Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat EU-kapcsolatok szakirány
AZ EURÓPAI UNIÓ FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁJA, AZ ÚJONNAN CSATLAKOZOTT ORSZÁGOK LEHETŐSÉGEI ÉS PROBLÉMÁI TEKINTETÉBEN
Készítette: Bonczóné Farkas Gabriella
BUDAPEST, 2005.
3
TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés – Témaválasztásom indoklása ..................................................................... 7 1.1. Munkaerőpiacról, munkavállalásról általában......................................................... 10 1.2. A magyar munkaerőpiac változásai a rendszerváltást követően ............................. 11 1.3. Az Európai Unió történeti háttere a szabad munkaerő-áramlás célkitűzései és alakulásának szempontjából ........................................................................................... 14 2. A csatlakozási tárgyalások, és a Csatlakozási Szerződés ........................................... 18 2.1. A csatlakozási szerződés fontosabb elemei………………………………………..21 2.1.2. Acsatlakozást követő kedvezőbb feltételek garanciái………………………… 21 3. Jelenlegi helyzetünk az Európai Unió egyes tagállamaival szemben a munkaválalás tükrében .......................................................................................................................... 28 3.1. Egyéni munkavállalás……………………………………………...………………26 3.1.1. Az új tagállamok…………………………………………………………............26 3.1.2. Korlátozásokat nem alkalmazó tagállamok……………………………………...27 3.1.3. a munkavállalási engedélyt a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül megadó tagállamok……………………………………………………………………………...28 3.1.4. A munkavállalást engedélyhez kötő és munkaerő-piaci helyzetet vizsgáló tagállamok……………………………………………………………………………. 30 3.2. Államközi egyezmények.......................................................................................... 34 3.2.1.Németország .......................................................................................................... 36 3.2.1.1. A gyakornoki pályázat menete .......................................................................... 37 3.2.1.2. Szezonális munkavállalás .................................................................................. 38 3.2.2. Ausztria................................................................................................................ 40 3.2.2.1. Határmenti ingázói megállapodás...................................................................... 41 3.2.3. Luxemburg……………………………………………………………………….40 3.2.4. Franciaország ........................................................................................................ 42 3.3. Posting, avagy: a kiküldetés; kirendelés; munkaerő- közvetítés és kölcsönzés…...43 3.3.1. Posted Workers Directive………………………………………………………..41 3.4. Az egyéni vállalkozók……………………………………………………..………47 4. Munkakeresés az Európai Unióban, – a foglalkoztatás elősegítése............................ 51
4
4.1. Az EURES rendszer…………………………………………………………….....51 5. A migráns munkavállalók szociális biztonsága……………………………….……..59 6. Összegzés.................................................................................................................... 63 7. Mellékletek………………………………………………………………………..…63 1.számú melléklet…………………………………………………...…….….………...63 2. számú melléklet…………………………………………….…….…..……………...64 3.számú melléklet……………………………………………….……………………...69 4.számú melléklet………………………………………………….…………………...71 5.számú melléklet………………………………………………….…………....……...72 6.számú melléklet…………………………………………….………………....……...73 7.számú melléklet……………………………………………….…………...…….…...74 8.számú melléklet……………………………………………….………………....…...75 9.számú melléklet………………………………………………….…………...….…...76 10.számú melléklet……………………………………………….…..………………...77 11.számú melléklet………………………………………………………….…..……...78 12.számú melléklet……………………………………………………………...……...79 13.számú melléklet……………………………………………………………...……...80 14.számú melléklet…………………………………………..…………………….…...82
5
15.számú melléklet………………………………………………………...…………...83 Irodalomjegyzék………………………………………………………………………..84
6
1. BEVEZETÉS – TÉMAVÁLASZTÁSOM INDOKLÁSA
Annak ellenére, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk már egy teljes éve megtörtént úgy tűnik, hogy a bővítés kiemelt témája azóta is a magyar médiának. Elsődlegesen az integráción belül való munkavállalás, annak lehetőségei és buktatói kerületek frontvonalba, háttérbe szorítva minden más egyéb akár gazdasági akár politikai irányvonalat is. A 10 ország csatlakozásának kritikus kérdésköre volt, hogy a közösségi munkaerőpiacot (a 15-ök munkaerőpiacát) mennyire fogja befolyásolni a lakosságszám és ezzel együtt a potenciális munkavállalók ilyen nagymértékű gyarapodása. (A kapcsolódó hírek állandó változása és frissítése egyértelműen szükségessé teszi a folyamatos információáramlást.) Sajnos ebben a témában gyakran fordul elő, hogy az adott média helytelen, vagy legalábbis pontatlan információt nyújt, ami sokszor okoz zűrzavart a lakosság érintett szegmensében. Dolgozatom célja, a magyar munkavállalók csatlakozás utáni lehetőségeinek bemutatásán túl a tagállamok intézkedéseinek pozitív és negatív hatásainak mérlegelése. Arra keresem a választ, milyen irányban halad hazánkban a külföldi munkavállalás és ez milyen módon integrálódhat be az Európai Unió jövőbeni folyamataiba. A migráció alapkérdései illetve munkahelyem és tevékenységem: Magyarországon százezrek figyelme fordult az Unió munkaerőpiacának irányába anyagi körülményeinek javítása, a családok magasabb életszínvonalon való támogatása céljából, de ugyanilyen erős motivációként jelenik meg az új iránti igény, a kalandvágy és a kíváncsiság is. Ma az Unió munkaerőpiacain túlkínálat, strukturális munkanélküliség tapasztalható, amely természetesen érinti a Közösség „helyben született” és bevándorolt polgárait egyaránt. A kérdés tehát az, hogy hogyan nyithat egy ilyen problémákkal küzdő munkaerőpiac az újonnan csatlakozott 10 állam felé, milyen trendek érvényesültek eddig a közösségen belüli migrációban, illetve mit tesz a jövő kihívásaiból adódó problémák megoldása érdekében az Unió a foglalkoztatáspolitika
7
területén. A fent említett indokokon túlmenően a tagállamok közötti migrációnak más, társadalmilag fontos aspektusait is meg kell említeni. A szociológia okokat végiggondolva számos magyarázat juthat eszünk be, ezekből felsorolásszerűen párat, az általam legfontosabbnak tartottakat ismertetem: •
Kor: a statisztikai adatok szerint a fiatalabbak hajlamosabbak a migráció tervezésére. Ennek oka lehet kalandvágy, a nagyobb mértékű rugalmasság, a kitörés vágya, hiszen ők alkotják a társadalom legmobilabb szegmensét, könnyen alkalmazkodnak.
•
Iskolai végzettség: a magasabb iskolai végzettségűek esetében várhatóan magasabb a migrációs potenciál, hiszen inkább nekik van a nemzetközi munkaerőpiacon használható tudásuk és nyelvi ismeretük. Ez azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy a legmagasabb iskolai végzettségnek van a legjobb piaca. Az alacsonyabb iskolai végzettség csökkenti a migrációs potenciált, de az iskolai végzettség emelkedésével nem feltétlenül nő folyamatosan a migrációs potenciál. (Példa erre, hogy munkám során elsősorban az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek magasabb a migrációs potenciálja. Ennek oka lehet az is, hogy – az egészségügy kivételével, lásd magyar orvosok Angliában – legnagyobb számban jól képzett szakmunkásokat keresnek külföldön, és nem magasan képzett diplomásokat.)
•
Etnikai származás: Magyarország esetében például a cigányság társadalmi helyzetének és tudatának ismeretében feltételezhetjük, hogy a cigányok migrációs potenciálja várhatóan nagyobb.
•
Nem: a férfiakra nagyobb migrációs potenciál jellemző, mint a nőkre. Ennek oka talán arra vezethető vissza, hogy a férfi szerepvállalás esetében léteznek olyan társadalmi normák, melyek hatására elfogadottabb (olykor talán el is várt) a migráció. Továbbá a férfiak társadalmi szerepében jobban megfér a kalandkeresés, a veszélytűrés, mint a nők esetében. Végül a férfit, mint a család ellátásáért elsősorban felelős személyt a nőnél jobban ösztönözheti a migrációtól várt többletjövedelem-szerzés, illetve a háztartás hosszú távú érdekeit szolgáló, külföldre való előremenekülés.
8
•
Szegénység: azáltal, hogy a migrációhoz bizonyos pénzforrások megléte szükséges, a szegénység lehet a migráció hajtóereje, de gátja is.
•
Gazdasági aktivitás: a háztartáson belüli függő helyzet növeli a migrációt, hiszen a migráció felszámolást jelenthet a kiszolgáltatott helyzetre. A munkanélküliek esetében a migrációs potenciál nő, mivel nem nagyon remélhetnek kedvező változást munkaerő-piaci helyzetükben. A vállalkozók esetében a migrációs potenciál alacsonyabb, mivel a beruházásaik nem biztos, hogy egy új országban is megtérülnének.
Mindennapi munkámból kifolyólag nap mint nap találkozom a fent vázolt igényekkel és problémákkal, hiszen a Foglalkoztatási Hivatalon belül nemzetközi munkavállalási tanácsadóként, elsődleges feladatom, hogy naprakész információkkal lássam el a külföldi munkavállalás iránt érdeklődőket. A Foglalkoztatási Hivatal országos hatáskörű szerv, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium irányítása alatt álló központi hivatal, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. A Foglalkoztatási Hivatal élén a főigazgató áll, akit az FMM közigazgatási államtitkárának javaslatára a Munkaügyi miniszter nevez ki és ment fel, és gyakorolja felette az egyéb munkáltatói jogokat. A Foglalkoztatási Hivatal az Állami Foglalkoztatási Szolgálat integráns része1. Az ÁFSZ részei: a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (legfelső irányító szervként), a Foglalkoztatási Hivatal (mint középirányító szerv), 19+1 (19 megyei és egy központi) munkaügyi központ, a hozzájuk tartozó 173 kirendeltség, valamint 9 regionális átképző központ.
Az ÁFSZ-en belül vertikálisan elfoglalt pozíció,
differenciált feladat és-, jogkört jelent. Az FMM a hazai foglalkoztatáspolitikai irányvonalat határozza meg, a Foglalkoztatási Hivatal részére delegálja a végrehajtandó feladatok azon részét, amelynek végrehajtása és további kidolgozása az FH, vagy a Megyei Munkaügyi Központok feladata. A Foglalkoztatási Hivatal irányítja a Megyei Munkaügyi Központok, és a hozzájuk szervesen kapcsolódó kirendeltségek tevékenységét. 1
A kirendeltségek vannak a legközelebbi kapcsolatban a külföldön
ÁFSZ. Foglalkoztatási Hivatal – Szervezeti és Működési Szabályzat 2003. május 10.
9
munkát kereső munkavállalókkal, hiszen ők hivatottak biztosítani a megfelelő információt, és az internetes hozzáférést. A Foglalkoztatási Hivatal Nemzetközi és Migrációs Főosztályán belül a csatlakozás időpontjában nyitotta meg kapuit az EUintegrációs kirendeltség, ahol nemzetközi munkavállalási tanácsadóként, illetve EURES tanácsadóként tevékenykedem. A kirendeltség Magyarország központi kirendeltsége, ahol kizárólag (a többi kirendeltségtől eltérően) az Unión belüli munkavállalással kapcsolatos feladatokat látjuk el, illetve informáljuk az ügyfeleket. A kirendeltségen több úgynevezett kioszk is található (most már 9 db), amelyen az érdeklődők használhatják az internetet és megtekinthetik az EURES adatbázist. . (Az EURES rendszert dolgozatom későbbi fejezetében fogom ismertetni.) Az állami Foglalkoztatási Szolgálat része a PHARE modernizációs programjának, amelynek célja, hogy egységes arculatot teremtsen az ÁFSZ valamennyi szervezeti egységének. Ezért az EUintegrációs kirendeltség megfelel az Uniós szabványoknak és elvárásoknak A pontos információ és segítségnyújtás mellett feladatunk, hogy a magyar munkavállalókat minél nagyobb önállóságra bírjuk, ösztönözzük őket, hogy saját maguk érdeklődjenek munkalehetőségek után, illetve tisztában legyenek a munkavállalás feltételeivel. Mindez azért elengedhetetlen, mert „felvértezi” a munkavállalót, kevésbé lehet kényes helyzetbe hozni ha tisztában van a jogaival. Személyesen tapasztalom tehát a téma fontosságát, így dolgozatom célja ismertetni a magyarországi aktuális helyzetet, lehetőségeket és elvárásokat, hiszen sok ember életét befolyásolta és befolyásolni is fogja az integráción belül betöltött szerepünk alakulása. 1.1. MUNKAERŐPIACRÓL, MUNKAVÁLLALÁSRÓL ÁLTALÁBAN A munkaerőpiac a munkaerő-kereslet és kínálat adott állapota, egymáshoz való viszonya. A piacgazdaság fontos alkotóeleme, amely a munkaerő keresletének és kínálatának mennyiségi összetétel és terület szerinti viszonyát, összefüggéseit, eltéréseit és változásait jelenti. A gazdaság adott fejlődési szakaszában a munkaerőpiacon túlkínálat, túl-kereslet illetve viszonylagos egyensúly alakulhat ki. A kereslet és kínálat egyensúlya a munkaerő-piaci árviszonyokon keresztül valósul meg. A foglalkoztatáspolitika mellett a jövedelempolitika és a bérpolitika, a keresletnek,
10
a kínálatnak az értékei, minőségi dimenzióját jelenti, amely azt jelenti, hogy a bérek és a bérekhez kapcsolódó egyéb költségek jelentős mértékben meghatározzák a munkaerő mozgási irányát. A munkával kapcsolatos költségek, a munkaerő megtermelt új értékből való részesedése fontos rövidtávú konjuktúra - mutató. A munkaerő árának nyomon követése a piacgazdaságokban hozzátartozik a gazdasági helyzet, a gazdaságpolitika eredményeinek rendszeres értékeléséhez. A munkaerővel kapcsolatos költségek nagysága nemzetközi összehasonlításban is fontos mutató, hiszen a globalizáció térnyerésével, a nemzetközi tőkeáramlás egyik mozgatórugója a munkaerő, mint termelési tényező árbeli differenciáltsága. Az alkalmazással kapcsolatos költségek változása
pedig
a
nemzetközi
versenyképesség
szempontjából
bír
alapvető
jelentőséggel. Gyárakat, üzemeket zárnak be, és telepítenek át olyan országokba a multinacionális cégek, ahol a szakképzett munkaerő kevesebb költséget jelent. Ezzel a tőke szabad áramlása valósul meg. Az egységes piacok kialakulása és működése elképzelhetetlen a munkaerő helyhez kötöttségének feloldása, a munkaerő szabad áramlása nélkül. Nem csak a tőke keresi a kedvezőbb feltételeket, hanem a munkaerő is.
1.2. A MAGYAR MUNKAERŐPIAC VÁLTOZÁSAI A RENDSZERVÁLTÁST KÖVETŐEN 2
Hazánkban 1989 óta végbement - mind politikai, mind pedig gazdasági – változások
megrázó erővel hatottak az ország gazdasági helyzetére. Vállalatok, gyárak és szövetkezetek ezrei zárták be kapuikat, és így közel 1,4 millió munkahely szűnt meg, a munkanélküliség
meredeken
ívelt
felfelé.
A
munkanélküliség
szempontjából
legrosszabbnak tekinthető évben, 1993-ban, már több, mint 700.000 regisztrált munkanélkülivel volt kénytelen a magyar gazdaság számolni. Ezenközben megindult a piacgazdaság kialakítása, az állami vállalatok magánosítása, a külföldi tőke beáramlása. A vállalkozói szektor méret- és tevékenység szerinti struktúrája alapvetően átalakult. A magángazdaság fejlődése, a külföldi befektetések és a privatizáció eredményeként a GDP-nek ma már mintegy háromnegyedét magánvállalkozások termelik. A piaci versenyképesség egyre meghatározóbbá válik, aminek egyik jelentős befolyásoló 2
Munkaügyi Szemle, 1997. Március XLI. Évfolyam 3., 20.o. – dr. Ternovszky Ferenc: A termelékenység és foglalkoztatás az átmenet korszakában Magyarországon
11
tényezője a termelékenység. A magántulajdonban lévő cégeknél a profit a fő mozgatóerő és azért, hogy ezt fokozni tudják, a munkaerő létszámát is olyan szintre próbálják leszorítani, ahol a termelékenység a legmagasabb. Ez a fajta törekvés nem csak a magánszférában, de az állami vállalatoknál is érzékelhetővé vált.
3
A
piacgazdaságba való átmenet alapvetően megváltoztatta a magyar munkaerőpiacot. E változás fő jellemzői közé tartozik a munkaerőnek az ágazatok közötti átcsoportosítása és a munkaerő termelékenységének igen erőteljes növekedése. Ez azt is jelentette, hogy mind a foglalkoztatás, mind a munkaerő aktivitása időlegesen csökkent, különösen a nők és az 50 évnél idősebb dolgozók körében, illetve nőtt a munkanélküliség. Az újabb mutatók szerint a munkanélküliségi ráta folyamatosan csökkent, 2000 végén 6,4 % volt, az aktivitási ráta pedig újra fokozatosan emelkedik. 4
A termelékenység évi 20 százalékos növelésére van szükség ahhoz, hogy
Magyarország gazdasága 2005-ig utolérje az Európai Unió tagországait - állapította meg a Czipin&Proudfoot Consulting. Jelenleg Magyarország termelékenységi lemaradása 40 százalék, míg a béreknél 60 százalék a hátrány. A versenyképesség fenntartása a várható bérnövekedés mellett ezért csak a termelékenység növelésével oldható meg. Az elmúlt években azonban a termelékenység növekedésétől messze elmaradt a bérek gyarapodása az Európában egyedülállóan magas bérterhek miatt. Magyarország mégis jó úton halad a felzárkózáshoz, mert a magyar munkaerőpiac nagymértékben igazodott a működő piacgazdaság új környezetéhez. Alapvető szerkezetalakítás ment végbe, a munkaerő termelékenysége megnőtt és a munkaerőpiaci intézmények erősen hozzájárultak a rugalmasság növekedéséhez. A regionális különbségek azonban jelentékenynek bizonyultak továbbra is, míg a gyorsan növekvő szektorokban – bejelentett betöltetlen álláshelyek száma a közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli régiókban jelentősen megnőtt - a szakképzett munkaerő hiánya jellemzi az érlelődő átmeneti gazdaság dinamikus állapotát. Ezek a fejlemények a belső mobilitás alacsony szintjéből is adódnak.
3 4
Az EU Bizottságának foglalkoztatási és szociális főbiztosa – Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelés Magyar Hírlap - A magyar munkaerő termelékenységét évi húsz százalékkal kellene növelni (2002-02-06)
12
5
A
hazai
munkanélküliség
területek
és
településtípusok
szerint
rendkívüli
differenciáltságot mutatatott a rendszerváltás idején, de még napjainkban is. A nyílt munkanélküliség már megjelenése kezdetén is az ország infrastrukturálisan és gazdaságilag legfejletlenebb területein és falusias településein kezdett sűrűsödni. A gazdasági átalakulásnak mind a felfelé, mind a lefelé mutató tendenciája eltérően hatott a különböző területekre, aminek következtében igen lényeges regionális eltérések vannak a magyarországi foglalkoztatásban és munkanélküliségben. A gazdaság teljesítménye és a foglalkoztatás hanyatlása sokkal súlyosabb volt az ország északkeleti hátrányos helyzetű régiójában, mint az előnyösebb helyzetű központi és nyugati régióiban. Magyarország régiói, leginkább történelmi okoknál fogva, igen eltérőek fejlettségi szintjüket nézve. A gazdasági átmenet ezeket a különbségeket a mezőgazdaság és ipar kulcságazatainak összeomlása folytán csak fokozta. Ebben azonban a földrajzi helyzet, az elavult infrastruktúra, a helyi munkaerő nem megfelelő képzettségi struktúrája (és különösen a munkaerő-mobilitás alacsony szintje) ugyancsak közrejátszott. Az elmúlt évtizedekben ipari bérmunkássá váló, életvitelüket, életmódjukat, munkahelyi karrierjüket ekként szervező emberek a gyárak bezárását és elbocsátásukat követően egy merőben új munkaerő-piaci, elhelyezkedési, megélhetési körülmények közé kerültek. A tartós munkanélküliség erősödésével az emberek ezrei kerültek az anyagi csőd szélére. Választási lehetőségük a már említett gazdasági környezetben nem sok volt. Kérdésként merül fel, hogy az évtizedes iparosítás kínálta megélhetési és fejlődési irányhoz képest a gazdasági szerkezet átalakítással együtt járó tőkekivonás és az ezt követő tömeges és tartós munkanélküliség milyen megélhetési alternatívákat és lehetőségeket kínál számukra. A bérmunkás, az alkalmazotti lét, a mezőgazdasági önellátás és kistermelés mellett kitörési lehetőséget jelentett a külföldön történő munkavégzés, természetesen elsősorban a nálunk fejlettebb nyugati országokban. A külföldi munkavállalás kényszere túlmutat a munkanélkülieken, és a helyi munkaerőpiacon kialakult rendkívül alacsony bérek miatt az állásban lévők számára is mindinkább követendő mintát jelentett a külföldi munkavállalás a rendszerváltást követően. A bérszint és a bérstruktúra különbségek jelentősek Magyarország illetve az 5
Laki László – Ingázás Külföldre, Esély 1997. 30-50.o.
13
Unió összehasonlításában. Németországban 9,5 –szeres különbség van a magyar bérszinthez viszonyítva. Így nem meglepő, hogy a szezonális munkalehetőségeket az állással rendelkezők is gyakran igénybe veszik, éves szabadságuk, vagy fizetetlen szabadság terhére. Azonban az elmúlt évek folyamán sem nőtt radikálisan a külföldön tartósan munkát vállaló
magyar
állampolgárok
száma.
Közben
a
piacgazdaság
fejlődésével
párhuzamosan az ország különböző régióiban, kistérségeiben krónikus munkaerőhiány jelentkezik, amely a külföldiek számára kiadott munkavállalási engedélyek számának növekedésével jár együtt. 1.3. AZ EURÓPAI UNIÓ
TÖRTÉNETI HÁTTERE CÉLKITŰZÉSEI ÉS ALAKULÁSÁNAK SZEMPONTJÁBÓL
A
SZABAD
MUNKAERŐ-ÁRAMLÁS
Az EU foglalkoztatáspolitikája az a közösségi terület, mely talán a leginkább kapcsolódik a migráció szabályozásához, kibontakozási lehetőségeihez. A közösségi foglalkoztatáspolitika jogi alapja az EK-szerződés 125-130. és 136-148. cikke. A célja a tagállamok politikájának ezen a területen való összehangolása, egységes foglalkoztatási stratégia kidolgozása, a megvalósítandó intézkedéseken keresztül a munkanélküliség minimalizálása, az élet- és munkakörülmények javítása valamint az esélyegyenlőség biztosítása. Az 1957-ben aláírt Római Szerződésben jelentős helyet foglaltak el a szociálpolitikával foglalkozó részek, de ezen a területen egy jó évtizeden át nem volt komolyabb közösségi előrehaladás, mivel a tagállamok saját hatáskörben kívánták tartani a szociálpolitikával kapcsolatos jogalkotást. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az egyes tagállamok külön-külön nagyon fejlett szociális rendszereket építettek ki. A
Szerződés
ide
vonatkozó
cikkei
a
munkajogon,
foglalkoztatáson,
a
munkakörülményeken, a férfiak és nők közötti egyenlő elbánás elvén keresztül a szakmai képzésen, a társadalombiztosítási jogon, a munkáltatók és munkavállalók közötti kollektív alkun, a munkahelyi balesetek megelőzésén át széles területeket foglaltak magukba.
14
Az Európai Gazdasági Közösség alapelve a már említett négy szabadság megvalósulása. A személyek szabad mozgása elsősorban a tagállamok állampolgárainak szabad költözési és letelepedési jogát jelentette a Közösségen belül, valamint kiegészült a magánvállalkozók mozgásszabadságát, a társaságok letelepedésének szabadságát és a szolgáltatások
nyújtásának
szabadságát
biztosító
elvekkel.
A
személyek
és
tevékenységeik szabad áramlásának egyik fő célja a munkaerőpiac harmonikus fejlődése. 1957-ben aláírásra került az Európai Atomenergia Közösséget megalapító szerződés (Euratom) is. Az Euratom csak a nukleáris piacon foglalkoztatott munkavállalók szabad mozgását
szabályozta.
Az
Euratom
keretében
foglalkoztatott
szakképzett
munkavállalókra egy külön irányelv vonatkozott, és a Római Szerződés, valamint az azt végrehajtó másodlagos jogszabályok csak azokban a kérdésekben alkalmazandóak, amelyeket ez az irányelv nem fed le. A Szerződés I. része olyan fontos alapelveket határozott meg, mint a tagállamok lojalitásának elve és az állampolgárságon alapuló negatív diszkrimináció általános tilalma. A Szerződés többszöri módosításai ellenére a felsorolt rendelkezések máig érvényesek, és a közösségi jog gerincét alkotják. A Római Szerződés III. része a konkrét közösségi politikákkal foglalkozott, és itt fogalmazódott meg az I. részben még nem konkretizált szabad mozgási elv. A III. cím I. fejezetének 48-51. cikkei foglalkoztak a munkavállalók szabad mozgásával, az 52-58. cikkek pedig a gazdasági letelepülés folytán gazdasági tevékenységet végző önálló vállalkozók szabad mozgásával. A Római Szerződés 48. cikkelye (1. számú melléklet – Római Szerződés 48. cikk) szerint a munkavállalók szabad mozgása négy területen érvényesülhet: • mindenkinek joga van ténylegesen fennálló állásajánlatokra jelentkezni • ebből a célból a tagállamok területére joga van szabadon belépni
15
• joga van valamely tagországban azért tartózkodni, hogy ott munkavállalóként munkát végezzen, az adott tagországban a saját állampolgárokra érvényes törvényeknek és rendelkezéseknek megfelelően • munkaviszonya megszűntét követően jogában áll, hogy abban a tagországban maradjon, ahol foglalkoztatták, olyan feltételekkel, amelyeket a Bizottság rendeletben meghatározott Ezek a jogok nem terjednek ki a közszolgálati alkalmazásra (public service). A Római Szerződés fenti rendelkezéseit (48-51. cikkely) a Tanács 1612/68. EGK számú rendeletével léptették életbe. Végül az 59-66. cikkek a szolgáltatást nyújtók szabad mozgását írták elő. A 48., 52. és 59. cikkek szabályozzák, hogy a szabad mozgásnak mindhárom kategória tekintetében csak az átmeneti idő végére, tehát 1970. január 1-jére kell megvalósulnia. A szabad mozgás elvét tehát nem szándékoztak rögtön teljes körűen bevezetni, a Római Szerződés még nem biztosította ennek általános jogát, vagyis csak a gazdaságilag aktív személyek és családtagjaik számára tette ezt lehetővé, a diákok és gazdaságilag inaktívak számára például már nem. Az átmeneti időt végül egy évvel korábban leteltnek minősítették, tehát 1969. január elsejével valósulhatott meg az említettek körének szabad mozgása. Ez arra vezethető vissza, hogy a Római Szerződés gazdasági motivációkra épült, és a Közös Piac létrehozásának szellemében akarta megvalósítani a szabad mozgást. Korábban már a BENELUX Uniót megalapító szerződés is foglalkozott a kérdéssel. A Belgium, Hollandia és Luxemburg által megkötött egyezmény 1. cikke megfogalmazta a személyek szabad mozgásának megvalósítását a szerződő felek között, a 2. cikk pedig kimondta, hogy a három ország állampolgárai szabadon be-és kiléphetnek a másik fél területén, illetve egyenlő bánásmódra jogosultak a tartózkodás és letelepedés tekintetében. Az Európai Uniót megalapító Maastrichti Szerződés az 1957-es Római Szerződés második nagy módosítása volt. 1992. február 7-én írták alá a hollandiai Maastrichtban, és 1993. november 1-jén lépett hatályba. Kiemelkedő jelentősséggel bíró szerződés,
16
hiszen bevezette az uniós polgárság fogalmát, és ahhoz rendelte a szabad mozgás lehetőségét, mint alapvető uniós polgári jogot. A Szerződés kimondta, hogy: „Az Unió minden tagjának joga van szabadon mozogni és letelepedni a tagállamok területén, a Szerződés rendelkezéseinek és azok végrehajtási szabályainak a figyelembevételével.” 6 Az uniós állampolgárság megalkotása már korábban is felmerült, hiszen korábban a jogalkalmazók is többször felvetették, hogy ez feltétlenül további alapjául szolgálhat az egységes Unió sikeres működésének. A jogalkotók egyetértettek abban is, hogy az állampolgárság mindig is az állami szuvrenitás kifejezője volt, valamint, hogy az eltérő szociális problémák miatt igen nehéz az egységes szabályozás alkalmazása. 7 A Maastrichti Szerződés azért jelentett forradalmi áttörést, mert a fent említett problémákra egy köztes megoldást vezetett be. Megalkotta az uniós polgárság fogalmát, melyhez jogokat is rendelt (pl.: szabad mozgás, aktív és passzív választójog). Ezeknek a jogoknak a gyakorlati megvalósítását jogalkotó szerveire bízta, amelyek lehetővé tették, hogy a keretszabályként meghatározott uniós polgári jogosultságokat a tagállamok egyetértésével, fokozatosan, az Unió fejlődésével összhangban teljesítse ki. A Maastrichti Szerződés óta a polgárság nem csak fogalom, hanem kapcsolatteremtő megalapozója az uniós polgárságnak is, és azt a közösségi jog szem előtt tartásával kell gyakorolni. Az uniós polgárság másik fontos eleme a jövőbe mutat: a föderális állam megteremtését hordozza magában, és az állampolgársággal sikeresen megvalósított korlátlan szabad mozgás lehetőségét vázolja fel.
6 7
Maastrichti Szerződés, 8.a cikk Dr.Gellerné dr. Lukács Éva: Munkavállalás az Európai Unióban. KJK-KERSZÖV Budapest, 2004
17
2. A CSATLAKOZÁSI TÁRGYALÁSOK, ÉS A CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉS A Csatlakozás folyamatát, feltételeit és közvetlen eredményeit illetően Magyarország és az Unió más és más álláspontot képviselt, ami nem is meglepő ha belegondolunk a két oldal eltérő érdekeibe. Magyar oldalról fenn ált egy olyan – meglehetősen irreális – elvárás, miszerint a munkaerőpiaci korlátozások teljes felszámolását, és a megszorítások enyhítését, megszűntetését szerettünk volna. A régi tagállamok oldaláról viszont egyértelmű volt (legalábbis Németország, Ausztria, Franciaország estében), hogy munkaerőpiacaikat – főként a magas munkanélküliségi ráta miatt –, amíg a Csatlakozási Szerződés engedi, védeni fogják, vagyis zárva tartják az újonnan csatlakozó országok tekintetében. A Csatlakozás előtti időszakban minden nap más-más híreket kaptunk Magyarország csatlakozásának feltételeiről, és az Unió éppen aktuális állásfoglalását latolgató napi sajtótól tettük függővé várakozásainkat. A csatlakozási tárgyalások alapvetően két jól elkülöníthető szakaszból álltak: • a közösségi joganyag átvilágításából, és • az érdemi tárgyalásokból.
Az első, technikai jellegű szakaszban a Tanács felhatalmazása alapján az Európai Bizottság (EB) vetette össze a 31 fejezetre tagolt közösségi joganyagot (lásd.: táblázat) a tagjelölt országok vonatkozó jogszabályaival. Ez a szakasz maga is két részre bontható: először az EB egy multilaterális értekezlet keretében ismertette valamennyi tárgyaló féllel a napirenden lévő fejezet tartalmát, majd a második részben - immár bilaterális alapon - az EB és egy tagjelölt ország azonosította, hol találhatók egybeesések és hol eltérések a nemzeti és a közösségi joganyag között. Az összevetés háromféle eredménnyel végződhetett: Ha a két joganyag teljes mértékben egybevágott, az adott fejezetet vagy fejezetrészt félre tették.
18
Félre tették a fejezetet akkor is, ha a két joganyag között voltak ugyan különbségek, de a tagjelölt ország vállalta, hogy legkésőbb a csatlakozás időpontjáig ezeket felszámolja, és a nemzeti szabályozásokat összhangba hozza a közösségi szabályokkal; További egyeztetésre akkor volt szükség, ha a két joganyag között olyan lényeges eltéréseket találtak, amelyek felszámolását a tagjelölt ország nem tudta vagy nem akarta a csatlakozás időpontjáig vállalni. Ebben az esetben a vitatott kérdéseket a tárgyalások „érdemi” szakaszában kellet tisztázni. A csatlakozási tárgyalások fejezetei: 1.Áruk szabad áramlása 2. Személyek szabad áramlása
12. Statisztika 13. Szociálpolitika és foglalkoztatás
3. Szolgáltatások szabad áramlása. 4. Tõke szabad áramlása
14. Energia
5. Vállalati jog
15. Iparpolitika
6. Versenypolitika
16. Kis és középvállalkozások 17. Tudomány és kutatás
7. Mezőgazdaság
18. Oktatás és képzés
8. Halászat
19. Távközlés, információs technika 20. Kultúra és audiovizuális politika 21. Regionális politika 22. Környezetvédelem
9. Közlekedéspolitika 10. Adózás 11. Gazdasági és Monetáris Unió
23.Fogyasztóvédelem 24. Bel- és igazságügyi együttműködés 25. Vámunió 26. Külgazdasági kapcsolatok 27. Közös kül- és biztonságpolitika 28. Pénzügyi ellenőrzés 29. Pénzügyi és költségvetési előirányzatok 30. Intézményi kérdések 31. Egyéb
Egy adott fejezet esetében akkor kezdődhetett meg a tárgyalások érdemi szakasza, ha az átvilágítási procedúra lezárult. Ezt követően juttatta el a tagjelölt ország a tárgyalási álláspontját a Bizottsághoz, amelyben részletezte, hogy milyen feltételek mellett és mennyi idõn belül kívánja vagy tudja a közösségi joganyagot átvenni vagy végrehajtani. Az EB ez alapján dolgozta ki az EU közös álláspontját, amelyet a tagállamok
19
konszenzussal fogadtak el. A két dokumentum képezte a tárgyalások kiindulópontját. Az EU-t ebben a szakaszban már nem a Bizottság, hanem a tagállamok képviselték, tehát a tagjelölt ország kormánya a tizenötök kormányaival tárgyalt kormányközi konferencia keretében. Ezen a fórumon dőlt el, hogy a leendő új tag milyen feltételek mellett csatlakozhat az EU-hoz: milyen tartalmú és időtartamú átmeneti mentességeket sikerül szereznie a közösségi joganyag végrehajtása alól, milyen befizetési kötelezettségeknek kell majd eleget tennie, illetve milyen juttatásokra számíthat a mezőgazdasági
és
a
strukturális
alapokból.
Ha egy fejezetben minden vitatott pontot tisztáztak, akkor azt félretették, és ideiglenesen lezártnak nyilvánították. A hangsúly az ideiglenesen van, mivel a csatlakozási szerződések aláírása előtt még minden eredmény képlékeny volt, elvileg bármely fejezetet ismét elő lehetett venni, és újra lehetett tárgyalni. „Amíg minden nincsen lezárva, addig semmi sincsen lezárva” – szólt a tárgyalási alapelv 2003. április 16-ig, amikor is a tagállamok, illetve a tíz „kiválasztott” tagjelölt ország képviselői – köztük a magyar delegációval – aláírták a csatlakozási szerződést.8 A csatlakozási tárgyalások során egyértelművé vált, hogy a 2004 május elseje után Magyarország mely területeken nem kaphat bizonyos ideig a régi tagállamokkal megegyező jogokat. Az egyik, a személyek szabad áramlása és ehhez kapcsolódóan a szolgáltatások szabad áramlása, ahol hazánkkal szemben derogációt alkalmaznak a régi tagállamok, illetve azok egy része. A csatlakozás előtti Unió földrajzi határain elhelyezkedő államok voltak azok, akik elsődlegesen próbálták megakadályozni a munkaerőpiac teljes liberalizálását. A történet nem volt egészen ismeretlen sem a tagállamok sem a mi számunkra, hiszen 1981-ben amikor Görögország illetve 1986-ban, amikor Spanyolország és Portugália csatlakozott az integrációhoz, ezen államok tekintetében is átmeneti időt alkalmaztak az alapító tagállamok. A velük szemben felhozott érvek, megegyeztek a velünk szemben – illetve a velünk együtt csatlakozókkal szemben felhozottakkal miszerint, az olcsó munkaerő- import veszélyeztetheti, sőt kibillentheti a régi tagállamok munkaerőpiaci 8
www.eu.hu
20
egyensúlyát a helyéből. Esetükben az olcsó munkaerő beáramlása mellett az alacsony áron behozott narancs okozta a legnagyobb fejtörést, hiszen a gazdák és szakszervezetek féltek a megnövekedő versenytől. Ennek az ellenállásnak lett következménye az elhúzódó tárgyalási időszak, illetve a hosszú átmeneti időszak, amikor is mindkét félnek alkalmazkodnia kellett az új körülményekhez. Még a csatlakozás előtti hetekben is folyamatosan változó információk és hírek keringtek arról, melyik állam nyitja meg munkaerőpiacát és melyik nem. Ez ebben a konkrét esetben nem a magyar média olykor zavart keltő megmozdulásának volt betudható, hanem a régi tagállamok hezitálásának és gyorsan változó szándékainak. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a három régi tagállam (Anglia, Írország, Svédország), amelyik teljes mértékben liberalizálta munkaerőpiacát (és nem él átmeneti rendelkezésekkel), csak a 2004. május 1.-ét megelőző hetekben tette szándékát egyértelművé és deklarálta azt.
2.1. A
CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉS FONTOSABB ELEMEI A SZABAD MUNKAERŐÁRAMLÁS TEKINTETÉBEN
(A csatlakozási okmány X. melléklete tárgyalja a „Személyek szabad mozgásának” tárgykörét.) Az átmeneti megállapodásokat a Csatlakozási Szerződésben (2. számú melléklet – Csatlakozási Szerződés, a „személyek szabad mozgásáról” szóló fejezete) a következő országokra vonatkozóan kötötték meg: Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország,, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia. Ciprusra és Máltára vonatkozóan nem érvényesek korlátozások a munkaerő szabad áramlását illetően,
2.1.1. Átmeneti időszak (2+3+2 év) A csatlakozási tárgyalások során a régi tagállamok derogációt - a közösségi jog alkalmazásának felfüggesztését - kértek az új tagállamokból érkező munkavállalókkal szemben. Bár a független statisztikai felmérések és a csatlakozó országok kormányainak
21
álláspontja is egyértelműen jelezte, hogy nem lesz nagyarányú munkaerő-áramlás a régi tagállamok felé, a tárgyalás egy úgynevezett átmeneti időszak fenntartását eredményezte. Az átmeneti rendelkezések értelmében a régi tagállamok legfeljebb 7 éves időszakra különböző feltételekhez köthetik az új tagállamokból érkező munkavállalók foglalkoztatását. Ezt 7 éves időszakot azonban egy 2+3+2 éves szakaszra kell bontani. Az első 2 évben a tagállamok saját nemzeti szabályozásukat vagy a kétoldalú megállapodásaikban foglalt rendelkezéseket alkalmazhatják, azzal a kitétellel, hogy a csatlakozást követően a nemzeti jogszabályok nem írhatnak elő szigorúbb feltételeket, mint amilyeneket a csatlakozási szerződés aláírásának időpontjában hatályos jogszabályok tartalmaznak. Az első 2 év után a tagállamokban felülvizsgálat keretében döntenek a következő 3 év szabályozásáról. A harmadik évtől a korlátozások fenntarthatók, de valószínűsíthető, hogy a tagállamok nagy többsége a korlátozások mellett is kedvezőbb feltételekhez fogja kötni az új tagállamokból érkező munkavállalók foglalkoztatását. Az ötödik évtől azonban csak indokolt munkaerő-piaci veszélyeztetettség esetén tarthatják fenn a korlátozásokat a régi tagállamok. „(2) Az 1612/68/EGK rendelet 1–6. cikkétől eltérve, a csatlakozás időpontját követő kétéves időszak végéig a jelenlegi tagállamok a nemzeti jogszabályaikban vagy a kétoldalú
megállapodásokban
foglalt
rendelkezéseket
alkalmazzák
a
magyar
állampolgárok területükön való munkavállalási jogosultságára. E rendelkezések alkalmazását a jelenlegi tagállamok a csatlakozás időpontját követő ötéves időszak végéig fenntarthatják.” Illetve, „(5) Az a tagállam, amely a (2) bekezdésben említett ötéves időszak végéig fenntartja a nemzeti jogszabályaiban vagy a kétoldalú megállapodásokban foglalt rendelkezések alkalmazását, amennyiben munkaerőpiacának súlyos zavara alakul ki, vagy ennek kialakulása fenyeget, a Bizottság értesítését követően, a csatlakozás időpontját követő
22
hétéves időszak végéig alkalmazhatja ezeket a rendelkezéseket. Ilyen értesítés hiányában az 1612/68/EGK rendelet 1–6. cikkét kell alkalmazni.”9 A 1612/68 EGK rendelet (3. számú melléklet – 1612/68/EGK rendelt, 1-6. cikk) még az Európai Gazdasági Közösségek 1968-ban született rendelete, amely meghatározza (16cikkelye) az egyes tagállamok munkavállalóinak, egy másik tagállam munkaerőpiacára való belépésére vonatkozó jogait. (A rendeletnek természetesen egyéb, szociális intézkedései vannak, de ezek szakdolgozatom témájához szorosan nem kapcsolódnak.) 2.1.2. A csatlakozást követő kedvezőbb feltételek garanciái A 12 hónapos szabály 2004. május 1-én életbe lépett az ún. 12 hónapos szabály, amely biztosítja a jogot a további engedélymentes munkavállalásra azon munkavállalók részére, akik már 12 hónapja igazolhatóan folyamatos munkaviszonyban állnak egy "régi" tagállam területén a csatlakozás időpontjában, vagy azután (ezt hívjuk zöld kártyának). Mindaddig élhetnek ezzel a jogukkal, amíg nem hagyják el az adott tagállam munkaerőpiacát. „Azok a magyar állampolgárok, akik a csatlakozás időpontjában jogszerűen vállalnak munkát valamely jelenlegi tagállamban, és megszakítás nélkül legalább 12 hónapig munkavállalóként lehetnek jelen az adott tagállamban, jogosultak munkát vállalni ebben a tagállamban, de a nemzeti jogszabályaikban foglalt rendelkezéseket alkalmazó egyéb tagállamokban nem. Ugyanezek a jogok illetik meg azokat a magyar állampolgárokat is, akik a csatlakozás időpontját követően a jelenlegi tagállamok valamelyikében megszakítás nélkül legalább 12 hónapig munkavállalóként lehetnek jelen. Azok a fenti második és harmadik albekezdésben említett magyar állampolgárok, akik az adott tagállam munkaerőpiacát önszántukból elhagyják, elvesztik az ezen albekezdésekben foglalt jogaikat.
9
1612/68/EGK Rendelet. Európai Tanács (www.europa.eu.int/eur-lex)
23
Ezek a jogok nem illetik meg azokat a csatlakozás időpontjában vagy a nemzeti jogszabályokban foglalt rendelkezések alkalmazásának ideje alatt valamely jelenlegi tagállamban jogszerűen munkát vállaló magyar állampolgárokat, akik e tagállamban 12 hónapnál rövidebb ideig jogosultak munkát vállalni.”10 Visszalépés tilalma E kikötés az jelenti, hogy egyik tagállam sem kötheti szigorúbb feltételekhez a munkavállalást a többi ország tekintetében, mint amilyen kondíciói voltak a Csatlakozást megelőzően. (Például: német-magyar bilaterális vendég-munkavállalói egyezmény keretében évente 2000 magyar munkavállaló kaphatott engedélyt 2003-ban, ezt a német fél nem csökkenthette le a csatlakozás után, mondjuk 1500 főre.) A közösségi preferencia biztosításának kötelezettsége Jelentése, hogy annak az államnak, amelyik fenntartja a munkaerőpiaci korlátozásokat szem előtt kell tartani azt a kritériumot, hogy Csatlakozás után az újonnan csatlakozott országok munkavállalókat előnyben kell részesíteni Európai Uniós álláshely betöltésekor az EU-n kívüli, harmadik állam munkavállalóival szemben. Uniós állampolgárok családtagjainak kedvezménye, akik az Európai Unión kívüli (nem EGT tagállam) állampolgárai Amennyiben egy újonnan csatlakozott ország állampolgára a Csatlakozás időpontjában a
12
hónapos
szabály
hatálya
alá
esett,
akkor
annak
harmadik
ország
állampolgárságával rendelkező, vele közös életvitelt folytató családtagjának ugyanolyan feltételekkel nyílik lehetősége a szabad munkavállalásra, mintha őrá is a 12 hónapos szabály volna érvényes. Ha a közös életvitel a csatlakozás utáni időpontban jött létre, de a családtagok az átmeneti időszak alatt a munkavállalóval együtt jogszerűen tartózkodnak adott tagállamban, akkor jogosultak munkát vállalni, ha a tartózkodásuk ideje a 18 hónapot eléri, vagy a csatlakozás időpontjától kezdődően három év eltelt.
10
Csatlakozási Szerződés, X.melléklet (Személyek szabad mozgása)
24
Az előzőekben felsorolt szabályozás kritériumai közül, a „visszalépés tilalma” ponttal kapcsolatosan szeretném ismertetni az osztrák-magyar helyzetet, ami erőteljesen jellemzi egyes régi tagállamok újonnan csatlakozókhoz fűződő viszonyát, illetve jól tükrözi Ausztria fenntartásait a csatlakozó országok munkavállalóival szemben. Ausztria csak a Maastrichti Szerződés után 3 évvel, 1995 január 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Számunkra ez fontos momentum volt, hiszen a magyar munkaerő igen nagy százalékának célországa Ausztria. Ezt nem csak a két ország földrajzi elhelyezkedése, hanem közös történelmünk is indokolja. Három évvel Ausztria csatlakozása
után,
a
magyarok
munkavállalásának
megkönnyítése
érdekében
megszületett az osztrák-magyar gyakornoki egyezmény, amely 1999 májuságban lépett hatályba (4-5. számú mellékletek – tájékoztató és pályázati űrlap ausztriai munkavállaláshoz). Kezdetben évente 400 fő kontingenst engedélyeztek, ám ez 2004-re elérte az 1600 fő/évet. Az egyezmény fontos momentuma mind a magyar, mind az osztrák munkaerőpiaci politikának, hiszen ezzel megkönnyítették a magyarok munkavállalási engedélyhez, és vízumhoz való hozzájutását. (Az engedélyeket 1 évre adták, amelyet kérelemre 6 hónappal lehetett meghosszabbítani) Ausztria népszerűségét jelzi, hogy a kiadott munkavállalási engedélyek száma minden évben elérte a maximális, kvótában meghatározott számot, sőt már az év vége előtt, október környékén beteltek a kontingensek. Ausztria 2004 januárjától nem adott ki munkavállalási engedélyeket egészen 2004 júliusáig (osztrák-magyar egyezmény keretében), amikor is hosszú tárgyalások után úgy határozott, hogy ezentúl nem 12+6 hónapra adja meg az engedélyt, hanem csak 50 hétre összesen. Az intézkedés lényege igen könnyen felismerhető mindenki számára, azonban érdemes megvizsgálni a hátterében meghúzódó eseményeket. A gyakornoki egyezmény megszületésétől kezdve, minden év decemberében összeül az osztrák-magyar Vegyes Bizottság az eltelt év helyzetértékelése ügyében. Ezeken az üléseken határozzák meg a gyakornoki egyezmény, és a határmenti ingázói egyezmény kontingenseinek nagyságát. 2003 decemberében a magyar fél szerette volna emelni az említett 1600 fő kontingenst, ami elől az osztrák fél nem zárkózott el, ám az 1999-ben megkötött egyezmény szövegére hivatkozva az engedélyeket döntésük szerint csak 50 hétre adják ki.
25
Az osztrák és magyar fél más-más tényekre hivatkozva próbálta a saját igazát bizonyítani. Magyarország az előzőekben tilalmára”
részletesen
ismertetett
„visszalépés
hivatkozott, miszereint az osztrák fél ez ellen vét ha az addigi bevett
gyakorlatot (az engedélyeket 12+6 hónapra adták ki) megváltoztatja. Ausztria ellenben azzal érvelt, hogy az 1999-megkötött gyakornoki egyezmény szövege szerint a munkavállalási engedély 6+ maximum 6 hónapra adható, ami még 6 hónappal meghosszabbítható. Így, az ő álláspontjuk szerint nem vétenek semmilyen szabályozás ellen, csak élnek jogaikkal. Az osztrák fél kétségeit és félelmeit jelzi ez az intézkedés is, amely – valljuk be – sok szempontból igencsak megkérdőjelezhető. Éppen ezért a magyar fél az Európai Bíróság elé kívánja tárni az ügyet, hogy álláspontjának érvényt szerezzen és igazát a legmagasabb fórumon is bizonyíthassa. Valószínűsíthető azonban, hogy mire a két ország közti félreértés kapcsán az Európai Bíróság döntést hoz, már nem is biztos, hogy lesz miben dönteni, ugyanis az átmeneti időszak elteltével már semmilyen korlátozás nem alkalmazható (2011). A Védőzáradék Ha valamely jelenlegi tagállam feloldotta a nemzeti intézkedések alkalmazását, és munkaerőpiaca már teljesen nyitott, felhatalmazást kérhet a korlátozások újbóli bevezetésére, amennyiben a munkaerőpiacon súlyos zavarokat tapasztal. A Bizottság dönti el, hogy milyen korlátozások és meddig alkalmazhatók. Reciprocitás (viszonosság) Az újonnan csatlakozó országok lehetőséget kaptak arra, hogy amennyiben valamely régi tagállam átmeneti intézkedéseket vezet be, akkor ugyanazokat az intézkedéseket megtehesse az új tagállam is. Például a Magyarországról érkező munkavállalók munkavállalása engedélyköteles Németországban, így a reciprocitás adta lehetőséggel élve Magyarországon is engedélyköteles a német állampolgárok munkavállalása.
26
A lehetőséggel Magyarországon kívül Lengyelország és Szlovénia él. Magyarországon, ezt a 93/2004. (IV.27.) Kormány rendelt szabályozza.
27
3. JELENLEGI HELYZETÜNK AZ EURÓPAI UNIÓ EGYES TAGÁLLAMAIVAL SZEMBEN A MUNKAVÁLALÁS TÜKRÉBEN A Csatlakozási Szerződésnek fentebb részletezett elemei nem kötelező érvénnyel bírtak sem a régi, sem az új tagállamokra nézve, így hazánk pozíciója is más és más az egyes tagállamok tekintetében. A 15-ök nem egységesen alkalmaztak tehát megszorításokat a tíz új tagállammal szemben, hanem országaik sajátos gazdasági és munkaerőpiaci helyzetét vizsgálva hozták meg „egyéni” döntéseiket. Az alábbiakban aszerint fogom elemezni Magyarország helyzetét, hogy melyik tagállam, milyen követelményeket támasztott vele szemben, különös tekintettel a munkavállalási engedélyek kiadására. Ebben a fejezetben a munkavállalás három fajtájára fogok koncentrálni, és ezeket fogom részletesen bemutatni. E három munkavállalási forma: •
Egyéni munkavállalás
•
Posting (kiküldetés, kirendelés, munkaerő-közvetítés és kölcsönzés)
•
Önálló vállalkozók
A három megkülönböztetett foglalkoztatási formára más-más kritériumrendszer vonatkozik, ezért fontos ezek szabályozásának részletes ismertetése. 3.1. EGYÉNI MUNKAVÁLLALÁS Egyéni munkavállalóknak tekintjük azokat a munkaadójukkal
szerződéses
viszonyban
természetes
vannak,
tehát
személyeket, a
akik
munkaviszony
munkaszerződésen alapszik, és nem másnak a megbízásából végeznek munkát nem egy olyan, harmadik foglalkoztatónak a részére, akinek szerződéses jogviszonya fennáll az aktuális munkaadóval. 3.1.1. Az új tagállamok A velünk egy időben csatlakozott országokat illetően a kérdés igen egyszerű, hiszen semmiféle megszorító intézkedés nem lépett életbe vagyis, nem szükséges
28
munkavállalási engedély a foglalkoztathatósághoz. Mit is jelent ez? Az új tagállamok állampolgárai úgy köthetnek munkaszerződés, gyakorolhatják munkavállalói jogaikat, mintha a másik ország állampolgárai lennének. Semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem érhet például egy észt nemzetiségű munkavállalót Lengyelországban, vagy fordítva. Jogaik és kötelezettségeik megegyeznek. (A szlovák állampolgároknak regisztráltatniuk kell(ene) magukat Magyarországon, de ez nem kötelező jellegű, és kizárólag statisztikai célok érdekében szükséges.) Kivételt képez ez alól Málta és Ciprus, mivel az ő helyzetük különleges. Elsősorban területük csekély mérete indokolja differenciált pozíciójukat, de ezen túlmenően az is, hogy bevételeik, GDP-jük csaknem egészét a turizmusból befolyó összegek jelentik, és elképzelhetjük mi volna a helyzet, ha az idényszerűen ott foglalkoztatott munkavállalók munkaszerződésük lejárta után az országban való letelepedés mellett döntenének. 3.1.2. Korlátozásokat nem alkalmazó tagállamok Köztudomású, hogy a régi tagállamok közül az Egyesült Királyság, Írország és Svédország nyitotta meg munkaerőpiacát. 2004. május 1-től kezdve tehát nincs szükség ezekben az államokban munkavállalási engedélyre. A csatlakozás időpontja előtt, ha ezekben az országokban valaki munkát szeretett volna vállalni, akkor leendő munkáltatójának
kellett
megkérni
számára
a
munkavállalási
engedélyt,
ami
meglehetősen bonyolult és hosszadalmas eljárás volt. Ezzel szemben, jelen pillanatban semmiféle procedúrára nincs szükség, hanem Uniós munkavállalóként szabadon vállalhatnak munkát a magyar állampolgárok. Nagy-Britannia esetében annyi kötelezettség járul a munkát vállalókra, hogy foglalkoztatásukat követő 30 napon belül, 50 font adminisztrációs költség mellett regisztráltatniuk kell magukat, a Brit Belügyminisztérium illetékes osztályán személyesen, vagy levélben. Nagy-Britannia sokáig nem tudott dönteni munkaerőpiacának liberalizálását illetően. Sok olyan kérdés merült fel, amelyek elsősorban nem a munkavállalást, hanem a szociális biztonság területét érintették. Jóléti állam lévén kockázatosnak tartotta szociális hálóját (és nem munkaerőpiacát!) nem megfelelő módon levédeni, így olyan döntést hozott, amely biztosítani látszik, hogy az oda irányuló migráció nem „értékcsökkenést”, hanem
29
„értéktöbbletet” hoz létre államukban. Ahhoz, hogy biztosítsák eme értéktöbbletet olyan szabályozást vezettek be, amely kimondja hogy: migráns munkavállaló 12 hónap igazolt munkaviszony követően részesülhet csak szociális ellátásban. Ezzel kívánták elkerülni, hogy jogosulatlan személyek – úgymond – „felkapaszkodhassanak” Nagy-Britannia szociális hálójára. Úgy tűnik tehát, hogy a munkaerő-piac megnyitásának hátterében erőteljes politikai motívumok húzódtak meg, ami nem is meglepő, ha belegondolunk, hogy az Egyesült Királyságban közel fél millióra tehető az üres álláshelyek száma (A Brit munkaügyi szervezettől származó információ), amit részben az újonnan csatlakozott országok munkavállalóival szeretnének betöltetni. 3.1.3. A munkavállalási engedélyt a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül megadó tagállamok Dánia és Norvégia11 tartozik bele ebbe a körbe, mégpedig a következők miatt. Az előző pontban ismertetett eljáráshoz képest e két állam szigorúbb szabályozással él, hiszen náluk kötelező a munkavállalási engedély kiváltása. Ugyanakkor az engedélyt a munkaerő-piac vizsgálata nélkül, automatikusan adják ki, ha a munkavállalónak érvényes munkaszerződése van és a benne foglaltak megegyeznek a két ország ún:minimál-sztenderdjeivel. (Itt két olyan fogalmat említettem, amelyek közelebbi megismerése fontos a helyzet pontos megítéléséhez.) • Munkaerőpiaci vizsgálat A jobb megértéshez vegyünk egy példát. Ha Franciaországban megüresedik egy álláshely, akkor elsődlegesen a 15-ök Európai Uniós állampolgárnak kell betöltenie azt. Abban az esetben ha nincs megfelelő jelölt, akkor az üresedésre pályázhatnak az újonnan csatlakozott államok munkavállalói (Közösségi preferencia érvényesülése), és csak ez után töltheti be az állást Unión kívüli, harmadik ország állampolgára.
30
Eltérés az országok között csak annyiban van, hogy minden egyes tagállam önállóan, más és más időintervallumot határoz meg törvényileg arra nézve, mennyi ideig kell a munkaerő-piacot vizsgálni. (Magyarországon ez az idő 30 nap.) A folyamatot a következő ábra illusztrálja:
A munkaer ő-piaci vizsg álat folyamata munkaerő-piaci vizsgálat
Üres Üres álláshely álláshely
1.
2.
3.
1. Adott tagállam állampolgára, vagy más „régi” tagállam állampolgára 2. Újonnan csatlakozott államok állampolgárai 3. Az Unión kívüli munkavállalók, vagyis 3. ország állampolgárai
• Minimál-standard A munkaadóra és munkavállalóra nézve vannak olyan kötelezően betartandó feltételek, amelyek nélkül nem lehet munkaszerződés kötni. Felsorolásszerűen a következők: a) a minimálbér és egyébként a díjazás kérdése; b) a munkaidő (részmunkaidő, rendkívüli munkaidő), éjszakai munka, a pihenőidő, a munkaközi szünet mértéke (készenléti szabályok); c) fizetett éves szabadság mértéke; d) diszkrimináció tilalma.
11
Norvégia ugyan nem tagja az Európai Uniónak, ám tagországa az Európai Gazdasági Térségnek, és mint ilyen pozíciójuk fontos a számunkra is
31
A minimál-standard betartását azért veszik szigorúan, mert védik a munkavállalókat a béreket alacsonyan tartani kívánó munkaadókkal szemben (social dumping). Amennyiben tehát Dániában vagy Norvégiában kíván valaki munkát vállalni, és a minimál standard szabályai szerint megkapja azt a mértékű fizetést, amit egy holland vagy dán állampolgár megkapna ugyanabban a munkakörben, minden további nélkül megteheti, hiszen rövid időn belül kiadják számára a munkavállalási engedélyt. Ez a gyorsított, gördülékeny eljárás azért is alakulhatott ki, mert a dán és norvég szakszervezetek igen erősek, és az eddigiekben kiharcolt eredményeiket alapján minden esetben a minimál-standardokat kell követni. 3.1.4. A munkavállalást engedélyhez kötő és munkaerő-piaci helyzetet vizsgáló tagállamok A munkaerő-piaci korlátozásokkal élő országokat két csoportra lehet felosztani. 1. csoport: Franciaország; Németország; Ausztria; Luxemburg; 2. csoport: Olaszország; Finnország; Görögország; Spanyolország; Portugália; Belgium; Hollandia; (+Liechtenstein, Izland, mint EGT tagállam) A csoportosítás oka, hogy az első csoportban lévő 4 országgal hazánk bilaterális kormányközi egyezményt kötött a 90-es évek végén. A kormányközi egyezmény nyilatkozik a két ország közötti „Gyakornokok cseréjéről”, vendég-munkavállalói engedélyről, ingázói engedélyekről, és szezonális engedélyekről, vagyis ezen megállapodások azért születtek, hogy a felállított kritériumrendszernek megfelelő munkavállalók egyszerűbben kaphassák meg a munkavállalási engedélyt. (A gyakornoki egyezményeket dolgozatom későbbi fejezetében ismertetem.) A második csoport országaival nincs kormányközi egyezménye Magyarországnak, így a munkavállalási engedélyek kiadása a hagyományos úton történik – vagyis a leendő munkaadó ad be munkaerőigényt a területileg illetékes munkaügyi szervezethez, és írásos indoklását csatolja hozzá, amiben megindokolja, miért akarja kifejezetten az általa megjelölt munkavállalót alkalmazni. (Ezt általában igen szigorúan ellenőrzik az
32
illetékes hatóságok, és amint indokolatlannak látszik a más tagállambeli munkavállaló foglalkoztatása, az engedély kiadását megtagadják.) Olaszország és Hollandia helyzete kis mértékben ugyan, de eltér a második csoport többi államához képest. Olaszország megnyitott egy 20ezer fős kontingenst az újonnan csatlakozó országok részére (ez a szám összesen vonatkozik az új tagállamokra), amely keretig a munkaerőpiac vizsgálata nélkül ad ki engedélyt, a beérkezett kérvények sorrendjének megfelelően. Ha viszont a 10 új tagállam kimeríti a kvótát, a már ismertetett, hagyományos úton adnak ki munkavállalási engedélyt.
Hollandia
érdekes
megoldással
élt.
Minden
országban
vannak
úgynevezett
hiányszakmák, ahol várják a más tagállamokból érkezőket. Hollandiában ilyen például: nemzetközi
gépjárművezetők,
matrózok
és
kormányosok,
műtő-asszisztensek,
röntgenterápiás laboránsok és röntgen diagnosztikai laboránsok, hentesek és kicsontozók. Abban az esetben ha ezen szakmákban szeretne egy új tagállamból érkező munkavállaló elhelyezkedni, akkor a munkaerőpiac vizsgálata nélkül, két héten belül kézbe veheti munkavállalási engedélyét. Ha viszont más területen kíván valaki munkát vállalni, akkor a fentebb részletesen ismertetett munkaerő-piaci vizsgálat után válik alkalmazhatóvá. Ezzel az intézkedéssel akarta védeni a nem kívánt, esetleg negatív hatásoktól a belső munkaerőpiacát, elkerülve a nagy mennyiségű migráns munkavállaló beáramlását. (Aminek tulajdonképpen meglehetősen reális esélye volt, hiszen Hollandia az egyik olyan jóléti állam, ami az újonnan csatlakozó országok érdeklődésének fókuszában állt és áll a mai napig rendkívül hatékony szociális ellátórendszere és az átlagosnál magasabb bérjellegű juttatásai miatt.) Egyelőre tehát elmondhatjuk, hogy a régi tagállamok zöme él a Csatlakozási Szerződés adta jogokkal, és munkaerőpiacát tudatosan védi az esetleges negatív hatásoktól. Ám a Csatlakozás óta eltelt egy év alatt az is egyértelművé vált, hogy a korlátozásokkal élő államok nagy részének alaptalanok voltak a félelmei az olcsó, keleti munkaerőimporttal kapcsolatban. Kivételt képez ez alól Németország és különösen Ausztria,
33
hiszen ez utóbbi elsődleges célországa például a magyar munkavállalóknak is. Ezért megjósolható, hogy az említett két ország ki fogja használni a Csatlakozási Okmány által biztosított maximális időintervallumot, munkaerőpiacának teljes liberalizálása előtt. 3.2. ÁLLAMKÖZI EGYEZMÉNYEK Az államközi egyezmények az egyéni munkavállalók helyzetét kívánják megkönnyíteni, ezért kaptak helyet dolgozatom jelen fejezetében. A Magyar Köztársaság kormányát az a cél vezérelte az államközi egyezmények megkötésekor, hogy a fiatal szakemberek lehetőséget kaphassanak a megfelelő szakmai gyakorlat megszerzésére, illetve szakmai ismereteik bővítésére (más munkamódszerek, technológiák megismerésén keresztül), valamint nyelvtudásuk tökéletesítésére. Az államközi egyezmények további célja még, hogy a fiatal szakemberek a gyakornoki év leteltével hazatérjenek, és megszerzett tudásukat otthon tudják kamatoztatni. Az
államközi
egyezmények
csereegyezmények,
amelyek
keretében
létrejövő
munkavállalásokban mind a magyar, mind az egyezményt aláíró másik ország állampolgárai azonos feltételekkel vehetnek részt. A világ globalizálódása a tartós munkanélküliség, a megtorpanó gazdaságok arra késztetik a törvényhozókat és alkalmazókat, hogy mind jobban korlátozzák a kívülről érkező munkaerő lehetőségeit. Amennyiben a munkavállalás államközi egyezmény keretében jön létre, a munkavállalási engedély kiadásakor az érintett ország munkaügyi hivatala nem vizsgálja a munkaerőpiac helyzetét, ami azt jelenti, hogy az érvényes munkaszerződésre akkor is megkapja az engedélyt, ha a munkaerőpiacon van munkanélküli abban a szakmában. A munkavállalási engedélyhez jutás időtartama is lecsökken, hiszen nincs szükség az állás meghirdetésére, a munkaerőpiac vizsgálatára. Az egyezmények keretében történő munkavállalás a fogadó ország részéről ellenőrzött munkavállalás, ami azt jelenti, hogy a partner munkaügyi hivatal csak azokat a munkaszerződéseket hagyja jóvá, amelyek megfelelnek az illető ország munkajogi előírásainak - azaz a törvényben előírt legkisebb munkabér, a legrövidebb pihenőidő, a legkevesebb szabadság a diszkriminációmentes elbírálás stb. - mindenképpen megilletik a magyar munkavállalót. A munkaszerződéseknek kötelezően tartalmazniuk kell a
34
társadalom-, beteg- és balesetbiztosítás feltételeit, a szállásra és ellátásra vonatkozó térítési feltételeket. Az államközi egyezmények egyszeri munkavállalási lehetőséget biztosítanak. Ez azt jelenti, hogy a pályázó egy országban csak egyszer kaphat munkavállalási engedélyt, 12 hónapra,
ami
kizárólag
ugyanannál
a
munkáltatónál
még
hat
hónappal
meghosszabbítható. A munkavállalás időtartama így tehát maximum 18 hónap. Az egyezményeket magyar részről az OMMK utódja a Foglalkoztatási Hivatal működteti. Az FH a „közbülső” végrehajtó hatóság, így a pályázatok benyújtásánál, valamint azok engedélyeztetésnél e szervet megkerülni nem lehet. A Foglalkoztatási Hivatal ingyenesen, illetékmentesen bonyolítja az államközi egyezményeket. A pályázati űrlapok, a tájékoztató anyagok és az információnyújtás is ingyenesen vehetőek igénybe. • A pályázati adatlap • Szakmai önéletrajz • Fénykép • Bizonyítvány • Referencialevelek • Nyelvi szintfelmérő (Minden pályázónak részt kell vennie egy nyelvi meghallgatáson ahol mérik a szókincset, a nyelv helyességet – nyelvtan használatát. A nyelvtudás mértéke általában akkor megfelelő, ha a pályázó olyan szinten beszéli az adott ország nyelvét, hogy megértse a munkafeladatot, tudja a szakmájában használatos munkaeszközök nevét, meg tudja fogalmazni a munkafeladatokkal, az elhelyezéssel, ellátással kapcsolatban felmerülő problémáit, kéréseit. A vendéglátóiparban, illetve az egészségügyben elhelyezkedni kívánóknak természetesen legalább jó középszintű nyelvtudásra van szükségük, hiszen a vendégekkel, betegekkel közvetlen kapcsolatot kell teremteniük, kívánságaikat meg kell érteniük, kérdéseikre választ kell adniuk. ) • Erkölcsi bizonyítvány Az államközi egyezmények keretében létrejövő munkavállalásokról általánosságban írtam eddig, a következő pontokban szeretnék rátérni az egyes országokkal kötött egyezmények specifikumaira.
35
Az egyezmények célja a fiatalok szakmai-nyelvi továbbképzése, illetve – a szezonális és foglalkoztatási egyezmények esetében – az átmenetileg, regionálisan fellépő munkaerőhiány enyhítése. A kormányközi egyezmények a német és a magyar munkaerő-piaci szervezetek között megkötött szezonális egyezmény kivételével kontingens rendszerben működnek, de általában a fogadó országok a kontingensen kívül egyéb feltételekhez (nyelvtudás, életkorhatár, szakképzettség, büntetlen előélet, stb.) is kötik a munkavállalási engedély kiadását.
3.2.1.Németország Magyarország először Németországgal kötött államközi megállapodást, amely 1990-ben az
55/1196
(III.23)MT.
foglalkoztatásáról
szakmai
rendelettel és
nyelvi
került
kihirdetésre
ismereteik
bővítése
„Munkavállalók céljából
(vendég-
munkavállalói) megállapodás” címmel. A megállapodás magyar állampolgárok egyéni vendég-munkavállalását teszi lehetővé Németországban maximum 18 hónapra (6. számú melléklet – tájékoztató a németországi munkavállalásról). Az egyezmény keretében kiadott munkavállalási engedély egy évre szól, ez az egy év azonban – amennyiben mind a munkaadó, mind a munkavállaló igényli, és a munkaerőpiaci helyzet is lehetővé teszi ezt – további fél évvel hosszabbítható. Az egyezmény kínálta lehetőséget, azonban csak egyszer lehet igénybe venni. Azok sem pályázhatnak, akik – akár részletekben is – 11 hónapot legálisan dolgoztak Németországban. Ha a munkavállaló
magyar
vállalat
alkalmazottjaként
már
11
hónapot
dolgozott
Németországban, a pályázat keretei között nem vállalhat munkát, még akkor sem ha leendő munkaadója ragaszkodna hozzá. A munkavállalásban pályázóként azok vehetnek részt, akik jelentkezésükkor betöltötték a 18. életévüket és még nem múltak el 40 évesek. Büntetlen előéletűek, legalább alapfokon beszélnek, adott munkakör betöltéséhez megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek. Az egyezmény aláírásakor (1989-ben) évente 500 fő részére biztosította a munkavállalási lehetőséget. 1990-től a növekvő érdeklődés eredményeképpen az évente esedékes vegyes-bizottsági tárgyalásokon „kontingens” emeléseket sikerült elérni. Jelenleg a kontingens 2000/fő/év. Az elmúlt évben 2004-ben, 410 pályázat érkezett a
36
Foglalkoztatási
Hivatal
Nemzetközi
és
Migrációs
Főosztályára,
amelyeket
Németországba továbbítottunk. 323 fő meg is kapta a munkavállalási engedélyt, száz alatti volt az elutasított pályázatok száma, a fennmaradó részt pedig a közvetítésre várók adják. Dolgozatom előző fejezetében jeleztem, hogy mennyire nem igazolódtak be a régi tagállamok félelmei az olcsó munkaerő-import dömpingjét illetően. Ezt igazolja az a tény is, hogy a német kontingenst az elmúlt több, mint 14 év alatt még egyszer sem sikerült kihasználni, sőt olyan év sem volt eddig, amikor akár 2000 fő pályázott volna. Ennek a jelenségnek több oka is lehet: • a magyar munkaerő köztudottan nem mobil, a nyugati országrész gazdaságilag fejlett régióiban jelentkező munkaerő-hiányt sem lehet pótolni a keleti országrész munkaerő feleslegéből, és ennek egyik fő oka a magyar munkaerő mobilitásának a hiánya. • problémát jelent a nyelvtudás hiánya, az egyezmény abban az esetben is megköveteli a fogadó ország nyelvének ismeretét, ha a munkaadó tud magyarul, mivel a megállapodás értelmében a külföldön dolgozó magyarok érdekeit a helyi munkaügyi központok képviselik, illetve védik. • a nem megfelelő szakképesítés is akadály lehet a külföldi munkavállalásnál • komoly akadálynak számít az a feltétel is, hogy akik már legalább 11 hónapot legálisan dolgoztak Németországban, azok nem pályázhatnak. • A fent említett adatok figyelembevételével bizton állíthatjuk, hogy az olcsó, szakképzett magyar munkaerő tömeges elvándorlására nem kell számítani. 3.2.1.1. A gyakornoki pályázat menete A pályázatot (7. számú melléklet – pályázati űrlap németországi munkavállaláshoz) a lakhely szerint illetékes Megyei Munkaügyi központban kell benyújtani az előzőekben felsorolt mellékletekkel együtt. A Megyei Munkaügyi Központok előzetes formai ellenőrzés után továbbítják a pályázatokat a Foglalkoztatási Hivatal Nemzetközi és Külföldi Munkavállalási Irodájának, ahol a pályázatokat ismét megvizsgálják, hogy megfelelnek-e az egyezményben előírt feltételeknek. Az elbírálást követően az anyagokat a Bundesagentur für Arbeit-nak továbbítják.
37
A BfA megvizsgálja, hogy a munkaadó megfelel-e a német törvényeknek, amelyek szabályozzák, hogy egy német munkaadó mikor és milyen feltételek teljesülése mellett alkalmazhat külföldit – például ha az alkalmazó vállalkozás mérete csak egy fő vendégmunkás alkalmazását teszi lehetővé, és már foglalkoztatnak egy külföldit, abban az esetben, ha a pályázó meg is felel az egyezményben előírt feltételeknek, nem kaphat munkavállalási engedélyt. A pályázat átfutási ideje általában 6 hét, de gyakran rövidebb idő alatt is realizálódik a munkavállalás. 3.2.1.2. Szezonális munkavállalás A német és a magyar munkaügyi szervezett között 1992-ben megkötött külön megállapodás alapján minden évben, legfeljebb 3 hónapnyi időtartamban végezhető szezonális munka a mező- erdőgazdaságban, a vendéglátóiparban, a zöldség-, gyümölcs – és a fafeldolgozásban. A vásári mutatványos ágazatban 3 hónapos munkavállalás meghosszabbítható maximum 6 hónappal. Kontingens ebben az esetben nincs, de a helyi munkaügyi hivatalok, az Arbeitsamt-ok kötelesek a német munkaerőpiac helyzetét vizsgálni a munkavállalási engedélyek kiadásakor, s csak akkor értenek egyet a szerződés engedélyezésével, ha a munkaadó bejelentett igényére egy hónapon belül nem tudnak német segéderőt közvetíteni. Szakképzettség – ha a munkaadó nem igényli – nem szükséges, és életkori megkötés csak a munkavállalás alsó korhatárát - 18. életév teszi kötelezővé. A munkaadó köteles biztosítást kötni a munkavállalónak, ha a munkavállaló kevesebb, mint 58 napot dolgozik Németországban. A szezonális munkavállalás kétféle módon jöhet létre: • Jelentkezéssel A jelentkező az állandó lakhelye szerinti Megyei Munkaügyi Központban jelentkezési lapot tölt ki. A szezonális munkánál elsősorban betanított-, és segédmunkakörökre keresnek az adott munkakörben gyakorlattal rendelkező munkavállalókat. A német nyelv alapfokú ismerete ebben az esetben is szükséges, ezért a pályázónak az előzőekben ismertetett nyelvi szintfelmérőn kell részt vennie. A Megyei Munkaügyi Központoktól beérkező pályázatokat a Foglalkoztatási Hivatal
38
Nemzetközi és Külföldi Munkavállalási Irodája nyilvántartásba veszi, és a BfA-tól érkező munkaajánlatokban feltüntetett igényeknek megfelelő pályázókat táviratilag vagy telefonon megkeresi, s amennyiben a pályázónak megfelel a munka, kiközvetíti. A kiválasztásnál a megfelelésen túl természetesen a jelentkezési sorrendet is figyelembe vesszük. • A munkaadó kezdeményezésére Ez az eset azt az állapotot tételezi fel, hogy a munkaadó és a munkavállaló már ismeri egymást. A munkáltató az Arbeitsamton beszerezheti a magyar állampolgárok részére szóló szezonszerződés-nyomtatványt. Az Arbeitsamt egy hónapig próbál a munkáltató részére német, illetve. uniós munkaerőt közvetíteni, és amennyiben ez nem sikerül, érvényesíti a munkaszerződést és tovább küldi a bonni munkaügyi központba a BfA -hoz. A számítógépes nyilvántartásba vétel után a BfA megküldi a Foglalkoztatási Hivatal Nemzetközi és Külföldi Munkavállalási Irodájának a szerződést, amelyet ellenjegyzés és feldolgozás után kapnak meg az ügyfelek. A munkáltató által kezdeményezett szerződések engedélyezési ideje 6-8 hét, ezért a munkába állás dátumának megadásánál ezt mindenképpen kalkulálni kell. Amint láthattuk, szezonális munka esetén a német munkaügyi szervek vizsgálják a hazai munkaerőpiacot. Mivel azonban gyakran fizikai megterheléssel járó, szezonálisan jelentkező, alacsony fizetségű munkákról van szó – mezőgazdaságban a spárga szedés szezonja március, április, a vendéglátó iparban az idény jelleggel jelentkező konyhai kisegítő és takarító állások -, a német fél nehezen talál hazai illetve Uniós munkaerőt, így ezen esetben könnyebb a munkavállalási engedély megszerzése, mint általában. Az idősebb korosztály számára nyújt külföldi munkavégzésre lehetőséget ez a megállapodás, mert nincs korhatárhoz kötve. Egy-egy szezon kezdetén kis települések, falvak néptelenednek el, mert a mezőgazdasági termelésből élők számára az évenkénti 3 hónapos szezonmunka jelentős kereset kiegészítést jelent.
39
3.2.2. Ausztria Az osztrák gyakornoki egyezményről lásd. 1.2.1 fejezet. Az osztrák sajtó kiemelt hírként közölte, hogy Magyarország elfogadta a hétéves (2+3+2) munkaerő-piaci átmenet feltételét, azonban a gazdaság csalódott: a gyáriparosok szövetségétől a kamarákon át az egyes ágazatokig – a szakmunkáshiány fékező hatásáról beszélnek. Senki nem vitatja, hogy a vendégmunkások között jelenleg huszonötezren maguk is munka nélkül vannak, ám nekik nincs meg a betöltetlen állásokhoz szükséges képzettségük. Az iparnak hegesztőkre, lakatosokra, szerelőkre és számítástechnikai szakemberekre van szüksége, mégpedig azonnal. A hétéves korlátozás e tekintetben sem felel meg a munkaerőpiac igényeinek. Alaptalan Ausztriának az olcsó magyar munkaerőtől való félelme, hiszen csak olyan ágazatokban foglalkoztatnak vendég-munkavállalókat, ahol egyébként is munkaerőhiány jelentkezik. Országonként vizsgálva a külföldiek, s ezen belül a kelet-közép európai országokból származók arányát azt tapasztalhatjuk, hogy még azokban az országokban is igen szerény a részarányuk, ahol egyébként viszonylag sokan vannak – ezek az országok Ausztria és Németország, illetve hogy ezen felül Ausztriában és Németországban is csak másodlagos a térségből érkező migránsok jelentősége a máshonnan érkezettek mögött.
40
Ezt mutatja a következő táblázat is: Ország Ausztria Németország Belgium Dánia Spanyolország Finnország Görögország Olaszország Hollandia Portugália Svédország Egyesült Királyság
Külföldi népesség % 9,9 9,0 8,9 4,7 1,5 1,6 1,6 1,4 4,3 1,8 5,9 3,4
Közép-kelet európai népesség % 1,9 0,7 0,1 0,2 0,0 0,2 0,2 0,1 0,1 0,0 0,2 0,1
3.2.2.1. Határmenti ingázói megállapodás Ez az egyezmény is 1999-ben kezdett működni. Magyar részről Vas-,Győr-MosonSopron és Zala megyék, osztrák részről pedig Burgenland tartomány (2001-től pedig a Bruck/Leithai járás is) vesz részt a programban. Az egyezmény célja, hogy a határmenti térségek hosszú évek óta tartó jó gazdasági kapcsolataikat megerősítsék és a határmenti foglalkoztatást megkönnyítsék. A kontingens 500 fővel indult, majd többszöri emelés után, - amely a mindkét fél részéről tapasztalható nagy érdeklődésnek tudható be – tavaly már 1900 fő volt. E program keretében 6 hónapra adnak ki munkavállalási engedélyt, ez azonban korlátlan számban hosszabbítható, így a kontingens mindig feltöltött. Ennek a munkavállalási formának az a nagy hátránya, hogy gyakorlatilag lehetetlen az 1200 főbe bekerülni. Az ingázói egyezményt a Vas Megyei Munkaügyi Központ koordinálja. Az ingázók 50-60%-át a mezőgazdaságban és a vendéglátás területén foglalkoztatják. Az egyezmény értelmében az ingázóknak naponta vissza kell térniük lakóhelyükre. A két egyezmény kínálta lehetőség mellett Ausztria egyes tartományaiban szezonális munkavégzésre is van lehetőség, (például a sí szezon ideje alatt a vendéglátásban) de
41
mint korábban bemutattam a külföldi munkaerő maximum 8%-a lehet a teljes munkaerő létszámának. Az engedélyt a helyi munkaerő-piaci helyzettől és a tartományi kvótától függően adják ki a munkaügyi szervek. 3.2.3. Luxemburg A Luxemburgi Nagyhercegséggel ugyancsak 1996-ban kötöttük meg az egyezményt, évi 20 főre. A 216/1996 (XII.23.) számú Kormányrendelettel közzétett gyakornoki egyezmény esetében is feltétel, a hivatalos nyelvek (angol, francia, német) egyikének megfelelő ismerete, és megfelelő szakképesítés valamint 30 év a korhatár. (8. számú melléklet – tájékoztató luxemburgi munkavállalásról) A program egyenlőre nem túl népszerű a magyar munkavállalók körében, eddig összesen 2-3 fő vette igénybe, ők kivétel nélkül a vendéglátó-ipari munkakörökre pályáztak. A foglalkoztatáshoz be kell szerezni egy előzetes munkavállalási engedélyt, amit a munkáltató az engedélyezést végző, Luxemburgi Foglalkoztatási Hivataltól (ADEM) kérhet meg.
3.2.4. Franciaország A fenti országok sora 2002 első félévében újabb országgal gyarapodott, mivel életbe lépett a Franciaországgal 2000. májusában megkötött szakmai gyakornoki egyezmény is. Az egyezmény alapján a kontingens 300/fő/évvel indult, (ez azóta is ugyanannyi) a pályázók életkorhatára 18-35 év lehet és a jelentkezőnek szakképzettnek kell lennie. A tavalyi, 2004-es évben 46 pályázat érkezett be, amelyből 45 fő kapott engedélyt. (9-10. számú melléklet – tájékoztató franciaországi munkavállalásról és pályázati űrlap) Természetesen ez esetben is szükséges olyan szintű nyelvtudás, amely adott munkakör betöltéséhez feltétlenül elvárható.
42
3.3. POSTING,
AVAGY: A KIKÜLDETÉS; KIRENDELÉS; MUNKAERŐ- KÖZVETÍTÉS ÉS
KÖLCSÖNZÉS
A négy alapvető célként kitűzött EU szabadságjog (tőke, munkaerő, szolgáltatások, áruk) közül a „posting”, nem a munkaerő szabad áramlása, hanem a szolgáltatások szabad áramlása tárgykörébe tartozik. Egyelőre „kiküldetés”-ként fordítjuk a „posting” kifejezést, de ez a megoldás kívánnivalót hagy maga után, hiszen az irányelv nem csak a másik tagállamban kiküldetésben lévő foglalkoztatottakra érvényes, hanem a kirendelt és a kikölcsönzött munkavállalókat is ugyanazok a jogosítványok illetik meg. Ennek biztosítására született meg az ún: Posted Workers Directive, amely konkretizálja a kiküldött, kirendelt munkavállalók jogait és kötelezettségeit. 3.3.1. Posted Workers Directive A 96/71/EK rendelt tartalma: Az EU tagállamok között, 1999. decemberében hatályba lépett irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy a felségterületükre szolgáltatásnyújtás keretében kiküldött munkavállalóknak ugyanazokat a munka- és fizetési feltételeket biztosítsák, mint amelyek a munkavégzés helyén érvényesek, amennyiben a küldő ország rendelkezései (a munkavégzés szokásos helye) nem kedvezőbbek. A kiküldött-, kirendelt-, kikölcsönzött munkavállaló az őt kiküldő ország joghatósága alatt marad, tehát ott lesz biztosított, illetve ugyanúgy megilleti a teljes körű szociális ellátás. Ahogy az előzőekben már szó volt róla, az Irányelvnek három aspektusa van (kiküldetés, kirendelés, közvetítés-kölcsönzés). Fontos a három kifejezést elkülöníteni egymástól, „tartalmukat” pontosan meghatározni:
43
kiküldetés: A munkáltató (vállalat) munkavállalókat küld ki saját nevében és saját irányítása alatt, a kiküldő vállalkozás és a szolgáltatásnak az adott tagállamban működő címzettje között létrejött szerződés alapján, feltéve, hogy a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással. kirendelés: A munkáltató munkavállalókat küld ki egy másik tagállam területére, a csoport tulajdonában lévő telephelyre vagy vállalkozáshoz, feltéve, hogy a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással. munkaerő-kölcsönzés; foglalkozó
(munkaerő-közvetítés):
vállalkozásként
vagy
munkaerőt
Munkaerő-kölcsönzéssel rendelkezésre
bocsátó
vállalkozásként munkavállalót küld ki egy tagállam területén letelepedett vagy ott működő vállalkozáshoz, feltéve, hogy a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozás vagy a munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással. Magyarországon 2001 július 1-i hatállyal módosították a Munka Törvénykönyvét (Mt), megteremtve ezzel a kiküldetés, kirendelés, kikölcsönzés jogszabályi hátterét. (Ennek előtte a Munka törvénykönyve szabályai szerint, ha a külföldi állampolgár magyarországi munkavégzésére a külföldi munkáltató kiküldetése alapján került sor, akkor a felek jogviszonyára nem a magyar munkajogot kellett alkalmazni. E szabályozás lényegében azonos azzal, hogy a magyar munkavállaló külföldön történő kiküldetésben végzett munkájára a Munka Tv. hatálya terjed ki.) A speciális szabályokat az Mt. 106/A. és 106/B.§-i tartalmazzák: „Ha külföldi munkáltató munkavállalója − harmadik féllel kötött megállapodás alapján a kiküldetés, a kirendelés, illetve a munkaerő-kölcsönzés szabályai szerint − a Magyar Köztársaság területén végez munkát, a munkavállalóra a) a leghosszabb munkaidő, illetve a legrövidebb pihenőidő mértéke,
44
b) a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke, c) a legalacsonyabb munkabér, d) a munkaerő-kölcsönzés feltételei, e) a munkavédelmi feltételek, f) a terhes, illetve kisgyermekes nők, valamint a fiatal munkavállalók munkavállalási és foglalkoztatási feltételei, továbbá g) a férfiak és nők egyenlő elbírálásának elve, illetve hátrányos megkülönböztetés tilalma tekintetében a magyar munkajogi szabályokat kell alkalmazni.”12
Az Irányelvben meghatározottak alól – természetesen – ebben az esetben is vannak kivételek. Három olyan eset van, amit a rendelet említ és meghatározásukra mindenképpen szükség van. • abban az esetben, ha az elvégzendő munka nem haladja meg az 1 hónapot. Ekkor az itthoni munkaadó és a szolgáltatás címzettje közötti konzultáció ad lehetőset arra, hogy a felek eldöntsék, mely ország jogszabályai legyenek az irányadók • a szállítási szerződés alapján az áru első összeszerelése, beszerelése esetén, ha az az átadott áru használatbavételéhez szükséges, és a munkát a szolgáltató vállalkozás szakképzett munkavállalói végzik, a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke és a legalacsonyabb munkabér tekintetében nem kell alkalmazni a 106/A.§ rendelkezéseit, ha a kiküldetés ideje nem haladja meg a nyolc napot, kivéve ha az alábbi építési tevékenységek végzésére kerül sor:
12
földkiemelés,
földmunkák,
tényleges építőmunka,
előre gyártott elemek összeszerelése és szétszerelése,
felszerelés vagy berendezés,
átalakítások,
Munka Törvénykönyve 106a;106b§ (2001)
45
felújítás,
javítás,
szétszerelés,
elbontás,
karbantartás,
fenntartás, festési és tisztítási munkák,
fejlesztések.
• kiküldetés és kirendelés esetén a felek rendelkezhetnek a 106/A.§ minimális bérszintre és fizetett éves szabadságra vonatkozó rendelkezésről másképp, ha az elvégzendő munka „nem jelentős”. Azoknak a tagállamoknak, amelyek élnek ezzel a lehetőséggel, meg kell határozniuk azokat a kritériumokat, amelyeknek a teljesítendő munka meg kell, hogy feleljen ahhoz, hogy „nem jelentősnek” lehessen tekinteni. (Ez azonban nem akadályozhatja a munkavállalóra kedvezőbb szabályok alkalmazását!) A kollektív megállapodásokat illetően is rendelkezik a 96/71/EGK Irányelv. Eszerint a felek dönthetnek úgy, hogy az adott szakmára, iparágra vonatkozó kollektív szerződés rendelkezéseit veszik irányadónak. Ekkor is érvényes az a kikötés, hogy csak is abban az esetben élhetnek ezzel a jogukkal, ha a kollektív megállapodás a munkavállaló számára kedvezőbb jogokat biztosít. Kollektív szerződés hiánya esetén a felek úgy is dönthetnek, hogy olyan más érintett szakmára vagy iparágra érvényes kollektív megállapodást vesznek alapul, amely adaptálható feltételeket biztosít. Ebben az esetben ugyanazok a kötelezettségek és jogok vonatkoznak a munkavállalóra. Meg kell említeni a 1408/71/EGK rendeletben foglaltak azon rendelkezéseit, amelyek összefüggésben vannak a kiküldött munkavállalókra érvényes megállapításokkal. A rendelet kimondja, hogy önálló vállalkozó személy (önfoglalkoztató) is kiküldöttnek minősülhet. A kiküldetés, illetve az önfoglalkoztatás időtartama nem haladhatja meg a 12 hónapot, de legfeljebb 12 hónappal még lehetséges ezt meghosszabbítani.
46
(Összesen:2 év) A kiküldött, kirendelt, kikölcsönzött, illetve önfoglalkoztató személy a kiküldő ország joghatósága alá tartozik társadalombiztosítási szempontból (14, 14a cikk). Fontos néhány kiegészítő rendelkezésről is szólni. (Bíróság, 162. sz. határozat) •
„A kiküldetés szabályai annak a munkavállalónak az esetében is alkalmazandók, aki nem dolgozott még abban a tagállamban, ahol a vállalat székhelye van, hanem újoncként külföldre kapott kiküldetést. (35/70 Manpower eset)”
•
A kiküldő munkáltató és a foglalkoztatott személy között szerves kapcsolatnak kell fenn állnia, és a vállalkozás a küldő tagállam területén fejtse ki tevékenységét.
„Szerves kapcsolat akkor áll fenn a munkáltató és a munkavállaló között, ha a munkáltató felelős a munkaerő toborzásáért, a munkaszerződés megkötéséért, a munkabér
megfizetéséért,
a
járulékok
és
adók
levonásáért,
a
munkakör
meghatározásáért és a feladatok folyamatos kijelöléséért, illetve a munkaviszony megszüntetéséért.” Az előzőekből kiindulva vonatkozó szabály, hogy „Egy munkaerő közvetítő ügynökség számára nem engedélyezett, hogy csak másik tagállamba kiküldött munkavállalókra specializálódjon, hiszen ezzel hasznot lehetne húzni a küldő állam esetlegesen alacsonyabb szociális biztonsági hozzájárulásaiból.”13 A „posting” esetek olykor bonyolult mivoltát szeretném szemléltetni néhány – munkám során felmerült – feltett kérdéssel: Programfejlesztő cég Magyarországról Spanyolországba akar kiküldeni munkavállalókat, de csak a kiküldetés előtt közvetlenül venné fel őket. A spanyolországi foglalkoztató 9 hónap munkaviszony igazolását kérte. Kérdés: Ragaszkodhat-e a másik fél a munkaviszony igazoláshoz? Legális-e? 13
Munka Törvénykönyve 106a;106b§ (2001)
47
Válasz: Igen, mert a kiküldetés csak akkor minősül annak, ha előzetesen a munkavállaló már rendelkezik adott cégnél munkaviszonnyal. Német cégnek, magyar céggel van vállalkozói szerződése építési munkák elvégzésére, ugyanakkor a német cégnek alvállalkozói szerződése van egy szlovén céggel is. A német cég magyarországi munkáját a szlovén alvállalkozókkal akarja elvégeztetni. Kérdés: Kell-e a szlovén munkavállalóknak a magyarországi kiküldetéshez munkavállalási engedély? Válasz: Nem, mert ha a szlovén cég külön alvállalkozói szerződést köt a magyar céggel, akkor a reciprocitás elve alapján, mint velünk együtt csatlakozó ország, az ő állampolgárainak nincs szükség engedélyre. Angol tulajdonban lévő, Németországi központú cég egy magyarországi telephelyről Németországba akar munkavállalókat kirendelni betanulás céljából. Kérdés: Kell-e munkavállalási engedély ebben az esetben? Válasz: Igen, annak ellenére, hogy betanulás céljából utaznak ki, munkát is fognak végezni, ezt engedélyhez kötik.
Munkaerő-kölcsönzés: Ebbe a témakörbe tartozik a munkaerő-kölcsönzés problematikája is, amit néhány sorban ismertetek, mert gyakori kérdésként merül fel a közvetítőirodák részéről a munkaerő-kölcsönzés feltételrendszere. Nem is lehet csodálkozni a megkeresések magas számán, hiszen a munkaerő-kölcsönzés mind a kölcsönbeadónak, mind a kölcsönbevevőnek igen jó üzletnek bizonyul(hatna). A kölcsönzést az különbözteti meg a munkaerő közvetítéstől, hogy a munkavállaló irányában való munkáltatói jogokat nem kizárólagosan a munkaadó, hanem a kölcsönbeadó is gyakorolja. Ezen túlmenően, financiálisan azért kedvező ez a megoldás a kölcsönbeadónak, mert nem egyszeri közvetítői díjjal jutalmazza fáradozásait a munkaerőt kereső cég, hanem időszakosan, előre megállapított pénzösszeget folyósít a
48
kölcsönzéssel foglalkozó cégszámára. (Azt is meg kell jegyezni azonban, hogy a munkavállaló után kötelezően fizetendő járulékokat a munkábaállás időpontja után is a kölcsönbeadó fizeti.) Mivel a fent vázolt tények miatt a munkaerő-kölcsönzés körülményei okot adhatnak visszaélésre a munkavállaló javadalmazását illetően, és a feltételrendszer még nem tisztázott, egyelőre az Unió régi tagállamai elzárkóznak a lehetőség elől. E tevékenységnek a határvonalai meglehetősen elmosódottak, ezért az Európai Bizottság célul tűzte ki, hogy egy különálló, csak a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó irányelvet fog összeállítani a közeljövőben. 3.4. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓK Az önálló vállalkozók szabad mozgásának biztosításával már a Római Szerződés is foglalkozott, ám megvalósulása csak 1969. január elsejével történt meg. A rendelkezés szerint valamennyi tagállamnak biztosítania kellet, hogy másik tagállam önálló
vállalkozói
és
táraságai
korlátozásmentesen
folytathassanak
gazdasági
tevékenységet. A Római szerződés 43. cikke kimondja: „Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amely képviseleteknek, fióktelepeknek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamában letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak A szabad letelepedés magában foglalja a jogot a gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, ….társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is. „14
14
Dr.Gellerné Dr.Lukács Éva:Munkavállalás az Európai Unióban (KJK-KERSZÖV 2004. március)
49
Az Európai Unióban nem alakult ki határozott definíció az önálló vállalkozóval kapcsolatban. Minden tagállam joga, hogy törvényileg meghatározza kit tekint annak, és kit nem, ám egyéni vállalkozó nem lehet semmiképpen egyéni munkavállaló vagy társaság. A Tanács három két irányelvet és egy rendeletet hozott helyzetük tisztázása érdekében: 73/148/EGK Az Irányelv előírta, hogy az önálló vállalkozók személyigazolványuk vagy útlevelük felmutatásával jogosultak a belső határok átlépésére eltekintve bármilyen másnemű megszorítástól. 75/34/EGK Az irányelv rendelkezett az önálló vállalkozók ott-maradási jogáról, vagyis ha megfelelnek bizonyos feltételeknek, akkor gazdasági tevékenységük befejeztével a tagállam területén maradhatnak. 1408/71/EGK Ez a rendelet, amely a migráns munkavállalók szociális biztonságát hivatott biztosítani, 1981-óta
vonatkozik
az
egyéni
vállalkozókara.
(A
1408/71/EGK
migráns
munkavállalók szociális biztonságáról szóló rendelettel dolgozatom további részében részletesen foglalkozom.) Az újonnan csatlakozó államokkal szemben azonban nem egészen a fent vázolt kritériumok érvényesülnek. Ha egy magyar egyéni vállalkozó tevékenységét a 15-ök egyik tagállamában kívánja folytatni, akkor nem elegendő már meglévő igazolásait bemutatni
tevékenységének
folytatásához,
hanem
az
illetékes
hatóságokkal
adminisztratív eljárás keretén belül újból engedélyeztetnie kell azt. (Ez alól természetesen van kivétel is…)
50
4. MUNKAKERESÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN, – A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSE A foglalkoztatáspolitikának, a munkaügyi folyamatoknak egyszerre több célt kell szolgálniuk és több oldalról determináltak. Ezek a következők: •
Piaci versenyképesség. A foglalkoztatáspolitika, a munkaügyi viszonyok a gazdaság és termelés alapvető feltételei, az EU termelését és versenyképességét meghatározó tényezők. Ugyanakkor a foglalkoztatáspolitika (pl. munkahelyteremtés, szakoktatás) lehetőségeit nem utolsó sorban éppen a gazdasági teljesítmények határozzák meg, azaz a foglalkoztatás és a gazdasági teljesítmények egymással kölcsönhatásban vannak, s ez
szükségessé
teszi
a
foglalkoztatás-
és
a
gazdaságpolitika
mindenkori
összehangolását. (E gondolaton alapul az Európai Tanács határozata a növekedésről és a foglalkoztatásról) •
Szociális dimenzió és társadalmi igazságosság (társadalmi kohézió). A szociális dimenzió és az esélyegyenlőség oldaláról a foglalkoztatáspolitika az EUtagállamokban súlyossá vált munkanélküliség enyhítésének eszköze, illetve a rokkantak és csökkent munkaképességűek esélyegyenlőségét elősegítő eszköz lett. Az EU Bizottság a fogyatékkal élők munkaerő-piaci integrációja ügyében elkötelezte magát a szociális partnerek bevonására. (A szociális partnerek a Szociális Párbeszéd Bizottság 1999. május 19-i ülésén közös nyilatkozatot fogadtak el a fogyatékkal élők foglalkoztatásával kapcsolatban. Egy másik jó példa a szociális partnerek bevonására az EQUAL kezdeményezés (2000-2006). Ebben az esetben a szociális partnerek és más kulcsszereplők – beleértve a munkaerőpiacon kedvezőtlen helyzetben lévő csoportok képviselőit is – részt vesznek az új munkahelyek létrehozásával kapcsolatos együtt gondolkodásban, vizsgálatokban.)
•
Regionális kohézió. A foglalkoztatáspolitika a regionális politika részévé is vált, a regionális kohézió erősítését célzó eszközzé, és viszont, a regionális politikának erőteljes foglalkoztatáspolitikai (szociális) szerepe lett. Az EU támogatási
51
politikájában - különösen a regionális és társadalmi kohéziót célzó alapok (Szociális Alap, Kohéziós Alap, Regionális Fejlesztési Alap) esetében a támogatások odaítélésének egyik lényeges szempontja a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás elősegítése. Ebben a szociális partnereknek meghatározott feladatuk van. A partnerség kiterjed a támogatás előkészítésére, finanszírozására, megfigyelésére, ellenőrzésére és értékelésére.
Az információáramlás felgyorsulásával, az internet térhódításával és a munkaerőközvetítő irodák gombamód való megszaporodásával a magyarországi munkavállaló helyzete könnyebbé vált a külföldön való munkavállalás lehetőségeit illetően. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy bárki, bárhol egy-két nap alatt munkát talál más EU tagállamban. Az eddigi tapasztalatokat mérlegelve azt kell, hogy megállapítsuk, a nyelvtudás és szakmai
képzettség
elengedhetetlen
feltétele
a
biztonságos,
és
kiszámítható
munkavállalásnak. Sajnos számos negatív tapasztalatról szóló beszámoló eljutott a Foglalkoztatási Hivatalba a munkaerő-közvetítő cégeket illetően, és így gyakran elrettentő, nem pedig követendő példát jelentenek a munkát kereső magyar állampolgároknak. Az Európai Unióban a szabad munkaerő-áramlás gyakorlati megjelenésével egyidőben (60-70—es évek) felmerült néhány, az információáramlással kapcsolatos gyakorlati probléma. Nevezetesen, hogy az információáramlás rossz infrastrukturális háttere jelentősen megnehezítette a potenciális munkavállalók helyzetét. Ugyanis gyakran fordult elő, hogy a munkaerő-piaci kereslet-kínálat üdvös találkozása azért maradt el, mert a munkaadó és a munkavállaló egész egyszerűen nem tudott egymásról, vagyis a kereslet nem volt tisztában a kínálattal és fordítva. E probléma megoldása végett, hogy a Közösségi munkavállalók minél egyszerűbben juthassanak releváns információk birtokába, az Európai Bizottság 1985-ben létrehozott egy, az Unió összes államát összefogó adatbázist, amelynek 1993-tól megszületett az utódja az immár hazánkban is egyre szélesebb körben elterjedő EURES adatbázis.
52
4.1. AZ EURES RENDSZER Az EURES (European Employment Services) jelentéséből adódóan az EU/EGT tagállamok, valamint Svájc foglalkoztatási szolgálatait átfogó nemzetközi szervezet, amelynek elsődleges célja az információnyújtás és tanácsadás a munkavállalók részére a külföldi álláslehetőségekről és a munkavállalási körülményekről, illetve segítségnyújtás a munkáltatók részére külföldi munkaerő toborzásához. Magyarország Állami Foglalkoztatási Szolgálata az uniós csatlakozással egyidejűleg az EURES hálózat részévé vált. (11. számú melléklet – tájékoztató az EURES rendszerről) Mielőtt rátérnénk a hálózat magyarországi felépítésének, működésének és eddigi tapasztalatainak ismertetésére, érdemes megvizsgálni az EURES jogszabályi hátterét, alapelveit, általános célkitűzéseit. A hálózat alapjait megteremtő dokumentum az Európai Uniót létrehozó Római Szerződés volt, amely kimondta, hogy az Unióban biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását, azaz tilos a munkavállalók állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetése foglalkoztatási, bérezési vagy egyéb, munkavállalással kapcsolatos szempontok tekintetében. Az Unió négy szabadságjoga közül a személyek, és azon belül is a munkavállalók szabad áramlása azt a gazdasági célt hivatott szolgálni, hogy az álláskeresők eljussanak oda, ahol munkájukra szükség van, ezáltal találkozik egymással a munkaerő-kínálat és kereslet, fokozatosan kiegyenlítődnek a versenyfeltételek és a bérek. A Római Szerződésben lefektetett jogokat az 1612/68-as EGK rendelet szabályozza, amely egyebek közt célul tűzi ki a munkaközvetítés módszerének tökéletesítését, a munkavállalói mobilitás akadályainak elhárítását, a tagállamok ÁFSZ-ei közötti együttműködés fejlesztését, a nyilvánosság tájékoztatását, továbbá a foglalkoztatási politikák közösségi szintű összehangolását. Az 1612/68/EGK rendelettel jött létre az EURES elődjének tekinthető SEDOC rendszer, amely a betöltendő állásokra vonatkozó információk áramlását biztosította a tagállamok között. A nehézkes információcsere és a nem túl hatékony működés miatt a rendszert felváltotta az EURES hálózat, amelyet az 1612/68 EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 1993. októberi Bizottsági Határozat hívott életre.
53
Az 1993-as októberi határozatot a 2002. decemberi 23-i Bizottsági Határozat módosította, ami az EURES környezetében végbement változások, az információs és kommunikációs technológia fejlődése és főként az Unió bővítése miatt vált szükségessé. Az áttekinthetőség érdekében tanácsos volt átalakítani és pontosabban meghatározni a hálózat összetételét, felépítését, funkcióit. A Határozat értelmében az EURES hálózat felelős a Rendeletben meghatározott feladatok végrehajtásáért, továbbá támogatja az Európai
Foglalkoztatási
Stratégiát,
hozzájárul
az
egységes
európai
piac
megerősítéséhez. A hálózat legfontosabb szereplői az EURES tagok (tagállamok foglalkoztatási
szolgálatai),
az
EURES
partnerek
(regionális,
határmenti
szakszolgálatok), az Európai Bizottságon belül működő Európai Koordinációs Iroda (EURESco), a tagállamok ÁFSZ-vezetőiből álló Magas Szintű Stratégiai Csoport, valamint az EURES menedzserekből álló Munkacsoport. A Határozat értelmében az Európai Koordinációs Irodának egy Alapokmányt kell elfogadnia, amely tartalmazza a hálózat általános célkitűzéseit, az EURES tagok és partnerek tevékenységeinek ismertetését, az alkalmazandó minőségi szabványokat, valamint a munkaerőpiaccal és mobilitással kapcsolatos tájékoztatás egységes rendszerének és közös modelljének kialakítására szolgáló eljárást. Az Európai Koordinációs Irodának a tagállamok ÁFSZ-eivel egyetértésben kell elfogadnia el a mindenkori EURES Irányelveket, amelyek 3 éves időszakra határozzák meg a hálózat általános célkitűzéseit, prioritásait. A 2004-2007 közötti időszakra vonatkozó Irányelvek 10 prioritást tesznek követendővé a hálózat tagjai számára. Ezek között szerepel például a munkaerő-piaci mobilitással kapcsolatos információnyújtás javítása, az EURES-szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehető legszélesebb körben való biztosítása, az átmeneti időszak során fennálló szabályozásról és munkavállalói jogokról való tájékoztatás, a munkáltatók aktív megközelítése és a nemzetközi toborzásban való támogatásuk, a határmenti munkaerőpiacok fejlődésének támogatása stb. Az Irányelvek alapján a tagállamok három évente egy középtávú tervet készítenek és nyújtanak be az Európai Bizottsághoz, és annak jóváhagyása esetén minden évben pénzügyi
támogatást
igényelhetnek
Brüsszeltől
a
tervezett
tevékenységek
megvalósítására. A támogatás elnyeréséhez 5%-os önerő szükséges, amelynek finanszírozása a Munkaerőpiaci Alapból történik. Természetesen minden évben
54
részletes jelentést kell készíteni a vállalt tevékenységek végrehajtásáról és a pénzügyi felhasználásról. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat hivatalosan 2004. május 1-jén vált a hálózat tagjává, de már évekkel korábban megkezdte a felkészülést a hálózathoz való csatlakozásra. Felépítését, feladatait és működését az előzőekben ismertetett alapdokumentumok határozzák meg. A Foglalkoztatási Hivatalban a brüsszeli előírásnak megfelelően egy EURES menedzsert neveztek ki, akinek legfontosabb feladata, hogy megszervezze a hálózat nemzeti szintű kiépítését, koordinálja tevékenységeit, működését. További fontos szerepe az EURES Munkacsoportban való részvétel, az EURESco Iroda és az ÁFSZ közötti kommunikáció biztosítása, a tevékenységi terv és pénzügyi kérelem összeállítása, a szükséges beszámolók elkészítése, továbbá a vezetőség és szükség esetén a média tájékoztatása. A hálózat legfontosabb szereplői az EURES tanácsadók, akik a brüsszeli EURES Koordinációs Iroda által évente meghirdetett pályázat útján jelentkezhetnek erre a pozícióra. Legfontosabb feladatuk, hogy segítséget nyújtsanak a munkavállalóknak a külföldi álláskereséshez, a munkáltatóknak pedig külföldi munkaerő toborzásához. Információt
nyújtanak
az
egyes
országok
munkaerőpiacáról,
az
ottani
életkörülményekről és a munkavállalás feltételeiről, figyelemmel kísérik a külföldi állásajánlatokat,
kapcsolatot
tartanak
a
külföldi
EURES
tanácsadókkal.
Az
érdeklődőknek bemutatják az EURES Portált, szükség esetén segítenek a honlapon való tájékozódásban, valamint szükség esetén az önéletrajz elkészítésében is. A tanácsadók havonta jelentést küldenek az EURESco-nak tevékenységükről, az érdeklődő ügyfelek számáról, a kapcsolatfelvétel módjáról stb. 2004-ben Magyarországon az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 10 munkatársa részesülhetett a Brüsszel által biztosított EURES tanácsadói képzésben, így jelenleg minden régiónkban van legalább egy képzett tanácsadó az ügyfélszolgálati és az EURES-hez kapcsolódó egyéb tevékenységek ellátására. Néhányan teljes munkaidőben, néhányan pedig munkaidejük bizonyos százalékában foglalkoznak az EURES feladatokkal. Célkitűzésünk, hogy néhány éven belül minden megyében legyen egy-egy képzett tanácsadó. Az ÁFSZ Portálon megtalálható a tanácsadók neve és elérhetősége (www.afsz.hu).
55
A 2005. első felében megszervezésre kerülő tanácsadói képzésre ez év október közepéig jelentkezhetnek az ÁFSZ azon munkatársai, akik megfelelnek a pályázati kiírásban szereplő
követelményeknek.
A
jelölteknek rendelkezniük
kell
magas
szintű
idegennyelv-tudással, munkaügyi területen szerzett legalább 1 éves gyakorlattal, valamint számítógépes ismeretekkel. Munkaidejük legalább felében rendelkezésre kell állniuk az EURES-sel kapcsolatos tevékenységre, és legalább 3 évig folytatniuk kell a tanácsadói munkát. Mindehhez természetesen a feletteseik hozzájárulása is szükséges. A Brüsszel által szervezett és finanszírozott 10 napos alapképzésen egy általános felkészítést kapnak, később pedig további képzési szemináriumokon vehetnek részt. A képzések során megismerkednek a többi ország tanácsadóival, akikhez a későbbiekben is bizalommal fordulhatnak információért vagy segítségért. A munkaügyi központok kirendeltségi szintjén – sok egyéb feladatai mellett - egy-egy EURES asszisztens látja el az általános tájékoztató jellegű feladatokat. A nemzetközi szintű együttműködésen túl két-három ország között szorosabb kapcsolat is kialakulhat, és bizonyos feltételek megvalósulása esetén a regionális szervezetek kérhetik az Európai Bizottságtól az érintett térségben létrehozandó határmenti EURES társulás engedélyezését, amelynek működtetéséhez minden évben külön pénzügyi támogatást igényelhetnek.
Lényeges szempont, hogy az EURES-T létrehozására
irányuló
a
kezdeményezés
határmenti
szereplők
összefogásának
és
közös
elhatározásának eredményeként szülessen meg. A határmenti társulások szereplőit a régió foglalkoztatási szolgálatán kívül rendszerint a munkavállalói és munkáltatói szervezetek képviselői, valamint képzőintézmények és egyéb regionális hatóságok alkotják. Jelenleg 21 határmenti EURES társulás működik Európa-szerte, amelyekről az EURES Portálon találunk további információkat. Az EURES-sel kapcsolatos információk legfontosabb forrása az EURES Portál (http://europa.eu.int/eures), amely mind a tanácsadóknak és asszisztenseknek, mind az álláskereséssel és információszerzéssel önállóan próbálkozó érdeklődőknek értékes segítséget nyújt. A Portál kezdőlapja és egyes részei az unió valamennyi hivatalos nyelvén, így magyarul is olvashatóak, az információk egy része azonban csak angolul, németül és franciául érhető el. A brüsszeli gondozásban lévő Portálon négy nagy adatbázis található:
56
Az álláshely-adatbázis a tagországok foglalkoztatási szolgálatai által nyilván tartott betöltetlen álláshelyeket tartalmazza. Ehhez az adatbázishoz az Interneten keresztül bárki hozzáférhet, és különböző szempontok szerint kérdezheti le az állásokat. Az eddigi gyakorlat szerint a tagállamoknak nem volt kötelező minden bejelentett üres álláshelyet továbbítani az EURES Portálra, de az új irányelvek szerint 2005. januárjára valamennyi, a tagállamok foglalkoztatási szolgálatai által regisztrált üres álláshelyet meg kell jeleníteni az EURES Portálon. A magyar adatbázis a többi ország nemzeti adatbázisaihoz hasonlóan egy úgynevezett webservices nevű alkalmazáson keresztül válik elérhetővé a brüsszeli honlapon. Az összeköttetés a nemzeti adatbázisunk és az EURES Portál között technikailag megvalósult, így már az ÁFSZ által nyilvántartott magyar álláskínálat is megjelenik a közös adatbázisban. A lekérdezés jelenleg csak angol, német és francia nyelven lehetséges, de Brüsszelben tervezik a többi hivatalos nyelvre történő fordítást is. Az EURES Portálon található önéletrajz-adatbázisba az Interneten keresztül bárki felviheti önéletrajzi adatait angol, német és francia nyelven. Ehhez az adatbázishoz a tagországok
nemzetközi
adószámmal
rendelkező
munkáltatói
rendelkeznek
hozzáféréssel, akik az önéletrajzok alapján felvehetik a kapcsolatot a kiválasztott jelöltekkel. A honlapon található információs adatbázis az egyes tagországok munkaerő-piaci helyzetével, politikai és kulturális életével, továbbá a társadalombiztosítással, adózással, élet- és munkakörülményekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat tartalmazza németül, angolul, franciául, valamint az adott tagállam nyelvén. Ezen kívül tájékoztatást nyújt az egyes tagállamok által fenntartott átmeneti szabályozásról és munkavállalási feltételekről. A brüsszeli gondozásban lévő PLOTEUS nevű képzési adatbázis az egyes európai országok képzési kínálatáról, oktatási rendszereiről tájékoztat az unió valamennyi hivatalos nyelvén. Brüsszeli elvárás, hogy a foglalkoztatási szolgálatok a saját nemzeti honlapjaikon is elérhetővé tegyék az átmeneti szabályozással és a külföldi munkavállalási lehetőségekkel kapcsolatos információkat. Ennek megfelelően az ÁFSZ Portálon is
57
kialakításra került a külföldi munkavállalással kapcsolatos tudnivalókat tartalmazó rész.15 Jelenleg az EURES adatbázisban 242ezer állásajánlat található, ami még a következő időszakban növekedni fog, mert az Európai Bizottság kötelezővé tette a tagállamoknak az üres álláshelyek megjelenítését. A hálózat működésével kapcsolatban szerencsére több pozitív, mint negatív visszajelzést kapunk, és a munkavállalók arról tájékoztatnak minket, hogy az adatbázis használata igen egyszerűen elsajátítható, könnyen érthető nem bonyolult. Az adatbázis mögött természetes elengedhetetlen, hogy álljon egy jól kommunikáló EURES tanácsadói hálózat. Az ő feladatuk, hogy mindig naprakész információval lássák el az ügyfeleket, hogy adott esetben konkrét ügyekre vonatkozó információkat szerezzenek meg egymástól. Emellett sok más feladatot is ellátnak, amelyeket felsorolás szerűen ismertetek: -
szabad álláshelyek figyelése,
-
az EURES szolgáltatásainak ajánlása munkáltatóknak és munkát keresőknek
-
Igény esetén információ szolgáltatása hiányszakmákról, többletekről (regionális, helyi szinten),
-
a tagállamokra vonatkozó információk (munkaerőpiac, élet – és munkakörülmények) megismerése és nyomon követése,
-
mobilitást akadályozó tényezőkre vonatkozó információk nyújtása,
-
az EURES asszisztensek munkájának koordinálása, folyamatos tájékoztatásuk, ismeretátadás,
-
az EURES asszisztensektől kapott (munkaerő-piaci) információk alapján mobilitási/toborzási projektek előkészítése, lebonyolítása,
-
projekt javaslatok készítése az éves pénzügyi tervhez,
-
havi rendszerességgel jelentés készítése a tevékenységéről, ügyfelei számáról, a keresett szakmákról és országokról,
15
-
állásbörzéken, kapcsolódó rendezvényeken való részvétel,
-
kapcsolattartás más tagállamok EURES tanácsadóival,
Munkaügyi Szemle; 48 évf. 2004 október
58
-
kapcsolattartás partnerszervezetekkel (diákirodák, oktatási intézmények, stb.),
-
közvetlen felettesének folyamatos tájékoztatása az EURES-sel kapcsolatos feladatok ellátásáról,
-
a megyei/régiós szinten megvalósítandó tevékenységek koordinálása
-
az EURES tevékenységhez tartózó eseti/éves beszámolók elkészítése,
-
az EURES menedzser által jóváhagyott mobilitási projektek lebonyolítása,
-
az illetékességi területéhez tartozó EURES asszisztensek szakmai felkészítése, továbbképzése.
„Az európai foglalkoztatási stratégia kontextusában a munkavállalók mobilitása nem pusztán alapvető jog, hanem olyan eszköz, amely segíti a munkaerőpiac alkalmazkodását a közelmúlt fejleményeihez.”16 Az EURES web-lap feladata tehát, hogy egyre szélesebb körben ismerjék meg az állampolgárok
az
Uniós
csatlakozás
nyújtotta
lehetőségeiket,
hogy
saját
leleményességükre és talpraesettségükre támaszkodva megtalálják a személyre szabott, megfelelő külföldi tanulási vagy munkavállalási lehetőségeket. EURES tanácsadóként ebben tudok személyesen is segítséget nyújtani a külföldön munkát vállalni szándékozóknak. A kirendeltség rendelkezik már egy munkavállalói adatbázissal is, amelybe úgy lehet bekerülni, ha valaki kitölti az általunk összeállított külföldi munkavállalásra vonatkozó kérdőívet (12. számú melléklet – Kérdőív). A kérdőívben feltett kérdések alapján (nyelvtudás, szakmai végzettség, célország stb…) tudjuk rendszerezni a munkavállalók adatait. Gyakran feltett kérdése a jelentkezőknek, milyen önéletrajzot érdemes írni ahhoz, hogy eséllyel pályázhassanak egy megüresedett pozícióra. Ehhez segítségül szoktuk átadni az EU-n belül az utóbbi időben elfogadott EUROPASS önéletrajzot. (13. számú melléklet – EU CV) A Foglalkoztatási Hivatal, és EURES keretein belül számos állásbörzén, hazai és nemzetközi konferencián részt veszek.
Az EURES nemzetközi hálózata
folyamatosan igyekszik a tanácsadók ismereteit bővíteni, és kvalitásaikat fejleszteni. 16
EURES web-oldal
59
Ezért tréningeket, tanulmányutakat szervez az egyes tagállamok bevett gyakorlatainak, megoldásainak, munkaerő-piaci helyzetének alaposabb megismeréséért. Eddigi munkám során több projectet szerveztem és vezettem, amelyeknek célja adott szakmán belül, a hazai szakemberek külföldön való munkához segítése volt. Ilyen projektet szerveztünk angliai munkavállalás céljából, például az egészségügy területén ápolónők részére, de több száz fős kiválasztás történt kamionsofőrök tekintetében is. Tapasztalataim szerint a szakmai tapasztalattal rendelkező, lelkiismeretes magyar munkavállalók jól megállják helyüket külföldön is. Több olyan munkavállalóval tartom a kapcsolatot, aki a segítségünkkel jutott el külföldre. Általános megállapítás, hogy a megbízható munkaerőt megbecsülik, és nem élnek vissza helyzetelőnyükkel a munkáltatók. Ezt a gyakorlatot szeretnénk tovább folytatni a jövőben is, hogy megbízható munkavállalókat, megbízható munkáltatókhoz juttathassuk el, de legalább megadjuk a jelentkezőknek azokat az információkat, amelyek segítségével sajátmaguk is megtalálhatják a nekik a megfelelő külföldi állást.
Ahogy arra már az előző fejezetekben többször tettem utalást, az állampolgárságtól különböző országban való munkavállalásnak szociális aspektusai is vannak, amelyek egyre inkább előtérbe kerülnek a migránsok, külföldön munkát vállalók számának növekedésével. (Hiszen nem veszíthet el egy, már megszerzett jogot a munkavállaló, még akkor sem, ha más tagállamban kíván munkát vállalni!) A szociális biztonságot hivatott általános érvényűvé emelni a Tanács 1971- ben elfogadott 1408/71/EGK rendelet, amelyet a következő fejezetben ismertetek.
60
5. A MIGRÁNS MUNKAVÁLLALÓK SZOCIÁLIS BIZTONSÁGA Ahhoz,
hogy
közelebbről
megismerkedhessünk
az
Európai
Unió
migráns
munkavállalók szociális helyzetét koordináló EGK rendelettel tisztáznunk kell, mely személyeket nevezhetjük migráns munkavállalóknak, és jelen esetben mit is takar a szociális biztonság kifejezés. (14-15. melléklet – angol-, és magyarnyelvű tájékoztató a migráns munkavállalóknak részére) Migráns munkavállaló az az Európai Unió vagy EGT állampolgár illetve családtagja, aki hosszabb vagy rövidebb időre nem az állampolgársága szerinti tagállamban vállal munkát. Szociális biztonságát az jelenti, hogy betegség, anyaság, rokkantság, öregség, munkanélküliség
esetén
különböző,
általában
pénzbeli
ellátásokat
biztosít
meghatározott feltételek mellett az adott tagállam ellátórendszere. Azonban az ellátások pontos meghatározása (ki, milyen mértékben, milyen típusú ellátásra jogosult) a tagállam saját, kizárólagos hatáskörébe tartozik, amit az Európai Bíróság is többször megerősített: „A közösségi jog jelen állása szerint a tagállamoknak joguk van arra, hogy maguk alakítsák ki szociális biztonsági rendszerüket”17 Ennek ellenére, a munkaerő szabad áramlásával kapcsolatban a Rendelet mégis hatással van a tagállamok szociálpolitikájára. Az Európai Tanács olyan eszközrendszert hozott létre a 1408/71-es rendelet megalkotásával, amely elősegíti a migráns munkavállalók jogainak érvényesítését. A migráns munkavállalók szociális biztonságáról szóló 1408/71/EGK rendelet (és annak végrehajtásáról rendelkező 574/72/EGK tanácsi rendelet) A Rendelet 4 alapelvre épül: •
Összeszámítás elve Egy tagállam területén megszerzett biztosítási időt (pl:munkaviszony) az eljárásban igény elbíráló hatóság köteles figyelembe venni, azaz összeszámítani.
61
•
Exportálhatóság elve A szociális biztonsági ellátásokban részesülő személy nem veszíti el jogosultságát ha egy másik tagállamba távozik. Például, aha egy magyar munkanélküli távozik az országból, hogy másik EU tagállamban állást keressen, akkor kérheti, hogy a Magyarországon, összegszerűen megállapított munkanélküli ellátását a másik tagállamban is átvehesse.
•
Egy állam joghatóságának elve Ha valaki egy időben több tagállamban is végez gazdasági tevékenységet, akkor is csak 1 tagállam joghatósága alá tartozhat, illetve 1 joghatóság alá mindenképpen tartoznia kell.
•
Diszkrimináció tilalma Tilos az ellátások nyújtása tekintetében bármiféle, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés akár közvetlen, akár közvetett formában.
A Rendeletet 1971-ben fogadták el, így a számos módosítás, és „kiegészülés” során meglehetősen komplikálttá és nehezen kezelhetővé vált. Ezért az Európai Bizottság javaslatát a rendelet megalkotásáról a Tanács és az Európai Parlament együttesen támogatta. A 2003. december 1.-én elfogadott javaslat előreláthatólag 2006-ban lép majd hatályba.
17
dr.Gellerné dr. Lukács Éva: Munkavállalás az Európai Unióban (2004, Budapest)
62
6. ÖSSZEGZÉS A szabad munkaerő-áramlás a csatlakozás előtti Európai Unióban is fontos szerepet játszott, ami még inkább előtérbe került az 1 évvel ezelőtti bővítés óta, hiszen az Európai Unió történetében nem volt még példa ilyen méretű bővítésre (az EU lakosságának száma 24%-al növekedett). A személyek szabad mozgása elv megvalósítása a belső piacon gazdasági és társadalmi jelentőségű kérdés is. Gazdasági, mert lehetővé teszi a belső piacon az egyik legjelentősebb termelési tényező: a munkaerő szabad mozgását nemcsak a munkavállalók, de szabadfoglalkozásúak és vállalkozások letelepedését illetően is. A tagállamok intézkedései, nyilatkozatai az EU rendeletei és irányelvei miatt azonban igen ambivalens érzések jellemzik az eltelt egy év alatt tapasztaltakat. Egyrészről az Unió felismerte, hogy a migráció alapvető feltétele az egységnek és a célul kitűzött gazdasági versenyképességnek, másfelől azonban a régi tagállamok többsége minden törvény adta lehetőséget felhasználva igyekszik megakadályozni az újonnan csatlakozott országok munkavállalóit a legális munkavállalásban. Ennek oka minden bizonnyal még mindig az olcsó „keleti” munkaerőtől való félelem. Ezen tagállamok elképzelései szerint a beáramló munkaerő csökkentené a munkabéreket, illetve tartósan alacsony szinten tartaná azokat, ami egy általános életszínvonal romláshoz vezethet. Mindez viszont egyáltalán nem igazolódott be az eltelt egy év alatt, hiszen nem sokszorozódott meg a külföldön munkát vállalni szándékozók száma, így egyértelmű vált, hogy a „nyugatnak” nem kellett, sőt nem kell a jövőben sem tartania a tömeges munkaerő beáramlásától. Az Európára jellemző öregedő társadalmaknak szüksége van a migrációra, hiszen a területi, országonkénti különbségeket kiegyensúlyozhatja. Ennek elősegítése az EU-nak is fontos célkitűzése, ezért eltökélt szándéka, hogy 2010-igy 20 millió munkahelyet fog teremteni az immár 25 tagú Európai Unió számára. Ha ezt a célt eléri az integráció, akkor valóban helyénvaló lesz majd állampolgárság helyett Uniós állampolgárságról, munkavállaló helyett Közösségi munkavállalóról beszélni.
63
Amíg azonban a régi tagállamok nem számolják fel a saját maguk emelte akadályokat, addig az egység és versenyképesség nem megvalósítható cél. Reményeink szerint az időnként már „paranoidnak” ható félelmek lassan, önmagukat számolják fel, teret és lehetőséget adva ezzel a tehetséges, szakképzet és nyelveket beszélő munkavállalóknak.
64
7. MELLÉKLETEK 1. SZÁMÚ MELLÉKLET Római Szerződés 48.cikk
III. CÍM A személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása 1. FEJEZET Munkavállalók 48. cikk (1) Legkésőbb az átmeneti időszak végére a Közösségen belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. (2) A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében. (3) A közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel, a munkavállalók szabad mozgása jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy: a) tényleges állásajánlatokra jelentkezzen; b) e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon; c) munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően; d) egy tagállamban történő alkalmazását követően a Bizottság által végrehajtási rendeletekben meghatározott feltételek mellett az adott tagállam területén maradjon. (4) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a közszolgálatban történő foglalkoztatásra.
65
2. SZÁMÚ MELLÉKLET Csatlakozási szerződés – X.melléklet, a személyek szabad mozgása
X. MELLÉKLET A csatlakozási okmány 24. cikkében hivatkozott lista: Magyarország 1.
A SZEMÉLYEK SZABAD MOZGÁSA
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés. 31968 L 0360: A Tanács 1968. október 15-i 68/360/EGK irányelve a tagállami munkavállalók és családtagjaik Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről (HL L 257. szám, 1968.10.19., 13. o.), az alábbi utolsó módosítással: 11994 N: A csatlakozás feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány — az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozása (HL C 241. szám, 1994.8.29., 21. o.); 31968 R 1612: A Tanács 1968. október 15-i 1612/68/EGK rendelete a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról (HL L 257. szám, 1968.10.19., 2. o.), az alábbi utolsó módosítással: 31992 R 2434: A Tanács 1992.7.27-i 2434/92/EGK rendelete (HL L 245. szám, 1992.8.26., 1. o.); 31996 L 0071: Az Európai Parlament és a Tanács 1996. december 16-i 96/71/EK irányelve a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről (HL L 18. szám, 1997.1.21., 1. o.). A munkavállalók szabad mozgásával és a 96/71/EK irányelv 1. cikkében meghatározott, a munkavállalók ideiglenes mozgásával járó szolgáltatások nyújtásának szabadságával összefüggésben az EK-Szerződés 39. cikkét és 49. cikkének (1) bekezdését egyrészről Magyarország, másrészről Belgium, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság között csak a (2)-(14) bekezdésben foglalt átmeneti rendelkezésekre is figyelemmel kell teljes mértékben alkalmazni. Az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkétől eltérve, a csatlakozás időpontját követő kétéves időszak végéig a jelenlegi tagállamok a nemzeti jogszabályaikban vagy a kétoldalú megállapodásokban foglalt rendelkezéseket alkalmazzák a magyar állampolgárok területükön való munkavállalási jogosultságára. E rendelkezések alkalmazását a jelenlegi tagállamok a csatlakozás időpontját követő ötéves időszak végéig fenntarthatják. Azok a magyar állampolgárok, akik a csatlakozás időpontjában jogszerűen vállalnak munkát valamely jelenlegi tagállamban, és megszakítás nélkül legalább 12 hónapig munkavállalóként lehetnek jelen az adott tagállamban, jogosultak munkát vállalni
66
ebben a tagállamban, de a nemzeti jogszabályaikban foglalt rendelkezéseket alkalmazó egyéb tagállamokban nem. Ugyanezek a jogok illetik meg azokat a magyar állampolgárokat is, akik a csatlakozás időpontját követően a jelenlegi tagállamok valamelyikében megszakítás nélkül legalább 12 hónapig munkavállalóként lehetnek jelen. Azok a fenti második és harmadik albekezdésben említett magyar állampolgárok, akik az adott tagállam munkaerőpiacát önszántukból elhagyják, elvesztik az ezen albekezdésekben foglalt jogaikat. Ezek a jogok nem illetik meg azokat a csatlakozás időpontjában vagy a nemzeti jogszabályokban foglalt rendelkezések alkalmazásának ideje alatt valamely jelenlegi tagállamban jogszerűen munkát vállaló magyar állampolgárokat, akik e tagállamban 12 hónapnál rövidebb ideig jogosultak munkát vállalni. A csatlakozás időpontját követő kétéves időszak vége előtt a Tanács, a Bizottság jelentése alapján, felülvizsgálja a (2) bekezdésben meghatározott átmeneti rendelkezések érvényesülését. E felülvizsgálat befejeztével, és legkésőbb a csatlakozás időpontját követő kétéves időszak végéig, a jelenlegi tagállamok értesítik a Bizottságot arról, hogy továbbra is a nemzeti jogszabályaikban vagy a kétoldalú megállapodásokban foglalt rendelkezéseket alkalmazzák, vagy ezután az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkét alkalmazzák. Ilyen értesítés hiányában az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkét kell alkalmazni. Magyarország kérelmére egy további felülvizsgálat végezhető. Az eljárásra a (3) bekezdést kell alkalmazni, és azt Magyarország kérelmének kézhezvételétől számított hat hónapon belül le kell folytatni. Az a tagállam, amely a (2) bekezdésben említett ötéves időszak végéig fenntartja a nemzeti jogszabályaiban vagy a kétoldalú megállapodásokban foglalt rendelkezések alkalmazását, amennyiben munkaerőpiacának súlyos zavara alakul ki, vagy ennek kialakulása fenyeget, a Bizottság értesítését követően, a csatlakozás időpontját követő hétéves időszak végéig alkalmazhatja ezeket a rendelkezéseket. Ilyen értesítés hiányában az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkét kell alkalmazni. A csatlakozás időpontját követő hétéves időszak végéig azok a tagállamok, amelyekben a (3), (4) és (5) bekezdés értelmében a magyar állampolgárokra az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkét kell alkalmazni, és amelyek ebben az időszakban a munkavállalás figyelemmel kísérése céljából a magyar állampolgárok részére munkavállalási engedélyt adnak ki, azt mérlegelés nélkül kötelesek kiadni. A csatlakozás időpontját követő hétéves időszak végéig azok a tagállamok, amelyekben a (3), (4) és (5) bekezdés értelmében a magyar állampolgárokra az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkét kell alkalmazni, az alábbi albekezdésekben meghatározott eljáráshoz folyamodhatnak. Amennyiben az első albekezdésben említett tagállam munkaerőpiacán fellépő vagy előrelátható zavarok komolyan veszélyeztethetik az életszínvonalat vagy a foglalkoztatottságot egy adott régióban vagy egy adott szakma tekintetében, a tagállam
67
értesíti erről a Bizottságot és a többi tagállamot, és biztosítja számukra az összes vonatkozó információt. A tagállam ezen információk alapján kérheti a Bizottságtól, hogy az adott régióban vagy az adott szakma tekintetében a rendes állapot helyreállítása érdekében részben vagy egészben függessze fel az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkének alkalmazását. A Bizottság a kérelem kézhezvételétől számított két héten belül határoz a felfüggesztésről, valamint annak időtartamáról és alkalmazási köréről, és határozatáról értesíti a Tanácsot. A Bizottság határozatának meghozatalát követő két héten belül bármely tagállam kérheti a Tanácstól a határozat megsemmisítését vagy módosítását. A Tanács az ilyen kérésről két héten belül, minősített többséggel határoz. Az első albekezdésben említett tagállam sürgős és kivételes esetekben maga is felfüggesztheti az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikke alkalmazását, amiről utólag indokolással ellátott értesítést küld a Bizottságnak. Amíg a fenti (2)-(5) és (7) bekezdés értelmében az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkének alkalmazása felfüggesztés alatt áll, Magyarországon a jelenlegi tagállamok állampolgáraira, illetve a jelenlegi tagállamokban a magyar állampolgárokra a rendelet 11. cikkét az alábbi feltételekkel kell alkalmazni: a munkavállalónak a rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett családtagjai, akik a csatlakozáskor a munkavállalóval együtt jogszerűen a tagállam területén laknak, a csatlakozás után azonnal jogosultak munkát vállalni az érintett tagállamban. Ez nem vonatkozik a munkavállaló családtagjaira abban az esetben, ha a munkavállaló 12 hónapnál rövidebb ideig jogosult munkát vállalni az adott tagállamban; a munkavállalónak a rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett családtagjai, akik a csatlakozás időpontját követően, de az átmeneti rendelkezések alkalmazásának ideje alatt a munkavállalóval együtt jogszerűen a tagállam területén laknak, akkor jogosultak munkát vállalni az adott tagállamban, ha legalább 18 hónapig jogszerűen az adott tagállamban laknak, illetve — ha az a korábbi — a csatlakozás időpontját követő harmadik évtől kezdve. A fenti rendelkezések nem érintik a nemzeti jogszabályokban vagy a kétoldalú megállapodásokban foglalt kedvezőbb rendelkezéseket. Amennyiben a 68/360/EGK irányelv egyes rendelkezései nem választhatók el az 1612/68/EGK rendelet azon rendelkezéseitől, amelyek alkalmazását a (2)-(5), valamint a (7) és (8) bekezdésben foglaltak értelmében elhalasztják, Magyarország és a jelenlegi tagállamok a (2)-(5), valamint a (7) és (8) bekezdés alkalmazásához szükséges mértékben eltérhetnek ezektől a rendelkezésektől. Amennyiben a fenti átmeneti rendelkezések értelmében egy tagállam a nemzeti jogszabályokban vagy kétoldalú megállapodásokban foglalt rendelkezéseket alkalmazza, Magyarország az érintett tagállam vagy tagállamok vonatkozásában ezekkel egyenértékű rendelkezéseket tarthat hatályban. Ha bármely jelenlegi tagállam felfüggeszti az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkének alkalmazását, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovénia vagy Szlovákia tekintetében Magyarország a (7) bekezdésben meghatározott eljáráshoz folyamodhat. Az ebben az időszakban a Magyarország által a
68
cseh, észt, lett, litván, lengyel, szlovén vagy szlovák állampolgárok részére a munkavállalás figyelemmel kísérése céljából kiadott munkavállalási engedélyeket mérlegelés nélkül kell kiadni. Bármely jelenlegi tagállam, amely a (2)-(5) és (7)-(9) bekezdés értelmében a nemzeti jogszabályaiban foglalt rendelkezéseket alkalmazza, a nemzeti joga alapján a személyek mozgásának a csatlakozás időpontjában létezőnél nagyobb szabadságát biztosító szabályokat vezethet be, beleértve a teljes munkavállalási szabadságot is. A csatlakozás időpontjától számított harmadik évet követően bármely, a nemzeti jogszabályaiban foglalt rendelkezéseket alkalmazó tagállam bármikor úgy határozhat, hogy ezek helyett az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkét alkalmazza. Erről a határozatról értesíteni kell a Bizottságot. Németország, illetve Ausztria a munkaerőpiacukon egy adott régióban a 96/71/EK irányelv 1. cikke szerinti transznacionális szolgáltatásnyújtásokból eredően egyes érzékeny szolgáltatási ágazatokban fellépő vagy fenyegető súlyos zavarok esetében, ameddig a magyar munkavállalók szabad mozgására a fenti átmeneti rendelkezések értelmében a nemzeti jogszabályaiban vagy kétoldalú megállapodásokban foglalt rendelkezéseket alkalmazza, a Bizottság értesítését követően eltérhet az EK-Szerződés 49. cikkének (1) bekezdésében foglaltaktól, annak érdekében, hogy a Magyarországon letelepedett társaságok által nyújtott szolgáltatások körében korlátozza azon munkavállalók ideiglenes mozgását, akik munkavégzésre való jogosultságára Németországban, illetve Ausztriában a nemzeti jogszabályokat kell alkalmazni. Ez az eltérés az alább felsorolt szolgáltatási ágazatokra vonatkozhat: — Németországban: Szolgáltatási ágazat NACE-kód(1) (eltérő jelölés hiányában) Építőipar, ideértve a kapcsolódó 45.1-4; tevékenységeket is a 96/71/EK irányelv mellékletében felsorolt tevékenységek Ipari takarítás, tisztítás 74.70 Ipari takarítás, tisztítás Egyéb szolgáltatások 74.87 Kizárólag belső dekoráció tervezése NACE: lásd 31990 R 3037: A Tanács 1990. október 9-i 3037/90/EGK rendelete az Európai Közösségben a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásáról (HL L 293. szám, 1990.10.24., 1. o.), amelyet legutóbb módosított: 32002 R 0029: A Bizottság 2001.12.19-i 29/2002/EK rendelete (HL L 6. szám, 2002.1.10., 3. o.). — Ausztriában: Szolgáltatási ágazat Kertészeti szolgáltatások Kőmegmunkálás Fémszerkezetek és szerkezetelemek gyártása Építőipar, ideértve a kapcsolódó tevékenységeket is Biztonsági tevékenységek Ipari takarítás, tisztítás
NACE-kód(1) (eltérő jelölés hiányában) 01.41 26.7 28.11 45.1-4; a 96/71/EK irányelv felsorolt tevékenységek 74.60 74.70
mellékletében
69
Házi betegápolás Szociális ellátás elhelyezés nélkül
85.14 85.32
NACE: lásd 31990 R 3037: A Tanács 1990. október 9-i 3037/90/EGK rendelete az Európai Közösségben a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásáról (HL L 293. szám, 1990.10.24., 1. o.), amelyet legutóbb módosított: 32002 R 0029: A Bizottság 2001.12.19-i 29/2002/EK rendelete (HL L 6. szám, 2002.1.10., 3. o.). Olyan mértékben, amilyen mértékben Németország, illetve Ausztria a fenti albekezdésekkel összhangban eltér az EK-Szerződés 49. cikkének (1) bekezdésétől, Magyarország a Bizottság értesítését követően ezzel egyenértékű intézkedéseket tehet. E bekezdés alkalmazása a Németország, illetve Ausztria és Magyarország között transznacionális szolgáltatásnyújtás érdekében ideiglenesen mozgó munkavállalók tekintetében nem eredményezhet szigorúbb feltételeket, mint amelyek a csatlakozási szerződés aláírásának időpontjában fennállnak. A (2)-(5) és (7)-(12) bekezdés alkalmazása a magyar állampolgárok számára a jelenlegi tagállamokban való munkavállalás jogosultsága tekintetében nem eredményezhet szigorúbb feltételeket, mint amelyek a csatlakozási szerződés aláírásának időpontjában fennállnak. Az (1)-(13) bekezdésben foglaltak alkalmazása ellenére, a nemzeti jogszabályokban vagy kétoldalú megállapodásokban foglalt rendelkezések alkalmazása során a jelenlegi tagállamok a munkavállalási jogosultság tekintetében előnyben részesítik a tagállami állampolgár munkavállalókat az olyan munkavállalókkal szemben, akik harmadik országok állampolgárai. A jogszerűen valamely másik tagállamban lakó és munkát vállaló magyar migráns munkavállalókra és családtagjaikra, illetve egy másik tagállam jogszerűen Magyarországon lakó és munkát vállaló migráns munkavállalóira és családtagjaikra nem vonatkozhatnak szigorúbb korlátozások, mint a harmadik országoknak az adott tagállamban, illetve Magyarországon lakó és munkát vállaló állampolgáraira. Ezen túlmenően, a közösségi preferencia elvének alkalmazásaként a harmadik országokból származó, Magyarországon lakó és munkát vállaló migráns munkavállalók nem részesíthetők kedvezőbb bánásmódban, mint Magyarország állampolgárai.
70
3. SZÁMÚ MELLÉKLET 1612/68/EGK rendelet (1-6 cikk.)
I. RÉSZ FOGLALKOZTATÁS ÉS A MUNKAVÁLLALÓ CSALÁDJA I. CÍM Foglalkoztathatóság 1. cikk (1) A tagállamok állampolgárainak, lakóhelyükre tekintet nélkül, joguk van arra, hogy egy másik tagállam területén munkát vállaljanak és munkát végezzenek a tagállam állampolgárainak foglalkoztatását szabályozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően. (2) Különösen joguk van egy másik tagállam területén az adott állam állampolgáraival azonos feltételekkel munkát vállalni. 2. cikk A tagállamok állampolgárai és a bármely tagállam területén tevékenységet folytató munkáltató kicserélhetik az állásajánlatokat és az állásra benyújtott pályázatokat, valamint munkaszerződéseket köthetnek és teljesíthetnek a hatályban lévő törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően, anélkül, hogy megkülönböztetésnek lennének kitéve. 3. cikk (1) E rendelet értelmében egy tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései vagy közigazgatási gyakorlata nem alkalmazható: ha korlátozza az állásajánlatokat és az állásra benyújtott pályázatokat vagy a külföldi állampolgárok jogát arra, hogy munkát vállaljanak és végezzenek, illetve ha olyan feltételeket szab, amelyek a saját állampolgárok tekintetében nem alkalmazhatóak; vagy ha annak ellenére, hogy állampolgárságtól függetlenül alkalmazandó, kizárólagos vagy fő célja, illetve hatása a többi tagállam állampolgárainak távoltartása a betölthető munkahelytől. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a betölthető állás jellege miatt megkívánt nyelvismerettel kapcsolatos feltételekre. (2) Egy tagállamnak az (1) bekezdés első albekezdésében említett rendelkezései vagy gyakorlata között szerepelnek olyanok, amelyek: a) a külföldi állampolgárok munkaerő-toborzására kötelezően alkalmazandó külön eljárást írnak elő; b) korlátozzák a betölthető munkahelyek hirdetését a sajtóban vagy bármely más médián keresztül, vagy az álláshely meghirdetését olyan feltételektől teszik függővé,
71
amelyek eltérnek a tevékenységüket a saját államban folytató munkáltatókra alkalmazandó feltételektől; c) a foglalkoztathatóság feltételéül szabják, hogy a munkavállaló a munkaügyi hivatalnál be legyen jelentve, illetve akadályozzák egyéni munkavállalók toborzását, amennyiben olyan személyekről van szó, akik nem az érintett állam területén rendelkeznek lakóhellyel. 4. cikk (1) A tagállamoknak azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek a külföldiek alkalmazását számban vagy részarányban bármely vállalkozásban, tevékenységi ágban, régióban vagy nemzeti szinten korlátozzák, nem lehet alkalmazni a tagállamok állampolgáraira. (2) Amikor egy tagállamban a vállalkozásoknak nyújtott bármely kedvezmény az alkalmazott hazai munkavállalók meghatározott részarányához van kötve, a tagállamok állampolgárait hazai munkavállalónak kell tekinteni figyelemmel az 1963. október 15-i tanácsi irányelv1 rendelkezéseire. 5. cikk A tagállamok azon állampolgárainak, akik egy másik tagállamban keresnek munkát, ugyanazt a segítséget kell nyújtani, mint amilyet a tagállam állást kereső saját állampolgárai a munkaügyi hivataloktól vehetnek igénybe. 6. cikk (1) Az egyik tagállam állampolgárának alkalmazása és toborzása egy másik tagállambeli állásra nem tehető függővé olyan orvosi, szakképzési vagy egyéb követelményektől, amely a másik tagállam ugyanezt a tevékenységet folytatni kívánó állampolgárával összehasonlítva állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetést jelent. (2) Ugyanakkor annak a munkavállalónak, aki egy másik tagállambeli munkáltatótól névre szóló ajánlattal rendelkezik, szakmai vizsgát kell tennie, ha az állásajánlat megtételekor a munkáltató ezt kifejezetten kérte.
72
4. SZÁMÚ MELLÉKLET Tájékoztató ausztriai munkavállalásról
73
5. SZÁMÚ MELLÉKLET PÁLYÁZATI ŰRLAP OSZTRÁK-MAGYAR GYAKORNOKI EGYEZMÉNYHEZ
74
6. SZÁMÚ MELLÉKLET TÁJÉKOZTATÓ NÉMETORSZÁGI MUNKAVÁLLALÁSHOZ
75
7. SZÁMÚ MELLÉKLET PÁLYÁZATI ŰRLAP NÉMET-MAGYAR GYAKORNOKI EGYEZMÉNYHEZ
76
8. SZÁMÚ MELLÉKLET TÁJÉKOZTATÓ LUXEMBURGI MUNKAVÁLLALÁSHOZ
77
9. SZÁMÚ MELLÉKLET TÁJÉKOZTATÓ FRANCIAORSZÁGI MUNKAVÁLLALÁSHOZ
78
10. SZÁMÚ MELLÉKLET PÁLYÁZATI ŰRLAP FRANCIA-MAGYAR GYAKORNOKI MUNKAVÁLLALÁSHOZ
79
11. SZÁMÚ MELLÉKLET TÁJÉKOZTATÓ AZ EURES TEVÉKENYSÉGÉRŐL (EUROPEAN EMPLOYMENT SERVICES)
80
12. SZÁMÚ MELLÉKLET AZ EU-INTEGRÁCIÓ KIRENDELTSÉG KÉRDŐÍVE
81
13. SZÁMÚ MELLÉKLET EUROPASS CURRICULUM VITAE
Europass Önéletrajz
Fénykép helye (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Személyi adatok Vezetéknév/Utónév Cím Telefonszám
Vezetéknév Utónév Házszám, utca, irányítószám, város (község), ország Vezetékes: (T örölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Mobil: (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
E-mail
(Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.) (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Állampolgárság
(Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Faxzám
Születési dátum Neme
Betölteni kívánt munkakör / Foglalkozási terület
(Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Szakmai tapasztalat Időtar tam
Külön tüntessen fel minden – a pályázat szempontjából fontos – betöltött állást, a legutóbbitól kezdve és visszafelé haladva. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Foglalkozás / beosztás Főbb tevékenységek és feladatkörök A munkáltató neve és címe Tevékenység típusa, ágazat
Tanulmányok Időtar tam
Külön tüntesse fel – a pályázat szempontjából fontos – tanulmányait, a legutóbbitól kezdve és visszafelé haladva. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Végzettség / képesítés Főbb tárgyak / gyakorlati képzés Oktatást/képzést nyújtó intézmény neve és típusa Országos / nemzetközi besorolás
1. oldal – Vezeték és utónév Önéletrajza
(Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
További információk az Europassról: http://europass.cedefop.eu.int © Európai Közösségek, 2003
82
Egyéni készségek és kompetenciák Anyanyelv(ek)
Nevezze meg anyanyelvét (ha több van, mindet sorolja fel, ld.: kitöltési útmutató.)
Egyéb nyelv(ek) Önértékelés Európai szint
(*)
Szövegértés Hallás utáni értés
Olvasás
Beszéd Társalgás
Írás
Folyamatos beszéd
Nyelv Nyelv (*)
Közös Európai Referenciakeret (KER) szintjei
Társas készségek és kompetenciák
Ismertesse ezeket a kompetenciákat és jelezze, hol sajátította el őket. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Szervezési készségek és kompetenciák
Ismertesse ezeket a kompetenciákat és jelezze, hol sajátította el őket. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Műszaki készségek és kompetenciák
Ismertesse ezeket a kompetenciákat és jelezze, hol sajátította el őket. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Számítógép-felhasználói készségek és kompetenciák
Ismertesse ezeket a kompetenciákat és jelezze, hol sajátította el őket. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Művészi készségek és kompetenciák
Ismertesse ezeket a kompetenciákat és jelezze, hol sajátította el őket. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Egyéb készségek és kompetenciák
Ismertesse ezeket a kompetenciákat és jelezze, hol sajátította el őket. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Járművezetői engedély(ek)
Itt tüntesse fel, rendelkezik-e járművezetői engedéllyel, és ha igen, nevezze meg a kategóriáját. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Kiegészítő információk
Itt tüntesse fel az egyéb fontos információkat, pl. kontaktszemélyek, referenciák, stb. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
Mellékletek
Sorolja fel a csatolt mellékleteket. (Törölje a rovatot, ha nem szükséges, ld.: kitöltési útmutató.)
1. oldal – Vezeték és utónév Önéletrajza
További információk az Europassról: http://europass.cedefop.eu.int © Európai Közösségek 2003
83
14. SZÁMÚ MELLÉKLET TÁJÉKOZTATÓ A SZOCIÁLIS ELLÁTÁSOKRÓL AZ EU ÉS EGT TERÜLETÉN
84
15. SZÁMÚ MELLÉKLET TÁJÉKOZTATÓ A SZOCIÁLIS ELLÁTÁSOKRÓL AZ EU ÉS EGT TERÜLETÉN (ANGOL NYELVŰ)
85
8. IRODALOMJEGYZÉK 1. Az Európai Unió miért jó nekem? Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma Budapest, 2000. 2. Bankó – Gyulavári: Jogukban áll – avagy a munkavállalók helyzete és jogai az EU-ban Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma Budapest, 2002. 3. Együtt Európában – Út a sikerhez Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány 4. Gazdag Ferenc: Az európai integráció Calibra Kiadó Budapest, 1997. 5. Hill, Richard: We, Europeans Europublication Brussels, 1997 6. Hill, Richard: Mi, európaiak Geomédia Budapest, 1999. 7. Ízikné Hedri Gabriella – Palánkai Tibor: Európa ma és holnap Balassi Kiadó Budapest, 1998. 8. Lendvai Péter: Magyarok – Kudarcok győztesei Helikon Kiadó Budapest, 1999. 9. Dr. Lukács Éva: Személyek szabad mozgása az Európai Unióban Magyar köztársaság Külügyminisztériuma Budapest, 2000. 10. Dr. Lukács Éva:Munkavállalás az Európai Unióban KJK-KERSZÖV Budapest, 2004 11. Magyar Péter: Az Európai Unió története Press Publika Budapest, 2000.
86
12. Migrációs elképzelések az Unió küszöbén Központi Statisztikai Hivatal Budapest, 2004. 13. Ungerer, Lothar: Az Európai Unióról röviden Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1993. 14. Laki László – Ingázás Külföldre, Esély 1997. Internetcímek: www.fn.hu www.europa.eu http://europa.eu.int/eures/index.jsp További, a témához használható szakirodalom: 1. 1408/71/EGK rendelet – Az Európai Közösségek Bíróságának gyakorlata a szociális biztonság területén Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Budapest, 2003. 2. Csatlakozási Szerződés (X. melléklet) 3. Frey Mária: EU-konform foglalkoztatáspolitika Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Budapest, 2001. 4. Judt, Tony: Európa – a nagy ábránd? XX. Század Intézet Budapest, 2002. 5. Kende Tamás – Szűcs Tamás: Európai közjog és politika Osiris Kiadó Budapest, 2002. 6. Kiss György (szerk.): Az Európai Unió munkajoga Osiris Kiadó Budapest, 2001.
87
7. Örkény Antal (szerk.): Menni vagy maradni? MTA Kisebbségkutató Intézet Budapest, 2003. 8. Munkaügyi Szemle 48 évf. Budapest, 2004 október Internetcímek: www.eu.hu www.kum.hu www.europa.eu.int www.eudelegation.hu/etk www.euvonal.hu www.ilo.org www.europa.eu.int/epso www.fmm.gov.hu www.afsz.hu
88
