Miklós Tamás
Az esztergomi cs. és kir. 26. gyalogezred felvonulása a keleti harctérre és tűzkeresztsége 1914 augusztusában Bevezetés Ausztria vesztesként került ki az 1866. évi porosz–osztrák háborúból. A vereséget követően átszervezték a császári hadsereget, s ennek keretén belül 1867. január 9-én legfelsőbb elhatározás született arról, hogy a Mihály orosz nagyherceg nevét viselő császári királyi 26. gyalogezredet ezentúl a Magyar Királyság területéről egészítik ki, és magyar ezredként szervezik újjá. Az ezred új hadkiegészítő körzete Esztergom és Hont vármegyéket, Nógrád vármegye kékkői járását, valamint Bars vármegye oszlányi, kis-tapolcsányi, verebélyi és lévai járásait foglalta magába, központja pedig Esztergom lett. A hadkiegészítő körzet parancsnoka Lehmann ő rnagy lett. Az ezred IV. zászlóaljának kerete 1867 februárjának végén érkezett meg Esztergomba. Az első magyarországi újoncok 360 fős csoportja májusban vonult be az ezredhez.1 Az V. zászlóalj keretét 1868 áprilisában állították fel.2 Az általános hadkötelezettség bevezetésével megnövekedett az újonclétszám is, amelynek következtében 1869-ben az ezredek felépítése is megváltozott. Ettől kezdve az öt zászlóaljból álló ezred IV. és V. zászlóaljai „tartalékparancsnokság” megnevezés alatt folyamatosan a hadkiegészítő körzet központjában állomásoztak. Ezenkívül felállították a pótzászlóaljkeretet is, amely háború esetén a zászlóaljak kiegészítéséért volt felelős, így ennek megfelelően – a többi zászlóaljtól eltérően – 5 századból állt. Egy-egy század békeállománya a három tábori zászlóaljnál 95 fő, míg a tartalékparancsnokságnál 74 fő volt.3 A 26. gyalogezred törzse és az IIII. zászlóaljak ekkor még továbbra is a cseh tartományban állomásoztak. 1878-ban az ezred részt vett Bosznia-Hercegovina okkupációjában. A tábori ezred az augusztus 26-ai livnói és szeptember 7-ei klujcsi ütközetekben tüntette ki magát. A hadjáratot követően az ezred megszálló feladatokat látott el az okkupációs övezetben, amelyet csak 1880. szeptember 20-án hagyott el. Új állomáshelyei ezt követően a szlovéniai Ljubljana (III. zászlóalj), Kamnik (II. zászlóalj) és Maribor (I. zászlóalj) lettek.4
1
Wrede, Alphons Freiherr von: Geschichte des k. u. k. Infanterieregimentes Michael Groszfürst von Ruszland Nr. 26 vom seiner Errichtung bis zur Gegenwart 1717 - 1909. Raab (Győr), 1909., 454-455. o. 2 Wrede i. m. 458. o. 3 Wrede i. m. 458-459. o. 4 Wrede i. m. 487. o.
1
1882. október 1-jével (illetve 1883. január 1-jével) lépett életbe az ezredek új diszlokációja. Az átszervezésekkel együtt a hadkiegészítési körzet is megváltozott, amely ezt követően Esztergom, Bars és Hont vármegyékre terjedt ki.5 A gyalogezredek ettől kezdve 4 tábori zászlóaljból (zászlóaljanként 4 századból) és egy pótzászlóaljkeretből álltak. Az ezredeknek lehetőleg a saját hadkiegészítési kerületükben kellett állomásozniuk. Kivételes esetekben az ezredeket, illetve az egyes zászlóaljakat a hadkiegészítő kerületen kívül is el lehetett helyezni „önálló különítményként”, azonban egy zászlóaljnak minden körülmények között a hadkiegészítő kerület központjában kellett állomásoznia.6 Ennek az értelmében 1882. szeptember 16-án az ezred elhagyta korábbi állomáshelyeit és Magyarországra vonult, ahol az V. hadtest kötelékébe lépett. Az ezredtörzs Új-Szőnyben, az I. zászlóalj a Monostori erődben, a 9., 10. és 11. századok a Csillag-erődben, a 12. század pedig az Igmándi-erődben lett elhelyezve. A II. zászlóalj Esztergomba vonult, ahol a IV. zászlóalj és a pótzászlóaljkeret állomásozott. Az V. zászlóalját az újonnan felállított 102. gyalogezrednek adta át az ezred.7 1884-re sikerült az ezred számára elegendő szállást kialakítani Esztergomban, így a törzs, az I., II. és III. zászlóalj Esztergomban lett elhelyezve, a IV. zászlóalj pedig Komáromba került.8
Képeslap a Kossuth Lajos utcai laktanyáról (Forrás: Arcanum postcards) 5
Wrede i. m. 492. o. Wrede i. m. 490-491. o. 7 Wrede i. m. 491. o. 8 Wrede i. m. 493. o. 6
2
1889-ben a IV. zászlóaljat Komáromból az okkupációs területre, Banja Lukára helyezték át, ahonnan csak 1892. szeptember 25-én tért haza. A zászlóalj új állomáshelye Esztergom lett, míg a II. zászlóaljat Győrbe irányították.9 Utóbbit 1895-ben Dalmáciába, Castelnouvo-ba helyezték át Szpoynarowski Péter őrnagy parancsnoksága alatt.10 1898-ban jelentős változás történt az ezred elhelyezését illetően. Az ezredtörzs, valamint az I., II. és IV. zászlóaljak Bécsbe lettek áthelyezve új békehelyőrségükbe, csupán a III. zászlóalj maradt Esztergomban.11 Az elvonuló zászlóaljak helyére a soproni cs. és kir. 76. gyalogezred alakulatai érkeztek a városba. 1901. december 20-án legfelsőbb elhatározás született a következő év áprilisában végrehajtandó állomáshelycserékről, amelynek értelmében az ezredtörzs, a II., és a IV. zászlóalj Győrbe, míg az I. zászlóalj pedig Rogaticába (Bosznia) lett áthelyezve.12
A mozgósítás Az általános mozgósítás a győri békehelyőrségben érte a 26-osokat 1914. július 31-én. Esztergomban, a hadkiegészítő kerület központjában ekkor csak az ezred III. zászlóalja és a pótzászlóaljkeret állomásozott. Borotha Livius ezredes ezredparancsnok13 még ezen a napon kiadta rendelkezéseit a mozgósítást illetően, amelynek első napja augusztus 4. volt. Az utasítás értelmében az ezred megérkezését nem volt szabad kihirdetni Esztergomban, az illetékes hatóságok esetleges tájékoztatásával a hadkiegészítő körzet parancsnoka lett megbízva.14 A Győrben állomásozó 3 zászlóalj kerete és az ezredtörzs augusztus 5-én délután 2 és 5 órakor, két lépcsőben érkezett meg Esztergomba. A város lakossága ujjongva köszöntötte a bevonulókat. Ezután az egyes századok a számukra kijelölt gyülekezőhelyekre meneteltek, ahol egyesültek a tartalékosokkal. Augusztus 6-ára megalakult a tábori ezred és a Mária Terézia téren felállított oltárnál istentiszteleten vett részt, melyet Lukáts Dezső tábori lelkész tartott. Az este folyamán az ezred 9
Wrede i. m. 495. és 497. o. Wrede i. m. 499. o. 11 Wrede i. m. 504. o. 12 Wrede i. m. 514. és 516. o. 13 Borotha Livius, trstenicai (Budapest, 1869. december 5. – Bécs, 1961. január): A Bécsújhelyi Katonai Akadémia elvégzése után 1890. augusztus 18-án nevezték ki hadnaggyá és szeptember 1-től a cs. és kir. 29. tábori vadászzászlóaljhoz került Miskolcra. 1894-ben a bécsi Hadiiskola hallgatója, majd II. o. századosként a cs. és kir. 23. tábori vadászzászlóaljhoz osztották be Kolozsvárra. 1897. november 1-jén I. o. századossá nevezték ki. 1906. november 1-jétől őrnagy, majd 1910. május 1-jével alezredes. Ekkor került a cs. és kir. 26. gyalogezredhez Győrbe, ahol a II. zászlóalj parancsnoka lett. 1914-től az ezred parancsnoka. Borotha ezredes a harctéren súlyosan megbetegedett, ezért a 65. gyalogdandár parancsa értelmében 1914. október 24-én Klempa Kálmán őrnagy, az I. zászlóalj parancsnoka vette át ideiglenesen az ezredparancsnokságot. Katonai pályafutásának lezárásaként IV. Károly 1917. június 21-én vezérőrnaggyá nevezte ki. Mirnik, Ivan: Die Familien von Borota aus der Kroatischslawonischen Militärgrenze. In: Povijesni Prilozi. Historical Contributions. God. 23. 2004. 148-150. o. 14 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (1. doboz): K.u.K. I.R. Nr. 26. Res. Nr. 225. Abmarsch des Regts. aus Győr 10
3
tisztjei bajtársi vacsorán vettek részt, ahol Borotha ezredes felavatta a Caldiero serleget, amelyet az egykor az ezredhez tartozó Kick Otto alezredes ajándékozott az ezrednek.15
A cs. és kir. 26. gyalogezred Esztergomban (Forrás: MNM Balassa Bálint Múzeuma, Esztergom)
15
Már a háború alatt felmerült annak az ötlete, hogy közérthető formában megíratják és kiadják a 26-osok világháborús történetét. A leendő mű fényképeiből 1918 áprilisában és májusában vetítéseket is rendeztek (Ld. Esztergom XXIII. évf. 14. sz. [1918. április 7.] 3. o.; Esztergom XXIII. évf. 21. sz. [1918. május 26.] 3. o.). Bár az ezredtörténeti mű előkészületei igen előrehaladott állapotban voltak, végül valószínűleg csak néhány példány készülhetett belőle. Erre utal egy 1922-ben, a helyi sajtóban megjelent rövid hír is, amely szerint „[a] volt 26. cs. és kir. gyalogezred története díszkötésben néhány példányban a 3. kp. zászlóalj könyvtárából megvehető. Ára 300 korona. Megrendelők Pál Imre őrnagyhoz forduljanak, kitől a könyv készpénzfizetés ellenében átvehető.” Ez idáig azonban az ezredtörténeti műnek egyetlen köz- vagy magángyűjteményben fennmaradt példánya sem ismert. Csupán néhány német nyelvű nyomtatott fejezet, illetve egyes fejezetek magyar nyelvű fordítása és kézirata maradt fenn, amelyeket ma a Hadtörténelmi Levéltárban őriznek. (HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai, 4. doboz) A német nyelvű kiadás címe: Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger. Kriegsalbum des K. u. K. Inf.-Reg. Schreiber Nr. 26. A nyomtatott belső borítón a kiadás helyeként Esztergomot, a kiadás éveként pedig 1918-at tüntetik fel. Hosszabb szünetet követően, a 30-as évek bajtársi összejövetelein merült fel ismételten az ezredtörténet kiadásának gondolata, de az ötlet ezúttal sem valósulhatott meg. Az egyes eseményekhez a tervezett ezredtörténeti mű német nyelvű fejezeteit használtuk fel. Mivel az oldalak nagy többségén nem találhatók nyomtatott oldalszámok, a lábjegyzetekben az utólag ceruzával felírt oldalszámokat adtuk meg.
4
Felvonulás a keleti hadszíntérre Augusztus 7-én16 az I. és II. zászlóalj virágokkal feldíszítve a vasútállomásra vonult, ahonnan vasúton északra, Galíciába szállították ő ket. Másnap a másik két zászlóalj, az I-IV. géppuskás szakasz és az ezredtörzs is útnak indult a lelkes lakosság kíséretében. A vasúti szállítás a Budapest – Hatvan – Kassa – Eperjes – Rzeszów útvonalon történt.17 Augusztus 11-én délelőtt 11 órakor utolsó lépcsőként a IV. zászlóalj is beérkezett a felvonulási területre. Időközben elterjedt a katonák között az a híresztelés, hogy még aznap megütköznek az ellenséggel. A IV. zászlóalj egy rövidebb pihenő után a nyári hőségben a Sokolów felé, északi irányba vezető úton menetelt tovább éjjelező körletéhez, Nienadówkához. Az I-III. zászlóaljak éjjelre már Brzóza-Królewskánál álltak. Augusztus 12-én kora reggel folytatódott a menet: az I-III. zászlóaljak Tarnogórán keresztül a San folyóhoz, a IV. zászlóalj Letownia felé vonult. A katonákat igencsak kimerítette a nyári hőség és a sokszor nehezen járható, mély homokon keresztül vezetető utak is fárasztóan hatottak; de mivel augusztus 13-ára már orosz támadásra számítottak, mindent meg kellett tenni a menetcél eléréséért. Ez délutánra sikerült is: a csapatok a San folyónak Rudniktól a Starzynától keletre lévő görbületig tartó szakaszát szállták meg.18 Augusztus 13-án azonban minden továbbra is nyugodt maradt. Augusztus 14-én az egész ezred átkelt a Sanon. Az ezredtörzs, valamint az II. és IV. zászlóaljak délután 1 óra 30 és 4 óra között egy komp és két csónak segítségével áthajóztak a folyón, mialatt az I. zászlóalj Rudnik mellett egy szükséghídon, a III. zászlóalj pedig Koziarniánál egy gázlón keresztül kelt át a túlsó partra.19 Ezt követően az ezred Krszeszówban maradt és a San-vonal védelmét látta el, valamint a Tanew-régióban végzett felderítéseket. Krszeszówban néha csak néhány tiszt és legénységi állományú maradt, amíg a többiek a főállásban vagy hírszerzőjárőrökben voltak. Hidakat vertek a Tanew folyón keresztül és utakat építettek. Augusztus 18-án Krszeszówban szentmise keretében emlékeztek meg az uralkodó, Ferenc József születésnapjáról, míg az előretolt századoknál kisebb ünnepségekre került sor. Az intenzív felderítések eredményeként megállapítást nyert, hogy az ellenséges orosz hadsereg gyülekezése meglepően előrehaladott állapotban volt. A legfelsőbb hadseregvezetés ezért úgy határozott, hogy a haderő jelentős részével megtámadja a gyülekezésben lévő orosz
16
Téves az a szakirodalomban elterjedt adat, miszerint a 26-osok 1914. augusztus 4-én indultak el a harctérre Esztergomból. Ld.: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene. Főszerk.: O’sváth Andor. Magyar Vármegyék és Városok Multja és Jelene, Budapest, 1938. 157. o. 17 Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 3. o. 18 Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 3. o. 19 Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 4. o.
5
csoportok egyikét.20 A Kelet-Galíciában harcoló osztrák–magyar erőkre a Visztula és a Bug folyók között lévő orosz 4. hadsereg volt a legveszélyesebb, így ez ellen a szárnycsoport ellen kellett vonulnia az osztrák–magyar 1. hadseregnek. Augusztus 18-án délben a IV. zászlóaljat a Tanew-régión túlra Janówba küldték, ahova 19-én a déli órákban érkezett meg. A település körüli magaslatokat hídfőszerűen megerődítették, és három század szállta meg őket. Augusztus 22-én az egész ezred bevonult Janówba (ma: Janów Lubelski), a hadosztály tüzérsége a gyalogság mögött foglalt állást.21
Huszonhatos géppuskások, háttérben a Mária Valéria híddal (Forrás: Viola Bence magángyűjteménye)
20 21
Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 4. o. Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 4. o.
6
Az ezred előnyomulása kelet felé Augusztus 23-án az ezred elhagyta Janówot és megindult a közeledő ellenség felé. A 26-osok ezen a napon Andrzejównál foglaltak állást, ahol beásták magukat. Északnyugatra tőlük a Polichnánál lévő magaslat felől már csatazaj és ágyúdörgés hallatszott. Délután 4 óra 30-kor honvédcsapatok váltották fel az ezredet, amely ezt követően Modlyborzyce felé indult meg. Amint kiértek az erdőből látni lehetett, hogy az északra fekvő falvak már lángokban állnak. Modlyborzyce előtt rövid időre letáboroztak a 26-osok. Az ezred végül csak éjfél után állt meg, és a legszigorúbb készültségben éjszakázott félúton Polichna felé, Zarajecnél.22 Ezen a napon esett el az ezred első hősi halottja: este 10 órakor a 16. század egyik szakaszát Makay főhadnagy parancsnoksága alatt felderítésre küldték ki. A század Polichnától északra az erdőben hirtelen gyalogsági tüzet kapott, s a tűzharcban Jozefini Mihály gyalogos fejlövéstől találva hősi halált halt.23 A következő reggelen, 24-én az ezred egy tűlevelű erdőben pihente ki az elmúlt napok fáradtságait. Estére elérték Polichnát, és a falu mögött állították fel táborukat. A III. zászlóaljat a Krasznikra vezető útra rendelték biztosítani, mivel Krasznik előtt ellenséges erőket jelentettek. Az 1. hadsereg főerői augusztus 25-én a reggeli órákban megindultak Krasznik felé. A 26osok ezen a napon estek át a tűzkeresztségen, amikor a jobbszárnyon Strózára támadtak. Az odavezető út egy erdőn keresztül vezetett, de még mielőtt az ezred elhagyhatta volna az erdőt, az orosz csapatok heves puskatűzzel fogadták az elővédet. Még közvetlenül az erdő széle mögött harci alakzatot vett fel az ezred, és kinyomulva az erdőből széles arcvonalban az alacsony magaslat ellen nyomult. A jobbszárnyról gyalogsági tüzet kapott az ezred, amely annyira megzavarta a támadást, hogy az ezred és az előző nap már Szatarkára irányított cs. és kir. 83. gyalogezred egyes századai rossz arcvonalat vettek fel kelet felé. Borotha ezredes előrelovagolt és személyesen avatkozott be a kialakult helyzetbe, s kiigazította az arcvonalat. Ezzel egyidejűleg Koczian alezredes támadása a III. zászlóaljjal északi irányba vetett vissza egy nagyobb orosz csoportot.24 A II. és III. zászlóalj Koczian alezredes vezetésével Strózán keresztül nyomult előre oly eredményesen, hogy az ellenség délután 4 órára teljesen megfutott. A 26-osok vesztesége 1 fő súlyos és 6 fő könnyű sérült volt. Augusztus 26-án az ezred Wola-Studziankira menetelt, és a 27-ére virradó éjszakát a falutól délre sátrakban töltötték.25 22
Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 5. o. HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (4. doboz): Der erste Tote des Regiments 24 Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 6. o. 25 Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 6. o. 23
7
A hadosztályparancsnokság parancsa augusztus 27-ére csak annyit írt elő az ezred számára, hogy egyelőre a Majdan-Jeziorka – Stara Wies vonalat érje el kölcsönös támogatással, és maradjon ott a további parancsig. Azonban amint az elővéd I. zászlóalj Klempa ő rnagy parancsnoksága alatt elérte ezt a vonalat, az oroszok heves és precíz tüzérségi tüzet zúdítottak rá. Ezzel egyidőben Rudnik felől, ahol a szomszédos cs. és kir. 14. gyaloghadosztály nyomult előre, heves harci zaj hallatszott. Ekkor Borotha ezredes a támadás mellett döntött. Az ezredparancsnok így emlékezett vissza erre a pillanatra, három évvel később: „Miután elértük Annow-Majdant, ez időre még sem a hírszerzőjárőröktől, sem az elővédemtől, amely éppen M. H. Josefownál lévő magaslatot mászta meg és heves, pontos srapneltüzet kapott a Bychawától délre lévő 253-as magaslatról, semmiféle jelentés nem érkezett be az ellenségtől, Rudnik környékéről heves harci zaj hangzott fel, amely egyre jobban erősödött, és számomra azt a gyanút sugalmazta, hogy a 14. gy.h.o. erős orosz erőkkel ütközött össze. […] Ebben a pillanatban számomra az elhatározás rövidesen megfogant, mert önállóan kellett cselekednem tekintet nélkül a hadosztály rendelkezésére, mindössze a korábban kiadott »kölcsönös segítség« parancsának szellemében. Elővédemet, a 26/I. zászlóaljat tovább küldtem a Galeczowskától és Galeczowtól nyugatra lévő hegyhátra, ezáltal biztosítva a nekem kijelölt előnyomulási terepet észak felé, és mivel a további tájékozódásra nem állt rendelkezésre elegendő idő, az erdei ütközetek meglepő hatására építve elhatároztam, hogy főerőmet M. H. Jozefowon keresztül az erdőn át attól északkeleti irányban az ellenség szárnya, illetve háta ellen küldöm támadásra. Mindenekelőtt a 276-os magaslatra, az előrelovagolt tüzérparancsnokhoz vágtattam és gyorsan tájékoztattam a helyzetről, valamint az ellenséges tüzérség leküzdésére elrendeltem a tüzérégi tűz megnyitását. Két századot a 253-as magaslaton át észak felé küldtem, hogy vegye fel az összeköttetést az elővéddel, közvetlen védelmet nyújtva a tüzérségnek, és arra az esetre azzal az utasítással, ha támadásom M. H. Josefowon keresztül nem ragadná meg rendesen az ellenséget, kívülről nyomuljanak be az erdőbe, hogy egy ilyen fenyegetéssel a döntést felgyorsítsák.”26 A főcsapat már északnyugati irányban áthaladt M. H. Josefowon és a 83. gyalogezredhez csatlakozva benyomult az erdőbe, ahol heves harc tört ki. Az elővéd jobb oldalvédszázada az oroszok támadása következtében felbomlott és megindult visszafelé. Borotha ezredes azonban tovább folytatta a támadást. A súlyos harcok ellenére a 26-osok végül visszavetették az orosz erőket. Az eredmény olyan hatásos volt, hogy a győzelemittas I. és III. zászlóalj egészen estig üldözte a visszavonulókat. Estére a két zászlóalj közel 12 km-re a frontvonal előtt, a Lesniczówka – Galeczów vonalban állt. Csak az ezredes parancsára tértek vissza Majdan-Jeziorkára és már késő éjszaka volt, amikor Koczian zászlóalja és Neurihrer százados százada is megérkezett az ezredhez.
26
HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (1. doboz): Borotha, Livius: Das Gefecht bei Majdan-Jeziorka am 27. August 1914. Wien, am 27. August 1917.
8
Az ezred hadiútja 1914-ben (Forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, Budapest)
9
Ezekben a harcokban esett el Rencz László főhadnagy. Ő volt az ezred első tiszti hősi halottja.27 Az ezred összvesztesége kb. 250 főt tett ki. A harcok során a 26/III. zászlóalj az orosz 85., 86. és 188. gyalogezredektől és a 47. tüzérezredtől ejtett foglyokat.28 Mivel az ezredparancsnok számára a Zarasow irányából lőtt rendkívül pontos tüzérségi tűz túlságosan gyanús volt, Matirko hadnagyot M. H. Josefow átvizsgálására utasította. A razzia során egy pincében egy 16 fős orosz telefonjárőrre bukkantak, amely a tüzérségi tüzet irányította. A járőrt további eljárás céljából az V. hadtest parancsnokságának adták át.
Találkozóharc Bychawánál A cs. és kir. 33. gyaloghadosztály augusztus 28-ára a következő intézkedést adta ki: „Op. N: 105. Összes hds.-eink ma döntő harcban állanak hasonló erejű orosz erőkkel. Ezen harcok kimenetelétől függ a hadjárat sorsa. A harc amennyiben még ma nem vezetne eredményhez, a következő napokban az utolsó ember bevetéséig folytatandó. Ezen, a hds. fő pk. Frigyes fh. megbízásából kiadott parancs általánosan kihirdetendő.” A 26-osokra a parancs alábbi része vonatkozott: „Borotha ezds. oszlopa /26. gy.e. 15./I. t. á. oszt. 1/4 hu. szd./ M. H.-nál Majdan Jeziorkától É.K-re. Előnyomul a Kosarzewka völgytől Ny.-ra húzódó magaslatokon Zdrapyra.”29 Borotha ezredes csoportja reggel 7 óra 30-kor indult meg Majdan-Jeziorkától északi irányba, és a 14. és 33. gyaloghadosztályok között nyomult előre. A hadoszlop délelőtt 10 óra körül elérte az M. H. Lesniczowkánál lévő magaslatot, Bychawától északnyugatra. A hadoszlopparancsnok ezt a terepalakulatot tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy bevárja a hadosztály további parancsait, illetve, hogy összefüggően tartsa a hadtest frontvonalát. Az előrelátható hosszú várakozási időre való tekintettel Borotha ezredes elrendelte a csapatok számára az aznapi étkezés kiosztását. Ezzel egyidőben a Kosarzewka völgyben, egy Izyce Tusow területéről lassan délnek húzódó, sűrű porfelleget figyeltek meg, amelyből egy nagyobb ellenséges gyalogsági oszlop közeledésére következtetett az ezredparancsnok. Az északnyugati irányból hallható harci zaj is az ellenség jelenlétére utalt. 11 óra 45-kor érkezett meg 33. gyaloghadosztály Op. 107. számú parancsa, amely szerint Piotrowice, Izyce vonalában erős ellenséges állásokat állapítottak meg, Ossowa és Olsowiec környékén pedig csak gyenge gyalog és lovas járőröket figyeltek meg. A parancs szerint a 27
Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 7. o. HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (1. doboz): Borotha, Livius: Das Gefecht bei Majdan-Jeziorka am 27. August 1914. Wien, am 27. August 1917. 29 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); Tanulmánygyűjtemény 922. Koffler Gyula: A 26. gy.e. találkozó harca Byhawánál 1914. aug. hó 28.-án. Budapest, 1927. február 16. 1. o. 28
10
hadosztály főoszlopának Bychawától ÉK-re a 269-es csúcsra, Borotha ezredes oszlopának Zdrapynál csatlakozva, a Kosarzewka völgytől Ny-ra húzódó magaslatokra kellett előnyomulnia. A 14. gyaloghadosztállyal az összeköttetést Pawlownál kellett felvenni.30
Ütközet Bychawánál. A szénaboglyánál Borotha Livius ezredes ezredparancsnok és az ezred segédtisztje, Kopita József százados látható. A bal felől oda szaladó tiszt Klempa Kálmán őrnagy, az I. zászlóalj parancsnoka (Forrás: MNM Balassa Bálint Múzeuma, Esztergom) Itt az ezred harcalakzatot vett fel a Bychawa – Strzyzowice út mentén. Az első lépcső jobbszárnyán a II. zászlóalj, tőle balra a IV. zászlóalj állt; a III. zászlóalj a második, az I. zászlóalj pedig a harmadik lépcsőt alkotta. A tüzérség Grodzany környékén csoportosult azzal a feladattal, hogy az ellenség esetleges előnyomulását a Kosarzewka völgyben tűz alá vegye. Az ezredparancsnok visszaemlékezése szerint az azonnali előnyomulásról már nem lehetett szó, „mert ennek egyrészt a 14. gy.h.o-val összhangban kellett volna történnie, másrészt véleményem szerint ezen magaslatok elérése már harc nélkül nem volt lehetséges, amennyiben a sejtésem az Izycénél lévő porfellegekre vonatkozóan helyesnek bizonyult. Mivel a hírszerzőjárőröktől eddig még nem érkezett be jelentés, megparancsoltam a tüzérségi tűz megnyitását Bychawkára, hogy így a leggyorsabb módon szerezzenek tudomást arról, ami a fedett és beláthatatlan Kosarzewka-völgyben történik. 30
HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); Tanulmánygyűjtemény 922. Koffler Gyula: A 26. gy.e. találkozó harca Byhawánál 1914. aug. hó 28-án. Budapest, 1927. február 16. 3. o.
11
A tüzérség parancsnoka, Anton Edler von Gapp alezredes, a nagy távolságra és az ismételten beérkezett parancsra való tekintettel, miszerint a lőszerrel takarékoskodni kell, kérte, hogy a tüzet csak később nyithassa meg. Úgy gondolta, hogy a szél felkavarja a port. Én vitattam utóbbit, és kis idő után ismét megparancsoltam a tüzérségi tüzet, mert tartottam egy áttöréstől a hadosztály frontján, a Kosarzewka-völgyben.”31 Délután, 14 óra tájában Bychawkától keletre ellenséges tüzérség tűnt fel, amelyet a hadoszlop tüzérsége a 14. gyaloghadosztály tüzérségével együtt rövid idő alatt elűzött. 15 óra tájában a 14. gyaloghadosztály jobbszárnya a Pawlowtól keletre lévő magaslat irányában fejlődött fel. Ebben a pillanatban Borotha ezredes felismerte, hogy ha a gyanúja a Kosarzewka völgyben előnyomuló erős ellenséges oszlopról beigazolódik, a hadosztály támadása végzetes következményekkel járhat, ezért a 14. hadosztály jobbszárnyának védelmére, a Kosarzewka-völgyben lévő ismeretlen körülmények tisztázására, valamint hogy elkerülje a saját hadosztályfront áttörését, az ezredparancsnok úgy döntött, hogy teljes erővel északi irányban beavatkozik a harcokba. Ennek megfelelően a Pawlow és Zdrapy közötti térségben (a Pawlowtól keletre lévő erdő keleti szegélye – 241-es csúcs – 225-ös magaslat, valamint a Kosarzewka völgy közötti sávban) a II. zászlóaljnak jobbszárnyával a 14. hadosztályhoz csatlakozva a Pawlowtól keletre fekvő erdő keleti szegélye irányban, a IV. zászlóaljnak pedig jobbra csatlakozva Zdrapy ellen kellett támadnia. Eközben riadóztatták a hátrébb lévő I. és III. zászlóaljakat is, amelyeket a második lépcsőben jobbra lépcsőzve állítottak fel, hogy szükség esetén vagy Pawlow, vagy pedig Zdrapy irányában legyenek bevethetőek. Borotha ezredes leírása szerint a „tüzérség a legkevésbé sem tudta támogatni a támadást, minthogy az idő sürgetésében egy alapos tüzérségi előkésztés sajnos ki volt zárva. Minden a pillanattól függött!”32 Alig érték el a tűzvonal zászlóaljai a Zdrapytól Pawlowra húzódó hegyhátat, Wiercisow irányából heves ellenséges oldalazó tüzérségi tűzben, a túlerőben lévő ellenséggel találkozóharc fejlődött ki. A tűzlépcsőben lévő zászlóaljak 2 századot a rajvonalba rendeltek, 2 századot pedig tartalékban tartottak vissza. A támadás során az első vonal alighogy áthaladt a Zdrapytól nyugatra vezető úton, heves puska- és géppuskatűzbe került. A századok átgázoltak az első orosz vonalon, de mire megérkeztek a magaslatra, már az összes század az első vonalban volt bevetve.
31
HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (1. doboz): [Borotha, Livius?:] Das Gefecht bei ZDRAPY am 28. August 1914. [Wien, 1917.?] 32 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (1. doboz): [Borotha, Livius?:] Das Gefecht bei ZDRAPY am 28. August 1914. [Wien, 1917.?]
12
Találkozóharc Bychawánál (Forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, Budapest) 13
Ekkor a 14. gyaloghadosztály jobb- és az ezred balszárnya a magas tiszti veszteségek miatt megingott.33 Briebrecher Gyula ő rnagy a támadás során súlyosan megsebesült, és hátra kellett szállítani.34 Borotha ezredes a kritikus helyzet elhárítására a III. zászlóaljat a pawlowi erdő irányában vetette be.35 A késő délutáni órákban a Zdrapynál még mindig fenyegető áttörés megakadályozására az I. zászlóaljat a bychawkai templom irányában vetették be, hogy közvetlenül zárja le a Kosarzewka völgyet, ahol egyre jelentősebb orosz tömegek gyülekeztek déli irányban. Zdrapy déli részét a saját csapatok felgyújtották, hogy ezzel akadályozzák meg az ellenség további előnyomulását. A település hamarosan lángokba borult és egészen késő éjjelig bevilágította a harcteret. A súlyos harcok és a túlerőben lévő orosz gyalogság dacára az ezred és a 14. gyaloghadosztály balszárnya mintegy 3 órás kemény küzdelem árán visszavetette az ellenséget, miközben az ezred balszárnya egészen a 241-es magaslatig jutott előre. Mikor Borotha ezredes már minden tartalékát harcba vetette, és úgy tűnt, hogy az ezred uralja a harcteret, az ezredparancsnok a 33. gyaloghadosztály beavatkozását kérte a siker további kiaknázásához: „Mikor már minden erőmet harcba vetettem, és meggyőződtem róla, hogy az ezred tartja a harcteret, kértem a 33. gy.h.o-t, hogy avatkozzon bele az ütközetbe a Kosarzewka keleti partján, a siker kiaknázására. Számomra ismeretlen, hogy ez a kérés eljutott-e a hadosztályhoz, csak azt tudom, hogy a hadosztály nem avatkozott be, csak feltételezni tudom, hogy ez is egy ellenségre bukkanhatott.”36 A szürkület beálltakor érkezett meg a harctérre Braun Lajos tüzérségi ezredes, és ekkor érkeztek be Borotha ezredparancsnok harcálláspontjára az előrevont ütegek is, de a sötétségre és a saját csapatok védelmére való tekintettel már le kellett mondani az alkalmazásukról. A gyalogsági harc mélyen benyúlt az éjszakai órákba, és az oroszok teljes vereségével végződött.
33
HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); Tanulmánygyűjtemény 922. Koffler Gyula: A 26. gy.e. találkozó harca Byhawánál 1914. aug. hó 28-án. Budapest, 1927. február 16. 5. o. 34 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (1. doboz): Liszai, Julius: Gefechtsbericht über die Tätigkeit am 28. August 1914. 35 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (1. doboz): [Borotha, Livius?:] Das Gefecht bei ZDRAPY am 28. August 1914. [Wien, 1917.?] 36 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (1. doboz): [Borotha, Livius?:] Das Gefecht bei ZDRAPY am 28. August 1914. [Wien, 1917.?]
14
Ütközet után Zdrapynál az ezred súlyos veszteségeket szenvedett: 9 tiszt és 50 fő legénység hősi halált halt; 20 tiszt és 780 fő legénység megsebesült; 282 fő eltűnt. Koffler Gyula leírásában azt valószínűsíti, hogy az eltűntek nagy része elesett, mivel a harctér az ellenséges tűz miatt nem volt átkutatható. A II. és IV. zászlóalj M. H. Grodzanynál gyülekezett. Az ugyanitt kialakított kötözőhelyen Dr. Klein Sándor ezredorvos kb. 600 sebesültet részesített első segélyben. Itt feküdtek a súlyos sebesültek is, közöttük volt Briebrecher Gyula ő rnagy térdlövéssel, Incze Zoltán százados mellkas-lövéssel és Gavora Adalbert főhadnagy haslövéssel. Utóbbi kettő hamarosan belehalt súlyos sérülésébe.37 Ezzel szemben a 26-osok 137 orosz katonát és 2 orosz tisztet (közöttük egy ezredest) ejtettek fogságba. Egy fogságba esett, sebesült, magasabb rendfokozatú orosz törzstisztnél egy hadműveleti térképet találtak, amelyen egy erős hadoszlopot rajzoltak be a Kozarsewka-völgybe, amelyből ismét egy hadoszlop ágazott le Bychawkától Pawlow felé. „Ennélfogva a térkép alapján, melyet másnap az V. hadtestparancsnoksághoz beosztott Hermann Ritter Langer von Langenrode vezérkari alezredesnek adtam át, taktikai megfontolásomat, amely döntésre vezetett, megerősítve éreztem.” – írta Borotha ezredes 1917 augusztusában.38 A III. zászlóalj és az I. zászlóalj részei az éjszakát még a csatatéren töltötték. Augusztus 29-én reggel az ellenség még egyszer támadást intézett a 26-osok ellen, de ezen próbálkozásuk teljes kudarcba fulladt. Borotha ezredes napiparancsban dicsérte meg az ezredet az előző napi hősies helytállásáért, illetve intézkedett a megüresedett parancsnoki posztok betöltéséről is: „1. Az ezred tegnap egy olyan ragyogó haditettet hajtott végre, amelyet egyetlen más csapattest sem mutatott fel. Közel négy órás véres küzdelemben az ezred egy tüzérségben és gyalogságban messze túlerőben lévő ellenséget futamított meg. Hálát adok a Mindenhatónak segítségéért, és lelkem legmélyéről gratulálok a tiszteknek és a legénységnek hősies magatartásukért. Őszintén siratom mindazokat, akik életüket adták a Császárért, Királyért és Hazáért a becsület harcterén, és könyörgöm Isten segítségéért, hogy enyhítse a rengeteg sebesült fájdalmát. 2. A következő parancsnoki posztok a tényleges kinevezésig a következőképpen alakulnak: II. zászlóalj Lengyel százados, segédtiszt von Ullisperger hadnagy, 8. század Poljak hadnagy, 13. század Sípos Aba főhadnagy, 16. század Kascha főhadnagy.”39 37
Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 8. o. HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (1. doboz): [Borotha, Livius?:] Das Gefecht bei ZDRAPY am 28. August 1914. [Wien, 1917.?] 39 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (Budapest); II. 474. cs. és kir. 26. gyalogezred iratai (1. doboz): Tagesbefehl 29./8. 1914. M. H. Grodzany 38
15
Augusztus 30-án Bychawán keresztül Olszowiecre menetelt az ezred, ahol azt a parancsot kapta, hogy támogatásként bocsásson 2 zászlóaljat Lieb vezérőrnagy rendelkezésére, a többi hadosztálytartalékba került. Ennek értelmében a II. és III. zászlóaljat Lieb vezérőrnagy alá rendelték, és a 280-as magaslatra meneteltek Piotrkówtól nyugatra. A többi zászlóalj végül nyugalomban állíthatta fel sátrait. Ide érkezett be az I. menetzászlóalj is Esztergomból, amelyből pótolhatták az ezred első személyi veszteségeit…40
40
Kriegsgedenkbuch der Sechsundzwanziger 9. o.
16
