AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel, 21.5.2007 COM(2007) 253 végleges -
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A Bizottság jelentése a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 1407/2002/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról (SEC(2007) 602)
HU
HU
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A Bizottság jelentése a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 1407/2002/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról
1.
BEVEZETÉS
1.1. A szénipar részére nyújtott állami támogatás történeti fejlődése A lignittől a feketekőszénig számtalan formában előforduló szén napjainkban az Európai Unió egyik fontos energiaforrása. A teljes energiafelhasználás 17%-át, míg a villamosenergiatermelés közel 30%-át ebből az energiaforrásból biztosítjuk. Az Európai Unió szénfogyasztásának megközelítőleg egyharmada import útján érkezik. Az 1950-es évektől kezdve a közösségi széntermelés egyes szegmensei nem tudtak versenyben maradni a piacon – főleg a harmadik országokból származó szén szállítási költségeinek csökkenése, a kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező szénlelőhelyek kimerülése és a megnövekedett bérköltségek miatt. Az Európai Szén- és Acélközösség (a továbbiakban: ESZAK), majd az Európai Közösség (a továbbiakban: EK) lehetővé tette a tagállamok számára, hogy széniparaikat támogatásban részesítsék a szerkezetátalakítás és bányabezárások akadálytalan végrehajtása érdekében. Ehhez a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 1407/2002/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: a szénrendelet)1 nyújtja a legújabb jogi alapot. A rendeletet az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének e) pontja alapján fogadták el, és kivételt állapít meg az állami támogatás általános tilalma alól. A rendelet lehetővé teszi támogatás nyújtását a bányabezárásokhoz (4. cikk), a működéshez (5. cikk (3) bekezdés) a beruházási költségek fedezéséhez (5. cikk (2) bekezdés) valamint az örökölt adósságok fedezéséhez (7. cikk) azzal a feltétellel, hogy a 4. és az 5. cikk értelmében nyújtott támogatások csökkenő tendenciát követnek (6. cikk), és hogy a tagállamok szerepeltetik a bányákat a Bizottság által jóváhagyandó, a széntartalékokhoz való hozzáférési terveikben (9. cikk). A rendelet alapján a Bizottság több tagállamban is engedélyezte állami támogatás nyújtását. 1.2 A jelentés tartalma E jelentés tartalmát a szénrendelet 11. cikke határozza meg. A 13. cikk rendelkezik arról, hogy szükség esetén a Bizottság jelentésének következtetéseit szem előtt tartva javaslatot készít a szénrendelet felülvizsgálatára vonatkozóan. A 14. cikk (3) bekezdése megszűnési záradékot tartalmaz, amelynek értelmében „Ezt a rendeletet 2010. december 31-ig kell alkalmazni”.
1
HU
HL L 205., 2002.8.2., 1-8. o., a 2004. évi és a 2007. évi csatlakozási szerződések II. melléklete 12. pontjával módosítva.
2
HU
E jelentés elkészítésének politikai hátterét a Bizottság „Európai energiapolitika” című közleménye2, az „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című zöld könyv3, a megújult fenntartható fejlődési stratégia4, a göteborgi stratégia5 és a „Fenntartható fejlődés Európában egy jobb világért - Az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája” című bizottsági közlemény6 alkotják. 2.
A SZÉNRENDELET ALKALMAZÁSÁNAK EREDMÉNYEI 2002 ÉS 2006 KÖZÖTT
A szénrendelet 2002. július 24-én lépett hatályba. A rendelet 14. cikke ugyanakkor előrevetítette annak lehetőségét, hogy a 2002. július 24. és 2002. december 31. közötti időszakban a tagállamok a szénipar részére nyújtandó állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok létrehozásáról szóló, 1993. december 28-i 3632/93/ESZAK bizottsági határozatban (a továbbiakban: szénhatározat) megállapított szabályok értelmében nyújthassanak támogatást . Ezen időszak alatt minden olyan tagállam, amely támogatás nyújtásáról döntött, élt az említett lehetőséggel7. Ennélfogva a szénrendelet tényleges alkalmazására csupán 2003. január 1-jétől került sor. Az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén és 2007. január 1-jén csatlakozott tagállamok esetében a Bizottság a szénrendeletet 2004. május 1-jétől, illetve 2007. január 1-jétől kezdte alkalmazni. E dátumot megelőzően az említett országok illetékes nemzeti versenyhivatalai az ún. Európa-megállapodásokban előírt elvek szerint alkalmazták a szénrendelet szövegét. Az előcsatlakozási időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló adatokat a Bizottság lehetőség szerint beépítette e jelentés szövegébe. Miután Franciaországban 2004-ben leállt a szénkitermelés, ma 11 olyan tagállam van, amelyek területén folyik a szénrendelet hatálya alá tartozó szén kitermelése8. A tagjelölt országok közül Törökország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság végez a szénrendelet hatálya alá tartozó szénkitermelést.
2 3 4 5 6 7
8
HU
COM(2007) 001 végleges COM(2006) 105 végleges 10117/06. számú tanácsi dokumentum, 2006. június 9-én fogadták el A Tanács által 2001. június 15-én és 16-án Göteborgban elfogadott dokumentum COM(2001) 264 végleges Ilyen tagállam Spanyolország (lásd a N 3/2002 és a C 17/2003 határozatot), Franciaország (lásd: N 551/2002 határozatot), Németország (lásd: N 550/2002 határozat), valamint az Egyesült Királyság (lásd: N 740/2002 határozatot). A szénrendelet hatálya alá az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága által a szén tekintetében megállapított nemzetközi kodifikációs rendszer értelmében kiváló minőségű, közepes minőségű és gyenge minőségű A. és B. csoportba sorolt szén tartozik (lásd a szénrendelet 2. cikkének a) pontját), a gyenge minőségű, C. csoportba sorolt szén nem tartozik a rendelet hatálya alá. A szénrendelet hatálya alá tartozó szenet termelő országok: Bulgária, a Cseh Köztársaság, Németország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Spanyolország és az Egyesült Királyság.
3
HU
2.1. A széniparnak nyújtott állami támogatások felhasználásának áttekintése, valamint a szerkezetátalakítási folyamat eredményei 2.1.1 A működéshez és a beruházási költségek fedezésére nyújtott támogatások (a szénrendelet 5. cikkének (2) és (3) bekezdése) A tagállamok e tekintetben három csoportba sorolhatók: amelyek megszüntették működő bányáik támogatását (Cseh Köztársaság, Franciaország, Olaszország), amelyek a beruházási költségek fedezésére nyújtanak támogatást (Lengyelország, Szlovákia és az Egyesült Királyság), illetve amelyek a működéshez nyújtanak támogatást (Bulgária, Németország, Magyarország, Románia, Szlovénia és Spanyolország). A széntermeléshez nyújtott támogatások teljes megszüntetése Franciaország 2004-ben zárta be utolsó szénbányáját. 2006-ban Franciaország engedélyezte bányászati műveletek megkezdését a L’arc vidékén (Gardanne megyében) található külfejtéses szénbányában egy magánkézben levő, és támogatásban nem részesülő vállalkozás számára. A Cseh Köztársaság privatizálta a korábban állami tulajdonban levő szénbányákat, és a támogatások megszüntetéséről határozott. Ennek következtében a bányászati termelés és a foglalkoztatottság is jelentősen visszaesett. Mára az OKD nevű, magánkézben levő bányavállalat a világpiac egyik sikeres szereplője. Olaszország egyetlen működő szénbányája Szardínia szigetén található, amelynek állami támogatásáról a Bizottság nem kapott értesítést9. E három országban lezárult a szerkezetátalakítási folyamat. A beruházási költségek fedezéséhez nyújtott támogatás (a szénrendelet 5. cikkének (2) bekezdése) Az Egyesült Királyság, Lengyelország és Szlovákia támogatásaikat a szénrendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében vett beruházási költségek fedezésére korlátozták. Az Egyesült Királyság és Szlovákia teljes egészében privatizálta a korábban állami tulajdonban levő bányákat. Lengyelországban jelenleg is tart a privatizáció folyamata. Az 1. táblázat (lásd SEC (2007) 602) ismerteti a Bizottság által engedélyezett, a beruházási költségek fedezéséhez nyújtott támogatások teljes összegét. Az említett országokban a szénbányászati ágazat szerkezetátalakítási folyamata lezárultnak tekinthető, ugyanis a nyereségességi küszöbtől messze elmaradó bányák eltűntek a piacról. Ezek a tagállamok ugyanakkor úgy határoztak, hogy átfogó energiastratégiájuk keretében továbbra is üzemeltetik azokat a szénbányákat, amelyek adott esetben a működéshez nyújtott támogatás nélkül is életképesek lehetnek. A működéshez nyújtott támogatás (a szénrendelet 5. cikkének (3) bekezdése) Bulgária, Németország, Magyarország, Románia és Spanyolország a működéshez nyújtott támogatási rendszer megtartása mellett döntött. E támogatás nélkül a bányászat ezekben az országokban aligha maradhatna fenn. A szerkezetátalakítási folyamat sikere azonban
9
HU
A Bizottság ugyanakkor jelenleg is vizsgálja azt a panaszt, amely szerint Olaszország állítólag mégis nyújtott állami támogatást ennek a szénbányának.
4
HU
esetükben egyelőre korlátozottnak tűnik, mivel a termelési költségek csak kis mértékben A szénbányászat lehetséges csökkentek, sőt, esetenként emelkedtek is10. hatékonyságnövekedése úgy tűnik, elérte korlátait. A szén világpiaci árával összehasonlítva a termelési költségek továbbra is rendkívül magasak (lásd a SEC (2007) 602-ben a 2006-os adatokon11 alapuló 2. táblázatot). 2005 második felében az importszén átlagára szénegyenérték tonnánként 60 EUR volt,12 ami Spanyolországban, Németországban és Magyarországon az átlagos termelési költségnek kevesebb mint a fele. Ilyen módon ezek a bányák a világpiacon strukturális értelemben nem versenyképesek. A 3. táblázat (lásd SEC (2007) 602) ismerteti a Bizottság által engedélyezett, a működéshez nyújtott támogatások teljes összegét. Spanyolországban a támogatott szénből előállított villamos energia a teljes villamosenergia-termelés 4%-át teszi ki, míg Németországban 10%-ot, Magyarországon pedig 0,1%-ot. Magyarország tervei között szerepel, hogy 2014-ben beszünteti a működéshez nyújtott támogatást, míg Németország ugyanezt a lépést 2018-ban készül megtenni. 2.1.2 A bányabezárásokhoz (a szénrendelet 4. cikke alapján), valamint az örökölt adósságok fedezéséhez (a szénrendelet 7. cikke alapján) nyújtott támogatás A világpiacon nem versenyképes bányák bezárásának zökkenőmentessé tételéhez a szénrendelet két eszközt határoz meg: az egyik a bezárásokhoz nyújtott támogatás, amely a bezárásig elszenvedett működési veszteségek fedezésére szolgál, a másik az örökölt adósságok fedezéséhez nyújtott támogatás, amelyből a szénbányászathoz kapcsolódó szociális és környezeti kiadások fedezhetők13. A bezáráshoz nyújtott támogatás (4. cikk) Olaszország kivételével minden szénkitermelő tagállam bezárta veszteséges bányáit. A szénrendelet 4. cikke értelmében Németország, Spanyolország és Franciaország bezárási támogatást ítélt meg a bányabezárással járó társadalmi következmények enyhítése érdekében. A megítélt támogatás összegét a 4. táblázat tartalmazza (lásd SEC (2007) 602). 2003 és 2006 között Franciaország és Németország 2-2 bányáját zárta be, míg Spanyolország 8 termelési egységére tett lakatot, és 2007 végéig további 9 bánya bezárására vállalt kötelezettséget14. Ugyanebben az időszakban más tagállamokban is került sor bányabezárásokra: Magyarország 2, Szlovákia 1, míg Lengyelország 3 bányát számolt fel. Ezekre a bányabezárásokra a vonatkozó támogatás kifizetése nélkül került sor.
10 11
12
13 14
HU
Lásd az N 552/2005 határozatot a német szénipar számára 2006-ban nyújtott állami támogatásról. Bulgáriának és Romániának legkésőbb 2007. április 30-ig kell értesítenie a Bizottságot a széntartalékokhoz való hozzáférésre vonatkozó terveikről. Románia tervét a Bizottság a határidőn belül kézhez kapta, annak vizsgálata jelenleg folyik. Lásd: A harmadik országokból származó feketekőszén-behozatal közösségi ellenőrzéséről szóló, 2003. február 27-i 405/2003/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról készült bizottsági jelentést. (http://ec.europa.eu/energy/coal/market_pricing/doc/price_post_2002/hard_coal_electricity_semester_2 005_2_eur25.pdf) A szénrendelet melléklete. A Bizottság jelenleg azt ellenőrzi, hogy Spanyolország betartja-e ezt a kötelezettségvállalást.
5
HU
Az örökölt adósságok fedezéséhez nyújtott támogatás (a szénrendelet 7. cikke) A Cseh Köztársaságban és Franciaországban az állam továbbra is támogatást fizet az örökölt szociális és környezeti költségek fedezéséhez. Azonban úgy tűnik, a még működő bányászati vállalkozások nem részesülnek e kifizetésekből15. A többi tagállam – Magyarország és Olaszország kivételével – nem csak a bezárt bányák, hanem a még működő bányák esetében is bizonyos mértékig magára vállalta az örökölt szociális és környezeti költségek fedezését16. Az 5. táblázat (lásd SEC (2007) 602) mutatja be az örökölt adósságok fedezésére nyújtott állami támogatások teljes összegét. 2.1.3. A bányászati termelés és foglalkoztatottság alakulása 2003 és 2006 között az EU 25 tagállamában az általános bányászati termelés valamint a bányászatban való foglalkoztatottság csökkent. Az egyes országokban végbemenő változásokat a SEC (2007) 602-ben található 6. táblázat (Bányászati kitermelés 1998 és 2004 között) és a 7. táblázat (A bányászati ágazatban jellemző foglalkoztatottság 2004-ben) szemlélteti. 2.2 A helyben rendelkezésre álló energiaforrások aránya az EU összes energiafelhasználásában (energy mix), valamint a széniparnak nyújtott támogatások hatása a belső energiapiacon 2.2.1 A helyben rendelkezésre energiafelhasználásában
álló
energiaforrások
szerepe
az
EU
A primer energiafogyasztás terén a felhasznált tüzelőanyagok rendkívül nagy változatossága jellemző. A legtöbb tagállam által leggyakrabban használt primer tüzelőanyag az olaj, ezt szorosan követi a földgáz. Ezt szemlélteti az 1. ábra (lásd SEC (2007) 602). A helyben rendelkezésre álló fosszilis tüzelőanyagok felhasználása a tagállamok földrajzi adottságaitól és a források kiaknázottságának fokától függően széles skálán mozog. A szén mellett jellemző még a földgáz (Dánia, Franciaország, Németország, Magyarország, Hollandia és az Egyesült Királyság), az olaj (Cseh Köztársaság, Németország, Magyarország és az Egyesült Királyság), az olajpala (Észtország) valamint a tőzeg (számos tagállamban, de elsősorban Írországban és Finnországban) használata. Ami a villamosenergia-előállítást illeti, villamosenergia-termeléshez a legtöbb tagállam a tüzelőanyagok széles skáláját használja. Noha az egyes tüzelőanyagok aránya országonként eltér, a szén, a gáz, illetve a nukleáris és a vízenergia jelenléte valamennyi országban jelentős (SEC (2007) 602, 2. ábra). Ez az ábra azt szemlélteti, hogy tüzelőanyagként a szén 15
16
HU
E támogatások kezelése az állami támogatásokra vonatkozó szabályok értelmében nem egyforma. A Cseh Köztársaság esetében a Bizottság jóváhagyta a környezeti károkozások fedezésére nyújtott állami támogatást (CZ 45/2004 és 110/2004 eset), az örökölt adósságok fedezésére nyújtott állami támogatások ügyében pedig hivatalból indított vizsgálatot kezdeményezett. Ez a vizsgálat jelenleg még tart. Ezek jóváhagyása az N 574/2004 (Lengyelország), N 27 és 53/2005, N 419/2005, N 168/2005, NN 9/2006 és N 387/2006 (Szlovákia), N 421/2003 és N 321/2004 (Franciaország), N 746 és N 474/2002, N 493/2003, N 320/2004, N 497/2004, N 552/2005 (Németország), N 20/2003 (Egyesült Királyság), C 14/2004 (Spanyolország), bizottsági határozatokkal, illetve a csatlakozás előtt a szlovén nemzeti versenyhivatal által történt.
6
HU
kiemelkedő arányban, 30%-al van jelen a villamosenergia-termelésben. E villamos energia egyharmadát17 gyenge minőségű, C. csoportba sorolt szénből (lignit) állítják elő, amely a szénrendelet értelmében nem jogosult állami támogatásra. A villamos energia másik harmadát a szénrendelet értelmében állami támogatásra jogosult, helyben rendelkezésre álló szénből nyerik. A harmadik harmadot import szénből állítják elő. A szénrendelet értelmében államilag támogatható, helyben rendelkezésre álló szén közel 45%-a részesül vagy a működéshez nyújtott vagy a beruházási költségek fedezésére szánt támogatásból. Másképpen fogalmazva az Európai Unió villamosenergia-termelésének 4,5%-át támogatásban részesülő, helyben rendelkezésre álló szén tüzelésével állítják elő. Amint az a 3. ábráról (lásd SEC (2007) 602) leolvasható, az EU25-ökben az elmúlt években számottevően megnőtt a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrások felhasználása. Napjainkban a megújuló energiaforrások a teljes energiafelhasználás közel 6%-át, a teljes villamosenergia-fogyasztásnak pedig kb. 16%-át adják. Ez az arány várhatóan tovább emelkedik majd, mivel a tagállamok elfogadták a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001/77/EK irányelvben18 megállapított, a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-termelésre vonatkozó célkitűzéseket. A Bizottság 2007. január 10-én elfogadta az ún. Megújulóenergia-útitervet19, amelyben azt javasolja, hogy 2020-ra a megújuló erőforrások 20%-os arányban jelenjenek meg az EU teljes energiafogyasztásában. Ezt a célkitűzést az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülése is támogatta. 2.2.2 A széniparnak nyújtott támogatás hatása a belső piacra A széniparnak nyújtott állami támogatás alapvetően három különböző termék: a szén, az acél és a villamos energia piacát befolyásolja. Az ún. spill-over (áttételes) piaci hatások emellett a bányagépek, illetve az ökotechnológiák ágazatát is elérték. A szénpiacra gyakorolt hatás A szén minősége rendkívül változó. A minőségtől függően az árak és a felhasználási területek is eltérőek. Ennek megfelelően a szén esetében a verseny szempontjából egynél több termékpiac meghatározása indokolt20. E termékpiacok földrajzi kiterjedése is nagyon változó, mivel a kiváló és a közepes minőségű szén könnyen szállítható, és az egész világpiacon keresett termék, míg a gyenge minőségű szén esetében a Bizottság megállapította, hogy a szállítási költségek korlátozzák a földrajzi értelemben vett termékpiac határait21. A széniparnak nyújtott állami támogatások a szénpiacra is hatással vannak, mivel életben tart olyan vállalkozásokat és bányákat, amelyek egyébként az ágazat elhagyására kényszerülnének. Ennek ellenére az európai uniós piac torzulása mögött az áll, hogy a 17 18 19 20
21
HU
Ez a teljes villamosenergia-termelés 10%-a. HL L 283., 2001. 10.27., 33. o. COM(2006)848 végleges. Az IV M.402 PowerGen/NRG Energy/Morrison Knudsen/Mibrag esetben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a barnaszén esetében több termékpiac létezik. Lásd: http://ec.europa.eu/comm/competition/mergers/cases/decisions/m402_en.pdf Az IV M.402 esetben a Bizottság megállapította, hogy a barnaszén földrajzi értelemben vett piaca regionális (jelen esetben Kelet-Németország). Az állami támogatásról szóló, N 597/2004 számú, Lignit Hodonín s.r.o. határozatban a Bizottság megállapította, hogy ugyan folyik a határokon átnyúló lignitkereskedelem, de csak szomszédos országok között és kis távolságokon. Ezért a földrajzi értelemben vett piac leginkább két vagy több ország területére kiterjedő régió.
7
HU
szénrendelet hatálya alá tartozó és támogatásban részesülő termelés nagy részét a belföldi piacokon értékesítik. Lengyelországon és – kevésbé jelentős mértékben – a Cseh Köztársaságon kívül más ország nem exportál szenet. Ez arra enged következtetni, hogy a különböző tagállamokban kitermelt szén tekintetében a közvetlen verseny kevéssé jellemző22. Ezt a Bizottság által e jelentés elkészítéséhez folytatott konzultációk során kapott válaszok is alátámasztják. A gyenge minőségű szén esetében az állami támogatások hatását korlátozni látszik az a tény, hogy szállítási költsége magas, illetve hogy a bányák között kevéssé kiélezett a verseny, mivel a kitermelt szén java részét a közeli erőművek használják fel23. A villamosenergia-piacra gyakorolt hatás Annak érdekében, hogy a széniparnak nyújtott állami támogatások által a villamosenergiapiacra gyakorolt áttételes piaci hatások elkerülhetők legyenek, a szénrendelet 4. cikkének e) pontja védzáradékról rendelkezik. A Bizottság által szervezett konzultációkra a környezetvédelem területén tevékenykedő három nem kormányzati szervezettől24 érkezett válasz viszont arra enged következtetni, hogy a széntermelésnek nyújtott támogatások a villamosenergia-piacot a szén irányába torzították el. A válasz leszögezi: „az energiaszektor továbbra is nagyon távol áll attól, hogy valamennyi ellátási forrás számára egyenlő feltételeket teremtsen. Az olyan szennyező energiahordozók, mint a szén vagy az atomenergia, évtizedeken keresztül részesültek állami támogatásban, gyakran nagyon erős védelem alatt álló, monopóliumoktól sem mentes piacokon.” Ezt a kérdést részletesen elemzi a Bizottság megbízásából a Europe Economics által készített tanulmány, amely arra a következtetésre jut, hogy a széniparnak juttatott állami támogatás kizárólag a szén beszerzési forrását, azaz azt a döntést befolyásolja, hogy belföldön kitermelt szenet vagy importszenet vásároljon-e az ipar. A tanulmány megállapítása szerint semmi sem utal arra, hogy a széniparnak nyújtott állami támogatás torzítaná a használt tüzelőanyagok részesedését, azaz befolyásolná a szén arányát a villamosenergia-termelésben. Az EURELECTRIC által az érdekcsoporti konzultációkra adott válasz is ezt támasztja alá. A Bizottság úgy véli, hogy a szénrendelet 4. cikkének c) és e) pontja együttes alkalmazása elegendő annak kizárásához, hogy a szénipar támogatása hatással legyen a villamos energia piacára25. A Bizottság ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a széniparnak nyújtott állami támogatás mégis befolyásolhatja a belső villamosenergia-piacot, különösen az új, széntüzelésű erőművek létesítését érintő beruházási döntések tekintetében. Amennyiben ugyanis a befektető garanciát lát arra, hogy az állami támogatás segítségével a belföldi bányák a belátható jövőben is biztosítják a szénkitermelést, akkor a szállítási költségek csökkentése érdekében a bánya közelében létesíthet új erőművet. Amennyiben viszont a helyi, nem
22 23 24 25
HU
Versenyről mindössze Németország esetében lehet beszélni, ahol a hazai széntermelés egy részét lengyel illetve cseh eredetű importtal váltották ki. Lásd: IV M.402 és az N 597/2004 Lignit Hodonín s.r.o. esetet. Az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB), az Akcióhálózat az éghajlat védelmére (Climate Action Network) és a Greenpeace. Lásd még lentebb a 2.3.1. pontot.
8
HU
versenyképes termelésnek nyújtott támogatás jövője bizonytalan, a befektető az importszén szállítási költségeinek minimalizálása érdekében az erőművet vélhetően egy belvízi út mellett építi fel. Az állami támogatás hatása a koksztermelés és az acélgyártás piacára A rendelet 4. cikkének e) pontjában található védzáradék a koksztermelés és az acélgyártás piacára is vonatkozik. Sem az érdekcsoportoktól, sem a tagállamoktól nem érkezett észrevétel arra vonatkozóan, hogy e piacokon torzulna a verseny. 2.3 A szénrendelet alkalmazása során a Bizottság által tapasztalt problémák A Bizottság a széniparnak nyújtható állami támogatásokra vonatkozó, jelenleg hatályos szabályok alkalmazása során a következő 5 fő problémával szembesült: gondot okoz ellenőrizni az ártorzulás kerülésének kitételét (a szénrendelet 4. cikkének c) pontja), a rendelet hatálya alá tartozó, illetve nem tartozó széntípus közötti megkülönböztetés, a termelési költségek csökkenése, a szénrendelet mellékletében meghatározott és az örökölt adósság fedezésére nyújtott támogatás kategóriáinak ellenőrzése, valamint a bányabezárások ellenőrzése. 2.3.1 A rendelet 4. cikkének c) pontjában szereplő rendelkezések betartásának ellenőrzése A szénrendelet 4. cikkének c) pontja előírja, hogy „a tonnánkénti kőszénegyenérték szerinti támogatás mértéke nem okozhatja azt, hogy a közösségi szénért fizetett ár alacsonyabb legyen a harmadik országokból származó, azonos minőségű szén áránál.” E cikk betartásának ellenőrzése elsősorban két helyzetben jelenthet nehézséget: Integrált bánya- és erőmű társaságok. Több tagállamban26 jellemző, hogy a szénbányák és az erőművek egyetlen integrált vállalatba tömörülnek. Ebben az esetben a szén árát vállalaton belüli tranzakció keretében állapítják meg, amely kívülről értelemszerűen rendkívül nehezen ellenőrizhető. A Bizottság ezt a problémát az egyes érintett esetek lehető legalaposabb vizsgálatán keresztül próbálja kezelni. A világpiaci ár hiánya. A gyenge minőségű szénnek nincs világpiaci ára, ugyanis gyakorlatilag nem kereskednek vele. A magas szállítási költségek és az alacsony fűtőérték miatt azt csak a kitermelés helyéhez közel érdemes felhasználni. Ezekben az esetekben a Bizottság azt ellenőrizte, hogy az ár kiszámításához használt módszer helytálló volt-e, és nem vezetett-e a villamosenergia-termelés piacán zajló verseny torzulásához27. 2.3.2 A rendelet hatálya alá tartozó, illetve nem tartozó szénfajták megkülönböztetése A szénrendelet 2. cikkének a) pontja értelmében a rendelet hatálya alá kizárólag az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága által a szén tekintetében megállapított nemzetközi kodifikációs rendszer értelmében kiváló minőségű, közepes minőségű és gyenge minőségű A. és B. csoportba sorolt szén tartozik, míg a gyenge minőségű, C. csoportba sorolt szénre és olyan egyéb, helyben rendelkezésre álló fosszilis tüzelőanyagokra, mint az olajpala, a
26 27
HU
Például Németországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Magyarországon. Lásd a magyar széniparnak nyújtott állami támogatásról szóló N 92/2005 számú határozatot, és a német széniparnak nyújtott állami támogatásról szóló N 320/2004 számú határozatot.
9
HU
kátrányhomok és a tőzeg, a rendelet nem vonatkozik; viszont az állami támogatásra vonatkozó általános szabályok igen. Az ESZAK tagállamainak vonatkozásában a Bizottság az 1986. október 11-i ESZAKszerződés28 I. mellékletében említett „szén” illetve „lignit” kifejezések értelmezéséről szóló közleményében meghatározta a szénre vonatkozó minőségi szempontokat; a szénrendelet esetében azt feltételezték, hogy a szén és a lignit megkülönböztetésére használható a gyenge minőségű, B. csoportba sorolt szén és a gyenge minőségű, C. csoportba sorolt szén új megkülönböztetési elve. Az ESZAK tagállamok közé nem tartozó EK-tagállamok esetében a Bizottság határozathozatali gyakorlatában elfogadta a tagállamok akkreditált laboratóriumai által elvégzett geológiai elemzéseket, és megállapította, hogy Magyarországon a márkushegyi bányában, Szlovákiában a bana dolinai bányában és a Hornonitrianské bane Prievidza (Felsőnyitravidéki bányászati Kft.) bányáiban gyenge minőségű, B. csoportba sorolt szenet, míg a cseh köztársasági Lignit Hodonín bányában gyenge minőségű, C. csoportba sorolt szenet termelnek ki29. 2.3.3 A termelési költségek csökkentése A szénhatározat előírja, hogy a működési támogatásban részesülő bányáknak „a termelési költségek csökkenésére utaló irányzatot kell megvalósítaniuk.” Ezt a feltételt a szénrendelet nem vette át. A Bizottság A német széniparnak 2006-ban nyújtott állami támogatásról szóló N 552/2005 határozatában szembesült azzal a kérdéssel, hogy a rendelet értelmében a termelési költségek alakulásától függetlenül – azaz például a termelési költségek emelkedésekor – is engedélyeznie kell-e a működéshez nyújtott támogatást. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szénrendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében állami támogatásért folyamodó vállalatok elvileg kötelesek csökkenteni termelési költségeiket. 2.3.4 A mellékletben szereplő kategóriák alkalmazása A rendelet melléklete megállapítja az örökölt adósság fedezését célzó állami támogatás kategóriáit. A szénrendelet melléklete szerint támogatásban részesíthető költségek bizonyos esetekben nem, vagy csak közvetetten kapcsolódnak a szénipar szerkezetátalakításához. Emellett egyes kategóriák meghatározása meglehetősen pontatlan30. Következésképp az érintett vállalatok költségeinek fedezéséhez anélkül is nyújtható támogatás, hogy e vállalatokat a szerkezetátalakítás folytatására ösztönöznék. Ebben a tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy a 4. és 5. cikkben szereplő támogatással szemben a 7. cikkben szereplő támogatásra nem vonatkozik sem felső határ, sem a támogatás fokozatos csökkentésének kötelezettsége. 2.3.5 A bányabezárások ellenőrzése A Bizottság azzal a problémával szembesült, hogy Spanyolország nem tartotta magát azon kötelezettségéhez, hogy a szénrendelet 4. cikke értelmében bezáráshoz nyújtott támogatásban
28 29
30
HU
HL L 254., 1986.10.11., 2. o. Lásd: Magyarország: N 92/2005 határozat a magyar szénipar számára nyújtott állami támogatásról, Szlovákia: N 27 és N 53/2005 számú határozatot a szlovák szénipar számára nyújtott állami támogatásról, illetve NN 9/2006 számú határozat Bana Dolina szénbányának nyújtott állami támogatásról, valamint Cseh Köztársaság: az N 597/2004 számú, a Lignit Hodonín s.r.o. című határozatot. Például az 1. kategória f) pontja szerint az állam „az igazgatási, jogi vagy adózási rendelkezésekből származó fennmaradó költségeket” térítheti vissza.
10
HU
részesült bányáit bezárja. E problémákra C 14/04 számú, A spanyol szénipar szerkezetátalakítási terve és a 2003–2005 között megítélt állami támogatások című határozatában a Bizottság részletes magyarázattal szolgált31. A Bizottság folytatja e kérdés alapos megfigyelését.
3.
A SZÉNRENDELET MÓDOSÍTÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE
A szénrendelet 13. cikkének (1) bekezdése valamint (9) és (23) preambulumbekezdése értelmében a Bizottságnak értékelnie kell azt, hogy a szénpiac helyzetének alakulása és/vagy a szénbányászat szociális és regionális vonatkozásai indokolttá teszik-e a szénrendelet módosítását 2008. január 1-jéi hatállyal. 3.1 A szénpiacon zajló események és az általános energiabiztonság A 2003 és 2006 közötti időszakban a szén világpiaci ára32 jelentős ingadozást mutatott. A szén világpiaci ára ugyanakkor stabilabb volt, mint az olajé vagy a földgázé. A jelentős áringadozás hátterében a szén iránti kereslet jelentős növekedése áll, amelyhez a szénbányák korlátozott termelése és az ugyancsak korlátozott szállítási kapacitás társul. A keresletnövekedést elsősorban Kína és India megnövekedett szénigénye magyarázza. Emellett a magas földgázár miatt a széntüzelésű erőművek versenyképessége a korábbi időkhöz képest fokozódott, ami szintén hozzájárulhatott a kereslet növekedéséhez. A kitermelés volumene és a szállítási kapacitás korlátozottságát az okozza, hogy az új bányászati és szállítási beruházások hatásának jelentkezése egy vagy több évig is eltarthat. A kereslet változásaihoz való alkalmazkodás ezért viszonylag lassú. Emellett a 2006 eleji orosz-ukrán gázvita, illetve a 2007 eleji orosz-fehérorosz olajvita nyomán az Európai Unió energiaellátásának biztonsága az egyik legfontosabb kérdéssé lépett elő. Általánosságban elmondható tehát, hogy az energiabiztonság jelentőségét érintő tudatosság 2003-hoz képest 2007-ben fokozottabb. A problémák ugyanakkor elsősorban az olajat és a földgázt érintik. A szén esetében a világpiac látszólag hatékonyan működik, amit a fokozódó indiai és kínai kereslet nyomán megugrott széntermelés is jól mutatott. Napjainkban az európai szénimport ellátási biztonsága nem sokban tér el a 2003-as helyzettől. Az európai szénbányák gazdasági életképességének szempontjából a szén világpiacán zajló események meghatározóak. A 2005 óta megfigyelhető viszonylag magas szénárak mellett a csehországi, lengyel, egyesült királyságbeli és olasz bányák nyereségesnek számítanak, de ezek a bányák a század elején jellemző alacsonyabb szénárak mellett már nem tudnának fennmaradni. 3.2 A bányászat társadalmi és regionális vonatkozásai Az érdekcsoportoktól vagy a tagállamoktól beérkezett válaszok egyike sem utalt arra, hogy a szénbányászat társadalmi és regionális vonatkozásai jelentősen megváltoztak volna. Ugyanakkor Németország, Spanyolország és más, az érdekcsoportokkal folytatott 31 32
HU
Lásd: C 14/04 számú határozat a spanyol szénipar szerkezetátalakítási tervéről és a 2003–2005 között megítélt állami támogatásokról. Világpiacról csak a kiváló és a közepes minőségű szén esetében lehet beszélni, a gyenge minőségű szén felhasználása minden esetben a kitermelés helyszínéhez közel történik.
11
HU
konzultációban résztvevő válaszadók egyaránt úgy vélik, hogy a rendelet 4. cikke értelmében a tevékenység csökkentésére nyújtható állami támogatást 2010-ig fenn kell tartani. A megkérdezett felek szerint másképpen nehezen tudnák csökkenteni termelési kapacitásaikat. Spanyolország és Románia kivételével (Románia esetében az értesítés vizsgálata jelenleg zajlik) a Bizottság már minden tagállam esetében jóváhagyta a 2010-ig a széntartalékokhoz való hozzáférésre, valamint a bányabezárásokra vonatkozó terveket33 E tervek jóváhagyásakor nem jelentett különösebb problémát az a tény, hogy a 4. cikkben meghatározott támogatás 2008-tól megszűnik. Mi több, a fenti 2.1.2. pontban szereplő bányabezárási időpontok mellett Németország 2010-ig további 2 bánya bezárását tervezi, míg Szlovákia 2007-ig további egy bányát zár be. A bányabezárásokra vonatkozó spanyol terveket a Bizottság jelenleg vizsgálja. A fent említett válaszokban szereplő javaslattal szemben e bányabezárások kivizsgálása során a Bizottság semmilyen olyan tényezőt nem azonosított, ami indokolná a 4. cikkben említett támogatás meghosszabbítását, hiszen a bezárások lebonyolításához szükséges állami támogatásokat a szénrendelet 5. és 7. cikke értelmében is jóvá lehet hagyni. Ezen túlmenően a 2008–2010 közötti időszakot érintő minden hasonló módosítás csak korlátozott hatást tudna kifejteni a gyakorlatban. A Bizottság Németország, Magyarország, Lengyelország, az Egyesült Királyság és Szlovákia esetében már jóváhagyta a széntartalékokhoz való hozzáférésről szóló terveket, a spanyol és a román terv jelenleg áll értékelés alatt. A széniparnak juttatott állami támogatások nagy részét ezek az országok nyújtották. Az említett tervekben szereplő állami támogatások bárminemű változtatásához az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet34 17. és további cikkei értelmében a Bizottságnak ajánlást kellene készítenie az említett tagállamok számára a megfelelő intézkedésekről. Ez a Bizottság és az érintett tagállamok részéről egyaránt jelentős adminisztratív források igénybevételét tenné szükségessé. 3.3 Következtetés A fentiek fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nincs szükség a szénrendelet módosítására. A Bizottság felkéri a Parlamentet, a Tanácsot, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, a Régiók Bizottságát és valamennyi érdekcsoportot, hogy ismertessék e jelentésről alkotott álláspontjukat.
33 34
HU
Bulgária nem küldött tájékoztatást a széntartalékokhoz való hozzáférésre és a bányabezárásokra vonatkozó tervről. HL L 83.,1999.3.27., 1. o.
12
HU
