Megjelenik 3.500 példányban
AZ ÉSZAK-ZALAI VÍZ- ÉS CSATORNAMÛ ZRT. JUBILEUMI KIADVÁNYA
EMLÉK ÉS MUNÍCIÓ
Össze lehet-e foglalni néhány oldalnyi, képekkel illusztrált újságban ötven év történéseit? Át lehet-e tekinteni fél évszázadot úgy, hogy azokban, akik átélték ezt az idõt, ugyan megidézze a küzdelmes múltat, de szép emlékeket ébresszen?
Fel lehet-e idézni úgy a hõskort, hogy azokban, akik ma is benne élnek, az elõdök iránti tisztelet érzése mellett, a mindennapi teremtõ tevékenységhez nyújtson elegendõ energiát, muníciót? A Zalavíz Zrt. tartalmas, eredményes 50 éve a Könyök utcából indult, és az európai elismerésig szárnyalt. Mindez - csak, hogy a reklámok jól ismert fordulatával éljünk - nem jöhetett volna létre az alkotó ember nélkül. A régvolt, és a nem annyira régi múltat olyanokkal idéztettük meg, akik személyes sorsukon, munkájukon keresztül átfogó képet tudnak adni a fél évszázad szinte teljes egészérõl. A fél évszázados kalandozásokban Bein György, Varga Zoltán és Légrádi Ferenc lesz az olvasó segítségére Az elmúlt négy év fõbb állomásai, és a fölvázolt jövõ képe a jelenkor vezetõje, dr. Burján Richárd elnök-vezérigazgató ünnepi beszédébõl ismerhetõ meg.
A képek egy része a cég archívumából, illetve magánalbumokból származik, egy része a májusi, jubileumi ünnepségen készült. Kövesse hát velünk a Tisztelt Olvasó a Zalavíz ötvenéves történelmét.
2
ÜNNEPI KÖSZÖNTÕ Elhangzott a Zalavíz ZRT. jubileumi ünnepségén, 2010. május 7-én, a zalaegerszegi Városi Hangverseny és Kiállítóteremben Steve Jobs, az amerikai sikervállalat az Apple vezérének munkássága illetve cégének sikerei mindig lenyûgöztek. Steve Jobs mondta egyszer: "Nem készítünk sok mindent, ezért mindenkinek tökéletesen kell dolgoznia. Ha úgy döntöttünk, igenis ezt tesszük az életben, akkor legyünk nagyon jók benne, hogy megérje." Egyszerûen, de találóan fejezi ki ez a gondolat, hogy mit jelenthet számunkra cégünk és annak sikere. Olyan életteret, ahová reggelente szívesen lépünk be, ahol, ha a szívüket is beleadva jól dolgozunk, sok pozitív impulzust kaphatunk, ami a személyes boldogságunkhoz is nagyban hozzájárulhat. Nekem személy szerint lehetõséget jelent a tanulásra, együttgondolkodásra, kihívást, kiegyensúlyozott, alkotó, családias légkört, késztetést a folyamatos megújulásra. Ötven éves a Zalavíz. Ötven év egy emberöltõ. Ötven év nagyon sok, és egyben nagyon kevés is lehet. Kevés, ha az ember csak ennyit él, és kevés, hogy minden személyi és vállalati cél megvalósuljon ennyi idõ alatt.
Köszönet Egy születésnap alkalmával illik köszönetet mondani azoknak, akik hozzájárultak az ötven év sikereihez.
Sok viszont abban az értelemben, hogy csak kevés cégnek adatik meg, hogy megérje, és ilyen kiváló gazdasági erõben érje meg ezt a kort. Ez az idõ azonban elegendõ ahhoz, hogy sikereket és elismerést vívjon ki. Nekünk ez sikerült és erre büszkék lehetünk. Büszke vagyok, hogy egy ötvenéves cég mindösszesen harmadik vezetõje lehetek, ami a cég stabilitására utal.
Büszke vagyok, hogy kiváló kollégákkal, kiváló eredményeket érhettünk el fogyasztóink, tulajdonosaink és munkavállalóink érdekében. Biztos vagyok abban, hogy az 50 év alatt felhalmozott tudás, tapasztalat és szervezeti kultúra lehetõvé teszi a Zalavíznek, hogy a következõ ötven évben se nyugdíjasként gondoljanak cégünkre az érintettek, hanem rugalmas, megújulni képes partnert lássanak bennünk.
Szeretném tehát megköszönni a tulajdonos önkormányzatoknak, hogy ellenálltak a privatizációs csábításnak és egybehangzóan az új kormányzat elképzeléseivel, hitet tettek amellett, hogy köztulajdonban álló szolgáltatás is lehet fogyasztóbarát és hatékony. Köszönet azért, hogy az önkormányzatok vezetõi felelõsségteljes hozzáállásukkal át tudták hidalni a tulajdonosi, politikai és árhatósági együttes szerepükbõl adódó problémákat, választóik és fogyasztóink érdekét szem elõtt tartva. Köszönet a fogyasztóknak, hogy a felmérések alapján szolgáltatásunkkal több, mint 80%-ban elégedettek. Köszönet valamennyi lelkiismeretes kollégámnak, hogy munkájukkal, kreativitásukkal, szorgalmukkal erõsítették a Zalavíz Zrt márkáját.
3 Külön szeretnék kiemelni néhány nevet, az idõ rövidsége miatt nem a teljesség igényével.
Szerettük volna és elértük, hogy árbevételünk 50%-kal növekedjen 4 év alatt, miközben a cég likviditása, kintlévõségeinek kezelése, jövedelmezõsége, pozitív cash-flowja biztosított legyen. Sikerült!
Köszönet Arnhoffer Andrásnak, Árkovics Orsolyának, Paksáné Müller Mártának, Dzsuzsák Ferencnének, Böcskey Zsoltnak, Németh Andreának, Hadnagy Gábornak, Bolláné Zsuppányi Valériának, Téglás Katának, Langstadler Attilának. Köszönet a társvízmûveknek, hatóságoknak és a szakmai szövetségnek a partnerségért, a szellemi és anyagi segítségnyújtásért, a branchmarklehetõségért, külön köszönet a szakmai szövetségnek a 200 milliárdos ágazatnak nyújtott érdekképviseletért és információs bázis szerepéért. És végül, de nem utolsósorban köszönet elõdömnek Bein Györgynek, aki egy jó állapotban lévõ céget hagyott rám, jó érzékkel összeválogatott kollégákkal. Gyuri, köszönet Neked azért is, mert azóta is aktívan segíted munkánkat, így az eredmények a Te aktív szerepvállalásodnak is köszönhetõk.
Eredmények és jövõ Az elmúlt 4 év eredményeirõl és a jövõrõl szeretnék még néhány gondolatot Önökkel megosztani. Olyan társaság vezetését kaptam meg
Tíz év alatt 400 százalékkal, 4 év alatt 70százalékkal növeltük a közmûvagyonra fordítható forrásokat, javarészt a hatékonyság javítása révén. négy éve, amely 15 éves, 2012-ig terjedõ idõszakra kidolgozott célrendszer és stratégia megvalósítása érdekében szervezte mindennapjait! Elsõdleges és folytatólagos célunk tehát 2006-tól is, a modern közszolgáltató megteremtése. Mûködési kiválóság és eredményesség az integrált vízgazdálkodás területén a tulajdonosok, a fogyasztók és a munkavállalók megelégedésére. E cél érdekében tevékenykedtünk a közelmúltban. Az ágazat egészét érintõ csökkenõ értékesítési volumen és növekvõ fajlagos költségek ellenére (ideértve a pótlás, fejlesztés, karbantartás beépített költségeit) összességében a fenntarthatóságot kívántuk biztosítani a díjrendszerben, és az általunk üzemeltett sok tízmilliárdos közmûvagyon esetében. Itt kell megemlíteni a 13 milliárdos elsõ ütemû szennyvíz beruházást és annak második ütemét,
mely idén fejezõdik be, ahogy idén indul a 3-4 milliárdos KEOP ivóvízprojektünk is. Szerettük volna és elértük, hogy az ország elsõ húsz szolgáltatója között jegyezzenek bennünket.
Szerettük volna és elértük, hogy a vízszolgáltatás, szennyvízelvezetés- és kezelés mellett, az integrált vízgazdálkodás mottójával új üzleti terültekre hatoljunk be. (folytatás a 4. oldalon)
4
ÜNNEPI KÖSZÖNTÕ (folytatás a 3. oldalról)
Ilyen a csapadékvízelvezetés, ár- és belvízvédelem, települési folyékony-hulladék kezelés, alternatív energiahordozó elõállítása, felhasználása, palackozott ivóvíz. Megcéloztuk mûködtetõ vagyonunk megújítását is: a telephely projekttel, jármûpark cserével, jóléti eszközök megújítására közel 1 milliárd forintot fordítottunk az elmúlt 4 évben. Nyakkendõs, német modell szerinti üzemeltetést kezdtünk el megvalósítani, ez részben teljesült: 300 milliós beruházással folyamatfelügyeletet alakítottunk ki víz- és szennyvíz vonalon, diszpécserszolgálattal.
anyagot állítunk elõ, illetve most fejezõdött be a zöldenergia fókuszú energiahatékonysági átvilágítás cégünknél, mely újabb zöld beruházásokat generál a közeljövõben.
Zöld szolgáltatóvá kívántunk válni: ennek jegyében született szennyvíztelepi biogáz beruházásunk, biogáz tisztítónk. A szennyvízkezelés melléktermékébõl üzem-
Cégünknél az innovációt, a K+F-et kulcs sikertényezõként kezeljük. Ennek keretében: UV-fertõtlenítést valósítottunk, valósítunk meg zalaegerszegi, lenti szennyvíz-
telepünkön saját beruházásban. Ultrahangos iszapkezelést alkalmazunk, ami a toronyra feladott iszapot roncsolja, melynek eredményeként több biogáz keletkezik, hatékonyabb a víztelenítés, kevesebb az elhelyezendõ iszap. Meg kell említeni a rothasztó tornyokról visszafolyó, a technológiát terhelõ csurgalékvíz kezelésben szerepet játszó újítást, a DAEMON technológiát (gyakorlatilag a szennyvíztelepen belüli kis szennyvíztisztítót mûködtetünk), Magyarországon elsõként. Ezen beruházások környezetvédelmi és gazdasági elõnyei vitathatatlanok. Hogy fõ vállalati célunk megvalósuljon - a számos minõségirányítási, kör-
nyezetközpontú irányítási, munka- és egészségbiztonsági, információbiztonsági irányítási rendszer bevezetésén kívül - új vállalatirányítási rendszert kezdtünk el alkalmazni, a Balanced Scorecard-ot, vagyis kiegyensúlyozott mutatószámrendszert. Ennek során munkatársainkkal közösen alakítottuk ki stratégiai célkitûzéseinket, mutatószámainkat, elvárásainkat, melyek megvalósulását rendszeresen nyomon követjük. Nem csak a hagyományos pénzügyi sikerszempontot tartjuk szem elõtt, hanem a modern közszolgáltatói lét megkövetelte, hogy további három szempont is érvényesüljön a cég irányítása során, a vevõi, belsõ folyamatok, tanulás és fejlõdés szempontok.
5
Hatásos eszközként használjuk a BSC-t a teljesítménymérésben, e módszer biztosítja a vállalati célok átláthatóságát, kommunikációs eszköz egyben, és összekapcsolva a juttatási rendszerrel, az üzleti tervezési folyamatokkal, kiváló teljesítményfokozó eszköz. Szerencsésebb azonban, ha a dicséret nem a mi szánkból, hanem külsõ, objektív szereplõktõl érkezik. Ilyenek voltak: O Regionális minõségi díj és Recognised for Excellence díj, O 3 csillagos Elismerés a kiválóságért díj 2007ben, O Legjobb nõi munkahely 2. díj 2009-ben,
O az országos szerelõverseny elsõ és második helyezése tavaly és tavalyelõtt.
További céljaink a jövõre nézve mindazokon túl, amit már eddig is megfogalmaztam: O Nemzeti minõségi díj, O a 10 leghatékonyabban mûködõ társaság egyike legyünk (gyanítom, hogy ez olyan cél, ami részben teljesült), O szoros és egyenrangú kooperáció Dél-Zalai Vízmûvel.
rendezvényünket és kívánom, hogy Önöket is kísérje munkájuk során siker és megbecsülés.
Szeretném megköszönni Önöknek, hogy személyes jelenlétükkel megtisztelték születésnapi
Hajrá Zalavíz!
Végül hadd ragadjon el engem is az általános optimista hangulat és politikai felhang nélkül hadd mondjam, hogy:
Boldog születésnapot Zalavíz!
Hajrá Zala megye! Hajrá Magyarország!
6
"Céltalan hajósnak nem kedvez a szél"
Bein Gyögy - a modernizálás igazgatója 1990. július 1-jétõl 2006ig irányította a céget, a vállalat történetében a második igazgató. A közgazdász végzettségû szakember ezt megelõzõen a megyei tanács tervosztályán dolgozott, az építési-közlekedési osztály vezetõje volt, és - többek között - a kis vízmûvek építésének irányításával, felügyeletével foglalkozott, jól ismerte tehát azt a céget, aminek igazgatói állását megpályázta. - A kilencvenes évek elején száz zalai településen volt jelen a Vízmû, mindössze négy-öt településen, Zalaegerszegen, Lentiben, Pacsán és Zalaszentgróton volt csak szennyvíz-elvezetés és tisztítás. Ebben az idõszakban a cég jelentõs része az építéssel volt elfoglalva, hiszen voltak olyan települések, ahol egyáltalán nem volt még vezetékes ivóvíz. Akkor 690-en dolgoztak a vállalatnál, számos kötöttséggel. Hogy példát említsek: szabályozott volt az ún. átlagbér-színvonal, ami azzal járt, hogy az alacsonyabb fizetésû munkakörökben jelentõs létszámot kellett fenntartani azért,
hogy a komoly szakértelmet igénylõ, kvalifikált munkaerõt is alkalmazni lehessen. Azzal a határozott céllal érkeztem, hogy korszerû, hatékony víziközmû szolgáltatót faragok a vállalatból, amely célkitûzés akkoriban azért nem volt mindenki számára egyértelmû és elfogadható. - A gazdasági, társadalmi változások az érkezése idején kezdõdtek. Hogyan alakult az állami vagyonnak számító közmûvek sorsa? - Az 1991-ben életbe lépõ önkormányzati törvény nyomán az állami vagyon átkerült az önkormányzatokhoz, ami késõbb számtalan problémát idézett elõ. Egyrészt nem volt egységes állami vagyonnyilvántartás. Másrészt váratlanul az önkormányzatok nyakába szakadt a vagyonátadással egy sor olyan probléma, amire sem szakmailag, sem technikailag, sem pénzügyileg nem voltak megkockáztatom - nem is lehettek felkészülve. Nagyon sok önkormányzat nem is akarta a vagyont átvenni, mert fogalma sem
volt arról, hogy az pontosan mit jelent az õ számára. Ebben az idõszakban az volt a feladat, hogy a vállalat - ami idõközben önkormányzati vállalt lett talpon maradjon, a szolgáltatásai mûködjenek. Nem voltak konkrét elõírások, nem volt felügyeleti szerv, a cég is magára maradt, az önkormányzatok is magukra maradtak, kizárólag az akkori munkatársi gárdának köszönhetõ, hogy a Vízmû nem esett apró darabokra, az õ hozzáállásuk, becsületességük mentette meg a vál-
lalatot. Ennek a több éven át tartó bizonytalanságnak lett a következménye például, hogy Zalaszentgrót és térsége, valamint Zalalövõ és térsége is kivált a vállalatból. 1996-ra egyértelmûvé vált, hogy a céget részvénytársasági formában célszerû mûködtetni, ami magával hozta a halaszthatatlan korszerûsödés igényét. Stratégiai szemléletet, feszes gazdálkodást, controllingot, egyes tevékenységek megszüntetését hozta magával.
7 Profiltisztítást hajtottunk végre azért, hogy a cég tisztán közüzemi szolgáltató legyen. Erre az idõszakra egyrészt már csökkent a mélyépítési igény, másrészt testidegenné vált a csatornaépítés, ezért ezt az üzletágat megszüntettük, az azon a területen dolgozókat egy tisztán építési profilú cégbe szerveztük át. - A profiltisztításnak milyen következményei voltak? - Személyi, technikai elsõsorban, ugyanakkor minõségi és hatékonysági is. A 690 fõ állományi létszám 2006-ra 290 fõre olvadt úgy, hogy a vállalat humánus maradhatott, hiszen nem kellett elbocsátásokat végrehajtania. Ezt nagyon fontos eredménynek tartom. Egyre kevésbé volt szüksége arra, hogy hatalmas gépparkot, telepeket tartson fönn, ugyanakkor szüksége volt célirányos fejlesztésre, korszerûsítésre, a vízminõség biztosítására, a szennyvíztisztítás hatékonyságának, színvonalának emelésére. A
fejlesztések érdekében több projektet indítottunk el. Ezek egyike a telephely projekt, amely során a régi telepet felszámoltuk és sikerült egy újat építenünk. Lecseréltük a jármûparkot. A régi vízmûnél legalább 20 ember csak azon dolgozott, hogy a gépeket karbantartsa, mûködõképes állapotba hozza. A másik az irányítástechnika fejlesztése volt,
amelyben jelentõs elmaradásokat hoztunk be, és ma már a legkorszerûbb megoldásokat tudja a cég használni. Igaz, hogy az infokommunikáció fejlõdése is követelte a korszerûsítést, de ezt a folyamatot is sikerült idõben elindítanunk, amelynek az eredményeit mindennap érez-
zük. Jelentõs eu-s források bevonásával, nagyléptékû szennyvíz projekthez kezdtünk hozzá, amelyben korszerû és újszerû megoldások sorát sikerül bevezetni, alkalmazni. Elsõk között voltunk a minõségbiztosításban, az akkreditációk megszerzésében. Ezeket csak tudatos humánerõforrás fejlesztéssel lehetett megalapozni, végrehajtani. Fiatal, felkészült, a maguk szakterületén kiváló munkatársak sora került a céghez, velük lehetett stratégiai terveket készíteni, és azokat megvalósítani. Közgazdász vagyok, hiszek a tervezésben. A közép- és hosszú távú elképzelések mentén
közösen formáltuk a cég mûködését. Ha kellett korrigáltunk, de azt mondhatom ma már, hogy a fõ célkitûzések érdemben nem változtak az elmúlt években sem. - Ez ennyire egyszerû? - Nyilván nem, de azt senki sem vitatja el tõlem, hogy nagyon sok fiatal szakember került a Vízmûhöz az igazgatóságom idején, és azt sem, hogy valamennyien olyan területen és munkakörben dolgoztak, dolgoznak, ahol a tervek születtek és végrehajtást is nyomon követték. Velük új tudás, lendület, frissesség áradt a falak közé, ami mindenkire hatással volt. Rám is. Egy fiatal csapatban magam is fiatalosan mozogtam, nekem is jót tett, számos dologra inspirált, magam is folyamatosan kerestem a tanulás, továbbképzés lehetõségeit. - Hogyan alakult a személyes sorsa? - Úgy 3-4 évente a tulajdonosok kiírták az igazgatói állásra a pályázatot, azt mindig megpályáztam, (folytatás a 8. oldalon)
8
Bein Gyögy - a modernizálás igazgatója és mindig újra kineveztek. Ez annak a jelzése volt, hogy elfogadták a teljesítményemet. 16 évet töltöttem az igazgatói székben. A munkám megbecsüléseként egyébként több elismerést is kaptam. 1998 ban a szakszervezet ajánlására a viziközmû ágazatban az Év Igazgatójának választottak. Ezt munkatársaimnak köszönhetem, nyilván nem kaptam volna meg, ha nem lettek volna elégedettek velem. Úgy gondolom, hogy a vízmûves dolgozókkal mindig kiegyensúlyozott viszonyban voltam, ha voltak is konfliktusaink, azt mindig, nyugodtan meg tudtuk oldani. Úgy tudom, nem tartottak rossz igazgatónak. Elégedettséggel tölt el a mai napig az is, hogy a tulajdonos önkormányzatokkal kifejezetten jó kapcsolatokat alakítottam ki, amelyek jót tettek a Zalavíz megítélésének. És hogy az elismerések sorát befejezzem, amikor nyugdíjba mentem, megkaptam a Vasvári Pál Érdemérmet. Ami ezen kívül igazán elismerés a számomra, hogy az Igazgatóság tagja maradtam, és utódom, dr. Burján Richárd igényt tart a munkámra, szakmai tapasztalatomra. Minden hétfõ délelõtt bemegyek a céghez, átbeszélünk dolgokat. Sok rendezvényen képviselem ma is a Zalavíz Zrt-t.
- Ha az ember lezárt egy korszakot, rendszerint mérleget készít. Az elõzõekben felsoroltakból ez részben már kiderült. De mi van még a mérleg serpenyõiben? - Kezdem azzal, ami nem sikerült, és ami igen, azt hagyom a végére. Úgy vagyok vele, mint ahogyan a székely ember mondja: Dicsérd magad fiam, rád fér! Szóval, amit kudarcként könyvelek el. Messze nem sikerült annyi forrást biztosítani a viziközmûvek rekonstrukciójára, mint amennyire szükség lett volna. Ennek összetett okai vannak, éppen úgy szerepet játszott benne a vagyonátadás hosszú folyamata, mint például a szolgáltatási díjak árképzése. Akkor lettem volna elégedett, ha valamennyi viziközmûre, kicsikre, nagyokra is a méretének megfelelõ nagyságrendben tudtunk volna rekonstrukciós munkákat végezni. Amivel elégedett vagyok. A minõségbiztosítás már említettem, azt gondolom, mi nagyon korán indultunk el ezen az úton, sokakat megelõzve. Bevezettük és azóta is rendszeresen mérjük a fogyasztói és a tulajdonosi elégedettséget, aminek az eredményei mindig fontos támpontot adtak a szervezeti és mûszaki fejlesztésben. Talán azt is sikerült elérni, hogy vízmûvesnek lenni
ma már elhivatottságot, és más szakterületek részérõl megbecsültséget jelent. Ezt jelentõs eredménynek tartom. A szakmaközi kapcsolatok fejlesztése terén eredménynek tartom a szerelõversenyeket, a cégek közötti rendezvényeket, a Viziközmû Szövetségben betöltött mértékadó szerepünket. Eredménynek tartom, hogy kiemelt fontossággal figyeltünk a képzésekre, továbbképzésekre, azt támogattuk. Bevezettük a rendszeres menedzser-képzést. Sokat fejlõdtünk technikailag, mûszakilag. Lecseréltük az elavult jármûparkot, új telephelyet építettünk, új, korszerû technológiákat honosítottunk meg, nagy volumenû szennyvízprojekt megvalósításának lettünk a részesei A világ változásával nekünk is változnunk kellett, de úgy érzem, hogy sokszor jár-
tunk az élen, az elsõk között. - És a hajós célba ért? - Igen, ezt nyugodtan ki merem jelenteni. Amikor igazgató lettem, volt egy képem arról a vállalatról, amivé szerettem volna formálni a Vízmûvet. Eközben a társadalmi, gazdasági körülmények folyamatosan, rohamléptekben változtak. Amire még gondolni sem mertem 1992-ben, az mondjuk 5 évvel késõbb, már türelmetlenül toporgott az ajtó elõtt. Lendületes, nagy tempójú fejlõdést produkáltak a körülményeink és mi magunk is. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert olyan munkatársakkal voltam körülvéve, akik szintén értették és érezték az idõk szavát. Velük együtt tudtam csak, a számomra fontos eredményeket elérni. Köszönöm mindannyiuknak.
9
“Nem íróasztal mellé születtem” Légrádi Ferenc, fõgépész Nem sokkal a vállalat létrejötte után, 1965. május 10-én kerültem a Vízmûhöz, mint hegesztõ és lakatos szakmunkás. Alig egy évvel késõbb, októberben Takács Lajos, aki a közvetlen fõnököm volt, átkerült a szennyvíztelepre, és engem magával vitt. A ZTE pályánál volt a tisztító, ott lettem csoportvezetõ. Az akkori mûszaki körülményeket ma már tényleg csak régi képeken lehet látni, minimális volt a felszereltségünk, alig voltak gépeink, ami pedig volt, az állandóan elromlott. Öten voltunk a berendezések javítására, és akkor nemcsak Zalaegerszegen dolgoztunk, hanem Lentiben és Zalaszentgróton is. Késõbb növekedett a létszám, már 15 ember munkáját irányítottam, idõközben "elszaggattam" négy üzemvezetõt, és eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, le kell érettségiznem. Ez 1977-ben következett be, abban az évben, amikor éppen újabb üzemvezetõ váltás elõtt állt a szennyvíztelep. Palkovics Dénes igazgató, akkor engem nevezett ki. Talán tíz évig voltam üzemvezetõ, nagyjából addig, amíg a nyolcvanas
évek közepén a telep technológiai fejlesztése, korszerûsítése megtörtént, és ez nagyságrendekkel jelentett több, illetve más munkát, mint korábban. Ekkor történt, hogy az új telep üzemvezetõi kinevezését nem fogadtam el. - Mi tartotta vissza? - Nem a munka menynyisége, hanem a jellege miatt nem akartam ezt a pozíciót betölteni. A telepen akkoriban már 70 ember dolgozott, ami sokkal több adminisztrációval, asztali munkával járt. Én nem irodára születtem, nekem mindenem a gép, a szerelés, a lakatos munka. Akkor éreztem magam igazán jól, ha kétkezi munkát végeztem. Tény, hogy mindenrõl tudtam, az is tény, hogy a szennyvíztelepnek nem volt olyan eldugott sarka, amit én nem ismertem volna. Sohasem okozott az problémát, hogy hóban, fagyban, vagy kánikulában kell dolgozni, az sem, hogy embereket kellett közvetlenül irányítani, de az adminisztrációhoz, a jelentések, tervek, egyebek készítéséhez nem éreztem semmi vágyat. A Zalavíz keresett embert a telepvezetõi feladatra, és Kovács Iván fõ-
mérnök arra kért, hogy én válasszam ki a szerintem legmegfelelõbb személyt. Varga Tibor volt az ideális jelölt a számunkra, õ lett a szennyvíztelep üzemvetõje, én pedig fõgépészként a helyettese. Kitûnõen tudtunk együtt dolgozni, én vittem a gépészetet, a lakatosmûhelyt, autószerelõ mûhelyt, villanyszerelõ mûhelyt. Tizenzenheten voltunk, akik csak a gépészettel foglalkoztunk, Tibor nekem ezen a terepen teljes szabad kezet adott, bár természetesen mindent megbeszéltünk.
- Majdnem negyven évig dolgozott a vállalatnál. Mire emlékszik a legszívesebben? - Szakmai kihívásokban bõvelkedõ 38 évet dolgoztam le a Vízmûnél, megéltem a fejlõdés állomásait. Több dolog is van, amire szívesen emlékszem. A hatvanas évek végén Papp Tibor volt a vállalat fõmérnöke. Róla tudni kell, hogy nagy tudású, elõre látó, fejlesztõ szakember volt, kicsinek is bizonyult számára a zalai vállalat, Budapestre ment dolgozni tõlünk. (folytatás a 10. oldalon)
10
Szerintem õ volt az egyik meghatározó ember a cég mûszaki fejlõdésében. A másik nagy ugrás akkor történt, amikor megjöttek a fiatalok, Arnhoffer Andrásék a vállalathoz. Szóval, a hatvanas években robbanómotoros szivattyúkkal dolgoztunk, amik elég rozzant, elavult gépek voltak, folyamatosan azon járt a fejünk, hogyan tudnánk korszerû berendezésre szert tenni. Tapasztalatcserékre jártunk, néztünk más telepeket is, és igen fájt a fogunk egy, az akkori ismereteink szerint csúcsminõségnek számító Flygt szivattyúra. Papp Tibor megszerezte hozzá a külön minisztériumi engedélyt, úgy tudtuk beszerezni. 1968-69-ben került egy ilyen szivattyú a te-
lepre, amivel a város akkori összes szennyvízét problémamentesen át lehetett emelni a tisztítórendszerbe. Óriási dolog volt! Közben Zalaegerszeg nagy tempóban fejlõdött. 1966-tól 1983-ig megtízszerezõdött a szennyvíz mennyisége, ugyanakkor
a telep nem bõvült olyan tempóban. Jöttek a vízminõségi szigorítások a Balaton miatt, a hetvenes évek végére már nap mint nap csúcsra járt minden gép. Ahhoz, hogy a folyamatos mûködést biztosítani tudjuk, szakmailag nagyon felkészültnek kellett lennünk. Akkoriban vettem föl 22-23 éves, fiatal embereket, kérdezték is tõlem: mit akarsz ezekkel a gyerekekkel? Mit akartam? Csapatot neveltem belõlük! Olyan kollektívát tudtam építeni, akik gyorsak voltak, nagy tudásúak, nagy munkabírásúak, megbízhatóak. Volt, vagy talán még ma is van ahhoz adottságom, hogy tudjam kezelni az embereket. Néhány év múlva aztán mindenki engem, meg a csapatomat irigyelte, mert nagyon jók voltunk. A szennyvíztelep fejlesztése a nyolcvanas években nagyon nagy lépés volt, hiszen ekkor tudtuk behozni a városi telepre a
vidéki szennyvizeket, telepeket. Sokat dolgoztunk, rengeteg társadalmi munkát végeztünk azért, hogy minden jó színvonalon mûködjön. - Munkakörénél, beosztásánál fogva, megkerülhetetlen ember volt a Zalavíznél. Hogyan tudott együtt dolgozni a feletteseivel? - Nem sok igazgatóval összesen kettõvel, Palkovics Dénessel és Bein Györggyel - és eggyel több fõmérnökkel, Papp Tiborral, Kovács Ivánnal és Arnhoffer Andrással dolgoztam együtt, konfliktusmentesen. Azt nem mondom, hogy nem voltak vitáink, de arra nem volt példa, hogy ne tudtunk volna dûlõre jutni. Jellemzõen leginkább a fõkönyvelõkkel nem tudtam megtalálni a hangot… - Megkapott minden lehetõséget ahhoz, hogy a szakterületén eredményes legyen? (folytatás a 11. oldalon)
11 Szerencsés voltam, mert a mûszaki fejlesztésekhez szükséges tudást, információkat biztosította számomra a vállalat. Mehettem bárhova, ha meg akartam valamit nézni. Kérhettem tájékoztatókat, prospektusokat bárhonnét, a mûszak sohasem szenvedett hátrányt a lehetõségekben, engem meg érdekelt minden újdonság. Szakmailag igazán prosperáló idõszakot töltöttem el a Vízmûnél. Voltak olyan munkatársaim, akik igazán inspiráltak a szakmai munkában: Papp István, Varga Zoltán. Tõlük sokat tanultam, és nekem sokat segítettek a mindennapi munkában, a fejlesztések tervezésében. Úgy 1990-ig azt mondhatom, hogy ütõképes, szakmailag felkészült mûszaki gárdája volt a Vízmûnek, bármit meg tudott oldani. Ettõl kezdve azonban megváltoztak a körülmények a viziközmû szolgáltatásban, elindult egy olyan folyamat, hogy a szolgáltató az legyen csak szolgáltató, hajtsunk végre profiltisztítást. Az a
szakmai "egész", ami nekem a Vízmûvet jelentette, amit igazán szerettem, kezdett megváltozni. - Ma már nyugdíjas, de a saját mûhelyében beszélgetünk, amelyik elég mozgalmas. Nagy itt a jövés-menés. Nem látszik csöndes, nyugdíjas fészeknek. - 2003-ban mentem nyugdíjba, amire tudatosan készültem. Egyfajta szivattyú gépészeti javítására álltam rá, már jóval korábban, eleinte másodállásban, a nyugdíj óta viszont reggeltõl estig, a vállalkozásomban. Van 4
alkalmazott, a telephely Ságodban, de a bázis Zalaegerszegen a házam alatti mûhelyben van. A Zalavíznél szakmailag
volt, õ is nyugdíjas. Mivel a lányunk sokat dolgozik vidéken, a már iskolás unokánk nevelésében, gondozásában segít.
minden elértem, amit elérhettem, kaptam Kiváló Dolgozó és a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetéseket, OVH elnöki dicséretet. A csúcson hagytam abba, elégedetten jöttem el a cégtõl. Bár mindig meghívnak, de nem járok vissza a vállalathoz nyugdíjas találkozókra. Van néhány volt munkatársam, akikkel összejárunk, tekézünk, focimeccset nézünk. Feleségem is vízmûves
Õ ment gyes-re is a kis Katával. Nagypapáskodom, amikor csak tehetem. Gyakran nem tehetem, mert van munka bõven, de ez aktívan tart. Nem szûntek meg a kapcsolataim, nem szûntek meg a barátságok, nem szûntek meg az üzleti kapcsolatok. Teljes értékû szakmai életet élek, aminek az alapjait, a folyamatosan fejlõdõ szaktudásomat a Zalavíznél szereztem meg.
12
Varga Zoltán, az újítások embere riban kiselejtezett jármûvekhez jutni, amelyeket mûködõképes állapotba kellett hozni, de valami mindig hiányzott. Amire éppen szükség lett volna, azt sohasem lehetett kapni, ezért rendszerint ki kellett találni valamit. Általában én voltam a fõ "feltaláló", mert én mindig valami megoldáson, újításon törtem a fejem.
Megközelítõleg 40 évig dolgozott annál a cégnél, amelyik egykor a Városgazdálkodási Vállalat részlegeként indult. Ott volt minden mérföldkõnél, minden fontos állomásnál, több, hasznos eszközt, gépet hozott létre a fejlõdõ cég számára. - Milyen volt az a vízmû, ahol dolgozni kezdett? - A vízvételi helyek pontszerûen helyezkedtek el a városban, jellemzõen a meglévõ üzemekben voltak inkább csak kutak. Volt például a Ruhagyárban és a tûzoltóságon. Vezetékes ivóvíz Páterdombon lett elõször. A Válicka-völgyében fúrták meg az elsõ kutakat, nem véletlenül hívják egyes és kettes kútnak. Az akkori viszonyokat jól mutatja, hogy a kútnál nem volt áram, a motorral mûködõ berendezések gyakorlatilag nem romolhattak el, mert akkor egyszerûen nem volt víz. A mûszaki feltételek minimálisak voltak, nem voltak autók, kézikocsikat használtunk. A Válickától épült ki az elsõ fõvezeték a Jánka-hegyre, ott készült el egy 600 m3-es tároló, azt mondhatom, hogy ezzel indult a vállalt "karrierje".
- És az Ön karrierje, hogyan indult? - Gépkezelõ szakiskolát végeztem Jánosházán. Ez egy igen komoly oktatási intézmény volt, mezõgazdasági szakirányú gépkezelést tanultunk, mert az akkoriban alakuló tsz-ek miatt fontos volt a szakember képzés. 1960ban végeztem, de behívtak katonának, így legkorábban 1962-ben tudtam újra munkába állni. Akkor kerültem a Vízmûhöz. Örültem, hogy visszajöhettem Zalába, mivel én nagykanizsai születésû vagyok. Szakmunkásként kezdtem, de a szaktudásom miatt rövidesen az
akkori mûhelynek lettem a vezetõje. Ez volt az egyik legfontosabb hely a vállalatnál, ugyanis itt próbáltunk meg életet lehelni azokba a gépekbe, jármûvekbe, amit különbözõ szervezetektõl kaptunk. A honvédségtõl és az olajosoktól lehetett akko-
A városban az elsõ nagyobb fejlõdés 1965-67-re valósult meg, kiépült az akkori méreteknek megfelelõ ivóvízhálózat, és a szennyvízelvezetés is. Ezekben az években kezdtük építeni a falvakban a törpe vízmûveket. Akkoriban a vállalat fõ profilja inkább az építés volt, hiszen nagyon kevés helyen volt vezetékes ivóvíz, szennyvízelvezetés pedig ritka volt, mint a fehér holló. (folytatás a 13. oldalon)
13 (folytatás a 12. oldalról)
A megyei vízmûépítési programok több mint 90 százalékát a vállalat végezte. A csõvezetékek lefektetése mellett a kutak ásása volt akkoriban még a fõ profil. Volt, hogy 50 méteres kutat kellett ásnunk, amihez nem voltak gépek, kézzel dolgoztunk, veszélyes üzem volt.
A fejlõdésnek azonban számos jele látszott már. Kinõttük a Könyök utcai helyünket, ezért hozzáfogtunk az új központ építéséhez. Papp Tibor fõmérnök jelentõs mûszaki fejlesztéseket indított, darut szerzett a cégnek például. Akkoriban épültek a víztornyok az ún. csúszó-zsalus technikával. Ezt a módszert Százhalombattán egy kémény építésénél ismertük meg. A helyszínen tanultuk meg azt svéd technológiát, amivel ezek a tornyok készültek. Ott kellett lenni, látni kellett, aztán itthon alkalmazni kellett. Az ilyesmit bizony nem lehetett könyvekbõl megtanulni.
- Több gép, berendezés létrehozása viselte magán a leleményességét, ötleteit. - Nehéz, fizikai munkát kellett végezni az akkori dolgozóknak, rendszerint igen mostoha körülmények között. Minden olyan gép, berendezés, amely ezt átvállalta, vagy megkönnyítette az emberek számára, áldás volt. Ma már tényleg a cégtörténet része a csõfektetõ gép, amely mintegy 15 méter hosszú volt, mindenféle motorokból, szállítószalagokból raktuk össze. Kiszedte a földet a vezeték számára, a csõ bekerült a kivágott árokba, és a gép a végén vissza is termelte a csõre a kiásott földet. Ilyen munkát
segítõ eszköz volt a csõszigetelõ gép is, aminek a segítségével felmelegített bitumennel és tekercselt jutával szigeteltünk. A csatornamosó gépet is a kézi erõ kiváltására alkottuk, ami a fél Dunántúlt bejárta akkoriban. Mivel gépeket vásárolni rendszerint körülményesen tudtunk, az volt az elsõ, hogy házon belül próbáltuk megoldani. Sok olyan dolog is született,
amit egyébként aztán el is tudtunk adni, más vállalatok számára. Amikor lefutott a nagy építések idõszaka, akkor már nem a mennyiség, hanem a minõség vált fontossá. Az ivóvíznél meg kellett oldani a vasta-
lanítást például, de a szennyvíztisztítás is kiemelt figyelmet kapott, több ok miatt. A fejlõdõ város, az élelmiszerfeldolgozó üzemek termelésének növekedése, a Balaton vízvédelme, a környezõ települések csatornázása mind indokolta a korszerûsítést, a fejlesztéseket. Kanadában tanulmányozhattam a mélylevegõztetéses tisztítás technológiáját, ezt alkalmaztuk az 1996-os szennyvíztelepi felújításkor, amivel jelentõsen nõtt a tisztítás hatékonysága. Fogékony voltam az újdonságokra. Ebbõl a szempontból szerencsésnek is mondhatom magam, mert számos lehetõségem adódott, hogy ötleteimet megvalósítsuk, gépeket, berendezéseket fejlesszünk.
Végigjártam a vállalati ranglétrát, javítómûhely vezetõtõl a karbantartási üzemmérnökség vezetéséig bezárólag, és folyamatosan volt lehetõségem arra, hogy képezzem magam. (folytatás a 14. oldalon)
14
- A fizikát mindig is szerettem, de valahogyan az én agyam úgy járt, hogy a fizika törvényeit igyekeztem gyakorlatiasabban használni, vagy esetenként szembe menni velük, és ezzel új dolgokat
ta is a Vízmû ezt a szerkezetet, de a tervek alapján más cégek is éltek ezzel a lehetõséggel. Összesen tizenegy szabadalmat jegyeztettem be. Ebben eleinte részt vett a Vízmû is, késõbb magánemberként regisztráltattam magam. Az biztos, hogy számos, a szabadalmak nyomán született eszközhöz, berendezéshez olcsóbban jutott hozzá a vállalat, mintha külföldrõl vette volna meg. Létrejött a Primox Kft., amelyik ezekkel a szabadalmakkal, illetve az eszközök gyártásával foglalkozott. Párhuzamosan dolgoztam itt is, a vízmûves feladataim mellett, de 2001-
megvalósítani. A nyolcvanas években nem lehetett jó minõségû, megbízható nyomáscsökkentõket kapni. A meglévõk nagyméretûek voltak, ehhez képest az áteresztõ képességük kicsi volt. Egy ötlettel kiiktattuk a rugókat, a mechanikát, és a vízre bíztuk a nyomáscsökkentést, a hidraulika elvére alapozva. Eleinte gyártot-
tõl, amikor nyugdíjba mentem, még sokkal hatékonyabban ment benne a munka. Ez a cég még ma is megvan, azonban ma már jobbára a fiam viszi, én egyre kevesebbet dolgozom benne. A legutóbbi "mûvem" a légdugós csõtisztító, amit az ivóvízvezetékek tisztításakor lehet alkalmazni. Úgy 2000 körül már
(folytatás a 13. oldalról)
Elõször technikumot végeztem, késõbb gépész üzemmérnöki diplomát szereztem. Nagyon sokan voltunk akkoriban a Vízmûnél, akiknek a vállalat segített a tanulásban. - Esett már szó a leleményességérõl, de köztudott, hogy számos újítás, szabadalom fûzõdik a nevéhez.
megszületett a berendezés, csupa króm, Nagykanizsán gyártotta le a GYGV, és 2005-ben jegyezték be szabadalomként. Az ivóvízvezetékek falára a vízbõl különbözõ anyagok rakódnak le az évek során. Ezt rendszerint csõgörénnyel szokták tisztítani, de ilyenkor azt a szakaszt, ahol ez a mûvelet zajlik, le kell zárni. A Bük környéki termálvizet használó szállodáknak volt olyan problémája, hogy tele voltak a vezetékeik vasiszappal, leállniuk meg nem lehetett, tehát a csõgörényes módszer nem volt náluk alkalmazható. A mi eszközünk a légdugó-vízdugó-légdugó-vízdugó szisztéma alapján mûködik, induláskor kap egy kis vegyszert, hogy a tisztás megfeleljen az egészségügyi elõírásoknak is, és visz mindent. A fõvárosban tartottuk talán az egyik leglátványosabb bemutatót, amikor egy 1938-ban lefek-
tetett vízvezetéket kellett megtisztítani. A mi eszközünk volt a leghatékonyabb, és még a régi csõ is egyben maradt. - Milyen viszonyban van az egykori munkahelyével? - Napi kapcsolatban vagyunk. Elszakadni nem is nagyon tudok attól a vállalattól, ahol közel negyven évig dolgoztam. Az életem része. Örömmel látom a Zalavíz folyamatos fejlõdését. Bár már kevesebbet bírok, mint évekkel ezelõtt, de még szívesen teszem, amit lehet, amit tudok. Gondozom a szabadalmakat, újakon töröm a fejem. A Primox Kft. mindennapi ügyeit a fiam viszi, õ a fõvárosban él, de ma már a kapcsolattartás, a kommunikáció nem probléma. Szerencsés vagyok, mert az életembe belefért a hálózat-építõ, meg a csõszigetelõ gép is, meg a korszerû irányítástechnika, és az internet is.
15
Házak
Gépek
Emberek
16
Házak
Gépek
AZ ÉSZAK-ZALAI VÍZ- ÉS CSATORNAMÛ ZRT. JUBILEUMI KIADVÁNYA
Emberek
Felelõs kiadó: Dr. Burján Richárd, elnök-vezérigazgató Szerkesztette: Miklósné Csondor Magdolna A kiadványt gondozta: Image 007 Marketing-tanácsadó Kft. Nyomdai munkák: Gura Nyomda Kft.
