Az Európai Bíróság ítélete egy dán munkavállaló ügyében*

JeMa hallgatói különszám 2011

5PNBTPWT[LZ
&EJU Az Európai Bíróság ítélete egy dán munkavállaló ügyében* Kielégítő-e a végkielégítés?

Hivatalos hivatkozás: $
T[
*OHFOJ“SGPSFOJOHFO
J
%BONBSL
àHZCFO

PLUØCFS
ÏO
IP[PUU
ÓUÏMFU
Tárgyszavak: FHZFOMǮ
CÈOÈTNØE
t
ÏMFULPSPO
BMBQVMØ
IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏT
UJMBMNB
t
NVOLÈMUBUØJ
GFMNPOEÈT
t
ÚSFHTÏHJ
OZVHEÓK
t
WÏHLJFMÏHÓUÏT Értelmezett jogszabályhelyek: &,
UBOÈDTJ
JSÈOZFMW
B
GPHMBMLP[UBUÈT
ÏT
B
NVOLBWÏH[ÏT
TPSÈO
BMLBMNB[PUU
FHZFOMǮ
CÈOÈTNØE
ÈMUBMÈOPT
LFSFUFJOFL
létrehozásáról1

ÏT

DJLL
t

KÞOJVT
J

T[ÈNÞ
EÈO
UÚSWÏOZ
B[
BMLBMNB[PUUBLSØM
B
DJLL

1. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés 2. Az előzetes kérdés jogi kontextusa 3. A főtanácsnoki indítvány főbb megállapításai 4. A döntés érvelése

CÏSOFL
NFHGFMFMǮ
ÚTT[FHFU
LÚUFMFT
ö[FUOJ
F[
B[
ÚTT[FH
B[POCBO
nem jár abban az esetben, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnésekor öregségi nyugdíjra jogosult azon nyugdíjrendT[FS
BMBQKÈO
BNFMZCF
B
NVOLÈMUBUØ
KÈSVMÏLPU
ö[FUFUU

5. A rendelkező rész és a ratio decidendi 6. Az érvelés kritikája 7. Az ítélet jelentősége

1. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés "
EÈO
0MF
"OEFSTFO

KBOVÈS
KÏUǮM

KBOVÈS
J
FMCPDTÈUÈTÈJH

BVHVT[UVT
WÏHÏO
MFKÈSØ
GFMNPOEÈTJ
JEǮWFM
B
Region Syddanmark
BMLBMNB[ÈTÈCBO
ÈMMU
&MCPDTÈUÈTBLPS

ÏWFT
volt, azonban még nem szándékozott nyugdíjba vonulni, haOFN
NVOLBLFSFTǮLÏOU
SFHJT[USÈMUBUUB
NBHÈU
6HZBOF[FO
ÏW
PLtóber 2-án volt munkáltatójától az alkalmazottakról szóló törvény BMBQKÈO
IÈSPNIBWJ
NVOLBCÏSÏOFL
NFHGFMFMǮ
WÏHLJFMÏHÓUÏTU
LÏSU
jogosultságának igazolásaként arra hivatkozott, hogy több mint 
ÏWJH
ÈMMU
GFOO
F[
B
NVOLBWJT[POZB
"
WPMU
NVOLÈMUBUØ
PLUØCFS
14-én elutasította a kérelmét, szintén az alkalmazottakról szóló törvényre hivatkozva, hiszen a törvény szerint Andersen jogosult MFUU
WPMOB
B
NVOLÈMUBUØ
ÈMUBM
ö[FUFUU
OZVHEÓKSB
&[
VUÈO
B[
"OEFSsent képviselő szakszervezet keresetet nyújtott be az elutasító határozattal szemben a Vestre Landsret
/ZVHBU%ÈOJB
-FHGFMTǮ
#ÓSØTÈHB
o
B[
FMǮ[FUFT
EÚOUÏTIP[BUBM
JSÈOU
LÏSEÏTU
FMǮUFSKFT[UǮ
CÓSØTÈH
FMǮUU
"[
FMKÈSÈT
TPSÈO
B[U
ÈMMÓUPUUB
IPHZ
B[
BMLBMNB[PUUBLSØM
T[ØMØ
UÚSWÏOZ
B

ÏW
GFMFUUJFLFU
IÈUSÈOZPTBO
NFHLàMÚOCÚ[UFUJ
BNJ
FMMFOUÏUFT
B
&,
JSÈOZFMWWFM
"
Vestre Landsret 
OPWFNCFS
ÏO
IP[PUU
IBUÈSP[BUÈWBM
B[
FMKÈSÈTU
GFMGàHgesztette, és előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az &V#OÈM
B
LÚWFULF[Ǯ
LÏSEÏTU
JOUÏ[WF
B
UFTUàMFUIF[ ÁHZ
LFMMF
ÏSUFMNF[OJ
B[
ÏMFULPSPO
BMBQVMØ
LÚ[WFUMFO
WBHZ
LÚ[WFUFUU
IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏT


JSÈOZFMW

ÏT

DJLLÏCFO
GPHMBMU
UJMBMNÈU
IPHZ
B[[BM
FMMFOUÏUFT
IB
FHZ
tagállam olyan jogi rendszert tart fenn, amely előírja, hogy a munkáltató az ugyanazon vállalkozásnál legalább 12, 15 vagy 18 évig folyamatosan alkalmazott munkavállaló munkaviszonyának munkáltató általi felmondása esetén a munkavállaló munkaviszonyának megszűnésekor egy, kettő, illetve háromhavi munka-

5PNBTPWT[LZ
&EJU
"[
&VSØQBJ
#ÓSØTÈH
ÓUÏMFUF
FHZ
EÈO
NVOLBWÈMMBMØ
àHZÏCFO

"[
&V#
OBHZUBOÈDTB
WJ[THÈMUB
B[
àHZFU
ÏT

PLUØCFS
ÏO
IJSEFUUF
LJ
ÓUÏMFUÏU
"[
FMǮBEØ
CÓSØ
1FSOJMMB
-JOEI
WPMU
"[
ÓUÏMFU
az alapeljárást ismertető részében megemlíti, hogy egy választottbírósági eljárásban jogellenesnek minősítették a felmondást, arra azonban nem derül fény, hogy a választottbíróság NJMZFO
JOEPLPL
BMBQKÈO
IP[UB
NFH
F
EÚOUÏTÏU

2. Az előzetes kérdés jogi kontextusa "
&,
JSÈOZFMW
ÏSUFMNF[ÏTF
SÏWÏO
B[
&V#
HZBLPSMBUÈCBO
mára meglehetősen bőséges irodalma van az életkoron alapuMØ
IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏT
QSPCMFNBUJLÈKÈOBL
"[
JSÈOZFMW

DJLL

CFLF[EÏTF
LJNPOEKB
IPHZ
B[
ÏMFULPSPO
BMBQVMØ
eltérő bánásmód nem minden esetben jelent egyúttal hátráOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏTU "

DJLL

CFLF[EÏTF
FMMFOÏSF
B
UBHÈMMBNPL
SFOEFMLF[IFUOFL
úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏTU
IB
o
B
OFN[FUJ
KPH
LFSFUFJO
CFMàM
o
UÚSWÏOZFT
DÏM
ÈMUBM
PCKFLUÓWFO
ÏT
ÏTT[FSǻFO
JHB[PMU
CFMFértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő-piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők ÏT
T[àLTÏHFTFL

A törvényes cél kritériuma kapcsán megjegyzendő, hogy akLPS
UFLJOUIFUǮ
UÚSWÏOZFTOFL
IB
LFMMǮLÏQQFO
NFHBMBQP[PUU
&[FO
B
UÏSFO
UFIÈU
B[
JSÈOZFMW
NFHMFIFUǮTFO
OBHZ
NP[HÈTUFSFU
IBHZ
B
UBHÈMMBNPLOBL
B
LÚWFUFMNÏOZ
GFOOÈMMÈTÈU
VHZBOBLLPS
viszonylag nehéz bizonyítani, hiszen az irányelvben az objektív és ésszerű igazoltság kritériuma is tulajdonképpen együtt ÏSUFMNF[FOEǮ
B
UÚSWÏOZFT
DÏMMBM
7BMØKÈCBO
HVNJT[BCÈMZSØM
WBO




4[BLNBJ
MFLUPS
+","#
"OESÈT 

)-
-


P
NBHZBS
OZFMWǻ
LàMÚOLJBEÈT

GFKF[FU

LÚUFU

P

41

JeMa hallgatói különszám 2011

T[Ø
PMZBO
SVHBMNBT
LPSMÈUP[ÈTSØM
BNFMZ
NFHOFIF[ÓUJ
B[
JSÈOZFMW
DÏMKÈOBL
LÚWFULF[FUFT
WÏHIF[WJUFMÏU2 Az életkoron alapuló diszkrimináció alapelvi jelentősége az VOJØT
KPHCBO
WJUBUIBUBUMBO
F[U
B[
&V#
FHZÏSUFMNǻFO
LJNPOEta a Mangold-ügyben3
o
B
CÓSØTÈH
PMZBOOZJSB
GPOUPTOBL
UBSUPUta az e téren követendő egyenlő bánásmód alkalmazását, hogy még az irányelv átültetésére nyitva álló határidő alatti betartáTÈOBL
T[àLTÏHFTTÏHÏU
JT
IBOHTÞMZP[UB &[U
LÚWFUǮFO
FHZ
OÏNFU
àHZCFO
B[
&V#
ÞHZ
EÚOUÚUU
IPHZ
ellentétes az irányelvvel egy olyan nemzeti szabályozás, amely T[FSJOU
B
GFMNPOEÈTJ
JEǮ
T[ÈNÓUÈTÈOÈM
OFN
WFIFUǮ
öHZFMFNCF
B
NVOLBWÈMMBMØ
ÈMUBM
B

ÏMFUÏWF
CFUÚMUÏTF
FMǮUU
NVOLBWJT[POZCBO
UÚMUÚUU
JEǮ
"[
JOEPLPMÈT
T[FSJOU
B
SFOEFMLF[ÏT
OFN
NFHGFMFMǮ
FT[LÚ[
B
DÏM
FMÏSÏTÏSF
UJ
B
NVOLÈMUBUØ
UFSIFJOFL
FOZIÓUÏTÏSF
B
öBUBMBCC
NVOLBWÈMMBMØL
FMCPDTÈUÈTB
FTFUÏO4 "[
FMFN[FUU
àHZàOL
T[FNQPOUKÈCØM
KFMFOUǮTÏHHFM
CÓS
B
1BMBDJPT
EF
MB
7JMMBàHZCFO
IP[PUU
EÚOUÏT
JT5
&CCFO
B[
FTFUCFO
B[
&V#
B[U
B
TQBOZPM
T[BCÈMZU
BNFMZ
B
OZVHEÓKLPSIBUÈSU
FMÏSǮ
munkavállalók kényszernyugdíjazását rendeli el, ésszerűnek, objektíve igazoltnak, tehát jogszerűen eltérő bánásmódnak isNFSJ
FM
"
UÚSWÏOZFT
DÏM
B[
BEPUU
FTFUCFO
B
NVOLBOÏMLàMJTÏH
enyhítése volt, ami nem sérti túlzott mértékben a munkavállalók jogos elvárásait, hiszen ésszerű mértékű pénzügyi ellentéUFMF[ÏTCFO
OZVHEÓKCBO
SÏT[FTàMOFL

hozzáteszi, hogy ilyen esetben is fennállhat közvetlen diszkrimináció, amennyiben az eltérő bánásmód alapját képező feltétel elválaszthatatlanul összefügg egy tiltott megkülönbözteUÏTJ
PLLBM8 "[
ÏMFULPSSBM
LBQDTPMBUCBO
&MFBOPS
4IBSQTUPO
GǮUBOÈDTOPL
LPSÈCCBO
LJGFKUFUU
PMWBTBUB
B
LÚWFULF[Ǯ
B[
JSÈOZFMW
o
CÈS
LJGFKF[FUUFO
OFN
NPOEKB
LJ
o
NJOE
B[
BCT[PMÞU
NJOE
B
SFMBUÓW
ÏMFULPron alapuló hátrányos megkülönböztetést tiltja, hiszen ha csak az abszolút életkorra terjedne ki a tilalom, akkor ez könnyen ve[FUIFUOF
B
UJMBMPN
NFHLFSàMÏTÏIF[
B
NVOLÈMUBUØL
JOLÈCC
B
SFMBUÓW
ÏMFULPSSB
BMBQP[OÈL
JOUÏ[LFEÏTàLFU 9 Kokott arra a következtetésre jut, hogy a dán szabályozás nem objektív ismérven alapul, hanem olyan feltételen, amely közvetlenül összefügg az JMMFUǮ
T[FNÏMZ
ÏMFULPSÈWBM
VHZBOJT
DTBL
B

ÏMFUÏWàLFU
CFUÚMtött, azaz az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő munkavállalókra WPOBULP[JL
B

CFLF[EÏTCFO
GPHMBMU
T[BCÈMZ
B
WÏHLJFMÏHÓUÏTCǮM
WBMØ
LJ[ÈSÈT10
5FIÈU
LÚ[WFUMFO
IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFtésről van szó, amennyiben az eltérő bánásmód nem igazolIBUØ
"[
FMUÏSǮ
CÈOÈTNØE
B[
JSÈOZFMW
T[FSJOU
BLLPS
JHB[PMIBUØ
akkor nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha törvényes cél által ésszerűen és objektíven igazolt, valamint az elérésének FT[LÚ[FJ
NFHGFMFMǮL
ÏT
T[àLTÏHFTFL

A továbbiakban a főtanácsnok ennek a meghatározásnak az elemeit veszi sorra, vizsgálva, hogy fennállnak-e a kimenUÏTJ
GFMUÏUFMFL
"[
ÏTT[FSǻTÏH
LÚWFUFMNÏOZÏOFL
FMFN[ÏTÏU
SÚvidre zárja azzal, hogy az nem jelentkezik önálló tartalommal a 3. A főtanácsnoki indítvány főbb megállapításai WJ[THÈMBU
T[FNQPOUKÈCØM
"[
vPCKFLUJWJUÈTw
LÚWFUFMNÏOZF
B
vUÚSWÏOZFT
DÏMMBMw
FHZàUU
ÏSUFMNF[FOEǮ
B[
FMUÏSǮ
CÈOÈTNØE
JHB"
GǮUBOÈDTOPLJ
JOEÓUWÈOZU
CFOZÞKUØ
+VMJBOF
,PLPUU
B
CFWF[FUǮ- zolására felhozott tényeknek a felülvizsgálatra alkalmasnak kell ben megállapítja, hogy az ügyben szükséges lesz elhatárolni MFOOJàL
"[
BEPUU
àHZCFO
B
EÈO
UÚSWÏOZT[ÚWFH
OFN
KFMÚMJ
NFH
az életkoron alapuló közvetett és közvetlen hátrányos megkü- egyértelműen a célkitűzést, csupán a törvényhozást előkészíMÚOCÚ[UFUÏTU
&NFMMFUU
MFT[ÚHF[J
IPHZ
B[
àHZ
WFSUJLÈMJT
IBUÈMZÞ
UǮ
JSBUPLCØM
OZFSU
OÏNJ
LÏQFU
B
GǮUBOÈDTOPL
"
EÈO
KPHBMLPUØ
jogvitához kapcsolódik, hiszen a munkavállaló közjogi munkál- FHZ
GFMUFWÏTSF
BMBQP[WB
IP[UB
MÏUSF
F[U
B
KPHT[BCÈMZU
B[U
WFUUF
UBUØWBM
ÈMM
T[FNCFO
"[
²SUÏLFMÏT
DÓNǻ
GFKF[FUCFO
B
GǮUBOÈDT- alapul, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő munkavállalók OPL
FMǮT[ÚS
B
&,
JSÈOZFMWWFM
LBQDTPMBUPT
ÈMUBMÈOPT
általában FMIBHZKÈL
B
NVOLBFSǮQJBDPU
&[ÏSU
OFN
MFOOF
JOEPmegjegyzések körében az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés mint általános jogelv értelmezésének korlátaiLÏOU
NJOǮTàMǮ
LPSÈCCJ
&V#ÓUÏMFUFLSF
IJWBULP[JL
"[
JSÈOZFMW
ÏS2

#"3",0/:*
&T[UFS
A munkavállalói aktív életkor meghosszabbításának lehettelmezésének részletes kifejtése a fentiekben megtörtént, ezért séges eszközei
<1I%
EJTT[FSUÈDJØ>
1ÏDT
1ÏDTJ
5VEPNÈOZFHZFUFN
«MMBN
ÏT
F
IFMZFO
LàMÚO
NÈS
OFN
UÏSàOL
LJ
FSSF +PHUVEPNÈOZJ
,BS
%PLUPSJ
*TLPMB
 
doktori-iskola.law.pte.hu/files/tiny_ Fontos kiemelni, hogy a főtanácsnok megvizsgálja az iránymce/File/Archiv2/barakonyi/barakonyi_ertekezes_nyilv.pdf  elv személyi, tárgyi és időbeli hatályának alkalmazhatóságát a


$
T[
.BOHPMEàHZCFO

OPWFNCFS
ÏO
IP[PUU
ÓUÏMFU
<&#)5
konkrét ügyre, gyakorlatilag ugyanazt állapítva meg, mint amit 
*
P> B[
&V#
B[
FMTǮ
LÏSEÏTSF
BEPUU
WÈMBT[ÈCBO
LÏTǮCC
IP[[ÈUÏWF
B[



$
T[
4FEB
,àDàLEFWFDJàHZCFO

KBOVÈS
ÏO
IP[PUU
ÓUÏidőbeli hatály kapcsán, hogy az irányelv átültetésére hagyott MFU
<&#)5

*
P>
<"[
FTFU
FMFN[ÏTÏU
MÈTE
F
T[ÈNVOLCBO
o
határidő letelte után több mint három évvel szüntették meg a – a szerk.>


$
T[
'ÏMJY
1BMBDJPT
EF
MB
7JMMBàHZCFO

PLUØCFS
ÈO
IP[PUU
ÓUÏQBOBT[PT
NVOLBWJT[POZÈU
ÓHZ
B[
JEǮCFMJ
IBUÈMZ
JT
GFOOÈMM MFU
<&#)5

*
P> &[FL
VUÈO
B
EÈO
T[BCÈMZP[ÈTU
FMFN[J
,PLPUU
B[
JSÈOZFMW
UàLSÏCFO
"[PLBU
B
LÏSEÏTFLFU
UFT[J
GFM
BNFMZFL
NFOUÏO
LÏTǮCC
B[



&,
JSÈOZFMW

DJLL

CFL
a) és b)
QPOU &V#
JT
IBMBE
B[
ÏSUFMNF[ÏT
TPSÈO
NÈTPEJL
ÏT
IBSNBEJL
LÏSEÏT 




KÞOJVT
J

T[
UW
B[
BMLBMNB[PUUBLSØM
(Lov om retsforholdet mellem arbejdsgivere og funktionaerer)
B
f

CFL
A közvetett és közvetlen diszkrimináció elhatárolását megadKB
B[
JSÈOZFMW6 A főtanácsnok szerint az igazolhatóság kérdése


+VMJBOF
,0,055
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZB
B
$
T[
àHZCFO

NÈKVT


QPOU éppen ettől az elhatárolhatóságtól függ, tehát mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy fennáll-e valamelyik az adott ügy-


&MFBOPS
4)"31450/
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZB
B
$
T[
àHZCFO


NÈKVT

o
QPOU CFO
&OOFL
WJ[THÈMBUB
TPSÈO
BCCØM
JOEVM
LJ
IPHZ
FMTǮ
SÈOÏ[ÏTre semleges előírásról van szó a dán munkajogban,7 de rögtön 

,0,055
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZB

MK
o
QPOU

42

5PNBTPWT[LZ
&EJU
"[
&VSØQBJ
#ÓSØTÈH
ÓUÏMFUF
FHZ
EÈO
NVOLBWÈMMBMØ
àHZÏCFO

JeMa hallgatói különszám 2011

LPMU
OFLJL
NÏH
B
OZVHEÓKPO
GFMàM
WÏHLJFMÏHÓUÏTU
JT
ö[FUOJ
IJT[FO
B
WÏHLJFMÏHÓUÏT
T[PDJÈMJT
GVOLDJØKB
LJàSFTFEOF
B[
Ǯ
FTFUàLCFO
"
UÚSWÏOZFT
DÏM
UFIÈU
JHB[PMIBUØOBL
CJ[POZVM11 &[VUÈO
B[
BSÈOZPTTÈH
LÚWFUFMNÏOZÏU
WFUUF
HØSDTǮ
BMÈ
B
GǮUBOÈDTOPL
#ÈS
F
LSJUÏSJVN
OFN
T[FSFQFM
B[
JSÈOZFMWCFO
B
GǮUBnácsnok mégis fontosnak tartotta ezt is megvizsgálni, hiszen ÓHZ
UFMKFTFCC
LÏQFU
LBQIBUVOL
B
WJUBUPUU
LÏSEÏTSǮM
"[
BSÈOZPTság körében azt kell kutatni, hogy a végkielégítésre jogosultak körének korlátozása nem érinti-e aránytalanul hátrányosan a WÏHLJFMÏHÓUÏTCǮM
LJ[ÈSU
NVOLBWÈMMBMØLBU
"
LJJOEVMØQPOU
B[
BMLBMNBTTÈH
FMFN[ÏTF
/FN
OZJMWÈOWBMØBO
BMLBMNBUMBO
FHZ
JOUÏ[kedés, ha megfelelő a törvényes cél elérésére, azaz nem tűnik ÏTT[FSǻUMFOOFL
&[U
T[FN
FMǮUU
UBSUWB
WJ[THÈMUB
NFH
B
GǮUBOÈDTnok azt a jogosulti kört, amelynek esetében valószínű, hogy a NVOLBFSǮQJBDPO
NBSBEOBL
"
KPHBMLPUØ
T[FNT[ÚHÏCǮM
F[
B
szabályozás megfelelő a visszaélések kizárására azon személyek esetében, akik nyugdíjba kívánnak vonulni, de előtte még WÏHLJFMÏHÓUÏTU
JT
LBQOÈOBL
&[
B
UÚSWÏOZFT
DÏMMBM
FMMFOUÏUFT
MFOne, tehát ésszerűen nem volna indokolható, így az intézkedés NFHGFMFM
B[
BMLBMNBTTÈH
LÚWFUFMNÏOZÏOFL
JT
,PLPUU
F[U
B[[BM
JT
NFHFSǮTÓUJ
IPHZ
B
EÈO
T[BCÈMZP[ÈT
o
B[
FMMFOWFUÏTFL
FMMFOÏSF
o
LPIFSFOT
SFOET[FSU
BMLPU
/FN
DTVQÈO
B
WJT[POZMBH
JEǮT
kort megélt munkavállalóknak biztosítja a végkielégítés leheUǮTÏHÏU
IBOFN
B[PLOBL
JT
BLJL
öBUBMBCCBL
VHZBOJT
B
T[BCÈMZ
csak arról rendelkezik, hogy az adott munkáltatónál kell hoszT[BCC
JEǮU



ÏW
FMUÚMUFOJ
ÏT
B[
B
UÏOZ
IPHZ
B
NVOLBerőpiacon nehéz elhelyezkedni egy új munkahelyen, függetMFO
B[
JMMFUǮ
NVOLBWÈMMBMØ
LPSÈUØM12 A szükségesség kérdése a következő pont, amelyet vizsgálni LFMM
"
T[àLTÏHFTTÏH
LÚWFUFMNÏOZF
BLLPS
UFMKFTàM
IB
B
LJUǻ[ÚUU
törvényes cél enyhébb, alkalmas eszközzel nem lett volna elérIFUǮ
,PLPUU
FMǮSFCPDTÈUKB
IPHZ
B
UBHÈMMBNPLOBL
B[
JSÈOZFMW
viszonylag széles mérlegelési lehetőséget hagy a szociálpolitiLB
UFSÏO
IP[PUU
JOUÏ[LFEÏTFL
NFHWÈMBT[UÈTÈSB
&[
B
UÈH
NÏSMFgelés pedig oda is elvezethet, hogy a tagállam az egyszerűsítés WÏHFUU
FMUFLJOU
B[
FHZFEJ
FTFUFL
öHZFMFNCFWÏUFMÏUǮM
ÏT
FHZ
ÈMUBMÈOPT
GFMUÏUFMSFOET[FSU
EPMHP[
LJ
&MWJMFH
BLLPS
JT
JHB[PMIBUØ
F[
B[
FMKÈSÈT
IB
ÓHZ
NÈS
OJODT
MFIFUǮTÏH
NÏMUÈOZPT
CÈOÈTNØESB
Kokott azonban hangsúlyozza, hogy még ilyen esetben sem MFIFU
B[
&6
ÈMUBMÈOPT
KPHFMWFJU
LJàSFTÓUFOJ
"
KFMFO
àHZSF
WFUÓUve a főtanácsnok kijelenti, hogy igenis kiüresedik az életkoron BMBQVMØ
EJT[LSJNJOÈDJØ
UJMBMNB
VHZBOJT
F[
B
T[BCÈMZP[ÈT
BNFMZ
automatikus mentességet biztosít a munkáltatóknak a végkiFMÏHÓUÏT
ö[FUÏTF
BMØM
IB
B
NVOLBWÈMMBMØ
OZVHEÓKKPHPTVMUTÈHB
GFOOÈMM
B
NVOLÈMUBUØLBU
BSSB
ÚT[UÚO[J
IPHZ
B
WÏHLJFMÏHÓUÏT
özetésére vonatkozó kötelezettség alóli kibúvás érdekében elsősorban az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő munkavállalókat CPDTÈTTÈL
FM13 Kokott javaslatot tesz a hatályos szabályozásnál FOZIÏCC
LFWÏTCÏ
LPSMÈUP[Ø
JOUÏ[LFEÏTSF14 azt ajánlja, hogy a WÏHLJFMÏHÓUÏT
ö[FUÏTÏU
BUUØM
UFHZÏL
GàHHǮWÏ
IPHZ
B
NVOLBWÈMMBMØ
NJLÏOU
OZJMBULP[JL
B
OZVHEÓKCB
WPOVMÈTÈU
JMMFUǮFO
"
GǮUBnácsnok szerint az is járható út lenne, ha a jogosulatlanul vagy WJTT[BÏMÏTT[FSǻFO
LJö[FUFUU
WÏHLJFMÏHÓUÏT
WJTT[Bö[FUÏTÏSF
LÚUFMF[JL
B[
ÏSJOUFUU
NVOLBWÈMMBMØLBU
)BSNBEJL
NFHPMEÈTLÏOU
B[U
veti fel a főtanácsnok, hogy a munkáltató adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében a munkavállaló legyen köteles

5PNBTPWT[LZ
&EJU
"[
&VSØQBJ
#ÓSØTÈH
ÓUÏMFUF
FHZ
EÈO
NVOLBWÈMMBMØ
àHZÏCFO

a végkielégítés szempontjából releváns igazolásokat benyújtaOJ
&[FL
B
KBWBTMBUPL
NJOE
B[U
FSǮTÓUJL
NFH
IPHZ
MÏUF[JL
LFWÏTCÏ
LPSMÈUP[Ø
JOUÏ[LFEÏT Kokott következő lépésként arra a kérdésre keresi a választ, hogy a szabályozás nem vezet-e a munkavállalók jogos elváráTBJOBL
UÞM[PUU
NÏSUÏLǻ
TÏSFMNÏIF[
&[
B
T[ǻLFCC
ÏSUFMFNCFO
WFUU
BSÈOZPTTÈH
LÏSEÏTF
*UU
B
LàMÚOCÚ[Ǯ
ÏSEFLFL
TÞMZÈU
LFMM
MFmérni és megállapítani, hogy egyensúlyban állnak-e egymásTBM
&MTǮLÏOU
KFMFO
WBO
B
NVOLBWÈMMBMØL
NVOLBWÈMMBMÈTIP[
ÏT
GPHMBMLP[ÈTVL
HZBLPSMÈTÈIP[
WBMØ
KPHB
"
NVOLÈMUBUØ
ÏSEFLF
B[
elbocsátás kapcsán, hogy minél alacsonyabb mértékű pénzàHZJ
LÚUFMF[FUUTÏH
UFSIFMKF
&[U
B[
ÏSEFLFU
SÏT[CFO
B[
&V#
JT
FMJTNFSUF
LPSÈCCBO15 A két felvázolt érdek egyensúlya Kokott álláspontja szerint nem áll meg, ugyanis a szabályozás által érintett NVOLBWÈMMBMØL
B
NBYJNÈMJTBO
FMÏSIFUǮ
OZVHEÓKIP[
NÏSUFO
BMBDTPOZBCC
ÚTT[FHSF
MFT[OFL
KPHPTVMUBL
FMǮSFIP[PUU
OZVHEÓK


BNFOOZJCFO
B
OZVHEÓKLPSIBUÈS
FMÏSÏTÏU
LÚWFUǮFO
B[POOBM
OZVHEÓKCB
WPOVMOBL
¶HZ
B
NVOLBWÈMMBMÈTIP[
Gǻ[ǮEǮ
ÏSEFLàLFU
GPLP[PUUBO
LFMM
UFLJOUFUCF
WFOOJ
&[
BMBQKÈO
UFIÈU
NÏH
TÞMZPTBCCBO
ÏSJOUJ
ǮLFU
B[
IB
FMFTOFL
B
WÏHLJFMÏHÓUÏTUǮM16 Andersen esetében számszerűen is megállapítható, hogy amennyiben a nyugdíjkorhatár elérését követően még két évig EPMHP[JL
ÏT
ö[FUJ
B
KÈSVMÏLPU


BLLPS

T[È[BMÏLLBM
NBHBTBCC
ÚTT[FHSF
MFUU
WPMOB
KPHPTVMU
LÏU
ÏW
VUÈO
5FIÈU
B[
Ǯ
FTFUÏCFO
o
ÏT
TPL
NÈT
IBTPOMØ
FTFUCFO
JT
o
NFHÏSJ
B
NVOLBWÈMMBMØOBL
NÏH
OÏIÈOZ
ÏWJH
UPWÈCC
EPMHP[OJ
"
GǮUBOÈDTOPL
MFWPOKB
B[U
a következtetést, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő munkavállalók esetében differenciálni kellene aszerint, hogy éppen csak a minimális nyugdíjkorhatárt érték-e el, vagy már a rendes nyugEÓKKPHPTVMUTÈHPU
JT
NFHT[FSF[UÏL17
½TT[FTTÏHÏCFO
LJNPOEKB
hogy a dán szabályozás nem minősül az érdekek között fennálló méltányos egyensúly kifejeződésének, éppen azért, mert általános, megdönthetetlen vélelemként kezeli azt, hogy a nyugEÓKLPSIBUÈSU
FMÏSǮ
NVOLBWÈMMBMØL
FMIBHZKÈL
B
NVOLBFSǮQJBDPU18 Közbenső következtetésként a főtanácsnok kijelenti, hogy közvetlen, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésről van T[Ø
NFMZ
OFN
JHB[PMIBUØ
B

DJLL
BMBQKÈO A következmények tekintetében Kokott hangsúlyozza, hogy a belső jog alkalmazásakor az irányelv célját, érvényesülését a

11 ,0,055
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZB

MK

QPOU 12 ,0,055
F
IFMZFO
B[
&V#
B[PO
HZBLPSMBUÈSB
IJWBULP[JL
BNFMZFU
B[
UÚCCFL
LÚ[ÚUU
B
)àUUFS
ÏT
B
,àDàLEFWFDJàHZCFO
BMBLÓUPUU
LJ
o
UJ
B
NVOLBWJT[POZ
hossza alapján a munkavállalók egyenlő bánásmódban való részesítéséSF
ÏMFULPSVLUØM
GàHHFUMFOàM
$
T[
)àUUFSàHZCFO

KÞOJVT
ÈO
IP[PUU
ÓUÏMFU
<&#)5

*
P>
ÏT
$
T[
4FEB
,àDàLEFWFDJàHZ

MK 
-ÈTE
,0,055
GǮUBOÈDTOPLJ
JOEÓUWÈOZB

MK

MK 13 ,0,055
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZB

MK

QPOU 14 ,0,055
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZB

MK

QPOU 

#ÈS
öHZFMFNCF
MFIFU
WFOOJ
JMZFO
ÏSEFLFLFU
F[FL
OFN
BMLBMNBTBL
B[
ÏMFULPSPO
BMBQVMØ
LÚ[WFUMFO
IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏT
JHB[PMÈTÈSB
-ÈTE
QM
$
T[
4FEB
,àDàLEFWFDJàHZ

MK  16 ,0,055
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZB

MK

QPOU 17 ,0,055
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZB

MK

QPOU 18 ,0,055
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZB

MK

QPOU

43

JeMa hallgatói különszám 2011

MFIFUǮ
MFHUFMKFTFCC
NÏSUÏLCFO
öHZFMFNCF
LFMM
WFOOJ
&OOFL
megvalósulásához pedig az is elengedhetetlen, hogy a tagállamok teljes mértékben éljenek a számukra biztosított mérlegeMÏTJ
KPHLÚSSFM
"
GǮUBOÈDTOPL
T[FSJOU
B
OFN[FUJ
CÓSØTÈH
GFMBEBUB
azt vizsgálni, hogy a nemzeti jogszabály vitatott rendelkezése B[
JSÈOZFMWWFM
ÚTT[IBOHCBO
ÏSUFMNF[IFUǮF
"
GǮUBOÈDTOPL
WÏleménye az, hogy lehetséges lenne olyan értelmezés, amely ÚTT[IBOHCBO
ÈMM
B[
JSÈOZFMWWFM
IB
VHZBOJT
B
EÈO
UÚSWÏOZ
B

bekezdését úgy értelmezi a dán jogalkotó és a jogalkalmazók, hogy csak azon személyek vonatkozásában kizárt a végkielégítés, akik ténylegesen nyugdíjban részesülnek, akkor ez megfeMFM
B[
JSÈOZFMW
DÏMKÈOBL
"NFOOZJCFO
WJT[POU
B
EÈO
KPHBMLBMNBzás kizárja ezt az értelmezési irányt, akkor a vitás rendelkezést az alapügyben Andersennel szemben nem lehet alkalmazOJ
NJWFM
F[
FTFUCFO
FMMFOUÏUFT
B[
JSÈOZFMWWFM
"
GǮUBOÈDTOPL
B
záró megjegyzések között azt a feltevését is közli, mely szerint a végkielégítés valódi célja akár egyfajta hűséghonorárium is lehet, mivel az adott munkáltatónál eltöltött hosszú idő után KÈS19 Végül ennek az értelmezésnek az eldöntését is a nemzeUJ
CÓSØTÈHSB
CÓ[[B "
GǮUBOÈDTOPL
B
WÏHLÚWFULF[UFUÏT
LFSFUFJO
CFMàM
B[
&V#
számára javaslatot fogalmaz meg az előzetes döntésre boDTÈUPUU
LÏSEÏT
NFHWÈMBT[PMÈTÈU
JMMFUǮFO
ÚTT[FFHZF[UFUIFUFUMFO
B
&,
JSÈOZFMW

DJLL

CFLF[EÏTÏWFM
B
WÏHLJFMÏHÓtés megvonása azon munkavállalóktól, akik a munkaviszonyuk megszűnésekor nyugdíjra jogosultak, amennyiben nem veszik öHZFMFNCF
IPHZ
B
B
NVOLBWÈMMBMØ
UÏOZMFHFTFO
LBQF
OZVHEÓKBU
WBHZ
UPWÈCCSB
JT
KFMFO
WBO
B
NVOLBFSǮQJBDPO
C
B
OZVHdíjba vonulás az adott munkavállaló számára a nyugdíj összege tekintetében jelentős mértékben csökkentett előrehozott OZVHEÓKKBM
WBHZ
FHZÏC
QÏO[àHZJ
IÈUSÈOOZBM
KÈS

kíván létrehozni a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód tekintetében, hatékony védelmet OZÞKUWB
B
IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏT
FMMFO
7ÏHàM
B[
&V#
LJKFMFOUFUUF
IPHZ
B[
JSÈOZFMWFU
BMLBMNB[OJ
LFMM
B[
BEPUU
àHZCFO "
NÈTPEJL
LÏSEÏTU
JMMFUǮFO
B[
&V#
B
LÚWFULF[ǮLÏQQFO
HPOEPMLPEPUU
"[
JSÈOZFMW

DJLL

CFLF[EÏTÏCǮM
LJJOEVMWB
B[
egyenlő bánásmód elve azt követeli meg, hogy ne alkalmazzaOBL
B[

DJLLCFO
GFMTPSPMU
PLPL
WPOBULP[ÈTÈCBO
TFNNJGÏMF
LÚ[WFUMFO
WBHZ
LÚ[WFUFUU
IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏTU
o
WBHZJT
ne hozzanak létre olyan helyzetet, amikor valaki más személyhez képest hasonló helyzetben kedvezőtlenebb elbánásban SÏT[FTàM
<
DJLL

CFLF[EÏT>
"
EÈO
KPHT[BCÈMZ
B
DJLL

CFkezdésében foglalt rendelkezés az alkalmazottak életkorát érinUǮ
LSJUÏSJVNPO
BMBQVM
UFIÈU
FMUÏSǮ
CÈOÈTNØEPU
WBMØTÓU
NFH A harmadik kérdésre adott válasz az ügy lényegét érinti, a UPWÈCCJBLCBO
B[
&V#
FSSF
WPOBULP[Ø
ÏSWFMÏTÏU
JTNFSUFUKàL &
LÚSCFO
FMTǮLÏOU
B
WÏHLJFMÏHÓUÏT
DÏMKÈU
WJ[THÈMUB
B[
&V#
A dán jogszabály indokolásából levont következtetés alapján arra jutott, hogy a végkielégítés funkciója az újbóli munkába állás felé vezető átmenet megkönnyítése az idősebb munkaválMBMØL
FTFUÏO
"
WÏHLJFMÏHÓUÏT
DÏMKÈOBL
LJGFKUÏTF
WBMØKÈCBO
ÚTT[Fkapcsolódik a dán szabályozás törvényes céljának vizsgálatával, BNFMZFU
B[
&V#
FMGPHBEIBUØOBL
UBMÈMU
BSSB
B[
ÈMUBMÈOPT
GFMUFWÏTre alapozva, hogy az öregségi nyugdíjra jogosultak általában a NVOLBFSǮQJBD
FMIBHZÈTB
NFMMFUU
EÚOUFOFL
"
DÏM
NFHGFMFM
B[
PCKFLUJWJUÈT
ÏT
ÏTT[FSǻTÏH
LÚWFUFMNÏOZÏOFL "[
&V#
F[U
LÚWFUǮFO
B
NFHGFMFMǮTÏH
ÏT
B
T[àLTÏHFTTÏH
LSJtériumát vizsgálta meg, együtt értelmezve azzal a kérdéssel, hogy az eszköz nem veszélyezteti-e túlzott mértékben a munLBWÈMMBMØL
KPHPT
ÏSEFLFJU
"[
&V#
o
,PLPUU
GǮUBOÈDTOPLIP[
IBTPOMØBO
o
IBOHTÞMZP[[B
IPHZ
B
UBHÈMMBNPLOBL
T[ÏMFT
NÏSMFgelési jogkörük van a foglalkoztatás- és szociálpolitika terén NFHIP[BOEØ
JOUÏ[LFEÏTFL
LÚSÏCFO21
6HZBOBLLPS
SÚHUÚO
IP[4. A döntés érvelése [È
JT
UFT[J
B[
&V#
IPHZ
F[
B
NP[HÈTUÏS
OFN
àSFTÓUIFUJ
LJ
B[
ÏMFULPSPO
BMBQVMØ
IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏT
UJMBMNÈU &MǮSFCPDTÈUBOEØ
IPHZ
B[
&V#
FMǮ[FUFT
EÚOUÏTÏOFL
LJBMBLÓUÈ"
UPWÈCCJBLCBO
JT
B
GǮUBOÈDTOPLJ
ÏSWFMÏTU
LÚWFUJ
B[
ÓUÏMFU
B[
sa során szinte teljes egészében követte Kokott főtanácsnok in- alkalmasság kérdésében osztja Kokott főtanácsnok álláspontEÓUWÈOZÈOBL
HPOEPMBUNFOFUÏU
"
CÓSØTÈH
B[POCBO
B[
FMÏ
UFS- KÈU
"
T[àLTÏHFTTÏH
LÚWFUFMNÏOZF
LBQDTÈO
B[
&V#
JT
B[
ÏSEFLKFT[UFUU
LÏSEÏTU
UÚCC
SÏT[SF
CPOUPUUB
B
LÚWFULF[ǮL
T[FSJOU
FHZFOTÞMZU
WJ[THÈMKB
B
GǮUBOÈDTOPLJ
JOEÓUWÈOZIP[
IBTPOMØBO

"[
&V#
FMǮT[ÚS
B[U
WJ[THÈMUB
IPHZ
B
OFN[FUJ
T[BCÈMZP[ÈT
B[
B[U
B
LÚWFULF[UFUÏTU
WPOKB
MF
IPHZ
B
EÈO
KPHBMLPUØ
o
B
EÈO
LPSBMLBMNB[PUUBLSØM
T[ØMØ
UÚSWÏOZ
B
&,
JSÈOZFMW
IBUÈMZB
NÈOZ
NBHZBSÈ[BUB
T[FSJOU
o
LJFHZFOTÞMZP[UB
B
öBUBMBCC
ÏT
JEǮBMÈ
UBSUP[JLF

"NFOOZJCFO
B[
JSÈOZFMW
IBUÈMZB
BMÈ
UBSUP[JL
BL- TFCC
NVOLBWÈMMBMØL
WÏEFMNÏU
#ÈS
B
EÈO
LPSNÈOZ
JOEPLPMÈTB
kor az életkoron alapuló eltérő bánásmódról van-e szó az adott szerint a vitatott rendelkezés a szükséges mértékben biztosítja FTFUCFO

)B
B
OFN[FUJ
T[BCÈMZP[ÈT
ÏMFULPSPO
BMBQVMØ
FMUÏ- B
T[PDJÈMJT
WÏEǮJOUÏ[LFEÏTLÏOU
T[PMHÈMØ
WÏHLJFMÏHÓUÏTU
ÏT
FOrő bánásmódot valósít meg, akkor ez az eltérő bánásmód az OFL
OJODT
IFMZF
öBUBMBCC
NVOLBWÈMMBMØL
FTFUÏCFO


B[
&V#
OFN
JSÈOZFMW

DJLLÏSF
UFLJOUFUUFM
JHB[PMIBUØF -ÈUIBUØ
UFIÈU
IPHZ
B[
&V#
ÈUBMBLÓUPUUB
ÏT
FMFNFJSF
CPOUPUUB
B[
FMÏ
UFSKFT[UFUU
LÏSEÏTU
"[
FMTǮ
LÏSEÏT
UFLJOUFUÏCFO
B[
JSÈOZ- 19 ,0,055
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZB

MK
QPOU FMW

DJLL

CFLF[EÏTF
ÏT
B[
BMLBMNB[PUUBLSØM
T[ØMØ
UÚSWÏOZ



KÞOJVT
J

T[
UW
B
f

CFL
v/FN
KÈS
WÏHLJFMÏHÓUÏT
IB
B
NVOLBvállaló a munkaviszony megszűnésekor a munkáltatótól öregségi nyugdíjB
DJLL

CFLF[EÏTF20 összevetése eredményeként megállapíban részesül, és a munkavállaló a szóban forgó nyugdíjrendszerbe ötvenetotta a testület, hogy mivel a nemzeti szabályozás a munkaválEJL
ÏMFUÏWÏOFL
CFUÚMUÏTF
FMǮUU
CFMÏQFUUw lalók egy csoportját általános jelleggel kizárja a végkielégítés kedvezményéből, ez hatással bír az elbocsátásuknak az irányelv 

"[
&V#
B
$
T[
.BOHPMEàHZSF

MK
ÏT
B
$
T[
'ÏMJY
1BMBDJPT
EF
MB
7JMMB
àHZSF

MK
IJWBULP[JL
VHZBOJT
F[FLCFO
NÈS
LPSÈCCBO
TPS
LFSàMU

DJLL

CFLF[EÏT
c)
QPOUKÈCBO
GPHMBMU
LÚSàMNÏOZFJSF
B[
vBMannak részletes kifejtésére, hogy miben is áll és meddig terjedhet e mérleLBMNB[ÈTJ
ÏT
NVOLBLÚSàMNÏOZFJLSFw
vCFMFÏSUWF
B[
FMCPDTÈUÈTU
HFMÏTJ
KPH ÏT
B
EÓKB[ÈTUw
"[
JSÈOZFMW
DÏMKB
UBSUBMNB
T[FSJOU
ÈMUBMÈOPT
LFSFUFU


44

5PNBTPWT[LZ
&EJU
"[
&VSØQBJ
#ÓSØTÈH
ÓUÏMFUF
FHZ
EÈO
NVOLBWÈMMBMØ
àHZÏCFO

JeMa hallgatói különszám 2011

volt meggyőzve arról, hogy valóban csak a szükséges mértékben korlátozó jellegű a végkielégítés kizárásáról szóló rendelLF[ÏT
"[
JOUÏ[LFEÏT
NFHIP[BUBMB
TPSÈO
OFN
WFUUÏL
VHZBOJT
ögyelembe azt, hogy a munkavállalók egy része ténylegesen is nyugdíjba vonul, míg másik részük tovább szeretne dolgozni a OZVHEÓKLPSIBUÈS
FMÏSÏTF
VUÈO
7ÏHTǮ
TPSPO
B[
&V#
BSSB
B
LPOLMÞ[JØSB
KVU
B
GǮUBOÈDTOPL
JOEÓUWÈOZÈWBM
FHZCFIBOH[ØBO


IPHZ
a kérdéses rendelkezés megnehezíti a munkához való jog gyakorlását azon munkavállalók esetében, akik a munkaviszonyuk NFHT[ǻOÏTF
VUÈO
ÞKBCC
ÈMMÈTU
LFSFTOFL
²MFULPSVLLBM
T[PSPTBO
ÚTT[FGàHH
B
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏT
&NFMMFUU
SÈBEÈTVM
T[JOUF
LÚtelezi a munkavállalókat, hogy inkább válasszák a csökkentett összegű nyugdíjazást, mert akkor legalább valamilyen mértékCFO
CJ[UPTÓUWB
MFOOF
B
T[PDJÈMJT
HPOEPTLPEÈT
T[ÈNVLSB "
UFDIOJLBJ
ÏSWFMÏTU
B[[BM
[ÈSKB
B[
&V#
IPHZ
NFHÈMMBQÓUKB
a munkavállalók jogos érdekei veszélybe kerülnek, így a szükTÏHFT
NÏSUÏLFU
UÞMMÏQJ
B[
JOUÏ[LFEÏT
5FIÈU
B
SFOEFMLF[ÏT
B[
irányelv értelmében nem igazolható, azzal ellentétes egy efféMF
T[BCÈMZP[ÈT

5. A rendelkező rész és a ratio decidendi "[
&V#
B
WÏHTǮ
LPOLMÞ[JØ
MFWPOÈTB
B[
JOUÏ[LFEÏT
OFN
JHB[PMIBUØ
WPMUB
VUÈO
NFHGPHBMNB[[B
WÈMBT[ÈU
B[
FMǮ[FUFT
LÏSEÏTSF Következésképpen az előterjesztett kérdésre azt a választ kell BEOJ
IPHZ
B

JSÈOZFMW

DJLLÏU
ÏT

DJLLÏOFL

CFLF[dését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében a munkáltatójuk által B[PO
OZVHEÓKSFOET[FS
SÏWÏO
ö[FUFUU
ÚSFHTÏHJ
OZVHEÓKSB
KPHPTVMU
NVOLBWÈMMBMØL
BNFMZIF[

ÏWFT
LPSVL
FMǮUU
DTBUMBLP[UBL
kizárólag emiatt nem részesülhetnek a cégnél legalább 12 éves munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók újbóli szakmai beilleszkedését szolgáló, munkáltatói felmondás esetén járó végLJFMÏHÓUÏTCFO

A ratio decidendi
UFIÈU
UÚNÚSFO
ÚTT[FGPHMBMWB
B
LÚWFULF[Ǯ
B
&,
JSÈOZFMW

DJLLF
ÏT

DJLL

CFLF[EÏTF
ÏSUFMNÏben a dánhoz hasonló szabályozás életkoron alapuló eltérő bánásmódnak minősül, amely az irányelvben meghatározott igazolási feltételek maradéktalan teljesülése esetén igazolható MFOOF
ÏT
OFN
BMBQP[OB
NFH
IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏTU
IB
az irányelvbeli feltételek vagy a feltételek közül bármelyik nem áll fenn, akkor megállapítandó az ellentét az irányelvvel, hiszen ilyen helyzetben az irányelv céljának lehető legteljesebb érvéOZFTàMÏTF
OFN
CJ[UPTÓUPUU
"[
JSÈOZFMW
DÏMKB
QFEJH
OFN
NÈT
NJOU
B[
FHZFOMǮ
CÈOÈTNØE
NJOU
VOJØT
KPHFMW
NFHWBMØTVMÈTB
B
GPHMBMLP[UBUÈTQPMJUJLB
UFSÏO

HZBLPSMBUÈSB
UÈNBT[LPEPUU
.ÏHTFN
NPOEIBUØ
IPHZ
B
GǮUBnácsnok szolgai módon gondolkodott, hiszen számos saját jaWBTMBUUBM
ÈMMU
FMǮ
"[
&V#
EÚOUÏTF
OFN
ÏQÓUFUUF
CF
B[
ÓUÏMFUCF
ezeket a javaslatokat, így az nem vált a főtanácsnoki indítványIP[
IBTPOMØBO
FMOÏ[Ǯ
öOPNLPEØ
TUÓMVTÞWÈ
IBOFN
LFNÏOZ
CÓSÈMBUPU
NPOEPUU
LJ
B
EÈO
T[BCÈMZP[ÈTSØM
7BMØKÈCBO
B[
ÓUÏMFUnek nem is feladata, hogy ajánlásokat, javaslatokat fogalmaz[PO
NFH
&[
B[POCBO
OFN
KFMFOUJ
B[U
IPHZ
,PLPUU
KBWBTMBUBJ
OF
lennének hasznosak és megszívlelendők a dán jogalkotó száNÈSB Az irányelv nem követeli meg kifejezetten az arányosság vizsgálatát az életkoron alapuló eltérő bánásmód felmerülése FTFUÏO
FOOFL
FMMFOÏSF
B[
&V#
IFMZFTFO
UFUUF
LPSÈCCJ
HZBLPSMBUÈIP[
IÓWFO


IPHZ
F[U
B
T[FNQPOUPU
JT
CFFNFMUF
ÏSWFMÏTÏCF
"[
BSÈOZPTTÈH
B[
JSÈOZFMW
ÈMUBM
NFHLÓWÈOU
T[FNQPOUPLUØM
NFHGFMFMǮTÏH
ÏT
T[àLTÏHFTTÏH
UÚCCFU
GPHMBM
NBHÈCBO
B[U
JT
vizsgálni kell e körben, hogy az intézkedéssel elérhető előnynél nem nagyobb-e az a hátrány, amelyet a munkavállalóknak kell FMT[FOWFEOJàL
"[
&V#
HBSBODJÈMJT
T[FNQPOULÏOU
LF[FMJ
B[
BSÈnyosság kérdését, és a végső döntés megalapozásában fontos T[FSFQF
WPMU
FOOFL
B[
FMFNOFL Az ítélet értelmezhető úgy, mint amely kimondta, hogy a munkavállalót nem lehet megfosztani a végkielégítéstől azzal B[
JOEPLLBM
IPHZ
ÚSFHTÏHJ
OZVHEÓKSB
KPHPTVMU
7BMØKÈCBO
F[
GFMszínes, leegyszerűsített megközelítés, de el kell ismerni, hogy B[
&V#
NBHB
T[PMHÈMUBUPUU
BMBQPU
FHZ
JMZFTGBKUB
JOUFSQSFUÈDJØIP[
"[
ÓUÏMFU
UÈHBCCBO
ÏSUFMNF[FUU
NFHÈMMBQÓUÈTB
WBMØKÈCBO
az, hogy az eltérő bánásmód indokolt lehet a munkavállalók esetében, de fontos hangsúlyozni, hogy az eltérő bánásmód alapja a tényleges nyugdíjas és a potenciális nyugdíjas megLàMÚOCÚ[UFUÏTF
&[
NFHKFMFOJL
VHZBO
B[
ÓUÏMFUCFO
WJT[POZMBH
részletesen, de az ítélet végén szükséges lett volna nyomatéLPTÓUBOJ
/ZPNBUÏLPTÓUBOJ
BIPHZ
,PLPUU
GǮUBOÈDTOPL
UFUUF
JOEÓUWÈOZÈCBO
DTBL
BLLPS
FMMFOUÏUFT
B
EÈOIP[
IBTPOMØ
T[BCÈMZP[ÈT
B[
VOJØT
KPHHBM
IB
OFN
WFT[J
öHZFMFNCF
F[U
B[
FMUÏSǮ
IFMZ[FUFU
.JWFM
B
SFOEFMLF[Ǯ
SÏT[CFO
F[
B
MFHGPOUPTBCC
ÏSW
NFH
TFN
KFMFOJL
GÏMSFÏSUÏTSF
T[PMHÈMUBU
BMBQPU
3È
LFMMFUU
WPMna világítani, hogy az eltérő bánásmód indokolt lehet, ha az FMUÏSǮ
IFMZ[FUCFO
MÏWǮLFU
WBMØCBO
FMUÏSǮ
NØEPO
LF[FMJL
&OOFL
B
NFHÈMMBQÓUÈTOBL
B[ÏSU
JT
LFMMFUU
WPMOB
OBHZPCC
öHZFMNFU
szentelni az ítéletben, mert az nem csupán az adott eset alapFMKÈSÈTÈOBL
FMEÚOUÏTÏIF[
KÈSVM
IP[[È
IBOFN
B[
FHÏT[
&6
UFrületén a jogtudomány, a joggyakorlat alakulásának alapját kéQF[J
¶HZ
WBO
F[
/ÏNFUPST[ÈHCBO
JT
BIPM
B
Bundesarbeitsgericht 4[ÚWFUTÏHJ
.VOLBàHZJ
#ÓSØTÈH
#"(
HZBLPSMBUB
B[
&V#
ÓUÏMFUF
FMǮUU
B
EÈOIP[
IBTPOMØ
WPMU
FSSF
WBMØ
JHÏOZ
IJWBULP[ÈT
IJÈnyában nem tett különbséget a ténylegesen nyugdíjba vonuló ÏT
B
QPUFODJÈMJT
OZVHEÓKKPHPTVMU
NVOLBWÈMMBMØ
LÚ[ÚUU
ÈMUBMÈCBO
OFN
ÓUÏMU
NFH
B
#"(
WÏHLJFMÏHÓUÏTU
B
OZVHEÓKKPHPTVMU
NVOLBWÈMMBMØOBL22

6. Az érvelés kritikája 

f

4

/S

"((
SFOEFMLF[ÏTÏOFL
NFHGFMFMǮFO
%BOJFMB
(6/3&#&/


A bírói döntés érvelésénél láttuk, hogy az szinte teljes mértékben Kokott főtanácsnok indítványának logikáját követi, aminek B[
MFIFU
B[
PLB
IPHZ
B
GǮUBOÈDTOPL
B[
&V#
NÈS
LJGPSSPUU
KPH-

5PNBTPWT[LZ
&EJU
"[
&VSØQBJ
#ÓSØTÈH
ÓUÏMFUF
FHZ
EÈO
NVOLBWÈMMBMØ
àHZÏCFO

&V()
v"VTTDIMVTT
FJOFS
&OUMBTTVOHTBCöOEVOH
XFHFO
.PHMJDILFJU
EFT
"MUFSTSFOUFOCF[VHT
JTU
"MUFSTEJTLSJNJOJFSVOHw
Betriebs-Berater


http://www.betriebs-berater.de.

45

JeMa hallgatói különszám 2011

Más szemszögből nézve a problémát az is felmerülhet, hogy esetünkben valójában nincs szó életkoron alapuló megkülönCÚ[UFUÏTSǮM
WBHZ
MFHBMÈCCJT
OFN
FHZÏSUFMNǻFO
DTBL
B[
ÏMFULPSPO
BMBQVMØ
EJT[LSJNJOÈDJØ
KÚIFU
T[ØCB


IBOFN
ÏSUFMNF[hető úgy is a vitatott dán rendelkezés, hogy csupán a juttatás KPHBMBQKB
T[FSJOU
UFUU
LàMÚOCTÏHFU
B
KPHBMLPUØ
)JT[FO
FHZT[FSǻ
és könnyen védhető az a logika, mely szerint nincs szükség arra, hogy a munkavállaló a nyugdíja mellé még végkielégítésCFO
JT
SÏT[FTàMKÚO
"
WÏHLJFMÏHÓUÏT
FT[FSJOU
B[PO
NVOLBWÈMMBMØL
FTFUÏCFO
MFIFU
JOEPLPMU
BLJL
öBUBMBCCBL
UFIÈU
NÏH
OFN
T[FSF[UÏL
NFH
B
OZVHEÓKKPHPTVMUTÈHPU
7FMàL
QFEJH
"OEFSTFO
ÞS
OJODT
ÚTT[FIBTPOMÓUIBUØ
IFMZ[FUCFO
&[
B[
ÏSWFMÏT
BLÈS
PMZBO
döntéshez is vezethetett volna, amely kimondja, hogy a renEFMLF[ÏT
KPHT[FSǻ
ÏT
JHB[PMIBUØ
"[
&V#
BMBQWFUǮ
LPODFQDJPnális döntést hozott, amely mindenképpen tiszteletben tartandó, annál is inkább, mert ésszerűségi szempontból vállalható B[
ÓUÏMFU
"[
FMǮ[ǮLCFO
BSSB
LÓWÈOUVOL
SÈWJMÈHÓUBOJ
IPHZ
FUUǮM
FMUÏSǮ
ÏSUFMNF[ÏTFL
JT
FMLÏQ[FMIFUǮL Az ítélet egyébként logikus felépítésű, következetesen véHJHWF[FUJ
B[
JSÈOZFMW
LSJUÏSJVNBJOBL
FMFN[ÏTÏU
-ÈUIBUØBO
ögyelembe veszi a dán kormány észrevételeit, gondosan megWJ[THÈMWB
B[PLBU
JT
*EǮOLÏOU
IBKMJL
SÈ
IPHZ
FMGPHBEKB
B
EÈO
kormány érvelését, de mindig be kell látnia, hogy ha továbbgondolja a nemzeti szabályozás indokait, akkor már nem anyOZJSB
TFNMFHFT
ÏT
JHB[PMIBUØ
B
EÈO
T[BCÈMZP[ÈT
"[
&V#
KØIJszeműen kezeli a dán kormány intézkedését, ennek ellenére PCKFLUÓWFO
ÏSUÏLFMJ
B[U
"[
ÓUÏMFU
OBHZSÏT[U
JMMFT[LFEJL
B[
&V#
korábbi gyakorlatához, azonban némi ellentmondás, pontoTBCCBO
GPHBMNB[WB
vJOHBEP[ÈTw
NFHöHZFMIFUǮ
BCCBO
B
UFLJOUFUCFO
IPHZ
B[
&V#
NFOOZJCFO
FOHFE
T[BCBE
UFSFU
B
UBHÈMMBNPLOBL
"[
&V#
B[
"OEFSTFOàHHZFM
FHZ
OBQPO
IP[UB
NFH
ÓUÏMFUÏU
B
3PTFOCMBEUàHZCFO23

&CCFO
FHZSÏT[U
B[U
KFMFOUFUUF
LJ
B[
&V#
IPHZ
B[
ÈMUBMÈOPT
OZVHEÓKLPSIBUÈS
FMÏSÏTF
JHB[PMIBUKB
a munkaviszony ipso iure megszüntetését mint eltérő bánásmódot, ugyanakkor azt is kimondta a testület, hogy a munkavállaló nem részesülhet az életkoron alapuló hátrányos megküMÚOCÚ[UFUÏTCFO
5FIÈU
FCCFO
B[
àHZCFO
FHZT[FSSF
T[ÏMFTÓUJ
ÏT
T[ǻLÓUJ
B
UBHÈMMBNPL
NÏSMFHFMÏTJ
KPHLÚSÏU
"[
"OEFSTFOàHZCFO
T[JHPSÓU
B[
&V#
B
UBHÈMMBN
NP[HÈTUFSF
OFN
UFSKFEIFU
PEÈig, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tiMBMNB
LJàSFTFEKFO24

ténylegesen nyugdíjba vonulókat a továbbra is dolgozni kíváOØLLBM25 A dán munkavállaló ügyében hozott ítéletnek MagyarorszáHPO
WBMØKÈCBO
OFN
MFUU
OBHZ
WJTT[IBOHKB
&[
FMHPOEPMLPEUBUØ
o
WBKPO
JUU
NJOEFOLJ
IFMZFTOFL
UBSUKB
F[U
B
NVOLBKPHJ
FMǮÓSÈTU
0MZBOOZJSB
IFMZFTOFL
IPHZ
B
LÏT[àMǮ
.VOLB
5ÚSWÏOZLÚOZWF
LPODFQDJØKÈCBO
JT
WÈMUP[BUMBOVM
T[FSFQFM
F[
B
T[BCÈMZ
&[
T[Èmunkra azt jelzi, hogy itthon is szemléletváltásra van szükség, arra, hogy az egyenlő bánásmód követelményét az életkor tekintetében is jobban szem előtt tartsák és az eltérő bánásmóEPU
NFHGFMFMǮFO
BMLBMNB[[ÈL
.JOEB[POÈMUBM
B
IB[BJ
T[BCÈlyozás némi vigaszt nyújt a problémára azzal a rendelkezéssel, mely szerint a munkaszerződés vagy kollektív szerződés rendelkezése szerint a munkavállaló javára el lehet térni, vagyis T[ÈNÈSB
B
OZVHEÓKKPHPTVMUTÈHUØM
GàHHFUMFOàM
WÏHLJFMÏHÓUÏT
ö[FUIFUǮ
%F
NJWFM
B
WÏHLJFMÏHÓUÏTCFO
WBMØ
NFHÈMMBQPEÈT
DTVpán eshetőleges elem a munkaszerződésben, ez az egyoldalú LØHFODJB
OFN
FMÏHTÏHFT
B
QSPCMÏNB
ÈUIJEBMÈTÈSB Mindenesetre az ítélet arra is rávilágít, hogy talán a végkiFMÏHÓUÏTOFL
NÏH
B
GVOLDJØKB
TFN
UFMKFTFO
UJT[UÈ[PUU
ÏT
B
QSPCléma láthatóan európai szintű26


BNJSF
B[POCBO
OBHZ
T[àLTÏH
lenne, mert az képezné ideális esetben a jogintézmény szabáMZP[ÈTÈOBL
BMBQKÈU
.BHZBSPST[ÈHPO
B
IBUÈMZPT
.U
JOEPLPMÈTB
szerint a végkielégítés funkciója az átmenet megkönnyítése a NVOLBWJT[POZ
NFHT[ǻOÏTF
VUÈO
"[
"MLPUNÈOZCÓSØTÈH
B[POban nem kizárólag ezt az értelmezést ismeri el, ugyanis egyik határozatában megállapítja, hogy a végkielégítés szerepe az BEPUU
NVOLÈMUBUØOÈM
FMUÚMUÚUU
IPTT[BCC
JEǮ
vIPOPSÈMÈTB
JTw27 -ÈUIBUØ
UFIÈU
IPHZ
B
WÏHLJFMÏHÓUÏT
KPHJOUÏ[NÏOZF
NFOOZJSF
vitatott, és az is szembetűnő, hogy ennek ellenére méltatlanul LFWÏT
öHZFMNFU
LBQ Tomasovszky Edit OFHZFEÏWFT
KPHIBMMHBUØ
t
%FCSFDFOJ
&HZFUFN
«MMBN
ÏT
+PHUVEPNÈOZJ
,BS
t
EJULF!JOEFYIV



$
T[
3PTFOCMBEUàHZCFO

PLUØCFS
ÏO
IP[PUU
ÓUÏMFU
 

6MSJDI
13&*4
v4DIMBOHFOMJOJFO
JO
EFS
3FDIUTQSFDIVOH
EFT
&V()
[VS
"MUFSTEJTLSJNJOJFSVOHw
Neue Zeitschrift für Arbeitsrecht

o
http:// www.sozialrecht.jura.uni-koeln.de/uploads/tx_ylfnpublication/NZA_23_

7. Az ítélet jelentősége

Schlangenlinien_EUGH.pdf
 

.U

f

CFL
ÏT
"
f

CFL
o
B[
VUØCCJ
T[BLBT[
B
OZVHEÓKBTOBL
NJOǮ-

&MTǮTPSCBO
BCCBO
LFMM
MÈUOVOL
B[
&V#
EÚOUÏTÏOFL
KFMFOUǮTÏHÏU
IPHZ
GFMIÓWKB
B
öHZFMNFU
B[
ÏMFULPSPO
BMBQVMØ
IÈUSÈOZPT
NFHLàMÚOCÚ[UFUÏT
UJMBMNÈSB
ÏT
B
UBHÈMMBNPLBU
öHZFMNF[UFUJ
BSSB
hogy ennek érvényesítésében milyen szerepet juttat nekik az irányelv és milyen terjedelmű az a mozgástér, amelyen belül KPHT[FSǻFO
KÈSIBUOBL
FM
.ÈTSÏT[U
B
NBHZBS
NVOLBKPHJ
T[BCÈlyozás szempontjából is jelentős az ítélet, mert nálunk is hasonMØ
B
IFMZ[FU
B[
.U
T[JOUÏO
OFN
LàMÚOCÚ[UFUJ
NFH
B
NVOLBWÈMMBMØLBU
FMUÏSǮ
IFMZ[FUàL
BMBQKÈO
IBOFN
vFHZ
LBMBQ
BMÈ
WFT[Jw
B


46

TàMǮ
NVOLBWÈMMBMØL
NFHIBUÈSP[ÈTÈU
BEKB
NFH
B[
a) pont szerinti nyugdíjSB
KPHPTVMU
VHZBOÞHZ
NJOǮTàM
OZVHEÓKBTOBL
o
ÏT
ÓHZ
WPOBULP[JL
SÈ
B

f

CFL
o
NJOU
B
UPWÈCCJ
QPOUPLCBO
T[FSFQMǮ
UÏOZMFHFTFO
OZVHEÓKCBO
SÏT[FTàMǮL 

$PSOFMJB
,-Ã5*/(
v,JQQU
EJF
EFVUTDIF
3FDIUTQSFDIVOH
[VN
"CöOEVOHTBVTTIMVTT
SFOUFOOBIFS
+BISHÊOHF w

PLUØCFS

http://www.123recht. net/Kippt-die-deutsche-Rechtsprechung-zum-Abfindungsausschluss-rentennaher-Jahrgaenge-__a77369.html. 

#
"#
IBU
"#)



5PNBTPWT[LZ
&EJU
"[
&VSØQBJ
#ÓSØTÈH
ÓUÏMFUF
FHZ
EÈO
NVOLBWÈMMBMØ
àHZÏCFO