Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve

Amatőr Meteorológusok Első Magyarországi Közhasznú Egyesülete Budapest, 2010.

Készült az Amatőr Meteorológusok Első Magyarországi Közhasznú Egyesülete megbízásából a SuliMet program keretében. A programot támogatta:

Szerkesztette: Kardos Péter Lelovics Enikő Lektorálta: Tóth Tamás (OMSz) Közreműködők: Balla Zoltán, Baracsi Enikő, Bora Éva Beatrix, Kalotai Zoltán, Sarkadi Norbert, Szabó József, Tabi Krisztián, Tikos Gábor, Tordai János, Uhrin András Borító, dizájn, tördelés: Holló Ákos Példányszám: 1500 példány Terjedelem: B5 ív Első kiadás ISBN 978-963-08-0574-2 A-MET © 2010. Minden jog fenntartva.

Tartalom

Tartalomjegyzék Bevezetés

6

Légköri alapfogalmak Idő Időjárás Éghajlat A légkör mérhető állapotjelzői Hőmérséklet Légnyomás Légnedvesség Szélirány és szélsebesség Időjárási jelenségek

10 10 10 10 11 11 12 12 13 13

Az észlelés folyamata Műszeres adatok Hőmérséklet, harmatpont A szél iránya és sebessége A légnyomás mérése A csapadék mérése A hóvastagság mérése A felhőzet észlelése A felhőzet mennyiségének megadása A felhők csoportosítása A felhőzet fajtájának meghatározása A felhőzet magasságának meghatározása A légköri jelenségek észlelése Légköri vízjelenségek (hidrometeorok) Légköri porjelenségek (litometeorok) Légköri fényjelenségek (légköri optikai jelenségek, fotometeorok): Légköri elektromos jelenségek (elektrometeorok): Időjárási jelenségek, jeleindők Látástávolság Az észlelés elküldése

16 16 16 18 21 22 23 24 24 25 26 42 43 43 48 48 49 49 56 57

3

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve Az éghajlati adatok rögzítése A klímaadatok rögzítésének módja, időzítése A klimatikus jellemzők számítása Hőmérséklettel kapcsolatos jellemzők, egy napra Hőmérséklettel kapcsolatos jellemzők egy hónapra, vagy hosszabb időszakra Hőmérséklettel kapcsolatos küszöbértékek Csapadékkal kapcsolatos jellemzők Csapadékkal és jelenidőkkel kapcsolatos jellemszámok Az éghajlatváltozás Mit hoz a jövő? Veszélyes időjárási jelenségek Heves zivatarok, szupercellák Egycellás zivatarok Többcellás zivatarok Szupercellák Erős szél Hófúvás Ónos eső

60 60 63 63

Légköri képződmények Anticiklon Ciklon Okklúziós front Hidegfront Elsőfajú hidegfront Másodfajú hidegfront Melegfront

73 74 75 75 75 76 77 78

Irodalomjegyzék

80

Képjegyzék

80

4

64 64 64 64 65 68 68 69 70 70 70 71 71 72

Bevezetés


Bevezetés Ki ne ismerné az esti híradásokat követő időjárás-jelentést? Ki az, aki felkelés után az első adandó alkalommal ne az ablakhoz menne, hogy saját szemével győződjön meg a légkör aktuális állapotáról? Akarva akaratlanul lépten-nyomon belebotlunk az időjárásba, hiszen alapvetően határozza meg életminőségünket, a programunkat, hangulatunkat, sőt gyakran még az egészségünkre is hatással van. Ahhoz képest, amilyen gyakran találkozunk vele, mégis keveset tudunk azoknak a jelenségeknek a hátteréről, amelyek pusztítását az esti híradóban nézhetjük, keveset tudunk arról, milyen változások zajlanak a légkörben. Ezeket a változásokat minden egyes ember másképpen éli meg. A mai városiasodó világunkban sokan úgy vélik, hogy az időjárásnak egyre kevésbé van hatása a mindennapi életünkre. Ezzel szemben az a helyzet, hogy bármilyen technikai fejlődésen is megy keresztül az emberiség, az időjárás mindig is részese lesz az életünknek. Ha egy kis időt rászánunk, és felnézünk az égre, láthatjuk, mindig más arcát mutatja felénk. Láthatjuk, ahogy a szemünk előtt robognak a nagy szélben a felhők, máskor pedig a záporeső kerget meg bennünket, s mire előkotorjuk az esernyőnket, már tovább is áll. Felettünk tombol az év vihara, villámok csapkodnak, míg a szomszéd településen csak álmodoznak a frissítő esőről a tikkasztó hőségben. Elindulunk a hegytetőre a téli napsütésben sütkérezni, míg a néhány percnyi sétára lévő falvacskában hetek óta mindent ellep a köd. Számtalan meglepetést tartogat számunkra a légkör, csak észre kell ezeket venni. Tudni kell, hogy hol és mikor találkozhatunk velük, és tudni kell egy kicsit belátni a légkör „kulisszái mögé”. Mindezzel új vidékeit ismerhetjük meg a minket körülvevő világnak, s egy kicsit jobban eligazodhatunk annak egyik legcsodálatosabb, de egyben legbonyolultabb rendszerében is. Hosszú előkészítő munka után tarthatja a kezében az olvasó ezt a kis könyvecskét. Az időjárással, légkörrel foglalkozó könyvekkel több könyvtárat lehetne megtölteni, mégis hiányzik egy olyan összefoglaló, amely egyrészt segít eligazodni az időjárással és a légkör tudományával kapcsolatos fogalmak között, másrészt a lehető legfrissebb tudományos felismeréseket is közérthetően osztja meg az érdeklődőkkel. Emellett azoknak is segítségül szolgál, akik 6

Bevezetés egy-egy témában jobban is szeretnének elmélyülni. Ennek a munkának nem titkolt célja, hogy a magyar amatőr meteorológus társadalom első kiadványaként betöltse ezt az űrt, s emellett a meteorológia iránt érdeklődők számára megnyissa az utat ahhoz, hogy ők is ezen közösség tagjává válhassanak. Az utóbbi években, főként az internet nagyarányú elterjedésének köszönhetően nagy lendületet kapott a hazai amatőr meteorológia, egymásra találtak a légkör csodáit otthonról folyamatosan megfigyelő, olykor csodabogárnak tartott emberek, idősebbek és fiatalok egyaránt. Az ő megfigyeléseik pedig igen nagy mértékben segítik a profi meteorológusok mindennapi munkáját, és hozzájárulnak ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a hazánkban előforduló időjárási jelenségekről. Irány tehát a meteorológia! Amennyiben ez a szó nem csupán a reklámok közötti időjárás-jelentést juttatja eszünkbe, hanem a Földünket körülvevő légkör tudományát, akkor kiadványunk máris elérte célját.

7


8

Légköri alapfogalmak


Légköri alapfogalmak Először azokat az alapfogalmakat kell tisztázni, amelyeket lépten-nyomon használunk majd. Fontos, hogy mindenki ugyanazt értse alattuk, ezzel sok félreértés elkerülhető. Ezért ezeket vesszük először sorra.

Idő A légkör pillanatnyi állapota. Ennek leírásába tartoznak a mérhető állapotjelzők (például hőmérséklet, légnyomás), a megfigyelhető jellemzők (például a felhőborítottság, látástávolság) és a megfigyelhető jelenségek (például a hulló csapadékformák). Fontos tudni, hogy mindezeket egy adott pillanatban kell mérni, megfigyelni, értelmezni. Ennek logikáját egyébként a magyar nyelv is jól tükrözi: „Milyen idő van?” – szoktuk kérdezni indulás előtt.

Időjárás A légkör állapotának rövidebb idő alatt bekövetkező változása, az „idők” összessége. Ez a rövidebb idő lehet néhány óra, de akár több nap, esetleg néhány hét is. Az időjárás-előrejelzés tipikusan ezekre az időszakokra vonatkozhat, de amikor visszatekintünk egy nap, hónap vagy esetleg évszak időjárására, szintén erről a fogalomról van szó.

Éghajlat A légkörnek azon állapotai és folyamatai, amelyek hosszabb időtartam alatt jellemzik. Az éghajlat jellemzése általában statisztikai eszközök használatával történik. Úgy is fel lehet fogni, mint az „időjárások” sokaságát. A „hosszabb időtartam” pedig egyezményesen 30 esztendő. A statisztikai jellemző lehet például az átlaghőmérséklet, a hőmérséklet szélsőértékei, a csapadékösszeg, stb. Összefoglalva tehát arról van szó, hogy a légkör jellemzőit, állapotát vizsgálhatjuk egy adott pillanatban, rövid időskálán vagy évtizedes távlatokban. Mindegyiknek megvan a maga szerepe és helye a légkör jellemzésében. Most tekintsük át azt, hogy milyen állapotjelzői lehetnek a légkörnek.

10


A légkör mérhető állapotjelzői Ahhoz, hogy a légkör egy tetszőleges pontját jellemezni tudjuk, ismerni kell az állapotjelzőit. Ha ezeket ismerjük, lényegében minden fizikai jellemzőjével tisztában vagyunk, azaz fizikailag teljes értékűen le tudjuk írni az adott pont állapotát.

Hőmérséklet A levegő hőmérséklete a levegő belső energiáját jellemzi. Mérése hőmérővel történik, legelterjedtebb mértékegysége a Celsius fok (°C). A tudományos számításokban a K (Kelvin) használatos. A hőmérsékletet mindig közvetlen napsugárzástól védett helyen mérik, mert a sugárzás torzítja a mérést. Ezért olyan hőmérőházban vagy árnyékolóban történik a hőmérséklet mérése, amely biztosítja a napsugárzás-mentes környezetet és a levegő zavartalan áramlását is. Ebből az is következik, hogy az árnyékoló nélküli, „napon mért” hőmérséklet meteorológiai értelemben teljesen használhatatlan, mert a hőmérő sajátságai (színe, anyaga) jobban befolyásolja az értékét, mint a levegőkörnyezet valódi hatása, amire a mérés irányult.

11


Légnyomás A légnyomás a mérési pont feletti légoszlop súlya. Értéke természetesen erősen függ a tengerszint feletti magasságtól és a felettünk elhelyezkedő levegő hőmérsékletétől. Minél magasabban vagyunk, annál kisebb ez a súly, ezért felfelé haladva a légnyomás is kisebb. Annak érdekében, hogy a magasság okozta eltérést kiküszöböljék, a légnyomást tengerszintre számolják át, így az egyes állomások értékei összehasonlíthatóvá válnak, és a különbségek már csak a légkör állapotának különbségeiből, eltéréseiből adódnak.

Légnedvesség A légnedvesség értéke a levegő vízgőztartalmát mutatja. Közvetlenül nem mérhető, de számos közvetett módszer létezik, amellyel meg lehet határozni. Régebben a nedves hőmérséklet meghatározásával, vagy hajszálas higrométerrel mérték, ma már digitális szenzorok sokasága áll rendelkezésre. A légnedvesség vagy abszolút nedvesség az egységnyi térfogatú levegőben lévő vízgőz mennyisége (g/m3). Ezen kívül még jellemezhető a harmatponttal is. Ez az a hőmérséklet, amelyen az adott mennyiségű vizet tartalmazó levegő eléri a telített állapotot (azaz több vízgőzt már nem képes felvenni). Szintén a légnedvesség jellemzésére szolgál a relatív nedvesség is, de ez nem csak a vízgőz mennyiségétől, hanem az aktuális hőmérséklettől is függ. Értéke az aktuális vízgőz és az adott hőmérsékleten maximálisan felvehető vízgőz hányadosa, így egy 0 és 1 közötti számot ad eredményül, de a gyakorlatban %-os formában szokták megadni.

12


Szélirány és szélsebesség Szélnek a levegő molekulái által végzett vízszintes mozgás irányát nevezzük. A szélirány megnevezésénél mindig azt az irányt jelezzük, ahonnan a szél fúj. Így tehát az északi szél észak felől fúj. A szélirányt ki lehet fejezni fokokban is, ahol az északi szél a 360°, a keleti szél a 90°, a déli szél a 180°, míg a nyugati szél a 270°. A szélsebesség a levegő vízszintes mozgásának sebessége. Mértékegysége a m/s, de használatos még a csomó (tengeri mérföld/óra) vagy a km/h is. A szélsebességet nem csak mérni, hanem becsülni is lehet a fák mozgása, a tengeren pedig a hullámok viselkedése alapján (Beaufort-skála). A szél sebességen általában valamilyen (többnyire 10 perces) átlagsebességet értünk, amely jól jellemzi ezt a változékony elemet. Így értelmezhető a széllökés is, amely ezen az intervallumon mért sebesség maximuma. Akkor hívjuk a szelet lökésesnek, ha a szélsebesség maximuma és átlaga egymástól jelentősen eltér.

Időjárási jelenségek A mérőműszereink mellett a légkör leírásához fontos ismernünk az észlelhető jelenségeket is, hiszen hiába tudjuk, hogy hány fok van, milyen szél fúj vagy mekkora a légnyomás, mégsem tudunk mindent, ugyanis az utóbbiakkal egyidejűleg az is előfordulhat, hogy esik az eső, hull a hó vagy épp egy tornádótölcsér tart felénk. A légkör jelenségeinek – vagy ahogy régebben hívták őket: tüneményeinek – leírásához az emberi megfigyelésekből kell kiindulnunk, azaz az alapjuk az ember és a légkör kapcsolatában rejlik. Tehát az időjárási jelenségeket úgy lehetne definiálni, hogy a légkör olyan folyamatai, amelyeket az ember érzékelni képes. Ebbe beletartoznak a látható, hallható vagy akár a bőrünk révén érezhető folyamatok is. A jelenségek fajtái: légköri vízjelenségek (hidrometeorok), légköri porjelenségek (litometeorok), légköri fényjelenségek vagy optikai jelenségek (fotometeorok), légköri elektromos jelenségek (elektrometeorok).

13


14

Az észlelés folyamata


Az észlelés folyamata Az amatőr meteorológus munkájának különös értékét az észlelés adja, ezért az észlelési feladatokkal részletesen is foglalkozunk. Maga az észlelés folyamata két részre oszlik: a műszerek által mért adatokat rögzítjük, leolvassuk, eltároljuk, értelmezzük, majd az észlelési pontban érzékelhető időjárási jelenségeket gyűjtjük össze. Ez utóbbi a felhőzet megfigyelését is magában foglalja. A továbbiakban ezeket vesszük pontról pontra.

Műszeres adatok A műszerekkel mért adatok közös jellemzője, hogy valamilyen eszköz segítségével, közvetve kapunk információt a vizsgálandó paraméterről. A műszerek mérési hibáinak két fő oka lehet: a műszer rossz helyen, körülmények között mér (zavaró tereptárgyak, árnyékoló hiánya), vagy a műszer saját mérési hibája. A műszerek telepítési körülményire minden műszertípusnál kitérünk, a mérési hiba kezelését pedig kalibrációval (összehasonlító mérésekkel) lehet megoldani.

Hőmérséklet, harmatpont A hőmérséklet mérése sok szempontból fontos, így az elmúlt századokban már rengeteg módszert találtak ki rá. Ezek közül a leghétköznapibb a folyadékos hőmérő, amibe higanyt vagy alkoholt töltenek. A folyadékoszlop hossza a hőtágulás miatt arányos a hőmérséklettel, így kézenfekvő megoldásként kínálkozik a hőmérséklet meghatározására. A mérés során arra kell csak nagyon vigyázni, hogy a folyadék és a levegő hőmérséklete valóban megegyezzen. Ez azonban nem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek tűnik, hiszen a sugárzási viszonyok – különösen a napsugárzás – jelentősen megnehezítik a mérést: ilyenkor a folyadék a levegő hőmérsékletétől akár több 10 fokkal is eltérhet. Ezért rendkívül fontos a megfelelő árnyékolás, a hőmérő megfelelő helyszínének megválasztása is. Ezzel együtt ez a legegyszerűbb és legolcsóbb módszer, amely azonban csak a pillanatnyi hőmérséklet leolvasására alkalmas. A minimum- és maximum-hőmérséklet mérésére léteznek folyadékos minimum- és maximum-hőmérők is, amelyekben fémpálcikák vannak, ezeknél 16

Az észlelés folyamata figyelni kell a hőmérő típusának megfelelő (vízszintes vagy függőleges) elhelyezésre. „Lenullázásuk”, azaz a szélsőérték-jelző visszaállítása az aktuális hőmérsékletre, gombnyomással vagy a hőmérő lerázásával történik. A digitális műszerekben általában ellenállás-hőmérő található. Ez a mérési módszer azt használja ki, hogy az elektromos ellenállás függ a vezető hőmérsékletétől. Az ellenállás-hőmérőkre ugyanúgy igazak az árnyékolással és az elhelyezéssel kapcsolatos megjegyzések, hiszen esetükben is csak akkor kapunk pontos adatot, ha az érzékelő valóban a környező levegő hőmérsékletét veszi fel. Nagy előnyük, hogy lehetővé teszik a digitális jellé alakított tárolást, feldolgozást és továbbítást. Ezáltal lehetséges az automatikus mérés, adatgyűjtés és adattovábbítás. A szélsőértékeket már az egyszerűbb digitális hőmérők is fel tudják jegyezni két „lenullázás” között, a bonyolultabb készülékek pedig rögzíteni tudják a hőmérséklet (vagy akár a szélsőértékek) alakulását megadott időközönként is, így ezek nem igényelnek gyakori leolvasást. A harmatpontot nem lehet közvetlenül mérni, csak nagyon bonyolult műszerekkel, viszont a hőmérséklet és a nedvesség ismeretében kiszámítható. A nedvességet a digitális műszerek általában képesek mérni. Hagyományos eszköz a mérésére a hajszálas higrométer, ami egy hajszálköteg megnyúlását és összehúzódását méri, vagy a száraz-nedves hőmérőpár (pszichrométer), ami a párolgást és a párolgással járó hőelvonást méri, és amellyel az úgynevezett nedves hőmérsékletet tudjuk meghatározni. Ez utóbbi ismeretében táblázatokkal vagy bonyolult számításokkal meghatározható a harmatpont vagy a relatív nedvesség is. A hőmérséklet és harmatpont (légnedvesség) mérését a meteorológiai gyakorlatban 2 m-es felszín feletti magasságban, nyílt füves területen, tökéletes 17

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve árnyékolást biztosító úgynevezett Stevenson-féle hőmérőházikóban mérik. A 2 m-es magasságnak köszönhetően a talaj kisugárzási viszonyai már nem szólnak bele közvetlenül a mérésbe. A hőmérő telepítésekor törekedjünk a természetes talaj feletti mérésre, a legideálisabb a vágott gyepes felület feletti mérés. A mérés során ügyeljünk arra, hogy az árnyékolás biztosítva legyen (hőmérőház vagy árnyékoló). Ha ez nem megoldható, akkor a mérés szempontjából minimális követelmény, hogy mind a közvetlen, mind a szórt napfény ellen védeni kell az érzékelőt, és mindemellett biztosítani kell a megfelelő szellőzést is (pl. legalább nagyobb fák megfelelően szellőző és napsugárzástól elzárt lombkoronájában). A fűtött vagy felmelegedő házfalaktól legalább 2 m-es távolságot tartsunk, így kiküszöbölhető a felmelegedő házfal miatti hőtöbblet. Akik lakótelepi panelházakban kényszerülnek a hőmérséklet mérésére, legalább arra törekedjenek, hogy biztosítsák a napsugárzástól óvó árnyékolást. A felmelegedő házfal hatását némileg csökkentve lehetőség szerint egy minimum 50 cm-es konzol végén történjen a mérés. Az így megvalósított mérések esetén azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a kapott adatok inkább csak tájékoztató jellegűek, így meteorológiai felhasználásuk általában csak korlátozottan lehetséges.

A szél iránya és sebessége A szélirány és szélsebesség alatt az észlelést megelőző 10 perc átlagértékeit értjük. A szelet a meteorológiai gyakorlatban 10 méter magas oszlop tetején kell mérni, magasabb tereptárgyaktól távol, vagy a környező tereptárgyak átlagos magasságánál 10 méterrel magasabban. A szélmérő magasságában a legközelebbi akadály távolsága az akadály vízszintes vagy függőleges kiterjedésének legalább tízszerese legyen. A felszereléskor figyelni kell arra, hogy a szélmérő megfelelően be legyen állítva az északi irányhoz, hogy tudja mihez viszonyítani a szélirányt. A szélirány megnevezésénél mindig azt az irányt jelezzük, ahonnan a szél fúj. Így tehát az északi szél észak felől fúj. A szélirányt ki lehet fejezni fokokban is, ahol az északi szél a 360°, a keleti szél a 90°, a déli szél a 180°, míg a nyugati szél a 270°. 18

Az észlelés folyamata A komolyabb szélmérők esetén rendelkezésre áll külön szélirányjelző és forgókanalas szélsebesség-mérő. Itt fontos, hogy a forgókanál tehetetlensége ne legyen se túl nagy (gyenge szél is megmozdítsa), se túl kicsi (nehogy az történjen, hogy a gyenge szellő megforgatja, és utána sokáig forog magában). A hivatalos meteorológiai állomások szélmérőit évente kalibrálják, szükség esetén a kopó alkatrészeket kicserélik. Egyre több helyen használnak úgynevezett ultrahangos szélmérőket is, amelyek a szél és hang sebességének összeadódása (doppler jelenség) elvén mérnek. Ezeknek nagy előnye, hogy nem tartalmaznak mozgó alkatrészt, ellenben a pontosságuk – különösen kis szélsebesség esetén – jelentősen kisebb. Az amatőr mérőműszerek többnyire propelleres szélmérővel rendelkeznek. Ez a típus az állandó irányú (például zárt csőben fújó) szél sebességét pontosabban méri, de a változó irányú széllel kevésbé boldogul. Általában a széliránymérőre van felrögzítve a szélsebességmérő, amit így az előbbi beforgat, de amíg a szél nem fordul be irányába, addig ez a műszer nem mér vagy a ténylegesnél gyengébb szélerőt mutat. A szél mérése műszer hiányában becsléssel is lehetséges. Erre alakították ki a Beaufort-skálát. Ennek segítségével a szárazföldön a fákra, a vizeknél pedig a hullámokra gyakorolt hatása alapján lehet megbecsülni a szélsebességet. A szél iránya megállapítható akár magasra kötött szalag segítségével is.

19


A Beaufort-skála fokozatai Sebesség (km/h)

Szárazföldön

Vízen

0

0

A füst egyenesen száll fel

Tükörsima vízfelület

1

1-6

A szél alig érezhető, de a füst gyengén ingadozik

A víz felületén apró fodrok látszanak

2

7 - 11

A szél a fák leveleit már mozgatja

A víz felületén lapos hullámok vannak

3

12 - 19

A fák leveleit erősen mozgatja

Barázdált vízfelület, kialakult hullámvonalak, ritkás fehér tarajjal

4

20 - 29

A fák kisebb gallyai állandóan mozognak

Kifejezetten hosszú hullámrendszer kis fehér tarajjal

5

30 - 39

A fák nagyobb ágai már mozognak

A hosszú hullámok taraja végig habos, a szél a szemnek kellemetlen

6

40 - 50

A fák nagyobb ágai állandóan erősen mozognak

A hullámhegyek taraja habosan átbukik

7

51 - 62

A kisebb fák törzsei hajladoznak, vékonyabb gallyai letörnek

Az összes tarajon összefüggő fehér hab, a hullámok taraját felkapja a szél

8

63 - 75

Az erősebb fák törzsei hajladoznak, nagyobb gallyak letörnek

Hosszú hullámhegyek, közöttük sűrű kis fodros hullámok

9

76 - 87

A vihar a gyengébb fákat kidönti, a vastagabb gallyak letörnek, a tetőcserepeket lesodorja

Az egész vízfelület porzik, a kis hajók a szabad vízen felborulhatnak

10

88 - 102

11

103 - 119

A szél épületeket, tetőket rombol, fasorokat ritkít, erdőket tarol le

12

> 120

Csak a szél irányába lehet menni

Az egész vízfelület fehéren porzik, a szél a hullámtarajokat letépi és elfújja

20


A légnyomás mérése A légnyomás mérésére a barométer szolgál. Különböző fajtáit alkalmazzák, például a higanyos vagy az aneroid barométert. Mindkettő a műszer fölött elhelyezkedő légtömegek súlyából eredő nyomást méri. Mértékegysége a fizikában megszokott Pascal (Pa), gyakorlati okokból a meteorológiában ennek százszorosát, a hektopascal-t (hPa) használják Ahhoz, hogy a légnyomás értéke ne elsősorban a mérőhely tengerszint feletti magasságát jellemezze, át kell számítani tengerszintre. Ez azt jelenti, hogy a közvetlen mérési adathoz (abszolút légnyomás) hozzá kell adni azt a nyomástöbbletet, amit a mérőhely és a tenger szintje közötti légoszlop képviselne. Ahhoz, hogy ezt a számítást pontosan végezhessük el, tudni kellene a „mérőhely alatt elhelyezkedő” levegő hőmérsékletét, ezt általában az állomáson mért hőmérséklet alapján veszik ismertnek. Amennyiben a mérőpont tengerszint feletti magassága kb. 400-500 m-nél nagyobb, már akkora hiba keletkezik, hogy ekkor a meteorológiai gyakorlatban már nem alkalmazzák az átszámítást. Az egyszerűsített mérések során leggyakrabban azt a módszert használják, hogy semleges légnyomási helyzetben (1015 hPa közeli tengerszintre számított légnyomás esetén) beállítják a relatív skálát a tengerszinti légnyomás értékére. Ezzel gyakorlatilag a mért adathoz mindig hozzáadunk egy fix értéket. Ez az eltérés a hőmérséklet függvényében más-más értékű télen és nyáron, ráadásul az aneroid barométer időről időre egyébként is elállítódik, ezért minél gyakrabban állítjuk be ezt az eltérést, annál kisebb lesz a mérési hiba. A beállításhoz nyugodt (zivatarmentes, nem szeles) időben nyugodtan fel lehet használni a legközelebbi hivatalos mérőállomás vagy repülőtér tengerszinti adatát, mert a tengerszintre átszámított légnyomás értéke 10-20 km-en belüli területen belül nem nagyon változik. Ezzel a módszerrel általában néhány hPa-os hibahatár tartható. 21


A csapadék mérése A csapadékot a felszín felett 1 méteres magasságban kell mérni, olyan helyen, ahol nincsenek a közelben magas tereptárgyak – a mérési pont síkjának 45°-os szöge alatt nem lógnak ki akadályok –, amelyek a mérést zavarnák. A hagyományos csapadékmérő egy edény (ún. Hellmann-mérőhenger), amely esetében ismert a nyílásnagysága, így a benne lévő csapadékvíz mennyiségét lemérve egyszerűen kiszámítható a lehullott csapadék mennyisége. Általában számításokra sincs szükség, ezek a műszerek megfelelően be vannak kalibrálva. Rendelkezésre állnak még olcsón beszerezhető, színezett műanyag edények is, amelyek oldala beosztásokkal rendelkezik, amiről közvetlenül a csapadékmennyiség olvasható le milliméterben. Ezek egyszerűek és ténylegesen olcsók, de általában nem túl pontosak. A könnyebb leolvasás érdekében ezen edények nyílása nagyobb, az edény pedig lefelé szűkül, így az alján a millimétereket jelölő vonalkák akár 1 cm-re is lehetnek egymástól. Ilyen mérők használata esetén figyelni kell arra, hogy a kelleténél ritkább kiürítés esetén a téli félévben hajlamosak szétfagyni. A csapadékméréshez használják még az úgynevezett kettősfalú csapadékmérőket is. Ez egy viszonylag nagy fémhenger, amibe a beleeső csapadék egy tölcsérben kerül összegyűjtésre, amelynek tartalmát az észlelő egy beosztással rendelkező üvegedénybe tölti át. Havazás idején hókeresztet szükséges beletenni a mérőbe, hogy kevésbé fújja ki belőle a szél a havat. Ha szilárd csapadék hull a mérőedénybe, azt nem lehet egyből áttölteni az üveghengerbe, így be kell vinni szobahőmérsékletre, és megvárni, amíg kiolvad. Ilyenkor a mérőedényt ki kell cserélni egy másik, 22

Az észlelés folyamata tartalék-példányra. Ma már inkább a billenőedényes csapadékmérők az elterjedtek, mert segítségükkel a mérés jól automatizálható. Itt a csapadék egy kis edénykébe gyűlik, amely miután megtelik, egyszerűen átbillen. Ekkor a víz kifolyik, és újraindul a töltődés. A műszer ezeket a billenéseket számolja, és a billenéskori víztérfogat ismeretében lehet tudni a beérkező csapadék mennyiségét. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy kevésbé pontos, továbbá a hulló csapadékot csak bizonyos térfogat-egységekben képes mérni, azaz a billenőedényke töltőtérfogata egyben a pontatlanságát is meghatározza. A másik probléma az, hogy nagy csapadékintenzitásnál túl gyorsan billeg az edény, és ilyenkor nem tudja követni a számláló, ami ezért kevesebbet mutat a ténylegesnél. Szilárd és ónos (lefagyó) csapadék esetén merül fel a másik probléma, azaz hogy a hó nem esik bele és nem fordítja át az edénykét. Ezen a csapadékmérő fűtésével lehet segíteni, de ez egyúttal a lehulló csapadék párolgását is fokozza, így előfordulhat, hogy a gyenge csapadékból egyáltalán semmit nem érzékel a mérő.

A hóvastagság mérése A hó vastagságát akkor kell lemérni, ha az a földfelszín több mint felét borítja és 1 cm-nél vastagabb. Ha 1 cm-nél vékonyabb, akkor a megnevezése „hólepel”, ha a felszín kevesebb mint felét borítja, akkor pedig a „hófoltok” kifejezést használjuk. A hóvastagság mérése legalább három helyen történik. Az észlelőnek olyan helyet kell választania a mérésre, ahol a mért érték jól reprezentálja a környéken megfigyelhető hóvastagságot, nincsenek buckák felépítve, de elfújva sincs a hó. A hónak érintetlennek kell lennie. A mérést mérőrúddal, vonalzóval vagy collstokkal érdemes végezni. A hó vastagságát centiméteres pontossággal kell megmérni, majd az értékek átlagát kell venni. Nem teljes hóborítottság esetén a hómentes helyeket 0 cm-es vastagsággal kell beszámítani az átlagolás során.

23


A felhőzet észlelése A felhőzet észlelése során először meghatározzuk a teljes felhőzet mennyiségét, majd a felhők fajtájának megállapítása következik, végül amennyiben szükséges a felhőalap magasságát is megállapítjuk.

A felhőzet mennyiségének megadása A felhőzet mennyiségét nyolcadokban (oktában) kell megadni. Ez azt jelenti, hogy ha a felhőket az ég egy részére csoportosítanánk, ott mekkora helyet foglalnának. Egyszerűen fogalmazva a 0 okta azt jelenti, hogy nincs felhő az égen, a 4 okta azt, hogy az égbolt felét borítják felhők, 8 okta esetén pedig egyáltalán nem látszik az ég kékje, teljesen zárt a felhőtakaró. A felhőzet mennyiségének észlelésekor az alábbi fokozatokat használják: Felhőtlen

0 okta

Derült

1 okta

Gyengén felhős

2-3 okta

Közepesen felhős

4-5 okta

Erősen felhős

6-7 okta

Borult

8 okta

Amennyiben a felhőtlen égen egy kis felhőfoszlány is megjelenik, akkor azt már 1 okta felhőzetnek kell észlelni, attól függetlenül, hogy nem takarja az égbolt 1/8-át. Hasonló elvet kell követni, ha a teljesen zárt felhőtakaró szakadozni kezd, mihelyst bármilyen kis területen észlelhető az égbolt kékje, a felhőzet mennyisége 7 okta. Fontos, hogy ha vékony felhőzet észlelhető, ami éppen csak látszik, és még a nap is átsüt rajta, azt ugyanúgy kell figyelembe venni mint a vastagabb felhőréteget. Akár borultság is lehet ilyen felhőzet (és szűrt napsütés) mellett.

24


A felhők csoportosítása A felhőket több szempont szerint is csoportosíthatjuk. Adnak-e csapadékot, vagy sem, réteges a szerkezetük vagy gomolyos, átlátszóak-e vagy sem.

Gomolyos felhők A gomolyos felhőket onnan lehet megismerni, hogy nem folytonos réteget alkotnak, kisebb-nagyobb rések, felhőmentes területek is megfigyelhetők közöttük. Általában a vízszintes méretükhöz képes jelentős a magasságuk, gyakran kis „dombocskát” formáznak, innen is származik a latin elnevezésük, a cumulus.

Réteges felhők A réteges felhők nevükhöz hűen folytonosak, és a vízszintes kiterjedésük jóval meghaladja a magasságukat. Többnyire az egész égboltot vagy annak jelentős részét borítják. Latin nevükben a stratus szó jelenik meg. Legpraktikusabb, és a leginkább használatos csoportosításuk azonban a felhőalap magassága alapján történik. E szerint négy csoportba sorolhatjuk a felhőket:

1) Alacsony szintű felhők Az alacsony szintű felhők alapjának magassága 2500 méter alatti. Mivel ezek az észlelőhöz közel helyezkednek el, így nagyobbnak tűnnek, mint a magasabban találhatóak. Főleg vízcseppeket tartalmaznak, esetleg vízcseppeket és jégkristályokat vegyesen. Nappal sötétebbek, éjjel viszont jobban megvilágítják őket a felszíni fényforrások. Mivel az alacsony szintű felhők víztartalma a legnagyobb, így a csapadék nagy része is belőlük hullik. Felhőfajták: Cu (Cumulus), St (Stratus), Sc (Stratocumulus)

2) Középmagas szintű felhők A középmagas szintű felhők alapja általában 2500 és 6000 m között található. Bennük vízcseppek és jégkristályok vegyesen találhatóak. Csapadék csak ritkán, gyengén hull belőlük. Felhőfajták: As (Altostratus), Ac (Altocumulus)

25


3) Magas szintű felhők A magas szintű felhők körülbelül 6-10 km magasan találhatóak. Ezek vékony, kizárólag jégből álló, kevés víztartalommal rendelkező felhők. Csapadékot soha nem adnak. Nappal mindig fehérek. Felhőfajták: Ci (Cirrus), Cs (Cirrostratus), Cc (Cirrocumulus)

4) Függőleges irányban kifejlett felhők Nem mindig különítik el őket, de ezeknek a felhőknek a fő jellemzőjük, hogy nagyon vastagok, több réteget is átfognak. A víztartalmuk is jelentős, a csapadék nagy része belőlük hull. Felhőfajták: Ns (Nimbostratus), Cb (Cumulonimbus). Időnként ide sorolják a Cu-t is.

A felhőzet fajtájának meghatározása Ha már megállapítottuk, hogy az adott felhő a felhőalap magassága szerint melyik csoportba tartozik, akkor a felhőzet észlelésének legizgalmasabb eleme, a felhő fajtájának meghatározása következik. Ebben fő támpontot az adhat, hogy meg kell különböztetnünk a gomolyos (ezek kis gombócocskáknak, domboknak tűnhetnek, innen a latin elnevezésük is) és a réteges szerkezetű felhőket. Emellett még számít a fejlődésük állapota is, így a jó észleléshez elengedhetetlen a hosszabb idejű megfigyelés, a pillanatnyi állapotban helyesen észlelni már csak nagy gyakorlattal lehet. A felhőzet észlelése közben azonban fontos szem előtt tartanunk, hogy az égkép rögzítése nem kizárólag a felhőfajták leírásával történik: gyakran figyelembe kell venni az egész égen található összes felhő fajtáját és a közöttük lezajló átalakulási folyamatokat is. A felhők beazonosításában segíthetnek a fellépő időjárási jelenségek is: • záporos csapadékformák csak Cumulus (Cu) és Cumulonimbus (Cb) felhőzetből hullhatnak, • eső leggyakrabban réteges felhőzetből, szitálás pedig szinte csak Stratusból (St) lehetséges, • zivatar kizárólag Cumulonimbus (Cb), azaz zivatarfelhő jelenléte esetén fordulhat elő, • a gomolyfelhők nem takarhatják az eget teljesen, és kizárólag záporos csapadékot adhatnak. 26

Az észlelés folyamata A következőkben végigvesszük a főbb felhőtípusokat. Mindegyik típus beazonosításához egy-egy fénykép is rendelkezésre áll, amelyeket a rövid leírásokkal együtt érdemes tanulmányozni. A leírásokban szerepel a felhő kódja és a mai napig is használatos latin neve is. Az észlelés során természetesen lehetőség van a felhőzet ennél jóval kifinomultabb észlelésére is, amely már egészen apró eltéréseket is figyelembe vesz, és az egyes típusokon belül több altípust is definiál, de ennek kifejtése jóval meghaladná kiadványunk terjedelmi korlátait. A következő oldalak fényképeit hazai amatőr meteorológusok készítették Magyarország területén, így nekik köszönhetően állt össze ez a felhőzet észleléséhez segítséget nyújtó, egyszerűsített felhőatlasz.

27


Alacsony szintű felhőzethez tartozó égképek:

Cu humilis Cl1 Cu1

Alacsony, lapos, gyengén fejlett Cumulus (alacsony szintű gomolyfelhő).

Cu mediocris Cl2 Cu2

Közepesen fejlett Cumulus. A függőleges és vízszintes kiterjedése hasonló. Gyenge záport már adhat, bár nem jellemző rá.

28


Cu congestus Cl2 Cu2

Tornyos gomolyfelhő. Kifejezetten magasra nyúlik, nagy kiterjedésű. Zápor hullhat belőle.

Cb calvus Cl3 Cb3

Kopasz zivatarfelhő. A Cu cong növekedése során a teteje elhomályosul, elkezd rostosodni, de még üllője nincsen. Általában zápor hullik belőlük, ilyenkor oldalról nézve feltűnő csapadéksáv nyúlik le belőlük. 29


Sc cumulogenitus, cb. genitus Cl4 Sc4

Gomolyfelhők (Cu) vagy zivatarfelhők (Cb) elgyengülésükkor ellaposodnak, és Sc-vé alakulnak.

Sc stratiformis Cl5 Sc5

Olyan Sc, ami nem gomolyfelhőkből jött létre. Nagyméretű elemekből áll, gyakran a középszintű réteg alatt jelenik meg. Létrejöhet St feldarabolódásakor is.

30


St nebulosus Cl6 St6

Az egész eget borító szürke, homogén felhőtömeg, alacsony felhőalappal. Általában magas nedvességgel és rossz látással jár együtt. Ősszel és télen akár hetekig képes a Kárpát-medence felett tartózkodni.

St fractus, Cu fractus Cl7 Fra7

Rosszidő-típusú St vagy Cu fra. Általában csapadékhullás közben és után jelentkezik. Nagyon alacsony a felhőalap. Tépett foszlányok, As, Ns vagy Cb alatt.

31


Cumulus, Stratocumulus Cl8 Sc5 + Cu

A meglévő Sc felhőzet alatt Cu keletkezik. Eső és zápor is előfordulhat belőle.

Cb capillatus Cl9 Cb9

Üllős zivatarfelhő. A Cu növekedése során annak teteje eljegesedik és szétterül. Bármilyen záporos csapadékot, vagy zivatart okozhat. Előfordulhat magányosan, sorban, vagy akár rétegfelhőzetbe beágyazódva is. 32


Középmagas szintű felhőzethez tartozó égképek:

As translucidus Cm1 As1

Áttetsző középmagas rétegfelhő. Olyan As, amin keresztül a Nap vagy a Hold elmosódottan látszik. Többnyire 8 oktányi mennyiségben van jelen.

As opacus Cm2 As2

Homogén felhőréteg, amin a Nap és a Hold nem látszik át. Jellemzően az egész eget borítja. Nem, vagy csak gyengén esik belőle.

33


Cm2 Ns2 Nimbosrtatus

Vastag, sötét, homogén rétegfelhőzet. Bár maga a felhő középszintűnek számít, az alapja lehet alacsony szinten is. Általában az egész eget fedi, csapadékot ad: eső, hó, havas eső, fagyott eső.

Cm3 Ac3 Ac translucidus

Áttetsző középmagas gomolyfelhő. Általában az As feldarabolódásából, vagy a középmagas rétegek kezdődő kiszáradásával jön létre.

34


Cm4 Ac4 Ac lenticularis

Gyakran lencse alakú, éles körvonalú padokat képez, amik az alakjukat gyorsan változtatják. Hidegfront után, illetve hegyek környezetében jellemző. Ac4-nek tekintjük a Cu felhőzet tartozékát képező pileus (sapka) és velum felhőt is.

Cm5 Ac5 felvonuló Ac

Olyan Ac padok, amik az égbolt egyik irányából közelednek, a mennyiségük határozottan nő, miközben vastagodnak.

35


Cm6 Ac6 Ac cu genitus Ac cb genitus

Cumulus vagy Cb leépüléséből létrejött középmagas szintű gomolyfelhő. A gomolyok lelapulnak, szétterülnek, az alapjuk megemelkedik. Ac6-nak tekinthető a zivatarfelhők oldalán kialakuló felhőgallér

Cm7 Ac7 Ac duplicatus, Ac + As

Altostratus és Altocumulus egy időben, vagy többrétegű Altocumulus felhőzet. Ha As jelen van, gyenge esőt vagy havazást adhat.

36


Cm8 Ac8 Ac castellanus Ac floccus

A középmagas szintű gomolyfelhők tetején tornyocskák jelennek meg. A középmagas szint labilitására utal. A továbbfejlődésével akár Cu cong-gá is alakulhat.

Cm9 kaotikus égkép

Nem használatos. Elvileg akkor alkalmazható, ha az égen legalább háromféle középmagas szintű felhő található, amely közül az egyik labilitásra utal (Ac8-as)

37


Magas szintű felhőzethez tartozó égképek:

Ch1 Ci1 Cirrus fibratus

Rostos pehelyfelhő. Alig látható vékony szálak és fonatok, egymástól jól elkülönülten.

Ch2 Ci2 Cirrus spissatus

Sűrű, vastag Ci párna, akár elhomályosíthatja a napot. Ide tartozik még a Ci floccus, Ci castellanus.

38


Ch3 Ci3 Cirrus spissatus cbgen

Elhalt Cb leszakadt üllője. Másrészt akkor is adható, ha a egy távoli zivatar üllőjét látja az észlelő.

Ch4 Ci4 felvonuló Ci uncinus

A Cirrusok az ég egyik feléből érkeznek, vastagodnak, sűrűsödnek.

39


felvonuló Cs 45° alatt Ch5 Cs5

Felvonuló Cirrostratus. Homogén, vékony fátyol érkezik egy irányból és sűrűsödik. A legmagasabb pontja még nem érte el a látszólagos 45°-os magasságot.

felvonuló Cs 45° felett Ch6 Cs6

Felvonuló Cirrostratus 3 oktánál nagyobb mennyiségben. A legmagasabb pontja 45° felett van. Gyakran produkál légköroptikai jelenségeket.

40


8 okta Cs Ch7 Cs7

Az egész eget borító halvány, homogén, magas szintű fátyolfelhő. Gyakran produkál légköroptikai jelenségeket.

Cirrostratus 8 oktánál kevesebb Cs Ch8 Cs8

Nem felvonuló Cirrostratus, ami az égen 8 oktánál kevesebbet borít be. Nem vastagszik, vagy szakadások vannak rajta.

41


Cirrocumulus Ch9 Cc9

Magas szintű gomolyfelhő. Látszólag apró felhődarabkákból áll, és a magas szinten meglévő erős labilitásra utal.

A felhőzet magasságának meghatározása Az észlelés során szükség lehet arra, hogy megbecsüljük az alacsony szintű felhők alapjának magasságát. Nappal, nyugodt időjárás esetén, amikor a felhők a Nap sugárzásának hatására alakulnak ki (tehát kizárólag a gomolyfelhők megjelenésénél) a felhőalap magassága jól becsülhető az ún. Ferrel-formula segítségével: z = (T – Td) × 120 ahol T: a levegő hőmérséklete (°C), Td: a levegő harmatpontja (°C), z: a felhőalap magassága (m).

42

Az észlelés folyamata Ami még segítséget nyújthat a felhőzet alapjának becsléséhez: – Az alacsonyabban lévő felhők gyorsabban mozognak, mint a felettük találhatók – Az alacsonyabb felhők nappal sötétebbnek, éjszaka viszont világosabbnak tűnnek.

A légköri jelenségek észlelése A felhőzet észlelése után következik a légköri jelenségek megfigyelése. Ezt az adatot szokták jelenidőnek, vagy időképnek is nevezni. Természetesen előfordulhat, hogy nincs semmi érdemleges megfigyelni való jelenség, mint ahogyan a felhőzetnél is előfordulhat olyan helyzet, hogy teljesen felhőtlen az égbolt. Ilyenkor azonban ez is fontos, rögzítendő információ. A következőkben a jelenségeket vesszük sorra. Természetesen a légkör ezernyi arcát mutathatja felénk, s nincs két egyforma időjárás sem, mégis sok szempont alapján csoportosíthatjuk a jelenségeket. A hivatásos észlelők 100 jelenidőt különböztetnek meg. Mielőtt azonban ezeken végigmennénk, végignézzük a hagyományos csoportosításukat, és néhány jelenséget kicsit részletesebbem is bemutatunk. A csoportosítás alapjául a jelenségek fizikai háttere szolgál. A jelenséget okozhatja víz vagy annak valamilyen halmazállapota, valamilyen szilárd szemcse, vagy állhat hátterében optikai, illetve elektromos jelenség is.

Légköri vízjelenségek (hidrometeorok) Olyan időjárási jelenségek tartoznak ide, amelyeket közvetlenül a víz jelenléte okoz. Természetesen a legtöbb és leghétköznapibb jelenség mind ide sorolható, de ebben a csoportban is előfordulnak igazi ritkaságok.

Csapadék A csapadék a levegőben levő vízpárának a megjelenési formája. Azt nevezzük csapadéknak, ami a levegőből kiválva folyékony, illetve szilárd halmazállapotban a földre jut. 43

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve A csapadékformákat két nagy csoportba szokás sorolni: megkülönböztetünk hulló csapadékot, amely általában felhőben képződik és a talajra hull, valamint a talajon, tereptárgyakon képződő nem hulló csapadékot, amely nevéből adódóan nem utazik a levegőben, hanem közvetlenül válik ki a levegőből. A csapadékkal kapcsolatban két mérőszámot használunk.

Csapadékmennyiség Az a vízmennyiség, ami eléri a felszínt, illetve az a folyadékvastagság, ami a talajon megmaradna, ha a felszín egyenes lenne, a csapadék nem párologna el, illetve nem szivárogna be a talajba. Mértékegysége a mm, ami megegyezik a liter/m2-el. Mérése csapadékmérővel történik. A mérés tetszőleges időszakra vonatkozhat, napi, havi évszakos vagy éves csapadékmennyiség (csapadékösszeg) is értelmezhető. A mérést legalább naponta végzik, hosszabb időtáv esetén ezeket összegzik.

Csapadékintenzitás Ha a csapadékmennyiséget rövid időszakra értelmezzük, a csapadéktevékenység erősségére vonatkozó információt kapunk. Ez a rövid időszak lehet 1 perc, 10 perc vagy 1 óra. Az 1mm/perc erősségű csapadékhullást felhőszakadásszerű intenzitásnak nevezik. Ha ilyen intenzitással legalább 30 mm csapadék hull – azaz fél óránál rövidebb idő alatt mérünk legalább 30 mm csapadékot –, akkor azt felhőszakadásnak nevezzük.

Csapadék-jelenségek Nem hulló csapadékformák Harmat: Derült időben, éjjel a levegő erősen lehűl. Ilyenkor, ha a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontját, a levegő telítetté válik, és a víztartalma elkezd kicsapódni. A vízszintes felszíneken (füvön, leveleken) kivált víztartalmat nevezzük harmatnak. Dér: A harmat szilárd halmazállapotú megfelelője, fagypont alatt képződik, ekkor természetesen a harmatpontnak fagypont alatt kell lennie.

44

Az észlelés folyamata Zúzmara: Fagypont alatti hőmérsékleten, gyakran áramló ködben képződő jégbevonat, jeges lerakódás. Főleg faágakra, távvezetékekre lerakódva figyelhető meg, ahol mindig a szél felőli oldalon képződik. Ha nagy mennyiség rakódik le, az ágak törését, a vezetékek szakadását okozhatja. Permeteg (vízpermet): Nagyobb vízfelületekből a szél által kifújt vízrészecskék lebegése. Ezek télen akár rá is fagyhatnak a hideg tereptárgyakra. Nálunk a Balaton környékén fordul elő.

Hulló csapadékformák Szitálás: Apró vízcseppek lassan, egyenletesen hullnak Stratus felhőzetből (alacsony szintű rétegfelhőzetből). A vízcseppek átmérője kisebb 0,5 mm-nél, az ilyen méretű cseppek vízfelületre hullva nem okoznak a felszínén hullámzást (esőkarikát), szemmel alig láthatók, inkább csak a bőrünkön érezhetők. A cseppek hullásának irányát akár a gyenge szellő is meg tudja változtatni. Szemcsés hó: A szitálás szilárd halmazállapotú változata. A szemcsés hó pelyhei kifejezetten laposak, hosszúkásak, általában kis mennyiség hull egyszerre. Gyakran megfigyelhető a téli, hidegpárnás helyzetekben, hogy kémények, vízgőzforrások néhány km-es környezetében a szemcsés hótól kifehéredik a táj, miközben néhány száz méterrel arrébb nem észlelhető csapadék. Eső: Rétegfelhőzetből (főleg Nimbostratusból) történő csapadékhullás. A cseppek átmérője 0,5 mm-nél nagyobb, a csapadékhullás intenzitása nem változik hirtelen. Szilárd halmazállapotú változata a havazás, ha a kettő együtt fordul elő, az a havas eső. Ónos szitálás, ónos eső: Az eső, illetve szitálás olyan formája, amelyben a vízcseppek a talajhoz vagy a talajon lévő tárgyakhoz ütközve azonnal megfagynak. Ebből kifolyólag szinte kizárólag negatív hőmérsékleti tartományban következik be, de átmenetileg kevéssel fagypont felett is előfordulhat ónos jelleg, ameddig a talaj, vagy a tereptárgyak hőmérséklete még fagypont alatti vagy a túlhűlt cseppek lefagyása fennáll. Ónos csapadék nem hull záporszerűen, mert az ónos eső jellemzően melegfronthoz és a velejáró réteges felhőzethez kapcsolódik. Jellegzetes felhőzete a nimbostratus. Elsősorban akkor jön létre, amikor a talaj közelében negatív a hőmérséklet, ugyanakkor a magasban egy bizonyos magasságtartományban pozitív hőmérséklettartományú légréteg alakul ki. Ilyen körül45

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve mények között a nimbostratus-ból kihulló hó először megolvad, majd a talajra érés előtt túlhűl (azaz fagypont alá hűl az esőcsepp, amely a levegőben nem képes megfagyni). Az ónos szitálás stratus-ból illetve ködből hullhat. A kialakuló jégbevonatok miatt nagyon balesetveszélyes. Fagyott eső: Gömbölyű, átlátszó, kisméretű jégdarabok hullása. A csapadékhullás közben először megolvad, majd mielőtt földet ér, a nagy hideg miatt újra megfagy. Általában az ónos esővel hasonló körülmények vezetnek kialakulásához, de a fagyott eső esetében az olvadt állapotú cseppek sokkal hidegebb levegővel találkoznak a talajhoz közeledvén, így a túlhűlt cseppek már a levegőben megfagynak. Zápor: Nagyobb esőcseppek hullása gomolyos felhőzetből (Cumulonimbus vagy Cumulus). A csapadékcseppek átmérője viszonylag nagy, a csapadék intenzitása térben és időben hirtelen változik, időnként kifejezetten erős lehet. A csapadék időtartama többnyire rövid (kevesebb mint 1 óra), és általában csak kis területre terjed ki. Szilárd megfelelője a hózápor, ha közösen fordulnak elő, az a záporszerű havas eső. Nem mindig könnyű eldönteni, hogy sima eső (havazás), vagy záporeső (hózápor) hull. Ilyenkor a felhőzet is a segítségünkre lehet: Ha nem teljesen zárt a felhőtakaró (a felhőborítottság kisebb mint 8 okta), akkor nagy valószínűséggel záporos csapadékot észlelünk. Hódara: Gömbölyű, fehér 1-5 mm átmérőjű „hungarocell” golyócskák záporszerű hullása gomolyos szerkezetű felhőkből. A talajról visszapattannak, könnyen szétesnek. Jégdara: Gömbölyű, átlátszó, 1-5 mm átmérőjű golyók hullása. Nem pattognak, nem esnek szét. Gyakran záporral vegyesen hullanak. Jégeső: A 5 mm-nél nagyobb méretű gömb alakú vagy formátlan jégdarabokból álló csapadékfajta. A nyári évszakban, zivatarokhoz kapcsolódóan fordul elő. Ha a mérete meghaladja a 2 cm-et, akkor már heves jégesőről beszélünk. A növényekben, autókban és háztetőkben nagy károkat tud okozni. Jégtű: Hideg időben (általában -10°C alatti hőmérsékleten), jellemzően derült, ködbe hajló időben alakulhat ki. Ekkor nagyon apró, vékony, hosszúkás jégkristályok hullnak. Szemmel alig láthatóak, a megfigyelésüket az segíti, ahogy a 46

Az észlelés folyamata napfény megcsillan rajtuk. Magyarországon ritkán észlelhető, csupán évente 1-2 alkalommal fordul elő. Csillogása, ragyogó hatása miatt gyémántpornak is szokták nevezni. Felhőtölcsér: A zivatarfelhő alsó részéből lenyúló felhőalakzat. Ha nem ér földet, tubának, ha földet ér, tornádónak nevezzük. Súlyos károkat okozhat. A vizet magába szippantó tornádót víztölcsérnek hívják. Virga: A földet el nem érő csapadéksáv. Főleg Cumulus felhőzet esetén figyelhető meg. A felhő ilyenkor még csak gyenge csapadékhullást tud létrehozni, a csapadék pedig elpárologhat esése közben. Oldalról ez a csapadékfüggöny ilyenkor szépen látható. Magas hófúvás: A szél által hordott hópelyhek a vízszintes látástávolságot 1 km alá csökkentik. Alacsony (talajmenti) hófúvás: A szél felkapja a havat a felszínről, és alacsonyan hordja, ami a 2 méteres látástávolságot nem rontja 1 km alá.

Nem csapadékos vízjelenségek Párásság: Ha a vízszintes látástávolság 5 km-re, vagy az alá csökken, a relatív nedvesség pedig 75% feletti, akkor párásságról beszélünk. Köd: Amikor a vízszintes látástávolság 1 km alá csökken. A ködnek különböző fajtái vannak: Sekély köd: szemmagasságban nem csökkenti a látástávolságot 1 km alá, de ennél alacsonyabban igen. Rendszerint nagyobb kiterjedésű füves felszínek felett alakul ki hajnalonként. Zárt köd: a ködréteg eltakarja az eget és a felhőket. Ez sűrű köd esetén fordul elő. Nyílt köd: a ködréteg fölött látszik az ég vagy a felhők (akár a homogén, alacsony szintű rétegfelhők. 47


Légköri porjelenségek (litometeorok) Olyan időjárási jelenségek nevezünk porjelenségeknek, amelyeket a légkörben lebegő apró szilárd részecskék okoznak. Száraz légköri homály: A levegőben a vízszintes látástávolság úgy csökken 5 km alá, hogy közben a relatív nedvesség értéke 75% alatti. Tehát a látásromlást nem a vízpára okozza, hanem a lebegő por. Porforgatag: Száraz, erősen átmelegedett talaj fölött kialakuló forgószél. Viszonylag ritka jelenség, és többnyire csak 1-2 percig megfigyelhető. Szokás porördögnek is nevezni. Általában ha egy porforgatag kialakul egy terület felett, számítani kell több ilyen jelenségre is. Ritkán előfordulhat meglepően erős porforgatag is, amely kisebb tárgyakat felkap, vagy a rajta áthaladó autót megrángatja, akár az útról is letéríti. A por általában megfesti, így jól látható. Porvihar: Erős szél képes a kiszáradt talaj részecskéit felemelni és magával hordani, így csökkentve a látástávolságot. Leggyakrabban zivatarokkal kapcsolatban (érkezése előtt) alakul ki.

Légköri fényjelenségek (légköri optikai jelenségek, fotometeorok): Halójelenségek: A Nap vagy a Hold körül látható fénykörök, fényfoltok és az ég más részein megfigyelhető fényívek. A magas szintű felhőkben található (vagy amikor jégtűk hullása figyelhető meg, akkor a talajközeli) jégkristályokon a fény eltérül, ennek köszönhetőek ezek a jelenségek. Leggyakrabban Cirrostratus felhőzeten figyelhetőek meg, ritkábban jégtűk hullásakor, vagy sima, jeges felszínen. Napudvar, Holdudvar: Az égitestek körül látható világos, akár színes folt. Szivárvány: A Nappal átellenes oldalon figyelhető meg, ahogy a csapadékcseppeken a fény megtörik és színes ívet (vagy íveket) lehet látni. Ködív: A szivárványhoz hasonló jelenség, amit köd szélén lehet megfigyelni. Ez az ív fehér színű, és többnyire nagyon halvány.

48

Az észlelés folyamata Délibáb: Az erősen túlhevült felszínközeli levegő felső határán a fénysugarak visszaverődnek, és a felszín csillogó tükörként látszik. Nyáron az utakon mindennapos jelenség. Bishop-gyűrű: Erősen szennyezett (poros, homokos, vulkáni hamuval szennyezett) levegőben alakul ki. A Nap körül sötét körök láthatóak ilyenkor. Glória: Színes gyűrű, amit az észlelő a saját árnyéka körül láthat, ha az felhőre vagy ködre vetül. Hegytetőről és repülőről lehet megfigyelni.

Légköri elektromos jelenségek (elektrometeorok): Zivatar: Dörgéssel és villámlással járó elektromos jelenség, függetlenül attól, hogy más jelenségek kísérik-e. Mivel a villámlás messziről látható, így az állomás területén lévő zivatarnak azt tekintjük, ha dörgés hallható. A zivatar kezdete az első dörgés időpontja, a zivatar vége pedig az utolsó dörgés időpontja után 10 perccel van. Villogás: Távoli zivatar villámainak fénye. Szent Elmo tüze (koronakisülés): Fényes elektromos kisülés. Épületek és járművek csúcsain figyelhető meg, például villámhárító tetején. Sarki fény: A Napból érkező töltött részecskék a sarkok közelében képesek csak a légkörbe jutni, és ott a levegőmolekulákat gerjesztik. Ezek, hogy megszabaduljanak a fölös energiától, fényt bocsátanak ki. Ez a mi szélességi körünkön nagyon ritkán látható jelenség.

Időjárási jelenségek, jeleindők Minden fontos időjárási jelenségnek van egy pontos neve, kódszáma és rajzjele, amelyek segítségével egyértelműen azonosítható. A következőkben ezeket foglaljuk össze. Nyilvánvalóan azok számára, akik először észlelnek túlságosan bonyolultnak, és részletesnek tűnhet, de aki már gyakorlott és hosszú ideje észlel itt megtalálhat minden hivatalos észlelők által is használt kódot.

49


Időjárási jelenségek rajzjele ww

00

10

20

30

40

50

60

70

80

90

50

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

Az észlelés folyamata 00-09: A z állomáson nincs időjárási jelenség, vagy porjelenségek figyelhetőek meg. 04-07: A látástávolságot nem lebegő vízrészecskék, hanem por vagy homok rontja 5 km-re, vagy az alá. A levegő relatív nedvességtartalma 75% alatti.

0 Időjárási jelenség nincs, az ég változásait nem figyeltük meg. 1 A felhőzet mennyisége csökkent; vagy változatlan és az alacsony felhőzet mennyisége csökkent, a magasé pedig nőtt; vagy a mennyisége változatlan, de az alapja megemelkedett. 2 Az ég állapota nagyjából változatlan. A felhőzet mennyisége és magassága nem változott. 3 A felhők mennyisége nőtt vagy a magasságuk csökkent. 4 Füst vagy vulkanikus hamu miatt a látástávolság 5 km alá csökkent. 5 Száraz légköri homály. A levegő nedvessége 75% alatti, a látástávolság pedig 5 km alatti. 6 Nagy terület felett lebegő por rontja a látást (5 km alá), amely nem az állomás közelében emelkedett fel. 7 Por vagy homok rontja a látást, amelyet a szél kavart fel az állomáson vagy annak közelében. A levegő nedvessége 75 % alatti. 8 Jól fejlett porforgatagok láthatók az állomáson vagy annak közelében észleléskor vagy az elmúlt óra folyamán. 9 Porvihar vagy homokvihar az észlelési időben az állomástól látótávolságban; vagy az állomáson az utolsó óra folyamán.

51

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve 10-19: P árásság, talajmenti köd, villámlás, csapadéksáv, száraz zivatar, szélrohamok, felhőtölcsér.

10 Párásság: látástávolság 5 km alatt, a levegő nedvessége 75 % felett. 11 Talajmenti köd az állomáson, foltokban. A talajmenti látástávolság 1 km alatti, de szemmagasságban 1 km feletti. 12 Talajmenti köd az állomáson, többé-kevésbé folytonos. A talajmenti látástávolság 1 km alatti, de szemmagasságban 1 km feletti. 13 Villámlás látszik, de dörgés nem hallatszik (villogás). 14 Csapadéksáv, ami nem ér le a talajig (virga). 15 Csapadéksáv látható, amely eléri a talajt az állomástól nagyobb távolságban. 16 Csapadéksáv látható, amely az állomás közelében ér földet, de az állomáson csapadékhullás nincsen. 17 Száraz zivatar: dörgés hallható, de csapadék nem hullik. 18 Szélrohamok az állomáson vagy látótávolságban észleléskor vagy az elmúlt óra folyamán. Legalább 8 m/s-os hirtelen szélerősség-növekedés, ami alatt a szélsebesség 1 percig elérte a 11 m/s-ot. 19 Felhőtölcsér (tornádó vagy tuba) az észleléskor.

20-29: A z elmúlt órában valamilyen időjárási jelenség állt fenn, de az észlelés időpontjára elmúlt.

20 21 22 23 24 25 26 27 28 29

52

Az elmúlt órában szitálás volt. Az elmúlt órában eső volt. Az elmúlt órában havazott vagy szemcsés hó hullott. Az elmúlt órában havas eső vagy fagyott eső hullott. Az elmúlt órában ónos eső, vagy ónos szitálás volt. Az elmúlt órában záporeső volt. Az elmúlt órában hózápor, vagy záporszerű havas eső volt. Az elmúlt órában jég, jégdara, hódarazápor volt. Az elmúlt órában köd vagy jégköd volt. Az elmúlt órában zivatar volt (csapadékkal vagy anélkül).

Az észlelés folyamata 30-39: P orvihar, homokvihar, hófúvás. Erős: ha a látástávolságot 1 km alá rontja.

30 Gyenge vagy mérséklet porvihar, homokvihar, az elmúlt órában gyengült. 31 Ugyanez, az elmúlt óra folyamán nem változott. 32 Ugyanez, az elmúlt óra folyamán erősödött, vagy az elmúlt órában kezdődött. 33 Erős por- vagy homokvihar, az elmúlt óra folyamán gyengült. 34 Ugyanez, az elmúlt óra folyamán nem változott. 35 Ugyanez, az elmúlt óra folyamán erősödött. 36 Gyenge vagy mérsékelt alacsony hófúvás. Szemmagasságban nem rontja a látástávolságot, csak alatta érvényesül. 37 Erős alacsony hófúvás. 38 Gyenge vagy mérsékelt magas hófúvás. Szemmagasságban a látástávolságot csökkenti. 39 Erős magas hófúvás.

40-49: Köd, jégköd

40 A állomáson nincs köd és az elmúlt órában sem volt, de az állomás környezetében van. (A látás nem nagyobb 5 km-nél.) 41 Köd (vagy jégköd), foltokban. Vagy kis ködfoltok jönnek-mennek vagy köd volt, de foltokra oszlott fel. 42 Nyílt köd, ami az elmúlt óra folyamán gyengült. Vagy az ég, vagy a felhőzet (akár alacsony szintű Stratus) látszik. 43 Zárt köd vagy jégköd, ami az elmúlt óra folyamán gyengült. 44 Nyílt köd vagy jégköd, ami az elmúlt óra folyamán nem változott. 45 Zárt köd vagy jégköd, ami az elmúlt óra folyamán nem változott. 46 Nyílt köd vagy jégköd, ami az elmúlt óra folyamán képződött vagy erősödött. 47 Zárt köd vagy jégköd, ami az elmúlt óra folyamán képződött vagy erősödött. 48 Nyílt zúzmarás köd. A zúzmara képződése megfigyelhető. 49 Zárt zúzmarás köd. A zúzmara képződése megfigyelhető.

53

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve 50-59: Szitálás, szitálás és eső, ónos szitálás

50 51 52 53 54 55 56 57 58 59

Gyenge szitálás, megszakításokkal. Gyenge szitálás, folytonos. Közepes szitálás, megszakításokkal. Közepes szitálás, folytonos. Erős szitálás, megszakításokkal. Erős szitálás, folytonos. Ónos szitálás, gyenge. Ónos szitálás, közepes vagy erős. Szitálás és eső, gyenge. Szitálás és eső, közepes vagy erős.

60-69: Eső, ónos eső, havas eső

60 61 62 63 64 65 66 67 68 69

54

Gyenge eső megszakításokkal vagy szemerkélő eső. Gyenge eső, folytonos. Közepes eső megszakításokkal. Közepes eső, folytonos. Erős eső, megszakításokkal. Erős eső, folytonos. Ónos eső, gyenge. Ónos eső, közepes. Havas eső vagy szitálás és havazás, gyenge. Havas eső vagy szitálás és havazás, közepes vagy erős.

Az észlelés folyamata 70-79: Havazás, jégtűk, szemcsés hó, fagyott eső

70 71 72 73 74 75 76 77 78 79

Gyenge havazás megszakításokkal vagy hószállingózás. Gyenge havazás, folytonos. Közepes havazás megszakításokkal. Közepes havazás, folytonos. Erős havazás megszakításokkal. Erős havazás, folytonos. Jégtűk. Szemcsés hó. Különálló, csillagszerű hókristályok. Fagyott eső.

80-90: Záporos csapadék

80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90

Gyenge záporeső. Közepes vagy erős záporeső. Nagyon erős záporeső. Gyenge havaseső-zápor. Közepes vagy erős havaseső-zápor. Gyenge hózápor. Közepes vagy erős hózápor. Záporszerű jégdara vagy hódara, gyenge. Záporszerű jégdara vagy hódara, közepes vagy erős. Gyenge jégeső. Közepes vagy erős jégeső.

55

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve 91-94: Az elmúlt órában zivatar volt, de már megszűnt. Csapadék még hullik.

91 Zivatar volt, de már csak eső vagy zápor hullik, gyenge. 92 Zivatar volt, de már csak eső vagy zápor, közepes vagy erős. 93 Zivatar volt, de már csak havazás, havas eső, hódara vagy jégdara, gyenge. 94 Zivatar volt, de már csak havazás, havas eső, hódara vagy jégdara, közepes vagy erős.

95-99: Zivatar

95 Gyenge zivatar, záporesővel vagy hózáporral. 96 Gyenge vagy közepes zivatar, jégesővel, jégdarával, hódarával. 97 Erős zivatar, záporesővel vagy hózáporral. 98 Zivatar, porviharral vagy homokviharral. Csapadékhullással vagy anélkül. 99 Erős zivatar jégesővel, hódarával vagy jégdarával.

A kódszámok közül mindig a legmagasabb érvényben lévőt kell megadni, kivétel a 17-es (száraz zivatar), ami fontosabb, mint az 50 alatti többi kód (a többi csapadékkal nem járó jelenidő). Példák: – Ha talajmenti köd van (11-12) és villámlik (13), a magasabb kódszámú villámlást kell észlelni. – Ha száraz zivatar van (17) és köd (42-47), akkor a száraz zivatar a fontosabb. – Ha köd van (42-47) és szitálás (50-55), akkor a szitálást kell jelenteni.

Látástávolság A meteorológiai látástávolság az a legnagyobb távolság, amilyen messzire a legtávolabbi, megfelelő méretű és színű tárgy felismerhetően látszik, illetve ha a legtávolabbi rendelkezésre álló tárgy is kiválóan látszik, akkor a meteorológiai látástávolság ennek a kétszerese. 56

Az észlelés folyamata Az észleléséhez lehetőleg egy olyan helyre kell menni, ahonnan minden irányban megfelelő kilátás áll rendelkezésre. Előre el kell készíteni egy térképet (vagy legalább egy listát) a látható tereptárgyak irányáról és távolságáról. Ezeket úgy kell kijelölni, hogy legyenek közeli és távoli tárgyak is közöttük, lehetőleg minden irányban. A nappali viszonyítási pontok megfelelően nagyok és lehetőleg sötétek legyenek, az éjszakaiak pedig kivilágítottak. Ilyen pontok lehetnek például: az utca végén található nagy fa, a pár kilométerre lévő víztorony, távoli hegyek és antennák. Ha a látástávolság nem ugyanakkora a különböző irányokban, akkor a legkisebb látástávolságot kell feljegyezni és jelenteni.

Az észlelés elküldése Az amatőr meteorológusok számára lehetőség van a www.metnet.hu oldalon az észlelések beküldésére. Itt egyszerűsített és bővített észlelési felület is rendelkezésre áll, attól függően, hogy milyen adatokat kíván rögzíteni az észlelő. Az oldalon összegyűjtve is megnézhetők az észlelési adatok, melyeket ki lehet gyűjteni egy-egy területre vagy akár időszakra is.

57


58

Éghajlati adatok rögzítése


Az éghajlati adatok rögzítése Az eddigiekben megismerkedtünk az időjárás valós időben történő észlelésének módjával. Ebben a fejezetben pedig áttekintjük, hogy hogyan történik az ún. éghajlati adatok rögzítése, észlelése. Ezek azok az adatok, amelyeket hosszú időre jegyzünk fel, és ha ezt elég hosszú ideig tesszük, akkor segítségükkel lehetőségünk van arra is, hogy jellemezzük annak a területnek az éghajlatát, ahol ezeket az adatokat rögzítettük. Ezután már össze tudjuk hasonlítani adatainkat a hivatalos éghajlati adatokkal, és megvizsgálhatjuk, hogy az esetleges eltérések egybevágnak-e például az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatási eredményekkel. Sőt! Ha egy-egy korábbi adatsorokhoz képes rendkívüli (ún. extrém) értéket rögzítettünk, amely adott esetben egybevág az éghajlatváltozás-előrejelzések egy-egy elemével, egyrészt megérthetjük, hogy ezek az előrejelzett változások mit jelentenek a mindennapjainkban, másrészt vissza is igazolják ezen kutatások sikerességét vagy adott esetben kudarcát. Az éghajlati adatok rögzítésénél sok szabálynak kell megfelelnünk, ennek hiányában ugyanis a különböző helyeken, különböző időben mért adatokat nem lehetne összehasonlítani. Fontos a megfelelő minőségű műszerek megfelelő elhelyezése, az esetleges hibák folyamatos ellenőrzése, a mérések lehetőleg egységes módon, ugyanabban az időpontban való elvégzése. A műszerek elhelyezését a korábbiakban már áttekintettük, így nézzük az időzítéseket és a legegyszerűbb vizsgálatok elvégzésének módjait.

A klímaadatok rögzítésének módja, időzítése A meteorológiában többnyire az egyezményes koordinált világidő (UTC) időszámítását használják, amely a világ minden pontján megegyező. Ez télen egy, nyáron két órával kevesebb, mint a Magyarországon használt helyi idő. A meteorológiai mérések szempontjából kitüntetett időpontok (az ún. főterminusok) a következők:

60


UTC

Helyi idő nyáron

Helyi idő télen

Reggel

06:00

08:00

07:00

Dél

12:00

14:00

13:00

Este

18:00

20:00

19:00

Éjfél

00:00

02:00

01:00

A megfigyelések hivatalos időpontja az ezeket az időpontokat (és a további kerek órákat) megelőző fél óra. További kitüntetett időpontok a mellékterminusok, amik a főterminusok között vannak (03:00, 09:00, 15:00, 21:00 UTC). Az éghajlati adatok rögzítésére többféle módszert alkalmaznak. 1) A meteorológiában használt, úgynevezett szinoptikus táviratokban a hőmérsékleti minimumot a reggeli főterminus idején adják meg, és az előző 12 éjszakai órára vonatkozik, a hőmérsékleti maximumot az esti főterminuskor, ez pedig az előző 12 nappali órára vonatkozik. Csapadék-adatot 6 óránként adnak meg, ami időnként az elmúlt 6 órára, máskor pedig az elmúlt 12 órára vonatkozik, ezen kívül még reggel megadják az elmúlt 24 órában hullott csapadék mennyiségét. 2) A z előfordult időjárási jelenségeket és a napi csapadékot nem csak 06-06 UTC, hanem 0-24 UTC időtávú „napra” is meg szokták adni. 3) A z országban körülbelül 500 társadalmi csapadékmérő egyszerűbb mérési programot követ: ők a napi csapadékösszeget és a reggeli hóvastagságot mérik, valamint a nap folyamán előfordult időjárási jelenségeket jegyzik fel. Számukra a „nap” 07-07 óra között van, helyi időben. 4) A z Országos Meteorológiai Szolgálat hivatalos százéves adatsorában kétféle időtartamra vonatkoznak a napi szélsőértékek: 1901-1965: minden nap 21-21 (Helyi időben) 1966-2000: 19-19 (Helyi időben). Tehát szemben a szinoptikus táviratokból származó adatokkal, itt a teljes 24 óra szélsőértékeit veszik figyelembe. 61

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve 5) A hazai amatőr meteorológusok a www.metnet.hu oldalon a napi csapadékot és az időjárási jelenségeket 06-06 UTC között rögzítik. A hőmérsékleti szélsőértékeket viszont nem 12 órás, hanem 24 órás időtartamokban vesszük figyelembe, ezzel el lehet kerülni némi adatvesztést az 1)-hez képest. Itt a szélsőértékeket 18-18 UTC között mérjük. Az amatőr meteorológusok számára javasolt mérési program tehát a következő: 06:00 UTC • Az elmúlt 24 órában előfordult csapadék lemérése, feljegyzése • (Csapadékmérő kiöntése) • E lőző nap előfordult, de feljegyzésre még nem került időjárási jelenségek feljegyzése • Hóvastagság mérése 18:00 UTC

• Előző 24 óra hőmérsékleti szélsőértékeinek leolvasása, feljegy zése • (Hőmérők lenullázása)

A sok különböző módszer időjárás függvényében olykor igencsak eltérő adatokat képes szolgáltatni. Az eltérések azonban általában nem nagyok, illetve hosszabb távon vizsgálva elenyészőkké válnak (például a napi csapadékmérések különbsége éves csapadékösszeg esetén eltűnik). Azok az eltérések, amelyek egyszerű átlagolási, összegzési műveletekkel nem tűnnek el, a nagy mennyiségű adatfeldolgozás során statisztikai módszerekkel továbbra is kezelhetők, ez utóbbit nevezzük adathomogenizálásnak. Az adatok rögzítéséhez az Amatőr Meteorológus Egyesületének internetes oldalán, a www.metnet.hu-n van lehetőség, ahol elkészülnek a legegyszerűbb statisztikák, kimutatások és az ezek összesítésével létrejövő térképek is.

62


A klimatikus jellemzők számítása Ha már kellően hosszú adatsorunk van – ahogy az 1. fejezetben is írtuk, legalább 30 évnyi –, akkor ebből már számíthatók is a klimatikus jellemzők. Természetesen addig is, amíg az adatsorunk eléri ezt a hosszúságot, már nagyon sok érdekes következtetést levonhatunk. Ha már egy naptári évnyi adatunk összegyűlt, akkor vizsgálhatjuk, hogy hidegebb, vagy melegebb volt-e az év a sokéves átlagnál, illetve, hogy több volt-e a csapadék vagy kevesebb. Áttekinthetjük továbbá, hogy az egyes hónapok csapadékösszege hogyan viszonyult a térségünkben jellemző átlagos értékhez. Ha már több évnyi adatunk van, azt is vizsgálhatjuk, hogy ezek az eltérések tartós, hosszabb kilengést mutatnak-e vagy ingadoznak a korábbi statiszták átlagos értékei körül. Az adatok értékelésénél mindig egy hosszabb időszak átlagos és szélsőséges értékeihez szokás viszonyítani. Ilyen időszak volt korábban az 1961-90-es, újabban pedig az 1971-2000-es éghajlati normálidőszak. De lehet találni adatokat az 1901-2000-es és 1901-50-es évekre vonatkozóan is. Ezek az adatok vagy rácspontokban vagy térképes formában állnak rendelkezésre. Ilyenkor ezeken meg kell keresni a földrajzi helyünknek megfelelő értékeket, és ahhoz viszonyítva tudjuk elvégezni az elemzéseket. S hogy milyen adatokat, milyen jellemzőket érdemes ilyenkor vizsgálni, ezeket vesszük végig a következőkben.

Hőmérséklettel kapcsolatos jellemzők, egy napra • N api középhőmérséklet: A nap folyamán mért hőmérsékleti értékek átlaga. Sokféle adat átlagát szokták megadni napi középhőmérsékletként: – minden egész órai mérés átlaga –0 7-14-21 órás mérések átlaga (esetleg a 21 órai adatot kétszeres súllyal veszik figyelembe az átlagolásnál) – 01-07-13-19 óra méréseinek átlaga – minimum-, maximum-hőmérséklet átlaga – minden főterminus és mellékterminus idején zajlott mérés átlaga Az egyes módszerek közötti átszámításra, összehasonlításra léteznek korrekciós tényezők, így ezek összehasonlíthatók, átválhatók lesznek. 63

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve • N api maximum-hőmérséklet: A nap folyamán előfordult legmagasabb hőmérséklet. • N api minimum-hőmérséklet: A nap folyamán előfordult legalacsonyabb hőmérséklet.

Hőmérséklettel kapcsolatos jellemzők egy hónapra, vagy hosszabb időszakra • A bszolút maximum-hőmérséklet: Az adott időszakban (hónap, év) mért legmagasabb hőmérséklet. • A bszolút minimum-hőmérséklet: Az adott időszak (hónap, év) legalacsonyabb hőmérséklete. • Á tlagos maximum-hőmérséklet: A napi maximum-hőmérsékleti értékek átlaga. • Á tlagos minimum-hőmérséklet: A napi minimum-hőmérsékleti értékek átlaga. • K özéphőmérséklet: A napi középhőmérsékleti értékek átlaga

Hőmérséklettel kapcsolatos küszöbértékek • • • • • • •

Z ord nap: A minimumhőmérséklet -10 fok alatti (Tmin < -10 °C) Téli nap: A legmagasabb hőmérséklet esetén sincs olvadás (Tmax ≤ 0 °C) Fagyos nap: A legalacsonyabb hőmérséklet fagypont alatti (Tmin < 0 °C) N yári nap: A legmagasabb hőmérséklet eléri a 25 fokot. (Tmax ≥ 25 °C) Hőségnap: A legmagasabb hőmérséklet eléri a 30 fokot. (Tmax ≥ 30 °C) F orró nap: A legmagasabb hőmérséklet eléri a 35 fokot. (Tmax ≥ 35 °C) F ontos figyelni a relációs jelet: a fagyos és a zord nap esetén az egyenlőség nincs megengedve.

Csapadékkal kapcsolatos jellemzők • N api csapadékösszeg: 24 óra alatt lehullott csapadék mennyisége. • H avi csapadékmérleg: A havi csapadékösszeg eltérése az átlagos havi csapadékösszegtől. • H avi csapadékösszeg: A hónap során lehullott csapadék mennyisége.

Csapadékkal és jelenidőkkel kapcsolatos jellemszámok • C sapadékos nap: Nem egyértelmű meghatározás. Az egyik metódus szerint azt tekintik csapadékos napnak, amikor legalább 0,1 mm lehullott. Ugyanakkor az észlelővel ellátott állomásokon szokásos az a felosztás is, hogy azt tekintik csapadékos napnak, ha csapadékhullást megfigyeltek és mérhető csapadék hullott. Az amatőr meteorológusok ez utóbbi definíciót használják, hiszen a megfigyelés biztosított. 64

Éghajlati adatok rögzítése • C sapadékmentes időszak hossza: A két csapadékos nap között eltelt, egymás utáni csapadékmentes napok száma. Statisztikailag ugyan kicsit nehézkes kezelni, viszont nagyon jól szemlélteti a szárazságot, vagy aszályosságot. • H avas nap: Olyan nap, amely során megfigyeltek havazást, havas esőt, szemcsés havat, fagyott esőt, jégtűt vagy hódarát. Ez független attól, hogy mennyi esett, elég, hogy előfordult a jelenség. • H ótakarós nap: Olyan nap, amikor a reggeli főterminusban mérhető hóvastagság volt (a hóvastagság elérte az 1 cm-t). Hófoltok esetén, amikor már nem összefüggő a hótakaró, nem beszélhetünk hótakarós napról. • Z ivataros nap: Olyan nap, amely során előfordult zivatar, tehát legalább egy dörgést megfigyeltek. • K ödös nap: Olyan nap, amely során megfigyeltek ködöt. • Ó nos esős nap: Olyan nap, amely során megfigyeltek ónos csapadékot. • J égesős nap: Olyan nap, amely során megfigyeltek jégesőt.

Az éghajlatváltozás Az eddigiekben áttekintettük milyen adatokat rögzítenek a meteorológusok hosszú időre, most pedig megvizsgáljuk, hogy milyen következtetéseket lehet ezekből levonni, s mi mindenre lehetnek hasznosak ezek az adatok. Manapság már szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne hallanánk az éghajlatváltozással kapcsolatos problémákról. Maga az éghajlat egy rendkívül bonyolult, soktényezős rendszer, aminek az alrendszerei egymással szoros kapcsolatban vannak, kölcsönhatásokat gyakorolnak egymásra. Ilyen alrendszer az atmoszféra (légkör), a hidroszféra (óceánok, tengerek, édesvizek), a krioszféra (a jég formájában jelen lévő vízkészlet), a bioszféra (élővilág), a litoszféra (kőzetek), illetve ha külön tényezőnek tekintjük, ide tartozhat a pedoszféra (talaj) is. Az időjárás működtetéséhez szükséges energiát a Nap szolgáltatja. Ennek kis része visszaverődik a felhőkön, szóródik a légkör molekuláin, a többi eléri a talajt, és onnan vagy visszaverődik, vagy a talaj melegítésére fordítódik. A légkör azután a talajtól kapja az energiáját. Mivel a beérkező energia eloszlása térben és időben nem állandó – vannak területek amelyek több napsugárzást kapnak, míg másutt egyáltalán nincs napsugárzás – a különbségek kiegyenlítésére a légkörben áramlások indulnak meg. 65

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve Minden test, aminek a hőmérséklete 0 K felett van, energiát sugároz ki. A kisugárzott energia intenzitása és hullámhossza a test hőmérsékletétől függ. Így míg a kb. 6000 K hőmérsékletű Nap rövid hullámhosszú energiát bocsát ki, aminek a nagy része a látható tartományba esik, a kb. 290 K hőmérsékletű Föld hosszúhullámú, az infravörös tartományba eső sugárzást bocsát ki. Ahhoz, hogy a Föld hőmérséklete ne változzon, az szükséges, hogy a beérkező és kimenő energia, valamint a Föld belsejében termelt energia összege nulla legyen. Ez teljesül is, hiszen ha valami miatt több energia érné a Földet a Nap felől, akkor megnőne a hőmérséklete, ami miatt a kisugárzott energia intenzitása is emelkedne, így megszabadulva a fölös energiától. A légkörben vannak olyan részecskék, amik szórják a sugárzást, és vannak olyanok is, amik elnyelik. A légköri vízmolekulák szórásának köszönhető az ég kékje, de elnyelik például az aeroszolok, vagy a sztratoszférában (magaslégkörben) az ózon. A fentieken túl a légkörben kis mennyiségben vannak még úgynevezett üvegházhatású gázok is, amik képesek arra, hogy a rövidhullámú sugárzást akadálytalanul átengedjék, de a hosszúhullámú sugárzást elnyeljék, majd részben visszasugározzák a Föld felé. A természetes üvegházgázoknak köszönhető, hogy a Föld átlaghőmérséklete nem -18 °C, hanem +15 °C, és így lehetséges rajta az élet. A legfontosabb természetes üvegházgázok: a vízgőz, szén-dioxid, ózon és a dinitrogén-oxid (N2O). Az emberi tevékenység egyik fontos hatása, hogy egyes üvegházgázok mennyiségét megnövelte a légkörben (a szén-dioxid mennyiségét például közel másfélszeresére növelte), illetve olyanokat is beleengedett, amik természetes körülmények között egyáltalán nem is fordulnak elő a légkörben (halogénezett szénhidrogének).

66

Éghajlati adatok rögzítése Emiatt felborult az évezredekig meglévő egyensúly, az egyre több sugárzáselnyelő gáz (üvegházhatású gáz) hatására a légkör átlagos hőmérséklete elkezdett emelkedni. Ez arra utal, hogy az eddigi energiaáramlási folyamatok megváltoznak. Egy meteorológus pedig jól tudja, hogy ez nem csak a hőmérsékletre, hanem a megváltozó párolgás miatt a felhőképződésre, csapadékra és ezeken keresztül gyakorlatilag minden egyéb jelenség előfordulására is kihat. Ráadásul nem csupán kis területen, hanem az egész Földgolyón fenekestül forgatja fel az emberiség által korábban megszokott éghajlati viszonyokat. A légköri folyamatok bonyolultságát jól érzékeltetik az ún. visszacsatolási mechanizmusok: 1. A melegedés hatására a légkör által tárolni képes vízgőztartalom megnövekszik, és mivel a vízgőz egy erős üvegházgáz, így további melegedést okoz. Ez egy pozitív (öngerjesztő) visszacsatolás. 2. A melegedés hatására a jégtakaró és a havas területek nagysága csökken. Mivel a hónak és a jégnek magas az albedója (a napfény szempontjából szinte tükörként viselkednek, így sok energiát vernek vissza, keveset nyelnek el), így a jég és hó elolvadásával a felszín által elnyelt energia mennyisége nő, ami melegedést okoz, tovább erősítve az olvadást. 3. Ha a melegedés hatására a légkör víztartalma megnő, több lehet a felhők mennyisége. Ez visszaverést okoz mindkét irányban: a Nap felől a Föld felé tartó energia jó részét is visszaveri, illetve a Föld által kisugározandó energiát is „bezárhatja”. 4. A felszín és a légkör melegedésének hatására a Föld által kisugárzott energia intenzitása nagyobb lesz. Ez a melegedést mérséklő negatív (öncsillapító) visszacsatolás. Vannak még bonyolultabb és kevésbé ismert folyamatok is (például a felhők képződésével kapcsolatban). A rendszer bonyolultsága miatt a vizsgálata általában számítógépes numerikus modellek használatával történik. Ezek olyan számítógépes programok, amelyek fizikai és kémiai alapegyenleteket írnak le.

67

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve Megbecsülik, hogy az emberi tényezők hogyan hatnak erre a rendszerre, majd a jelenlegi állapot alapján számításokat végeznek a légkör jövőbeli állapotára vonatkozóan. Mivel sok olyan tényező van, amiket nem ismerünk (pl. a népesség vagy a gazdasági-technológiai fejlődés), ezért ezekre vonatkozóan több forgatókönyvet („szcenáriót”) hoznak létre, amikre elvégzik ezeket a számításokat.

Mit hoz a jövő? Világszerte megszámlálhatatlan kutatás folyik, amely erre a kérdésre keresi a választ, és habár nem mindenben egyeznek meg az eredmények, számos pontban lényegében teljes az egyetértés. A jövőben folytatódik a hőmérséklet emelkedő tendenciája, gyakorlatilag a teljes Földgolyón. A különbség csupán annak területi és időbeli lefutásában van. Ezzel összefüggésben nagyon sok helyen megváltoznak a csapadékviszonyok is, amely hatására évezredes mezőgazdasági kultúrák kerülnek komoly bajba. Hazánkban évszakonként eltérő mértékben, de már a következő évtizedekben is számítani kell a hőmérséklet emelkedésére. Az kutatások szerint főleg a nyári évszak csapadékösszege csökken jelentős mértékben, ráadásul a csapadékmentes időszak átlagos hossza (azaz tulajdonképpen az aszályosságra való hajlam) nőni fog. Nyári időszakban tehát ritkán fog esni, de akkor nagyon. Ami a hulló csapadék intenzitását is magában foglalja.

Veszélyes időjárási jelenségek Az időjárási jelenségek alapvetően meghatározzák ugyan a szabadban végzett tevékenységeinket, de veszélyt csak ritkán jelentenek az emberi életre és a vagyontárgyakra. A következőkben azokat a jelenségeket vizsgáljuk meg, amelyek veszélyességük folytán külön figyelmet érdemelnek. Ha idejében felismerjük jelenlétüket vagy ha már előfordulnak, tudjuk miben rejlik veszélyességük, akkor ezzel csökkenhetjük vagy megelőzhetjük az esetleges károkat.

68


Heves zivatarok, szupercellák Alapvetően a csapadékképződéshez és így a zivatarképződéshez is két dolog kell: a levegő hirtelen felemelkedése, elegendő mennyiségű vízgőz jelenléte. A levegő emelkedését okozhatja egyrészt a közvetlen napsugárzás, amely a felszínt és a felszín közeli levegőt felmelegítve elindítja a feláramlást, másrészt okozhatják frontok, illetve a levegő összeáramlása (konvergencia) és összetorlódása. Előfordul olyan helyzet is, hogy a vízszintesen áramló levegőt a hegyek emelik meg. A feláramlás bármilyen formájával kapcsolatos légköri jelenségeket konvekciónak nevezik. A zivatarok többféleképpen tudnak károkat okozni: • Kellően erős feláramlás esetén akár egészen nagy szemű jégeső tud létrejönni. Ez különösen akkor veszélyes, ha záporeső nélkül, önmagában hullik. Kárt tesz a növényekben, de akár autókat is tönkretehet, házak tetejét kilyukaszthatja, bizonyos méret felett (4-5 cm) akár már az emberi életet is veszélyeztetheti. • Hosszú időn át egy helyben álló zivatar csapadéka hirtelen árvizeket okozhat. Ez különösen hegyvidékeken jelentős, ahol nagyobb területről összegyűlő csapadékvíz koncentrálódik a patakban, így a patak kiönthet a medréből. • Erős kifutószél kísérheti őket, ami fákat törhet le vagy dönthet ki, vasúti felsővezetékeket szakíthat le, épületeket rongálhat meg. • Felhőtölcsér vagy tornádó jöhet létre. Ez utóbbi a talajt elérve onnan tárgyakat emelhet fel, nagyobb dolgokat felboríthat vagy elmozdíthat, ezzel nagy pusztítást okozva. • A szabadban tartózkodó embereket villámcsapás érheti, ami égést és belső sérüléseket okozhat, súlyos esetben akár halálos is lehet. Éppen ezért, ha valaki a zivatarokat figyeli, fontos, hogy időben védett helyre húzódjon!

69

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve A fenti események különböző erősségűek, intenzitásúak lehetnek. Azért, hogy megkülönböztethetők legyenek a komolyabb veszélyt magukban hordozó jelenségek, a meteorológiában ezekre a „heves” jelzőt használjuk, amelyet zivatarral összefüggésben az alábbi esetekben alkalmazunk: • a jégesőben a szemek mérete eléri a 2 cm-t • a szél sebessége eléri a 90 km/h-t • tornádó kíséri A zivatarok három alaptípusra oszthatók: egycellás, többcellás és szupercellás zivatarokra.

Egycellás zivatarok Az egycellás zivatarok nevüknek megfelelően egy cellát tartalmaznak. A cella elnevezés arra utal, hogy a levegő feláramlása és a felhőn kívüli területen történő leáramlása egy körfolyamatot hoz létre. A nappali felmelegedés hatására rendezett feláramlás alakul ki egy kis területen, körülötte pedig nagyobb területen gyengébb leáramlás zajlik. Egy ilyen cella a rövid élete után elhal, csak kis területen produkál eseményeket. Az egycellás zivatarokat hívják hőzivatarnak is.

Többcellás zivatarok Többcellás (multicellás) zivatarrendszer esetén több cella csoportosul, és a cellák egymásra is hatással vannak. Ezek már rendszerként viselkednek, de eközben külön-külön élik a saját életciklusukat. Egy ilyen rendszer nagyobb területre terjed ki, és összességében huzamosabb ideig meg is marad, mint egy-egy önálló cella. Ha vonalba rendeződnek, hosszú ideig életben maradnak, nagy területet átszelnek és hevesebb eseményeket is okoznak. Ezek az események általában hidegfront átvonulásához kapcsolódnak.

Szupercellák A szupercella olyan egycellás feláramlás, amely forgó mozgást végez, és képes hosszú időn át fennmaradni. Az esetek döntő hányadában zivatarral jár együtt, de megfigyeltek már kisebb, villámtevékenységtől mentes szupercellát is. Meglehetősen speciális feltételek esetén alakul ki. Mindenképpen nagy légköri labilitásra (ez megfelelő hőmérsékleti rétegződést igényel, amelyben létrejöhetnek a nagyon erős felfelé irányuló mozgások) és jelentős függőleges szélnyírásra (azaz felfelé haladva 70

Éghajlati adatok rögzítése jelentős szélirány és/vagy szélsebesség-változásra) van szükség a létrejöttükhöz. A zivatarokhoz köthető heves eseményeket leginkább szupercellák okozzák. A szupercellák megfigyelése nem könnyű feladat, mert ritkán alakulnak ki olyan körülmények, amelyekben minden részletük pontosan kivehető. De vannak olyan képződményeik és kísérőjelenségeik, amelyek alapján biztosan beazonosíthatók a szupercellák.

Erős szél Nem csak a zivatarokat kísérhetik erős, viharos, olykor akár orkán erejű széllökések. Gyakran hidegfrontok átvonulása után is megerősödik és lökésessé válik a szél, de akár anticiklonok peremén is előfordulhat napokig tartó erős szél. Ez azért veszélyes, mert nem csak néhány, rövid ideig tartó erős széllökés, szélroham fordul elő, hanem a hosszú időn át tartó szél is nagy károkat tud okozni. Ez folyamatos megterhelés alatt tartja a fákat, épületeket és egyéb tereptárgyakat, amik így egy idő után nem bírják tovább, engednek a nyomásnak, és eltörnek, kiszakadnak, ledőlnek, ezzel veszélyeztetve a környezetüket. A szél sebességeknél a 60 és a 90 km/h-s határokat szokták figyelni, mert ezeknél a határoknál jelennek meg tipikus károkozási formák.

Hófúvás A hófúvás általában havazás alatt, vagy havazás után alakul ki. Nyílt területeken a szél felkapja és hordja a lehullott havat. Ennek eredményeképpen a hóvastagság erősen változó lehet, néhol semmi hó nem marad, máshol pedig magas hófalakat, torlaszokat épít a szél. Ez a közúti közlekedést erősen megnehezíti, utakat tesz járhatatlanná, és így településeket vág el a külvilágtól. A hófúvás megjelenése erősen függ a széliránytól, ugyanis, ha az útra merőlegesen fúj a szél, az út mellett lehullott havat ráhordja az útra. Fontos a terület domborzata, az út szűkebb környezete, ami alapvetően befolyásolja a szél irányát és erősségét. 71

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve A hófúvás elleni védekezés rövidtávon hófogó rácsokkal lehetséges, hosszú távon pedig hóvédő erdősávok telepítésével. A hófogó rácsok ugyan kisebb helyet foglalnak, de drágább a fenntartásuk, minden tavasszal el kell bontani, ősszel pedig vissza kell telepíteni őket. Az erdősávok viszont erős szélben, vagy ha elöregednek, veszélyt jelenthetnek az úton közlekedők számára, ha az útra dőlnek. Hatásuk lényege az, hogy megtörik az áramlást, és ahogy a szél irányt vált, ott a hópelyhek többsége kihull.

Ónos eső Az ónos csapadékformákról az észlelésnél már írtunk. A veszélyességük kettős: egyrészt a tereptárgyakra lerakódva komoly súlyterhelést okoznak, másrészt a jégbevonat komoly csúszásveszélyt jelent. Az első csoportba tartozik pl. a faágakon felhalmozódó jégbevonat, ami pedig nagy tömegbe lerakódva fakidőlést eredményezhet, akár jóval a csapadékhullás után is, amely közvetlen balesetveszélyt jelent. A veszélyforrások másik csoportja leginkább a közlekedést érinti, történjen az akár gyalogosan, kerékpárral, vagy gépkocsival. Ilyenkor az útburkolat síkossága nagyon változékony lehet, kedvezőtlen esetben teljesen megszűnik a tapadás, és a kormány- és fékrendszer teljesen hatástalan marad. Fontos, hogy ezeket a helyzeteket felismerjük és ezeknek a veszélyeknek a tudatában vágjunk neki az esetlegesen halaszthatatlan útnak.

72

Légköri képződmények


Anticiklon Magas nyomású légköri képződmény, amelyben a tengerszintre átszámított légnyomás 1015 hPa-nál mindig magasabb. A középpontjában nem ritkák az 1040 hPa feletti értékek. A rekordot egy 1968-as kelet-szibériai anticiklon tartja, amelynek a középpontjában 1080 hPa feletti légnyomást mértek. Az anticiklonokban általában nyugodt az időjárás: nyáron zavartalan napsütés, nagy meleg jellemző; télen párásságot, ködöt és nagyon hideg időjárást okoz. Területén előfordulhat ugyan csapadék, de ez soha nem jelentős mennyiségű. Ahogy a középpontjától kifelé haladunk, egyre erősebb lesz a szél, és emiatt nő az időjárás változékonysága is. Az anticiklonokat valósággal körülveszik ezek a nagy sebességű „szélgyűrűk”, amelyek iránya az óramutató járásával megegyezik. Térségünkben egy-egy anticiklon akár hetekig is fennmaradhat, és a benne lévő gyenge légmozgás miatt ilyenkor felhalmozódik a nedvesség és a szennyezőanyag tartalom, ezért jelentősen romlik a levegő minősége. Az anticiklonok 5 csoportját különböztethetjük meg:

Szubtrópusi magasnyomás (középpontjával az Azori-szigetek környékén): Az alsó légrétegben leghosszabb tengelyük dny-ék irányú, térségünket dny-ról szokták elérni nagy kiterjedésű anticiklonok.

Poláris magasnyomás Csak télen képződnek a kontinens északi részein. Legerősebb formái a Szibéria felett kialakult anticiklonok. Ezek rendszerint nagyon sekélyek gyakran csak a 2 km-t érik el. Nyáron ilyenek csak a sarkvidék környékén találhatóak.

Köztes anticiklon A cikloncsaládon belüli köztes magasnyomás.

Lezáró anticiklon A cikloncsalád mögött kiépülő tartósabban fennálló magasnyomás.

Blocking anticiklon Gyakran a magasban leszakadó magassági anticiklon hatására alakul ki a felszínen, a nyugatias áramlást tartósan blokkolva. 74


Ciklon A felszínen zárt izobárokkal rendelkező, alacsony légnyomású terület, amelyben a tengerszintre átszámított légnyomás többnyire 1015 hPa alatti. A középpontjában a fejlettségi stádiumától függően 960-1000 hPa a jellemző légnyomás, de a sekély mediterrán ciklonok középpontjában az 1000-1010 hPa a jellemző érték. Egy-egy trópusi ciklonban előfordulhat 900 hPa körüli érték is, de a mi földrajzi szélességeinken nem adottak a fizikai feltételek kialakulásukhoz. a ciklonok szinoptikus skálájú (ezer kilométeres nagyságrendű képződmények) cirkulációs rendszerek, amelyek a földforgással megegyezően, felülről nézve az óramutató járásával ellentétesen forognak az északi féltekén. Meleg és hidegfrontot, illetve fejletségüktől függően meleg-hideg, un. okklúziós frontot tartalmaznak. A centrumban összeáramló levegő fokozatosan felfelé emelkedik, a centrum felé haladva egyre erősebbek a nagytérségű feláramlások, így a ciklonra a változatos időjárás jellemző. A ciklon területén sokfelé van csapadék, amelyek a középpontjától távolodva egyre inkább a frontokhoz (lásd front) kapcsolhatók a mérsékelt övi ciklonok esetében (lásd mérsékelt övi ciklonok). A hidegfront és melegfront között, az un. melegszektorban - jellemzően nyáron - gyakran adottak a feltételek (lásd labilitás) a légtömegen belüli zivatarok, konvektív csapadék (lásd konvektív csapadék) kialakulására.

Okklúziós front Az okklúziós front két front összezáródásával jön létre, amikor a hidegfront utoléri a melegfrontot. A frontok cikloncentrumhoz közelebbi felén alakul ki és legtöbbször jelentős csapadékot okoz. Mögötte általában hidegfrontszerű hidegbeáramlás kezdődik (hideg okklúzió), de a Kárpát-medencében gyakran fordul elő a talaj közelében melegfronti jelleget mutate meleg okklúzió is.

Hidegfront Általában elmondható, hogy a frontfelületek mentén az időjárási elemeknek (hőmérséklet, nedvesség, légnyomás, szélsebesség, szélirány, stb.) ugrásszerű változásuk van. A hidegfront esetén a front előtt meleg, mögötte hideg levegő 75

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve halmozódik fel. A hidegfrontok a legmarkánsabbak a frontok közül. Általában előttük élénk, erős délnyugati szél fúj (a Kárpát-medencében), mögöttük jobbra fordulva a szél a talajon erős, vagy viharos északnyugati szél támad. A hidegfrontok két fő típusa különböztethető meg attól függően, hogy a frontvonalra merőleges szélkomponensek milyen erősségűek. A két típus között természetesen átmenetek is vannak.

Elsőfajú hidegfront Eszerint beszélhetünk elsőfajú hidegfrontról, ami gyakorlatilag fordított melegfrontként működik, itt a fontvonal felett nagy magasságokig feláramlás zajlik, a frontra merőleges szélkomponens pedig a magassággal csökken. Ezen front típus általában messze van a ciklon középponttól és sokszor inkább párhuzamos mint merőleges az izobárokkal,. A fentebb említett szélviszonyok miatt a csapadékot adó felhőzet a fronton, illetve a front mögött jelenik meg. Ezen fronttípus lassan, gyakran hullámot vetve helyeződik át. A front mögött az alsó légrétegekben az érkező hidegebb levegő, illetve a hulló csapadék okozta párolgás miatt lehűlés és látás-romlás következik be. A fronttól csak bizonyos távolságban kezd javulni a látás, illetve csökken a felhőzet. A front mögötti felhőzetet időnként cirrus ernyő zárja, amely a jet környékén helyezkedik el. A frontálzóna legalsó része általában meredek, ezért ha labilis a légkör (lásd labilitás), zivatarok is kialakulhatnak, mielőtt az egyenletes csapadék megkezdődne. Elsőfajú hidegfront jellemzői összefoglalva: • Talajszél: Markáns jobbra történő szélfordulás a front átvonultával, általában dny-ból ény-ba. Az átvonulásnál a lökéses szél gyakran erős vagy viharos erejű, amely a front mögött lecsillapodik. A ciklon magja közelében kevésbé kifejezett a szélfordulás. • Nyomástendencia: A front előtt legtöbbször nyomássüllyedés, mögötte különböző erősségű emelkedés. A ciklon magja közelében azonban a front mögött is gyenge nyomáscsökkenés lehet. • Hőmérséklet: Általában markáns hőmérséklet csökkenés a front előtti értékekhez képest. A front előtti értékek azonban napszak és évszak függőek, így a változás is eltérő lehet. 76

Légköri képződmények • Harmatpont: A front mögött a hulló csapadék miatt csak lassan csökken, a front előtt pedig hőmérséklethez hasonlóan napszak és évszak függő. • Látás: Határozott látásromlás a front mögött (csapadék következtében), majd csak a fronttól messze javul a látás.

Másodfajú hidegfront Másodfajú hidegfront esetén a frontra merőleges szélkomponens nő a magassággal, így ezen front gyorsan helyeződik át és a csapadékrendszere teljes egészében a hidegfront előtt, a mozgás irányába helyezkedik el. Ezen fronttípus általában a ciklonközéppont közelében hózódik és merőleges az izobárokra. A front mögött nagyobb magasságokban a hideg levegő leáramlik, ami kiszáradáshoz vezet a troposzféra középszintjein, mindez a front fölött középszinteken inverziót is okozhat. Másodfajú hidegfront jellemzői összefoglalva: • Talajszél: Markáns jobbra történő szélfordulás a front átvonultával, általában dny-ból ény-ba. Az átvonulásnál a lökéses szél gyakran erős vagy viharos erejű, amely a front mögött tartósan, akár napokig is megmaradhat. A ciklon magja közelében kevésbé kifejezett a szélfordulás. • Nyomástendencia: A front előtt legtöbbször nyomássüllyedés, mögötte különböző erősségű emelkedés. A ciklon magja közelében azonban a front mögött is gyenge nyomáscsökkenés lehet. • Hőmérséklet: A front előtt a csapadék révén előfordulhat hőmérséklet csökkenés, mögötte pedig az erős leszálló légmozgások következtében gyakran kis mértékű a hőmérséklet csökkenés, majd csak a fronttól távolabb történik meg a jelentősebb lehűlés. A hideg levegő sokszor több hullámban, ún. másodlagos hidegfront(ok) formájában érkezik. Télen inverziós helyzetekben ezen típusok minden esetben felszakíthatják a hideg párnát, megszüntethetik az inverziót, kisöpörhetik a Kárpát-medencében megült hideg, párás levegőt, amely erőteljes hőmérséklet emelkedéshez is vezethet. Ilyen esetben álcázott vagy álhidegfrontról beszélünk. Az elsőfajú hidegfrontok általában nem, vagy ritkábban szüntetik meg a hidegpárnát, azaz ritkábban van annyi energiájuk, hogy kisöpörjék a medencében megült hideglevegőt. 77

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve • Harmatpont: A front mögött általában erőteljes a harmatpontcsökkenés. • Látás: Nagyon határozott látásjavulás.

Melegfront A front általában jellegzetes felhőképpel jár, előtte cirrus-os lesz az ég, majd egyre alacsonyabb szinten jelennek meg felhők, és végül gyakran csepergő csendes eső kezdődik a vastag felhőtakaróból. Nyáron előfordulhatnak egészen száraz melegfrontok, amelyeket minimális felhőzet kísér, és csapadékos sem okoznak. A melegfront nevével ellentétben a talaj közelében nem mindig hoz felmelegedést, hiszen a felhős csapadékos időben visszaesik a hőmérséklet, éjszaka még köd is képződik. A front távolodásával az esetek nagy részében a közeledő hidegfront előtt erőteljes melegbeáramlás kezdődik. Az ég a melegfront mögött halvány, piszkoskék színűvé válik.

78


MetNet észlelők területi eloszlása

Sulimet pályázat nyertesei 79


Irodalomjegyzék

[1] Bartholy Judit, Pongrácz Rita: Az éghajlat mint rendszer, globális klímaváltozások. (Humánökológia. Szerkesztő: Nánási Irén, 2005) [2] Domonkos Péter, Jákfalvi Mihály, Szudár Béla: Előírás földfelszíni meteorológiai megfigyelésekre (OMSZ, 2009) [3] Horányi András, Krüzselyi Ilona, Szabó Péter, Szépszó Gabriella: Az Országos Meteorológiai Szolgálat klímadinamikai tevékenysége [4] Orbay István: A közutak mentén létesített fásítások feladatairól [5] Szalai Sándor: A zivatarok típusai. http://www.atmosphere.mpg.de/enid/_1___rvizek__s_ zivatarok/_-_A_zivatarok_t_pusai_272.html [6] Tabi Krisztián hozzászólása a napi középhőmérséklet korrekciós tényezőkről: http://metnet.hu/?m=forum&topic=kerdesek&fromto=15523a15523 [7] MetNet Kislexikon: http://metnet.hu/?m=lexikon [8] MetNet Felhőatlasz: http://metnet.hu/?m=fatlasz [9] Windsurfing.hu: Beaufort-skála http://www.windsurfing.hu/cikk.asp?tipus=hirek&id=48

Képjegyzék 7 8 11 12 17 19 21 22 28-42 57 62 72 78

80

http://www.physast.uga.edu http://www.sydneystormchasers.com/node/3298 metnet.hu - Zoan - 2010.05.06. Szeged http://www.georgjensen.com/ch/living/clocks-and-weatherstations metnet.hu - Flurries - 2009.03.14. Pér metnet.hu - MetFickó - 2010.06.18. Tordas http://tythb.en.alibaba.com/product/51705016-0/Barometer.html metnet.hu - petrol - 2009.08.07. Soltvadkert http://www.metnet.hu/?m=synop-atlasz http://www.metnet.hu/?m=naplo&sub=uj http://www.metnet.hu/?m=napi-adatok&sub=6 metnet.hu - agazdag - 2009.06.16. Letenye metnet.hu - bluli - 2009.10.23. Dunaújváros

Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve

Recommend Documents