AZ ÉSZAK-KELET- PEST MEGYEI HULLADÉKLERAKÓ ÜGYE

AZ ÉSZAK-KELETPEST MEGYEI HULLADÉKLERAKÓ ÜGYE

Radovics Rita

ELTE Humánökológia MSC - Politikai ökológia

Az észak-kelet-pest megyei hulladéklerakó ügye

Az észak-kelet-pest megyei hulladéklerakó ügye E L T E H U M Á N Ö KO L Ó G I A M S C - P O L I T I K A I Ö KO L Ó G I A

Az Európai Unióhoz való csatlakozás több területen is változásokat hozott Magyarország számára, ezek közül egyik a hulladékgazdálkodás, amit az új szabályok nagymértékben befolyásoltak. A jogharmonizáció során kialakításra került a terület jogi szabályozása, amelynek alapja a hulladékgazdálkodási törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek. Már az előcsatlakozási alapokból megkezdődhettek az új, regionális hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése. Minden rendszernek eleme egy hulladéklerakó is. Ezeknek a gigantikus hulladéklerakóknak a létesítése negatív externális hatásokat ró a létesítmény közelében élőkre, és míg ezeket a terheket egyetlen, vagy néhány település lakossága viseli, a hasznokból az egész régió, illetve az egész társadalom részesül. Ez pedig társadalmi-környezeti konfliktusokhoz vezethet. Az Észak-Kelet-Pest-megyei Környezetvédelmi és Területfejlesztési Társulás eredetileg kilenc település -Csomád, Galgamácsa, Püspökszilágy, Sződ, Vácduka, Vácegres, Váchartyán, Váckisújfalu és Vácrátót- részvételével alakult meg. Idővel további falvak csatlakoztak hozzájuk és a Társulás az Észak-Kelet-Pest-megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Projekt fő elemét képző regionális hulladéklerakó tervezésekor már 59 településből állt össze. A hulladékgazdálkodás feladatainak megoldására 2001ben elkészítették a térség regionális szilárdhulladék kezelési rendszerének előzetes tanulmánytervét, mely többek között tartalmazta egy központi lerakóterület elhelyezését is. A központi lerakó Püspökszilágyon épült volna és 20 évig tudta volna fogadni a környék hulladékát. A tervezéskor a társuláshoz tartozó 59 településsel és további 40 potenciális településsel számoltak. Az előbbiek területéről évente mintegy 47-50 ezer tonna hulladék, az utóbbiakkal együtt pedig évente 60 ezer tonna hulladék került volna lerakásra. A potenciális gyűjtőkörzetbe hét kistérség tartozott, összesen nagyjából 99 település, mintegy 320 ezer fő lakossal. A hulladéklerakó megépítéséhez 6,6 milliárd forintra volt szükség, melyet részben Európai Uniós támogatásból kívántak fedezni. Ezért 2001-ben ISPA pályázatot nyújtottak be a

Page 1


környezetvédelmi tárca együttműködésével, melyen 3,3 milliárd forintot nyertek.

Az Észak-Kelet-Pest-megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Projekt nem valósult meg a tervezett formában és időkeretben. A meghiúsulás oka nem a finanszírozás hiánya vagy a műszaki feltételek kedvezőtlen jellege, hanem a lakossági ellenállás volt. Mind a pénz, mind a technológia rendelkezésre állt tehát, csak az érintett közösségek beleegyezése hiányzott. Az eset megmutatta, hogy milyen ereje és befolyása van a közösségi részvételnek.

Page 2


A bonyodalom Az alábbiakban röviden ismertetem, hogy alakultak az ügy részletei az egyes településeken. A történések jól mutatják, milyen sok, gyakran kibogozhatatlan és összetett, esetenként nem tisztázott érdekek szövevényéből áll egy környezeti konfliktus.

PÜSPÖKSZILÁGY

2002. május A bonyodalom akkor kezdődött, amikor is a pályázat beadása előtt közvetlenül megtartott népszavazáson a püspökszilágyiak elutasították a lerakó megépítését. A népszavazásokra azért is volt szükség, mert egyes források szerint az ISPA-pályázat egyik feltétele a létesítmény társadalmi támogatottsága volt. E közjáték ellenére a kívánt összeget megnyerték ISPA támogatás keretében. Fontos tudni, hogy Püspökszilágy területén működik Magyarország egyetlen nukleárishulladék-temetője, már csak ezen okból is érthetetlen volt, miért itt kívánták felépíteni a 99 település hulladékát fogadó lerakót. Az elutasítás mellett más érvek is szóltak: - a beruházás értékes területen valósult volna meg, mely jelenleg szántóföldi művelés alatt áll - a környék jellegzetes területhasználata a szántóföld, az erdő és a vadgazdálkodás - a kijelölt terület közelében vadaspark található, mely már hosszabb ideje vadászturizmusra van berendezkedve - a lerakó tervezett helyszínének közvetlen közelében folyik a Gombás-patak, mely körülmény környezeti szempontok alapján elfogadhatatlan lett volna - a vízfolyást ért terhelések megnövekedtek volna, ami egy esetleges szennyezés továbbterjedését is felgyorsíthatta volna.

Page 3


A nukleárishulladék-temető létesítésekor a falu lakosságának kompenzációt ígértek; ligetekkel, korszerű világítással, csatornázással és telefonnal próbálták a lakossági elfogadtatást növelni, ezekből azonban a falu semmit sem kapott meg. A falu lakossága már egyszer elvesztette bizalmát a beruházók felé, és nehéz lenne őket meggyőzni egy újabb ilyen jellegű beruházás pozitív oldalairól.

Gombás-patak

Page 4


SZŐD

2003. március A falu vezetése igent mondott a beruházásra, leginkább az adóbevételek reményében. A lakosság informálására és meggyőzésére a község vezetése nem fordított kellő gondot, ezért Sződön hamar ellenezni kezdte egy csoport a lerakó megépítését. A népszavazás közeledtével egyre növekedett az ellenzők száma, akik falugyűléseken hívták fel a figyelmet a veszélyekre. A Sződi Faluvédők Baráti Köre népszavazást kezdeményezett és petíciót adott át a polgármesternek, így a lerakó létesítése itt is meghiúsult. A hulladéklerakó Sződön való megépítése mellett szóltak érvek: - a környezetvédelmi vizsgálat alkalmasnak találta a helyszínt - a forgalmat nem növelték volna számottevően a hulladékszállító teherautók, mivel egy rövid összekötő út megépítésével elkerülték volna a falut - a sződi költségvetéshez mérten nagyarányú adóbevételhez juthatott volna a község - a tervezett hatmilliárd forintos beruházás tartalmazta többek között a csörögi hulladéklerakó rekultivációjának költségeit is, ami a környék szempontjából rendkívül fontos, ugyanis a mintegy húsz éve kialakított, 28 település több mint 100 ezer lakosának a hulladékát befogadó hulladéklerakó a mai normáknak már nem felel meg, bővíteni és korszerűsíteni nem lehet Az elutasítás mellett az alábbi érvek szóltak: - a Dunakanyar üdülőkörzetébe tartozó településeket sújtja a légvonalban pár kilométerre lévő rákospalotai hulladékégető füstje, a dunakeszi hulladéklerakó bűze és a helyi közvélemény megkérdezése nélkül felépült Samsung-gyár Vácra átvezetett szennyvize - nyugtalanságot okoz a rendezésre szoruló sződ-csörögi hulladéklerakó - a tervezett lerakó nem egészen másfél kilométerre lett volna Gödtől, ezért a község polgármestere tiltakozott. (A gödiek álláspontja szerint a leendő hulladéklerakó előnytelen Göd számára, mert a kijelölt hely közelében található a városi gyógyvizes termálstrand, amely mellé turisztikai és szabadidőközpontot, valamint ásványvízpalackozó üzemet tervez a város; mindezek értékét nagyban csökkentheti egy közeli

Page 5


hulladéklerakó, amelynek káros egészségügyi hatásai is lehetnek, például veszélybe kerülhet a jó levegő és a gödi ivóvíz) - Imrik Péter, a Sződi Faluvédők Baráti Körének elnöke szerint az új lerakó helyszínének kijelölt 67 hektáron egy fenyőerdő fekszik, amit érthetetlen okokból gyenge minőségűnek nyilvánítottak

Page 6


KO S D

2003. július A helyszínnel kapcsolatos tárgyalások Kosddal folytatódtak, melynek önkormányzata ajánlkozott a beruházásra. A tárgyalások az ASA Magyarország Környezetvédelem és Hulladékgazdálkodás Kft.-vel és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal folytak. Kosd önkormányzata nagyigényű feltételekkel vállalta volna a hulladéklerakó létesítését, melyekből semmi nem szerepelt az ajánlatban, azt azonban megígérték, hogy mintegy 300 millió forint értékben felújítják a település iskoláját és községi hűtőházat építenek a málnatermeléssel foglalkozó kosdiaknak. A tárgyalások híre kiszivárgott, hatalmas felháborodást keltve a lakosok körében. Hogy panaszaiknak hangot adhassanak, segítségükre sietett a Másik Oldal – Ökoszociális Mozgalom, akik kezdeményezésére rendeztek egy falugyűlést. A falugyűlésen megkezdték az aláírások gyűjtését és pár nap alatt össze is gyűlt a 600 ellenző aláírás (a szavazópolgárok egyharmada), így nem volt már szükséges a népszavazás. Ennek következtében az önkormányzati testület úgy döntött beszünteti a tárgyalásokat, eleget tesz a lakosság akaratának és nem tett ajánlatot a hulladéklerakó befogadására.

A Másik Oldal Ökoszociális Mozgalom szórólapja

Page 7


K A R TA L

2003. október A következő lehetséges helyszín Kartal volt, ahol szintén nem zajlott érdekek összecsapása nélkül a folyamat. Az alapvető probléma az volt, hogy a település hulladékkezelését korábban megoldó aszódi hulladéklerakó 2004. január elején bezárt, így sürgősen más megoldást kellett keresnie az önkormányzatnak. Kezdetben úgy tűnt, a helykiválasztással kapcsolatban minden rendben van: kellő a távolság, a település érintése nélkül megoldható a közúti kapcsolat, tisztázottak a tulajdonviszonyok, stb. Később azonban kiderült, hogy az eredetileg kiszemelt terület még csak nem is a község tulajdona. Valószínűleg a kartaliak számára már kezdettől fogva negatív fogadtatású lehetett a projekt, mivel községük hazánk egyik híres zöldségtermesztő területe. A zöldségtermesztés tényét figyelembe véve feltehető, hogy a helyi lakosok kezdettől fogva megélhetésüket féltették a projekttel kapcsolatban. Már a létesítés kezdetén leszögezte az önkormányzat, hogy a tervezett lerakó nem rontaná a kartaliak életminőségét, mivel a lakott területtől távol, mintegy 3 km-re kívánják azt megvalósítani, és a másodjára kiszemelt földrészlet a lakott terület érintése nélkül, a 3-as főútról megközelíthető. A területet az önkormányzat a Kartali Tangazdaság Rt.-vel közösen választotta ki, a településtől 2.800 méterre fekvő állami tulajdonú földterületet. A nagyközség lakosságának tájékoztatását szolgálta az is, hogy autóbuszokat indítottak Gyálra, hogy az érintettek működés közben szemlélhessék meg a leendő regionális hulladéklerakóhoz hasonló, környezetbarát technológiájú telepet. Az érintettek minél szélesebb körű tájékoztatását igyekezett szolgálni a Másik Oldal – Ökoszociális Mozgalom is. Nekik köszönhetően értesült a lakosság arról, hogy már a pályázat körül sincs minden rendben, és az is kérdéses, hogy egyáltalán szükség van-e ekkora kapacitású lerakóra. A Másik Oldal tagjai megjelentek a falugyűlésen, és szórólapokkal tájékoztatták a lakosságot elsősorban a lerakó hátrányairól és a projekt szerintük nem megfelelő kidolgozásáról. A népszavazást két tüntetés, valamint a lerakó építését ellenző aláírásgyűjtési akció is megelőzte, így nem csoda, hogy a beruházást végül elutasították.

Page 8


Aszód-Galgamácsai Veszélyes Hulladéklerakó telep

Page 9


KESZEG

2003. november Következő állomásunk a Nógrád megyei Keszeg, azt vizsgálta, hogy a község külterületén lehetséges-e a lerakó megépülése. Petrik Sándorné, Keszeg polgármestere kijelentette, hogy a község tagja az önkormányzati Társulásnak, és fontosnak tartja a lerakó megépülését, ennek érdekében 2003. november 16-ára helyi népszavazást írtak ki a kérdésben. A polgármester asszony elmondta továbbá, hogy az üggyel érdemben akkor kezdenek el foglalkozni, amennyiben a lakosság támogatja a beruházás megvalósítását. A lerakó megépüléséért cserébe a községnek háromszázmillió forintos úgynevezett egyszeri ellentételezést ajánlottak fel, valamint az iparűzési adóból évente várhatóan újabb negyvenmillió forint folyhatna be. A lerakó melletti kampány részeként az önkormányzat fórumokat szervezett, valamint buszos kiránduláson mutatta meg az érdeklődőknek a hasonló elven működő gyáli hulladéklerakót. A lakosok egy kis csoportja ellátogatott a pusztazámori hulladéklerakóhoz is annak érdekében, hogy képet kapjanak egy korszerű lerakó működéséről, s a látogatás eredményeként úgy gondolták, hogy a községnek nem kellene félnie a lerakó megépítésétől, mert az nem jelent veszélyt sem a lakosságra, sem a környezetre nézve. A községben emellett több mozgalom is működött, melyek célul tűzték ki a hulladéklerakó megépülésének megakadályozását. A legjelentősebb mozgalom itt is a Másik Oldal – Ökoszociális Mozgalom volt, melynek álláspontja, hogy a lerakó megépítését meg kell akadályozni, mivel az egy ökológiailag érzékeny, karsztos, természetvédelmi oltalom alá javasolt területen épülne meg, közvetlenül az országos kéktúra útvonal mellett. Javaslatuk, hogy új lerakó építése helyett a nógrádmarcali, salgótarjáni és csömöri lerakókban kellene elhelyezni a térség hulladékát, valamint a meglévő lerakók rekultiválását és a szelektív gyűjtés bevezetését, elterjedését kellene támogatni. Céljuk elérése érdekében állandó kapcsolatot alakítva ki a lakossággal plakátokat, szórólapokat, kiadványokat terjesztettek. Egy másik mozgalom, a Mentsük Meg Keszeget Baráti Kör a kampány ideje alatt aláírásokat gyűjtött annak érdekében, hogy a testület vonja vissza a kiírt népszavazást. A mozgalom működésének hátterében az érintetlen természet és a védett fajok (pl. vadmacska, barnahéja) megóvása állt. Az aláírásgyűjtés eredményeként a keszegi Page 10


választásra jogosultak 70%-a aláírását adta, de ennek ellenére november 16-án sor került a népszavazásra, melynek keretében a lakosság nemet mondott a község határában megépülő hulladéklerakóra.

Az önkormányzat által felmutatott jó példa: a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központ

Page 11


VA L K Ó

2003. december A 2.300 lakosú Pest megyei falu önkormányzata önként jelentkezett a környezetvédelmi tárcánál. A falu önkormányzata felemelkedést, de legalábbis jó üzletet remélt a beruházás befogadásától. A lakosság támogatásának megnyerésére aktív kampányt indítottak. Valkón az önkormányzat különszámot jelentetett meg a Valkó Hangja című újságból, amelyben pontról pontra ismertették a lerakó megépítése mellett szóló érveket. Az érdeklődőket pedig külön busszal szállították a két éve működő pusztazámori lerakóhoz, hogy az emberek a népszavazás előtt a saját szemükkel győződjenek meg arról, mennyire veszélyes/veszélytelen a környezetére egy modern létesítmény. Ezen felül 300 darabban sokszorosítottak egy tizenöt perces videofilmet a modern hulladéklerakók működéséről, amit a képviselők személyesen vittek ki a családoknak. A beruházás elfogadására szintén indokot szolgáltatott az a tény, hogy Valkón egy év múlva betelik a jelenlegi hulladéklerakó, amely korszerűtlen, súlyosan szennyezi a környezetet, ráadásul csupán néhány száz méterre van a község óvodájától. A kijelölt helyszín négy-öt kilométerre fekszik a falu szélétől; ez a 200 hektáros terület mezőgazdasági művelésre alkalmatlan. Az önkormányzati képviselőtestület szerint Valkón a helybeliek többsége kezdetektől fogva támogatta, hogy a község szomszédságában regionális hulladéklerakó épüljön, ami munkalehetőséget teremtene és esélyt a kilábalásra, hiszen a lerakó 30-40 munkahelyet hozna létre és évi 40 milliós iparűzési adó bevételt hozna. Mivel az ötlet felmerülésétől a népszavazásig meglehetősen rövid idő telt el, nem történhettek komoly előkészületek és környezeti hatástanulmány sem készült. A decemberi népszavazás előtt november 25-én a beruházás ellen küzdő Másik Oldal – Ökoszociális Mozgalom Valkón is megkezdte tájékoztató munkáját, aminek részeként szórólapot dobtak be minden helyi postaládába. A nyomtatvány arra próbálta rávenni a településen élőket, hogy a népszavazáson mondjanak nemet az önkormányzat javaslatára, amely szerint a falu határában épüljön meg a regionális lerakó. A szórólapokat plakátok követték, a gödöllői helyi rádióban pedig mindennap kétszer ismertették a mozgalom álláspontját a beruházásról. Az újabb lerakó megépítését ellenző civil szervezetek ellenkampánya ugyanakkor jól érzékelhetően a visszájára fordult.

Page 12


A Magyarországi Zöld Párt „Szemétfalva" című négyoldalas kiadványa általános ellenérzést keltett a valkóiakban. A „Gondoljon a jövőre, vegyen gázálarcot előre” felhívással terjesztett, patkányokkal, csótányokkal és guberálókkal riogató szórólapok által keltett felháborodás alighanem tönkretette a Másik Oldal – Ökoszociális Mozgalom érvekből építkező kiadványait, s több helybeli szerint az ellenkampány kritikán aluli szintre süllyedt. A népszavazáson a beruházás megvalósulása elől elhárultak az akadályok. A Másik Oldal – Ökoszociális Mozgalom azonban beadvánnyal fordult a helyi választási bizottsághoz a népszavazás eredményének megsemmisítését kérve, miután szerintük a képviselők befolyásolták a szavazni érkező polgárokat. Molnár Szabó László valkói polgármester győzelemként könyvelte el a szavazás eredményét, és abban reménykedett, hogy náluk valósulhat meg a beruházás. Emellett a valkói népszavazás áttörést jelentett a hulladéklerakó helyének kiválasztása ügyében.

Mint később kiderült, a lakossági elfogadtatás ellenére Valkón nem épült meg a regionális hulladéklerakó, mivel a környezetvédelmi tárca a már meglévő telepeket kívánja továbbfejleszteni. Valkó önkormányzata ezért anyagi kártérítést igényelt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumtól.

Page 13


VERSEG

2003. december Verseg Kartallal együtt nyújtott be pályázatot, az elképzelés alapján Verseg külterületére épülhetett volna meg a lerakó és ártalmatlanító, Kartalon pedig az újrahasznosítással kapcsolatos létesítmény. Bár az ISPA szerződésben nincs szó égetőmű építéséről, és egy már elfogadott program módosításába sem fér bele egy teljesen új elképzelés benyújtása, Rácz János, Verseg polgármestere elképzelése szerint a pénzek átcsoportosításával lehetővé válna egy kisebb kapacitású lerakó mellett egy égetőmű építése is. A polgármester egyértelmű gazdasági élénkülést várt a beruházástól, valamint véleménye volt, hogy amennyiben a népszavazás kedvező eredménnyel zárul, akkor Verseg ajánlatán el kell gondolkodni, hiszen ennél jobb helyszín nehezen található, tekintve, hogy a tervezett létesítmény megközelíthető lenne az M3-as autópályáról a lakott területek érintése nélkül. Az önkormányzati kampány részeként Bécsbe, a hulladékégetőbe szerveztek kirándulást. Az ellenkampány szervezésében Dr. Sárospataky György, versegi orvos játszott fontos szerepet fórumokon való felszólalásokkal, tiltakozó röplapok terjesztésének megszervezésével és demonstrációk szervezésével. A december 21-i népszavazás eredményeként eldőlt, hogy az önként jelentkező Verseg sem lesz helyszíne a regionális hulladéklerakónak, habár azt hozzá kell tennünk, hogy Versegen arról „elfelejtették” tájékoztatni az illetékesek a lakosságot, hogy lerakóról vagy pedig égetőről döntenek-e. Megjegyzésként még elmondható, hogy az ellenkampányt vezető orvos szerződését az önkormányzat - az orvos munkájával kapcsolatos elégedetlenségre hivatkozva felbontotta.

Page 14


HÉVÍZGYÖRK

2003. december Hévízgyörk esetében még a népszavazási kiírás jogszerűségének kérdése is felmerült. A község egyik önkormányzati képviselője a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalhoz fordult a település képviselő-testületi döntésének megsemmisítése érdekében. Novemberben ugyanis hivatalosan egy fórumra hívták össze a helyieket, ahol az Európai Unió által támogatott, hulladékgazdálkodási ISPA-beruházás szakmai befektetője, az osztrák ASA cég taglalta a hulladéklerakó előnyeit a megjelent képviselőknek és a lakosságnak. Azután a polgármester rendkívüli testületi ülést rendelt el. A panaszt tevő képviselő arra alapozta a kérelmét, hogy a rögtönzött testületi ülés érvénytelen, tehát azon érvényes népszavazást sem lehetett volna kiírni. A beruházásnak voltak ellenzői és támogatói egyaránt. A pártolók oldaláról fő érvként az hangzott el, hogy az új létesítmény megépítésével végre felszámolnák a régi, immár 30 éve működő elavult, korszerűtlen lerakót. A beruházás munkahelyeket teremtene az amúgy is szegény falunak, továbbá abból a 300 millió forintból, amelyet ellentételezésül ajánlottak fel a községnek, befejezhetnék az új óvoda építését, továbbá felszámolhatnák az egyre csak gyarapodó költségvetési hiányukat (a község éves költségvetése alig éri el a 180 millió forintot). A falubeliek véleménye szerint a jelenlegi lerakó begyújtásakor borzalmas szag terjeng a községben, a településen az asztmás gyermekek száma jóval meghaladja az országos átlagot, ezért minél hamarabb meg kell szüntetni azt. Ráadásul olyan messze van Hévízgyörktől, hogy nem szeretnek oda kijárni a helybéliek, gazdálkodásra, ültetésre pedig bőven akad közelebbi terület is. Az ellenzők fő szószólója, a Másik Oldal – Ökoszociális Mozgalom volt. A Hátsó dűlőnek nevezett hely – az új beruházás tervezett helyszíne – 32 aranykoronás föld, amely túl értékes egy hulladéklerakó létesítésére. A népszavazáson a választópolgároknak úgy kellett voksolniuk, hogy még a lerakó pontos, tervezett helyét sem tudták. A környezeti hatásvizsgálat elvégzésére sem került sor. A község vezetősége azzal érvelt, hogy az idő rövidsége és a vizsgálat költségessége miatt nem végezték el a szükséges hatásvizsgálatot.

Page 15


ROMHÁNY

2004. január Tolnai János, Romhány polgármestere szerint az önkormányzat a lerakó megépítését a falutól két kilométerre lévő önkormányzati tulajdonú területen javasolta. Romhányban már elkészültek a földtani vizsgálatok, és rendelkeztek vízjogi engedéllyel is. A Nógrád megyei Kétbodony község azonban határozatban fejezte ki tiltakozását az ellen, hogy a szomszédos Romhány adjon helyet az európai uniós támogatással megvalósuló térségi hulladéklerakónak. A képviselőtestület azért ellenezte a szomszédos fejlesztési tervet, mert nem tartják kívánatosnak a környezetszennyezést, a napi 50-60 hulladékszállító gépjármű áthaladását, az ingatlanok állagának vélhető romlását. A romhányi polgármester nem értett egyet ezekkel az érvekkel. Romhány másik szomszédos települése is tiltakozott, Bánk érintésével közelítették volna ugyanis meg a hulladékszállító járművek a telepet. A romhányi polgárok elutasító magatartása hasonlatos volt az előző településekéhez.

Page 16


GÖDÖLLŐ

A helyszínkeresés kudarca után a környezetvédelmi tárca Fejlesztési Igazgatósága által megbízott szakértők úgy foglaltak állást, hogy a beruházás a Gödöllő mellett meglévő lerakó bővítésével és korszerűsítésével, valamint a nógrádmarcali lerakó egy komposztálólétesítménnyel történő kiegészítésével valósítható meg a legkedvezőbben. A bővítés lehetősége már korábban is felmerült, azonban a projekt egyes résztvevői túlzottan ragaszkodtak egy új lerakó építéséhez. A régi lerakó története: 1988-1989-ben Kerepes község közigazgatási területén, Gödöllő, Kerepes és Isaszeg települések központjaitól megközelítőleg azonos távolságra megépítették az ökörtelek-völgyi hulladéklerakót. Az új helyszín a geológiai vizsgálatok szerint szigetelés nélkül is alkalmas volt a hulladék elhelyezésére. Nem veszélyeztette a környező településeket és a szomszédos mezőgazdasági területeket. A terület kiválasztásában fontos szempont volt, hogy az új lerakó a településektől viszonylag távol van, bővíthető és így hosszú távon is lehetséges a hulladék felhalmozása. 1998-ban Gödöllő város önkormányzata megvásárolta az ökörtelek-völgyi hulladéklerakót és az annak szomszédságában lévő földrészleteket, összesen kb. 50 ha területet. Ökörtelek-völgyben új, korszerű, szigetelt hulladéklerakó megépítésére került sor. A környezetvédelmi tárca Fejlesztési Igazgatósága úgy döntött, hogy a beruházás a gödöllői és a nógrádmarcali lerakók bővítésével és korszerűsítésével valósítható meg a legkedvezőbben. A módosított pályázatot 2004 szeptemberében küldték el Brüsszelbe, amely a projektterület kibővítésével (az eredeti 99 helyett 106 település részvételével), a két korszerű lerakó bővítésével, új lerakó építése nélkül fejlesztené a régiót. Brüsszelben az Európai Unió jóváhagyta a módosítást. Az Európai Unió támogatása a költségek felét fedezi, 40 százalékkal járul hozzá a magyar állam, s 10 százalék a társulási önerő. Pest megyében tehát a Kerepes térségében működő, a gödöllői önkormányzat tulajdonában lévő „Ökörtelek-völgyi új lerakó”, Nógrád megyében pedig a nógrádmarcali „Regionális lerakó” az a két létesítmény, amely a 2009 utáni időszakban is üzemelhet, tehát megfelel vagy megfelelővé tehető az Európai Unió előírásainak és a hazai jogszabályoknak.

Page 17


2010. június 15-én átadták a Zöld Híd Program részeként megépült, s az európai uniós követelményeknek mindenben megfelelő Kerepes, Ökörtelek–völgyi hulladékkezelő központot, ahol 2010. július 1-jétől Pest megye észak–keleti részének 61 településének kommunális– és szelektíven gyűjtött hulladékokat fogadják és dolgozzák fel. A létesítmény 8 millió 177 ezer euróból valósult meg. A kezelő központban közel 90 munkahelyet teremtett a beruházás. A hulladékkezelő központ feladata nem merül ki a koordinációs - és hulladékkezelési teendők ellátásában, hanem oktatási centrumként is működik, ahol a látogatók – diákok, a helyi lakosság, érdeklődők – a hulladékkezelés legújabb módszereit, eredményeit és feladatait is megismerhetik.

Az Ökörtelek-völgyi Hulladéklerakó átadása

Page 18


Érintettek Az Észak-Kelet-Pest megyei Regionális Hulladéklerakó ügyében érintettek: - Befektetők: -ASA Hungary Kft. -Ereco Rt. - Lakosság: támogatók/elutasítók - Önkormányzatok illetve szomszédos önkormányzatok - Államigazgatás - Sajtó - Környezetvédelmi civil szervezetek: Másik Oldal-Ökoszociális Mozgalom

M Á S I K O L DA L Ö KO S Z O C I Á L I S M O Z G A L O M

A hulladéklerakó megfelelő helyszínének keresése közben a legtöbb település esetében felbukkant a Másik Oldal Ökoszociális Mozgalom neve. Ez a nonprofit szervezet a telelpülések nagy részén tájékoztatatta a helyi lakosokat a lerakó káros hatásairól és vázolta az alternatív lehetőségeket, illetve segédkezett a lakossági érdekérvényesítés megszervezésében. A mozgalom tagjai szórólapokat, plakátokat készítettek és osztottak szét, valamint megszervezték a falugyűléseket és más közösségi megmozdulásokat, vagyis összefogták a hulladéklerakót elutasítók táborát az egyes településeken. A Mozgalom vezetője Csuja László volt, aki egy interjú során megismertette velem az ügy részleteit. A Mozgalom az Észak-kelet Pest Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Projektbe 2003 nyarán kapcsolódott be Kosdon, egy személyes kapcsolat révén. A szervezet megalakulását is ekkor datáljuk, ez volt az első olyan ügy, melyben részt vettek. Gyenge Zsolttal alapította a Mozgalmat, céljuk egy olyan szervezet létrehozása volt, melyre pozitív környezeti cselekvésként lehet tekinteni. Környezetvédelemben jártas emberekkel körülvéve kezdték el a projektet, akik különféle témában segítségükre voltak szakértelmükkel.

Page 19


A Mozgalom segített megszervezni a helyi ellenállást, készítettek néhány röplapot és plakátot, részt vettek a falugyűlés megszervezésében. A szórólapok és plakátok költségét minden esetben a lakosság állta, utólag megtérítve azokat, de a Mozgalomnak igen nagy összegbe került így is a hosszúra elnyúló ügyben helyt állni. Interjúalanyom elmondása szerint ez a ráfordítás saját, magán pénzből történt. A szórólapok tartalmát tekintve egyértelműen túlzónak nevezhetők, céljuk a figyelemfelkeltés volt. Csuja László szerint ezzel tudták ráirányítani a lakosok figyelmét a problémára és ennek segítségével a lehetőségét is felmutatták, hogy a polgárok maguk dönthetnek településük sorsáról. Szinte minden településen voltak kapcsolataik, ismerettségük, vagy az előző helyszínről kaptak ajánlást, kit keressenek meg. Minden faluban hamar megtalálták az ellenzők táborát, akiket ezen tudatukban erősíteni tudtak. Csuja László szerint mindenkivel szemben legnagyobb előnyük az volt, hogy a helyi polgárok közé be tudtak épülni, akik helyismeretükkel, háttérinformációkkal segítették munkájukat. Elmesélte, hogy Kosdon például, amikor a rendőrség lezárta a települést, egy kizárólag a helyiek által ismert hátsó úton tudtak bejutni a faluba és folytatni munkájukat. A mozgalom szerepe egyrészt abban állt, hogy bátorítsák a lakosságot véleményük felvállalásában. Másrészről az emberek bizonytalanok voltak, nem tudták megfogalmazni véleményüket, képviselni álláspontjukat, nem tudták pontosan miért is vált ki belőlük ellenérzéseket a beruházás. A Másik Oldal ebben segített nekik, tudatosította bennük. Egy hulladéklerakó összes lehetséges és kevésbé valószínű hátrányait is ecsetelték. Ez azért is volt fontos, mert az önkormányzat minden esetben – a nagy gazdasági haszon reményében – elkötelezett volt a beruházás megvalósításáért, és vagy mély hallgatásba burkolózott az ügyben, vagy pedig mindössze az előnyök ismertetésére szorítkozott. A Másik Oldal felvázolta, hogy milyen elképzelhető alternatívák léteznek a hulladékkezelési probléma megoldására. Ismertették, hogy a már meglévő lerakók bővítésével is meg lehetne oldani a szükséges kapacitások biztosítását. Emellett azt is, hogy véleményük szerint a keletkező hulladék is kevesebb kellene, hogy legyen, és a szelektív gyűjtés bevezetésével a tervezett másfél millió köbméteres kapacitásra nem is lehet szükség. Ebben a témában szükség van szakemberekre, akik átlátják a lehetőségeket, amit egy hozzá nem értő nem ismer. Ezenkívül szükség van olyan fórumokra, ahol az alternatívákat megismertetik az emberekkel. Enélkül az informálás egyoldalú. A Másik Oldal Ökoszociális Mozgalom talán legfontosabb tevékenységét az jelentette, hogy ők voltak ez az ismertető forum. Segítettek a lakosságnak megismerni a lehetőségeket, támogatták őket saját akaratuk megfogalmazásában és kinyilvánításában, valamint a társadalmi részvétel jogának gyakorlásában. Minden településen sikerült a

Page 20


lakosságot öntudatra ébreszteni és meggyőzni, hogy egy hulladékgazdálkodási beruházással kapcsolatban nekik is joguk van véleményt megfogalmazni és a döntésben részt venni. Az eset tanulsága, hogy a megfelelő társadalmi kezdeményezések hatására, melyek a civil szervezetektől indulnak, megerősödhet a lakosság akarata és képes jogainak érvényesítésére. Csuja László elmondta, sikereiket a “tudatosságnak, hatékonyságnak és gátlástalanságuknak köszönhetik”. Minden településen külön problématérképet állítottak fel és az alapján oldották meg a helyi aktivitást. A Mozgalom célja az új hulladéklerakó meghiúsításán kívül nem titkoltan az is volt, hogy az emberek megismerjék az Ökoszociális Mozgalmat. Ez így is történt, országos ismertségre tettek szert. A szinte naponta megjelenő újságcikkekben sokszor említették meg nevüket. A fővárosban Levegő Munkacsoport-szerű működést kívántak később elérni. Ezért is szólaltak fel a Ferenciek terénél felmerülő föld alatti úthálózat ügyében is többek között. Csuja László szeretett volna idővel egy zöld pártot alakítani a Másik Oldalból, párt-szerű mozgalmat megvalósítani, de ez a terve már nem valósult meg, a Mozgalom feloszlott. Budapesten is aktívan promótálták magukat, a Blaha Lujza téren hónapokig óriásplakáton szerepeltek, szórólapokkal próbálták megismertetni magukat, találkozókat szerveztek. Sajnos az aktív részvétel a budapestiek oldaláról itt elmaradt. A Másik Oldalnak akadtak bírálói is. A Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) álláspontja szerint igen érdekes egybeesés tapasztalható a Másik Oldal – Ökoszociális Mozgalom által megnevezett alternatívák, megoldási javaslatok és a projektből kimaradt versenytárs nagyvállalt érdekei között. A Humusz nem titkolt véleménye szerint a Mozgalom az ERECO Rt érdekeit képviseli, és a multinacionális vállalat támogatását élvezi az ügyben, ezért hangoztatja a már meglévő lerakók bővítését, kapacitásaik kihasználását, mert azok közül néhány a fent nevezett cég tulajdonában van. Az új lerakó létesítésének ellenzése pedig a potenciális beruházó (ASA), a versenytárs pozícióját javítaná a térségben. A hosszú folyamat során néhol megjelent a Magyarországi Zöld Párt is és szintén szórólapokkal bátorította a lakosságot. Tevékenységüket az Ökoszociális Mozgalom igyekezett elszigetelni, mert véleményük szerint szórólapjaik túl radikálisnak bizonyultak és nem a helyi problémákra koncentrálva, általános környezetvédelmi témájúak voltak. Az Ökoszociális Mozgalommal szembeni vádakra Csuja László nevetve reagált, elmondta, hogy nem volt ilyen jellegű kapcsolatuk az ERECO-val és ha a cég támogatását élvezték volna, akkor nem lettek volna pénzügyi gondjaik és tovább eljutottak volna céljaik megvalósításában. Feloszlásuk egyik oka a pénzhiány volt, illetve az, hogy úgy látták, a társadalom akkoriban még nem volt elég érzékeny környezeti-ökológiai ügyekben.

Page 21


Interjúalanyom szerint az emberek ilyen jellegű kérdésekben hajlamosak legyinteni és csak akkor fordítanak kellő figyelmet rá, ha a katasztrófa már megtörtént. Annak megállapítása, hogy ez egy sikertörténet-e, nem egyértelmű. Abból a szempontból bizonyosan, hogy az említett települések társadalma képes volt összefogni, akaratukat érvényesíteni és a környezeti szempontokat is figyelembe venni, sőt, előnyben részesíteni a kecsegtető jövőbeni profittal szemben. Viszont a tájékoztatás mindenhol egyoldalú volt és igazi vitafórumok csak egyes esetekben alakultak. A legtöbb ember félelemérzet miatt utasította el a hulladéklerakót, nem sokan ismerték mindkét oldal érveit, a valódi pro és kontrákat. Majdnem teljesen kudarcba fulladt egy ilyen ügy, melynek célja az “épülés”, fejlődés, korszerűsítés, mert egy ideális területet sem találtak a beruházásra. Viszont az is igaz, hogy a lakosság ellenállásának köszönhetően nem vittek keresztül a térségben egy rosszul előkészített projektet.

Page 22

AZ ÉSZAK-KELET- PEST MEGYEI HULLADÉKLERAKÓ ÜGYE

Recommend Documents