HULLADÉKOK ÉS KEZELÉSÜK
4.1 4.3
Szelektív hulladékgyűjtés – az ésszerű szétválasztás határai Tárgyszavak: szelektív hulladékgyűjtés; újrahasznosítás; újrafelhasznált anyag.
A másodnyersanyagoknak tekinthető és akként is kezelendő hulladékfrakciók külön gyűjtése a nyersanyag- és hulladékgazdálkodás lényeges eleme. Az elv és évszázados gyakorlat többfelől indokolható: – A frakcionált gyűjtés és hasznosítás abban az esetben ésszerű, ha ennek módszerei gazdaságosak, illetve az elkülönített nyersanyag máshonnan nem, vagy nehezen hozzáférhető. Példák erre: • a fémhulladék újraolvasztása, • háziállatok etetése összegyűjtött ételmaradékokkal, • papírgyártás – a cellulóz mint nyersanyag előállítása előtt – rongyokból, szakadt halászhálókból (először Kínában Kr. u. 105-től, majd Európában 1366-tól az olaszországi Treviso papírgyárában). Másodnyersanyagok felhasználása ésszerű lehet tisztán piacgazdasági szempontból, de ösztönzések (kedvezmények, támogatások) is elősegíthetik: – A hulladékhasznosítás az importfüggés csökkentése érdekében politikai törekvés és stratégia is lehet. Példa erre a hitleri Németország és az NDK. – Számos hulladékgazdálkodási program és törvény jelöli ki a hulladék hasznosításának prioritását a megsemmisítéssel vagy lerakással szemben (elsőként az 1975 óta hatályos 75/442/EGK jelű EU-irányelv). Németországban a frakcionált hulladékgyűjtés egyre intenzívebb programjainak három évtizede után, kb. 2000 óta vitatják a minden határon túli bővítés ésszerűségét, igényelve az elkülönítés mértékének meghatározását.
A hulladék külön gyűjtésének története Németországban 1904 – Potsdam várostervezése elrendeli a háztartási hulladékok elkülönítését a következők szerint: – hamu és söpört szemét, – konyhai hulladék (állatok etetésére), valamint – vegyes száraz hulladék (cserép, üveg, rongy). Ezek a frakciók nagyjából fedik a mai hármas felosztású gyűjtést. 1936–1945, majd 1949–1990 – a harmadik birodalomban és az NDK-ban a hasznosítható szilárd, száraz és konyhai hulladék kötelező gyűjtése. 1974 – az első üveggyűjtő tartályok kihelyezése. 1980 – több kihelyezett tartály különféle száraz hulladéknak. 1981 – szerves hulladék („Biotonne”) és különféle veszélyes hulladékok külön gyűjtésének kezdete. 1985 – hűtőszekrények gyűjtése (fluor-klór-szénhidrogének „leltára”), 1986 – a szövetségi hulladéktörvény előírja a hulladékfrakciók elkülönített kezelését, gyűjtését, egyesek kötelező leadását. 1991 – a csomagolásokra vonatkozó rendelet kibocsátása nyomán megalakul a Duales System Deutschland (DSD). 1996 – a zárt ciklusú anyaggazdálkodás előírásával kiegészített hulladéktörvény számos hulladék, ill. használt áru kötelező visszavételéről is intézkedik. 1998 – akkumulátorokra kötelező, elektromos és elektronikai berendezésekre önkéntes visszavétel a kereskedelemben. 2002 – rendelet használt faáru elkülönítéséről és hasznosításáról. 2003 – betét rendeleti bevezetése egyutas csomagolásokra. 2005 – villamos és elektromos készülékek kötelező visszavétele (1. táblázat). A külön gyűjtés törvényes kötelezettsége Németországban jelenleg 15 anyagra, ill. termékre terjed ki (beszámítva a három, szín szerint elkülönítendő üveghulladékot). Tervezik a skála bővítését, pl. – használt zsiradékokkal, – használt kisipari PVC-profilokkal, – poliuretánhab-patronokkal és – használt CD-kkel, – nyomtató festékpatronokkal.
1. táblázat A kommunális hulladék külön gyűjtésének helyzete Németországban Hulladékfajta
A különgyűjtés beveze- Gyűjtőrendszer tésének módja, ideje
Szabályozás
Gyűjtött mennyiség, Mt/év háztartások összesen
Akkumulátor
1985 óta „veszélyes hulladék”
visszavétel a kereskedelemben
akkumulátorrendelet
Papír, karton
ipar: mindig a papírhul- külön tartály, préskon- csomagolási ladék áremelkedésekor, téner, raktárkonténer rendelet háztartás: 1986 óta mindenütt
Üveg
1974-től
külön tartály, raktárkonténer
Fa
amikor gazdaságos
Műanyag
amikor gazdaságos
0,012
0,012
6,3
13,64
csomagolási rendelet
2,38 DSD: 2,266
kb. 2,8
terjedelmes hulladék válogatás, építési hulladék
fahulladékrendelet EGK
kb. 2,8
kb. 2,6 (más forrásból)
(prés)konténer
önkéntes
0,6
0,6
Könnyű vegyes 1991-től DSD csomagolások
külön zsák vagy tartály
csomagolási rendelet, 1998
0,4
0,4
Gépjármű
1997-től kötelező
termékvisszavétel
használtautótörvény, 2002
visszamenő- forgalomleges ból kivonás, évi kb. 4M
Lejárt gyógyszerek
1985-től
veszélyes hulladék gyűjtése, visszavétel gyógyszertárban
önkéntes
Fémhulladék
folyamatos
ócskavaskereskedelem terj. hulladék, szelektív gyűjtés
önkéntes
visszavétel
fáradtolajrendelet
1986 óta erőteljesebb Fáradt olaj
csomagolásrendelet
0,33 a DSD- 24,5 ből + egyéb gyűjtés 0,4
Ruha, cipő
folyamatos
raktárkonténer, jótékonysági (zsákos) gyűjtések
önkéntes
Szerves és zöld hulladék
folyamatos, 1981-től a lakosság 47%-a
lazán vagy konténerben, zsákban
biohulladékrendelet, 1998
BIO: 4,2 zöld: 3,8
Elektromos készülékek
hűtők 1980-tól, villamos berendezések 2005-től mindenütt
elvitel, v. leadás (krj.hulladék) visszavétel az eladónál
önkéntes, majd > 0,3 speciális törvény
ismeretlen
Veszélyes és kistételű hulladék
folyamatos, mindenütt
elvivő és leadó rendszerek
szövetségi és tartományi hulladéktörvények
kb. 0,2
0,648
–
A legjelentősebb hasznosított hulladékfrakciók Papír A kommunális hulladék tömeg szerint legnagyobb mennyiségben hasznosított frakciója a papír, amelyből Németországban 2000 óta évente közel 14 M tonnát gyűjtenek össze külön frakcióként, ennek 47%-át háztartásokban és az iparban (a német statisztikák a vendéglátóipari és a kereskedelmi kisegységeket is ide számítják). A háztartási mennyiséget 2003-ig a DSD-kulcs szerint csomagoló és nyomtatott részre osztották fel 25:70 arányban, 2004 óta a területi struktúra és gyűjtőrendszer szerinti felosztások érvényesek. A nyomtatott termékek külön gyűjtése nem vált be, ma leggyakoribb az összes papírfajtát elvivő rendszer. A gyűjtőrendszer kiválasztását a frakció hasznosíthatósága dönti el. Az európai papírhulladék-fajták listáján szereplő „maradékot” pl. a papíripar felhasználásra alkalmatlannak nyilvánította. A száraz értékesíthető hulladékok gyűjtőtartályából később kiválogatandó papírra pedig a papírhulladék-jegyzék kimondja: ezt a származást meg kell jelölni, nehogy keveredjék más papírhulladékkal. Üveghulladék Az üvegrecycling az 1970-es évek közepén a háztartási hulladék anyagában történő hasznosításának katalizátora volt. Az üveg a csomagolások hasznosításának 50%-os részesedésével, ma is legfontosabb anyaga, de a kommunális hulladék egészére vonatkoztatva megelőzi mind a papír, mind a szerves- és zöldhulladék-frakció. Az újrabeolvasztás szigorú minőségi követelményei miatt vezették be a három szín szerinti leadó rendszert, üveggyűjtést, de kétséges, hogy ez az igényes módszer a betétkényszer miatt fogyatkozó mennyiség és a PET palackok növekedő aránya mellett fenntartható. Műanyaghulladék A csomagolási műanyaghulladék újrahasznosítását rendezi a csomagolási rendelet, a többi háztartási műanyaghulladék „fajtatiszta” gyűjtésére viszont nincs átfogó rendszer. Kétségtelen azonban, hogy a külön gyűjtést ma kevésbé teszi szükségessé a tökéletesebb energetikai hasznosítás.
Fémhulladék A fémcsomagolások (italdobozok) külön gyűjtését szintén szabályozta a csomagolási rendelet. A háztartási és kisipari hulladékból származó vas hasznosítása azonban 2005-től külön gyűjtés nélkül is megoldható az égetőkbe és biológiai kezelőkbe beiktatott (a nemvasfémre is kiterjedő) fémkiválasztás útján is. Egyébként a háztartási hulladékból származó rész a teljes vasfémhasznosításnak csupán töredéke. Szerves (bio-) és zöldhulladék Németországban ez a második legnagyobb mennyiségben hasznosított hulladékfrakció. Fontosabb 2002. évi adatai: a gyűjtésben az ország településeinek 77%-a, lakosainak 47%-a vett részt; – további csatlakozás alig van, 2003-ig nőtt a gyűjtött mennyiség, – a konyhai hulladék begyűjtési aránya kb. 50, a kerti hulladéké 80%-os, – a keleti országrészben a biohulladék gyűjtési aránya csak kb. 1/3-a a nyugatinak. Európában 1995 és 2000 között évente 11,2 Mt biohulladék és 5,4 Mt zöldhulladék gyűlt össze. Ebben Németország a lakossági arányánál jóval többet, 36, ill. 50%-ot képvisel. Komposzt formájában való hasznosításával kapcsolatban a helységek 26%-a jelentett eladási nehézségeket. Egy 2003. évi közlemény az összegyűlt szerves hulladékban a felhasználást akadályozó, hibásan gyűjtött anyag 1–5%-os, néhány esetben 7%-os súlyarányáról számol be. Ezért sűrű, „anonim” (nem kertes) beépítésű körzetekben tanácsos lehet lemondani az amúgy is csak a konyhai hulladékból álló biogyűjtésről. A veszélyes hulladékok külön gyűjtésének ésszerűségét sokan kétségbe vonják, mivel erre a frakcióra is sokan alkalmazhatják a háztartási hulladék kezelésének eljárását, pl. az elégetést. Emellett a gyűjtött mennyiség sem számottevő. A kiselejtezett villamos berendezések külön kezelését elsősorban ártalmas anyagaik indokolják. Így jelent meg elsőként a hűtőszekrények 1981-ben indult gyűjtését előíró rendelet, tekintettel a hűtőközeget képező, a környezetre igen ártalmas fluor-klór-szénhidrogénekre. A 2005. évi rendelet pedig, az EU-direktvával összhangban, a készülékek 10 kategóriájára kötelezővé teszi a forgalmazó számára a használat utáni visszavételt.
Az EU-irányelv 2006 végéig 1 főre számítva legalább évi 4 kg készülék összegyűjtését írja elő. Ezt a mennyiséget néhány német tartomány már el is érte. Jelenleg országosan 16 kg/fő · év van kereskedelmi forgalomban a gyártók prognózisa szerint, 1,1 Mt/év leadott tömeg mellett ez a jövőben 13,5 kg/fő.év elektromos berendezés leadásának felel meg, reálisabb azonban 4-8 kg/fő.évvel számolni. Az e téren több éves multú skandináv államok már elérték az egy fő által évente leadott, ill. visszavett 10-11 kg-ot.
A hulladék külön gyűjtésének értékelése A frakciók szerinti németországi hulladékgyűjtés 25 évének eredményeit összegezve és értékelve érdemes számba venni a pozitív és negatív tanulságokat: – Összesen kb. 310 Mt kommunális hulladékra sikerült megtalálni a gazdasági hasznosítás módját (nem számítva a még nagyobb tömegű építési és acélhulladék felhasználását). Ez egyenként 10 M m3-es befogadású 31 hulladéklerakó vagy 250 000 t/év feldolgozó kapacitású 115 égetőmű „megtakarításának” felel meg. – A különféle hulladékok külön gyűjtésen alapuló hasznosítása a környezetvédelemnek a lakosság által elfogadott és szívesen gyakorolt részévé vált. 900 800 700
eltávolított mennyiség hasznosított mennyiség
Mt
600 500 400 300 200 100 0 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001
1. ábra A kommunális hulladék külön gyűjtésének eredménye 25 év folyamán
– A kommunális hulladék hasznosítási aránya, folyamatos növekedéssel, 2002-re elérte az 54%-ot (1. ábra), de csak – egyesek számára már ma sem követhető – bonyolult gyűjtési rendszerekkel, amelyeket a legújabb hulladéktörvény alapján további leadóés elszállítórendszerekkel kellene bővíteni. Ez elveheti az emberek kedvét a külön gyűjtéstől, ami bizonyos mértékben már ma is érvényes, mivel • sokan nem bíznak a könnyű csomagolások és a DSD-rendszerben összegyűlt csomagolóanyagok hasznosíthatóságában, • nem következett be az a díj- és költségcsökkenés, amelyet a politikusok a hulladékelkülönítés nyomán igértek, sőt a hasznosítás gyakran ugyanannyiba kerül, mint a hagyományos eltávolítás, vagy annál akár drágább is, mint a DSD esetében (minderről pedig hallgat a politika), végül • a kommunális hulladék külön gyűjtése utáni maradék kezelési költsége – a minőségi követelmények miatt – nagyobb a nyers hulladék lerakásánál. Ebben a helyzetben fontos volna más megoldások mérlegelése, nem tévesztve szem elől a frakciókénti gyűjtést megelőzően, a korai 70es évektől kezdve szerzett (részben már elfelejtett) tapasztalatokat, ti. hogy – az akkori vegyes hulladék osztályozása és feldolgozásra való előkészítése a berendezések alacsony műszaki színvonala miatt nem volt sikeres, – az elkészült komposzt akkori minősége sem felel meg a mai környezetvédelmi előírásoknak, tehát használhatatlan, – az üveghulladék utólagos szín szerinti válogatásának munka- és költségigénye nincs arányban értékképzésével, – papír kinyerése vegyes hulladékból higiéniai okokból vetendő el. A kommunális hulladék ipari hasznosításra való előkészítésének eljárásai, a fizikai és kémiai „gyorselemzések” gépi válogatással kombinálva, az elmúlt 30 év alatt jelentősen fejlődtek, nagyrészt helyettesítik a kézi műveleteket. Erre építenek azok az irreális, pusztán néhány kísérleti eredményre hivatkozó fejtegetések, amelyek szerint nincs szükség semmiféle frakcionált hulladékgyűjtésre. Emellett ez az elképzelés adós marad a ma nagy tételekben külön gyűjtött hulladékfajták (papír, üveg, komposztalapanyag) hasznosításra előkészítő módszereinek kidolgozásával. Az „egytartályos” hulladékgyűjtés utópiája helyett érdemes volna azokkal a megoldásokkal foglalkozni, amelyek a külön gyűjtés megőrzött előnyeit javított válogatótechnikákkal egészítik ki:
– A „Logistik” elnevezésű munkacsoport 2002-ben közzétett javaslata szerint a maradék szemetet tároló tartály mellett egyelőre meg kellene tartani a biotartályt (esetleg eltekintve azoktól a területektől, ahol rossz eredménnyel folyik a hulladék szétválogatása). A száraz hulladék jelenlegi legalább öt gyűjtőtartálya fokozatosan leépítendő, először háromra, majd kettőre, végül egy közös tartályra az értékesíthető frakciók számára. Ezzel „újraéledne” a 80as évek száraz, szilárd hulladékok gyűjtésére szolgáló közös tartálya, amely • a modern gépesített válogató módszereket kihasználva, • az értékes hulladékok – többek közt elektronikai készülékekkel és akkumulátorokkal – kibővített skáláját öleli fel (2. ábra). külön gyűjtés utáni maradék
száraz hasznosítható hulladék
szerves és zöld hulladék
értékes minőség
használt textiliák
visszavételi rendszer
háromtartályos rendszer
biohulladékgyűjtő tartály maradék tartálya
a terjedelmes hulladék elszállítása
egyéb értékes anyagok, pl. azonos, nem csomagolásra használt anyagok
csomagolás, villamos készülékek, akkumulátorok
textilgyűjtőtartály papírhulladék
száraz szerkezeti anyagok logisztikai rendszere
kéttartályos rendszer
üveghulladék konténere üveghulladékkonténer
hasznosítható anyagok konténere
egytartályos rendszer
hasznosítható anyagok + papír konténere
hasznosítható anyagok + üveg + papír konténere
esetleg zsákolt papírhulladék
esetleg zsákolt papír- és üveghulladék (probléma a színek szerinti szétválasztás)
2. ábra Javaslat a jövő hulladékgazdálkodására – A német Környezetügyi Hivatal 2004. évi kiadványa hasonló stratégiát ismertet, négy kiegészítéssel: • továbbra is elengedhetetlen az ártalmas szennyezők eltávolítása, • hasonlóképpen a szerves hulladék külön gyűjtése,
• a vas- és nemvashulladékot az égetőművek és biológiai hulladékkezelők maradékából kell kiválogatni, • a frakcionált hulladékgyűjtés szűkítendő és egyszerűsítendő. – A német Környezetügyi Szakértői Tanács 2002-ben megjelent közleményében szintén óvatosságra int a vegyes hulladékkoncepcióval való kísérletezéssel kapcsolatban, főként mivel az veszélyezteti a lakosságnak a környezet megóvásával motivált készségét hulladékainak osztályozására”. Mindezek a közbenső, átmeneti és kompromisszumos javaslatok sok hasonlóval együtt, annak felismerése nyomán születtek, hogy a több helyről javasolt „egytartályos rendszer” nem használható. Főként azért, mert nem veszi, nem veheti figyelembe tömegüknél fogva nagy jelentőségű hulladékfajták hasznosításának érzékeny kritériumait. Németországban meggondolandó az is, hogy a lerakást minőségileg behatároló rendelet határidejének megfelelően 2005 júniusáig kiépült, nyers hulladékot kezelő kapacitások középtávú műszaki megoldást ígérnek. Feltételezhető azonban, hogy a hulladék anyagában való hasznosítására alkalmas berendezések tervezése és gyártása, valamint a szükséges logisztika jobban képes alkalmazkodni az egyszerűsített hulladékgyűjtéssel kijelölt anyaghasznosító feladatokhoz. Így – további leadó- és elszállító rendszerek, vagy a különgyűjtés után maradt hulladék osztályozásának bevezetése és kötelezővé tétele előtt – több figyelmet kellene fordítani a vegyes száraz hulladék feldolgozásának lehetőségeire. Összeállította: Dr. Boros Tiborné Doedens, H.; Dornbusch, H.-J.: Entwicklungen bei den Systemen der getrennten Sammlung. = Müll und Abfall, 37. k. 6. sz. 2005. p. 301–308. Fricke, K.; Goedecke, H.; Einzmann, U.: Die Getrenntsammlung und Verwertung von Bioabfällen – Bestandsaufnahme, 2003. ANS sorozat, 44. k. „Die Zukunft der Getrenntsammlung von Bioabfällen”, p. 11–64. Egyéb irodalom Kertész B.: A csomagolási termékdíj-mentesség megszerzésének lehetőségei a módosult szabályozások tükrében. = Műszaki Kiadványok 133. Műanyag- és Gumiipari Évkönyv, 3. k. 2005. p. 8–9. Faurné Csukat G.: Hulladék PET-palackok hasznosítása újrafeldolgozással, technológiai kis- és középvállalatok számára. = Műszaki Kiadványok, Műanyag- és Gumiipari Évkönyv, 3. k. 2005. p. 25–28.
