L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t
2012/2 JeMa
Tőkey Balázs Az Európai Bíróság ítélete az uniszex biztosítási tarifák kötelezővé tételéről* A nők és férfiak közötti különbségtétel teljes tilalma Hivatalos hivatkozás: C-236/09. sz., Association belge des Consommateurs Test-Achats és társai ügyben 2011. március 1-jén hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] Tárgyszavak: alapvető jogok • egyenlő bánásmód • hátrányos megkülönböztetés • hozzáférés az árukhoz és szolgáltatásokhoz • nemi hovatartozás • uniszex biztosítási tarifák Értelmezett jogszabályhelyek: EU Alapjogi Karta 21. és 23. cikk • 2004/113/EK tanácsi irányelv (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról
1. Az alapügy és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2. A főtanácsnoki indítvány 3. Az ítélet érvelése 4. A rendelkező rész és a ratio decidendi 5. Az érvelés kritikája 5.1 Az EU Alapjogi Karta mint a 2004/113/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdésének érvénytelenségét megalapozó magasabb uniós jog 5.2 A 2004/113/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdésének önmagában való érvénytelenné nyilvánítása 5.3 A nők és a férfiak hasonló helyzete a biztosítási jogviszonyokban 5.4 A nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés igazolhatósága 5.5 Az EuB döntésének időbeli hatálya 6. Az ítélet jelentősége
1. Az alapügy és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem Az Association belge des Consommateurs Test-Achats nevű fogyasztóvédelmi egyesület és két magányszemély1 2008 júniusában a belga Alkotmánybíróság előtt a 2004/113/EK tanácsi irányelvet átültető belga törvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontjuk szerint a belga jogszabály ellentétes a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvével. A 2007. december 21-i törvény a férfiak és nők közötti, a nemi hovatartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló 2007. május 10-i törvény 10. cikkét módosította. A 10. cikk 1. §-ának módosítás utáni szövege a következőképpen rendelkezik: A 8. cikktől eltérve a nemi hovatartozás alapján arányos, közvetlen különbségtétel alkalmazható a biztosítási díjak és juttatások meghatározása során, ha a releváns és pontos biztosításmatematikai és statisztikai adatok alapján a nem a kockázatelemzésben meghatározó tényező. Ez az eltérés kizárólag a szárazföldi biztosítási szerződésekről szóló 1992. június 25-i törvény 97. cikke szerinti életbiztosítási szerződések esetében alkalmazható.
48
Mivel a fenti rendelkezés a 2004/113/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak az átültetése,2 ezért a belga Alkotmánybíróság 2009. június 18-i határozatában a saját eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatali eljárás keretében az alábbi kérdéseket terjesztette az EuB elé: 1. Összeegyeztethető-e a 2004/113/EK tanácsi irányelv 5. cikk (2) bekezdése az EUSZ 6. cikk (2) bekezdésével, közelebbről az egyenlőség e rendelkezés által biztosított elvével és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának e rendelkezés által biztosított elvével? 2. Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén, akkor is összeegyeztethetetlen-e az EUSZ 6. cikk (2) bekezdésével az irányelv ugyanezen 5. cikk (2) bekezdése, ha annak alkalmazhatósága kizárólagosan az életbiztosítási szerződésekre korlátozott? Az EuB-nak tehát arról kellett döntenie, hogy a biztosítási díjak kialakításakor a nemi hovatartozás kockázati tényezőként figyelembe vehető-e. A kérelmezők úgy vélték, hogy ez a gyakorlat és az azt jóváhagyó tagállami szabályozás, amely az irányelv kifejezett felhatalmazásán alapul, magasabb uniós jogszabályokba ütközik: az EU Alapjogi Kartájának 21. cikke ugyanis kimondja a diszkrimináció általános tilalmát (a példálózó felsorolás első helyén szerepel a nemi hovatartozás), a 23. cikk szerint pedig a nők és a férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kell. A belga Alkotmánybíróság által hivatkozott EUSZ 6. cikk szerint az Alapjogi Karta ugyanolyan kötőerővel bír, mint a Szerződések.
*
Szakmai lektor: Vékás Lajos és Somssich Réka.
A tanulmány a Max-Planck-Gesellschaft ösztöndíjának köszönhetően készült el.
A kézirat lezárva: 2011. december 31.
1 Méghozzá két férfi: Yann van Vugt és Charles Basselier. 2 Az irányelv 5. cikk (2) bek. csak felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy a nemi hovatartozás alapján különböző díjakat alkalmazzanak. A belga jogalkotó úgy ültette át az irányelvet, hogy ezt a szabályt csak életbiztosítási szerződések esetén lehet alkalmazni.
Tőkey Balázs: Az Európai Bíróság ítélete az uniszex biztosítási tarifák kötelezővé tételéről
JeMa 2012/2 L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t
2. A főtanácsnoki indítvány A fenti kérdéssel kapcsolatos álláspontját Juliane Kokott főtanácsnok 2010. szeptember 30-án ismertette. A kérdések vizsgálata előtt a főtanácsnok rögzítette, hogy a 2004/113/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdése, amely megengedi a tagállamoknak, hogy a nemi hovatartozást a díjat befolyásoló kockázati tényezőként figyelembe vegyék a vonatkozó biztosításmatematikai és statisztikai adatok alapján, eredetileg nem szerepelt az irányelvnek a Bizottság által javasolt szövegében, sőt az indokolás ezt a gyakorlatot kifejezetten a nemek közötti egyenlő bánásmód elvével ellentétesnek minősítette. A Bizottság azonban az EuB előtti eljárásban már azt az álláspontot képviselte, hogy a biztosítási tarifák képzése során a nemi hovatartozás figyelembevétele nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. A Bizottság a feltett kérdésekre válaszolva nem tudta a főtanácsnok számára hihetően megindokolni, hogy az álláspontja az irányelv megalkotásától az EuB előtti eljárásig miért változott meg.3 A főtanácsnok arra alapozta véleményét, hogy álláspontja szerint az EUMSZ 19. cikkéből (az EKSZ korábbi 13. cikke), mely felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy többek között a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés leküzdésére intézkedéseket tegyen, nem következik az, hogy az intézkedések tartalmát szabadon határozhatná meg. A nemek közötti egyenlő bánásmód alapvető jelentőségű, ezért ha annak megteremtése érdekében további szabályozást vezet be az uniós jogalkotó, akkor nem tehet tetszőleges kivételeket, mert ezzel kiüresítené a célként szolgáló elvet.4 Ehhez hasonlóan annak sem tulajdonított jelentőséget a Tanács mérlegelési jogkörével kapcsolatosan, hogy nem maga az uniós jogalkotó alkalmaz megkülönböztetést, hanem csak a tagállamokat jogosítja fel ilyen intézkedésekre, hiszen az általa elfogadott szabályozás nem adhat lehetőséget az uniós joggal ellentétes intézkedések meghozatalára.5 A fentiek alapján a főtanácsnok szerint érdemben azt kell megvizsgálni, hogy az irányelv 5. cikk (2) bekezdése, amely kivonja a biztosításokat a nemek közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazása alól, lehetőséget biztosít-e a hátrányos megkülönböztetésre, vagy azon a felismerésen alapul, hogy a nők és a férfiak helyzete a biztosítások vonatkozásában objektív szempontok miatt eltérő, és ezért őket nem lehet azonos módon kezelni. Ennek az érdemi vizsgálatnak tekintettel kell lennie a biztosítási jogviszonyok sajátosságaira: a biztosítási szolgáltatások alapvető vonása, hogy nem lehet előre megmondani, ki fogja azokat igénybe venni, és a szolgáltatások ellenértékét csak a biztosítottak kockázatának mérlegelésével lehet megállapítani. Az egyénhez kötött kockázatok pontos felmérése nehézségekbe ütközik, ezért azokat jellemzően csoportszinten állapítják meg. Annak meghatározásában, hogy a biztosítók a kockázati csoportokat pontosan hogyan határozhatják meg, milyen kockázati tényezőket vehetnek figyelembe, a jogalkotó Tanács széles jegkörrel rendelkezik, melynek gyakorlása során többek között gazdasági és szociálpolitikai szempontokat is figyelembe kell vennie.6 A főtanácsnok az emberi méltóságra és a faji vagy etnikai származás alapján történő megkülönböztetés7 lényegében ki-
vételt nem ismerő tilalmának analógiájára8 hivatkozva arra a következtetésre jut, hogy a Tanács fenti mérlegelési jogköre nem lehet korlátlan. A nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának a faji és etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával azonos mértékben kell érvényt szerezni, mert a nemi hovatartozás a biztosított személyével elválaszthatatlanul összefügg, és ritka kivételektől eltekintve általa nem befolyásolható, valamint időben állandó adottság, hasonlóan a faji és etnikai származáshoz. Ezért zárja ki az irányelv 5. cikk (1) bekezdése a nemi hovatartozás figyelembevételét főszabály szerint a biztosítások körében is. A főtanácsnok szerint ezt az álláspontot támasztja alá az is, hogy az 5. cikk (2) bekezdését sem lehet úgy alkalmazni a (3) bekezdés értelmében, hogy az anyasággal és terhességgel kapcsolatos költségek a nők és a férfiak biztosítási díjai között különbséget eredményezzenek, pedig ezek a költségek a nyilvánvaló biológiai eltérések miatt csak nők esetén jelentkeznek.9 A fenti megfontolások ellenére teremt lehetőséget az irányelv 5. cikk (2) bekezdése arra, hogy statisztikai adatok alapján a biztosítások területén a nemi hovatartozás szerint eltérő díjszabásokat alkalmazzanak. A főtanácsnok az EuB korábbi gyakorlatát10 úgy értelmezi, hogy a közvetlenül egyenlőtlen bánásmódhoz (azaz a megkülönböztetéshez) nem lehet elfogadni kiindulópontként a statisztikát, és a statisztikai adatok közvetett hátrányos megkülönböztetésre utalhatnak, így a kizárólag arra alapozó nemi hovatartozás szerinti megkülönböztetés az uniós joggal ellentétesnek minősíthető.11 E bírósági gyakorlatból az következik, hogy az affirmative action12 kivételével csak
3 Juliane Kokott főtanácsnok indítványa a C-236/09. sz. ügyben (2010. szeptember 30.) 21–22. pont. 4 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 33–37. pont. 5 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 30. pont. 6 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 44–47. pont. 7 Itt szándékosan használtuk a „hátrányos” kifejezés nélkül a „megkülönböztetés” szót, mert ahogy a későbbiekben kifejtjük, a főtanácsnok méltányolható álláspontjából arra következtethetünk, hogy faji vagy etnikai alapon még objektív indokok alapján sem lehet különbséget tenni, tehát akkor sem, ha a megkülönböztetés egyébként nem hátrányos, hanem indokolt lenne. 8 A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, fajivagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról alapján a biztosítók a tarifáik kialakítása során nem vehetik figyelembe kockázati tényezőként a faji vagy etnikai származást. 9 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 48–51. pont. 10 A főtanácsnok többek között az alábbi ügyekre hivatkozik: a C-152/91. sz. Neath-ügyben 1993. december 22-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-6935. o.], C-200/91. sz. Coloroll Pension Trustees ügyben 1994. szeptember 28-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-4389. o.], C-256/01. sz. Allonby-ügyben 2004. január 13-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-873. o.] és C-313/02. sz. Wippel-ügyben 2004. október 12-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-9483. o.]. 11 A főtanácsnok maga is elismeri, hogy az általa hivatkozott bírósági gyakorlatból a jelen esetre egyértelmű következtetéseket nem lehet levonni. 12 Valamely hátrányos csoport előnyben való részesítését szolgáló intéz kedés.
Tőkey Balázs: Az Európai Bíróság ítélete az uniszex biztosítási tarifák kötelezővé tételéről
49
L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t
2012/2 JeMa
akkor alkalmazható nemi hovatartozás szerinti megkülönböztetés, ha a nők és a férfiak közötti azt megalapozó releváns eltérések bizonyossággal igazolhatók.13 E bizonyosság azonban a főtanácsnok véleménye szerint a nemek szerinti, statisztikákon alapuló eltérő biztosítási díjszabások alkalmazása esetén nem áll fenn. Ugyanis nem igazolt tény, hanem csak feltételezés, hogy a nők és a férfiak között mutatkozó, biztosítási szempontból releváns statisztikai különbségek (például a várható élettartam, az általuk okozott közlekedési balesetek száma vagy az orvosi szolgáltatások igénybevételének gyakorisága) ténylegesen a nemi hovatartozásra vezethetők vissza. Ugyanis számtalan egyéb tényező is szerepet játszik a biztosítási kockázatok értékelésekor (például a biztosított életmódja, családi háttere, foglalkozása stb.). A nemek társadalmi szerepének megváltozásával ezek a tényezők ráadásul egyre kevésbé kötődnek a nemekhez (például egyre több nőnek van komoly stresszel járó foglalkozása, ők is egyre több alkoholt fogyasztanak stb.), de a biztosítottak közötti szociális, gazdasági és életmódbeli különbségek feltérképezése sokkal nehezebb, mint a nemi hovatartozás figyelembevétele. A főtanácsnok szerint azonban e gyakorlati nehézségek nem igazolhatják, hogy a biztosítók a valós kockázati tényezők felmérése helyett a nemi hovatartozást mint helyettesítő kritériumot alkalmazzák a díjszabás kialakításakor. E „proxy” használata ugyanis nem biztosítja annak az elvárásnak a teljesülését, hogy a különböző díjakat kizárólag objektív okokra vezessék vissza, és ne legyen lehetőség a hátrányos megkülönböztetés alkalmazására.14 Azt az ellenérvet sem tartotta elfogadhatónak a főtanácsnok, hogy az uniszex tarifák bevezetésével a biztosítottak egy részének (vagy akár az összesnek) megnőne a biztosítási díja, mert az egyik nem oldalán jelentkező díjnövekedést a másik nemnél mutatkozó díjcsökkenés ellensúlyozhatná. Végül álláspontja igazolásaként a főtanácsnok az Egyesült Államok joggyakorlatára is hivatkozott, amelynek Legfelső Bírósága már több mint harminc éve megállapította, hogy a nyugdíjbiztosítások körében nem lehet a nemi hovatartozáson alapuló eltérő bánásmódot alkalmazni. Így e megfontolások alapján arra a következtetésre jutott, hogy a biztosításmatematikai tényezőkön és statisztikai adatokon alapuló, a nők és a férfiak tekintetében eltérő biztosítási díjszabások alkalmazása ellentétes a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmát alapjogi szinten előíró uniós jogi normával.15 Ennek tükrében a főtanácsnok azt javasolta az EuB-nak, hogy a 2004/113/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdését nyilvánítsa érvénytelennek. A teljes irányelv érvénytelenné nyilvánítását nem látta szükségesnek. A részleges érvénytelenné nyilvánításnak nem látta akadályát, mert az 5. cikk (2) bekezdése álláspontja szerint a többi rendelkezéssel nem függ össze olyan mértékben, amely kizárná a részleges érvénytelenné nyilvánítást. A jogalkotó és a jelen eljárásban észrevételt tevő Tanács ugyanis nem vitatta, hogy az 5. cikk (2) bekezdése az irányelv elválasztható része lenne, ráadásul ez a rendelkezés az eredeti szövegtervezetben nem is szerepelt.16 Az érvénytelenné nyilvánítás időbeli hatályával kapcsolatosan a főtanácsnok a jogbiztonság szem előtt tartására hív50
ta fel a figyelmet. Erre tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy az uniszex tarifákat az EuB ítéletének kihirdetését követő hároméves átmeneti időszak leteltével kellene kötelezően alkalmazni. Ettől az időponttól azonban csak a nemi hovatartozástól független biztosítási díjakat lehetne megállapítani, és ez az előírás minden biztosítási jogviszonyra vonatkozna, függetlenül a szerződések megkötésének időpontjától. E megoldás nem ütközne a visszaható hatály tilalmába, mert az új jogi helyzet csak a meglévő jogviszonyok jövőbeni joghatásaira vonatkozna, ugyanakkor a korábban szerződést kötő biztosítottak sem válhatnának esetleg a hátrányos megkülönböztetés áldozataivá további évtizedekig az egyes biztosítási jogviszonyok hosszú időtartamára tekintettel.17 Végül az indítvány röviden kitér a belga Alkotmánybíróság második kérdésére is, mivel az első kérdésre nemleges választ adott. Arra a következtetésre jut azonban a főtanácsnok, hogy az életbiztosítások a többi biztosítási formához képest nem rendelkeznek olyan különös sajátossággal, amelyből az következne, hogy esetükben a nemi hovatartozást a biztosítási díjképzés során kockázati tényezőként figyelembe lehetne venni.18
3. Az ítélet érvelése Az EuB meglepően rövid ítélete abból indul ki, hogy mivel a 2004/113/EK irányelv preambuluma kifejezetten hivatkozik az EU Alapjogi Karta 21. és 23. cikkére, valamint az EUSZ 6. cikkére, ezért az irányelv 5. cikk (2) bekezdését e rendelkezésekre tekintettel kell értékelni. Tehát a karta alapján tilos minden nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés, valamint a nők és a férfiak egyenlőségét minden területen biztosítani kell. A karta ezen előírásai az EUSZ 6. cikke alapján a Szerződésekkel egyenlő joghatással bírnak. Emellett az EUMSZ rendelkezéseire is figyelemmel kell lenni: a 8. cikk alapján az EU tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására, a 19. cikk (1) bekezdése pedig felhatalmazza az uniós jogalkotót, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen többek között a nemi hovatartozáson alapuló diszkrimináció leküzdésére.19 Ha az uniós jogalkotó úgy dönt, hogy a fenti kérdésben intézkedést tesz, akkor annak a nevezett cél megvalósulását kell elősegítenie, de alkalmazhat átmeneti rendelkezéseket vagy korlátozott terjedelmű eltéréseket. Az EuB az irányelv (18) preambulumbekezdése és az 5. cikk (1) bekezdése alapján arra a
13 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 54–60. pont. 14 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 62–67. pont. 15 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 68–70. pont. 16 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 71. pont. 17 Az időbeli hatály korlátozása alól azonban a bírósági gyakorlat alapján azok mentesülnének, akik még az ítélet kihirdetése előtt igényérvényesítéssel éltek. Lásd Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 82. pont. 18 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 85–86. pont. 19 Ítélet 16–19. pont.
Tőkey Balázs: Az Európai Bíróság ítélete az uniszex biztosítási tarifák kötelezővé tételéről
JeMa 2012/2 L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t
következtetésre jutott, hogy a nemi hovatartozáson alapuló diszkrimináció leküzdésének részét képezi az uniszex biztosítási tarifák alkalmazásának érvényre jutattása, amelyet egy átmeneti időszak lezárultával 2007. december 21-éig kellett megteremteni. Az 5. cikk (2) bekezdése a főszabálytól való eltérésre csupán azokat a tagállamokat hatalmazta fel, amelyekben az irányelv elfogadása előtt nem volt kötelező az uniszex biztosítási tarifák alkalmazása. A bíróság kiemelte, hogy az irányelv e kivételes szabálya csak azt rögzíti, hogy a hatályba lépést követő öt év elteltével felül kell vizsgálni azt, de alkalmazására nem szab időbeli korlátot.20 A Tanács az eljárás során azzal érvelt, hogy az irányelv 5. cikk (2) bekezdése csupán azt teszi lehetővé, hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék azonos módon. Az EuB saját gyakorlatára21 hivatkozva hangsúlyozta: az egyenlő bánásmód követelményéből az következik, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérően, a különbözőeket pedig ne kezeljék hasonlóan, kivéve, ha az ilyen eljárás objektív érvekkel alátámasztható. A helyzetek hasonló jellegét jórészt a különbségtételt – amelyet jelen esetben az irányelv 5. cikk (2) bekezdése hoz létre – megteremtő uniós jogi aktus céljára és tárgyára tekintettel kell értékelni és meghatározni.22 Az EuB szerint az iránylev (18) és (19) preambulumbekezdése, valamint az 5. cikk (1) bekezdése alapján vitathatatlan, hogy az irányelv célja az uniszex biztosítási tarifák kizárólagos alkalmazásának megteremtése, ami azon a feltevésen alapul, hogy a nők és a férfiak helyzete a biztosítási díjak kialakítása szempontjából hasonló. Az 5. cikk (2) bekezdése azonban időbeli korlát nélkül megengedi a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódtól való eltérést. Így fennáll annak a veszélye, hogy egyes tagállamok határozatlan ideig eltérjenek az uniszex biztosítási tarifák alkalmazásától, ami ellentétes az EU Alapjogi Kartának a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést tiltó 21. és 23. cikkével. Ezért az irányelv 5. cikk (2) bekezdése az átmeneti időszak leteltét követően érvénytelennek tekintendő.23
4. A rendelkező rész és a ratio decidendi Az EuB úgy vélte, hogy a fenti indokok miatt a második kérdést nem kell megválaszolnia. Az elsővel kapcsolatosan pedig a következőképpen rendelkezett:
jából hasonló. Ezért a 2004/113/EK tanácsi irányelv – amelynek célja a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés felszámolása – 5. cikk (2) bekezdése csak időbeli korlátozással teremthet lehetőséget a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód alapjogi szinten rögzített elvébe ütköző biztosítási gyakorlatra.
5. Az érvelés kritikája Mint említettük, az EuB meglehetően röviden indokolta az ítéletét, amivel már önmagában lehetőséget adott kritikák megfogalmazására. Annak ellenére, hogy a főtanácsnoki indítványéhoz hasonló következtetésre jutott, az ügyet más szempontból közelítette meg. 5.1 Az EU Alapjogi Karta mint a 2004/113/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdésének érvénytelenségét megalapozó magasabb uniós jog A határozat elemzésekor elsőként azt a kérdést kell megvizsgálnunk, hogy az irányelv 5. cikk (2) bekezdése mely magasabb szintű uniós jogszabályokba ütközhet egyáltalán. Az EuB az ítéletében azt mondta ki, hogy az az Alapjogi Karta 21. és 23. cikkébe ütközik. A főtanácsnoki indítvány szerint az EuB gyakorlata alapján a kartára a hatályba lépése (2009. december 1.) előtti időszak vonatkozásában is lehet hivatkozni „az alapjogi védelem uniós jogi szintje megismerésének a forrásaként” (az irányelv a karta előtt lépett hatályba).24 Az EuB azonban ehelyett meglepő módon azzal érvel, hogy az irányelv 5. cikk (2) bekezdésének érvényességét azért kell az Alapjogi Karta 21. és 23. cikkére tekintettel értékelni, mert az irányelv a preambulumában maga is hivatkozik a kartára.25 Ezzel az EuB azt a látszatot kelti, hogy az uniós jogalkotó joghatással ruházhatna fel az arra való hivatkozással egy olyan jogforrást, amely egyébként csak soft law-nak minősül.26 Az EuB indokolásának megszövegezése valóban kétségeket ébreszt, de a korábbi gyakorlat egyértelmű: az Alapjogi Karta hatályábalépése előtt keletkezett másodlagos jogforrások érvényességét is a karta rendelkezéseire tekintettel ítélik meg.27
20 Ítélet 23–26. pont. 21 C-127/07. sz., Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben 2008. decem-
A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelv 5. cikkének (2) bekezdése 2012. december 21-i hatállyal érvénytelen.
ber 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-9895. o.] 22 Ítélet 27–29. pont. 23 Ítélet 30–33. pont. 24 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 28. pont. 25 Ítélet 17. pont. 26 Kai P. Purnhagen: „Zum Verbot der Risikodifferenzierung aufgrund des
Az EuB a főtanácsnoki indítvánnyal ellentétben nem adott semmiféle iránymutatást, hogy a döntésnek milyen hatása van a 2012. december 21-i határidő előtt kötött biztosítási szerződésekre. A döntés mögött húzódó ratio decidendi akként emelhető ki, hogy a férfiak és nők helyzete a biztosítási díjak szempont-
Geschlechts – Eine Lehre des EuGH zur Konstitutionalisierung des Privatrechts am Beispiel des Versicherungsvertragsrechts?” Europarecht 2011. 697–698. 27 Lásd az ítélet 17. pontjában is hivatkozott C-92/09. sz. és C-93/09. sz. Volker und Markus Schecke és Eifert egyesített ügyekben 2010. november 9-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 46. pont.
Tőkey Balázs: Az Európai Bíróság ítélete az uniszex biztosítási tarifák kötelezővé tételéről
51
L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t
2012/2 JeMa
Az Alapjogi Karta jelen ügyben való alkalmazhatóságával kapcsolatban az igazi problémát a karta 51. cikke jelenti, amelynek (1) bekezdése szerint a rendelkezések címzettjei az EU intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az EU jogát hajtják végre a szubszidiaritás elvére tekintettel. Ezt a rendelkezést többen úgy értelmezik, hogy az európai uniós alapjogok csak annyiban érvényesülnek, amennyiben a vonatkozásukban az uniós jogalkotó valamilyen intézkedést tesz. Az EUMSZ 19. cikke az uniós jogalkotót csak felhatalmazza arra, hogy a diszkrimináció leküzdése céljából intézkedéseket tegyen, de azt nem írja elő számára kötelezően. Ezért a Tanács dönthetett úgy, hogy bizonyos területekre nem terjeszti ki a 2004/113/EK irányelv hatályát, és ott rábízza a tagállamokra a szabályozást. Az uniós jogalkotót nem köti a mindent vagy semmit elve. Ha a diszkrimináció felszámolására bizonyos intézkedéseket tesz, akkor azoknak nem kell az élet minden területén felszámolnia a hátrányos megkülönböztetést, elegendő, ha legalább részben csökkentik azt. Ezért született az irányelv 5. cikk (2) bekezdése, mely szerint a biztosítási jogviszonyok sajátosságaira tekintettel az egyes alapjogok és alapelvek ütközésének az elbírálása a tagállamok hatáskörében marad a szubszidiaritás elvének megfelelően (különösen a vállalkozás szabadsága és a szerződéses kötelezettségek egyenértékűségének az elve ütközik az egyenlő bánásmóddal). Az intézkedések azonban nem teremthetnek lehetőséget az egyenlő bánásmód csökkentésére (ezt az irányelv 7. cikke ki is mondja), ezért csak azoknak a tagállamoknak nem kell bevezetniük az uniszex tarifákat az irányelv értelmében, ahol korábban is eltérők voltak a női és férfi biztosítási díjak.28 A fentivel ellentétes álláspont arra hivatkozik, hogy az uniós jogalkotó az irányelv hatályát a teljes biztosítási szektorra kiterjesztette, ugyanis az 5. cikk (1) bekezdése főszabályként írja elő az uniszex tarifák kizárólagosságának megteremtését 2007. december 31-ig, ráadásul a (3) bekezdés szerint az anyasággal és a terhességgel kapcsolatos költségek még a (2) bekezdés alkalmazása esetén sem eredményezhetnek különbséget a nők és a férfiak biztosítási díjai között. A másodlagos uniós jogforrások érvényességének az Alapjogi Karta alapján való megítélhetősége nem függhet attól, hogy az uniós jogalkotó egy kivételes szabály alkalmazását a teljes EU-ban bevezeti vagy a döntést az egyes tagállamokra bízza.29 Álláspontunk szerint a fenti probléma forrása az, hogy az irányelv szövegét és preambulumát nem fogalmazták meg egyértelműen. A koherenciazavar abból adódhatott, hogy a jogalkotás folyamata során változott a koncepció, és a Tanács a bizottsági javaslattal ellentétesen olyan szöveget fogadott el, amely fenn kívánta tartani a nem uniszex biztosítási tarifák alkalmazásának lehetőségét a tagállamok számára. Amikor behelyezték a szövegbe ezt a szabályt, a szövegkörnyezettel nem teremtették meg a kellő összhangot, az irányelv hatályát tartalmilag csak részlegesen terjesztették ki a biztosításokra: uniszex tarifákat nem kell alkalmazni az irányelv szerint, az 5. cikk (3) bekezdésében foglaltak azonban a nemek között eltérő díjakat megállapító biztosításokra is irányadók. Formailag azonban nem változtatták meg a tartalmi változtatással arányos mértékben az irányelv szövegét, és a korábbi hivatkozások ér52
telmében a szövegkörnyezet arra utal, hogy az uniós jogalkotó a diszkrimináció felszámolására vonatkozó intézkedéseit a biztosítási terület egészére ki kívánja terjeszteni az irányelvvel. Az EuB az indokolásában teljes mértékben a formai érvekre hagyatkozott.30 Jogosan merül fel az a vélemény, hogy a bíróság érvelésének alapossága még erősebben megkérdőjeleződne, ha az irányelvet úgy fogalmazták volna meg, hogy főszabályként nem terjed ki a hatálya a biztosítási szektorra, és ahhoz képest alkalmaztak volna kivételeket, ami teljesen azonos tartalmi szabályozást eredményezett volna.31 5.2 A 2004/113/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdésének önmagában való érvénytelenné nyilvánítása Érdekes módon csak a főtanácsnoki indítvány foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az irányelv 5. cikk (2) bekezdése önmagában érvénytelennek nyilvánítható-e. Az EuB mintha magától értetődőnek tekintette volna az igenlő választ. Pedig ez egyáltalán nem olyan egyértelmű: ahogy arra már többször is utaltunk, a Bizottság eredeti javaslatának, amely a biztosítások területén egységesen bevezette volna az uniszex tarifákat, nem volt kellő politikai támogatottsága, és ezért a Tanács az irányelvet csak az 5. cikk (2) bekezdésében található kiegészítéssel fogadta el. Az egyik álláspont szerint 32 azáltal, hogy az EuB önmagában nyilvánította érvénytelennek az 5. cikk (2) bekezdését, lényegében a Bizottság eredeti javaslatát emelte jogerőre, amelyet a Tanács egyébként nem fogadott volna el. Tehát az 5. cikk (2) bekezdését önmagában nem lehetett volna érvénytelenné nyilvánítani, ezzel a lépéssel az EuB gyakorlatilag átvette a jogalkotó szerepét. Ezért az EuB önmagában az 5. cikk (2) bekezdésének érvénytelenségét nem állapíthatta volna meg, hanem legalább a teljes 5. cikket kellett volna érvénytelennek nyilvánítania.33 Az ezzel ellentétes álláspont elsődlegesen arra hivatkozik, hogy ahogyan a főtanácsnok utalt rá, a Tanács sem hivatkozott arra, hogy az 5. cikk (2) bekezdését az irányelv elválaszthatatlan részének tartaná, s akkor az EuB-nak miért kelle-
28 Lásd pl. Dirk Looschelders: „Aktuelle Auswirkungen des EU-Rechts auf das deutsche Versicherungsvertragsrecht unter besonderer Berücksichtigung der geschlechtsspezifischen Tarifierung” Versicherungsrecht 2011. 425. és Christian Armbrüster: „Schlussanträge der Generalanwältin Juliane Kokott vom 30. 9. 2010 in der Rechtssache C-236/09 (Test-Achats) zur Frage der durch Art. 5 Abs. 2 der Richtlinie 2004/113/EG (Gender-Richtlinie) eröffneten Zulässigkeit geschlechtsbezogener Differenzierungen bei Versicherungsverträgen (Mit Anmerkung von Prof. Dr. Christian Armbrüster)” Versicherungsrecht 2010. 1579–1580. 29 Ulrike Mönnich: „Unisex: Die EuGH-Entscheidung vom 1. 3. 2011 und die möglichen Folgen” Versicherungsrecht 2011. 1094. 30 Ítélet 30. pont. 31 Purnhagen (26. lj.) 697. 32 Looschelders (28. lj.) 427. és Hans-Peter Schwintowski: „Geschlechtsdiskriminierung durch risikobasierte Versicherungstarife?” Versicehrungsrecht 2011. 165. 33 Schwintowski (32. lj.) 165.
Tőkey Balázs: Az Európai Bíróság ítélete az uniszex biztosítási tarifák kötelezővé tételéről
JeMa 2012/2 L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t
ne felülbírálnia a jogalkotót ebben a tekintetben. Ráadásul az 5. cikk érvénytelenné nyilvánítása semmiben sem változtatna a helyzeten, mert a 4. cikk alapján a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést egyébként is megtiltaná a biztosítások vonatkozásában is.34 Ez utóbbi nézettel ellentétben álláspontunk szerint kérdéses, hogy mi lett volna a hatása annak, ha az EuB a teljes 5. cikket érvénytelenné nyilvánítja. A 4. cikk ugyanis „csak” a hátrányos megkülönböztetést tiltja. Az, hogy a nem uniszex biztosítási tarifák sértik az egyenlő bánásmódot, csak az 5. cikkből következik, tehát annak érvénytelenné nyilvánítása azt is eredményezhetné, hogy jogszerűvé válik a nemi hovatartozás figyelembevétele a biztosítási díjak meghatározásakor, mivel az indokolt és nem hátrányos megkülönböztetés. Az EuB-nak, attól függetlenül, hogy a Tanács esetlegesen milyen nyilatkozatot tesz az eljárásban, hivatalból kell vizsgálnia, hogy fennállnak-e a részleges érvénytelenné nyilvánítás feltételei. Az EuB, mint korábban is említettük, nem foglalkozott indokolásában a részleges érvénytelenné nyilvánítás kérdésével. Az 5. cikk (2) bekezdésének érvénytelenítésével csak hallgatólagosan foglalt állást amellett, hogy a részleges érvénytelenség megállapíthatóságának feltételei fennállnak. A fent bemutatott eltérő véleményekre tekintettel azonban a bíróságnak meg kellett volna indokolnia, miért tartotta önmagában érvényteleníthetőnek az 5. cikk (2) bekezdését, hiszen a kérdésre adandó válasz egyáltalán nem magától értetődő. 5.3 A nők és a férfiak hasonló helyzete a biztosítási jogviszonyokban Az EuB az indokolásában az irányelv céljaként határozza meg [a preambulum és az 5. cikk (1) bekezdése alapján], hogy a biztosítási jogviszonyokban csak uniszex tarifákat alkalmazzanak. Ebből azt a következtetést vonja le a saját gyakorlatára hivatkozva,35 hogy a nők és a férfiak helyzete a biztosítási jogviszonyokban hasonló, mivel „a helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós jogi aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni”. A szabályozási célt természetesen figyelembe kell venni, de önmagában nem alapozhatja meg a helyzetek hasonlóságát. Ezért az EuB-nak kizárólag a szabályozás célján nyugvó indokolása erősen vitatható;36 úgy tűnik, jelen esetben mintha megfordulna az ok-okozatiság sorrendje. Erre a legszemléletesebb példát az irányelv 5. cikk (3) bekezdése szolgáltatja: a nők és a férfiak helyzete nyilvánvalóan nem azonos az anyasággal és a szüléssel kapcsolatos költségek tekintetében, hiszen csak nők lehetnek terhesek és anyák. A jogalkotó azonban úgy tartja indokoltnak, hogy ezeket a költségeket a nőkkel egyező mértékben a férfiak is viseljék a biztosítások körében, mert a férfiakat szintén felelősség terheli a gyermekvállalással kapcsolatban, és a gyermekkel járó terheket a szülőknek közösen kell viselniük. A cél legitim, de ebből nem következik, hogy a két csoport helyzete azonos vagy hasonló lenne. A főtanácsnoki indítvány az EuB-val ellentétben ténylegesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a nők és a férfiak helyzete mennyiben tekinthető azonosnak a biztosítási jogviszo-
nyok tekintetében. Az érvelésből arra lehet következtetni, hogy a főtanácsnok a nők és a férfiak helyzetét hasonlónak tekinti, és az egyes biztosítottak közötti különbségek szerinte főként más okokra vezethetők vissza (például káros szenvedélyek, foglalkozás, rendszeres testedzés stb.). Számunkra a főtanácsnok okfejtése nem teljesen meggyőző, mert éppen ő hivatkozik arra, hogy a férfiak és a nők között az életmódbeli eltérések folyamatosan csökkennek.37 Tehát ha a többi biztosítási tényező tekintetében a nemek közötti különbségek egyre kisebbek, de a nők és a férfiak közötti kockázatkülönbség továbbra is megmarad (márpedig a statisztikai adatok ezt mutatják, lásd például a várható élettartamot), akkor a férfiak és a nők helyzete mégsem lehet hasonló, és a nemi hovatartozás önmagában is befolyásolja a biztosítási kockázatot.38 Ha el akarjuk dönteni, hogy a nők és a férfiak biztosítási helyzete hasonló-e, akkor elsődlegesen azt kellene meghatározni, hogy a két nem között mutatkozó statisztikai különbségek mekkora mértékben vezethetők vissza a természetből fakadó okokra. A különbségek részben biztosan biológiai okokra is vis�szavezethetők (gondoljunk csak a nemhez kötötten öröklődő betegségekre), de ennek a kérdésnek az egyértelmű megválaszolása túlmutat a jog területén. Ezért ezt a problémát kénytelenek vagyunk lezáratlanul hagyni, és csak azt a kérdést vizsgálni, hogy a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés a biztosítási díjmeghatározások vonatkozásában igazolható-e. 5.4 A nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés igazolhatósága Az EuB a korábbi gyakorlatára hivatkozik indokolásában, mely szerint a hasonló helyzetek eltérő kezelése és az eltérő helyzetek hasonló módon való kezelése csak akkor jogszerű, ha annak objektív oka van. Tehát akár hasonló, akár különböző a két csoport helyzete, jogszerű lehet a megkülönböztetés alkalmazása, ha az objektív módon igazolható. Az esetlegesen fennálló objektív okok vizsgálatát az EuB egyszerűen átugrotta, mindössze formai és koherenciavizsgálatot végzett: indokolása szerint mivel az irányelv arra az előfeltevésre alapul, hogy a nők és a férfiak helyzete a biztosítási jogviszonyok tekintetében hasonló, ezért nem tartalmazhat olyan kivételes szabályt, amely a díjszabások területén a nemi hovatartozás alapján a megkülönböztetést határozatlan ideig lehetővé teszi. Ezen a té-
34 Mönnich (29. lj.) 1094–1095. 35 Ítélet 28–30. pont. 36 Looschelders (28. lj.) 425–426; Mönnich (29. lj.) 1095. 37 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 63. pont. 38 A nőknek és a férfiaknak a biztosítási kockázatok szempontjából azonosként vagy hasonlóként kezelése számunkra abszurdnak tűnik. Ezt a következő példával szeretnénk alátámasztani: a testi adottságok egyértelműen befolyásolják az egyének biztosítási kockázatait. Ha elfogadnánk, hogy a nemek helyzete hasonló a biztosítási kockázatok szempontjából, akkor azzal azt állítjuk, hogy a nemek testi adottságai között nincs lényegi eltérés. Ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen éppen az eltérő testi adottságok miatt rendeznek például külön sportversenyeket a férfiak és nők számára.
Tőkey Balázs: Az Európai Bíróság ítélete az uniszex biztosítási tarifák kötelezővé tételéről
53
L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t
2012/2 JeMa
ren mutatkozik meg az ítélet legsúlyosabb hiányossága: az EuB egyáltalán nem vizsgálta, hogy mi áll a nem uniszex tarifákat alkalmazó biztosítási gyakorlat hátterében, és ezért az ennek alapjául szolgáló érveket sem mérte össze az egyenlő bánásmód elvének követelményével.39 Pedig a nemek közötti megkülönböztetésen alapuló biztosítási gyakorlat mögött számos érv húzódik meg. Ahogyan azt a főtanácsnok az indítványában elismerte, a biztosítások elengedhetetlen eleme, hogy a biztosítottak kockázatára tekintettel határozzák meg a díjakat. Az egyéni kockázatok felmérése gyakran nehézségekbe ütközik vagy lehetetlen, ezért azokat jellemzően csoportszinten vizsgálják.40 A csoportszintű kockázatmeghatározás statisztikai adatokon alapszik. A személybiztosítások körében a biztosító szolgáltatását meghatározó több kockázati tényezőnél (például várható élettartam) lényeges statisztikai eltérés mutatkozik a két nem között, a díjak közötti különbségek lényegében ezekre vezethetők vissza. A nemi hovatartozás kockázati tényezőként való figyelembevételét több körülmény is elősegíti: egyrészt az időben nem változik meg (a nemi hovatartozás megváltozása rendkívül ritka), kön�nyen, biztosan és olcsón vizsgálható (lényegében elegendő a biztosított nevét megnézni), nem eltitkolható stb. Más releváns kockázati tényezőket kevésbé jellemzik ezek a biztosítási szempontból kedvező sajátosságok. Egy másik indok a nem uniszex tarifák megtartása mellett, hogy az összes biztosított számára átlagosan kedvezőbb árakat eredményez, mivel a különböző és egyesek számára kedvezőbb díjtarifák miatt több alacsonyabb kockázattal rendelkező személy is köt biztosítást. Ha az uniszex tarifák miatt a kedvezőbb kockázatú személyek41 a rájuk vonatkozó áremelkedés miatt felmondják a biztosításukat, akkor a megmaradó kockázatközösség a növekvő átlagos rizikó miatt általános árnövekedésre számíthat.42 De a fenti okokra való utalás mellett még a főtanácsnok sem tért ki arra, hogy az uniszex tarifák bevezetésével a jogalkotó megsértheti a privátautonómiát, közelebbről az intézkedés a foglalkozás megválasztásának szabadságába (EU Alapjogi Karta 15. cikk), a vállalkozás szabadságába (16. cikk) és a tulajdonhoz való jogba (17. cikk) ütközhet.43 Az már sohasem fog kiderülni, hogy milyen következtetésre jutott volna az EuB, ha a fenti okokat is mérlegeli döntése során. Azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy az indokolásában ezekre a kérdésekre ki kellett volna térnie. A főtanácsnok a fentiek alapján legalább részben mérlegelte azokat az érveket, amelyek az uniszex tarifák ellen szólnak. Úgy vélte azonban a nemi hovatartozásnak az adott személytől való elválaszthatatlansága, annak állandósága és befolyásolhatatlansága miatt, hogy a nemek közötti egyenlő bánásmód elve azonos védelemben részesül, mint a faji és etnikai származáson alapuló (hátrányos) megkülönböztetés tilalma. Ezért úgy vélte, hogy csak abban az esetben igazolható a nők és a férfiak közötti különbségtétel, ha bizonyítható, hogy az adott esetben a nemek helyzete valóban eltérő. A biztosítások körében alkalmazott statisztikai adatok szerinte ennek a követelménynek nem felelnek meg. Mivel az EuB a különbségtétel igazolhatóságát egyáltalán nem elemezte, e kérdés vizsgálatakor kénytelenek vagyunk a 54
főtanácsnoki indítvány megállapításaira hagyatkozni. A főtanácsnok érvelése ezen a ponton sem tűnik kellően meggyőzőnek. A kiinduló álláspontot szerintünk nem érdemes vitatni: az, hogy egyes alapjogokat milyen magasara értékelünk, gyakran csak szubjektív meggyőződésünk következménye. Például nem lehet pusztán ésszerű indokok alapján meghúzni a határt abban a kérdésben, hogy meddig engedjünk teret a szólásszabadságnak, amikor az összeütközésbe kerül mások jó hírnévhez és becsülethez való jogával. Ezért a főtanácsnok is helyezkedhet arra az álláspontra, hogy a nemi hovatartozáson alapuló (hátrányos) megkülönböztetést a faji és etnikai alapon való (hátrányos) megkülönböztetéssel azonos szinten kell tiltani. Az általa megnevezett példából („elfogadhatatlan lenne, ha például a betegbiztosítás területén a biztosított bőrszínét a bőrrák-megbetegedések különböző mértékű kockázatával hoznák összefüggésbe”) az következik, hogy számára nemcsak a hátrányos, hanem bármiféle megkülönböztetés tiltott faji vagy etnikai alapon. Hiszen a példában egy olyan betegségről van szó, amely a faji vagy etnikai származással bizonyíthatóan ös�szefügg. Egyébként hasonlóan vélekedett a magyar jogalkotó is, amikor úgy ültette át a magyar jogba a 2000/43/EK tanácsi irányelvet a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, hogy faji vagy etnikai alapon akkor sem lehet megkülönböztetést alkalmazni, ha annak ésszerű indoka van, vagy más alapjogok érvényesülése érdekében szükséges, alkalmas és arányos eszköz lenne.44 Ezzel párhuzamosan több országban is született olyan törvény, amely tiltja a genetikai alapon való megkülönböztetést függetlenül attól, hogy az egyébként igazolható lenne.45 Azaz a főtanácsnoki alapállás nem tekinthető egyedülállónak abból a szempontból, hogy a nemi hovatartozáson kívül más megkülönböztetési szempontok is állnak hasonló, lényegében kivételt nem tűrő tilalom alatt. Ha azonban a főta-
39 Looschelders (28. lj.) 427; Mönnich (29. lj.) 1095–1096; Purnhagen (26. lj.) 698–702; Jan D. Lüttringhaus: „Europaweit Unisex-Tarife für Versicherungen!” Europäische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht 2011. 298. és Björn Kahler: „Unisextarife im Versicherungswesen – Grundrechtsprüfung durch den EuGH” Neue Juristische Wochenschrift 2011. 896. 40 Kokott főtanácsnok indítványa (3. lj.) 44–46. pont. 41 Ezek lehetnek férfiak és nők is: pl. a gépjármű-biztosítások esetén a nők, az egészségbiztosítások tekintetében a férfiak a kedvezőbb kockázatúak. 42 Adverse selectionnek hívják azt a jelenséget, amikor a magasabb kockázatú biztosítottak az alacsonyabb kockázatúakhoz képest felülreprezentálttá válnak. Az ok abban áll, hogy a szabályozás miatt a magasabb kockázatú biztosítottaknak jobban megéri biztosítást kötni, hiszen a valós kockázatukhoz képest alacsonyabb díjat kell csak fizetniük. 43 Pl. Lüttringhaus (39. lj.) 298. és Looschelders (28. lj.) 426. 44 Lásd Ebktv. 7. § (3) bek. 45 Az egyes szabályozások eltérnek egymástól hatályuk tekintetében, pl. az Egyesült Államokban elfogadott szabályozás csak a foglalkoztatásra és az egészségbiztosításra terjed ki; a német szabályozás kizárólag 300.000 euró érték feletti életbiztosítások esetén engedi meg a genetikai adatok figyelembevételét. Lásd Gerencsér Ákos: „A humángenetikai adatok védelme” Lege Artis Medicinae 2008. 831. és Lüttringhaus (39. lj.) 299.
Tőkey Balázs: Az Európai Bíróság ítélete az uniszex biztosítási tarifák kötelezővé tételéről
JeMa 2012/2 L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t
nácsnok következes marad az érvelése során, az alaptéziséből kiindulva arra az eredményre kellett volna jutnia, hogy a nőket és a férfiakat mindig azonos módon kell kezelni, függetlenül attól, hogy a helyzetük hasonló vagy eltérő-e. A statisztikai adatok megkérdőjelezésével és a bizonyosság szintjének a megkövetelésével viszont számunkra tévesnek tűnő utat választott. Hiszen nem az a kérdéses, hogy a statisztikai adatok rendelkeznek-e kellő bizonyító erővel a kockázatok tekintetében, hanem az, hogy nem ismerjük eléggé, milyen okok állnak a statisztikai adatok mögött, azaz a nők és a férfiak között mutatkozó eltérések mennyire vezethetők vissza női vagy férfi mivoltukra és mennyiben egyéb okokra. De ez a kérdés is másodlagossá válik akkor, ha elfogadjuk azt a nézőpontot, hogy értékválasztásunk alapján a nők és a férfiak közötti teljes egyenlőség megteremtése olyan kiemelt cél, hogy még a magánjogi viszonyokban sem lehet nemi alapon megkülönböztetést alkalmazni, még abban az esetben sem, ha ennek okszerű indoka van. Ha az EuB-val szemben jóindulatúak szeretnénk lenni, akkor az indokolását úgy interpretáljuk, hogy hallgatólagosan a következő álláspontra helyezkedett: a nemi hovatartozáson alapuló egyenlő bánásmód elve az emberi méltóságból eredő olyan kiemelt uniós alapjog, amelynek következtében a nők és a férfiak eltérő kezelése az adott jogviszony szempontjából fennálló azonos vagy eltérő helyzetükre való tekintet nélkül, minden esetben jogellenes. Ezt a szemléletet erősíti a korábban kifejtett érvek alapján az irányelv 5. cikk (3) bekezdése is. 5.5 Az EuB döntésének időbeli hatálya Az EuB főszabály szerint ex tunc hatályú ítéleteket hoz. Ezért azokban a kivételes esetekben, amikor ex nunc vagy pro futuro hatállyal érvénytelenít egy irányelvi rendelkezést (ahogy tette ebben az esetben), azt várnánk, hogy a szokástól eltérő döntését indokolja. Az ítélet csak arra utal, hogy az irányelv 5. cikk (2) bekezdése annak céljával ellentétes, kivételes rendelkezést tartalmaz, amely a megfelelő átmeneti időszak elteltével érvénytelennek tekintendő.46 Az EuB arra azonban nem ad magyarázatot, hogy miért éppen az 5. cikk (2) bekezdésében megjelölt időpontot tekinti az érvénytelenné nyilvánítás hatályosulása időpontjának, hiszen azt a jogalkotó eredetileg más céllal határozta meg.47 Az EuB ítéletének további hiányossága, hogy a főtanácsnokkal ellentétben nem rendelkezett arról a fontos kérdésről, hogy mi lesz döntésének a hatása a 2012. december 21-ét megelőzően kötött biztosítási szerződésekre. Az alábbi értelmezési lehetőségek merülnek fel: 1. 2012. december 21-től az uniszex tarifákat minden szerződésre alkalmazni kell; 2. 2012. december 21-től az uniszex tarifákat a 2007. december 21-ét követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni; 3. 2012. december 21-től az uniszex tarifákat csak az ezt követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni.48 Az első értelmezési lehetőség abból adódik, hogy a főtanácsnoki indítvány szerint az 5. cikk (2) bekezdésének érvénytelenné nyilvánításával az átmeneti időszak lejárta után (a főtanácsnok ezt az ítélet kihirdetését követő harmadik év végében határozta meg) az uniszex tarifákat a megkötésük időpontjától
függetlenül minden szerződésre alkalmazni kell. Az EuB és a főtanácsnok által képviselt álláspont radikalizmusa, amely lényegében megkérdőjelezhetetlenné tette a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés49 tilalmát, szintén ezt az értelmezési megközelítést támasztja alá. Ellenkező esetben még évtizedekig hatályban lennének a nem uniszex tarifák a korábban kötött szerződések hosszú időtartama miatt. A második lehetőség abból adódik, hogy az irányelv 5. cikk (1) bekezdése, mely a (2) bekezdéstől függetlenül továbbra is érvényben marad, azt írja elő, hogy a tagállamok a legkésőbb 2007. december 21-e után kötött új szerződések vonatkozásában biztosítják, hogy csak uniszex tarifákat lehessen alkalmazni. Mivel az EuB ítélete ezt a rendelkezést nem érinti, a 2007. december 21. előtt kötött szerződésekre 2012. december 21. után is vonatkoznak a nem uniszex díjszabások. A harmadik álláspont arra hivatkozik, hogy az irányelv preambulumának (18) bekezdése a piaci folyamatokra tekintettel hangsúlyozza, hogy az uniszex tarifákat csak az irányelv átültetését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. Az EuB az érvelésében az irányelvvel kapcsolatban csak azt kifogásolta, hogy az 5. cikk (2) bekezdésben található átmeneti szabály alkalmazásának lehetőségét időben nem korlátozta. Azt azonban nem vitatta, hogy az uniszex tarifákat csak az új szerződésekre kell alkalmazni. Ezért az irányelv rendelkezései továbbra is csak az új szerződésekre érvényesek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2012. december 21-ig továbbra is lehet nem uniszex tarifákat alkalmazó biztosítási szerződéseket kötni, mivel addig még érvényes lesz az 5. cikk (2) bekezdése. Ezt követően ugyan csak uniszex tarifa alapján lehet új biztosításokat kötni, azonban a korábbi szerződések díjszabása nem változik. A biztosítási szakma a harmadik álláspontra helyezkedett, de a többi értelmezési lehetőség mellett kifejtett érvek tükrében ez az álláspont megkérdőjelezhető.50 A jogbiztonságra tekintettel ennek ellenére több szerző is kiáll azon értelmezés mellett, hogy az EuB ítélete alapján a 2012. december 21. után az azt megelőzően kötött szerződésekre az uniszex díjszabást továbbra sem kell alkalmazni.51
6. Az ítélet jelentősége Az ítélet jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Először is a tagállami jogalkotóknak 2012. december 21-ig úgy kell módosítaniuk az irányelv átültetésére vonatkozó jogszabályokat,
46 Ítélet 33. pont. 47 Ekkor kellett volna az uniszex tarifákat kötelezően nem bevezető tagállamoknak a vonatkozó döntésüket áttekintő értékelésnek alávetniük és azt a Bizottságnak megküldeniük. 48 Mönnich (29. lj.) 1097. 49 Az előzőekben kifejtettekre tekintettel használjuk jelen esetben is a megkülönböztetés fogalmát a hátrányos megkülönböztetés helyett. Lásd 7. lj. 50 Lüttringhaus (39.) 299. 51 Purnhagen (26. lj.) 702–704; Mönnich (29. lj.) 1097. és Looschelders (28. lj.) 428.
Tőkey Balázs: Az Európai Bíróság ítélete az uniszex biztosítási tarifák kötelezővé tételéről
55
L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t
2012/2 JeMa
hogy azok csak az uniszex biztosítási tarifák alkalmazását tegyék lehetővé. Ez alapján a magyar Országgyűlésnek mindenekelőtt az Ebktv. 30/A. §-át és a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 96/A. §-át kell módosítania. A biztosítóknak ezzel párhuzamosan át kell állniuk 2012. december 21-től az uniszex biztosítások alkalmazására. Az egyes termékek díjai a nemek vonatkozásában eltérően fognak megváltozni,52 de azzal kell számolnunk, hogy az átállás következtében az árak összességében nőni fognak.53 A Német Biztosítási Szövetség felkérésére készült tanulmány szerint az ügyfeleket inkább hátrányosan érinti majd az új szabályozás. Az elemzés konkrét számokat is közöl: a 65 éves férfiak a biztosításból folyósított nyugdíjuk több mint 5 százalékos csökkenésére számíthatnak; a 40 éves nők életbiztosítási díjai több mint 30 százalékkal emelkedhetnek; a 20 éves nők kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjai kb. 11 százalékkal lehetnek majd magasabbak.54 A magyar biztosítási piacra azonban (például a némethez képest) nem lesz olyan jelentős hatással az uniszex tarifák kötelező bevezetése. Ennek oka többek között az, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díj piacán a legtöbb biztosító már korábban bevezette az uniszex árazást, továbbá nálunk még nem nagyon terjedtek el az olyan biztosítási termékek, amelyeknél a nemi hovatartozás a kockázat szempontjából kiemelt jelentőségűnek minősül (például a járadékszolgáltatást nyújtó nyugdíjbiztosítások és a magán egészségbiztosítások).55 Miután a biztosítók nem vehetik figyelembe a nemi hovatartozást a kockázatok felmérésekor, a többi kockázati tényező jelentősége fel fog értékelődni. Fontos azonban kiemelni, hogy ennek számos akadálya és nem kívánt mellékhatása lehet. Egyrészt, ahogy arra már korábban is utaltunk, más tényezők feltérképezése sokkal drágább lehet (például orvosi vizsgálat szükséges hozzá), idővel változhat és nehezen ellenőrizhető (például az életmód). Más kockázati tényezők értékelését gyakran jogszabály tiltja (például a genetikai adatokét). További nehézség, hogy egyes kockázatok biztosító általi vizsgálata személyiségi jogokba ütközhet (például a szexuális szokásoké). Végül vannak olyan tényezők is (például a szociális helyzet), amelyek kockázatként való fokozottabb értékelése nem kívánatos. Közismert, hogy a jobb anyagi helyzetben lévők megbetegedési esélye alacsonyabb, ezért az egészségbiztosítások terén a kockázatuk alacsonyabb. Ha ez még inkább megjelenik a biztosítási díjban, annak az a következménye, hogy a gazdagok biztosítása válik olcsóbbá, ezzel tovább nő a szociális különbség. Ez pedig nem lehet az uniós jogalkotó célja.56
56
Az EuB döntésének jelentősége azonban túlmutat a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetésen. A Bizottság ugyanis 2008. február 7-én nyilvánosságra hozta a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvének a javaslatát.57 A javaslat 2. cikk 7. pontja úgy rendelkezik, hogy a fenti diszkriminációtilalom ellenére a tagállamok a pénzügyi szolgáltatások nyújtása esetén engedélyezhetik az arányos megkülönböztető bánásmódot, amennyiben az érintett termék esetében az életkor vagy a fogyatékosság meghatározó tényező a fontos és pontos biztosításmatematikai vagy statisztikai adatokon alapuló kockázatértékelésben. Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy ha majd esetleg elfogadják a javaslatot, akkor hasonló érvelés alapján58 ezt a pontot nem fogja-e az EuB szintén érvénytelennek nyilvánítani.59 Ez az, amitől igazán fél a biztosítási szakma, hiszen az életkor tekintetében jóval nagyobb kockázati eltérések vannak, mint a nemi hovatartozás alapján. Ha az életkort nem vehetnék figyelembe a biztosítók a díjak meghatározása során, az teljesen ellehetetlenítené az életbiztosítási és a magán egészségbiztosítási piacot. Csak remélhetjük, hogy ilyen döntés sohasem fog születni. Tőkey Balázs tanársegéd • Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék •
[email protected]
52 Pl. az egészségbiztosítások és a járadékszolgáltatást nyújtó nyugdíjbiztosítások a nők számára olcsóbbak lesznek, de a kockázati életbiztosítások vagy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások drágábbak. 53 Lásd pl. fönt 5.4 pont. 54 The impact of a ban on the use of gender in insurance (Oxera) 2011. december 7.; www.biztositasiszemle.hu/files/201112/oxera_report_on_gender_in_insurance.pdf. 55 Bár a magán egészségbiztosítások piacán a jövő évtől kezdődően rohamos fejlődést várnak attól, hogy a munkáltató által kötött egészségbiztosítások díja adó- és járulékmentessé válik. 56 Lüttringhaus (39. lj.) 299. 57 A javaslat és a hozzá időközben benyújtott módosítások nyomon követhetők az alábbi honlapon: http://ec.europa.eu/prelex/detail_dossier_real. cfm?CL=hu&DosId=197196. 58 Ez is egy határozatlan ideig szóló kivételes szabály. 59 Mönnich (29. lj.) 1102.
Tőkey Balázs: Az Európai Bíróság ítélete az uniszex biztosítási tarifák kötelezővé tételéről