dr. Ránky Anna: Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban I. A 2007-13-as időszakra vonatkozó pénzügyi perspektíva és a kohéziós politika megújulása A 2007-13 közötti pénzügyi időszakra vonatkozó új pénzügyi perspektíva meghatározza, hogy az Európai Unió tagállamai mennyi összeget szánnak a strukturális politikára. A kohéziós politika újradefiniálására az új pénzügyi perspektíva elfogadása adott okot és lehetőséget. A politika megújulására azonban más okok miatt is szükség volt. A változást részben a tagállamok ellentétes érdekei, részben pedig az Európai Közösségek által meghatározott új prioritások miatt volt szükség. 1.
Az EK által meghatározott új prioritások
A lisszaboni stratégia legfontosabb eleme, hogy az európai unió versenyképességét növelni kell.1 Ennek megfelelően az új költségvetésben a protekcionista politikát megtestesítő kiadások (például a Közös Agrárpolitikára fordított összegek) csökkentek, a versenyképesség előmozdítását szolgáló források összege pedig megnőtt. A göteborgi stratégiában megfogalmazott fenntartható növekedés elvének megvalósítását szolgálja a költségvetés első kiemelt tétele, amely nevesítette ezt a célt. A lisszaboni stratégia jelentőségét az is hangsúlyozza, hogy a korábbitól eltérően a 2007-13as költségvetés egyes sorait a stratégiában megfogalmazott prioritások alkotják. Így könnyebben követhető és nagyobb az összhang az átfogó és hosszú távú stratégia és annak megvalósítását szolgáló költségvetés között.
1
Azzal a nézettel ellentétben, amely szerint az EU célja, hogy védje piacait a versenytől.
1
2.
A tagállamok érdekei
Az egyes tagállamok érdekei a szabályozást és a pénzügyi allokációt tekintve eltérő irányt mutattak. Az EU 15 rendszer korábbi haszonélvezőinek pozíciója a tízek csatlakozásával egyidejűleg megváltozott, hiszen számos régiójuk gazdasági fejlettsége jóval meghaladta az újonnan csatlakozóékat és így kiszorulni látszottak a strukturális alapok nyújtotta források felhasználásából. Az újonnan csatlakozó országokkal – így Magyarország csatlakozásával - a strukturális alapok felhasználásra jogosultak száma a korábbi 68 millióról 115-re nőtt, ami egyértelműen a fejlesztési források összegének növelését indokolta volna. A kompromisszum végül úgy született meg, hogy az Európai Bizottság által a kohéziós politikára szánt források összege a korábbi tagállamok érdekeinek megfelelően csökkent ugyan, annak belső szerkezete azonban az újonnan csatlakozott országok érdekeinek megfelelően változott. Ez azt jelentette, hogy az ún. konvergencia-célkitűzés keretében rendelkezésre bocsátható (a legelmaradottabb régiók fejlesztésére szánt) források aránya a többihez képest megnőtt.2 A 2007-13-as pénzügyi perspektívában összesen 307,6 milliárd eurot különítettek el kohéziós célokra, amely az Unió költségvetésének 35,7 %-át jelenti3. Ez az összeg – az új kohéziós politikára vonatkozó szabályozással összhangban – három területre koncentrálódik: 1. A konvergencia célkitűzés keretében rendelkezésre bocsátott források az unió legelmaradottabbnak számító tagállamok és régiók felzárkóztatását szolgálják. A kohéziós politikai célkitűzés 81,7%-t erre fordítják. (azaz 251,3 milliárd eurót)4 2. A regionális versenyképesség és foglalkoztatás erősítése célkitűzésre a kohéziós politikára szánt összeg 15,8 %-át rendelték. (azaz 48,8 milliárd eurót)5 3. Az európai területi együttműködés célkitűzésre a kohéziós költségvetés 2,5%-át, azaz 7,5 milliárd eurót szántak.6
2
Borkó Tamás-Fodor Krisztina-Oszlay András: A főbb országcsoportok hosszú távú érdekei a közös európai költségvetés átalakítása során (2006. szeptember) 3 2004-es árakon számolva 4 ERFA, ESZA és Kohéziós Alapból támogatható (lásd lent) 5 ERFA és ESZA-ból támogatható (lásd lent) 6 ERFA-ból támogatható (lásd lent)
2
II. A kohéziós politika új jogi szabályozása Az elsődleges joganyagot továbbra is az Európai Közösségekről szóló szerződés vonatkozó cikkei alkotják. A Szerződés 158. cikke szerint a Közösség feladata csökkenteni a regionális elmaradottságot. Ezt elsősorban a strukturális alapokkal és az Európai Beruházási Bank által előirányzott eszközökkel kell támogatni (159. cikk) Mint azt a költségvetés fő tételei is mutatják - a kohéziós politika legfőbb feladata, hogy a versenyképesség javulását és a foglalkoztatás növelését támogassa. 1.
Az általános rendelet
Az új költségvetési időszakhoz kapcsolódóan új szabályozást fogadott el az Európai Bizottság javaslata alapján az Európai Tanács. A korábbi, a strukturális alapok felhasználásáról szóló általános 1260/1999 EK rendelet hatályát vesztette és helyette a 1083/2006 EK rendelet lép hatályba 2007 január 1-től.7 Ez az ún. „általános rendelet” tartalmazza azokat a kritériumokat és jogosultsági feltételeket, amelyek alapján a tagállamok és a régiók támogatásra jogosultak. Tartalmazza továbbá a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat és azt, hogy melyik alapból milyen tevékenységet lehet finanszírozni. Fontos eleme az új szabályozásnak, hogy a Kohéziós Alapot – a korábbi szabályozással ellentétben – beemelte a programozási struktúrába és most a strukturális alapok szabályai az irányadóak rá.8 A korábbi szabályozással ellentétben, a 2007-13-as időszakra vonatkozóan az általános rendelethez egyetlen bizottsági végrehajtási rendelet készült, amely magában foglalja a 7
1083/2006 EK rendelet az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999 EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. 8 A 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának alapvető szabályairól és felelős intézményeiről szóló …/2006. (XI. …) Korm. rendelet tartalmazza a magyar végrehajtás legfontosabb intézményi szabályait.
3
korábbi menedzsment és ellenőrzésekről (438/2001), a tájékoztatásról és nyilvánosságról (1159/2001) és a pénzügyi korrekcióról szóló (448/2001) rendeletek szabályozási területeit.9 1.1
A pénzügyi alapok
A 2000-2006-os szabályozáshoz képest a strukturális alapokat formailag és tartalmilag átszervezték. Az új szabályozás szerint a strukturális alapokat az alábbi pénzügyi alapok alkotják10: 1. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA). Ezen alap forrásait főleg infrastrukturális fejlesztésekre, K+F tevékenységre, környezetvédelmi tevékenységre lehet fordítani. 2. Az Európai Szociális Alap (ESZA). Ezen alap forrásait elsősorban foglalkoztatással és munkahelyteremtéssel kapcsolatos programokra lehet fordítani. A strukturális alapokra irányadó szabályok hatályosak a Kohéziós Alapra is. A Kohéziós Alap (KA). A Kohéziós Alapból nagy forrásigényű, környezetvédelmi valamint közlekedésfejlesztési programok támogathatóak, így különösen a transzeurópai hálózatok fejlesztése.11 Támogathatóak továbbá a megújuló energiák és az energiahatékonyságot elősegítő projektek. A korábban Közösségi Kezdeményezések néven működő programokat – amelyek közvetlenül az Európai Bizottságnál pályázható források voltak – átszervezték; a fejlesztési célokat megtartva ugyan, de nagy részüket integrálták a strukturális alapokba.12
9
Ennek tervezetét a Bizottság már jóváhagyta A 2000-2006-os időszakban négy pénzügyi alapból álltak a strukturális alapok: Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), Európai Szociális Alap (ESZA), Európai Mezőgazdasági Orientációs és Gazdasági Alap (EMOGA) és a Halászati és Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE). A HOPE Halászati Alapként működik tovább (Az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK rendelet) 11 A Kohéziós Alap létrehozásáról szóló 1084/2006/EK rendelet 2. cikke 12 Az URBAN tovább folytatódik a SA-ban, a LEADER az EMVA keretében. Az EQUAL program megszűnik. Az INTERREG program az új 3. célkitűzés keretében működik tovább. 10
4
1.2
A célkitűzések
A konvergencia-célkitűzés keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és az Európai Szociális Alapból (ESZA) történő programfinanszírozásra jogosultak (i) az EU25 azon NUTS II régiói, amelyek egy főre jutó GDP mutatója nem éri el az unió átlagának 75%-át. (korábbi 1.Célterület) (ii) azok a régiók, ahol a statisztikai hatás miatt az egy főre jutó GDP mutató meghaladja ugyan az unió (EU25) átlagának 75%-át, de nem haladja meg a korábbi 15 tagországra számolt átlag 75%-át. Szintén a konvergencia-célkitűzés keretében, de a Kohéziós Alapból (KA) támogathatóak azok a tagországok, amelyek egy főre jutó GNI mutatója nem éri el az unió átlagának 90%-át. A regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés keretében támogathatóak (i) azok a területek, amelyeket a tagországok kijelölnek, de nem tartoznak a konvergencia célkitűzés alá. (ii) azok a területek, amelyek gazdasági fejlődésük miatt – és nem a statisztikai hatás következtében – már nem jogosultak a konvergencia célkitűzés keretében támogatásra. (Azaz 2000-2006 között az egy főre jutó GDP mutatója nem érte el az unió átlagának 75%-át, de a 2007-13as időszakban már meghaladta azt.) Az európai területi együttműködés célkitűzés keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból olyan NUTS III régiók juthatnak támogatáshoz, amelyek határmentiek (korábbi INTERREG közösségi kezdeményezés) vagy olyan nagyobb gazdasági súlyú területek, ahol már léteznek transznacionális, vagy interregionális együttműködések.
5
2.
Az egyes alapokra vonatkozó új rendeletek
A strukturális alapok egyes pénzügyi alapjaira vonatkozóan külön szabályozást fogadott el az Európai Tanács az alábbiak szerint: 1. Az Európai Parlament és a Tanács 1080/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről 2. Az Európai Parlament és a Tanács 1081/2006/EK rendelete az Európai Szociális Alapról és az 1784/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről 3. Az Európai Parlament és a Tanács 1082/2006/EK rendelete az európai területi együttműködési csoportosulásról 4. A Tanács 1084/2006/EK rendelete a Kohéziós Alap létrehozásáról és az 1164/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről Fenti rendeletek tartalmazzák az egyes alapok végrehajtásával kapcsolatos különös szabályokat.
6
