Az evangélium mosolygós hirdetõje

9. évf. 7. szám. 2012. szept. 23.

Az evangélium mosolygós hirdetõje Werner Alajos atya neve többeknek ismerõs lehet. Talán sokan személyesen is ismerték õt, hiszen a közelben, Máriaremetén szolgált mint pap és kántor. A közelmúltban itt a kegytemplomnál egy róla készült szoborral tisztelegtek emléke elõtt. Regnumos atya volt, akinek nevéhez fûzõdik az Éneklõ Egyház c. énekes- és imakönyv, számtalan kórusmû és a széleskörben elterjedt Mercedes-mise, melyet a Fogolykiváltó Szûzanya tiszteletére írt többszöri börtönbüntetése után, 1968-ban. 1905-ben született Tiszakécskén, majd érettségi után kispapnak jelentkezett. Fölszentelése után Rómába küldte fõpásztora, ahol egyházzenei doktorátust szerzett. Hazaérkezve fiúkórust szervezett, melynek különlegessége volt, hogy fiúk énekeltek a szoprán- és alt-, férfiak pedig a tenor- és basszus szólamban. A Zeneakadémia tanára volt és olyanegyházzenészek munkatársa, mint Harmat Artúr és Bárdos Lajos. Õk hárman a kor igen meghatározó személyiségei voltak. Az 1956-os forradalom után nem nézték jó szemmel mûködését, így letartóztatták, majd öt és fél évi börtönbüntetésre ítélték. Werner atya ezen évekért 5 alleluja kórusmûvel adott hálát. Kiszabadulása után írta a Mercedes-misét, mely

azóta egyike a legismertebb, és legkedveltebb ordináriumoknak. Ennek egyik mûvészi ismertetõjegye, hogy a Sanctusba „belecsempészte” Bach nevét, nem b-a-c-h -ként, hanem transzponálva azt esz-d-f-e formában; ezzel is tiszteletét fejezve ki nagy elõdjének. 1978. november 8-án adta vissza lelkét Teremtõjének. A temetésén elhangzott gyászbeszédbõl idézve: „Ha már ott vagy Szent Cecília és Nagy Szent Gergely társaságában, s most legszebb énekeidet énekeled, emeld föl karmesteri pálcádat, dirigiálj, hogy semmi hamis ne legyen bennünk, hanem harmónia, összhang, egyetértés, jóság, szeretet!” Mit is tanulhatunk Werner atyától? Állhatatosságot az imában. Éjszakánként is sokat imádkozott, szinte alig aludt. „Csak az élõ hit tud talpon tartani!” – vallotta, ehhez pedig elengedhetetlen a rendszeres imaélet. „Bízó hittel kérni, mindent elfogadni, mindent megköszönni, mindent odaadni.” Ez volt az õ életelve, mellyel követendõ példát állít minden kor embere elé. Végül pedig: „Legyen gondod arra, hogy amit ajkad énekel, azt szívben hidd is; amit pedig szívben hiszel, azt bizonyítsd tetteiddel!”. Szalai Péter

1

Szüntelenül imádkozzatok! (1.Tessz 5, 17) Kedves Hívek! A képviselõ-testület legutóbbi gyûlésén sokat beszélgettünk arról, hogyan tudnánk a közös imádkozás értékét minél nagyobb körben megvalósítani templomi közösségünkben. Arra jutottunk, hogy megpróbáljuk az imádkozó családokat, imaközösségeket meghívni, imádkozzunk együtt egyházközségünkért. A 24 órás szentségimádás mintájára osztanánk be a jelentkezõket az imádságok vezetésére, ami egyrészt a keddi szentmise utáni alkalom, másrészt a vasárnapi fél tízes szentmise elõtti rózsafüzér-imádság lenne. Keddenként tehát a

jelentkezõ család vagy imacsoport vezetné a közös imádságot, vasárnap pedig a jelentkezõk lennének a rózsafüzér elõimádkozói. Ez az új lehetõség októberben a rózsafüzér hónapjával kezdõdne, és reményeink szerint túl is nyúlna ezen az ünnepkörön. Távolabbi terveinkben a nagyböjti keresztutat és a májusi litániákat is így szeretnénk megszervezni. Jelentkezni Marlok Ferencnél és Géczy Árpádnál lehet, akik segítséget is adnak az imaórák, rózsafüzér-ájtatosságok vezetéséhez. Várjuk a jelentkezõket. Az egyházközség képviselõ-testülete

Aki szépen énekel... Népénekeinkben rejlõ kincseink 6. A Hozsannában egy-egy népének esetében több olyan versszakot is találunk, melyeket ritkán vagy soha nem éneklünk. Ennek egyik oka lehet, hogy nyelvi kifejezõeszközeit nézve már nem azt a hittartalmat fejezik ki, amit a szerzõ elrejtett benne, így félreérthetõ, félremagyarázható. Másik ok az lehet, hogy az adott énekbõl (a kezdõ- és felajánlási versszakát leszámítva) több strófának már nincs „helye” a szentmisében. (A II. Vatikáni Zsinat után dicsõségre a nagy doxológiát, evangéliumra alleluját, evangélium elõtti verset vagy traktust kell énekelni stb.) Ettõl függetlenül ezek a versszakok léteznek, megtalálhatóak a Hozsannában, és némely alkalommal elõ is vehetõek – gondolok itt az utóbbi oknál fogva elmaradt szakaszokra! Ilyen alkalom le-

2

het például az igeliturgia, melyben nincs átváltoztatás, ezért felajánlási ének sincs, viszont van ún. „átvonulási ének”, ami alatt a lelkipásztori kisegítõ vagy diakónus a ministránsokkal az oltár elé áll, s innen folytatódik a szent cselekmény. Az igeliturgiának ezen részéhez kiválóan illeszkedik a H 226/3. Oltárodhoz azért jöttük – követvén hívásodat, hogy megnyerjük az enyhülést, a te szent malasztodat. Eljöttünk Isten oltárához – ott hagyva házimunkát, családot, egyéb teendõket, mert érezzük azt, hogy szükségünk van a jó Isten kegyelmére, hiszen nélküle gyengék és elesettek vagyunk. Nyugalmat, és valódi lelki békét, csak Õnála találhatunk – ezt fejezi ki ez a mély mondandóval rendelkezõ versszak. Jézus hív és vár mindannyiunkat! Vajon mi követjük hívását? Szalai Péter

Bérmálás Amikor megszülettünk, szüleink keresztvíz alá tartották fejünket, és helyettünk ígérték meg, hogy hívõ és a keresztény katolikus értékrendet fogjuk követni. Akaratunkon és tudtunkon kívül Isten gyermekévé fogadott, a katolikus egyház tagja lettünk, és tiszta lappal kezdhettük meg az életünket. A bérmálás jelentõsége az utóbbi idõben mintha visszaszorulóban lenne. Ahogy szomorúan nézzük a statisztikákat, hogy egyre több temetésre egyre kevesebb keresztelés jut, ugyanakkor a keresztelésekre is egyre kevesebb bérmálás esik. Pedig savanyúan jegyezhetem meg, hogy egykori közjogi méltóságunk a televízióban nyilvánosan is bejelentette, hogy õ több alkalommal (?) bérmálkozni is szokott! Egy katolikus család vagy az egyházközség meghívõ erejét jól mutatja, hogy hány keresztelést követ majd felnõttkorban bérmálkozás. Amikor a bérmálkozó ország-világ elõtt kinyilvánítja hitét és tudatos elkötelezettségét. Vajon mit rontunk el, hol válik hiteltelenné példamutatásunk, ha a gyermek felcseperedve már nem követi szülei hitét. Jobb esetben vasárnaponként amolyan kultúrprogramként még elmegy az „õsökkel” a templomba, de szentáldozáshoz már nem járul, pedig nem is olyan régen hófehérbe öltözve, ártatlanul kis fehér gyertyát a kezében tartva énekelte: „Jézusom, Jézusom figyelj most reám / Kis szívem, hû szívem szeret igazán” Vasárnaponként a Prohászka imaszövetség vezetésével imádkozunk a papi hivatásokért. Imádkozzunk gyermekeinkért is, mert ha a bérmálásig sem jutnak el, vajon hogy ébred bennük hivatás a papi szolgálatra.

A bérmálás nagy titka a felnõtt keresztény élet tudatos vállalása. Igazi csodája pedig, hogy annak ellenére, hogy mi vállalunk szeretetbõl és elkötelezettségbõl, valamint hitbõl fakadó életutat, a bérmálás szentségében magától az Istentõl kapunk erre kegyelmi segítséget. Az egyház is átérzi ennek az eseménynek a fontosságát, és akkora jelentõséget tulajdonít neki, mint az egyházi rend szentségének, hiszen a püspök szolgáltatja ki. Az elsõ bérmálás a reveláció erejével hatott. Vegyétek a Szentlelket. Amikor az apostolok ebben a szentségben részesültek, olyan öröm töltötte el szívûket (alig egy héttel Jézus menybemenetele után), hogy szinte eszelõs örömmel mentek ki a tömegbe hirdetni Isten igéjét. Olyan lelkesedés vett rajtuk erõt, hogy örömüket a sok idegenajkú is megértette, bármilyen nyelvet beszéljenek is. Lángolt a szívük. 2013-ban ismét eljön a püspök atya hozzánk, hogy feladja a bérmálás szentségét azoknak, akik vállalják a tudatos hívõ életet. Imádkozzunk értük, hogy minél többen részesüljenek ebben a lángoló örömben! Kerkovits Gábor

Gyûjtés Egyházközségünk hosszútávú gyûjtést szervez leromlott állapotú kegytárgyainak felújítására. A templom bejáratánál elhelyezett perselybe hálával fogadunk bármilyen mértékû hozzájárulást. Kérjük, lehetõségükhöz mérten támogassák a felújítási munkák sikerességét. Oltáregylet

3

Nyáron történt Találkozások – Hittantábor a plébánián Ez év nyarán is, júliusban egy hetet együtt töltöttünk a plébánián Margit nénivel és az alsós hittanosokkal. „Találkozások” – ez volt az idei egy hét központi témája, amelyre napi eseményeinket próbáltuk felfûzni. Nagyon sok minden történt ebben az öt napban, és nagyon sok helyen jártunk. Voltunk Etyeken kincset gyûjteni és Erzsébet és Mária találkozását szemlélni. A Szentírásból négy találkozástörténettel ismerkedtünk meg közelebbrõl, feldolgoztuk, színre vittük és táborzáráskor megosztottuk szüleinkkel. A Misszió évében elmentünk a városunkba is, hogy találkozhassunk számunkra idegen emberekkel és általunk készített aprósággal szólítsuk meg õket. Sõt még Budapestre is elmentünk, ahol egy izgal-

4

mas kirándulást tettünk a Központi Ostyaellátóba. Megnézhettük, hogyan is sütik az ostyát, amelyben aztán a szentmisében az Úr Jézussal személyesen is találkozhatunk. Külön ajándék volt találkozni Erzsébet nõvérrel a Ferences Mária Misszionárius Nõvérek házában, aki hivatására és szerzetesi életrõl mesélt nekünk magával ragadó kedvességgel. A közös hetünket ismét egy csoportos alkotás elkészítésével zártuk, amelyek egész nyáron az áldoztató rácsnak támasztva emlékeztettek bennünket ezekre a szép és tartalmas napokra. Köszönjük az együtt töltött napokat és a találkozások örömét! Böbe „néni”

Ministránstábor Vérteskozmán 2012. július 30–augusztus 5. Az idei nyáron örömmel tértünk vissza a már korábbi tábor helyszínére, Vérteskozmára. A ministránsok számára ez jutalom az egész éves szolgálatért, amit az egyházközségben az oltárszolgálat területén tesznek. A reggeli imádság után a délelõttök elõadásokkal, majd kiscsoportos megbeszélésekkel folytatódtak. A finom ebéd után, amit Székesfehérvárról hoztak, a kikapcsolódás következett, játék, a medencében való együttlét és persze a foci vagy méta. Ezen a héten nem voltunk egyedül, mert a torbágyi Szûz Mária Neve Szkóla is Vérteskozmán táborozott, így megismerhettük õket közelebbrõl... elismerjük, hogy a fociban õk jobbak. Gyorsan elteltek a napok, de a búcsúzáskor már terveztük, hogy torbágyi barátainkat meghívjuk egy foci visszavágóra a biai plébániára. Erre sort is kerítettünk még a nyár utolsó szombatján. Sajnos, a fociban megint õk bizonyultak jobbnak. Köszönöm Lujzának és Emesének a háttérmunkát, Boldinak és Bálintnak pedig a sok szép, tartalmas játékot! Ki lehet ministráns? Aki szeretettel és aktívan vesz részt a hittanórákon és a vasárnapi szentmiséken. Én figyelem ezeket a fiúkat és meg is szólítom. A ministrálás elsõsorban a fiúk szolgálatát jelenti, a lányok a templomi kiskórusban vállalhatnak feladatot. A ministránsok foglalkozása október 6-án, szombaton 9 órakor lesz a templomban. Fehér Margit katekéta

Egyházközségi zarándoklat 2012. szeptember 8-án, Kisboldogaszszony ünnepén immár harmadik alkalommal zarándokolhattunk együtt a Szent Anna Karitatív Alapítvány jóvoltából nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra. Két busszal, közel nyolcvanan vettünk részt ezen a zarándoklaton Biáról és Herceghalomból. Útközben elimádkoztuk a rózsafüzért. Megérkezésünk után a bazilikában mentünk köszönteni a Szûzanyát. Az ünnepi szentmise elõtt Barsi Balázs ferences szerzetes a szent liturgiáról tartott egy rövid, de annál tartalmasabb elõadást. A szentmise után pedig ünnepi körmenetben vettünk részt, ami mindannyiunk számára emlékezetes marad, hiszen rengeteg zarándok érkezett erre a napra az ország különbözõ tájairól, akikkel együtt imádkoztunk a Szûzanyához. Köszönjük a Biai Szent Anna Karitatív Alapítványnak és támogatóinak, hogy ezt a szép ünnepet ezen a gyönyörû Mária-kegyhelyen tölthettük, és lelkiekben gazdagodtunk. M. Emese

Kedves Középiskolás és Egyetemista Fiatalok! Szomorúan vettem tudomásul, hogy a hetek óta elhangzott felhívásra csak ugyanaz a pár fiatal jelentkezett,akik már a korábbi években is résztvevõi voltak az ifi zarándoklatnak. Ha belegondolok a közel 20 év alatt mennyi hitoktatói ajánlást írtam, hogy bekerüljetek egyházi iskolába, és most, amikor kifejezetten Nektek szóló programra hívlak, meg se szólaltok vagy kifogást kerestek... Most kellene összetartanotok, mert 10 év múlva ti lesztek a közösség aktív tagjai. Hol vagytok, már megbérmált fiatalok? Ha mégis úgy gondolod, hogy eljönnél, kérlek hívj szeptember 26-ig ezen a számon: 30/709-5233 Margit „néni”

5

Biatorbágyi MÉCS Családtábor 2012 Ahogy a szervezõk tapasztalata nõ, úgy lesz egyre remekebb a családtábor. Idén Bakonybél volt kiszemelve, hogy gyerekzajjal megtöltsük az erdõt. A környék gyönyörû! Igazi „rengeteg”! Remek programlehetõségeket kínál. Volt is belõle sok a kincskereséstõl a kiránduláson át, a sportvetélkedõn keresztül egészen az egyéni produkciókig. A programok tempója idén szerencsésen kényelmesre sikeredett. Nem kellett azon aggódni, mikor honnan késünk el már megint! A tábor idén erõs lelki töltetet kapott, amihez az is kellett, hogy Béla, István és Jóska atya is elfogadta a meghívást, és tiszteletüket tették a tábor ideje alatt. Ezúton is köszönjük Nekik, hogy az idejükbõl áldoztak ránk! Minden napra jutott egy téma – egy szent élete –, amibõl felkészült valaki, és utána jól megbeszéltük azt. Fizikailag is remek hangulatban teltek ezek a beszélgetések a nyári napsütésben, a nagy fák árnyéka alatt, a távolban mezítláb játszadozó gyerekek látványával, akikre lelkes segítõk vigyáztak. A lényeg viszont a lelki tartalom, amiben az

Atyák (is) nagyon kitettek magukért. Minden történetet ügyesen át tudtak vetíteni jelen életünkre, olyan kérdésekkel fûszerezve, amin még az is elgondolkodott, aki nem akart. Kemény kérdéseket is kaptunk, amin kénytelenek voltunk erõsen elgondolkodni, és ezáltal a saját gondolatsoraink végén rájöhettünk, hogy mennyire jó katolikusnak lenni. Ezek alatt a gyerkõcök is újrafonták barátságaikat vagy éppen újakat szõttek. Estére sikeresen elfáradt mindenki, a szülõk vidám beszélgetései alatt nem (sokat) kellett a gyerekekhez szaladgálni. Az együtt töltött majd egy hét, azt hiszem, mindenkinek a javára vált, egyszer nem találkoztam búslakodó emberrel, remek programok és vidám hangulat uralkodott végig. Hálásan köszönjük a Biai Szent Anna Karitatív Alapítványnak, a torbágyi Ohmüllner Márton Alapítványnak és a biai római katolikus egyházközségnek, hogy nagylelkû támogatásukkal segítették közösségépítõ táborozásunkat. Szabadkai Zsolt

6

Családjaink – A Jung család A Forrás legutóbbi számában Géczy Endréék azt javasolták, hogy ezúttal barátaikat, Jung Józsit és Görög Anitát szólaltassuk meg. Beszélgetéssorozatunk így a Jung család Szent István úti otthonában folytatódik. – Hogyan kezdõdött a kapcsolatotok a biai egyházközséggel? – Józsi: Alapvetõen úgy, hogy itt élünk, és katolikusok vagyunk. Ideköltözésünk után természetes volt, hogy ide tartozunk. – Anita: Gyerekkoromban nem jártam templomba. Talán tizenhárom lehettem, amikor osztálytársam-barátnõm, Szarka Ildi elhívott rendszeresen magukhoz. Az õ édesapja, Szarka Miklós volt akkoriban itt Bián a református lelkész. Késõbb istentiszteletekre is invitáltak, ahová örömmel el is mentem. Amikor Imre atya lett a biai plébános, akkor kezdtem a katolikus templomba járni. Az atya felkészített az elsõáldozásra, majd az év õszén bérmálkozhattam is. Utána igyekeztem minél többször részt venni a miséken, Tanka Mariannékkal sokszor felolvastunk, jártam a Kanazawa atya japánóráira, ifjúsági hittanra. – Nálad, Józsi, mik voltak az elõzmények? – Józsi: Nagyon messzirõl kell kezdenem, hiszen édesanyám az osztrák határ mellõl az egyik „leghûségesebb” faluból, Szentpéterfáról származik. Ez a horvátajkú falu rendkívül vallásos volt abban az idõben is, amikor más szelek fújtak Magyarországon. Ebbõl következik, hogy édesanyám révén testvéremmel nagytétényi otthonunkban katolikus nevelést kaptunk. Ezt persze tovább erõsítette a nyári szünidõ, amit rendszeresen Vas megyei nagyszüleimnél töltöttem. Nagytétényben bekapcsolódtunk iskolásként a ministránsok csapatába, plébánosunk a késõbbi váci püspök, Keszthelyi Fe-

renc volt. Fantasztikus ifjúsági közösséget hozott létre segítõjével, Tóth Béla atyával. Mindenki imádott templomba járni, rengeteg közös programot szerveztek: kirándultunk, fociztunk, sõt a templomban még bújócskáztunk is az atyával. Nemcsak kisgyerekek voltak a plébánián, visszajártak a nagyobbak is, akik besegítettek a foglalkozásokba, én is 18 éves koromig ministráltam a nagytétényi templomban. Az akkor szervezõdött társasággal még most is tartjuk a kapcsolatot. – Mivel foglalkoztok, mi a szakmátok? – Józsi: Én az autóiparnál kötöttem ki. Elõször a karosszérialakatos szakmát tanultam ki, aztán váltottam az autómechanika felé. Volt egy kitérõm is, rövid ideig egy osztrák cégnél csatornatisztító-berendezéseket gyártottunk, szervizeltünk. Aztán sikerült elhelyezkednem egy teherautó-szerviznél, és azóta is ott dolgozom egy felkészült csapat irányítójaként. – Anita: A gimnázium után szakácsnak tanultam (Józsi: nagyon jól fõz azóta is...). Utána a munka mellett elvégeztem a Vendéglátóipari Fõiskolát, majd késõbb Külkereskedelmi Fõiskolán logisz-

7

tika szakon államvizsgáztam, közben férjhez mentem, és jöttek a gyerekek. – Hol dolgoztál? – Anita: A tanulás mellett mint kiállítás-szervezõ, titkárnõ dolgoztam. Kisebbik lányunk születése elõtt egy autós cég magyarországi képviseletének alkalmazottja voltam. Most, hogy a kicsi is oviba megy, újra munkába állok. – Hogyan ismerkedtetek meg? – Józsi: Anita abban az idõben sokat lovagolt. Az egyik barátom egy pizzériát üzemeltetett a közelben, ahova a lovasok gyakran betértek. Itt találkoztunk. Jót beszélgettünk, innen indult az ismeretségünk. Egy évvel késõbb összeházasodtunk. – Meséljetek gyermekeitekrõl! Dia tízéves, negyedik osztályos tanuló a Biatorbágyi Általános Iskolában. Szandi hároméves elmúlt, most kezdi az ovit. – A lovak szeretete Diánál folytatódik. Említetted, hogy lovagolni jár. – Anita: Igen, nagy vágya volt a lovaglás, de csak idén kezdtük. Rögtön a közepébe vágtunk, és elengedtük egy lovas táborba. Nagyon tetszett neki, úgyhogy azóta is járunk lovagolni. A természet és az állatok szeretetét mindkét gyermekünk örökölte tõlünk, így szabadidõnkben sokat kirándulunk a környéken és távolabb. Páratlan Biatorbágy élõvilága, a halastó madárfajtái az erdõ vadjai, amit férjem a nagyobbik lányunkkal folyamatosan tanulmányoz. Mindig új és újabb természeti csodákat vélnek felfedezni, melyet hazaérkezésük után szívesen megosztanak velünk. Egyelõre ezen szépségek bemutatása a kicsi számára csak rövid túrákban mutatkozik meg, hamar elfárad, de egy-két év, s családunk együtt járhatja az erdõket és környékét további csodák megismerése végett. – Köszönöm, hogy vállaltátok ezt a beszélgetést. Kikkel folytassuk ezt a sorozatot? – Már beszéltünk Tar Laciékkal, õket ajánljuk.

8

Egyházmegyei Látónap – beszámoló Spányi Antal megyés püspök megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházmegye lelkipásztori tervében nagyon fontosak azok, akik még nem lépték át a templom küszöbét, vagy erõsebb elkötelezõdést akarnak az egyház felé. A katekumenátus már régóta ajánlott útja az egyháznak, az, ahogy egy felnõtt eljut a beavató szentségekhez, belegyökeresedik az egyházba. „Tudjuk, hogy az Isten kegyelme, ami az életet mozgatja, irányítja, de a plébániákon kellenek befogadó csoportok, akik erre a hitfelismerésre személyes példájukkal, megértõ kísérésükkel segítik az Istent keresõket” – hangsúlyozta. „Amikor az Új evangelizáció évét éljük és a Hit Évének megnyitására készülünk, akkor különösen fontos, hogy értsük meg, hogy gondolkodásunkat meg kell reformálnunk. Próbáljunk erre az útra állni, ezt az utat gyakorlattá tenni”–bíztatott a fõpásztor. Tornyai Gábor atya plébániáján már mûködnek katekumen csoportok. Elõadásában saját személyes katekumenátusi útjáról tett tanúságot, és azokról, akiket ezen az úton az egyházba vezetett. Bemutatta azokat a dokumentumokat, amelyek az egyház gondolkodását tükrözik a katekumenátusi útról, a II. Vatikáni Zsinat dekrétuma, a Püspökkari rendelkezések és a székesfehérvári egyházmegyei zsinat rendelkezései alapján. „A katekumenátus fontos része a baráti találkozás, közösség kialakulása. Plébánosként sokan jöttek, hogy szeretnének megkeresztelkedni, de rájöttem, valamit nem jól csinálok, mert nem lettek a közösség tagjai. Kell egy csapat a plébánián, akik arra segítsék a keresõket, hogy Jézussal találkozzanak” –mondta a plébános. www.szfvar.katolikus.hu

MÉCS Családközösségek „Isten arra teremtette a férfit és a nõt, hogy értelmet, életet, szeretetet adjanak a világmindenségnek. Az Úr a maga képére és hasonlatosságára alkotta a házasságot. Õ pedig nem zárt kör. Isten középpont, ahonnan élet és szeretet árad. A boldog házassághoz hozzátartozik, hogy kettõtök kapcsolatánál messzebbre tudtok tekinteni. A társadalom arra vár, hogy kilépjetek a páros önzés magányából. Isten pedig arra hív, hogy az egymás és gyermekeitek iránti szeretetbõl továbblépjetek az egyetemes szeretet felé. Házastársak vagytok: arra születtetek, hogy szeretetet árasszatok mindenfelé!” (Gabriel Calvo) A MÉCS Családközösségek plébániai alapon szervezõdõ, házaspárokból álló csoportok. Céljuk, hogy a házaspárok és rajtuk keresztül a családok a közösség ereje által keresztény hitükben elmélyülve és megerõsödve egyre hitelesebben élhessék meg krisztusi hivatásukat a világban. AMÉCS egyrészt szentírási jelkép, másrészt a csoport- beszélgetések felépítésébõl adódó betûszó. (Megfigyelés-Értékelés-Cselekvés ) Aközösségi élet eredményeként a házaspárok hite mélyül; erõsödnek a házasságok, boldogabbá válik a családi élet. A házaspárok között tartós barátságok alakulnak ki. A házascsoportok jelenléte erõsíti a plébániai közösséget, és a házaspárok a társadalomban is könnyebben és tudatosabban találják és állják meg helyüket. Biatorbágyon jelenleg 5 MÉCSközösség van. Összejöveteleinket havonta egyszer tartjuk családoknál, egy csoportot általában négy-nyolc házaspár alkot. A havi összejöveteleinket elõre összeállított tematikus füzetek „vezetik”. (Pl.:

Alapértékeink, Erõs házasság, Vágyak és korlátok, A szeretethimnusz, Az öt szeretetnyelv, Erõforrásaink, Ünnepeink stb.) Ebben vannak alkalomról-alkalomra felfûzve a különbözõ egységek, szövegek, imák, kérdések. Egy téma 10 részre van felosztva, így egy témát körülbelül egy év alatt fel is tudunk dolgozni Az év során néhány alkalommal „összMÉCS” keretei között is találkozunk egymással. Pl. nyári családos tábor, közös karácsonyi együttlét. Megtudhatsz többet: http://www. Mecs.org.hu/ illetve keresd Puskás Bálintot és Maját: [email protected]!

Anyaima „Minden gyermeknek szüksége van imádkozó édesanyára!” (Fern Nichols) Ezért alakult meg ez az imacsoport! És azért, hogy egymást és saját magunkat megerõsítsük nõi, házastársi és édesanyai hivatásunkban, feladatainkban. A közös imában hatalmas erõ van, amelybõl minden alkalommal meríthetünk, mikor együtt imádkozunk a családokért, saját családjainkért, férjeinkért, gyermekeinkért, otthonainkért, önmagunkért. A batyuként magunkkal hozott imaszándékok megosztása, megfogalmazása, és az utána közösen elmondott imádságok minden nehézséget megkönnyítenek. És csodálatos élmény mindannyiunk számára, amikor bármelyikünk hálaimával tér vissza azért, hogy imáink meghallgatásra találtak. A közös imádság után mindig van még egy órácskánk arra is, hogy egy tea mellett csak beszélgessünk, együtt legyünk! Találkozásainkat házról házra járva saját otthonainkban tartjuk minden csütörtökön este 9 órakor! Ha csatlakoznál, keresd Kiss-Halász Tündét: [email protected]!

9

Bibliai rejtvény Az evangelista „sajátja”: Az alábbi evangéliumi részek csak egy-egy evangelistánál olvashatók. Melyik rész, kinél? 1. A tékozló fiú története: ... 2. A kánai mennyegzõ: ... 3. A lábmosás: ... 4. A nyolc boldogság: ... 5. A betszaidai vak: ... 6. A napkeleti bölcsek: ... 7. Mária hálaadó éneke: ... A megfejtést névvel ellátva a sekrestyében adják le július 15-ig! A helyes megfejtõk között értékes könyvet sorsolunk ki a Szent Anna Alapítvány támogatásával. Az elõzõ szám helyes megfejtése: 1.C; 2. A; 3.A; 4.C; 5.A;6.B; 7.C; 8.B; 9.A; 10.C FELHÍVÁS Az idei pásztorjátékhoz várjuk szerepelni vágyó gyerekek és felnõttek jelentkezését! Az elsõ megbeszélés szeptember 29-én 10 órakor lesz a plébánián.

Kedves Hozzátartozók! Szeretettel hirdetjük, hogy a temetõi rendszer felülvizsgálata megtörtént, melynek következtében a lejárt- és újra meg nem váltott sírhelyek újból eladásra kerülnek. Továbbá tisztelettel kérjük a kedves Hozzátartozókat, hogy mindazok, akiknek megváltott, de üres sírhelyeik vannak a temetõben, szíveskedjenek befáradni a plébániára adategyeztetés miatt ez év december 15-ig! Köszönettel: Plébániahivatal”

NAPTÁR – A szentmise minden vasárnap 8-kor és fél 10-kor kezdõdik. – Kedden este szentségimádás van a templomban egyházközségünkért és hazánkért. – A templomi énekkar csütörtökönként 18 órakor próbál a plébánián. – A gyerekkórus próbái péntekenként 17 órakor kezdõdnek a plébánián – Fogadóórák idõpontjai: hétfõ:15–18.30; kedd: 16–17.30; péntek: 16–17.30 – Az októberi estéken 6 órakor, illetve a szentmisék elõtt rózsafüzért imádkozunk a templomban

Készüljünk a szentmisére! – A szentmisék olvasmányai Olvasmány

Szentlecke

Evangélium

Szept. 23.

Bölcs 2,17-20

Jak 3,16–4,3

Mk 9,30-37

Szept. 30.

Szám 11,25-29

Jak 5,1-6

Mk 9,38-43.45.47-48

Okt. 7.

Ter 2,18-24

Zsid 2,9-11

Mk 10,2-16

Okt. 14.

Bölcs 7,7-11

Zsid 4,12-13

Mk 10,17-30

Okt. 21.

Iz 53,10-11

Zsid 4,14-16

Mk 10,35-45

Felelõs kiadó: a Biai Egyházközség Képviselõ-testülete Szerkesztõbizottság: Géczy Árpád, dr. Kerkovits Gábor, Nánási Tamás, Szalai Péter www.biaikatolikus.hu • E-mail: [email protected] Tördelés: Horváth Árpád • Sokszorosítás: Krónikás Bt.

10