Az európai biodiverzitás monitorozása

Az európai biodiverzitás monitorozása

Central and East European Working Group for the Enhancement of Biodiversity

2006

Az eredményesebb európai biodiverzitás monitorozás tíz pontja (1-5) 1. A különböző EU politikák (pl. a természetvédelem, vízügy és vidékfejlesztés területén) alapján szükséges monitorozási követelményekhez a biológiai sokféleségre vonatkozó adatokat összehangoltan kell alkalmazni, és biztosítani kell a különböző monitorozási követelmények kompatibilitását. 2. A civil társadalmat teljesen integrálni kell a monitorozási folyamatba, hogy nemzeti és EU szinten is időszerű és megfelelő adatokkal járulhassanak ahhoz hozzá. 3. A nemzeti jelentések Európai Bizottság általi értékelésekor különös figyelmet kell szentelni a kedvező természetvédelmi helyzet referenciaértékeinek megállapítására, és szükség esetén javítani kell az útmutatást és gyakorlati tanácsokat. 4. Az NGO-k javaslatait integrálni kell a referenciaértékek megállapításának folyamatába az ebben a kiadványban foglaltak alapján. 5. A monitorozási rendszerbe integrálni kell a biogeográfiai szempontokat (konnektivitás, határokon átívelés stb.)

A kiadvány elektronikus formában elérhető itt: www.ceeweb.org/hun/kiadvanyok

Tartalom Bevezetés

5

A Natura 2000 hálózatról

5

Közös európai biomonitorozás

5

Összefüggés más monitorozási rendszerekkel

6

Az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtása és monitorozása

7

Miért szükséges a monitorozás?

7

Mire használják fel az adatokat?

7

Mik az irányelvben foglalt kötelezettségek?

8

Milyen útmutatásokat ad az Európai Unió?

8

A jelentési űrlap

10

Fogalmak

10

Példák

12

Élőhelyek – Dagadólápok (7110) Fajok – Fürge gyík (1261)

12 12

„Kedvező természetvédelmi helyzet” (FSC)

22

Mi az a „Kedvező természetvédelmi helyzet”? (FSC)

22

Hogyan határozzuk meg a kedvező védelmi helyzetet?

23

Milyen lehet egy faj vagy élőhely védelmi helyzete? Mire szolgálnak a paraméterek és a referenciaértékek? Mik a referenciértékek megállapításának elméleti alapjai? Milyen információkra van szükség? Hogyan határozzuk meg a referenciaértékeket?

23 24 24 25 26

Hét lépésben a természetvédelmi helyzet meghatározásáig

32

Az eredményesebb európai biodiverzitás monitorozás tíz pontja

33


C E E W E B 2006

Rövidítések

Rövidítések EHF – European Habitats Forum, Európai Élőhely Fórum ETC/BD – European Topic Centre for Biodiversity, Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség Biológiai Sokféleség Témaközpontja Élőhelybizottság – Habitats Committee, Európai Bizottság döntés-elôkészítô munkáját segítő testület FCS – Favourable Conservation Status; kedvező természetvédelmi helyzet DG Environment – Environment Directorate-General, Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvek – Az Európai Unió természetvédelmi irányelvei: az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (79/409/EGK) és az 1992-ben elfogadott élőhelyvédelmi irányelv (43/92/EGK) WWF – World Wide Fund for Nature NGO – Non Governmental Organisation, Nem-kormányzati szervezet (civil szervezet)


C E E W E B 2006

Bevezetés

Bevezetés A Natura 2000 hálózatról A Natura 2000 az Európai Unió számára értékes élőhely típusok és fajok védelmére kijelölt területek hálózata, melyhez hazánk is csatlakozott az EU csatlakozással párhuzamosan. A Natura 2000-t gyakran úgy is említik, mint az európai természetvédelem alapkövét, hiszen olyan védett területek hálózata, melyek az egész kontinens számára jelentős értéket hordoznak. Két európai uniós jogszabály határozza meg, hogy melyek ezek a területek: az 1979-ben kiadott madarak védelméről szóló, és az 1992-ben elfogadott élőhelyvédelmi irányelvek. Az irányelvekben felsorolt veszélyeztetett fajok és élőhelyek közül hazánkban 46 élőhelytípus, 36 növény-, 105 állatfaj, valamint 91 madárfaj fordul elő. A szakmai indokok alapján kijelölésre javasolt területek mintegy 1,95 millió hektárt tesznek ki, mely az ország területének 21%-a. Az fajok és élőhelyek állapotát és az ebben végbemenő változásokat ismernünk kell ahhoz, hogy a fennmaradásukat biztosítani tudjuk. Ehhez a fajok és élőhelyek folyamatos megfigyelésére és ellenőrzésére van szükség. Ezt a tevékenység a monitorozás. Hazánk, a többi tagországhoz hasonlóan vállalta, hogy az irányelveknek megfelelően meghatározott időközönként jelentést tesz az uniónak a moniorozás eredményéről.

Közös európai biomonitorozás Bár egyetértés van azt illetően, hogy fontos egy egységes monitorozó, értékelő és jelentéstételi módszertan kidolgozása az EU legjelentősebb fajainak és élőhelyeinek a természetvédelmi helyzetének feltárásához, de ennek gyakorlati megvalósítása rendkívül nehéz feladat. Ennek oka a különböző fajok populációméretében, elterjedésében és mozgékonyságában fellelhető változatosság, valamint a felvételezési módszerekben, az adatok minőségében és mennyiségében mutatkozó nagy különbségek. Ezt a beszámolót az Élőhelybizottság Tudományos Munkacsoport (Habitats Committee Scientific Working Group) tagjaként az European Habitats Forum (EHF, Európai Élőhely Fórum) készítette abból a célból, hogy segítsék a tagországokat a nehézségek leküzdésében, megosszák a tapasztalatokat és hozzájáruljanak egy megbízható monitorozó és értékelő módszertan kidolgozásához. A beszámoló alapját a legjobb gyakorlatokat feldolgozó esettanulmányok képezik, melyek civil szervezetek és az EHF partnerszervezetek széles körétől származnak. Ezek a szervezetek bizonyos fajokat és élőhelytípusokat illetően számottevő tapasztalattal rendelkeznek.


C E E W E B 2006

Bevezetés Összefüggés más monitorozási rendszerekkel Számos nemzetközi stratégia és politika tartalmaz a környezet védelmére és a biodiverzitás megőrzésére irányuló célkitűzést. Ezek némelyike nagyon specifikus és világos célra összpontosít. Az Európai Természetvédelmi Központ (European Centre for Nature Conservation – ECNC) készített egy leltárat az európai monitorozó hálózatokról, a hangsúlyt a terület alapú hálózatokra helyezve. A lista nagyjából 20 különböző kezdeményezést tartalmaz, a monitorozó rendszereket is beleszámítva, ami jelzi a már elindított kezdeményezések széles körét. Monitorozó tevékenységet, indikátorok kiválasztását és a biodiverzitás állapotáról, trendjeiről, hatótényezőiről és más kapcsolódó kérdésekről szóló jelentéseket megköveteli több, EU-s politika és jogszabály, pán-európai és nemzetközi egyezmény (többek között a Convention on Biological Diversity, az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye). Mindamellett az EU legjelentősebb hozzájárulását ahhoz, hogy a biodiverzitás csökkenése 2010-ig megálljon - ahogy azt az EU államfői 2001-ben a gothenburgi találkozón célul tűzték ki – a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvek elfogadása jelenti. Ezen jogszabályok hatálya alá tartozó európai élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetének monitorozása kötelező jelleggel történik.


C E E W E B 2006

Az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtása és monitorozása

Az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtása és monitorozása Miért szükséges a monitorozás? Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága (DG Environment) nemrégiben a következőképp fogalmazta meg az élőhelyvédelmi irányelv általános rendeltetését és a végrehajtás monitorozásának célját: “Az irányelv általános célkitűzése minden közösségi jelentőségű élőhely és faj kedvező természetvédelmi helyzetének (FCS - favourable conservation status) megteremtése és fenntartása, valamint a tagállamok európai területén előforduló természetes élőhelyek és vadon élő állat- és növényfajok sokféleségének megőrzése.”

Mire használják fel az adatokat? Továbbá a következő megállapításokat tették: “A monitorozás alapján ezért egy világos képet kell kapnunk az aktuális természetvédelmi helyzetről és a különböző szinteken tapasztalható trendjeiről. A monitorozásnak jeleznie kell az irányelv eredményességét a tekintetben, hogy közelebb kerültünk-e a kitűzött célhoz. Ennek érdekében a monitorozásnak, az értékelésnek és az eredményekről szóló jelentésnek a következő követelményeknek kell megfelelniük: • segíteniük kell a Natura 2000 területeken zajló fenntartási tevékenységek és az irányelv egyéb rendelkezéseinek hatékonyságát mérő értékelést • értékelést kell adniuk arról, hogy az irányelv milyen mértékben segíti a biodiverzitás megőrzésére irányuló általános alapelvekcélkitűzések szélesebb körét (2010 célkitűzés, biodiverzitás indikátorok kialakítása stb.) • alapot kell szolgáltatniuk illetve iránymutatást kell adniuk a nemzeti és európai szintű természetvédelmi politika prioritásainak meghatározásához • segítenük kell a további nemzeti és EU szintű monitorozáshoz szükséges prioritások felállítását • segíteniük kell a fajokra, élőhelyekre és a Natura 2000 hálózatra esetleg negatív hatást kifejtő tervek és projektek hatásainak felbecslését • támogatniuk kell a derogációs táblázat helyes használatának értékelését • jelezniük kell, hogy az irányelv függelékeit milyen mértékben kell módosítani (pl. fajok felvétele a kiemelt jelentőségűek közé, fajok törlése/alsóbb kategóriába sorolása, listás faj felvétele más függelékbe)”


C E E W E B 2006

Az élőhelyvédelmi irányelv

végrehajtása és monitorozása

Mik az irányelvben foglalt kötelezettségek? Az élőhelyvédelmi irányelv 11. cikke részletezi a természetvédelmi helyzet rendszeres ellenőrzésének kötelezettségét. A 17. cikk alapján a tagállamoknak hatévente beszámolót kell benyújtaniuk az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtásáról, amiből a Bizottság egy átfogó összesítő jelentést készít. Az élőhelyvédelmi irányelv rendelkezik továbbá arról is, hogy ezeknek a beszámolóknak információkat kell tartalmazniuk a természetvédelmi intézkedésekről, valamint ezen intézkedések az irányelvben szereplő fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetére gyakorolt hatásainak értékeléséről.

Milyen útmutatásokat ad az Európai Unió? Az első jelentés 2001-ben készült el, és arra a kérdésre koncentrált, hogy a tagállamok hogyan ültették át a jogszabályokat saját nemzeti törvénykezésükbe, és hogyan sikerült a Natura 2000 hálózat felállítása, de nem kísérelte meg felbecsülni a fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetét. A 2001-2006 közötti időszakra vonatkozóan 2007 januárjában (Magyarországon a nemzeti jelentés leadásának határideje 2007. június 20.), ezt követően pedig hat évente minden tagországnak le kell adni a beszámolót a területén belül előforduló listás élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetéről. Ez a követelmény az összes tagállamra, az egyes biogeográfiai régiókban előforduló minden a mellékletekben felsorolt élőhelyekre és fajlistákra fennáll, a beszámolási kötelezettség tehát nem csak a Natura 2000 területekre szorítkozik. A második jelentés (a jelenleg legpontosabb rendelkezésre álló információk alapján) tartalmazni fogja az összes közösségi jelentőségű faj és élőhely természetvédelmi helyzetére vonatkozó első becsléseket. Ennek a folyamatnak a segítése érdekében 2005-ben az Élőhelybizottság elfogadott egy Jelentési űrlapot1 , amit a tagországoknak a jelentés megtételéhez kell használniuk. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség Biológiai Sokféleség Témaközpontja (ETC/BD) pedig elkészítette az űrlap kitöltéséhez szükséges segédanyagot „Magyarázó jegyzetek és útmutatások”2 címmel3.

1

European Commission: Note to the Habitats Committee, Assessment, monitoring and reporting of conservation status – Preparing the 2001-2007 report under Article 17 of the Habitats Directive (DocHab04-03/03 rev.3) 2

Assessment, monitoring and reporting under Article 17 of the Habitats Directive: Explanatory Notes & Guidelines (European Commission, FINAL DRAFT October 2006) 3

Ezek a dokumentumok a függelékekkel együtt letölthetőek innen: http://forum.europa.eu.int/Public/irc/env/monnat/library


C E E W E B 2006

Az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtása és monitorozása Táblázat: Jelentések határidejei, az élőhelyvédelmi irányelv 11. cikke alapján Jelentési időszak

Nemzeti Tartalom jelentés (összefoglaló EU jelentés)

1994–2000

2001 (2003/4)

2001–2006

2007 (2008/9)

2007–2012

2013 (2014/15)

Az irányelv jogszabályokba való átültetésének és végrehajtásának folyamata; a Natura 2000 hálózat létrehozásának folyamata; adminisztratív kérdések. A természetvédelmi helyzet első, legpontosabb elérhető adatokon alapuló becslése (többek között trendeken alapul, ideális esetben a kedvező helyzetre vonatkozó referenciaértékekkel összehasonlítva). A természetvédelmi helyzet ismételt értékelése, a létrehozott monitorozó rendszer alapján. Az irányelv értelmében hozott intézkedések eredményességének értékelése.


C E E W E B 2006

A jelentési űrlap

A jelentési űrlap Jelen fejezet az Élőhelybizottság által a jelentési kötelezettség végrehajtásához összeállított Jelentési Űrlap kitöltéséhez kíván segítséget nyújatni a benne foglalt szakkifejezések értelmezésén, és már kitöltött űrlapok elemzésén keresztül. Az Űrlap kitöltéséhez útmutatással szolgál az eredetileg elfogadott dokumentum (lásd 1. lábjegyzet), illetve a Környezetvédelmi Ügynökség Biológiai Sokféleség Témaközpontja (ETC/BD) által összeállított segédanyag (lásd 2. lábjegyzet) is. Jelen kiadvány a még tisztázatlan kérdések megoldásában nyújt további fontos segítséget. A következőkben a legszükségesebb fogalmak magyarázatával, illetve két példán keresztül bemutatjuk a fajokra és az élőhelyekre elfogadott Jelentési Űrlap kitöltését. A példákat az EHF (2006): Towards European Biodiversity Monitoring című kiadványból vettük. Ugyanitt még egy sor más fajra és élőhelyre vonatkozó nemzetközi példa található, ami segítségül szolgálhat a hazai szakembereknek.

Fogalmak Az Űrlapon feltüntetendő kategóriák közül itt most csak a következőket részletezzük: Adatok minősége, Trend, Trend okai, Következtetések. Az Űrlap további kifejezéseivel kapcsolatos útmutatás megtalálható a fentebb már említett dokumentumokban (1. és 2. lábjegyzet).

Adatok minősége Az „elterjedési terület”, „állomány”, „a faj élőhelye”, „élőhely kiterjedése” megadásánál a felhasznált adatok minőségét értékelni kell, a következő három kategóriába történő besorolással: • 3 = Jó, pl. kiterjedt felméréseken alapszik • 2 = Közepes, pl. részleges adatok extrapolálásán alapszik • 1 = Gyenge, pl. nagyon hiányos adatokon vagy szakértői becsléseken alapszik

Trend A monitorozásnak többek között célja ún. „előrejelzést” is adni. Ehhez szükséges a trendek becslése, amely segít képet adni arról, hogy az élőhely vagy faj különböző kritériumok szerint csökken vagy növekszik. Ezek a kritériumok: „elterjedési terület” (élőhely és faj egyaránt), „állomány”, „a faj élőhelye”, „az élőhely kiterjedése”. A trend értékek a következők lehetnek: • (0) = stabil • (+) = növekszik • (-) = csökken Az európai biodiverzitás monitorozása

10

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap Trend okai A Jelentési űrlapon jelezni kell az elterjedési területre, állományra, a faj élőhelyére, az élőhely kiterjedésére jelzett trendek okait, a következő kategóriákban megadva: • 0 = nem ismert • 1 = ismeretek bővülése/pontosabb adatok • 2 = éghajlatváltozás • 3 = közvetlen emberi behatás (helyreállítás, károsítás, pusztítás) • 4 = közvetett antropo(zoo)gén hatás • 5 = természetes folyamatok • 6 = egyéb (megnevezve)

Következtetések A Jelentési űrlap végén egy táblázat található a fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetének összesítő értékelésére (“Következtetések (a jelentési időszak végén fennálló természetvédelmi helyzet értékelése)”). Az űrlapot valamennyi tagország minden olyan biogeográfiai régiójára ki kell tölteni, ahol az élőhely vagy a faj előfordul. Az megadott kategóriákat a zöld/kedvező(FV), sárga/nem kielégítő(U1), piros/rossz(U2) és ismeretlen(XX) osztályokba kell sorolni. Hogy melyik kritérium milyen beosztást kap, azt az Élőhelybizottság által elfogadott dokumentum (lásd 1. lábjegyzet) C és E függelékei alapján kell meghatározni. Ha ezeket az értékeket összesítjük, akkor az egyes országok élőhelyeinek és fajainak természetvédelmi helyzetére vonatkozóan létrejön egy összesített becsült érték, amelyet a “Következtetések...” táblázat „ A természetvédelmi helyzet átfogó értékelése” pontjában kell megadni. Az átfogó értékelés eredménye szintén a következő lehet: • Zöld/kedvező = ha minden paraméter zöld/kedvező vagy három zöld/ kedvező és egy ismeretlen • Sárga/nem kielégítő = egy vagy több sárga/nem kielégítő de nincs piros/ rossz • Piros/rossz = egy vagy több piros/rossz • Ismeretlen = kettő vagy több ismeretlen zöld/kedvezővel együtt fordul elő vagy mind ismeretlen


11

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap Példák Élőhelyek – Dagadólápok (7110)

Adatok Országos szint Élőhely kódszáma

Élőhely kódszáma

Tagország

Németország

A tagországon belül érintett biogeográfiai régiók

Alpin, Atlanti, Kontinentális

Elterjedés

Németország nyugati és keleti területein hiányzik

Térkép


12

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap Adatok Biogeográfiai szint (Minden biogeográfiai régióra külön töltendő ki) Biogeográfiai régió

Kontinentális (CON)

Irodalmi források

Németország pSCI területeinek adatbázisa (2004), Rennwald, E.(2000): A németországi növénytársulások jegyzéke és vörös listája

Elterjedés

Németország kontinentális régiójának keleti és északnyugati részén hiányzik

Kiterjedés

150.000 km2

Dátum

2004

Adatminőség

3=jó

Trend

-40%=összességében 40%-kal csökkent -100,000 km2

Trend időszaka

1840-2004

A jelzett trend okai

2=klímaváltozás 3= közvetlen emberi behatás (helyreállítás, károsítás, pusztítás)

Élőhely kiterjedése

4.300 km2

Elterjedési térkép

Lásd Németország pSCI területeinek adatbázisát(2004)

Kiterjedés

4.300 km2

Időpont

2004

Használt módszer

1= szakértő véleményére alapozva

Adatminőség

2=közepes

Trend

-50%=összességében 50%-kal csökken

Trend időszaka

1945-2004


2=klímaváltozás 3= közvetlen emberi behatás (helyreállítás, károsítás, pusztítás)

A trend %-os küszöbértékmeghatározásának indoklása Főbb hatások

141 Legeltetés felhagyása 163 Erdők újratelepítése 310 Tőzegbányászat


13

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap 400 Urbanizált területek, emberi lakóhely 602 Sílétesítmények 810 Csatornahálózat 890 Egyéb ember okozta változások a vízgazdálkodási feltételekben Veszélyeztető tényezők

141 Legeltetés felhagyása 163 Erdők újratelepítése 602 Síkomplexumok 790 Egyéb szennyezés vagy emberi hatások 890 Egyéb ember okozta változások a vízgazdálkodási feltételekben Kiegészítő információk

Kedvező elterjedési terület

250.000 km2

Kedvező kiterjedés

5.000 km2

Jellemző fajok

Virágos növények: Vaccinium oxycoccus, Eriophorum vaginatum, Andromeda pollifolia, Vaccinium uliinosum, Betula nana, Carex pauciflora, Trichophorum cespitosum, Drosera rotundifolia, Caluna vulgaris. Mohák és májmohák: Sphagnum maggellanicum, Sphagnum angustifolium, Sphagnum tenellum, Sphagnum papillosum, Sphagnum imbricatum, Aulacomnium palustre, Polytrichum strictum, Mylia anomala, Calypogeia sphagnicola, Caphalozia conivens, Odontoschisma sphagni.Lepkék: Boloria aquilonaris, Coenonympha tullia, Colias palaena, Plebeius optilete. Gerincesek: nincs. Módszerek: minden faj felsorolása, ami gyakran előfordul dagadólápokban (20%-nál nagyobb gyakorisággal), továbbá a kizárólag dagadólápokban előforduló fajok; A felsorolás a lepkék közül csak a dagadólápokban szaporodókat tartalmazza. Irodalmi források: Oberdorfer, E. (1977): Süddeutsche Pflanzengesellschaften, Bd. 1

Egyéb fontos információk

Németországban az élőhelyek vörös listáján a „3”as kategóriában szerepel


14

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap Következtetések (a jelentési időszak végén fennálló természetvédelmi helyzet értékelése) Elterjedési terület

Rossz (U2)

Kiterjedés

Rossz (U2)

Jellegzetes struktúra és funkciók (beleértve a jellemző fajokat)

Rossz (U2)

Jövőbeli kilátások

Nem kielégítő (U1)

A természetvédelmi helyzet átfogó értékelése

Rossz (U2)


15

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap Fajok – Fürge gyík (1261) Adatok Országos szint Faj kódszáma

1261 Fürge gyík Lacerta agilis

Tagország

Egyesült Királyság

A tagországon belül érintett biogeográfiai régiók

Atlanti (ATL)

Elterjedés Térkép

A térkép a fürge gyík összes megbízható történeti észlelési helyének körülrajzolásával készült, így az Egyesült Királyság-beli feltételezett „természetes elterjedést” ábrázolja. Megfelelő talajtípusok előfordulásán, természeti területek elhelyezkedésén stb. alapuló térképváltozatok előállítása is lehetséges. A fürge gyík mindig nagyon mozaikosan fordult elő ezen az elterjedési területen belül, ezért a teljes 22,480 km2-es terület nem jelent mindig tényleges (múltbeli, jelenlegi, kedvező vagy egyéb) előfordulást. Az elterjedési területen belüli tényleges eloszlásról különböző pontosságú térképek előállíthatóak


16

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap Adatok Biogeográfiai szint (Minden biogeográfiai régióra külön töltendő ki) Biogeográfiai régió

Atlanti (ATL)

Irodalmi források

A Herpetological Conservation Trust (HCT) ritka fajok adatbázisából származó nem publikált adatok

Elterjedési terület

Lásd fenn az Egyesült Királyság térképét

Kiterjedés

22.480 km2 (A Lacerta agilis jelenleg 384 km2 területen található meg)

Dátum

2005 december

Adatok minősége

2=közepes

Trend

-xx%= összességében körülbelül 95%-kal csökkent (megszűnt élőhelyek + indirekt pusztítás és nem megfelelő kezelés miatt használhatatlanná vált meglévő élőhelyek kiterjedése alapján számolva)

Trend időszaka

1945-2005


3 = közvetlen emberi behatás (károsítás, pusztítás, tüzek) 4 = közvetett antropo(zoo)gén hatás (pl. macskák predációs nyomása) 5 = természetes folyamatok (folyamatok) 6 = egyéb (invazív idegenhonos növények)

Állomány

Elterjedési térképek: Egy sor példát mutatunk be, növekvő felbontással és részletezettséggel Ez a térkép a jelenlegi elterjedést a legdurvább felbontásban ábrázolja, az Egyesült Királyság különböző természeti területein élő alpopulációk csoportjai köré rajzolt sokszögek segítségével. Ezeken a sokszögeken belül találhatóak nagy területek, ahol már nem él fürge gyík, a természetes elterjedés egyéb területein viszont egykor előfordult a faj (az itt ábrázolt sokszögeken kívül).


17

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap A térkép nagyobb részletességgel ábrázolja a faj dél-angliai elterjedését (A megjelölt terület a következő térképen látható helyszínt (Dorset, Anglia) mutatja).

A térkép a fontosabb fürge gyík alpopulációk Dorset-beli elterjedését mutatja (piros). Az Egyesült Királyság alföldi pusztáin és homokdűnéin összesen 10,2 km2 területen fordul elő az ismert 521 fürge gyík alpopuláció. (A megjelölt terület a következő térképen látható Purbecket (Dorset, Anglia) mutatja). A térkép a fürge gyík alpopulációk Purbeck-beli elterjedését mutatja (piros). A faj által alacsonyabb egyedsűrűséggel benépesített egyéb pusztai élőhelyek és homokdűnék zölddel jelzettek. A piros és zöld területek az Egyesült Királyságban összesen 34,75 km2-t tesznek ki. (A megjelölt terület a Godlingston-pusztát mutatja – lásd a következő térképet).


18

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap A térkép a fürge gyík szubpopulációk elterjedését mutatja a fő metapopulácion belül Godlingston Heath, Dorset-ben(szinek mint fent). Ezen kivül a fürge gyík izolált populációi máshol is gyakran előfordulnak, és az FCS eléréséhez számos ’piros’ és ’zöld’ terület helyreállitása, kiterjesztése és összekötése szükséges az Egyesült Királyságban. Állományméret-becslés

Körülbelül 300 kis metapopuláció és izolált különálló populáció (521 egyedi alpopulációt alkotnak)

Becslés időpontja

2005 december

Használt módszer

3= teljes körű felvételezés

Adatminőség

3= jó

Trend

0= stabil

Trend időszaka

1990-2005


3 = közvetlen emberi behatás (élőhely helyreállítás és újjáalakítás) 6 = egyéb (A Herpetological Conservation Trust 1989-es megalakításának köszönhetően a tervezési rendszerben jelentősen javult a fajvédelmi intézkedések alkalmazása. Egy LIFE által támogatott projekt következtében Dorsetben nőtt a városok peremterületein található puszták felügyelete és védelme az illegális tüzektől és egyéb behatásoktól.

A trend %-os küszöbértékmeghatározásának indoklása

A faj 1980-as végéig tapasztalható erőteljes Egyesült Királyság-beli csökkenése mára megállt. 1990 óta az állományok többé-kevésbé stabilak, néhány kisebb csökkenéssel (ezek további fejlesztéseknek, gyújtogatásnak, az élőhely szukcessziójának stb. tudhatók be), melyeket ellensúlyoz más területeken az élőhelyek kezelése miatti növekedés. Úgy tűnik, a jelenlegi monitorozás a fürge gyík állományainak lassú növekedését jelzi.


19

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap Főbb hatások

160 Általános erdőgazdálkodás 167 Kitermelés újratelepítés/felújítás nélkül

Veszélyeztető tényezők A faj élőhelye Becsült kiterjedés

34,75 km2 (melyből 10,20 km2-en találhatók a kulcsfontosságú alpopulációk)

Becslés időpontja

2005 december

Adatminőség

3= jó

Trend

0 = stabil

Trend időszaka

1990-2005


3 = közvetlen emberi behatás (élőhely helyreállítás és újjáalakítás) 6 = egyéb (jobb élőhelyvédelmi jogszabályok és felügyelet)


1= jó kilátások Nagyon valószínűtlen, hogy a fürge gyík a közeljövőben kihalna az Egyesült Királyságban (azt lehetetlen megjósolni, hogy a klímaváltozás a fajra nézve pozitív vagy negatív hatással lesz-e). Mindamellett olyan lényeges tényezőket, mint a jövőbeni támogatások, nehezen lehet felbecsülni megfelelő módon. Bár az új agrár-környezetvédelmi támogatások Nagy-Brittaniában valóban nagyon ígéretesnek tűnnek, ezek esetleg a fürge gyík élőhelyeinek túlzott kezeléséhez vezethetnek (azaz túllegeltetéshez vagy túlzott kaszáláshoz), mely jelenség néhány területen máris problémát jelent. Az élőhelyek fokozatos helyreállításával és újjáalakításával várható, hogy a faj egyedszáma és elterjedési területe továbbra is növekedni fog, de ez a trend jelenleg se nem biztos, se nem elég gyors.


20

C E E W E B 2006

A jelentési űrlap Kiegészítő információk Kedvező elterjedési terület

22.480 km2. Egy ilyen korlátozott mozgékonyságú faj esetében ez a érték nem sokat mond, sokkal jobb lenne a kedvező elterjedési terület meghatározására a jelenlegi 384 km2-rel szemben a fürge gyík legalább 500 km2-es területen való előfordulását vizsgálni (az Egyesült Királyságban reálisan elérhető élőhelyhelyreállítási potenciálból és állományok közötti összeköttetések alapján becsülve).

Kedvező állományméret 90 nagy, erős metapopuláció (amely álljon legalább 900 egyedi alpopulációból). A szint az Egyesült Királyságban reálisan elérhető élőhely-helyreállítási lehetőségek és állományok összeköttetése alapján állapították meg, és nem áll szándékukban a korábbi történeti elterjedés teljes helyreállítására, ami amúgy is lehetetlen volna. A kedvező szint elérése az Egyesült Királyság fürge gyík állományának nagyjából 1970-es szintre történő visszaállítását jelenti. A faj számára megfelelő élőhely nagysága

80 km2. A szint az Egyesült Királyságban reálisan elérhető élőhely-helyreállítási potenciál és állományok összeköttetése alapján lett megállapítva.

Egyéb fontos információk

A fürge gyík természetvédelmi helyzete az Egyesült Királyságban jelenleg U2 (Kedvezőtlen Rossz), bár úgy tűnik, hogy a faj túljutott a mélyponton és kilátásai folyamatosan javulnak.

Következtetések (a jelentési időszak végén fennálló természetvédelmi helyzet értékelése) Elterjedés

Rossz (U2)

Állomány

Rossz (U2)

A faj élőhelye

Rossz (U2)


Nem kielégítő (U1)

A természetvédelmi helyzet átfogó értékelése

Rossz (U2)


21

C E E W E B 2006

Kedvező természetvédelmi helyzet

„Kedvező természetvédelmi helyzet” (FSC) Mi az a „Kedvező természetvédelmi helyzet”? (FSC) Az élőhelyvédelmi irányelv kulcsfogalmainak egyike a „kedvező természetvédelmi helyzet” (az angol megfelelő alapján használatos rövidítés: FCS – Favourable Conservation Status). Ez a fogalom rendkívül fontos, mert ez az a cél, amit az irányelvek alapján az országoknak kötelezően el kell érniük minden egyes, az irányelv mellékleteiben foglalt fajnál és élőhelynél. Tehát az FCS politikai cél, és el nem érése akár jogi következményeket is vonhat maga után. Ezért olyan fontos, mit értünk alatta, hogyan magyarázzuk, hogyan ültetjük át, mit jelent ez a gyakorlati tevékenységeink számára. Általánosságban elmondható, hogy az irányelv a kedvező természetvédelmi helyzet fogalmának definiálásakor pozitív megközelítést alkalmaz, amely tekintetbe veszi az élőhelyek és fajok hosszú távú fennmaradási kilátásait. Az irányelv mellékleteiben szereplő valamennyi élőhelyre és fajra vonatkozó átfogó cél, hogy minőségi és mennyiségi szempontból (terület/állomány/életképesség) egyaránt javuljon helyzetük, és jövőbeli kilátásaik is jók legyenek. Ezért nem elegendő egy olyan helyzet elérésére törekedni, amelyben az élőhelyek és fajok nincsenek veszélynek kitéve, mivel a tagállamok kötelessége, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek a kedvező természetvédelmi helyzet célkitűzés tevékeny elérése és fenntartása érdekében. A kedvező természetvédelmi helyzetet az élőhelyvédelmi irányelv 1.e) (élőhelyek) és 1.i) (fajok) cikkeiben általánosan a következőképpen definiálja: 1. cikk (e) egy természetes élőhely védelmi helyzetén mindazoknak a természetes élőhelyet és annak jellemző fajait érő hatásoknak összességét értjük, amelyek befolyással lehetnek a természetes élőhelyre, hosszú távon meghatározva annak természetes elterjedését, struktúráját és funkcióit csakúgy, mint jellegzetes fajainak hosszú távú fennmaradását a 2. cikkben meghatározott területen belül. Egy természetes élőhely védelmi helyzetét ”kedvezőnek” tekintjük, ha: • természetes elterjedése, illetve elterjedési területén belül előfordulásainak kiterjedése helye stabil vagy növekszik, továbbá • hosszú távú fennmaradásához szükséges sajátos struktúrája és funkciói fennállnak és a belátható jövőben is valószínűleg fenn fognak állni, továbbá • jellemző fajainak védelmi helyzete az (i) pont meghatározásainak értelmében megfelelő (i) egy faj védelmi helyzete mindazoknak a hatásoknak az összességét jelenti, amelyek kihatással lehetnek a szóban forgó faj hosszú távú elterjedésére és állományainak egyedszámára a 2. cikkben meghatározott területen belül. Az európai biodiverzitás monitorozása

22

C E E W E B 2006

Kedvező természetvédelmi helyzet A védelmi helyzetet „kedvezőnek” tekintjük, ha: • a szóban forgó faj állománydinamikai adatai azt jelzik, hogy a faj képes önmagát természetes élőhelyének életképes részeként hosszú távon fenntartani, továbbá • a faj természetes elterjedési területe nem csökken, illetve belátható időn belül valószínűleg nem is fog csökkenni, továbbá • jelenleg és valószínűleg a jövőben is megfelelő kiterjedésű élőhely áll rendelkezésre ahhoz, hogy hosszú távon fennmaradjon az állomány A kedvező természetvédelmi helyzet meghatározásának tág volta miatt nincs a fogalomnak világos értelmezése és nem egyértelmű végrehajtásának módja sem. Az elmúlt években számos tanulmány és munkadokumentum készült annak érdekében, hogy az értelmezést elősegítse. Az EHF közelről kísérte figyelemmel ezt a vitát és aktívan részt is vett a vitában, melynek eredményeként részletekbe menő, észrevételeket és javaslatokat tartalmazó dokumentumok láttak napvilágot a WWF és az EHF jóvoltából. A kedvező természetvédelmi helyzet fogalma nem kizárólag a Natura 2000 hálózatra alkalmazandó. Az élőhelyvédelmi irányelv rendelkezése értelmében a természetvédelmi helyzet kedvező vagy kedvezőtlen minősítése céljából a fajok és élőhelyek általános helyzetét kell monitorozni és értékelni. Nyilvánvaló, hogy a Natura 2000 hálózat fontos szerepet tölt be a biodiverzitás megőrzésében, de a legtöbb élőhelyet és fajt csak részben fedi le.

Hogyan határozzuk meg a kedvező védelmi helyzetet? (írta Paul Edgar és Tony Gent (Herpetological Conservation Trust) 2005 novemberében, Thomas Sperle (NABU) észrevételeivel bővítve)

Milyen lehet egy faj vagy élőhely védelmi helyzete? Az Európai Bizottság útmutatója alapján a természetvédelmi helyzetet értékelő 2007-es jelentésben egy faj vagy élőhely védelmi helyzete a következő kategóriákba sorolható: • Kedvező természetvédelmi helyzet (zöld) • Kedvezőtlen természetvédelmi helyzet/Nem kielégítő (sárga) • Kedvezőtlen természetvédelmi helyzet/Rossz (piros) • Ismeretlen (A két kedvezőtlen kategóriát tovább lehet minősíteni ’+’ jellel, ha a jelenlegi állapot javul, vagy ’-’ jellel, ha a leromlás folytatódása várható.)


23

C E E W E B 2006

Kedvező természetvédelmi helyzet Mire szolgálnak a paraméterek és a referenciaértékek? Ahhoz, hogy meg lehessen határozni, hogy a fenti kategóriák közül jelenleg melyik jellemző a fajra, a természetvédelmi helyzet leírására szolgáló paraméterekre referenciaértékeket kell megállapítani (az irányelv 1. cikk (i) pontja alapján). Paraméterek: • A fajnak a tagállam határain belül elfogalt teljes elterjedési területe • A faj állományának mérete • A faj által elfoglalt alkalmas élőhely(ek) területnagysága és állapota • A faj jövőbeli kilátásai Ha a fajra adott értékek minden egyes paraméter esetében meghaladnak bizonyos minimum értéket, akkor a faj természetvédelmi helyzete kedvező. Ha néhány vagy az összes a minimum érték alatt található, akkor a faj természetvédelmi helyzete kedvezőtlen, az érték nagysága alapján pedig a nem kielégítő vagy a rossz kategóriákba sorolható. Ezek a minimumértékek a kedvező helyzet referenciaértékei, és nélkülözhetetlenek egy faj természetvédelmi helyzetének meghatározásához. Tehát a kedvező természetvédelmi helyzet elérése a tagállamok átfogó célja és politika kötelezettsége, a referenciaértékek megállapítása pedig az ennek gyakorlati eléréséhez szükséges tudományos alap. A fő nehézséget annak eldöntése jelenti, hogy a referenciaértékek ténylegesen milyen konkrét számértékeket vegyenek fel. A probléma illusztrálására bemutatunk egy példát. Ha egy országban „A” faj 500 szaporodó párja található, akkor annak az állításnak, hogy természetvédelmi helyzete kedvező, nincs értelme egy referenciaértékkel való szembeállítás nélkül. Elképzelhető, hogy „A” fajt nem fenyegeti közvetlenül kihalás, de történeti adatok tanulsága szerint 50 évvel ezelőtt 5 millió szaporodó példány élt az országban. Ebben az esetben a jelenlegi populációmérettel egyező nagyságú, 500 párban megállapított referenciaérték megfelelő ahhoz, hogy a faj természetvédelmi helyzetét kedvezőnek nevezzük? Vagy az állomány referenciaértékét ehelyett 1000, 25463 vagy 1 millió szaporodó párban állapítsuk meg? De lehetséges, hogy a faj természetvédelmi helyzete csak akkor lesz kedvező, ha a korábbi 5 milliós állomány teljesen helyreáll. A kedvező helyzet meghatározására használt többi paraméterre meghatározandó referenciaértékeknél természetesen ugyanez a probléma merül fel.

Mik a referenciértékek megállapításának elméleti alapjai? A referenciaértékek megállapításához világos és logikus elméleti alapok szükségesek, és a célkitűzések megfogalmazása is tanulságos lehet, még azok számszerűsítése előtt. A természetvédelmi célok egyeztetése segíteni fog abban, hogy az Európai Tanács, a tagállamok kormányai, intézményei, a civil szervezetek és más érdekeltek között megegyezés legyen a referenciaértékek Az európai biodiverzitás monitorozása

24

C E E W E B 2006

Kedvező természetvédelmi helyzet megállapítását illetően, és ennek alapján abban, hogy az egyes fajok vagy élőhelyek természetvédelmi helyzete kedvezően értékelhető-e vagy sem. Meg kell jegyeznünk, hogy bár a referenciaértékeket elérendő céloknak tekintjük, ezek nem azonosak például a fajvédelmi tervekben kitűzött célokkal, mert ott ütemtervek és elkülönített források szolgálják azok elérését. Másrészt a referenciaértékek adott esetben segíthetik az országos fajvédelmi tervekben kitűzött célok értékelését és viszont. Egy faj vagy élőhely természetvédelmi helyzetét a rájuk irányuló hatások összessége befolyásolja. Ezért fontos, hogy a referenciaértékek megállapításakor a biológiai célkitűzéseket és a fajok/élőhelyek kilátásait is figyelembe vegyük. Fontos a kívánt és az elérhető közti egyensúly megtartása.

Milyen információkra van szükség? Egy faj vagy élőhely védelmi helyzetének értékelése érdekében fontos, hogy megfelelően értsük annak ökológiáját, és hogy képesek legyünk a szükségleteinek és kilátásainak reális meghatározására. Különösen populációdinamikai adatok szükségesek annak becslésére, hogy egy faj hosszú távon természetes élőhelyének életképes komponenseként fennmaradhat-e. A legszükségesebb információk: A faj természete: • Populációdinamika • A faj természetes élőhelyén játszott szerepe • A kutatáshoz és monitorozáshoz kapcsolódó általános háttér és a jelenleg rendelkezésre álló aktuális és történeti populációdinamikai adatok (valószínű extrapolációk) Természetes elterjedés: • Jelenlegi • Történeti • Jövőbeli/potenciális A faj élőhelye (minden szükséges közlekedési út és hely): • Élőhely • Szaporodó/fészkelő/nevelő/növekedési hely • Párzó hely • Pihenő hely/téli nyugvóhely • Táplálékszerző terület, táplálkozó hely • Útvonalak a fenti helyek között


25

C E E W E B 2006

Kedvező természetvédelmi helyzet Befolyások összessége: • Veszélyeztető tényezők • Pozitívan befolyásoló tényezők • Jelenlegi/történeti kutatási adatok állapota

Hogyan határozzuk meg a referenciaértékeket? A ’Kedvező elterjedési terület’ meghatározása Az Európai Tanács útmutatója szerint a kedvező elterjedési területet: „Az adott biogeográfiai régión belül az az elterjedési terület, amely magába foglalja a faj összes jelentős ökológiai variációját és amely elég nagy ahhoz, hogy a faj hosszú távú fennmaradása biztosítva legyen. A kedvező természetvédelmi helyzet referenciértéke legalább akkora méretű és térszerkezetű elterjedési terület kell legyen, amelyet a faj az irányelv hatálybalépésekor elfoglalt. Ha ez az elterjedés nem biztosította a kedvező természetvédelmi helyzetet, akkor ezt a kedvező elterjedési terület megállapításakor figyelembe kell venni, és nagyobb területet kell alapul venni (ilyen esetben hasznos lehet az elterjedés történeti adatait is áttekinteni). Más adat hiányában szakértői becslésekre is lehet hagyatkozni.” Egy tagországon belüli elterjedési terület elkülönülhet további biogeográfiai területekre. Az irányelv értelmében elvárt, hogy a fajok természetes elterjedési területe ne csökkenjen, és a belátható jövőben se kelljen a csökkenésére számítani. A referenciaértékeknek ezt a célkitűzést tükrözniük kell. A természetes elterjedés értékelésekor a következőket kell figyelembe venni: • Jelenlegi elterjedési terület

(i)elterjedési terület az irányelv hatálybalépése idején

(ii)aktuális/legutóbbi becslés • Történeti elterjedési terület (elterjedési terület az elmúlt max. 50 évben, a jelenlegi klimatikus viszonyok között valószínűsíthető elterjedés) • Bio-klimatikus területi kiterjedés (potenciális elterjedési terület) • Jővőbeni elterjedési terület (a következő max. 50 évben valószínűsíthető potenciális elterjedési terület) • Az elterjedést pozitív vagy negatív irányban befolyásoló tényezők (veszélyek/kedvező tényezők) • Az elterjedés ökológiai/földrajzi összetevői (tájak, ökológiai egységek, politikai egységek száma és kiterjedése)


26

C E E W E B 2006

Kedvező természetvédelmi helyzet A felmérések a következőkre terjedhetnek ki: • Ismert előfordulások • 1 km/10 km eloszlás • lokális/regionális előfordulás • Közigazgatási terület/táj/regionális szintű előfordulás vagy szám • Elterjedési terület = a faj/élőhely elterjedési területének kiterjedése (km²) • Előfordulási terület kiterjedése (ha) A referenciaértéknek a faj vagy élőhely természetes elterjedési területére ható tényezők összességének figyelembe vételével egy olyan természetes elterjedési területre kell vonatkoznia, amely nem csökken és a belátható jövőben sem várható a csökkenése.

A ’Kedvező állományméret’ meghatározása Az Európai Tanács útmutatója a következőképp írja le a kedvező állományt: “Egy adott biogeográfiai régióban a faj hosszú távú fennmaradásának biztosításához minimálisan szükséges állomány. A kedvező természetvédelmi helyzet referenciértéke legalább az irányelv hatálybalépésekorival egyező nagyságú állomány kell legyen. A kedvező állományméret megállapítasakor hasznos lehet az elterjedés/állomány történeti adatait is áttekinteni. Más adat hiányában szakértői becslésre is lehet hagyatkozni.” A referenciaértéket olyan szinten kell megállapítani, amelyen, ill. amely: • A faj természetes élőhelyének életképes összetevőjeként fenn tud maradni (figyelembe kell venni, hogy a faj életképes-e önmagában, vagyis mekkora az az állománynagyság, amelynél a közvetlen, nem természetes, emberi beavatkozás elkerülhetetlen). • A faj hosszú távon fenn tudja tartani önmagát és populációjának dinamikáját (minden befolyásoló tényezőt figyelembe véve, jelentős emberi beavatkozás nélkül). Ez a jelenlegi állomány fenntartásához elegendő nagyságú élőhelyet jelent. • Az állományok a faj hosszú távú életképességéhez szükséges nagyságú, minőségű és számú élőhelyeken fordulnak elő. • A hosszú távú fennmaradás érdekében az élőhelyek eloszlási mintázata megfelelő és az egyedek populációk közötti kicserélődése (konnektivitás) zavartalan (minden befolyásoló tényezőt figyelembe véve, jelentős emberi beavatkozás nélkül). • Figyelembe veszi a faj tagországon és az egész EU-n belüli természetes elterjedését egyaránt.


27

C E E W E B 2006

Kedvező természetvédelmi helyzet A felmérések a következőkre terjedhetnek ki: • Felnőtt egyedszám/szaporodó párok/petezsinórok száma • Populációk/metapopulációk száma pl. elfoglalt tavak/területek • „Életképes állomány” kiterjedése (előfordulás területe - km²) • A szaporodó felnőttek (meta)populációnkénti minimális száma • Átlagos utódszám évenként és állományonként • Átlagos bevándorlás/kivándorlás arány • A populációk között cserélődő egyedek átlagos száma • A felnőtt egyedek átlagos élettartama • A fiatal növények/állatok átlagos mortalitása • Rendszeresen egyedeket (utódokat) kibocsátó élőhelyek száma • Azon élőhelyek száma, ahol a fiatal növények/állatok mortalitása alacsony • A faj állománya által elfoglalt élőhelyek átlagos távolsága • A faj állományai közti átlagos távolság A ’Kedvező élőhely kiterjedésének’ megállapítása Az Európai Tanács útmutatója a következőképp írja le a kedvező élőhely kiterjedés referenciaértékét: “Egy adott biogeográfiai régióban az élőhelytípus hosszú távú fennmaradásának biztosításához minimálisan szükséges teljes kiterjedés. Azoknak az élőhelytípusoknak az esetében, melyek jelenlegi kiterjedése nem elég a hosszú távú fennmaradásuk biztosításához, az élőhely helyrállításához vagy fejlesztéséhez szükséges területet is hozzá kell számolni. A kedvező természetvédelmi helyzet referenciértéke legalább az irányelv hatálybalépésekorival egyező nagyságú kiterjedés kell legyen. A kedvező élőhely kiterjedés megállapításakor hasznos lehet az elterjedés történeti adatait is áttekinteni. Más adat hiányában szakértői becslésre is lehet hagyatkozni.” A referenciaérték megállapításakor fontos olyan szint meghatározása, amely: • Figyelembe veszi a jelenlegi terület teljes nagyságát (i)az irányelv hatálybalépése idején és (ii)az aktuális/legutóbbi becslés alapján • Figyelembe veszi a terület történeti nagyságát (területnagyság az elmúlt max. 50 évben, a jelenlegi klimatikus viszonyok között valószínűsíthető elterjedés) • Figyelembe veszi a bio-klimatikus elterjedést és változást (potenciális területnagyság)


28

C E E W E B 2006

Kedvező természetvédelmi helyzet • Figyelembe veszi a jövőben várható területnagyságot (pl. a következő max. 50 évben valószínűsíthető potenciális területnagyság) • Figyelembe veszi a hosszú távú fennmaradás biztosításához szükséges, az élőhely helyreállítására vagy fejlesztésére alkalmas területeket • Az élőhely eloszlási mintázata és teljes nagysága elegendő az élőhelyen előforduló jellegzetes fajok jelenlegi államányainak megőrzéséhez. A felmérések a következőkre terjedhetnek ki: • Ismert előfordulások • 1 km/10 km eloszlás • Előfordulás területének kiterjedése (ha) • Élőhelyek előfordulásának átlagos távolsága A ’Kedvező jövőbeli kilátások’ meghatározása Erre a témára az Európai Tanács nem készített útmutatót, de a következő kérdésekkel érdemes lenne foglalkozni: élőhelyvédelem (Natura 2000 és egyéb); fajok jogszabályokba foglalt védelme (és a végrehajtás szigorúsága); támogatások, infrastruktúra, források és az élőhelyek kezelését ellátó személyzet milyen mértékben áll rendelkezésre; társadalmi-gazdasági háttér; klímaváltozáshoz való alkalmazkodás lehetőségei (beleértve a kevésbé mozgékony fajok számára elterjedési terület- vagy élőhelyváltást lehetővé tevő élőhely-összeköttetéseket) A referenciaérték megállapításakor a következőket kell figyelembe venni: • A fajok sérülékenységét, például sajátos élőhelyszükségleteik biztonságban vannak-e • Fontos tényezők/területek kijelölése/védelme • A faj számára elegendően nagy élőhely áll-e rendelkezésre • A állományának megőrzéséhez elegendően nagy élőhely áll-e rendelkezésre. • A befolyásoló tényezők összességét figyelembe véve a faj számára a továbbiakban is elegendően nagy élőhely fog-e rendelkezésre állni. • A befolyásoló tényezők összességét figyelembe véve, az állomány hosszú távú megőrzése érdekében a faj a továbbiakban is elegendően nagy élőhellyel fog-e rendelkezni. Ha a válasz a kérdésekre “nem”, akkor nem mondhatjuk, hogy kedvező a természetvédelmi helyzet.


29

C E E W E B 2006

Kedvező természetvédelmi helyzet Segítő táblázat a referenciértékek megállapításához (Kétéltűek és hüllők Egyesült Királyság-beli példája alapján) Az FCS megállapításához használt paraméterek

A referenciaértékek megállapításához használt kritériumok

Elterjedési Teljes elterjedési terület (pl. km²) terület

A referenciaértékek megállapításánál figyelembe vett faktorok

Alapvető felméréseket lehet végezni, történeti és jelenlegi elterjedést lehet vizsgálni. A kedvező természetvédelmi helyzet referenciérték gyakran ezek között van, és ez a faj hosszú távú fennmaradásához szükséges legalacsonyabb érték.

Földrajzi egységek

Az elterjedési területet feloszthatjuk geográfiai egységekre, mint pl. folyóvölgyek, hegyvonulatok stb. A referenciaértéket a következőképp adhatjuk meg: a történelem során benépesített egységek mindegyikén megtalálható a faj, az elérhető legtöbb életképes állománnyal.

Ökológiai egységek

Az elterjedési területet ökológiai egységekre kell osztani élőhelytípusok, talajtípusok, természeti területek stb. alapján. A referenciaértéket a következőképp adhatjuk meg: a történelem során benépesített egységek mindegyikén megtalálható a faj, az elérhető legtöbb életképes állománnyal.

Politikai egységek

Az elterjedési területet politikai/adminisztratív egységekre kell osztani és meg kell határozni a történeti elterjedést. A visszatelepítésre vonatkozó megfelelő útmutatásokat követve minden egységet újra be kell népesíteni.


30

C E E W E B 2006

Kedvező természetvédelmi helyzet Állomány

Alpopulációk vagy metapopulációk száma

A genetikai összeköttetés számos faj számára életbevágó. A kedvező természetvédelmi helyzet eléréséhez csökkenteni kell az elszigetelt egyedi populációk és kicsi metapopulációk számát, és növelni kell a nagy metapopulációk számát. A referenciaérték a minimálisan elérendő számú alpopuláció/ metapopuláció, térképezésre stb. alapozva (és nem mint önálló célkitűzés, amelynek eléréséhez ütemtervek, munkatervek és költségszámítások tartoznak).

Szaporodó párok állományonkénti száma

Normális esetben a referenciaérték sokkal magasabb, mint a metapopulációnkénti minimálisan életképes szám, megengedve a természetes varianciát. Egyes alpopulációk eltűnhetnek és mások kialakulhatnak.

Szaporodási siker Fiatal egyedek jelenlétének bizonyítéka. bizonyítékai

Élőhely

Az állományváltozás trendjei vagy stabilitása

Számításba kell venni a természetes fluktuációt és az időbeni trendeket. A referenciaérték megállapításának stabil állományokon kell alapulnia. Lényeges a megfelelő monitorozó rendszer használata. Ivararány/állomány korstruktúrája.

Az élőhely teljes területe

Fel kell mérni a történeti és jelenlegi kiterjedést. A kívánt kiterjedés nagyobb lesz, mint a kedvező élőhelynagyság referenciaértéke, amely legalább a minimálisan elérhető kiterjedés.

Az élőhely kulcsterületei

Például: Kétéltűeknél kisebb tavak, hüllőknél déli kitettségű lejtők.

Összeköttetés

Állományok közti távolságok és a terjedési potenciál, a jelenlegi élőhelyek klímaváltozás miatti alkalmatlanná válása esetén.

Élőhely állapota

Minőségi jellemzőket is bele kell érteni, mint szennyezettség vagy az élőhely szukcessziós állapota stb.

Sajátos jellegek

További, például fészekrakáshoz, lyukásáshoz, szaporodáshoz stb. szükséges jellemzőket lehet figyelembe venni.


31

C E E W E B 2006

Hét lépés

Hét lépésben a természetvédelmi helyzet meghatározásáig 1. Kritériumok kiválasztása. Minden fajnál a természetvédelmi helyzet mérésére legmegfelelőbb kritériumot kell kiválasztani az elterjedési terület, állomány, élőhely és jövőbeli kilátások paraméterei közül. Ezek különbözhetnek attól függően, hogy a faj nagy területen fordul elő, avagy korlátozott elterjedési területen él, esetleg vándorló életmódot folytat, de sok kritérium lehet hasonló. 2. A kritériumok történeti értékeinek meghatározása. Az időskála nagymértékben eltérő lehet, de nem korlátozódhat 1994-re (az élőhelyvédelmi irányelv életbelépésének dátuma)! Számos kritériumot inkább szakértői vélemény alapján érdemes megállapítani a korábbi élőhely feltételezhető kiterjedése (amelyet pl. régi térképekről lehet becsülni), és nem pedig a korábbi állománynagyság alapján. 3. A kritériumok referenciértékeinek meghatározása. Számos esetben nem érhető el a legkívánatosabb szint, ilyenkor a leginkább praktikus és elérhető értékeket kell megállapítani. 4. A referenciaértékek megállapított szintjeinek magyarázata. Lényeges a megállapított referenciaértékek igazolása. 5. A kritériumok jelenlegi értékeinek kialakítása. Néhány fajról több információ áll rendelkezésre, mint másokról, gyakran a korlátozott elterjedési területű fajokról érhetők el a legpontosabb adatok. Értékelni kell a jelenleg rendelkezésre álló információk megbízhatóságát, és javaslatokat kell tenni a helyzet javítása érdekében. 6. A kritériumok aktuális állapotának meghatározása. Egyszerűen csak össze kell hasonlítani a kritériumok jelenlegi értékeit a referenciaértékekkel és az Európai Tanács útmutatójának megfelelően meg kell határozni a természetvédelmi helyzetet. Ezt minden paraméterre vonatkozóan meg kell tenni, ezeket egyesítve pedig megkapjuk a faj természetvédelmi helyzetét. 7. A monitorozás követelményeinek értékelése. Az egyes kritériumokhoz a jövőben szükséges monitorozó tevékenységre vonatkozó becslést is kell készíteni, ennek tartalmaznia kell a szükséges munkát, időskálát, erőfeszítéseket és várható költségeket. Természetesen ezzel együtt fel kell becsülni a jelenlegi monitorozó tevékenységet és az adottságokat, valamint az ezekhez szükséges fejlesztéseket.


32

C E E W E B 2006

Tíz pont

Az eredményesebb európai biodiverzitás monitorozás tíz pontja 1. A különböző EU politikák (pl. a természetvédelem, vízügy és vidékfejlesztés területén) alapján szükséges monitorozási követelményekhez a biológiai sokféleségre vonatkozó adatokat összehangoltan kell alkalmazni, és biztosítani kell a különböző monitorozási követelmények kompatibilitását. 2. A civil társadalmat teljesen integrálni kell a monitorozási folyamatba, hogy nemzeti és EU szinten is időszerű és megfelelő adatokkal járulhassanak ahhoz hozzá. 3. A nemzeti jelentések Európai Bizottság általi értékelésekor különös figyelmet kell szentelni a kedvező természetvédelmi helyzet referenciaértékeinek megállapítására, és szükség esetén javítani kell az útmutatást és gyakorlati tanácsokat. 4. Az NGO-k javaslatait integrálni kell a referenciaértékek megállapításának folyamatába az ebben a kiadványban foglaltak alapján. 5. A monitorozási rendszerbe integrálni kell a biogeográfiai szempontokat (konnektivitás, határokon átívelés stb.) 6. A tagállamok jelentéseinek külön fejezetet kell szentelniük a Natura 2000 hálózat fenntartása érdekében tett kezelési intézkedések eredményeinek felbecsülésére (a különleges fajmegőrzési intézkedések eredményeinek értékelésével együtt). 7. A tagállamoknak a következő jelentés leadásáig tartó hat évben javítaniuk kell az adatok minőségén. 8. Tengeri élőhelyekre és fajokra megfelelő monitorozó eljárásokat kell kifejleszteni. Világos, konkrét feladatokat és egyértelmű felelősségeket tartalmazó útmutatóra van szükség. 9. A Natura 2000 területek kijelölésekor megszervezetthez hasonló, monitorozásról szóló „biogeográfiai szemináriumok”-at kell rendezni 2008tól kezdődően minden biogeográfiai régióban, a konkrét eredményekre és a feladatokra, kötelezettségekre helyezve a hangsúlyt. A tagországokkal szemben elvárás kell legyen, hogy a következő hat évben végrehajtsák feladataikat az élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetének javítása érdekében. 10.Az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény aláírói számára elő kell irányozni egy hasonló monitorozó rendszer létrehozását annak érdekében, hogy biztosítva legyen az élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetéről szóló értékelésnek az egyezmény függelékében való megjelenése. Az európai biodiverzitás monitorozása

33

C E E W E B 2006

Az európai biodiverzitás monitorozása Készült a következő kiadvány alapján:

Towards European Biodiversity Monitoring Assessment, monitoring and reporting of conservation status of European habitats and species. Results, comments & recommendations of a NGO consultation within the European Habitats Forum June 2006 A szerkesztő köszönetét fejezi ki a kiadvány rendelkezésre bocsájtásáért az European Habitats Forum (EHF) – nak, Gerald Dick-nek (Global Species Programme – Europe/Middle East/WWF) és Janice Weatherley-nek (EHF Secreteriat), valamint a kiadvány további közreműködőinek. Szerkesztette: Tripolszky Sarolta Fordította: Kocsor Ferenc Lektorálta: Vozár Ágnes, Schmidt András Kiadja: A Közép- és Kelet-Európai Munkacsoport a Biodiverzitás Megőrzéséért (CEEWEB) 1021. Budapest, Kuruclesi út 11/a tel: 06 1 398 0135 e-mail: [email protected] www.ceeweb.org 2006. december Készült a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2005 évi “Zöld Forrás”programja támogatásával. ISBN 978-963-87218-3-9


34

C E E W E B 2006

Az eredményesebb európai biodiverzitás monitorozás tíz pontja (6-10) 6. A tagállamok jelentéseinek külön fejezetet kell szentelniük a Natura 2000 hálózat fenntartása érdekében tett kezelési intézkedések eredményeinek felbecsülésére (a különleges fajmegőrzési intézkedések eredményeinek értékelésével együtt). 7. A tagállamoknak a következő jelentés leadásáig tartó hat évben javítaniuk kell az adatok minőségén. 8. Tengeri élőhelyekre és fajokra megfelelő monitorozó eljárásokat kell kifejleszteni. Világos, konkrét feladatokat és egyértelmű felelősségeket tartalmazó útmutatóra van szükség. 9. A Natura 2000 területek kijelölésekor megszervezetthez hasonló, monitorozásról szóló „biogeográfiai szemináriumok”-at kell rendezni 2008-tól kezdődően minden biogeográfiai régióban, a konkrét eredményekre és a feladatokra, kötelezettségekre helyezve a hangsúlyt. A tagországokkal szemben elvárás kell legyen, hogy a következő hat évben végrehajtsák feladataikat az élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetének javítása érdekében. 10.Az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény aláírói számára elő kell irányozni egy hasonló monitorozó rendszer létrehozását annak érdekében, hogy biztosítva legyen az élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetéről szóló értékelésnek az egyezmény függelékében való megjelenése.

Central and East European Working Group for the Enhancement of Biodiversity

Az európai biodiverzitás monitorozása

Recommend Documents