresztséget. A fiúk – akiknek életútját követjük – iskoláikat szülõvárosukban végezték. István 1914 tavaszán a Szatmárnémeti Evangélikus Református Tanítóképzõ Intézetben nyert kántortanítói képesítést, s mint frissen végzettet már az év õszén Ugocsa megye Avas peremi részén lévõ kis református faluban, Tamásváralján találjuk az egyház és az iskola szolgálatában. Munkába lépése elõtt készíttethette az utókorra maradt képét, amelyre felírta: „Tamásváralja, 1914. augusztus 26. Szabó István ref. tanító”. Egy városon felnõtt alföldi fiatalembernek ez az akkori útviszonyok miatt nehezen megközelíthetõ, kis dombokra épült település a maga sajátos népi életvitelével nem lehetett könnyû pályakezdés. Halmiig még csak vitte a vonat a Váraljára (ahogy a helyiek nevezik falujukat) igyekvõt, de onnan már gyalog vagy szekéren kellett megtenni azt a 10 kilométert, Szabó István

Pucser Emma levelezőlapja

az egykori Tamásvára (1216) alatt épült falucskába, ahol a nagy idegenbe csöppent férfiember önmagát kellett hogy ellássa. Az 1914/15-ös tanév végén Avasfelsõfaluba pályázott és nyert munkahelyet, melyet 1915. október elejéig töltött be, amikor is Ugocsa megye székhelyére kérték át, egy behívó miatt megüresedett tanítói állásra. Így október 6-tól Nagyszõlõsre az Országos Gyermekvédõ Liga Fiúnevelõ Intézetéhez került, s a felsõbb osztályokat bízták rá. A már két éve tartó s egyre nagyobb emberáldozatokat követelõ háború a hátországot is egyre jobban érintette, újabb és újabb behívók érkeztek. 1916. április 28-án István tanító úr is megkapta a felszólítást a sorozásra, de a tanévet még június 5-én be tudta fejezni. Munkájáról késõbb a következõ jellemzést adta az intézet igazgatója: „Ezen idõ alatt kifogástalan erkölcsi magaviseletet, feljebbvalói iránt tiszteletet és szolgálatkészséget tanúsított. Mint tanító az elemi iskola 5-6. osztályában tanított, itt szakismeretével, szorgalmával a növendékek ismereteinek gyarapításáért a felsõbb hatóság megelégedését és elismerését érdemelte ki. Mint nevelõ a növendékeket fegyelemhez, rend- és tisztaságszeretethez szoktatta. Velük szemben atyai szigorral párosult jóakaratú bánásmódot tanúsított. A növendékek munkájában élénken részt vett, miáltal a növendékek szeretetét és szórakoztató játékaival tiszteletét nyerte meg.” Árpád a negyedik gimnázium után a család anyagi helyzete miatt abbahagyta az iskolát, és édesanyja nagykárolyi unokatestvérének, Pucser Károlynak textilüzletében segédeskedett, s mint magántanuló folytatta tanulmányait. Az 1915/16-os iskolai évben az ötödik és hatodik osztályok anyagából vizsgázott. A hatodikat végezte, amikor (talán önkéntesként vagy húszéves kora miatt) 1916. július 22-én õ is a sorozó tisztek elé lépett, s mint feltételes önkéntes belépõt vették nyilvántartásba. A sorozási lapjából tudjuk, hogy 168 cm magas, szeme és haja fekete volt.

A hadba vonulás

Szabó István áprilisi sorozását 1916. augusztus 19-én ténylegesítették, s augusztus 28-án Egerbe a Magyar Kir. 12. Honv. Gyalogezredhez vonult be s öltötte magára a mundért. Bátyjával egy idõben

vonult az egri kaszárnyába Szabó Árpád is, s ettõl kezdve csak igen ritkán váltak el útjaik. „Csak a halál választhat el bennünket ” – ígérték a családnak a búcsúzáskor, s ezt késõbb képeslapokon is megerõsítettek: „1918. V. 10. Édes Gizikém! Ha sikerül 8-10 napra hazamennem, akkor sem válunk el, csak arra a pár napra, s ha visszajövök, ismét együtt leszünk. Igen jól érezzük magunkat, pompás dolgunk van. Szeretettel csókolunk.” Azt is megígérték, hogy rendszeres levélírók lesznek, amirõl csak lehet, értesítik a családot. Az elsõ képes levelezõlapok után, Gizike, az akkor 16 éves lány elhatározta, hogy gyûjteményt készít a lapokból, ezért bátyjait arra kérte, ha csak lehet, minél szebb és mûvészibb képeslapokat küldjenek neki. Ezt az tette lehetõvé, hogy a hadviselõ felek – szemben a háború kezdeti éveivel, amikor elõre nyomtatott szöveges lapokat lehetett küldeni – megegyeztek a képeslapok használatának engedélyezésében a frontharcosok számára (Erõs 1985. 22.) Ezek a lapok megmaradtak a családi hagyatékban, így a katonák útjairól, tartózkodási helyérõl több mindent meg lehet tudni, vagy ki lehet következtetni. Természetes, csak amit a cenzúra megengedett, azt lehetett papírra vetni. Minden lapon ceruzával rá van írva Cenzúra, és hozzá egy pecsét, így mehetett tovább. Ezért sokszor a képeslapokat olvasva az embernek az a képzete támad, mintha a háború holmi külföldi nyaralás lenne. Egy késõbbi lapon például azt írják: „Édes Gizikém, nyitva az ablakunk, s az említett zongorán gyönyörûen játszik egy hadnagy magyar nótákat, nagyon élvezzük. Hátul vagyunk, jól érezzük magunkat.” Mivel katonai kiképzést még az idáig egyikõjük sem kapott, ezért augusztus 29-tõl megkezdték a felkészülést a hadviselésre. Három hónap után Árpádot Kassára a Magyar Királyi III. Honvédkerületi tartalékos tiszti iskolába küldték. Szabó Árpád két hónapot töltött a felvidéki városban, ahonnan 1917. február 8-án tért vissza Egerbe a pótkerethez, s mint önkéntes õrvezetõ, majd tizedes teljesített szolgálatot. Ezekben a hónapokban kétszer is tanulmányi szabadságot kérve hazautazott, mivel a Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1916. május 10-én kiadott 40962/V. számú rendelete alapján a katona-tanulók magánvizsgát tehettek, s ezt megerõsítette az 1917. február 20-i, 2257-es szá-

21

mú rendelet is. A Református Fõgimnáziumban a hetedik osztály anyagából március 13-án, míg a nyolcadikból április 14-én vizsgáztak, és ezzel elnyerte az „Érettségire állhat” felhatalmazást. Ezt követõen tért vissza Egerbe. Május 5-e sorsdöntõ nap az ezred és a két testvér számára. A XXIX. menetszázaddal a keleti frontra indultak, s május 10-én a galíciai Volinszkbe érkeztek. Az útról a következõ szövegû képeslapot küldték haza: „Vonaton 1917. május 10. Hadrakelt seregtõl. (Hadrakelt sereg az állam serege azon pillanattól kezdve, midõn hadmûveleteit már megkezdte. Révai, 9. köt., 288.) A háborús hangulatú Breszt-Litovszk, 1917. „Kedves Gizike! Már nem messze vagyunk Breszt-Litovszktól. Kövelt a délben hagytuk el. Estére már rendeltetési helyünkön leszünk. Egerbõl hazaküldtük az utazókosarakat (…) Csókolunk mindenkit, szeretõ testvéreid, Árpád és Pista. Már meg is érkeztünk, de nem sokára megyünk is tovább (Volinszkbe). V. 11.” A Szabó-testvérek így kerültek ki a galíciai hadmûveleti területre. Júniusban útjaik újra elváltak, mert Árpádot elsejével kezdõdõen tartalékos tiszti továbbképzésre vitték Cholmba (Galícia). Közben mindkettõjüket egyazon idõben pár napos szabadságra engedték, melyrõl egy Cholmból címzett képeslapról értesülhetünk: „Cholm, 1917. VII. 22. Kedves Gizike! Már vasárnap délben itthon voltunk, nem késtünk le sehol sem. Gyönyörû volt az utunk Kassától Oderbergig. Küldtünk is sok lapot. Nem kellett reá fizetni! Semmi különös újság. Minden a régi. Csókol mindnyájatokat szeretettel, Árpád. Ui. Ma adtam fel egy csoportképet, Lublini sorozat, írd meg, ha megjön.” Árpád két hónap után, június 25-én tért vissza Volinszkbe. A keleti hadszíntéren az orosz belpolitikai események miatt 1917 közepén a hadmûveletek szüneteltek, majd július elseje után kiújultak, amikor már István is visszakerült.

A keletiről a déli frontra

22

A déli front harcainak erõsödése, a keletiek gyengülése a csapattestek átcsoportosítását vonták maguk után. Így a XXIX/4. menetszázadot augusztus 24-én levitték az olasz frontra, ahol a 6. népfelkelõ gyalogezredhez kerültek pótlásul és a 64. hadosztály nevet kapták. Augusztus 30-tól a front mögé tartaléknak helyezték el õket, várva a rajvonal gyengülését, ritkulását, hogy azután rájuk kerüljön a sor. Árpádnak rajparancsnoki feladatokat kellett ellátnia ezekben a hónapokban. Ekkor kapta meg a Görz und Gradisca és a Strassoldo címû katonai térképeket, melyek az isonzói és piavei csaták színtereit ábrázolják. A térkép hátára feljegyezte: „Szabó Árpád önk. tizedes, 1917. VIII. 31. Chafnitz”. A szeptember 24-én kelt lapon azt írják: „Kedves Gizike! Ma kaptuk meg 10-én kelt lapotokat, holnap vagy holnapután megyünk be a rajvonalba, s pár napig nem írhatunk, mert a posta elõre ment.” „Azt hiszem kellemes élet lesz ott is, harcok most nincsenek. Ha címünk megváltozik, majd megírjuk

(…) Szeretõ testvéreid, Árpád és Pista. Tábori posta 279. 1917. IX. 24.” Október közepén ezt írták: „Kedves Gizikém! Ma jobb kedvvel írok, mert ismét szép idõ van, így váltakozik egy esõs, egy napos. Bizony, ha esõ van, nem a legjobban érezzük magunkat, mert fogságra vagyunk kárhoztatva, s vagy ülni vagy feküdni vagyunk kénytelenek. A napokban egy kis változás lesz, haladunk elõre egy-egy fokkal, ami sokkal kedvezõbbé teszi majd életünket. Szeretettel csókolunk, Pista és Árpád. Szabó I. ö. Szkv. 6. népf. gy. e. II/8 Tp. 523.” Ráírva még: „Cenzurázva”, pecsét: „M. Kir. Szabadkai 6. népfelkelõ gyalogezred”. A „haladunk elõre” azt jelentette, hogy a Bainsizza fennsíkon – melynek legmagasabb kiemelkedése a 788 m-es Jelinek – az Isonzó folyó felsõ folyása felé haladtak szeptember 28. és október 14. között. Ezredüket fokozatosan vetették be, így a Szabó testvérekre november 9. és 12. között került sor, de akkor már a front nyugati irányba a Tagliamentóig nyomult elõre. 13-án egységüket visszavonták a frontvonalból és 1918. január 26-ig pihenõbe helyezték Medinába. Ezt követõen az ezred két hónapos kiképzésen vett részt január 1. és március 3. között Parianóban. Február 19-én a déli hadszínteret ábrázoló lapot küldtek haza: „A nyilakkal megjelölt helyen Portobuffolo és Oderzo közt vagyunk, s bejárunk Mottára és Portobuffolóba vásárolni.” A front ekkorra már a Piave folyóig haladt elõre, ahol ezt a kipihent és átképzett ezredet újra bevetették. Árpád mint szakaszparancsnok zászlós irányította egységének a Piave menti rajvonalba való felállását. (Az ismétlés elkerülése végett megszólítás és búcsúszavak nélkül idézünk négy, ehhez az idõszakhoz kötõdõ képeslap szöveget.) „1918. III. 5. Ma este fogunk bemenni a rajvonalba. Igen csendes frontrész ez, jelenleg 8 kilométerre vagyunk tõle, a tegnap írt városban, s nem hallunk ágyúdörgést, lövés pedig ide már nem is jön.” Nyolc nap múlva ezt írják: „1918. III. 13. Nincs semmi újság. Csendesség van a fronton, de repülõk egész nap járnak. Alig lehet kimenni miattuk a fedezékbõl. 21-ig leszünk ebben a vonalban, és akkor megyünk hátrább, s talán egyúttal szabadságra is.” Majd: „1918. III. 18. Pár nap múlva megyünk ismét hátra. Mert majd egy másik csapat jön ide, az is 3 hétig lesz itt, s utána jövünk ismét 3 hétre mi. Itt nem is rossz, de talán még jobb lenne, ha itt lennénk egypár hónapig egyfolytában, ugyanannyit hátul, mert itt igazán kellemes.” Társas lap a frontról, 1918. V. 5. „Nagyszerû helyen vagyunk, különösen az én fedezékem – írja Árpád – van szép helyen. Körös-körül zöld minden, mint egy szép kert, sok fügefa, de még éretlen gyümölccsel. Nem messze zúg a Piave, passzió itt lakni. Éjjel a legnagyobb élvezetem nem aludni, hanem szolgálatban lenni. A világító rakéták hullócsillagként tûnnek fel, a fényszóró pedig, mint valami nagy mozigép úgy világít. Mindenkit szeretettel csókol, Árpád.” Ezekben a június eleji napokban Istvánt pár napra szabadságra engedték, ami a frontról küldött utolsó lapból tûnik ki: „1918. VI. 11. Édes Gizikém!

Felgyógyulóban a debreceni Auguszta Szanatórium udvarán 1917. X. 25.

Gratulálok az évi sikerhez, kívánok kellemes vakációt. Pista elújságolta az otthoni híreket, s azután rátértünk a mindennapi dolgokra. Mindenkit szeretettel csókolunk, Árpád és Pista.”

A piavei élvonalban, István tragédiája Június 15-étõl a piavei ütközetek elsõ vonalába kerültek. Súlyos harcok dúltak a folyó mentén, a magyar csapatok a bal partról átjutottak a folyó jobb oldalára, de egy hirtelen jött áradás elsodorta a folyó összes hídját, ami súlyos helyzetet teremtett az élvonal és a hátvédek, valamint az utánpótlás között. A visszavonulás nagy emberveszteséget jelentett az osztrák–magyar seregeknek (Révai 1926. 311.) Ezekben az ütközetekben június 15-én István a bal halántékán gránátszilánk okozta koponyasérülést kapott. A tûzvonalban a szanitécek ellátták, sebét bekötözték, de a harcok hevessége miatt elszállítni nem tudták. Erre 18-án került sor, amikor is a Reservespital Wrschowitz in Etappen post 499 katonai kórházba került, ahol Árpádnak többször sikerült meglátogatnia. Ekkor István már nem tudott beszélni és enni. 20-án még ivott egy kis vizet, bénulása csökkent, kissé tudott mozogni. 21-én mivel sebe levezett, a kötést kicserélték. 23-án újból kibontották és átkötötték, de délután elveszítette az eszméletét. A sebesült és ápolói kilenc napig küzdöttek az életéért, de június 24-én délután 2 órakor a halál gyõzött. Testvére, Árpád ott volt haldokló bátyja mellett. Június 26-án az udinei San Vito katonai temetõben, a XIV. sor 54-es sírjában helyezték örök nyugalomra. A halotti szertartást Szûcs József ref. tábori lelkész és Nizgada Péter segédlelkész végezte. A családot az ápolónõ értesítette a tragédiáról. A levél olyan idõben érkezett meg, amikor édesanyjuk éppen nem volt odahaza. Amikor megjött, a lányok (Gizella és Olga) és a nagymama – aki Nagykárolyból idõs korára és özvegységére való tekintettel költözött a lányához Szatmárnémetibe – zokogva fogadták. Már szinte gondolta, tudta, hogy a fiúkkal lehet valami baj, de hogy ilyen végzetes, azt nem gondolta. Egymást nyugtatgatva, együtt sírtak, s elhatározták, hogy István hamvait hazahozzák szülõvárosába. A

Szatmár címû lap 1918. július 3-i számában a következõ hirdetést tették közzé: „Gyászhír. Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy felejthetetlen, jó gyermekünk, unokánk és testvérünk, Szabó István a 12. népfelkelõ honv. gyalogezred zászlósa, avasfelsõfalusi állami tanító, június 24-én az olasz fronton kapott fejlövés következtében Udinében hõsi halált halt és június 26-án temettetett el a San Vitoi temetõben. Életét adta édes hazánkért. Legyen jutalma az örök élet koronája! A nemzet hálásan megõrzi emlékedet. Szabó Balázs atyja, Pucser Emma anyja, özv. Pucser Györgyné nagyanyja, Szabó Árpád, Szabó Gizella és Szabó Olga testvérei.” A hirdetés és egyes iratok fejlövést, halántéklövést említenek, de a kórház német nyelvû zárójelentése gránátszilánk okozta fejsérülést rögzít. Árpád visszakerült a Piave-parti lövészárkokba, majd augusztus 30-án valószínû a lelki megrázkódtatások, a feszült idegállapot miatt szabadságra küldték. Itthon tartózkodása alatt maláriát kapott, amivel a Tanítók Házában ideiglenesen berendezett kórházba került. Tíz nap múlva a kórházat elhagyta, s amikor már a frontok az összeomlás szélén álltak, Egerbe a 12. honvéd pótzászlóalj parancsnoksághoz utazott, ahol egészségi állapotára, valamint testvérének elvesztése okozta traumára hivatkozva tanulmányi szabadságot sikerült kieszközölnie. Kolozsvárra utazott, és októberben az olasz front öszszeomlása idején már a Kereskedelmi Akadémián (ahogy akkor a közgazdaságit nevezték) kezdhette meg tanulmányait. De mivel még a hadsereg állományában volt, a szabadság lejártával, november 7-i dátummal a Magyar Nemzetõr zászlóalj apahidai (Kolozs megye) állomásának õrségére került, ahonnan december 10-én megkapta a leszerelési levelet. Árpád, a háború alatt több képzésen átesve, õrvezetõ, tizedes, majd tartalékos hadnagyi rangot szerzett és négy kitüntetést kapott: bronz vitézségi érem, 1917. XII. 24., a 329-es ezredparancs alapján; Károly csapatkereszt, 1917. XII. 31., a 336-os ezredparancs alapján; Károly csapatkereszt, 1918. I. 31., a 31-es ezredparancs alapján; I. oszt. ezüst vitézségi érem, 1918. VII. 25., a 194-es hadosztályparancs alapján.

Az exhumálás és az újratemetés gondjai Közben itthon a család a hõsi halott hazahozatalának gondjaiban élt. Mivel a szülõk már rég elváltak, ezért az édesanya legnagyobb segítsége a nagyobbik lány, a tanítónõképzõt járó Gizella volt. Õ fogalmazta, õ írta a beadványokat. 1918. június 24-i dátummal küldték el Udinébõl az István német nyelvû kórházi jelentését az egri parancsnokságra, ahonnan július 27-én egy magyar nyelvû másolatot adtak ki. A temetési jegyzõkönyv július 31-i keltezéssel készült. Mindhárom okiratot bizonyos késéssel a család is megkapta. A halotti bizonyítvány kibocsátását próbálták megsürgetni, mivel az újratemetés költségéhez a tanfelügyelõség is adhatott támogatást: „A M. Kir. 12-es Honv. Gy. ezred tekintetes Parancsnokságának! Eger. Családi okok miatt igen szükséges lenne a meg-

23

24

Társaslap a fronról, 1918

A tarnówi vasútállomás

boldogult fiam, Szabó István 12-i Honv. Gy. ezredbeli zászlós – kinek utóbbi címe volt »6 népf. Hgye. LI. Zlj. Tp. 523«, meghalt június 24-én – halálának hivatalos kimutatására, azért kérném ezen iratot minél hamarabb, ha lehet, elküldeni. Kiváló tisztelettel Szabó Balázsné szül. Pucser Emma.” A július 25-én 3674-es számmal iktatott levélre július 27-én küldtek választ: „M. Kir. 12. Honvéd Pótzlj. parancsnokság. Kivonat az 1918. évi 19. számú állományparancsból. Alosztály P II Születési év: 1894. Sorozási év: 1916. Anyakönyvi lapszám: 2194. Rendfokozat: zászlós. Név: Szabó István. A változás ideje: 1918. VI. 24. Módja: hõsi halált halt Wschw-ban a Cs. és Kir. Tart. Kórházban halántéklövés következtében, a kórház parancsnokságától beérkezett halotti értesítés szerint. 1103/Kt. 1918. A kivonat hiteléül, Eger, 1918. július hó 27. Olvashatatlan aláírás mp. áll. vezetõ tiszt. P.H.” Errõl másolat is készült 1918. augusztus 2-án Szatmárnémetiben, közjegyzõi pecséttel ellátva, Szabó Gizella elõtt. Július 3-án egy Udinébe küldött levéllel is próbálták megsürgetni a halotti bizonylat megérkezését – nem tudva, hogy az már megérkezett Egerbe –, beadványukra a következõ válasz érkezett: „Udine, 1918. VII. 31. Igen tisztelt Asszonyom! VII/3-án kelt levele sokáig tévelygett, míg végre hozzám került, azért intézhetem csak ilyen késõn el. Kívánságához képest küldöm az anyakönyvi kivonatot, azonban azzal a figyelmeztetéssel, hogy ez nem államérvényes, minthogy a kivonatolás joga a Feldvikariátusnak van fenntartva, honnan azonban csak nagy idõk múlva kapható az meg. Minden esetre használható lesz azonban a kívánt célra ez is a tanfelügyelõségnél. Fogadja még egyszer õszinte részvétem kifejezését, mellyel vagyok tisztelõ híve. Olvashatatlan aláírás.” Október elején egy Udinébe címzett levelezõlapon István hagyatékának visszajuttatását sürgették: „Wrschovitz nevû Reservespital Gazdasági Hivatalának, Feldpost 499. 1918. X. 8. Fiam, Szabó István 12. hgy ezredbeli zászlós a fent említett kórházban 1918. június 24-én halt meg. A t. ápolónõ értesítése szerint a Gazd. Hivatal küldi le a fiam hagyatékát, nevezetesen pénzét, pénztárcáját, zseblámpáját, cigarettatárcáját és az óráját. Kérném azért a t. Gazd. Hivatalt miután az itteni polg. mes-

teri hivataltól is oda utasítottak, kieszközölni, hogy ezen kis hagyatékot én mint fiam anyja minél hamarabb megkaphassam. Kiváló tisztelettel, Pucser Emma, Szatmár-Németi, Pázsit u. 75 (Ungarn).” Erre október közepén a következõ német nyelvû válasz érkezett: „K. u. K. Reservespital Wrschowitz a 14. X. 1918. E Nr. 1205. Vid. Aufnahmskanzle Zur Entsprechungs kommandant Dr. Topalovic. Tekintetes Pucser Emma úrnõ, Szatmár-Németi, Pázsit utca 75. Der Rücklass des un lüsigen Spitale virstanbenen Fähurichs Szabó István ist am 14/8. 18 an die Julius teprüppe der K. u. K. Janza Armee nach Feldpost 487 eingesendit monden. Dr. Topalovic.” Eszerint a hagyatékot már átadták a tábori postának. Hogy megkapták-e késõbb, errõl nincs tudomásunk. Ezekben a hetekben zajlott az édesanya és Gizella kiutazásának, valamint az István holtteste hazahozatalának és újratemetésének a szervezése. Mint a világban járatlan, idegen nyelvet nem ismerõk, nem kis izgalommal próbálták az utat megszervezni. A kérdések özöne vetõdött fel: kik és hol engedélyezik az exhumálást, mennyi idõbe kerül az engedélyek beszerzése, hol lehet ilyen esetben koporsót venni, melyek a szállítás követelményei, hol engedélyezik a frontra való kiutazást? Árpád itthon tartózkodása alatt több kérdésben tudott pontos tanácsot, utasítást adni. Tõle tudták meg, hogy a kiutazási engedélyt Grazban adják ki, a kórház az Obiekt 5. szám alatt van, az ápolónõ, aki segíthet, a Via Mezzo 10. szám alatt lakik, a tiszti irodánál szobát és ételjegyet lehet kapni, a tiszti étkezde az állomással szemben, a Via Grassano 25. szám alatt található, itt ebédet, vacsorát adnak, reggeli a Victor Emmanuel téren a vendéglõben jegy nélkül kapható. A 20. század eleji vasúti utazást is érdemes áttekinteni. A vonat a Szatmárnémeti – Debrecen – Budapest Déli pályaudvar vonalon du. 5.30-kor indult a Balaton mellett haladva Nagykanizsa felé, és a Pragerhoff – Laibach – Monfalkone – Görz – Cormons vonalon, többszöri átszállással másnap 2.30-kor érkezett Udinébe. A Budapest – Udine menetidõ 18 óra volt. Kis német–magyar szójegyzéket és társalgási mondatokat is összeállítottak a kiutazók számára. Az exhumálás ügyében az édesanyja nagykárolyi rokonához is fordultak, aki levelével egy budapesti exhumálási vállalkozót keresett fel. Válaszában

utóbbi a következõt írta: „Nagy Dezsõ exhumálási vál. Budapest, 1918. okt.16., Rózsa u. 59., tel. 109-35, Nagys. Pucser Károly úrnak Nagykároly. Hivatkozásul nagybecsû levelére, van szerencsém tisztelettel értesíteni, hogy hõsi halált halt Kedves Öccse exhumálása és a jelenlegi nyugvóhelyérõl történendõ elszállítása, a szükséges dupla koporsóval, az engedélyek megszerzésével, a halottnak vasúti szállítási díjával, a hatósági orvos kiszállásával, a katonai és polgári hatósági eljárásokkal, az üres koporsónak a helyszínre szállításával, a koporsó szabályszerû légmentesítésével, szóval minden néven nevezendõ költségekkel, kivéve az agnoszkáló személy saját költségét, 4500, azaz négyezerötszáz koronába kerül. Nagybecsû megbízását várva vagyok teljes tisztelettel, Nagy Dezsõ, Budapest VI., Rózsa u. 59. sz.” Ajánlatot kértek egy obeliszk alakú sírkõre is, melyrõl pontos rajzot és méretet is kaptak. Az elgondolást, a terveket végül is fel kellett adni, mivel a déli front októberben már igen szétesõben volt, az utazás bizonytalansága, az exhumálás és hazahozatal költségei, az iratok beszerzése a háború végi zavaros idõben már szinte lehetetlen volt. Így István hamvai ma is a San Vitói katonai temetõben nyugszanak.

A hátország hangulatából Az elsõ, valóban világméretûvé kiterjedõ háború a hátország gazdasági, társadalmi életét, hangulatát is nagyban befolyásolta, erre néhány fényképbõl, levelezõlapból, elismerõ emléklapból is következtetni lehet. Egy debreceni fiatalember Halmiban élõ rokonainak, Tóth Imre mérnöknek 1914. április 5-e és 1918. január 23-a között öt olyan felbélyegzett levelezõlapot küldött, amelyek õt, katonai egyenruhát viselve családja körében, illetve barátja társaságában vagy magában ábrázolják. Van, amelyiket húsvéti üdvözlõ szöveggel, míg az utolsót utólagos karácsonyi lapként, a frontra indulás elõtt, a következõ szöveggel írta: „Kedves Imre Bátyám! Karácsony másodnapján Königgratzben vétettem le magamat, s ezt most igaz szeretettel küldöm édes Mindnyájatoknak, abból az alkalomból, hogy harmadízben megyek szerencsét próbálni kedves digótársaim ellen. Szeretettel csókjait küldi Jancsitok. Debrecen 1918. I. 23.” Ez az ellentmondásos szöveg is érezteti, hogy ennek a háborúnak a legnagyobb vesztese az egyszerû katona, aki 1918-ra már megértette, hogy aki ellen küldik, annak halála pont olyan tragédia számára, mintha bajtársa esne el. Ezért az ellenséget kedves társnak emlegeti. A „… harmadízben megyek szerencsét próbálni” megfogalmazás azt sejteti, hogy a háború harmadik évében a kezdeti lelkesítõ képeslapok helyett, „miután kiderült, hogy a háború elhúzódik és nem is amolyan lovagi torna, hanem szörnyû következményekkel jár nem csupán a frontkatonák, hanem a polgári lakosság számára is, módosult a tematika” (Erõs, 1985. 22.). Az élesben folyó harcok arcvonalának tragédiáit, a hazavárás türelmetlenségében élõk hangulatát sugallják a lapok, amelyeket nemcsak a fronton har-

colók küldtek szeretteiknek, hanem az itthon lévõk is sokszor ezeken leveleztek egymással.

Emléklapok a karácsonyi adományért Az elhúzódó háború a hadviselõ felek kincstárait is igen-igen kiürítette, ezért mindent megragadtak, hogy a társadalmat széles körû anyagi támogatásra serkentsék. Az adományokért a felajánlókat emléklappal tisztelték meg, amelyek közül kettõt megõriztek a családi okiratok között Fülep Anna és Simon János kökényesdi lakosok. Az emléklap szövege: „1914. EMLÉKLAP Simon János részére ki az 1914 évi honvédelmi harcban vitézül küzdõ harcosok, valamint az elesett hõsök özvegyeinek és árváinak karácsonyi öröméhez adományával hozzájárult. A M. Kir. Honvédelmi Minisztérium hadsegélyezõ hivatala. Aláírja Kirchmer altábornagy.” A lapot az iskola pecsétjével a falu tanítója, Babinec Tivadar nyújtotta át 1915. január 21-én. A névre szóló emléklap illusztrációja a jó fél éve indult háború egész társadalomra nehezedõ megpróbáltatásait fejezi ki. A bemutatott tragikus sorsok is magukban hordozzák mindazt a tragédiát, amelyet a mindenkori háború jelent akár a közvetlen részvevõk, akár az otthon maradt család számára, de annak a szûkebb közösségnek is, melyhez az egyének tartoznak. Ezért a költõ intelmét meg kellett volna fogadni: „Magyar vérem ellen soha-soha többet! Csak egy éjszakára küldjétek el õket!” Sajnos nem így történt.

FAZEKAS LORÁND

Felhasznált irodalom

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Szatmárnémeti sz. kir. város. Budapest, 1908. Erõs László: Képeslapok könyve. Bukarest, 1985. H. Kiss Kálmán: A szatmári református egyházmegye története. Szatmárnémeti, 1878, 2012. Nemeskürty István: Mi, magyarok. Történelmünk ezerszáz éve. Budapest, 2001. Szabó István: Ugocsa megye. Budapest, 1937 Szirmai Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, története és polgári esmerete. Buda, 1810. Millenniumi Olvasókönyv. Budapest, 2000. Új Idõk Lexikona, 23-24 köt. Budapest. Révai Nagy Lexikona, 9., 14., 19. köt. Budapest. A szatmárnémeti református fiú kollégium I–VIII. osztályos értesítõi (1915–1916, 1916–1917). Szabó Árpád családi okiratgyûjteménye. Fazekas Mihályné Szabó Gizella képeslapgyûjteménye.

25

HÍRES ERDÉLYI MAGYAROK (1000–1990) Januári évfordulók Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk a Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990 nyomán (fõszerkesztõ Kenyeres Ágnes. Bp.), akikrõl talán nem tudunk semmit, de õk tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát, vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

26

Koszó Jánosné Ferch Irma (Arad, 1903. jan. 1. – Bp., 1977. okt. 15.): zeneszerzõ. A pécsi zeneiskolában énekelni tanult. 1940-ben Kolozsvárra került, majd 1942-tõl haláláig Budapesten élt. Megszakításokkal a Nemzeti Zenedében, a Budapesti Erkel Ferenc Zenemûvészeti Szakiskolában, s magánúton Major Ervinnél tanult komponálni. Negyedszázadon át a sportesemények, a ritmikus gimnasztika céljainak megfelelõ zeneírásra és zene-összeállításra szakosodott. Õ szervezte meg 1952. aug. 20-ára a Népstadion megnyitásának zenei mûsorát, s 1976-ig több ízben tartott tanfolyamot a Testnevelési Fõiskolán. Mártonfi László (Szamosújvár, 1903. jan. 2. – Marosvásárhely, 1973. okt. 20.): gyógyszerész, egyetemi tanár, a romániai gyógyszerészeti kémiai oktatás és kutatás kiemelkedõ alakja. Gyógyszerészdoktor (1931), oklevelét a kolozsvári egyetemen (1927) szerezte. Gyakornok, majd tanársegéd, 1933–1949 között gyakorló gyógyszerész ugyanott. 1949-tõl egyetemi tanár a marosvásárhelyi gyógyszerészeti karon. Õ teremtette meg a gyógyszerészeti kémiai oktatást. Elsõk között bocsátott a hallgatók rendelkezésére sokszorosított jegyzeteket (1952, 1959). Részt vett a bukaresti Farmacia szakfolyóirat szerkesztõ bizottságában. Jelentõs szerepet játszott a Román Gyógyszerkönyv VII. és VIII. kiadásának szerkesztésében. Kiemelkedõk az olajos kontrasztkészítmények elõállítására vonatkozó eredményei. Új módszert dolgozott ki a kén értékmérésére. Számos tudományos közleménye jelent meg. Hóry András (Kolozsvár, 1883. jan. 5. – Bécs, 1971. ápr. 2.): diplomata, politikai író. Egyetemre Kolozsvárott és Párizsban járt, majd külügyi szolgálatba lépett. Követségi titkár Bukarestben, 1918. jan.–febr.-ban részt vett a bukaresti béketárgyalásokon, 1919-ben Bukarestben követségi tanácsos, 1927–34-ben albániai képviselettel is megbízott követ Rómában, Varsóban. 1940-ben a magyar kormány megbízottja a Turnu Severin-i magyar–román tárgyalásokon. 1945-ben Bécsben telepedett le, majd kivándorolt az USA-ba. Írásai: Románia termelési viszonyai (Kolozsvár, 1913); Romániai jegyzetek (Bp., 1914); A diplomáciai szolgálat (Bécs, 1965); A kulisszák mögött. A második világháború elõzményei, ami és ahogyan a valóságban történt (Bécs, 1965); A Turnu Severin-i magyar–román tárgyalások története (München, 1967). Kuthy Lajos (Érmihályfalva, 1813. jan. 9. – Nagy-

várad, 1864. aug. 27.): regény- és drámaíró, az MTA levelezõ tagja (1843). Teológusnak indult, majd pályát változtatva nevelõ, joggyakornok, utóbb aljegyzõ lett Bihar vm.-ben. 1836–37-ben az egyetemi ifjúsági mozgalomban való részvétel miatt egy évig börtönben ült. Szabadulása után Nagyváradon élt, majd Kolozsváron az Országgyûlési Hírlapot szerkesztette. 1838-ban Pestre költözött. 1843-tól Batthyány Lajos titkára. 1848-ban a miniszterelnökség irodaigazgatójává nevezték ki. 1849-ben miniszteri osztálytanácsos. 1845-tõl a Kisfaludy Társaság tagja. Tíz évig a legdivatosabb írók egyike: romantikus elbeszélései és különösen a Sue-t utánzó, de sok népi életképet, tájleírást tartalmazó regénye, a Hazai rejtelmek (I–II., Pest, 1846–47) nagy népszerûséget szereztek neki. Színdarabjai nem arattak sikert, köztük legérdekesebb a négerbarát Fehér és fekete (Buda, 1839). A világosi fegyverletétel után rövid ideig bujdosott, majd behódolt az önkényuralomnak. Mikor megélhetési gondjai miatt 1853-ban megyei fõbiztosságot vállalt, közönség és írótársai egyaránt elfordultak tõle. Önmagával meghasonlottan, tönkremenve élte utolsó éveit. Kuthy Lajos munkái címmel jelentek prózai mûvei (I–IX. Pest, 1841–53); késõi mûve az Egy iskolai kaland (Bp., 1898). Oláh Miklós (Nagyszeben, 1493. jan. 10. – Nagyszombat, 1568. jún. 14.): esztergomi érsek. Apai ágon Havasalföldrõl Erdélybe származott oláh nemesi család sarja. II. Ulászló udvarában nevelkedett. 1516ban egyházi pályára lépett. Pécsi, majd esztergomi kanonok, komáromi fõesperes, 1526-ban II. Lajos király, majd a mohácsi csata után özvegye, Mária királyné titkára. 1527-ben Németalföldre kísérte õt, s 1542-ig ott tartózkodott. Hazatérve 1543-ban zágrábi, 1548-ban egri püspök. 1553. máj.-ban esztergomi érsek lett. I. Ferdinánd kedvelt embere, 1543-tól kancellár, 1560-tól Hont vm. fõispánja, 1562-tõl egy ideig királyi helytartó. Az ellenreformáció érdekében 1561-ben betelepítette a jezsuita rendet. Sokat tett a katolikus egyházi életért és iskolaügyért. 1558ban akadémiai rangra emelte a nagyszombati káptalani iskolát. Levelezésben állt kora humanistáival, Rotterdami Erasmus köréhez tartozott. Hungaria és Attila c. mûve központjában Mátyás király áll. Fontos adatokat szolgáltatott Buda vára és Visegrád Mátyás-kori állapotáról. Grigercsik Jenő (Petrozsény, 1913. jan. 12. – Kolozsvár, 1983. márc. 6.): meteorológiai szakíró. Szülõvárosában érettségizett 1935-ben, majd Kolozsváron 1940-ben tanári diplomát szerzett. Elõbb Kolozsváron középiskolában tanított, majd 1949-tõl a kolozsvári egyetemen légkörtant, éghajlattant és térképészetet adott elõ. 1964-tõl a temesvári Tanárképzõ Fõiskolán tanított 1974-es nyugdíjazásáig. Meteorológiai szakcikkei szakfolyóiratokban, valamint a Korunk és az Idõjárás c. lapban jelentek

meg. Legfontosabb mûve a Gyakorlati meteorológia (Bukarest, 1958). Knorr Alajos (Nagyvárad, 1828. jan. 17. – Bp., 1911. nov. 29.): bíró, jogi író. Részt vett az 1848–49es szabadságharcban, majd bírói pályára ment. 1871–91 között budapesti, majd ismét nagyváradi ítélõtáblai bíró volt, 1893-ban nyugalomba vonult. Gyakorlati tárgyú munkákat, tankönyveket (büntetõjog, polgári törvénykezési rendtartás, bírói ügyvitel – kérdésekben-feleletekben stb.) írt. Fontos az Önügyvéd (Bp., 1872), A magyar magánjog (Bp., 1878); A magyar törvénytár betûrendes tárgymutatója (I–III., Bp., 1882) c. mûve. Szentkláray Jenő (Törökbecse, 1843. jan. 21. – Temesvár, 1925. okt. 12.): történész, az MTA l. tagja (1882). Lelkész, 1869-tõl Temesváron gimnáziumi tanár, majd csanádi kanonok, késõbb nagyprépost volt. 1883-ban a budapesti egyetemen Magyarország legújabb történetének magántanára lett. Szerkeszti a Történelmi Adattárat (1871-1873). Mûveiben fõleg a régi Magyarország délvidéki megyéinek történetével foglalkozott: Száz év Dél-Magyarország újabb történetébõl (Temesvár, 1882); A dunai hajóhadak története (Bp., 1886); A becskereki vár (Bp., 1886); A Csanád egyházmegyei plébániák története (Temesvár, 1898); Temes vármegye története (Bp., 1912); Ortvay Tivadar emlékezete (Bp., 1922). Turóczi Mózes (Kézdivásárhely, 1813. jan. 23. – Kézdivásárhely, 1896. máj. 16.): rézmûves, 1848as szabadságharcos. Mesterségét apjánál tanulta. 1848–49-ben Gábor Áronnal együtt a kézdivásárhelyi öntödében 64 ágyút öntött. 1850 után folytatta rézmûves mesterségét. Széchenyi Zsigmond (Nagyvárad, 1898. jan. 23. – Bp., 1967. ápr. 24.): világjáró utazó, vadász, író. Fõiskolai tanulmányait 1919–23 között Münchenben, Stuttgartban és Cambridge-ben végezte. 1927-ben indult elsõ afrikai vadász- és gyûjtõútjára, Szudánba. Újabb expedíciói ismét Kelet-Afrikába vezettek; járt Kenyában, Egyiptomban, Tanganyikában, Ugandában, Líbiában. 1935-ben Alaszkában vadászott, 1937-ben Indiában, majd ismét Egyiptomban. 1947tõl 1950-ig az Erdészeti Központ vadászati felügyelõje, 1951-ben a Mezõgazdasági Múzeum, késõbb a keszthelyi Helikon Könyvtár munkatársa. 1960-ban részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi részlegének kelet-afrikai expedícióján. Ezen az úton részben pótolták a múzeum elpusztult gyûjteményét. 1964-ben utolsó, kilencedik útjára indult feleségével Kenyába. Innen szintén gazdag anyaggal tért vissza. Az útjai során megismert népek szokásait, idegen és hazai tájak élményeit éles szemû megfigyeléssel írta le. Könyvei több kiadásban, közel egymilliós példányszámban, hat nyelven jelentek meg. Ezek a Csui! (Bp., 1930); Elefántország (Bp., 1934); Hengergõ homok (Bp., 1935); Alaszkában vadásztam (Bp., 1937); Nahar (Bp., 1940); Két kecske (Bp., 1942); A szarvas selejtezése (Bp., 1948); Afrikai tábortüzek (Bp., 1959); Ahogy elkezdõdött (Bp., 1961); Ünnepnapok (Bp., 1963). Fugulyán Katalin (Ópalánka, 1888. jan. 24. – Kolozsvár, 1969. júl. 23.): orvos, az elsõ diplomás erdélyi orvosnõk egyike. Kolozsvárt szerzett orvosi

diplomát. Tanársegéd ugyanitt a szemészeti klinikán, majd 1920-tól 1938-ig iskolai orvos és középiskolai tanár. 1940 és 1944 között egyetemi adjunktus volt, majd 1944-45-ben a magyar nyelvû szemészeti elõadások megbízott egyetemi tanára. Szakcikkeit az Erdélyi Múzeum Egyesület Értesítõje, a Magyar Népegészségügyi Szemle és a kolozsvári Orvosi Szemle közölte. Verestói György (Bonyha, 1698. jan. 25. – Kolozsvár, 1765. márc. 6.): erdélyi református püspök. 1718–20-ban kolozsvári köztanító. Hosszú külföldi tanulmányút után 1727-ben Bánffy Farkas udvari papja, 1728-ban kolozsvári akadémiai tanár, 1758ban ugyanott a teológia tanára, 1760-ban választották meg püspöknek. Több halotti prédikációja jelent meg. Mûve a Magyar versek… (Kolozsvár, 1772) Szász Károly (Vizakna, 1798. jan. 25. – Marosvásárhely, 1853. okt. 25.): jogász, természettudós, politikus, az MTA tagja (l. 1833, r. 1834). 1805–13 között a nagyenyedi református fõiskolán tanult, 1814-ben Kolozsvárott jogot hallgatott. 1815-tõl Marosvásárhelyen jurátus. 1817-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1817–20-ban fiatal arisztokraták nevelõjeként Bécsben élt. Ekkor került kapcsolatba az ott tanuló Bolyai Jánossal. 1821-tõl a nagyenyedi fõiskola jogtanára. Nagy szerepet játszott az erdélyi reformmozgalmakban. Vizakna követe és az ellenzék egyik vezére az 1834-i erdélyi országgyûlésen. Itteni szereplése miatt a kormány perbe fogta. 1839-ben a nagyenyedi kollégium természettudományi tanszékére helyezték át. 1848-ban erdélyi képviselõként szerepe volt Erdély uniójának kimondásában, utóbb a pesti elsõ nemzetgyûlés tagja. Az elsõ felelõs minisztériumban közoktatásügyi államtitkár, majd Eötvös József lemondása után a minisztérium vezetõje Debrecenben is. Világos után üldözték, késõbb azonban kegyelmet kapott. 1851-tõl haláláig a marosvásárhelyi református kollégium tanára. Egy kortörténeti munkája (1831 esztendõ történetei, Kolozsvár, 1832), valamint több jogi és nyelvtudományi tankönyve jelent meg. Bartalis János (Apáca, 1893. jan. 29. – Kolozsvár, 1977. jan. 5.): költõ. Kolozsvárt tanítói, Budapesten polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Elsõ versei Kosztolányi Dezsõ támogatásával 1916-ban, a Nyugatban jelentek meg. 1920-ban a Dés közelében fekvõ Alsókosályra költözött, földmûveléssel foglalkozott. 1926-ban Kolozsvárt jelent meg elsõ, Hajh, rózsafa c. verseskötete, majd 1930-ban a Nap madara (Bp.) és Föld a párnám (Kolozsvár) c. kötetei. A székely balladákon és a Nyugat költõin iskolázott versei a falusi idillt, a kétkezi munkás önérzetét, a paraszti életforma derûjét és az erdélyi táj szépségét fejezték ki. Rímtelen és kötetlen verseire, valamint ember- és munkakultuszára az Erdélyben is elterjedõ expresszionizmus hatott. Költészete vonzotta a nagyközönséget, õ maga a marosvécsi Helikon tagja, az Erdélyi Helikon és a Pásztortûz állandó munkatársa volt. 1933-ban kosályi gazdasága tönkrement, Magyarországra költözött, Ráckevén, majd Pilisvörösvárott volt polgári iskolai tanár. 1937-ben Budapesten jelent meg Világ térein gázo-

27

lók c. verseskötete, visszatért a kötött és rímes vershez, költõi hangja egyszerûsödött. A szülõföldjétõl elszakadt költõ honvágyának adott hangot. 1941ben hazaköltözött Erdélybe, s letelepedett Kolozsváron. 1943-ban A mezõk áldása címen Budapesten jelentek meg összegyûjtött versei. Szembefordult a háborúval és a fasizmussal, 1945 után tevékenyen vett részt a romániai magyar irodalom életében. 1955-ben adta ki Bukarestben Válogatott versek, 1957-ben Pedig tavasz jõ, 1959-ben Új mezõk és új dalok felé c. kötetét. Felújítva a kosályi versek hangját, a természet szépségérõl és az erdélyi falu életének átalakulásáról énekelt. Kései költészete, Idõ, ne fuss! (Bukarest, 1965), Nyugtalanságok (Bukarest, 1969) és Veresbegymadár (Bukarest, 1973) c. köteteiben az ifjúság és a múlt iránt érzett nosztalgiát, bölcs és derûs közérzetét, néhány szép versben a közelgõ búcsú fájdalmát fejezte ki. Költõi életmûvét Versek (I-II., Bukarest, 1963, 1968) c. köteteiben gyûjtötték egybe, Legszebb versei (Bukarest, 1966) c. kötetében válogatást adott. Emil Giurgiucã fordításában románul is jelent meg kötete: Poezii (Bukarest, 1968). Ifjúságának emlékeit, költõi indulásának történetét Az, aki én voltam (Bukarest, 1972) c. könyvében dolgozta fel. Verseinek fordításai francia, lengyel, német, olasz, román antológiákban is megjelentek. Bodor Pál (Kolozsvár, 1773. jan. 31. – Kolozsvár, 1828. máj. 30.): gyümölcstermesztõ. Tanulmányait Jénában 1795-ben és Göttingenben 1796-97-ben végezte, majd 1798-ban hazatért Erdélybe. Az erdélyi kormányzóság tisztviselõje volt, s mint pénzügyi igazgató vonult nyugalomba. Kolozsvárott a Házsongárdon gyümölcsöse és faiskolája volt. Az eredeti magyar fajták felkutatásán és szaporításán fáradozott. A mai gyümölcstermesztés számára a régi fajták jelentõs részét mentette meg. Faiskolájával üzletileg foglalkozott, és 1812. szept. 1-jén kiadta Kolozsvárott az elsõ magyar nyelvû faiskolai árjegyzéket, amely több éven át rendszeresen megjelent Eladó válogatott gyümöltsfa oltoványok laistroma (Kolozsvár, 1812) címen.

Februári évfordulók

28

Hegyi Mózes (Agyagfalva, 1908. febr. 1. – Dés, 1943. nov. 11.): református pap, költõ, helytörténész. A nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzõjében tanult. Tanító. 1934-ben elvégezte a teológiát Kolozsvárt. 1935-ben segédlelkész Maksán. 1936–1940ig Brãilában 1940-tõl haláláig Kékesen lelkipásztor. Megírta a Brãilába bevándorolt magyarok történetét. Mûvei: Rózsát dobál a lelkem (versek, Segesvár, 1930); Végvár (Brãila, 1937; a Duna menti kikötõváros magyarjainak története). Csiby Andor (Gyergyóditró, 1888. febr. 4. – Csíkszereda, 1960. okt. 29.): újságíró, szerkesztõ. Erzsébetvárosban érettségizett (1905), majd Kolozsváron jogot tanult. 1910-tõl ügyvéd, 1914-tõl városi tanácsos Gyergyószentmiklóson. Munkatársa volt a Csíki Lapok, a Gyergyó, a Keleti Újság és a Székely Szó c. lapoknak. 1934–1936-ig a Gyergyói Lapok szerkesztõje. Az 1952-ben alapított Gyergyói Múzeum elsõ vezetõje volt. Jelentõs honismereti-helytörté-

neti publikációi jelentek meg. Ilyen a Gyilkostó– Lacul Roºu klimatikus gyógyhely monográfiája és kalauza (Brassó, 1937); Borszék–Borsec gyógyfürdõ és klimatikus gyógyhely monográfiája (Brassó, 1937); Valea Strãmbãi–Gyergyótekerõpataki „súgó” cseppkõbarlang leírása (Gyergyószentmiklós, 1938); A székely közbirtokossági vagyonok eredete (Gyergyószentmiklós, 1939). Hints Elek (Marosvásárhely, 1893. febr. 7. – Bp., 1966. júl. 21.): orvos, orvostörténész. Orvosi tanulmányait Kolozsváron, Bázelben és Bp.-en végezte (1920). 1921–23-ban a szegedi sebészeti, 1924–27ben a bp.-i 1. sz. szülészeti és nõgyógyászati klinikán tanársegéd. 1928–29-ben a gyulai Állami Kórház szülész-nõgyógyász fõorvosa volt. 1936-tól tagja volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak. 1938-ban Bp.-en lett magántanár. 1945-tõl nyugdíjazásáig a Bp.-en a X. ker. Gizella Szülõotthon igazgatója volt. Foglalkozott a Bolyaiak betegségével, a középkor orvosi ismereteivel. Az orvostudomány fejlõdése az emberiség mûvelõdésében (III., Bp., 1939); Az õskori és ókori, középkori orvostudomány (Bp., 1939) c. mûveiben. Tomcsányiné Czukrász Róza (Kolozsvár, 1863. febr. 8. – ? ): pedagógus. A tanítóképzõt 1880-ban Kolozsvárott végezte, utána négy évig nevelõnõ, 1884-tõl igazgató-tanító. 1909-ben ment nyugdíjba. Meghonosította az olvasástanítás fonomimikai módszerét. 1906-ban az MTA Wodianer-díjjal jutalmazta. Fonomimikai gyakorlatok az olvasás és írás tanításához (Bp., 1901); A magyar gyermek elsõ könyve (Bp., 1903); Nyelvgyakorló vezérkönyv (Bp., 1908); Az olvasástanítás módszerének fejlõdése (Léva, 1910). Ugray György (Dicsõszentmárton, 1908. febr. 16. – Bp., 1971. nov. 11.): szobrász. 1926-ban költözött Bp.-re, és a Ganz Gyárban helyezkedett el asztalosként. 1930-ban beiratkozott az Iparmûvészeti Iskolába, majd 1935–1940 között a Képzõmûvészeti Fõiskolán tanult. Bory Jenõ tanársegédje lett. Római ösztöndíjasként 1940–41-ben Rómában, majd Torresinában dolgozott. Itt készítette Flóra, Primavera, Anyaság, Szent István c. szobrait. Sikeres kiállításai voltak Itáliában, több szobrát megvásárolták. Bolyai Farkas mellszobra a római egyetemre, Fraknói Vilmos dombormûve a Collegium Hungaricumba került. A II. világháború után mintaasztalosként dolgozott a Fémáru és Szerszámgyárban, késõbb dombormûvekre (Czabán Samu, 1959) kapott megbízást, és plaketteket készített. A Képzõmûvészeti Alap Kivitelezõ Vállalatnál szobrok kivitelezésével foglalkozott. Tizenöt alakos Dózsa-dombormûvét a Mûcsarnokban állították ki 1968-ban. Grosz Dezső (Resica, 1898. febr. 17. – Temesvár, 1975. jún. 15.): újságíró, költõ, mûfordító. Középiskoláit Aradon, jogi tanulmányait Bp.-en és Kolozsvárt végezte. A Munkáslap (1919–20) és az Esti Lloyd (1924), majd 1926-tól a Déli Hírlap belsõ munkatársa. Cikkeit, riportjait és könyvrecenzióit, avantgardista fogantatású verseit s román és német költõket tolmácsoló mûfordításait más lapok is közölték. Az 1934-ben felavatott temesvári Újságíróklub elsõ igazgatójaként sokrétû társadalmi és közmûvelõdé-

si tevékenységet fejtett ki; rendszeresítette az irodalmi elõadásokat, kiállításokat és hangversenyeket. Többek közt Indig Ottó, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezsõ, Nagy Endre, Hunyady Sándor, Ligeti Ernõ, Ion Marin Sadoveanu, Tabéry Géza tartott itt elõadást vagy olvasott fel. A II. világháború után a Luptãtorul Bãnãþean és Sportul Popular munkatársa. 3000 kötetes kottagyûjteménye és zenei szakkönyvtára volt. Thewrewk József, Ponori Török (Déva, 1793. febr. 20. – Pest, 1870. nov. 4.): író, régiséggyûjtõ. 1813-tól Szászvárosban tanult. Tanító, majd 1817-tõl királyi táblai jegyzõ Marosvásárhelyen. 1820-ban ügyvédi vizsgát tett, majd Pestre költözött. A haladó politikai és irodalmi törekvések képviselõit támadó epigramma-gyûjteményeket és vitairatokat, a cenzúra intézményét védelmezõ, ill. a szabadságharcot gyalázó röpiratokat, továbbá nagyszámú, a Habsburg-ház, az arisztokrácia és a klérus egyes tagjait dicsõítõ alkalmi költeményt adott ki. Szorgalmasan gyûjtötte a magyar régiségeket; õ fedezte fel az azóta Thewrewk-kódexnek nevezett 16. századi nyelvemléket. Sajtószabadság és cenzúra (Pozsony, 1833); Beretválkozó tükör az új magyarok számára (Pozsony, 1833); Adalék az 1848-49. évi magyar forradalomhoz (Bécs, 1849); Magyar nyelvkincsek (Pest, 1858); Székely koszorú (Esztergom, 1863) c. munkái említésre méltóak. Mátyás, I., Hunyadi (Kolozsvár, 1443. febr. 23. – Bécs, 1490. ápr. 6.): király, a legnagyobb a magyar történelemben (1458–1490), Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fia. Mindkét házassága (Podebrad Katalin, 1463. máj. 1. és aragóniai Beatrix, 1476. szept. 5.) gyermektelen maradt. Természetes fia Corvin János (Edelpeck Borbála bécsi polgárlánytól). Mátyást Vitéz János irányítása mellett humanisták nevelték, a magyaron kívül latinul, németül és csehül is beszélt. Bár neveltetése félbeszakadt, mûveltsége így is jóval meghaladta a kor átlagos fõuraiét. Már 1451-ben eljegyezték Czillei Ulrik leányával, Erzsébettel, aki azonban még a házasság megkötése elõtt meghalt (1455). 1457-ben Budán bátyjával együtt elfogták, fej- és jószágvesztésre ítélték. Bátyja kivégeztetése után V. László Bécsbe, onnan Prágába vitte magával. A király halála után Podebrad György cseh kormányzóval megállapodást kötött, és annak leányát, Katalint eljegyezte. Már fiatalon jellemzõ rá a személyes bátorság, gyors elhatározás, nagyfokú önérzet és önállóság. 1458. jan. 24-én a korábban apját támogató köznemesi rétegek segítségével királlyá választották, a Hunyadi és Garai család között kötött szegedi egyezmény értelmében, azonban nagybátyja, Szilágyi Mihály személyében kormányzót állítottak mellé. Korona hiányában, február 14-én az intronisatio (trónra ültetés) szertartásával iktatták be. Hamarosan megmutatta, hogy az uralma elé szabott korlátokat nem hajlandó elismerni. Erre a tisztségébõl eltávolított Szilágyi Mihály és a Hunyadi ház régi ellenségei, az általa a nádori tisztségbõl felmentett Garai László vezetése alatt álló liga Frigyes császárnak ajánlotta fel a koronát (1459). A válságos helyzetet Mátyás katonai gyõzelme és Garai halála

oldotta meg. Szilágyit elfogatta. 1461–62-ben a Felvidéket kezükben tartó csehek elleni harc Giskra meghódolásával és semlegesítésével végzõdött. Jajca (1463) és Szrebernyik (1464) elfoglalása a török elleni harcok sikerét és – erre büszkén hivatkozott maga is – apja mûvének folytatását jelentette. A Frigyes császártól 1463-ban visszaszerzett koronával Fehérváron 1464. márc. 29-én Mátyás megkoronázása a királyi hatalom megszilárdításáért folytatott harc lezárulását jelentette. Frigyessel szemben ugyan még nem gyõzött, sõt a korona kiadása ellenében kénytelen volt a császár utódlási jogát arra az esetre elismerni, ha nem lesz törvényes utóda. 1464 õszén újra felvonult Boszniába, de célját – Zvornik elfoglalását – nem érte el, sõt a szokatlanul kemény tél elõl ostromgépeit hátrahagyva kellett visszavonulnia. II. Pius halálával (1464. aug. 15.) megszûnt a törökellenes keresztény szövetség megvalósítására irányuló pápai politika, s Mátyásnak a megígért hadisegélynek csupán töredékét folyósították. Támadó hadjáratot nem indított többé, bár diplomáciai érvelésében állandóan hivatkozott rá. Figyelmét a központi hatalom erõsítésére fordította. A köznemesi rétegekre és a renddé szervezõdõ városokra támaszkodva a rendi képviseleti formák keretében tovább fejlesztette a feudális államot. Fokozta a már korábban felállított állami hivatalok, a kancellária, a kincstartóság, a személyes jelenlét bírósága szerepét. Fejlesztette a személyes rendelkezése alatt álló állandó zsoldos hadsereget, a híres fekete sereget. Költségeinek növekedését az adórendszer újjászervezésével fedezte, amely az adózók, elsõsorban a jobbágyok fokozott megterhelésével emelte az állam jövedelmét. Évi bevétele közel egymillió forintot tett ki, és alig maradt el a legnagyobb európai uralkodókétól. A súlyos terhek gyorsították a jobbágyság differenciálódását, a zselléresedési folyamatot; az anarchia megszüntetése azonban ugyanakkor megvédte a jobbágyokat a jogtalan zaklatásoktól és az egyház túlköveteléseitõl. A központi hatalom szilárdságának megóvását jelentette Mátyás leszámolása a bárók (Szentgyörgyi János és Zsigmond, Ellerbach Bertold és a Szapolyaiak) és az erdélyi nemesek lázadásával (1467. aug. 18.). A báróknak megkegyelmezett, a kisebb nemeseket azonban kegyetlenül megbüntette. A lázadás kapcsán Nagy István (ªtefan cel Mare) moldvai vajda ellen indított hadjárata vereséggel (Moldvabánya, 1467. dec. 15.) és Mátyás megsebesülésével végzõdött. A déli határ stabilizációját a török több éves béke megkötésére vonatkozó javaslata (1468) zárta le. Külpolitikájában közeledett Frigyes császárhoz, és tervbe vette egyik rokonával a házasságot, amit azonban anyja és több régi híve is ellenzett. A pápa és Frigyes császár felkérése, Frigyes ígérete a római királyi cím elnyerésére játszott döntõ szerepet a Csehország elleni hadjárat megindításában. 1468. márc. 18-án az Ausztriában harcoló Podebrad Viktorinnak, ápr. 8-i nyilatkozatával pedig a cseh királynak hadat üzent. A kezdeti sikerek után a lengyel király közvetítésre vonatkozó javaslatát elutasította (1468. jún.), de katonai döntést nem tudott kierõszakolni. 1469. febr. 27-én személyes találkozón

29

30

fegyverszünetet kötött Podebraddal, és rávette, hogy római királysága érdekében akciót indítson. Amikor ennek sikertelensége az olmüci találkozón (ápr. 7.) kiderült, Mátyás Brünnben 1469. máj. 13-án cseh királlyá koronáztatta magát, hogy így választófejedelem lehessen. Podebrad azonban Ulászló lengyel királyfit jelölte ki örököséül, létrejött a cseh– lengyel–osztrák koalíció. Podebrad halála (1471. márc. 22.) után a Kutna Hora-i választáson Mátyás Ulászlóval szemben kisebbségben maradt. Az 1473ban Neissében (febr. 2.) és Troppauban (aug. 15.) folyó tárgyalások 1474. febr. 21-én Ófaluban (Szepes vm.) látszatbékéhez vezettek. Amikor 1474 õszén zseniális hadvezéri képességével a háromszoros túlerõvel támadó Kázmér lengyel királyt és Ulászlót békére kényszerítette (Boroszló, 1474. dec. 8.), sikerült a cseh kérdésben valamilyen eredményt elérnie: megtartotta Morvaországot, Sziléziát és 1477-ig fegyverszünetet kötött. A cseh koronára irányuló terveibõl azonban ennél többet élete végéig sem tudott megvalósítani. Beatrixszal kötött házassága (képviselõ útján 1476. szept. 15., majd Budán 1476. dec. 22-én) a törvényes utód kérdését volt hivatva megoldani, de a francia királlyal, a császárral és Velencével szemben álló burgundi–nápolyi koalícióhoz kapcsolta, figyelme újra a déli határ felé fordult. A határ menti erõsségek sorozatát a töröktõl elfoglalt (1476. febr. 15.) Szabács várával egészítette ki. Ennek gyors megvívása seregének nagyfokú felkészültségét, egyik legrégibb költõi emlékünk (Szabács viadala) az akciót kísérõ széles körû rokonszenvet bizonyította. Támadó hadjáratra azonban most sem gondolt, megelégedett azzal, hogy seregét állandóan készenlétben tartva idõnként betörésekkel nyugtalanítsa a törököt. A császárral 1477. jún. 12-én kitört, és gyorsan lezárult (dec. 1.) ellenségeskedés arra kényszerítette, hogy a Jagellókat semlegesítse. Az 1478. dec. 7-én megkötött béke az 1474-i boroszlói szerzõdést ismételte meg, de Ulászlónak lehetõséget nyújtott, hogy Mátyás halála után 400 000 Ft-ért megválthassa Morvaországot és Sziléziát. Az akciót az Olmücben létrejött Mátyás–Ulászló–Kázmér-találkozó tetõzte be (1479. júl. 9.). 1482-ben újra kitört a harc Frigyessel, s a nagy erõvel vezetett háborút 1485. jún. 1-jén Bécs meghódolásával a királynak biztosította Ausztria birtokát. Sikerei és erõfeszítései egyre inkább érvényre juttatták abszolutisztikus vonásait. Külpolitikáját maga irányította, az ország kormányzásában titkárának és tanácsosainak kellett utasításait végrehajtaniuk. Kitûnt a humanizmus pártolásában. Az 1460-as években megkezdett könyvgyûjtését óriási költséggel és apparátussal folytatta, csillagvizsgálót állíttatott fel Budán. Udvarában sok neves külföldi mûvész és tudós megfordult, pártfogását több magyar humanista (Báthori Miklós; lázadásáig Janus Pannonius, 1484-ig Váradi Péter) is élvezte. Gyorsan felismerte a nyomtatás jelentõségét (1485-ben Strassburgban Frigyes-ellenes röpiratot nyomatott), Budán, Visegrádon reneszánsz stílusban építkezett, elsõrangú olasz mûvészeket foglalkoztatott. Udvarának pompája bámulatra késztette a kül-

földieket, fényérõl kevés számú fennmaradt emlékünk (Kálváriája, trónkárpitja, pajzsa, ajándékba adott serlege stb.) ad ízelítõt. A fényes udvar azonban elszigetelte Mátyást, kapcsolatait végül kegyenceinek és humanistáinak kis körére korlátozta. Váradi Péter bebörtönzése megmutatta, hogy nem tûr ellenkezést. Élete utolsó nagy akcióját, Corvin János számára az utódlás biztosítását ugyanakkor éppen ez a kör hiúsította meg. Fia öröklését az sem biztosította, hogy az 1485-i ún. nádori törvénnyel rendkívüli hatalmat adott Szapolyai Imre kezébe, sem az, hogy a fõurakat, fõpapokat és Bécs városát Corvin hûségére eskette fel, kincseit és Buda várát kevés, valóban megbízható hívei egyikére, Ráskai Balázsra bízta. Uralkodása utolsó éveiben Velencével és a vele szövetséges pápával szembeni növekvõ feszültség idején Dsem hg. török trónkövetelõt szerette volna megszerezni, nagyarányú török háború elõkészítésén fáradozott, Miksa római királlyal tárgyalt. Hatalmas energiáját Bécsben bekövetkezett halála törte meg. Szentiványi Lajos (Tamásd, 1883. febr. 25. – Bp., 1956. aug. 29.): ügyvéd, köztisztviselõ, kisgazdapárti politikus. Középbirtokos családból származott. Kolozsváron tanult, majd Bp.-en szerzett jogi diplomát. 1904-tõl Hunyad vm. közigazgatási gyakornoka, vm.-i aljegyzõ, majd fõispáni titkár. 1918-ban a Károlyi-kormány idején a vm. utolsó magyar fõispánja. 1921-ben költözött át Bp.-re. 1922-tõl a Nagyatádi-féle kisgazdapárt tagja. A 30-as évek elején csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz, a párt titkára, majd 1935-tõl igazgatója. 1939-tõl képviselõ. 1941. febr. 4-én harmadmagával ellene szavazott a fasiszta államokat tömörítõ ún. háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásnak. 1944. márc. 26-án a Gestapo letartóztatta. Mauthausenba hurcolták, 1945. aug.-ban tért haza. Távollétében, 1945. jún. 24-én beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyûlésbe. 1945. aug. 20-tól az FKgP alelnöke, majd a párt társelnöke. 1945. nov. 4-tõl képviselõ. 1945–1948. febr. 1-ig a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. 1948. okt. 2-tõl haláláig az Országos Vízgazdálkodási Hivatal elnöke volt. Tavaszy Sándor (Póka, 1888. febr. 25. – Kolozsvár, 1951. dec. 8.): filozófiai író, ref. teológiai akadémiai ig. A kolozsvári református teológián tanult, majd két évig a berlini és a jénai egyetemen. 1910-tõl a kolozsvári ref. teológián elõbb tanár, késõbb igazgató. 1913-tól püspöki titkár, 1935-tõl püspökhelyettes. Számos folyóirat (Református Szemle, Pásztortûz stb.) szerkesztésében vett részt. Fõmunkatársa volt az Erdélyi Helikonnak. 1923-tól szerkeszti Az út könyvtára c. sorozatot. Fõ mûvei: Az ismeretelmélet és a megismerés pszichológiája (Kolozsvár, 1914); Schleiermacher philosophiája (Kolozsvár, 1918); Kálvin János élete (Cluj-Kolozsvár, 1924); Kierkegaard személyisége és gondolkozása (ClujKolozsvár, 1930); Erdélyi tetõk. Úti élmények és természeti képek (Cluj, 1938); Erdélyi személyiségek (Bp., 1942); A két Apafi fejedelem (Kolozsvár, 1943); A szenvedés titka (Kolozsvár, 1947). Sigmond Elek (Kolozsvár, 1873. febr. 26. – Bp., 1939. szept. 30.): vegyészmérnök, agrogeológus, mûegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1915, r. 1925). A

korszerû magyar talajtani kutatások megalapítója, a talajtan nemzetközileg elismert mûvelõje. 1895ben Bp.-en vegyészmérnöki, 1898-ban a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1899-tõl 1905-ig vegyészként dolgozott a Magyaróvári Növénytermesztési Országos Kísérleti Állomáson. 1905-tõl 1907-ig a mûegyetem megbízásából Európában és az USA-ban tanulmányozta a mezõgazdasági vegyipart. 1908-ban megszervezte a mûegyetem mezõgazdasági kémiai-technológiai tanszékét, amelynek 1910-ben ny. r. tanára lett. A Bp.-en 1909-ben tartott I. Nemzetközi Agrogeológiai Konferencia szervezõje, a Nemzetközi Talajtani Társulatnak egyik alapítója, 1910-tõl tagja, és a talajkémiai és szikestalaj-bizottság elnöke volt. Az Országos Chemiai Intézet vezetõjeként (1926–34) megszervezte a talajlaboratóriumokat, a talajvizsgáló hálózatot és a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását. Kutatásai elsõsorban a talajok jellegzetes tulajdonságaira és a szikes talajok vizsgálatára és termékennyé tételére irányultak. Önálló talajtani felfogását a klasszikus orosz talajtani iskola alapjaira támaszkodva alakította ki. A talajok mezõgazdasági használhatósága szerint talajosztályozási rendszert dolgozott ki, a talajtípusokat eredetük alapján csoportosítva. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület 1956-ban évenként kiosztásra kerülõ Sigmond Elek-emlékérmet alapított. Mûvei: Adatok a keményítõ és származékai elméletéhez a diastatikus megbontás alapján (Kolozsvár, 1897); Mezõgazdasági chemia (Bp., 1904); A mezõgazda-

sági növények legfontosabb táplálóanyagai (Bp., 1910); A talajvizsgálat mechanikai és fizikai módszerei (Bp., 1916); Mezõgazdasági chemiai technológia (Bp., 1919); A hazai szikesek és megjavításuk módja (Bp., 1923, angolul: Hungarian Alkali Soils and Methods of their Reclamation. Berkeley, 1927); A mezõgazdasági növények termelési tényezõi (Bp., 1930); Általános talajtan (Bp., 1934, angolul: The Principles of Soil Science. London, 1938). Becsky Andor (Sárközújlak, 1898. febr. 28. – Bp., 1978. okt. 29.): író. Tanulmányait Szatmárnémetiben és Kolozsvárt végezte, ahol tagja lett és szervezõje az ifjúmunkásokból alakuló színjátszó mozgalomnak. Elsõ versei a Napkeletben és a Periszkópban jelentek meg. Antal Jánossal közös avantgárd verseskötetet adtak ki (Verseskötet, Kolozsvár, 1923). 1945 elõtt írásait Babos Antal és Pap Gábor néven közölte. Bp.-re kerülése után õ juttatta a magyar írók mûveit Kolozsvárra. A 30-as években Romániában kétszer letartóztatták, Berlinbe szökött, ahol Kultúrkrónika c. darabját Piscator mutatta be. 1933tól Bp.-en élt, s a Korunk munkatársa lett. 1937-tõl Hont Ferenc munkatársaként a Független Színpad c. lapnál mûködött. 1945 után a Madách Színház igazgatósági titkára, 1957-tõl nyugalomba vonulásáig a Színháztudományi Intézet munkatársa volt. Élete utolsó idõszakában visszaemlékezõ folyóiratcikkeket írt. Kortársakról (cikkek, tan., Bp., 1974) c. mûve említésre méltó. Összeállította KUTI MÁRTA

PÁLYÁZATI KIÍRÁS Az Írók Alapítványa, az Írók Szakszervezete, a Sárvári Tinódi Gimnázium és Sárvár Város Önkormányzata meghirdeti a 36. Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázatot, és 2013. március 26–29-ig Sárvár városában megrendezi az irodalmi pályázók táborát. Pályázni vers, próza és tanulmány kategóriában lehet. Várjuk minden 14–18 év közötti középiskolás diák magyar nyelven írt írásait. Egy-egy pályázat maximális terjedelme mûfajonként 15 kéziratoldal lehet, írógéppel, számítógéppel – 14 pontos betûnagysággal – írva, de ebben a terjedelemben kézzel írt, jól olvasható írásokat is elfogadunk. A pályázatok beérkezésének határideje: 2013. február 15. Kérjük, hogy a pályázók postán, egy példányban küldjék el munkáikat, és a borítékra írják rá, hogy melyik kategóriában pályáznak (így: „verspályázat”, „prózapályázat” vagy „irodalmi tanulmány-pályázat”). Tehát, aki pl. két kategóriában pályázik, két borítékban küldje munkáit. A pályázatokat a következõ – új - címre várjuk:

Írók Alapítványa, Budapest, 9. Posta 1450 Budapest – postán maradó

Fontos: e-mailen beérkezõ pályamunkákat nem veszünk figyelembe, mivel hitelességük nem biztosítható. Kérünk mindenkit, hogy pályázata belsõ címoldalán tüntesse fel saját nevét, címét, e-mail címét, esetleg telefonszámát, valamint iskolája nevét, címét, e-mail címét és telefonszámát. A pályázat nem jeligés. Az ötven legjobb pályázat szerzõinek 2013. március 16-ig elküldjük a meghívást az idei sárvári irodalmi táborba, ahol a mûhelymunka során a neves írókból, költõkbõl álló zsûri tagjai értékelik a pályamûveket, és sor kerül a díjkiosztó ünnepségre is. A beérkezett írások visszaküldésére, a szokásos nagyszámú pályázatra való tekintettel, nem vállalkozhatunk. A táborban csak a meghívottak részvételét tudjuk biztosítani, számukra a rendezvény díjmentes. Szükség esetén a meghívottak útiköltségét megtérítjük. 2013. január 10. A rendezõk nevében minden érdekeltnek jó munkát kíván: MEZEY KATALIN szervezõ, Írók Szakszervezete

31