AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS KERESKEDELMI PARTNEREI Az áruk és szolgáltatások vezető exportőreként és a közvetlen külföldi befektetések legnagyobb forrásaként az Unió vezető helyet foglal el a globális piacon. A világkereskedelem megoszlásában azonban jelentős változások zajlanak, változik az Unió hozzájárulásának jellege a világkereskedelemhez – és biztos vezető szerepe is megkérdőjeleződik. A 2008-as gazdasági és pénzügyi válság óta az Unióban fokozatosan egyre kisebb szerepet játszik a munkaerő-igényes, alacsony értékű termékek gyártása, és nagyobb értékű, márkás termékekre specializálódik. A továbbra is fennálló kereskedelmi akadályok azonban megnehezítik az európai exportőrök erőfeszítéseit. Ezek leküzdése, valamint egyenlő feltételek biztosítása érdekében vállalkozásai számára, az Unió számos kereskedelmi megállapodásról folytat tárgyalásokat.
JOGALAP Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke szerint a közös kereskedelempolitika az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.
AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZPONTI HELYZETE Azon túlmenően, hogy 2013-ban a világ első exportőre és beruházója volt, az Európai Unió több mint 100 állam fő kereskedelmi partnere volt világszerte. Az EU rendkívül nyílt piac, magas fokú betagozódottsággal a világgazdaságba. Az uniós munkahelyek több mint 10%-a a külkereskedelemtől függ. Belső piacának mérete és nyitottsága okán az EU vezető szerepet játszott a világkereskedelem rendszerének alakításában, továbbá jelentős szerepet töltött be a Világkereskedelmi Szervezet megalakításakor. A külkereskedelem jelentős mértékben hozzájárult továbbá az életszínvonal javításához az Unióban és más területeken. A gazdasági nyitottság előnyöket hozott az Unió számára. Az Unió messze a világ legnagyobb és leginkább integrált szabadkereskedelmi övezete, és a kereskedelem a foglalkoztatottságot is növelte; ma Európában 36 millió munkahely függ közvetlen vagy közvetett módon a kereskedelemtől. Versenyképességének javulása vonzóbbá tette Európát a külföldi vállalatok és befektetők szemében. A globális kereskedelem hangsúlyai azonban eltolódnak. Az új gazdasági szereplők és a technológiai áttörések jelentősen átalakították a nemzetközi kereskedelem szerkezetét és jellemzőit. Különösen az információs technológia széleskörű alkalmazása tette lehetővé olyan áruk és szolgáltatások kereskedelmét, amelyekkel korábban nem kereskedtek. A külkereskedelem óriási mértékben bővült az elmúlt 20 évben, korábban sose látott méreteket öltve. A mai globális gazdaság rendkívüli mértékben integrált, és a globális ellátási láncok nagyrészt felváltották a késztermékek hagyományos kereskedelmét. Az Európai Unió ismertetése - 2015
1
A globalizáció és a globális pénzügyi válság máig nyúló hatásai negatívan befolyásolták az Unió gazdasági teljesítményét. Az Unió gazdasága azonban bizonyos tekintetben figyelemreméltó ellenálló képességről tett tanúbizonyságot más iparosodott országokhoz viszonyítva, és a globális GDP-ből való részesedése kevésbé gyorsan csökkent, mint Japáné vagy az Egyesült Államoké. Az Uniónak sikerült továbbá viszonylag szilárd pozíciót megőriznie az árukereskedelem terén, egyúttal megerősítve vezető szerepét a szolgáltatások kereskedelmében.
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE A nemzetközi kereskedelem az egyik első ágazat, amelyek terén az uniós tagállamok megállapodtak a közös szuverenitás kialakításában. Ezek az államok az Európai Bizottságra ruházták annak felelősségét, hogy a nevükben kereskedelmi ügyekben eljárjon, beleértve a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalásokat. Más szavakkal az Unió a tagállamok nevében egységes entitásként köt meg mind kétoldalú, mind többoldalú kereskedelmi megállapodásokat. Ahogy a WTO vitarendezési mechanizmusának feljegyzései tanúskodnak róla, az Unió figyelemreméltó kapacitást fejlesztett ki érdekeinek védelme érdekében a nemzetközi kereskedelmi viták során. Az Unió nemzetközi kereskedelmi eszközöket is alkalmazott saját értékei és politikái, valamint szabályozási gyakorlata terjesztése érdekében szerte a világon. Az Európai Unió hagyományosan a nyílt és méltányos nemzetközi kereskedelmi rendszer híve. Kitartóan munkálkodott annak biztosításán, hogy „az összes ország integrálódjon a világgazdaságba, többek között a nemzetközi kereskedelem előtt álló korlátozások fokozatos fölszámolása révén”. A Lisszaboni Szerződés 2009-es hatálybalépése kiterjesztette az Unió kizárólagos jogköreit nemzetközi kereskedelmi ügyekben, amelyek immár a közvetlen külföldi tőkebefektetést is magukban foglalják. A Lisszaboni Szerződés azáltal is kiterjesztette az Európai Parlament szerepét, hogy – a Tanácséval megegyező jogkörökkel – társjogalkotóvá tette a kereskedelemmel kapcsolatos jogszabályok terén. Aktívabb szerepet biztosított továbbá a Parlament számára a nemzetközi kereskedelmi megállapodások megerősítése terén. Mióta a változásokat bevezették, a Parlament rendkívül proaktív megközelítést alkalmazott kereskedelmi ügyekben. Első döntései, így a hamisítás elleni ACTA megállapodás elutasítása, eddig is jelentős hatást gyakoroltak az Unió közös kereskedelempolitikájára.
KERESKEDELMI POLITIKA ÉS ORIENTÁCIÓ A Bizottság 2011-es „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek” című közleménye az Unió zöldebbé és versenyképesebbé tételét célzó új Európa 2020 stratégia egyik pillérévé tette a nemzetközi kereskedelmet. Az Európa 2020 stratégia, azon túl, hogy hangsúlyozza az Unió belpolitikái és külpolitikái koordinált megközelítésének szükségességét, nagyobb hangsúlyt helyez az Unió külgazdasági kapcsolataira, amelyek a növekedés és munkahelyteremtés ösztönzői. A közleményben a Bizottság újra hangsúlyozta az Unió elkötelezettségét a dohai forduló lezárása és a WTO megerősítése mellett. A szöveg azonban elismeri azt is, hogy a többoldalú megállapodások jelenleg másodlagos szerepet játszanak a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások új generációjához képest, amelyeket az Unió a következő évek során kíván megkötni. A többoldalú tárgyalások megrekedése – különösen a dohai forduló esetében – arra indította az Uniót, hogy alternatív módokat keressen a piacra jutásának biztosítására harmadik országokban. Az Európai Unió ismertetése - 2015
2
A szabadkereskedelmi megállapodások új generációja – amelyeket 2006-ban vezettek be – túllép a vámtarifa-csökkentéseken és az áruk kereskedelmének liberalizációján. Évekig tartó intenzív tárgyalásokat követően 2011-ben megerősítésre került a Dél-Koreával kötött szabadkereskedelmi egyezmény. A Kanadával, Ukrajnával, Kolumbiával, Peruval, Szingapúrral és a Közép-Amerikai országokkal folytatott tárgyalások is lezárásra kerültek. A Délkeletázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) egyes tagjaival – vagyis Thaifölddel, Vietnámmal és Malajziával – jelenleg folynak a tárgyalások. Az Unió szabadkereskedelmi tárgyalásokba kezdett továbbá az Egyesült Államokkal, Indiával és Japánnal. Összességében az Unió 29 kereskedelmi megállapodása van érvényben. E megállapodások jelentős előnyökkel járnak. Az uniós exportra kivetett átlagos vámok várhatóan 50%-kal fognak csökkenni. A szabadkereskedelmi megállapodások az előrejelzések szerint további 2,2%-os uniós GDP-vel járulnak hozzá az Unió gazdasági növekedéséhez. E megállapodások véglegesítése azonban több évet is igénybe vehet. Az adatok azt mutatják, hogy az Unió különösen jól teljesít a piac magasabb szegmenseiben, amelyben a globális piaci részesedése 30% körüli (összevetve 20%-os részesedésével a nemenergiajellegű áruk piacán). Míg az átalakulóban lévő gazdaságok gyors tempóban növelik az álaluk előállított termékek minőségét, exportjukat még mindig az alacsony és közepes kategóriájú piaci termékek uralják. A kereskedelmi statisztikák némileg félrevezetőek lehetnek. Míg az Unió más hagyományos piaci szereplőnél jobban fel volt vértezve a világkereskedelem elmúlt tíz évben végbement strukturális változásai ellen, hátráltatják a csökkenő kapacitások és az elmaradó beruházások a kutatás és innováció terén. Az uniós vállalatok egyre inkább teret vesztenek, ahogy a dinamikus feltörekvő országok növelik jelenlétüket a világpiacokon. Az Unió kivitele továbbá az iparosodott országokban (mint pl. az Egyesült Államok és Svájc) nagyarányú, ám kevésbé versenyképes a gyorsan növekvő – különösen az ázsiai – piacokon. Fennáll annak a valódi kockázata, hogy az Unió gyenge teljesítménye a világ legdinamikusabb piacainak egy részén, hosszú távon súlyosan alááshatja a nemzetközi kereskedelemben elfoglalt helyzetét.
IMPORT ÉS EXPORT Ahogy az alábbi táblázatból is kitűnik, az Unió volt 2013-ban a világ legnagyobb exportőre, és a második legnagyobb importőre. Az Európai Unió összesített exportjának és importjának köszönhetően világelső a kereskedelem terén, a második és harmadik helyen Kína és az Egyesült Államok és áll. Az Unió árukereskedelme a világ többi részével 2013-ban elérte a 3 421 500 millió eurós összeget. Az Európai Unió – kereskedelmi nagyhatalom Árukereskedelem Ország EU[1] Kína Egyesült Államok[2] Japán
Import 1684,9 1468,3
Export 1736,6 1663,3
Összesen 3421,5 3131,6
1753,7
1189,4
2943,1
627,3
538,4
1165,7
[1]Külkereskedelmi forgalom az EU-27-en kívüli országokkal. [2]Hongkong kivételével.
Az Európai Unió ismertetése - 2015
3
Dél-Korea 388,2 Kanada 357,1 Oros258,2 zor-szág India 350,9 Mexikó 294,4 Sza126,6 úd-Arábia Ausztrália 182,3 Brazília 188,6 Törökország 189,5
421,4 345,1
809,6 702,2
394
652,2
235,9 286,3
586,8 580,7
283,1
409,7
190,2 182,3 114,3
372,5 370,9 303,8
Forrás: Európai Bizottság, Kereskedelmi Főigazgatóság 2012 és 2013 között az Európai Unió áruexportjának mennyisége növekedett. Az Egyesült Államok 2013-ban továbbra is az Unióból exportált termékek legfontosabb felvevőpiaca (lásd a táblázatot), amelyet Svájc, Kína és Oroszország követ. Az uniós export rendeltetése: EU-export %-a: Egyesült Államok 16,6 Svájc 9,8 Kína (Hongkong kivételével) 8,5 Oroszország 6,9 Törökország 4,5 Japán 3,1 Norvégia 2,9 A világ többi része 47,7 Forrás: Európai Bizottság, Kereskedelmi Főigazgatóság Az EU-ba való behozatal 2012 és 2013 között 6,2%-kal csökkent. Az import szintje a 2011-es szintnél is alacsonyabb volt. 2013-ban Kína volt az Unió fő áruszállítója. Az Oroszországból érkező import továbbra is jelentős maradt, ami azt jelenti, hogy Oroszország, ahogy 2012-ben, továbbra is az áruk második legnagyobb szállítója az Unióba (lásd a táblázatot). Az uniós import eredete: EU-import %-a: Kína (Hongkong kivételével) 16,6 Oroszország 12,3 Egyesült Államok 11,7 Svájc 5,6 Norvégia 5,3 Japán 3,4 Törökország 3,0 A világ többi része 42,1 Forrás: Európai Bizottság, Kereskedelmi Főigazgatóság Az Unió hagyományos kereskedelmi deficitje 2013-ban korlátozott többletté alakult, lényegében a gazdasági visszaesés és az alacsony belső kereslet miatt. Ez többek közt az exportnövekedésnek volt köszönhető, míg az EU importja 2013-ban csökkent. Az Unió továbbra is nagymértékben importra utalt a nyersanyagok és az üzemanyagok terén, de Az Európai Unió ismertetése - 2015 4
hatékonyan ellenállt a külső versenytársaknak olyan ágazatokban, mint a gépipar és a vegyipar (lásd a táblázatot). Uniós kereskedelem, kategóriák szerint
Export Összesen Élelmiszer, ital és dohány Nyersanyagok Ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok Vegyi anyagok és kapcsolódó termékek Egyéb gyártott termékek Gépek és szállítóeszközök Import Összesen Élelmiszer, ital és dohány Nyersanyagok Ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok Vegyi anyagok és kapcsolódó termékek Egyéb gyártott termékek Gépek és szállítóeszközök Kereskedelmi mérleg Összesen Élelmiszer, ital és dohány Nyersanyagok Ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok Vegyi anyagok és kapcsolódó termékek Egyéb gyártott termékek Gépek és szállítóeszközök
2008 (1000 millió euró)
2012 (1000 millió euró)
%
2013 %
(1000 millió euró)
%
1309,1 70,8 29,0
100,0 5,4 2,2
1684,2 103,6 42,9
100,0 6,2 2,5
1736,6 109,2 40,7
100,0 6,3 2,3
84,7
6,5
125,6
7,5
122,5
7,1
197,5
15,1
275,5
16,4
273,3
15,7
313,4 570,9
23,9 43,6
379,4 706,2
22,5 41,9
382,7 708,6
22,0 40,8
1585,4 88,9 67,3
100,0 5,6 4,2
1796,4 256,4 548,5
100,0 14,3 30,5
1684,8 102,3 67,5
100,0 6,1 4,0
460,2
29,0
9,2
0,5
500,4
29,7
124,2
7,8
168,2
9,4
157,9
9,4
375,2 425,8
23,7 26,9
521,0 221,6
29,0 12,3
381,9 434,5
22,7 25,8
-276,3 -18,1 -38,3
-112,2 -152,8 -505,6
51,8 6,9 -26,8
-375,5
116,4
-377,9
73,3
107,3
115,4
-61,8 145,1
-141,6 484,6
0,8 274,1
Forrás: Európai Bizottság, Kereskedelmi Főigazgatóság Az Unió világelső a szolgáltatások kereskedelme terén. 173 200 millió eurós többletről állnak rendelkezésre adatok a világ többi részével folytatott szolgáltatáskereskedelemben 2013-ban, ez évben az export 684 400 millió eurós, az import 511 200 millió eurós forgalmú volt. A szolgáltatások kereskedelme az Unió teljes importjának 23,3%-át, az áruk és szolgáltatások teljes exportjának pedig 28,3%-át tette ki 2013-ban. Az Egyesült Államok, Ázsia és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országai az Unió legfontosabb kereskedelmi partnerei között voltak a szolgáltatások kereskedelme terén. A nemzetközi szolgáltatáskereskedelemben Az Európai Unió ismertetése - 2015
5
2013-ban az Unió importjának (68,3%), illetve exportjának (67,3%) több mint kétharmada három kategóriába sorolható: közlekedés, utazási és üzleti szolgáltatások. Az EU a világ legnagyobb befektetője és más országok közvetlen külföldi befektetéseinek jelentős befogadója. Európai Uniós közvetlen külföldi befektetések Külföldi befektetések (%) Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) 15,2 Egyéb európai országok (nem 8,2 uniós, nem EFTA tagok) Észak-Afrika 1,8 Közép- és Dél-Afrika 2,9 Észak-Amerika 39,4 Közép-Amerika 8,8 Dél-Amerika 7,8 Öböl-menti országok 1,1 Egyéb ázsiai országok 12,1 Óceánia (beleértve Ausztráliát) 2,8 és a déli sarkköri régiók
Befektetések az Unióban (%) 13,9 6,8 0,7 0,6 47,5 16,8 2,0 1,7 9,1 0,9
Forrás: Európai Bizottság, Eurostat Roberto Bendini 07/2015
Az Európai Unió ismertetése - 2015
6
