AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA AgraEconomy of the European Union A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közremûködésével és támogatásával készült, az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban

Boldog karácsonyt és sikeres új esztendôt! Tájkép csata után Dán példa Az ember és az életút megismételhetetlen

2009. 14. évf. 11–12. szám

DSIDA JENÔ:

Közeleg az emberfia Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tôlem és nem tôled kap életet. Néhány pásztornak, akik sohasem öltek nyulat, nem hordoznak emberölô szerszámot, megjelenik az angyal és megjelenik a csillag és tele lesz dallal a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre és tudni fogjuk, hogy Ô az. Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei, a petróleumbányák frakkos császárai s könnyel a szemükben letérdelnek elé. Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme, legerôsebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog az örök építôk acélos vidámsága. Ô megmutatja minden vándornak az útat, minden töprengônek az igazságot, minden haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza nekünk a gépek dalának igazi értelmét, megmagyarázza és megáldja a fáradt költôt legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék fehér galamb fog ülni a vállán kétfelôl. Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont, nem ad fegyvert, hanem kenyeret. Ma még sírunk, mert a mosolygás nem én vagyok. Ma még sötét van, mert nem jöttem világosságnak, hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról. Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt. Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.

Tartalom MAZSOLÁZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3

HÍREK, ESEMÉNYEK IV. Európai Fórum az élelmiszer-minôségrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . XXII. Biokultúra Nap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Utcát neveztek el dr. Angeli Lambert paprikanemesítôrôl . . . . . . . . . . . . . . . Helyreállítják hazánk egyik legnagyobb és legszebb angolparkját . . . . . . . . A németek elégedettek a magyar gyakornokokkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Magyar tus a borcsörtében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4 5 6 7 8 8

EU AGRÁRIUM ÉS PIACSZABÁLYOZÁS Nem minden arany, . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Tájkép csata után (vagy elôtt?) – Az Európai Számvevôszék tejpiaci jelentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 BRÜSSZELBE JÁRUNK Barroso közzétette javaslatát az új Bizottság tagjaira. Albánia tag szeretne lenni. Milyen lesz az új közös agrárpolitika? Különutas megoldások . . . 14 ARCKÉPCSARNOK Ilse Aigner – német szövetségi élelmezési, mezôgazdasági és fogyasztóvédelmi miniszter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 TANYAKOLLÉGIUM 2009 Lesz még reneszánsza a tanyának? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 ASZÁLYSTRATÉGIA Az aszály ellen közepesen lépnek fel a kutatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 TERMÔFÖLD ÉS BIRTOKPOLITIKA Középpontban a termôföld . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 A dán példa – Lehetôségek és beilleszkedés gazdálkodóként a magyarországi viszonyokba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 SZAKMAI RENDEZVÉNYEINK 2009-BEN A mi Balatonunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 A nagykörûi példa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 A ponty, az afrikai harcsa és a Balaton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 RIPORT Gépmatuzsálemek – a csipke városában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Az ember és az életút megismételhetetlen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 BIOÜZEMANYAG Zöldenergia vagy élelmiszer? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Bioüzemanyaggal Európán át (BioMotion Tour) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 FÓRUM Hazai bormarketing helyzetkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 PIACI HÍREK Idén is bôséges a kaliforniai diótermés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nôtt a mazsolaexport . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Keményebb exportszabályozás a namíbiai csemegeszôlôre . . . . . . . . . . . . . Újabb EFTA-egyezmény a csemegeszôlôre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

41 42 42 42

KÖZLÖNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 BORÍTÓ 2 BELSÔ SZÍNES 1–2 BELSÔ SZÍNES 3–4 BORÍTÓ 3 BORÍTÓ 4

Az év legszebb ünnepe Gépmatuzsálemek – a csipke városában Helyreállítják hazánk egyik legnagyobb és legszebb angolparkját Lehetôségek és beilleszkedés gazdálkodóként a magyarországi viszonyokba Könyvajánló – Díszfaiskola; Biozöldség és virágoszlop minden házban

2009. 14. évfolyam 11–12. szám

Az Európai Unió Agrárgazdasága 2009. 14. évfolyam 11–12. szám A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közremûködésével és támogatásával havonta megjelenô kiadvány. Kiadja az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Felelôs kiadó: Lükôné Örsi Gabriella – fôigazgató Szerkesztôség címe: 1012 Budapest, Attila út 93. Postacím: 1253 Budapest 13, Pf.: 15. Tel.: 489-4910 Fax: 489-4976 E-mail: [email protected] Fôszerkesztô: Tamás Enikô Fôszerkesztô-helyettes: Siadak Balogh Beáta Szerkesztôbizottság: dr. Vajda László, Pallóné Dr. Kisérdi Imola, Schütz Nándor, Lükôné Örsi Gabriella, Román Zoltán Készült: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. 1149 Budapest, Angol u. 34. www.agroinform.com 2009/217 HU-ISSN 1416-6194 A címképterv Horváthné Fejes Ágnes munkája Címképünk: Téli alkony Tamás Enikô felvétele

1

Contents BROWSER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . NEWS, EVENTS 4. European Forum on Food Quality . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22. Bio-culture Day . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A street was named after Lambert Angeli, a sweet pepper breeder . . . . . . . One of the largest and most beautiful landscape garden of Hungary is under reconstruction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . German farmers are satisfied with Hungarian trainees . . . . . . . . . . . . . . . . . Hungarial triumph in the wine-battle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3

4 5 6 7 8 8

EU AGRICULTURE AND MARKET REGULATION Not all is gold… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Landscape after – or before? – battle: the Milk Market Report of the European Court of Auditors . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 ATTENDING BRUSSELS Barroso launched his suggestion for the members of the new Commission. Albany wants to be a member. About the new common agricultural policy. Differentiated solutions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 PORTRAITS Ilse Aigner – the German Federal Minister of Food, Agriculture and Consumer Protection . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 FARM COLLEGE 2009 Revival of farms – dream or reality? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 DROUGHT STRATEGY Opinion of scientists in the issue of drought . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 SOIL AND LAND POLICY Central issues: soil and land . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Perspectives and integration: a Danish farmer in Hungary . . . . . . . . . . . . . . 23 SPECIAL MEETINGS IN 2009 Our Lake: the Balaton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 The Nagykörû model . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Carp, african catfish and the Lake Balaton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

AgraEconomy of the European Union Volume 2009/14., Issue 11–12. Monthly publication, published out with the assistance and support of the Ministry of Agriculture and Rural Development. Published by the National Agricultural Library and Documentation Centre Responsible Publisher: Lükôné Örsi Gabriella Address of the Editorial Office: 1012 Budapest, Attila út 93. Postal address: 1253 Budapest 13, Pf.: 15. Tel.: 489-4910, Fax: 489-4976 E-mail: [email protected] Editor-in-chief: Tamás Enikô

REPORT Old machines in the town of lace . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 The Man and his Life is single . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

Vice Editor-in-chief: Siadak Balogh Beáta

BIO-FUEL Green energy or food? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Through Europe with bio-fuel (BioMotion Tour) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

Editorial board: dr. Vajda László, Pallóné Dr. Kisérdi Imola, Schütz Nándor, Lükôné Ôrsi Gabriella, Román Zoltán

FORUM Situation of the National wine marketing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 MARKET NEWS Splendid walnut harvest in California . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Raisin export is increasing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Strict export regulation on Namibian table grapes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Table grapes – new EFTA agreement . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

41 42 42 42

Printed in: AGROINFORM Publishing and Printing Co. H-1149 Budapest, Angol u. 34. www.agroinform.com

BULLETIN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 HU-ISSN 1416-6194 COVER 2 INNER COLOURED 1–2 INNER COLOURED 3–4 COVER 3 COVER 4

2

The most beautiful celebration of the year Old machines in the town of lace One of the largest and most beautiful landscape garden of Hungary is under reconstruction Perspectives and integration: a Danish farmer in Hungary Recommended books – Nursery garden; Bio-vegetable and floral coloumns

Cover designed by Ágnes Horváth-Fejes Front Cover: Winter sunset Tamás Enikô

AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Mazsolázó

A híres paprikanemesítôrôl, dr. Angeli Lambertrôl utcát neveztek el Budatétényben. Az édes hazai paprika nemesítôje méltán vált világhírûvé. Többek között az alacsony növekedésû csokros fajták létrehozásával óriásit lendített a fólia alatti paprikatermesztésben. (Részletek a 6. oldalon.) Milyen legyen egy ország támogatáspolitikája? Mik legyenek a prioritások? Mennyiben írja felül a gazdasági válság a gazdaságpolitikát? Lehet-e rugalmasan váltani? (Bôvebben a 9. oldalon.) Az Európai Számvevôszék tejpiaci jelentésébôl kitûnik, hogy a tejpiaci válság még korántsem csengett le. Becslések szerint újabb tejüzemek zárnak be. Mihez vezet a kvótaszabályozás megszüntetése? Lesz-e árszabályozás? Hogyan sikerül tompítani a területi termelési koncentráció káros hatásait? Számos kérdésre ad választ – érdekes kommentárokkal megtûzdelve – a Tájkép csata után (vagy elôtt?) címû írás a 11. oldalon. Ilse Aigner német agrárminiszter 2009 októberében a német tejtermelôk helyzetének javítására kiegészítô támogatást kért Brüsszeltôl. Szintén a tejkvóta 2013-as megszüntetése miatt a tejtermelôket kárpótolni kell, mivel a tej ára várhatóan tovább csökken. (Részletek a 17. oldalon.) Lennének uniós támogatások, amelyeknek lehívásával támogathatók, erôsíthetôk lennének a hazai tanyák, de ezek lehívásához elszántság és program kell. Napjainkban a tanya akkor tölti be rendeltetését, ha az ökológiai, gazdasági, társadalmi és települési rendszer szervesen él benne. Míg 100 évvel ezelôtt fiatalok éltek és dolgoztak a tanyákon, akik aztán idôs korukra beköltöztek a faluba, mára miden harmadik tanyában idôs emberek élnek. Mindenesetre tanyán nem lehet éhen halni, ha van tudás, életösztön és szorgalom. Persze ehhez közbiztonság is kell. A 2009. évi Tanyakollégium tapasztalatairól a 18. oldalon olvashatnak. Magyarországon 100 évbôl 28 aszályos. Míg a XIX. században 7 aszályos év volt különösen súlyos, a XX. században már 14, az elmúlt harminc évben ennél is több. A kutatók az aszály ellen közösen léptek föl, s egyben fölkérték az Országgyûlést a szükséges döntések és intézkedések meghozatalára. (Részletek a 20. oldalon.) Melyek az élhetô országok? A kérdésre egyértelmû a válasz: azok, amelyek korunk legfontosabb létalapjaival, a termôfölddel és az édesvízzel bôven rendelkeznek. Ennek alapján Európa, sôt a világ legélhetôbb országa lennénk? A termôföldrôl, a földtulajdon és földhasználat viszszásságairól, joghézagok kihasználásáról is olvashatnak ebben a számban. (A 22. oldalon.) Mire tanít bennünket a dán példa? Mire jó a népfôiskola intézménye? Mit tapasztal egy hazánkban 20 éve élô és gazdálkodó dán? (A 23. oldalon.) A nyolcvanéves Dr. Romány Pállal interjú olvasható. Ôt idézem: „Magyarországon napjainkban annyit sem tudunk a termôföldrôl, a birtokviszonyokról, mint amennyit elôdeink a harmincas években tudtak…” Akkor a Gazdacímtárból bárki megtudhatta, hogy hercegi, grófi, vagy éppen banki tulajdonban mennyi föld van… Romány Pál semmit nem bánt meg, semmit nem sír vissza: „adott idôben kell a lehetséges legjobb megoldást megtalálni és megvalósítani…” mondja többek között. Egy érdekes és egyben sikeres életútról a 33. oldalon olvashatnak. A bioüzemanyag-gyártás nem tisztán élelmiszertermelési konkurensként jelenik meg, hanem egymásra épülô folyamatként, hiszen a gyártás mellékterméke egyben takarmányfehérje-kiegészítôként is használható. (Bôvebben a 37–40. oldalon.)


3

Hírek, események

IV. Európai Fórum az élelmiszer-minôségrôl Brüsszel, 2009. október 7–8. A fórumot szervezô Qualivita egy olasz non-profit alapítvány. 2002-ben alapították, székhelye Siena. Honlapjának elérhetôsége: www.qualivita.it. Az elôzô konferenciák helyszíne Olaszországban, illetve Spanyolországban volt. A rendezvényen háromszázan vettek részt 40 országból (ázsiai, közép- és dél-amerikai országokból is, mint pl. Japán, Mexikó, Columbia). A konferencia az olasz, francia és spanyol minisztériumok együttmûködése révén, az Európai Bizottság támogatásával valósult meg, amit Mariann Fisher Boel mezôgazdasági fôbiztos asszony zárszava is fémjelzett. Az Európai Parlament is magas szinten képviseltette magát, Paolo de Castro, az EP Mezôgazdasági Bizottságának elnöke személyében. A konferencia célja az volt, hogy növelje az intézményi-vállalkozói szektor ismereteit az EU minôségpolitikájának agrár-élelmiszeripari rendszerek fejlôdését támogató új irányairól. A fórum három paneljének elôadói azokat az uniós tagállamokat képviselték (Olaszország, Franciaország és Spanyolország), amelyek a strukturális és gazdasági különbségeik ellenére osztják azt a „mediterrán víziót”, hogy az agrár-élelmiszeripar fejlôdése a minôségközpontú megközelítés révén valósítható meg. A fórum elsô panelje a minôség és a fogyasztók viszonyát tárgyalta globális megközelítésben; a második panel a minôség, az élelmiszerlánc és a fogyasztók viszonyát vizsgálta a fenntartható fejlôdés szempontjából; míg a harmadik panel a közösségi élelmiszer-minôségpolitika új távlatait kutatta a Zöld Könyv által felvetett kérdések kapcsán. A minôségpolitikai Zöld Könyvrôl szóló szakmai vita a francia elnökség alatt kezdôdött, nyitánya a Párizsban 2009 októberében tartott, a hagyományos élelmiszerekkel foglalkozó szakmai konferenciával kezdôdött, majd a cseh elnökség alatt, 2009 márciusában Prágában megrendezett magas szintû konferenciával folytatódott. A szakmai konzultációs folyamat a 2009 májusában kibocsátott Tanácsi Következtetésekkel zárult le. Mint Boel fôbiztos asszony beszédébôl kiderült, a Bizottság már dolgozik az új jogszabálytervezeten, amellyel a minôségpolitikán belül létezô különbözô (mezôgazdasági termékekre, borokra illetve szeszes italokra vonatkozó) rendszereket kívánja egymáshoz közelíteni, harmonizálni. A Bizottság, a szakmai érvekre hallgatva, hajlandóságot mutat arra, hogy elálljon korábbi elképzelésétôl, miszerint a borokra, szeszes italokra és mezôgazdasági termékre vonat-

4

kozó 3 különbözô eredetvédelmi rendszert egyetlen jogszabályba rögzítse. Kompromisszumos megoldásként egy közös regisztrációs lista felállításának szándéka körvonalazódik. A tervezetet várhatóan egy év múlva, legkorábban a belga elnökség ideje alatt bocsátják vitára. Így nagy valószínûséggel az utána következô magyar elnökség idején zárulhat le a jogszabály-alkotási folyamat. A konferencia a soros elnökségre való felkészülésünk szempontjából is fontos tanulságokkal szolgált. Érdekes volt, hogy a fórumot egy nonprofit alapítvány szervezte, a szervezô 3 mediterrán ország minisztériumainak és a Bizottságnak a támogatásával, az Európai Parlament bevonásával. A rendezvény fôszponzora pedig egy olasz bank volt (Banca Monte), amelynek brüsszeli székháza szolgált a konferencia helyszínéül. A következô esetpéldák kerültek bemutatásra: – A Tequila (Mexico) és a nemzetközi, illetve EU-s földrajzi árujelzôk jelentôsége a globális piacon – A Parmeggiano Reggiano Konzorcium tapasztalatai termékük eredetvédelmérôl és promóciójáról – A Bayonne sonka (FR) konzorcium tapasztalatai a földrajzi árujelzô használatáról Ezeket az esetpéldákat jól kiegészítette az Auchan értékesítési igazgatójának elôadása a minôségi és földrajzi árujelzôs termékek cégük globális stratégiájában betöltött szerepérôl. A konferencián mutatták be a Qualivita által összeállított Qualigeo Atlaszt, amely csaknem 900 termékleírást tartalmaz, színes fényképekkel gazdagon illusztrálva. A gyûjtemény magában foglalja a szerkesztés lezártáig, azaz 2009 augusztusáig bejegyzett közösségi oltalom alatt álló termékeket, valamint a nemzetközi egyezmények, vagy bilaterális megállapodások hatálya alá tartozó néhány földrajzi árujelzôs terméket is (pl. kolumbiai kávé, mexikói tequila stb.) Magyarország két termékkel, a Szegedi téliszalámival és a Budapesti téliszalámival szerepel a kiadványban. Itt jegyezzük meg, hogy a könyv kiadása óta a Hajdúsági torma és a Makói hagyma is közösségi oltalom alá került. A Qualigeo Atlas interneten is elérhetô és folyamatosan bôvítik: www.qualigeo.eu. Itt már a Hajdúsági torma és a Makói hagyma leírása is megtalálható, mint frissen bejegyzett oltalom alatt álló eredet-megjelölés (PDO). Pallóné Dr. Kisérdi Imola FVM


Hírek, események

XXII. Biokultúra Nap A pesthidegkúti Klebelsberg Kuno Kultúrkúriában került sor a XXII. Biokultúra Napra 2009. november 21-én. A rendezvény témája az ökológiai gazdálkodás mint fenntartható mezôgazdasági termelési forma helyzete, illetve hazai kilátásai voltak. Czeller Gábor, a Magyar Biokultúra Szövetség elnöke köszöntôjében elmondta: idén már több rendezvényt szerveztek a hazai lakosság bioélelmiszer-fogyasztásának növelését célzó környezettudatos kampány keretében. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) által támogatott kampány részeként került sor 2009 májusának elsô hétvégéjén a hortobágyi Kihajtási Ünnepre, június 21-én a III. Országos Bionapra, valamint a regionális bionapokra is. Az idei rendezvénysorozatot a XXII. Biokultúra Nap zárta. Az elôadások sorát dr. Rodics Katalin, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Biodiverzitás Osztályának vezetôje nyitotta meg, aki az ökológiai és gazdasági szempontok közötti egyensúly megteremtésének fontosságáról, a jelenlegi gazdasági viszonyok fenntarthatatlanságáról beszélt. Hangsúlyozta, az elmúlt idôszakban kialakított fenntarthatósági stratégiák nem hozták meg a kívánt eredményt, a biológiai sokféleség rohamos csökkenését nem sikerült megállítani. A 2005ös Millenniumi ökoszisztéma-felmérés (Millennium Ecosystem Assessment) szerint a természetes ökoszisztémák ember általi feldarabolódása Európában a legnagyobb mértékû. A természetes élôhelyek aránya egyre csökken, a fejlett országok a természeti erôforrások aránytalanul nagy részét használják. Az európai vadon élô fajok nagy része mára veszélyeztetetté vált, az emlôsök 42%-át, a madarak 43%-át, a kétéltûek 30%-át, a hüllôk 45%-át, az édesvízi halak 52%-át, a lepkék 45%át, valamint mintegy 800 növényfajt a kipusztulás veszélye fenyeget. Emellett az agrobiodiverzitás terén is komoly csökkenés következett be, a korábban használt kultúrfajtáink 75%-a elveszett. Rodics Katalin hangsúlyozta, a megmaradt értékek megmentésében a társadalomnak, illetve a civil mozgalmaknak nagy szerep jut, ugyanakkor az érintett tárcáknak is részt kell vállalniuk a feladatból. A génmegôrzés, a tájfajták felkutatása és termelésbe vonásuk lehetôségének megteremtése elsôdleges feladatunk, mely csak öszszefogással valósítható meg. Dr. Darvas Béla, az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai Osztályának vezetôje a növényvédô szerek környezeti hatásait elemezte. Kiemelte, a növényvédelem feladatai közé


tartozik a fajok védelme mellett azok élôhelyeinek megóvása is. Az elmúlt évtizedekben alkalmazott gyomirtó és rovarirtó szerek súlyosan szennyezték a környezetet, így ezek használata nem ad fenntartható technológiát. A legújabb, géntechnológiai úton történô növényvédelem szintén nem tudott eddig még átütô eredményeket felmutatni, sôt egyes esetekben növelte a herbicidek felhasználási arányát. A növényvédelem eddigi módszeri közül egyedül a biológiai védekezés tekinthetô fenntarthatónak, melynek passzív változata a természetes védelem elemeinek kímélésén alapul, aktív formája pedig ezek felszaporításával éri el hatását. Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Nonprofit Kft. ügyvezetô igazgatója a nemzeti parkok példáján keresztül a természetvédelem és a biogazdálkodás együttmûködésének lehetôségeit mutatta be. Elmondta, a hazai nemzeti parkok vagyonkezelésében lévô védett területek több mint felét a gyepterületek teszik ki, melyeket a természetvédelmi kezelési elvek alapján legeltetéses állattartással tartanak fenn. A gyepek természetvédelmi kezelésében fontos szerepet játszanak az ôshonos magyar állatfajták, közülük is elsôsorban a szürke marha, melynek saját tulajdonban lévô állománya jelenleg eléri a 4800 példányt. A biogazdálkodás szempontjából a hazai nemzeti parkok kiemelkedô helyen állnak, az ellenôrzött bioterületek 64%-a, illetve az ellenôrzött ökológiai állattartás 85%-a itt található. Hazánkban a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében van a legnagyobb terület, ahol ellenôrzött biotermelés zajlik, ez egyharmada az ország összes bioterületének. Gencsi Zoltán hangsúlyozta, a szürke marha génmegôrzési programja keretében kiváló lehetôség nyílik az ökológiai állattartás széles körû kiterjesztésére, valamint az elôállított biohús helyi ökotermékként való értékesítésére. Ennek következtében a nemzeti parkok döntôen hozzájárulhatnak a hazai ökológiai gazdálkodás megerôsítéséhez, valamint az ökoturizmus fellendítéséhez is. Dr. Ángyán József, a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet igazgatója a multifunkcionális mezôgazdaság kialakításának jelentôségét emelte ki. Hangsúlyozta, az elmúlt idôszakra jellemzô fenntarthatatlan iparszerû mezôgazdasági árutermeléssel szemben olyan, a táj természeti adottságaihoz alkalmazkodó mezôgazdasági, környezet- és tájgazdálkodási rendszereket kell kidolgozni, melyek az egészséges és biztonságos élelmiszerek megtermelése mellett szem elôtt tartják az élô-

5

Hírek, események világ, a természeti értékek megôrzését is. A fenntartható, természet- és emberközpontú gazdálkodási forma kialakításához mindenekelôtt jól képzett szakemberekre, megfelelô szakképzési és oktatási rendszerre van szükség. Az agrárképzési szakok környezetgazdálkodási szemléletû átalakítása elsôdleges feladat, ezen a téren a Szent István Egyetem gödöllôi Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete (SZIE-KTI) tette meg az elô lépéseket. 1992-ben indították útjára azt a fenntarthatóság elveire épülô képzési formát, mely mára a felsôfokú képzés teljes vertikumát lefedi. Az Intézet által szervezett szakképzésben eddig több mint 1200 hallgató szerzett diplomát. Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöke az egészséges és biztonságos élelmiszerek elôállításának fontosságát emelte ki. Hangsúlyozta, hazánknak kiváló természeti adottságai vannak a biotermesztés szempontjából, melyek jelenleg nincsenek kellôképpen kihasználva. Az ország agrárpotenciálja 50%-ban kihasználatlan, ennek javításához nemzeti programra van szükség, mely a feldolgozott, minôségi termékek elôállítását tartja szem elôtt. Ugyanakkor az eredetvédelem biztosítása is fontos feladat, a földrajzi árujelzôk körét bôvíteni kell. Ugyancsak megoldásra vár a minôségi termékek feldolgozásának, piacra jutásának megszervezése, valamint a minôségbiztosítási rendszer megerôsítése is. Dr. Roszik Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetô igazgatója az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretén belül megvalósuló agrár-környezetgazdálkodási célprogramok kapcsán az elôírásokkal, kötelezettségekkel járó nehézségekrôl beszélt. A Biokultúra Szövetség tanácsadó hálózatának szolgáltatásaira hív-

ta fel a figyelmet, mely a felmerülô jogi problémákkal kapcsolatban nyújt segítséget a biogazdáknak. Az elôadások után három biogazda mutatta be tevékenységét. Dobosi Dániel szentantalfai szôlész-borász családi vállalkozásban 15 hektáros területen foglalkozik szôlôtermesztéssel és készít biobort. A gazdaság hagyományos mûvelésrôl való sikeres átállását bizonyítja, hogy borait nemzetközi szinten is elismerik. Ifj. Hubai Imre kertészmérnök a karcagi Ûllôparti Gazdaszövetkezet keretein belül folytatott biodinamikus gazdálkodási tevékenységet mutatta be. Kiemelte, a kizárólag természetes eredetû anyagokat alkalmazó technológia segítségével a hagyományos mûvelést megközelítô termésátlagokat tudnak elérni, ugyanakkor a biónál is jobb minôséget állítanak elô. Biodinamikus minôsítéssel rendelkezô termékeiket a karcagi Nimród Bioszálloda és Bioétterem vendégeinek körében értékesítik. Bényei Gábor, a békési Diós-tanya tulajdonosa 1993 óta foglalkozik diótermesztéssel, valamint kecsketenyésztéssel. Uniós támogatással felépült korszerû sajtfeldolgozó üzemében kiváló minôségû kecskesajtot állítanak elô, mellyel 2008-ban kiérdemelte az Év Bioterméke díjat, valamint elnyerte a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegyet is. A rendezvény ideje alatt az ország különbözô tájairól érkezett biotermelôk kóstoltatással egybekötött biotermék-kiállítást és vásárt tartottak, ahol a legkülönbözôbb minôségi biotermékek (húskészítmények, lekvárok, mézek, szörpök, sütemények stb.) között válogathattak a látogatók. November 21-én reggel a Kultúrkúria udvarán megnyitotta kapuit a Magyar Biokultúra Szövetség második ökopiaca, ahol szombat délelôttönként hazai biotermékek széles választéka várja a vásárlókat. Papp Mónika

Utcát neveztek el dr. Angeli Lambert paprikanemesítôrôl Angeli Lambert Isztiméren született 1916. december 10-én a tizenhat gyermekes Angeli család hetedik gyermekeként. Tanulmányait 1937–40 között a Kertészeti Tanintézetben, illetve a Kertészeti Akadémián végezte. 1944–53 között a Kertészeti és Szôlészeti Fôiskola tanársegédje, az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szôlôgazdaság-tudományi Karának adjunktusa volt. 1953-tól a Kertészeti és Szôlészeti Fôiskola docense, 1965-tôl haláláig a Kertészeti Kutatóintézet tudományos

6

fômunkatársa. A mezôgazdasági tudományok kandidátusa címet 1952-ben szerezte meg. Fô kutatási területe a zöldségtermesztés volt, elsôsorban az étkezési paprika nemesítése, illetve a termesztés agrotechnikai módszereinek kidolgozása. A világon elsôként használta fel a determináltság (csokrosság) génjét az étkezési paprika nemesítésében, amivel az étkezési, valamint a fûszerpaprika további nemesítésének alapjait teremtette meg. Nevéhez fûzôdik az édes cecei paprika kineme-


Hírek, események sítése. Az alacsony növekedésû „csokros” fajták (Csokros felálló, Csokros csüngô) létrehozásával megteremtette az alacsony fóliaalagutakban és hagyományos melegágyakban való paprikatermesztés lehetôségét. A 20. század elsô felében a ropogós magyar zöldpaprika – köztük az édes cecei – a mezôgazdasági kiállítások és bemutatók révén vált világhírûvé. Hazánkban az 1960–70-es években az étkezési paprika termôterületének mintegy 60%-án termesztették az édes cecei paprikát friss piaci, illetve konzerviparifeldolgozás céljából. Dr. Angeli Lambert munkássága utolsó éveiben a vírusrezisztencianemesítés terén ért el eredményeket, 1971-ben tevékenysége elismeréseképpen Fleischmann Rudolf Emlékplakettet kapott. 1971. május 9-én Budapesten hunyt el, Isztiméren helyezték örök nyugalomba. 1990-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tiszteletbeli doktora címet poszthumusz kapta meg. 2009-ben a nagytétényi önkormányzat a Fôvárosi Közgyûlés 993/2008-as határozata alapján a korábban Angeli Lajos tanácsköztársasági népbiztosról elnevezett Angeli utca elsô házán tájékoztató táblát helyezett el az utca új névadójáról, dr. Angeli Lambertrôl.

A táblán az alábbi szöveg olvasható: Dr. Angeli Lambert (1916–1971) a budatétényi Kertészeti Kutatóintézet nemzetközi hírû paprikanemesítôje, a Kertészeti Egyetem docense. Nevéhez fûzôdik a fehér, édes, a világban mindenhol „magyar paprikának” ismert Cecei paprikatípus nemesítése. Az 2009. október 26-án megtartott táblaavató ünnepségen Szabolcs Attila XXII. kerületi polgármester, valamint Zatykó Lajos paprikanemesítô méltatta dr. Angeli Lambert munkásságát. Ezt követôen a Szelmann-Házban ünnepélyes keretek között került sor a megemlékezésre, melynek során az egybegyûltek megtekintették a híres paprikanemesítô életének és tevékenységének fôbb állomásait bemutató vetített képeket, majd az egykori munkatársak, barátok emlékeztek dr. Angeli Lambertre. Az ünnepi alkalmon a Budafok-Tétény, Budapest XXII. Kerületi Önkormányzat képviselôi, a Nagytétényi, illetve Budatétényi Polgári Körök tagjai mellett a Zöldségtermesztési Kutatóintézet, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Zöldségés Gombatermesztési Tanszékének munkatársai, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Kertészeti Bizottságának és Zöldségtermesztési Albizottságának tagjai is részt vettek. P. M.

Helyreállítják hazánk egyik legnagyobb és legszebb angolparkját Füzérradványban található hazánk egyik legnagyobb kastélya, mely a XIX. század második felében, Károlyi Ede építkezései nyomán nyerte el jelenlegi impozáns formáját. A korábbi szabályos alaprajzú, késôreneszánsz kastélyt 1857–1859 között Ybl Miklós tervei alapján építették át romantikus-eklektikus stílusban. A reneszánsz kastélybelsô kialakítása Károlyi Ede fiának, Lászlónak a nevéhez fûzôdik. 1936–37-ben a kastélyt a kor követelményeinek megfelelôen luxusszállóvá alakították át, mely rövid idô alatt nemzetközi hírnevû gyógy- és üdülôhellyé vált. A II. világháborút követôen az épületet államosították, majd 1948-tól 1991-ig tüdôszanatóriumként használták. A felújítási munkálatokat 1995-ban kezdték el, jelenleg a kastély múzeumként mûködik. Az épületet 140 hektár kiterjedésû festôi arborétum veszi körül, mely Borsod-Abaúj-Zemplén megye legszebb és legnagyobb parkja, 1975 óta természetvédelmi terület. Az egykori gyümölcsöskertbôl a Károlyi család tájba illô angolparkot alakíttatott ki, az ôshonos fafajok mellett számos ritka tûlevelû, illet-


ve lombhullató fa- és cserjefajt telepítettek, melyeket úgy válogattak össze, hogy az év minden szakaszában esztétikai élményt nyújtsanak. Emellett két tavat is létesítettek, melyeket sétautak vettek körül, ahol számos vízimadár talált otthont. Az egykor Európa-szerte híres park állapota az államosítás után fokozatosan leromlott. A vagyonkezelô miskolci székhelyû ÉSZAKERDÔ Zrt. irányításával a helyreállítási munkálatok 2004-ben kezdôdtek, a területet kitisztították, megindult a növényzet felmérése. A park eredeti állapotának helyreállításához szükséges mintegy 200 millió forintot a „Gyûjteményes növénykertek és védett történeti kertek megôrzése és helyreállítása” címen kiírt KEOP-2009-3.1.3 kétfordulós pályázatból kívánják biztosítani. A 2010-ben benyújtandó tervben a park vizes élôhelyeinek rehabilitációja, a hidak helyreállítása mellett a kipusztult növényfajok pótlása, valamint az értékes famatuzsálemek felmérése, megôrzésük kidolgozása is szerepel. Papp Mónika

7

Hírek, események

A németek elégedettek a magyar gyakornokokkal Az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete (VKSZI) 2006 óta már több sikeres Leonardo da Vinci mobilitási pályázatban vett részt, melyek keretében a mezôgazdasági szakmai alapozó oktatásban, szak- illetve továbbképzésben érintett fiatalok számára nyílik lehetôség hosszabb-rövidebb külföldi szakmai gyakorlaton való részvételre. A célországokat tekintve Németország mellett Franciaország, Dánia, Hollandia, Anglia, illetve Svédország szerepel. Az elmúlt években a mezôgazdaság szinte valamennyi területérôl utaztak ki magyar gyakornokok, a legtöbben a kertészeti, lovászati, illetve erdészeti szakterületet képviselték. A gyakornokok többsége magáncégeknél, illetve gazdaságokban, valamint állami szervezeteknél kapott munkát. A 2 éves idôtartamra szóló Leonardo da Vinci mobilitási pályázatok keretében általában összesen 20 fô kiutaztatására nyílik lehetôség. 2009-ben, a 2008–2009 évekre vonatkozó pályázat keretében 10 szakközépiskolai hallgató (5 erdész, 2 kertész, 3 állattenyésztô) vett részt Németországban, Mecklenburg-Vorpommen tartományban szakmai gyakorlaton. A 7 hetes gyakorlat során a különbözô területeken (családi gazdaság, kertészet, nemzeti park) dolgozó gyakornokok megismerkedtek a németországi munkaviszonyokkal, az ottani szakmai elvárásokkal, valamint hasznos tapasztalatokat

szereztek a külföldi környezetben való munkavégzéssel kapcsolatban. Az intézet németországi közvetítô partnere segítségével mindvégig kapcsolatban állt mind a gyakornokokkal, mind pedig a munkahelyekkel a gyakorlat sikeres lebonyolítása érdekében. A németországi munkaadók véleménye szerint a magyar gyakornokok szorgalmasak, megbízhatóak és megfelelô szaktudással rendelkeznek. A gyakornoki program eredményei közül a szakmai és nyelvi ismeretek gyarapodásán túl elsôsorban a késôbbiek során a jobb és színvonalasabb álláshoz jutási feltételeket érdemes kiemelni. Az egykori gyakornokokat szívesen alkalmazzák a külföldi munkaadók is, amit sokan ki is használnak. A diákok jelentôs része tanulmányai elvégzése után külföldön vállal munkát. (A magyar mezôgazdaságnak el kell jutnia odáig, hogy a szakképzett, hazai munkaerô itthon találja meg a boldogulását. A szerk.) A VKSZI idei nyertes pályázata keretében 2010-ben újabb 10 erdésztanuló németországi gyakorlatára kerülhet majd sor, valamint a tervek között szerepel a kertészet és lovászat területén tanulók részére hosszabb idejû (4–6 hetes), illetve az ezeken a területen dolgozó szakértôk részére rövidebb idôtartamú (1 hetes) gyakorlatok lebonyolítása is. Papp Mónika

Magyar tus a borcsörtében Szlovákia is le akarta védetni a Tokaj nevet – Magyarország és nem Szlovákia javára jegyezte be az Európai Bizottság a Tokaj márkanevet, jelentette be az illetékes szlovák miniszter. Azt mondta elfogadhatatlan, hogy az egyik EUtagállam javára bejegyzik a Tokaj elnevezést, a másik EU-tagállam javára viszont nem. Mostantól az a céljuk, hogy a Tokaj név ugyanúgy lehessen Szlovákiáé is. A szlovák földmûvelésügyi tárca szakembere elmondta: a magyarországi törvénymódosítás után Tokajiról Tokajra változtatták az elnevezést az elektronikus regisztrációs rendszerben is. Ugyanezt a lehetôséget Szlovákia nem kapta meg, pedig a szlovák nemzeti törvényekben évek óta ez a megnevezés szerepel. Az eredeti megállapodás

8

szerint egyébként közösen kellett volna kidolgozni a magyar és a szlovák félnek a termékleírást, merthogy együtt akarták védeni a történelmi borvidéket. (A Tokaji Borvidék túlnyomó része a magyar oldalon van. A Szerk.) Sárecz László az FVM osztályvezetôje elmondta: Magyarország szabályszerûen járt el, még pedig abban a tekintetben, hogy a földrajzi árujelzôknek van egy elektronikus nyilvántartó rendszere az Unióban és ezen Magyarország az ott szereplô neveket a fogyasztók egyértelmû tájékoztatása végett kijavította, az „i” ragokat, illetve a borvidékeket töröltette. Hozzátette: ahhoz, hogy a szlovákok is használhassák a Tokaj nevet közös borvidéknek kell lennie a Tokaji Borvidéknek és közös ellenôrzési, illetve


Hírek, események – EU Agrárium és Piacszabályozás közös hegyközségi rendszernek kell lennie, ezen felül igazolniuk kell, hogy ugyanúgy állítják elô a bort mint a magyarok. Az Európai Bizottság mezôgazdasági és vidékfejlesztési biztosától kért segítséget a szlovák mezôgazdasági miniszter, Vladimir Chovan a Tokaji névvitában. Szlovák sajtóhírek szerint a pozsonyi szaktárca vezetôje azt sérelmezi, hogy Magyarország idén nyáron Tokajiról Tokajra változtatta a márkanevet. A szlovák miniszter álláspontja szerint a változás annak ellenére következett be, hogy a két fél közötti megállapodás értelmében minden egyes törvényi, jogi változtatásról elôbb konzultációt kellene folytatni a másik féllel. Szlovákia Magyarország lépését hazánk részérôl a tárgyalások egyoldalú befejezésének tekinti. A magyar változást az Európai Bizottság elfogadta és be is vezette az elektronikus nyilvántartásba. Szlovákia már márciusban kérte a Tokaj márkanév bejegyzését, de azt a testület elutasította. Az eltérô megítélést a miniszter elfogadhatatlannak tartja.

Marczinkó Ferenc, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke a szlovák kezdeményezést úgy kommentálta, hogy északi szomszédunknak nincs joga igényt bejelenteni a Tokaj névre, az ugyanis egyértelmûen hazánkat illeti. Szlovákia jelenleg csakis a Tokajska vagy Tokajské neveket használhatja, ezért nem is érti a szlovák földmûvelésügyi miniszter felháborodását. Hozzátette: a változás nem a szlovák–magyar névvita része, hanem az augusztustól életbe lépett európai uniós bortörvényhez kötôdô kötelezô módosítások egyik eleme. Az elnök hozzátette: az uniós bortörvény értelmében az oltalom alatt álló eredetmegjelölésû borok esetében csakis a földrajzi nevet lehet levédeni. Tokaji földrajzi név pedig nincs, csakis Tokaj, ezért kellett ezt a nevet megjelölni a hivatalos okiratokban. A borok elnevezésénél továbbra is használható a Tokaji név, tehát nem márkanévváltás történt – közölte Marczinkó Ferenc. Forrás: Kossuth Rádió és Népszabadság, 2009. december 8.

Nem minden arany, …. A strukturális reformok élharcosa, a piactorzító agrártámogatások elkötelezett ellensége, a szabad-kereskedelem ideológiai bástyája manapság mély elégedettséggel nyugtázhatja, hogy látványosan csökkennek az agrártámogatások.

Menekülô forró tôke Némi üröm az örömben, hogy a változások sokkal inkább tulajdoníthatók az elmúlt két év rendkívül magas élelmiszerárainak, semmint az agrárpolitikai reform elôrehaladásának. A jelzálogpiaci válság elôl menekülô forró tôke ugyanis a terménytôzsdékre zuhanva drasztikusan felverte a mezôgazdasági termények tôzsdei árait, ami a termelôi árak meredek emelkedéséhez vezetett. A magas világpiaci árszint magas jövedelemtöbblete jórészt feleslegessé tette az alacsony terményárak idôszakában alkalmazott ártámogatásokat, a belsô támogatások túlnyomó hányadát képezô


„ártámogatások” és anticiklikus támogatások lényegesen kisebb költségvetési transzfereket igényeltek. Emellett a támogatáscsökkenés azzal is összefügg, hogy a mezôgazdaság GDP-n belüli részesedése a fejlett országokban egyre kisebb. Az agrártámogatások szintje tehát csökkenô a világban. A támogatottság mértékét jelzô index, az ún. PSE mutató (Termelôi Támogatási Egyenérték) 1986 óta nem volt ilyen alacsony szinten, mint 2008-ban. A 80-as évek végi 35% fölötti mutató 2008-ra az aggregált jövedelemszintnek már csak a 21%-át tette ki. Lényeges szerkezeti átrendezôdés is végbement a támogatási struktúrában, ugyanis a termékkibocsátáshoz kötôdô agrártámogatások drasztikusan visszaszorultak. Szerepük csökkenése összhangban van azzal, hogy a termelôi ár és a határparitásos ár közötti különbség ezen idôszak alatt 50%-ról 16%-ra csökkent.

9

EU Agrárium és Piacszabályozás A támogatási szerkezet átalakulásának további jele, hogy a támogatások egyre nagyobb hányada kötôdik manapság olyan kritériumok teljesítéséhez, melyek a környezet védelmét, az állatjóléti követelmények teljesítését vagy az élelmiszer-biztonság javítását célozzák. Míg 1986-88 között az aggregált termelôi támogatásokat jelzô PSE-nek alig 4%-a kötôdött ilyen célok teljesítéséhez, addig 2006–2008-ra 32%-ra emelkedett az ezen támogatásokra kifizetett támogatások részaránya.

pontosítva új Farm Bill-t hirdetett a 2008–2014-es idôszakra. Kanada, „Growing Forward” címmel még közös kockázatvállalási egyezményt is aláírt az USA-val. Az EU-ban végrehajtott változtatások magukban hordozzák egy további lépés lehetôségét is, nevezetesen egy letisztultabb formában megjelenô, teljes szétválasztáson alapuló Egységes Gazdaság Támogatási rendszer (angol rövidítése SPS) kialakításának lehetôségét.

Felemás eredmények A protekcionizmus örökéletû A változások tartósságát illetôen azonban kétségeink lehetnek, hiszen mint ahogy az árszintemelkedés 2006 végén, úgy az árszintcsökkenés 2008 végén is, erôs reakciókat váltott ki az egyes OECD-tagállamokból. Ahogy a terményárak 2008 második felében az extrém magas szintrôl elkezdtek csökkeni, úgy erôsödött a határvédelem, és vált egyre aktívabbá ismét az ártámogatásokban testet öltô kormányzati beavatkozás. Egyre szaporodtak a tagországok belsô piacát védô, protekcionista jellegû beavatkozások. A kormányok tehát gyorsan reagáltak az élelmiszerárak szélsôséges kilengéseire és a pénzügyi sokk kiváltotta helyzetre. A nettó élelmiszerimportôrök a vámok drasztikus csökkentésével, a nettó exportôri pozícióban lévôk pedig az exporttilalom elrendelésével, exportadók kivetésével igyekeztek a magas világpiaci élelmiszerárak káros, elszívó hatásait mérsékelni. (Mi más ez, mint a protekcionizmus újjáéledése?!) Egyes tagországok a mezôgazdasági inputok importvámjainak a mérséklésével támogatták a mezôgazdasági termelôket, mások pedig közvetlen támogatásban részesítették a termelôeszközök gyártóit és forgalmazóit. Amikor 2008 ôszén a válság nyilvánvalóvá vált és eszkalálódni kezdett, jó néhány tagországban speciális, a hitelhez jutást segítô intézkedések bevezetésére került sor. A kamattámogatástól az adóvisszatérítésig, az államilag garantált hitelekig és a közvetlen támogatásig terjedtek az ilyen típusú intézkedések. A válság sok szempontból harmonizációs tényezôvé vált, legalábbis abban az értelemben, hogy segítette az egymáshoz kísértetiesen hasonló reakciók megjelenését. Az EU-ban például a KAP állapotfelmérésével teremtették meg a lehetôségét annak, hogy az egyes ágazati reformokat véghezvigyék (pl. tejtermékpálya reform). Az USA, az élelmiszerbiztonságra, a természetvédelemre és a megújuló energiák elôállítására össz-

10

Megvizsgálva a környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszerbiztonsági intézkedések súlyát az egyes tagországok támogatási rendszerében, az elemzôk azt találták, hogy e tekintetben leginkább az EU, az USA, valamint Svájc emelhetô ki az OECD közösségbôl mint pozitív példa, hiszen ezekben az esetekben 50% fölötti a PSE-n belül az ezen támogatási formákra kifizetett támogatások részaránya. Az OECD által jó 20 éve kezdeményezett agrárpolitikai reform tehát felemás eredményeket hozott. Az elmúlt két évre jellemzô támogatási szint-csökkenés jórészt az élelmiszerár-robbanásnak köszönhetô, és a reformlépések általános jellege is sérül, hiszen az Új-Zéland által képviselt 1%-os PSE-szinttôl a norvég 62%-os PSEszintig szóródnak a támogatások. Míg néhány tagország rendkívül figyelemre méltó elôrehaladást ért el a támogatáspolitikai reform folyamatában, addig mások még csak a kezdet kezdeténél tartanak. A mostani gazdasági helyzet új megpróbáltatások elé állítja a gazdaságpolitikát, benne az agrárpolitikát is. A globális pénzügyi, gazdasági krízis és az erôforrások (édesvíz, termôföld) megszerezhetôségének egyre szûkülô lehetôségei, az árak szélsôséges ingadozása és az élelmiszerekhez való hozzáférés fejlôdô világ számára különösen érzékelhetô megnehezülése minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja a kormányokat és politikacsinálókat. A mostani nehéz helyzet azonban egyúttal alkalmat is kínál a kormányoknak arra, hogy átgondolják támogatáspolitikai prioritásaikat, gazdaságfejlesztési tevékenységüket, szociális ellátó rendszereiket és környezetpolitikai céljaikat. A válság a válságkezelésen túl lehetôséget teremt arra is, hogy a reform szellemében szerkesszék újra és formálják át gazdaságtámogatási rendszereiket. Összeállította: dr. Szabó Jenô Forrás: OECD támogatáspolitikai értékelés, 2009


EU Agrárium és Piacszabályozás

Tájkép csata után (vagy elôtt?) – Az Európai Számvevôszék tejpiaci jelentése Az ECA1 14/2009. számú különjelentése az unió tejpiaci szabályozását vizsgálja. Tárgya, hogy az ágazatban rendelkezésre álló szabályozási eszközökkel – tejkvótarendszer, a vaj és a sovány tejpor intervenciója, a tejszín, a sovány tejpor, és a sajttermékek magánraktározása, a különbözô keresletnövelô intézkedések (pl. az iskolai tejprogram), a vámok, valamint a tejtermelôk 2004 és 2007 közötti jövedelemtámogatása révén – a piacszabályozás elérte-e célját2. A nagyon alapos munka történeti perspektívában – mintegy negyven évet alapul véve – veszi górcsô alá az unió tejpiaci szabályozását. Ráadásul mindezt oly módon teszi, hogy eközben szinte az összes témakörben publikált alapjogszabályra, fontosabb bizottsági tanulmányra, piaci elemzésre és különbözô egyéb, a tejágazattal foglalkozó fontos uniós dokumentumra hivatkozik. Ezért a tejágazati piacszabályozás profi szakemberei számára is hasznos kiinduló anyag lehet. A jelentés a szabályozási áttekintésen túl II. mellékletében a hosszú idôtávra egyetlen átfogó táblázatba sûrítve közli az EU-tagállamok 1985 és 2007 közötti legfontosabb tejágazati adatait, tagállamonként és országcsoportonként összesítve a tehénlétszámot, a tejtermelô gazdaságok számát, az egy gazdaságra jutó átlagos tehénállományt, illetve a tejhozamot.

Koncentráció és tehénlétszám-csökkenés Bár egy ilyen ismertetô szûk terjedelmi keretek közé szorítja a szerzôt, mintegy „étvágygerjesztôként” mégsem állhatom meg, hogy az olvasó számára néhány általam fontosnak tartott statisztikai összefüggést fel ne idézzek. Eszerint az EU-15-ben a tehénállomány 1995 és 2007 között, tehát 12 év alatt 22,5 millióról 17,9 millióra, azaz 1/5-ével csökkent. A jelentôs csökkenést komoly termelési koncentráció kísérte. Erre utal, hogy ugyanebben az idôszakban az EU-15-ben az egy üzemre jutó átlagos tehénlétszám 22-rôl 35-re, 58 százalékkal nôtt, és ebben az idôszakban a tehéntartó gazdaságok közel fele, mintegy 500 ezer (!) tehenészet szûnt meg. Összehasonlításul: az EU-

10-eknél, a 2004-ben belépô tagállamok csoportjában, 2007-ben egy gazdaságra átlagosan 5 (Magyarországon 22) tehén jutott. Az ECA-jelentésben közölt adatokból arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi tejválság különösen súlyos társadalmi feszültségekkel járhat Lengyelországban és Romániában. Lengyelországban 2007-ben 651 ezer paraszt (családi) gazdaság 2,8 millió tehenet tartott, és az egy gazdaságra jutó tehénállomány alig haladta meg a 4 darabot, miközben – nyilván a struktúrából is adódó extenzív tartási mód következtében – az átlagos tehenenkénti tejhozam mindössze 3266 liter, az EU-15-ök átlagának alig több mint 50 százaléka volt. Románia tejágazati mutatói még a lengyelekénél is sokkal rosszabbak. Romániában a statisztika szerint 2007-ben 1572,9 ezer tehenet több mint egymillió (!), pontosan 1012,4 ezer tehéntartó gazdaság tartott. Ez azt jelenti, hogy a délkeleti szomszédunknál az egy gazdaságra jutó átlagos tehénállomány nem éri el a két tehenet, miközben az egy tehénre jutó átlagos tejhozam az EU-27-ek közül Romániában a legalacsonyabb, tehenenként 1168 liter tej. Miközben az uniós tejtermelésben az új tagállamok az EU 15-höz képest lényeges lemaradásban vannak, nemzetközi összehasonlításból az derül ki, hogy még az unión belül legfejlettebb EU-15-ök is komoly mértékben elmaradnak a nagy nemzetközi versenytársak mögött. Az EU két legfontosabb versenytársa közül Új-Zélandon 2006-ban egy tejtermelô gazdaságra átlagosan 322 tehén jutott, az USA-ban pedig – ez az adat 2007. évi – 120. Szemben az EU 15-ök már koráb-

1

Magyarul Európai Számvevôszék, az intézmény rövidített neve, ECA, az intézmény angol nevébôl European Court of Auditors származik. 2 A jelentés az interneten magyarul is olvasható a http://eca.europa.eu/portal/pls/portal/docs/1/3098309.PDF címen.


11

EU Agrárium és Piacszabályozás

ban idézett 2007. évi 35-ös tehénlétszámával, és akkor még nem is beszéltünk az újonnan csatlakozott országokról, amelyekben az egy gazdaságra jutó tehénlétszám még az EU-15-nél is jóval kevesebb.

ki konklúzióval a Bizottság is egyetért – az uniós termelést a belsô kereslettel kellene egyensúlyba hozni, az export visszafogása mellett. (A jelentés kihangsúlyozza, az exportvisszafogás a világpiacon versenyképes sajttermékekre nem kell, hogy vonatkozzon.) Tágabb idôhorizontban a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az unió defenzívája a tejtermékek világpiacán egyáltalán nem új keletû. 1984 és 2007 között a világ vajexportjában az unió részesedése 48,4 százalékról 29,1 százalékra, a soványtejpor piacán 30 százalékról 19,7 százalékra, a sajtpiacon 52 százalékról 35,9 százalékra, a teljes tejpor piacán 70,2 százalékról 22 százalékra, a sûrített tej piacán 67,7 százalékról 36,1 százalékra csökkent. Tehát némi iróniával megfogalmazva, azt mondhatjuk, hogy ez a Számvevôszék által megfogalmazott cél az elmúlt évtizedekben imponálóan teljesült. Különösen igaz ez akkor, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az 1984. évi adatok egy jóval kisebb országcsoport, az EU-10-ek, ezzel szemben a 2007. évi adatok a jelenlegi 27 tagállamra duzzadt unió adatai.

Súlyos feszültségek várhatók Az idézett statisztikai adatokból arra lehet következtetni, hogy az unió egészét tekintve a tejgazdaságok koncentrációja a jövôben az EU-15ben továbbfolytatódik, és a kelet-európai uniós tagállamok tejágazatában a feketeleves még csak ezután jön, és fôként Romániában valamint Lengyelországban a kvóta-felszabadítással csak tovább gerjesztett koncentrációs folyamat – ha az unió rendkívüli strukturális intézkedéseivel nem enyhít ezen –, különösen súlyos feszültségekkel járhat. Ilyen feltételek mellett kész csoda, hogy az unió úgy-ahogy – tegyük hozzá az erôs euró miatt egyre nehezebben, és újabban már csak a tejtermékekre ismét bevezetett exporttámogatás segítségével – bírja a nemzetközi versenyt. De beszéljenek ismét maguk az adatok: az EU-27-ek 2007-ben, tejegyenértékben kifejezve, az össztermelésük mintegy 9 százalékát (a világátlag 6 százalék) exportálták. Ezzel az exportintenzitással az unió Új-Zéland után a világ második legnagyobb exportôre volt. Tehát az Európai Unió tejágazata (tegyük hozzá elsôsorban az exporttámogatásoknak köszönhetôen) még most is exportorientált. Holott – ez a számvevôszéki jelentés is ezt szorgalmazza, és ezzel a számvevôszé-

12

Szerkezetátalakítás adminisztratív eszközökkel A jelentésben közölt statisztika egyértelmûen azt sugallja, ha ez egyébként direkt módon nincs is benne megfogalmazva, hogy a jelenlegi tejválságnak még koránt sincs vége, és a jövôben a szabályozás központi kérdése a már eldöntött kvótafelszabadítás lesz, aminek eredményeként, ismét egy kiragadott idézet a jelentésbôl: „A Bizottság úgy véli, hogy az ágazat szerkezetátalakítása folytatódni fog. Becslése szerint a 2003–2013 közötti idôszakban évente a mezôgazdasági üzemek 2,8–3,7%-a zár be.” A számvevôszéki jelentés szabályozással foglalkozó része e köré a témakör köré csoportosul. Ez derül ki abból is, hogy a következôkben kommentárral ellátott, a Bizottság számára megfogalmazott összes (négy) ajánlás mindegyike kapcsolatba hozható a kvótafelszabadítással: Az elsô ajánlás a kvótaszabályozással járó túltermelés elkerülését célozza. „A tej- és tejtermékpiac alakulásának folyamatos figyelemmel kísérésével el kell kerülni, hogy az ágazat liberalizálása (lényegében a termelés eddigi korlátozásának, a kvótaszabályozás megszüntetése) újfent túltermeléshez vezessen.”


EU Agrárium és Piacszabályozás Kommentár: Közgazdaságilag elérhetetlen cél, mivel az unió tejpiacán már jelenleg is kapacitástöbblet van, miközben a tejtermékek keresletének növekedési üteme várhatóan elmarad a kínálat növekedésétôl. Ezért a termelési kvóta elfogadott évi egy százalékos növelése a piacon valószínûleg permanens túltermelést fog okozni. Ehhez kapcsolódóan érdekességként említem meg, hogy ebbôl az ajánlásból a Bizottság még azt is kiolvasta, mintha a Számvevôszék egyenesen ellenezné a tejkvóta megszüntetését. Ugyanis mintegy megbántva, arra hivatkoznak, hogy a 2001. évi tejpiaci szabályozási jelentésben jóval azelôtt, hogy ezt a célt a Bizottság megfogalmazta volna, elôször éppen az ECA vetette fel a kvótakorlátozás felszámolásának szükségességét, holott errôl szó sincs.

Árszabályozás és területi koncentráció A második ajánlás az árszabályozás ellenôrzésének szükségességét veti fel. „Az élelmiszerágazatban a Bizottság rendszeresen ellenôrizze az árképzés mechanizmusát. A feldolgozó és forgalmazó vállalatok koncentrációja nem teremthet olyan helyzetet, hogy a tejtermelôk árelfogadói helyzetbe (price-takers) kerüljenek, és nem korlátozhatja a végfogyasztókat abban, hogy méltányosan részesüljenek az árcsökkenések elônyeiben.” Kommentár: A Bizottság az ajánlást elfogadja, és válaszában arra hivatkozik, hogy ez irányban már tett is lépéseket. (A nyitott kapuk döngetésének esete…) Hogy aztán mindez a gyakorlatban a termelôk piacán a gyilkos árverseny és permanens túltermelés körülményei között hogyan valósítható meg, az már egy más kérdés... A harmadik ajánlás a területi termelési koncentráció káros hatásának tompítására irányul. „Alaposan át kell gondolni, hogy milyen stratégiák révén lehet szembenézni egyfelôl azoknak a régióknak a problémáival, ahol a tejtermelés érzékeny ágazat – mint például a hegyvidéki régiók –, másfelôl a tejtermelés földrajzi koncentrációjával járó környezeti következményekkel.” Kommentár: Az ajánlás mögött az a jogos félelem húzódik meg, hogy a kvótaszabályozás meg-

szüntetésével a tejtermelés nemcsak üzemi szinten, de területileg is koncentrálódik, oly módon, hogy a hátrányos földrajzi régiókban mûködô tejüzemek megszûnnek3 és a tejtermelés „áttelepül” a kedvezôbb adottságú régiókba.4 A Bizottság az ajánlással egyetért, és a negatív folyamatokat vidékfejlesztési, strukturális intézkedésekkel igyekszik mérsékelni. Úgy legyen, és sikerüljön ez a törekvés… Az utolsó, negyedik ajánlás az új helyzet nemzetközi kereskedelmi összefüggéseire mutat rá. „Továbbra is arra kell törekedni, hogy a tejtermelés középpontjában elsôdlegesen az európai belföldi piaci igények kielégítése álljon, és ehhez kiegészítô jelleggel kapcsolódjék a magas hozzáadott értéket képviselô és a világpiacra költségvetési támogatás nélkül exportálható termékek (sajtfélék és egyéb) elôállítása. Kommentár: A Bizottság ezzel az ajánlással is teljes mértékben egyetértett. Az erre az ajánlásra adott bizottsági válaszban hangzott el a következô nagy jelentôségû kijelentés, amely ismereteim szerint elsô hivatalos közlés arra vonatkozóan, hogy az unió esetleg a jövôben megváltoztatja WTO-tárgyalási pozícióját. A közlés fontossága miatt ismét szó szerinti idézet következik: „A dohai megállapodást még nem kötötték meg, és az unió nem köteles exporttámogatásait eltörölni.” Mindez arra utal, hogy a Bizottság olyan súlyosnak gondolja a tejpiaci válságot, hogy ilyen körülmények között kihátrál korábbi ajánlata, a nullás exporttámogatás mögül. Végül visszatérve a bevezetôben felvetett alapproblémára: ad-e választ a jelentés arra a kérdésre, hogy az unió tejpiaci szabályozási eszközei elérték-e céljukat, egy adott stratégiát követve az unió tejpiaci szabályozása kézben tudta-e tartani az unió tejpiacát, igazán választ nem kapunk. Ennek ellenére, a már korábban felsorolt érvek alapján, a 14/2009. számú ECA jelentést az olvasók figyelmébe ajánlom; bár ugyanazt a bizonytalanságot tükrözi, amely a jelenlegi uniós agrárpolitika szinte valamennyi területén felfedezhetô… Dr. Szôke Gyula agrárközgazdász

3

A jelentésben szerepel, hogy a Bizottság szerint is a leghátrányosabb helyzetû területeken (az unió területének 24 százalékán, amely a hasznosított mezôgazdasági terület 57 százaléka) a kvótakorlátozás megszüntetése káros hatásainak ellensúlyozására külön intézkedésekre van szükség. Ezért a 2008-as állapotfelmérés nyomán a tejágazat szerkezetátalakítása lett az egyik olyan új feladat, amelyet a tagállamok beépíthetnek vidékfejlesztési programjukba. 4 Az ECA-jelentés a termelés kedvezôtlen hatásokkal járó földrajzi koncentrációjára utalva idézi azt a bizottsági adatot, miszerint már 2005-ben az unió tejtermelésének 50 százaléka az unió területének 11 százalékán koncentrálódott.


13

Brüsszelbe járunk

Barroso közzétette javaslatát az új Bizottság tagjaira. Albánia tag szeretne lenni. Milyen lesz az új közös agrárpolitika? Különutas megoldások Az agrárbiztosi posztra Barroso a 40 éves román agrármérnöki végzettségû Dacian Cioloşt jelölte. Cioloş, aki Zilahon született, Romániában és Franciaországban (Montpellier) szerzett képesítést. 2007. október és 2008. decembere között Románia mezôgazdasági minisztere volt. Minisztersége idején az EU felfüggesztette Románia számára a mezôgazdasági támogatásokat. Nem feltétlenül szakmai képességei miatt lett esélye az agrárbiztosi posztra, hanem vélhetôen más, fajsúlyosabb tagország nem pályázott erre a posztra, nem említve továbbá, hogy felesége francia. Brüsszelben, a tagországokban és a román politikai körök egy részében csodálkozással fogadták, hogy Bukarest szürke, viszonylag kevéssé ismert technokratát, nem pedig egy nagyobb formátumú, karizmával is rendelkezô politikust szánt az említett biztosi posztra. Az új Bizottságnak kilenc nôi tagja lesz, valamint hét alelnöke, köztük az unió új külügyi és biztonságpolitikai fôképviselôje, Catherine Ashton. A testületben három új tárca is létrejön: a klímapolitikával, a belügyekkel, valamint az igazságüggyel, alapjogokkal és állampolgári ügyekkel foglalkozó önálló portfóliók. Több tárcának kisebb mértékben változik a feladatköre vagy elnevezése. A Bizottság hivatalba lépéséhez szükséges, hogy a biztos jelölteket az Európai Parlament illetékes szakbizottságai meghallgassák. Erre várhatóan 2010. január 11–19. között kerül sor. A szakbizottsági meghallgatást megelôzôen a biztosok egy írásbeli kérdôívre válaszolva vázolják az unió jövôjével és a

14

portfoliójukkal kapcsolatos elképzeléseiket, amelyeket a meghallgatás elején szóban is ismertetnek. A biztos jelöltek bevezetôjét a politikai csoportok kérdései, majd vita követi. A meghallgatások nyilvánosak és az interneten élôben követhetôk. Az egyes szakbizottsági meghallgatások fényében az EP plenáris ülése a Bizottság egészérôl várhatóan 2010. január 26-án szavaz. Ezt követôen a Bizottságot formálisan az Európai Tanács nevezi ki. Az új Bizottság elôreláthatólag 2010. február 1-jén kezdi meg mûködését. Az Európai Unió külügyminiszterei kéréssel fordultak a Bizottsághoz, hogy bírálja el, vagy legalább reagáljon Albánia felvételi kérelmére az Európai Unióba. A közös agrárpolitika 2013 utáni alakulásáról és alakításáról. Tassos Haniotis, a Mezôgazdasági Fôigazgatóság szakértôje szerint a valós cél az, hogy a közvetlen támogatások ne magát az agrártermelô háztartását támogassák, de biztosítsanak stabilitást a gazdaság bevételében, ami a kölcsönös megfeleltetéssel kombinálva lehetôvé teszi a fenntartható gazdálkodást. Haniotis kitartott amellett, hogy a közvetlen támogatás nélkülözhetetlen a gazdaságok életképességének megôrzéséhez a földmûvelés és a környezetvédelem egyre szigorodó összehangolása során. Enélkül nem lenne biztos alapja a termelésnek és végsô soron az élelmiszerellátásnak, összefüggésben a vidékfejlesztéssel. A Bizottság keményen kitart amellett, hogy a közös agrárpolitika elsô és második pillére nélkülözhetetlen szerepet fog játszani a jövôben is. Ugyan-


Brüsszelbe járunk BARROSO által javasolt új Bizottság Portfólió5

A biztosjelölt neve

Tagállam

1. José Manuel BARROSO

elnök

Portugália

2. Catherine ASHTON

alelnök6, külügyi és biztonságpolitikai fôképviselô

Egyesült Királyság

3. Viviane REDING

alelnök, igazságügy, alapvetô jogok és állampolgári ügyekkel

Luxemburg

4. Joaquín ALMUNIA

alelnök, versenypolitika

Spanyolország

5. Siim KALLAS

alelnök, közlekedés

Észtország

6. Neelie KROES

alelnök, információs társadalom

Hollandia

7. Antonio TAJANI

alelnök, vállalkozáspolitika és ipar

Olaszország

8. Maroš ŠEFČOVIČ

alelnök, intézményközi kapcsolatok és igazgatási ügyek

Szlovákia

9. ANDOR László

foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi integráció Magyarország

10. Michel BARNIER

belsô piac és szolgáltatások

Franciaország

11. Dacian CIOLOS

mezôgazdaság és vidékfejlesztés

Románia

12. John DALLI

egészségügy és fogyasztóvédelem

Málta

13. Maria DAMANAKI

tengerpolitika és halászati

Görögország

14. Štefan FÜLE

bôvítés és európai szomszédság-politika

Csehország

15. Máire GEOGHEGAN-QUINN

kutatás, innováció és tudományos ügyek

Írország

16. Karel de GUCHT

kereskedelempolitika

Belgium

17. Johannes HAHN

regionális politika

Ausztria

18. Connie HEDEGAARD

klímapolitika

Dánia

19. Rumiana JELEVA

nemzetközi együttmûködés, humanitárius segítségnyújtás, válságkezelés

Bulgária

20. Janus LEWANDOWSKI

költségvetés és pénzügyi programozás

Lengyelország

21. Cecilia MALMSTRÖM

belügyek

Svédország

22. Günther OETTINGER

energiapolitika

Németország

23. Andris PIEBALGS

fejlesztéspolitika

Lettország

24. Janez POTOCNIK

környezetvédelem

Szlovénia

25. Olli REHN

gazdasági és monetáris ügyek

Finnország

26. Algirdas SEMETA

adózás, vámunió, pénzügyi ellenôrzés és csalás elleni

27. Androulla VASSILIOU

küzdelem

Litvánia

oktatási, kulturális, többnyelvûségi és ifjúsági ügyek

Ciprus

Jelöltek a meghallgatás elôtt.

csak aláhúzta, az utóbbi 15 év reformfolyamatai – vagyis a jövedelem-eltolódás a szétválasztott kifizetésekkel és összekapcsolva a kölcsönös megfeleltetéssel – nem csak pozitív hatást gyakorolt a piacra, de növelte az árucikkek bôségét, jó hatással volt a biodiverzitásra és a klímaváltozásra – valamint a szántás mélységének csökkentésével, a téli takarással, vagy a legelôterültek megôrzése mellett az állatlétszám csökkentésével pozitív hatást ért el.


A korábbi olasz agrárminiszter, Paolo De Castro – jelenleg az Európai Parlament mezôgazdasági bizottságának elnöke – Haniotis számos állításával nem értett egyet. A közös agrárpolitika – szakadatlan megreformálása folytán – jövedelemeltolódást idézett elô a termelôk között és inkább azok viselkedését díjazta, valamint azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a társadalom számára végeztek. Visszautasította még a gondolatát is annak, hogy a közös agrárpolitika nemzeti „agrár-

15

Brüsszelbe járunk politikává váljon”, figyelmeztetve arra, hogy ez olyan torzulásokhoz vezethetne, amely(ek) némely országot büntetnek és egyenlôtlenséget teremtenek az intervenció kapcsán – utalva a legutóbbi, sôt máig tartó tejtermelési válságra, ami különbözôképpen érintette az Európai Unió két alapítóját, Németországot és Franciaországot. Fölhívta a figyelmet arra is, hogy fönn kell tudni tartani azokat a mechanizmusokat, amelyek megóvják a termelôket az árak erôteljes ingadozásától, ugyanakkor a válságkezelés modern eszközeit is megtartják. 2050-re a jelenlegi agrártermelésnek és élelmiszer-elôállításnak 70 százalékkal kell emelkednie ahhoz, hogy a Föld 9 milliárdra növô lakosságát ellássa. Az ENSZ és azon belül is a FAO élelmiszerbiztonsági csúcstalálkozója szerint ehhez új, biztonságos technológiákra, innovációra, környezetvédelmi szempontból is fönntartható termelésre van szükség. A szöveg kitér az 5 római alapelvre a fenntartható globális élelmiszerellátás érdekében. Ezek: 1. jól átgondolt beruházások a források, minél jobb fölhasználására, eredményorientált programokkal, 2. stratégiai koordináció, 3. az éhínség leküzdésére közvetlen akciók – hosszútávon fönntartható mezôgazdaság, élelmiszerbiztonság – olyan vidékfejlesztési programok, amelyek megszüntetik az éhezés és szegénység okait, 4. a többoldalú kapcsolatoknak nagyobb szerepet adni, 5. a mezôgazdasági beruházások növelése, élelmiszerbiztonság és élelmezés. Mariann Fischer Boel – mint a GMO szilárd híve – hangsúlyozta: el kell fogadnunk a geneti-

16

kailag módosított fajták lehetséges elônyeit, amelyek rezisztenciájukkal és a stressztûrô képességükkel tûnnek ki. Többet kell tudnunk termelni – a problémát nem söpörhetjük szônyeg alá – így a leköszönô agrárbiztos. A továbbiakban a „Jó világkormányzást” hangsúlyozta – figyelemmel az 1 milliárd éhezôre. (Vajon mi az oka annak, hogy a WTO és a G8 konferenciák helyszínét olyan komoly katonai-rendôri erôknek kell védeni a tûntetô tömegektôl…?! Sajnos a délamerikai esôerdôk és ôserdôk kiirtása, az itteni ôslakosság elûzése, majd a földeken genetikailag módosított szójafajták vetése, továbbá Európa ezen szójától való függése között egyenes az összefüggés! Földünket nem csupán hangzatos szólamokkal kellene védenünk a klímaváltozás ellen! Európa kiválthatná a szójaimportot más, az Európai kontinensen jól, gazdaságosan termelhetô fehérjenövényekkel is. De a globális tôke-öszszefonódások miatt ennek egyelôre kicsi az esélye… pedig a közös agrárpolitika éppen erre lenne jó, ezért felelôssége óriási.) Oliver De Schutter – az ENSZ speciális szakértôje a táplálékhoz való jog kérdéseiben – kifejtette, hogy a római deklaráció messze nem tökéletes. az export által vezérelt mezôgazdaság a kisgazdaságok ellen dolgozott és dolgozik. Szerinte a kiszámíthatóság egy alapkérdés, a problémát nem lehet megoldani azzal, ha csúcstalálkozót csúcstalálkozó követ… Megismételte, a termelôk alapszerepét szerte a világon a biztonságos élelmiszerellátásban. Lényegében ezt a gondolatot erôsítette meg a Nemzetközi Szegénység elleni Ügynökség, amely szerint a csúcstalálkozó áttörést nem ért el. Evidens, hogy a családi gazdaságok támogatása a legrövidebb és leghatásosabb út az éhínség fölszámolására szerte a világon. Tamás Enikô Forrás: AgraFacts


Arcképcsarnok

Ilse Aigner német szövetségi élelmezési, mezôgazdasági és fogyasztóvédelmi miniszter 1964. december 7-én született Feldkirchen-Westerham városában, Németországban. 1983-ban lépett be a CSU (Keresztényszocialista Unió) Ifjúsági Szövetségbe (Junge Union). 1985-tôl a Keresztényszocialista Unió (CSU) tagja. 1985-ben rádió- és televíziótechnikusi képesítést szerzett. 1985–1988 között az elektromos szerszámokkal foglalkozó családi üzemben dolgozott. 1988–1990 között elektrotechnikusi képesítést szerzett. 1990–1994 között helikopterek elektronikai rendszerének fejlesztésével foglalkozott az Eurocopter cégnél. 1993–1999 között a CSU Ifjúsági Szövetség bajor tartományi képviselôje. 1994–1998 között a bajor tartományi parlament tagja. 1998 óta a Szövetségi Parlament (Bundestag) képviselôje. 2002–2006 között a CSU tartományi csoportjának helyettes elnöke. 2006 óta a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a CSU alkotta frakció elnökségi tagja. 2005–2008 között a Szövetségi Parlament közös CDU/CSU frakció képzési és kutatási munkacsoportjának elnöke. A Parlament Költségvetési Bizottságának tagjaként az agrárterület felelôse volt. 2008. október 31-én nevezték ki élelmezésügyi, mezôgazdasági és fogyasztóvédelmi miniszterré. Elôdje Horst Seehofer volt. 2009. július 9-én a bajor Szolgálati Érdemrenddel tüntették ki. Németország az unió mezôgazdasági termelésének 12,9%-át adja. Elsô helyen áll tej-, sertéshús- és repcetermelés szempontjából, és második helyen a gabonák, burgonya, marhahús és cukor tekintetében. Az élelmiszertermelés


mellett a bioenergia-elôállítás is fontos szerepet játszik, az ország világviszonylatban a legnagyobb biodízel-elôállító. A német miniszter véleménye szerint 2013 után továbbra is szükség van a közös agrárpolitikára, melynek elsôsorban a minôségi élelmiszerek elôállítását és a vidéki térségek fejlesztését kell támogatnia. Ugyanakkor az európai mezôgazdaság versenyképességének biztosítása érdekében fenn kell tartani a termeléstôl elválasztott támogatásokat is. A német agrártárca a tej és tejtermékek fogyasztásának növelésére nagy hangsúlyt helyez. Ennek érdekében indítottak egy programot, mely ezeknek a termékeknek a kedvezô élettani hatásaira hívja fel a figyelmet a napi táplálkozásban. A program célja elsôsorban a fiatal fogyasztók tájékoztatása, a tejtermékek minôségével, biztonságosságával, valamint ágazati szerepével kapcsolatban. Ilse Aigner 2009 októberében a német tejtermelôk helyzetének javítására kiegészítô támogatást kért Brüsszeltôl arra hivatkozva, hogy az uniós tejalapból csak 2010-tôl számíthatnak támogatásra. 2009 november elején a tagországok vezetôi 5 milliárd eurós uniós fejlesztési programról döntöttek. A program keretében összesen 1 milliárd euró jut majd a vidéki térségek fejlesztésére. A német miniszter az ebbôl a programból származó mintegy 90 millió eurónyi összeget a termelôk megsegítésére kívánja fordítani. Mint mondta, a tejkvóta 2013-as megszüntetése miatt a tejtermelôket kárpótolni kell, ami azért is fontos, mert a tej ára várhatóan még tovább fog csökkenni az elkövetkezô idôszakban. Ugyanakkor a világélelmezés ügyét szintén a szívén viseli Ilse Aigner. Véleménye szerint az agrárágazat kulcsszerepet játszik az éhezés megszüntetésében, ezért az egyes országok agrárminisztereinek kötelessége a helyzet javításán fáradozni. Papp Mónika

17

Tanyakollégium 2009

Lesz még reneszánsza a tanyáknak? Újra indult a tanyakollégium. 2009 ôszén közel száz érdeklôdô diák és tanár kerekedett fel ismét, hogy megismerje a kiskunsági tanyavilág jelenlegi helyzetét és az ott élôk jövôképét. Hét évvel ezelôtt volt az elsô tanyakollégium, 2002 ôszén és 2003 tavaszán egy-egy hetet töltöttek a SZIE (Szent István Egyetem) oktatói és hallgatói tanyakutatással. „A kutatás alapvetô célja az volt, hogy e sajátosan magyar és alföldi, illetve kiskunsági tanyavilágban – a környezetben, a mezôgazdálkodásban, s hozzá kapcsolódva a tanyai épületállományban illetve társadalomban, annak életkörülményeiben – a bekövetkezett változásokat pontos, új adatok gyûjtésével, szabályos területi mintavétellel feltárja és értékelje. Cél volt az is, hogy a hajdani szegedi fiatalok és a népi írók köreinek eszmeiségét követve, a vidék jövôjéért elkötelezett fiatal értelmiségi-jelöltek személyesen találkozzanak a „puszták népével”, a tanyán élô, szívós szorgalmú és szabadságszeretô emberekkel.”

Átfogó cselekvési terv 24 kiskunsági település több mint 800 tanyáját keresték fel akkor, és a gyûjtött adatokból készült kutatási jelentés lett az alapja a Magyar Országgyûlés elé terjesztett, a tanyák megmentését célzó jogszabálynak. 2009. május 26-án a képviselôk egyöntetûen elfogadták, hogy „a tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség része, amelynek fennmaradása, új életre keltése és fejlesztése nemzeti érdek”. Az Országgyûlés felkérte a kormányt, hogy november 30-ig készítsen a különbözô szakpolitikákat integráló átfogó cselekvési tervet a tanyák és tanyás térségek megôrzésére és fejlesztésére, különös tekintettel a legfontosabb feladatokra és fejlesztési irányokra, az azok megvalósításához szükséges intézkedésekre és támogatási lehetôségekre, továbbá azok összehangolására. A kormánynak a cselekvési terv megvalósításáról 2 évente be kell számolnia. Egy másik, hatalmas munkával készült felmérést egy civil szervezeti megmozdulás (a petróleumlámpás felvonulás) indított el 2005-ben. A felvonulással arra akarták felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon a lakosság még sok helyen nélkülözi az elektromos áramot. Az Országos Területfejlesztési Hivatal kezdeményezésére a Homokhátság összes településén összeírták a tanyákat, amelyeknek állapotát, elhelyezkedését, funkcióját, infrastruktúráját jegyezték fel. Az adatokat

18

több száz ember gyûjtötte össze: hivatalnokok, tanyagondnokok, szociális munkások, mezôôrök, állatorvosok, rendôrök. Egy évvel késôbb az 54 ezer tanyáról elkészült egy kataszter, térképekre fölvitt pontos adatokkal, amelyeket a hazai és az uniós források lehívásában használnak, a tanyák minél teljesebb rehabilitációját és fejlesztését elôsegítve.

Fenntartani a tanyasi létet Idén ismét azon a 24 kiskunsági településen mérték fel a tanyákat – mint hét évvel ezelôtt – az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete által öszszeállított kérdôív segítségével. Nagy örömömre én is részt vehettem ebben a munkában. Mielôtt kiléptünk a tanyavilágba, útravalóul hasznos gondolatokat kaptunk. Bányai Gábor országgyûlési képviselô szerint a tanyák magukban hordozzák ôseink életformáját, mindannyiunk érdeke tehát, hogy ne szûnjenek meg. Három-négy évtizede halódik a magyar vidék, a tanyák legnagyobb része eltûnt. Európában – ahol érték a „tanya” – jól kiépített infrastruktúra szolgálja a ritkán lakott vidékeken élôket. Vannak uniós támogatások, amelyekkel fejleszthetôk az ilyen területek, ám hazánk nem elég elszánt ezek lehívásában! Szemléletváltásra van szükség, hogy a vidéki életforma vonzó legyen, és a tanyasi lét fennmaradjon. A SZIE volt rektora, dr. Szendrô Péter reméli, hogy kiteljesedik, és élhetôvé válik Magyarország az emberek összefogása által. Ezért biztatta a jelenlévôket, hogy menjenek „haza a tanyákra”, gyûjtsenek tapasztalatot, tanuljanak a (globális mûveltségû) tanyasiaktól, majd mindezt az élményt, tudást, és különösen a tanyasiak ember- és életszeretetét adják tovább. Ehhez kapcsolódva hívta fel a figyelmet Bartos Mónika, a tanyakollégium egyik szervezôje, hogy a tanya embereket, sorsokat jelent, gondoljanak erre a döntéshozók is.

Lehet pályázni uniós forrásokra Tanyai gyerekkori élményeivel kezdte beszámolóját Bondor István, az FVM fôosztályvezetôje. Majd azzal folytatta, hogy eddig nem volt kifejezetten tanyasi fejlesztési program, ahogy az Európai Unióban sincs, mivel ott nem létezik a magyar értelemben vett tanya fogalma. Így a tanyák támogatása is csak a vidékfejlesztési, illetve mezôgazdasági támogatásokból volt lehetséges. Ám az elôbb említett országgyûlési határozat utat nyi-


Tanyakollégium 2009 tott a tanyákhoz. Egyik példája ennek, hogy az elmúlt évben 1100 darab – általában 9 fôs – kisbuszra hirdettek pályázatot, és mindet el is nyerték azok a települések, amelyek kistérségi közlekedési szolgáltatásukat fejleszteni kívánták. Ezáltal a külterületen élô rászorulók elérése, segítése javult. Mostantól a határozattal lehetôvé vált, hogy egy kézben legyen a tanyakérdés, ne több minisztérium foglalkozzon vele. Font Erzsébet fôiskolai docens magyarázatot adott arra, miért nem jelent meg a magyar jogrendben, a hivatalok irataiban a tanya. A II. világháborútól 1985-ig építési tilalom volt elrendelve, ami tulajdonképpen a tanyavilág kormányzati úton való felszámolását jelentette. 1965-ben készült utoljára térkép a tanyákról. A 2005-ös homokhátsági felmérésbôl kiderült, hogy a tanyasi népesség harmada idôs, beteg, egyedülálló, és ellátásra szorul. Ezt már jóval korábban felismerve Kemény Bertalan létrehozta a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetséget. A hálózat tagjai a rászorulóknak bevásárolnak, ebédet és „jó szót” visznek. A tanyákon lakók másik harmada olyan városból kiköltözött, jobbára munkanélküli család, akiknek nincs meg a tudásuk a tanyai élethez. Ezt a tudást kitartással, munkával meg lehet ugyan szerezni, de nem mindenki vállalja a nehézségeket, vagy valahogy nem sikerül nekik. A tanyasiak harmadik harmada olyan gazdálkodókat jelent, akikben van bátorság a továbblépéshez, ezáltal a megmaradáshoz. Viszont munkájukat nehezítik az egyre rosszabbodó idôjárási és talajkörülmények. Kevés a csapadék, a talajvíz 16 méterrel csökkent, az ásott kutak kiapadtak, már csak a fúrt kutakból vehetô víz szivattyúval. Vizet nem lehet odavezetni, mert a Homokhátság magasabban fekszik, mint a Duna, így nem marad más, mint áttérni a szárazságtûrô és a kedvezôtlen talajadottságokat elviselô növények termesztésére. A homokhátsági eredmények alapján 16 kistérségre készült fejlesztési, rendezési terv, megvalósíthatósági tanulmány, amelyek alapján tudnának pályázni uniós forrásokra. Ez sajnos nem elegendô, mert a pályázatokhoz a tanyasiak nem tudnak önrészt adni.

Önellátás és piacra termelés A tanyakollégium szakmai részét irányító MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet osztályvezetôje, dr. Csatári Bálint beszélt tanyavilágunk történe-


térôl. Az elmúlt évszázad nagyobb agrártörténeti lépései jót-rosszat hoztak a tanyáknak: földosztás, tanyaközségesítés, kollektivizálás, szakszövetkezetek létrehozása, háztáji termelés lehetôsége, természetvédelem erôsödése, építési tilalom feloldása, rendszerváltás, mind hatottak a tanyavilágra. A tanyasi élet virágkora az 1910-es években volt, de kisebb növekedési hulláma tehetô még az 1950-es és az 1990-es évekre is. A tanya a tájból született, a természettel szoros kapcsolatban áll, a gazdálkodás nem megy a környezet rovására. Társadalmi egység, a települési rendszer fontos része. A tanya akkor tölti be rendeltetését, ha ez a négy rendszer (ökológiai, gazdasági, társadalmi és települési) szervesen él benne. Ha egyik vagy másik hiányzik, a megmaradáshoz nem elég a többi léte. A jövôben az egészséges környezet megtartása és az élelemtermelés nagyon fontossá válik, a tanyáknak ebben elengedhetetlen szerepük lehetne. Ehhez kellene a generációk által felhalmozott tudás, ám ez lassanként elvész, pedig a vidéki tudásban 140 szakma összegzôdik. A kutatóintézet másik munkatársa, Kovács András Donát szerint elodázhatatlan, sürgôs beavatkozás kell a tanyák fennmaradásáért. Ehhez fel kell mérni a tanyák, a tanyasiak problémáit és jövôbeli elképzelésüket. A Kecskeméti Fôiskola hallgatóival 2009-ben Méntelek külterületén végeztek kutatást, amibôl kiderült, hogy az elmúlt tíz évben romlott a tanyák helyzete. Egyre nô a kirekesztettség, a szegénység, az elvándorlás mértéke. Nagy problémát okoz, ha a tanya távol van a kövesúttól, a településtôl, valamint a megfelelô infrastruktúra hiánya. Kiss Attila, aki ugyancsak a kecskeméti intézetben dolgozik, a hét évvel ezelôtti tanyakollégium összegyûjtött adatait elemezte. 2002-ben a 24 vizsgált település lakosságának negyede külterületen élt, ez 18 000 fô volt.

19

Tanyakollégium 2009 – Aszálystratégia 100 évvel ezelôtt a fiatalok éltek és dolgoztak a tanyákon, és idôs korukra beköltöztek a faluba. Most a 800 felkeresett tanyából minden harmadikban idôs emberek laktak, akik nem tehették meg, hogy a településen – közelebb a szolgáltatásokhoz – telepedjenek le. A tanyaépületek sem fiatalodnak, kétharmaduk 50 évnél idôsebb, komfortosságuk is ezt mutatta. Harmadukban nem volt fürdôszoba, sem WC. A tanyán lakók felének nem volt autója. A gazdálkodást tekintve, önellátásra termeltek a legtöbben, és csak 20–25 százalékuk termelt nagyban, piacra. Régen erôs összetartás volt a külterület lakói között, ma már nincs, még a szomszéddal is gyenge a kapcsolat. Az emberek fokozatosan magukba zárkóztak. 60 százalékuk csupán megszokásból él a tanyán, mögötte nincs érték, tartalom. Ennek ellenére csak tíz százalékuk akart mindenféleképpen elköltözni.

A közbiztonságon lehetne javítani, a megkérdezettek ötödénél történt már lopás, betörés. Hasonló, néhány kérdéssel kibôvített kérdôívvel indultunk útnak a második tanyakollégiumon. Az összegyûjtött adatok értékelése folyamatban van, hamarosan megtudhatjuk a monitoring eredményét.

Forrás 1. Czene Zsolt – Jávor Károly: A tanyák: XXI. századi végváraink. Helyzetkép a homokhátsági tanyákról 2. Tanyakollégium 2002–2003. A tanyai átalakulás fôbb jellegzetességei a Kiskunság felmért településein. (Elsô összefoglaló vázlat) http://www. alfoldinfo.hu/tanyakollegium/ Kripner Vera

Az aszály ellen közösen lépnek fel a kutatók Az aszályról és a szárazodásról rendezett októberi kecskeméti tudományos konferencia résztvevôi: szakemberek, oktatók, kutatók, és a gazdasági élet szereplôi közös állásfoglalást készítettek és adtak át a döntéshozóknak november közepén. Az Országgyûlést arra kérték, hozza meg a szükséges döntéseket, valamint intézkedéseket a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégián túlmenôen, és határozzon a Nemzeti Víz- és Élelmiszer-ellátási Létbiztonság Programról. A Magyar Tudományos Akadémián tartott sajtótájékoztatón Németh Tamás, az akadémia fôtitkára arról beszélt, hogy bár Földünk eddig nagyon sok változást megélt, és a maga 4,5 milliárd évével a „legjobb korban” van, mégis aggodalomra ad okot a mind erôteljesebb emberi beavatkozás. Világunkban egyre több természeti erôforrást használnak el véglegesen. Vannak olyan területek, például Délkelet-Ázsia, ahol tovább már nem lehet folytatni ezeknek az erôforrásoknak a kiaknázását, mert azzal veszélybe sodorják az ott élôk víz- és élelmiszerkészletét. A Földön a használható víz és talaj mennyisége adott. Mindössze a bolygó felületének négy százaléka alkalmas földmûvelésre, mégis óránként több száz hektárt vesznek ki belôle infrastruktúrafejlesztésre, építkezésre. Magyarország speciális helyzetben van, hiszen nagyon jók a természeti adottságai, ám figyelembe kell venni a most zajló ég-

20

hajlatváltozás hatásait. Kecskemét térségét vizsgálva a szárazodás több tényezônek köszönhetô. Vízhiány alakul ki, mert a csapadék nem tud viszszakerülni a rendszerbe, illetve mert az erôforrásokat szennyezik és túlhasználják. Folyamatosan szennyezôdik a levegô, a víz, az élelmiszer. Hozzáértéssel és felelôsséggel kell tehát gazdálkodni adottságainkkal, komoly és hatékony párbeszéd kell a szakemberek és a döntéshozók között. Láng István akadémikus nem most foglalkozik elôször a magyarországi aszályhelyzettel. 1983ban és 1984-ben súlyos aszály volt, az illetékes minisztérium vizsgálati csoportot hozott létre – melyben ô is dolgozott –, és jelentést kért a károkról, ennél több intézkedés azonban nem történt. Nem olyan régen, a Vahava-projektben, a


Aszálystratégia klímaváltozás várható hatásainak vizsgálata kapcsán kis mértékben foglalkoztak a jelenséggel ismét. Majd következett az októberi kecskeméti konferencia, amely kifejezetten az aszályról és hazánkat sújtó hatásairól, illetve az ellene való védekezésrôl szólt. Magyarországon 100 évbôl 28 aszályos, és míg a 19. században 7 aszályos év volt különösen súlyos, a 20. században már 14, az elmúlt harminc évben ennél is több! A Kárpát-medence szárazodása köztudott, ám nagyon kevés intézkedés történt ezzel kapcsolatban, komoly felkészülési terv egyáltalán nincs. Az Európai Unióban felfigyeltek a problémára, és egy 2013-ig megvalósuló munkaprogram készült a szárazság és a vízhiány kezelésére.

Röviden az állásfoglalás pontjai Az utóbbi évek aszályai nem olyanok, mint a régiek voltak: most gyakoribbak, hosszabbak és súlyosabbak, szélsôséges idôjárási jelenségekkel súlyosbítva. A keletkezett károk meglehetôsen súlyosan érintik az ország össznemzeti termékét, fizetési mérlegét. A fölmelegedés és az idôjárási szélsôségek nem csak a mezôgazdaság problémájaként jelentkeznek, hanem az egész nemzetgazdaságra károsan hatnak. A talaj geológiai változásai miatt érintik az építkezéseket, infrastrukturális fejlesztéseket, kedvezôtlenül hatnak az energiaszolgáltatásra, a közlekedésre, a turizmusra, stb. Károsan érintik a humán és az állategészségügyet, mindez a víz- és élelmiszerhiánnyal együtt az ország lakóinak létbiztonságát veszélyezteti. A vízhiány, az aszály elhúzódása a természeti környezetet, a természeti erôforrásokat, a mezôgazdasági, kertészeti, erdészeti termelôalapokat is rombolja, a fokozódó bizonytalanság miatt növekednek a termelési költségek és a vállalkozások kockázatai. Felértékelôdik Magyarország agroökológiai potenciálja (jó víz- és termôtalaj-ellátottság), ennek megóvása, fenntartható hasznosítása elsôrendû faladat. Szembe kell nézni a társadalmi hatásokkal, tájékoztatni kell a lakosságot a változásokról. Párbeszédre van szükség a kormányzat, a szakmai és a civil szervezetek között, valamint korrekt tájékoztatásra a médiában. Továbbá, a konferencia résztvevôi az alábbi javaslatokat tették az országgyûlés számára: Az uniós irányelvekhez igazodó tartalommal készüljön el a Nemzeti Víz- és Élelmiszer-ellátási Létbiztonság Program. Szükség van aszálystratégiára is konkrét intézkedési tervekkel, végrehaj-


tási utasítással, új támogatási rendszerrel. A támogatás feltétele legyen az igazolt felkészülés. Nevezzenek ki a program megvalósítását ellenôrzô kormánybiztost, akinek feladata még öszszehangolni a tájékoztatást, a kommunikációt, az országgyûlés és a kormány elé kerülô jelentéseket. Különítsenek el forrást a feladatok megvalósítására, intézkedjenek azok rendszeres ellenôrzésérôl. Az alapvetô vízigények mindenkori kielégítése érdekében kössenek vízkészlet-vízhasználati megállapodást a vízgyûjtô terület érintett államaival. A szükséges intézkedések megalapozásához indítsanak kutatás-fejlesztési programokat, valamint az oktatásban kapjon helyet a megelôzés és a védekezés. Az intézmények, a vállalkozások és a lakosság körében váljon alapvetô követelménynyé a megelôzés. A jó gyakorlat része legyen a vízkészlet-gazdálkodás, a vízhiány megelôzése és a talajok nedvességmegtartó képességének megóvása. A kecskeméti konferencia elôadásait a Klíma21 füzetekben folyamatosan publikálják. Forrás: „Az aszály és a szárazodás Magyarországon” konferencia (Kecskemét, 2009. október 7.) állásfoglalása Kripner Vera

21

Termôföld és birtokpolitika – Szakmai rendezvényeink 2009-ben

Középpontban a termôföld Nagy érdeklôdés kísérte az OMgK november végi szakmai rendezvényét, amelynek címe: Páratlan kincsünk, a termôföld volt. Érzékeny és vitával terhes, megoldásra váró témát választott Tamás Enikô, fôszerkesztô, aki a rendezvényt szervezte és levezette. A termôföldek használati viszonyairól tartott elôadást dr. Nagy Olga, az FVM fôosztályvezetô-helyettese. Földünk 29 százaléka szárazföld, amelynek csupán 7–8 százaléka alkalmas mûvelésre. Magyarország speciális helyzetben van, hiszen az ország kétharmada termôterület. A mezôgazdasági terület legnagyobb része szántó, számottevô még a rét és a legelô. A termôföld valóban páratlan kincsünk, a biológiai és társadalmi lét alapját jelenti, ezért védenünk kell. Hazánkban gyakran más a föld tulajdonosa és használója. Ennek egyik oka a privatizációra vezethetô vissza, mivel olyan személyek jutottak földtulajdonhoz, akik vállalkozói készség vagy szakképzettség hiánya miatt nem kívántak vagy nem tudtak maguk gazdálkodni. A tulajdonos és a földhasználó személyének különbözôségét a földszerzési korlátok is magyarázzák. A ’90-es évek elején indult privatizációs eljárások eredményeként ma már a magántulajdonban álló termôföldek vannak túlsúlyban. A magánszemélyek birtokmérete átlagosan 9 hektár. Egy magánszemély birtokában álló földterület több földrészletbôl tevôdik össze, egy földrészlet átlagos nagysága 3 hektár. A középbirtok hazánkra nem jellemzô, inkább a kisbirtokok és a nagybirtokok vannak jelen. A nagybirtokok a gazdasági társaságok, és szövetkezetek által használt területeken alakultak ki. A földhasználat leginkább haszonbérleten alapul. A haszonbérlet jogcímén alapuló földhasználat az EU15-ök esetében is jellemzô, jelentôs szórással, de átlagosan 50%-ban van jelen. A hazai földhasználati nyilvántartás 2000 óta mûködik, a használt területek legnagyobb része már regisztrálva van, ami nyomon követhetôvé teszi termôföldek használati viszonyait. Egyes uniós országok szabályozásával ellentétben Magyarországon jelenleg nincs jogszabályi elôírás arra nézve, hogy a földtulajdonos illetve a földhasználó mezôgazdasági szakirányú végzettséggel rendelkezzen, vagy élethivatásszerûen mezôgazdasági termeléssel foglalkozzon. Ezzel szemben Dániában szakirányú végzettséghez, ottlakáshoz, élethivatásszerû gazdálkodáshoz kötik a földszerzést.

22

A dán kritériumoknak megfelelve, lelkesen jött hazánkba gazdálkodni Jens Clausen Európa fejlett agrárországából. Elôször hazánk tetszett meg neki, késôbb eldöntötte, hogy itt fog gazdálkodni, ezért gépeket hozott Dániából. A földért sokat kellett harcolnia, végül magyar felesége révén tudott vásárolni. Egy kis zalai faluban lakik családjával, és húsz hektárt mûvel, ezen belül 2 hektáron termeszt burgonyát. Szereti a falusi életet és a gazdálkodást, de a vidéken maradáshoz kellett, hogy felesége munkát találjon a környéken. Vallja, hogy a föld magában nem ér semmit, kell hozzá az ember: a szellemi tôke és a lelki gazdagság. Szerencsés, mert a dán népfôiskolai évek alatt jó alapokat kapott mindehhez. Nyitott és értékôrzô – jellegzetesen dán – szemléletmódja új színt hoz(hatna) a magyar társadalomba. Figyelemre méltó a dánok alkotmánya, illetve földés birtokpolitikája. Egyértelmû célt mutatnak, merre haladjon az ország, és egyszerû, átlátható a gazdálkodók számára. Új földbirtok-politikai elképzeléseket mutatott be dr. Tanka Endre, a Károly Gáspár Református Egyetem tanára. Álláspontja szerint az elmúlt húsz év földpolitikája a nagytôkének és a neoliberális iránynak kedvezett. 2011-tôl az uniós csatlakozási szerzôdés alapján megnyílik/ megnyílhat a külföldiek elôtt a magyar földpiac. Vajon lehet ezen még változtatni? Véleménye szerint igen, még kidolgozható olyan politika, melynek segítségével magyar kézben tartható az ország termôföldje. Egységes, átfogó, a közjó érdekét szolgáló birtokrendszert kell kialakítani, amely négy alappilléren nyugszik. Az elsô pillér a termôföld elsôdleges funkciójának megtartása, vagyis az, hogy a föld a népesség élelmezésére,


iskunhalasról szinte mindenkinek a halasi csipke jut elôször eszébe. Nem véletlenül, hiszen a világhírû, a híres brüsszeli csipkét is verô halasi csipke igazi hungarikum; a gyönyörûen felújított és kibôvített Csipkeházat és a múzeumot mindenkinek meg kell néznie, aki Kiskunhalasra vetôdik. Van azonban a városnak egy másik, agrárius, sôt agrár-gépész szempontból legalább olyan fontos és érdekes gyûjteménye – amelyet sokkal kevesebben ismernek és látogatnak – Csatári Sándor gépgyûjteménye. Ezt sehol sem jelzi tábla, megtalálni azonban nem nehéz, hiszen az 53-as (szabadkai) úton, a város szélén, a Malomsoron már messzirôl virítanak a BICSAK Kft. – Mezôgazdasági gép- és alkatrészkereskedés – színesre festett gépei. A muzeális gépeket persze hátrébb, elrejtve találhatja az érdeklôdô. Kapcsolódó cikk a 30. oldalon.

K

Thaya cséplôgép

Képek és szöveg: Dr. Szekeres Béla

A cséplôgép mûködés közben

Német cséplôgép a színben

A MAYER hatalmas lendítôkerekei

MAYER-motor felújítás alatt

A GS-35 Tódor

Angol LISTER stabilmotor

MEZ-Hofherr traktor

Cseh ROBOT stabilmotor

MEB-HSCS stabilmotor

Traktorok és a galéria kisgépei, kézieszközei

Deutz-motor a parkban

Répaszeletelô és KÜHNE kukoricadaráló

üzérradványban található hazánk egyik legnagyobb kastélya, mely a XIX. század második felében, Károlyi Ede építkezései nyomán nyerte el jelenlegi impozáns formáját. A korábbi szabályos alaprajzú, késôreneszánsz kastélyt 1857–1859 között Ybl Miklós tervei alapján építették át romantikuseklektikus stílusban. A vagyonkezelô miskolci székhelyû ÉSZAKERDÔ Zrt. irányításával a helyreállítási munkálatok 2004-ben kezdôdtek, a területet kitisztították, megindult a növényzet felmérése. A park eredeti állapotának helyreállításához szükséges mintegy 200 millió forintot a Gyûjteményes növénykertek és védett történeti kertek megôrzése és helyreállítása címen kiírt KEOP-2009-3.1.3 kétfordulós pályázatból kívánják biztosítani. A 2010-ben benyújtandó tervben a park vizes élôhelyeinek rehabilitációja, a hidak helyreállítása mellett a kipusztult növényfajok pótlása, valamint az értékes famatuzsálemek felmérése, megôrzésük kidolgozása is szerepel. (Kapcsolódó cikk a 7. oldalon.)

F

Képek és szöveg: Papp Mónika

Ôszi színek

Az impozáns épület megbújik a park fái között

Évszázados platánfa

A Károlyi kastély

A kastély bejárata

A kastélyhoz vezetô fasor

A díszes reneszánsz kandallók a kastély ékességei

Ebédlô

Tájba illô angolpark

Aranyérmes trófeák a Zemplénbôl

Termôföld és birtokpolitika – Szakmai rendezvényeink 2009-ben mezôgazdasági mûvelésére szolgáljon, ne másra. A második pillér a földtulajdonos kilétét határozza meg. Jelenleg háttérbe kerül a közvagyon, pedig az állami kézben lévô területek az ország létbiztonságát erôsítik, ezért fontos lenne a föld elidegeníthetetlensége. Elôvásárlási joga legyen az államnak. Elô kell segíteni a kis- és középbirtokrendszer térnyerését, le kell bontani a nagybirtokrendszert. Harmadik pillér a föld védelme: a termôföld vészesen fogy, ezért egy független központi szervezeté legyen a döntés joga, hogy a terület a mûvelésbôl kivonható vagy nem. Alapvetôen tilos, de ha a mûvelés alóli kivonás mellett döntenek, elrettentô mértékû földvédelmi járulékot szabjanak rá ki. Az önkormányzatok jogkörét megszüntetnék ebben a kérdésben, mert most könnyedén belterületbe vonják a külterületi földeket, és átgondolatlanul, tálcán kínálják az ipari befektetôknek. Negyedik pillér a földügyi szakigazgatás kérdése: át kell szervezni, egyetlen központi birtokjogi hatóság legyen a Nemzeti Földalap helyett. A külföldiek magyarországi tulajdonszerzésérôl beszélt dr. Kozma Ágota a Pannon Egyetem adjunktusa. Tanulságos elôadásában olyan jogi, etikai, társadalmi, gazdasági visszásságokra hívta fel a figyelmet, amelyeken hosszan lehet(ett) vitatkozni. A külföldi cégeknek a törvény 1994-ben még megengedte egy kis ideig – joghézag miatt – hogy korlátlanul vásárolhassanak földet. Így Magyarországon bejegyzett cég – külföldi tulajdonos esetében is földhöz juthatott. Ennek az üzletnek több hátulütôje is lett: a cég nem gyarapodott, jóformán nem mûködött, de voltak költségei; a tulajdonos meghalt, vagy visszaköltözött az

anyaországba, az utódok késôn értesültek az öröklésrôl; végeredményben a termôföld tulajdonos nélkül maradt, a terület elgazosodott, a céget meg kellett szüntetni, a földet csak magyar magánszemélynek lehetett/lehet eladni. Más formái is voltak (vannak) a külföldi magánszemélyek magyar földhöz jutásának: a dátum nélküli szerzôdések, a haszonélvezeti vagy a használati jog jogtalan átruházása, eltartási vagy életjáradéki szerzôdés jogtalan írása. Ezek segítségével a jelenlegi jogszabályokat kijátszva törekednek földet szerezni a nem magyar állampolgárok. Az adjunktus szerint megkérdôjelezhetô a magyar tiltás a termôföld külföldiek kezébe adásával kapcsolatban. Ô azt tartja, ha a külföldi mûvelés céljából akar venni magyar földet (ez a vétel után akár folyamatosan ellenôrizhetô), és azt a földet egy hazánkfia sem akarja mûvelni, megvenni, miért ne kaphatná meg. Felvetette, vajon miért éri meg jobban a külföldinek itt gazdálkodni, mint a magyarnak? És vajon miért akarja a magyar olyan magas áron eladni a földjét, hogy csak egy külföldinek érje meg megvenni? Vajon miért ragaszkodik a magyar állam inkább az elhagyott szántókhoz (és a parlagfû kaszálásához), minthogy egy külföldi gazdálkodjon azon a területen? Vagy miért elnézô az állam a földspekulánsokkal, akik óriási területeket (ôk nem használják, és nem kaszáltatják) vásárolnak fel 2011-re várva? Megfelelô jogi rendezéssel mindent átláthatóvá lehetne és kellene tenni, rendezni lehetne ezeket a visszás viszonyokat. Az elôadásokat élénk vita kísérte. Kripner Veronika

A dán példa – Lehetôségek és beilleszkedés gazdálkodóként a magyarországi viszonyokba Egy kis dán faluból származom, miért ne laknék egy kis magyar faluban? Persze, sok dolgot csináltam már életemben, nemcsak a föld vonz. A gazdaságom nem túl nagy, nem elég nagy ahhoz, hogy az ember csak abból éljen. 20 hektár, kukorica, búza és zab, valamint 2 hektáron burgonya. A krumpli a legjobb, a legfelelôsségteljesebb munka, mivel itt van a legnagyobb szerepe a saját döntéseimnek, a várható bevétel tekintetében. Persze mással is foglalkozom. Mivel napközben én vagyok otthon, míg a feleségem dolgozik,


én viszem óvodába a két kislányunkat, és én vigyázok rájuk, amikor otthon vannak. Sok idôt töltök aktív zenéléssel is, a magyarországi egyetlen tubakvartettben fújom az Esztubát, együtt három profi tubással. A magyar társadalom felépítése és mûködése is nagymértékben foglalkoztat. Így, gondolom, érdekes lehet az a pár dolog, amit magammal hoztam Dániából, a föld szeretetén kívül, a hogyanok és miértek. Sokszor kérdezem magamtól, hogyan is élek itt Magyarországon, most, hogy már 20 éve itt vagyok.

23

Termôföld és birtokpolitika – Szakmai rendezvényeink 2009-ben Leginkább az a háttér határozza meg mindennapjaimat, amelyet otthonról hoztam. Különösen az, amit az ember nem az iskolában tanult, hanem sokkal inkább az a neveltetés, az a gondolkodásmód, amelyet az évek tapasztalata alakított ki a társadalom mûködésérôl. Mivel írásom témája a mezôgazdaság és a termôföld, szeretném megmutatni, hogy Dániában milyen mezôgazdasági fejlesztések voltak, de sokkal inkább hangsúlyozom a dán szellemi élet mezôgazdaságra és a vidéki életre vonatkozó eredményeit. A legfontosabb a dán földmûvelés és a társadalom kapcsán a népfôiskola intézménye. Persze, lehet arról vitázni, hogy egy föld mennyire jó vagy rossz, milyen éghajlati és talajviszonyok vannak arrafelé, vagy milyen ásványi anyagok találhatók ott. Természetesen Dániában is van föld, de a vidék és a város szellemi fejlesztése nélkül maga a föld – véleményem szerint – nem értékes. Ezt hoztam Dániából mint a legfontosabb dolgot. Szülôhazámról, Dániáról szeretnék mesélni, ahol a földreformok a XIX. század elején kezdôdtek a jobbágyság felszabadításával. Ahhoz azonban, hogy a felszabadított jobbágyság megállja a helyét az életben az új körülmények között, amikor már nem jobbágyként éltek, fontos volt az ifjúság oktatása. Ennek érdekében jött létre 1814-ben az az Általános Iskolai Törvény, amely kimondta, hogy az országban a dán a hivatalos nyelv az addigi német helyett, és minden gyereknek kötelezô iskolába járnia 7 és 14 éves kora között. Tulajdonképpen ezt tekinthetjük az elôbb említett szellemi fejlesztés elsô lépésének. Nem sok idô múlva, 1844-ben megalakult az elsô népfôiskola Dániában, majd nem sokkal késôbb, 1849ben létrejött az Alkotmány, amely az új társadalom alapköveként szolgált, és amely révén befejezôdött a kései feudalizmus kora. Mivel akkor már létezett az emberek szabad egyesülési joga, nagy lendületet adott ez a különféle egyesületek megalakulásának. Az 1850-es évektôl induló idôszakot tekinthetjük a mezôgazdasági egyesületek megalakulása virágkorának. 1851-tôl kezdôdôen pedig már állami támogatás járt a népfôiskolák részére. 1864-szomorú évszám a dán történelemben, amikoris Dánia Sønderjylland részét (Dél-Dánia) Németországhoz csatolták az Ausztria-Poroszország elleni háború után (Dybbøl). Mintegy passzív ellenállásként, a nemzeti tudat megôrzéseként a következô 5 évben kb. 50 népfôiskolát alapítottak Dániában. (Szerencsére ez az elszakítottság „csak” 1920-ig tartott, amikor Dánia visszakapta a nevezett déli részt.)

24

A szétszakítottság ellenére vagy talán éppen a nép életben tartása érdekében a XIX. század vége felé újabb és újabb egyesületek és szövetkezetek alakultak, mint pl.: 1882-ben az elsô szövetkezeti tejüzem, majd 1893-ban a mezôgazdasági egyesületek országos összevonása történt meg, végül pedig 1899-ben jött létre az 1. törvény a kisebb birtokok megalapítására, ami állami segítséggel történt.

Tekintsünk meg néhány részletet a dán földtörvénybôl! 1. § A törvény célja 1. biztosítani a mezôgazdasági birtok felelôs és sokoldalú felhasználását, figyelembe véve a földmûvelést és a termelést, a természetet, a környezetet és a tájvédelmi értékeket; 2. biztosítani a fenntartható fejlesztést a mezôgazdasági szférában; 3. javítani a versenyképességet ezeken a területeken; 4. megôrizni a lakosság helybenmaradását, és 5. biztosítani a vidéki körzetek fejlesztését; 6. magántulajdonban tartani a legtöbb birtokot és annak mûködtetését, ezen kívül 7. biztosítani a szükséges termelési alapot a mezôgazdasági vállalkozáshoz.

Tekintsünk meg néhány részletet a dán alkotmányból! 97. § Minden törvény eltörlése, amely a nemesek részére címhez és ranghoz kötött elônyöket biztosított. 87. § A magántulajdon sérthetetlen. Senki nem kötelezhetô arra, hogy lemondjon saját tulajdonáról, hacsak a közjó nem igényli azt. Ha ilyen elôfordul, az természetesen térítés ellenében történik. 92. § A polgároknak elôzetes engedélykérés nélkül joguk van törvényes céllal egyesületet alapítani. Egy egyesületet sem lehet megszüntetni kormányrendelet alapján. Meg lehet ugyan tiltani az egyesületek mûködését, ezt azonban azonnal, jogi úton kell rendezni, és mindez csak törvényes úton, teljes kárpótlással történhet.


Termôföld és birtokpolitika – Szakmai rendezvényeink 2009-ben A népfôiskolai gondolat

Az elsô szövetkezeti tejüzem

Az 1844–1851 közötti idôszak az, amikor az elsô népfôiskolákat megalapítják. Ekkor másféle pedagógiai módszerek érvényesültek, vagyis az „iskola az életért” elv, azaz „nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk”. Ez inkább arról szól, hogy fontos elôször az érdeklôdés felkeltése, aztán jöhet a felvilágosítás. A népfôiskolai gondolat alapján mindez:

Amikor 1878-ban feltalálták a tejcentrifugát, meglett az elsô közös tejüzem (szövetkezet) mûszaki alapja is, amely pár évvel késôbb, 1882ben alakult meg. Jacob Stilling Andersen mint az elsô tejüzem vezetôje, grundtvigi otthonból származott, és népfôiskolai jellegû mezôgazdasági iskolába járt, tehát ezt a szellemet képviselte és terjesztette maga is. 1897-ben a szövetkezeti elnökök kb. fele már népfôiskolában végzett, negyedrészük pedig népfôiskolai alapon mûködô mezôgazdasági iskolába járt. A népfôiskolák szellemi elismerést adtak, és kifejlesztették a vidéki polgárság fogalmát a vidéki otthonokban. Így egyfajta egyenrangúság jött létre és van ma is a városi és a vidéki polgárság között. Ehhez fontos adalék volt az is, hogy minden egyházközségnek saját tejüzeme volt.

”Sokkal fontosabb, mint az anyagiak, a te Istenedet és magadat vedd figyelembe!” („Langt mere end det røde guld, det er sin Gud og sig selv at kende”.) Mindez pedig azért, mert ott a távolban lebegô cél, vagyis: „Ami volt, az legyen Dánia újra, még él az atyák lelkének útja.” (”Hvad Danmark var skal Danmark blive, endnu er fædrenes ånd i live.”) Mindez azért volt fontos, hogy olyan alternatívát adjon az akadémiai képzéshez, ami gyakorlati értékekkel és fontos jelentôséggel bír. A népfôiskolákon nem voltak vizsgák, a tanár csak mesélt, a dán állam felépítésérôl, a történelemrôl, a kereszténységrôl és az északi mitológiáról. A népfôiskolai oktatás fél évig, csak télen folyt, a diákok pedig ott is laktak a népfôiskola melletti kollégiumokban.

Az egyesületi élet és felvilágosítás Mindenütt az Alkotmány 92. §-a értelmében folyt az egyesületi képzés, vagyis egy kezdeményezést sem lehetett megszüntetni. Így a városokban a városi polgárság kezdeményezése révén szakszervezetek, betegbiztosítási egyesületek, temetkezési egyesületek, ipari és kézmûves egyesületek jöttek létre, míg vidéken a vidéki polgárság kezdeményezése révén mezôgazdasági egyesületek, késôbb parasztszövetségek, kereskedelmi és kézmûves egyesületek, sportegyesületek, az istenhívôk számára gyülekezetek, népfôiskolai egyesületek, amelyeknek maguk az iskolák voltak a tulajdonosai. Nagy érdeklôdést tanúsítottak a vidéki emberek az átlagos közösségi tudás és az önelismerés és önfejlesztés iránt, és mindehhez fontos volt az, hogy az iskola után visszatérjenek a saját vidékükre. Fontos volt, hogy valaki ne azért tanuljon, hogy hatósági alkalmazott legyen valahol máshol, hanem a máshol megszerzett tudását vissza tudja forgatni saját szülôföldjén.


A szövetkezeti lét három pillére tehát: 1. Szabad egyesületalapítási jog (szellemi nyitottság) 2. Nagyobb bevétel a továbbfeldolgozásnál 3. Piaci lehetôségek, egyensúlyban a piaci feltételekkel Hát így néztek ki a dolgok akkor, ott. Most ma van, másik országról van szó, ahol más a történeti és földrajzi háttér. Éppen ezért nem mondhatom, hogy ezt vagy azt úgy kell csinálni, ahogy Dániában csinálták egykoron. De van valami, amihez tartom magam: az, amivel dolgozom, amit csinálok, azt tiszta szívbôl végezzem, és ne csak úgy fél szívvel. Az említett iskolák és szervezetek hihetetlen nagy lelkesedést és energiát adtak az embereknek Dániában. A sok dolog, amivel a magyar emberek elégedetlenek, és a rengeteg idô, amit arra használnak, hogy elmeséljék egymásnak, hogy milyen rosszul mennek a dolgok, igazán fárasztanak engem. De tulajdonképpen ez az egyedüli kritikám Magyarországgal kapcsolatban, ez, ami sok egyéb javítandó dolognak is forrása. Amit igazán élvezek itt Magyarországon, hogy sok minden van, amit jobban lehetne csinálni. Az egyes ember életében a pozitív változások abból erednek, ha a mindennapok sorában képesek vagyunk megtalálni az állandóságot. Megtalálni a gazdaságom megfelelô méretét, azt, ami pont az én képességeimhez, pont az én terveimhez illik. Ilyen például a termény eladása is: nálam ez két csatornán zajlik. A tömegárut (kukorica, búza, zab) a szövetségen keresztül (TÉSZ) adom el,

25

Termôföld és birtokpolitika – Szakmai rendezvényeink 2009-ben ahol én a választott elnökség tagja vagyok. A burgonyát viszont egyénileg értékesítem, és megkeresem azokat a partnereket, akik az én termelési mennyiségemnek megfelelô értékesítôk. Ha állandóan azt hallja az ember, hogy mit kéne jobban csinálni, ha állandóan fel akarnak világosítani, az nem segít semmit, mert nem visz elôbbre. Elôször az embereknek egymás között kell rájönniük, hogy hogyan tudják egymást felvidítani. Ez lesz aztán az alapja az egészséges kíváncsiságnak, az információéhségnek, amivel az egyes ember élete gazdagabbá válik. Így az információ nem fegyver lesz a kezedben a másik ellen, hanem cserelehetôség a másik megsegítésére. Nemcsak a mezôgazdasági szerkezetrôl és a szellemi fejlesztésrôl van szó, hanem arról is, hogy mit jelent az, vidéken lakni.

Sok mindent lehet változtatni apró lépésekkel, ami az egyes emberektôl függ. Hogy milyen környezetben akar élni, gyarapodni. Ezért van szüksége a helyi lakosoknak arra, hogy érezzék, hogyan illeszkednek a dolgok egymáshoz. Nem hiszem, hogy szükség lenne etnográfiai teóriákra arról, hogy a vidéki társadalom hogyan mûködjék, de ha szellemi vidámságban és felszabadult életkedvvel kezdünk a földmûveléshez, és a mezôgazdaság az élet része lesz, jól lehet haladni, és a vidék csaknem önállóan tudja magát karbantartani és megújítani, mindenki örömére. Mint Ilus néni, aki azt mondja: „jaj, fáj a hátam, megyek gyorsan kapálni, mert az az egyetlen, ami segít!” Jens Clausen

A mi Balatonunk fenti címmel került sor az ôszi félév elsô rendezvényére szeptember utolsó napján az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban, Budapesten. Hazánk legnagyobb taváról és környezetének gazdasági, természetvédelmi helyzetérôl, fejlesztési lehetôségeirôl beszéltek a Pannon Egyetem keszthelyi tanárai és Gyenesdiás polgármestere az érdeklôdôknek. Tamás Enikô, a rendezvény szervezôje bevezetôjében olyan visszásságokra hívta fel a figyelmet, mint pl. a nem mûködô pénzautomaták, vagy a lassú és tömött vonatok, amelyek a Balaton, mint frekventált idegenforgalmú hely esetében megengedhetetlenek. A térség gazdasági helyzete nem olyan rózsás, mint gondoljuk, derült ki dr. Bacsi Zsuzsanna egyetemi docens beszámolójából. 2008-as adatok szerint az ide sorolható 179 településen 270 ezer ember él, közülük minden második városban. Az üdülôk száma 210–280 ezer fô, akik az év közel harmadát töltik a Balaton partján, 72 ezer üdülôingatlanon. A GDP az országos átlag alatti, más vidéki térségekével egyenlô arányú. A vállalkozási kedv magasabb az átlaghoz képest, az idegenforgalomhoz kötôdô vállalkozások aránya az országos háromszorosa, 15 százalék. A turizmus a húzóágazat, a szállások aránya az országosnak 25 százaléka. 1000 lakosra 280 férôhely jut, ennek nagy része magánszállás és kemping, kisebb részük szálloda. A gazdasági válság éreztette hatását: a belföldi vendégek száma mérsékelten nôtt, a külföldieké csökkent, és az összetételük is vál-

A

26

tozott: a németajkúak helyett inkább a skandinávok jönnek. Több gond is nehezíti a balatoni üdülés felfutását. Jellemzô a szezonalitás, mindössze nyolc hétre korlátozódik a nyaralási idôszak (július-augusztus), ami a foglalkoztatásra hat ki leginkább, a szezonon kívül magas a munkanélküliség. A közlekedési infrastruktúra még fejlesztésre vár: bár a nemrég átadott, a tó déli partján futó autópálya a tûrhetetlen kamionforgalmat elterelte, a part településeinek megközelítése autóval a kisegítô utak hiányosságai miatt továbbra is nehézkes. A vasúti pálya felújításának halogatása az utazóknak tetemes idôveszteség. A zsúfoltság alig elviselhetô. A válság a térség egyetlen repülôterét, a sármellékit hozta nehéz helyzetbe. A hajózásban a vitorláskikötôk kialakítása vonzó kilátásokat ígér. Nagyon megnôtt a bicikliforgalom, ami egyfelôl sikertörténet, másfelôl viszont az út minôsége fokozatosan romlik, mivel a kerékpárutaknak nem volt egységes az építése, illetve most nincs közös fenntartója, karbantartója. Az ingatlanpiac itt szinte haldoklik. Kizárólag magyarok vásárolnak lakóhelyet; az üdülôktôl sokan, különösen a külföldiek, szeretnének szabadulni. Az északi parton a fôvároshoz közeli településeken lehet eladni a panorámás, vízhez közeli ingatlanokat. BKÜ, a Balatoni Kiemelt Üdülôkörzet fejlesztésérôl dr. Kovács Ernô egyetemi docens beszélt. Fejlesztésre javasolt a BKÜ közlekedése, a balatoni térség marketingje, és állandó munkát

A


Szakmai rendezvényeink 2009-ben igényel a tó karbantartása. Az állami fejlesztési forrásokból ez a térség kapja a legkevesebbet, holott a háttértelepülések igen elmaradottak. Szükséges lenne a gazdaság diverzifikálása: a mezôgazdaság és a turizmus együttes fejlesztése, a szezon meghosszabbítása. Fontos az idegen nyelvek ismerete, turisztikai szakemberek képzése, az intézményrendszerek decentralizálása. A Balatont reklámozni lehetne pl. egy jó szlogennel vagy egy híres személlyel. A környezô országok felé lehetne nyitni, illetve jobban kellene figyelni Skandináviára! Jó egészségügyi szolgáltatásokkal az idôsebb emberekre lehetne számítani. A fejlesztések viszont nem mehetnek végbe a balatoni társadalom hozzászólása, beleegyezése nélkül. Nagy kihívás úgy változtatni, hogy ami a Balaton értékét adja, megmaradjon, pl. a nyugalom rovására ne menjen a nagy forgalmú szállodák megépítése, vagy a szôlô kivágására ne kerüljön sor, ha új tulajdonosa lesz az ingatlannak. zen a vonalon indult tovább dr. Szabó István egyetemi tanár, aki a Kis-Balaton természeti értékérôl, természeti és környezeti szerepérôl beszélt. Elôször az új autópálya természetvédelmi károkozásáról szólt. Az út egy része a Nagy-Berket, védett területet vág ketté, ráadásul a légszennyezés is igen nagy mértékû, végsô soron az autópálya a Kis-Balaton ökológiai egységét tette tönkre. Értékeink megôrzése pedig nagyon fontos, gondoljunk csak arra, vajon látja-e még az utókor Matula bácsi nádkunyhóját, Fekete István nagyszerû regényeinek színhelyeit, részesei lehetünk-e még a „tüskevári” hangulatnak? A Kis-Balaton 1400 hektáros területe 1951 óta védett, a természetes ökoszisztémák, az itt élô állat- és növényfajok megôrzése, a Balaton vízgyûjtôjének védelme kiemelt feladat. Kérdés, hogyan lehet ezt a még viszonylag háborítatlan szépséget a modern világban megtartani? természeti értékek megôrzése mellett tette le voksát Gál Lajos gyenesdiási polgármester, aki egyben a Balatoni Civil Szervezetek Szövetségének elnöke is. Országos viszonylatban Budapest után a balatoni régióban van a legtöbb civil szervezet, amelyeknek nagy a szerepük a térség fejlesztési elképzeléseinek kidolgozásában, megvalósításában. Gyenesdiáson a környezetvé-

E

A


delmi, ökoturisztikai beruházások számottevôek. A településen mindössze 3400 lakos él, de cél, hogy mások is ellátogassanak ide, élvezzék a Balaton vizét, gyönyörködhessenek a tájban, és megismerkedjenek a nagyközség vendégmarasztaló nevezetességeivel. A tó partján kellemes sétányokat alakítottak ki, két strandon lehet fürödni, az egyik kifejezetten a gyermekek részére készült. Madárvárták, tanösvények tarkítják a partot. A harminc évvel ezelôtti mederkotrás eredménye, a parton elhelyezett zagykazetta rekultiválásra került, helyén vitorláskikötôt és horgásztanyát hoztak létre. A megmaradt bányaudvarokat is haszonba veszik, fedett kôszínházat, sôt gyógyszálló kialakítását tervezik ezeken a fokozott oltalmú területeken. Nagy terv egy ökoturisztikai látogatóközpont megépítése, amely nemcsak erdei iskolaként, illetve turistaszállóként mûködne, hanem kistérségi szervezetek irodái is helyet kapnának benne. A nagy múltú, 1644-bôl megmaradt Darnay-féle borpincébôl bormúzeumot, mellette borászati skanzent kívánnak létrehozni a közeljövôben, ez utóbbi alapját a még megôrzött borászati eszközök, szép formájú prések adják majd. És hogy a település szôlô- és mandulatermesztésének hagyománya tovább éljen, ültetési akciót hirdet az önkormányzat évrôl évre. „Egy ház egy szôlô” az akció neve, amelyben magyar rezisztens fajtákat osztanak ki. gyenesdiásiak környezettudatosságát mutatja, hogy egyedüliként az országban itt van vegetáriánus étterem, amelyet Visontai Béla alapított feleségével 1990-ben. Régi szakácskönyvek receptjeit alapul véve alakították ki ételrepertoárjukat, amelynek az a lényege, hogy minden terményt szezonalitásának megfelelôen használnak fel. Az egyedi étterem mellett három éve mûködik a Zöldház Egészség Centrum, ahol meg lehet szállni, és különféle egészségmegôrzô szolgáltatásokat lehet igénybe venni. Saját készítésû bioélelmiszerekkel, -termékekkel van piacon a Visontai Kft. A rendezvény végén ezeket a termékeket meg lehetett kóstolni. Nekem a hagymás és kelkáposztás tönkölyropogós ízlett leginkább.

A

Kripner Vera

27

Szakmai rendezvényeink 2009-ben

A nagykörûi példa Élô Tisza és önfenntartó vidék címet viselte megrendezésre az OMgK júniusi agrárszakmai eseménye. A szép számú közönséget a Szövetség az Élô Tiszáért Egyesület (SZÖVET) munkatársai vezették be a fenntarthatóság gyakorlatába. Elsô elôadóként Balogh Péter, a nyitott szemû és lelkû kutatásvezetô, vagy ahogy ô vallja magáról, gazdálkodó geográfus beszélt a fenntarthatóság fogalmáról és az önfenntartó vízgazdálkodásról. A fenntarthatóság nem a viszonylag jó életszínvonalunk fenntartását jelenti, hanem azt, hogy az adott természeti rendszer – melynek mi is tagjai vagyunk – hosszú távon külsô beavatkozás nélkül, önmagától mûködni képes. Az önfenntartó vízgazdálkodás pedig nem más, mint az adott területen a vízháztartás, vízfelhasználás természetes egyensúlyának megôrzése. Azt gondolnánk, hogy a Tisza mellett az ilyen önfenntartó vízgazdálkodásnak nincs akadálya, ám ez nem így van, mivel nem a táj adottságainak megfelelô gazdálkodás folyik a térségben. Az árvíz, a belvíz és az aszály gyakran egyszerre jelentkezik. Az árvízi víztöbbletnek van helye a tájban, nem védekezni kell ellene, hanem megtartani. A megtartásra példa a fokgazdálkodás, amely a hagyományos ártéri gazdálkodás kulcseleme. „A fokgazdálkodás csökkenti a folyó vízszintjét és pusztítását, ívóhelyet biztosít a halaknak, halászati lehetôséget az itt élôknek és öntözôvizet a szárazabb idôszakra. Az ár levonulása után a víz az ártérben tartható, de akár vissza is vezethetô a folyóba, és a területen legeltetni, illetve a magasabb területeken gyümölcsöt termelni is lehet” – olvasható a Sulineten. Manapság a Tisza az ôt körülvevô tájtól mesterségesen el van választva. Az alföldi domborzati, vízrajzi és éghajlati viszonyokat figyelembe véve, azaz a helyi adottságoknak megfelelôen kellene gazdálkodni. Megszûnne a belvízkár, ha a régen kialakított csatornákat újra a csapadék felfogására használná a gazdálkodó, és nem beszántaná, hogy még több földhöz jusson. A folyóparthoz közel meggondo-

28

landó az intenzív növénytermesztés, hiszen az így termelt növények kizsarolják a talaj szervesanyag- és vízkészletét. A Tisza árterében a szántóterület nagyságát 40%-ra lenne jó lecsökkenteni, az intenzív termelés helyett inkább az ártéri gazdálkodásnak kellene teret nyernie, hogy „szép szôke” folyónk és ártere újra arra legyen használva, amire eredendôen adatott. Kajner Péter, a SZÖVET tudományos tanácsadója, az éghajlatváltozás súlyos gazdasági és társadalmi következményeire hívta fel a figyelmet. A gazdálkodók sem vehetik félvállról a jelzéseket, kiutat kell keresni a rájuk nehezedô válságból. Egy lehetséges megoldás a többfunkciós mezôgazdaság kialakítása, amelyben a gazdasági, a társadalmi és a környezeti funkciók együtt érvényesülnek. A SZÖVET erre törekszik: a környezet- és tájgazdálkodás elvei alapján, a természet energiáit hasznosítva, kevés ipari eredetû alapanyagot használva termelnek tagjai. Együttmûködésre ösztönzi a gazdákat, az integrátort kihagyva, nem kiszolgáltatva, hanem függetlenítve magukat, közösen értékesítik termékeiket. A környezetet óvják; kisléptékû, természetközeli, anyag- és víztakarékos, hulladék keletkezése nélküli módszereket használnak. A helyben elôállított termékeket, a szállítás minimalizálásával, a környéken értékesítik. A SZÖVET-nek a termelôi piacok szervezésében eddig elért sikereirôl és kudarcairól számolt be igen szemléletesen Szabadkai Andrea programvezetô. Az egyesület vállalja a helyi termelôk árujának közös értékesítését. A csatlakozó gazdálkodók nyilatkoznak termékeikkel kapcsolatos vállalásaikról, és garantálják azok betartását. A piacra juttatni kívánt termékek skálája igen színes: idénygyümölcsök, kész termékek (édesség, pálinka, lekvár, gyümölcslé stb.), kiadványok. A SZÖVET-nek külön védjegye van, az Élô Tisza tájtermék jelölés, amelyet a Tisza vízgyûjtôjébôl származó, jó minôségû, magyar eredetû


Szakmai rendezvényeink 2009-ben áruk és szolgáltatások használhatnak. Elsôsorban a közvetlen, nem ritkán (mentô)akciós, piaci értékesítés útján adják el az árut. Ilyen mentôakció volt tavaly a meggy értékesítése a budai Komjádi uszodánál, amikor a meggyet önköltségi áron alul akarták átvenni a nagykereskedôk, a SZÖVET megmutatta, hogy az integrátor kikerülésével is el lehet adni a felhalmozódott készletet, nem vesztve rajta. Nagyon figyelnek a vevôtájékoztatásra, hírlevelükben tudatják, mikor, hol és mit árusítanak. A vásárlókkal való kapcsolat ápolását fontosnak tartják, szívesen vesznek minden véleményt, kritikát. Az idénygyümölcs helyben való értékesítését különbözô rendezvényekkel kötik össze, Nagykörûre csábítva az érdeklôdôket. Volt már NAGYkörûi Cseresznyevásár, vagy a receptgyûjtésrôl is híres Nagy Befôzô Napok. Az egyedi, helyi termékek árusítására tájbolthálózatot szeretnének kialakítani, de egyelôre jogi akadálya van az indulásnak, ugyanis kistermelôk nem szállíthatnak boltba a termékükbôl, csak telephelyükön értékesíthetik azokat. A jogszabály módosítását több civil szervezettel összefogva elkészítették, az FVM-be eljuttatták, várják annak pozitív elbírálását. Addig a Nagykörûben létrehozott elsô tájbolt

mintaboltként mûködik, a termelôk termékeit meg lehet „tekinteni”. Másik álmuk, egy élôpiac megnyitása szinte lehetetlennek tûnik ugyancsak a gátló jogi szabályozás miatt. A rendezvényen az FVM is képviseltette magát, igaz dr. Flamm Benedek László témája nem a SZÖVET-hez kötôdött. Az ô tiszte volt beszámolni a 2011-es magyar elnökségre való felkészülésrôl. Két év múlva az elsô félévben Magyarország látja el az Európai Tanács soros elnöki tisztét, ami nagy felelôsséggel, sok feladattal jár. Mivel számos eseménynek hazánk ad majd otthont, sok külföldi tisztviselô meg fog fordulni nálunk, akiknek lehetôségük lesz bejárni, megismerni Magyarországot. Az osztályvezetô ezért arra biztatja az önkormányzatokat, a civil szervezeteket, hogy amit lehet, tegyenek meg a jó magyar arculat kialakításáért. Az elôadásokat Élô Tisza-termékek bemutatója és vására követte. A termékkínálatból nem hiányzott a már sokat emlegetett, nagykörûi jó ízû, nagy szemû meggy és cseresznye, sem a frissen készített eperlekvár és meggydesszert. Kripner Vera

A ponty, az afrikai harcsa és a Balaton E háromban az a közös, hogy az OMgK decemberi 8-i szakmai elôadásainak témáját adták. Tamás Enikô, fôszerkesztô volt a „Mint hal a vízben” címû rendezvény szervezôje, levezetôje. A pontynak fontos szerepe van a világ élelmezésében, termelésének volumene nô – mondta dr. Váradi László a Haki (Halászati és Öntözési Kutatóintézet) fôigazgatója. A közép- és kelet-európai országok a pontytenyésztés motorjai. Technikai újításaikkal más földrészeken segítettek megalapozni, illetve fejleszteni az ágazatot. Magyar szakembereknek köszönhetô például a brazil termelés fölfutása. A világ elsô öt termelôje Közép- és Kelet-Európából, valamint Dél-Kelet Ázsiából kerül ki. Hazánk az ötödik legnagyobb elôállító. Az Eu-


rópai Unióban az összes haltermelés 23 százalékát a ponty teszi ki, amibôl 2007-ben 66 ezer tonnát termeltek. Magyarország ehhez több mint 10 ezer tonnával járult hozzá. Örvendetes tény, hogy hazánkban egyenletesen nô a pontyfogyasztás, ami jelenleg 4 kg/fô. Dícséretes a magyar tenyésztôi munka, a ‘60-as évektôl Bakos János jó alapot teremtett a halászati kutatásnak a szarvasi HAKIban. Komoly szaporodásbiológiai kutatások folynak a Szent István Egyetemen. A fajtafenntartó gazdaságok szerepe is nagy, megfelelô technológiafejlesztéssel, innovációval elérhetik a 220 mázsa megtermelését hektáronként, vagy például a 10 dekás halat másfél kilónál is többre tudják felhozni. Hazánkban található a pontytenyésztés élô génbankja.

29

Szakmai rendezvényeink 2009-ben – Riport Európában még négy országban van ilyen gyûjtemény. A magyar halászati szakemberek aktívan részt vesznek a nemzetközi akvakultúrafejlesztési programokban, nem csak tagként, hanem irányító elnökként is. Említésre méltó az Európai Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform (EATIP), amelynek célja a kutatási eredmények eljuttatása a gazdálkodókhoz, illetve a fogyasztókhoz, ebben hazánkat a SZIE képviseli. Egy európia uniós projektben, az EUROCARP-ban a HAKI vállalt szerepet, betegség- és stresszellenálló pontyfajták létrehozásán dolgoznak. Egy másik kiemelkedô nemzetközi együttmûködés a halas kutatóintézetek összefogása, amelynek központja ugyancsak Szarvason van. A halastavak egyre nagyobb értéket képviselnek: nem csak gazdasági, hanem természetvédelmi, sôt létbiztonsági jelentôségük van. Egy másik, hazánkban egyre kelendôbb halfajról, az afrikai harcsáról, beszélt dr. Müller Tibor, a Szarvas-Fish Kft. gazdasági igazgatója. Húsz évvel ezelôtt a neves halászati szakember, dr. Woynarovich Elek hozta be Magyarországra ennek az édesvízi halnak a lárváját. Néhány lelkes érdeklôdô összeállt, és belevágott az afrikai harcsa tenyésztésébe, a kétkedôk ellenében. 1994 óta stabilan termelhetô a környezeti igényeinek megfelelô meleg vizes rendszerben. Az országban több üzemben folyik a termelés, így például a szarvasi Szarvas-Fish Kft.-nél, ahol egy norvég-magyar közös építés eredménye a sikeresen mûködô halgazdaság. Kezdetben a harcsák

80 százalékát külföldön, 20 százalékát belföldön értékesítették. Késôbb igyekeztek ezt az arányt megfordítani, ami jól sikerült, köszönhetôen a feldolgozásnak. A konyhakész termékek elôállításával a nagyáruházakban meghódították a magyar vevôket. 1997-tôl kapható feldolgozott afrikai harcsa: lehet lefûrészelt törzset, bôrös füstölt halat, bôrös filét, nyúzott törzset és nyúzott filét vásárolni. Az étkezési halak között jelenleg 10 százalékos a részesedése az afrikai harcsának. Iparszerûvé vált a termelése, amelynek minden lépése az üzemben történek. Folyamatos a szaporítás és a keltetés, az ivadéknevelést is itt végzik, rendszeres a vérfrissítés az anyahalaknál. A termékek eladása folyamatos, a termékek szállítását ugyancsak ôk végzik. Kevésbé sikeres a története a balatoni halgazdálkodásnak – tudtuk meg Varga Lászlótól, aki a Balatoni Halászati Zrt. elnök-vezérigazgatója. A Balaton mindig nagy halászati és természetvédelmi jelentôséggel bírt, így gyakran vált szakmai és politikai kísérletek elszenvedôjévé. Az évek során a tóhoz csatlakozó vizes területeket lecsapolták, a déli vasútvonal megépítésével a berkekben óriási kárt tettek. Százhúsz km hoszszan kikövezték a partját, házakkal, telkekkel teljesen körbefogták, jelentôs nádpusztulás következett be. Megváltoztak az üdülési szokások, és hatalmas mennyiségû ember lepi el idôrôl-idôre a vizet. Az 1800-as évek végén került egyetlen kézbe a tó halászata. Kripner Vera

Gépmatuzsálemek – a csipke városában Kiskunhalasról szinte mindenkinek a halasi csipke jut elôször eszébe. Nem véletlenül, hiszen a világhírû, a híres brüsszeli csipkét is „verô” halasi csipke igazi hungarikum; a gyönyörûen felújított és kibôvített Csipkeházat és a múzeumot mindenkinek meg kell néznie, aki Kiskunhalasra vetôdik. Van azonban a városnak egy másik, agrárius, sôt agrárgépész szempontból legalább olyan fontos és érdekes gyûjteménye – amelyet sokkal kevesebben ismernek és látogatnak – Csatári Sándor gépgyûjteménye. Ezt sehol sem jelzi tábla, megtalálni azonban nem nehéz, hiszen az 53-as (szabadkai) úton, a város szélén, a Malomsoron már messzirôl virítanak a BICSAK Kft. („Mezôgazdasági gép és alkatrész kereskedés”) színesre festett gépei. A muzeális gépeket persze hátrébb, elrejtve találhatja az érdeklôdô.

30

Szenvedélye az értékmentés Csatári Sándor, a kft. ügyvezetô igazgatója valamikor a jánoshalmai mezôgazdasági szakiskolában szívta magába a gépszeretetet; gépkezelôi tanfolyamokat végzett. Aztán az élet más területre szólította, a mezôgazdasági termelôszövetkezetnél volt anyagbeszerzô, majd traktoros gépcsoportvezetô és már akkor is szervezett a tsznél Hofherr-bemutatókat. A távolabbi célok között pedig szerepelt az öreg gépek megmentése, gyûjtése, hiszen mindig a gépek érdekelték. Sokáig anyagi korlátai voltak a gyûjtésnek, mivel az öreg gépek megszerzése, majd felújítása, mûködôképessé tétele még a sok saját munka és baráti segítség mellett sem olcsó mulatság. Amikor 1989-ben – társával, unokatestvérével – megnyi-


Riport tották a mezôgazdasági gép- és alkatrész-kereskedéssel foglalkozó cégüket, önállóvá vált, és egyre közelebb került a gépgyûjtemény létrehozásának lehetôsége. Tulajdonképpen a cég megerôsödése után, az 1990-es évek végétôl kezdte a gyûjtést, tehát mintegy 10–12 évvel ezelôtt. Akkor még egyszerûbben (és jóval olcsóbban) lehetett hozzájutni öreg, használhatatlan, kiszuperált gépekhez, bár nem annyira könnyen, mint a 70-es években, amikor a beolvasztás elôl kilóra meg lehetett venni az ún. ócskavasakat. Csatári Sándor minden öreg gépet, motort, traktort, kézi eszközt gyûjt(ött), ami tanyákon, régi gazdasági udvarokban fellelhetô volt, de fôleg a mezôgazdaság gépei érdekelték. A gyûjtés kapcsán aztán igen sok szakmai, személyes kapcsolatra tett szert, melyek során persze a gyûjtôtársakkal zajlott és ma is zajlik a folyamatos cserebere. Meg aztán gyûjtôszenvedélyét szûkebb pátriájában és azon túl is ismerik, ezért sokszor neki ajánlják fel elôbb a rosszabb sorsra szánt gépmatuzsálemeket, vagy itt-ott talált roncsokat. Érkezésem elôtt is – stílszerûen – egy váratlanul felajánlott gépért ment el, amivel nem lehetett várni, én viszont nem szöktem meg! A késésért elnézést kért, én természetesen megbocsátottam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mezôkövesdi gépésztalálkozón láttam, hallottam elôször Csatári Sándort, és gépszeretetrôl, hozzáértésrôl tanúskodó, gyûjteményét bemutató elôadása inspirált a helyszíni szemlére. Magángyûjteményében 25–30 stabilmotor, több mint 20 traktor és igen sok, több százra tehetô kézieszköz, egyszerû gép található; sok ezek közül eredeti, korhû kezelési utasításokkal. A gépek nagy része mûködôképes, ezek a büszkeségek, de igen sok még várja a megújulást, ami csak pénz és idô kérdése. Az üzlet- és raktárépület elôtt – mintegy „díszítôelemként” – áll egy betontalapzatra helyezett Deutz-motor (Csanádpalotáról származik, valamikor malmot mûködtetett), amely jelzi, hogy a gazda nem csak az új gépek kereskedelmével foglalkozik. A hátsó fedett épületekben (színekben) van elhelyezve a gépgyûjtemény java, irgalmatlan menynyiségben. Azért persze az udvaron is található néhány rozsdamarta cséplôgép, stb. amelyek jobb sorsukra várnak. Csatári Sándor a jobb fotózás, szebb „kiállítás” kedvéért nem volt rest beindítani


az öreg, 1954-es német Lanz-Bulldog traktort, és kivontatni a gyepre, a bemutató térre a kedvenceit. Már a motor hangja is szívmelengetô volt!

Sebességváltó fából A legújabban felújított cséplôgép egy „THAYA” típusú német gyártmány; az 1920-as évek elején készült Lipcsében. Most lettek készen a festéssel, az eredeti címkék ezután kerülnek vissza rá. Természetesen mûködésben is megtekinthettem, ehhez ragaszkodott a gazda. Ugyancsak van egy német gyártmányú („Wimberger u Sohn”, 1930-as évek) cséplôgép a szín alatt; különleges értéke, hogy ezen énekelt Eszenyi Enikô a Marica grófnôben a szegedi szabadtéri játékokon. A traktorok közül kettô szerepelt a „kifutón”. Egy 1927-ben gyártott 32 lóerôs MEZ-Hofherr (HSCS-MEZ-32), amelybôl ezen kívül egy van még mûködôképesen Mezôkövesden, de az 22 lóerôs. Érdekessége, hogy kuplungja fából van, a kipufogóját pedig váltani lehet (alsó állásban cséplésnél, felsôben pedig szántásnál használták). Kétütemû dízelmotor, modern Bosch csepegtetô olajozású, 2 elôremeneti, 1 hátrameneti sebességgel. A traktor 2006-ban lett készen, a 2007. évi Bokori Gépésztalálkozón mutatták be elôször. A másik – „Tódor” névre keresztelt – GS-35 típusú Hofherrt már a Vörös Csillag Traktorgyár emblémája díszíti, az 1950-es években gyártották. (1949-ben ugyanis államosították a HSCS gyárat, így lett belôle Vörös Csillag Traktorgyár!) Ez egy vaskerekes, körmös, 35 lóerôs, kétütemû

31

Riport dízel; gumikerekekkel közúti fuvarozásra is használták. Külön „nevezetessége”, hogy néhány öreg társával egyetemben résztvevôje, színfoltja a hagyományos kiskunhalasi szüreti karneválnak (idén XXX. alkalommal rendezik meg), ahol a jóféle bort és mustot kínálgatják róla. (Megjegyzem: a Kispesten gyártott Hofherrek – a HSCS gyár a világ egyik legismertebb és legelismertebb traktorgyára volt a maga idejében, gépei igen megbízhatóak voltak – négy földrészen megtalálhatók!)

Cséplôgép a szalmakazalban A traktorok mellett néhány mûködôképes stabilmotort is látható. Így egy cseh gyártmányú 4 lóerôs „ROBOT” az 1930-as évekbôl: ún. „szórt olajozású” (egy kis fém kanál merül az olajba, amit magára „hajít”); egy MEB-HSCS szintén az 1930as évekbôl kb. 3 lóerôvel, párologtató vízhûtéssel; egy angol „LISTER” az 1920–30-as évekbôl, 4,5 lóerôvel; és az ugyancsak cseh ’JEZEK” szintén 4,5 lóerôs, az 1920–30-as évekbôl. Ezek a kis stabil motorok a tanyák, gazdaságok, uradalmak komoly segítôi, „munkásai” voltak; répaszeletelôt, szecskavágót, morzsolót, darálót stb. hajtottak, laposszíj-hajtással. A fedett színben megcsodálhattam egy éppen felújítás alatt levô „MAYER” motort (1905-ös, 16 lóerôs), két hatalmas lendkereke (egyenként 11 mázsa!) egy óriási, monstrum EMAG cséplôgépnek „támaszkodott”. (Megjegyzem: a cséplôgépet egy szalmakazalba rejtette el annak idején a tulajdonosa az államosítás elôl!) Egy szépen felújított répaszeletelôt is megmutatott a gazdája, mögötte pedig egy nagyméretû „KÜHNE” kukoricadarálót, amely csutkástól darálta a kukoricát. Érdeklôdésemre Csatári úr elmagyarázta, hogy ugyebár a kukorica javát a törés után góréba rakták, a selejtjét, az ún. csetle kukoricát azonban vagy baltával azon frissiben csutkástól összedarabolták, vagy – jobb helyeken – ilyen darálóval felaprították, és úgy adták az állatoknak. (A disznók különösen szerették az ilyen, még szinte tejes-csutkás aprítékot.) Megnézhettem egy igazán kicsi gépet is, az ún. baromfi-szecskavágót (1956. Ceglédi Gépüzem és Vasöntô Vállalat). Az asszonyok ezen vágták össze a csalánt a kiskacsáknak. A galérián kaptak helyet a különbözô kisgépek és kézieszközök: dohányvágók, krumplitörôk, csibedarálók, pörzsölôk, mákdarálók, triôrök, darálók, mángorlók stb., amelyek mind a tanyák, kisebb gazdaságok megbecsült munkaeszközei voltak. Ezek a gépek szinte egytôl-egyig a magyar gép-

32

gyártás, a magyar mezôgépipar világhírességét, az emberek leleményességét (ma úgy mondanánk: kreativitását) dicsérik. A világkiállításokon igen sok díjat elvittek a magyar gépek, konstrukciók, újítások! Ma már ez sajnos a múlté, de a megmentett és mûködôképessé varázsolt gépek forintosított értékénél eszmei értékük százszorta nagyobb!

Együtt a várossal Csatári Sándor gépgyûjteménye nem minôsül múzeumnak, nem is törekszik erre a címre, pedig akkor bizonyára több esélye lenne pályázati pénzekhez hozzájutni. Így nincs igazán esélye sem uniós, sem hazai pályázatokon. Talán a gépgyûjtôk tervezett összefogásával, vagy a várossal együtt, azzal együttmûködésben több lehetôsége lenne, hiszen rengeteg felújításra váró gépcsoda van még itt és a magán-anyagi erô ugyancsak korlátozott. Jó volna fedett helyre vinni az egyelôre szabadban várakozó értékeket is, de egy komoly fedett tároló építése milliókba kerül. Csatári Sándor addig is fáradhatatlanul, tele energiával és optimizmussal folytatja az értékmentést, gazdagítja, gyarapítja gyûjteményét, amelyre büszke lehet Kiskunhalas is. Megérdemelne ez a gyûjtemény is egy kicsit nagyobb hírverést, legalább valami útbaigazítást, hogy az erre járó érdeklôdô megtalálja és megnézhesse ezeket az értékeket. Csatári Sándor – elôzetes bejelentkezésre – szívesen áll rendelkezésére az érdeklôdô látogatóknak. Elérhetôség: Csatári Sándor ügyv. Ig., BICSAK Kft. 6400 Kiskunhalas, Malomsor 8. Tel.: 77/428-067 30/943-2524 E-mail: [email protected] Dr. Szekeres Béla


Riport

Az ember és az életút megismételhetetlen Interjú Romány Pál ny. agrárminiszterrel, az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának tiszteletbeli elnökével A földhöz való kötôdést, a termôföld szeretetét az anyatejjel szívta magába Romány Pál. A Tisza bal partján fekvô Szajol a szülôfaluja. Itt végezte az elemi iskolát az Isteni Megváltó Leányai rendi apáca tanítók keze alatt, akikrôl elismeréssel, szeretettel beszélt. A háromgyermekes családban ô volt a legkisebb, s az egyetlen fiú. Mivel édesapja a II. világháború során meghalt, a terhek elég korán a nyakába szakadtak. Agráregyetemi diák, s egyben családfenntartó volt. Haza-hazajárt szántani, aratni, és amit a kis gazdaság, a család létalapja megkívánt. 1975–1980 között a mezôgazdasági és élelmezésügyi miniszteri posztot töltötte be. Ô vezette be a FAO születésnapját Magyarországon. Az élelmezési világnapot azóta is szakmai rendezvények sora fémjelzi. Az ô javaslatára került a cigaretták dobozára a figyelmeztetés: a dohányzás egészségkárosító. A lágymányosi Dohánygyárat kitelepítette Budáról. Mikor a nagypolitika szeszélyei nem engedték, hogy továbbra is az agrártárca élén álljon, a tudomány felé vette útját. Nem esett kétségbe, másutt folytatta a munkát. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságához, a Gödöllôi Agrártudományi Egyetem Agrárgazdaságtani Tanszékéhez vezetett ez az út. Számos könyve és temérdek publikációja jelent és jelenik meg. Elsô személyes találkozásom Dr. Romány Pállal arra az idôre esett, mikor tanyainterjúra mentem hozzá Kecskemétre. Akkor BácsKiskun megye elsô titkára volt. Nem látszott pártbürokratának, nyíltnak, kedvesnek, hozzáértônek találtam. Nemrégiben töltötte be 80. évét. Ennek kapcsán kerestem meg. -– Miniszter Úr a tanyák elkötelezett híve – több értekezését is e témában írta, késôbb könyve is megjelent a tanyákról. Hogyan látja a tanya változását napjainkban? Ön szerint mennyire szorult háttérbe a termelés a tanyákon, és minek a rovására? Lesz-e is-


mét felvirágzása a jövôben a tanyasi gazdálkodásnak? – Érzelmi szálak is kötnek a tanyákhoz, sokat vállaló embereikhez. Alföldi vagyok, de a Duna– Tisza közét, a „legtanyásabb régió” gazdaságait és kertészmestereit is volt alkalmam megismerni. Sôt. Megszeretni. Kapcsolatba kerültem a téma olyan ismert mûvelôivel, mint Erdei Ferenc akadémikus, a „makói miniszter”, vagy a világot járó amszterdami professzorral, dr. A.N.J. den Hollander-rel, akinek 1980-ban, nálunk is megjelent, s rólunk szóló könyvéhez bevezetôt írhattam. Mészöly Gyulát, a paradicsom Kossuth-díjas kertészmérnökét, atyai barátomnak tartottam. Vallom, hogy a tanyák – akár a farmok – sokfélék. Térben és idôben egyaránt. Szerepük is változott, változik. Bács-Kiskunban az un. kerti tanyákból üdülôtanyák lettek sok helyen, de ebben az is szerepet játszott, hogy villany jutott el hozzájuk. A megye 81 iskolájában, tanítói lakásában jutottak korszerû világításhoz (ezzel elektromos háztartási gépek, termelési eszközök stb. alkalmazásához) az 1970-es évek elején. Megütközést keltett, amikor 1973-ban, egy kecskeméti konferenciának azt a címet adtuk: „Mi lesz a tanyákkal?” A kisüzemi termelés – hagyományos formájában – világszerte veszít a jelentôségébôl. Az önellátó, földes „padozatú” tanya mindinkább a múlté. Egyik szép, megüresedett épületegyüttese – Lajosmizse és Kecskemét között – tanyamúzeumként emlékeztet a múltra. Ami a jövôben lehet az ún. szórványokból, már más lesz. Érdekeltségi rendszerekbe tagolt, szervezett piacra termelô-szállító, mûvelt-olvasott gazdálkodók lakása-majorja. Akár Dániában, vagy éppen Iowában. Magam is ezt kívánom, aki még petróleumlámpa világítása mellett készültem az érettségire, 1948-ban. – Az Ön miniszterségének idejére esik az a fölvirágzás a magyar mezôgazdaságban, amikor a nagyüzemi gazdálkodás és háztáji kiegészítette, erôsítette egymást – és magyar modellként tanították a nyugati egyete-

33

Riport meken. Hogyan látja a magyar mezôgazdaság, a vidéken mezôgazdaságból élôk helyzetét napjainkban? – Kérdése nagyon fontos témát érint. Az ún. magyar agrármodell számos külföldi reflexiót kapott. Elismerôt is, elmarasztalót is. Megjegyzem, hogy 1975-1980 között pl. két egymást követô amerikai agrárminiszter is helyszínen ismerkedett vele – és értékelte. Hasonlót mondhatok Kína és az akkori szövetséges országok szakértôinek többségérôl is. Az a bizonyos modell ugyanis a kérdésben említett összefüggéseken túlmenôen az érdekeltség érvényesítésének fontosságát, a szakmai hozzáértés elengedhetetlen voltát, s vele a mindenkori innovációt is magába foglalta. A mezôgazdaság helyzete egyébként sohasem könnyû. A mondás szerint olyan mûhely, amely fölött nincs tetô. A termékeit pedig nem lehet beolajozni, hogy megvárja a kedvezôbb piaci feltételek kialakulását. Úgy látom, hogy most minden pályán – elôkészítés, termelés, értékesítés, megbízhatóság – bôven van tennivaló. A régi síneket felszedték, vagy a pályák nem használhatók. A váltókat pedig nem mindenütt állították át, ahol kellett volna… -– Az Európai Unió tagjaként Magyarország is a közös agrárpolitika alakítója, idônként elszenvedôje. Ön hogyan értékeli, jól járt-e hazánk mezôgazdasága az uniós csatlakozással, vagy 5 évvel a csatlakozás után még túl korai errôl beszélni? Mi az Ön véleménye? – Nem korai, de hiteles mérleg nincs. Talán nem is lehetséges összeállítani. Ágazatonként is más és más a kép. A cukorgyártás, cukorrépatermesztés mérlege pl. negatív, más növénytermesztési kultúráké pozitív. Tudni kell: Magyarország nem birodalom, jóllehet vannak, akik ma is a középkori viszonyok szerint vélekednek. Egy országnak, amely 1% körüli részarányt jelent Európában, indokolt csatlakoznia a 99%-hoz. Hollandia vagy Dánia vajon rosszul járt? Dunántúl méretû országok – de áruikat a világpiac is számon tarja, jegyzi. Áru kell, kiváló, s azzal éppen a „kicsik” is jól járhatnak. Azaz: nem „új munkahelyet” kell teremteni egyszerûen – amit nálunk szinte még több irodával, hivatalnokkal azonosítanak sokfelé – hanem új, keresett javakat, amihez mindenekelôtt „fejre és kézre”, s jól mûvelt termôföldre van szükség. És hazai támogatásra is. A fogyasztók körében is. Gráf József nyilatkozta még 2005-ben, hogy „a csatlakozás utáni idôszak katasztrofális változást hozott az agrárkereskedelemben, az import 26%-kal nôtt, 5–6%-os exportbôvülés mellett.” Nem raktárra, hanem piacra kell tehát termelnünk.

34

-– Magyarország területének csaknem kétharmada mûvelhetô. Ez napjainkban az édesvízkészleteink mellett világviszonylatban is nagy-nagy érték – ezt jeles közgazdászok hangsúlyozzák. A földpiac 2011-es megnyitása Ön szerint milyen veszélyeket rejteget? Hogyan tudnánk ebbôl „jól kijönni”, tekintve a még mindig lényeges eltérést a hazai és a nyugat-európai földárak között? Lát-e ma reális esélyt a moratórium kitolására? – Magyarországon napjainkban annyit sem tudunk a termôföldrôl, a birtokviszonyokról, mint amennyit elôdeink a harmincas években tudtak. Akkor a Gazdacímtárból bárki megtudhatta, hogy hercegi, grófi vagy éppen banki tulajdonban mennyi föld van, azt is, hogy csaknem 1 millió holddal rendelkezik a római katolikus egyház, továbbá, hogy még ezer holdja sincs a kenderesi nyugalmazott admirálisnak, a Magyar Királyság kormányzójának. Vélhetôen nincs rendjén több dolog földügyeinkben. Mintha valami félbemaradt volna a 80-as évek végén. Antall József úgy fogalmazott a Vigadóban tartott MAE aktíván, hogy nem lehet a földtulajdont Pusztaszer alapján rendezni. Ez vitathatatlan, ám feltehetôen az is, hogy évtizedeken át lebegtetni, homályban hagyni sem szabad azt a természeti kincset, s a vele való rendelkezést, amely – a víz és a klíma mellett – ma már hazánk legfontosabb és alakítható vagyonának számít. Jól teszi mindenki, ha tisztázást sürget ebben az ügyben. Itt most nem térhetünk ki valamennyi témára. Az OMGK esetében is csak helyeselni tudom, hogy szakértôi konferenciát szervezett novemberben ebbôl a témából. Folytatni kell, amíg van termôföld, bôségesen víz – s rendeznivaló. -– Alkotó ereje teljében, komoly eredményekkel a háta mögött, vették ki annak idején kezébôl az agrártárca irányítását. Ma, annyi év távlatából, van-e önben keserûség emiatt? Ön kemény fegyelmet tartott a minisztériumon belül, ami kiterjedt a társintézményekre is. Emlékszem, már akkor tartottak Öntôl, mielôtt még agrárminiszter lett. – Hallottam ilyesmirôl magam is. Nem egy gazdaságot vezettem, mindig világos követelményeket támasztottam. Önmagam számára is, de kollegáim elôtt is. Ez lehetett alapja a teljesítmények elismerésének. Együtt örültünk annak, amikor egykori agrármérnök társaim vagy professzoraim, mint pl. Horn Artúr, állami díjat vagy más elismerést kapott. A mérlegnek két serpenyôje van. Akkor lehet hiteles. Ehhez tartottam magam.


Riport Az 1980. évi választás után alakuló kormányba valóban nem jelöltek. Együtt léptünk ki a Parlament épületébôl – az új kormány megválasztása után – Polinszky Károly akadémikussal, volt mûvelôdésügyi-oktatási miniszterrel. Egy vegyészmérnök és egy agrármérnök. Számoltunk a váltással. Ellene szavaztunk a kormányülésen nem is egy elôterjesztésnek. Miniszteri rendeleteinkkel is volt, hogy szembe mentünk az „ideológiával”. A váltás tehát természetes volt. Fehér Lajos már nyugdíjas, hamarosan – még 64 éves sem volt – meghalt. Az agrárlobby meggyengült. Nagyköveti posztot nem vállaltam. Gödöllôi rektorságot sem. Visszamentem Kecskemétre, ahol sokan, örömmel vártak. Gödöllôi, kaposvári, majd óvári egyetemi munkám – késôbb – kedvemre valónak bizonyult. Miként Polinszkynak is Veszprém. -– A rendszerváltás idején aktív szerepe volt a politikai vitafórumokon. Ön mennyire elégedett a rendszerváltás vidékre, mezôgazdaságra gyakorolt hatásával? – Hogyan lehet bárki is elégedett, amikor a hazai mezôgazdasági termelés a 90-es években mintegy 40%-os zuhanást szenvedett el? Több ágazata még ennél is nagyobbat. Az egyéni gazdaságokból 1991-2000 között mintegy félmillió eltûnt. Eladták, elhagyták vagy át sem vették a földet. Az állatállomány sok faluban megszûnt, vagy a réginek a töredékére apadt. Mindez tükrözi – több más mutatóval együtt – hogy a politikaigazdasági átalakulás nehéz helyzetet teremtett a mezôgazdaságban. Némely vélemények szerint: pancser fellépések, ismerethiány jellemezte azt sok helyen. Továbbá az indulat, helyenként a „reváns” dominált. Tény, hogy volt olyan, nosztalgiára (?) alapozó párt, amely azt hirdette programjában, hogy „minden föld a Szent Korona tulajdona”. A szövetkezet szitokszó lett, mintha még 1950-et írtunk volna… Hasonló mohóság, irracionalitás alig ismert más országokban ekkor. A németek mindenesetre átmentették az NDK-s agrárgazdaság eredményeit, technikáját. Királyi (állami) birtokok számos monarchiában találhatók most is. Nálunk még az egykor állított emléktáblákat is eltávolították. A mûemlékvédelem sem mûködött… -– Hadd jegyezzem meg halkan, nem biztos, hogy történelmi múltunk minden értéke szemétre való! Ha az 1949-es(!) agyontoldozott alkotmány helyett a Szent Korona alkotmánya lenne érvényben – persze modern korunkra aktualizálva – nem itt tartanánk, és a termôföld miatt sem fájna a fejünk… Ha a mezôgazdaságot egészben, és külön-


bözô részeit egyaránt szakmának tekintjük – erdész, állatorvos, növénytermesztô, állattenyésztô, kertész, növényvédô és hosszan sorolhatnám – egy furcsa változás indult meg az agráregyetemeken, fôiskolákon, de még a szakmunkásképzô intézetekben is. Nem elsôsorban a mezôgazdasághoz szorosan kapcsolódó szakokat választják a hallgatók. Ön szerint divatba jönnek-e a közeli vagy távoli jövôben a mezôgazdasághoz szorosan kötôdô szakok? Mi ennek az esélye, és mi kellene ehhez? Van-e felelôse a mezôgazdaság mélyrepülésének? – A mezôgazdaság mélyrepülése örökség és kollektív „teljesítmény”. Megújuló átszervezések, bizonytalanságok uralják a hazai agrárvilágot csaknem az egész XX. században! Tehet róla a szakma is. Hol az igénytelensége, nemtörôdömsége, hol egy-egy vezetôjének, képviselôjének elítélhetô magatartása nyomán alakult az elítélô vélemény, az „átszervezés”. Ady írásaiban, Móricz regényeiben – nem csupán az Úri muri-ban – és máshol is találunk erre szomorú példát régebbrôl is. Nincs tehát csodálkozni való azon, hogy csökkent a mi nélkülözhetetlen, gyönyörû szakmánk presztízse. Hogy elfoglalhatja-e méltó helyét? Sok országban ma is helyén van. Kombájnokon láttam a feliratot: „Büszke vagyok, hogy farmer vagyok!” Olyan ország gazdag agrárvidékén persze, ahonnan hajók sora vitte a gabonát az éhezôknek. Két feltételt – legalább – teljesíteni kell ahhoz, hogy a kérdésében rejlô veszedelem elkerülhetô legyen. Az egyik az agrárszakma részeseinek a feladata. Senki más nem emelheti jobban a nagybetûs KENYÉR tiszteletét, értékét, mint az, aki közremûködik abban, hogy az asztalra kerülhessen. Korunkban viszont, mind kevesebben vesznek részt ebben közvetlenül, s mind nagyobb azoknak a száma és aránya a társadalomban, akik „csak” részesülnek az elôbbiben. Óriásivá nôtt tehát annak a méltó bemutatásnak a fontossága, ami által az asztal megteríthetô. A kor kommunikációjának alapvetô – merem mondani – bûne, hogy felfalta, eltüntette az értelmes munka ábrázolását, s kiszolgálója, sôt ösztönzôje lett a léhaságnak. Ki ismeri napjaink kiváló agrártudósait, a termelés, a reálágazatok nagyszerû szakembereit? Izinger Pált, aki „csak” Eötvös-díjas agrármérnök volt, gróf Károlyi Gyula uradalmából indult, de óvári oklevelével, tehetségével az állami gazdaságok országos fôagronómusává, Bábolna mentorává emelkedett! Tudom, osztanak díjakat, az innováció „kincstári” figyelmet is élvez – egy-két napra –, de többre van szükség. Állandó divattá

35

Riport kell válnia Magyarországon a tehetség, a tudás támogatásának. Lemaradásunk különben: elkerülhetetlen. Csak idô kérdése. Határaink ma már – szerencsére – nyitva állnak… -– Ha azt kérdeznénk Öntôl, miért nem tudunk mi, magyarok olyan eredményesek lenni a mezôgazdaságot tekintve – még a rendszerváltás után sem –, mint a dánok, vagy a hollandok, mit válaszolna erre a kérdésre? – Hatalmas, s igazi, nagy témát érintett a kérdés. Engedje meg, hogy – rövidítési szándékkal, agrártörténész módjára – egy régi úti beszámolóból idézzek. „Mindkét gazdaságban – ahol európai útjuk egyik állomásán a szerzôk idôztek – azonnal szembetûnô a gazdálkodó intelligenciája, amely oly fokú, mint aminô nálunk egy valódi középosztálybelinél tapasztalható”. Sietek hozzátenni, hogy 40–50 hektáros gazdasággal ismerkedtek a tanulmányút részesei. Leírják még: „egészséges alapon álló szövetkezeteik kitûnôen vannak vezetve, s ebben rejlik az a nagy titok, hogy birtokaik oly nagy jövedelmet hoznak, mirôl a magyar gazdának fogalma sincs…” Mit lehet ehhez hozzátenni? Mindenekelôtt azt – s talán elegendô is a válaszhoz –, hogy Dániában járva tapasztalták a leírtakat. Ott, ahol a jobbágyrendszert 1788-ban törölték el. Rólunk pedig azt írhatta a XX. század közepén (!) Veress Péter hogy hozzánk úgy jött el a kapitalizmus, hogy nem ment el a feudalizmus sem. Az idézett könyv címe: Magyarok Északon. Kiadási éve: 1910. Budapest. Azaz: száz éves lesz jövôre. Hasonló különbségrôl adhattunk számot a Mezôgazdasági üzemekben Skandináviától Itáliáig c. könyvben is – 1963-ban. Az akkori Dániát Horn Arthur professzor mutatta be, magam pedig Franciaországról írtam. A haladás, a mezôgazdaságban – esetenként úttalan-utakon, „aláaknásított terepen” – különösen nehéz. Fôleg, ha a felderítôk jelzéseit, tanácsait nem részesítik kellô figyelembe azok, akik ezért felelôsek. -– Min dolgozik Miniszter Úr mostanában? Mik a közeli és távolabbi tervei? Van-e változatos életútjának olyan része, amelyet másképp csinálna a mai tapasztalataival? Volt-e amit megbánt, vagy amit egészen másképp csinálna? – Tapasztalataimat, tudásomat továbbra is igyekszem átadni, továbbítani a fiataloknak, kollégáimnak. Akadémiai bizottságok, szerkesztôségek munkájában veszek részt. Tagja vagyok a Szent István Egyetem Professzorok Tanácsának,

36

de – lehetôségem szerint eleget teszek óvári, debreceni, gyöngyösi és más egyetemi, fôiskolai felkéréseknek is. A napokban részt vettem például a Pázmány Péter Egyetem agrárpolitikai konferenciáján. Vissza-visszajárok régi kedves munkahelyeimre is, ha közérzetem, s ha idôm engedi. Ez utóbbit már jól kell beosztani – unokáimmal is számolva – hiszen terveim, szakirodalmiak is – még számosak. A kérdésre még visszatérve. Egy-egy életút megismételhetetlen. Az egyén tapasztalatai természetesen gyarapodnak, reagálása is változhat, ám ami bizonyos: a körülményeket meghatározó feltételek sohasem ismétlôdnek azonos módon. Adott idôben kell a lehetséges legjobb megoldást megtalálni és megvalósítani. Ehhez csapat szükséges, mert – ahogyan egyik principálisom, egy régi gazdatiszt fogalmazott – csupán csak a fogorvos képes egyedül ellátni a feladatát. „Csapatom” sok-sok tagjára gondolok vissza jóérzéssel, megbecsüléssel. Emlékük körülvesz. Akikkel lehet, rendszeresen találkozom. Középiskolás társakkal, kollégiumi, egyetemi barátokkal. Megalakítottuk Gödöllôn az egykor ott végzett egyetemisták egyesületét is, amelynek indulásakor elsô elnöke lehettem. Hazai és külföldi elismerésekben is részem volt. Különösen annak örültem, ha az a csapattól származott. A 80-as évek közepén adott emlékplaketthez írta az Állami Gazdaságok Országos Központjának akkori vezetôje, hogy „miniszteri megbízatásának évei alatt a szarvasmarha-tenyésztés a legnagyobb fejlôdést érte el. Ez idôre esett – írták – a holstein-fríz fajta meghonosítása…, az állami gazdaságok kimagasló sikereket értek el, amelyeket nemzetközileg is elismernek.” Mostanában pedig átvehettem egy emlékérmet, az utánam következô 12. minisztertôl, Gráf Józseftôl szakmai életutam elismeréséül. S ôrzöm, nagy becsben tartom a szülôfalum, Szajol önkormányzatától kapott díszpolgári oklevelet is. Mit bánjak hát meg? Apám neve szülôfalum temploma falán, a háború áldozatainak márványtábláján olvasható. 16 évesen félárva lettem. Az 1945. évi aratás rám maradt. Segítôim azonban mindenkor voltak. Talán ezért is értékeltem és értékelem nagyra a közösségi létet, az egymással való számolást, az emberi összefogást. Lehet, hogy a tanyák magányossága egyben ereje, gondja-öröme életpályámon is elkísért? Vállaltam az agrárpályát, egy különleges korban. Nem bánom ma sem. Tudom, meredek út volt… -– Miniszter Úr, köszönöm az interjút, és kívánom, hogy erôben, egészségben dolgozzon továbbra is. Tamás Enikô


Bioüzemanyag

Zöldenergia vagy élelmiszer? Ha sarkított is a megfogalmazás, a harc valójában a szántóföld birtoklásáért folyik, legalábbis erre lehet következtetni a gyakran idézett kérdésfeltevésbôl. A konfliktus az egyik vagy másik hasznosítási irány területfoglalásának mértékében fogalmazódik meg, holott ennél lényegesen árnyaltabb a kép. Komoly agrárpotenciállal rendelkezô országok lényegesen nagyobb élelmiszertermelésre képesek, mint a hazai szükséglet. Magyarország is ebben a nettó exportôri pozícióban van. A felesleg levezetésére az export, vagy a nemzetközi, illetve hazai élelmiszersegély kínálkozik, ami manapság, és a jövôben még inkább, a többlettermés és a mezôgazdasági melléktermékek energia célú hasznosításával bôvülhet. Erre szolgál a biomaszsza-hasznosítási program, mely számos elemét illetôen az üvegház hatású gázok kibocsátásának mérséklését, az energiafüggôség csökkentését ígéri. A „Bio-Motion Tour” budapesti állomásán, 2009. október 29-én, szemerkélô esôben a Mezôgazdasági Múzeum bejárata elôtti kis teret bioüzemanyagok hasznosítására átalakított motorú, nívós márkájú autók lepték el. A konvoj Párizsból indulva küldetést teljesítve érkezett Hágán, Nürnbergen, Kölnön, Mosonmagyaróváron, Szabadegyházán keresztül Budapestre, hogy itt a nem túl népes hallgatóság elôtt bemutassa, van jövôje a bioüzemanyagok különbözô változatainak. A biomassza-hasznosítás avatott szakértôi, egyetemi tanárok, vállalkozók és a hajtóanyagforgalmazásban részt vevô cégek vezetôi gazdag tárházát vonultatták fel az eddig összegyûlt tapasztalatoknak. Az ott elhangzottakból idézünk néhány érdekességet. Magyarország, jóllehet az autósok zöme ezt nem tudja, már évekkel ezelôtt eleget tett az üzemanyag-bekeveréssel kapcsolatos 2003-as EU-s irányelvnek, mely szerint 2010-ig a hajtóanyagokba 5%-nyi bioüzemanyagot kell bekeverni. Ha a hazai bioüzemanyag-termelô kapacitásokat nézzük, akkor már ma sem lenne kivitelezhetetlen a 10%-os bekeverési arány teljesítése, hiszen példának okáért a szabadegyházi izocukor gyár már évi 1 millió tonna kukoricából nyert folyékony cukor mellett rendelkezik olyan bioetanol-gyártó kapacitással is, mely egymaga biztosítaná a bekeveréshez szükséges bioetanol mennyiségét. Hozzá kell tenni, hogy a kukorica alapú biotanol-gyártás melléktermékeként keletkezô fehérjemoslék fontos fehérjetakarmány-


forrás, és mint ilyen, a takarmányköltség-csökkentésben már ma is szerepe lehetne! Egyes számítások szerint a bioetanol-gyártás ezen melléktermékének hasznosításával 25–30%-os takarmányozási költségcsökkentés is elérhetô lenne, ami a gabonaárak szélsôséges ingadozását nézve versenyelônyt hozhatna. Ilyen vetületben a bioüzemanyag-gyártás nem tisztán élelmiszertermelési konkurens képében jelenik meg, hanem egymásra épülô folyamatként, hiszen a gyártás mellékterméke egyben takarmányfehérje-kiegészítôként is megjelenik. A biomassza-hasznosítás nagy jövô elôtt áll, hiszen ha azt nézzük, hogy nagyjából 350 millió tonna biomassza készlettel számolhat ma az ország, és ebbôl hozzávetôlegesen 105 millió tonna biomassza évente újratermelôdik, akkor a következôkben bemutatott, elnagyolt számítás szerint energiából közel önellátóak is lehetnénk. Az évente újratermelôdô biomassza-mennyiségbôl ugyanis mintegy 1050 petajoul állítható elô, ami az éves országos energiaszükséglet nagyságrendje közelében van. Ma az ország energiaszükségletének a 78%-át importáljuk. Ezzel szemben a hazai biomassza-hasznosítás szintje alig éri el az 5%-ot. A megújuló energiaforrások hazai elterjesztése illeszkedik az EU éghajlat-változási és energiapolitikai koncepciójába. A közösség a megújuló energiahordozók hasznosítását energiapolitikai, versenyképességi, környezetvédelmi, vidékfejlesztési szempontokból is szorgalmazza. Kife-

37

Bioüzemanyag jezett cél, a koppenhágai klímakonferencia árnyékában a megújuló erôforrások irányába történô elmozdulás. A bioetanol hasznosíthatósága többirányú, hiszen az üzemanyagokba történô bekeverésen túl lebomló csomagolóanyag is készíthetô belôle, sôt 1 kg bioetanolból 10 kg levegô hozzáadásával biogáz is készíthetô, melybôl pl. villamos energia nyerhetô. Ehhez jön a már említett fehérjemoslék, mint fehérjetakarmány, és ezt egészíti ki az ugyancsak mellékterméknek tekinthetô humusz. A keletkezô biogáz istállók, irodaházak fûtéséhez, szárítók üzemeltetéséhez, vagy villamos energia termeléséhez használható. Egy közepes mezôgazdasági üzem biogáztermelésével 1 megawatt energia termelhetô, ami elegendô lenne 10 000 négyzetméter területû üvegház fûtéséhez. Az ott termelt palánta pedig 100 hektár szántóföldi zöldségtermelés palántaszükségletét elégíthetné ki. Továbbvíve a gondolatot a szántóföldi zöldségtermesztés hozzávetôlegesen 100 képzetlen munkaerô számára teremtene foglalkoztatási lehetôséget. Ez az egyik oka annak, hogy jó területi lefedettséggel operáló, kis kapacitású, és nem egy-két nagy bioetanol-üzem telepítésében kell gondolkodnunk. A biomassza szállítása energiaigényes mûvelet, ezért amit nyernénk üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentésében az elôállítással, azt elveszítenénk a szállítás energia szükséglet többletén. A jövô a biomassza-hasznosításban van, de nehogy azt képzeljük, hogy ez új dolog. A mezôgazdálkodás valamikor energiamérleg szempontjából nullszaldós volt, hiszen mind a fô, mind a mellékterméket hasznosítani volt képes. Ma ismét ebbe az irányba haladunk, csak más technikai feltételek mellett.

Gazdasági kényszer Mindenki elôtt tiszta, hogy a bioüzemanyagok piaca nem a piaci kereslet-kínálat törvényszerûségei alapján alakul, hanem a kormányok bekeverési arányt elôíró direktívái szerint. A kitermelhetô kôolajkészlet jövôjét elég könnyû belátni, még akkor is, ha van némi bizonytalanság az olajmezôk becsült élettartama tekintetében. Még sem állítható, hogy a fogyóban lévô készletek egyszer csak elfogynak, és egyik napról a másikra rákényszerül az emberiség a most alternatív energiaforrásnak nevezett erôforrások hasznosítására. A kôolajból és a földgázból sem csak és kizárólag üzemanyag készül, hiszen a mûanyagipar, a mûtrágyaipar számos termékköre származik a „fekete aranyból”. Sztereotípiának tûnik, de erre a nyersanyagforrásra is igaz, hogy „A kôkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kô”. Az alternatív energiaforrások keresése gazdasági kényszer. A biomassza hasznosításában éppúgy gondolkodni kell, mint a víz-, a szél-, a napenergia hasznosításában, vagy a geotermikus energia megfogásában. Addig kell keresni a megoldást a zöld energiában, amíg a hidrogén ki nem váltja ezeket az élelmiszertermeléssel konkuráló megoldásokat. Reményt keltô ugyanakkor, hogy pl. a MOL már ún. második generációs, cellulóz, illetve hemicellulóz bontására is alkalmas bemutatóüzemet hozott létre Százhalombattán. A 15 tonna éves kapacitású üzemmel a vállalat arra kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy van olyan megoldás is a bioüzemanyag-elôállítás terén, amely nem veszélyezteti az élelmiszercélú termelésben rejlô területhasznosítási érdekeket, hiszen mezôgazdasági melléktermékek, fás szárú növények adják a végtermék alapanyagát. Dr. Szabó Jenô

Bioüzemanyaggal Európán át (BioMotion Tour) A globális klímaváltozás hatásainak, valamint az európai importfüggôség csökkentése érdekében az unió vezetô tagországai elkötelezték magukat, hogy a bioüzemanyagok 2015-ig 5%, illetve 2020ig 10%-os részarányt érjenek el a közlekedésben, miután ezeknek üvegházhatású gázkibocsátása alacsonyabb, mint a kôolajé vagy a földgázé. A megállapodás alapján a felhasznált bioüzemanyagok 40%-át nem élelmiszer célra használható források, hanem második generációs bioüzemanyagok, valamint zöldelektromosság és hidrogén teszi majd ki. Az energianövények termelése kapcsán a biodiverzitás védelme érdekében jött lét-

38

re 2008 januárjában a Megújítható Anyag Direktíva, melynek 2009-es végsô változata alapján a bioüzemanyagok termelésére nem használhatók a „magas biodiverzitás értékû” területek. A direktíva ugyancsak elôírja, hogy 2017-ig a bioüzemanyagok a fosszilis üzemanyagok felhasználása során kibocsátott szénmennyiségnek legfeljebb 50%-át bocsáthatják ki. A Nyugat-magyarországi Egyetem mosonmagyaróvári Mezôgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar (NYME MÉK) Szaktanácsadó és Továbbképzô Intézete szervezésében valósult meg hat uniós tagország (Magyarországon kívül


Bioüzemanyag Németország, Franciaország, Lengyelország, Hollandia és Románia) együttmûködésével a Bio Fuels in Motion projekt, az Intelligent Energy Europe (IEE) uniós program támogatásával. A kezdeményezés célja a megújuló üzemanyagok ismertségének, illetve felhasználásának az európai lakosság körében való növelése, valamint annak a gyakorlatban való bemutatása volt, hogy ezek az energiahordozók valós alternatívát jelentenek a hagyományos üzemanyagokkal szemben. Ennek érdekében került sor a 2009. október 13-án induló, egész Európát átszelô bemutató körútra, melyen mintegy 30 különbözô bioüzemanyag-meghajtású (bioetanol, biodízel, biogáz) jármû – a személygépkocsik mellett teherautók, illetve traktorok – vettek részt. A nemzetközi konvoj Párizsból indult, ahol a város fô nevezetességeinél megállva kampány keretében hívták fel az arra járók figyelmét a bioüzemanyagok jelentôségére. Ezután a konvoj Brüsszelben egy sajtókonferencián vett részt, majd Németországban egy biogáz-elôállítással kapcsolatos rendezvényen. A körút állomásai között szerepelt Hollandia és Ausztria is, ahol bioüzemanyag-elôállítással foglalkozó üzemeket látogattak meg, majd október 27-én este érkeztek hazánkba. Október 28-án az érdeklôdôknek Mosonmagyaróváron lehetôsége nyílt a jármûvek megtekintésére, illetve az egyetemi keretek között zajló bioüzemanyag kutatás-fejlesztés megismerésére. Ezután a konvoj hazánk legmodernebb technológiával mûködô bioetanol-üzemét, a Hungrana Kft. szabadegyházi telepét látogatta meg. Október 29-én Budapesten, a Vajdahunyadvár területén került sor a párizsihoz hasonló kampányra, ahol a hazai bioüzemanyag-elôállításban, illetve a kutatás-fejlesztésben résztvevô szakemberek ismertették az egyes bioüzemanyagok felhasználásának elônyeit.

Új munkahelyek Gôgös Zoltán, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára a hazai bioüzemanyag-elôállítás kapcsán hangsúlyozta, ez az elkövetkezô idôszakban nemcsak a jármûgyártásban adhat új irányt, hanem a vidékfejlesztési programokban is új ágként jelenhet meg. A bioüzemanyagokat elôállító üzemek létesítése új munkahelyeket teremthet, ami nem elhanyagolható szempont. A megújuló energiaforrások


felhasználási arányának növelését segíti elô a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) keretében a nagy- és közepes kapacitású bioetanol-üzemek létesítésére adható vissza nem térítendô támogatás is, melynek segítségével 2010–2011 között két-három új üzem építését tervezik. Erre nagy szükség van, miután hazánkban a bioenergia részaránya jelenleg alacsony, és az ország függôsége a fosszilis energiahordozók (uránérc, földgáz, kôolaj) behozatala tekintetében meghaladja a 75%-ot. Dr. Fogarassy Csaba, a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának tanára hangsúlyozta, tudományos vizsgálatokkal is alá tudták támasztani, hogy a bioetanol használata következtében 50%-kal csökken a jármûvek szén-dioxid kibocsátása a benzinhez képest. Egyetemi keretek között kísérleti céllal a hagyományos gépjármûvek bioüzemanyag-meghajtásúvá való átalakítását is megkezdték. Ezek használata során kiderült, az üvegházhatású gázkibocsátás csökkenése mellett tetemes költségmegtakarítás érhetô el. A Szent István Egyetem 2007ben csatlakozott az Amerikai Fôiskolák és Egyetemek Vezetôinek Klímaszövetségéhez, és az Egyetemi Klímaprogram keretében létrehozták az Egyetemi Klímatanácsot, valamint a Klímairodát, melynek fô feladata a hallgatók tájékoztatása, illetve bevonása fenntartható fejlôdéssel kapcsolatos akcióprogramokba. Ezek közé tartozik a Greencar Program is, melynek keretében hibrid üzemû autók használati lehetôségeit vizsgálják, illetve az így szerzett tapasztalatokat más egyetemeknek, fôiskoláknak is át kívánják adni.

39

Bioüzemanyag (A programról bôvebb információk találhatók a http:// klimaprogram.szie.hu honlapon.)

Repce, napraforgó, gabonafélék Hajdú József, az Országos Bioenergetikai Kutató Központ Zrt. (OBEKK) igazgatója elmondta: hazánk energiafelhasználásában jelenleg 5,4%-ot tesz ki a megújuló energia, melynek 95%-át biomasszából nyerik. Kiemelte, ugyan a biomassza teljes mértékben nem válthatja ki a késôbbiekben sem a fosszilis energiahordozókat, de közép- és hosszú távon kifizetôdô és versenyképes alternatívát adhat. A növényi biomassza felhasználásának nagy elônye, hogy bármilyen halmazállapotú üzemanyag elôállítható belôlük. Jelenleg az olajos magvak közül a repcét és a napraforgót, valamint a gabonaféléket hasznosítják erre a célra. Hajdú József hangsúlyozta: hazánknak kedvezô adottságai vannak a biomassza-elôállítás szempontjából, a saját szükségletünk fedezésén túl kivitelre is tudunk termelni. A biogázelôállítással kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a biomassza hasznosításának ez a módja számos lehetôséget rejt még magában, jelenleg is több kísérlet zajlik a biogázból nyert cseppfolyós üzemanyagok elôállítása érdekében. Jelenleg mintegy 40 biogázüzem mûködik Magyarországon, és még mintegy 20 üzem építésére kerül majd sor a következô idôszakban. Szedlák Péter, a Hungrana Kft. képviseletében elmondta: a cég szabadegyházi üzeme Európa legnagyobb bioetanol-elôállítója. 2007 óta foglalkoznak az E85-ös üzemanyag gyártásával, melynek nagy elônye, hogy hagyományos jármûvekbe is alkalmas, és kevesebbe kerül a benzinnél. Jelenleg hazánkban 94 benzinkútnál van lehetôség E85-ös üzemanyagot tankolni, ezt az arányt még tovább kívánják növelni. Kiemelte, a cég meglátása szerint nem a beruházásokat kell támogatni, hanem a piacot, valamint a marketingtevékenységet kell fokozni a bioüzemanyagok iránti kereslet növelése érdekében. Boda László, a MOL Nyrt. képviseletében a második generációs biodízel elônyeire hívta fel a figyelmet. Elmondta, a cég Közép-Európában úttörô szerepet vállalt a bioüzemanyagok kereskedelmében, hazánkban a legnagyobb bioetanolforgalmazó. A 2006 óta mûködô két üzemükben összesen 250 ezer tonna biodízelt állítanak elô, mellyel hazánkon kívül nyolc másik országot látnak el. Kiemelte, az új Megújítható Anyag Direktíva már az egyes biokomponensek technológiáinak különbségeit is figyelembe veszi, ezért a jövôben várható egy prémium minôségû biokom-

40

ponens-család megjelenése, melynek szén-dioxid kibocsátása még alacsonyabb lesz. Dr. Viszlai Béla, az Abony Mg. Zrt. igazgatósági elnöke az energiafarm-program ismertetése kapcsán hangsúlyozta, a jelenlegi 300–350 tonnányi hazai biomasszakészlet megfelelô hasznosítást követôen fedezni tudná az ország energiaszükségletét. A mezôgazdaságban keletkezô szerves hulladékok biogáz célú hasznosítása során káros melléktermék nem képzôdik, és a biogázból hô-, illetve villamos energia nyerhetô.

Az út vége Reent Martens, a BioMotion projekt konzorcium vezetôje a budapesti bemutató zárásaként ismertette a konvoj további útvonalát. Elmondta, a magyarországi programban az FVM gödöllôi Mezôgazdasági Gépesítési Intézetének, illetve a kunhegyesi biodízel- és biogázüzem meglátogatása is szerepel. Október 30-án hazánkat elhagyva a konvoj Romániába, majd ezt követôen november elején Lengyelországba érkezett, ahol szintén konferenciákra és bemutatókra került sor. A teljes európai körút, melynek során összesen hét ország 35 városába látogattak el a kampány résztvevôi, november 12-én a hannoveri agrár-mûszaki kiállításon zárult az elért eredmények bemutatásával. Papp Mónika


Fórum – Piaci hírek

Hazai bormarketing helyzetkép A Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. olyan tanfolyamokon is kedvezményt kínál, amelyeken nemzetközi borokat kóstolhatnak és ismerhetnek meg a hallgatók. A magyar borászok sokat küzdöttek azért, hogy saját marketingszervezetük legyen. Meg is alakult a Magyar Bormarketing Kht. (bejegyezve: 2005. május 2.; 2009. január 1. után: Magyar Bormarketing Nonprofit Kft.), amely a borászok által palackonként befizetett 8 forintokból mûködik. A kht. megalakulásával megoldani látszott a korábbi áldatlan vita, ami az Agrármarketing Centrum és a borász szakma között zajlott arról, hogy eleget költenek-e a teljes keretbôl a magyar borok marketingjére. Most a borászok elvileg maguk döntenek saját pénzükrôl. A Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. komoly aktivitást mutat, meglehetôsen sok akció van, mióta ôk dolgoznak. Természetesen abban, hogy ezek milyen hatékonyságúak és mennyire felelnek meg a magyar borászat érdekeinek, arról vannak viták. A leggyakoribb vád, hogy az akciók csak egy szûk kört segítenek – természetesen ez következhet abból is, hogy egyesek sokkal aktívabban figyelik a lehetôségeket. Sok kritika érte például a „jó fröccsös” honlapjukat, aminek eredményként egy elég gyenge és kis látogatottságú honlap jött létre, sokak szerint hozadék nélkül, de magas költségért.

Mivel a borok megismertetése a legjobb marketing, ezért a kft. már a kezdetek óta foglalkozik azzal, hogy képezze a magyar bor iránt érdeklôdôket és a szakmabelieket. „Akik ismerik egy ország, régió vagy pincészet borait, kóstolták is, azok sokkal inkább hajlandók azokat választani” – mondja Kovács Tibor, a tokaji Hétszôlô birtokigazgatója. A kft. a közelmúltban a jelentkezôk számára 120 000 Ft helyett 36 000 Ft-ért a Wine & Spirit Education Trust (WSET) akkreditációnak megfelelô középfokú, és 30% kedvezménnyel felsôfokú tanfolyamát, amelyen a külföldi borvidékeket és fajtákat ismertetik meg. Ezt többen nem jó szemmel nézik, helytelennek ítélik. A borászok úgy gondolják, hogy inkább külföldön kellene magyar borokról tanfolyamokat szervezni, mert ha itthon kóstoltatjuk a külföldi borokat, akkor az emberek ezeket kezdik vásárolni. A tanfolyamról kikerültek a jövôben szívesebben vesznek majd külföldi bort, így a borimportôröket támogatjuk vele. Ahogy Nagy István, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának tagja fogalmaz: marketing címén már az is többet jelentett volna, ha a tanfolyamokra költött pénzen magyar borokat vásárolnak, és azokat kóstoltatják. forrás: www.zipp.hu

Idén is bôséges a kaliforniai diótermés Hivatalos becslések szerint 2009-ben Kaliforniában a betakarított dió menynyisége 415 000 tonna, ami csupán öt százalékkal kevesebb a tavalyi rekordtermésnél. Az eladásra szánt dió minôsége kiváló, köszönhetôen a megfelelô idôjárásnak: a tél kellôen hideg volt, a nyár nem volt túl forró, csak egy hétig volt 38 ºC körüli hômérséklet. Az ôszi szárazság a diófákat nem károsította. A Palm Nuts & More cég közel 90 ezer hektáros dióültetvényén három fajtát termesztenek, ezek a Hartley, a Chandler és a Serr. Átlagosan 65,1 fa ad több mint 1500 darab diót egy acre termôterületen (angol területi mértékegység, kb. 4000 m²), a diók súlya egyenként 22 g. A termés 98 százaléka ép, egészséges piacra vihetô. A németek szívesen vásárolják a kaliforniai diót. Nem csak jó minôsége, hanem értékes beltar-


talma miatt is keresett gyümölcs. Az omega-3 zsírsavak csoportjába tartozó alfa-linolénsav, amelyet nagy mennyiségben tartalmaz, az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen tápelem. 30 g dióbél elfogyasztásával 25 g alfa-linolénsavat juttathatunk szervezetünkbe. A kaliforniai diótermelôk németországi szervezete kiemeli reklámjában a dió egészségvédô hatását, ezzel is csábítva a vásárlókat Európában. Karácsony elôtt még inkább ráerôsítenek: ingyenes ünnepi recepteket tartalmazó füzetet küldenek az érdeklôdôknek. A feldolgozók és a kereskedôk számára ugyancsak hasznos kiadványt készítettek: az újabb lapokkal folyamatosan bôvíthetô könyvben minden szerepel, amit a dióról tudni érdemes. KV Fruchthandel 2009/38

41

Piaci hírek

Nôtt a mazsolaexport Nem csak a kaliforniai dió keresett Németországban, a mazsola felvásárlása is nôtt az elmúlt évben. Egy év alatt 13 048 tonna mazsolát exportáltak a németekhez, annak ellenére, hogy idén alacsonyabb árat adtak érte. Tavaly Kalifornia megerôsítette piaci helyzetét, ugyanis a többi exportáló országban kevesebb mazsola termett. 2009-ben ezt még növelni is tudta, ötezer tonnával többet adott el Németországnak. Igaz, év elején az euró gyengülése miatt a behozatal kicsit visszaesett, de viszonylag gyorsan újra értékére nôtt az európai deviza. KV Fruchthandel 2009/38

Keményebb exportszabályozás a namíbiai csemegeszôlôre A namíbiai gyümölcsexport nagy része eddig az Európai Unióba irányult. Most viszont máshol kell értékesíteni árujukat, ami gazdasági bizonytalansággal jár. Az elmúlt két évben Namíbia vámmentesen és kvótakorlátozás nélkül szállíthatta a csemegeszôlôt az unió piacára. Ezt a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség és az Európai Unió között létrejött gazdasági partnerségi megállapodás értelmében tehette. A továbbiakban az elônyös piacra jutási lehetôséget akkor kaphatja meg, ha aláírja az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást. Mivel ez még nem történt meg, az EU visszavonta a kedvezményeket, és innentôl kezdve a szigorúbb, általános preferenciarendszer vonatkozik rájuk is. Ez nagy terhet ró a szôlôt exportálókra: a vám-

tarifa az áru értékének 11,3 százaléka, ami lényegesen megnöveli az értékesítés költségét, és évente 2 millió euró veszteséget jelent. Emiatt a kereskedôk igyekeznek az Európai Unión kívül eladni a szôlôt, és máris nagy tételeket visznek az USA-ba. Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást már aláírta Botswana, Lesotho és Szváziföld. Angola, Dél-Afrika és Namíbia elfogadta, de még nem ratifikálta, ami miatt változott a rájuk vonatkozó exportegyezmény. Dél-Afrika az unióval külön kereskedelmi és fejlesztési megállapodást kötött, amit Namíbia és a Dél-afrikai Vámunió többi országa (Botswana, Lesotho és Szváziföld) nem fogadott örömmel. KV Fruchthandel 38/2009

Újabb EFTA-egyezmény a csemegeszôlôre A Dél-afrikai Vámunió országai az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás, jelenlegi tagjai: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) tagországaival szabadkereskedelmi szövetségben állnak számos agrárterméket tekintve, a csemegeszôlôt kivéve. Dél-Afrika idén márciusban és áprilisban 1500 tonna csemegeszôlôt vihetett vámmentesen Svájcba, amikor a namíbiai szôlô értékesítési szezonjának már vége volt. Most azonban, decemberben és januárban Namíbia ugyanannyit vagy még többet vihet oda. Emellett lehetôsége van a csemegeszôlô eladásáról újabb egyezményt kötni az EFTA-tagokkal. A Dél-afrikai Vámunió és az EFTA néhány hónap múlva tartandó konferenciáján Namíbia indítványozni fogja, hogy jobb piacra jutási lehetôséget kaphasson ezekben az országokban. KV Fruchthandel 38/2009

42


Közlöny

A Hivatalos Lapban megjelenô rendelkezések Az alábbiakban felsorolt EU rendelkezéseket az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L sorozatának 2009. augusztus és szeptember között megjelent számaiból válogattuk. A lista teljesség igénye nélkül szelektálja a mezôgazdasággal és élelmiszeriparral foglalkozó rendelkezéseket. Állategészségügy, takarmányozás, növényvédelem A Bizottság 2009/96/EK irányelve (2009. július 31.) a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének a dinátrium-oktaborát-tetrahidrát hatóanyagként való felvétele céljából történô módosításáról (1) Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L201, 2008. augusztus 1. 58. oldal A Bizottság 2009/585/EK határozata (2009. július 31.) az állategészségüggyel és az élô állatokkal kapcsolatos területen mûködô egyes közösségi referencialaboratóriumok mûködéséhez nyújtott 2009. évi közösségi pénzügyi támogatásról szóló 2008/965/EK határozat módosításáról (az értesítés a C(2009) 5947. számú dokumentummal történt) Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L201, 2008. augusztus 1. 65. oldal A Bizottság 2009/98/EK irányelve (2009. augusztus 4.) a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének a bór-oxid hatóanyagként való felvétele céljából történô módosításáról (1) Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L203, 2008. augusztus 5. 58. oldal A Bizottság 2009/99/EK irányelve (2009. augusztus 4.) a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének a klórfacinon hatóanyagként való felvétele céljából történô módosításáról (1) Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L203, 2008. augusztus 5. 62. oldal A Bizottság 2009/600/EK határozata (2009. augusztus 5.) a 2003/467/EK határozat egyes tagállamoknak és régióiknak hivatalosan szarvasmarha-brucellózistól mentessé nyilvánítása tekintetében történô módosításáról (az értesítés a C(2009) 6086. számú dokumentummal történt) (1) Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L204, 2008. augusztus 6. 39. oldal A Bizottság 2009/601/EK határozata (2009. augusztus 5.) a 2004/233/EK határozat I. mellékletének az egyes húsevô háziállatok veszettség elleni vakcinázásának hatékonysági vizsgálatára jóváhagyott laboratóriumok jegyzéke Németországra vonatkozó bejegyzéseinek tekintetében történô módosításáról (az értesítés a C(2009) 6105. számú dokumentummal történt) Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L204, 2008. augusztus 6. 43. oldal A Bizottság 2009/106/EK irányelve (2009. augusztus 14.) a gyümölcslevekrôl és egyes hasonló, emberi fo-


gyasztásra szánt termékekrôl szóló 2001/112/EK tanácsi irányelv módosításáról Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L212, 2008. augusztus 15. 42. oldal

Borászat A Bizottság 702/2009/EK rendelete (2009. augusztus 3.) a borpiac közös szervezésérôl szóló 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a támogatási programok, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem, a termelési potenciál és a borágazat ellenôrzése tekintetében történô végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 555/2008/EK rendelet módosításáról és helyesbítésérôl Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L202, 2008. augusztus 4. 5. oldal

Egyéb A Bizottság 725/2009/EK rendelete (2009. augusztus 7.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzésérôl (Pan de Cruz de Ciudad Real (OFJ)) Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L206, 2008. augusztus 8. 11. oldal A Bizottság 729/2009/EK rendelete (2009. augusztus 10.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzésérôl (Ciauscolo (OFJ)) Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L207, 2008. augusztus 11. 8. oldal A Bizottság 752/2009/EK rendelete (2009. augusztus 17.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzésérôl (Batata doce de Aljezur (OFJ)) Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L213, 2008. augusztus 18. 8. oldal Az Európai Parlament és a Tanács 2009/63/EK irányelve (2009. július 13.) a kerekes mezôgazdasági vagy erdészeti traktorok egyes alkatrészeirôl és jellemzôirôl (kodifikált változat) (1) Hivatalos Lap, 52. évfolyam, L214, 2008. augusztus 19. 23. oldal Készítette: Román Zoltán Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Természeti Erôforrások Fôosztálya Az itt felsorolt jogszabályokról érdeklôdni lehet a 301-4055-ös telefonon és a [email protected] email címen. További jogszabályok megtekinthetôk a http://eur-lex.europa.eu oldalon.

43

Tájékoztató Az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ

EURÓPAI UNIÓ GYÛJTEMÉNYE A gyûjteményt az Országos Mezôgazdasági Könyvtár olvasói használhatják.

A szabad polcokon elhelyezett 2000-nél több könyv és mintegy 25-féle folyóirat helyben olvasható. Az állomány az Európai Unióval kapcsolatos magyar és idegen nyelvû általános, gazdasági, statisztikai, illetve mezôgazdasági témájú irodalmat öleli fel. Kiemelten gyûjtjük a Magyarország uniós csatlakozásáról szóló dokumentumokat. A Gyûjteményben CD-k, DVD-k, videók is találhatók. A könyvtárban jelenleg elérhetô uniós internetes adatbázis a Bruxinfo-online.

MAGYAR MEZÔGAZDASÁGI BIBLIOGRÁFIA A Magyar Mezôgazdasági Bibliográfia [MABI] az Országos Mezôgazdasági Könyvtár könyv- és folyóiratállományára épülô adatbázis, mely folyóiratcikkek, tudományos és gyakorlati hasznú publikációk, valamint szakkönyvek bibliográfiai leírását tartalmazza, 1986-tól kezdôdôen. A naponta frissített anyag a könyvtár honlapjáról online hozzáférhetô. A MABI áttekintést ad a hazai mezôgazdaság és a hozzá kapcsolódó határterületek magyarországi szakirodalmáról. Mintegy 200 folyóirat folyamatos feldolgozásával készül, kiegészítve a tárgyévben megjelent mezôgazdasági szakkönyvekkel. Az adatbázis egyes tételeit a témáiknak megfelelô tárgyszavakkal láttuk el, így megfelelô keresôszóval könnyen megtalálhatók. Ezen kívül az állomány agrárágazati szakterületek szerint rendezett és katalogizált. Évente 6000 tétel kerül feldolgozásra, jelenleg (2009-ben) az adatbázis több, mint 138 000 rekordból áll. A Magyar Mezôgazdasági Bibliográfia széles körû, és az interneten keresztül bárhol hozzáférhetô tájékozódást tesz lehetôvé. Elôsegíti továbbá a publikációk teljes/részletes anyagának a könyvtári állományban való célirányos keresését; elôzetes használatával elôre tervezhetô, hogy a könyvtártól mely szakanyagokat kérjük ki. A Magyar Mezôgazdasági Bibliográfia és az Országos Mezôgazdasági Könyvtár katalógusa alapján külön tematikus bibliográfiákat is készítünk, melyek az egy-egy szakterületre vonatkozó szakirodalmi információkat gyûjtik össze. Megrendelhetô telefonon: 06-1-489-4910 és e-mail-en: a [email protected]

AGRÁRKÖNYVTÁRI HÍRVILÁG Könyvtárunk koordinációs központi feladatából következôen rendszeres tájékoztatást adunk szakmai munkánkról, tudományos tevékenységünkrôl, szolgáltatásainkról, terveinkrôl, rendezvényeinkrôl a hazai és nemzetközi eseményekrôl az agrárágazat könyvtárosai és az érdeklôdôk számára. Megjelenik negyedévente az OMGK honlapján.

SZAKIRODALMI SZOLGÁLTATÓHÁZ Szaklapok és folyóiratok, magyar és idegen nyelvû szakkönyvek, tankönyvek, elektronikus adathordozók és dokumentumok értékesítése a hazai szakkönyvkiadók teljes választékával. A Szolgáltatóházban mûködik az elsô hazai mezôgazdasági szakkönyv-antikvárium.

BUDAI TELEHÁZ Szolgáltatásainkból: számítógép-használat, nyomtatás, fénymásolás, faxolási lehetôség, CD-írás, szkennelés és Internet-használat. Számítógépes programok használata: szövegszerkesztés, táblázatkészítés, adatbázis-kezelés stb. Internetes könyváruház. Telefon/fax: 06-1-489-4974, e-mail: [email protected], honlapunk: www.budaitelehaz.gportal.hu

ORSZÁGOS MEZÔGAZDASÁGI KÖNYVTÁR ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT 1012 Budapest, Attila út 93. • 1253 Budapest 13, Pf.: 15 • Telefon: 06-1-489-4900 Pénzforgalmi jelzôszám: MNB 10032000-01494532

44


gy kis dán faluból származom, miért ne laknék egy kis magyar faluban? Persze, sok dolgot csináltam már életemben, nemcsak a föld, ami vonz. A gazdaságom nem túl nagy, nem elég nagy ahhoz, hogy az ember csak abból éljen. 20 hektár, kukorica, búza és zab, valamint 2 hektáron burgonya. A krumpli a legjobb, a legfelelôsségteljesebb munka, mivel itt van a legnagyobb szerepe a saját döntéseimnek, a várható bevétel tekintetében. Persze mással is foglalkozom. Mivel napközben én vagyok otthon, míg a feleségem dolgozik, én viszem óvodába a két kislányunkat, és én vigyázok rájuk, amikor otthon vannak. Sok idôt töltök aktív zenéléssel is, a magyarországi egyetlen tubakvartettben fújom az esz-tubát, együtt három profi tubással. (Kapcsolódó Riport a 23. oldalon.) Képek és szöveg: Jens Clausen

E

A régi ház

Építkezés közben

A régi ház – felújítás után

Apa és gyermekei

Karmacsi táj

Díszfaiskola azánkban a díszfaiskolai termesztés mintegy két évszázados múltra tekinthet vissza. A faiskolák kezdetben elsôsorban gyümölcsoltványok elôállításával foglalkoztak, a dísznövénykínálatot a szerény fajtaválaszték és a kis mennyiség jellemezte. 1932-ben megalakult a Magyar Faiskolai Szövetség, ekkor már 214 faiskola mûködött szerte az országban. A fajtaválaszték folyamatosan bôvült, fokozatosan elôtérbe került a díszfák és díszcserjék termesztése. A 20. század második felében a többi szakterülethez hasonlóan a faiskolai termesztés is komoly fejlôdésen ment át, új nevelési módok, a szaporítást megkönnyítô eljárások jelentek meg, a gépesítés pedig új távlatokat nyitott. Ugyanakkor a piaci igények is lényegesen megváltoztak az elmúlt idôszakban. Míg korábban egy faiskola a fák és cserjék széles skálájának termesztésével foglalkozott, mára nagy részük egy adott termék, illetve méretcsoport elôállítására szakosodott. Hazánk uniós csatlakozásával megjelentek az olcsó importból származó termékek, ennek következtében csökkent a hazai áruk versenyképessége. Emiatt szükségessé vált az eddigi termesztési és értékesítési módszerek alapos átgondolása, új technológiák kidolgozása, új piacok felkutatása. A Schmidt Gábor és Tóth Imre szerkesztésében megjelent munka harmadik, javított kiadása átfogó képet nyújt a díszfaiskolák létesítésének feltételeirôl, a szaporítás, nevelés és értékesítés legkorszerûbb módjairól. A szerzôk az általános tudnivalók mellett a legfontosabb díszfák és díszcserjék elôállítását, növényvédelmi munkáit is részletesen bemutatják. A gyakorlatban is jól hasznosítható könyvet egyetemi hallgatók, oktatók, illetve a faiskolai termesztésben érdekelt szakemberek egyaránt haszonnal forgathatják. A Díszfaiskola a Mezôgazda Kiadó gondozásában jelent meg.

H

Biozöldség és virágoszlop minden házban biotermesztés egy speciális módszerével, a biocsöves termesztéssel ismerkedhet meg az olvasó Lôrincz János könyvébôl. A szerzô 1979-ben dolgozta ki módszerét, mely a városban élô, kerttel nem rendelkezô ember számára éppúgy kivitelezhetô, mint kiskerti körülmények között. A házilag elkészíthetô, vegyszermentes termôkeverékkel megtöltött függôleges henger egyaránt alkalmas zöldségek, gyümölcsök, illetve virágok termesztésére. A hagyományos termesztéshez képest nagy elônye, hogy egyszerûbben és olcsóbban, ugyanakkor biominôségben termelhetjük meg a család számára szükséges mennyiséget. A biocsôben termelt növények lombját a levegô jól átjárja, így gyakorlatilag mentesek a kórokozóktól és a kártevôktôl is. Az oszlopos termesztésben a hagyományos termesztéshez képest több fény éri a növényeket, ezért hosszabb ideig teremnek, és több termést is adnak. A könyvbôl megtudhatjuk, mely növények termeszthetôk biocsôben, milyen fajtákat érdemes ültetni, hogyan gondoskodjunk a tápanyagutánpótlásról, illetve hogyan készítsük el saját magunk a termesztéshez szükséges biocsövet. A virággal beültetett oszlopok esztétikai szerepe sem elhanyagolható, egyaránt díszei lehetnek a kerteknek, parkoknak, sétányoknak, ugyanakkor hordozható változatban is elkészíthetôk. A kiadvány ajánlható mindazoknak, akik számára fontos szempont az egészséges táplálkozás, valamint nagyobb befektetés, illetve szakismeret nélkül, kikapcsolódásképpen szeretnék megtermelni maguknak a konyháravalót. A könyv a szerzô magánkiadásában jelent meg, beszerezhetô a debreceni Terra Center Kft.-nél. Papp Mónika

A

AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Recommend Documents