AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA AgraEconomy of the European Union A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közremûködésével és támogatásával készült, az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban

Varázsige és pénz Tejpiaci boxmeccsek Több mint egymilliárd éhezô

2009. 14. évf. 9. szám

Kunsági borvidékhez tartozó monori Strázsahegyen az 1400-as évek óta folyik szôlôtermesztés. A mai szôlôskertekkel tagolt pincefalu az 1800-as években alakult ki, értékét a hagyományos présházakból álló pincesorok adják. Magyarországon egyedülálló módon közel ezer pince található itt, jól

A

Rengeteg érdeklôdôt vonzott a monori Orbán-napi vigadalom

Élô hagyományok

tanösvény két szakaszból áll. A Szent Orbán ösvény a hazai szôlészetet és borászatot, a Bacchus ösvény pedig a Strázsahegy természeti, illetve épített és kultúrtörténeti értékeit mutatja be. Az érdeklôdôk a piros kereszttel jelzett turistaúton elhelyezett magyar és angol nyelvû tájékoztató táblák segítségével megismerhetik a hazai borvidékek jellegzetességeit, szôlôfajtáit, illetve a magyar szôlô- és borkultúrához kapcsolódó hagyományokat egyaránt.

szemléltetve az elmúlt korok pincekultúráját. A Monori Gazdakör és a Monori Borút Egyesület hagyományôrzô céllal minden év májusában megrendezi az Orbán-napi vigadalmat, mellyel a Strázsahegy hírnevét kívánják öregbíteni. A pincék borainak kóstoltatásával egybekötött ünnepség keretében kerül sor az „Év Bora” cím, illetve a „Tiszta, Gondozott Pince” díjak átadására is. Idén a jeles esemény keretében került sor az Ezer Pince Szôlészeti és Borászati Tanösvény felavatására, melynek jelentôségét az adja, hogy a helyi értékek bemutatása mellett szôlôtermesztési és borkészítési hagyományainkba is betekintést nyújt. A tanösvény a Duna Borrégió Borút Egyesület, a Monor Környéki Strázsa Borrend és a Csongrádi Borvidék Hegyközségi Tanácsa közötti együttmûködésben elnyert pályázati forrásból valósult meg, a Pest Megyei Természetbarát Szövetség segítségével. A Kaltenecker Andrea okleveles tájépítész mérnök diplomaPrésház a XX. század elejérôl terve alapján kidolgozott borturisztikai

Pincesor

Képek és szöveg: Papp Mónika

Átadták az Év Bora címet

Eleven élet a pincefaluban

Tartalom MAZSOLÁZÓ

............................................ 3

HÍREK, ESEMÉNYEK Vissza nem térítendô támogatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ha Selmec hív… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szegedi siker az IAMA egyetemi csapatok vetélkedôjén . . . . . . . . . . Októberben adják át a mátrai kisvasút legújabb szakaszát . . . . . . . . Újabb kedvezmények az agrárvállalkozások finanszírozásában . . . . Tûzvonalban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Együttmûködés a finnekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Elkészült az erdészeti digitális archívum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kevesebb kibocsátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4 4 5 5 6 6 7 7 8

EU AGRÁRIUM ÉS PIACSZABÁLYOZÁS A KAP piacszabályozásában elôtérben a marketing . . . . . . . . . . . . . . 8 Milyen közös agrárpolitika legyen 2013 után? . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 BRÜSSZELBE JÁRUNK Barroso gyôzelme. Beadták a derekukat az írek! Tejpiaci boxmeccsek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 ARCKÉPCSARNOK Bruno Le Maire – francia élelmezésügyi, mezôgazdasági és halászati miniszter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 GÉNMEGÔRZÉS Nemzet- és élelmiszerbiztonsági kérdés a genetikai erôforrások megôrzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Az Európai Unió Agrárgazdasága 2009. 14. évfolyam 9. szám A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közremûködésével és támogatásával havonta megjelenô kiadvány. Kiadja az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Felelôs kiadó: Lükôné Örsi Gabriella fôigazgató Szerkesztôség címe: 1012 Budapest, Attila út 93. Postacím: 1253 Budapest 13, Pf.: 15. Tel.: 489-4910 Fax: 489-4976 E-mail: [email protected] Fôszerkesztô: Tamás Enikô Fôszerkesztô-helyettes: Siadak Balogh Beáta

RIPORT XI. Országos Mezôgazdasági Gépésztalálkozó – Mezôkövesden . . . . Lehetôségek Európa legszebb, legnagyobb tava körül . . . . . . . . . . . Varázsige és pénz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Finomra hangoltan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

18 20 23 24

Szerkesztôbizottság: dr. Vajda László, Pallóné Dr. Kisérdi Imola, Schütz Nándor, Lükôné Örsi Gabriella, Román Zoltán

KITEKINTÉS Lenne megoldás. Több mint egymilliárd éhezô . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Csökkenô támogatási szint, tisztább versenyfeltételek . . . . . . . . . . . 27 KÖZLEMÉNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

Készült: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. 1149 Budapest, Angol u. 34. www.agroinform.com 2009/172 HU-ISSN 1416-6194

BORÍTÓ 2

Monor, az ezer pince faluja

BELSÔ SZÍNES 1–2

Ha Selmec hív

BELSÔ SZÍNES 3–4

A mi Balatonunk

BORÍTÓ 3

XI. Országos Mezôgazdasági Gépésztalálkozó – Mezôkövesden

BORÍTÓ 4

Könyvajánló – Magyarán a borról; A biobaromfi tartása

2009. 14. évfolyam 9. szám

A címképterv Horváthné Fejes Ágnes munkája Címképünk: Balatonfelvidéki táj Bogos Jenô felvétele

1

Contents BROWSER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 NEWS, EVENTS Non-repayable grants . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Invited to Selmec . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Success of Hungarian students in the contest of IAMA University Groups . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . New section of the dinkey line railway in the Mátra hills will be ready in October . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . New opportunities in the financing of agricultural enterprises . . . . In the line of fire . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cooperation with Finland . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . The Forestry Digital Archive . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Less output . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4 4 5 5 6 6 7 7 8

EU AGRICULTURE AND MARKET REGULATION Marketing is in the focus of CAP market regulation . . . . . . . . . . . . . . 8 Common agricultural policy after 2013 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 ATTENDING BRUSSELS Victory of Barroso – Ireland caved in. Box matches on the milk market . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 PORTRAITS Bruno Le Maire – the French minister of food, agriculture and fisheries . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 GENE PRESERVATION Preservation of genetical resources is a national and food safety issue . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 REPORT XI. National Meeting of Agricultural Engineers in Mezôkövesd . . . . Opportunities on the banks of the largest lake of Europe . . . . . . . . Incantation and money . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fine-tuned . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

18 20 23 24

OUTLOOK Solution is possible. More than one billion people are starving . . . . 26 Lower level of supports, clearer conditions of competition . . . . . . . 27 BULLETIN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

AgraEconomy of the European Union Volume 2009/14. Issue 9. Monthly publication, published out with the assistance and support of the Ministry of Agriculture and Rural Development. Published by the National Agricultural Library and Documentation Centre Responsible Publisher: Lükôné Örsi Gabriella Address of the Editorial Office: 1012 Budapest, Attila út 93. Postal address: 1253 Budapest 13, Pf.: 15. Tel.: 489-4910 Fax: 489-4976 E-mail: [email protected] Editor-in-chief: Tamás Enikô Vice Editor-in-chief: Siadak Balogh Beáta Editorial board: dr. Vajda László, Pallóné Dr. Kisérdi Imola, Schütz Nándor, Lükôné Ôrsi Gabriella, Román Zoltán Printed in: AGROINFORM Publishing and Printing Co. H-1149 Budapest, Angol u. 34. www.agroinform.com HU-ISSN 1416-6194 Cover designed by Ágnes Horváth-Fejes

COVER 2 INNER COLOURED 1–2 INNER COLOURED 3–4 COVER 3 COVER 4

2

Monor, the village of thousand cellars Invited tu Selmec Our Balaton II. National Eco-Expo and Bio-Festival Recommended books – About wines; Eco-farming of poultry

Front Cover: Landscape on Balatonfelvidék Photo by Jenô Bogos

AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Mazsolázó

Októberben adják át a mátrai kisvasút legújabb szakaszát. Az Egererdô Zrt. tulajdonában lévô MÁTRAVASÚT hosszú távú fejlesztési terve keretében újabb 3,5 km-es szakasszal bôvül a kisvasút. Noha a kisvasutak fenntartása évente 20–40 millió forint anyagi veszteséggel jár, szerepük mégis óriási a helyi turizmus fellendítésében. (Részletek a 5. oldalon.)

Figyelem! Agrár-környezetgazdálkodási programok, természetvédelmi célkitûzések megvalósítói. Vissza nem térítendô támogatáshoz juthatnak azok, akik minden év július 1. és 31. között, az MVH-ban igényelhetô formanyomtatványt töltenek ki. Pályázni lehet rovarteleltetô bakhát, ültetvény-sorközgyepesítés, természetvédelmi célú gyepesítés, madárvédelmi berendezések kihelyezése céljából, a 33/20087. (III.27.) FVM rendelet alapján. Készüljünk föl már most a jövô évi pályázatra. (Bôvebben a 4. oldalon.) Szegedi siker született az IAMA egyetemi csapatok vetélkedôjén. (Bôvebben a 5. oldalon.) Erôsödnek a finn-magyar agrárkapcsolatok. A finn agrártárca az agráriumon belül nagy figyelmet fordít a klímaváltozás kérdésére, és a globális fölmelegedés erdôkre gyakorolt hatására. (Részletek a 7. oldalon.) A piacszabályozás visszaszorulásával egyre nagyobb jelentôsége lesz a marketingnek. A promóciós keretek növelése az Európai Unión belül kitörési lehetôséget adhat a jelenlegi válságból. Sajnos az új tagállamok viszonylag nagyon kevés uniós támogatásban részesülnek, holott nekik sokkal nagyobb szükségük lenne a támogatásra, mint a régi tagállamoknak. 2009ben az EU-15-ök az uniós marketingtámogatás 97,6%-ot kapták. (Bôvebben a 8. oldalon.) Milyen közös agrárpolitika legyen 2013 után? Alapvetôen fontos, hogy a hazai viták napi, pártpolitikai szempontoktól függetlenek legyenek, és kizárólag szakmai alapon folyjanak. Széles körû és ôszinte szakmai megbeszéléseken, folyamatos információcserén minden érintettre kiterjedôen szükséges kialakítani az egységes magyar álláspontot. (Bôvebben a 11. oldalon.) A francia agrárminiszter ígéretet tett saját termelôinek arra, hogy a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévô francia termelôk azonnali támogatásban részesüljenek, mind a szociális terhek, mind a banki hitelek kamatterheinek csökkentésében. (Részletek a 15. oldalon.) A Kárpát-medence természeti adottságai révén kiválóan alkalmas a helyi tájfajták termesztésére épülô tájgazdálkodási rendszerek kialakítására. A tájfajták használatának elônyei között szerepel a kisebb energiaráfordítás, a gazdag fajtakínálat és a kiemelt minôség. Hol áll Magyarország a kiemelt genetikai erôforrások megôrzésében? Mit jelent az élelmiszer-önrendelkezés? (Részletek a 16. oldalon.) Több mint 1 milliárd ember alultáplált vagy éhezik a Földön a FAO legfrissebb adatai szerint. Az ok nem a gyenge terméseredményekben rejlik, hanem a világválság miatti jövedelemkiesésben és a munkanélküliségben. Évi 30 milliárd dollár elegendô lenne az éhínség leküzdéséhez, az élelmiszertermelés felfuttatásához. De vajon megvan-e a politikai szándék erre, miközben a bankok megmentésére dollármilliárdokat költenek!? (Részletek a 26. oldalon.) Nekünk csak egy Balatonunk van, amelyet szeretünk, amelynek bársonyos vize, csodálatos természeti környezete pénzben ki sem fejezhetô kincsünk. Hogyan lehetne fokozni a Balaton vonzerejét annak érdekében, hogy a térség föllendüljön gazdaságilag? Hogy ne legyen szinte minden második nyaraló eladó a Balaton partján. Hogy az üdülési szezont meg lehessen hosszabbítani, az ne érjen véget augusztus 20-ával. Riportjaink a 20. oldaltól.


3

Hírek, események

Vissza nem térítendô támogatás A hazai agrárterületeken mezôgazdasági és természetvédelmi célokat egyaránt szolgáló fejlesztésekre mostantól vissza nem térítendô támogatás igényelhetô a nem termelô beruházások támogatásáról szóló 33/2008. (III. 27) FVM rendelet alapján. Az új támogatási forma az agrár-környezetgazdálkodási programokhoz kapcsolódik, de segítséget nyújt a Natura 2000 területek természetvédelmi célkitûzéseinek megvalósításában is. A támogatásra elsôsorban az agrár-környezetgazdálkodási programok résztvevôi, illetve a Natura 2000 területek földhasználói jogosultak. A támogatott földhasználati intézkedések (pl. gyep- vagy sövénytelepítés, mezôvédô fásítás, füves mezsgye létesítése), és a madárvédelmi eszközök (fészekodú, denevérláda) beszerzése, illetve kihelyezése egyaránt a fenntartható, környezettudatos mezôgazdasági gyakorlat kialakítását célozzák.

A támogatás minden év július 1. és 31. között igényelhetô, a Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal formanyomtatványának kitöltésével. A támogatás összege változó: sövénytelepítés, mezôvédô fásítás, füves mezsgye, illetve rovarteleltetô bakhát kialakítása esetén 30–800 euró/100 folyóméter; ültetvény sorközgyepesítése, illetve természetvédelmi célú gyeptelepítés esetén 310 euró/hektár, madárvédelmi berendezések esetén legfeljebb 60 euró/berendezés. A megvalósított földhasználati intézkedéseket, fejlesztéseket legalább 5 évig, a madárvédelmi berendezéseket legalább 3 évig kell fenntartani. (További információk: http://akg.umvp.eu/hirek/41,tamogatasmadarvedelmi-berendezesekre-es-elohelyvedelmi-intezkedesekre.html.) PM

Ha Selmec hív… Sopron testvérvárosában, a szlovákiai Selmecbányán (ma Banská Štiavnica), az ôsi Alma Maternél gyûltek össze az erdész szakma jeles képviselôi az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) 140. ünnepi vándorgyûlése alkalmából július elején. A rendezvényen résztvevô mintegy 700 magyar, illetve szlovák szakember együtt ünnepelte az önálló erdészeti felsôoktatás 200 éves fennállásának évfordulóját. Wilckens Henrik Dávid, a selmeci Erdészeti Tanintézet professzora 1809ben tartotta elsô elôadását a selmecbányai Akadémián, melynek elkötelezett, európai látókörû professzorai nevéhez fûzôdik a magyar erdészettudomány megteremtése. A jeles évforduló alkalmából az Ipoly Erdô Zrt. nagyszabású ünnepséget rendezett, a házigazda Selmecbánya vendégszeretetétôl övezve. A Szentháromság téren összegyûlt ünneplôket Pavol Balzanka, Selmecbánya polgármestere, dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere, prof. Ing. Ján Tucek CSc., a Zólyomi Egyetem rektora, prof. dr. Faragó Sándor, a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektora, valamint Kiss László, az Ipoly Erdô Zrt. vezérigazgatója köszöntötte. Ezt követôen a jelenlevôk magyar-szlovák-német nyelvû emléktáblát avattak az erdészeti elôadásoknak elsôként otthont adó Zsembery-ház falán, majd lehetôség nyílt a város, illetve a környék nevezetességeinek megismerésére. A program fénypontja az emelkedett hangulatban zajló ünnepi közgyûlés volt, melynek a szent-

4

antali Koháry-Coburg kastély parkja adott otthont. Az ülésen a magyar, illetve szlovák szakigazgatás, valamint erdész szakma képviselôi szólaltak fel, ezután került sor a legkiválóbb erdészek számára a kitüntetések, illetve elismerô oklevelek átadására. Az estét színes kulturális programok, valamint ünnepi vacsora tette felejthetetlenné. Másnap, július 4-én az Ipoly Erdô Zrt. Börzsönyben szervezett szakmai programjain ismerkedhettek meg a vállalat tevékenységével az érdeklôdôk. A sikeres találkozó a magyar és szlovák erdészeti szakmai kapcsolatokat erôsítette, ezáltal is elôsegítve a határokon átnyúló együttmûködés jövôbeni kibontakozását. Papp Mónika


Hírek, események

Szegedi siker az IAMA egyetemi csapatok vetélkedôjén Kiemelkedô sikerrel zárult az IAMA XIX. Élelmiszer- és Agrárgazdasági Világfóruma és Szimpóziuma, amelyre 2009. június 20–23. között Budapesten tartottak, és amelyen 52 országból mintegy 420 vezetô szakember és egyetemi hallgató vett részt. Ehhez a rendkívüli sikerhez a Szegedi Tudományegyetem hallgatói csapata nagymértékben hozzájárult, mivel a nagyszabású rendezvénysorozaton belül megtartott Egyetemi Hallgatók Esettanulmány Versenyén kiváló szerepléssel bronzérmet nyert. Az egyetemi hallgatók csapatai közötti esettanulmány vetélkedôre összesen 9 egyetemi csapat (3 magyar, 3 USA, továbbá 1–1 ausztrál, kanadai és holland) nevezett be. Az elôdöntôben a csapatok a szegedi Bánffi – garantáltan hagyományos és különleges védjeggyel ellátott – szikvizet készítô családi vállalkozás esetpéldáját kapták megoldandó feladatul. Az esetpélda az IAMA szakmai folyóiratában (International Food and Agribusiness Management Review) publikálásra kerül. A magyar csapatok közül a Szegedi Tudományegyetem csapata jutott eredeti és innovatív javaslataival a másnapi döntôbe. A döntôben az InHolland egyetem által készített „Zöld Gondoskodó Amszterdam” címû esetpélda szerepelt, amelynek alapján a nagyvárosok és a mezôgazdaság többcélú kapcsolatrendszerét vizsgáló projekt továbbfejlesztésére kellett javaslatokat kidolgozniuk. Kiváló teljesítményével – legjobb európai csapatként – a Szegedi Tudományegyetem a 3. helyen végzett a rutinos Santa Clara Egyetem (USA) és Guelph-i Egyetem (Kanada) mögött, a döntôben maguk mögé utasítva a Purdue Egyetem (USA) csapatát. A szegedi csapat összetétele: Balogh Ádám, SZTE Gazdaságtudományi Kar

Jani Renáta, SZTE Mérnöki Kar Rózsavölgyi Árpád, SZTE Mérnöki Kar Sprok Marcell, SZTE Mérnöki Kar Felkészítô tanárok: Dr. Balogh Sándor, professzor emeritus, SZTE Mérnöki Kar, Dr. Panyor Ágota, fôiskolai docens, SZTE Mérnöki Kar Az esettanulmány vetélkedô társelnökei voltak: Gregory A. Baker, Ph.D., Professor, Santa Clara University, California, USA; Pallóné Kisérdi Imola, Ph.D. címzetes egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem A nemzetközi zsûri tagjai voltak: Dr. Kobus Laubsher CEO, Grain South Africa, South Africa; Dr. Antonio Stasi, Prime University of Foggio, Italy; Prof. Murray McGregor, Gral. Mger Research, Desert Kmowledge Cooperative Research Center, Australia; Prof. Michael Gunderson, Assistant Professor, University of Florida, USA; Dr. Raskó György, elnök, Csopak RT, Magyarország 2009. szeptember 30-án a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium színháztermében a világfórumot és a kapcsolódó rendezvényeket bemutató konferenciát tartottunk. Ezzel az ôszi rendezvényünkkel egyben a jövô évi, jubileumi 20. IAMA konferenciára (Boston, USA) való magyar egyetemi felkészülést is megkezdtük. Ezúton is szívbôl gratulálunk a Szegedi Tudományegyetemnek és kiemelten az SZTE Mérnöki Karának is ehhez a kiemelkedô eredményhez és kívánunk további, ehhez hasonló szép sikereket. Pallóné Dr. Kisérdi Imola FVM

Októberben adják át a mátrai kisvasút legújabb szakaszát Napjainkban az erdôk közjóléti szolgáltatásai iránt egyre fokozódó társadalmi igény mutatkozik meg. Ebben kiemelkedô szerep jut az erdei kisvasutaknak, melyekbôl szerencsére hazánkban is szép számmal akad. Az Egererdô Zrt. tulajdonában lévô Mátravasút hosszú távú fejlesztési terve keretében a Gyöngyös-Gyöngyössolymos-Lajosháza szárny-


vonal 11 km hosszúságú szakaszát 3,5 km-rel hoszszabbítják meg. A 2005-ös viharkár következtében erôsen megrongálódott pályaszakaszon a közlekedés egy darabig szünetelt, majd egy átfogó pályafelújítás után 2007-ben indult meg újra. A most épülô új szakaszon 2008 nyarán kezdôdtek a munkálatok, jelenleg a 3. ütemben a sínek lefektetése

5

Hírek, események zajlik. A tervek szerint az építési munkálatok 2009. szeptember 30-án fejezôdnek be, a Szalajkaháznál található új végállomást 2009. október 10-én az Erdôk Hete rendezvény keretében avatják majd fel. Az elsôdleges cél az utaslétszám növelése, ennek érdekében a szalajkai erdészházban turisztikai központot hoznak létre, valamint tanösvényt és vadasparkot is kialakítanak az új végállomáson. A beruházás összesen mintegy 450 millió forintba kerül. Az Egererdô Zrt. összesen három erdei kisvasutat (gyöngyösi, felsôtárkányi, szilvásváradi)

mûködtet, melyek közül egyedül a szilvásváradinak elegendô az évi utasforgalma (200–250 ezer fô) a gazdaságos mûködéshez. A kisvasutak fenntartása évente 20–40 millió forint veszteséggel jár, amit más tevékenységek során keletkezett bevételeibôl igyekszik pótolni az erdôgazdaság. Mégis megéri, miután a helyi turizmus fellendítésén túl a kisvasút elôsegíti az erdô, illetve az erdôgazdálkodás megismertetését is. Papp Mónika

Újabb kedvezmények az agrárvállalkozások finanszírozásában A gazdasági válság hatására szûkösebb pénzügyi viszonyok között az agrárberuházások finanszírozása jelenti a legnagyobb gondot az ágazat számára. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretében tervezett fejlesztések megvalósításának érdekében a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-vel (MFB) közösen bôvítette az agrárvállalkozások finanszírozási lehetôségeit, mondta Máhr András szakállamtitkár sajtótájékoztatóján. Az Új Magyarország Agrárfejlesztési Hitelprogram keretében az ágazatban mûködô, beruházást megvalósító agrárvállalkozások 5 millió forinttól 1 milliárd forint összegig vehetnek fel hitelt, 15 éves futamidôre, kedvezményes, 5%-os éves kamat mellett. Az eddig jóváhagyott hitelöszszeg elérte a 18,9 milliárd forintot, melybôl összesen több mint négyszáz agrárvállalkozás jutott kedvezményes kamatozású hitelhez. A hitelprogramból még mintegy 21 milliárd forint áll rendelkezésre. Ennek az összegnek a hatékonyabb felhasználása érdekében mostantól egyszerûsödött a pályázatokhoz kapcsolódó finanszírozás, valamint bôvült a hitelfelvevôk köre is. További kedvezô változás, hogy a hitel, a kezesség támogatástartalmának, illetve az EMVA támogatásnak az együttes kezelésével a vállalkozások a számukra legelônyösebb módon valósíthatják

meg a beruházásaikat. Ugyanakkor feloldották azt a korlátozást is, hogy a hitelt csak kis- és közepes vállalkozások vehetik igénybe, így mostantól már nagyvállalkozások is igényelhetik. Az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások mûködôképességének javítása, illetve versenyképességük növelése érdekében meghirdették az Élelmiszeripari Bankgarancia Programot, melynek keretösszege 30 milliárd forint. A program lényege, hogy a vállalkozások forgóeszközhitel-fedezetét az MFB államilag garantált bankgaranciájával erôsítik meg, melynek mértéke 80%. A bankgarancia lehetôségét kiterjesztették a növényolajipari, valamint a zöldség- és gyümölcsfeldolgozást végzô cégekre is. További kedvezmény, hogy a 2009. évi gabonakészletek zavartalan finanszírozása érdekében 2009. december 31-ig meghosszabbították az MFB Gabona Forgóeszköz Hitelprogram igénybevételi határidejét. A 3 havi BUBOR+ legfeljebb 4%-os kamatozású, legfeljebb 1 éves lejáratú forgóeszközhitel a mezôgazdasági tevékenységet folytató vállalkozások saját, illetve vásárolt gabonakészleteinek finanszírozására használható fel. Az ebben a programban résztvevô hitelintézeteknél összesen több mint 7,6 milliárd forint szabad keret áll rendelkezésre. P. M.

Tûzvonal Görögország, Olaszország és Spanyolország különleges tûzoltó-készüléket ajánlott föl Portugáliának, amely évrôl évre nehezen birkózik meg az ország északi és középsô részein pusztító erdôtüzekkel. Portugália a civil összefogás

6

lehetôségével is élt szorult helyzetében, az Európai Unió segítségét is kérve és elfogadva emellett. TE Forrás: European Voice


Hírek, események

Együttmûködés a finnekkel Sirkka-Liisa Anttila finn mezôgazdasági és erdészeti miniszter a két ország közötti kapcsolatok megerôsítése érdekében 2009. július közepén hazánkba látogatott. A két miniszter megbeszélését követô sajtótájékoztatón Gráf József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter kiemelte: az uniós agrárkérdéseket illetôen a finn és a magyar álláspont teljesen megegyezik, különös tekintettel a közös agrárpolitika (KAP) fenntartására. A KAP forrásait nem szabad csökkenteni, a közvetlen támogatásokra a továbbiakban is szükség van. Ugyanakkor hozzátette, mindkét ország egyetért abban, hogy a jelenlegi támogatásbeli különbségeket a jövôben ki kell egyenlíteni. A magyar miniszter hangsúlyozta azt is, hogy a hatékony akaratérvényesítés érdekében a két ország közötti szoros együttmûködésre van szükség. A tárgyaláson szóba került többek között a kedvezôtlen adottságú területek kezelése, a támogatási rendszer, a beruházási hitelek, valamint a tejpiaci helyzet megoldásának kérdése is. Sirkka-Liisa Anttila finn miniszter asszony

elégedettségét fejezte ki a két ország közötti minisztériumi szintû együttmûködés kapcsán, melyet a jövôben még szorosabbá kívánnak tenni. A tapasztalatcsere fontosságát hangsúlyozva elmondta: örömmel adják át Magyarországnak az EU-elnökségre való felkészülés ideje alatt az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat. A finn agrártárca az agráriumon belül kiemelt figyelmet fordít a klímaváltozás kérdésére, illetve a globális fölmelegedés erdôkre gyakorolt hatására. Az elkövetkezô idôszakban azt kívánják megvizsgálni, hogy az erdôállományok tényleg szén-dioxid elnyelônek tekinthetôk-e, és hogyan kell kezelni ezt a problémakört. Ugyanakkor az erdészeti ágazatban a foglalkoztatottság, valamint a fafelhasználás növelését stratégiai szempontnak tekintik. A finn miniszter asszony javaslatával, mely szerint az erdôfelújítás, valamint a mûszaki-technológiai kérdések terén érdemes volna a két ország erdészeinek tapasztalatot cserélni, Gráf József miniszter is egyetértett. Papp Mónika

Elkészült az erdészeti digitális archívum Befejezôdött az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) gondozásában megjelenô Erdészeti Lapok digitalizálása, melynek eredményeképpen az idén 147 éves szaklap teljes anyaga a világból bárhonnan, bármely felhasználó számára elérhetô. Az 1862-ben Selmecbányán Divald Adolf és Wagner Károly által útjára indított Erdôszeti – késôbbi nevén Erdészeti – Lapok hazánk második legrégebbi folyamatosan megjelenô sajtóterméke. Miután az eddig megjelent évfolyamok valamennyi száma teljes egészében csak néhány helyen lelhetô fel, a létrehozott archívum kiemelkedô jelentôséggel bír, mind szakmai, mind sajtótörténeti szempontból. Világviszonylatban is egyedülálló eredmény, hogy a nagy múltú folyóirat eddig nyomtatásban megjelent mintegy 115 ezer oldalnyi anyaga teljeskörû feldolgozásra került, lehetôséget adva a szakmai, illetve az egyszerû felhasználók számára is a könnyû, gyors keresésre. Az archívum rendszere két egymásra épülô alrendszerbôl áll, melyek segítségével az állományban való böngészésre, keresésre, illetve az egyes cikkek letöltésére egyaránt lehetôség van, az országosan ismert MATARKA (Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshetô adatbázisa) elektronikus adatbázishoz kapcsolódóan. Így a közel másfél évszázad alatt felhalmozódott szak-


mai ismeretanyag könnyen hozzáférhetô, felhasználóbarát alapadatbázist, publikációs, illetve szakirodalmi forrást nyújt a tudománytörténeti, valamint erdészeti témában kutatók számára. A mintegy másfél évet igénybe vevô, széles körû összefogás eredményeképpen megvalósult munkában kiemelkedô szerepet játszott az Erdészeti Lapok szerkesztô bizottsága, Haraszti Gyula, a bizottság elnöke, valamint Lengyel László és Nagy László, az Ipolyerdô Zrt munkatársai. Az állomány világhálóra való alkalmazásában a Magyar Elektronikus Könyvtár Egyesület, a Nyugat-magyarországi Egyetem Központi Könyvtára, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár is aktívan részt vállalt. A megvalósítás 11,5 millió forintos költségének nagyobb részét (7 millió forintot) a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium „de minimis” pályázata biztosította, melyet az OEE, illetve magánszemélyek és cégek támogatása egészített ki. A havonta megjelenô újabb lapszámokkal folyamatosan bôvülô állomány elérhetô a www.epa.oszk.hu weboldalon, ahol az egyes lapszámok cikkei kereshetôk és letölthetôk, valamint a www.erdeszetilapok.hu weboldalon, mely a szakkifejezések szerinti keresésre is lehetôséget kínál. Papp Mónika

7

Hírek, események – EU Agrárium és Piacszabályozás

Kevesebb kibocsátás Valami haszna annak is van, hogy a gazdasági növekedés világszerte megtorpant. A recesszióból Európa is kiveszi a részét. 2008. óta csökkent az üvegház hatású gázok kibocsátása. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) becslése

szerint a régi tagállamokból (EU15) származó emisszió 1,3%-kal volt alacsonyabb 2007-ben, mint 2008-ban. Az összes európai tagországból (EU27) származó kibocsátás 1,5%-kal lett alacsonyabb ugyanabban az idôszakban. TE Forrás: European Voice

A KAP piacszabályozásában elôtérben a marketing Az Európai Unió 2008 végén lényeges változtatást hajtott végre az agrármarketing-támogatás jogi szabályozásában, amikor a 3/2008/EK tanácsi rendeletben egységes jogszabályba foglalták a korábban két külön rendeletben szabályozott területet, az unión belüli és kívüli agrármarketing támogatásának szabályozását. E lap hasábjain már korábban, a piacszabályozást egyetlen jogszabályba foglaló 1234/2006/EK uniós tanácsi rendelet ismertetése kapcsán felhívtam a figyelmet, hogy a piacszabályozás visszaszorulásával szükségképpen egyre nagyobb jelentôsége lesz a marketingnek. Ugyanis egyre gyakrabban fordul majd elô, hogy a visszaszorítása miatt egyre inkább eszköztelenné váló piacszabályozás helyett marketing-eszközökkel kísérlik meg enyhíteni az egyes mezôgazdasági ágazatot piaci zavarait. Az elôbbi gondolat köszön vissza Fischer Boel megjegyzésében, melyet az idei, 2009. évi, promóciós támogatásokat nyilvánosságra hozó bizottsági publikációban fontosnak tartotta, hogy elsô bekezdésében szó szerint idézzen: „Nagy örömmel tölt el, hogy ez a döntés (arról döntött a Bizottság, hogy milyen agrármarketing-projekteket támogat. – SzGy) magában foglalja a tejtermékek támogatását.” Majd így folytatja: „Mint ahogy szerdán bejelentettük, a promóció egyike azon lehetôségeknek, amelyek azt célozzák, hogy tejtermelôinket kisegítsük a jelenlegi válságból. Ezért a közeljövôben felgyorsítjuk azt a folyamatot, amelynek eredményeként a tejtermékek támogatását 20 millió euróval növeljük.” Bár ott még nem tartunk, hogy az agrármarketing helyettesítse a piacszabályozást, a marketing egyértelmûen olyan eszközként van megnevezve, amely a tejválság mértékét lenne hivatott csökkenteni. A nyilatkozatban a cél megnevezésén kívül a forrásra is történik utalás, az agrár-

promóció felhasználását szabályozó 501/2008/EK bizottsági rendelet (ez a jogszabály a 3/2008/EK tanácsi rendelet végrehajtási rendelete), a tejtermékek támogatására uniós szinten évi 4 millió euró összeget irányoz elô. Négymillió az elôirányzat, ugyanakkor mint ezt a következôkben a mostani döntés részletes ismertetésekor látni fogjuk, ehelyett már 2009-ben 8,1 millió euró uniós támogatást kapott a tejágazat, amihez valószínûleg egy következô körben még hozzájön a most bejelentett 20 milliós forrás, és még mondja valaki, hogy az unióban a pénzügyi keretek meghatározása több évre elôre történik... A promóciós keretek növelése, illetve a promóció jogi szabályozásának egységesítése egyértelmûen arra utal, hogy a KAP-on belül a piacszabályozás folyamatos gyöngülésével – és ez a folyamat a legutóbbi KAP-reform-fordulót lezáró „Állapotfelmérési kompromisszumban” tovább folytatódik – még inkább elôtérbe kerül az agrármarketing, mint WTO-konform piacszabályozási eszköz (pótszer?, fájdalomcsillapító?)... Erre a tendenciára érdemes odafigyelniük a hazai agrárpolitikusoknak is, és nem lenne haszontalan, ha Magyarország is minél elôbb bekapcsolódna az agrármarketing-támogatásokért folyó versenybe. Ez utóbbiról azonban késôbb, ugyanis a versenybôl való kimaradás nem egyedül Magyarország problémája. Amikor az elmúlt év második felében éppen e lap hasábjain a 2008. évben meghozott bizottsági agrárpromóciós támogatási döntést ismertettem, a döntés kapcsán arra hívtam fel a figyelmet, hogy az új tagállamok relatíve nagyon kevés uniós támogatásban részesülnek, holott piaci feltételeiket alapul véve, nekik sokkal inkább szükségük lenne erre a támogatásra (is), mint az EU-15-öknek.1

1Szôke

Gyula: Hogyan éljünk a pályázati lehetôségekkel? Az Európai Unió Agrárgazdasága, 2008. (13. évf.) 10. sz. 19–21. old. A 2008. évi döntés ismertetése a lap 2008-as évfolyamának 10-es számában található.

8


EU Agrárium és Piacszabályozás Kedvezményezett régi tagállamok Mint az a 2009. évi döntés eredményébôl kiderül, 2009-ben sem változott ez a helyzet, sôt, ha lehet mondani, tovább romlott, mivel a régi tagállamok a marketingtámogatások elosztásánál az újakkal szemben még a múlt évben tapasztaltnál is nagyobb fölénybe kerültek, mint az a 2009-es marketingpályázatok bírálatának eredményérôl kiadott 2009. július 23-ai közleménybôl kiderül (1P/09/186). Az ez évi döntés során 13 tagállam 18 programja részesült uniós támogatásban. Az idén a nyertes projektek összértéke 62,1 millió euró volt. Ebbôl összesen 27,9 millió euró az uniós támogatás. Az alábbi 1. számú táblázat a támogatott programokat országösszesítésben, az odaítélt támogatási összegek csökkenô sorrendjében mutatja be. 2009-ben a 13 nyertes tagállam között egyedül Litvánia képviseli az EU-12-es csoportot. Ez bizony még a 2008. évi döntésnél is kedvezôtlenebb helyzetet tükröz, amikor a 16 nyertes tagállam közül az újonnan belépô EU-12-ôt még négy tagállam – Észtország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia – képviselte. Az új tagok vonatkozásában a 2009. évi uniós támogatási arány is roszszabb, mint az elôzô évben volt. 2009-ben az EU15-ök csoportjába tartozó régi tagállamok az uniós marketingtámogatás 97,6 százalékát kapták,

szemben a 2008. évi (szintén magasnak ítélt!) 91,7 százalékos aránnyal. 2008-ban az uniós marketingtámogatás két fô nyertese Franciaország és Olaszország voltak. Ez a két ország az összes 2008. évi uniós marketingtámogatás 45 százalékát kapta (Franciaország 27,6, Olaszország pedig 17,2 százalékot). Ezzel szemben 2009-ben a támogatási listát Spanyolország vezeti 23,8 százalékkal és Nagy-Britannia 15 százalékkal a második. 2008-ban az egy országra jutó nyertes marketingprojektek száma egy és öt között szóródott. A maximum öt projekttámogatásban Franciaország és Olaszország részesült. Ezzel szemben 2009-ben a legtöbb (három) projektet Olaszország nyerte, Ausztria, Hollandia, Litvánia, Nagy-Britannia két-két projektet nyert, és a többi országban az unió egy-egy marketingtervet részesített támogatásban. A 2009-es támogatási döntés eredményének ismertetése kapcsán elmondható, hogy – hasonlóan az elôzô évhez – az EU-12, amely egyébként a piaci problémák súlyosságát tekintve a marketingtámogatásra leginkább rá lenne szorulva, most is aránytalanul, és relatíve még az elôzô évinél is kevesebb támogatást kapott. A 2009-ben támogatott országok között az EU-12-ôt 2,4 százalékos támogatási aránnyal egyetlen ország, Litvánia képviseli. Ezzel szemben 2008-ban – és akkori ismerte1. táblázat

Az 2009. évi csomagban a támogatott tagállamok projektjei, a támogatási érték euróban Összes programköltség

1. év

2. év

3. év

Ebbôl uniós támogatás

Összesen

1. év

2. év

3. év

Uniós Összes támogatás uniós a projekttámogatás érték Összesen =100 százalékában

Spanyolország

5 499 835

5 521 438

5 536 663 16 557 936

2 213 766

2 214 848

2 207 041

6 635 655

23,8

40,1

Nagy-Britannia

3 778 642

3 964 301

3 846 852 11 589 795

1 347 089

1 439 918

1 381 194

4 168 201

15,0

36,0

Olaszország

2 634 707

2 318 472

2 491 881

7 445 060

1 317 354

1 159 236

1 245 940

3 722 530

13,4

50,0

Franciaország

1 944 979

2 006 000

1 976 086

5 927 065

972 490

1 003 000

988 043

2 963 533

10,6

50,0

Hollandia

1 660 877

1 556 480

1 597 730

4 815 087

830 438

778 240

798 865

2 407 543

8,6

50,0

Ausztria

1 420 000

1 420 000

1 420 000

4 260 000

730 000

730 000

730 000

2 190 000

7,9

51,4

Olaszország

1 183 129

1 183 129

1 183 129

3 549 387

591 565

591 565

591 565

1 774 695

6,4

50,0

Görögország

959 718

1 016 652

748 630

2 725 000

479 859

508 326

374 315

1 362 500

4,9

50,0

Portugália

742 702

1 066 128

720 340

2 529 170

371 351

533 064

360 170

1 264 585

4,5

50,0

Litvánia

466 048

420 917

451 920

1 338 885

233 024

210 459

225 960

669 443

2,4

50,0

Finnország

502 300

353 400

344 300

1 200 000

251 150

176 700

172 150

600 000

2,2

50,0

78 880

39 590

11 880

130 350

39 440

19 795

5 940

65 175

0,2

50,0

40 060

17 410

5 520

62 990

20 030

8 705

2 760

31 495

0,1

50,0

20 911 877 20 883 917 20 334 931 62 130 725

9 397 556

9 373 856

9 083 943 27 855 355

100,0

44,8

Belgium Luxemburg EU összesen

Forrás: IP/09/1186, Brüsszel, 2009. július 23. alapján, saját számításokkal kiegészítve.


9

EU Agrárium és Piacszabályozás tômben még ezt a számot és támogatási hányadot is kevésnek tartottam – a támogatott országok között négy új belépô volt, és ez a négy ország az összes kiosztott támogatás 8,2 százalékát kapta. A jelenség okait keresve, a 2008. évi döntés kapcsán leírtak változatlanul érvényesek most is. Álláspontom szerint, annak, hogy az újonnan belépôk élelmiszergazdasága az uniós források megszerzéséért folytatott versenyben a marketingterületen (is) lemarad, részben finanszírozási, azonban, ha még mélyebbre ásunk, elsôsorban intézményi-szervezeti okai vannak. A finanszírozási ok, hogy ezek az országok a jelenlegi pénzügyi helyzetükben nem engedhetik meg maguknak, hogy egy euró uniós támogatási összeg elnyeréséhez két euró nemzeti forrást tartósan lekössenek. Azonban talán még ennél is nagyobb gondot okoz, hogy ezekben az országokban részben hiányoznak, vagy ha vannak is, szervezettségükben nagyon gyengék azok az élelmiszergazdasági ágazati-szakmai szervezetek, amelyek tagjaik érdekében a marketingtámogatás megszerzéséért (is!) az EU-15-ök szervezeteivel a siker reményében ringbe léphetnének.

Kitüntetett tejágazat Agrárpolitikai szempontból a támogatások országonkénti megoszlásán kívül azonban az is fontos – a bevezetôben éppen ezt a vonatkozást hangsúlyoztam ki –, hogy mely szakterületek részesülnek támogatásban (2. táblázat). A 2009-es programcsomagban odaítélt összesen 45,7 millió euró uniós támogatáson hét termékágazat és egy általános, közvetlenül ágazathoz nem köthetô te-

rület osztozott. 2009-ben a támogatás több mint negyven százalékát (8,1 millió eurót) a tejágazat kapja. Sorrendben ezt követi az olívaolaj 23,8 százalékos részesedéssel és 6,6 millió euró támogatási összeggel. A harmadik legtöbb marketingtámogatásban 2009-ben a kertészeti ágazat friss zöldség és gyümölcs termékei részesültek (18,6 százalékos a támogatási arány és 5,2 millió euró a támogatás). Arról már volt szó, hogy 2009-ben a tejágazat miért vezeti a támogatási listát, az viszont annál inkább meglepô, hogy a 2009-ben szintén súlyos piaci gondokkal küszködô borágazat, amely ráadásul még rendkívül marketingigényes is, a tavalyi ötödik helyéhez képest 2009-ben is csak egy hellyel, a negyedik helyre lépett elôre. Az elosztás szakmai területeit tekintve az elôzô évivel összehasonlítva az is változás, hogy az unió 2009-ben relatíve jóval kevesebbet szánt az ágazathoz nem köthetô általános projektek támogatására, mint az elmúlt évben. (2009-ben a biotermékek csoportja volt olyan terület, amely közvetlen termelôágazatba nem sorolható be. A biotermékek 2009-ben a támogatás 7,6 százalékát, 2,01 millió eurót kaptak.) Magyarország, mint ahogy tavaly sem, idén sincs a nyertesek listáján. – Lehet ezen a helyzeten hosszasan keseregni. E helyett azonban inkább azon kellene a fejünket törni Magyarországon is, hogyan lehetne változtatni, milyen lehetôség nyílna az intézményi fejlesztésre? – Egy korábbi írásomban épp e lap hasábjain fejtegettem, mennyire nem célszerû, ha valamely tagállam uniós támogatási pénzeket elosztó intézményei, szakzsargonban „kifizetô ügynökségei” csak az 2. táblázat

Az 2009. évi csomagban a támogatott ágazatok, a támogatási érték euróban

Megnevezés

Összes programköltség

ebbôl EU támogatás

Összes uniós támogatás =100

Összesen

1. év

2. év

3. év

Összesen

1. év

2. év

Tej és tejtermékek

6 573 307

6 412 629

6 439 708 19 425 644

3. év 2 744 421

2 664 083

2 677 622

8 086 126

29,0

Olíva olaj

5 499 835

5 521 438

5 536 663 16 557 936

2 213 766

2 214 848

2 207 041

6 635 655

23,8

Friss zöldség és gyümölcs

3 497 302

3 522 427

3 245 565 10 265 294

1 768 652

1 781 214

1 642 783

5 192 649

18,6

Bor

1 892 965

1 985 488

1 836 468

5 714 921

946 483

992 744

918 234

2 857 461

10,3

Agrárbiotermékek

1 484 444

1 399 112

1 375 753

4 259 309

742 222

699 556

687 876

2 129 654

7,6

Dísznövény

5,7

1 078 842

1 033 922

1 048 922

3 161 686

539 421

516 961

524 461

1 580 843

Minôségi hús

766 242

951 901

834 452

2 552 595

383 121

475 950

417 226

1 276 297

4,6

Méz

118 940

57 000

17 400

193 340

59 470

28 500

8 700

96 670

0,3

20 911 877

20 883 917

20 334 931 62 130 725

9 397 556

9 373 856

9 083 943

27 855 355

100,0

Összes program

Forrás: IP/09/1186, Brüsszel, 2009. július 23. alapján, saját számításokkal kiegészítve.

10


EU Agrárium és Piacszabályozás uniós szabályozás végrehajtásával foglalkoznak, a mezôgazdaság számára valóságos szakmai szolgáltatást jelentô funkciók nélkül. Azt, hogy miért gondolom, nincs ez így jól, részletesen leírtam az idézett cikkben.2 Ebben az írásomban az osztrák kifizetô ügynökséget, az AMA-át hoztam fel pozitív példaként arra, hogy az uniós pénzelosztáshoz ilyen szolgáltató funkcióként például az élelmiszergazdasági közösségi agrármarketinget is hozzá lehet kapcsolni. Ezen elgondolás helyességét igazolja a mostani eredményhirdetés is. A 2009. évi gyôztes uniós marketingprojektek között Ausztriát két, éppen az említett AMA által benyújtott projekt képviseli. Mit lehet még ehhez hozzátenni? – Állíthatjuk talán, hogy az AMA egy

hagyományos osztrák élelmiszergazdasági szakmai szervezet, amelyet az osztrák mezôgazdasági termelôk több évtizedes összefogással hoztak volna létre? – Bizony nem. Inkább arról van szó, hogy az osztrákok – szerintem zseniális módon – egy az unió által ellenôrzött, jól kifejlesztett, erôs adminisztrációval rendelkezô intézményt élelmiszergazdaságuk érdekében sokoldalúan igyekeznek felhasználni. Talán nem lenne haszontalan példájukból tanulni… Annál is inkább, mert a nyertes agrármarketing-tervek között, mint ahogy tavaly, az idén sem található magyar projekt… Dr. Szôke Gyula agrárközgazdász

Milyen közös agrárpolitika legyen 2013 után? Az Európai Unió közös agrárpolitikája (KAP) az elmúlt években lényeges változásokon ment keresztül. Lezárult az ún. egészségügyi felülvizsgálat folyamata is, amely a közös agrárpolitikában számos újabb változást hozott. A változásokat hozó reformok célja kétségkívül pozitív és elôremutató volt, de megvalósításával több ellentmondás, megoldatlan probléma is a felszínre került. A KAP átalakítását célzó újabb reformokat viszont várhatóan csak a 2014-tôl induló EU-s költségvetési ciklusban vezetik be. A KAP valamilyen szintû átalakításának a szükségességével szinte minden szereplô egyetért, viszont a „reformok” tartalmát, hatókörét és mélységét, valamint a végrehajtás módját illetôen meglehetôsen távoliak az álláspontok. A KAP jövôjérôl már folyik a vita, azonban azt fontos egyértelmûvé tenni, hogy nemcsak és nem elsôsorban a közös agrárpolitika reformja a tét. Az EU következô, hétéves költségvetési ciklusára vonatkozó döntés ugyanis hosszabb távra meghatározza az EU-ban a fejlesztések fôbb irányait. A 2014–2020 közötti pénzügyi perspektíváról, az ún. „pénzügyi keretek”-rôl szóló vitában az elérendô célok kitûzése, a prioritások meghatározása, valamint a megvalósítandó feladatok végrehajtásához szükséges források szétosztása történik, azaz eldôl az egyes célokra szánt összegek nagysága. Ezen belül, az EU (és így Magyarország) mezôgazdaságának jövôje szempontjából kulcskérdés a közös agrár- (és vidékfejlesztési) politikára jutó költségvetési hányad.

2Szôke

Vitákat szakmai mederbe A vita várhatóan hosszan elhúzódik; sok szereplôvel, de alapvetôen az EU-n belül, az egyes tagországok kormányai között zajlik majd. Ugyanakkor nyilvánvalóan hatással lesz a végsô döntés meghozatalára a nemzetközi környezet is, nem lesz figyelmen kívül hagyható a nemzetközi szervezetekben (az OECD-ben, az ENSZ-ben és szakosított szervezeteiben stb.) és különösen a WTO-ban a témához kapcsolódó vita. Az egyes országokon belüli érdekcsoportok, a kormányzati és civil szervezetek, érdekképviseletek és szakmai szervezetek konzultációkba való bevonása szintén nagyban hozzájárul a nemzeti álláspontok kialakulásához. A pénzügyi keretekrôl és az egyes szakpolitikákról, valamint azok konkrét tartalmáról és költségvetésérôl a viták jórészt egyidejûleg, párhuzamosan zajlanak. A továbbiakban a közös agrárpolitika jövôjérôl, a KAP-reformok várható irányairól, s az ezekrôl folyó vitában a magyar érdekekrôl lesz szó. Alapvetô fontosságú, hogy a hazai viták napi, pártpolitikai szempontoktól függetlenül, szigorúan szakmai alapon folyjanak. Elengedhetetlen továbbá az egyes érdekcsoportok (pl. a nagyüzemi és a kistermelôi lobbik stb.) közötti jelenlegi, vélt vagy valós ellentétek feloldása (így a versenyképesség és a fenntarthatóság követelményei összhangjának megteremtése). A széleskörû szakmai konzultációk sorozata, a folyamatos információ-

Gyula: Kifizetô ügynökségek és változó agrárpolitika. Az Európai Unió Agrárgazdasága, 2007. (12. évf.) 11–12. sz. 18–20. old


11

EU Agrárium és Piacszabályozás csere és a minden érintettre kiterjedô egyeztetések eredményeképpen ki kell alakulnia az egységes magyar álláspontnak. Nemzetközi téren pedig egy rendkívül aktív agrárdiplomáciai tevékenységre lesz (van) szükség, amelynek során egyrészt meg kell ismerni az egyes tagországok álláspontját, és fôleg megérteni azok hátterét, motivációit. Ez nagyban segíthet a magyar álláspont kialakításában, a magyar érdekeknek a többi tagországgal való megismertetésében és elfogadtatásában, stratégiai szövetségek kötésében. Az ebben a cikkben leírt gondolatok a 2013 utáni KAP-ról szóló vita folyamatához kívánnak hozzájárulni. A közelmúltban befejezôdött cseh EU-elnökség is napirendre tûzte a KAP jövôjének a kérdését, azonban a tagállamok egymástól távoli álláspontjai sajnos még az elvi, koncepcionális egyetértést sem tették lehetôvé. A mezôgazdasági miniszterek júniusi, Brno-ban tartott informális tanácsülésén a hozzászólásokból nyilvánvalóvá vált az érdekek különbözôsége (az „északi” és „déli”, az „új” és „régi” tagállamok között, stb.). Néhány kérdésben viszont egyetértés volt: 1) a 2013 utáni idôszakban a KAP bizonyos változtatása szükséges, 2) a célok, feladatok meghatározásával kell kezdeni, ezt követheti majd a konkrét intézkedések kidolgozása. A tagországok között egyetértés volt továbbá abban is, hogy a közvetlen támogatások tagországok közötti felosztása jelenleg nem igazságos, de egy európai szintû teljes kiegyenlítés szükségességérôl és fôleg lehetséges módjairól nagyon eltértek a vélemények. A jelenlevô miniszterek többsége vélte úgy, hogy az agrártámogatásokat rendszerként kell tekinteni, s minden változtatást a közvetlen támogatások, a piaci eszközök és a vidékfejlesztési támogatások összhangjának megtartásával kell elvégezni.

Közjó-minôségi élelmiszer formájában Ezen az informális agrárminiszteri tanácskozáson is gyakran elhangzott az agrártámogatási rendszer átalakítása kapcsán az eddigi támogatási jogcímek mellett/helyett egy új elv, a „globális közjavak elôállítása” (provide global public goods) esetén fizetendô támogatás ötlete, a közjavak elôállításának a gazdák részére történô kompenzálása. Ez több más szakmai fórumon is visszatérô eleme a vitáknak, számos tanulmány, elemzés készült erre vonatkozóan. De vajon helyeselhetô-e ez a megközelítés, a közjavak elôállításának kompenzációja, mint az agrártámogatások alapja? Ennek megválaszolásához mindenekelôtt azt kell tisztázni, hogy mik

12

is tulajdonképpen ezek a bizonyos globális közjavak. Íme a teljesség igénye nélkül néhány: – biztonságos, egészséges és jó minôségû élelmiszer elôállítása az EU 500 millió polgára részére is, – egészséges, élhetô természeti környezet fenntartása, a táj megóvása, – a vidéki foglalkoztatás szintjének fenntartása, ezáltal a városokba történô elvándorlás (és ennek súlyos társadalmi, gazdasági következményeinek) megelôzése, csökkentése, – a klímaváltozás elleni harcban a mezôgazdaság aktív szerepvállalása, hozzájárulás az EU energiapolitikai célkitûzéseinek megvalósításához, részben a mezôgazdasági eredetû megújuló energiatermelés révén, – a biodiverzitás megôrzése, a mezôgazdasági termelés fenntarthatóságának biztosítása, felelôs talaj- és vízgazdálkodás, – az ökológiai termelési módszerek alkalmazása, bioélelmiszerek termelése, – a vidéki élet hagyományainak megôrzése, helyi, tradicionális élelmiszerek elôállítása, – a garantált, magas minôségû, nagy hozzáadott értékû, valamint a földrajzi oltalom alatt álló élelmiszerek elôállítása.

Kik lesznek a nyertesek és kik a vesztesek? A felsorolt és további „közjavak” fontossága és hasznossága nehezen kérdôjelezhetô meg, sôt, bizonyára az is elfogadható lesz a többség számára, hogy ez legyen a támogatások alapja. Az igazi nagy kérdés az, hogy e közjavak elôállításának a kompenzációja hogyan számszerûsíthetô, fontossága hogyan mérhetô, melyiknek mekkora súlya legyen a támogatások szétosztásakor, és fôleg milyen módszer alapján. További kérdés, hogy a közös agrárpolitika jelenlegi szintû közös finanszírozását is fenn kell-e tartani? Szakértôk szerint a közös finanszírozástól való visszalépés az integráció eddig elért szintjét veszélyezteti. Egy jelenleginél nagyobb mértékû nemzeti finanszírozás mellett ugyanis a tagállamok növekvô kísértést érezhetnének a közös szabályok áthágására, „nemzeti” sajátosságuknak megfelelôbb agrárpolitika kialakítására. E vélemények szerint az agárpolitika „vissza-nacionalizálódása” összességében többe kerülne, mint a közös KAP közös finanszírozása, és ráadásul a WTO miatt is aggályos lenne. Az említett „közjavak” koncepció érvényesülése, az errôl való mielôbbi megállapodás elérése és megfelelô kommunikációja kulcsfontosságú lehet a 2014–2020 idôszakra szóló költségvetés pénzügyi kereteinek a meghatározásakor. Egyetérthetünk azokkal a véleményekkel, amelyek


EU Agrárium és Piacszabályozás – Brüsszelbe járunk szerint a mezôgazdaság (és a vidék) éppen a közjavak elôállítása révén lehet képes megszerezni a súlyának, fontosságának megfelelô hányadot az EU-költségvetésbôl. Ez azért is fontos, mert mint minden játszmában, valószínûleg a KAP átalakításában is lesznek vesztesek és nyertesek, az egyes tagországok, illetve akár országon belül az agrártermelôk egyes csoportjai között. Könnyen belátható, hogy egy változatlan szinten levô vagy növekvô agrárköltségvetés mellett a vesztesek kára kisebb, mint egy drasztikusan csökkenô költségvetés esetén.

Mi a 2013 utáni KAP vitájának várható menetrendje?

adni a KAP-ra vonatkozó elképzeléseirôl, melyrôl széles körû szakmai konzultációt tervez lefolytatni. A tagországok agrárminisztereinek részvételével ún. tanácsi következtetések kialakítása a következô lépés. Ezt követôen a jogalkotási javaslat 2011 közepére készülhet el (párhuzamosan a pénzügyi perspektívára vonatkozó javaslattal), míg a politikai megállapodás 2012 végére alakítható ki. A fenti menetrendhez kell igazítani a szakmai konzultációkat, egyeztetéseket, mind a hazai, mind a nemzetközi fórumokon. A menetrendbôl az is jól látható, hogy a spanyol-belgamagyar trió-elnökségnek, ezen belül a 2011 elsô felében elnöklô Magyarországnak is fontos szerepe lesz az egyeztetések, konzultációk folyamatában.

Az idén hivatalba lépô új EU Bizottság várhatóan 2010 nyarán /ôsz elején közleményt fog ki-

Kálmán Zoltán

Barroso gyôzelme. Beadták a derekukat az írek! Tejpiaci boxmeccsek j arcok jelentek meg az Európai Parlament alakuló ülésén. Nagy lelkesedéssel fogadták az Európai Parlament Mezôgazdasági Bizottságát, ugyanakkor ez a lelkes várakozás elmaradt a Halászati Bizottsággal kapcsolatban. Paolo De Castro – aki korábban két cikluson keresztül volt olasz mezôgazdasági miniszter, Romano Prodi korábbi tanácsadója és a mezôgazdasági tudományok professzora, nagy esélyekkel indul a 2013 utáni uniós közös agrárpolitika elsôszámú alakítójaként. Ezt azonban több dolog is befolyásolhatja a közeljövôben. Két új agrárminisztere is van az Európai Uniónak. Luxemburgban Fernand Boden 14 év után (!) adja át székét. Ritka az Unióban, hogy valaki ilyen hosszú idôn át vezessen egy tárcát. Az Unió 27 agrárminisztere közül mindössze 6 személy töltötte be posztját 2 és fél évvel ezelôtt is. Az új francia agrárminiszter Bruno Le Maire felhívta a figyelmet magára azzal, hogy még szorosabbra fûzte együttmûködését Németországgal. Mariann Fischer Boel a szeptember 13–14-én a svédországi Växjöben tartott informális agrárminiszteri tanácsülésen bejelentette, hogy még egy hivatali idôszakra nem vállalja a fôbiztosságot. Hírek szerint 90% a valószínûsége annak, hogy a 67 éves politikus az év végén nyugállományba vonul. Barroso és Koppenhága kedven-

Ú


ce a bejelentését megelôzô utóbbi hetekben bizonytalanná tette távozását a brüsszeli politikai körökbôl. Mintha elbizonytalanodott volna ô maga is... A dán kormány szintén szeretné, szerette volna (?), ha Fischer Boel maradna egy újabb ciklusra. Az agrárbiztosi posztra már megindult a tülekedés. Románia korábbi agrárminiszterét, Dacian Ciolos¸t jelöli erre a posztra. Felesége franca. Dacian Ciolos¸ nevéhez füzôdik hogy minisztersége idején az EU felfüggesztette az ország számára a mezôgazdasági támogatásokat. Osztrák hírek szerint Ausztria Wilhelm Molterer korábbi alkancellár, pénzügy- és agrárminiszter agrárbiztosi jelölését fontolgatja. oha a tej és tejtermékek ára mélypontra zuhant, mégis a lassú javulás biztató jelei mutatkoznak a tejpiacon az utóbbi hetekben. A vaj ára 100 kilogrammonként 228 euró. A sajtárak viszonylag stabilan tartják magukat, a savópor ára a 100 kilónkénti 49 euróról 59 euróra nôtt augusztusban. A tejipari megfigyelôk szintén egyetértenek a tejpiaci árak nagyon lassú emelkedésével. Az Európai Unió 8 agrárminisztere mégis a nyár végén, kéréssel kereste meg Mariann Fischer Boelt a tej intervenciós árának, valamint a vaj, tejpor, sajtok, export-visszatérítések növelése érdekében. A nagy kérdés az, mikor jut el a javulás a tejtermelôkig?

N

13

Brüsszelbe járunk A lisszaboni szerzôdés megszavazása az írek által megnyugtatta Brüsszelt. Tény, hogy az írek 2/3-a megszavazta az Európai Unió AlkotmánySzerzôdését, hozzátéve azt, hogy az írek igen komoly garanciákat kaptak azokban a kérdésekben, amelyeket feltételül kötöttek ki (melegek házasságának kizárása, katonai semlegesség megôrzése, abortusztilalom, saját nemzeti biztos posztjának megtartása stb.). (Ismerve az íreket, az Európai Uniónak jól felfogott érdeke ígéreteinek maradéktalan betartása. A szerk.) Bruno de Maire és Marek Sawicke lengyel agrárminiszter egyezségre jutott nemrégiben Varsóban, a tejszektor helyzetének javítására. Belgium, Bulgária, Németország, Észtország, Írország, Franciaország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Ausztria, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Spanyolország, és Csehország együttesen léptek föl az agrárminiszterek tanácsán a tejszektor helyzetének javítása érdekében. Az intervenciós árak, valamint az export-visszatérítések átmeneti emelését szorgalmazták a vaj, tejpor és sajtok tekintetében. Közös nyilatkozatot adtak ki a Svédországban nemrégiben megrendezett informális találkozó alkalmából. Bizottság határozottan visszautasította az intervenciós árak és export-visszatérítések emelését, de engedélyezi a tejtermelôk nemzeti támogatását 15 000 euró értékben, valamint ígéretet tett arra, hogy „megzabolázza” a kvótaképzés szabályait, lehetôvé téve a tagállamoknak, hogy kvótát vonjanak ki a piacról csakúgy, mint a tejszektor hatékony nemzeti támogatását. Tehát, miközben visszautasította a 18 tagállam kérését, a kvóta kivásárlás megengedése révén, megteremtette a rugalmas tejkvóta kereskedelmet. (A Bizottság lényegében lerázta magáról a problémát és nemzeti hatáskörbe tolta a megoldást.) A tejnyilatkozatot a tagállamok többsége támogatja, azonban mégsem érte el a támogatottság a minôsített többséget (255 képviselô támogatná a 345bôl). A francia agrárminiszter újságíróknak megígérte, hogy személyesen utazik Olaszországba, hogy olasz kollégájával, Luca Zaia-val tárgyaljon. Miközben a helyzet javítására komoly kezdeményezések vannak, az alacsony tejárak miatt szerte Európában tiltakoznak a tejtermelôk. A tejtermelôk tiltakozásához Franciaországban, Belgiumban és más EU tagállamban újabb és újabb tejtermelôk csatlakoztak, több millió liter tejet öntve ki a földekre elkeseredettségükben.

A

14

ose Manuel Barroso ellenjelölt nélkül kényelmes többséggel nyert az európai parlamenti választáson, az Európai Bizottság elnöki székében így megerôsítették. Támogatottsága a vártnál jóval nagyobb volt. A 718 EU parlamenti képviselôbôl 382-en szavaztak rá, 219-en voksoltak ellene, 117 képviselô tartózkodott. Neki mindössze egyszerû többségre volt szüksége posztja megtartásához. Barroso nagy megtiszteltetésnek vette a bizalmat, ôszintén örült gyôzelmének, ami mint mondta megerôsíti ôt az elôtte álló feladatok megoldásában. Utalt az elkövetkezô nemzetközi csúcstalálkozóra az Amerikai Egyesült Államokban és Dániában, melynek elsôdleges célja a pénzpiac átfogó ellenôrzése, a másik sarkalatos pontja a klímaváltozás. Az én pártom Európa – mondta többek között. Ennek alátámasztására egy 48 oldalas politikai programot adott át az Európai Parlamentnek. Barroso hivatalos jelöltje volt a jobbközép Európai Néppártnak. Ennek ellenére a spanyol és portugál szocialista EU parlamenti képviselôk is támogatták Barrosot, viszont a szocialista parlamenti csoport tartózkodott. A szocialisták azzal is megvádolták, hogy Barroso az euroszkeptikusok támogatását is élvezi, sôt elfogadja. Barroso tagadta a vádakat. „Én egy Európa-párti programot tettem le az asztalra. Nem hiszem, hogy azok, akik ezt a programot támogatják Európa ellen vannak” – mondta többek között. Azt is megerôsítette, hogy a szûk nemzeti érdekek fölé emeli az összeurópai érdekeket. Ugyanakkor tudatosan törekszik konszenzusra. „A konszenzus ma fontosabb, mint bármikor a kibôvült Európai Unió történetében” – mondta többek között. Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke megerôsítette, hogy ez a Barroso melletti szavazás megszüntette a korábbi vákuumot az Európai Unióban. Barroso rögtön munkához is látott.

J

Tamás Enikô Forrás: Agra-Europe, Agra Facts, European Voice, Agra Food East Europe


Arcképcsarnok

Bruno Le Maire francia élelmezésügyi, mezôgazdasági és halászati miniszter 1969. április 15-én született Neuilly-sur-Seine városában, Franciaországban. Tanulmányait Párizsban végezte; a híres École normale supérieure (ÉNS-Ulm) fôiskolán francia irodalmat tanult, késôbb a Politikai Tudományok Intézetében szerzett diplomát. Ezt követôen elvégezte az Állami Közigazgatási Iskolát (ENA). Tanulmányai befejezése után a Külügyminisztériumban dolgozott a stratégiai, a biztonsági és a leszerelési ügyekkel foglalkozó igazgatóságon. 2002–2004 között a Külügyminisztériumban dolgozott. 2004. márciustól a Belügyminisztériumban dolgozott. 2005. májustól a Matignon palotában a miniszterelnök politikai tanácsadója volt, késôbb kinevezték a miniszterelnöki hivatal vezetôjévé. 2008. márciustól Evreux város önkormányzati képviselôje. 2008 áprilisában az Unió egy Népi Mozgalomért (Union pour un Mouvement Populaire, UMP) francia párt politikai tanácsadójává nevezték ki. 2008. decembertôl az európai ügyek államtitkára. 2009. június 23-án nevezték ki élelmezésügyi, mezôgazdasági és halászati miniszterré. Elôdje Michel Barnier volt. A francia miniszter meggyôzôdése szerint az Európai Unióban a mezôgazdaság stratégiai szerepet játszik, ezért fontos feladatnak tartja az ágazat versenyképességének javítását. Az ágazaton belül az élelmiszerbiztonság megteremtésére kíván nagy hangsúlyt helyezni. Egyik nyilatkozatában a közös agrárpolitika (KAP) 2013 utánra esedékes reformjával kapcsolatban


kijelentette, a termelés szabályozása elengedhetetlen, Franciaország a „nagyobb szabályozás” elvét fogja követni a mezôgazdasági reform tárgyalásainak során. Ugyanakkor a francia agrártárca elsôdleges feladatának tekinti a termelôk számára a stabil jövedelemhez jutás biztosítását, miután a gazdálkodók 2008 óta 20%-os bevételcsökkenéssel számolnak. Bruno Le Maire úgy vélte, átláthatóbbá kell tenni az ármegállapítási rendszert, az árak ellenôrzésére pedig egy európai felügyelôszervezet létrehozására lenne szükség. A francia miniszter arra is felhívta a figyelmet, hogy az agrárágazatban megvalósuló fejlesztéseknek, illetve befektetéseknek kiemelt helyen kell szerepelniük az unió lisszaboni napirendjében. 2009. július elején Franciaország Németországgal együttmûködve egy francia-német munkacsoportot hozott létre a közös agrárpolitika 2013 utáni reformjának kidolgozására. A tejpiaci válság megoldása érdekében a két ország mezôgazdasági minisztere együtt lépett fel a Bizottságnál az árcsökkenés miatt nehéz helyzetbe került tejtermelôk megsegítésére. A két miniszter többek között a tejkvótarendszer eltörlésének felülvizsgálatát is kérte a Bizottságtól. A francia zöldség- és gyümölcságazat ugyancsak nehéz helyzetbe került, miután a termelôk számára 1992-2002 között folyósított mintegy 338 millió eurót tiltott állami támogatásnak minôsítette az Európai Unió. Bruno Le Maire a brüsszeli felszólításnak engedve úgy döntött, a termelôknek már szeptembertôl meg kell kezdeniük a kapott támogatási összegek visszafizetését. Ugyanakkor a francia miniszter ígéretet tett arra, hogy a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévô termelôk azonnali támogatásban fognak részesülni, a szociális terhek, illetve a banki hitelek kamatterheinek csökkentése mellett a hitel- és exportbiztosítások feltételein is javítani kívánnak. Papp Mónika

15

Génmegôrzés

Nemzet- és élelmiszerbiztonsági kérdés a genetikai erôforrások megôrzése A helyi fajták, a hazai haszonnövény- és haszonállat- génkészletek nemzeti örökségünk felbecsülhetetlen értékû részét képezik. Ezeknek eredeti állapotukban és változatosságukban való megôrzése szempontjából kiemelt jelentôsége van a hazai génbanki hálózat fenntartásának, illetve a megfelelô intézményi és jogi háttér biztosításának. A genetikai alapok védelmének aktuális helyzetét, illetve a továbblépés lehetôségeit a „Tájgazdálkodás, tájfajták, génmegôrzés” címmel megrendezett Országgyûlési Nyílt Nap keretében vitatták meg a hazai génbankhálózat szakemberei, illetve a génmegôrzésben érintett külföldi meghívottak. A rendezvényre a Biológiai Sokféleség Nemzetközi Napján, 2009. május 22-én került sor, több mint 500 fô részvételével.

Kihasználatlan lehetôségek A plenáris elôadások sorozatát dr. Rodics Katalin, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Biodiverzitás Osztályának vezetôje nyitotta meg, aki a természetvédelemnek az agrobiodiverzitás fenntartásában játszott jelentôs szerepére hívta fel a figyelmet. Az ENSZ által 1992ben Rio de Janeiróban elfogadott Biológiai Sokféleség Egyezményhez hazánk is csatlakozott; az egyezmény valamennyi élôlény és élô rendszer egyetemes védelmét szem elôtt tartja. Fô célkitûzései közé tartozik a biológiai sokféleség megôrzésén és fenntartható használatán túl az ebbôl adódó gazdasági haszon igazságos elosztása. A dokumentum szerint a mezôgazdasági területek 30%-án a biológiai sokféleség megôrzését szem elôtt tartó gazdálkodás folytatható, míg a területek fennmaradó 70%-án a természeti értékek megôrzésére kell törekedni. Napjainkban az agro-biodiverzitás csökkenéséért elsôsorban a régi tájfajták termesztésbôl való kiszorulása, a családi gazdaságok megszûnése, illetve a piacon egyre nagyobb teret hódító multinacionális cégek üzletpolitikája a felelôs. Dr. Gyulai Ferenc, archeobotanikus (Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet) az agro-biodiverzitás változásának folyamatát mutatta be elôadásában. A Kárpát-medence Európa egyik legrégibb kultúrtája, ahol a növénytermesztés mintegy 8000 éves múltra tekinthet vissza. Az archeobotanikai kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy az itt megtelepedô kultúrák mindegyike számos új fajjal gazdagította a kultúrnövények tárházát. A 16–18. században a mainál jóval több gyümölcs-,

16

illetve zöldségfajt termesztettek, melyek nagy részét ma már nem ismerjük. Dr. Holly László, a tápiószelei Agrobotanikai Intézet igazgatója haszonnövény-génkészleteink helyzetérôl szóló elôadásában elmondta, az intézetnek kiemelkedô szerepe van a genetikai diverzitás megôrzésében. A világ 13. legjelentôsebb mezôgazdasági génbankjában jelenleg több mint 80 ezer mezôgazdasági növény, köztük számos régi magyar fajta génjeit ôrzik. Kiemelte: a génmegôrzés szempontjából a haszonnövények mellett a természetes flórához tartozó fajok védelme is fontos feladat. Ennek érdekében a LIFE + pályázat keretében elnyert uniós forrás segítségével a Kárpát-medencében található vadon élô növényfajokat gyûjtik össze. Az így létrejövô Pannon Magbanknak is Tápiószele ad otthont. Bodó Imre, a Dunamenti Állatfajták Génmegôrzô Nemzetközi Egyesületének (DAGENE) elnöke elôadásában kiemelte: a haszonállat-fajták védelme a természetvédelem fontos részét képezi, sikeres megôrzésük érdekében a döntéshozók és a gyakorlati szakemberek szoros együttmûködésére van szükség. Háziállataink a 19. század közepétôl védettek, védelmük a génkészletek megôrzése mellett oktatási és tájvédelmi szempontból is fontos feladat. Az egyesület 1999-ben kutatók és állattenyésztôk összefogásával jött létre a Duna-medence térségében élô veszélyeztetett ôshonos állatfajták védelmére. Feladatai között szerepel az ôshonos és veszélyeztetett állatfajtákra vonatkozó információk gyûjtése mellett a szakmai képzések szervezése, az uniós pályázatokon való részvétel, valamint a hazai és nemzetközi szervezetekkel való együttmûködés is. Dr. Heszky László, a Szent István Egyetem Genetika és Növénynemesítés Tanszékének vezetôje a génbankoknak a nemesítésben való jelentôs szerepére hívta fel a figyelmet elôadásában. Hangsúlyozta, miután a jelenlegi kultúrnövények termelôképessége tovább már nem fokozható, a népesség rohamos növekedése és az élelmiszerek iránti fokozódó kereslet kielégítésére új gének bevonására van szükség. Lajkó Ákos, a Mezôgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) természeti és genetikai erôforrásokért felelôs elnökhelyettese a nemzeti génmegôrzés intézményrendszerét és annak fejlesztési lehetôségeit mutatta be elôadásában. Hangsúlyozta: a Nemzeti Génmegôrzési Program részeként a tápiószelei ex-situ magbankgyûjtemény kialakítása mellett fontos szerepet kell kapnia az eddig még feltáratlan génforrások, ismeretlen tájfajták felmérésének is. Hazánk


opron testvérvárosában, a szlovákiai Selmecbányán (ma Banská Štiavnica), az ôsi Alma Maternél gyûltek össze az erdész szakma jeles képviselôi az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) 140. ünnepi vándorgyûlése alkalmából július elején. A rendezvényen résztvevô mintegy 700 magyar és szlovák szakember együtt ünnepelte az önálló erdészeti felsôoktatás 200 éves fennállásának évfordulóját. Képek és szöveg: Papp Mónika

S

Ünneplô erdészek a Szentháromság téren

Túra a montán bükkösben

Tapasztalatcsere

Selmeci utcarészlet – a város a világörökség része

Kálvária templom

A szentantali Koháry-Coburg kastély

Az Akadémia belsô udvara

Az Erdész-palota

Hangulatos tó a kastélyparkban

Háttérben az Óvár

Fritz-ház

Az ôsi Alma Mater folyosója

Erdészeti beavatkozástól mentes a Pogány-Rózsás erdôrezervátum magterülete

A Magas-Börzsöny erdôségei

i olykor „magyar tengernek” is becézzük. Csodálatos táji környezete, a történelmi emlékhelyek, a bortermô vidékek, a gyógyvizek megléte kiépített gyógyfürdôkkel hihetetlenül nagy lehetôséget kínálnak a Balaton környéki turizmus fejlesztésére, a szezon megnyújtására. Mégis úgy érzem, a lehetôségekhez képest szerény az eredmény. A balatoni fejlesztési koncepció egységes elindítása az önálló Balatoni Régió megteremtésével kezdôdne... A jelenlegi interrégiós szerepkör, melynek értelmében három régió osztozik a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet területein, harcol a balatoni zászlóshajó projektekre megteremthetô forrásokért, nehézkes. Az önálló regionális igazgatás megteremtése mellett fontosnak látom a Balaton Fejlesztési Tanács feltôkésítését, hogy létrejöhessen egy komoly döntéseket elôkészítô fórum, fejlesztési irányelv, amelyben a Balaton-térségi önkormányzatok, gazdasági társaságok és a civil szektor szereplôi megfogalmazhatnák rövid- és hosszú távú – a turisztikát szolgáló – elképzeléseiket, egységes, választási ciklusokon átívelô koncepció mentén. (Kapcsolódó riport a 20-tól.)

M

A XX. század elején épült nyaraló a Badacsony oldalában

Képek: Bogos Jenô és Tamás Enikô Ma is mûködô romos templom

Csendes víz

Sokszorosan hasznosul a víz

Sétahajó a kikötô felé tart

Ifjú horgászok

Vitorláskikötô Balatonmáriánál

Lassan véget ér a szezon

Szabadstrandi örömök

Vihar elôtti látkép a Szigligeti várból

Meg kell állítani a szôlôterület csökkenését

Ôszi balatonfelvidéki táj a tanúhegyekkel

Ôszi párába burkoltan is felséges táj

Szüret után a Csobánc felé haladva

Megszedett tôke

Gyepesített szôlôültetvény

Génmegôrzés 2004-es uniós csatlakozása óta a támogatási rendszer megszûnésével a program megvalósítása komoly anyagi nehézségekbe ütközik. A remények szerint viszont várhatóan 2010-tôl megnyílik a pályázati lehetôség a ritka és veszélyeztetett kultúrnövényfajták begyûjtésére.

500 európai génbank A génmegôrzés nemzetközi helyzetérôl a meghívott külföldi elôadók beszámolóiból kaphattunk képet. Jozef Turok, a Növénygenetikai Erôforrások Nemzetközi Intézetének (IPGRI) munkatársa elôadásában az intézet által koordinált európai génbank-együttmûködési programot ismertette. Jelenleg Európa 45 országában mintegy 500 génbank mûködik. Hangsúlyozta: a génbanki megôrzés mellett a fajták helyben való fenntartásának és használatának szintén kiemelkedô szerepe van. Ehhez azonban jól mûködô intézményi és jogi háttérre van szükség, mely a gazdálkodókat érdekeltté teszi abban, hogy az adott termôhelyhez alkalmazkodott fajtákat tartsanak fenn. Elli Broxham (SAVE Alapítvány, Svájc) a haszonállatgénmegôrzés nemzetközi helyzetének bemutatása kapcsán a genetikai kutatások és az ehhez kapcsolódó hosszútávú monitoringprogramok jelentôségét emelte ki. Úgy vélte, a biodiverzitás hatékony megôrzéséhez mind nemzeti, mind nemzetközi szinten elengedhetetlen a kutatóintézetek, illetve a civil szervezetek együttmûködése, melyhez az adott állam anyagi támogatására van szükség. Guy Kastler, a Francia Paraszti Vetômag Hálózat képviseletében a gazdálkodók kiemelkedô szerepére hívta fel a figyelmet a génmegôrzés során. Hangsúlyozta, a fajták génbanki megôrzése mellett a helyi használatba vonás is fontos feladat. Fô problémaként említette, hogy miután jelenleg a tájfajták az unió területén nem hozhatók kereskedelmi forgalomba, a gazdálkodóknak nem érdekük ezek termesztése. Holott szélsôséges idôjárási viszonyok esetén egy adott terület termôhelyi adottságaihoz alkalmazkodott tájfajta adja a legnagyobb hozamot. Ezzel szemben a GMO fajták termesztésbe vonása jelentôs egészségügyi és környezeti kockázatokkal jár.

Élelmiszer-önrendelkezés A rendezvényen szó esett a génmegôrzés mezôgazdasági, természetvédelmi, illetve társadalmi összefüggéseirôl is. Dr. Ángyán József egyetemi tanár, intézetigazgató (Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet) elôadásában elmondta: a Kárpát-medence sokszínû természeti adottságai révén kiválóan alkalmas a helyi tájfajták termesztésére épülô tájgazdálkodási


rendszerek kialakítására. A tájfajták használatának elônyei között a kisebb energiaráfordítást, a gazdag fajtakínálatot és a minôségi termékek elôállításának lehetôségét emelte ki. Hangsúlyozta: az élelmiszerek stratégiai cikké válásával az élelmiszer-önrendelkezés megteremtése elsôdleges feladatunk, melynek megvalósításához egy önálló intézményrendszer felállítására és a hazai nemesítési munka beindítására van szükség. Dr. Roszik Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetôje, illetve dr. Vajna Tamásné Madarassy Anikó, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója a tájfajták elônyei közül elsôsorban az ökológiai gazdálkodásban való alkalmazhatóságukat emelték ki. Bela Györgyi, a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének tudományos munkatársa szerint a tájfajták megôrzése érdekében elsôsorban a vetômagpiac átalakítására, az agrár-környezetvédelmi támogatások rendezésére, valamint a helyi fajták közétkeztetésbe való bevonására lenne szükség. Sándor István, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Mezôgazdasági Fôosztályának vezetôje a társadalmi együttmûködés fontosságát hangsúlyozta annak érdekében, hogy valamennyi érintett tárca közremûködésével egy kormány-elôterjesztés készüljön a génmegôrzésben érintett szakterületekrôl, illetve az elvégzendô feladatokról. Elmondta: a tárca vállalja a pénzügyi források biztosítását a tápiószelei Agrobotanikai Intézet irányítása alatt egyetemek, illetve kutatóintézetek részvételével zajló munkához. Haraszthy László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium természet- és környezetmegôrzési szakállamtitkára a legfôbb akadályként a jogszabályi háttér alkalmatlanságát, valamint a pénzhiányt jelölte meg. Kiemelte: a minisztérium az értékôrzô filozófia képviselôjeként részt kíván venni a jogalkotásban; a pénzügyi keretek megteremtése viszont állami feladat. A plenáris elôadásokat követôen a különbözô ágazatok vezetô személyiségei rövid hozzászólásaikban mutatták be az egyes haszonnövény-, illetve haszonállatfajták génmegôrzésének jelenlegi helyzetét, majd a szakmai és érdekképviseleti szervezetek ismertették álláspontjukat. A rendezvény keretében idén elsô alkalommal került sor a Jánossy Andor-díj átadására, melyet dr. Rodics Katalin vehetett át a biodiverzitás megôrzése és védelme terén végzett eredményes szakmai munkája elismeréseképpen. Az Országgyûlési Nyílt Nap résztvevôi a nap folyamán elhangzott, a genetikai erôforrások megôrzésével kapcsolatos javaslataikat írásban is megfogalmazták az Országgyûlésnek, ezzel is segítve az érintett tárcák részvételével való közös kormány-elôterjesztés elkészítését. Papp Mónika

17

Riport

XI. Országos Mezôgazdasági Gépésztalálkozó – Mezôkövesden Mezôkövesd városának egyik legfontosabb, és talán legnépszerûbb, legnagyobb tömeget megmozgató eseményévé, rendezvényévé nôtte ki magát az elmúlt évtizedben a mezôgazdasági gépész- (és gép-) találkozó, amelynek idei megrendezése egybeesett a Mezôgazdasági Gépmúzeum alapításának 30. évfordulójával. A rendezvény tulajdonképpen a Hajdu Ráfis János által alapított gépgyûjtemény folyamatos gyarapodásával, a gépgyûjtôk összefogásával és a rendszeres találkozás, szakmai beszélgetések, megmérettetés, a gépek, új szerzemények bemutatásának igényével alakult ki szép fokozatosan. 1979. volt az az év, amikor is a saját tulajdonú gyûjteményét Hajdu Ráfis János (és mindenben segítô felesége Bakos Mária) térítésmentesen átadta a magyar államnak. Az elmúlt 30 év fantasztikus sikertörténet mindenféle tekintetben: a gyûjtemény mára az akkorinak kb. százszorosára, a terület pedig mintegy harmincszorosára nôtt, és közben létrejött a Mezôgazdasági Gépmúzeumért Közhasznú Alapítvány, amelynek révén rengeteg támogatást, pályázatot nyert el a múzeum. Ma már a 3–4. leglátogatottabb intézménye B.A.Z. megyének (csak 2008-ban több mint 14000 látogatója volt) és – a minden év szeptember elsô szombatján megrendezett gépésztalálkozókkal együtt – élvezi a B.A.Z. Megyei Múzeumi Igazgatóság, a Mezôkövesdi Városi Önkormányzat, a Szerencsejáték Zrt. és az FVM folyamatos támogatását és még sok más cég, szervezet, magánszemély anyagi és szellemi segítségét, szakmai folyóiratok médiatámogatását. (A Gépmúzeumról készített részletes ismertetést, bemutatást olvashatják Az Európai Unió Agrárgazdasága 2008. évi 6. számában.) Az idén szeptember 5-én megrendezett találkozó a legnagyobb résztvevôi létszámú és legtöbb gépet felvonultató rendezvény volt. Az évek során kialakult veterángép-felvonulás most is a múzeumtól indult, és a város fôutcáján végighaladva a gyönyörû, magyar zászlódíszbe öltöztetett csattogó-pöfögô-csühögô traktorok, gépek nem mindennapi látványa – meg a szép idô – ezúttal is a látogatók és kíváncsiak tömegét vonzotta az utcára. Ma már az öreg traktorok mellett egyéb veterán gépek (fûrészgép, teherautó, autók, motorok stb.) is csatlakoznak a felvonuláshoz, színesítve ezzel az eseményt. A traktoros felvonulás után a Gépmúzeumban került sor az ünnepi megemlékezésekre, program-

18

ra, amely idén a szokásosnál is gazdagabb és színesebb volt. A résztvevôket a levezetô elnök Csirmaz István, az alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte, és a magyar Himnusz eléneklése után kezdetét vette az üdvözlések, köszöntések sora. Tállai András, Mezôkövesd város polgármestere köszöntôjében kiemelte, hogy ez a rendezvény ünnep a városnak, de mára országos méretûvé nôtt, igazi történelmi, szellemi érték, amelybôl példát és erôt lehet meríteni, ugyanúgy, mint Hajdu Ráfis János élete munkásságából. A sok mosolygós ember látványa a mai világban sajnos nem mindennapi, és már az is óriási dolog, hogy ez a rendezvény ennyi embernek örömet tudott szerezni. A múzeum ma is fejlôdik, gyarapodik, és a szomszédos terület közelmúltbeli megvásárlásával a továbblépés is biztosított. Az FVM képviseletében Harcz Zoltán kabinetfônök köszöntötte a jelenlévôket. Szólt a géptámogatások jelentôségérôl, ennek szerepérôl a gépgyûjtemény fejlesztésében, és a tárca további segítségérôl biztosította a múzeumot. Az üdvözlôk sorában szerepelt még a B.A.Z. Megyei Közgyûlés alelnöke (Gergely Zsolt), a Miskolci Egyetem tanulmányi rektorhelyettese (Szücs István), a Mezôgépgyártók Országos Szövetségének fôtitkára (Fekete Gyula), a B.A.Z. Megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatója (Veres László), az alsócsernátoni (Erdély) Néprajzi Múzeum igazgatója (Haszmann Pál), valamint Hajdu Ráfis János múzeumalapító és Kádár Zoltán múzeumigazgató is. Az üdvözlô beszédek között a Matyóföldi Alkotók és Mûvészetpártolók Egyesületének szervezésében versek, népdalcsokor, néptáncmûsor bemutatására került sor – szemet és szívet-lelket gyönyörködtetô matyó népviseletben szereplô elôadókkal. Kivétel nélkül minden üdvözlô méltatta Hajdu Ráfis János példaadó munkásságát, köszöntötte ôt közelgô 80. születésnapja alkalmából, és ajándékokat adtak át. Felolvasták azt a dokumentumot is, melyben a Miskolci Egyetem Hajdu Ráfis Jánost már korábban „tiszteletbeli gépészmérnökké” fogadta, valamint a Gépészmérnöki és Informatikai Kar határozatát kari kitüntetésérôl. Méltatták nemrég megjelent harmadik könyvét, amely „A fafaragásokkal díszített élet” címmel a szerzô életét és munkásságát vezeti végig napjainkig.


Riport Az ünnepi megemlékezések végeztével, mintegy zárásaként Hofherr Mátyás, a világhírû Hofherr (kispesti) gépgyár alapítójának emléktábláját (a „stabilmotor-csarnok” falán) Stieber József okl. gépészmérnök, az egykori gyár fômérnöke avatta fel. A mezôkövesdi mûemléki „Hadas”-városrész táncpajtájában elköltött finom ebéd után délután szakmai elôadásokra került sor a Matyó Gazdaházban. A szakmai elôadások sorát Réz Gyula muzeológus nyitotta meg, „100 éve elhalálozott Hofherr Mátyás (1829–1909) a legendás gyáralapító” c. ismertetésével, majd Stieber József „50 éves a Dutra traktorcsalád legkedveltebb tagja, az UE-28 típus” c. elôadása tisztelgett a világszerte ismert és elismert erôgép és létrehozói, konstruktôrei elôtt. Csatlakozott ez a „Dutra-év” alkalmából itt megrendezett idôszakos kiállításhoz (dokumentációs, fotó- és makettkiállítás a Dutra traktorcsaládról), amelyet hivatalosan Fenyvessy László igazgató (FVM Mezôgazdasági Gépesítési Intézet) nyitott meg. Az elôadók között szerepelt még Nagy Vilmos alapító: „A Dutra Baráti Kör megalakulása és szerepe a még fellelhetô példányok megmentésének érdekében” c., Horváth Sándor dékán: „150 éve született Bánki Donát (1859-1922.), korának legjelentôsebb gépészmérnöke” c., Hentz Károly múzeumigazgató: „Bemutatkozik a gödöllôi Mezôgazdasági Eszköz és Gépfejlôdéstörténeti Szakmúzeum” c., és Holló Csaba, a B.A.Z. Megyei Mérnöki Kamara elnöke: „A Mezôgazdasági Gépmúzeum lehetséges szerepe a természettudományi képzésben” c. elôadásával. A délután látványos eseménye volt a vendégek által hozott és a Gépmúzeum stabil, valamint lokomobil típusú mezôgazdasági erôgépeinek bemutatása, mûködtetése. A rendezvény ideje alatt a látogatók részére kovácsbemutatókat, gyerekeknek és felnôtteknek mûködô modell- és makettkiállítást, interaktív foglalkozásokat, valamint a matyó kultúra remekeibôl (hímzés, bútorfestés, kerámia) vásárlással egybekötött kiállítást rendeztek. A már említett Hadas-városrész gyönyörû mûemléki épületei (Kis Jankó Bori emlékház, festô-szövô alkotóház, bútorvirágozó-ház, tulipánosház, tûzzománcos-ház, mézeskalácsos-ház, játékház, zene-ház stb.) mindvégig nyitva álltak az érdeklôdôk elôtt. Elmondható, hogy a Gépmúzeum és a rendezvény ma már határainkon túl is ismeretes, nemzetközi hírnévnek örvend, külföldrôl is (pl. Németországból, Ausztriából) jönnek kiállítók; az alsócsernátoni múzeummal szerzôdéses (és ba-


ráti) kapcsolatban állnak, a rendezvényen megjelent a kézdivásárhelyi városi önkormányzat küldöttsége is. Soha ennyi gép nem vett még részt ezen a felvonuláson, mint most, és soha ennyi érdeklôdô nem tisztelte meg a programot. Mindez annak is köszönhetô, hogy a múzeum és az alapítvány minden hazai és európai uniós pályázati lehetôséget megragad (így nyertek pénzt a „Közkincs program”, valamint a „Reneszánsz év” meghirdetett pályázatain is – és további pályázatok beadását tervezik) a gyûjtemény fejlesztése érdekében; ezt szolgálja az újonnan megvásárolt terület is, amely gyönyörû, faragott székelykapuval fogadja majd a látogatókat. Minden ilyen ünnepi rendezvény, gépésztalálkozó új erôt, energiát ad a gyûjtemény további gyarapításához, mint ahogy Kádár Zoltán mondja, az újabb és újabb bemutatók, szakmai programok szervezéséhez – még a maihoz hasonló, nehezebb idôszakokban is. Legfeljebb egy év kimarad, és lehet, hogy csak két év múlva kerül sor ilyen nagyszabású rendezvényre!? Közben azonban a „töltekezés”, az értékmentés, a gyûjtés, a szakmai munka nem szünetel. Mert mindez a szülôföld, a szûkebb pátriánk szeretetével, hagyományaink, atyáink régi munkaeszközei megôrzésének igényével párosul, amire büszkének kell lennünk; mint amire a régi matyó mondás – még ha átvitt értelemben is – utal: „nem baj, hogyha a gyomor korog, de a ruhának ragyognia kell”! Dr. Szekeres Béla

19

Riport

Lehetôségek Európa legszebb, legnagyobb tava körül Európa legnagyobb tava a Balaton. Mi olykor „magyar tengernek” is becézzük. Csodálatos táji környezete, a történelmi emlékhelyek, a bortermô vidékek, a gyógyvizek megléte kiépített gyógyfürdôkkel hihetetlenül nagy lehetôséget kínálnak a Balaton környéki turizmus fejlesztésére, a szezon megnyújtására. Mégis úgy látom, a lehetôségekhez képest szerény az eredmény. Ebbe azonban nem kellene belenyugodni! Magyarország egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – üdülôkörzete önálló régió lehetne, s ez csupán egy adminisztratív intézkedésen múlik, s ez már önmagában is megnövelné a lehetôségeket! Olyan „apróságokon” is múlhat a siker, hogy vane elegendô, tiszta vasúti szerelvény, jó menetrend. Hogy ne legyenek a vonatok túlzsúfoltak. Nem egyszer tapasztaltam magam is, hogy szabályos jegygyel rendelkezô utasok a folyosón kénytelenek ülni a saját poggyászaikon, mivel nem indítanak csúcsidôben elég vonatot. Összehangolt, odafigyelô fejlesztés. Ez az ami a legjobban hiányzik. A mûködô bankautomaták hiánya látszólag apróság, mégis visszariasztja a turistát, aki nem szeretne sok készpénzzel utazni. Lehetne a napfényes koraôszre is vonzó programokat szervezni. A 20–21 fokos víz, ha szaunázással van egybekapcsolva, nem csupán az északi országok turistáinak fantáziáját mozgatná meg. A szeptemberi nyárban, de akár október közepéig is sokan jönnének ide. Tájba illô, jól megépített szaunákkal is meg lehetne hosszabbítani a szezont. És akkor még nem beszéltünk a kitûnô balatoni borokról… De ez csupán néhány ötlet a sok közül. Dr. Bacsi Zsuzsannát és Dr. Kovács Ernôt – mindketten a Pannon Egyetem docensei – kerestem meg kérdéseimmel. – Ha visszatekintünk az elmúlt 20–25 évre, mely években volt a Balaton a legnépszerûbb a belés fôleg a külföldi turisták elôtt? Mi jellemezte ezt az idôszakot? Gondolok itt a „sufni-korszakra”, mikor a nyaralóval, házzal rendelkezô háziak maguk a sufniba, garázsba költöztek, hogy házaikat kiadhassák a vendégeknek. Bacsi Zsuzsanna: – Véleményem szerint a Balaton a népszerûsége csúcsát az 1980-as évek közepe-második fele táján érte el. Ez az az idôszak, amikor a keletnémet és nyugatnémet turisták tömegesen jöttek

20

hozzánk, keleti és nyugati családtagok, ismerôsök és barátok közös találkozási pontként használták a Balatont. Erre az idôre nagyon jellemzô volt a magánszálláshelyek, kiadó szobák és lakrészek iránti erôteljes kereslet – gyakorlatilag mindenféle szálláshelyet ki lehetett adni hosszabb-rövidebb idôre a nyári szezonban. A tóparton a szállodai férôhelyek száma még jóval a jelenlegi szint alatt volt, ráadásul a hozzánk érkezô turisták jelentôs részének a szállodai szobák túl drágák voltak, ezért inkább a magánszálláshelyeket preferálták. A magánszálláshelyek körében mindenféle minôség jelen volt – a színvonaltalan, rosszul felszerelt, csak minimális komfortot biztosító kiadó szobáktól az igényesebb, szépen berendezett lakrészekig. Ebben az idôszakban általános a „kiadó szoba”, a „zimmer frei”, a turisták nem önálló lakrészt, hanem csak szobát bérelnek, a háziak esetleg reggelit, sôt ebédet is adnak. A szállásadók számára fontos valutaforrás a nyugatnémet márkában fizetô vendég, és a nyáron remélt jelentôs bevétel érdekében a nyaraló minden szobáját hajlandók kiadni. A szobakiadásból származó bevételre berendezkedett nyaralótulajdonosok a nyár elején hajlandóak voltak akár kiköltözni a telken álló garázsba, fáskamrába, a nyári pihenést ilyen módon teljesen alárendelve a nyugati vendégek nyaraltatásának. A korszak másik jellemzôje, hogy belföldi turistának nem szívesen adnak ki szobát, hiszen mindenki a jól szituált nyugati vendégre számít. A kelet-európai turisták szintén nagy számban jöttek, hiszen számukra a nyugati tengerpartokra való utazás akadályokba ütközött, és a magyar liberálisabb életvitel, a vízparti nyaralás, és a saját hazájukhoz képest nyugatiasnak tûnô életvitel nagy vonzerôt jelentett. Ebben az idôszakban gyakori, hogy családok kifejezetten azzal a céllal vesznek vagy építenek nyaralót, hogy azt a nyáron nyugatiaknak ki lehessen adni. – Mely idôszaktól beszélhetünk a Balaton iránti érdeklôdés csökkenésérôl, és Önök szerint mi ennek az oka? Bacsi Zsuzsanna: – Egyértelmûen a rendszerváltás, az 1990-es évtized eleje a Balaton népszerûségvesztésének ideje. A keleti turisták számára megnyílt a világ, így a Balaton korábbi törzsvendégei mostantól


Riport javítása, a Balaton térségének további infrastrukturális fejlesztése. Melyik kell(ene), hogy prioritást élvezzen ezek közül?

nyugatnak vették az irányt, az eddig tiltott, vagy csak nehézkesen elérhetô nyugati tengerpartok, világvárosok lettek a fô úticélok. Ez nemcsak a kelet-európai külföldi turistákra vonatkozott, hanem a belföldi turistára is – aki most a Balaton helyett elsôsorban a tengerpartokat és NyugatEurópát kereste fel. Elvesztettük a korábban hozzánk találkozni járó keletnémet és nyugatnémet turistákat, akik már közvetlenül utazhattak egymáshoz, így a Balaton vonzerejének egy lényeges összetevôje elveszett. Ezekhez a hatásokhoz hozzá kell tenni, hogy a térségünkben erôteljes verseny indult a külföldi turistákért – a környezô országok nagy erôkkel kezdtek turizmusfejlesztésbe – gondoljuk Prága, Dél-Csehország példájára. A Balaton vonzerejét komolyan csökkentették ökológiai problémák is – a vízszint csökkenése, halpusztulások – ami a külföldi sajtóban is elterjedt, és elég komoly elriasztó hatást keltett. A délszláv háború sem tett jót. A távolabbi térségek turistái számára ez úgy jelent meg, hogy Magyarországra jönni nem biztonságos, mert a szomszédságában háború zajlik. Némileg mérsékelte ezt a negatív hatást az, hogy a korábban a dalmát partokon nyaraló turisták egy része a Balatont választotta a drágább nyugat-európai tengerpartok helyett. – Szerencsére részben az infrastrukturális fejlesztések, csatornaépítés révén és a vízminôségre való fokozott odafigyelésnek köszönhetôen a Balaton vízminôsége lényegesen javult. Visszatérve a legfontosabb kérdésünkhöz, mi lenne a legjobb, legeredményesebb útja a Balaton vonzereje növelésének? Szálláshelyek minôségi javítása, a vendéglátás színvonalának emelése, a közbiztonság, vagyonbiztonság


Bacsi Zsuzsanna: – A szálláshelyek fejlesztése, minôsége természetesen nagyon fontos tényezô, az ideérkezô turista elvárja a máshol megszokott színvonalat. Ugyanakkor a turista idecsábításában a szálláshely minôsége nem különleges vonzerô – ez alapelvárás, de csupán azért nem fog ide jönni a turista, mert jó szállodákat talál. Ugyanez igaz szerintem a vagyonbiztonság és az infrastruktúra szerepére – ezek hiánya elriasztó, de megléte önmagában nem elegendô vonzerô. Némileg ellentmond ennek a sármelléki reptér fontos szerepe – de ez azzal magyarázható, hogy a reptér megnyitásával ugrásszerûen javult a tó elérhetôsége, és ezáltal a repülôs turisták számára is „felkerült a térképre”. Azok a turisták, akik csak repülôvel közvetlenül elérhetô úticélokat választanak, korábban éppen a reptér hiánya miatt nem jöttek a Balatonhoz. Olyan vonzerô kell, ami egyedi élményt, programot, szórakozást is ad egyúttal. Közismert, hogy a turista azért jön, mert komplex nyaralási élményt szeretne – azaz a vonzerô növeléséhez ilyen programokat kellene kínálni. Mi lehet ez? Természetesen továbbra is megvan a hagyományos tömegturizmus vonzerôcsomagja – a nap, a víz, a strandolás – azonban itt rendkívül erôs a közeli tengerpartok versenye, a balatoni idôjárás pedig sokkal kevésbé megbízhatóan garantálja a strandidôt, mint a mediterrán partok. A szezon rövidsége is ezzel magyarázható: a strandolásért jövô turista csak akkor jön, amikor nagy valószínûséggel meleg lesz, és strandolni lehet. Ezen csak úgy lehetne segíteni, ha a strandolás mellett más programok, tevékenységi lehetôségek is lennének a környéken. Azaz véleményem szerint a legfôbb prioritás a vonzerôfejlesztés, a turisztikai programok kidolgozása és a piacra való bevezetése kellene, hogy legyen, az ezekhez szükséges infra- és szuprastruktúra megteremtésével. Egy jó példa lehetne a Balatoni bringakörútha egyrészt kész lenne, másrészt szolgáltatások (kerékpárkölcsönzés, javítás, a kerékpárost kiszolgáló vendéglátóhelyek) jól kapcsolódnának hozzá, és az utat folyamatosan karban is tartanák. A megépült kerékpárúton folyamatosan erôteljes a turistaforgalom tavasztól ôszig, erre lehetne akár programokat is szervezni. Hasonló lehetôség lenne az ökoturizmushoz kapcsolódó programkínálat, aktív természetjárás, túraszervezés.

21

Riport Az aktív turisztikai programok között akár a lovaglás, vagy a golf szintén programot adhatna. Nem utolsósorban a tó környékén szervezhetô kulturális vagy sportrendezvények – akár a Sávolyon épülô Balatonring, akár fesztiválok – nagyszámú vendéget vonzhatnának, és a szezon meghosszabbításában is szerepet játszanak. A térség egyik fô vonzereje lehetne az egészségturizmus – a wellness és gyógyturisztikai lehetôségek, bár nem közvetlenül a tónál, hanem a környezô településeken (Hévíz, Kehida, Zalakaros). Mivel ezek önállóan nem biztos, hogy elégségesek egy-egy turista számára, lehetne gondolkozni ezek kombinációin is, tehát jól megtervezett turisztikai csomagokban kellene gondolkodni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nem feltétlenül a magas jövedelmû turista lehet az egyetlen megcélzott közönség. Szerényebb árfekvés mellett is lehetne színvonalas programokat és szolgáltatásokat nyújtani, míg a mai balatoni turizmus egyik szembeötlô sajátossága a színvonalhoz képest sokszor igen drága szolgáltatások. A vállalkozó 6–8 hét alatt akarja megkeresni egész éves jövedelmét. Ezért aztán a Balaton-parti vendéglôk a csúcsszezon kivételével vendég nélkül maradnak, hiszen a helyi lakosok ilyen árak mellett aligha mennek be. Emiatt aztán a nyitvatartási idô lerövidül, és szeptembertôl júniusig a tóparti települések esténként nyomasztóan kihaltak, élettelenek lesznek. – Ugyanakkor nekem tapasztalatom, hogy fô szezonban igen kedvezô áron, kínálnak menüt az éttermekben. Olyan áron, hogy a nyaraló magyar családanya maga is pihenhet, nem kell fôznie. Ami pedig a szezon alatti jó idôt illeti, a klímaváltozás folytán hosszú, száraz, meleg nyarak jellemzôk Magyarországon és a Balaton körül is. Kovács Ernô: – Kevés marketingköltség van a tó népszerûsítésére külföldön, és az egyes szereplôk esetében – állami, balatoni, településszintû marketingnél – nincs pontos lehatárolódás. Külföldön az egységes fellépést a Turizmus Zrt. kellene, hogy koordinálja (elôször az ország, majd a Balaton szintjén) a valóságban a szállodaláncok is hirdettek, mert a Turizmus ZRt.-nek elégtelen forrásai vannak, hogy átütô legyen a propagandánk. Nem jelenünk meg tehát kellô mértékben külföldön. – Hogyan valósul meg Önök szerint a Balaton és térségének fejlesztésében érdekelt négy megye –

22

Somogy, Zala, Veszprém, Fejér – együttmû– ködése? Bacsi Zsuzsanna: – Van hajlandóság a párbeszédre, de ennek gyakorlati eredményei igen csekélyek. Nincs kényszer sem és lehetôség sem az összehangolt fejlesztésekre. A négy megye ráadásul három különbözô régiót jelent, különbözô döntéshozók és pályázati források állnak rendelkezésre. Az együttmûködés emiatt elsôsorban információcsere, de közös fellépésre igen ritkán van példa. A fejlesztési programok általában a kevésbé fejlett területek felzárkóztatására fókuszálnak, és a négy megye mindegyikében a Balaton-part a relatíve fejlettebb területek közé tartozik. Még nagyobb baj, hogy az érintett négy megye egymásnak is versenytársa a fejlesztési forrásokért, így saját érdekeik követése megnehezíti a Balaton érdekében történô kooperációt. – Ezen úgy lehetne a legjobban segíteni, hogy lenne külön Balatoni régió, ez a közös régió az érdekeket is összekapcsolná a Balaton esetében. Kovács Ernô: – A régiók között elvész a Balaton Üdülôkörzet. Jelenleg az országos átlagnál kevesebb forrás jut a Balatonnak, mert a regionális operatív programokban a turisztikai fejezetek az egész régióra vonatkoznak, és így csak a források egy része jut a Balatonhoz. Bár ezen a területen folyamatos egyezetések folynak, és deklarálva van, hogy mennyi jut a Balatoni Kiemelt Üdülôkörzetnek, a valóságban ez a forrás sokkal kevesebb, mint ami szükséges lenne. – Önökre, mint a témával foglalkozó egyetemi oktatókra, kutatókra hallgatnak-e az illetékesek? Bacsi Zsuzsanna: – Közvetlen megkeresés, megkérdezés ritka – inkább olyan formában tapasztaljuk, hogy valamilyen fejlesztési koncepció, stratégia, vagy pályázat kidolgozásához kérik egyetemi oktatók, kutatók közremûködését. Azaz az általános döntéshozási folyamatban nincs formálisan szerepe kutatóknak, oktatóknak, szervezett keretek közt nincs véleménykérés, de informálisan, rendezvényeken elhangzó viták, elôadások, szakmai programok keretében van lehetôség a kutatók álláspontjának kifejtésére. – Docens Asszony, Docens Úr. Köszönöm szépen a beszélgetést. Tamás Enikô


Riport

Varázsige és pénz Az ökoturizmus napjaikban varázsszó. Ahol jól csinálják, ahol a tervek megvalósulnak, s nem csak papíron és vágyálmokban léteznek, ott csodálatos fejlôdés indul meg. A Balaton és környéke tálcán kínálja a lehetôséget az ökoturizmus fejlesztésére. Valójában ez kellene, hogy az alapját képezze a fejlesztéseknek. Gál Lajostól, Gyenesdiás polgármesterétôl kértem villáminterjút. – Hogyan látja Polgármester Úr az ökoturizmus fejlesztését a Balaton térségében? A Balaton-térség egyik legfontosabb kitörési pontja az ökoturisztikai fejlesztések elôtérbe hozatala; önkormányzati pályázati rendszeren történô, valamint befektetôi finanszírozás mellett megvalósuló lehetôségek mellett. Az ökoturisztikai célterület legfontosabb eleme a Balaton és a Balatonhoz szorosan hozzátartozó nemzeti parki területegyüttesek. A fejlesztések alapfeltétele az egészséges kohézió megteremtése a hatóságok és a fejlesztôk között. Ezek nagy része a Balaton Fejlesztési Tanács 20 éves stratégiai programjának alapját képezi. Az ökoturisztikai fejlesztéseknek elsôdlegesen a tájrendezést, az optimális tájhasználatot és a fenntartható fejlôdést kell figyelembe venniük. – Mi lenne a gyakorlati útja az egységes koncepció megvalósulásának? A balatoni fejlesztési koncepció egységes elindítása az önálló Balatoni Régió megteremtésével kezdôdik. A jelenlegi interrégiós szerepkör, melynek értelmében három régió osztozik a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet területein, harcol a balatoni zászlóshajó projektekre megteremthetô forrásokért, jelenleg nehézkes, sok esetben elônytelen prioritásúvá téve a Balaton-térségi fejlesztési elképzeléseket. Az önálló regionális igazgatás megteremtése mellett fontosnak látom a Balaton Fejlesztési Tanács feltôkésítését, hogy létrejöhessen egy komoly döntéseket elôkészítô fórum, fejlesz-


tési irányelv, amelyben a Balaton-térségi önkormányzatok, gazdasági társaságok és a civil szektor szereplôi megfogalmazhatnák rövid- és hoszszú távú – a turisztikát szolgáló – elképzeléseiket, egy egységes, választási ciklusokon átívelô koncepció mentén. – Vannak-e már biztató kezdeti sikerek? A jelenleg érvényben lévô regionális operatív pályázati keretek között, a regionális akcióterveknek (RAT) megfelelôen elhatárolt ökoturisztikai fejlesztési források, és ezek elôkészítését meghatározó társadalmasítási folyamatok egy lehetôséget teremtettek már az életképes projektek elindításához. A Norvég Alap típusú támogatások, melyek összekapcsolták a civil és önkormányzati szektort, komoly tôkét hoztak a Balatonhoz, önkormányzati és kistérségi szinteken egyaránt; a végsô megoldás késôbb egy Balatoni Környezetvédelmi és Turisztikai Alap megteremtése lenne. – Ön mint polgármester mit tart a legnagyobb akadálynak a turizmus fejlesztésében? A balatoni turizmusfejlesztés és -irányítás (TDM) tekintetében a legfontosabb feladat a források elôteremtése, a turisztikai projektek vonatkozásában elôfinanszírozási lehetôségek megoldása. Az állami szektor által késleltetett kifizetések meggyorsítása, valamint egy olyan regionális döntéshozatali szerv megalakítása, amelyben a balatoni önkormányzati, vállalkozói és civil szektorok vezetôi döntéshozatali jogkörrel képviselhetik a Balaton egységes ügyeit; gyorsabb döntés-elôkészítéseket és az életképes turisztikai pályázatok illeszthetôségét a Balaton Törvényben foglaltaknak megfelelôen, egyben az egységes balatoni fejlesztési és turisztikai portfolió kialakítását. – Polgármester Úr, köszönöm a villáminterjút. TE

23

Riport

Finomra hangoltan Az erôsebb kutya élvezi a májust – tartja a népi mondás. Ez a kutyák világában rendben is van. Ha azonban a társadalmunkra nézve is gyakorlattá válik, sôt a környezet- és természetvédelemre is, akkor már nagy a baj! Fokozott a veszély, ha egy olyan finom ökoszisztéma válik méltánytalan küzdôtérré, mint a mi természeti csodaként is fölfogható Balatonunk és annak nélkülözhetetlen kistestvére, a KisBalaton. Tudjuk, a vízügyesek és természetvédôk sok évtizedes párharcában csak akkor következhet be elfogadható nyugvópont, ha kölcsönösen megtanulják egymást tisztelni… Mert nem biztos, hogy annak van igaza, aki hangosabban ordít, vagy a szava messzebbre hatol! Születhetnek finomra hangolt, rugalmas és természetközeli megoldások is. Büntetlenül nem lehet megerôszakolni sem a társadalmat, sem a természetet. A jelen gondjait enyhítô, de a jövôt sem föláldozó intézkedések lépjenek életbe. Fekete és fehér válaszok helyett létezik finom árnyalatú szürke is… Az Istenért, hagyjunk végre föl az erôfitogtatással! Dr. Szabó Istvántól, a Pannon Egyetem professzorától kértem interjút. –

Az utóbbi években nem hallottunk tömeges balatoni halpusztulásról. Minek kapcsán javult a Balaton vízminôsége?

A halak élete, egészsége, feltétlenül egyik jele a jó vízminôségnek. Elpusztult halak imittamott láthatók a part menti vízben, ennek ellenére egyértelmû a javulás, aminek több magyarázata van. Az aszályos évek némileg enyhültek, a kevés csapadéktöbblet jó hatású a minôségi vízgazdálkodásra. Gyakorlatilag megvalósult a tó körül és a távolabbi vízgyûjtôn a térségi szennyvíztisztító rendszerek hálózata. A hegyi patakok és vízmosások torkolati szakaszain talajhordalék ülepítését szolgáló záportárolók létesültek. Ugyanakkor kedvezôtlenül nô az összefüggô urbanizált övezet a természetes növénytakaró rovására, és a településeken sajnos mind több a szilárd burkolatú kultursivatag. A tó közvetlen környezetében gyakorlatilag megszûnt a hagyományos, és erôsen csökkent az intenzív gazdálkodás, mûtrágyázás, vegyszerezés. Párhuzamosan több lett a parlag, és kissé nôtt az ökológiai gazdálkodás, valamint a pontosabb szerkijuttatás részaránya. Félô, hogy a kiskertekben a

24

vegyszerezés – szakképzettség és ellenôrzés híján – kockázatnövekedést jelent. – Hogyan értékelhetô a Kis-Balaton mint szûrôrendszer a Balaton vízminôségének védelmében? Kis-Balatonról 1833-as elsô térképi ábrázolása óta beszélünk. Nyílt vize az évszázadok során folyamatosan zsugorodott, elnevezése kiterjedt a települések övezte mintegy 100 km²-es láp- és mocsárvilágra. A szóban forgó szûrôrendszer ennek csak töredékterülete, ám a természetvédelmi szempontból legértékesebb részt is tartalmazza. A vízügyi szakemberek elégedettek a beruházás eredményességével, de a természetvédelmi szakemberek céljait több szempontból sem sikerült megvalósítani. A jelenlegi állapot fenntartása egyrészt megosztja a lápi ökológiai egységet, és az úszólápokra, a védett madárvilágot rejtô nádasokra veszélyes. A Balaton szempontjából a rendszer ülepítô és ásványianyag, – elsôsorban foszfor – visszatartó hatékonysága erôsen vitatott. Tehát a létesítmény további sorsa alapos átgondolásra és áttervezésre szorul. –

Hogyan lehetne bekapcsolni a Kis-Balatont a Balaton turisztikai vonzásába?

A kérdéskörnek csak egy szeletére kívánok utalni. A Kis-Balaton természeti szentélyeit a közönség nem látogathatja, értékeikrôl regényekbôl, albumokból, filmekbôl szerezhet tudomást. A vidéki turizmus keretében turistautak, kilátótornyok, bivaly- és szürkemarha- génrezervátu-


Riport – Kitekintés mok, tájházak és kiállítóhelyek állnak rendelkezésünkre, de a mindennapi falusi élet maradandó élményei is szükségesek lennének. A vidéki szálláshelyek igénybevétele esetén a falusi turizmus egyfajta háztáji gazdasági alépítménynek a csúcsa, ami az utóbbi évtizedekben tönkrement. Ennek híján ne csodálkozzunk, hogy a multiknál vásárolt egyendobozos mûtej és hozzá mp3-mal lejátszott tehénbôgés nem vonzó... – Mi a legnagyobb természeti és környezetvédelmi értéke a Kis-Balatonnak? A kérdést – összetevôinek természete miatt – két részre kell bontani. A kis-balatoni „kótyag madarak“ védelme több évtizedes küzdelem után 1951-ben valósult meg. A magyar természetvédelem jelképének számító madarak hatalmas nádasok, ingólápi rekettyések mélyén vegyesfajú gémtelepeken élnek. A lápvilág azonban még számos egyéb ritka madár, emlôs, hal, kétéltû, hüllô, rovar élôhelye. A füves legelôszigetek pusztai eredetû növény- és állatfajok menedékhelyei. Különleges értéket képviselnek a láp- és mocsárrét, valamint éger, puha- és keményfa ligeterdô maradványok. A Kis-Balatont 1979-ben jegyezték be a Föld jelentôs vizes élôhelyeinek jegyzékébe (Ramsari Egyezmény). A természetvédelmi gyakorlathoz tartozik a hagyományos berki gazdálkodás, a téli nádaratás, amely egyúttal gazdasági érdek is. Emellett a KisBalaton a Balaton dél-nyugati öblözetében és az Alsó-Zala-völgyben elterülô hatalmas láp- és mocsárvilág része, amely hazánk – kellôképpen meg nem becsült – utolsó, nagy tôzegvagyonát is magában rejti. Ezt a harmonikusan felépülô, sokoldalú értékrendszert nagyon sokan nem értik meg. Ezért van az, hogy ha egységes vízföldtani elven alapuló átfogó kezelés helyett részérdekek érvényesítése zajlik, akkor a pótolhatatlan, egyedülálló természeti kincs tönkremegy. A környezetvédelem itt jórészt összefügg a vízgazdálkodással, amelyben a természetvédelem alulmaradt. A kommunális szennyvíz lápi elhelyezése nem egy tömeges madárpusztuláshoz vezetett, aminek a további veszélye fennáll. A lápterület – helytelenül – belvíz-öblözetként kezelve, és öszszeroskadt vízkormányzási mûtárgyai miatt tôzegvagyonát veszíti, ami oxidálódva üvegházgázokat bocsát ki. Az egykor egységes vizes terület ma merev csatorna- és gátrendszerekkel túlzottan elárasztott és kiszárított részekre van tagolva. E problémák a természetvédelmi munkát is hátráltatják, és önmaguk megoldandó környezetvédelmi feladatokat generálnak. A Kis-Balaton környezetvédelmi problémái ökológiailag rugal-


masabb és természetközpontú megoldást érdemelnek. – A part menti ingatlanok tulajdonosai területnövelés érdekében illegálisan töltenek föl – tisztelet a kivételnek. Ennek kapcsán az a természetes szûrô, amit a nádas és a vízparti növényzet ad, eltûnik sok helyütt, illetve sérül. Milyen megoldást javasolna ennek megakadályozására? A Balaton alig 600 négyzetkilométeres vízfelületének talán 2 százalékát borítja nád és kísérô növényzete. A balatoni nádvédelmi törvény 1998 óta hatályos. A nádasok egy része természetes öregedés vagy helytelen nádaratás következtében pusztul, újul. Viszont több móló környéke, a déli és az északi part több szakasza nádasodik, berkesedik, ami erôteljes tavi feltöltôdést jelez. Ez a jövôre nézve rossz folyamat mindannak ellenére bekövetkezett, hogy számos nádast, így a Keszthelyi-öböl kerületének 80–90 százalékát a kikotort balatoni mederüledékkel töltötték fel. A telekfeltöltések jelentôs része sajnos a parti sásos, nádas övezetben van. Az ingatlan-tulajdonosok ellenállása ezek után akadályozza a tó víztükrének szinten tartását. A probléma részleteiben összefügg a balatonfejlesztési törvénnyel. A megoldás környezettudatos tulajdonosi magatartásban, hatékony, következetes szakigazgatási, önkormányzati és hatósági munkában rejlik. – Professzor Úr, köszönöm az interjút! Tamás Enikô

25

Kitekintés

Lenne megoldás Több mint egymilliárd éhezô A FAO legfrissebb adatai szerint a Föld lakosságának kb. egy hatoda, 1,02 milliárd ember éhezik, vagy krónikusan alultáplált. Ezzel eddig soha nem tapasztalt rekordot dönt az éhezôk száma. Az amerikai mezôgazdasági minisztérium (USDA) által készített elemzésre alapozva a FAO elôrejelzése az éhezôk arányának a növekedését idén várhatóan mintegy 11 százalékra teszi. Az éhezô népesség túlnyomó többsége a fejlôdô országokban él. (Ázsiában 642 millió, Szub-szaharai Afrikában 265 millió, Latin-Amerikában 53 millió, Közel-Kelet és Észak-Afrika országaiban 42 millió, míg a fejlett országokban összesen 15 millió az éhezôk száma.) A FAO közleménye megállapítja, hogy az éhezôk számának drámai növekedését nem a rossz terméseredmények okozzák. A helyzet súlyosbodása egyenes következménye a világgazdasági válság miatti jövedelemkiesésnek és munkanélküliségnek. A FAO fôigazgatója, Dr. Jacques Diouf szerint „a gazdasági recesszió és a magas élelmiszerárak veszélyes kombinációja újabb mintegy 100 millió embert taszított a szegénységbe. A fokozódó élelmezési világválság egyre komolyabban fenyegeteti a világ békéjét és biztonságát.” A fôigazgató az elmaradott országokban a mezôgazdasági beruházások növelését sürgeti, mivel a szegény országok többségében az „egészséges”, jól mûködô mezôgazdaság az éhezés és a szegénység leküzdésének a kulcsa, a tartós gazdasági növekedésnek az elôfeltétele. Az IFAD (Nemzetközi Alap a Mezôgazdaság Fejlesztésére) új elnöke, Kanayo F. Nwanze szerint paradox helyzet, hogy a világon a szegények és éhezôk nagy része mezôgazdasági kistermelô, akik nemcsak a saját szükségletükre tudnának termelni, de az egész gazdaság motorjai lehetnének. Ehhez viszont külsô, a mezôgazdasági beruházásokat célzó finanszírozás igénybevétele elengedhetetlen. A vetômag és mûtrágya megvásárlásán túl a kistermelôknek megfelelô technológiára, infrastruktúrára, mezôgazdasági hitelekre és mûködô piacokra is szükségük van. „A fejlôdô országok többségében a legfenntarthatóbb biztonsági háló a jól mûködô mezôgazdasági kisvállalkozások megléte, ezért támogatásuk elengedhetetlen, különösen a globális gazdasági válság közepette,” – tette hozzá az IFAD elnöke. A helyzet várható súlyosbodására Dr. Jacques Diouf FAO fôigazgató már a tavaly júniusi,

26

Arcok a számok mögött...

Rómában tartott magas szintû konferencián (Élelmiszerbiztonsági Klímaváltozás és Bioenergia c.) felhívta a figyelmet. A kialakult helyzetet rendkívül súlyosnak nevezte, s számos ellentmondásra, negatív jelenségre hívta fel a figyelmet. Ezek közül érdemes felidézni a fontosabbakat: Míg az éhínség problémájának teljes leküzdéséhez, az élelmiszertermelés felfuttatásához évi mintegy 30 milliárd $ elegendô lenne, addig értelmetlen dolgokra a sokszorosát költjük ennek az összegnek: A fegyverkezésre fordított összeg évi mintegy 1200 milliárd $. Az elpazarolt (fel nem használt, kidobott stb.) élelmiszerekre 100 milliárd $-t költünk évente. A fejlett országokban élelmiszer-túlfogyasztásra és ennek következményeként adódó költségekre (kóros elhízás kezelése, zsírleszívás stb.) fordított összeg 20 milliárd $/év, Egy Világbank-tanulmány elismerte, hogy súlyos tévedések, hibás döntések okozták a mezôgazdaságba invesztált pénz összegének csökkenését (az agrárcélú beruházások összege az 1980. évi 8 milliárd $-ról a 2004-ben 3,4 milliárd $-ra esett vissza). Kedvezôtlen tendencia, hogy a nemzetközi donorközösség által nyújtott fejlesztési segítségbôl (ODA – Official Development Assistance) a mezôgazdaság részesedése 1980-ban 17% volt, 2006ban ez az arány 3%-ra csökkent. 2006-ban a világ közel 12 milliárd $-t költött arra, hogy 100 millió tonna gabonát elvonjon emberi fogyasztástól üzemanyag-gyártási célokra.


Kitekintés Az OECD országok által a saját mezôgazdaságuk támogatására 2006-ban 372 milliárd $-t költöttek, amelynek jelentôs része ráadásul piactorzító hatású. A FAO fôigazgatója szerint a megoldás alapvetôen politikai szándék és elhatározás kérdése. Ezt igazolja az is, hogy például a pénzügyi válság miatt a bankok és a pénzügyi világ megmentésére rekordidô alatt dollár ezermilliárdokat sikerült elôteremteni, mert megvolt rá a politikai elhatározás. Ennek fényében különösen nehéz az embereknek (fôleg az éhezôknek) megmagyarázni, miért nem sikerül az ô „problémájukra” is megoldást találni. A világélelmezés biztonságának fontosságát jelzi az a tény is, hogy a világ 8 legfejlettebb országát tömörítô G8 (Olaszország, Kanada, Oroszországi Föderáció, Franciaország, Németország, Japán, Egyesült Királyság, és az USA) mezôgazdasági miniszterei csúcstalálkozót tartottak idén áprilisban. A házigazda G8-elnök Olaszország meghívta a tanácskozásra a G5 országok (Brazília, Kína, India, Mexikó, Dél-Afrika), valamint Ausztrália, Argentína és Egyiptom agrárminisztereit is. Részt vett továbbá a rendezvényen számos nemzetközi szervezet vezetôje (Világbank, FAO,

IFAD, WFP, OECD, Afrikai Unió, és az ENSZ Élelmezésbiztonsági High Level Task Force). A csúcstalálkozó azzal a zárónyilatkozatban is leírt kötelezettségvállalással zárult, hogy „valamennyi rendelkezésre álló eszközt a jelenlegi pénzügyi válság szegénységre gyakorolt negatív hatásainak, valamint az éhezés csökkentésére, a fenntartható élelmiszertermelés erôsítésére és ösztönzésére, a mezôgazdaság és az agrárkutatás terén a beruházások növelésére fogják felhasználni, elkerülve a tisztességtelen versenyt, az agrár-külkereskedelem torzítását, beleértve az exportkorlátozásokat”. A politikai akarat tehát megszületni látszik, azonban a fentebb említett paradoxonok továbbélése, a világélelmezés helyzetének drámai roszszabbodása, az ezt súlyosbító gazdasági világválság, a számos országban kirobbanó éhséglázadások együttesen arra sarkallták a FAO fôigazgatóját, hogy az 1996. és 2002. évi csúcstalálkozók (World Food Summit) után újabb nagyszabású nemzetközi csúcstalálkozó összehívását kezdeményezze, amely várhatóan ez év november 16–18. között kerül megrendezésre, Rómában. Kálmán Zoltán Forrás: FAO Newsroom

Csökkenô támogatási szint, tisztább versenyfeltételek Az OECD-tagországok és a feltörekvô gazdaságok az elmúlt 20 évben megreformálták agrárpolitikájukat, korszerûsítették agrártámogatási rendszerüket. Legalább is ez tûnik ki az OECD Agrárés Kereskedelmi Igazgatóságnak a támogatottsági helyzet értékelését tartalmazó, optimista hangvételû közleményébôl. Árnyalja az összességében kedvezô összképet az, hogy a változások üteme csak az utolsó néhány évben erôsödött fel, és a tagországok közötti különbségek tovább mélyültek. A piactorzító támogatások leépítését célzó hosszú távú reform eredményeként az OECDtagországok agrártámogatási szintje összességében lényegesen mérséklôdött, és a támogatások összetétele is az óhajtott irányba változott. Nevezetesen a termeléstôl elválasztott támogatások összességében érzékelhetôen nagyobb teret kaptak a 30 OECD-tagállam agrártámogatási struktúrájában. Az átlag azonban elfedi a különbségeket, és elfedi a szélsôséges gyakorlat folyamatos jelenlétét az OECD berkein belül is.


Titkon támogatott kiemelt szektorok Rátérve a feltörekvô gazdaságok prominens képviselôit magába foglaló csoport agrárpolitikai értékelésére, a Kínát, Indiát, Brazíliát, Argentínát is magába foglaló országcsoport agrárpolitikai gyakorlatát értékelve az OECD szakértôi pozitív jelként értékelik, hogy ezen országok jó néhány súlyosan piactorzító támogatási formát megszüntettek. De az alacsony átlagos támogatottsági szint leple alatt tovább zajlik egy-egy kiemelt szektor kemény, protekcionista eszközök bevetésével zajló diszkriminatív piacvédelme. Az elmúlt években tapasztalt, komoly kilengéseket hozó élelmiszerár-változások, az OECD reményei szerint újabb lökést adhatnak az agrártámogatási rendszerek reformjához. A támogatottsági helyzet alakulásának átvilágítására az OECD már több mint egy évtizede egységes módszertani elveken alapuló értékelési rendszert dolgozott ki, így mód nyílik hosszabb idôszak változásainak értékelésére is. Az ún. Be-

27

Kitekintés csült Termelôi Támogatási (PSE= Producer Support Estimate) mutató alapján rangsorolt tagországok az idôben visszafelé haladva érdekes képet mutatnak. A táblázat adatai és az azokban rejlô összefüggések rávilágítanak arra, hogy támogatottsági helyzetüket illetôen milyen szélsôséges helyzetben lévô országok csoportja is valójában az OECD közösség, és milyen eltérôen viszonyulnak a tagállamok a piactorzító támogatásokhoz. Az említett OECD-értékelés szerint a tagállamok figyelemre méltó erôfeszítéseket tettek az agrárpolitikai gyakorlat megreformálása érdekében. A reform oda vezetett, hogy a tagállamok közötti verseny szelídült, és a beavatkozások hatékonysága javult. Eközben a támogatások világpiaci árakra gyakorolt torzító hatása érzékelhetôen javult. A támogatások ma már lényegesen kisebb költségvetési transzfereket igényelnek, mint egy évtizeddel ezelôtt. Pozitívumként könyvelhetô el, hogy a leginkább üldözött, a határokon is „átfröccsenô” hatású, a piacokat leginkább torzító ártámogatások, azaz az árakhoz közvetlenül kötött támogatások teret vesztettek a támogatási rendszereken belül, világpiaci folyamatokra gyakorolt hatásuk lényegesen enyhült. A termelôknek juttatott közvetlen támogatások szintje is mérséklôdött valamelyest, amit az említett PSE mutató idôbeli változása jól mutat. A PSE mutató szerinti támogatási szint ugyanis az 198688. évek 37%-os szintjérôl 2005–2007-re 26%-ra csökkent.

A számottevô csökkenés ellenére sem elégedettek azonban az OECD értékelôi a változások tempójával. Az elégedetlenség fô oka pedig az, hogy a viszonylag lanyha reformfolyamatnak valójában a 2007-ben bekövetkezett élelmiszerárrobbanás adott lendületet. A legnagyobb változások végül is a magas élelmiszer árak árnyékában zajlottak. A támogatáscsökkentés gyakorlata is változóban van. Teret nyertek a termeléstôl elválasztott támogatások a korábban elônyben részesített árakra koncentráló támogatástípusokkal szemben. A támogatások végülis egyre kevésbé irányulnak egy adott termék termelésének ösztönzésére. Inkább más paraméterek kerültek a támogatási rendszerek célkeresztjébe. Egyre terjed példának okáért a földterületre vagy állategységre jutó támogatások gyakorlata, és egyre nagyobb szerephez jut a történelmi bázis a jogosultsági kritériumok között. A támogatások ugyanis egyre inkább a múltbeli teljesítmény szintjén alapulnak, ezzel is csökkentve az adott év termelési szerkezetére és termelési döntésekre gyakorolt befolyásolást.

Új célok Néhány manapság mûködtetett támogatási modell, mint az USA közvetlen támogatási modellje és az EU SPS-e (egységes gazdaságtámogatási rendszer – angolul Single Payment Scheme – SPS) jóval messzebbre mennek a reformban, hiszen a jogosultsági kritériumok között már nem

Egyes OECD országok által nyújtott támogatások (PSE) az árbevétel százalékában (%-ban)

Támogatási sorrend

Ország

Támogatás %-a PSE mutató (%-ban)

Ebben a piactorzító támogatások, százalékpontban

1

Izland

65

50

2

Norvégia

63

32

3

Dél-Korea

62

57

4

Svájc

60

30

5

Japán

50

47

6

EU

29

14

7

Törökország

22

18

8

Kanada

20

10

Mexikó

14

6

10

9

USA

12

4

11

Ausztrália

4

1

12

Új-Zéland

1

0

27

15

OECD-átlag Forrás: OECD

28


Kitekintés hangsúlyos az, hogy a támogatás alanya egyáltalán termelô tevékenységet folytasson ahhoz, hogy hozzájusson a közvetlen támogatáshoz. A lényeg, hogy a jogosultság megszerzésének idôszakában az adott gazdálkodó termelô tevékenységet folytatott, ami méretét tekintve bázist képez a késôbbi támogatás elnyeréséhez. Az OECD országok mezôgazdasági támogatásai egyre inkább az élelmezésbiztonság javítását, a környezetvédelmi célok teljesülését, az állatjóléti feltételrendszer teljesülését, a vidéki élet kényelmesebbé tételét célozzák. Ha visszatekintünk néhány évre, megállapítható, hogy az OECD-tagországok által nyújtott támogatások 1/3-a 2005 és 2007 között valamilyen input használatához, vagy egy adott termelési gyakorlat folytatásához kötôdött. A változások ütemességére utal, hogy mindezen célokra 1986 és 1988 között a támogatásoknak alig a 4 százaléka jutott. A termelôknek juttatott támogatások mintegy 40 százaléka 2005 és 2007 között már nem termékhez kötött formát öltött, sôt ennek mintegy a fele már nem kötôdött konkrét termék termeléséhez, pusztán jogosultsági kritériumok meglétéhez. A megoldási variációk és a változások intenzitása azonban nagy szóródást mutat. Az OECD tagországok közül például Izlandon, Norvégiában, Japánban, Dél-Koreában a termelôi támogatás mértéke egyes években meghaladta a termelôi árbevétel 50 százalékát. A másik véglet Új-Zéland és Ausztrália, ahol a támogatás az árbevétel 5 százalékánál is kevesebb. A változások sebessége is igen eltérô az OECD-n belül. A leginkább piactorzító támogatások (termékhez kötött, vagy input használathoz köthetô támogatások) részaránya például Japánban és Dél-Koreában akár meg is haladhatja a 90 százalékot, míg az USA-ban és az EU-ban már 50 százalék alatti részarányt képviselnek ezek a támogatási formák.

Neoliberális kotta A feltörekvô gazdaságok esetében is változóban van az agrárpolitika. A változások azonban elsôsorban a gazdaság általános reformjából és az importhelyettesítô termékek termelését ösztönzô programokból következnek. A gazdasági liberali-


záció alkalmazott technikája a 90-es évektôl kezdve a feltörekvô gazdaságok esetében is a liberalizáció, dereguláció, privatizáció nálunk sem éppen ismeretlen hármasára épült, amihez a devizagazdálkodás felszabadítása is társult. Az agrárpolitika, követve a neoliberális kottát, szakított a piactorzító közvetlen terméktámogatás gyakorlatával, ami a PSE mutató meredek csökkenését, sôt egyes esetekben negatívba fordulását is hozta. A 2000-es évek elején a feltörekvô országok egyre komolyabb anyagi eszközöket szántak az agrárgazdaság fejlesztésére. A támogatási szint azonban még így is az OECD-átlag alatt maradt. Két út bontakozott ki a feltörekvô gazdaságok elôtt. Az egyik az OECD fejlettebb tagállamait jellemzô gyakorlat folytatása, a másik a támogatási szint alacsonyan tartása. Egységes gyakorlatról beszélni nem lehet. A támogatási szint a negatív PSEtôl az igen magas támogatottsági mértékig minden arányban elôfordul. Míg az OECD-tagországok reformpolitikája töretlennek látszik abban, hogy a termeléshez kötött piactorzító támogatásokat megszüntessék, addig a feltörekvô gazdaságok, élve a fejlôdô státusuk adta WTO-mozgástérrel, egyre nagyobb összegeket fordítanak a termelés fejlesztésére. Látható, hogy egyre komolyabb piaci elônyre tesznek szert, és terméktömegeik árbefolyásoló szerepénél fogva szószólóivá válnak a végletes és azonnali piacnyitás gondolatának, a vámok ellenszolgáltatás nélküli leépítésének. Az utóbbi évek élelmiszerár-robbanása és az annak folyományaként eluralkodó szegénység és alultápláltság, valamint a nettó importôri pozícióban lévô országok kiszolgáltatott helyzete, a belsô feszültségeket is kiváltó élelmiszerár-infláció elgondolkodtatta a kormányokat. A szélsôséges áringadozások fékezésére való törekvés került elôtérbe, ami piaci beavatkozások sorozatát hozta magával. A piac mindenhatóságába vetett hit devalválódni kezdett, újraéledtek a protekcionista ízû intézkedések. A jelenlegi pénzügyi, gazdasági világválság új kihívásokat gerjeszt, a piacvédô intézkedések kétségeket ébresztenek a nagy ívû reform folytathatóságát illetôen. Összeállította: Szabó Jenô Forrás: OECD Agrár és Kereskedelmi Igazgatóság 2010-es Agrárminiszteri Konferenciára készült értékelése

29

Közlemény

Közlemény a Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjegy használati jogának elnyerésére az Agrármarketing Centrum által meghirdetett pályázati felhívásról A pályázat célja A HÍR védjegy használati jogának elnyerésével a hagyományos és tájjellegû mezôgazdasági termékeink és élelmiszereink ismertségének növelése, az ilyen termékeket gyártók piaci lehetôségeinek bôvítése. Ennek érdekében mind a pályázat benyújtása, mind pedig a védjegy használata ingyenes. Célja továbbá a Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) gyûjtemény hasznosításának és bôvítési lehetôségének megteremtése.

Elôzmények A Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) program a Nyugat-Európában – francia kezdeményezésre – már több éve futó Euroterroirs (Európa Vidékei) program hazai adaptációja, mely a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) kezdeményezésével 1998-ban indult el. A program eredményeként létrejött Magyarország hagyományos és tájjellegû mezôgazdasági termékeinek és élelmiszereinek gyûjteménye (a továbbiakban: HÍR gyûjtemény) abból a célból, hogy e speciális termékek gazdasági hasznosítása lehetôvé váljon. A 2000. december 31-én lezárt gyûjteményben 300 jellegzetesen magyar, illetve különleges regionális élelmiszeripari termék (zöldségek, gyümölcsök, húsipari termékek; sütôipari termékek; italok, tejtermékek, édesipari, cukrászati, és, malomipari termékek, fûszerek és száraztészták), illetve növény-és állatfajta szakmai-történeti leírása található. A HÍR gyûjtemény nyomtatott formában és elektronikusan is kiadásra került, tartalma az Agrármarketing Centrum (AMC) honlapjáról (www.amc.hu) letölthetô.

30

Az idei év folyamán kezdetét vette a HÍR gyûjtemény aktualizálását, illetve bôvítését célzó hasznosítási program, amelynek mûködtetôje az FVM megbízásából az AMC. E program keretében kerül meghirdetésre a HÍR védjegy használati jogának elnyerésére kiírt jelen pályázati felhívás is.

A pályázat beadására jogosultak Olyan termelôk, elôállítók vagy olyan csoportosulások (közösségek, civil szervezetek, szakmai érdekképviseletek stb.), amelyeknek tagjai a HÍR gyûjteményben szereplô vagy a HÍR gyûjtemény követelményrendszerének megfelelô hagyományos és tájjellegû mezôgazdasági terméket vagy élelmiszert állítanak elô.

Pályázat beadása az alábbi formákban lehetséges Pályázat a HÍR Gyûjteményben szereplô termékek esetében – I. típusú pályázat: Feltétel: a termék szerepel a HÍR gyûjteményben és az ott meghatározott termékleírás szerint kerül elôállításra. (A gyûjtemény anyaga letölthetô az AMC honlapjáról: www.amc.hu) A pályázatnak tartalmaznia kell: – a pályázati felhívás 1. sz. mellékletét képezô jelentkezési lapot; – a pályázati felhívás 2. sz. mellékletét képezô, kitöltött adatlapot, amellyel a pályázó a HÍR gyûjtemény követelményrendszerének és az abban szereplô termékleírásnak való megfelelést bizonyítja; – a terméket több oldalról bemutató, A5 méretû, színes fotók.


Közlemény Pályázat a HÍR Gyûjteményben nem szereplô termékek esetében – II. típusú pályázat: Feltétel: a termék nem szerepel a HÍR gyûjteményben, de megfelel az alábbi követelményrendszernek: 1. dokumentált történelmi múlt, legalább kétgenerációs (50 éves) ismertség; 2. hagyományos elôállítási mód; 3. adott tájegységhez (település, régió stb.) kötôdés; 4. elôállításának legalább egy eleme helyi, speciális tudáson alapul; 5. ismertség (legalább az elôállítási körzetben); 6. az elôállítás és forgalmazás megléte. A pályázatnak tartalmaznia kell: – a pályázati felhívás 1. sz. mellékletét képezô jelentkezési lapot; – a pályázati felhívás 3. sz. mellékletét képezô minta alapján elkészített termékleírást (a termékleírás elkészítését segítô útmutató letölthetô az AMC honlapjáról: www.amc.hu); – a terméket több oldalról bemutató, A5 méretû, színes fotók.

A pályázat elbírálásának módja

A nyertes pályázókkal az AMC mint az FVM által engedélyezett védjegyhasználó védjegyhasználati szerzôdést köt, amely tartalmazza a HÍR védjegy használatával kapcsolatos jogosultságokat és kötelezettségeket.

A pályázatok benyújtásának helye, határideje és módja A pályázatok benyújtásának helye: Agrármarketing Centrum Levélcím: 1325 Budapest, Pf. 340. A pályázatok beérkezésének határideje: 2009. október 30.

A pályázatokat szakmai Bíráló Bizottság vizsgálja meg és bírálja el, összevetve azokat a HÍR gyûjteményben szereplô termékleírásokkal, illetve a HÍR gyûjtemény követelményrendszerével. A II. típusú pályázat esetében a termékekbôl a Bíráló Bizottság elôzetesen mintát kérhet be. Az eredményes pályázó a pályázati felhívásnak megfelelô termék(ek) esetében jogosulttá válik a HÍR védjegynek az általa elôállított terméken, annak csomagolásán, illetve a kapcsolódó reklámanyagokon való feltüntetésére, valamint az AMC közösségi marketing programjában szervezôdô HÍR kiállít sok/rendezvények/értékesítésösztönzô akciók alkalmával a termékeivel történô bemutatkozásra, bizonyos esetekben termékei árusítására.


Az elkésetten beérkezett pályázatok nem kerülnek elbírálásra, azok érvénytelenek! A pályázatok benyújtásának módja: A pályázatot postai úton 1 eredeti és 1 másolati példányban kérjük benyújtani, valamint a postai feladást követô napon elektronikus formában kérjük a [email protected] e-mail címre megküldeni. A pályázatot tartalmazó zárt borítékon a pályázati kiírás típusát fel kell tüntetni. A jelentkezési lap, az adatlap és a termékleírás elkészítésének útmutatója az Agrármarketing Centrum honlapjáról is letölthetô. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad: Kutasy Gabriella – Agrármarketing Centrum Tel: 06-1-450-8850

31

Tájékoztató Az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ

EURÓPAI UNIÓ GYÛJTEMÉNYE A gyûjteményt az Országos Mezôgazdasági Könyvtár olvasói használhatják.

A szabad polcokon elhelyezett 2000-nél több könyv és mintegy 25-féle folyóirat helyben olvasható. Az állomány az Európai Unióval kapcsolatos magyar és idegen nyelvû általános, gazdasági, statisztikai, illetve mezôgazdasági témájú irodalmat öleli fel. Kiemelten gyûjtjük a Magyarország uniós csatlakozásáról szóló dokumentumokat. A Gyûjteményben CD-k, DVD-k, videók is találhatók. A könyvtárban jelenleg elérhetô uniós internetes adatbázis a Bruxinfo-online.

MAGYAR MEZÔGAZDASÁGI BIBLIOGRÁFIA A Magyar Mezôgazdasági Bibliográfia [MABI] az Országos Mezôgazdasági Könyvtár könyv- és folyóiratállományára épülô adatbázis, mely folyóiratcikkek, tudományos és gyakorlati hasznú publikációk, valamint szakkönyvek bibliográfiai leírását tartalmazza, 1986-tól kezdôdôen. A naponta frissített anyag a könyvtár honlapjáról online hozzáférhetô. A MABI áttekintést ad a hazai mezôgazdaság és a hozzá kapcsolódó határterületek magyarországi szakirodalmáról. Mintegy 200 folyóirat folyamatos feldolgozásával készül, kiegészítve a tárgyévben megjelent mezôgazdasági szakkönyvekkel. Az adatbázis egyes tételeit a témáiknak megfelelô tárgyszavakkal láttuk el, így megfelelô keresôszóval könnyen megtalálhatók. Ezen kívül az állomány agrárágazati szakterületek szerint rendezett és katalogizált. Évente 6000 tétel kerül feldolgozásra, jelenleg (2009-ben) az adatbázis több, mint 138 000 rekordból áll. A Magyar Mezôgazdasági Bibliográfia széles körû, és az interneten keresztül bárhol hozzáférhetô tájékozódást tesz lehetôvé. Elôsegíti továbbá a publikációk teljes/részletes anyagának a könyvtári állományban való célirányos keresését; elôzetes használatával elôre tervezhetô, hogy a könyvtártól mely szakanyagokat kérjük ki. A Magyar Mezôgazdasági Bibliográfia és az Országos Mezôgazdasági Könyvtár katalógusa alapján külön tematikus bibliográfiákat is készítünk, melyek az egy-egy szakterületre vonatkozó szakirodalmi információkat gyûjtik össze. Megrendelhetô telefonon: 06-1-489-4910 és e-mail-en: a [email protected]

AGRÁRKÖNYVTÁRI HÍRVILÁG Könyvtárunk koordinációs központi feladatából következôen rendszeres tájékoztatást adunk szakmai munkánkról, tudományos tevékenységünkrôl, szolgáltatásainkról, terveinkrôl, rendezvényeinkrôl a hazai és nemzetközi eseményekrôl az agrárágazat könyvtárosai és az érdeklôdôk számára. Megjelenik negyedévente az OMGK honlapján.

SZAKIRODALMI SZOLGÁLTATÓHÁZ Szaklapok és folyóiratok, magyar és idegen nyelvû szakkönyvek, tankönyvek, elektronikus adathordozók és dokumentumok értékesítése a hazai szakkönyvkiadók teljes választékával. A Szolgáltatóházban mûködik az elsô hazai mezôgazdasági szakkönyv-antikvárium.

BUDAI TELEHÁZ Szolgáltatásainkból: számítógép-használat, nyomtatás, fénymásolás, faxolási lehetôség, CD-írás, szkennelés és Internet-használat. Számítógépes programok használata: szövegszerkesztés, táblázatkészítés, adatbázis-kezelés stb. Internetes könyváruház. Telefon/fax: 06-1-489-4974, e-mail: [email protected], honlapunk: www.budaitelehaz.gportal.hu

ORSZÁGOS MEZÔGAZDASÁGI KÖNYVTÁR ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT 1012 Budapest, Attila út 93. • 1253 Budapest 13, Pf.: 15 • Telefon: 06-1-489-4900 Pénzforgalmi jelzôszám: MNB 10032000-01494532

32


ezôkövesd városának egyik legfontosabb, és talán legnépszerûbb, legnagyobb tömeget megmozgató eseményévé, rendezvényévé nôtte ki magát az elmúlt évtizedben a mezôgazdasági gépész- (és gép-) találkozó, amelynek idei megrendezése egybeesett a Mezôgazdasági Gépmúzeum alapításának 30. évfordulójával.

M

Képek és szöveg: dr. Szekeres Béla

Gyülekezô a gépmúzeum elôtt

Matyó gazdaház

Szekér és szángyûjtemény

Dutra UE 28, 1964-es gyártású

Gépek a múzeum udvarán

Bútor-virágozó ház

Kis Jankó Bori emlékház

Magyarán a borról azánkban a bor hagyományosan nemzeti italnak tekinthetô, mely ünnepi alkalmakkor kiemelkedô szerepet tölt be. A magyar borok elsôsorban teltségük, finom savaik, valamint gazdag illatuk és zamatuk miatt kedveltek világszerte. A hazai borfogyasztás kultúrája rendkívül változatos, de csak az utóbbi években alakult ki egy tudatos, igényes fogyasztói réteg. Csávossy György mûvében a bort olyan egyedülálló italként mutatja be, mely táplálék, gyógyszer, élvezeti cikk és méreg egyaránt lehet, mennyiségtôl függôen. A könyvbôl megismerhetjük a borkóstolás szabályait, a bor minôsítésének szakkifejezésit, valamint a különbözô alkalmakhoz, ételekhez illô borokat. Az irodalmi borleírásról szóló részben a szerzô arra hívja fel a figyelmet, hogy a borok megfelelô bemutatása megnöveli kelendôségüket. Érdemes tehát kihasználni azt a lehetôséget, hogy nyelvünk borászati szókincse páratlanul gazdag. Csupán a bor tulajdonságainak érzékeltetésére mintegy 350 kifejezésünk van. Élvezeti értéke mellett a bor gyógyhatásáról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen a gyógyborok a XVIII. század végéig az emberiség legfontosabb orvosságának számítottak. A könyvbôl megtudhatjuk, mely összetevôinek köszönheti a bor kedvezô élettani hatását, hogyan érdemes fogyasztani az értékes nedût egészségünk megôrzése érdekében. A Magyarán a borról a Mezôgazda Kiadó gondozásában jelent meg.

H

A biobaromfi tartása z utóbbi idôben hazánkban is megnôtt a kereslet az ökológiai termelésbôl származó egészséges élelmiszerek iránt, így a hagyományos módszereken alapuló ökológiai állattartás szerepe is egyre jobban felértékelôdik. A Zámbó Sándor és dr. Mátray Árpád szerkesztésben megjelent mû hasznos útmutatást ad a teljes értékû baromfihús- és tojástermelés lehetôségei iránt érdeklôdôk számára. A könyvbôl átfogó képet kapunk a tyúk, a pulyka, a lúd, a kacsa, valamint a gyöngytyúk ökológiai tartásának fázisairól, a tojástermeléstôl egészen a kifejlett állatig. Noha a természetes körülmények között tartott baromfiállományok többnyire jóval egészségesebbek, mint iparszerû nagyüzemekben felnevelt társaik, azért nem árt elôre felkészülni a fertôzések kivédésére. A szerzôk kiemelik a megelôzés fontosságát, melyben nagy szerepet játszik a genetikailag jól kiválasztott egyedek megfelelô tartása és takarmányozása. Ha mégis megtörtént a fertôzés, a gyógykezelés területén is célszerû elônyben részesíteni a természetes gyógymódokat, mint a homeopátia, fitoterápia, fényterápia, illetve aromaterápia. A könyvbôl az összes, baromfiállományokban elôforduló betegségrôl, s ezek kezelési módjairól részletesen tájékozódhatunk. A biobaromfi tartása a Mezôgazda Kiadó gondozásában, a Biogazda kiskönyvtár sorozatban jelent meg.

A

Papp Mónika

AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Recommend Documents