Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben1 Környei Ágnes
A
nemzetközi kapcsolatokban zajló paradigmatikus változások az Európai Uniót is rákényszerítik az önmeghatározásra, a róla kialakult kép fontosságának felismerésére. Az identitás egyik legfontosabb eleme, megjelenési formája a kultúra, amely az évezred kezdetétől folyamatosan beszivárgott a különböző uniós külpolitikákba (például: fejlesztéspolitika, humanitárius együttműködés), és jelenleg formálódik önálló megjelenése. Felmerülhet a kérdés: lehetséges-e, szükséges-e egy uniós kultúrdiplomácia? Az Unió más, identitáshoz kapcsolható, értéket megjelenítő politikaterületeken már képes volt egységes kép megjelenítésére (pl. békefenntartás, emberi jogok védelme). Egy közös kulturális külpolitika, az Európa-önkép megfogalmazása nagyon fontos lenne, mert a világban hatalmas küzdelem folyik a narratívák értelmezéséért, egyre újabb szereplők jelennek meg a nemzetközi színtéren. A változó geometriájú világban Európa messziről egy entitásnak látszik, erre a jelenségre építve egy közös megjelenés visszafelé is hatna, erősítené az európai identitást. Kérdés azonban, hogy egy közös minimumot képviselne az uniós kulturális külkapcsolat, vagy patchworkként, egymás mellett mutatná a nemzeti identitásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy egy európai kultúrdiplomáciának nem feltétele a közös, egységes európai kultúra. A két alapvető – államcentrikus (kultúrdiplomácia) és társadalomcentrikus (nemzetközi kulturális kapcsolatok) – megközelítés szembeállítása félrevezető, hiszen ma már nyilvánvaló, hogy a társadalmak a kormányokon, a nemzetközi kapcsolatok „kapuőrein”2 kívül is érintkeznek; ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kulturális kapcsolatokban a márkázás vagy a nemzeti érdek is megjelenik. Európában a politikai befolyás mértékét tekintve a kultúrdiplomácia különböző modelljei jöttek létre. A viszonylag autonóm, „kartávolságra” lévő ügynökségeken keresztül működő modelltől (pl. British Council és az általa létrehozott Visiting Arts) a külpolitika direkt befolyása alatt tevékenykedő szervekre épülő rendszerig (pl. Institut Français, Cervantes Intézet) vagy az összetett intézményi struktúrától (Franciaország, Németország) a szűk területen, 2013. nyár
163
Környei Ágnes
kisszámú intézettel működő hálózatig (pl. skandináv országok, Közép-Európa) többféle változat létezik. Ez a sokféle megközelítés nem teszi lehetővé a Monet-módszer alkalmazását; Fohr3 szavaival: „a kultúra nem szén és acél”. Ugyanakkor az uniós intézmények szintjén megjelent a törekvés, és új stratégiai ambíciók fogalmazódtak meg az európai kultúra külhoni megjelenítésére. Azonban még nem világos ennek a szintje (csak a CFSP vagy több politika keretében, esetleg a tagállamok nemzeti külpolitikáját is magában foglalva), dimenziója (nyilvános diplomácia, európai kulturális márkaépítés vagy az európai értékek terjesztése az interkulturális párbeszéd keretében), összetétele (szervezeti felépítése). Továbbá tisztázni kell a gyarmatosító múlt kezelését, ami egyrészt tehertétel, a kulturális hegemónia vádját vetheti fel, ugyanakkor előnyt is jelenthet a történelmi kapcsolat, a kulturális affinitás révén (Ibér-Amerika, Frankofónia, az Oszmán Birodalom). Bármennyire sok vitás ponttal terhelt is, mégis létezik egy közös történelem, és ennek következményeként egy kulturális örökség (régészeti lelőhelyek, múzeumok gyűjteményei, archívumok, memoárok vagy irodalom), amelynek tanulmányozása, megőrzése és terjesztése a kulturális kapcsolatok része.
Nemzetközi kitekintés A közös identitás körvonalazásának, védelmének igénye nemcsak Európában fogalmazódott meg, hanem más régiókban is megjelent. Csak néhány példát emeljünk ki a regionális azonosságtudat kialakítására tett lépésekből: Kulturális örökség Az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) prioritásként4 fogalmazta meg a kulturális örökség megőrzését és bemutatását, a kulturális identitás, sokszínűség védelmét, külön megfogalmazva a bennszülött népek kultúrájának és szerepének elismerését. A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) a 21. századba lépve nyilatkozatot5 adott ki a kulturális örökségről, a regionális identitás érzésének előmozdításáról, Délkelet-Ázsia kulturális örökségének tudatosításáról és a tagállamok egymás kultúrája iránti megbecsüléséről. Az ázsiai megközelítés sajátossága a technikai vívmányok alkalmazása (online információs hálózat a kulturális örökségről, regionális adatbázis) mellett a fiatalabb generációk középpontba állítása. Ugyanis a több évtizedes ASEANegyüttműködés ellenére még hosszú az út, hogy a régió népei megértsék és becsüljék egymás kultúráját. Érdekes projekt például a Rámájana, a Ráma királyfi történetét bemutató eposz modern táncfeldolgozása.6 A híres epikai mű egyébként állandó témát 164
Külügyi Szemle
Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben
szolgáltat a legkülönfélébb előadóművészeteknek, főképpen a táncnak.7 A Ráma-történet különböző változatokban ugyan, de a hagyományos délkelet-ázsiai kultúrák mindegyikében megtalálható. Az Afrikai Unió és az UNESCO afrikai tagállamai 2006-ban létrehozták az Afrikai Világörökség Alapot (African World Heritage Fund, AWHF) a kontinens természeti és kulturális örökségének hatékony megőrzése és védelme érdekében, amelyhez az 1972es UNESCO-egyezmény afrikai részes államai fordulhatnak anyagi támogatásért. Az amerikai, az afrikai vagy az ázsiai kontinens regionális szervezeteiben különleges hangsúlyt kap a közös fellépés a kulturális örökségeket veszélyeztető jelenségekkel szemben, mint pl. a kulturális javak fosztogatása és jogellenes kereskedelme. Az Andok Közösség például létrehozta az Andok Bizottságot a kulturális tárgyak illegális kereskedelme elleni harcra. Más régiókban a kulturális örökség egyes területeinek védelmére hoztak létre intézményeket. Az iszlám világban nagy becsben tartják a kéziratokat, könyveket, így már az Arab Liga 1945-ös megalakulásakor felmerült a gondolata, és a következő évben meg is alapították a kairói Arab Kéziratok Intézetét8 (Institute of Arabic Manuscripts). Izgalmas kezdeményezés a 2000-ben felállított ASEMUS, az Ázsia–Európa Múzeumhálózat. Ez az ASEM-országok (51 tagállam) ázsiai gyűjteménnyel rendelkező múzeumainak hálózata, amely lehetővé teszi, sőt ösztönzi a múzeumi gyűjtemények megosztását és használatát (lásd: mesterművek virtuális gyűjteménye). Például a tizennyolc (európai és ázsiai) múzeum együttműködésével létrejött vándorkiállításuk, a „Portrék Ázsiából és Európából” arra keresi a választ, hogy hogyan látták saját magukat és hogyan fogadták el egymást a két kontinens lakói. A percepciók változása remekül követhető a különböző festményeken, szobrokon, néhol fényképeken. Nyelv Az identitás egyik alapja és eszköze a nyelv, ezért a fordítás nagyon fontos a kulturális önazonosság megőrzéséhez és bemutatásához. Az északi együttműködés példaértékű:9 az észak-európai nyelvekre, illetve az azokról történő fordításokat támogatják, sőt a Nordplus Nyelvi és Kulturális Programja keretében ezt a balti nyelvek irányába is bővítik. A kevésbé ismert nyelvre/nyelvről fordítóknak, mint pl. a feröeri vagy a grönlandi, külön ösztöndíjat is létrehoztak. Mindezek ellenére Észak-Európában is az egyik legfontosabb kérdés a nyelvek megmaradása.10 A nyelv fontosságát más régiók is felismerték. Például az Arab Liga keretében 1974-ben létrehozták a kartúmi Nemzetközi Arab Nyelvintézetet,11 hogy a nem arab anyanyelvűek tanulhassák a nyelvet az arab világon kívül is, különösen az iszlám országokban. 1989-ben pedig Damaszkusz központtal alapítottak egy intézetet,12 hogy támogassa az arab nyelvű felsőoktatást, gazdagítsa az arab kultúrát a külföldi szerzők 2013. nyár
165
Környei Ágnes
munkáinak lefordításával, és terjessze a tudományos és művészeti eredményeket bemutató arab nyelvű munkákat azok lefordításával. De megemlíthető az Afrikai Nyelvi Akadémia13 (African Academy of Langauges, ACALAN) is, amelyet az Afrikai Unió hozott létre, többek között a soknyelvűség előmozdítására az oktatás minden szintjén, valamint az afrikai nyelvek fejlődésének támogatására; ez utóbbi az afrikai integráció egyik tényezője.14 Audiovizuális kultúra Az audiovizuális kultúra szintén fontos részét képezi a mai ember identitásának, az audiovizuális örökség a történelmi tudás eleven része. Az amerikai kontinens több regionális szervezete is felismerte az ilyen jellegű együttműködés fontosságát. Az ibéramerikai szervezetben létrehozták az IBERMEDIA-t15 (Iber-American Assistance Fund) a dél-amerikai audiovizuális projektek támogatására, pénzügyi és technikai segítésére, továbbá koprodukciók kifejlesztésére. De a regionális identitás erősítése érdekében a MERCOSUR is létrehozott hasonló audiovizuális programot.16 Az Arab Liga rendszeréhez tartozik az Arab Államok Műsorsugárzási Uniója (Arab States Broadcasting Union, ASBU), amelyet 1969 februárjában, Kartúmban hoztak létre azzal a céllal, hogy erősítse a köteléket, és ösztönözze az arab államokban működő műsorszórók között a jobb produkciók és tartalmak fejlesztését szolgáló együttműködést. A tagállamok nemcsak műszaki szolgáltatásokat kapnak a szervezettől, de a rádió- és televízió-műsorok cseréjét is támogatják a hírek, szórakoztató programok vagy a sport terén. Az első ASEAN-csúcson, 1976 februárjában Balin elfogadott nyilatkozat támogatásáról biztosította a tudósok, írók, művészek mellett a tömegmédiában dolgozókat, akik aktív szerepet játszhatnak egy regionális identitás kialakításában és az összetartozásérzés erősítésében. Az ASEAN keretében a regionális média és a kulturális tevékenységek támogatása céljából azóta különböző projekteket17 hoztak létre.
Az EU tevékenysége a nemzetközi kulturális kapcsolatokban Az Európai Unió azonban az identitásépítés egy sajátságos módját is választhatja, és önálló entitásként részt vehet a nemzetközi kulturális kapcsolatokban. Erre a jogi alapot az Európai Unió működéséről szóló szerződés kultúrával foglalkozó 167. cikkének 3. bekezdése megteremti: „Az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a kultúra területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal.” Az Unió szervei különböző dokumentumokban már korábban is megfogalmazták a kultúra kulcsfontosságú szerepét a nemzetközi kapcsolatokban. 166
Külügyi Szemle
Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben
Az európai kulturális menetrend18 2007-es elfogadása új fejezetet nyitott az európai szintű kultúrpolitikai együttműködésben. Célként19 határozták meg a kulturális sokféleség és a kultúrák közötti párbeszéd támogatását, a kultúrának mint a kreativitás mozgatórúgójának a támogatását, illetve a kultúrának mint az EU nemzetközi kapcsolataiban kulcsszerepet játszó tényezőnek a támogatását. A kulturális dimenzió tehát megjelent nemcsak a fejlesztési együttműködésben, a humanitárius segítségnyújtásban, de a szomszédságpolitikában, a csatlakozási tárgyalásokon, a partnerországokkal és -régiókkal fenntartott kapcsolatokban is. A szomszédságpolitikában megjelenik például a kulturális örökség védelme, az Euromed Örökség Program keretében a Földközi-tenger térségének építészeti, iparművészeti, zenei örökségének megőrzését tűzte ki célul az Unió. De innovatív kezdeményezés a Balassi Intézet tevékeny részvételével létrehozott Dunai Kulturális Klaszter is, amely a Duna-stratégia keretében sok klaszter centrumaként platformot nyújthat a kultúra, a gazdaság és a turizmus számára a párbeszéd, egy hosszú távú összehangolt fejlesztés kialakítására. A harmadik országokkal kialakított kulturális együttműködés területén említhető például a MEDIA Mundus program,20 amely az audiovizuális szakemberek közötti hálózatépítést segíti, támogatja a nemzetközi koprodukciókat és az audiovizuális alkotások világszintű terjesztését. Ennek keretében az IPEDA MUNDUS támogatja az európai filmek megjelenését a legkedveltebb amerikai és kanadai videomegosztó oldalakon, és segíti az észak-amerikaiakat európai partnerek felkutatásában. Vagy a program egy másik projektje, a DOCSTORIES műhelytalálkozó-sorozat, amelynek célja, hogy a Fekete-tenger régiójában21 ösztönözze a kreatív dokumentumfilmtervek és innovatív, dokumentum jellegű programok megvalósítását. A lehetőség tehát megvan, de vajon léteznek-e egy irányba mutató, közös célok, amelyeket az uniós szintű kultúrdiplomácia szolgálna. Kétségtelen, hogy a tagállamok elsődleges célja saját kultúrájuk népszerűsítése, míg az EU jelenleg a harmadik államok kultúráját, kulturális infrastruktúráját támogatja a fejlesztési segélyekkel, a stabilizációs és demokratizációs programjaival. Ugyanakkor mind az EU, mind a tagállamok megfogalmazzák, hogy rendkívül fontos az interkulturális párbeszéd, a kulturális mobilitás és csere más országokkal, és sürgetik a kulturális sokszínűség előmozdítását otthon és külföldön egyaránt. Nemcsak szeptember 11-e, de az európai társadalmak egyre inkább multikulturális jellege is ráirányítja a figyelmet a kulturális kapcsolatokra, azok szerepére a konfliktusok esetleges megelőzésében, a demokratikus rendszer és a civil társadalom megerősítésében. Geopolitikai szempontból szintén kimutathatóak közös stratégiai érdekek a tagállamok és az Európai Unió között. A szomszédságpolitikában talán a legnyilvánvalóbb az általános támogatás; igaz, a Keleti Partnerségben ez még nem olyan beágyazott, mint a déli dimenzióban. A Nyugat-Balkán vonatkozásában is elfogadott az együttműködés kulturális komponensének megerősítése, főleg a térséggel határos országok megközelítésében. 2013. nyár
167
Környei Ágnes
Az EU és a tagállamok egyaránt fokozottan érdeklődnek Ázsia iránt, bár nyilvánvalóan különböző történelmi szálak, kulturális kötődések is megjelennek. Az AKCSországok (az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok) tekintetében létezik egy általános megközelítés, de az egykori gyarmattartók nyilván speciális érdekekkel rendelkeznek. Latin-Amerika esetében nincs közös álláspont, de Spanyolország és Portugália nagymértékben érdekelt a régióban, ahol láthatóan igény van a kulturális tartalmú projektekre. Az EU-nak az oktatási programokon kívül nincsenek kifejezetten kulturális kapcsolatai az Egyesült Államokkal. Nyilvánvaló különbségek mutatkoznak azonban az olyan, a kulturális sokféleségről, illetve a kormányoknak az azok támogatásában betöltött szerepéről és felelősségéről szóló, globális szinten zajló vitában, ahol indokolt lehet egy közös európai fellépés. Nincs kulturális stratégia Oroszország irányában sem, de stratégiai és földrajzi szempontból léteznek nyilvánvaló közös érdekek, amelyek a kulturális komponens megfogalmazását sürgetik a külkapcsolatokban (például: az orosz kisebbség kezelése, az egykori szocialista országok történelmi hagyatéka). A kultúrdiplomáciai stratégiákban tehát tetten érhetők közös pontok, kijelölhetők közös célok. Nemcsak lehetséges, de szükséges is egy koherens kulturális külpolitika kidolgozása. Az EU mint politikai és gazdasági nagyhatalom, szükségszerűen megjelenít valamilyen kultúrát, értékeket, de egy közösen elfogadott kulturális stratégia, hivatalos kultúrdiplomácia biztosítaná a közösség legitimációját, befolyását annak alakítására. Nemcsak az európai identitásháló uniós szintjét erősítené a közösségi szintű kultúrdiplomácia, de sikeres tevékenysége az EU láthatóságát is növelné a nagyvilágban. Az EU külkapcsolatainak kulturális komponense továbbá gazdasági érdekekhez is köthető: a kreatív iparágak felfutásának lehetünk tanúi. A kulturális javak kereskedelme, a digitalizáció, a szerzői jogok vagy a médiakoncentráció terén szükség van egy európai megközelítésre; a globális verseny új formái már nem csupán bilaterális válaszokat igényelnek a tagállamoktól. Így a közös kultúrdiplomácia egyik megnyilvánulása lehet az a francia javaslat,22 hogy mind a bilaterális, mind a multilaterális kereskedelmi szerződéseknél zárják ki az audiovizuális szolgáltatások liberalizációját, hiszen a sokszínűségről szóló UNESCO-egyezmény23 a kulturális javak és szolgáltatások különlegességét fogalmazza meg. A kérdés aktuális felmerülése mögött nyilván olyan prózai okok is szerepet játszhatnak, mint a gazdasági válság miatt csökkenő anyagi források. A közös kultúrdiplomácia nyilván nem írná, nem írhatná felül a nemzeti érdekeket, de megadná a kereteket, illetve képviselné a közös stratégiát a nemzetközi színtéren.
168
Külügyi Szemle
Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben
Intézményi keretek A nemrég létrehozott Európai Külügyi Szolgálat24 keretében nem jelent még meg a kultúrdiplomácia, amelynek létrehozása érdekében hatalmas, európai méretű civil kampány indult.25 A legtöbb európai államban a külügyminisztérium és a kultuszminisztérium igyekszik erőit egyesíteni, ami különösen a kulturális vonatkozású kétvagy többoldalú egyezmények tekintetében mutatható ki a legjobban. Ezzel ellentétben az EU főigazgatóságai között még hiányzik a közös stratégia, az egységek közötti koordináció. Uniós szinten tehát még teljeséggel hiányzik az átfogó kulturális külpolitika, viszont a tagállamok kulturális intézetei között már szervezeti keretekben is megindult az együttműködés. Ennek gondolata először 2004/2005-ben merült fel, és végül 2006-ban létrejött az EUNIC, a nemzeti kulturális intézetek szövetsége. Természetesen már korábban is voltak közös projektek, de ez az összefogás többet jelent, mint a részek összességét. Az EUNIC segítheti az EU közös kulturális külpolitikájának kialakulását és egy konkrét, valóságos hálózat kialakítását annak végrehajtásához. Továbbá egy laboratóriumnak tekinthető, ahol a kulturális kapcsolatok tartalmi formálódása egy új európai identitás alapját teremtheti meg. Az EUNIC a kultúrdiplomácia terén tevékenykedő azon közintézmények partnerségeként jött létre, amelyek székhelye az EU-ban van, de hazájukon kívül dolgoznak, és nemzeti kormányuktól viszonylagos autonómiával rendelkeznek. Jelenleg 30 teljes jogú tagja van, 25 EU-tagállamból. Az EUNIC-tagok több mint 150 országban, több mint 2000 fiókintézményben dolgoznak.26 Egyes városokban a tagintézetek ún. klasztereket hoznak létre a helyi tevékenység fejlesztésére, amelyekből jelenleg több mint 80 létezik. Ahhoz, hogy valami EUNIC-esemény legyen, legalább három tagnak részt kell benne vennie. A klaszterek maguk tervezik meg programjaikat, mivel a körülmények és a lehetőségek országonként változnak.27 Az EUNIC-hálózat tevékenységének középpontjában természetesen a közös események és projektek szervezése áll, a közös európai szintű témák megvitatása (pl. az EU kulturális stratégiája), a helyi intézmények számára a kommunikáció megteremtése az európai kulturális ügyekben, továbbá az EU soros elnökségét betöltő ország támogatása. De a hálózat feladatának tekinti a multilaterális együttműködést is, így partneri kapcsolatban áll pl. az Európai Bizottsággal és az Európa Tanáccsal. Fontos még, hogy „tanuló közösségként” működik, az EUNIC-tagok megosztják a legjobb gyakorlatokat (évente két példát kell prezentálniuk), képzési programokat szerveznek, és új munkamódszereket fejlesztenek ki. Továbbá érdekképviseleti funkciót is ellát a hálózat, s ösztönzi a kulturális kapcsolatok szerepét, súlyát a nemzetközi együttműködésben. 2011 fordulópont volt az EUNIC fejlődésében, mivel létrehoztak egy állandó irodát és egy kis csapatot brüsszeli lobbierőfeszítéseik támogatására. Továbbá a tagok közös finanszírozása alá került a hálózat, amit korábban nagyrészt a British Council és a Goethe Intézet vállalt magára. 2013. nyár
169
Környei Ágnes
Természetesen kritika is éri az EUNIC-ot. Főleg a kisebb nemzetek képviselői érzik úgy, hogy a hálózatot a brit, a német és a francia tagok túlságosan dominálják, amelyek persze nemcsak a legnagyobb tagállamok intézményei, de a legkiterjedtebb intézeti hálózattal is rendelkeznek. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ugyan ezek a nagy kulturális intézetek együttműködnek és „európai frontot” alkotnak, de a feladatuk mindenekelőtt saját nemzeti kultúrájuk és nyelvük támogatása. Viszont az is tény, hogy a kisebb államoknak ez a hálózat szélesebb földrajzi jelenlétet biztosít, mint ami egyébként módjukban állna; több lehetőségük van forrásokhoz jutni, és így potenciálisan nagyobb a hatásuk, láthatóságuk. Az EUNIC két szempontból is többletet jelent, meghaladja a jelenlegi rendszert. Egyrészt a hálózat hasznot tud húzni az uniós delegációk vagy intézmények társfinanszírozásából, másrészt képes az egyéni tagállami kezdeményezéseket kollektív európai kulturális vállalkozássá transzformálni. Ugyanakkor intézményi szempontból tanulságos az észak-európai példa. Az öt északi ország aktív kulturális együttműködést28 tudott kiépíteni úgy is, hogy különböző modelleket követnek. A dán (11) és a finn (16) kulturális intézetnek több országban van irodája, s főleg Észak-Európában vannak jelen, míg Svédországnak29 és Norvégiának30 nincs nemzetközi kulturális intézeti hálózata. Érdekes kezdeményezés a 2004-ben Rámalláhban megnyitott német–francia közös kulturális intézet. Létrehozását a Goethe Intézet és az Institut Français mellett az EU is segítette anyagilag, valamint az Arte TV-állomás.31 Rámalláh egy viszonylag kis város (huszonötezer fős), keresztény gyökerekkel, ahol méretéhez képest nagy kulturális élet zajlik: különböző országokból származó muszlimok és keresztények élnek itt együtt, egy többé-kevésbé liberális társadalomban. Az egykoron konfliktusokkal terhelt francia–német viszony ma már példaértékű, és különlegesen tanulságos lehet ebben a régióban. Mindkét ország képviselői világossá tették, hogy nemcsak nemzeti kultúrájukat, de az „európai kultúrát” is képviselni kívánják Rámalláhban. A szervezés és az adminisztráció terén megnyilvánuló nemzeti különbségek nehézségeivel küzdve egyelőre az erők egyesítéséig jutott a folyamat. Kétségtelen, a közös intézet révén jobban el tudnak jutni célcsoportjukhoz, olyan programokat tudnak szervezni, amit korábban nem tudtak. Ilyen például a Goethe Intézet által indított könyvtárbusz projekt, amelynek keretében Jeruzsálem, Ciszjordánia és a Gázai övezet iskoláit járják, és könyveket kölcsönöznek ki olyan gyerekeknek, akik az iskolában német vagy francia nyelvet tanulnak. Az intézményi struktúra terén a nemzetközi verseny fokozódik, egyre több állam növeli kulturális jelenlétét külföldön. Dél-Korea például a koreai nyelv és kulturális csere támogatására 2015-ig 150 Sejong Király Intézet32 felállítását tervezi. Jelenleg 90 intézményt tartanak fenn, elsősorban az Egyesült Államokban és Japánban, de szeretnék a délkelet-ázsiai jelenlét növelését is elérni (talán a koreai „új hullám” jelenségére alapozva, amely a popkultúra, a film és a TV terén tapasztalható Ázsiában), és Európában is nagyobb láthatóságra törekszenek. Dél-Korea globális szereplőként pozicionálja 170
Külügyi Szemle
Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben
magát, Szöul és Gwangju hub szerepére építve. Természetesen Kína is hatalmas globális kulturális offenzívát hajt végre, tovább növelik a Konfuciusz Intézetek és a Kínai Kulturális Intézetek hálózatát. Az első öt évben (2004–2009) háromszázat nyitottak meg, nyolcvan országban, és 2020-ig ezerre akarják növelni a számukat, ami megegyezne az Alliances Françaises hálózatának jelenlegi számával. Az intézményi oldal mellett a politikai nyilatkozatok, nemzetközi egyezmények, egyéb jogi keretek is alapvetően befolyásolják a nemzetközi kulturális együttműködést. Az EU és a fejlett, illetve a feltörekvő partnerországokkal fennálló kétoldalú partnerségek33 terén folyamatos előrelépés figyelhető meg a kultúra tekintetében. Az Európa Tanács – mint az egyik legfontosabb normaalkotó a kultúra területén – multilaterális legitimitást adott a kulturális megállapodásoknak,34 és az 1954-es egyezmény adja a kormányközi kulturális együttműködés alapkeretét. Az UNESCO legfontosabb kulturális egyezményeinek35 természetesen szintén részesei az uniós tagállamok, de az Unió mint önálló jogi személyiséggel rendelkező entitás is részese36 a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005-ös UNESCO-egyezménynek. Ez a 2007-ben életbe lépett egyezmény új és ambiciózus keretet ad a nemzetközi kulturális együttműködésnek, két szempontból is. Egyrészt elismeri a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások eltérő természetét, mint amelyek „azonosságtudathoz, értékekhez és jelentéshez köthetők” (a preambulumban37), másrészt a még kiterjedtebb és még tartalmasabb kulturális csere folyamatos megerősítését szorgalmazza. Az Unió egyhangú kiállása az egyezmény mellett unikális. Az egyezmény példa nélküli széles elfogadottsága38 jól mutatja a világszerte kialakult konszenzust, hogy a kulturális sokszínűség milyen fontos az emberiség számára, hasonlóan ahhoz, mint a biodiverzitás a természet esetében. A más nemzetközi szervezetekkel kialakított együttműködés is szerves része lenne az uniós kultúrdiplomáciának. Egyfajta munkamegosztás is kialakulhat a szervezetek között, például a filmtámogatás – az Európa Tanács inkább a filmek finanszírozását (Eurimages), míg az Európai Unió azok terjesztését támogatja – vagy az örökségvédelem terén. Sokszor az EU átvesz egy kezdeményezést az Európa Tanácstól (pl. Európai Örökség Napok). Akár több szervezet is összefog egy területen, mint a Ljubljana-folyamat keretében,39 amely a délkelet-európai kulturális örökség megőrzését célozza. A kultúrdiplomácia eszközei A kulturális diplomácia eszközei is nagy változatosságot mutatnak, a több államot ös�szefogó, regionális entitások pedig speciális eszközökkel is élhetnek. Az európai dimenziójú kulturális együttműködések jó alapot adnak a nemzetközi megjelenéshez. Az Európa Tanács által 1985-ben indított „Európa kulturális fővárosa” kezdeményezés például hamarosan az EU egyik leglátványosabb és nagy presztízsű 2013. nyár
171
Környei Ágnes
vállalkozása lett, amely felszínre hozza az európai kultúra és sokszínűség különböző arcait. A program hatékonyságát mutatja, hogy a kezdeményezést más regionális szervezetek is átvették. Az ALECSO40 1996-ban határozott úgy, hogy évente mindig más arab országban lesz az arab kultúra fővárosa. Az OIC41 keretében az „iszlám kultúra fővárosa” programot 2004-ben fogadták el, majd öt év múlva az iszlám szolidaritás erősítése érdekében modernizálták.42 A TÜRKSOY,43 a közös török kultúra átörökítésére létrehozott szervezet 2010-ben határozott44 úgy, hogy minden évben egy várost a török világ kulturális fővárosává45 nyilvánítanak. A régió közösségépítésének kulcselemeként határozta meg az ASEAN is a kulturális főváros kezdeményezést, amely 2010-ben indult, 46 és a címet a kétévente sorra kerülő kulturális miniszteri konferenciát vendégül látó városnak adományozzák. Több nemzetközi entitás is él a tematikus év meghirdetésének eszközével, egy téma középpontba állításával egy éven át. Így az Európai Bizottság 2008-at az interkulturális párbeszéd európai évének nyilvánította, amely lehetővé tette, hogy „Európa hallassa hangját a világban, és hatékony partnerségeket kovácsoljon össze a szomszédos országokkal”. Az AÁSZ 2011-et a Kultúra Amerika-közi Évének nyilvánította, ezzel elismerve a kultúra központi szerepét a hemiszféra közösségeinek gazdasági, szociális és humán fejlődésében. Az EU-elnökség rotációja az elnöklő országot és kultúráját erős reflektorfénybe helyezi, különösen az állam- és kormányfők részvételével zajló EU-csúcson. Ez a periódus lehetőséget adhat arra is, hogy az elnöklő ország értelmezésében jelenítse meg az európai kultúrát külföldön, az egységes Európa nevében megjelenve biztosítsa a sokszínűséget. A kulturális értékek megjelenítését, népszerűsítését segítik az egyes díjak, címek is. Ilyen például a jól ismert „európai örökség”47 cím, amely az európai történelemben fontos szerepet játszott épületek, emlékhelyek, parkok, kulturális javak európai dimenzióját kívánja előtérbe állítani. Eltérően a többi kulturális örökségre vonatkozó kritériumrendszertől,48 itt nem az esztétikai vagy építészeti érték számít, hanem jelentősége az európai történelemben. Vagy tanulságos, hogy az Északi Tanács Irodalmi Díja49 (a régió legtekintélyesebb irodalmi díja a Nobel-díj mellett) „fordítási támogatást” is jelent, hogy a díjazott mű más északi és egyéb európai nyelveken is megjelenhessen, és támogatják részvételét a világ különböző tájain rendezett könyvvásárokon is. A mediterrán térségben zajló kultúraközi párbeszéd támogatásának elismerésére is létrehoztak egy díjat50 az Euromediterrán Partnerségben részt vevő országok és az Európai Bizottság, amelyet évente ítélnek oda egy egyénnek vagy szervezetnek. Sőt az újságíróknak is létrehoztak egy díjat51 azon cikkek elismeréseként, amelyek az emberek közötti jobb megértést szorgalmazzák a mediterrán térségben. Az uniós külpolitika átvehet jó néhány eszközt a nemzeti kultúrdiplomáciáktól is. A korszakalkotó események ünneplése, a kultúra fontosabb alakjaira való emlékezés jó 172
Külügyi Szemle
Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben
alkalom az együttműködésre. Például Victor Hugo születésének 200. évfordulóját egész Európában megünnepelték, a francia kormány aktív támogatásával. Közös stratégia mentén ez a gyakorlat folytatható uniós szinten is. Bevett gyakorlat, hogy az országok egy kulturális évad, hónap vagy hét keretében bemutatkoznak egy másik országban. Ez az eszköz alkalmazható az európai kultúra nemzetközi megjelenítésére is. A nagyobb nemzetközi fesztiválok sokszor remek eszköznek bizonyulnak az országok kulturális külpolitikájában, ezeken a zászlóshajó cégek jelenlétét kifejezetten támogatják a kormányok. A közös európai megjelenés megfelelő egyeztetés után szintén jó lehetőség a kulturális diplomácia számára. Hasonló a helyzet az expók, vásárok esetén is. Mivel a kulturális együttműködés alapja a kölcsönösség, az európaitól eltérő kultúrák itthoni bemutatása is fontos feladat, formálja az európai identitást. Vannak olyan nemzetközi fesztiválok, amelyek minden évben egy ország kulturális kínálatára korlátozódnak. Az Europalia Brüsszelben vagy a hasonló fesztivál Stuttgartban az európai közönséget szembesíti az európai vagy más kontinensek kultúráinak különbözőségével. A csereprogramok minden kultúrdiplomácia alapvető eszközei. A már meglévő uniós eszközök továbbfejlesztése (például a felsőoktatás terén az együttműködést és mobilitást támogató Erasmus Mundus bizonyos fokú „nemzetköziesítése”) szintén a kulturális külkapcsolatok építésének lehet az alapja. De fontos kezdeményezés az Unión kívüli országok ún. multiplikátorainak/véleményvezéreinek megszólítása, például az EUVP52 segítségével, hogy első kézből szerezzenek információt, tapasztalatokat az európai fejleményekről. Kezdetben az ígéretes fiatal amerikai53 politikusokat látták vendégül 5-8 napra, azóta több száz külföldi személynek volt lehetősége találkozni az EU intézményeinek tisztségviselőivel Brüsszelben. Továbbá a művészek és a kultúra más szereplői számára létrehozott csereprogram egyszerre több országra történő kiterjesztése, az oktatói és hallgatói mobilitás, a képzési programok helyszíneinek transznacionális kiterjesztése, illetve egy EUNIC által a tagállamok kulturális intézeteiben eltölthető gyakornokságra kiírt ösztöndíj fontos eszköz lehet az európai kultúra és sokszínűség bemutatására. Felmerülhet egy közös, európai lefedettségű és tartalmú médiacsatorna létrehozása is, mivel a nemzeti csatornák átformálják az „európai üzeneteket”, helyi szempontból közelítik meg az európai híreket, ami nyilván eltér az összeurópaitól. Eddig csak szerény próbálkozások voltak, elsősorban a hírek területén, mint pl. a Euronews vagy a kulturális csatorna, az Arte. Nyilván a nemzeti szabályozások és a nyelvi korlátok akadályozhatják ezt a fejlődést, és az EU eddig inkább a koprodukciók kialakítását ösztönözte, illetve a sugárzás technikai alapjaira koncentrált. Ebben a kontextusban az internet megjelenésének különleges szerepe lehet, hiszen 2013. nyár
173
Környei Ágnes
világméretű lefedettséget ad a hírek, vélemények közlésének (lásd: European Voice, EUobserver, New Europe).
Következtetések Úgy tűnik, már megszületett az a felismerés, hogy szükség van a kultúra megjelenítésére az uniós külkapcsolatokban. Intézményesítve még nincs, de a kezdeményezés már elindult. Az összefogás (lásd: EUNIC) már önmagában is pozitívum (hiszen több helyen jelenik meg az európai kultúra sok szegmense, olcsóbb, hatékonyabb rendszer jön létre), de értéktöbbletet is adhat. Új színt vihet a programmunkába az azonos motívumok felkutatása vagy a különböző nemzeti kultúrák egymásra hatását reprezentáló művészeti alkotások egymás mellé helyezése és ezek projektálása harmadik országokban. A soknyelvűségből, a ritka nyelvek támogatásából fakadó empátia és fordítási gyakorlat terjesztése szintén többletet jelenthet az európai irodalom külföldi megjelenítésében. A külföldön is hozzáférhető, páneurópai nézetet megjelenítő média vagy az európaiságot képviselő filmek terjesztésének támogatása szintén jó eszköz lehet a kultúrdiplomácia kezében. Az európai kultúrát bemutató múzeum,54 illetve az európai könyvtárak, levéltárak, múzeumok gyűjteményeinek, beszerzési politikájának összehangolása új dimenziót adhat az európai kulturális együttműködésnek, amire támaszkodhat a kultúrdiplomácia. Ami a technikákat illeti, az „európai kulturális főváros” vagy az „európai örökség” cím nagyobb promotálása, esetleg az EU-elnökség kultúrdiplomáciai dimenziójának a megfogalmazása mindenképpen növelné a kultúrdiplomácia láthatóságát, mozgásterét. A világban zajló különböző rendezvényeken (történelmi esemény ünneplése, évad, fesztivál) való közös megjelenés nyilvánvalóan újabb eszköz lehet. A több európai országba szóló ösztöndíj, tanulmányút szintén többletként jelenne meg a kultúrdiplomácia eszköztárában. A világ egy versengő kulturális térré vált, ahol Európa kisugárzása folyamatosan csökken. Mint a fenti példákból jól látszik, a különböző civilizációk, régiók tudatos identitásépítése már zajlik. Az uniós szintű kulturális külpolitika jelentősége abban lenne, ha kaleidoszkópként működne, új dimenziót adna a kapcsolatoknak, és tükrözné az európai kultúra sokszínűségét.
174
Külügyi Szemle
Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben
Jegyzetek 1 A cikk megjelenése az Európai Unió támogatásával, a TÁMOP 4.2.1. B-11/2/KMR-2011-0002 számú, „A tudományos kutatások kibontakoztatása a PPKE-n” című projekt keretében valósult meg. 2 James N. Rosenau: Linkage Politics: Essays on the Convergence of National and International Systems. New York: Free Press, 1969. 3 Alain Fohrt, a madridi Institut Français igazgatóját idézi Damien Helly: „From Who We Are to What We Do Together and How – Avenues for European External Cultural Relations” című cikkében. More Europe, http://www.moreeurope.org/sites/default/files/paris_debate_report_and_ thoughts_june_2012.pdf, 2012. augusztus 1. 4 Az AÁSZ-államfők harmadik csúcsértekezletén elfogadott québeci nyilatkozat (2011). 5 Bangkok, 2000. július. 6 „Mutassuk be a Rámájanát” című projekt. 7 „Ezek a történetek állandó témái a legkülönfélébb előadóművészeteknek, főképpen a táncnak, amelynek négy klasszikus irányzata alakult ki. Különösen a kathakalí alakította ki a démonkirály, Hanumán és mások igen színes megjelenítését és kemény mozdulatokkal a történet elmesélését.” Gáthy Vera: India. Történelem, politika, gazdaság. Budapest: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2012. 243. o. 8 Az intézet kb. 45.000 kéziratot vitt fel mikrofilmre, amelyek köz-, illetve magánkönyvtárakból kerültek ki, a világ minden tájáról, és így elérhetővé váltak a kutatók számára. 9 Az 1981-es Északi Nyelvi Egyezmény (1987), Nyilatkozat az Északi Nyelvpolitikáról (2006). 10 Igaz, hogy a svédek, a norvégok és a dánok megértik egymást, és a kisebb nyelveket beszélőknek meg kell tanulniuk annak az országnak a nyelvét, amelyben élnek, mégis problémák körvonalazódnak a nyelvhasználat terén. Ugyanis az angol népszerűségét mutatja, hogy a finnek és az izlandiak inkább angolt tanulnának a svéd, illetve a dán helyett, és az észak-európai konferenciákon vagy a fiatalok egymás között is szívesebben használják. 11 Khartoum International Arabic Language Institute. 12 The Arab Centre for Arabization, Translation, Authorship and Publication, ACATAP. 13 2006-ban jött létre, Bamako székhellyel, Maliban. 14 A gyarmati adminisztrációhoz kötődő európai nyelvek sokszor háttérbe szorítják az afrikai nyelveket és nagyon sok területen preferáltak. Nem szokatlan, hogy az afrikai gyerekek angolul vagy franciául beszélnek otthon is, és sok afrikai felnőtt beszéli ugyan az anyanyelvét, de írni nem tud azon a nyelven. 15 Tizenkilenc latin-amerikai állam és Spanyolország, valamint Portugália hozta létre 1997-ben. 16 MERCOSUR Audiovisual Programme (2009–2014). 17 Filmfesztiválok, rádió- és TV-anyagok és művészek cseréje. 18 „A Tanács állásfoglalása (2007. november 16.) az európai kulturális menetrendről”. EUR-Lex, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32007G1129(01):HU:NOT, 2012. november 20. 19 „Az Európai Bizottság jelentése a kulturális menetrend végrehajtásáról”. EUR-Lex, http://europa. eu/legislation_summaries/culture/l29019_hu.htm, 2012. november 30. 20 Három év alatt (2011–2013) 15 millió eurót költ erre a programra az EU. 21 Oroszország, Törökország, Ukrajna, Románia, Bulgária, Fehéroroszország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova és Örményország. 22 „Communication for a New European Union External Cultural Strategy”. CEDC, http://cdc-ccd.org/ Le-gouvernement-francais?lang=en. Letöltés ideje: „Reconsideration of EU Cultural Cooperation Protocol Model”. République Française, http://www.diplomatie.gouv.fr/fr/IMG/pdf/2009-12-21_ Communication_France_Strategie_culturelle_exterieure_ENG.pdf, 2009. december 21.
2013. nyár
175
Környei Ágnes 23 A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCOegyezmény (2005). 24 Kiss J. László: „Európai Külügyi Szolgálat, avagy lehet-e global payerből global player?”. MKItanulmányok, No. 1. (2011). http://www.hiia.hu/pub/displ.asp?id=EVLDJV, 2011. január 6. 25 A „More Europe” egy civil kulturális kezdeményezés a kultúra szerepének az EU külkapcsolataiban való megerősítésére. A mozgalom a tagállamokat, civilszervezeteket és az EU intézményeit szólítja fel az együttműködésre. 2011. december 8-án, Brüsszelben indították el a nyilvános viták sorozatát, amely 2012 folyamán az EU különböző fővárosaiban zajlott. Az első vitát március 14-én, Párizsban rendezték, a külügyminisztérium és az Institut Français szoros együttműködésében. Ezt követően Berlin, Koppenhága, Amszterdam, Lisszabon és Varsó adott otthont a nyilvános diszkussziónak. A tizenkét hónapos kampány vége 2012 decemberében ismét Brüsszelben volt. 26 A művészet, nyelv, ifjúsági kérdések, oktatás, tudomány, interkulturális párbeszéd és fejlesztési együttműködés területén tevékenykednek. 27 2010–2011-ben több mint háromszáz eseményt szerveztek EUNIC „színekben”. 28 1967-ben létrehozták az Északi Kulturális Alapot, koppenhágai székhellyel, 2007-ben az Északi Miniszterek Tanácsa felállította az Északi Kultúrpont nevű szervezetet, az északi együttműködés előmozdítására és az északi kultúra nemzetközi támogatására. 29 Egy svéd kulturális intézet van csak külföldön, és az is Párizsban (Swedish Institute, SI), de a többi kirendeltségnek (Róma, Capri, Isztambul, Athén, a görög Kavalla) nincsenek forrásai kulturális együttműködések kezdeményezésére, csak szállást biztosítanak. 30 Norvégiának egyáltalán nincs kulturális intézete, a Kulturális Minisztérium alá tartozó kulturális ügyek tanácsa (Norsk Kulturrad) csak korlátozott mértékben vesz részt az európai kulturális együttműködésben (pl. ösztöndíjak). 31 A csatorna szintén egy francia–német közös projekt, az Európa-kép terjesztésének egyik legjobb eszköze, amely Európán kívül is fogható. A két hivatalos székhellyel (Strasbourg és BadenBaden) rendelkező Arte 1992-ben kezdte a sugárzást dupla feliratozással. Míg a műsortartalmakat nagyrészt a német ARTE gyártja, az irányítás inkább a franciák kezében van. 32 A koreaiak rendkívül büszkék az egyedinek tartott nyelvükre és írásukra (hangul), amelyet a Chosun-dinasztia idején, 1443-ban Sejong király alkotott meg. 33 2009-ben az EU és az Orosz Kulturális Minisztérium közösen rendezte meg az „Oroszország–EU: útjelző táblák a kulturális együttműködés útján” című magas szintű szemináriumot Moszkvában. 2010-ben létrehozták az „Északi Dimenzió” elnevezésű kulturális partnerséget. Az EU és Brazília közötti stratégiai partnerség kulturális vetülete a 2009-ben az Európai Bizottság és a brazil kulturális minisztérium által aláírt közös nyilatkozatban nyert megerősítést. Az EU és Mexikó hivatalosan 2008 októberében hozott létre stratégiai kapcsolatot. Az Európai Bizottság és a Kínai Kulturális Minisztérium között 2009 májusában indult meg a politikai párbeszéd. A kulturális együttműködés területe többek közt az Indiával közös projektek támogatása is. 34 A hét legfontosabb egyezmény: Az európai kulturális egyezmény, 1954/55; Az európai építészeti örökség védelméről szóló egyezmény (Architectural Heritage), Granada, 1985/87; A régészeti örökségről szóló egyezmény (Archaeological Heritage), Valletta, 1992/95 (módosított; az eredeti: 1969/70); Az európai kultúrtájról szóló egyezmény (Landscape), Firenze, 2000/2004; A társadalom számára fontos kulturális örökség értékeiről szóló egyezmény (Cultural Heritage), Faro, 2005/2011; Az európai filmkoprodukciós egyezmény, 1992/94; Az audiovizuális örökség védelméről szóló egyezmény, 2001/2008. 35 Egyetemes szerzői jogi egyezmény (1952), A kulturális javak fegyveres konfliktus esetén történő védelméről szóló egyezmény (1954), A kulturális vagyon illegális importjának, exportjának és tulajdonjog-átruházásának tilalmáról és megelőzéséről szóló egyezmény (1970), A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezmény (1972), A víz alatti kulturális örökség megőrzéséről szóló nemzetközi keretegyezmény (2001), A szellemi kulturális örökség
176
Külügyi Szemle
Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben védelméről szóló egyezmény (2003), A kulturális kifejezésmódok sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló egyezmény (2005). 36 2006 decemberében csatlakozott az EU. 37 „… a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások mind gazdasági, mind kulturális természetűek, ugyanis azonosságtudatot, értékeket és jelentéseket hordoznak, ezért nem kezelhetők kizárólag kereskedelmi értékként”. 38 126 részes fél. 39 Európai Unió, Európa Tanács, Regionális Együttműködési Tanács. 40 Az Arab Liga Oktatási, Kulturális és Tudományos Szervezete. 41 Iszlám Együttműködés Szervezete. 42 2012-ben az iszlám kultúra fővárosa az ázsiai régióban Dakka, Banglades fővárosa, az afrikai régióban Niamey, Nigéria fővárosa volt, az iraki Najaf pedig az arab régióban. 43 Az 1993-ban létrehozott Török Kultúra Nemzetközi Szervezete (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Törökország, Türkmenisztán). 44 A török nyelvű köztársaságok elnökeinek 10. csúcstalálkozóján, Isztambulban. 45 2012-ben a kazah főváros, Asztana kapta ezt a címet, 2013-ban pedig Eskişehir. 46 Az első kulturális főváros 2010/11-ben a Fülöp-szigeteki Angeles City, Pampanga tartományban. 2011 végéig az unikális ASEAN-identitást az ország különböző városaiban ünnepelték. 2012 januárjától Szingapúr kapta meg az ASEAN kulturális fővárosa címet. 47 A címet már 2006-ban létrehozta 17 EU-tagállam és Svájc, kormányközi együttműködés formájában, de uniós szintre csak 2011-ben emelkedett. 48 Az UNESCO világörökségi listája, az Európa Tanács kulturális útjai vagy az EU Kulturális Örökség díj, illetve az Europa Nostra-díj. 49 Az 1961-ben alapított díjat évente ítélik oda. 50 Euromed-díj a Kultúrák Közötti Párbeszédért. 51 Anna Lindh Alapítvány Újságírói Díja. 52 European Union Visitors Program. Az Európai Bizottság és a Tanács kezdeményezésére 1974-ben hozták létre. 53 Emlékeztet az 1952-ben az Egyesült Államokban hasonló célokból indított program, az International Visitor Program (IVP) elnevezésére. 54 Például Hans-Gert Pöttering EP-elnök 2007-es javaslata nyomán a Parlament úgy döntött, hogy 2014-ben Brüsszel Európa negyedében megnyitja az Európai Történelem Házát.
Résumé The European Union in the International Cultural Cooperation The paradigmatic changes in the international relations force Europe as well to define its identity and to recognise the importance of its image abroad. The establishment of the international cultural cooperation among several countries can verify that the claim to outline and protect the common identity has been shaped not only in Europe. Several institutions or at least programs have been launched to protect the cultural heritage, the language and the audiovisual heritage on the different continents. The EU’s institutions have already recognised the strategic role of culture in the EU’s 2013. nyár
177
Környei Ágnes
external relations in different documents, but the comprehensive cultural diplomacy is still missing. However, the cooperation among the cultural institutes of the member states has already started and the EUNIC can help the EU to develop a common external cultural policy. The EU’s toolkit of cultural diplomacy can vary from the capabilities of regional entities to the abilities of national policies. A regional organisation can e.g. launch a regional Capital of Culture initiation or a thematic year, and strengthen the cultural dimension of the rotating Presidency. The common cultural diplomacy can take over tools from the national practice as for instance, a cultural season, exchange programs or a media channel. The recognition of the need to present culture in the EU’s external relations seems to be born but its institutionalisation is not scheduled yet.
178
Külügyi Szemle
