Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
Az Eszék környéki magyarlakta falvak története a XX. században Szentlászló száz éve
Témavezető: Fejérdy Gergely Ph.D Egyetemi adjunktus
Készítette: Domján Dániel Ferenc Történelem szak BA képzés 1
BEVEZETÉS.................................................................................................. 3 I. SZLAVÓNIA TÖRTÉNETE ÉS FÖLDRAJZA ................................................... 6 I.1. SZLAVÓNIA RÖVID TÖRTÉNETE A XX. SZÁZADIG .................................................. 6 I.2. KELET-SZLAVÓNIA FÖLDRAJZA ........................................................................ 7 II. MAGYAROK KELET-SZLAVÓNIÁBAN A XX. SZÁZADBAN........................... 8 II.1. TERÜLETI TAGOLÓDÁS ................................................................................. 8 II.2. A KELET-SZLAVÓNIAI MAGYARSÁG TÖRTÉNETE A XX. SZÁZADIG ............................ 9 II.3. A KELET-SZLAVÓNIAI MAGYARSÁG TÖRTÉNETE A 1918-IG .................................. 9 II.4. MAGYAROK SZLAVÓNIÁBAN AZ I. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉTŐL A PARTIZÁNHÁBORÚIG ... 11 II.5. MAGYAROK A PARTIZÁNHÁBORÚBAN – A PETŐFI-BRIGÁD ................................. 14 II.6. MAGYAROK A MÁSODIK JUGOSZLÁVIÁBAN ..................................................... 16 II.7. A DÉLSZLÁV HÁBORÚ ÉS KELET-SZLAVÓNIA (1991).......................................... 19 III. SZENTLÁSZLÓ .......................................................................................23 III. 1 A FALU KORAI TÖRTÉNETE ......................................................................... 23 III. 2. A FALU TÖRTÉNETE 1918-TÓL 1991. JÚNIUSÁIG........................................... 24 III. 3. SZENTLÁSZLÓ A DÉLSZLÁV HÁBORÚBAN ........................................................ 26 ÖSSZEGZÉS – A KELET-SZLAVÓNIAI MAGYAROK JELENE, JÖVŐJE ...............29 TÉRKÉPMELLÉKLETEK.................................................................................31 KÉPMELLÉKLETEK ......................................................................................34 TÉRKÉPEK ÉS KÉPEK FORRÁSA ...................................................................35 BIBLIOGRÁFIA ...........................................................................................36
2
Bevezetés A Kelet-Szlavóniában élő magyarokról az 1990-es években - a délszláv háború okán - sokat hallhatott a magyar közvélemény. Sokan közülük tagjai voltak azoknak a horvát és nemzetközi csapatoknak, akik a szerb agresszióval szemben kivívták Horvátország függetlenségét. Sajnos ezekről az eseményekről nincs átfogó képe a magyarországi köztudatnak, pedig az országhatártól 1-2 kilométerre már harcok folytak és magyarok vesztették életüket. Sajnálatos ez azért is, mivel Kelet-Szlavóniában már az Árpád-kortól jelen vannak magyarok, sokszor hányattatott sorsuk ellenére a mai napig is több százan élnek a Baranyai-háromszögben és az Eszéktől délre található magyarlakta falvakban. Az I. Világháborútól napjainkig a Drávaszög területe hatszor cserélt „gazdát”: Az Osztrák-Magyar Monarchiából az 1918-ban megalakult Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került a terület. Karađorđević Sándor 1929-ben diktatúrát vezet be, október harmadikától az ország neve Jugoszláv Királyság. 1941-ben visszakerül Magyarországhoz, de a II. világháború után ismét Jugoszlávia része lett. 1995-től a Horvát Köztársaság területéhez tartozik. Dolgozatomban a Kelet-szlavóniai magyarok helyzetét mutatom be a XX. században. Hogy egészben láthassuk történelmüket, Szlavónia elmúlt ezer évének történelmét is tárgyalom röviden. A szakirodalomban néhány éve egy hiánypótló mű született magyar nyelven. Sokcsevits Dénes: Horvátország a VII. századtól napjainkig1 című nagy ívű munka az eseménytörténet mellett a gazdaság-, társadalom-, politikatörténetet is részletesen tárgyalja, és korszakonként külön kitér Szlavóniára. A Baranya-háromszög történetének, illetve az ott élő magyarok kultúrájának egyik, ha nem a legnagyobb kutatója Baranyai Júlia. Nem véletlenül cseng össze a neve a területtel: Schneider Júliaként látta meg a napvilágot, de annyira vonzódott a területhez, hogy felvette a Baranyai nevet. Vízbe vesző nyomokon2 című művében a terület történelme mellett az itt élő magyarok néprajzával foglalkozik illetve az innen származó írókról is részletesen ír. A Baranya-háromszög folklórját nagy részletességgel kutatta Lábadi Károly is, több műve mellett főműve A Drávaszög ÁBÉCÉ3. A Drávaszög egyháztörténetével is foglalkozik, Egyházak AlsóBaranyában és Szlavóniában című művének bemutatója 2013 márciusában volt.
1
SOKCSEVITS Dénes: Horvátország a 7. századtól napjainkig, Budapest, 2011. BARANYAI Júlia: Vízbe vesző nyomokon, Forum Könyvkiadó, Újvidék 1976. 3 LÁBADI Károly: Drávaszög ÁBÉCÉ, Eszék-Budapest 1996. 2
3
A XX. századi történelemről, a Szerb – Horvát - Szlovén Királyságról és Jugoszláviáról számos részletes munka készült. A legfrissebb, átfogó mű Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia4 című könyv. A könyv biztos alaptudást ad a XX. század délszláv történelméhez. Hasonlóan összegző mű Toldi Ferenc: A Jugoszláv állam kialakulása és felbomlása5, mely inkább az intézménytörténetet tárgyalja, kevésbé az eseménytörténetet. Nagy részt szentel az író az 1974-es alkotmánynak. A két világháború közti Jugoszláviáról Bíró László írt részletes könyvet, melyben nem az eseménytörténet áll a középpontban, hanem a társadalom, intézményrendszer, gazdaság, oktatás. A Jugoszláv állam 1918-1939.6 című könyvben a szerző nagy mennyiségű számadatot gyűjtött össze és közölt, ami erről a korszakról egyedülálló. A Délvidéki magyarság két világháború közötti helyzetéről A. Sajti Enikő írt több művet. Imperiumváltások, revízió, kisebbség; Magyarok a Délvidéken 1918 – 1947.7 című könyvében a magyar kisebbség helyzetét mutatja be, talán a XX. századi magyarság számára legtragikusabb időszakban. A dolgozatomban egy magyar falut, nevezetesen Szentlászlót külön is bemutatom. Felvázolom a falu XX. századi történelmét, hogyan vészelte át a II. világháborút, a Titoféle rendszert és milyen okok vezettek oda, hogy 1991-ben 152 napos harcok után a falu 7 évre elnéptelenedett. A szakirodalom történeti szempontból sajnos szegényes, a helyi folklórt viszont igen részletesen kutatták. Penavin Olga rendkívül részletesen dokumentálta a helyi népviseletet, nyelvjárást, kultúrát. Kórógyon, Szentlászlón, Harasztin és Rétfalun tevékenykedett. A Nagycsaládszervezet Szlavóniában (Kórógyon)8 című munkájában a nagycsaláddal (zadruga) foglalkozik, részletesen elemzi annak jellemzőit. Legnagyobb műve véleményem szerint a Szlavóniai (kórógyi) szótár9 mely felépítésében megfelel egy hagyományos szótárnak, a szócikkeknél viszont fonetikusan leírja, hogy a helyi magyarok hogy ejtenek bizonyos szavakat, illetve csak ott használatos tájszavakat magyaráz meg, példamondatokkal. Történeti szempontból a legtöbb segítséget a Szentlászlón lakó magyarok beszámolói alapján kaptam. Nagy segítségemre volt Bece Géza, aki született Szentlászlóiként a falu elmúlt 80 évét fel tudta eleveníteni számomra, illetve Kelemen
4
JUHÁSZ József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, Budapest, 1999. TOLDI Ferenc: A Jugoszláv Állam Kialakulása és felbomlása, Budapest, 1995. 6 BÍRÓ László: A Jugoszláv állam 1918 – 1939, Budapest 2010. 7 A. SAJTI Enikő: Imperiumváltások, revízió, kisebbség; Magyarok a Délvidéken 1918 – 1947. Budapest, 2004. 8 PENAVIN Olga: A nagycsaládszervezet Szlavóniában (Kórógyon), Újvidék, 1981. 9 PENAVIN Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár, Budapest, 2000. 5
4
Dávid iskolaigazgató, aki a menekültsorsban egy összefoglaló könyvet írt10 . A délszláv háború történetével kapcsolatban a legtöbb segítséget Kelemen Dezső veterán adta, aki az eredeti helyszíneken mesélt a falu 152 napos védelméről. Számos filmfelvétel és képanyag is segítette munkámat. A szakkönyveken kívül számos cikket is felhasználtam a dolgozatomhoz. A Szlavóniai illetve délvidéki magyarság helyzetével és annak kutatásával foglalkozik illetve foglalkozott a fentebb említett kutatók mellett Szigetvári Krisztián, Mák Ferenc, Sebők László. A bibliográfiában megemlített cikkeik nagy segítséget nyújtottak dolgozatom elkészítéséhez.
10
Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997.
5
I. Szlavónia története és földrajza I.1. Szlavónia rövid története a XX. századig A Dráva-szögi (amely keletről a Duna, nyugatról a Dráva, északról pedig a mai magyar államhatár által határolt terület) illetve az Eszékről dél, dél- nyugatra található települések már a római korban is megtalálhatóak voltak, azok neveit azonosítani tudták római nevükkel11. A Tripimir-dinasztia uralkodója, Tomislav egyesítette a dalmát törzseket 925-ben, ezzel megalapította a Horvát Királyságot. A mai napig vita övezi, hogy mely államhoz, illetve mely néphez tartozott Szlavónia a X.-XI. században. A legújabb feltételezések szerint egy nagyon gyér lakosságú „senki földje” volt12. 1082-1085 között Szent László átlépte a Drávát, és nagyobb ellenállás nélkül elfoglalta Szlavóniát13. Utódját, Könyves Kálmánt 1102-ben az úgynevezett Pacta Conventa által, Tengerfehérváron horvát királlyá koronázzák, így a két állam egészen 1918-ig egy államközösséget alkotott. A középkori Szlavónia területe nem azonos a jelenkori területtel, amit Szlavóniának neveznek. A középkorban a Drávától délre, egészen a Nagy-Kapeláig tartó területet nevezték így, ez Zágráb, Varasd és Kőrös megyét jelentette (1. térképmelléklet) A XVI.XVII. században, egy hosszú egyesülési folyamat eredményeként lett Horvát- és Szlavónországból egy közjogilag is egységes állam. Az oszmánok betörésekor a horvát és szlavón területek zsugorodtak, az így kialakult területet hívja a történetírás „Maradékok Maradéka”-nak (Reliquiae reliquiarum olim inclyti regni Croatiae – Az egykor dicső Horvát Királyság maradékainak maradéka)14. Míg 1520 előt 50 000 km2 volt a HorvátSzlavón területek nagysága, addig ez a szám a XVI. század közepére 20 000 km2-re, a XVI. század végére pedig 17 000km2-re csökkent.15 Miután a törökök kivonultak a területről (1691 augusztus 18-án Badeni Lajos Szalánkeménnél legyőzi Köprülü Musztafa nagyvezírt16), a még oszmán kézen lévő déli területekről nagyszámú boszniai és hercegovinai horvát menekült át Szlavóniába, így
11
BARANYAI Júlia: Vízbe vesző nyomokon, Forum Könyvkiadó, Újvidék 1976. 5.p KRISTÓ Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon, Budapest, 1979. 85.p 13 SEBŐK László: A szlavóniai magyar szórványok, In: Magyarlakta kistérségek és kisebbségi identitások a Kárpát-medencében, Budapest 2006. 179. p. 14 SOKCSEVITS Dénes: Horvátország a 7. századtól napjainkig, Budapest, 2011. 171. p 15 SOKCSEVITS Dénesi i.m 172. p. 16 Magyarország története, Szerkesztette: Romsics Ignác, Budapest, 2010. 472 p. 12
6
területi és etnikai viszonyai erősen megváltoztak. Nem csak ez volt viszont az egyetlen ok, hogy Szlavóniában nagyobb számban megjelentek a „Kapelán-túli” horvátok. Nagy szerepet játszott az, a már a XV. századtól zajló folyamat is, hogy a horvátországi nemesek Szlavóniában kaptak területeket. Ennek egyik tipikus példája Litvai-Horvát Damján (horvát- dalmát bán 1470-1474; szlavón bán 1471 – 1473), aki a Hunyadiaknak tett szolgálatokért Hunyadi Mátyástól Szlavóniában kap birtokot.17 A XVIII. század elején az Udvari kamara létrehozta a Szlavón Kamarát, melynek központja Eszék lett. Feladatai közé tartozott a népesség összeírása, a birtokviszonyok rendezése, a katonai kormányzat kialakítása.18 1745-ben Mária Terézia a Dráva és a Száva közti vidéken felújította a megyerendszert, Pozsega, Verőce és Szerém vármegye alkották Szlavóniát, melynek követei 1848-ig részt vehettek a Magyar Országgyűlésen.19 II. József a Magyar Királyságot 10 kerületre osztotta az 1785-ös közigazgatási rendeletével ezáltal Szlavónia Pécs kerülethez került.20 Az 1868-as horvát – magyar kiegyezés következtében Horvátország Magyarország társországa lett a Monarchián belül. Ettől kezdve Szlavónia azt a területet jelentette, melyet Északról a Dráva, Délről a Száva, Keletről Eszék és Nyugatról Varasd határol. (2. térképmelléklet)
I.2. Kelet-Szlavónia földrajza Fontosnak tartom, hogy röviden említést tegyek Kelet-Szlavónia földrajzi adottságairól, mivel a honfoglalástól kezdve a török-vészen át a jelenkorig nagyban befolyásolja a környék történelmét. Szlavónia már a középkori Magyar Királyság egyik legtermékenyebb vidéke volt. Földművelésre rendkívül alkalmas a sík, patakokkal átszőtt terület, de a mocsaras-tavas területeken a halászat is jelentős volt. A tatár-dúlás, később a török hódítás elöl is a mocsarak szigeteire menekültek az emberek, hiszen csak a helyi lakosok ismerték a biztonságos ösvényeket. A mocsarakat a XIX. században kezdték lecsapolni ebből
17
SOKCSEVITS Dénes: i.m. 177. p SOKCSEVITS Dénes: i.m. 226. p. 19 SEBŐK László: i.m. 180. p. 20 Magyarország története, Szerkesztette: Romsics Ignác, Budapest, 2010. 533. p. 18
7
kifolyólag az itt élő emberek életmódja is megváltozott, halászatról áttértek a földművelésre.21 A terület erdőgazdálkodásra is alkalmas, Jovan Cvijić 1910-ben feltérképezte a Balkán-félsziget természetföldrajzi jellemzőit, nagy ívű munkájában leírja, hogy Szlavónia területének 36-37%-át erdők fedik.22 1980-ban Mikuska J. és Vuković M. felmérte a Baranya-háromszög területét, ekkor 50% volt a szántó, 30% az erdő, 14% a rét és legelő, 5% a nád és mocsár, 1 % egyéb terület.23 Történelmi szempontból ez a mocsaras, sík vidék nem csak a török-kori menekülteknek szempontjából volt előnyös. A XX. században, Tito partizánharcai ezt a területet szabadították fel a legkésőbb, mivel a gerilla harcmodor a síkvidéken kevésbé hatékony, mint délebbre található hegyvidékeken.24
II. Magyarok Kelet-Szlavóniában a XX. században
II.1. Területi tagolódás A
Kelet-Szlavóniában
élő
magyarok
száma
napjainkra
sajnos
nagyon
megfogyatkozott. Történelmük során nem csak az asszimiláció, de a területet sújtó számos háború és főleg a XX. század zavaros politikai eseményei is hozzájárultak. A mai területi állapotokat tekintve - a magyarság szempontjából – két területet különíthetünk el, az egyik az úgynevezett Dráva-szög, melyet nyugatról a Dráva, északról a mai Magyarország határa, keletről a Duna határol, a történelmi Baranya vármegye déli része, melyet sokszor Baranya-háromszögnek is hívnak. A másik területen a magyarság kisebb számban van jelen. Ezek az Eszéktől délre található magyarlakta falvak elszórva, horvát és szerb falvak közé ékelődve találhatók. A következőkben ennek a két területnek a magyarságát, illetve annak XX. századi sorsát fogom megvizsgálni. 21
Szentlászló i.m 6.p. Jovan CVIJID: A Balkán félsziget és a Délszláv országok. Az emberföldrajz alapjai, Szabadka, Újvidék 2009. 510.p. 23 MIKUSKA J. – Vukovid M.: Művelési arányok a Drávaszögben, Belgrád, 1980. 24 J. MARJANOVIC: Felszabadító háború és népi forradalom Jugoszláviában, Budapest, 1968. 136-137.p In: Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, Budapest, 1999. 22
8
II.2. A Kelet-Szlavóniai magyarság története a XX. századig Leletek bizonyítják, hogy a terület már az ókorban is lakott volt. A honfoglalás korában a gyepűre székelyeket telepítettek. Baranyai Júlia felhívja a figyelmet a székely – baranyai hasonlóságokra, mint például a kiejtés vagy az ősi családnevek egyezése, ezen kívül sok balladai történet is nagyon hasonló.25 Mivel a horvát törzsek már a VII. századtól a területen tartózkodtak, vegyes szláv-magyar népesség alakult ki, amit erősített, hogy a XII. században nagy számban telepítettek le német hospeseket.26 A mohácsi csata után a terület szinte elnéptelenedett, Hans Dernschwam így írta le Törökországi útinaplójában a területet: „Laskóig néhány sivár falun mentünk át, Kopácson, Darócon. Elhagyatott és fölperzselt templomokat láttunk.”27 Az 1857-es országos összeírás szerint Szlavóniában 4886 magyar élt, főleg négy faluban: Szentlászlón, Kórógyon, Harsztin és Rétfalun28. Számuk ekkor a későbbi évtizedekhez képest csekély volt. A szlavóniai magyarság száma az ezt követő 50 évben viszont nagyban gyarapodott.
II.3. A Kelet-Szlavóniai Magyarság története a 1918-ig A XIX. második felében, nagyarányú magyar bevándorlás indult Szlavóniába. Ennek oka, hogy a Katonai Határőrvidéket polgárosítani kezdték, és a telekárak nagyon lecsökkentek (a magyarországi áraknak 5-10 %-a)29. 1890-ben - a Baranya-háromszöget nem számítva, mivel ekkor még Magyarországhoz tartozott – 55 482 magyar élt HorvátSzlavónországban, 1900-ban 75 485 fő, 1910-ben pedig már 87 494-re nőtt a betelepülők száma, a migrációs csúcs is erre az időpontra tehető. 30 Természetesen nem csak a betelepülés,
hanem
a
népességszaporodás
is
hozzájárult
a
magyar
népesség
növekedéséhez. 25
BARANYAI Júlia: i.m. 23. p. SOKCSEVITS Dénes: i.m. 119.p 27 MÁK Ferenc: Menekülésben. Prominoritate folyóirat, 1997. tavasz. 2.p 28 FÉNYES Elek: A Magyar Birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint, Pest, 1867. 14. p. 29 SEBŐK László i.m. 180. p. 30 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 439.p 26
9
Több probléma is felmerült a hirtelen megnövekedett magyarsággal kapcsolatban. A főleg református vidéknek számító Szlavóniában nem tudták a katolikus magyarok gyakorolni vallásukat, és magyar iskolák sem voltak, ahol gyermekeiket taníthatták volna. A másik probléma az asszimiláció volt. A nagyszámú új magyar lakos könnyen asszimilálódott a horvát környezetben. Ennek megakadályozására 1904. április 16-án Széchenyi Béla gróf életre hívta a Julián Egyesületet. 31 Az egyesület főleg iskolaalapításokkal foglalkozott, melyre az államtól nagy összeget is kaptak. Háromfajta iskolát létesítettek: vasúti (MÁV) iskolákat, katolikus iskolákat és református iskolákat. A MÁV vezetőségének Horvátországban 1910-ben a 73%-a, alkalmazottainak 40%-a volt magyar, ezért a MÁV is jelentős összegekkel támogatta az iskolák építését.32 Az I. Világháborúban az iskolák zöme bezárt, a háború után nem nyitottak ki újra. A Bethlenkormány
37 322 166 koronával támogatta a társaságot33. A szervezet a háború után
Magyarországra települt és ott 1944-ig működött. 1908-ban Eszéken megjelentettek egy újságot is Szlavóniai Magyar Újság néven. A XX. században a horvátországi magyarság számarányának változásait az alábbi táblázatban foglaltam össze. Szerencsére sok esetben külön számolták a Baranyaháromszögben élő magyarokat is. Az alábbiakban ezeket az adatokat veszem alapul, és mutatom be a népességfogyás okait.
31
BERNICS Ferenc: A Julián akció (egy „magyarságmentő egyesület” tevékenysége Horvátországban és Boszni-Hercegovinában és a jelen 1904-1992) In: Regio : kisebbség, politika, társadalom, 1995. 6. évf. 3.sz. 2. p. 32 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 440. p. 33 A. SAJTI Enikő: Imperiumváltások, revízió, kisebbség; Magyarok a Délvidéken 1918 – 1947. Budapest, 2004. 41.p
10
A horvátországi magyarok száma és a baranyai népességhez viszonyított aránya Összesen
Baranyában
Baranyában,
Horvátországban(fő)
(fő)
arányaiban (%)
1910
119 87434
20 313
40
1921
76 346
16 638
33,8
1961
1% a lakosságnak
-
-
1981
0,6% a lakosságnak
-
-
1991 első félév
22 355
8 956
16,5
1991 szeptember
-
5 00035
-
2001
16 595
11 00036
-
2011
14 048
-
-
Év
Forrás: Mák Ferenc: Magyarok Horvátországban, Magyar Kisebbség, 3. évf. 9-10.szám; Nikolai Botev: Ethnic intermarriage in the former Yugoslavia, 1962 to 1989, American Sociological Review, 1994, 6.p Horvát Statisztikai Hivatal (http://www.dzs.hr) (Szerk.: Domján Dániel Ferenc)
II.4. Magyarok Szlavóniában az I. Világháború végétől a partizánháborúig Az
I.
Világháború
elvesztésével,
a
trianoni
békediktátum
aláírásával
Magyarországtól elcsatolták többek között a Baranya-háromszöget is. A Szerb-HorvátSzlovén Királyság viszont nem 1920. június 4.-e után jött létre, hanem 1918. december 1.én kiáltották ki. A szerb-horvát területi – etnikai - politikai viták miatt nagyon labilis volt a Királyság, ezért a nemzetgyűlés 1921. június 28-án elfogadta az úgynevezett vidovdani 34
Mivel ekkor még a Baranya-háromszög Magyarországhoz tartozott, ez az adat nem csak Horvátországra, hanem Horvátországra és Baranyára vonatkozik 35 Nem pontos adat, Baranya és Kelet-Szlavónia együtt 36 Nem pontos adat, Baranya és Kelet-Szlavónia együtt
11
alkotmányt. Ennek lényege, hogy a törvényhozás Belgrád központtal zajlott, viszont létrehoztak egy decentralizált közigazgatást, amit úgy osztották fel területileg, hogy egyik nemzetiség se kerüljön többségbe.
A Szerb – Horvát – Szlovén Királyságot így 33
körzetre osztották.37 Az elcsatolt területeken Bácskát, Bánátot és Baranyát egyesítették Vajdaság néven, Szerémség és Szlavónia Horvátországhoz került. Ha a jelenkori horvátországi magyarságot nézzük, a vidovdani rendszerrel kettéosztották őket. 1921-ben a magyar anyanyelvűek száma 467 658 fő volt, ami a Királyság lakosságának 3,9%-át jelentette. A népszámláláskor nem kérdeztek rá a nemzetiségre, csak a nyelvre. Nemzetiséget csak a szláv nyelvűeknél lehetett megadni, de ott is csak három típus volt: szerb-horvát, szlovén és egyéb szláv. 38 1922. szeptember 17-én, Zentán a vajdasági magyarság megalapította az Országos Magyar Pártot. A baranyai magyarságot Dr. Deák Leó az Országos Magyar Párt titkára és a Párt társelnöke, Falcione Árpád képviselte.39 Az 1925. február 8-án40 megtartott szavazásokon Varga János csúzai kisgazdát indította a Párt, de nem sikerült nyerniük és koalícióba sem léptek senkivel, így a magyaroknak nem volt érdekképviseletük. Tartományi választásokat legközelebb 1925. január 23-án tartottak, ekkor az Országos Magyar Párt koalícióba lépett a Szerb Radikális Párttal, így bejutott a tartománygyűlésre. Ekkor összesen 16 magyar képviselő jutott mandátumhoz, tizenkét fő a koalíció révén, további négyen pedig más pártok által. A nemzetgyűlési választásokat 1927. szeptember 11-én tartották.41 Ekkor két magyar szenátor is bejut a nemzetgyűlésbe, név szerint Dr. Váradi Imre becskereki és Dr. Strelitzky Dénes szabadkai képviselő.42 Sok időt azonban nem tölthettek el a nemzetgyűlésben, ugyanis 1929. január 6-án Sándor király diktatúrát vezetett be. A királydiktatúra azokat a problémákat volt hivatott orvosolni, melyeket a parlamentáris rendszer nem tudott. Legfőképpen a horvátok és a szerbek közötti feszültségek csökkentését. A parlamentáris rendszerben a Horvát Parasztpárt akadályozta a parlament működését, obstruált, így lehetetlenné vált az Királyság parlamentáris működése. Karađorđević Sándor célja az volt, hogy a délszláv népeket egy délszláv közös identitás mentén összekovácsolja. 1929. október 3-án a Szerb – Horvát - Szlovén Királyság
37
JUHÁSZ József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, Budapest, 1999. 45. p. BÍRÓ László: i.m. 67. p 39 MÁK Ferenc: i.m. 3.p 40 JUHÁSZ József: i.m. 336. p. 41 JUHÁSZ József: i.m. 337.p. 42 Csuka János: A délvidéki magyarság története 1918-1941. Budapest 1995 In: MÁK Ferenc: i.m. 4. p. 38
12
új neve Jugoszláv Királyság lett, ezzel is utalva a Sándor által képviselt ideológiára43. A „királypuccs” nem hogy megoldotta volna a helyzetet, inkább rontotta azt. Mivel szerinte a horvát, a szlovén és a szerb egy nemzet, úgy gondolta, a Jugoszláv Királyságot teljesen centralizálni kell – Belgrád központtal. A horvátokat ért eddigi sérelmek után ez olaj volt a tűzre. Sándor király új közigazgatási rendszert vezetett be: kilenc bánságot hozott létre, a tizedik maga Belgrád és közvetlen környéke volt. Az etnikai határok figyelmen kívül hagyásával próbálta meg a nemzeti érzelmek fölé helyezni a jugoszláv nemzet-tudatot. A bánságok általában földrajzi elnevezést kaptak.44 A bánságok bevezetésének akadt viszont egy pozitívuma is, bár csak a magyar kisebbség részéről, a zágrábi fennhatóságú Szávabánságban a Baranya-háromszögi és a Kelet-szlavóniai magyarok ismét egy közigazgatási egységbe tartoztak.
A horvát sérelmek 1934. október 9-én csúcsosodtak ki, aminek
következtében a marseilles-i merényletben usztasák megölték Sándor királyt, így a királydiktatúra véget ért. 1939-ben hosszas pozícióharcok után augusztus 26-án Cvetković kormányfő és a Horvát Parasztpárt (HSS) elnöke, Vladimir Maček között létrejött egy megállapodás (Sporazum = Megegyezés), aminek hatására a Tengermelléki és a Szávai Bánságokból megalakult a Horvát Bánság. Ehhez a területhez tartozott Kelet-Szlavónia és rövid ideig a Baranya-háromszög is.45 A II. Világháború 1941 áprilisában érte el Jugoszláviát. A németek eredetileg nem tervezték a délszláv állam megtámadását, a béke fenntartása volt a céljuk a területen, hiszen a Nyugati offenzíva, illetve a tervezet Szovjetunió elleni hadjárat miatt nem akartak egy újabb frontot nyitni, ezen kívül érdekükben állt, hogy semmi ne zavarja meg a Jugoszláviából érkező színesfém importot.
46
Hitlernek a görögök elleni offenzívájához
szüksége volt a Jugoszlávok támogatására. A fegyveres beavatkozás viszont március végén vált valószínűvé, mivel a gyenge belgrádi kormány ellen antifasiszta tüntetések kezdődtek, és március 25-én angolbarát kormány kert hatalomra katonai puccsal.47 Április 6-án Görögország kivételével minden szomszédos ország támadást indított Jugoszlávia ellen. Az úgynevezett áprilisi háború csak 11 napig tartott, április 17-én kapitulál a hadsereg. Még a háború alatt, április 10-én kikiáltják a Független Horvát Államot (Nezavisne Države 43
TOLDI Ferenc: i.m. 74.p. JUHÁSZ József: i.m.. 59.p. 45 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 511. p. 46 JUHÁSZ József: i.m. 73.p. 47 JUHÁSZ József: i.m. 338. p. 44
13
Hrvatske - NDH) . Mivel a Kelet-szlavóniai magyarok is ehhez az államhoz tartoztak a továbbiakban csak az NDH történetével foglalkozom. Az NDH az Usztasa mozgalom által vezetett állam volt (ustaša = felkelő). Az Usztasa mozgalom a Jogpárt 1929 után emigrációba menekült maradványaiból alakult fasiszta szerveződésként létezett, ideológiájuk a szerbgyűlöletből táplálkozott. Mivel az NDH politikai, gazdasági ereje gyenge volt, Mussolini, mint legnagyobb „patrónusuk”, segítette őket.48 Az Usztasa mozgalom vezetője Ante Pavelić, a Poglavnik (vezér), de mivel az ország monarchiaként jött létre, Savoyai Aimone-t, Spoleto hercegét kérték fel, hogy II. Tomislav néven foglalja el a trónt. A „király” viszont egyetlen egyszer sem látogatott el az Usztasa államba49. Az állam hivatalosan szövetségesi viszonyban állt Németországgal, de valójában Olaszország és Németország között megosztott, befolyásuk alatt tartott terület volt. A Kelet-szlavóniai magyarlakta falvakban az usztasa diktatúra idején a magyar kisebbséget különösebb atrocitások nem érték . A zsidókat, cigányokat munkatáborokba küldték (Pag sziget, Jadovno, illetve a leghírhedtebb Jasenovac), a szerbeket viszont hitüket vesztett horvátoknak tartották, így kényszerkereszteléseket hajtottak végre, illetve kitelepítették őket.
II.5. Magyarok a Partizánháborúban – A Petőfi-brigád A német megszállás korai szakaszától fogva zajlottak „felszabadító” harcok, a partizánok gerilla-akcióikkal egyre több területet – főként a hegyvidékeken – szabadítottak fel. Josip Broz Tito a jugoszláv ideológia mentén az összes, Jugoszlávia területén élő nemzetet harcra szólított fel a megszállókkal szemben köztük természetesen a magyarokat is. Szlavóniában 1943. augusztus 15-én alakult meg a Petőfi-zászlóalj, melynek vezetője Kis Ferenc kapitány volt. A zászlóaljban magyar vezényszavakat használtak, és a katonák sapkájukon a vörös csillag mellett nemzetiszínű szalagot is viselhettek. Haraszti falu magyar zászlót is adományozott az alakulatnak50. A Petőfi-zászlóaljba sok Kelet-szlavóniai magyar is jelentkezett, bár azt nem jelenthetjük ki, hogy önként. A Független Horvát 48
SOKCSEVITS Dénes: i.m. 520. p. JUHÁSZ József: i.m. 79. p. 50 Bece Géza személyes interjú, 2013.03.17, Szentlászló (Laslovo) 49
14
Államban létezett egy Horvát honvédség (Hrvatsko domobranstvo) illetve egy önkéntesekből álló Usztasa Hadsereg (Ustaška Vojnica). Aki önkéntesen jelentkezett az Usztasa hadseregbe, az egyértelműen nem állt át a partizánokhoz, viszont aki „csak” besorozott honvéd (domobran) volt, az bizonyos helyzetekben, illetve megfelelő ráhatással könnyen beállt a partizán seregekbe. „1944 szeptemberében […] besoroltak Eszéken a bőrgyárnál [honvédnek] minket, aztán bezártak tehénvagonba, s Mariborba nyitták ki, mer’ onnét már német kéz alatt volt, és akkor ott tanítottak meg erre-arra. […].Mikor hazakerültünk szabadságra, nem voltak, talán hárman-négyen, és bekoccoltak [bekopogtak a partizánok] és szépen magyarul mondták: Fiam, hány éves vagy? Mondom, 20 éves. Aszondják: Gyüsz velünk, vagy viszünk.”51 Ez a rövid történet is mutatja, hogy sok embernek nem volt nagy választási lehetősége, hogy csatlakozik-e a zászlóaljhoz, vagy nem. Természetesen voltak, akik önként jelentkeztek és Magyarországról is többen érkeztek, hogy erősítsék a zászlóaljat. 1944-ben megalakult Vajdaságban a Petőfi-brigád, melynek magját a szlavóniai Petőfi-zászlóalj adta. A brigád parancsnoka Kis Ferenc, A Petőfi-zászlóalj korábbi parancsnoka, politikai biztosa Jontovics Rudolf lett. A brigád létszáma körülbelül 1200 főt számolt52. Felszerelésük nagyon hiányos volt, az I. világháborúból maradt fegyverekkel harcoltak, illetve szerencsésebb esetben a németektől tudtak hadizsákmányként felszerelést, lőfegyvert szerezni. Alacsony volt a harci morál is, és gyakoriak voltak a szökések.53 A brigád részt vett az 1945. március 6 – 22 között zajló bolmányi (ma: Bolman, Horvátország) ütközetben a németek ellen, ahol elesett többek között Kis Ferenc is. A brigád feloszlott a harc után, néhányan beálltak a Jugoszláv Néphadseregbe, de sokan voltak, akik már nem harcoltak tovább. A magyarok megítélése kettős volt a világháború utolsó évében, mivel egyrészt németekkel kollaborálónak tartották őket, másrészt - éppen a Petőfi-brigád példáján - a partizánháborúban aktívan részt vevő kisebbségként kezeltek. Milovan Đilas, a Jugoszláv Kommunista Párt ideológusa fogalmazta meg 1944-ben a Borba (Harc) című napilapban az alábbiakat: „Nem véletlen, hogy mi Szlavóniában egy esztendővel ezelőtt magyar zászlóaljat állítottunk fel. Ez a körülmény példát mutat arra, miként kell a magyar
51
Bece Géza visszaemlékezése 2013.03.17, Szentlászló (Laslovo) STEMLERNÉ Balog Ilona: A jugoszláviai Petőfi-dandár In. História 1983. 1. 53 A. SAJTI Enikő: i.m. 336.p. 52
15
kisebbségek ellen fellépni. Nem lehet minden magyart Szálasi és Horthy gonosztetteiért felelősségre vonni.” 54 A kevés forrás miatt sok kérdés nyitva maradt a Petőfi- zászlóaljjal illetve a Petőfi Brigáddal kapcsolatban. A témában született összefoglaló mű ( Baki Ferenc –Vébel Lajos: A Petőfi-brigád) 1968-as kiadású, így sokszor idealizáltan, a titoi ideológiának megfelelően mutatja be a brigád működését, tevékenységét.
II.6. Magyarok a második Jugoszláviában Az 1945-ös „felszabadulás” után a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (Antifašističko vijeće narodnog oslobođenja Jugoslavije – AVNOJ) vette a hatalmat a kezébe. Az AVNOJ több kisebb csoportosulás, és a Jugoszláv Kommunista Párt közös tanácsa, amiben a Tito vezette Kommunista Pártnak volt a legnagyobb befolyása, és a legtöbb tagja. A háború utáni Jugoszlávia, tehát a második Jugoszlávia alkotmányát már az AVNOJ 1943. november 29. - 30. között Jajcén tartott értekezletén megalkották55, de azt természetesen csak a németek kivonulása után terjesztették ki a teljes Jugoszláviára. A háború utáni első választásokat 1945. november 11-én tartották. A választás általános volt, a nőkre is kiterjesztették a választójogot, ennek ellenére viszont egypárti szavazásként zajlott le. Bár a népfrontlistán kívüli pártokra is lehetett voksolni, a választásra jogosultak 88,7%-a voksolt, és a népfrontlista 90%-al nyert. Ebből az eredményből arra is lehet következtetni, hogy a környező szocialista országok kommnista pártjaihoz képest a Jugoszláv Kommunista Pártnak (JKP) nagyobb volt a támogatottsága.56 A kommunisták relatív nagyobb támogatottsága később is megmutatkozik. A Sztálinnal való 1948 – 1949-es szakítás után Jugoszlávia magára maradt, hiszen a nyugati világgal a Moszkva-orientáció elősegítése miatt megszakította kapcsolatait. Ennek ellenére Tito és a JKP mégsem bukott meg a délszláv államban. Az új, szocialista, föderatív alkotmányt 1946. január 31-én fogadták el, a JKP hatalma így teljessé vált.57 Az államot hat köztársaságra (Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Crna Gora, Macedónia) osztották. Létrehoztak még két
54
A. SAJTI Enikő: i.m. 341. p. MÁK Ferenc: Magyarok Horvátországban, Magyar Kisebbség, 3. évf. 9-10.szám 3. p. 56 JUHÁSZ József: i.m. 117. p. 57 JUHÁSZ József: i.m. 339.p. 55
16
autonóm területet Szerbián belül: Koszovót és a Vajdaságot. A köztársaságoknak alkotmányos joguk volt elhagyni a föderációt. A köztársaságok határai általánosságban megegyeztek történelmi határaikkal, a dolgozatom szempontjából azonban fontos kiemelni, hogy pont a magyar kisebbséget választották ismét külön. Horvátország keleti határát a Dunánál húzták meg, így a Baranya-háromszög és a Kelet-szlavóniai magyarság Horvátországhoz, míg a Szerémség keleti része a Vajdasághoz került. A magyarság aránya így ismét megváltozott.58 A magyarok elleni vajdasági vérengzések, illetve a magyar kollaboránsok felszámolása után Tito új kisebbségpolitikát indított. 1945 május 17-én, Eszéken, egy beszédében a következőket mondta: „Világosan meg kell mondjam, hogy nem leszünk kegyetlenek és nem fogunk bosszút állni. A mi feladatunk, hogy legyőzzük nehézségeinket és újjáépítsük falvainkat”.59 Bár a délvidéki megtorlások után és a koncepciós perek közepette kétségbe vonható, Tito mennyire gondolta komolyan szavait, számos dologban a magyar kisebbséget pozitívabban kezelték mint más szocialista országokban, ahol ugyan csak nagyobb számú magyar kisebbség élt. Az 1945. augusztus 23-án meghirdetett földreform során 18 000 magyar család is földet kapott60, lehetőség nyílt az anyanyelvi oktatásra illetve a nemzetiségi egyesületek létrehozására. Horvátországban 1949. november 29-én megalakult a Horvátországi Magyar Kultúr - és Közoktatási Szövetség. Egészen 1967-ig ezen a néven működött, majd június 4én a Horvátországi Magyarok Szövetsége nevet vette fel. A szövetség a mai napig működik, de támogatottsága a többi horvátországi magyar egyesülethez képest elenyésző. 1945-ben az eszéki rádióban magyar nyelvű műsorokat szolgáltattak, és magyar nyelvű hetilap is megjelent Magyar Képes Újság címmel 1949-ben. A magyar nyelvű műsorok a rádióban, illetve az újságban megjelent cikkek a termelőszövetkezetekbe való belépést sürgették, amiből természetesen a magyarok sem tudtak kimaradni, 1947 és 1950 között a magyar kisebbség körülbelül 80%-át termelőszövetkezetekbe kényszerítették. 1950 márciusában a Magyar Képes Újság tizenhat olyan termelőszövetkezetről ír, melyben csak magyarok vannak, a Baranya-háromszögön kívül Kórógyon és Szentlászlón.61
58
MÁK Ferenc: Magyarok Horvátországban, Magyar Kisebbség, 3. évf. 9-10.szám 4.p. A. SAJTI Enikő: i.m. 341. p 60 JUHÁSZ József: A kisebbségek Tito föderációjában, Historia 2010. 1-2. 61 Tájékoztató a horvátországi magyarság helyzetéről, Magyarország Külügyminisztériuma, http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/__volt_ketoldalu_kapcsolatok/Europa/horvatorszag/ma magyars1.htm utolsó letöltés: 2013.04.03 59
17
1945-ben a magyar nyelvű alapszintű oktatás Kelet-Szlavóniában megvalósult, négy- és hatosztályos elemi iskolák létesültek, akik viszont tovább szerették volna folytatni tanulmányaikat, magasabb szintű intézményekben, azoknak a Vajdaságba kellett menniük. 1952-ben az 1949 óta működő vörösmarti algimnázium számára engedélyezték a felsőgimnázium létrehozását, ám létszámhiány miatt nem indult el a képzés.62 Mint a szocialista országokban általában, az egyházakat Jugoszláviában is háttérbe szorították, az egyházi személyeket eltüntették a politikából. Kelet-Szlavóniában szinte a teljes magyar lakosság református volt. 1945-ben a Baranya-szlavóniai református egyházkerület a feketicsi református püspökséghez került.63 A kisebbségek egyenjogúságával kapcsolatban pozitív változást hozott az 1959. március 24-én, a Jugoszláv Kommunista Párt által hozott határozat a kisebbségpolitika új irányvonaláról, amit az 1963. április 7-i új alkotmány meg is erősített. Ennek lényege, hogy a kisebbségek szabad nyelvhasználatát nem korlátozták, és a Pártban is igyekeztek betartani az etnikai arányosságot. A kisebbség helyett a nemzetiség kifejezést kezdték használni.
A
titoi
kisebbségpolitikai
másrészt
megfogalmazta
a
nemzetiségek
„hídszerepét”. Ennek lényege, hogy a nemzetiségek nem csak Jugoszláviához, de ahhoz az országhoz is kapcsolódnak, amelyhez identitásuk, nyelvük, hagyományaik alapján fűződnek, így „hidat” alkothatnak a két ország között.
64
Ennek hatására is, a hatvanas
években a magyar-jugoszláv viszony javult, aminek következményeként a gazdasági kapcsolatokon kívül a kulturális kapcsolat is megélénkült. Ennek a folyamatnak a pozitív hatása leginkább a határ mentén volt érezhető, tehát a Baranya-háromszögben illetve a Kelet-Szlavóniai
magyarlakta
szórványtelepüléseken.
Az
anyanemzettel
való
kapcsolattartás, az anyanyelv ápolása erősítette a magyar kisebbség magyarságtudatát. Mivel a jugoszláv ideológia alapelve az volt, hogy az állampolgár először is jugoszláv és csak azután valamely náció tagja, a Párt meggátolta, hogy bármely nemzetiség nagyobb közösséggé alakuljon mivel ezáltal nehezebben asszimilálódhatott volna. Ettől függetlenül széleskörű autonómiával rendelkeztek a kisebbségek, és a szórványban élő magyaroknak is lehetőségük volt anyanyelvük használatára, identitásuk megőrzésére. Juhász József egy, a témáról írt cikkében konklúzióként ezt írta: „az 1960–1980-as években a szocialista világban a jugoszláv volt a legtoleránsabb kisebbségpolitika, amely
62
MÁK Ferenc: Magyarok … i.m. 6.p MÁK Ferenc: Magyarok … i.m. 7.p. 64 JUHÁSZ József: A kisebbségek … i.m. 2.p. 63
18
fénykorában felülmúlta több, ma mintának számító nyugati állam korabeli gyakorlatát is.”65
II.7. A délszláv háború és Kelet-Szlavónia (1991) 1980. május 4-én, 88 évesen elhunyt Josip Broz Tito. Ma már tudjuk, hogy ez a nap nem csak Tito halálának napja, hanem Jugoszlávia haldoklásának kezdete is volt. „Ez úgy volt, mint mikor az apának van hat fia, és az apa meghal, akkor a hat fia széjjel fog menni”66 Az 1980 – 1991 közötti időszakban felerősödtek a nacionalista hangok a tagköztársaságokban, ami a II. világháború utáni egyik legnagyobb, legvéresebb háborúhoz vezetett. 1986-ban a Szerb Tudományos Akadémia kiadott egy memorandumot. Ebben többek között a horvátországi szerbek hátrányos helyzetéről írtak, kijelentve, hogy nincsenek önálló kulturális intézményeik, iskoláik, illetve gazdaságilag az ország legrosszabbul élő közössége (ennek volt igazságtartalma, mivel a szerbek lakta vidék Knin központtal-hegyvidéki területen fekszik, ahol sem a gyümölcstermelésre, sem a mezőgazdaságra nincs lehetőség67). Élesen bírálták továbbá az 1974-es alkotmányt, főleg a Vajdaság és Koszovó autonómiájára vonatkozó pontjait. A memorandum nagy nyilvánosságot kapott Szerbiában, aminek következményeként a nagy-szerb eszmék, melyeket Tito még vissza tudott szorítani, újra erőre kaptak. Egy másik fontos esemény is történt 1986-ban: Slobodan Milošević került a szerbiai pártszervezet élére. Koszovóban és Crna Gora-ban felkelések törtek ki. Koszovó a szerbek számára érzékeny pont, mivel úgy tartják, hogy az a terület „szerbek bölcsője”. A rohamosan növekvő albán népesség miatt etnikai feszültség alakult ki. 1989. június 28-án, a szerbek nemzeti ünnepén, a rigómezei csata 600. évfordulóján Rigómezőn (Kosovo Polje) Milošević körülbelül egymillió szerb előtt tartott beszédet. Az, hogy Milošević nem törekedett a helyzet megoldására, hanem tovább szította a feszültséget a beszédével, előrejelzi, hogy nem a Tito-féle jugoszláv eszmét képviseli, hanem egy olyan államalakulat megalkotását tűzte ki célul, mely az összes szerbet magában foglalja. A szerbek nagyobb közösségben éltek Horvátországban, illetve Boszniában. A horvátországi szerb kisebbség 1990 augusztusában elkezdte kiválási kísérletét Knin környékén. Az úgynevezett 65
JUHÁSZ József: A kisebbségek … i.m. 4.p. Karakas Gedeon interjú, In: Magyarok a Balkáni Háborúban 1991-1997, rendező: Tóth Péter Pál, 1999 67 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 676. p. 66
19
rönkforradalom68 célja - a később meg is valósult - Krajinai Szerb Köztársaság létrehozása volt. Megoldásként javasolták a horvát – szerb lakosságcserét, mely nem csak Knin környékét, de Kelet-Szlavóniát is érintette volna. Egyes történészek szerint 1991. június 25-én69 mások szerint június 26-án70, több hónapi tárgyalások után Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét. Ekkor kezdődtek a szlovéniai harcok, melyek csupán tíz napig tartottak. Mivel szerb kisebbség nem élt Szlovéniában, Milošević könnyen engedte elszakadni Jugoszláviától. Horvátország is kiléphetett volna, de nagyon kemény feltételekkel: azokat a területek, amelyeken akár kisebb számban is, de szerbek éltek, Jugoszláviához csatolták volna, így Kelet-Szlavóniát és Knin környékét is. A június 26-án elfogadott honvédelmi törvény értelmében Horvátországban létezik a Horvát Hadsereg (Hrvatske Vojske), illetve a Horvát Nemzeti Gárda (Zbor Narodne Garde - ZNG), mely önkéntesekből állt. Még júniusban megalapították a Horvát Védelmi Erőket (Hrvatske Oslobodilačke Snage - HOS), mely nagy nyilvánosságot kapott a külföldi sajtóban, mivel kezdetben a fegyverzetének hiányát katonái magas szintű képzettségével kompenzálta és ezáltal nagy sikerrel vette fel a harcot a szerb agresszióval szemben. A HOS-ban nem csak horvátok és magyarok szolgáltak, de külföldről és még a Francia Idegenlégióból is sokan csatlakoztak.71 A háborúban a „másik” oldalon a Jugoszláv néphadsereg, és a csetnik szabadcsapatok álltak. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija - JNA) vezetői karának döntő többsége - még a háború kitörése előtt is – szerb volt, arányuk a 70%-ot is elérte.72 A függetlenség kikiáltása után a JNA tiszti karából kiléptek a szlovének, horvátok, így még jobban erősödött a szerb dominancia, a néphadsereg lényegében szerb hadsereggé vált. A JNA tisztikara régi, keményvonalas Jugoszlávia-párti emberekből állt, így a szlovén és horvát függetlenséget teljes mértékben elutasították. Blagoje Adžić , a JNA vezérkari főnöke 1991 július 5-én a belgrádi katonai akadémián tiszteknek tartott beszédén a következőket mondta: „Jugoszlávia elárulása nyilvánvaló, és ezt igazolják Szlovénia és Horvátország döntései. […] Az árulókat a helyszínen meg kell ölni, irgalom és gondolkodás nélkül. A parancsnokságunk alatt álló egységeknek végre kell hajtaniuk a kapott feladatokat, még ha elesnek az utolsó szálig […] Előnyünk van a fegyverzet terén… 68
Az utakat farönkökkel zárták el, így különítve el területüket Horvátországtól. SOKCSEVITS Dénes: i.m. 685. p. 70 JUHÁSZ József: Volt egyszer…i.m. 233. p. 71 Josic Julien (Juhász József): A horvát háború hősei és én, 2006, p. 10. 72 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 682. p. 69
20
a veszteségeket figyelmen kívül kell hagyni. […] Minden erőtöket vessétek be, és nyissatok tüzet mindenkire, aki ellenszegül akcióitoknak.”73 Ezek után a felbujtó, az agressziót legitimáló szavak után nem csoda, hogy a JNA a szerb szabadcsapatokkal (csetnikek) együtt milyen nagy vérengzést rendezett Horvátországban. A szerb szabadcsapatokról is szót kell ejteni, hiszen Kelet-Szlavóniában és a Baranya-háromszögben is aktívan részt vettek a harcokban. Az irreguláris csapatok vagy a kisebbségben élő szerbekből verbuválódtak, vagy Szerbiából érkeztek a harcok sújtotta területre, így Szlavóniába is. A Szerbiából érkező szabadcsapatok gyakran a JNA után vonultak be a megszállt területekre, elüldözték a nem szerb lakosságot, illetve számos alkalommal tömegeket mészároltak le. Az etnikai tisztogatásokat, amit hivatalosan a terület megtisztításának (čišćenje terena) neveztek, gyakran ezek a csetnik alakulatok hajtották végre. A leghírhedtebb, legjobban felkészített szabadcsapat az Arkan (Željko Ražnatović) által vezetett Arkan tigrisei volt, mely főleg Boszniában és Kelet-Szlavóniában „tevékenykedett”. Főként futballdrukkerekből Arkan rendkívül jól képzett hadsereget hozott létre. Tilos volt számukra az alkoholfogyasztás és a dohányzás, viszont nagyon kegyetlenül léptek fel a megszállt területeken, nem csak a foglyul ejtett katonákkal, hanem a civil lakossággal szemben is. Erről tanúskodnak a mai napig eltűntként nyilvántartott emberek, akik valószínűleg a még fel nem tárt tömegsírokban fekszenek.74 A függetlenség kikiáltása után Horvátország nem rendelkezett nagyszámú fegyverrel illetve lőszerrel. Július 5-én az Európai Közösség fegyverembargót vezetett be az érintett országokban. Az embargó súlyosan érintette Horvátországot, mivel a JNA 1945 óta hatalmas mennyiségű fegyvert halmozott fel, a horvátoknak illetve a horvátországi magyaroknak viszont nem volt eszközük megvédeni magukat. A mai napig titkosítva van, illetve elveszett, vagy nem is készült irat, ami bizonyítja, hogy – többek közt Magyarországról
is
-
érkeztek
illegális
fegyverszállítmányok.
A
veteránok
visszaemlékezései alapján azonban biztosan tudható, hogy számos ország látta el a harcoló feleket harci eszközökkel75. A harcok a szerbek és a horvátok, horvátországi magyarok között a Baranyaháromszögben nem a függetlenség kikiáltása után kezdődött, már korábban is mindennapossá váltak az összetűzések. A függetlenségről tartott népszavazáson, május 19én Baranyában 67 szavazóhelyen a választásra jogosultak 66% voksolt, 89,2%-uk az 73
Blagoje Adžid beszéde, Belgrád, 1991. július 5. In: SOKCSEVITS Dénes: i.m. 683. p. Kelemen Dávid iskolaigazgató, személyes interjú, 2013.03.17. Szentlászló 75 Dér Zsolt: Megjártam a délszláv poklot, előadás, Komárom, 2013.02.21 74
21
elszakadás mellett76. A magyar és horvát lakosú települések közé az első világháború után betelepített szerb falvak lakói a belgrádi hathatós propaganda hatására megkezdték támadásaikat a nem szerb falvak ellen. A propaganda a horvátországi szerbek között azokat a nézeteket terjesztette, miszerint a szerbség el van nyomva Kelet-Szlavóniában, és félniük kell a horvát-magyar lakosságtól, ezért meg kell magukat védeniük77. A Baranya-háromszögbe a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) 1991. július 3-án vonult be Kiskőszegnél (Batina) 30 páncélossal és 15 teherautóval.78 A szerb szabadcsapatok már a korábbi napokban fegyveresen léptek fel a nem szerb lakossággal szemben, így páran joggal gondolták úgy, hogy a JNA béketeremtő céllal érkezik a Baranyába. 79 Nem így történt.
A
menetoszlop
végigvonult
Vörösmarton
(Zmajevac),
Csúzán
(Suza),
Hercegszőlősön (Vinogradi) és Pélmonostoron (Beli Manastir), de rendfenntartás helyett a helyi szerbeket segítették. A lakosság megpróbálkozott a falvak védelmével, de a nagy túlerővel szemben nem volt esélyük80. A Baranya-háromszöget a JNA túlereje és meglepetésszerű támadása miatt szinte napok alatt irányítása alá tudta vonni a szerb vezetés. Augusztusban megszervezték a lakosság evakuálását a térségből, buszokkal szállították főleg Magyarországra a horvátokat és magyarokat. A harcok a Kelet-szlavóniai magyarlakta falvakat is még június-júliusban elérte. A korábban a helyi horvátokkal és magyarokkal többé-kevésbé békés viszonyban élő szerbek egyre ellenségesebb magatartást tanusítottak, június 19-én Kórógy települést tűz alá vonták. A polgármester, Kell József megszervezte a falu védelmét, de a nagy túlerővel szemben esélyük a nullával volt egyenlő, csupán 70 lőfegyverrel rendelkeztek81. A lakosság pincékben vészelte át a támadásokat, de mivel egyre gyakoribbá váltak a belövések, augusztus 25-én evakuálták őket. A korábban szomszédos Szentlászló és Kórógy közé az első világháború után szerbeket telepítettek be, egy települést alapítottak Palača néven. Palača és Szentlászló között a távolság körülbelül száz méter, lényegében csak egy vasúti töltés választja el a két falut. Június 27-én innen vették tűz alá Szentlászlót a szerbek.
76
A Kelet-szlavóniai harcok króniája, http://www.wolfline.eoldal.hu/cikkek/horvatorszagi-hadszinterek--kelet-szlavonia-1991.html utolsó letöltés: 2013.04.04. 77 KELEMEN Dezső, személyes interjú, 2013.03.17 Szentlászló (Laslovo) 78 Horvátország 1991-1999, összeállította: Mák Ferenc, http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?kod=58 utolsó letöltés 2013.04.04. 79 Mikuska József interjú, In: Magyarok a Balkáni Háborúban 1991-1997, rendező: Tóth Péter Pál, 1999 80 Markos László interjú, Magyarok a Balkáni Háborúban 1991-1997, rendező: Tóth Péter Pál, 1999 81 SZIGETVÁRI Krisztián: A horvátországi magyarlakta falvak története, In Öt Kontinens, 2. évf. 365. p.
22
A délszláv háborúnak a magyarok szempontjából 1991-ben volt egy nagyon szomorú fejezete: a Vajdaságban élő magyarok behívót kaptak a JNA-ban, miszerint 30 napos hadgyakorlaton kell részt venniük82. Ez a valóságban azt jelentette, hogy a Baranyaháromszögi és Kelet-szlavóniai frontra vitték őket. Sok katona nem volt tisztában a kialakult helyzettel, így a fegyveres konfliktus első időszakában számos olyan eset fordult elő, hogy vajdasági magyarok lőtték a baranyai magyarokat. Sokan voltak, akik dezertáltak és Magyarországra szöktek, számos olyan katona is volt, aki átállt a horvát egységekbe. 1991-es események csak a kezdetei voltak annak a négy évig húzódó véres háborúnak, amely miatt ezrek vesztették életüket, és ezrek kényszerültek menekültsorsba.
III. Szentlászló „Nem szól már a szentlászlói öreg templom nagyharangja, A falu is lerombolva, felégetve, elhagyatva. Harcosaink temetetlen szerteszéjjel a romokban, Nincsen senki a faluban aki rájuk rágondolna.” Baronyi Etel vetette papírra ezeket a sorokat, miután Szentlászló hat évre elnéptelenedett az 1990-es években. Akkor még nem lehetett tudni, visszatérhet-e valaha is a faluba az a több száz magyar, akiknek az ősei majd’ kilencszáz éve éltek a településen, mely történelme során folyamatosan horvátokkal és szerbekkel volt körülvéve, identitásukat, hagyományaikat, anyanyelvüket az itt élő magyarok azonban minden nehézség ellenére megtartották.
Az alábbiakban a falu és a faluban élő magyarok
történetét szeretném bemutatni, kiemelve a XX. századi eseményeket.
III. 1 A falu korai története Szentlászló (Laslovo) Eszéktől 18 kilométerre délre, a Vuka folyó partján fekszik. Már az Árpád korban lakott település volt. 1404-ben okleveleken Zentlazlo néven, a pápai oklevelekben pedig Sanctus Ladislaus néven szerepel.83 1475-ben erődített településiként 82 83
„B.” Magyarok a Balkáni Háborúban 1991-1997, rendező: Tóth Péter Pál, 1999. PENAVIN Olga: Szlavóniai… 508. p.
23
említik, a későbbi évszázadok folyamán olyan jelentős családok birtokolták, mint a Lackfi, Apor, Beriszló, Török család.84 A falu lakossága az elsők között tért át a református hitre. A török támadások hatására a település szinte teljesen elnéptelenedett, lakosai a XVII. században tértek vissza a faluba. Kelet-Szlavóniában a családok nagycsaládszervezetben, úgynevezett zadrugában éltek. Ennek lényege, hogy a nukleáris család más családtagokkal (nagyszülők, nagybácsi és családja stb.) élt egy fedél alatt. A nagycsalád mindig apai ágon szerveződött, az anyaági rokonság más családnak számított85. Ez a szervezeti forma főleg a gazdálkodás és a munkamegosztás szempontjából volt előnyös. Az 1697-es vagyonösszeírás szerint a faluban 12 családfő élt (mindegyikük magyar), és 15 ház volt86. A falu templomát 1404-ben emeltették, 1697-ben egy oklevélben meg is említik, de azt írják, teteje romos állapotban van.87 A református templomot 1878-ban újították fel. Az 1991-es szerb támadások során, október elsején, a templomot szándékosan, célzott lövésekkel lerombolták, a csonka torony a délszláv háború egyik meghatározó képe maradt. Mint az I.2. fejezetben írtam, a falu környéke mocsaras terület volt, a Vuka folyón pedig lehetséges volt a hajózás. A falu népe főként halászatból élt, így életmódváltásra kényszerültek, mikor a XIX. században a mocsarakat lecsapolták, mivel így sok művelhető területhez jutottak. A Vuka folyót is szabályozták 1914-ben88. 1910-ben megépült az Eszék - Vinkovci vasútvonal, Szentlászlón vasútállomás épült, ezzel a falu „közelebb került” a külvilághoz. A középkor óta lényegében változatlan szokások, hagyományok és a nagycsaládszervezet azonban egészen az 1930-as, 1940-es évekig fennmaradt89.
III. 2. A falu története 1918-tól 1991. júniusáig A XX. század elején a falu teljes lakossága magyar volt. Az I. Világháború után, 1919-ben a népesség keveredése céljából az addig szomszédos Kórógy (mely szintén
84
Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. p. 5. PENAVIN Olga: A nagycsaládszervezet… 15.p. 86 PENAVIN Olga: A nagycsaládszervezet… 16.p. 87 PENAVIN Olga: Szlavóniai… 508. p. 88 Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. p. 7.p. 89 Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. p. 8.p 85
24
színmagyar falu volt) és Szentlászló közé szerbeket telepítettek le. Palača néven települést alapítanak90, így elvágva a két falut egymástól. Reisner Gusztáv földbirtokos Vrbik nevű tanyáján spirituszgyárat, kendergyárat és jószágtenyésztő farmot üzemeltetett. Ez sok szentlászlóinak megélhetést biztosított egészen 1945-ig. Reisner birtokaiból 1925-ben osztottak ki földeket, ekkor alakult ki Vendelovac nevű falurész. 1920-ban postahivatal létesült, 1927-ben tűzoltó egyesület, 1927-ben pedig labdarúgócsapat alakult.91 A Független Horvát Állam idején a szentlászlói magyarokat atrocitás nem érte, viszont a környékbeli szerbeket kitelepítették. A történelem folyamán a szerb és a magyar nép sokszor került konfliktusba, amit gyakran befolyásolt a felsőbb politika. Akadtak viszont helyzetek, amikor békésen egymás mellett tudtak élni, sőt egymást is segítették. „A szerbeket kitelepítették Szerbiába. És azok voltak azok, akik itt hagyták a jószágot a lászlaiaknak, és ezek megőrizték. Mikor visszagyüttek, visszaadták nekik. […] Minket, lászlaiakat nagyon tiszteltek.”92 Ez a történet is mutatja, hogy egymásra voltak utalva az emberek a környéken a II. világháború közben és után is. A történet nem egy elkülönülő eset, az 1980-as évekig a szerbek, horvátok és magyarok Szentlászlón és környékén komolyabb összetűzés nélkül éltek. A világháború után nagy mennyiségű szerb költözött a környékbeli falvakra, Palača-ra, Adára. A falu lakosságának ekkoriban még körülbelül 95%-a magyar volt93. A II. 4. fejezetben részletesen írtam a Petőfi-brigádról. Ebben a brigádban 13 szentlászlói teljesített szolgálatot, közülük egy ember, Dobi Sándor vesztette életét, a többiek túlélték a világháborút94. A faluból összesen négy ember esett el a háborúban, Dobi Sándoron kívül Varga Árpád, Kelemen Illés és Mormer Péter.95 1947-1948-ban Tejcsarnok létesült Szentlászlón az UNICEF jóvoltából. 1960-1961 között készült el a Május 1. textilgyár, mely 450 embernek adott munkát Szentlászlón és környékén. Az üzemben előbb munkaruhákat, majd kizárólag a külföldi piacra szánt konfekcióruhákat gyártottak. Az áramot 1951-1952 között vezették be a faluba, melynek anyagi költségeit helyi hozzájárulásokkal is támogatták.96
90
SZIGETVÁRI Krisztián: A horvátországi…. 361.p. Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. 19. p. 92 Bece Géza, személyes interjú, 2013.03.17, Szentlászló 93 Bece Géza, személyes interjú, 2013.03.17, Szentlászló 94 Baki Ferenc –Vébel Lajos: A Petőfi-brigád, Újvidék, 1968. 185. p. 95 Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. p. 19.p 96 Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. p. 21.p 91
25
1968-ban épült fel az akkor korszerűnek számító általános iskola, óvodával és tornacsarnokkal. Az iskolába magyar, horvát és szerb gyermekek is jártak Szentlászlóról és a környező falvakból. Az oktatás két nyelven folyt, magyarul és horvátul, később azonban a magyar nyelvoktatás már csak az anyanyelvápolás szintjén. A délszláv háború kitörése előtt az iskolában is érezhető volt a feszültség a belgrádi propaganda hatásának köszönhetően: az 1990/1991-es tanév tavaszi szünete után a szerb diákokat nem engedték iskolába a szülők. Egy-két hét elteltével, mikor belátták, hogy a gyerekeiket nem kell félteniük elengedni az iskolában - hiszen ekkor (1991 február) még nem került sor összetűzésekre – a szerb diákok is visszatértek97. Az iskolában szeptemberben a háború miatt a tanévet nem tudták elkezdeni, az 1991/1992-es tanévet a szigetvári 1. számú általános iskolában tudták lefolytatni, a kétnyelvű oktatást a szigetvári önkormányzat lehetővé tette.98 Az infrastruktúra a villany bevezetése után tovább javult, 1971-ben a falu pénzt és alapanyagot kapott három utca kikövezésére, három évvel később pedig a többi utcát aszfaltozták le. A vízvezeték-hálózat kiépítésére a helyiek járulékot szavaztak meg, viszont a kivitelezést a háború miatt nem sikerült befejezni. Az 1991 áprilisi népszámlálási adatok alapján Szentlászlón 1298-an éltek99 ebből 45 % volt magyar, 39% horvát, 6% szerb és 10% egyéb nemzetiségű (szlovén, macedón, muzulmán, német, olasz, lengyel)100. A falu az 1980-as években gazdaságilag stabil volt, lakosai nem lehettek elégedetlenek. Építőanyag-telep, mezőgazdasági bolt, pékműhely, négy élelmiszerbolt, három italbolt és négy vendéglő volt a faluban, ezen kívül a Vrbik szabadidőközpontban park, kastély, úszómedence és sportpálya. A háború ilyen körülmények között érte a falut.
III. 3. Szentlászló a délszláv háborúban A háború szinte egyik napról a másikra érte el a falut. Mint az előző fejezetben már említettem, 1991 tavaszán érezni lehetett már némi feszültséget a környező szerb falvak lakói illetve a Szentlászlóiak között, a belgrádi, miloseviči propaganda Kelet-Szlavóniába is elért. A szerbek elhitték, hogy félniük kell, hiszen a propaganda szerint „minden horvát 97
Kelemen Dávid iskolaigazgató, személyes interjú 2013.03.17., Szentlászló Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. 21.p 99 Horvát Statisztikai Hivatal, http://www.dzs.hr/Hrv/pxweb2003/Dialog/Saveshow.asp utolsó letöltés: 2013.04.05 100 Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. 22.p 98
26
usztasa”, és emiatt el fogják üldözni őket. Mivel a függetlenség ügyében a magyarok is támogatták a horvát elszakadási törekvéseket, ők is veszélyessé váltak a szerbek szerint. A faluban található állásokat, aknamezőket, főbb épületeket a 3. számú térképmellékleten szemléltetem. A függetlenség kikiáltása után közvetlenül, június 26-án a falu végén található rendőrségi épületre a környező falvakból érkezett csetnikek rálőttek101, mivel azon már a független Horvátország zászlaja lengett. Ez volt a falu elleni első támadás. A következő napokban a szomszédos szerb falvakból (Szilas, Ada, Palača, Markušica) támadást intéztek a szerb lakosok. Mivel Palača-t és Szentlászlót csak egy vasúti töltés választja el, a leghevesebb támadások ebből az irányból érkeztek. . Szentlászló magyar és horvát lakói azonnal megkezdték a falu védelmének megszervezését, ami nem volt könnyű feladat, tekintve, hogy nagyon kevés fegyverrel rendelkeztek. Az első támadás után egy nagy erejű támadással próbálták bevenni a falut. Mivel a védőknek sikerült veszteségeket okozniuk a szerbeknek, mivel gyorsan ellentámadásba lendültek, a csetnikek visszahúzódtak Palačaba. A támadás nem várt ellenállásba ütközött és így nem tudták megállapítani, hányan lehetnek Szentlászló védői, valószínűleg számukat nagyobbra becsülték, mint amennyien ténylegesen voltak. Szentlászló ellen próbálták alkalmazni – novemberig sikertelenül – azt a taktikát, amelyet minden nem szerb falu ellen bevetettek. Ennek lényege, hogy megtámadott falut, illetve, mint Vukovár példáján láttuk várost, – a támadás kezdeti stádiumában erős tűz alá veszik, ezzel megfélemlítve a lakosságot. Miután lényegében minden épületet szétlőttek, harckocsikkal bevonulnak és házról-házra járva „megtisztítják” a terepet.102 Ha nem járt ez a stratégia sikerrel, hangszórókon szólították fel a védőket: „Adjátok meg magatokat! A hágai egyezmény szerinte bánásmódban részesültök.”103 A szentlászlói védőket is számtalanszor felszólították, de tisztában voltak vele, megadásról szó sem lehet, hiszen azoknak a katonáknak adnák meg magukat, akik a nem sokkal korábban elesett Vukováron rendeztek vérontást, ami nem éppen összeegyezethető a hágai egyezménnyel. Természetesen nem csak emiatt nem adták fel a falut: hazájukat, otthonaikat védték, amit semmi áron nem adtak volna át a szerbeknek. A horvát és magyar védőket az Első Nemzetközi Szakasz is segítette, melynek parancsnoka az újságíróból lett katona, Rózsa
101
Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. 23.p SZIGETVÁRI Krisztián: A horvátországi…. 364.p. 103 Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. 24.p 102
27
Flores Eduardo volt. A falu védelmében nagy szerepet játszott Kocsis László a magyarhorvát védők parancsnoka, illetve Mihalik István, a Horvát Hadsereg tábornoka. Július végén egyre több belövés érte a falut. Összehasonlítás képen: míg a majd 32 000 lakosú Vukovárra naponta körülbelül 10 000 rakétát lőttek, volt olyan nap, hogy az 1200 fős Szentlászlót 5000 belövés érte!104 Augusztus végén Eszék irányába a falut még el lehetett
hagyni,
így
a
gyermekeket,
időseket,
nőket
evakuálták.
Eszékre
és
Magyarországra, főleg Szigetvárra érkeztek a menekültek. A szigetvári I. számú iskolában a gyerekeknek lehetővé tették a horvát nyelvű oktatást. Az evakuálás után a támadások egyre erősödtek, de a jól elhelyezett aknamezők a szerbek közül is sok halálos áldozatot szedtek. Az egyes egységek állásai főként kelet felé néztek, az Első Nemzetközi Szakaszt a 3. térképmellékleten a 6-os szám jelzi, ebből egy arcvonal volt. A ZNG csapatai három fő arcvonalat állítottak fel (8, 9, 10-es pont). A Nemzetközi Szakasz és a vasúti töltés, tehát a szerb állások között csupán 200-300 méter volt, ami gyakori tűzharcot eredményezett. Az állástól pár háznyira (5-ös szám) égy korábbi vendéglőben rendezték be a szállásukat, tízen pihentek, amíg öten őrségben voltak105. Október elsején Palača irányából, célzott lövésekkel lerombolták a falu református templomának tornyát, de az épület többi része is szinte teljesen romba dőlt. November 20án Ernestinovot elfoglalja a JNA, így Szentlászlót teljesen körbevette a Néphadsereg, illetve az időközben Vukovárról Palača-ra érkezett Arkan Tigrisei szabadcsapat. Délután 15:00-kor hangzik el az utolsó telefonbeszélgetés Eszék és Szentlászló között, ekkor azt ígérik az eszéki védők, hogy felmentik a falusiakat.106 November 21. – 23. között a szerbek már folyamatosan lőtték a falut, és mivel tudták, hogy a falu körül van véve, megkezdték a bevonulást Palača felől. Az iskola (11. pont) mellett aknamezőre futottak, két páncélos felrobban, így megtorpan a támadás, a védőknek azonban új állásokba kellett vonulniuk. Mivel Eszékről nem érkezett felmentés, és a falu védelme is egyre lehetetlenebbé vált, a védők november 24-én délután 17:00-kor megkezdték a kivonulást107. A falu körül volt véve, így meg kellett szervezni a kitörést. Mivel még voltak civilek a faluban és sok volt a sebesült, az első csoport egészséges katonákból állt, akik Vrbik felé indultak, hogy utat nyissanak a második csoportnak, akik egészséges katonákon kívül sebesültekből és pár idős falusiból állt. Az első csoportot Mihalik István, a másodikat Kocsis László vezette. A 104
Dér Zsolt előadás:Megjártam….2013.02.21 Kelemen Dezső, személyes interjú 2013.03.17, Szentlászló 106 Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. 26.p 107 Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. 26.p 105
28
második csoport fél órával később, 17:30-kor indult el. A második csoport hajnali 05:00kor ér be Ivanovacba, mely ekkor nem volt elfoglalva, innen a sebesülteket mentők vitték kórházba.108 A falu védők nélkül sem adta könnyen magát: egy külföldi újságíró, aki Arkant kísérte, a következőket jegyezte fel november 24-25-éről: „Arkan két keze közé fogta a fejét és hisztérikusan rikácsolt: „Azok a kurafik”… - üvölti és zokogásban tör ki. Míg mellette állunk látom, amint számos szerb holttestet raknak fel a teherautókra […] a legtöbbjükön lőtt sebek látszanak. Az összekötő azt mondja : […]Meg voltunk győződve róla, hogy az usztasák a faluban vannak, és a rohamra induló három oszlop egymást lőtte, az összes halott, akit itt látsz a szövetségiekkel történt hibás koordináció eredménye.” Vagy 50-60 testet számoltunk össze”109. Mivel a kivonulás gyorsan történt, számos holttestet temetetlenül kellett a faluban hagyni. A falu lakosai közül 21-en hősi halált haltak, közülük öten civilek. Nem szentlászlói lakosok közül tizenheten áldozták életüket a faluért. Eltűntként tartanak számon hat civilt, akiket nem tudtak értesíteni a falu evakuálásáról, így valószínűleg a JNA és a csetnikek kegyetlenkedéseinek áldozatává váltak. Holttestük eddig nem került elő, a szerbek többszöri kérésre sem árulták el, hogy hol hantolták el őket110. Négy katona esett hadifogságba, róluk mindmáig nincs információ. Szentlászló, a 800 éves magyar falu hét évre lakatlanná vált. A szerbek kifosztották 111
, de senki nem költözött a házakba, frontvonal végigvonult a falun. Szentlászló hős
védői 152 napig tartották a települést, ezzel időt hagyva Eszéknek, hogy a védelmet megszervezzék, és fegyverekkel is felszerelkezzenek. Ahogy Vukovár ostroma időt hagyott Horvátországnak felkészülni a védekező háborúra, úgy Szentlászló Eszéknek.
Összegzés – A Kelet-szlavóniai magyarok jelene, jövője A háború elmúltával a fizikai sérülések begyógyultak, de a lelkiek talán sohasem fognak. Az elűzött magyarok amint tudtak, visszaköltöztek falvaikba, így 1997-1998-ban Szentlászlóra is. A falu házainak körülbelül 30 %-a maradt épen, a többit újjá kellett 108
Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. 27.p. Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. 30. p. 110 Kelemen Dávid, személyes interjú 2013.03.17, Szentlászló 111 Kelemen Dezső, személyes interjú 2013.03.17, Szentlászló 109
29
építeni, ahogy a községházát, az iskolát, a templomot, orvosi rendelőt. Napjainkban szinte egy új faluban járhatunk, a házak újak, az emberek élik mindennapi életüket. Dolgozatom célja a szlavóniai szórványmagyarság XX. századi történetének bemutatása volt. Láthattuk, hogy számuk nagy iramban fogyatkozott és sajnos fogyatkozik napjainkban is. Nem csak a háborúk, az asszimiláció is fenyegeti eltűnésüket. A XX. század történelmi eseményei, mind Trianon vagy a második világháború, negatívan befolyásolta a magyarok helyzetét. A Tito féle kisebbségpolitika hatására a magyarok száma nem csökkent, viszont az 1960-as évekig az anyanyelv és a kultúra ápolása nem volt lehetséges számukra. A délszláv háború volt talán az a XX. századi esemény, mely a leginkább megrázta a magyarságot, hiszen megesett, hogy magyar harcolt magyar ellen, és emiatt a háború miatt kellett otthonaikat is elhagyniuk. Közhely, de a világ felgyorsult, „kisebb” lett, a mai fiatalok könnyebben eljuthatnak a nagyobb városokba tanulni, viszont anyanyelvüket emiatt már kevésbé tudják gyakorolni, szinte csak családi körben. Szlavóniában mindig éltek magyarok, így van ez napjainkban is, és bár egyre kevesebben, elszórt falvakban horvátokkal és szerbekkel körülvéve, biztos vagyok benne, hogy magyarok mindig élni fognak Kelet-Szlavóniában.
30
Térképmellékletek
1. térkép Szlavónia területe a középkorban
31
2. térkép Szlavónia területe napjainkban (Zölddel jelölt terület a Baranya-háromszög)
32
3. térkép Frontvonalak és hadi állások 1991 június-november Szentlászló
33
Képmellékletek
Szentlászló temploma 1991-ben…
…és napjainkban
34
Térképek és képek forrása 1. térkép : Történelmi világatlasz, 2001, Budapest 2. térkép: http://en.wikipedia.org/wiki/Slavonia utolsó letöltés 2013. április 13.
3. térkép: Szentlászló, szerk.: Kelemen Dávid, Eszék, 1997, 63.p. 1. kép: Szentlászló, szerk.: Kelemen Dávid, Eszék, 1997, 59.p. 2. kép: http://szentlaszlo.eu/galeria/telepulesek/szentlaszlolaslovo/templom-es-iskola
35
Bibliográfia
A Kelet-szlavóniai harcok króniája, http://www.wolfline.eoldal.hu/cikkek/horvatorszagi-hadszinterek---keletszlavonia-1991.html utolsó letöltés: 2013.04.04. A. SAJTI Enikő: Imperiumváltások, revízió, kisebbség; Magyarok a Délvidéken 1918 – 1947. Budapest, 2004. Baki Ferenc –Vébel Lajos: A Petőfi-brigád, Újvidék, 1968. BARANYAI Júlia: Vízbe vesző nyomokon, Forum Könyvkiadó, Újvidék 1976. BECE Géza személyes interjú, 2013.03.17, Szentlászló (Laslovo) BERNICS Ferenc: A Julián akció (egy „magyarságmentő egyesület” tevékenysége Horvátországban és Boszni-Hercegovinában és a jelen 1904-1992) In: Regio : kisebbség, politika, társadalom, 1995. 6. évf. 3.sz. BÍRÓ László: A Jugoszláv állam 1918 – 1939, Budapest 2010. Csuka János: A délvidéki magyarság története 1918-1941. Budapest 1995 DÉR Zsolt: Megjártam a délszláv poklot, előadás, Komárom, 2013.02.21 FÉNYES Elek: A Magyar Birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint, Pest, 1867. Horvát Statisztikai Hivatal, http://www.dzs.hr/Hrv/pxweb2003/Dialog/Saveshow.asp utolsó letöltés: 2013.04.05 Horvátország 1991-1999, összeállította: Mák Ferenc, http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?kod=58 utolsó letöltés 2013.04.04. J. MARJANOVIC: Felszabadító háború és népi forradalom Jugoszláviában, Budapest, 1968. 136- In: Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, Budapest, 1999. 36
JOSIC Julien (Juhász József): A horvát háború hősei és én, 2006 Jovan CVIJID: A Balkán félsziget és a Délszláv országok. Az emberföldrajz alapjai, Szabadka, Újvidék 2009. JUHÁSZ József: A kisebbségek Tito föderációjában, Historia 2010. 1-2. JUHÁSZ József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, Budapest, 1999 KELEMEN Dávid iskolaigazgató, személyes interjú, 2013.03.17. Szentlászló (Laslovo) KELEMEN Dezső, személyes interjú, 2013.03.17 Szentlászló (Laslovo) KRISTÓ Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon, Budapest, 1979. LÁBADI Károly: Drávaszög ÁBÉCÉ, Eszék-Budapest 1996. Magyarok a Balkáni Háborúban 1991-1997, rendező: Tóth Péter Pál, 1999 Magyarország története, Szerkesztette: ROMSICS Ignác, Budapest, 2010 MÁK Ferenc: Magyarok Horvátországban In: Magyar Kisebbség, 3. évf. 910.szám MÁK Ferenc: Menekülésben. In: Prominoritate folyóirat, 1997. tavasz. MIKUSKA J. – Vukovid M.: Művelési arányok a Drávaszögben, Belgrád, 1980. Nikolai BOTEV: Ethnic intermarriage in the former Yugoslavia, 1962 to 1989, American Sociological Review, 1994 PENAVIN Olga: A nagycsaládszervezet Szlavóniában (Kórógyon), Újvidék, 1981. PENAVIN Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár, Budapest, 2000. SEBŐK László: A szlavóniai magyar szórványok, In: Magyarlakta kistérségek és kisebbségi identitások a Kárpát-medencében, Budapest 2006. 179. p. SOKCSEVITS Dénes: Horvátország a 7. századtól napjainkig, Budapest, 2011. STEMLERNÉ Balog Ilona: A jugoszláviai Petőfi-dandár In. História 1983. 1. Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. SZIGETVÁRI Krisztián: A horvátországi magyarlakta falvak története, In: Öt Kontinens, 2. évf. Tájékoztató a horvátországi magyarság helyzetéről, Magyarország Külügyminisztériuma, 37
http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/__volt_ketoldalu_kapcsolat ok/Europa/horvatorszag/mamagyars1.htm utolsó letöltés: 2013.04.03 TOLDI Ferenc: A Jugoszláv Állam Kialakulása és felbomlása, Budapest, 1995.
38
Nyilatkozat a műhelymunka / szakdolgozat szerzőség szabályainak betartásáról
Alulírott…………………………………………………. (Netpun kód:………………….) jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a ………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………………. című műhelymunkámat magam készítettem, azt sem más műhelymunka kurzusra, sem szakdolgozatként, sem ezen, sem más egyetemen és szakon, sem én sem más be nem adta értékelésre. Mindezek alapján jelen dolgozat önálló munkám, annak elkészítésekor betartottam a szerzői jogról szóló 1999. LXXVI törvény szabályait, valamint az egyetem által előírt, a dolgozat készítésére vonatkozó szabályokat, különösen a hivatkozások és idézések tekintetében. Fentieken kívül kijelentem, hogy az önállóságra vonatkozóan, a dolgozat készítése közben konzulensemet nem tévesztettem meg. Piliscsaba, 2013. 04. 15.
…………………………………
39
