AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel, 25.9.2007 COM(2007) 556 végleges
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Az 1/2003 rendelet 17. cikke szerinti ágazati vizsgálat a vállalati vagyonbiztosításról (végleges jelentés)
{SEC(2007) 1231}
HU
HU
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Az 1/2003 rendelet 17. cikke szerinti ágazati vizsgálat a vállalati vagyonbiztosításról (végleges jelentés) 1.
BEVEZETÉS
1.
A Bizottság 2005. június 13-án az 1/2003/EK rendelet 17. cikke alapján határozott arról, hogy a Közösségben ágazati vizsgálatot kezdeményez a vállalkozások számára nyújtott biztosítási termékek és szolgáltatások terén. Figyelembe véve azokat a jelzéseket, amelyek szerint a közös piacon ezen ágazatban zajló verseny korlátozva lehet vagy torzulhat, az ágazati vizsgálat tárgyát azon konkrét korlátozó gyakorlatok, illetve versenytorzulások képezték, amelyek a Szerződés 81. vagy 82. cikkének hatálya alá eshetnek. A vállalati vagyonbiztosítás körébe tartozik többek között a vagyon- és üzemszünet-biztosítás, a szállítási biztosítás, a gépjármű-biztosítás, az általános, szakmai és környezetvédelmi biztosítás, valamint a baleset- és hitelbiztosítás.
2.
A vállalati vagyonbiztosítás ágazati vizsgálatáról szóló ezen végleges jelentést1 a Bizottság szolgálatai által készített, valamennyi eredményt tartalmazó átfogó munkadokumentummal (a továbbiakban: munkadokumentum) együtt teszik közzé. Az időközi jelentés és a munkadokumentum tartalmazza a biztosítási piac EU-n belüli szerveződésére vonatkozó részletes információkat, és az ágazati vizsgálat során a Bizottság által végzett kutatás jelentős mennyiségű eredményét. Az időközi jelentés eredményeit megtárgyaló nyilvános meghallgatásra 2007. február 9-én került sor. A nyilvános konzultációra bocsátott jelentés nagy figyelmet kapott az ágazatban érintett felek részéről. A bizalmas információkat nem tartalmazó valamennyi beadványt közzétették a Bizottság honlapján.
3.
E végleges jelentés és a munkadokumentum számos kulcsfontosságú kérdésre és aggodalomra összpontosít. Ha e jelentés nem is tartalmaz bizonyos kérdéseket, ez nem jelenti azt, hogy a Bizottság előzetesen kizárta a vállalati vagyonbiztosítás egyéb területei kapcsán felmerülő lehetséges aggodalmakat.
4.
A biztosítás Unió-szerte nagy jelentőséggel bír a nagy és kisvállalkozások számára. Adott kockázatok biztosításának lehetősége sikerre vihet vagy tönkretehet egy konkrét üzleti modellt. A világ legfontosabb és legnagyobb presztízsű ipai ágazatai – a repüléstől a hajózáson át a legnagyobb ingatlanfejlesztőkig – nem működhetnének biztosítás nélkül, és csapást mér a teljes gazdaságra, ha a biztosítási piac nem képes biztosítani a kockázatokat. Az EU területén működő biztosítók minden évben 375 milliárd eurónyi, nem életbiztosítási díjat szednek be2. Az európai biztosítók és viszontbiztosítók a nemzetközi piacokon is nagyon tevékenyek, valamint a tőkepiacon is jelentős befektetőnként vannak jelen. Ennek megfelelően ezen ágazat
1 2
HU
Az időközi jelentést 2007. január 24-én tették közzé. Forrás: Swiss Re, Sigma 2/2005, 39. o. és 5/2006, 35. o.; vö. időközi jelentés, 37. o.
2
HU
versenytámogató működése nem csak önmagában a biztosítási ágazat számára, hanem az egész gazdaság számára létfontosságú. E jelentés révén a Bizottság hozzá kíván járulni egy fokozottabban versenyképes, dinamikus és jövedelmező európai biztosítási ágazathoz, amely képes betölteni a gazdaságban játszott szerepét és kihasználni lehetőségeit a 21. század Európájában. 5.
A nagy ügyfelek és kockázatok kivételével az elsődleges biztosítási piacok jobbára nemzeti jellegűek, még akkor is, ha elsősorban konszolidált multinacionális biztosítócsoportok szolgálják ki. Ennek számos oka van, amelyek közül a legfontosabb talán az, hogy a biztosítási szerződéseket az általános nemzeti szerződési jog, és emellett a külön biztosítási törvény alapján kötik, és ezek e törvények hatálya alá tartoznak, valamint a felelősségi kérdések is a nemzeti jogszabályok alapján merülnek fel, amelyek joghatóságonként változhatnak. Ezen felül a forgalmazás tekintetében gyakran, a követelések kielégítése tekintetében pedig mindig szükség van a helyi jelenlét valamilyen formájára, emellett nyelvi kérdések is felmerülhetnek. Természetes tehát a piac szervezését úgy jellemezni, hogy az több nemzeti piacra terjed ki, valamint legtöbb esetben kizárni annak lehetőségét, hogy a határokon kívül működő, de az adott államban ténylegesen piacra nem lépő szolgáltatók bármilyen formában korlátoznák a versenyt. Ezidáig az új piacra belépni kívánó biztosítók jobbára ezt oly módon tették meg, hogy helyi vállalatokat vásároltak fel, amelyek az ő leányválalataikká vagy (néhány esetben) fiókjaikká váltak. Ennek eredményeként a nemzeti piacokat meglehetősen nagyfokú koncentráció jellemzi, különösen ami a kockázatok fő kategóriáit illeti.
2.
A VÁLLALATI VAGYONBIZTOSÍTÁSRA VIZSGÁLAT FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSAI
2.1.
Az ágazat pénzügyi szempontjai
6.
A Bizottság széleskörű információgyűjtést végzett a biztosítók pénzügyi teljesítménye tekintetében. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy a vállalati vagyonbiztosítás jövedelmezőségét az elmúlt években az EU-25 szintjén a legtöbb tagállamban tartani tudták, jóllehet különböző mértékben3. Az ágazat szereplői azzal érveltek azonban, hogy a biztosítási üzletág ciklusa miatt hosszú távú távlatokra van szükségük a jövedelmezőség teljes mértékű értékeléséhez. Az ágazati szereplők körül sokan továbbá azt állították, hogy a Bizottság megközelítésének számos egyéb módszertani hiányosságai voltak. E kritikák közül néhány megállta a helyét, és a Bizottság felülvizsgálta a munkadokumentum érintett részét annak érdekében, hogy az említett észrevételeket figyelembe vegye. Az időközi jelentés által festett általános kép azonban változatlan maradt.
3
HU
VONATKOZÓ
ÁGAZATI
Bulgária és Románia nem képezte a vizsgálat tárgyát.
3
HU
7.
A biztosításkötés jövedelmezősége jelentős mértékben változó mind a biztosítási ágazatok, mind a tagállamok szerint. A nyereséghányadok közötti eltérés ugyanazon biztosítási ágazat esetében az EU-25 területén belül a háromszoros szorzót, ugyanazon tagállamon belül különböző biztosítási ágazatok esetében pedig a kétszeres szorzót is elérheti4. Miközben elismert tény, hogy a szerződéskötés által lefedett kockázat különbözik az egyes ágazatok tekintetében, így az elvárt tőkemegtérülés szintén különböző lehet, az egyenetlenség ilyen mértéke szembeszökő. Adott országon belül konkrét biztosítási ágazatonként is jelentősen változó a biztosítók bevétele.
8.
A biztosítók jövedelmezősége az EU-25 területén attól függően is jelentősen változik, hogy az ügyfeleket a kkv-k, vagy a nagyvállalatok képezik. Néhány esetben bizonyos tagállamok következetesen nagyobb szerződéskötési jövedelmezőséget mutatnak a kkv-szegmensben. Olyan jelzés érkezett, amely szerint bizonyos esetekben ez a jelenség kapcsolódhat ahhoz, hogy a biztosítók milyen módon díjazzák a közvetítőket, azaz hogy ha az alkuszok piaci erővel bírnak, a biztosítók magasabb jutalékokat kínálhatnak számukra az üzletkötés érdekében. Ezt azonban eseti alapon kell ellenőrizni.
9.
A Bizottság által elvégzett elemzés valószínűleg legfontosabb jellemzője, hogy kiemeli a piac felaprózódását és a további integrációból eredő takarékossági lehetőségeket. Több tényező aprózza fel a biztosítási piacot, lehetetlenné téve az egyszerű elemzést. A Bizottság jobban meg kívánja vizsgálni e tényezőket, és további olyan intézkedéseket kíván javasolni, amelyek az EU szintjén elősegítik a piaci hatékonyságot.
10.
A Bizottság a viszontbiztosítók jövedelmezőségével kapcsolatban is gyűjtött információt, módszertani okok miatt azonban még nincs abban a helyzetben, hogy a vizsgálat ezen aspektusáról jelentést tegyen. A munkadokumentum kiegészítésében tervez az említett kérdésben jelentést tenni.
2.2.
Az együttes biztosítás és a viszontbiztosítás feltételeinek harmonizálása
11.
Mind az együtt-viszontbiztosítási, mind az együttbiztosítási csoportok fontos mechanizmusok, amelyek az unió biztosítási ágazatának és a nagy kockázatok biztosíthatóságának alapját képezik. Az olyan mechanizmusok megléte, amelyek lehetővé teszik több (viszont)biztosító számára, hogy mindegyik részt vegyen egy adott kockázat biztosításában, elfogadható módon járul hozzá a nagyobb kapacitáshoz és a kockázatok diverzifikációjához, ami alacsonyabb árakat és az ügyfelek számára jobb feltételeket eredményez. A Bizottság azonban, figyelembe véve ugyan ezen előnyöket, arra utaló bizonyítékot talált, hogy a piac egyes részein olyan gyakorlatok uralkodnak, amelyek a Szerződés 81. cikkének hatálya alá eshetnek.
4
HU
Időközi jelentés, VI. fejezet; Munkadokumentum, II. fejezet.
4
HU
HU
12.
Az időközi jelentésben a Bizottság felhívta a figyelmet az együttes viszontbiztosítás piacán alkalmazott gyakorlatra, amely alapján egy záradék garantálja, hogy egy adott viszontbiztosító (saját szempontjából) kedvezőbb feltételekhez jusson, mint a szerződésben résztvevő bármely más viszontbiztosító: ez az úgynevezett „legjobb feltételek” záradék (best terms and conditions, a továbbiakban: BTC). A Bizottság azt is észlelte, hogy ez a gyakorlat hasonló formában jelenik meg az együttbiztosítás piacán is.
13.
Az időközi jelentésben a Bizottság kifejezte véleményét, amely szerint a BTC gyakorlata valószínűleg hátrányos az érintett ügyfelekre nézve, és bizonyos körülmények között korlátozhatja a versenyt az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése értelmében. A Bizottság akkor nem fejtette ki a véleményét azzal kapcsolatban, hogy e záradék a 81. cikk (3) bekezdése szerint esetleg kivételt képezzen-e. A vizsgálat második szakaszában azonban a Bizottság közelebbről megvizsgálta ezt a gyakorlatot, és véleménynyilvánításra kérte a piaci szereplőket..
14.
A vizsgálat első szakaszában úgy tűnt, hogy a BTC záradék mint olyan nem szükségszerűen jelenik meg a végleges (viszont)biztosítási szerződésben, azonban például az árajánlat szakaszában előfordulhat, hogy igen, és így kizárólag ahhoz az eljáráshoz kapcsolódik, amely során a (viszont)biztosítási megállapodásokat tárgyalják és megszövegezik. E vizsgálat eredményeként azonban hamar világossá vált a Bizottság számára, hogy a mind a viszontbiztosítás, mind az együttbiztosítás piacán széles körben elterjedt gyakorlat szinte mindig a díjak és a biztosítási feltételek tényleges összehangolásához vezet, függetlenül attól, hogy alkalmaztak-e BTC záradékot. Ennek megfelelően a Bizottság kiterjesztette elemzését valamennyi mechanizmusra, amelyek ilyen összehangolásokhoz vezethetnek, miközben észlelte, hogy a BTC záradék még kevésbé előnyös feltételeket szabhat az ügyfeleknek, mintha nem is alkalmaznák.
15.
A fent leírt gyakorlattal kapcsolatban a Bizottság ideiglenes véleménye a következő: az egyedi esetek – ha azok a vállalkozások közötti megállapodások eredményei – a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá eshetnek. Ezenfelül a Bizottság előtt e szakaszban még nem vonultattak fel olyan meggyőző érveket, amelyek indokolnák 81. cikk (3) bekezdésében előírt nélkülözhetetlenséget. Nyilvánvaló, hogy a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek való megfelelés értékelését eseti alapon kell elvégezni a vonatkozó ténybeli és jogi környezetben. A versenyjog szempontjából kevésbé ad aggodalomra okot, illetve nagyobb valószínűséggel felel meg a kivételre vonatkozó feltételeknek az a gyakorlat, amikor a szerződéskötési szakaszban felfedik a vezető biztosító árait, garantálják a vezető biztosító részesedését és – a díjak kivételével – összehangolják a biztosítási feltételeket .
16.
A Bizottság tisztában van azzal, hogy e gyakorlatokat hosszú ideig szokásos piaci gyakorlatnak tekintették az egyes piacokon. A Bizottság mindazonáltal – az eredmények fényében – úgy hiszi, hogy az ágazatnak kritikusabban kellene értékelnie az említett gyakorlatokat. A Bizottság teljes mértékben szerepet kíván vállalni ebben a folyamatban, miközben megfelelő mértékben figyelembe veszi azt az elvet, hogy a piaci szereplőknek a feladata az alkalmazandó jogi normák alapján értékelni piaci gyakorlataik jogszerűségét.
5
HU
HU
17.
A Bizottság hangsúlyozza, hogy megfigyelései kizárólag bizonyos üzleti gyakorlatok azon elemeire vonatkoznak, amelyek a kétlépéses szerződéskötési eljárásban felmerülnek, és amelyek véleménye szerint nem létfontosságúak az említett eljárás, és még kevésbé a piac egészének működése szempontjából. A Bizottság felszólítja a jellemzően szerződéses alapon kötött vállalati vagyonbiztosítás és viszontbiztosítás ügyfeleit arra, hogy legyenek tisztában azzal, hogy ilyen jellegű biztosítást olyan feltételekkel is lehet kötni, amelyek nem foglalják magukban az összehangolt biztosítási díjakat, valamint arra, hogy adott esetben biztosítsák, hogy a kockázatkezelők és az alkuszok ezt a lehetőséget teljes mértékben felderítsék. A Bizottság nem fejezte ki aggodalmát az együttbiztosítás ás viszontbiztosítás nyújtásának egyéb módjai tekintetében, amelyek magukban foglalják a vertikális marketinget, a biztosítók közötti ad hoc szindikálást, és az olyan tartós megállapodásokat, mint például a csoportos biztosítás. Eseti alapon történő elemzést követel annak megállapítása, hogy az egyedi esetekben az ilyen eljárások alkalmazása aggodalomra adhat-e okot a verseny szempontjából.
2.3.
A vállalati vagyonbiztosítás forgalmazása
18.
Az időközi jelentés részletes áttekintést nyújtott azon legfontosabb szempontokat illetően, amelyek a vállalati vagyonbiztosítási termékek és szolgáltatások EU-n belüli forgalmazását érintik. A biztosítást független alkuszok, meghatalmazott ügynökök, bankok (úgynevezett bankbiztosítás) és az interneten keresztüli értékesítést is magában foglaló közvetlen értékesítés révén forgalmazzák. Az értékesítés nagy része alkuszokon, meghatalmazott ügynökökön és közvetlen értékesítésen keresztül történik. A forgalmazói hálózat kiépítésének szükségessége korlátozhatja a piacralépést, ha nemzeti szinten nincs erős, önálló alkuszhálózat.
19.
Az alkuszok mind tanácsadást nyújtanak az ügyfelek számára, mind a biztosítók értékesítési csatornájaként funkcionálnak, ami gyakran párosul szerződés-aláírási és jegyzési jogkörrel. Ez a kettős szerep összeférhetetlenség forrása lehet az ügyfeleknek adott tanács tárgyilagosságával és saját kereskedelmi szempontjaik között. Ilyen érdekellentét adódhat az alkuszok díjazásából, beleértve céljutalékokat.
20.
A biztosításközvetítők tekintetében a piaci felmérések és nyilvános konzultációk kiemelik azt a tényt, hogy a jelenlegi piaci gyakorlatok – különösen a biztosítók általi díjazás spontán ismertetésének hiánya és más lehetséges érdekellentétek – olyan közeget hoznak létre, amely miatt a vállalati vagyonbiztosítás ügyfelei több esetben nem képesek kellően tájékozottan választani.
21.
A gyakorlatok, amelyek ösztökélni kívánják az alkuszokat arra, hogy konkrét biztosítókkal kössenek ügyleteket, a biztosítási piacon alááshatják a tisztességes versenyt a fedezet feltételei, a szolgáltatás és a biztosítók pénzügyi ereje tekintetében. Az ilyen gyakorlatok azt eredményezhetik, hogy a biztosítók egymással versenyeznek az alkuszok díjazása tekintetében azért, hogy forgalmazási lehetőséget „vásároljanak”, illetve hogy legalább az alkusz döntését befolyásolják.
6
HU
HU
22.
A közvetítők által felfedett vonatkozó információk, amelyek a biztosítók által fizetett díjazással és a biztosítóknak nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak, csökkenthetik az érdekellentéteket. Jelenleg, ha az információkat ismertetik is, nem biztos, hogy azok teljesek, világosak és egyértelműek az ügyfél számára. Az egyéb pénzügyi ágazatokban, különösen az értékpapírok és bankügyletek terén felmerülő hasonló helyeztek fényében kérdéses azonban, hogy az információk felfedése önmagában elégséges-e ahhoz, hogy az érdekellentétek csökkenjenek, különösképpen azon díjazási típusok esetében, amelyek kifejezetten az alkuszok és a biztosítók érdekeinek összehangolását célozzák.
23.
Az időközi jelentés azt is tisztázta, hogy a jutalékengedmény biztosítók által történő megtiltása az eladási ár rögzítésével egyenértékű, és ezért nem vonatkozik rá a vertikális megállapodásokról és összehangolt magatartásokról szóló rendeletben előírt csoportmentesség. A Szerződés 81. cikke értelmében a közvetítők közötti horizontális megállapodások és összehangolt magatartások, illetve az ágazaton belüli társulásaik azon határozatai, amelyek alapján az ügyfeleknek nem nyújtanak jutalékengedményt, valószínűleg korlátozzák a versenyt.
24.
Három tagállamban végzett piaci felmérések és nyilvános konzultációk nem találtak bizonyítékot olyan magánmegállapodások vagy gyakorlatok létezésére, amelyek megakadályoznák a független biztosításközvetítőket abban, vagy eltántoríthatnák őket attól, hogy ügyfeleiknek jutalékengedményt nyújtsanak. Az olasz alkuszoktól érkezett válaszok azonban bizonyos zavart jeleznek az alkuszok társaságának a jutalékengedményre vonatkozó politikáját illetően, és jelzik, hogy ez további tisztázásra szorul. A jutalékengedményt Németországban továbbra is nemzeti törvény tiltja.
25.
Jelenleg a közvetítési szolgáltatások ára tekintetében a piaci verseny dinamikája legjobb esetben is korlátozottnak tűnik, ami a kkv-ügyfeleket illeti. A kkv-ügyfeleket úgy tűnik alacsony mértékben foglalkoztatja a biztosításközvetítés szolgáltatásának ára, amit okozhat az, hogy a közvetítőknek valójában kifizetett – az ügyfél által fizetett biztosítási díjba foglalt – jutalék (és esetleg más díjazási forma) összegét illetően téves elképzelésük van; ez az összeg jellemzően nagyobb az általuk véltnél.
26.
A Bizottság úgy hiszi, hogy e kérdésnek – bár lehetséges, hogy a piac torzulása tekintetében komoly aggályokhoz vezethet – több dimenziója van, ezért gondosan kell megvizsgálni. A Bizottság a kérdést a biztosítási közvetítésről szóló irányelv tervezett felülvizsgálatának keretében vizsgálja majd meg, e szakaszban azonban még nem ítéli meg, vajon ez a legmegfelelőbb módja-e annak, hogy a kérdéssel foglalkozzon. A szabályozási semlegesség biztosítása érdekében a legmegfelelőbb válasz értékelése során a Bizottság figyelembe veszi, milyen módon kezelték az egyéb ágazatokban felmerülő hasonló helyzeteket, különösen tekintettel a befektetési szolgáltatásokra vonatkozó MiFID rendszerre.
7
HU
2.4.
A biztosítók közötti horizontális együttműködés
27.
A biztosítók közötti együttműködés néhány formája csoportmentességet élvez a 358/2003/EK rendszer5 alapján. A jelenlegi csoportmentességi rendelet elfogadásakor hét év érvényességi időtartamot állapítottak meg, tehát 2001. március 31-én veszti hatályát. Az ágazati vizsgálat említi, hogy a csoportmentességi rendelet alkalmazása a tagállamokat összehasonlítva jelentős mértékben eltér, továbbá a vállalati vagyonbiztosítást illetően a vizsgálat álláspontot próbált kialakítani e rendszer jövőjére vonatkozóan.
28.
Válaszaikban az ágazatban érintett felek rendszerint észrevételezték, hogy az együttműködés formái és a megállapodások, amelyek a csoportmentességi rendelet hatálya alá tartoznak, támogatják a versenyt. Számos válaszadó jelezte, hogy a piacra kiterjedő korábbi kockázati információk hiánya vagy az általános feltételek (amelyek hatályát a kapcsolódó joggyakorlat értelmezi) hozzáférhetetlensége korlátozza az egyes piacokra való belépést. A konzultáció során néhány válaszadó kifejezte aggodalmát a csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó együttműködési formák tekintetében, a másodlagos (downstream) piacok (például a biztonsági berendezések piaca) működésével kapcsolatos néhány megjegyzés kivételével.
29.
A válaszadók nagy többsége – legalábbis a biztosítási közösség tagjai – támogatja, hogy a csoportmentességi rendeletet lejártakor, azaz 2010-ben hosszabbítsák meg. Számos válaszadó úgy érvelt, hogy az ágazati vizsgálat eredményei alapján a Bizottság semmilyen esetben se vonjon le szilárd következtetéseket a csoportmentességi rendelet jövőjére vonatkozóan, mivel az ágazati vizsgálat csak a vállalati vagyonbiztosításra terjedt ki, míg a csoportmentességi rendelet hatálya szélesebb. Néhány válaszadó vitatta azonban, hogy a biztosítási ágazatot az antitröszt szabályok szerint különleges elbánásban kellene részesíteni.
30.
A Bizottság elismeri, hogy az ágazat, és elsősorban a biztosítók ragaszkodnak a csoportmentességi rendelethez. A válaszok közül azonban egyik sem tett különbséget a csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó együttműködési formák és maga a csoportmentességi rendelet szükségességét illetően. Ebben az összefüggésben szükséges felidézni, hogy az 1/2003/EK rendelet 2004. májusi hatálybalépése előtt a csoportmentességi rendelet célkitűzése az volt, hogy kizárja a megállapodások bizonyos általános típusait a 81. cikk (1) bekezdésének hatályából, elejét véve annak, hogy különállóan és időigényes módon nyújtsanak mentességeket. Ez idő óta a vállalkozásokra többé nem hárul kötelesség arra vonatkozóan, hogy a Bizottságnak bejelentsék azokat az együttműködési formákat, amelyek a 81. cikk(1) bekezdésének hatálya alá eshetnek, annak érdekében, hogy a 81. cikk (3) bekezdése szerint ezen együttműködések vonatkozásában mentességi határozatot kapjanak. A vállalkozásoknak ehelyett maguknak kell értékelniük – szükség esetén külső tanácsadók segítségével –, hogy magatartásuk összeegyeztethető-e a versenyszabályokkal.
5
HU
A Bizottság 358/2003/EK rendelete (2003. február 27.) a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a biztosítási ágazatbeli megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 53., 2003.2.28., 8. o.)
8
HU
31.
Az 1/2003/EK rendelet fényében, valamint a csoportmentességi rendelet alapján engedélyezett különböző együttműködési formák kapcsán összegyűlt tapasztalat alapján azzal lehet érvelni, hogy – legalábbis ami a vállalati vagyonbiztosítást illeti – az ágazat szereplőinek nincs szükségük minta alapú ágazati csoportmentességre, és képesnek kell lenniük arra, hogy a 81. cikk (3) bekezdésének végrehajtása vonatkozásában önértékelést végezzenek, ahogy azt egyéb ágazatokban is teszik. Másrészt fennáll annak a kockázata, hogy a csoportmentességi rendelet esetenként tévedésből mentességet ad olyan együttműködési formák esetén is, amelyeknek versenyellenes hatása lehet, különösen a biztonsági berendezések kacsolódó piacán.
32.
A Bizottság kiemelné, még ha nincs is biztosítási csoportmentességi rendelet, hogy a biztosítási ágazat továbbra is élvezi a horizontális és vertikális csoportmentességi rendeletekben6 foglalt feltételek előnyeit.
33.
Folytatódik a párbeszéd, mivel a felhatalmazó jogszabályokban foglalt feltételek szerint a Bizottságnak 2009. március 1-jéig be kell nyújtania a csoportmentességi rendelet működéséről és jövőjéről szóló jelentést7. Az ágazati szereplőket és más érintett feleket ösztönzik arra, hogy ezalatt továbbra is kifejezzék véleményüket, a csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó konkrét együttműködési formák helyett arra a szerepre összpontosítva, amelyet a csoportmentességi rendelet a jogrendben tölt be.
6
7
HU
A Tanács 2821/71/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének (a jelenlegi 81. cikk (3) bekezdése) a megállapodások, döntések és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról, (HL L 285., 1971.12.29., 46. o).; A Bizottság közleménye – Iránymutatások a 81. cikk horizontális együttműködési megállapodásokra történő alkalmazhatóságáról, (HL C 3., 2001.1.6., 2. o.); A Tanács 1215/1999/EK rendelete (1999. június 10.) a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 19/65/EGK rendelet módosításáról, (HL L 148., 1999.6.15., 1. o.); A Bizottság 2790/99/EK rendelete (1999. december 22) a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról, (HL L 336, 1999.12.29., 21. o.); A Bizottsági közleménye – Iránymutatások a vertikális korlátozásokról, (HL C 291., 2000.10.13., 1. o.). A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a biztosítási szektorbeli megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1991. május 31-i 1534/91/EGK tanácsi rendelet 8. cikke
9
HU
2.5.
A vállalati vagyonbiztosítási szerződések időtartama
34.
Az ágazati vizsgálat során a versennyel kapcsolatban felmerült aggodalmak miatt a Bizottság megvizsgálta a szerződések időtartamát, valamint a megújításukra és meghosszabbításukra vonatkozó záradékokat, mivel az általános gyakorlat, hogy a szerződéseket túlzottan hosszú távra kötik, potenciálisan korlátozhatja az új piacralépést8. Ha az ügyfelek ugyanazon biztosítóval hosszú időtartamra kötik le magukat, ez hatással lehet azokra a versenytársakra, akik megpróbálnak belépni a piacra, illetve akik növelni szeretnék piaci részesedésüket. Megtörténhet, hogy egyéb tényezőkkel – mint például a hasonló szerződések száma, azok időtartama, az ilyen típusú piaci részesedés által lefedett piaci részesedés, a piac telítettségének mértéke és az ügyfelek lojalitása –, amelye kombinálva a hosszú távú megállapodások halmozott hatást gyakorolnak a versenyre. Néhány piaci szereplő is ilyen aggodalmaknak adott hangot az ágazati vizsgálat során is, különösen Ausztria és Olaszország kapcsán.
35.
A félreértések elkerülése végett a Bizottság hangsúlyozni szeretné, hogy a versenyjog értelmében – általánosságban – akkor találja aggasztónak a hosszú távú szerződések esetlegesen kirekesztő hatását, ha a halmozott hatás a piacról való kizárást okoz. Az is aggodalomra adhat okot, ha e gyakorlatot domináns vállalkozás alkalmazza azzal a céllal vagy eredménnyel, hogy megelőzze, illetve korlátozza a versenyt.
36.
A versenyszabályok értelmében a Bizottság ugyan bizonyos körülmények között közbe tud lépni, nem mindig ez az előnyben részesített megoldás. Jelen esetben a Bizottság úgy véli, hogy helyénvaló tovább vizsgálni az ausztriai helyzetet anélkül, hogy ennek hatása lenne a további lehetséges lépésekre. Olaszország esetében a közelmúltbeli szabályozási beavatkozás úgy tűnik olyan mértékben megváltoztatta a közeget, hogy a hosszú távú szerződések már ne tegyék lehetővé a piac lezárását.
3.
KÖVETKEZTETÉSEK
37.
Az ágazati vizsgálat három olyan kulcsfontosságú elemet talált, amellyel a Bizottságnak és/vagy a nemzeti hatóságoknak nyomon kell követniük: • bizonyos olyan gyakorlatok, amelyek a biztosítási díjak összehangolásához vezetnek, amikor az együttbiztosítás és viszontbiztosítás megvásárlására két lépésből álló, a vezető biztosító és további (viszont)biztosítók részvételével lefolytatott eljárás keretében kerül sor; • olyan esetek, amelyekben a hosszú távú szerződések elterjedt piaci gyakorlata halmozott kizáráshoz vezethet; és • a biztosításalkuszi tevékenység tekintetében a piac esetleges elégtelen működésének jelei.
8
HU
Ausztriában a szerződések átlagos időtartamát körülbelül nyolc évre (101 hónap) számították ki, Szlovéniában ez az időtartam majdnem hét év (81 hónap), Olaszországban körülbelül hat év (73 hónap), és Hollandiában körülbelül hat év (79 hónap).
10
HU
HU
38.
A Bizottság felkéri a különböző kérdésekben érintett feleket, hogy végezzék el saját értékelésüket, és kezdeményezzenek párbeszédet vagy annak érdekében, hogy tisztázzák, vajon az említett gyakorlatok összeegyeztethetők-e a versenyjoggal, és/vagy azért, hogy a kérdéses gyakorlatokat felülvizsgálják.
39.
Amennyiben szükséges, a Bizottság késlekedés nélkül élni fog végrehajtási hatáskörével a versenyjog alapján. Egyértelmű, hogy bármely lehetséges végrehajtási eljáráshoz szükséges az egyes esetek teljes körű kivizsgálása, amelyet a nemzeti versenyhatóságokkal együttműködésben kell végrehajtani. A Bizottság a piaci szereplőket is felkéri, hogy – szükség esetén bizalmas alapon – terjesszenek elő további bizonyítékokat a visszaélésekre vonatkozóan.
40.
A biztosításközvetítés tekintetében a Bizottság ismét foglalkozni kíván e kérdésekkel a biztosítási közvetítésről szóló irányelv felülvizsgálata keretében, azonban a tagállamokat és a piaci szereplőket is felkéri, hogy elemezzék a Bizottság vizsgálati eredményeit, és ők maguk javasoljanak megfelelő lépéseket.
41.
Végezetül a csoportmentességi rendelet tekintetében az ágazati vizsgálat nem talált olyan sürgető okokat, amelyek miatt – a vállalati vagyonbiztosítást illetően – azt 2010 után meg kellene hosszabbítani. A Bizottság azonban 2009 májusáig benyújtandó jelentés céljából határozottan megvizsgálja ezt az ügyet, ahogy azt a felhatalmazó jogszabályok előírják.
42.
A Bizottság örömmel fogadja a jelentéssel kapcsolatos észrevételeket, amelyeket a következő email címre kell elküldeni:
[email protected].
11
HU
